Issuu on Google+

PAROKIA.HU VÁLOGATOTT ÍRÁSOK DUNAMELLÉKRŐL

A LÉLEK KATONÁJA Az isteni vagy az emberi parancs erősebb?

ÉPÜLŐ KÖZÖSSÉGEK Gyülekezetplántálás Dunamelléken

NE FÉLJETEK! A 80 éves Jókai Annával beszélgettünk

VILÁGÍTASZ, BITANG! Kontrasztkiállítás Budapesten

ISTEN SZERETETÉNEK ÜNNEPE A karácsony születésnap 2012. NOVEMBER

PARÓKIA SAJTÓSZOLGÁLAT

DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET


TARTALOM 04 A lélek katonája Az isteni vagy az emberi parancs az

48 Nem csak test Az életedről dönthetsz,

erősebb?

a halálodról nem

07 Világítasz, bitang!

51 Egy zarándok naplója

A legjobb tízben a Kontrasztkiállítás

10 Hulló körte, vakolat, áldás Református udvar a Művészetek

55 Ne féljetek!

A 80 éves Jókai Annával

beszélgettünk

Völgyében

13 Különös egyszerűség Pál apostolt idézte

a Csillag születik nyertese

16 Hírhedett zenésze a világnak

Liszt Ferenc, a zene nagykövete

19 Az új fiúknak mindig igazuk van A drogosok tiltanák a drogot

22 Épülő közösségek

Új gyülekezetek Dunamelléken

27 Szajuz

A püspök, aki megszüntette volna a püspöki tisztséget

30 Három másodperc Hogyan nyilatkozzunk?

- Lelkipásztorok médiatréningen

33 Megúszták a Titanicot

„Uraim, megtiszteltetés volt önökkel játszani.”

36 Mondjam vagy mutassam?

Találhatnak-e párt egy nap alatt a református szinglik?

39 Ha megdobnak kővel

Elmenni oda is, ahonnan elkergetnek

42 Lelki fröccs helyett

Az ízig-vérig kálvini teológus, Sípos Ete Álmos

45 Találkozások a Szigeten

2 • Karakter • parokia.hu

Amit veszítettünk és amit nyertünk a Szentföldön

Amikor nem tartjuk távol magunkat a kemény magtól

59 Soha senki Meghökkent hajléktalanok

61 Lillaságok

A kismama, aki soha nem unatkozik

64 Tizenöt tavasz terhe

Szabadságról, látható és láthatatlan börtönökről egy 1956-os elítélt szemével

68 Halál rá?

Rácsok mögött egy életen át, vagy halál?

72 Házas emberre rá se nézz?

Az első kávézás csak látszólag ártatlan dolog

76 Kalandtúra egy életen át A szeretet nem érzelem, hanem döntés

80 Isten szeretetének ünnepe

Adventi beszélgetés Cseri Kálmánnal

82 Lélekvándor

Úton lenni - élet


PAROKIA.HU VÁLOGATOTT ÍRÁSOK DUNAMELLÉKRŐL

A LÉLEK KATONÁJA Az isteni vagy az emberi parancs erősebb?

ÉPÜLŐ KÖZÖSSÉGEK Gyülekezetplántálás Dunamelléken

OLVASÓINKHOZ

NE FÉLJETEK!

Betonon legelő kiskutyák, iPadjükbe merülő várakozók a megállóban, mp5-lejátszóval lófráló fiatalok – hétköznapi városi kép. Szerkesztőségünk ezért az internet adta lehetőségeket próbálja arra használni, hogy tovább mesélhessük az evangéliumot. Evés közben jön meg az étvágy – tartja a mondás. Talán ránk, a Dunamelléki Református Egyházkerület Parókia Sajtószolgálatára is igaz lehet az állítás, mert egyre halmozódó írásaink láttán azt gondoltuk: a virtuális újság mellett érdemes lenne valódi, kézzel fogható papírra vetni gondolatainkat. Így kerül most az Ön kezébe a parokia.hu református portál interjúinak, riportjainak és tudósításainak szűk keresztmetszete, az elmúlt egy esztendő munkájának eszenciája. A világi média leginkább akkor foglalkozik az egyházzal, ha válságról, gondokról, botrányokról számolhat be. Szeretnénk ezen a torz képen változtatni, hiszen az országot, a gyülekezeteket járva nap mint nap megtapasztaljuk kollégáimmal, hogy a református egyházban számtalan jó dolog történik, ami rejtve marad az emberek elől. A mi oldalainkon megszólalnak azok a hívő emberek, akik egyébként némák maradnának fontos társadalmi, politikai, etikai, hitbeli kérdésekben. A parokia.hu nem a népszórakoztatás központja. Néha elvezet a mélységekbe is, de írásainkkal szeretnénk emlékeztetni arra, hogy mindig van kapaszkodónk: Isten. Karakter című magazinunkban azt igyekeztünk megmutatni, hogy milyen sokféle módon hathatnak a hívő emberek a világra, legyen szó akár épülő közösségekről, missziói gyülekezetekről, bizonyságtételről, emberi és szakmai helytállásról, kapcsolatokról, segítségnyújtásról, nehézségről vagy ünnepről. Az újságot készítő kollégáim nevében is szeretettel ajánlom figyelmükbe írásainkat! Ígérem, hogy nem fognak unatkozni. Fekete Zsuzsa újságíró

A 80 éves Jókai Annával beszélgettünk

VILÁGÍTASZ, BITANG! Kontrasztkiállítás Budapesten

ISTEN SZERETETÉNEK ÜNNEPE A karácsony születésnap 2012. NOVEMBER

PARÓKIA SAJTÓSZOLGÁLAT

DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

Felelős kiadó Szabó István Dunamelléki Református Egyházkerület ph@raday28.hu

Újságírók Fekete Zsuzsa d.feketezsuzsa@gmail.com Jakus Ágnes jakus.agnes@gmail.com Dobó Márta dobomarti@gmail.com

Szerkesztőségvezető Füle Tamás fuletamas@gmail.com

Parókia Sajtószolgálat 1092 Budapest, Ráday u. 28.

www.parokia.hu

Karakter • parokia.hu • 3


A lélek katonája A tízparancsolat egyik legkönnyebben betartható tiltásának tűnik, hogy ne ölj, de mit tesz a katona éles helyzetben?

Augusztus huszadikán, a születésnapján kézen fogták szülei, és több egymást követő évben is elvitték Budapestre, hogy megcsodálhassa a katonai parádét. Jákob János kisgyerekként nem sejtette, hogy egyszer a honvédségnél szolgál majd, illetve a református egyházban. Vagyis katona és pap egyszerre, kivédhetetlenül. A protestáns tábori püspököt február elsején nevezte ki a honvédelmi miniszter. Munkaadója a Honvédelmi Minisztérium, de szolgálata a református egyházhoz kötődik.

Az isteni vagy az emberi parancs az erősebb?

Beiktatásán arról beszélt, hogy a katonai hivatás az egyetlen, ahol az ember a legdrágábbat, az életét adja oda a barátaiért, a hazáért. De azt is mondta, hogy az életet ajándékba kapjuk Istentől, nem rendelkezünk vele. Hogyan adhatom oda azt, ami nem az enyém, hanem ajándék? A bizonyságtételemet úgy kezdtem a beiktatási ünnepségen, hogy amikor megértettem, mit tett értem Jézus Krisztus a kereszthalálával, akkor felajánlottam az életemet az Úristennek. Ettől kezdve az ő szolgálatában állok, mindenem az övé. Az is Isten vezetése, ha felajánlom az életemet másokért.

