Pozsonyeperjesi hírnök 2022 Október

Petőfi Sándor:

Itt van az ősz, itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem.

Kedvesem, te űlj le mellém, Űlj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.

1848. november 17- 20. )

Hosszúra nyúlt szünet után fogadják olyan szeretettel a Pozsonyeperjesi Hírnök legújabb számát, amilyen szeretettel készítettük azt. Szokásunkhoz híven hírt adunk a faluban történtekről, az óvodai és az iskolai életről, a Ringató programról, sportról, a sikeres pályázatok kivitelezéséről, az 50. születésnapját ünneplő énekkarunkról, a Csallóközben egyedinek mondható Mesevarázs Bábszínházunkról, de a gazdag kulturális és hagyományőrző programokról is. Riportot olvashatnak Magduska tanítónénivel, aki 40 évig tanította községünk kisdiákjait, újra elbeszél gettünk falunk szülöttjével, Valér nénivel, aki 100 éves lett és elárulta a hosszú élet titkát. Tájékoztatjuk Önöket a közelgő helyhatósági és megyei választásokról és természetesen sok-sok fotó segítségével elevenítjük fel az elmúlt események hangulatát. Bízunk benne, örömmel lapozzák majd és mindenki talál benne magának olvasnivalót. Tisztelettel a szerkesztők nevében Ribánszký Jarmila, polgármester

Tisztelt Pozsonyperjesiek!

Átadtuk a kultúra hÁzÁt

Március 25-én eljött a várva várt nap, amikor átadásra került a teljes felújításon átesett kultúrház. A háromnapos „kultúrház-nyitó hétvége” a jövőbeli pezsgő programok méltó nyitánya volt. Az idevezető, szorgalommal, rengeteg munkával kikövezett útra községünk polgármestere, Ribánszký Jarmila az ünnepi megnyitó beszédében is kitért. Pozsonyeperjes krónikájában ez a nap nagybetűvel lesz beírva, hiszen az új köntösbe öltözött művelődési ház hosszú létezése óta most először esett át teljes modernizáción. Falunk kultúrházát apáink, nagyapáink nagy részben társadalmi munkában építették. 1961-es felavatása óta szolgálta a falu lakosságát. Elődeink beleépítették tudásukat, szeretetüket, jókedvüket, megmutatták tettrekészségüket, a közösség iránti elhivatottságukat. Nem kis feladat volt számunkra úgy felújítani a falu központi épületét, hogy közben tiszteletben tartsuk a ránk hagyott örökséget és bölcsességet.

Külső arculatát Kiss Ferenc tallósi mérnökkel együtt terveztük meg, ám nem elég az elképzeléseket papírra vetni, a megvalósításhoz rengeteg pénzre van szükség. Többszöri nekifutással sikerült Európa Uniós pályázatot nyernünk, aminek segítségével megvalósulhatott az épület kinézetének kialakítása. Miután a külső dizájn testet öltött, következett a szintén elöregedett, a sokévtizedes használat után tönkrement belső tér felújítása, amit a falu saját anyagi forrásaiból fedezett. Számtalan mesterember, szakember, tervező, segédmunkás tevékeny szorgalmára volt szükség a kivitelezéshez, ahhoz, hogy végül elnyerje végső stílusát. Hatalmas köszönet jár mindenkinek, aki bármilyen módon is kivette részét ebből a hatalmas munkából. Ki kell emelni Molnár Istvánt, az M-STAV-DS tulajdonosát, aki szaktudásával, lakófaluja iránti elkötelezettségéből fakadóan munkatársaival együtt fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy kultúrházunk belterének megjelenése modern, a kornak megfelelő színvonalú legyen. Külön öröm számunkra, hogy ezekben a munkálatokban

Átadtuk a kultúra hÁzÁt

sok falubeli szakember szorgoskodott, akik nemcsak az építőanyagot, de ahogy az elődeink, a szeretetüket, a szívüket is beleépítették. Természetesen, amint az lenni szokott, menet közben akadtak problémák, nehézségek, de Széchenyi szavait idézve „egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. Tengernyi ötletelés, megbeszélés, erőfeszítés végeredményeképpen született újjá az építmény.

S mitől más a mi kultúrházunk, mint a többi? Főleg attól, mert az építését, a modernizációját, a felújítását nagyrészt eperjesi lakosok végezték, akik nemcsak tehetségüket, erejüket adták, de sajátjukként tekintettek rá. Mindezt azért, hogy községünk polgárai, a nagyérdemű közönség jól érezze itt magát, hogy az utánunk jövők is legalább annyi feledhetetlen pillanatot éljenek át, mint mi.

Az épület bejáratánál a háború végén felrobbantott híd fotója fogad bennünket. Legyen ez a kép a béke szimbóluma, a két partot összekötve jelképezze az együvé tartozást, hogy nézeteink különbözősége ellenére is egyformán emberek vagyunk.

A másik egyedi darab a nagyterem régi padlóját burkoló parkettákból készült alkotás, ami Csiba Ferenc képviselőnk kreációja és a bejárattal szemközti falon látható. Ezzel tisztelgünk falunk azon lakosai előtt, akik több mint hat évtizeddel ezelőtt kétkezi munkával segédkeztek az építkezésben. (Több mint valószínű, hogy ezek a parketták őrzik a mi lábnyomainkat is, talán épp ezeken roptuk a táncot...)

Az előtér is teljes átalakuláson ment keresztül. Felújítottuk a mellékhelyiségeket, leszedtük a régi falburkolatot, bárpultot készítettünk.

A nagyterembe vezető ajtókat nem cseréltük ki, csak felújí tottuk. Kicseréltük a talajburkolatot, az asztalokat, székeket, teljesen felújítottuk a színpadot, a konyhát. Az egyedi, külön leges mennyezet ötletét és elkészítését Ribánszky Józsefnek köszönhetjük. A hullámos kialakításnak a hang vezetésében van szerepe, abban segít, hogy a hang, a zene ne visszhangozzon a helyiségben.

Sikeres pályázatok

Folytatjuk az esovízelvezetok

2021-ben és 2022-ben is sikeresen pályázott és anyagi támogatást kapott falunk az esővízelvezetés megoldására. Nagyszombat megye támogatásával, valamint a falu költségvetéséből tavaly, az ősz folyamán folytattuk a már az előző években elkezdett esővízelszívók kivitelezését. Az Iskola utcában több helyen is az árkokban helyeztünk el esővízelnyelőket. Idén sor kerül a Hosszúsor végén két darab nagykapacitású berendezés kiépítésére. Bízunk benne, folyamatosan sikerül majd megoldanunk az egész falu területén a le nem folyó víz okozta gondok orvoslását.

Anyagi forrásokat keresve, minden lehetőséget megragadva igyekszünk felújítani a község tulajdonában lévő ingatlanokat. Pályázati forrásból sikerült kicserélnünk a kocsma épületének nyílászáróit. A régi óvoda épületében működő kocsma és horgászüzlet új ablakokat és ajtókat kapott, így az épület nemcsak szebb lett, hanem energiatakarékosabb is. Jövőbeli terveink között szerepel az objektum teljes felújítása, valamint udvarának rendezése.

pályázatok

WIFI4eu = Ingyenes

A kezdeményezés előmozdítja az ingyenes, vezeték nélküli internetkapcsolat térnyerését a települések közterein és egyéb nyilvános helyein, ezáltal érdemi változást hoz a helyi lakosok életében. Célja, hogy szerte Európában ingyenes wifi-hozzáférést biztosítson a polgárok számára nyilvános helyeken, többek között parkokban, tereken, középületekben, könyvtárakban, egészségügyi központokban és múzeumokban. Az EU pályázati felhívására természetesen községünk is jelent kezett, a sikeres pályázat eredményeként támogatást nyertünk ingyenes wifi-hálózat kiépítésére. Ennek köszönhetően a kultúrházban, az orvosi rendelőben, a buszmegállóban, a templom előtti téren, a játszótéren, a sportpálya lelátóján, a faluház előtti téren, valamint az iskola udvarán bárki biztonságosan csatlakozhat a hálózatra a mobiltelefonján keresztül. A telefonban a WiFi4EU szóra kattintás után felugró ablakban kell engedélyezni a kapcsolódást.

Ismét lesz tuzoltószertÁr pozsonyeperjesen

A SzK Belügyminisztériuma már évekkel ezelőtt fontos feladatául tűzte ki a községi önkéntes tűzoltószervezetek segítését, modern eszközökkel való felszerelését. Pályázati lehetőségeket teremtett, így sikerült községünknek is anyagi forrásokat megpályázni egy tűzoltószertár kialakítására, amivel egy régi álmunk válik valóra. A kultúrház mögötti régi kazánházat találtuk megfelelőnek, s miután gólyáink elindultak hosszú vándorútjukra, gyorsan neki is kezdtünk a munkálatoknak. Így méltó helyre kerül a belügyminisztériumtól kapott tűzoltóautó, az árvízvédelmi pótkocsi, és az összes felszerelés, és nem utolsósorban önkénteseink is megérdemelnek egy olyan helyet, ahol összejöhetnek, ahol felkészülhetnek teendőik ellátására. Köztudott, hogy lánglovagjainknak pótolhatatlan szerepük van a környezetvédelem területén is, hiszen árvizek, nagy esőzések, szélviharok esetén az ő segítségükre nagyban számíthatnak falunk lakosai. Természetesen szabadidejükben az építkezési munkálatokból is kiveszik részüket. Rajtuk kívül köszönetet kell mondani azoknak is, akik bármilyen módon segítenek a kivitelezés előremozdításában szponzorálás vagy más formában.

Sikeres pályázatok

kanalIzÁcIó – tIsztítóÁllomÁs – hol Is tartunk?

A szennyvízcsatorna és tisztítóállomás építésével járó, szinte az egész falut érintő felfordulás után jogos a kérdés: hol is tartunk és hogyan tovább?

Ahogy arról már hírt adtunk, régi vágyunk vált valóra, amikor 2018-ban lehetőség nyílt a csallóközi kisebb falvaknak is támogatási kérvényt benyújtani a kanalizáció és a tisztítóállomás kiépítésére. Háromszori nekifutás után a környezetvédelmi minisztérium végre jóváhagyta a 4,6 mil. € támogatást, a szerződés értelmében a kötelező a minimális 5%-nyi önrészt a falunak kellett bevállalnia. A törvény értelmében kiírt közbeszerzést az AVA stav. s.r.o. vállalat nyerte, így az építkezés kivitelezését is ők végezték. Sor került a tisztítóállomás kibővítésére és teljes technológiai felújítására, valamint a falu kb. 2/3 részében a kanalizációs vezeték kiépítésére a következő utcákban: Fő utca, Temető utca, Diófás úr, Zsilinszky utca, Zsigárdi sor, Kerti sövény köz, Mezei út, Hosszúsor, Új sor, Szent Vendel utca, Herések, Bodzasor, Dunakert az iskoláig, Nepomuki Szent János utca, Dunasor, Rövid sor. Összesen 6.636,3 m csővezetéket helyeztünk el a földbe különböző mélységekben, 382 bekötőt a lakóházak határaihoz és 2 971 m rákötődési csövet. Kiépítettünk és beszereltünk 5 átdobó állomást is. A munkálatok 2021 áprilisában kezdődtek és 2022 májusában fejeződtek be.

A munkálatok befejezése után jelenleg az állami szerveknél úgy a tisztítóállomás, mint a már kiépített szennyvízelvezető csatorna működtetésére folyik az engedélyeztetés. A lakosok az engedélyek megadása után – saját költségre – tudnak majd a vezetékhez csatlakozni. Arról, hogy az engedélyt mikor kapjuk meg és mikor lehet csatlakozni természetesen értesíteni fogjuk a lakosságot.

A kivitelezés nem volt egyszerű, hiszen gyakran 4,5 méteres mélységben, homokos talajban, sokszor talajvízben kellett dolgozni, ami nagyban komplikálta a munkálatokat. Sajnos baleset is történt, miután beomlott a laza talaj, az ott dolgozó mestert kórházba kellett szállítani. Mindemellett aránylag gyorsan elkészült az építkezés. Falunk történetében ez az eddigi legnagyobb beruházás. A több kilométert kitevő csatornahálózat mellett elkészült 5 átdobó állomás is. A szennyvíztisztítóállomásunk is ki lett bővítve és teljesen új, modern technológia került beépítésre, ami által a kapacitása a kétszeresére növekedett. Továbbra is éberen figyeljük a pályázati kiírásokat és igyekszünk általuk anyagi forrásokat találni, hogy realizálásból a most kimaradt utcákban is ki tudjuk építeni a csatornát. Magától értetődő célunk, hogy a falu összes lakóháza rákapcsolódhasson a kanalizációra.

