Találkozás
Az, hogy miből fakadt, hogyan is alakult ez a dolog, talán már mindegy is. Már megtörtént. Gondolták mind a ketten... Egy szép reggelre ébred. A nap sugarai beszürődnek a szobába, kellemes madárdal hallható. Izgatottság uralja testét, elkezd készülődni. Felveszi egyik szép ruháját. Magabiztosnak, ám egyszerűnek akar tűnni. Amilyen valójában. Indulás. Indulás az állomásra. Ahogy a vágány mellett áll, elmélkedik. Lassan megérkezik a vonat is. Jeggyel a kezében és némi kétellyel felszáll. Szinte azonnal elindul a szerelvény. Nincs visszaút. Az ablakon kinézve szalad a táj, elmereng. Mintha gondolkozni próbálna, de a józan esze cserben hagyta. A sok miért és hogyan váltakozik a gondolataiban. Észre sem veszi, hogy hamarosan megérkezik. 1
Pár perc múlva a számára végállomást jelentő állomáshoz ér. Leszállás előtt, nőhöz illően igazít magán. Frissíti sminkjét, fúj egy kis parfümöt. A vonatról leszállva a megbeszélt forgatókönyv szerint cselekszik. Vár a peronon, míg a vonatról leszálló embersereg eloszlik. Valahol, az egyik padon ülve vár rá valaki. Várja egy férfi. Egy- két percbe telik, amíg befejeződik a le- és felszállás, és kiürül a tér. Csak két ember marad. A nő csak áll, kedves mosollyal az arcán, kicsit feszülten és izgatottan. A férfi a padon ülve nézi azt a sok embert. Keresi azt, aki mozdulatlanul áll és vár. ...és megpillantja. Szinte magával ragadja a látvány. Egy szép nőt lát meg. Sálja és kigombolt ballonkabátja nem enged sokat látni, de az összképet fantasztikusnak tartja. Az öltözete olyan, amilyenre talán számított is. Világos gesztenyebarna hullámos haja kiengedve, sminkje szolid, mosolya rabul ejtő. A nő, mintha legyökerezett volna, csak áll egy helyben megszeppenve. A férfi megteszi azt a távot, ami elválasztja őket egymástól. Ahogy hozzá lép, a hivatalos kézfogást és bemutatkozást két puszi kíséri. ... de mintha ez kevés lenne. A férfi szinte képtelen elengedni a kezét, szájához húzza és két lágy csókot ad rá. A nő, kezeit kiszabadítva megsimítja a férfi arcát, eközben a mosolyát még kedvesebbnek találja, szemeibe beleszeretve csak nézi.
2
Kihagyhatatlannak érzi, hogy magához húzza és megölelje. Mintha érezhető lenne, hogy ez kellett ahhoz, hogy a nő kicsit feloldódjon, és az a furcsa érzés, ami uralmába kerítette, kicsit enyhüljön.... Az ölelés hosszúra sikerült. Megszünt a világ számukra, megállt az idő néhány percre, de erőt véve magukon elindulnak. Együtt. A lakáshoz érve a férfi igazi Úrként bánik vendégével. Kabátját lesegítve ismét végigméri tekintetével. Az enyhe dekoltázs, ám szolid megjelenése gusztusossá teszi számára az egész Nőt, magát. A közben zajló beszélgetést szinte csak a nő uralja. A férfi jó hallgatóság. Élvezi a hangot, melyet eddig csak elképzelni tudott százszor, de most hallhatja. A nő izgatottan mesél, közben az előtte lévő poharat szorongatja. Zavarában néha a férfira pillant. Mintha jelzésként venné a férfi, és a nő mögé áll. Kezeit a nő vállaira teszi, melyeket fekete széles csipke takar. Az érintésbe a nő szinte beleremeg, a borzongás csak fokozódik, mivel a férfi óvatosan csúsztatja kezeit végig a karján. Mire leér, tenyerük összefekszik, kezeik összekulcsolódnak... Szívverésük szaporább, a bizsergés erősödik, a férfi szinte a nőhöz hajol, érzi a kellemes illatát, ahogy egymásra néznek, mindkettejük szemében megcsillan valami... Valami, amit egymásnál váltottak ki..
3
A férfi nem tud tovább ellen állni, száját lassan a nő nyakához érinti. Apró csókokkal borítja el. Igazán közel akarja érezni, így felsegítve felhúzza magához. Pár másodpercig csodálja ígéző barna szemeit, csillogását, de nem habozik tovább, közelít a szájához. Megfelelő távolságban ajkaik összeérnek. Egy- két apró csók után mély csókot váltanak. Közben teljesen magához öleli a nőt. Beteljesül a vágya. Az, ami beszélgetések alatt uralmába kerítette. Karjaiban tarthatta őt.
4