4 • Karakter • parokia.hu


A tízparancsolat egyértelműen fogalmaz. Ne ölj! Nem lehet elmismásolni a tiltást, mert nem lehet csak kicsit ölni. Ölök vagy nem ölök. Az isteni vagy az emberi parancs erősebb, ha egy katona ebbe a helyzetbe kerül? Ez a kérdés tizennyolc éve kísért. A parancsolatot pontosan lefordítva a tiltás arra vonatkozik, hogy ne gyilkolj! Vagyis: ne úgy ölj, hogy a gyilkolás szenvedélye vezet. Nem lehet az a szándékom, hogy kioltsam egy másik ember életét. A harcban borotvaélen táncol a katona, igen keskeny a határ. Bármelyik társadalom hadseregét nézzük, ők a népüket próbálják megvédeni. A katonák erre teszik fel az életüket. Hogy ez mikor csaphat át gyilkosságba? A háború mindig abnormális helyzet, ahol háttérbe szorulnak az erkölcsi törvények, elszabadulhat a pokol. Megcsúszik az erkölcsi fékrendszer és emberi normákról sem beszélhetünk. Nehéz megérteni, de gyakran a bosszúvágy kezd dolgozni az emberekben. Csak a példa kedvéért említem az amerikai katonákat, akiket többször ért bírálat afganisztáni és iraki bevetéseken. Amikor a katonák bementek egy családi házba, hogy valakit

elfogjanak, a hírek csak arról szóltak, hogy lemészároltak bent mindenkit. De a másik oldalról senki nem beszélt, arról hogy a nagymama, aki az ágyban feküdt, a paplan alól előkapta a pisztolyt és lelőtte a katonákat, vagy berobbantotta az egész házat. Amikor megsebesül vagy meghal melletted a katonatársad, azonnal dönteni kell. Egy ilyen éles helyzetben nehéz meghúzni a határt, hogy hol támad vagy védekezik valaki. A katonaság persze alapvetően azért jött létre, hogy védelmezzen és nem azért, hogy háborúzzon.

Szinte mindenki azt hangoztatja, hogy szeretetben és békében akar élni. Ki ellen kell akkor védekezni? Az Istentől elszakadt nyomorult ember gonosz. Mindig van, aki a törvényeket átlépve, öncélúan nemzeteket sodor háborúba, olyan helyzetekbe, ahol elszabadul a pokol. Mindig így alakulnak ki a háborúk. Voltak, vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a háború a megoldás. Ön szerint mi a megoldás? A számomra a legteljesebb dolog a mennyek országának békessége, de ez csak odaát vár ránk, itt e földön nem élhetjük meg. A küldetésünk viszont a jézusi szeretet és békesség. Mielőtt kezet emelnék vagy bármit tennék, el kell gondolkodjam, Jézus mit szól hozzá. Jézus vezetése alatt, egészséges kontrollal senki nem robbant ki háborút. Milyen a jó katona? Nehéz dolog megrajzolni a mintakatonát. Az a jó katona, aki szakmailag jól felkészült, elfogadja a parancsuralmi rendszert, az alá-fölérendeltségi viszonyt, és mindeközben meg tud maradni embernek, de ez nagyon nehéz. A parancsok végrehajtásakor előfordulhat, hogy a katona meghasonlik önmagával, mert a belső erkölcsi értékrendjével, lelkiismere-

Karakter • parokia.hu • 5


Mit kell ilyenkor tenni? Mire hallgat a jó katona? A parancsra vagy a lelkiismeretére? Vívódik. Az ember önmagát nem kerülheti meg. És itt emelném ki a tábori lelkészi szolgálat felelősségét. Lelkészként ott állunk a katona mellett, segítjük, megerősítjük őt. Nem csak a végrehajtói oldalon jelentkezik a lelki probléma, hanem a parancs kiadójánál is. Nehéz helyzetek adódhatnak. Érkezhet olyan elöljárótól a parancs, aki messze van, és nincs tisztában a helyi viszonyokkal.

durva dolgok jönnek elő. A családtól, barátoktól való távolság miatt olyan énjükkel is szembetalálkozhatnak, amin maguk is meglepődnek. Egyszerű, mindennapos történet, hogy a misszióban élő katona kap a távolban lévő párjától egy sms-t: „Ha hazajössz, ne keress, a zárat kicseréltettem, viszlát!” A katona hivatást választott, amire odaszánta az életét, aztán egyszer csak ott áll kisemmizve feleség, lakás és minden nélkül több ezer kilométerre az otthonától. És ennek a katonának a keze alatt emberek dolgoznak, akiknek lehet, hogy pár perc múlva bevetésre kell menni, ott pedig emberéletek múlhatnak a döntésein.

Hogyan lehet jól felkészíteni egy katonát lelkileg? A legtöbb, amit tehetünk, hogy mellette állunk. Ahhoz, hogy bizalmi kapcsolat alakulhasson ki, a lelkésznek is katonák között kell élni, közösséget kell vállalni velük. A katonák extrém helyzeteknek vannak kitéve, olyanoknak, amelyeket civil ember nem él át. A missziókban konténerekbe zárva élnek, ahol nagyon

Élet és halál mezsgyéjén keresik a katonák a kapcsolatot a felsőbb hatalommal, az Istennel? A katonák többsége nem vallásos, de ha halálközeli állapotba jutnak, vagy komolyan megsérül egy bajtársuk a harcban, az mindig megérinti, megrázza őket. Hamar átprogramozza az agyukban, amit eddig felépítettek magukban az életről. Ilyenkor sokkal nyitottabbá válnak az örök élet kér-

tével kell megküzdenie, ha olyan parancsot kap, amit nem jó szívvel hajt végre.

6 • Karakter • parokia.hu

désére is. A külmisszióban egy-egy bajtárs halálakor az összes nemzet katonája egy emberként felsorakozik, mikor a koporsót a repülőgéphez kísérik. Hátborzongató látvány. Nehéz pillanatok... Voltak olyanok is, amikor magam is össze tudtam volna roppanni. Például amikor egy fiatal katonatársam beteg feleségéért nyolc hónapon át szüntelenül imádkoztunk. Az asszony meghalt, két kisgyereket hagyott itt. Eltemettem, majd rövidesen ellátogattam a családhoz. Egy hónappal a temetés után azt mondta nekem a férfi: „Meg tudtalak volna fojtani a koporsó mellett, amikor azt mondtad, hogy minden úgy jó az Úristen kezéből, ahogy van, az ő ajándéka az élet, de ma már békességem van.” Isten előtt minden ember egyenlő. Kiért imádkozik a harcban? Nagyon fogós kérdés... Mindig azokért imádkozom, akiket rám bíztak, mert értük vállaltam a szolgálatot. Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás


Világítasz, bitang! Egyház és rendőrség furcsa párosnak tűnhet, Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke viszont másképpen gondolja.

– Egy normális világban egyáltalán nem furcsa. A rendőrség arra kapta Istentől a mandátumát, hogy a jót szolgálja. Az állami szervek és az egyház közösen is érdekeltek abban, hogy jobb országban élhessünk – mondta a püspök a Parókia Portálnak a Kontrasztkiállítás megnyitóján Budapesten, a Pozsonyi úti református templomban. Szabó István szerint

a „lelkekben ható” tárlatot millióknak kellene látni, hiszen itt szembesítésről van szó; a tárlat megálmodói tényszerűen egymás mellé állították az Isten szerint való és az elsikkadt, tönkrement életet. A püspök megjegyezte, hogy ugyanezt a lelkipásztorok a szószéken is rendszeresen megteszik, de azt sokszor moralizálgatásnak tartja a hallgatóság. – Vizuális kultúrában élünk, ahol az emberek demonstrálva szeretik látni a valóságot. A Kontrasztkiállítás olyan lehetőség, ahol a megérintett vagy megrendült fiatalok elkezdik keresni az igaz élet lehetőségét. A kiállítás nemcsak arról szól, hogy ne tedd, hanem arról is, hogy ne tűrd, ne hagyd! Azokat is meg kell mentenünk a veszedelmektől, akik már elindultak a rossz úton – tette hozzá a püspök.