Sikeres pályázatok

Köztudott, hogy nagyon kevés csallóközi település rendelkezik csatornahálózattal, még kevesebb saját tisztítóállomással. Sok faluban egyáltalán nincs megoldva a szennyvízelhordás, illetve -tisztítás, sok helyen saját „lajtot” sem tudhatnak magukénak, idegen cégek tartálykocsijaival jelentős összegekért tudják csak megoldani a szállítást. Vannak olyan községek, ahol egy-egy fuvar ára eléri a 120 eurót is. Mindezek tudatában büszkék lehetünk, hogy falunkban sor került e nagy beruházás anyagi részének sikeres megpályázására és a kivitelezésére.

Tisztelt lakosaink! Köszönjük az építkezés során mutatott türelmüket és megértésüket az okozott kényelmetlenségekért.

Sikeres pályázatok

a kultúra és a technIka összeFonódÁsa pozsonyeperjesen avagy mItol lesz hallható és lÁtható egy eloadÁs

Községünk mindig is arról volt híres, hogy a szervezők nagyon sok és változatos kulturális akcióval halmozzák el az itt élő és ide látogató embereket. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Színház és bábszínház, koncert és néptánc, beszél getős teadélután és pörgős akciófilm, nótaest és kézműves foglalkozás. Annyi minden van itt nálunk, ami egy kisebb városnak is a becsületére válna.

Ezért is volt egy részről nehéz döntés az, hogy belevágtunk a kultúrház felújításába. Nem mintha az épület nem érdemelte volna meg már rég, hogy új ruhába öltözhessen, csak nem tudtuk elképzelni azt, hogy községünk lakosai hosszú ideig kulturális akciók nélkül maradjanak. Végül is a Covid 19 megoldotta ezt a dilemmánkat. Pontosan akkor és annyi idő alatt valósult meg a kultúrház felújítása, amikor a lezárások miatt nem lehetett egyetlen akciót sem szervezni.

A kultúrház felújítása egy hatalmas projekt volt. Aki látta belül a szétvert, csupasz falakat, a kilógó vezetékeket, a levert vakolatot, a feltört padlót, nem nagyon hitte el, hogy a felújítás valamikor is elkészül... De pontosan ez volt az a pont, amikor elkezdődött a kultúrház technikai fejlesztése. Most nem arról beszélek, hogy új elektromos vezeték, új fűtésrendszer, új padló, plafon, vakolat, mosdók, székek, asztalok..., hanem a technikának arról a részéről, ami az egyes előadásokat szolgálja ki.

A szétvert kultúrházban állva, a tervrajzokat nézegetve jöttünk rá, hogy a tervezőmérnökök egyáltalán nem gondoltak arra, hogy itt majd valamikor színházi és egyéb előadások lesznek. Nem volt betervezve a színpadra a fénytechnika helye és a falban futó vezetékek sem, amire egy jó színházi előadáshoz feltétlenül szükség van. A lényeg az, hogy még időben észrevettük ezt a hiányosságot és sikerült is gyorsan átgondolni, megtervezni az egész színpadi világítás alapjait. A szükséges elektromos vezetékek bekerültek a falba, a kapcsolók és konnektorok szintén a helyükre kerültek. Behúztuk a falba a színpadi fénytechnika vezérlőegységének vezetékét is. Ez fogja összekötni az összes reflektort, amit egy helyről lehet majd vezérelni. Ezek azok a dolgok, amik most még nem látszanak, mivel még nem sikerült megvásárolni a szükséges reflektorokat. Folymatosan pályázunk és előbb-utóbb biztosan összejön, amit elterveztünk.

A színpadon is nagyon sokat gondolkoztunk. Hogyan tudjuk úgy megoldani, hogy a lehető legjobb legyen, de ne kelljen az egészet szétszedni és újból felépíteni. Végül is találtunk olyan szakembereket, akik sok jó tanáccsal láttak el bennünket. Ennek köszönhetően a színpadunk olyan lett, amilyen a legtöbb városi kultúrházban sincs. Egyáltalán nem porzik, nem csúszik – a fellépő néptáncosok nem győztek hálálkodni, hogy végre egy színpad, ahol öröm táncolni. Folyamatosan írjuk a pályázatokat, hogy az így megszer zett pénzből a lehető legjobb technikával tudjuk felszerel ni a kultúrházat. Így sikerült több kisebb pályázatból megvásárolni azt a hangtechnikát, amit Önök például a Családi nyárbúcsúztatón láthattak, hallhattak. Az Old Country Boys koncertjét már szinte teljes egészében saját technikával

hangosítottuk. Igyekeztünk olyan hangtechnikát összeválogatni, ami nagyon jó minőségű (JBL hangfalak, Soundkraft keverő, Shure mikrofonok) és viszonylag könnyen kezelhető és szállítható. Néhány apróság még hiányzik, de amint sikerül egy újabb pályázatból pénzt szerezni rá, ezeket is pótolni fogjuk. Hozzá kell tenni azonban, hogy már most jobb hangtechnikával rendelkezünk, mint a járás bármelyik falusi kultúrháza. Biztos megkérdezik majd páran, hogy nem lett volna-e jobb más, fontosabb dolgokra elkölteni azt a pénzt? Természetesen igazuk is lenne, ha ezt mind saját pénzből vásároltuk volna. A pályázati pénzeket mindig csak arra lehet elkölteni, amit a pályázat kiírója meghatároz és nagyon szigorúan ellenőriz is. Kulturális pályázatokból csak és kizárólag kulturális akciókkal összefüggő kiadásokra lehet költeni. A falu vezetősége mindig is hosszú távú megoldásokban gondolkodik. Igyekszünk úgy felépíteni a kultúrház technikai hátterét, hogy az hosszú távon gazdaságos legyen. Már most úgy állunk, hogy kisebb és közepes akciókat, fellépéseket, koncerteket akár a kultúrházban, akár szabadtéren saját technikával tudunk hangosítani, vagyis nem kell külön hangosító céget fizetni minden egyes akción. Ezzel nem kis pénzt tudunk megspórolni a falunak, amit aztán más, fontos dolgokra tudunk fordítani. Legújabb szerzeményünk a mozitechnika. Ezt is pályázati pénz ből sikerült megteremtenünk. Itt is először csak a vetítőgép és a vászon volt meg, majd fokozatosan rakódott hozzá a hangtechnika, amit úgy válogattunk össze, hogy más kulturá lis akción pl. koncerten is használható legyen. Az október 9-i vetítésen már egy igazi 5.1-es mozi hangzás lesz hallható. Ily en mozitechnika még a dunaszerdahelyi kultúrházban sincs. Próbálunk összehozni egy filmklub-szerű dolgot, egy mozirajongó közösséget, akiknek olyan filmeket is le tudunk majd vetíteni, amit máshol biztosan nem láthatnak. Folyamatosan tárgyalunk, egyeztetünk a filmek jogdíjaival rendelkező cégekkel, hogy minél több, lehetőleg minél újabb filmet tudjunk levetíteni Pozsonyeperjesen. Ez egy hosszútávú dolog, mindenhol meg kell találni a megfelelő embert, akivel lefektethetjük egy olyan együttműködés alapjait, amely nekünk is alkalmasnak bizonyul. Hát valahogy így függ össze a kultúra a technikával.

(Csiba Ferenc)

„magyarok kenyere – 15 mIllIó búzaszem“

A „Magyarok kenyere” program keretén belül a helyi földműves szövetkezet kenyérbúza ajándékának jóvoltából idén is részesültünk a 15 millió búzaszem lisztjéből. A liszt az iskolakonyhába, a szociális központba, valamint a tőkési óvodába került.

beszÁmoló a jogI tevékenységrol véradók

Amellett, hogy a falu képviselőtestültének tagja vagyok, a jogi tanácsadó feladatait is betöltöm. Röviden szeretnék beszámolni az eltelt választási időszakban kifejtett jogi tevékenységről.

A mindennapokban ez az előírások magyarázatában, a jogi jelentéssel bíró levelek, határozatok megfogalmazásában nyilvánul meg, ill. a község által kiadott intézkedések, rendeletek, megállapodások és szerződések tartalmának és szövegének összhangba hozásával a törvényekkel és egyéb előírásokkal. Tartalmazza továbbá a község képviseletét az állami szervek, rendőrség, államügyészség, bíróság előtt.

Községünk központjában, a gyógyszertár mellett önkiszolgáló csomagautomata került felszerelésre a PACKETA csomagküldő szolgáltatás jóvoltából. A Z-BOX-oknak köszönhetően már nem kell a futárt lesnie a vásárlónak. A csomagot a vásárló a neki legmegfelelőbb időpontban veheti át, a kézbesítés ára pedig megegyezik a hagyományos kézbesítés árával. Az érintésmentes csomagautomatával még kényelmesebbé szeretnék tenni a csomagok átvételét, melyhez csupán a PACKETA mobilalkalmazásra van szükség. A felhasználó a telefonja segítségével nyithatja ki a megfelelő rekeszt. Az automata működésű Z-BOX-nak nincs szüksége külső áramellátásra. Vagyis környezetbarát megoldást kínál, és még a település költségvetését sem terheli.

Az elmúlt időszakban községünk hat bírósági eljárásnak volt résztvevője, ebből négyet mi kezdeményeztünk, kettőt pedig ellenünk adtak be. Az eljárásokból három már jogerősen lezárult, mindhárom a község javára. Egy eljárásban még nem született döntés, egy ügy végül a felek közti megállapodással rendeződött szintén a község javára, egyben pedig az elsőfokú bíróság a község ellen hozott ítéletet, jelenleg az ügy a másodfokú bíróság előtt folyik tovább.

A véleményem az, hogy a bírósági ügyeket egyszerűbb megelőzni, ezért mindig igyekszünk a község egész tevékenységét az előírásokkal összhangban végezni, hogy ne adjunk okot bírósági eljárás megkezdésére. Ha ez már mégis megtörtént, még mindig lehetséges a peres ügy rendezése a felek megállapodása alapján, peren kívüli megegyezéssel vagy bírósági egyezséggel, amivel legalább csökkenteni lehet a perköltségeket.

A fenti adatokból kitűnik, hogy a bírósági ügyekben na gyrészt sikeresek vagyunk, és a továbbiakban is arra fogunk törekedni, hogy kihasználjuk a törvények adta lehetőségeket a község és lakosai jogainak érvényesítésében és védelmében.

(JUDr. Černý Jolán képviselő, ügyvéd)

Szívből gratulálunk kitüntetett véradóinknak, Navrátil Mariánnak a Jansky emlékérem arany-, Nagy Gusztávnak pedig a gyémánt fokozat.eléréséhez. „Aki vért ad, életet ad.”

2022. október 29-én, szombaton összevont önkormányzati és megyei választásokra kerül sor Szlovákiában. Községünk választópolgárai a helyi kultúrházban reggel 7:00 órától este 20:00 óráig járulhatnak az urnák elé, hogy leadják szavazatukat. Felhívjuk a lakosok figyelmét, hogy a helyszínen kívül változik a szavazóhelyiség nyitvatartása is: a szavazóhelyiség a kultúrházban csak este 8 óráig tart nyitva! Kérjük lakosainkat, hozzák magukkal személyi igazolványukat.

Az összevont helyi önkormányzati és megyei választáson fehér, illetve kék borítékot is kap a voksoló polgár. Községünkben a képviselőtestület 9 tagú, tehát a szavazócédulán maximum 9 nevet karikázhat. A polgármester megválasztására szolgáló lapon csak 1 számot karikázhat.

A helyi képviselőjelöltekre és a polgármesterre leadott szavazatot a fehér borítékba kell helyezni. A Nagyszombat megyei képviselőjelöltekre és a megyei elnökre leadott voksot kék borítékba kell tenni. 8 képviselőjelöltet, illetve 1 elnökjelöltet lehet bekarikázni. Ezután a boríték színének megfelelően a fehér, illetve a kék szavazóurnába kell azt dobni. Ha a szavazólapok a nem megfelelő borítékba, vagy ha a borítékok a nem megfelelő urnába kerülnek, a szavazat érvénytelen lesz

V sobotu, 29. októbra 2022 sa uskutočnia komunálne a župné voľby na Slovensku, ktoré budú spojené. Voliči našej obce môžu svoje hlasy odovzdať v kultúrnom dome v čase od 7:00 do 20:00.

Upozorňujeme občanov, že okrem miesta hlasovania sa menia aj otváracie hodiny volebnej miestnosti: volebná miestnosť v kultúrnom dome bude otvorená len do 20:00! Žiadame voličov, aby priniesli svoj občiansky preukaz. Vo volebnej miestnosti voliči dostanú jednu bielu a jednu modrú obálku. Naše obecné zastupiteľstvo je 9-členné, a preto voliči na hlasovacom lístku do obecného zastupiteľstva môžu zakrúžkovať maximálne 9 mien. Na hlasovacom lístku pre voľbu starostu je možné zakrúžkovať len 1 číslo. Tieto hlasovacie lístky treba vložiť do bielej obálky. Hlasovacie lístky pre voľby do župného zastupiteľstva a pre voľby predsedu Trnavského samosprávneho kraja treba vložiť do modrej obálky. Na hlasovacom lístku do župného zastupiteľstva je možné zakrúžkovať maximálne 8 mien a na hlasovacom lístku pre voľbu predsedu samosprávneho kraja 1 meno.

