III. fejezet
Páratlan élvezet
– És képes nem felvenni a telefont. – zsörtölődött Zoltán,
és
telefonját dühösen a kanapéra dobta. Felállt és a konyha felé vette az irányt. Az asztalon üres üvegek tornyosultak. Elgondolkodott, hirtelen megfogott egy zsákot, és belehárította az összeset. Ahogy leért, valaki kiáltott felé. – Szia, szomszéd! Mi ez a sok üveg? Buli volt a napokban? Hol van Anna, rég láttam?– bombázta kérdéseivel a kíván-
csi szomszéd Zoltánt.
– Szia. Anna családlátogatáson van vidéken. – fogta rövidre
a választ.
– Aha! – Tudod, hogy van ez. Nincs itthon a macska, cincognak az egerek. – mondta Zoltán, és próbálta derűsre festeni az egé-
szet, pedig tudta, jóval komolyabb dologról van szó.
– Szólhattál volna nekem is, rég pókereztünk már. –
a szomszéd Zoli felé vette az irányt.
azzal
– Jaj, ne haragudj, mennem kell. Majd máskor bepótoljuk. –
hárított Zoltán, és már ment is fel a lépcsőn. Menekült a szomszéd kérdései elől, meg érezte, hogy tennie kell valamit. Felérve, ismét a telefon után nyúlt. 21
Természetesen sikertelenül végződött az a próbálkozása is. Már nem csak, hogy nem vette fel Anna, de ki is kapcsolta telefonját. Zoltán megijedt. – Mi lehet a baj? – gondolkodott. A lakásban idegesítő csend uralkodott. Állt a folyosó közepén, és bánta tettét. A tükörbe nézett, és öklével meg is célozta azt. – Te szánalmas disznó! – mondta megvetéssel a tükörből visszanéző magányos mamlaszra, majd öklét lassan teste mellé lógatta. Tudta, hogy Anna nem érdemelte meg, ahogy elbánt vele, mert jó felesége és társa volt, de valahogy kiutat próbált keresni a megszokásokból. – Szia Peti. Zoli vagyok. – Ezt nem mondod komolyan. –
módjára.
kezdte monológját sértett
– Ne tedd le, kérlek. – szakította félbe hirtelen Zoltán. – Te nem vagy normális, ugye tudod? És remélem azt is, hogy ha mindezt tudom, mikor találkoztunk, biztos kidíszítem a képed.
Zoltán csendben végighallgatta Peti mondókáját, és amint a végére ért, elkezdte.
– Tudom, megbántottam Annát. – Megbántottad? – Igen, tudom, nem kell mondogatnod! – Itt nem csak arról van szó, hogy valami sértőt mondtál neki. Ahogy hallom, más nővel ütötted el az idődet. – Muszáj, hogy ezt telefonon beszéljük meg? – A helyzet az, hogy nem szívesen találkoznék most veled. – Mi van Annával? - kérdezte Zoltán féltő hangon. – Most nyugalomra van szüksége. Ha jól tudom, meg is kért arra, hogy ne keresd.
22
– Igen. De szerinted kibírom? – Szerintem, ha akkor kibírtad, hogy ne gondolj rá, mikor másik nővel szórakoztál, akkor valahogy megoldod most is. – ezzel Péter véget is vetett telefonbeszélgetésüknek.
Zoltán a hálószoba falait bámulta az ágyon fekve. Egyre sűrűbben kezdett pislogni, mintha a sírás határára került volna. – Innom kell valamit. – mondta, és felült az ágy szélére. A bűntudat behálózta. Tudta, hogy hibázott, de hiszen oka volt rá. Felállt, és a bárszekrényhez indult. Kinyitotta az ajtaját, és a megannyi finom nedű között kezdett válogatni, mikor a fejébe hasított, hogy nem nyúlhat az alkoholhoz. – Ennyi lennék? Egy ilyen után alkoholba fojtanám bánatom, és hagynám magam süllyedni?
Bevágta a szekrény ajtaját, és idegesen kiáltott fel: – Átkozott nők!