Nincs prüdéria, álszentség, aki belép a „labirintusba”, az életet láthatja a maga valóságában a budapesti Kontrasztkiállításon. A református egyház és a rendőrség döbbenetes tárlatát már hatvanezren látták vidéken, ezzel az ország tíz leglátogatottabb kiállítása között jegyzik.

Karakter • parokia.hu • 7


zünk, de lelkeket is mentünk, mint ahogy ez a tárlat is. Nem megnézi, hanem átéli A Kontrasztkiállítás óriási felkiáltójel a társadalom számára – mondta Százvai László kisvárdai lelkipásztor, a tárlat megálmodója, ötletgazdája. – Amikor négy éve megnyitott a Kontraszt Kisvárdán, senki nem merte álmodni, hogy egyszer eljutunk Budapestre. A kiállítást már láthatták Kisvárdán, Debrecenben, Nyíregyházán, látogatható Miskolcon és Dunaszerdahelyen. Százvai László a kiállításnak kétféle hatásáról beszélt. Nélkülözhetetlen az egyház A Kontrasztkiállítás megnyitóján sokan csóválták a fejüket, amikor Fülöp Valter rendőrezredes azt mondta, hogy egyáltalán nem áll távol egymástól a lelkipásztori és a rendőri tevékenység. – A célunk közös sok metszéspontban, vagyis az, hogy a bűnből minél kevesebb legyen, csupán az eszközeink különbözőek – indokolt a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi helyettese. Fülöp Valter szerint hiába tartanak a rendőrök bűnmegelőzési előadásokat a legveszélyeztetettebb fiatal korosztályoknak, egyedül nem képesek megoldani a problémákat. A szakember nélkülözhetetlennek tartja az egyházat a társadalomért való küzdelemben, mert – mint fogalmazott – a családon kívül ez a közösség az, ami életcélt mutathat a fiataloknak. Emberi ésszel felfoghatatlan Emberi ésszel felfoghatatlanul nagy a kontraszt a nyereség és veszteség, az élet és a halál között – mondta az Országos Mentőszolgálat szóvivője. Győrfi Pál szerint többszáz fiatal hal meg értelmetlenül, pedig az esetek többsége elkerülhető lenne. – A Kontrasztkiállítás a lelkekre tud hatni. Mi, mentősök testeket kötö-

8 • Karakter • parokia.hu


– A rövidtávú egy arc, amivel az emberek kilépnek a tárlatról: megdöbbenés, katarzis, bűnbánat, feloldozás és a felszabadulás csodálatos, vegyes együttléte születik meg az emberekben. A hosszú távú hatás, hogy konkrét döntések és cselekedetek alakulnak ki. Gyülekezeti csoportokban, osztályfőnöki órákon hónapokon keresztül téma a kiállítás hét témaköre. A Kontrasztot nem megnézi, hanem átéli az ember. Belép egy labirintusba, ahol hét téma fény- és árnyoldalaival találkozik. Nincs prüdéria, álszentség, az életet mutatja a maga valóságában – állítja az ötletgazda. Nincs két egyforma Százvai László szerint nincs két egyforma tárlat. – A Kontrasztkiállítás hatvanezer nézője hatvanezer különböző kiállítást élt át, mert más a múltunk, más sebeket, fájdalmakat hordozunk. Az ember a labirintusban szembemegy a bűneivel, az elrontott dolgaival, kudarcaival, örömeivel, erényeivel. A református lelkész a vendégkönyvből idéz egy bejegyzést: „Amikor bemész, vagy egy ember, amikor kijössz, másik ember vagy. Ha nem, akkor kezdd elölről!”

Világít és leleplez A lelkipásztor szólt arról is, hogy nem mindenki örül a Kontrasztkiállításnak. – Bár ez olyan kiállítás, ahol nem sulykoljuk a megoldásokat, mégis tükröződnek benne világos etikai értékrendek és állásfoglalások, azonban másféle vélemények és indulatok is megszólalnak a kiállítással szemben. A Parókia Portál úgy tudja, hogy négyféle kritika érte a Kontrasztkiállítást. Bírálói kirekesztőnek és megbélyegzőnek tartják, mert a hagyományos családmodellt állítja példaként a fiatalok elé a liberális gondolkodásmóddal szem-

ben, amely szerint tudomásul kellene venni, hogy másfajta szeretetközösségek is léteznek. A Kontraszt további „bűne”, hogy megkérdőjelezi a kön�nyű drogok liberalizációját, valamint a hazaszeretet ellentéteként állítja be a kozmopolitizmus eszméjét, és síkra száll a tizenévesek abortusza ellen. Százvai László szerint sokféle dolgot lehet tenni, csak egyet nem: úgy távozni a Kontrasztkiállításról, mintha nem történt volna semmi. - Olyan világban élünk, ami elszokott a fénytől. Szokatlan számára, ha valami elkezd világítani és leleplez – tette hozzá a lelkipásztor, majd egy verset idézett. Este lett, a régi kert felett, S egy sárga arcú lomha vén bagoly egy szentjánosbogárkát kergetett. Hol vagy, gazember, piszkos, ronda állat? Most elkaplak, kitátom rád a számat, s körmöm közt téplek el, ha egyszer valahol megtalállak. És ekkor a bokorban valahol így szólt a kis bogár: – Mit vétettem ellened? Miért e hang? S jött a válasz: – Világítasz, bitang! Fekete Zsuzsa Fotó: Kontrasztkiállítás, Füle Tamás További információk a kiállításról: www.kontrasztkiallitas.hu

Karakter • parokia.hu • 9


Hulló körte, vakolat, áldás Van egy kis udvar ebben a mesevilágban, ahová belépve mindazok, akik összetartoznak, elengedik egymás kezét. Bebarangolják a csodát rejtő zegzugokat, és miután ráleltek saját történetükre, kéz a kézben állnak tovább. Közülük néhányan barátaikkal térnek vissza, mondván, ezt nekik is át kell élniük.

Míves vásárfiák, élő muzsikaszó és kemencében sült kenyérlángos illata – a Művészetek Völgyében évről évre ismerős érzések kerítik hatalmukba az odalátogatókat. A Balaton-felvidék a régi magyar vidéki életből őriz valamit, ezért is olyan különös az a hangulat, amely előadók és műkedvelők közösségét lengi körül tíz napon át. Ahogy Nemesleányfalut elhagyva Kapolcs felé autózunk, elemi erővel csapja meg az orrunkat az erdő illata, az út mentén gulya legelészik, a tarlókon a szalma összegöngyölve várja sorsa beteljesedését. A lélekszámának most többszörösét befogadó település közelében sátorponyvák tarkítják a Völgyet, az autóút mentén feltűnnek az első gyalogosok. A járművel együtt mi is lelassítunk. Számítanak a reformátusokra A 22. alkalommal megrendezett fesztivál programjait a korábbi hat település helyett 2012-ben már csak kettőben hirdették meg. Kapolcs, mint szokásosan, a nagyobb koncerteknek, felolvasásoknak, gyermekprogramoknak és

10 •• Karakter Karakter •• parokia.hu parokia.hu 10


kirakodóvásárnak ad helyet, a közelében fekvő Taliándörögd pedig állandó kiállításaival nyújt kikapcsolódást a látogatóknak. A szervezők már számítanak a reformátusokra a fesztivál programjának összeállításában. A budapesti teológia és portálunk munkatársainak kreatív csapata a taliándörögdi református templom udvarát varázsolták a játék, a baráti beszélgetések és az elmélyedés helyszínévé. Aki betér ebbe az udvarba, akárhogyan érkezett, is valamit magával visz – egy mosolyt, gondolatot vagy éppen a nyugalom édes érzését.