Obálky treba hodiť do určenej volebnej urny – bielu obálku do bielej urny a modrú obálku do modrej urny. V prípade, že hlaso vacie lístky budú vložené do nesprávnej obálky alebo obálky budú vhodené do nesprávnej urny, hlasovanie je neplatné.

1. Ing. Ribánszký, Jarmila., 57 éves, polgármester, független jelölt

2. Ing.Tánczos Robert, 47 éves, riaditeľ vnútornej kontroly, Sloboda a solidarita, Magyar Fórum - Maďarské fórum

polgÁrmesterjelöltek: képvIselojelöltek:

1.Andrej Baša, Mgr., 29 éves, branch manager, Spolu – občianska demokracia

2. Ing. Csiba Ferenc, Ing., 53 éves, magánvállalkozó, független jelölt

3. Czajlik Ferenc, 67 éves, nyugdíjas, Magyarok. Nemzetiségek. Regiók. SZÖVETSÉG

4. JUDr. Černý Jolán, JUDr., 67 éves, ügyvéd, független jelölt

5. Dudás Lóránt, 71 éves, nyugdíjas, Občianska konzervatívna strana

6. Garai Róbert, 44 éves, sofőr, független jelölt

7. Ing. Izsák Kálmán, 65 éves, nyugdíjas, HLAS - sociálna demokracia

8. Mórocz Gyula, 54 éves, sofőr, Magyarok. Nemzetiségek. Regiók. SZÖVETSÉG

9. Nagy Gusztáv, 49 éves, diszpécser, Kresťanskodemokratické hnutie

10. Ing. Nagy Hegedűs Gabriella, 41 éves, speditőr – logisztikus, független jelölt

11 Ravasz Myrtil, 39 éves, tender analyst, SMER - sociálna demokracia

12. Rebro Ágota, 58 éves, alpolgármester, Magyarok. Nemzetiségek. Regiók. SZÖVETSÉG

13. Rigó Sándor, 53 éves, iskolagondnok, Magyarok. Nemzetiségek. Regiók. SZÖVETSÉG

14. Szitás György, 50 éves, magánvállalkozó, független jelölt

Švandra Diana, 35 éves, gondozónő, SME RODINA

16. Ing.Tánczos Robert, 47 éves, riaditeľ vnútornej kontroly, Sloboda a solidarita

17. Tászli Zoltán, 33 éves, üzletkötő, Magyarok. Nemzetiségek. Regiók. SZÖVETSÉG

1. Jarmila Ribánszký, Ing., 57 r., starostka, nezávislá kandidátka

2. Robert Tánczos, Ing., 47 r., riaditeľ vnútornej kontroly, Sloboda a solidarita, Magyar Fórum - Maďarské fórum

kandIdÁtI na starostu obce: kandIdÁtI na poslancov obecného zastupItelstva:

1. Andrej Baša, Mgr., 29 r., branch manager, Spolu – občianska demokracia

2. František Csiba, Ing., 53 r., súkromný podnikateľ, nezávislý kandidát

3. František Czajlik, 67 r., dôchodca, ALIANCIA - Maďari. Národnosti. Regióny

4. Jolana Černá, JUDr., 67 r., advokát, nezávislá kandidátka

5. Lóránt Dudás, 71 r., dôchodca, Občianska konzervatívna strana

6. Robert Garai, 44 r., šofér, nezávislý kandidát

7. Koloman Izsák, Ing., 65 r., dôchodca, HLAS - sociálna demokracia

8. Július Mórocz, 54 r., šofér, ALIANCIA - Maďari. Národnosti. Regióny

9. Gustáv Nagy, 49 r., dispečer, Kresťanskodemokratické hnutie

10. Gabriela Nagy Hegedűs, Ing., 41 r., špeditér - logistik, nezávislá kandidátka

11. Myrtil Ravasz, 39 r., tender analyst, SMER - sociálna demokracia

Agáta Rebrová, 58 r., zástupca starostu, ALIANCIA - Maďari. Národnosti. Regióny

Alexander Rigó, 53 r., školník, ALIANCIA - Maďari. Národnosti. Regióny

Juraj Szitás, 50 r., súkromný podnikateľ, nezávislý kandidát

Diana Švandrová, 35 r., opatrovateľka, SME RODINA

Robert Tánczos, Ing., 47 r., riaditeľ vnútornej kontroly, Sloboda a solidarita

Zoltán Tászli, 33 r., obchodný zástupca, ALIANCIA - Maďari. Národnosti. Regióny

A választókörzetben 9 képviselő választható

2 új testvértelepülése lett Falunknak gyorladamér – magyarorszÁg hlohovec – morvaorszÁg

A testvértelepülési kapcsolatok lényege partneri viszony kialakítása egy-egy földrajzilag távolabb eső községgel, a települések közötti kulturális, gazdasági együttműködés erősítése érdekében. Pozsonyeperjes község többéves baráti viszonyt ápol a magyarországi Gyarmat, illetve Lébény községekkel, a tavalyi évben pedig két új falut is sikerült felvenni testvértelepüléseink sorába, mégpedig Győrladamért és a morvaországi Hlohovecet. Ezeket a kezdeményezéseket az Európai Unió is támogatja az Interreg - Határon átnyúló programon keresztül. Győrladamér település a Szigetközben, Győrtől északnyugatra a Mosoni-Duna mentén, a Győrt Mosonmagyaróvárral összekötő 1401-es út két oldalán fekszik. A falu első írásos említését 1146-ra teszik. A természeti kincsekben gazdag település kiváló kiránduló helyekkel rendelkezik minden korosztály számára. Remek horgászati lehetőséget biztosít a Mosoni-Dunán kívül a település horgásztava, illetve a Szavai-csatorna. Civil szervezetei aktívan részt veszenek a falu kulturális, illetve sportéletében. Győrladamér 2021-ben lett hivatalosan is a testvértelepülésünk, első közös projektünk egy, a két települést bemutató kiadvány, majd ezt követte a Tavaszköszöntő ünnep a Békefutással és májusfa állítással, melyen részt vettek a ladamériak is. A közös projekt jóvoltából padokat, sátrakat, mozigépet tudtunk vásárolni, gyarapítva községünk eszköztárát, aminek köszönhetően rendezvényeinkhez ezentúl nem lesz szükség ezen felszerelések kölcsönzésére. www.gyorladamer.hu

Az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együtt

működési Program kisprojektjének sikeres elnyeréséből fakadóan kezdtünk el keresni olyan további külföldi községet, mellyel testvértelepülésként sikeresen együtt tudnánk működ ni. Választásunk a dél-morvaországi Hlohovecre esett, nem utolsó sorban azért, mert eperjesi kötődése is van, mégpedig ifj. Keszőcze József, falunk egykori lakosának személyében, aki ebben a kedves határmenti falucskában él családjával. Hlohovec a břeclavi járásban kb. 1300 lakost számláló, a történelmi nevezetességekben gazdag Lednice, Valtice és Mikulov szomszédságában fekvő település. A legfigyelemreméltóbb itt található műemlék a klasszicista stílusban épült „Hraničný zámoček” a község halastavának partján. Lényegében ez egy végvár, ugyanis itt húzódott az Osztrák–Magyar Monarchia határa. Már a 15. század elején foglalkoztak említésre méltó szőlőtermesztéssel, a reneszánsz korától napjainkig pedig elismert státuszt vívtak ki maguknak a csehországi borászatok között. Rengeteg turista látogatja a vidéket, akik a környéken található gyönyörű kastélyok, paloták mellett a hlohoveci borpincéket is szívesen felkeresik. A szüreti ünnepségek, a borfesztiválok, azaz a bor ünneplése, a házigazdák szíves vendéglátása segíti a község további felvirágzását.

Együttműködésünk korai szakaszában kölcsönös látogatást tettünk egymásnál. Egy újabb, sikeres szlovák-cseh határon átnyúló kisprojektnek köszönhetően májusban a hlohoveci közal kalmazottak és nyugdíjasok jöttek hozzánk, megismerkedtek falunkkal, megnézték intézményeinket, közös alkotóműhelyt hoztunk létre. Az Eperfesztiválra elhozták a fiatalokat is, akik táncházon vettek részt a Zsivajos Gyermek Néptáncegyüttes tagjaival, gyermek folklórcsoportjuk pedig a színpadon is bemutatta tudását. Szeptemberben az eperjesieket látták vendégül, megmutatták a nevezetességeket, iskolájukat, betekintést nyújtottak a falu kulturális életébe.

A határon átnyúló projektek célja erősíteni két település közösségeinek, szervezeteinek együttműködését az oktatás, a kultúra és a sport területén. További célkitűzés egymás hagyományainak megismerése, baráti kapcsolatok kialakítása és elmélyítése, tapasztalatok szerzése, melyek beépülhetnek a helyi folyamatokba. Az önkormányzatok testületei rendszeresen tájékozódnak a partnertelepülés életéről, eseményeiről, támogatják a két község közötti kapcsolatot, amely lehetővé teszi egymás közvetlenebb megismerését a kölcsönös találkozókon keresztül, amihez az anyagi eszközök jelentős részét az EU biztosítja. Ez az együttműködés hatalmas eszmei értékeket hordoz mindkét fél számára. www.hlohovec.cz

nyugdíjasnap

„Száguldva rohan az idő, Sorra váltják egymást föl a hetek, Minden nyár gyorsabb, mint az előző, Az időnek nem mondhatsz „állj meg”-et…” (Zsoldos Imre)

Október 6-án, a hagyományokhoz híven, önkormány zatunk nyugdíjasnapi ünnepséget rendezett a helyi kultúrház ban. A 65 év feletti szépkorúakat a polgármesteren kívül üd vözölte Berényi József, megyei alispán is. A helyi óvodások kultúrműsorral, az alapiskola 2 diákja és Černá Jolika, képviselő versekkel köszöntötték a jelenlévőket. Közben elkészült a vacsora, a szépen megterített asztalokra jutott mindenféle finomság. Az iskolakonyha szakácsai ízletes süteményekkel lepték meg a vendégeket, a sós pogácsák pedig jól jöttek a felszolgált finom borokhoz. Az ünnep hangulatát Mezei Ernő és zenekara muzsikája fokozta. Elhúzták és elénekelték min denki nótáját, feledtetve a hétköznapok, a betegségek okozta problémákat. Közben kiosztásra kerültek az ajándékutalványok, melyekkel az önkormányzat kedveskedett, igyekezve megkönnyíteni kicsit a napi kiadások terheit.

Az ünnepségen belül igyekszünk kifejezni hálánkat, tiszteletün ket, megbecsülésünket és szeretetünket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után megérdemelt nyugdíjas éveiket töl tik. Rendezvényünk is a korosodó emberekről, az ő tiszteletükről, megbecsülésükről, szeretetükről, elfogadásukról szól, kifejezve azt, hogy milyen nagy szükségünk van rájuk. Szükségünk van arra a sok élettapasztaltra, higgadt bölcsességre, türelemre, ami vel csakis ők rendelkeznek. A mi feladatunk támaszt nyújtani, vigyázni rájuk, segíteni őket ebben a néha még számunkra is érthetetlen világban. Szüleink, nagyszüleink mosolya és gondoskodása rengeteg erőt ad nekünk, szeretetük felbecsülhetetlen kincs a számunkra. Egy mondás szerint a világ összes anyagai között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíró ereje. Életünket a rohanás, az aggodalmak, a szürke hétköznapok, a híreket olvasva, hallva pedig a bizonytalanság jellemzik. Bízunk benne, hogy kis ünnepségünkkel sikerült legalább pár órára feledtetni a gondokat, nehézségeket.

a 100 éve eperjesért dobbanó szív

- A férje hol dolgozott?

- Ő Pozsonyba járt, a vízművekhez. Hétfő reggel ment és csak szombat délután jött haza, egész héten ott volt Pozsonyban. Én egyedül voltam, de nem volt rossz, elvoltam a gyerekekkel.

Volt kertünk, tyúkok, kis gazdaság, nem unatkoztunk. Ahogy most sem, mert a gyerekeknek továbbra is meg a kert, az állatok. Szokták mondani, hogy aki falun él és nincs legalább egy kis kertje, tyúkja, az nagyon szegény. Szép volt és én soha nem panaszkodtam, sem az életemre, sem a gyerekeimre. Nem volt mire panaszkodnom.

- Ez lenne a hosszú élet titka?

- Szerintem igen. A főnővér is mindig ezt kérdezi, mondom is neki: „Légy mindig elégedett és soha ne bántsd a másikat.”, ez a hosszú élet titka.

- Mindig Eperjesen lakott?

- Nem, a házasságunk után, 42-ben Győrbe költöztünk, Ági leányom ott is született. Férjem bátyja ott dolgozott egy gyárban és nálunk akkor még nem volt olyan jó munkalehetőség, úgyhogy elhívott oda magához. Férjemet beszerezte a vagongyárba, aki így egy darabig ott dolgozott, mi pedig ott éltünk vele.