Felvette a cipőjét, és elment sétálni. Útközben megszólalt a telefonja. Izgatottan nyúlt a zsebébe, remélte, hogy Anna hívja vissza, miután meglátta a sok nem fogadott hívést tőle. Csalódottságára nem ő kereste. – Mondjad, Gergő. – fogadta a hívást. – Na, szevasz. El vagy veszve az utóbbi napokban. – Jaj, ha tudnád, mekkora idióta vagyok. – Mi bajod van? – Kérdezte Zoltánt értetlenül. – Hát ezt hiába is próbálnám meg éppen veled megbeszélni. – Na, mondd, mi a gondod! – vágta rá Gergő teljesen lazán.
Zoltán tudta, hogy hiába Gergő a legjobb barátja, a házasságról vallott nézetei teljesen mások, mint neki. A hűséget is egészen máshogy értelmezi. Mégis vágyott arra, hogy valakivel beszélgessen, aki talán megérti. 23
– Nem igazán telefon téma. Nem futunk össze valahol? – Épp készülök meginni valamit. – Én itt vagyok a kis szökőkútnál. Állj meg értem!
Amíg barátját várta, azon gondolkodott, miért is ahhoz az átkozott szökőkúthoz ment, ahova gyakran jártak ki esténként Annával. Két rövid dudaszó zavarta meg tépelődését. – Gyere már, itt tilos megállni! – kiáltott ki Gergő a kocsiból. Zoltán szaporán szedte lábait, bepattant az autóba, és már mentek is. – Na, panaszkodj Gergő bácsinak! – vette mókásra a figurát, és a rágógumiját olyan idegesítően rágcsálta, mint ahogy mindig is. – Igazából nem tudom, mit tudok veled erről beszélni. – Na, mi bajod van már? Anna kidobott? – Nem. – Akkor mi? – Semmi. –Kurva jó beszélgetés ez. Amúgy hol van Anna? Te nélküle sétálgatsz? Mi történt? Végre a sarkadra álltál? – Anna a szüleinél van. – Egyedül? – kérdezte Gergő tágra nyílt szemekkel. – Amint látod, igen, mivel én itt vagyok. – Hát, haver, nem tudom mi bajod, de most már mesélhetnél. – vonta kérdőre kicsit feszülten. – Tudod, hogy szeretem Annát, de… – Tudom, igen, de nem értem mit szeretsz rajta annyira. Szeretni? Sőt egyetlen nőt szeretni? Nem kell semmi komoly kapcsolat, és aztán nincs pofára esés, mondtam már, nem is egyszer. – Jaj, hagyd már ezt abba! Most érdekel, vagy nem?
24
– Érdekel, persze, mert valami baj van, látom. Totál nyúzott vagy. – Szóval Anna hazapakolt az anyjáékhoz. – Mi van? Váltok? – Dehogy! Vagyis remélem nem. – Haver! Ez egy soha vissza nem térő alkalom. – mondta
teljesen felvillanyozva Gergő, és közben vállon vágta cimboráját. – Te tiszta hülye vagy. Házas ember vagyok– mondta Zoltán kicsit meghökkenve.
– Ja, látszik! Méghozzá boldog házasságban élsz. – Gergő, muszáj ide ez a szarkazmus? – OK, bocsi. – Tudtam, hogy bele se kellett volna kezdenem ebbe, mert nem érted meg. – Hát persze, hogy nem értem, mert annyit mondtál, hogy szereted, de az anyjáéknál van. Hát hallod, ebből aztán nagyon tudni, mi a helyzet. Mit csináltál? – Jaj, ne is mondd. Nem olyan régen, egyik este, mikor egyedül voltam otthon, rátaláltam valami nőre, és online beszélgettünk. – Megcsaltad Annát? – Nem. Csak beszélgettünk. – Gondolom. Csak úgy. Spirituálisan egyetértettek, mi? – és
Gergő kissé gúnyosan felnevetett.
– Te hülye vagy. Sima beszélgetésnek indult, de aztán elég pikánsan végződött. – Te chatszexszel egybekötött beszélgetésbe keveredtél valami nővel? – Hát igen. Valahogy úgy. – És Annánál ez kiverte a biztosítékot… Haver, te nem vagy semmi!
