II. fejezet
Magányos gyötrődés
Kedves Olvasóim!
A regény ezen fejezetének többi része a 18+ tartalom miatt a weblapon nem olvasható. A kihagyott részekkel együtt, teljes terjedelemben csak a könyvben olvasható. R.Green A férfi nem habozva, még közelebb lépett Annához, és mutatóujját végigvezette körbe a nő puha és kívánatos ajkain. – Hmm… – hagyta el a nő száját halkan. Simogató szellő támadt fel, és cirógatta testüket. Annán az izgalom, a csókok és a szellő együttesen egészen erős bizsergést idéztek elő. 9
Ahogy lehunyt szemekkel, magát a mámornak átadva csak feküdt, hirtelen Zoltán képe villant fel előtte. És ekkor előtörtek benne az emlékek, ahogy lakásuk teraszán szerelmeskedtek borozgatás után gyertyafénynél, vagy a fürdőkádban. De nem csak a kellemes jutott eszébe, hanem a számítógép monitorján olvasott sorok is. Ekkor ismét erős fájdalom járta át testét, gyomra összeszorult, és a minden porcikáját átjáró izgalom lassan elmúlt. Csak feküdt, és tűnődött, mennyi mindent tudtak maguk mögött, és mégis szétoszlani látszik az egész. Mintha egy túl hosszú karnyújtásra ugyan lenne megoldás, de elérhetetlennek érezte. A nő teste görcsbe rándult, lábait hirtelen összeszorítva feküdt. Arca jobb oldalát a férfi simogató keze takarta, amit Anna hirtelen eltolt magától. A férfi nem értette a hirtelen váltást, így kissé meglepődve állt csak. – Mi a baj?– kérdezte az idegen óvatosan, ámde meglepődve, és még a bizsergés uralmában. Veszni látta megszerzett zsákmányát, bár nem szívesen mondott volna le a könnyen jött alkalomról. – Hagyj békén. – mondta összezavarodva és kissé feszülten. A becsapott feleség, e váratlan megtorpanásával, és hirtelen jött ridegségével, eredményesen kiölte a vágyat mindkettejükből. Bájos tekintete megtelt fájdalommal, és lélektelenséggel. A nemrég még kívánatosan és a vágytól elgyengülve uralható nő hirtelen közönyössé vált. – Előbb szedd össze magad, baby. – vágta hozzá a férfi modortalan módon, miután felfedezte, hogy komoly lelki sérülései vannak szerencsétlennek. 10
– Kész. Kiégtem. – mondta halkan, teljesen elkeseredve és enyhén az alkohol hatása alatt, ahogy nézett a tőle távolodó férfi után aki faképnél hagyta. Anna ott maradt magányosan és megtörten a halványsárga neonfény alatt. Ült a padon, ahol néhány perce még egy idegen férfi kívánta, akit ő csábított el. Zaklatottan és zokogva igyekezett magára szedni levetett ruhadarabjait, miközben lelkiismerete és érzései nem hagyták nyugodni. Egy pillanatra bevillant, hogy talán Zoli elfordulása annak is köszönhető, hogy egészen addig nem sikerült egy gyermekkel sem megajándékoznia. Ámde képtelen volt csak magát hibáztatni. Zokogva és érezhető iszonnyal mormolta Zoli nevét. Haragját határtalannak érezte. A néhány percig tartó sírdogálás után amennyire tudta, összeszedte magát, és egy nagy levegővétel után besétált. Igyekezett feltűnés nélkül a mosdóba sietni. Könnyeitől áztatott arcát felfrissítette. Belenézett a tükörbe, és szánalmasan nézte magát. – Szerencsétlen. – illette magát, és sebes léptekkel visszament az asztalhoz. Az egyik a társaságból meglepődve kérdezte. – Hol voltál? – Sétáltam kicsit a levegőn, de ez nem is lényeges. Haza szeretnék menni, és ahogy látom Peti is. – vette elő
határozott énjét. Pétert betuszkolták az autóba, mert saját lábán képtelen volt megállni és menni. Miután haza értek, Petit betámogatták a házba, és a nappaliba fektették le. Anna megköszönte a fuvart, és elnézést kért a kellemetlenségért. 11
A fuvaros srác megsimította Anna vállát, és megértően válaszolt. – Ugyan. Ne törődj ezzel. Kell ilyen este is. – majd becsukta az ajtót, és elment. A megtört nő lassú léptekkel lépkedett a lépcsőn felfelé. Ruhástól zuhant az ágyra, és akarata ellenére is a zátonyra futott házasságán gondolkodott. Arcán csordogáló könnyekkel lassan álomba szenderült. Másnap dél környékén ébredt fel, és a mámoros éjszaka miatti fejfájását friss kávéval igyekezett elnyomni. – Peti hol van?– kérdezte.