Czibula Valér nénivel 2017-ben a családja deportálásáról készítettünk beszélgetést. Azóta eltelt 5 év, Vali néni pedig 100 éves lett. Falunk egykori lakója a dunaszerdahelyi nyugdíjas otthonban él. 100. születésnapi köszöntője alkal mát kihasználva ismét elbeszélgettünk Vali nénivel. Magas kora ellenére tisztán, érthetően, összeszedetten, a megélt tapasztalatokban gyökerezett bölcsességgel mesél életéről, szülőfaluja iránti el nem múló szeretetéről.

- Vali néni, hányan voltak testvérek?

- Nyolcan.

- És maga a legfiatalabb?

- Dehogy. Harmadik vagyok, a Vili a legfiatalabb. - Hogy hívták a testvéreit?

- Laci, ő 14-es születésű, utána jöttem én, 21-ben születtem, majd Irénke 24-ben, 25-ben voltak ikrek Ottília és Zoltán, aztán jött Jenő, Gáspár vagyis Gazsi, aki színész volt, a legfiatalabb pedig Vilmos.

- Vali néni Eperjesen született?

- Igen, ahogy az elődeim is mind eperjesiek. Tősgyökeres eperjesiek vagyunk. Iskolába is ide jártam, akkor már volt itt iskola. Eperjesen jártam ki mind a nyolc osztályt.

- Esetleg arra is emlékszik, ki tanította?

- Két tanító nevére emlékszem, Mikóczi József és Akkermanné Kis Erzsébet.

- Az iskola elvégzése utána mit csinált, hol dolgozott?

- Nem rögtön utána álltam munkába, de később Tőkésen a „štátny”-ban dolgoztam, a mezőgazdasági üzemben, de csak fél napokat, mert már megvolt a négy gyerekem. Őket óvodába sem engedtem el soha, mindig velük voltam. Mostanában is, ha valakivel gyerekekről beszélnek, az enyéim mindig megjegyzik, hogy minket bizony az anyu soha el nem hagyott. Fel is van ez írva náluk otthon. Mindig velük voltam, soha nem hagytam el őket. Nagyon jó gyerekek most is, a Laci, Zoli, Valika és Ági. - Mikor ment férjhez?

- 1941. november 8-án és aztán 42-ben született az Ági, pontosan 4 évre rá született Zoli, de olyan pontosan, hogy még a bábasszony is nevetett, hogy ez a gyerek rendelésre jött. Aztán lett a Valikám 49-ben, majd a legfiatalabbik, a Laci 57-ben.

- Sokáig éltek Győrben?

- Egészen a háború végéig, 1945-ben ugyanis lebombázták a Magyar Vagon- és Gépgyárat, ahol a férjem dolgozott, úgyhogy akkor hazajöttünk Eperjesre. Nem sokkal ezután építettük fel a házunkat.

- Mit szeret szülőfalujában, Eperjesben a leginkább?

- Igen, nagyon szeretem, mindent szeretek benne. Az a szülőföldem, az jelenti az otthont. Ráadásul egy nagyon szép és kedves falu, amiben nincsenek veszekedések, nyugodtan lehet élni. A fekvése is nagyon jó, ahogy kettészeli a főút, amelynek a két oldalán vannak a házak. Az is csodálatos, hogy ott folyik a Kis-Duna a falu közvetlen közelében. Édesanyám szokta mondani minden nyáron, hogy vegyetek papucsot, megyünk, megmossuk a lábaink. Olyan közel van a Duna mindenkihez, hogy nyáron még lábat mosni is el lehetett oda sétálni. - Arra emlékszik, milyen állatokat tartottak?

- Mindenféle háziállatunk volt, tyúkok, kacsák, libák, disznók, sőt még galambok is. Ott a háznál még most is vannak libák, ott mindig volt állat tartva és remélem, lesz is mindig. A két lányom ugyan Dunaszerdahelyen lakik, de a két fiam el nem hagyná Eperjest. Ők azok, akik a mai napig tartanak állatokat is. Ezért sem mennének el Eperjesről, nekik az állattartás továbbra is ugyanolyan fontos. Mindenféle állatuk van, ami csak eszünkbe juthat, még gyöngytyúk is.

- Hány unokája van már?

- Nyolc unokám van, meg dédunokáim is.

- Imádkozni szokott-e, Vali néni?

- Mindig. Az imádság nagyon fontos. Rózsafüzérrel imádkozom a Szűzanyához, mert édesanyám azt tanította, hogy nagyon hathatós az ima, amit hozzá mondunk. De persze több ima van, amit naponta is elmondok. Viszont nem csak imádkozom, hanem hiszek is benne, hiszen az a lényeg, hogy hitünk legyen. - És hogy tetszik önnek itt az otthonban? Meg van elégedve, jók magához?

- Hát nem jobb mint otthon, de jó itt, igen. Az otthonom is nagyon szerettem. Egyébként nagyon sokáig voltam Pesten is. Háztartási munkákat végeztem, akkoriban úgy mondtuk, hogy szolgáltam. Nagyon jó helyem volt, úgy vigyáztak rám, mint a saját gyerekükre. Nálunk, Eperjesen egy jegyzőnél dolgoztam először, és olyan volt az asszonyom, hogy mindig elengedett hétvégén. A szomszédban volt a kocsma, ahova minden vasárnap hoztak egy cigányt zenélni és mi leányok mindig odamerészkedtünk és táncoltunk. És amikor a mulatság előtt bementem elköszönni, az asszonyom mindig azt mondta, „Ide figyelj, fiam. Vigyázz, mert a leány becsülete olyan, mint a tükör, még a lehelet is meglátszik rajta.” Ezzel a mondattal bocsátott utamra. Annyira jó volt hozzám, mintha anyám lett volna. A házasságomig szolgáltam, de miután férjhez mentem, Győrbe költöztünk.

„a jó harcot megharcoltam, a pÁlyÁt végIgFutottam”

Karaffa atyára emlékezünk

A tavalyi év egyik legszomorúbb híre községünk plébánosának, Karaffa János atyának halálhíre volt, aki 2021. június 23-án, életének 48. évében, hosszú betegség után visszaadta lelkét a Teremtőjének. Lelkipásztori munkája során nemcsak a Felvidéken, hanem Magyarországon is szolgált. A hívek lelkigondozása mellett aktívan kivette részét a felvidéki magyar közösség összetartásában és művelésében. Munkássága során a keresztény és magyar értékeket igyekezett továbbadni: 2005-ben megalapította a felvidéki magyar katolikusok szolgálatában tevékenykedő Pázmáneum Társulást, keresztény felnőttképzést indított, imanapokat szervezett, könyveket írt, több helyen publikált, zarándoklatokat szervezett, előadásokat tartott idehaza és külföldön. Jelentős szerepe volt abban is, hogy a 2021-es évet Esterházy János-emlékévvé nyilvánították. Karaffa János atya 2017-től szolgált Pozsonyeperjesen, ahol a közösség lelki vezetőjeként aktívan bekapcsolódott a falu mindennapjaiba.

Emlékét tisztelettel megőrizzük!

Ott az albérletet abból tartottuk fenn, hogy a főbérlő 17 hónapos gyermekére vigyáztam, így nem kellett a lakásért fizetnünk. Később, otthon aztán fél napokat dolgoztam, mert főleg a gyerekekkel voltam otthon. Akárhol is voltunk, akárhol éltem, nem volt rossz életem soha sehol sem. Szerencsére mindenhova be tudtam illeszkedni, mert az is fontos, hogy ilyet tudjon az ember.

- Igen, fontos, hiszen, Önöket ki is lakoltatták, ugye?

- Igen, akkor már megszületett Ági lányom is és anyukáékkal együtt Csehországba vittek bennünket. 1947. január 7-én deportáltak, de hála Istennek hazajöttünk. Sajnos a beszélgetést félbe szakította az ebédidő, így elbúcsúztunk Vali nénitől, aki nagyon örült látogatásunknak, hogy gondoltunk rá a születésnapján. Szavakba nem önthető pozitív életszemélete, a szülőfaluja, a családja iránti elfogulat lan szeretete. Példaértékű és tanulságos, ahogy mindenben és mindenkiben csakis a jót látja, a jót keresi. Nem kesereg, nem panaszkodik, pedig biztosan nem volt könnyű az élete. Kedves, sosem tolakodón átadott életbölcsességeiből mindenki számára akad útravaló, világlátásából sokat tanulhatunk. Isten éltesse Vali nénit!

majorI búcsú

Nagy örömünkre szolgált, hogy szeptember 15-én, két év kihagyás után ismét megszervezhettük a Majori búcsút, mellyel tisztelegni szeretnénk elődeink előtt. Az újmajori kápolnánál megtartott meghitt ünnepi szentmise, s az azt követő családias összejövetel hangulata mind azt bizonyította, hogy ránk maradt hagyományaink fontosak, azokat őrizni kell, s tovább adni a következő nemzedéknek.

50 év a zene szÁrnyÁn

„Ne csak külsőségekben legyen magyar a mi kis világunk. hanem a lelkek mélyéig, mert csak így lesz igazán a mienk.

A lelkek mélye pedig különösképpen a zene országa.” (Kodály Zoltán)

A Kis-Duna Vegyeskar 2020-ban ünnepelte volna megalakulásának 50. évfordulóját, de a világjárvány közbe szólt, így az ünneplést, ahogy annyi mindent el kellett halasztani. Végül 2021. november 6-án, egy szép késő őszi délután a visszatekintésé, a nosztalgiázásé, a közös éneklésé lett a főszerep. Pozsonyperjesen az énekkar története 1967-ben kezdődött. Az énekkar vezetője Volner Tibor az alapiskola tanítója volt. Mi kellett ahhoz, hogy az énekkar létrejöjjön, megalakuljon, sikereket érjen el? Először is kellett egy kis csapat, zenekedvelő kórustagok. Kellett hozzá egy megfelelő hely, ahol rendszeresen próbálhattak. Egy gazda, aki a működéshez szükséges javakat előteremtette, és az sem baj, ha a vezetőjük jó muzsikus, és legalább olyan lelkes híve a kórusmuzsikának, mint a csapat tagjai. Ez nálunk Eperjesen mind adott volt, így hát elkezdődhetett a munka, amit aztán siker koronázott.

Volner Tibor után az énekkar vezetését Jarábik Imre vette át. Nemcsak a hazai rendezvényeken szerepeltek, de nagyon szép eredményeket értek el különböző versenyeken, fesztiválokon. Sikert sikerre halmozva dolgoztak és énekeltek, majd nem tudni miért, az énekkar működése abbamaradt. 1989-ben Agócs Béla, volt nádszegi pedagógus vezetésével sikerült újjáalakítani a régebben sikeresen működő kórust. Baráti kapcsolatot alakítottak ki több hazai és magyarországi kórussal és baráti kapcsolatot ápolnak a szlovéniai Völgyifalui Daloskörrel. Minden évben rendszeresen kórustalálkozókat szerveztek, ahol a kórusok találkoztak. 1996-ban eljutottak a galántai Kodály Napok rendezvényére, a szlovákiai magyar felnőttkórusok országos versenyére, és bronzkoszorús minősítéssel tértek haza. Három évvel később már az ezüstkoszorús minősítést kapták meg. Az énekkar a Kis-Duna Vegyeskar nevet 1996-ban vette fel. 2001-ben a kórus vezetését átvette Mórocz Varga Denisza, a helyi alapiskola magyar és zeneszakos pedagógusa. Az ő szakmai tudásával és zenepedagógiai hozzáértésével érte el a kórus 2002-ben, szintén a galántai Kodály Napok versenyén az aranyfokozatos minősítést és a zsűri dicséretét. 2005 januárjától több karnagy is vezette a kórust: köztük Hozák Margaréta pedagógus, majd a kórus újra visszakerült Varga Denisza irányítása alá. Őt követte 2015-től Érsek Rezső, 2020-tól pedig Vankó Katalin zeneoktató. Jelenleg ismét Érsek Rezső az énekkar karnagya.

Sajnos a volt 35–37-es létszám lecsökkent 21–22 főre és hát az az igazság, hogy a kórus tagjai is idősebbek lettek. Sajnos a mai fiatalokat a karéneklés nem nagyon vonzza, pedig nagyon hiányoznak a fiatal csengő hangok.

Az énekkar tagjainak célja, újra divattá tenni az éneklést, szeretnék, ha egyre többen járnának össze, kisebb-nagyobb közösségek alakulnának, nőne az öröm, szövődnének a szálak, szólna a dal. Mert énekelni jó!

a cseperedo program

A Cseperedő program, melyet Berky Angelika álmodott meg 2015-től van jelen a Felvidéken. Pozsonyeperjesen, 2017-től működik az én vezetésemmel. A programban babaszínházakat látunk vendégül, ahol a kisgyermek átélheti első színházi élményét. Szeptemberben a VSG táncszínház

A Varázsszekrény meséi című előadását láthattuk, melyen a helyi óvodások is részt vettek. A program természetesen nem feledkezik meg óvodásainkról, a nekik szóló előadásokat a helyi óvoda látja vendégül.

