2016 június
A községháza új ruhában 4. OLDAL
Megemlékezés a híd felrobbantásának és a II. világháború befejezésének 71. évfordulójáról 8–9. OLDAL
Iskolai- és óvodai hírek 14–17. OLDAL
Az eperjesi öreg hárs csemetéje Talán már nem sokan emlékeznek arra, hogy a községháza telkének végénél, úgy 100-150 méterre nem is olyan nagyon régen állt egy hatalmas hársfa. A korát senki sem tudta, az biztos, hogy 100, talán több száz év feletti matuzsálem volt már. 30 méteres magassága miatt a katonai térképeken is jelölték, törzsét 5 felnőtt alig tudta átfogni, óriási koronája, földig érő ágai alatt kisebb erdő, bozótos burjánzott. Az öreg hársfából nyugalom, béke áradt, az ott élők gyakran zarándokoltak megpihenni hűsítő lombjai alá, a hideg téli napokon pedig gyógyító hársfavirágteával látta el a falubelieket. Aztán a 90-es években villám csapott a régi korok eseményeinek szemtanújába és elpusztult. Hogy miért szólunk a már nem létező fáról? Azért, mert Fucsek Lali bácsi jóvoltából legalább az utód-
jában gyönyörködhetünk. Történt ugyanis, hogy elköltöztek, s az új lakóhelyen a szeretett hársfát nem láthatták, nem érezhették virágainak mindent átható illatát. Kertjük drótkerítésébe belenőtt a nagy hárs csemetéje, amit óvatosan kivett és átültetett új otthonuk közelébe, a Duna partra, mégpedig a Nepomuki Szent János kápolna köze-
Visszatértek gólyáink
Bár az időjárás még nem a tavaszt hirdette, visszatért falunkba az első gólya. Serényen neki is fogott a fészek kijavításának, hogy a tojó már a megfelelő
helyen költhesse a tojásokat. A hideg ellenére befészkelték magukat, hiszen a gólyáknak ez az időjárás már megfelelő arra, hogy táplálékot találjanak. Költöző madarainkra jellemző, hogy emberhez közeli környezetben fészkelnek. Régen magas fákra, kéményekre, templomtoronyra, ma inkább oszlopokra építik fészküket, melynek helyét mindig vizes élőhelyek közelébe választják meg. A Kis-Duna közelsége elegendő élelemmel látja el őket, ahol békákat, ebihalakat, nagyobb rovarokat, rágcsálókat, halakat találhatnak. Az élelem keresése
Eperfesztivál 27. OLDAL
lébe. Mivel a talaj nagyon kövecses volt, megfelelő, finom földet hordtak alá, hogy biztosan jól érezze ott magát, megkapaszkodjon, s elődjéhez hasonlóan növesszen ugyanolyan hatalmas koronát, nyújtson örömet nem csak a környékén élőknek, hanem pihenőhelyet az elfáradt gyalogosnak, nyugalmat az elmélkedni vágyónak. A sokat megélt nagy hárs utódja kb. 1981-től szemléli új helyén a világot, mely azóta alapjaiban változott meg körülöttünk. Lajos bácsi előrelátásának köszönhetően a múlt találkozott jelennel, nem csak a túlélés szimbóluma lett a fa, a híd felrobbantásának emlékére rendezett Békefutás résztvevői is innen indultak. Hisszük és reméljük, felmenőjéhez hasonlóan túlél sok vihart és sok száz évig nyújt majd árnyat az odatérőnek. Ma pedig puszta létezésével figyelmeztet arra, hogy vigyázzunk a természetre, őrizzük természeti értékeinket. közben lassan, méltóságteljesen lépked, repülés közben előrenyújtott nyakkal szeli a levegőt. A gólya társas madár, számos feljegyzés tanúskodik hűségéről párja iránt, sőt képes feláldozni magát a fiókáiért, ha azokat meg kell menteni. Az emberhez szoktatott madarak megbíznak az emberekben, megszelídülnek és minden évben visszatérnek, hogy megköszönjék a gondoskodást. Ahogy falunk gólyái is visszajönnek hozzánk, mert jól érzik nálunk magukat. Reméljük, hosszú, sok ezer kilométeres utazásaik szerencsések lesznek, és még nagyon sokáig találkozhatunk velük, gyönyörködhetünk bennük.