holmik közül lehetett válogatni, de a pezsgő társasági életbe is bekapcsolódhattak a városlakók. A dörögdi Agora látogatói között is hamar kialakul egy-egy jó beszélgetés. A betérők között akadnak vidámak, csintalanok, múltba révedők, önfeledtek és kíváncsiak. Van, aki egyedül érkezik, és egy nyugágyban kényelmesen elhelyezkedve novellát olvas, mások Szentiványi-Székely Enikő textilművész és Votin Dóra

festőművész alkotásait veszik előbb szemügyre a templom falai között. Játék és harc Kicsi, hurkás ujjacskák markolásszák a fából faragott gyalogokat és futókat, nem törődve a sakktábla szigorú rendjével az egyik asztalnál, míg a másik mellett jókedvű baráti társaság próbál eligazodni a háromszemélyes játék szabályaiban. A jó és a rossz harcát szimbolizáló sakk össze-

A körtefa alatt A taliándörögdi református gyülekezet ritkán fogad annyi látogatót, mint ahányan ezekben a napokban felkeresik a barátságos templomot és az azt körülvevő udvart. A porta közepén öreg körtefa áll, árnyékában egy csobogóval és hatszög alakú paddal. A pihenőhely az ókori piacterekre emlékeztet, ahol nemcsak értékes

Karakter • parokia.hu • 11


hozza a régi és új ismerősöket. A társaság nő- és férfitagjai eltérő véleményen vannak azt illetően, vajon melyik nemnek van inkább érzéke a játékhoz. A partit az istentiszteletre hívó harangszó szakítja meg.

kántortanító házában címmel elevenítette meg az elhagyatott, régi épület és egykori lakói életét. Az installációnak otthont adó műemlékről a gyülekezet gondnoka mesél. – Mikor megszűnt a kántortanító

Jó visszatérni ide Nem sokkal később már egy fiatal pár olvasgat szalmabálán ücsörögve a Szóvirágos-kertben. A Közös(s) Ég Magazin cikkei között szemezgetve érdekes, vitaindító írásokra lelnek. – Bár nem mindenben értettem egyet a szerzővel, jót beszélgettünk a tökéletességről és a tökéletlenségről az egyik cikk kapcsán. Az “Ennyi!” című válogatáskötetet forgatva pedig a keresztyénség és a hippik kapcsolatáról szóló cikkre bukkantam, ami azért érint, mert a gyülekezetet, ahová járok, megtért hippik alapították – avat be minket Molnár Illés, aki több mint tíz éve minden évben ellátogat a Művészetek Völgyébe, így a református kertbe is, ahol, mint mondja, mindig talál valami jót.

szolgálata, kiadták albérletbe a házat. Egészen öt évvel ezelőttig élt itt egy idős néni, azóta lakatlan az épület, és lassan lakhatatlanná is válik – mondja Kocsor Gyuláné. Talán a rácsodálkozás varázsa, az elveszettnek hitt értékek megtalálása vagy a felelevenített emlékek teszik, annyi bizonyos, hogy akik megtekintették a kiállítást, barátaikkal együtt térnek vissza a kántortanító házába. Az egyik látogatót a ház-

Emléktörmelék Az udvarban külön kis világot jelent az omladozó régi ház, amely Füle Tamás videoinstallációjának ad helyet. A Parókia portál szerkesztőségvezetője Csenddé lett – Emléktörmelék a

12 • Karakter • parokia.hu

ból kilépve szólítom meg. – Az apukám falusi tanító volt, ismerem ezeket a szagokat, érzéseket. Azon is elgondolkodtam, mit vállaltak régen az emberek. Újra megragadott az egyszerűségük, az, hogy kenyéren és vízen is jól el lehet élni – fogalmaz Földi Lilla. – A régi világ sokkal emberközelibb volt, talán hitelesebb is – jegyzi meg egy másik vendég, Gólitz Andrea. – A pedagógusok valahogy jobban törődtek a gyerekekkel, és azzal, hogy átadják nekik a bennük lévő tudást. Nagyon sajnálom, hogy ezek a dolgok lassan elenyésznek. A taliándörögdi református „bázisra” ellátogatott az emberierőforrásminiszter is. Balog Zoltánt a szervezők, Füle Tamás szerkesztőségvezető és Bölcsföldi András spirituális kalauzolták végig a kiállításokon. A miniszter a Csenddé lett című tárlatról kilépve meghatódottan annyit kérdezett: – Lehet-e egyáltalán teljes életet élni akkor, ha az ember nem tudja, honnan jött? Jakus Ágnes Képek: Füle Tamás Hangulatvideónk a református udvarról


KÜLÖNÖS EGYSZERŰSÉG Mészáros János Elek győzelme kihirdetésekor nem szaltózott, nem csapott öklével a levegőbe, nem csókolgatott senkit és térden sem csúszkált a színpadon. Csendesen meghajolt a konfettiesőben és Pál apostolt idézte. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” – mondta elcsukló hangon. Azt mondják, a siker sokakat megváltoztat. Mészáros János Eleknek azonban úgy tűnik, nem válik majd természetes életterévé a rivaldafény. A földet szereti. A 41 éves református presbiter érkezésünkkor éppen kukoricát kapál a kertben, hiába gyomirtózta le, nem sikerült tökéletesen, itt-ott felüti fejét a gaz. Persze már régen befejezte volna a munkát, ha nem jönne ennyi újságíró – mondja –, mégis szívesen beszél, mert tudja, hogy akik érte szorítottak a versenyen, még többet szeretnének megtudni róla.

A sztárok ma már olyan egyformák, hogy szinte meg sem lehet őket különböztetni. A Csillag születik idei nyertese talán épp azért volt különleges, mert teljesen hétköznapi.

Karakter • parokia.hu • 13


Más mint a többiek A református anyakönyvek szerint János családja 1740 óta él ugyanazon az alcsútdobozi telken, ő már a kilencedik generáció. – Mi nem hobbihívők vagyunk, nem csak akkor járunk templomba, ha megéri, akkor is gyakorolta a vallást a családom, amikor az ötvenes években tönkretették őket. Az, hogy még mindig itt vagyunk, Isten kegyelme. A hitből merítettem erőt a versenyen is, ettől lehettem más, mint a többiek, és ezért nem látták rajtam, amit gyakran számon is kértek, az izgatottságot. Nyugalom vagy magabiztosság Néhányan a nyugalomnak, mások viszont a túlzott magabiztosságnak tulajdonították János viselkedését a vetélkedőben, a férfi azonban annak, hogy tudja, nem minden rajta múlik.

– Mondogatják, hogy mindenki a saját sikerének kovácsa, és tenni is kell az eredményért, ezt tudom én is. A hit nem azt jelenti, hogy az ember leül és várja az ölébe pottyanó sikert. Mindenkinek meg kell tenni azt, ami a dolga, és várni, hogy az Isten megáldja-e a munkáját vagy sem. Ha nem, annak is megvan a szerepe az életben. Akkor az lesz jó János magától értetődő természetességgel beszél a hitéről, azt kérdezi, miért is titkolná vallásosságát, ez egyáltalán nem olyan kínos dolog, mint sokan gondolnák. Tudja, hogy most többen figyelnek rá, ezért feladatának érzi, hogy példát mutasson. A férfi megingathatatlan nyugalma, visszafogott viselkedése többször is fejtörést okozott a show műsorveze-

tőinek, akik nem igazán találták meg Jánossal a közös hangot. – A legjobb példája ennek, amikor még négyen voltunk versenyben a döntőbe jutásért, és én kaptam a legkevesebb pontot a zsűritől, kieső pozícióban voltam. Akkor odajöttek hozzám a műsorvezetők és kérdezték, hogy érzem magam a döntő kapujában a legkevesebb pontszámmal, a kiesést jelentő helyen. Azt feleltem: jól, és láttam, hogy a válaszom meglepte őket. Arra gondoltam, bármi történjék, nem áll meg az élet. Bíztam a közönség segítségében, ha ők úgy gondolják, hogy jussak tovább, az jó, ha pedig nem, akkor az lesz a jó. A nemzet dalba öntött lelke A közönség pedig díjazta és szerette a vidéki agrármérnököt. Szerinte azért, mert olyan értékeket vállalt, amelyek mostanában nem divatosak, de az emberek vágynak rájuk. – Az úgynevezett sztárok, csillagok olyan egyformák már, hogy meg sem lehet őket különböztetni. Az emberek más dolgokra vágynak. Az általános klasszikus értékekre gondolok, amelyek az operában is megszólalnak: a hit, szeretet, szerelem, valamint az egyszerű magyar értékek, amelyek a népdalokban találhatók meg. A népdalok a magyar nemzet dalba öntött lelke. A maguk tisztaságában nagy erőt képviselnek. A komolyzene is méltatlanul került háttérbe, talán mert sokszor nehezen emészthető, és nem is azonnal tetszik, némelyikkel nagyon meg kell dolgozni.