Mindezek mellett, Szülők Iskoláját szervezünk, melyben szakembereket kérünk fel, akik különböző nevelési, egészségügyi témákról adnak nekünk elő. Ringató foglalkozásokat tartunk, amelyek az óvoda előtti korosztálynak szólnak (0-3 éves korig). Ezek 30 perces foglalkozások, melyek során az anya és gyermeke együtt fedezik a fel a közös ének és játék örömét.

A Ringató családi művészeti nevelési program 2021-ben elnyerte a Magyar Örökség díjat. Alapítója Gállné Gróh Ilona. A foglalkozásokon fontos számunkra a zenei élménynyújtás, hogy az anyukák és a gyerekek átéljék a közös játék és éneklés örömét. Mintát adunk a szülők számára arról, hogy hogyan kezdődhet a családban a zenei nevelés. A Ringató nem műsor, nem valamiféle előadás. Az édesanyákkal közösen hozzuk létre a foglalkozás élményét a gyerekek számára. A foglalkozásokon mindig ÉLŐ énekszó vagy hangszerjáték csendül fel, zenei felvételeket nem hallgatunk. A gyerekek semmilyen feladatot nem kapnak. A játékokat a felnőtt csinálja gyermekkel. Ha akarnak játszanak édesanyjukkal, ha akarnak akkor odafigyelnek. Elsődleges szerepet kap a közös éneklés, mondókázás, megmutatjuk az ölbéli játékok semmi mással nem pótítható örömét. A kisgyermeknek fontos, hogy a hozzá érzelmileg legközelebb álló felnőttel, szülővel, nagyszülővel élje át ezt az örömet. Az ölbéli játékok, gyermekdalok mellett olyan magyar népdalokat is énekelünk a szülőkkel, amelyet a felnőtt léleknek szánunk, miközben nem baj, sőt nagyon fontos, hogy a gyerekek is halljanak, hallgassanak ilyeneket. Alsó korhatár nincs. Általában féléves gyerekekkel már jönnek az anyukák, de jönnek 3-4 hónapos babákkal is. A foglalkozásokat a helyi Faluházban tartjuk minden páratlan héten, kedden 10:00 órakor. Az aktuális információk, foglalkozások mindig megtalálhatóak a facebookon a Ringató Pozsonyeperjes oldalon, a Cseperedő honlapján, valamint a ringato.hu oldalon. A program támogatója a magyar kormány. Szeretettel várunk minden kedves anyukát, apukát, nagypapát nagymamát foglalkozásainkra. Gyere és éld át velünk, a közös játék örömét!

eperFesztIvÁl

A tavalyi évben a szokásos dátumtól eltérően, augusztus 21-én egy igazán rendhagyó fesztivált sikerült megszerveznünk. Azért volt rendhagyó, mert az Interreg Szlovákia–Magyarország program, Fesztiválok a hagyományőrzés és barátság jegyében elnevezésű pályázat keretén belül testvérfalunkkal, a magyarországi Gyarmattal együtt sikerült megrendeznünk. A program célja a két község hagyományainak megismerése, a baráti kapcsolatok, valamint a lakosok és a községi szervezetek kölcsönös együttműködésének elmélyítése, az embereket egymással közvetlenül kapcsolatba hozó cselekvések támogatása. Elmondhatjuk, hogy bár a 2021. évi Eperfesztivál a maga nemében egyedi, specifikus volt, a fesztiválozók hangulatán ez mit sem változtatott.

eperFesztIvÁl

Mit is lehetne mondani az idei, 2022-es Eperfesztiválról…? Nagy volt az érdeklődés? Hatalmas! A látogatók száma minden eddigi rendezvényünkét felülmúlta. Sikeres volt? Szívet-lelket melengető visszajelzések érkeztek határon innen és túlról. Fantasztikus volt? Igen! Mindezért hatalmas köszönetet kell mondani az előkészületekben, a szervezésben, a megvalósításban résztvevőknek, mindazoknak, akik szabadidejüket sem kímélve vették ki részüket a rengeteg munkával járó sikeres lebonyolítás érdekében. Ahogy a múltban is mindig, a helyi alapszervezetek, az iskola, az óvoda, az iskolakonyha, a községi hivatal dolgozói, az önkormányzati képviselők, a falu lakosai megtettek mindent annak érdekében, hogy a hozzánk érkező szórakozni, kikapcsolódni vágyó vendégek ne szenvedjenek semmiben hiányt. Nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy kis falunk lakosainak összefogása, csapatmunkája, együttműködése iskolapéldája az emberi összetartásnak, összetartozásnak.

mesevarÁzs bÁbszínhÁz

számtalan felkérés érkezik. A gyerekek kívánják a meséket. Fantasztikus látni a csillogó szemeket, ahogy beleélik magukat a történetekbe, izgulnak, beszélnek a bábokhoz. Egyszerűen imádják, ahogy a történetek, a mondókák megelevenednek előttük. Egy bábbal, mint játszótárssal rengeteg élményt lehet átélni és átadni. Lehet mókázni, kacagni és nem mellesleg sokat lehet tanulni is.

- Hol, merre jártatok az előadásokkal?

- Bejártuk az egész Csallóközt, a Mátyusföldet, voltunk többször Magyarországon is, január 10-én Budapesten jártunk a Magyar Kultúra Házában. Külön öröm számunkra, hogy a szülők is nagyon élvezik, ők is velünk éneklik a dalocskákat. Hívnak bennünket és a pedagógusok elmondása alapján a gyerekek nagyon ki vannak éhezve a varázslatra, hiszen a bábjáték során csodát élnek át, amihez nem kell egyéb, csak annyi, hogy egy báb, egy tárgy lelket kapjon.

- Milyen meséket adtok elő?

Ágh Böbe és Rebro Ági kultúrában végzett tevékenysége mindenki előtt közismert. Nem csak a felnőtt lakosság, de a gyerekek körében is közkedveltek az általuk szervezett rendezvények, foglalkozások. Most kétszemélyes bábszínházukról kérdeztük őket.

- Honnan jött az „utazó” bábszínház létrehozásának ötlete?

- Mindketten báboztunk, volt gyerek bábcsoportunk, miután ez megszűnt, gondoltuk, tovább kellene valahogy folytatni. Eleinte egyedül jártam, aztán, amikor Böbének is szétesett a csoportja, szóltam neki. Ne maradjon ki a gyerekek életéből a bábozás. Mindketten tisztában vagyunk ugyanis azzal, milyen sokat jelent ez a fajta foglalkozás a gyerekek fejlődése szempontjából. Így 2015-ben megalakítottuk a Mesevarázs Bábszínházunkat

- Honnan szereznek tudomást az óvodák, iskolák a létezésetekről? Hirdetitek magatokat valahol?

- Eleinte e-mailen keresztül tudattuk az iskolákkal, óvodákkal, hogy vagyunk, milyen előadásaink vannak. Most már nem kell, már ismernek bennünket, oda megyünk, ahová hívnak. - Mi alapján válasszátok ki az előadandó meséket?

- Téma szerint, főleg a kicsiknek. Az óvodásoknak és a kisis kolásoknak, főleg olyan történeteket választunk, melyeket ket ten meg tudunk oldani.

- Ki készíti a bábokat, és honnan szerzitek az anyagiakat, hiszen ez nem olcsó mulatság?

- Rengeteg bábunk van, zöme a Böbéé, megmaradtak az Ugribugri Bábcsoport idejéből, nekem is maradtak és persze, ha kell Böbe készít újakat is.

- A bábok, a díszlet az én dolgom, a szervezési munkákat, a darabválasztást az Ági intézi, ő a sofőr is.

- Pályázatokat írunk, de hozzá kell tenni, nagyon sok mindenünk van, ami a régebbi időből megmaradt. Gondolok itt például az anyagokra, amikből a bábok készülnek. Jelenleg azon dolgozunk, hogy legyen saját hangtechnikánk, arra írtunk pályázatot, meg fellépő ruhákra, ugyanis mi nem paraván mögött adjuk elő a meséket, hanem egy asztalon vagy a földön a gyerekek előtt. A paraván csak a háttér, a mögött vannak lerakva a bábok.

- Általában van egy aktuális darabunk, most ez a Három kismalac. Aztán – ha már végig jártuk a falukat – kezdünk valami újat. Viszont van, amit újra játszunk, mert az oviban cserélődnek a gyerekek, tehát kétévente tudjuk ugyanazt játszani.

- Van igény erre a műfajra, ilyen felnőtt bábozás szinte nincs is a környéken. Mi főleg a tanítási idő alatt, vagyis délelőtt járunk az ovikba. A kis létszámú óvodák, ahol 20 gyerek van, nem nagyon engedhetik meg magunknak anyagilag, hogy nagyobb társulatot hívjanak vagy színházba vigyék a gyerekeket. Vannak olyan előadásaink, melyekbe belevonjuk a gyerekeket is, akik teljesen beleélik magukat a játékba. Ez látszik a viselkedésükön, feszült figyelmükön, azon, ahogy párbeszédet folytatnak a szereplőkkel. A zenés darabokat imádják. A ritmus magával ragadja a kicsiket, meg mi is szeretjük, mert nem kell annyit beszélni. Néha megerőltető, mivel legalább két helyre megyünk, de előfordult, hogy három óvodát is meglátogattunk. Fárasztó a ki-berakodás is.

-

Gyakran hallani, hogy a modern technikával teli világban a gyerekeket csak a tévés mesék érdeklik. Milyen visszajelzéseket kaptok, szeretik a kicsik ezt a fajta előadást?

- Rengeteg helyre hívnak bennünket, a gyerekek szeretik és kérik. Most, hogy végre vége a járványügyi korlátozásoknak,

- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? - Szeretnénk új mesedarabokat begyakorolni, bár elég nagy a repertoárunk. A mesék előtt, ha igénylik, van mindig egy kis bevezető játék, utána is csinálunk körjátékot. Aktívan bekapcsolódnak, énekelnek velünk. Másik nagy tervünk, hogy visszahozzuk a bábjátszást a faluba. Az iskolásaink között lenne is érdeklődés. Meghívtuk az ötödikeseket egy bemutatóra, ahol megmutattuk nekik a bábjainkat. Ők az a korosztály, akik már nem ismerték az Ugri-Bugri Bábcsoportot. Nagyon lelkesek voltak. Nemrég pedig nagyszabású Mesefesztivált szerveztünk a kultúrházban, amely a hagyományos Katica Bábfesztivált helyettesítette. Annak idején Katica tanító néni (Végh Katalin) kezdte itt a bábozást. Az ő emlékére és tiszteletére volt megrendezve minden évben a bábfesztivál, ahova meghívtuk a környékbeli bábjátszó csoportokat. Az idei Mesefesztivál rendhagyó módon zajlott és hatalmas sikert aratott. A Dunaszerdahelyi Gézengúzok Bábcsoport Pom Pom meséi, valamint Écsi Gyöngyi előadó művész bábos mesejátéka biztosan nyomott hagyott az ott ülő gyerekekben, felnőttekben.

A mi Mesevarázs Bábszínházunk pedig először mutatta be Itt a cirkusz! című előadását a helyi kultúrházban. S az csak hab volt a tortán, hogy az előadások között és végén a gyerekek játszhattak a bábokkal, megnézegethették őket, táncolhattak Hókuszpókkal, vagy belebújhattak a bohóc jelmezébe. Nagy öröm volt látni a csillogást, a boldogságot a gyerekszemekben!

- A gyerekek még hisznek a csodákban, beleélik magukat, nem szabad ezt elvenni tőlük!

elso meseFesztIvÁl

40 év a katedrÁn

Sok szülő és diák szomorúan vette tudomásul, hogy a közkedvelt, szeretett tanítónéni, Bartal Magduska 40 évnyi tanítói munka után a múlt tanév végén elbúcsúzott iskolánktól. Szűkebb közösségünkben közvetlenségével diákkal, szülővel, kollégákkal jó kapcsolatot ápolt, mindenkivel megtalálta a közös hangot. Tanítványai fotóalbumokkal köszöntek el tőle, melyekben saját fotóikon kívül helyet kaptak a közös élményekről készült képek és a szeretetükről szóló kedves szavú üzeneteik is. Alábbi beszélgetésünkben életéről, pedagógusi munkájáról kérdeztük.

- Elsősorban az érdekelne, mi vonzott a pedagógusi pályára, miért pont ezt a hivatást választottad?

- Kicsi gyerekkorom óta, mióta eszméltem, mindig tanító akartam lenni. Már az óvodában is óvó néni, később pedig tanító néni. Mindig is ezt akartam, engem csak ez érdekelt – tanítani és gyerekekkel foglalkozni, hiszen imádtam a gyerekeket.

- A visszajelzések alapján ők is nagyon szeretnek téged.