25
– Nem lennél már kicsit komolyabb? Ezzel úgy túlságosan nem könnyíted meg a dolgom. – Jó, bocs. Csak nem fér a fejembe. Hiszen minden rendben volt, nem? – Majdnem. Meg se tudom mondani, mikor szexeltünk már utoljára, és mikor volt olyan igazán meghitt esténk együtt. – Jól el tudtátok színészkedni a boldogságot, mikor együtt voltunk valahol.
Zoltán ekkor döbbent rá és gondolta végig, hogy Gergő találóan fogalmazott. Mert bizony színészkedés volt az utóbbi, talán, egy évük. Ahogy a klub parkolójába bekanyarodtak, egy röpke pillanat alatt egyre erősebb bűntudat lett úrrá rajta, és ahogy látta Gergőn, hogy nem érzi a dolog súlyosságát, nagyon dühös lett, és úgy döntött, inkább hazagyalogol. Hirtelen kiszállt a kocsiból, és elindult. Gergő, ahogy kilépett az autóból és felegyenesedett, az autó teteje felett átnézve kiáltott Zoli után. – Ugyan már! Gyere, megiszunk valamit!
Zoli érezte, hogy nagyon egyedül maradt, és beszélgetnie kell végre, mert megfojtja a megbánás, így megfordult és visszaballagott Gergőhöz. – Na, menjünk, igyunk meg valamit! – próbálta csitítani. Iszogattak, és Gergő hirtelen nagy bölcs módjára megszólalt. – Te! Neked környezetváltozás kell. Nagyon nem jó, hogy a lakásban vagy egyedül, mert minden Annára emlékeztet. Elutazunk valahova. – Mi van?– kérdezte Zoltán meglepődve. – Elutazunk valahova. És már meg is van, hogy hova.
Zoltánnak esze ágában sem volt az utazás. 26
Otthon akarta várni feleségét, mert tudta, hogy egymásnak lettek teremtve, és ezt Anna is belátja idővel, és visszajön. Szíve választottja Ő volt. Tudta, hogy nélküle az élete színtelen lenne és nem teljes. Őt szerette igazán, és a magány már-már kezdte benne azt az érzetet kelteni, hogy minden az ő hibája. Szinte ostorozta magát minden gondolatával. Anna hiánya egyre emésztette. – Nem megyek sehova. – reagált Zoltán rövid kis gondolkodás után. – Anna lábtörlője lettél, haver. Vedd már észre! – Ugyan! Nekem fontos ez a házasság. – Jaj, de hiszen neked is jár a móka. – próbálta meggyőzni
Gergő. Zoli hajthatatlan férfi módjára hallani sem akart az ötlet részleteiről. – Vegasba megyünk. – jelentette ki Gergő. – Vegas? – Igen. Vegas. – Én nem megyek sehova. – Bízz bennem! Most én tudom, mire van szükséged.
Gergő teljesen célratörően közölte részletes utazási tervét. – Szerinted jó ötlet odautazni?– kérdezte Zoli kissé félve, döntésképtelen ember módjára.
– Ne pánikolj már, haver! Te pihensz egyet, én meg élvezem az életet. Ha kell, helyetted is. És nyugodj meg, ami Vegasban történik, az ott is marad.
Gergő telefonja hirtelen megszólalt, és félre is vonult telefonálni. Ez idő alatt Zoltán szerelmesen, de érzelmeivel mégis magára maradva ült az asztalnál, és a sörös korsóját bámulva a történteken törte fejét. 27
Anna iránt érzett szerelme annyira erős volt, hogy a kapcsolatuk, házasságuk vége még véletlenül se fordult meg a fejében. A lehetséges megoldásokon agyalt. Pár perc múlva Gergő lehuppant a székre vele szemben. – Tanácstalan vagyok. – kezdte Zoli.
– Majd én adok neked tanácsot. – válaszolta azonnal Gergő. – Na, az tanács lesz a javából. – Figyelj! Az Annával tervezett nyaralásotok úgyis elmarad, ahogy látom, szóval az arra szánt szabadságodat vedd ki, pakolj be! Én a többit elintézem. – Te tényleg azt gondolod, hogy ez a legjobb ötleted, ami támadhatott? – Persze.