14 • Karakter • parokia.hu


Formálódik a regény Néha a templomi közönséget is megörvendezteti hangjával János, bár énekkaruk nincs, de a református énekeket jó tempóban éneklik, nem nyújtják, mint sok helyen – állítja. Látszik, hogy szívesen mesél gyülekezetéről, szülőfalujáról és a templomról, amely már a negyedik templomuk. Kalandos történetéről annyit elárul, hogy 1543-ban a török elpusztította Székesfehérvárt és felégette Alcsútot is, a falusiak pedig a csepeli nádasban bujkáltak. 1710-ben építettek egy templomot, aminek az ajtaja a mai templom oldalsó falán látható – mutatja János, és egyre lelkeseb-

ben mesél a történelemről. Amikor felvetem, hogy nemcsak énekelnie kellene, hanem megírni a templom történetét is, azt feleli, hogy már ez is tervben van, de inkább regényt írna. Hogy ki lenne a főszereplő? – A falu és az ott élő családok, a könyvben benne lehetne a település és ezzel együtt a nemzet története is dióhéjban. Mindig fontosak voltak a gyökereim, inkább azon csodálkozom, ha másnak nem azok. Édesanyámék az ellenreformáció idején költöztek Alcsútra, bibliás komáromiaknak hívták őket. A történeti kutatás szeretete és az évszámok bűvölete édesanyámtól öröklődött belém. Változatlan A csendes templomkertben ülünk, itt nehéz elképzelni, hogy János estéről-estére egy kereskedelmi televízió tehetségkutatójának a színpadán énekelt milliók előtt. Azt mondja, hogy a stylelistoknak eszükbe sem jutott őt megváltozatni, pontosan tudták, hogy meddig mehetnek el. Úgy véli, hogy inkább a még kiforratlan fiatalok mennek át nagy változáson, aztán vagy sikerül a karakter, vagy nem. Az egyszerű karakter viszont bejött. A tévéképernyők előtt ülő nézők azt érezhették, akár velük is megtörténhet hasonló csoda, mint Jánossal, a teljesen hétköznapi falusi férfival. Mészáros János Elek azt mondja, nem szeretné, ha megváltozna az élete. Bizonyosan eljár majd különböző fellépésekre, de azt kizártnak tartja, hogy elszakadjon a földtől. – Lehet, hogy a szőlőben segítséget fogok majd igénybe venni és nem egyedül művelem, de ezek csak módszerek, a lényeg nem változik. Azt nem tudom elképzelni, hogy úgy menjek el a házunk előtt, hogy ez már nem a miénk. Ez lehetetlen. Annyit nem ér semmi sem. Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 15


Hírhedett zenésze a világnak Ünnepelt sztár, mégis érzékeny művész, akinek nagylelkűsége nem ismert határokat. Liszt Ferencnek sok nehézséggel kellett szembenéznie életében, a mélypontokon egyedül az Isten-hit segítette át. 16 • Karakter • parokia.hu

Először ügyetlenül csúszkáltam a bútorok között, ritkán kell védőpapucsot húznom, ha parkettára lépek, de a szőnyegen már biztosabb a járás. Édeskés illatot éreztem, a térdeplő tetején a megfeszített Krisztust láttam, a teremben halk zene szólt. Mintha egy szentélybe léptem volna, annyira más világba csöppentem. Kint dübörög az Andrássy úti forgalom, bent az üvegzongora hangjában gyönyörködöm. A zeneszerző utolsó budapesti lakása a mai Liszt Ferenc Emlékmúzeum. Itt látható az egykori Zeneakadémia első elnökének hagyatéka: hangszerei, könyv- és kottatára. Bár a jubileumi Liszt-év – születésének 200., halálának 125. évfordulója - tavaly véget ért, a múzeumba még mindig sok látogató érkezik, hogy megismerjék a 19. század kiemelkedő zenei géniuszát. A zeneszerző szívügyének tekintette a katolikus egyházi zene megújítását, de egyházi műveiben ismert protestáns dallamokat is felfedezhetünk.


A zene nagykövete – Ha Lisztet ismerem, szinte az egész zenetörténet az enyém – vélekedik Domokos Zsuzsanna, az emlékmúzeum igazgatója. Beethoven, Schubert, Verdi, Berlioz vagy Wagner – ma már nem jelent problémát, hogy a legnagyobb zeneszerzők műveit élvezzük. A zene szólhat lemezről, vagy hallgathatjuk a youtube-on, ez számunkra természetes, de korántsem volt így alig több mint száz éve. Mégis talán szívesen elcserélnénk egész CD-gyűjteményünket, ha magát Liszt Ferenc zongorajátékát hallgathatnánk élőben. A zeneszerző ünnepelt sztár volt a maga korában, Európa-szerte koncertezett, zongorajátéka elkápráztatta a hallgatóságot. Koncertjein saját művei mellett más szerzők munkáit is bemutatta, életművében számos átiratot és feldolgozást találhatunk. – Minden kortársát segítette, hogy megismerjék a műveiket. Például a kései Beethoven-műveket egyáltalán nem ismerték az 1830-as években Beethoven halála után, ezért gyakran játszotta az ő műveit. Weimarban mint karmester a kortárs zeneszerzők, Schumann, Mendelssohn vagy más, kisebb jelentőségű zeneszerzők műveit is felkarolta, előadta. Jóban volt Edvard Grieg norvég zeneszerzővel, de nagyon sokat tett az orosz

zeneszerzőkért is. Túl volt minden kicsinyes féltékenységen, csak az volt a célja, hogy segítsen és a jó ügyet szolgálja a maga területén, a maga képességei szerint – meséli Domokos Zsuzsanna. „Hírhedett zenésze a világnak... ...Bárhová juss, mindig hű rokon” – szólítja meg Vörösmarty Mihály a hazatérő művészt 1840-ben. Liszt Ferenc igazi világpolgárként otthonosan mozgott Európa számos országában, de hazájának mindig is Magyarországot tekintette. Szívén viselte az ország fejlődését és a magyar emberek sorsát, aminek emlékezetes példája az 1838-as

pesti árvíz után megrendezett bécsi jótékonysági koncertsorozata. Az összegyűlt huszonnégyezer aranyforint a legnagyobb adomány volt, amit magánszemély felajánlott az árvízkárosultak javára. – A legtöbben úgy tudják, Liszt nem tudott magyarul, de ez csak részben igaz. Életének utolsó szakaszában, 1873-tól kezdve minden évben itt volt Magyarországon, és sok magyar nyelvű előadást hallgatott. A Jókai Mór által alapított Magyar Írók és Költők Társasága rendezvényeit rendszeresen látogatta, és a korabeli tudósításokból tudjuk, hogy értette a magyar nyelvű szövegeket, nem volt szüksége tolmácsolásra. Jókai tárcáit a Hon című lapban olvasta magyarul. Egy alkalommal Liszt Jókainak fejtette ki a véleményét egy írásával kapcsolatban, amin maga az író is meglepődött, és kérdezte, honnan ismeri a szöveget, mert ez csak magyarul jelent meg. Így derült ki Jókai számára is, hogy Liszt magyarul is olvasott. De szóban valóban nem használta, mert nagyon igényes volt arra, hogyan beszél egy nyelvet. Mivel a magyart nem tudta tökéletesen beszélni, ezért tiszteletből hallgatott, de sok ajánlást írt magyarul, amit Liszt Ferencz-ként írt alá.