- Igen, ez kölcsönös volt, hiszen a gyerek mindig megérzi, hogy szeretik, tisztelik és becsülik őt. Soha nem kizárólag értük dolgoztam, hanem velük. Tehát megpróbáltam velük együtt érezni, a gondjaikat megérteni. Hiszen hovatovább egyre több az olyan gyerek, aki problémákkal jön az iskolába, én pedig próbáltam őket megérteni, segíteni. Nem mindegy, hogyan fordulunk feléjük, hogyan és mit kérdezünk. Látniuk kell, hogy megbízhatnak bennünk és megnyílhatnak nekünk. Legnagyobb tiszteletem pedig a szüleik iránt volt, mert ha tisztelted a szülőt, ő is tisztelt téged.

- Ki lehet jelenteni, hogy a szülőkkel való kapcsolatod is nagyon jó volt itt a faluban.

- Igen, nagyon. Nehezebb sorsú családokat is ismertem, gyermekeiket tanítottam és abból, ahogy hozzájuk viszonyul tam is látszott, hogy megvan a kölcsönös tisztelet egymás iránt.

Az ilyen példák is nagyon jól mutatják, mennyire fontos az egyenlő bánásmód, és hogy az emberi hozzáállás oda vissza működik.

- Ezt a szemléleted hozod magaddal vagy az évek alatt tanultad meg?

- Hozott tulajdonság. Nagy családban nőttem fel, kilencen laktunk a házban. Szüleink és nagyszüleink, akik dolgos emberek voltak és nagyon szerettek bennünket, valamint mi, az öt testvér. Fantasztikus összetartásban éltünk egy fedél alatt. A tiszteletteljes viselkedést, az egymáshoz való viszonyulás mikéntjét és a gyerekek szeretetét is ebben a közegben szívtam magamba. Ezzel tehát hoztam otthonról egy mintát, amire később az olvasás és szókincsfejlesztés által lehetett építeni. - Magát a pedagógusi pályát mikor kezdted el?

- Már a nyitrai egyetem végzése alatt is óvónőként tevékenykedtem, tanulmányaim befejezése után, 1982-ben pedig rögtön Eperjesen kezdtem dolgozni. Tehát az egész pedagógiai karrierem itt töltöttem.

- Soha nem gondoltál váltáson, hogy máshol folytasd?

- Nem, soha. Annál erősebb volt a kötődésem a községhez, az emberekhez. Amikor megtudtam, hogy Eperjesre kell jönnöm, madarat lehetett volna velem fogatni. A Kis-Duna közelsége, a hely szépsége már egész fiatalon megszólított.

- Továbbra is figyelemmel kíséred, mi történik az oktatásügyben? - Igen, természetesen még mindig érdekel. Bízom benne, hogy az új vezetés nemcsak szakmailag lesz hasznos, hanem emberibb megoldásokat is kínál majd. Hiba volna viszont csak a tanárokra bízni a gyermeknevelést, hiszen mindenki otthonról hozza magával az alapokat, amire aztán tud építeni. Igen, nagyon is fontos a tanítók munkája, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a szülőknek is óriási felelősségük van abban, mennyire nyitott, fogékony a tanuló, milyen tudással, milyen ismeretekkel lépi át az iskola küszöbét. Sokszor kérdéses, hogy egyáltalán foglalkoznak-e velük otthon vagy már kicsi koruktól kezdve csak a számítógépet nézik. Egy fiatal kisember nevelése és tanítása mindig a szülők és tanárok kölcsönös együttműködésén alapul, másképp sosem lehet teljes. Ahogy már említettem, a szülői modell nagyon fontos kiindulópont a gyermek további fejlődése, a világra való rálátása szempontjából, ami aztán az iskolában csiszolódik, alakul, de az alapot mindig is a szülők adják. - Igen, a gyerekekkel foglalkozni kell és odafigyelni rájuk. - Pontosan, és nagyon sok szülő azt hiszi, hogy ez kizárólag az óvoda vagy az iskola feladata. Pedig ez elsősorban az anyuka, apuka kötelessége, hiszen ők adják a mintát, a példát, amit a kisgyerek a későbbiekben követni fog, ők a bázis, a tanító csak később lép a képbe, amikor az alapok már megvannak. Sajnos az sem ritka, hogy a szülő azt hiszi, jobban érti a tanítói felada

„Az élet már adott sokat, Bódítót, furcsát, keservest De még valamit tartogat.” (Ady Endre)

tokat és nem hajlandó az együttműködésre, ami pedig nagyon ártalmas és mindig a gyerek látja kárát. - Milyen tanácsot adnál a pályakezdő fiataloknak, akik még csak most lépnek pedagógiai pályára? - A legfontosabb, hogy szeressék a gyerekeket. Nélkülözhetetlen, hogy belássák, nem az a lényeg, hogy ők mint tanítók mit tudnak, miben a legjobbak, hanem az, hogy ezt a tudást képesek is legyenek átadni. Egy gyerek lelkéhez meg kell keresni és meg kell találni az utat. Munkájukat pedig alázattal kell végezniük az oktatás érdekében és nem saját képességeik fitogtatásául.

Az igazi pedagógus sosem a fizetés miatt jön erre a pályára, hanem, mert a pénzbeli juttatás mellé kap még egy olyan lelki, szívbéli pluszt, ami egész életét végigkíséri. Óriási dolgokat kapunk a gyerekektől. Szerintem a legnagyobb érték, amikor a tanuló bizalommal fordul felénk, vagy amikor olyan visszaigazolás érkezik, hogy az a gyerek valóban szereti a tanító nénit, bácsit. Illetve fontos, hogy a szülő is azt érezze, nem kell félnie az iskolában hagyni gyermekét, mert mi vigyázunk rá. Tudnia kell, hogy jó kezekben van. Úgy gondolom, nélkülözhetetlen, hogy magánéleti problémáinkat sose vigyük az osztályba. Ott kizárólag az oktatásnak, a tanár-gyerek kapcsolatnak van helye, minden más kizárandó. Éreztetnünk kell, hogy ők állnak a középpontban, hogy a gyerek nemcsak ad magából, hanem kap is vissza – a megszerzett tudás mellé tiszteletet, szeretetet és odafigyelést. Meg kell tanulnunk továbbá a türelmet és az igazodás erejét, hiszen a problémás, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekhez sokszor nekünk kell idomulnunk és utat találnunk. Előfordult, hogy az adott tantervi előírásokkal teljesen ellentétes módszert kellett alkalmazni például az olvasás elsajátításához.

- Gondolom, hogy a komoly munka mellett azért vicces pillanatok is akadtak. El tudnád mesélni, mi volt a legemlékezetesebb?

- Akadt nem kevés, bánom is, hogy akkoriban ezeket nem írtam le. Volt egy nagyon érdekes, magabiztos kislány, aki gyakran szólt oda nekem, hogy ideje csipkedni magamat, mert mindjárt jön érte az apukája. Ez mindig mosolygásra késztetett. Viszont sokkal inkább megmaradtak bennem az olyan különleges pillanatok, amikor kivételes intelligenciájú tanulók mutatták meg, mi mindenre képesek, mi minden lakozik bennük.

A különböző megmérettetéseken való részvétel, az ott elért nem kis sikerek mind azt bizonyítják, volt és van is értelme a diákokkal való többletfoglalkozásnak. A szavaló és más versenyeken elért eredmények a mai napig nagy büszkeséggel töltenek el. Számomra is óriási dicsőség a tudásuk, hiszen személyesen közrejátszhattam abban, milyen messzire jutottak. - Igyekeztél mindenkiből a legjobbat kihozni. - Pontosan, hiszen minden emberben, tanulóban ott lakozik a jó és a tehetség, csupán meg kell találni. Majd bizalommal ösztönözni őket és tisztelettel szemlélni fejlődésüket. Ha elégedett diákok hagyják el az iskola épületét és mindegyikük megtalálja a saját útját, akkor valóban mindent megtettünk, amit egy pedagógus megtehet.

- Volt diákjaiddal tartod-e a kapcsolatot?

- Hogyne! Ha jól tudom, én vagyok az egyetlen a tantestületből, aki mind a tizenegy Eperfesztiválon kinn volt. Számomra a mindent jelenti, amikor ott találkozunk, megöleljük egymást és örülünk egymásnak, örülnek nekem. Nemcsak a volt tanítványok, hanem a szülők is.

- Milyen érzés, amikor pár év elteltével egy volt diákod gyermekét taníthattad?

- Fantasztitkus és csodálatos érzés. Valamint nagyon büszke

is vagyok rá, hatalmas elismerés, amikor kifejezték abbéli reményüket, hogy én fogom majd tanítani az ő gyermekeiket is.

- Van egy kérdés, ami gyakran eszembe jut a pedagógusok kapcsán. Hogyan tudtok annyi mindent fejben tartani, hogy nemcsak diákok nevére emlékeztek pontosan, hanem néha még arra is, hol ültek az osztályban?

- Nem tudom biztosan, de talán abban rejlik a megoldás, hogy a legtöbb gyerek emlékezetes marad valamiről. Legyen az a viselkedése, a kedvessége, az intelligenciája, a humora, ezek a dolgok megmaradnak az emberben.

- Említetted, mennyire szereted Eperjest és az itteni iskolát. Nem volt nehéz innen elmenni?

- De, nagyon is nehéz. Amióta nyugdíjba vonultam, a mai az első alkalom, hogy egyáltalán a községbe visszatértem, annyira nehéz ez nekem. Nagyon sokat sírtam, néha még most is. Hatvanhat éves koromig taníthattam, ezután a törvényből kifolyólag át kellett adnom a helyem. Óraadóként természetesen szívesen visszatérek, ha szükség volna rá. Vagy akár korrepetálni is, amit nyáron is csináltam és nagyon tetszett. - Fel lehet a nyugdíjazásra készülni lelkileg?

- Nem hiszem. Nagyon nehéz volt feldolgozni, ez nem olyan munka, amit csak letesz az ember. De sajnos törvényileg egy tanár csak 65 éves koráig dolgozhat teljes munkaerőként. Bevallom nagyon hiányzik a tanítás, a gyerekek. - Van elég utánpótlás?

- Igen, úgy látom, hogy országosan, de legalábbis Eperjesen biztosan van, ráadásul nagyon jól felkészült és a tanulók által szeretett szakemberek.

- Tervezed, hogy visszalátogatsz Eperjesre? Fesztiválokon, eseményeken továbbra is részt veszel?

- Még el kell telnie egy kis időnek, hogy átmenjen rajtam ez a szomorúság, de szeretnék, igen. Hiányoznak a volt diákjaim és remélem, legalább azon alkalmakkor lehetőségünk nyílik találkozni.

A diákok a következőket írták búcsúzóul: „A tanító néni, aki csakis a szívével tanított, aki mindig segített, amikor szükségünk volt rá, aki megtanított minket írni, olvasni, számolni, aki velünk mindig türelmes volt, aki rólunk önzetlenül gondoskodott, aki minket csak a helyes útra terelt, akinek mindent köszönünk” A gyerekek és a szülők ragaszkodása mindennél többet ér és jelzi, nem volt hiábavaló az út, melyet végigjárt. Mindig az a cél lebegett a szeme előtt, hogy tanítványai eredményesek legyenek, találják meg a saját útjukat, helyüket az életben és tanulják meg elfogadni azt is, hogy különbözőek vagyunk. A fent idézett üzenet, a felé irányuló őszinte szeretet a bizonyíték arra, hogy célját elérte. Adott is, kapott is.

az „életre nevelünk”

Ahhoz, hogy az iskola hatékonyan tudjon működni, szükség van egy nyitott tanári karra, jókedvű, bátor, fejlődni vágyó diákokra és segítőkész, megértő szülőkre.

Arra törekszünk, hogy tanulóink biztonságban érezzék magukat az iskolában, hogy minden gyermek megtalálja a helyét, jól érezze magát. A tanév folyamán megünnepeljük a jeles napokat, ünnepeket, színházba látogatunk, kirándulunk a természetben és izgalmas múzeumokba, központokba látogatunk, hogy diákjaink minél többet lássanak és tapasztaljanak a világ tarka vásznából.

Az alábbiakban iskolánk igazgatónőjének, Mgr. Győri Angelikának tanévnyitó beszédét közöljük:

Az új iskolai tanévet 149 tanulóval és 10 osztállyal nyitottuk meg. Iskolánk pedagógusaival és alkalmazottaival azon munkálkodtunk, hogy tanulóink szép, rendezett környezetben kezdhessék meg a tanévet. A nyár folyamán felújítási munkálatok is zajlottak az iskolában: beszerelésre került 8 új interaktív tábla projektorral és laptoppal együtt, melyeknek használatával izgalmasabbá és korszerűbbé válnak a tanórák, bővítettük a tavaly elkészült fejlesztőtermet, a folyosón és a tantermekben felkerültek az új radiátorvédők, az iskolát és a tornatermet összekötő folyosón pedig kicseréltük az ajtókat. Sikeresen elnyert pályázati összegből a következő hónapban megújulnak a napközi tárolószekrényei, játékai, és sporteszközökkel is gazdagodunk. Iskolánkban 16 pedagógus 3 nevelőnő, 2 gyógypedagógus, 2 takarítónő, 1 gondnok és 3 adminisztratív munkaerő dolgozik. Az intézmény vezetőjeként arra törekszem, hogy szívvel-lélekkel vezessem az iskolát, segítsem a pedagógusok munkáját, és hogy olyan hellyé varázsoljam az iskolát, ahol gyermekeink mindig minden körülmények között jól érzik magukat. Ebben nagy segítségemre van Bugár Anna tanító néni, aki becsületesen ellátja igazgatóhelyettesi munkáját.