Zoli tele kétellyel bámult Gergőre, aki teljesen felvillanyozódva kezdett el gondolkodni az utazás részletein. Az összezavarodott férj továbbra is azt érezte jobb megoldásnak, ha hűséggel várja otthon Annát. – Na, most bízd magad rám! – mondta Gergő határozottan. Zoli sodródott, teljesen belefeledkezve a bánatba.
– Ebből elég! Pakolj be pár holmit, és hívlak, ha összeáll a pontos kép.
Így végződött az este. Gergő lezárta a vitát, és miután rendezték a számlát, felálltak az asztaltól és elindultak a kijárat felé. Néhány nap után Gergő azzal hívta fel az addigra már teljesen magába roskadt Zolit, hogy másnap indulnak. Gyorsan el is telt a délután, másnap reggel pedig dudaszó jelezte, hogy megérkezett a taxi. Zoli beszállt, de még akkor se volt teljesen felkészülve az útra. 28
Miután megérkeztek Vegas-ba, azonnal a szállodájukba mentek. – Próbálj már meg lazítani. – szólt rá Gergő kicsit erélyesebben Zolira, miután átlépték a hotel küszöbét. A recepciós pult felé vették az irányt, ahol egy gyönyörű szőke nő fogadta őket. Gergő azonnal bepróbálkozott a nőket az ágyába juttató szövegével, de nem járt túl nagy sikerrel. A hölgy kedvesen, széles mosollyal az arcán, elutasította. A fiúk elfoglalták szállodai szobáikat. A magával ragadó kilátás néhány pillanatra Zolival el is feledtette az okát, miért Anna nélkül utazott el. A fények, a nyüzsgés egyszerűen egy másik dimenzióba repítették. – Ezt meg lehetne szokni. – nyitott be kopogás nélkül Gergő Zolihoz a szomszéd szobából. A magát teljesen magányosnak érző férfi csak állt a nagy ablak előtt, és a gondolatai csapdájába esve nem is hallotta Gergő kijelentését. – Na, készülődj, megyünk. – zavarta meg Gergő az elmélázott embert. – Hova? – Az éjszakába. – Én fáradt vagyok ehhez. – Na, ezt nem játszod el velem. Kapd össze magad, és menjünk! Nem azért jöttünk, hogy a szobában kuksoljunk.
Rövid készülődés után elindultak. Olyanok voltak, mint a régi szép időkben. Mikor fiatal ficsúrként diszkókba mentek. – Engedd el magad! – mondta Gergő a pult mellett, és közben italt rendelt. 29
Kicsit felöntöttek a garatra. Sikerült magukat egészen elengedni. Gergőnek nem volt újdonság, mivel elég rendszeres elfoglaltsága volt, hogy periodikus látogatója legyen a hétvégi buliknak, de Zoli a házassága miatt mellőzte az ilyen dorbézolásokat. Az első két estéjük így telt el. A harmadik nap reggelén sem volt semmi emlékük az előző estéről. A reggelihez ismét késve értek le. Erős fejfájással zuhantak mind a ketten az ágyukba. Telefonon szólt át Zoli Gergőnek. – Így tervezted? – Nagyjából. Folytatjuk este. – válaszolta Gergő nevetve. – Én ma pihenek, az tuti. Nem bírom ezt a tempót. – Ugyan már! Nem lehetsz ilyen harmatgyenge. –Pedig az vagyok. Na, alszom egyet. – és Zoli ezzel be
is
fejezte a telefonálást. Oldalra fordult, és az ablakon kinézve elábrándozott. Hosszas forgolódás után sem tudott elaludni. Még otthon belecsempészte táskájába laptopját, mert tudta, úgyse bírja ki, hogy ne nézze meg, irt-e neki Anna. Legalább pár sort. Ahogy bekapcsolta, alig hitt a szemének. Anna helyett Stefitől várta pár szó. – Szia. Hogy vagy? – kérdezte. Zoli kicsit habozott. Nem volt biztos benne, hogy válaszolnia kell, de végül visszaírt.