Karakter • parokia.hu • 17


Aki megleste a titkot – Siralmas állapotban volt az egyházzene a 19. században. Operadallamokra improvizáltak a templomokban, tehát a világi zene határozta meg a katolikus misék zenéjét, és ez nagyon bántotta Lisztet. Úgy érezte, hogy kötelessége egyházzenei műveket komponálni, mert nincs méltó zene a templomokban, ami teljesen megfelelne a katolikus misék szövegének és egyben világszínvonalú zene lenne. Kortársai közül szinte ő volt az egyetlen az 1850-es években, aki komolyan foglalkozott a liturgikus zenével – ismerteti a múzeumigazgató, akivel a Liszt egykori szalonjában egy piano-harmónium mellett álltunk meg. A különleges szerkezet két hangszert rejt magában, a felső billentyűsor egy zongora, az alsó harmónium, így találkozik a világi és az egyházi zene egy játékasztalon. – Alaposan megrázta az élet, nagyon nagy tragédiákat kellett átélnie – édesapja korai halála, két gyermekének a halála – és egyre több támadás érte a szakmai körökből is az 1850es évek végén. Azt hiszem, hogy egyedül az Isten-hit volt az, ami átsegítette őt ezeken a nagyon mély pontokon – meséli Domokos Zsuzsanna Liszt imazsámolyánál. A zeneszerző templomi szertartásokra szánt miséin túl más egyházi témákat is feldolgozott. – Számomra a legmegdöbbentőbb és a legcsodálatosabb zenei kifejezése a feltámadás hittitkának a Krisztusoratóriumban a húsvéti kórus. Ezt a halk dallamot egy nagyzenekari tétel,

18 • Karakter • parokia.hu

a Stabat Mater Dolorosa előzi meg, ami gyakorlatilag Krisztus kínszenvedése és halála Mária szemszögéből mutatva. Ez után jön egy nagyon törékeny gregorián dallam feldolgozása, amelyet úgy képzelt el Liszt, hogy a hallgatóság a kórust nem is láthatja. A női kórust csak egy harmónium kíséri, tehát egy nagyon szűk, csendes és visszafogott hangszerelésű, csodálatos rövid kórusmű, ami titokban történik, ahogy maga a feltámadás is. Ezt a tételt egy hatalmas, dicsőséges kórus követi, ahol már az emberek reakciója tükröződik, de a feltámadás titkát láthatatlanul és csodálatosan természetfölötti erővel fogalmazza meg.

házi ének” címmel jelentek meg kórusművei. Ezekben az átiratokban több, számunkra is ismert énekkel is találkozhatunk: Ó Krisztus-fő, te zúzott, Mind jó, amit Isten tészen, Ki Istenének átad mindent, Jöjj, mondjunk hálaszót. Ezek közül a dallamok közül, van, amivel Liszt nagyszabású oratorikus művében, a Via Crucis (Keresztút) című passiójában is találkozhatunk. A másik protestáns vonatkozás, hogy Liszt számos átirattal tisztelgett Johann Sebastian Bach előtt. Bach nevének négy betűje egyben négy zenei hang is, melyek egy zenei motívumot alkotva már Bach műveiben is megjelennek. Más zeneszerzőkhöz hasonlóan Liszt is tisztel-

B-A-C-H – Mindenki a katolikus valláshoz mélyen kötődő zeneszerzőként ismeri Liszt Ferencet, de vannak protestáns zenei ihletésű művei is – ismerteti Kissné Mogyorósi Pálma. A református egyházzenész Liszt Ferenc halálának évfordulóján, július 31-én a Belvárosi Ferences Templomban tartott előadást a zeneszerző protestáns vonatkozású műveiről. – A protestáns egyházzenéből a korálok dallamanyaga ragadta meg Lisztet. Számos egyházi kórusmű, zongora- és orgonamű, valamint zongora- és orgonaátirat született egy-egy korál dallamára. Például az 1878-79-ben „12 régi német egy-

gett a nagy barokk mester emlékének e motívumra komponált, B-A-C-H fantázia és fúga című orgonára, illetve zongorára írt művével. Az utcán Bár életében sok kritika érte, az utókor kiemelkedő jelentőségű zeneszerzőként tartja számon. Példaként áll előttünk nagylelkűsége és önzetlen, minden kicsinyes féltékenységet mellőző segítőkészsége. A Lisztmúzeum csendjéből megint a forgalmas főútra érek. Egy kicsit újra kell tanulnom járni. Dobó Márti Fotók: Kalocsai Richárd


Az új fiúknak mindig igazuk van A katonaságnál az újonc a csicska, azt kell tennie, amit az öreg baka parancsol. Van olyan hely azonban, ahol az új fiúkat szeretettel fogadják, akkor is, ha dörzsölt bűnözők. Amikor átlépik a ház küszöbét, megölelik őket, először az újoncok kapnak ebédet, és ha hibáznak, türelmesek velük.

A legegyszerűbbnek számító történet is úgy kezdődik, hogy a kissrác már az óvodában cigizett, iskolás korától lopni járt, a bűnözői lét az életformájává vált, bármit elvett ismerősöktől, idegenektől, hogy droghoz juthasson, gátlásai semmiben nem voltak. A család és a tanárok gyakran észre sem vették, hogy mi történik az orruk előtt, vagy ha igen, egyszerűbb volt szemet hunyni fölötte. A szenvedélybeteg fiúk többsége már lemondott önmagáról, a normális, tiszta életről, amikor a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonba került. Szakmai konferenciával ünnepelte negyedszázados fennállását a református egyház fenntartásában lévő intézmény tavasszal, ahol a gyógyuló lakók mellett segítő szakemberek, ifjúságpolitikusok és lelkészek is részt vettek. A huszonötödik évfordulóra kiadott Történeteink című könyvben azt írják a leállt drogosok, hogy Ráckeresztúron nemcsak az életüket, hanem valami sokkal többet, izgalmasabbat, szebbet kaptak vissza. A kötet bátorítás lehet megszomorodott, tanácstalan szülőknek és bajba jutott fiataloknak. Rablóból pandúr Az elmúlt huszonöt évben a jószándékú amatőrizmusból eljutottak a magas színvonalú professzionalitásig, amire nemcsak az egyházi közeg, hanem a külvilág is odafigyel – mondta a Parókia portálnak Victorné Erdős Eszter, református lelkész, az otthon vezetője.

Karakter • parokia.hu • 19


– A nem létező drogszakmából kialakult egy komoly háló, amely fölfogja az elvérzett szenvedélybetegeket. Ma már valódi szakma foglalkozik a droghasználókkal. A legnagyobb eredménynek a számos megszabadult és megváltozott életet tartom. A korábban bűnözésből élő fiatalok már nem kárt okoznak a társadalomnak, hanem normális életet élnek és adófizetői a közösségnek. Sokan szociális munkások lettek és szenvedéybetegeket segítenek.