A tantestület tagjai: Alsó tagozatos osztályfőnökök: Nagy Erzsébet, Boros Erika, Németh Angéla, Kántor Klaudia, Molnár Judit. Felső tagozatos osztályfőnökök: Soós Tímea, Nagy Judit, Bugár Tímea, Bohus Zsolt, Konkoly Annamária. Gyógypedagógusok: Malík Andrea és Gyüre Lívia, akik a speciális nevelési igényű gyerekek oktatásában és felzárkóz tatásában segítenek egy erre kialakított fejlesztő teremben. Iskolánkban tanítanak még: Fodor Péter, Sziklai Krisztina, Litavec Noémi.

Nevelőnők: Bolla Judit, Takács Annamária és Kozma Mónika. Így áll össze a mi lelkes csapatunk.

Az oktatás mellett színes kínálatból választhatnak a diákok a szakkörök tekintetében is, amelyekkel aktívan tölthetik el délutánjaikat: Ifjú Egészségvédők, Francia szakkör, Matek szakkör, Gyöngyfűzés, Eperinda daloskör, Zsivajos Néptáncegyüttes, Kis Tudósok, Irodalmi szakkör, Sportkör, Eperjesi Gepárdok kidobós szakkör, Lego Educations. Köszönjük az önkormányzatnak, az iskola fenntartójának, a polgármesterasszonynak, hogy támogat minket, és hozzá járulásával meg tudjuk valósítani kitűzött céljainkat. Köszönet a szülőknek, hogy ránk bízzák gyermekeiket, a szülői szövetségnek, akik anyagi támogatással lehetővé teszik, hogy tanulóink részt vegyenek különféle versenyeken, jutalomkönyvben részesüljenek. Köszönet a Kósa családnak, akik Pí vizet biztosítanak iskolánk pedagógusainak és tanulóinak. Az új iskolai tanévben is kívánunk mindenkinek jó egészséget, diákjainknak szorgalmat és kitartást, tanárainknak erőt, a szülőknek pedig sok türelmet!

„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”

(Szent Györgyi Albert)

betekIntés az óvodaI életbe

Az Epermanó óvoda a nyári szünet után ismét megtelt gyerekzsivajjal. Szeptembertől 37 gyermek látogatja a pozsonyeperjesi óvodát. A két csoportban négy képzett pedagógus foglalkozik a gyermekekkel. A Méhecske csoportban Fodor Réka és Otil Petra, a Katica csoportban Lednecky Erzsébet és Méhes Klaudia tanító nénik várják a gyerekeket. Szeptemberben egy régi vágyunk valósult meg, a pozsonyeperjesi önkormányzat támogatásával sikerült alkalmazni egy segédnevelőt, Pintér Beáta személyében, aki az óvó nénik munkáját segíti. A legkisebb gyerekek is már szépen beszoktak, mondhatom gondmentesen. A nyár folyamán mindkét csoportszobába új bútorok kerültek, melyeknek a gyerekek is nagyon örültek. Idei terveink célitűzése a mindennapi oktató-nevelő munka mellett a szülői közösség építése, megerősítése különböző rendezvények szervezésével, pl. „Tök jó buli”- tökfaragás, karácsonyváró délután, tavasszal az udvaron, a közös „Piknik a délután” stb. Aktívan részt veszünk falunk rendezvényein. Szoros kapcsolatban vagyunk a helyi alapiskolával. Együttműködésünk egyik fontos eredménye, hogy októbertől az iskolaköteles gyerekekkel fejlesztő, illetve speciális pedagógus is foglalkozik hetente. Immár ötödik éve mozgásfejlesztő kör működik a Mol Akadémia segítségével. Már az első hónapban is aktív élet zajlott az oviban. A Cseperedő program keretén belül részt vettünk a VSG-Táncszínház Budapest Varázsszekrény meséi című bábszínházon. Megtartottuk az „Iskolai tej világnapja” délelőttöt, amikor a tej és tejtermékek fontosságáról beszélgettünk, miközben a gyerekek kóstolgatták a tejet, sajtot. Jó partnerség van az iskola és az óvoda mellett működő szülői szövetséggel is. Számos kulturális rendezvényt, mozizást támogatnak, melyeken keresztül a gyerekek gyönyörű és felejthetetlen élményekhez jutnak. Szeretném megköszönni a szülőknek a bizalmat, a pozsonyeperjesi önkormányzatnak a segítséget, amely nélkül nem működhetnénk ilyen gördülékenyen. Mindenkinek jó egészséget és szép őszi hónapokat kívánunk.

önkéntes tuzoltók

A csapat részt vesz a különböző versenyeken, ahol nagyon jól szerepelnek. Azonban azzal is tisztában kell lenni, hogy ezeket az erőpróbákat hosszú felkészülési időszak előzi meg, amikor időt, energiát nem sajnálva kell gyakorolni, amihez a feltételek most már teljes mértékben adottak. Minden verseny és az arra való felkészülés kihívás, ahol csapatunk tagjai nem csak tapasztalatokat szereznek, de erősödnek is.

Az idei évben sem ültek babérjaikon, hiszen március elején a Duna-parton égett az aljnövényzet, a tüzet eloltották, megakadályozva annak tovább terjedését, valamint ismét kitakarították a híd és a kápolna környékét. Júniusban segítettek tőkési bajtársaiknak a hulladék lerakatnál keletkezett tűz eloltásában.

Az önkéntes munkát végző emberek azok, akik szabadidejüket a közjó érdekében mások segítségére fordítják. Ők tudják, nemcsak kapni, adni is jó. Községünk önkéntes tűzoltótestülete talán az egyedüli szervezet, amely a világjárvány ideje alatt a legtöbb elvégzett munkát mondhatja magáénak. Számukra nem állt meg az élet, hiszen a segítségükre gyakran volt szükség. A kötelező antigén tesztelések során testületünk tagjai hideggel, faggyal dacolva minden egyes alkalommal közreműködtek a rend fenntartásában.

Több esetben kellett a faluban vizet szivattyúzni a nagy esőzésekkor. Az árkokból, az utcákról szivattyúzták a felgyülemlett esővizet, a Jednota épületénél, a családi házaknál. Márciusban a Duna-parton voltak bevetésen, ahol kigyulladt a nádas. A híd alatt eltakarították a feltorlódott szemetet. Július 17-én bevetésen vettek részt Kisudvarnokban a Wolkraft üzemnél, ahol segítettek a felhőszakadás okozta károk elhárításában. A nyár folyamán öntözték a falu területén kiültetett virágokat, bokrokat, valamint a nagy melegben az utcákat, de a kidőlt fákat, letört ágakat is ők takarították el. Tevékenyen közreműködtek a község kulturális eseményein. Részt vettek a Bográcsfesztiválon, bemutatót tartottak a gyerekeknek a Pöttyös Gyíkok Táborában. Az Eperfesztiválon gulyást és más finomságokat főztek, sütöttek és természetesen ők végezték a rend biztosítását is. A falu összes rendezvényének aktív résztvevői.

Tavaly a rendőrség felkérte szervezetünket a mindenszenteki temetőlátogatások alkalmával a parkoló biztosítására, valamint a rend felügyelésére. Természetesen a Mikulás szerepét is elvállalták, ajándékokat osztottak a falu apróságainak.

Önkéntes tűzoltóink szívügyüknek tartják a Kis-Duna partjának évenkénti többszöri megtisztítását. Tavasszal parancsnokuk, Garai Róbert vezetésével eltávolították az elszáradt növényzetet, az ágakat, a híd alól a megakadt szemetet, sőt még a híd lábát is lemosták.

Nagy örömünkre szolgál, hogy elkezdődött az új tűzoltó szertár építése, mégpedig a kultúrház mögötti régi kazánház átalakítása nyomán. Így végre méltó helye lesz a felszereléseknek, az autónak, az árvízvédelmi utánfutónak és nem utolsó sorban tűzoltóink is megérdemlik, hogy kulturált körülmények között készülhessenek önkéntes munkájuk végzésére. Munkájukat, tevékenységük sokrétűségét megtekinthetik a szervezet facebook oldalán az Eperjes Tüzoltók cím alatt.

Az önkéntes tűzoltók vezérelve, hogy ha szerencsétlenségről, emberi tragédiáról, segítségnyújtásról van szó, az ledönt minden falat, különbséget, az önkéntes tűzoltó minden körülmények között önzetlenül végzi a munkáját. Ebből a szempontból munkájuk fontos és nélkülözhetetlen az egész társadalom számára. Köszönet illeti mindazokat, akik úgy döntöttek, beállnak közéjük, és szabadidejüket embertársaik szolgálatának szentelik.

Október másodikán, vasárnap immár ötödik alkalommal került megrendezésre a Max Run elnevezésű jótékonysági futás a dunaszerdahelyi MAX bevásárló központ szervezésé ben. Idén Gyerák Zsókáért, a kerekesszékhez kötött 9 éves eperjesi kislányért futottak a résztvevők. Zsóka fájdalmas műtéteken van túl, melyek után sok-sok rehabilitácóra lesz szüksége, ami nem csak pszichikai, de hatalmas anyagi megterhelést is jelent a család számára. A „Fussunk azokért, akik nem tudnak futni” szlogent több mint 400-an tették magukévá, akik között Zsókáért futott az eperjesi alapiskola igazgatónője, igazgatóhelyettese és focistáink is.

A nevezési díjból befolyt összeggel a szervezők a kislány gyógykezeléseihez járulnak hozzá. Kitartást Zsóka!

„Fussunk azokért, akIk nem tudnak FutnI” a hagyomÁny tovÁbb él! mujégpÁlya

2022. június 25-én immár hatodik alkalommal rendezték meg a Felvidéki Vágtát, amely a budapesti Nemzeti Vágta előfutama. A rendezvény ebben az évben is a sikabonyi reptéren valósult meg, ahol nyeregbe ültek a lovasok, hogy képviseljék településüket az egyik legrangosabb versenyen, s egyben népszerűsítsék a lovaglást, vigyék tovább a lovassportok hagyományát. Pozsonyeperjes lovasa, Alföldi Lilla először indult a Felvidéki Vágtán Pletykás nevű lovával. Ő volt a mezőny legfiatalabb zsokéja. A döntőben 3. helyezést szerzett, s így képviselhette községünket a budapesti Nemzeti Vágtán október 1-én. Reméljük, sokszor láthatjuk még Lillát a versenyeken lovagolni! Sok sikert kívánunk hozzá!

Sajnos az utóbbi évek téli időjárása nem kedvez a korcsolyázni vágyóknak. Rég volt már, amikor a Duna befagyott jegén lehetett korizni. Gondoltunk egy nagyot a szülői szövetséggel és az iskola vezetőségével, és februárban igazi műjégpályával leptük meg a kicsiket és nagyokat egyaránt. Az alapiskola sportpályáján felállított létesítmény hatalmas sikert aratott. Mivel nem minden gyermeknek volt korcsolyája, hogy ne szomorkodjon, vásároltunk párat, így biztosítottuk a kölcsönzés lehetőségét is. A mozgás örömének propagálása mellett, ahogy minden más rendezvényünkkel is a célunk a közösség építése, szórakoztató élmények biztosítása volt.

gyalogtúra

2022. január 22-én ismét megszerveztük a Horváth László Emléktúrát. Gyalogtúráink során bejárjuk falunk határait. Az idén igazi napsütéses téli időben, lábunk alatt ropogó hóban, jó kedélyben róttuk a kilométereket a töltésen, a Kis-Duna partján, megnéztük a Zsivalyi erdőt, ahol vadászaink finom forralt borral fokozták az amúgy is vidám hangulatot.

kyokushIn karate klub

Most, hogy a Covid úgy fest elvonulóban van, itt az idő, hogy karate klubunk is rendezze sorait, és jelt adjon magáról. Az elmúlt időszak a megszokottnál nagyobb kihívások elé állított minket, hisz ahogy az élet számos területén, a karatéban is nagyon fontos a folytonosság, főleg, ami az edzések számát és formáját illeti, a járvány bizonytalan alakulása pedig épp ezt a folytonosságot szakította meg többször is. Ennek ellenére igyekeztünk alkalmazkodni a körülményekhez, ha arra volt szükség, és az idő engedte, kint a szabad ég alatt edzettünk, vagy épp 6-os csoportokra osztva tartottunk egy helyett több edzést. Így hát, ha változott körülmények közt is, de az edzések folytak tovább, most tavasztól pedig szerencsére már szemináriumokon is részt tudtunk/tudunk venni, ahol fekete öves oktatók gondoskodnak arról, hogy a részt vevő karatékák egyre magasabb szintet tudjanak elérni. Klubunk létszámát illetően is nagyon pozitívak a fejlemények, ironikus módon ugyanis a járvány alatt nemhogy csökkent, nőtt az aktív karatékáink száma, nagyon sok új tagunk van – továbbiakra természetesen így is akad kapacitásunk. Biztatni szeretnék tehát minden gyereket és szülőt, hogy amennyiben érdeklődnek a karate iránt, bátran nézzenek be hozzánk, edzéseink szombatonként 9:30-tól vannak az alapiskola tornatermében. Ez a bátorítás viszont nem csak a kicsiknek szól, serdülőket és felnőtteket is szívesen látunk, sőt, amennyiben volna igény, tudunk külön felnőtt csoportot is indítani. Várunk mindenkit sok szeretettel!