– Szia. – Azt hittem elvesztél. – Nem. Csak a feleségem olvasta a beszélgetésünket, és ez okozott némi feszültséget. – Akkor nagy a gond? – Elég nagy. Elhagyott egy időre. Vagyis remélem, csak egy kis időre. .
30
– Sajnálom. – válaszolta Stefi, mintha tényleg sajnálta volna.
De talán mégse, mert így azonnal rájött, hogy elcsábíthatóvá vált a számára izgalmasnak tűnő, szerény, érzelmileg gyenge férfi. – Akarsz beszélgetni? Lehet, ha beszélsz róla, könnyebb lesz. – vette elő a túlságosan hízelgő, kedveskedő énjét. – Nem is tudom, mi lenne a jó. Elveszve érzem magam.
Zoli nem érezte a rá leselkedő veszélyt, amit Stefi jelentette számára, és talán túlságosan megnyílt. – Nem futunk össze valahol? Én ráérek. – vette át az irányítást a számító nőszemély.
– Most éppen Vegasban vagyok. – Hogy hol? – Ne is mondd! A haverom szedett rá erre az egészre, mert „ jó lesz, ha nem a lakásban kuksolok“, de inkább maradtam volna otthon egyedül. – Maradhattál is volna, mert most elmennék hozzád, és kicsit kényeztetnélek. – Jó is lenne!
Hogy mi ütött Zoliba, nem tudni, de hirtelen a vágy kezdte eluralni egész testét. Már nem gondolt Annára, csak Stefi járt a fejében.
– Megvalósíthattuk volna, amiket leírtunk. – Messze vagyok most ahhoz. – Igen. Pedig csókolgatnám a szád, és lassan csúsztatnám nyelven ajkaid közé, miközben az öledbe ülve szorítnál magadhoz. – kezdte el bolondítani a kiéhezett férfit. – Ne kínozz! Érezni akarlak. – Én is. Meddig kell már várni arra a pillanatra? – Remélem már nem sokat.
31
– Na, de mesélj! Milyen Vegas? Milyen a szálloda? Hol szálltatok meg? – A Montesito- ban vagyunk. A kilátás fantasztikus. Pont, mint a filmekben.
Belefeledkeztek a beszélgetésbe. A percek peregtek, és Zoli kezdett álmos lenni. – Azt hiszem elálmosodtam, alszom egyet. – Rendben. Élvezd a kiruccanást! – Szia.
Ezzel befejeződött a beszélgetésük. Zoli, laptoppal az ölében aludt el, majd eldőlt az ágyon. Reggel frissen ébredt. Szinte átaludt egy teljes délutánt és egy éjszakát, és ennek eredményeképpen teljesen máshogy kezdte látni a helyzetet. Elhatározta, hogy frissít saját életén, és máshogy fog a világra tekinteni. Nagy vidáman közölte Gergővel, hogy este belecsap az éjszakába. Jól akarja magát érezni, ha már messzire utazott, hogy kiszabaduljon a bezártságból. A délutánt egy kis pókerezéssel töltötte, ami jobban felvillanyozta, mert nyerő sorozata volt. Este, amikor kezdett készülődni, hogy Gergővel mehessenek, kopogás zavarta meg inge begombolása közben. Biztos volt benne, hogy Gergő idegesíti, és sürgetni fogja. Ki is szólt a csukott ajtón. – Ugyan már! Még van fél óra indulásig.
Persze közben közeledett az ajtóhoz. Ahogy kinyitotta, nem hitt a szemének. Kigombolt ingben, tágra nyílt szemekkel állt az ajtóban, és bal kezében a gombkilincset tartotta mozdulatlanul. – Helló! – hangzott érzékien a köszöntés. 32
Zoli nem hitt a szemének. Stefi állt az ajtóban. A meglepődött férfi tekintetét a nő lábaitól vezette felfelé, amelyek talán a létező legrövidebb szoknya alól köszöntek vissza. Az egész öltözete kihívó volt. Dekoltázsa férfifantáziát beindító. – Hát, te mit keresel itt? – kérdezte bambán.
33