A Harlemből jön Az idáig vezető út azonban nagyon hosszú és küzdelmekkel teli. A drogterápiás otthonba kerülők általában több mint egy évet töltenek a terápián. Az a bánásmód azonban, amit ott kapnak, eltér a mindennapi életük megszokott gyakorlatától. – Igen, nálunk megölelik mindig az új betérőket, szeretettel veszik őket körül az első perctől. Az ölelést nem én tettem kötelezővé, a srácok ezt maguktól, teljes természetességgel teszik. Az viszont szabály, hogy mindenkit szeretettel kell fogadni. Az újoncok megítélése teljesen fordítva működik, mint a katonaságnál, ahol az új a csicska, neki kell felmosni és megtenni bármit, amit az öreg baka parancsol. Ráckeresztúron az új fiúknak mindig igazuk van. Elsőként kapnak kaját, sőt repetát is, és az „öregek” a végén kapnak, ha marad. Ők már tisztában vannak azzal, hogy az új fiú még nem annyira felelős, ha trágárul beszél, visszaszól, destruk-

20 • Karakter • parokia.hu

tív vagy lázad. Ilyenkor azt mondjuk, még nem tudja, hol van, ő az utcáról, a Harlemből jön, talán még ki sem józanodott. Az újakkal megengedőbbek vagyunk és ezt a szeretetünkkel is kifejezzük – teszi hozzá Victorné Erdős Eszter. Nincs ideológiájuk, csak a szenvedésük A drogos társadalom megváltozott, és más bánásmódot is igényelnek. – Huszonöt éve a drogos szubkultúrában volt egy csipetnyi politikai ellenzékiség, értelmiségi feeling, művészidentitás. A fiatal művészek klubjában hemzsegtek a drogosok. Volt az egész történetben valami sznobizmus. A mai drogosok mások. Egyszerűen csak drogoznak és kész, nincs akkora öntudatuk, mint a régieknek. Fiatalabbak is, korábban kezdik az anyagozást és nem növesztettek álarcot maguk köré. A mostani drogosok védtelenebbek, nincs ideológiájuk, csak a szenvedésük. A dizájnerdrog megeszi a szervezetet A fiatalok egyre korábban nyúlnak drogokhoz. Nem ritka, hogy tízévesen elkezdik a kábítószerezést. Az úgynevezett dizájnerdrogok pedig korábban soha nem tapasztalt gyorsasággal roncsolják a szervezetet. Ezért is fontos, hogy Ráckeresztúron a meglévő mellett felépülhet egy új,

gyermek-drogrehabilitációs otthon a tizennyolc év alattiaknak. – Sajnos a gyerekek is keményen drogoznak, de nem lenne bölcs dolog összerakni őket a kemény fiúkkal, a börtönviselt bűnözőkkel, ugyanis a kisfiúkban nagyon erős a negatív romantika. Előfordulhatna, hogy a legnagyobb bűnöző lenne a példaképe, arra felnézne. A drogos gyerekkel másként kell foglalkozni, míg a nagyoknál munkaterápiát és pszichoterápiát alkalmazunk, addig a gyerekeknél a tanulás, a játék és a pszichoterápia kapna főszerepet. A mostani otthonunkban a feszes terápiás rendszer felnőttekre van kitalálva.


Majdnem minden állami gondozott drogozik - Az állami gondozásban majdnem mindenki keményen drogozik. Nem kivételek ez alól a 10-11 évesek sem. A nagyfiúk bevonják őket ebbe a tevékenységbe, mivel a gyerekek még nem büntethetők. A kicsik egyébként is ki vannak téve a drog veszélyének. Kint lődörögnek az utcán, gyorsan bandába szerveződnek és innen már csak egy lépés az aktív kábítószerezés – véli az otthon vezetője. A drogosok tiltanák a drogot Az utóbbi időben egyre gyakrabban lángolnak fel az arról szóló társadalmi és politikai viták, hogy teljesen tiltani kellene-e a drogokat, vagy inkább megengedőbbnek lenni. Victorné Erdős Eszter minden drogkérdésben szenvedélybeteg klienseitől kér tanácsot. – A drogszakmát a kliensektől tanulom. Nagyon érdekes, de ők a teljes

tiltást javasolják. Azt mondják, hogy a drog tönkretette a életüket, mert senki nem talált problémát abban, hogy anyagoznak, ők pedig még nem tudtak felelősen gondolkodni erről.

Persze rá lehet vágni erre, hogy ez a gyengék kifogása, mégis elgondolkodtató. Fekete Zsuzsa

Karakter • parokia.hu • 21


ÉPÜLŐ KÖZÖSSÉGEK A rendszerváltást követően sokan elköltöztek lakóhelyükről, számos református munkavállaló érkezett a közép-magyarországi régióba. A dunamelléki egyházkerület missziói gyülekezetek létrehozásával reagált a demográfiai jelenségre.

22 • Karakter • parokia.hu

Építkezni hosszan tartó folyamat, nap mint nap fel kell venni a munkát, és nem lehet egyedül végezni. Szakértelemre és lelkesedésre is szükség van hozzá, és ez nemcsak az épületekre, hanem az emberi közösségekre is igaz. A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlése 2010 őszén határozatot hozott, miszerint évi húszmillió forinttal támogatja missziói egyházközségek létrehozását. Eddig 13 településen indult el a szolgálat, amelyet túlnyomórészt fiatal lelkipásztorok látnak el. Az előszobától a nappaliig Számos család megkereszteltette a gyermekét Diósdon az elmúlt évben – számolt be érdeklődésünkre Pogrányi Károly. A lelkipásztor elmondta, gyülekezeti szolgálatukkal szeretnék felmutatni, hogy Krisztus érthető, megismerhető, megtapasztalható és továbbadható. – Az ún. előszoba-alkalmak az első benyomást jelentik a gyülekezetünkről, ilyenek a honlap, a református foci, a játszóház és a hittanóra a hozzá kapcsolódó keresztelőigényekkel. Igyekszünk az emberek nyelvén szólni és Krisztust értelmezhetővé tenni, ezért olyan evangelizáló sorozatot indítunk Alapkövek címmel, ahol dialógus is folyhat a hallottakról. Sok harmincas éveiben járó érkezik


ugyanis a gyülekezetünkbe, akiknek már kialakult világszemléletük van, és túl vannak bizonyos kríziseken. Ők érteni akarják, miért lenne az evangélium igaz. Csak ezután következik az istentisztelet, ahol Krisztus megtapasztalható az igehirdetésben és az éneklésben. Ahhoz pedig, hogy ez a tapasztalat továbbadható legyen, a gyülekezetben képzésekre, lakóhelyünkön pedig személyes bizonyságtételekre van szükség.

remtik – vélekedik Gaál Mariann. A kisgyermekes lelkész arról is beszámolt, hogy mióta mindkét gyermeke óvodás, több ideje jut a gyülekezeti tagok meglátogatására, és tervezik egy felnőtt hittanóra elindítását is.

ti tagok még kevesebb tervezéssel is el tudják látni azokat a feladatokat, amelyekre szívesen vállalkoznak.

Egy szív, egy lélek Egyre nő az istentiszteletre járók lélekszáma a csömöri gyülekezetben, ahol egy évvel ezelőtt jártunk.

Hozzák a barátaikat is Befejeződött a nyolcvanéves parókia felújítása 2012 őszén, így a tököli gyülekezetben is helyben lakó lelkész szolgál. Mozgalmas nyárról mesélt érdeklődésünkre Szabolcsik Eszter.

– Sok útkereső, Isten-kereső ember érkezik hozzánk, a református többség mellett más felekezetben megkeresztelkedettek is. Hálát adok az Úrnak, hogy lelki otthonra találnak nálunk ezek az emberek, és egy lélekként tudjuk dicsőíteni Istent – mondja Esztergály Előd. A lelkipásztor arról is beszámolt, hogy a presbitériummal át kellett gondolniuk a gyülekezet működési struktúráját. Bár a református közösségben növekedés tapasztalható, belátták, hogy még korai minden szolgálati területhez bizottságot rendelni, hiszen a gyülekeze-

– Minden pénteken gyereknapot tartottunk a gyülekezetben, kirándulni vittük őket, és nyári tábort is szerveztünk nekik. Idén 94 hittanos gyerekünk van csak Tökölön; és abban az óvodában, ahol tavaly alig tudtuk összegyűjteni a gyerekeket, idén több mint kétszer annyian járnak hittanra – számolt be a lelkész. A létszámnövekedés szerinte annak köszönhető, hogy a gyerekek szeretik a hittanórákat, elhozzák a barátaikat is, és egyre több szülő találkozhat a lelkipásztorral a városi rendezvényeken.