(Černý Dávid)

Képek tameshiwari versenyről, ami szabad fordításban “akadályfutást” jelent. A versenyzők futásban és az adott megállókon különböző feladatok teljesítésében (békaügetés dombon felfelé, hasizom gyakorlat fél perc alatt stb.) mérték össze erejüket. Mindenki a maximumot kiadta magából, ahogy a képek is mutatják, így teljes szívből gratulálok az elért eredményekhez!

Tánczos Laura - 3. hely

Tánczos Tibor - 2. hely

Lukács Zoltán - 2. hely

Horváth Attila - 4. hely

Hrdlovics Dávid - 2. hely

újra az asztalnÁl!

Az elmúlt időszakban a Covid, ahogy mindenre és mindenkire, az asztaliteniszező Pozsonyeperjesi Vitézekre is nagy hatással volt. Elmaradtak a játszmák a csapatokkal, de edzésekre sem tudtunk járni. A járvány és a korlátozások enyhülésével aztán végre elindult a Coop Liga. Játszottunk Vásárút, a Dunaszerdahelyi Kék Lepkék, Pódafa, Várkony és Csallóközkürt csapatával. Bízunk benne, hogy tovább folytatódhatnak a mérkőzések és be tudjuk fejezni a szezont. A nehézségek, a lezárások ellenére 2021. november 17-én sikerült megrendezni a III. Viszkocs Zoltán Emléktornát a pozsonyeperjesi alapiskola tornatermében. Baráti hangulatban emlékeztünk meg Zoli bácsiról, aki 2017. december 23-án tragikus hirtelenséggel hunyt el. Emlékét örökké őrizzük!

Az emléktorna győztesei:

Godó Tibor

Lužica György

Kázmér László

Pintér Mátyás

Külön díjat kapott a szépkorú Kázmér László, valamint a nagyon szorgalmas, legkitartóbb játékosunk, Ribánszky Gergely is. A megrendezésben nyújtott támogatásért köszönetet kell mondanunk polgármester asszonyunknak, Ribanszky Jarmilanak. És természetesen Mizera Evának, Molnár Mónikának, Juhos Bécinek, Papp Józsefnek, akik odaadó segítsége és munkája nagyban hozzájárult a torna sikeres lebonyolításához. Reméljük, az emléktornát ugyanilyen magas szinten és jó hangulatban tudjuk majd az idén is megrendezni.

A Pozsonyeperjesi Vitézek csapata: Viszkocs Szilárd, Pintér Mátyás, Pintér Ferenc, Lužica György, Lužica Péter, Godó Tibor. Természetesen minden alkalmat kihasználunk az edzésekre, ahova hívnak bennünk oda elmegyünk megmérettetni magunkat. Áprilisban a Dióspatonyi Farkasok ellen Vitézeink 11-7-es győzelmet arattak, a Somorjai Hurrikánokkal szemben viszont 16-2-re alulmaradtak. Májusban ismét részt vettünk a COOP Ligában, szeptemberben a Pozsonyeperjesi Vitézek Vydrany C csapata ellen szerzett 16-2-es győzelemmel büszkélkedhetünk. A csapat Facebook oldalán – Asztalitenisz klub Pozsonyeperjes – figyelemmel kísérhető a klub tevékenysége, mérkőzései, történései.

Továbbra is nagy szeretettel várunk minden kicsit és nagyot edzéseinkre péntekenként 18:00 órától az alapiskola tornatermébe. Gyertek közénk, ha jó társaságban szeretnétek magatokat jól érezni, ha sportolásra, mozgásra vágytok!

(Pongrácz Adrianna)

FocI - tj pallas pozsonyeperjes

A múlt évad minden szempontból sikeres, színes és tanulságos volt, hisz felnőtt csapatunk az őszi bajnokságot az V. ligában játszhatta. Sok sérüléssel küszködtünk, a bajnokság végére épphogy csak megmaradt a csapat. Ezért a vezetőség és a csapat úgy döntöttek, hogy idén A csapatunk eggyel lejjebb, az AG ligában indul. Jelenleg a 2. helyen állunk holtversenyben, de jobb gólaránnyal. A csapatba visszatértek játékosaink: Lukovics Ádám, Tászli Dávid és Zoltán, Viszkocs Bálint és Cserge Gábor. Új tagok is igazoltak hozzánk: Zsákovics Ákos és Hencze Attila. A csapat tagja, Rácz Attila, idén századik gólját ünnepelhette a Kisudvarnok ellen játszott mérkőzésen, amit csapatunk 2:1 arányban megnyert.

Az U15-ös korosztályt meg kellett szüntetni, mivel kevés gyerek volt abból a korosztályból. Azok a gyerekek, akik abban a korban vannak, hogy szerepelhetnek már az U19-es csoportban is, ennek a csapatnak a tagjai lettek. Sajnos azokat, akik korukból kifolyólag nem fértek bele a csoportba, kölcsön kellett adni más klubokhoz.

Az egyes csapatok edzői: U6 - Tászli Zoltán, U11 - Tászli Zoltán, Szekács Mihály U19 - Mórocz Patrik, Felnőtt csapat - Zsákovics Tibor A futballklub vezetősége: Menyhárt Roland – elnök, Id.Valaskó Ferenc, Fucsek Konrád, Mórocz Patrik, Tászli Zoltán és Valaskó Ferenc A fent említett csapatokon kívül községünkben az öregfiúk csapata is aktív. Bajnokságokban nem szerepelnek, de a kondíció és a foci szeretete miatt hetente edzenek a futballpályán vagy a tornateremben.

S hogy egy ekkora egyesület sikeresen tudjon működni, a lelkes focistákon, a hozzáértő edzőkön kívül szükség van azokra, akik a háttérben biztosítják hozzá a megfelelő feltételeket.

U11-es gyermekcsapatunk tavaly még az U9-ben szerepelt nagy sikerrel, hiszen csoportjában bajnok lett. Lelkes csapat jött össze, fiúk és lányok, műkődését nagyban segítették a szülők is. Idén már az U11-ben indultak el, ahol a fiúk igazán helyt állnak. Nagyon barátságos csoportba soroltak minket, ahol Kisudvarnokkal és Csallóközkürttel verekedtünk meg a csoport élére kerülésért. Nyáron elkezdtünk foglalkozni a legkisebbekkel is. Három fiúval kezdtünk, mostanra már 6-ra nőtt a létszám. A fiúk jelenleg csak edzenek, nem szerepelnek bajnokságban.

A klub vezetősége Menyhárt Roland elnökkel az élen megpróbál mindent megtenni azért, hogy a csapatok a bajnokságon sikeresen szerepelhessenek. A büfé működtetésével, valamint az évente megrendezett Bográcsfesztivál bevételével segítik a csapatok munkáját. Pozsonyeperjes Község vezetése pedig az összes felmerülő anyagi nehézségek ellenére támogatja a futballklub működését úgy anyagilag, mint munkával is. Ide tartoznak a pályák, a stadion és az öltözők rendben tartása, a világítás, az energiaforrások működtetése és finanszírozása, amely nem kis részét képezi a falu éves költségvetésének. Ebben az évben a Szlovák Futballszövetséghez beadott sikeres pályázat révén 12 000 Eurot nyertünk az öltözők felújítására. Ehhez 5 000 Euros saját anyagi forrást is hozzá kellett tenni. Ebből az önköltségből új fűtésrendszer lett kialakítva és új fűtőtestek lettek beszerelve az öltözőkbe. Az öltözők helyiségeinek felújítása pedig az elkövetkező hónapokban kezdődik.

(Tászli Zoltán beszámolója)

U19-es ifjúsági csapatunk jelenleg a 4. helyet foglalja el a táblázatban 15 ponttal. Fiatal focistáink közül Szabad Bálint, Fucsek Márk, Viszkocs Bálint és Jakab Patrik már a felnőtt csapatban is játszanak.

Az eperjesi nyári táborról minden évben említést teszünk, nagyon nehéz újat mondani. Mit is lehetne szólni Csallóköz legnagyobb táboráról? Sokat elárul, hogy már meg sincs hirdetve, mégis már májusban ki lehetett volna tenni idén is a megtelt táblát. Híre szájról szájra jár, kicsik és nagyobbak mind ott akarnak lenni. Nyaranta egy egész hétre óriási játszótérré válik a futballpálya minden zegzuga, ahol a gyerekeknek csak arra kell figyelniük, nehogy kimaradjanak valami csudajóból, ami nagyon nehéz feladat, hiszen annyi, de annyi új kaland, élmény várakozik minden talapaltnyi helyen! Ám nem csak a gyerekek tolonganak a részvételért. Ott vannak a „kiöregedett” táborlakók, akik koruknál fogva ezt a pozíciót már nem tölthetik be, de sebaj, jönnek segítőként, akiket 5 kerek napig animátoroknak hívnak, és akik éppúgy élvezik a játék minden percét, akár a rájuk bízott gyereksereg. Bugár Anna tanító néni szenzációs ötlete alapján ebben az évben a Pál utcai fiúk volt a tábor témája. Reggelente a „Mi vagyunk a Grund” című dallal indult a nap, a tribünről teli torokból harsogva, énekelve adták meg a nap hangulatát. A megszámlálhatatlanul sok program közötti válogatásban, versenyben, kézműveskedésben, kvízjátékban, pólófestésben, társasjátékban (napokig is sorolhatnánk, mi mindenre volt ott lehetőség) gyorsan szaladnak a percek, nincs idő unatkozni. És akkor még nem is említettük a felfújt, embernagyságú labdákat, melyekbe „belebújva” meg lehetett tapasztalni a gravitáció hatásait.

pöttyös gyíkok tÁbora: mIénk volt a grund

Ahhoz viszont, hogy ez a frenetikus hangulatú, a falu határain túl is elhíresült, naponta 170 gyereket lefoglaló, szórakoztató bulitábor (ezt nem én mondom, hanem maguk a táborozók) olajozottan működjön, rengeteg szervezésre, háttérmunkára volt szükség. Kellett hozzá 60 felnőtt felügyelő – pedagógusok, szülők, animátorok, sőt idén még a nyugdíjasok is bekapcsolódtak. Kellettek még a szakács nénik, akik a táborlakóknak megfőzték a finom falatokat, szűkség volt a községi alkalmazottakra, akik naponta elkészítették a helyszínt, szerelték a technikai dolgokat, s nem utolsó sorban ott vannak a helyi vállalkozók, kistermelők, akik adományaikkalgyümölcs, zöldség, friss víz, pékáru, étolaj,..- segítették a tábort. Gondoljunk csak bele, mennyi látható és láthatatlan kéz összefogásának eredménye mindez. Köszönjük! Találkozunk jövőre!

akI a vIrÁgot szeretI…

Falunk többször is bekapcsolódott a Virágos Csallóközért környezetszépítő versenybe, aminek egyik célja a közterületek szépítése, zöldterületek kialakítása volt. Igaz, a verseny azóta véget ért, ám mi nem fejeztük be falunk „felvirágoztatását”. Évről évre egyre több és színesebb virágot igyekszünk kiültetni köztereinkre. Az önkormányzat a lakosokkal együtt már az első tavaszi napsugarak mellett elkezdi a virágok telepítését. Az évszakoknak megfelelően először a nárciszok, a tulipánok, majd a muskátlik, a karcsai rózsák,

ősszel a viruló krizantémok tarka színeiben gyönyörködhetnek nemcsak lakosaink, de az ide látogatóknak is örömet szerzünk azzal, hogy színpompás virágokkal várjuk őket. Persze nem hagytuk abba a faültetést sem, folyamatosan pótoljuk a kivágott, elöregedett fákat, bokrokat. Köszönjük minden kedves lakosunknak a házaik elé kiültetett virágokat, örökzöldeket, a kialakított zöldövezeteket, így varázsolva még szebbé, esztétikusabbá kis falunk arculatát.