– Reggel mikor felébredtem, felküldtem a szobájába. Borzalmas italszag áramlott itt lent. – mondta az anyja. – Aha. – Jó estétek volt? – Nekem nem. – válaszolta Anna röviden, és beleharapott
egy pirítósba, majd apjához ballagott a nappaliba és leült a tévé elé. – Jobban vagy már? – mogorván informálódik az öreg az újság mögül kilesve. – Nem is tudom. – suttogta és a távirányítóhoz nyúlt. – Nem bírom ki. – hallatszott a konyhából anyja hangos kijelentése. – Mi a baj anya? – fordult meg Anna megijedve. Anyja, addigra közel érve hozzá, átnyújt neki egy borítékot. – Mi ez? – kérdi. – Bonts ki. – mondta az anyja izgatottan.
A lány kibontotta a borítékot, és óvatosan kihúzta a papírt. Egy Csendes - óceáni hajóútra szóló jegy volt benne és egy hozzá tartozó rövid ismertető és leírás. – Ugye ez nem az amire gondolok? – mondta Anna kedvetlenül. 12
– Drágám, apáddal arra gondoltunk, jót fog tenni neked ez a kis kirándulás. – Nem megyek semmiféle kirándulásra. Semmi kedvem, nem akarok. – Ne gyere ezzel. – szólt közbe a mogorva apa. – Miért ne tudtok megérteni? – Anna kissé csalódottan
próbált védekezni.
– Érts meg minket. A lányunk vagy, és nem tudjuk ölbe tette kézzel nézni, hogy tönkre mégy valamibe. – zárta le a vitát,
az addigra határozottá vált édesanya. Nem igazán volt mit tennie. Beleegyezett. Nekilátott a pakolásnak, bár kedv nélkül rakta ruháit bőröndjébe. – Ezt nem hiszem el.
Majd váratlanul apja nyit be a szobájába.
– Holnap korán indulunk, kiviszlek a kikötőbe. – mondta,
ment is tovább.
és
szólt gúnyosan és kissé hangosabban Anna, úgy, hogy a szobától távolodó öreg is meghallja. Annát semmiféle ráhangolódás nem kapta el este sem. Forgolódva és sokára aludt el. Hamar reggel lett, és a készülődéssel gyorsan eltelt az idő. – Na, indulhatunk? – hallatszott a bejárati ajtótól egy kiáltás. – Fantasztikus. –
– Még két perc. – hangzott a válasz.
Az emeleten még gyorsan váltott pár szót, Petivel, de Annáékat sürgette az idő. – Jó lesz, meglátod. – mondta megnyugtatóan Peti.
– De semmi kedvem, nem érted? – Legalább próbálj úgy tenni, mintha örülnél. Csak jót akarnak neked. – Hjaj. Igazad van. – sóhajtott fel Anna.
13
Apja berakta a csomagokat az autóba, és útra készen várt a ház előtt. Anna kicsivel nagyobb lelkesedéssel cammogott le a lépcsőn. Anyja izgatottan, nagy mosollyal állt az ajtóban, ölelésre készen. – Drágám, érezd jól magad, és vigyázz magadra. – Jó. – mondta Anna. – Mi csak jót akarunk neked, tudhatnád. –
és kissé
kedvetlenül szorította magához féltett lányát. A kikötőhöz vezető úton apja és lánya nem sokat szóltak egymáshoz. A zene szólt halkan, és Anna közben, hátradőlve a rohanó tájat nézte. – Mindjárt megérkezünk. – szólt az apja. – Az jó.
Már csak pár kanyar volt hátra, és megérkeztek. Kiszálltak mind a ketten. Apja csak állt, és elkezdte. – Nagyon szeretlek, ahogy anyád is, ezt ne feledd. – Tudom, és köszönök is mindent. De inkább talán magányra vágytam volna. – Meglátod, jót fog tenni. – mondta apja, és közben már
ölelte is magához Annát. – Köszönöm. – és azzal a nő megfogta a csomagját, és elindult. Anna, a hajóhoz érve sóhajtott egyet, visszapillantott az apjára, és megtette az első lépést. Elindult felfelé a pallón.
14