Szeptemberi gyümölcsök A Baranya megyei Kozármisleny lelkipásztora 2012 tavaszán megosztotta velünk gyülekezetépítési stratégiájukat. Terveik szerint a baba-mama klubba járó gyermekeket szerették volna integrálni az óvodai, majd iskolai hittancsoportokba, később pedig a gyülekezeti ifjúsági közösségbe.

A tanévkezdés meghozta a várva várt gyümölcsöt, hiszen az óvodás és az iskolás hittanosok száma is megnégyszereződött. Ebben nagy szerepe volt a baba-mama klubnak és a nagyobbaknak tartott nyári tábornak. – A terveink azért sikerülnek, mert rajtuk van az Úr áldása, és mert a gyülekezeti tagok ezeknek a tevékenységeknek a feltételeit megte-

Karakter • parokia.hu • 23


Lépni kell Taksonyban eleinte számos közösségi programot szerveztek, amelyek alkalmat adtak arra, hogy a helyiek megismerjék a gyülekezetet, 2012ben azonban inkább a rendszeresen alkalmakra járók hitmélyítésére koncentráltak. Stefán Attila elmondta, szeretnék még családiasabbá tenni a negyven-ötvenfős közösség légkörét.

– A bennem lévő egyházkép olyan többgenerációs családot foglal magában, amelyben az unoka meghallgatja és elfogadja a nagymama tanácsait, a nagymama pedig tisztelettel és szeretettel fordul az unoka felé. Mivel sokfélék vagyunk, közösen kell kialakítanunk a határainkat, amelyek a gyülekezeti életet mederben tartó hagyományainkká válhatnak. Örömteli meglepetés, ugyanakkor imatéma is a taksonyi reformátusok számára, hogy egyes alkalmakkor az imaházba nem fér be a gyülekezet. Stefán Attila úgy véli, hitbeli kérdés,

hogy egy kis gyülekezet meri-e vállalni ennek kockázatát. – Meg kell látnunk, hogy Isten lépett-e előttünk, mert ha nem ves�szük észre és nem reagálunk rá, akkor nem történik meg, amit elkészített – fogalmaz. Újraéledő ifjúsági közösség Monorierdőn több családdal is gyarapodott a református közösség, hiszen a gyülekezeti tagok kezdeményezésére családi napot szerveztek. Ez után az alkalom után csatlakoztak hozzájuk azok a helyiek, akik szintén reformátusnak vallják magukat. A fiataloknak nyári tábort szerveztek, és újraindították az ifjúsági csoportot is, amelynek tagjai már szolgálatot is vállalnak a gyülekezetben – számolt be a lelkipásztor.

lelkeket szólítsuk meg, és akkor is maradjanak meg a misszionáló alkalmak, amikor már tradíciók is kialakulnak a gyülekezetben – hangsúlyozza Lénárt Tibor. Nem lehet siettetni – Egy új, formálódó közösségben könnyebb a missziós küldetést szem előtt tartani. Szembesültünk persze a nehézségekkel is, nem volt adószámunk, bankszámlaszámunk, pecsétünk és presbitériumunk sem. Legnagyobb meglepetésemre azonban már három hónap elteltével sikerült olyan döntéshozó testületet felállítani, amely szívügyének tekinti a missziót – számol be Kovács Enikő lelkipásztor.

– Amikor kilépünk a falakon túlra, az sokkal jobban megszólítja a fiatalokat, mint a reggel nyolckor kezdődő istentisztelet. De nem a létszám felpumpálása a cél, fontos, hogy a

A kulcs-rácalmási egyházközségben kilencven felnőtt gyülekezeti tagot tartanak számon, sokan éppen hittanos gyermekeik révén kerülnek kapcsolatba a református közösséggel. – Ismeretségeket kell kötnünk a családoknak szervezett programokon vagy az emberek otthonaiban, így könnyebben eljönnek az istentisz-

24 • Karakter • parokia.hu


teletekre is – állítja Kovács Enikő. A gyülekezetépítés egyik kulcsmomentuma szerinte a türelem. – A gyülekezet növekedése lassú folyamat. Az Úristen kezében van, és olyan ütemben történik, ahogy jónak gondolja, még akkor is, ha mi siettetnénk vagy valami látványosat várnánk. Nem csupa sikertörténet egy missziói gyülekezet építése, másként emberi vállalkozás lenne. Azt jelentené, hogy lehet mechanikusan végezni ezt a szolgálatot; az Isten Szentlelke azonban mindig ott fúj, ahol akar; mi pedig örülünk, amikor láthatjuk a Lélek munkáját.

Összehangolt látás A missziói lelkipásztorok közül néhányan időnként találkoznak, hogy reflektáljanak gyülekezeti szolgálataikra és imádkozzanak egymásért. A missziói gyülekezetben előfordulhatnak komolyabb konfliktusok is abból adódóan, hogy a közösséghez hűséges, éveken át kitartó gyülekezeti tagok és az újonnan érkező, mis�sziói gyülekezet formálására megbízást kapó lelkipásztor mást és mást gondolnak a missziói stratégiáról. Van olyan kis gyülekezet, amelyik az elmúlt időszakban belátta, hogy nem engedheti meg magának a széthúzást, mert az az egész közösség gyors szétesését jelentené; máshol ha lassan is, de elfogadták a lelkészvál-

tást; és van olyan gyülekezet is, ahol ez még nem történt meg. Nem egy lelkipásztor arról számolt be portálunknak, hogy a lelkésztovábbképzés műhelyein ráébredt, több gyülekezeti tagot is érdemes lenne szolgálattal megbíznia. Abban is egyetértenek a lelkészek, hogy a gyülekezeti tagok szolgálatvállalása előtt és alatt hitmélyítésre van szükség, és arra, hogy a lelkipásztor látásában osztozzon a gyülekezet vezetősége és munkatársi csapata.

vannak munkatársai, vezető testülete. Mindez szükséges és jó, és a misszióiban munkálkodó lelkészek is tudják, hogy ha Isten Lelke velük lesz, akkor ez előbb-utóbb náluk is be fog következni. Nekik most olyan közösségekkel kell foglalkozniuk, amelyek még csak ízlelgetik ezt, és ebből nagyon sok érdekes dolog is kijöhet. Akár a tradicionális közösségek is tanulhatnak az újonnan szerveződőktől élénkséget, testvériességet, esetleg azt, hogy nem az az igazi fokmérő, hogy mekkora a gyülekezet, hanem az, hogy milyen. Örülnék, ha a tradicionális közösségek felfedeznék, milyen munka is folyik az egyházunkban, és a maguk erejéből támogatnák a kis gyülekezeteket – nyilatkozta portálunknak a dunamelléki püspök.

Minőségi és nem mennyiségi munka – A tradicionális vagy szervezett gyülekezetnek vannak hagyományai, kiépített közössége, a közösség működésének van átlátható rendje,

Karakter • parokia.hu • 25


a lelkészképzésünknek valószínűleg lesz egy ilyen motívuma, amely az ebbe az irányba elkötelezett fiataloknak mélyebb, alaposabb felkészülést adhat – tette hozzá Szabó István.

Ott lenni, ahol az emberek vannak Nem arról van szó, hogy az egyházkerület új munkahelyek teremtésén fáradozik, hanem arról, hogy meg kell birkóznia azzal a helyzettel, hogy az ország 35 százaléka Budapesten és környékén él – hangsúlyozta Szabó István. – A Lélek oda küld, ahol az emberek vannak, és ebben az ügyben mindannyiunknál racionálisabb. Arra tanít bennünket, hogy jól mérjük föl a helyzetet, és töltsük be a misszió parancsát ahelyett, hogy azon búslakodnánk, hogy egykori szép, gazdag településekről miért költöztek el az emberek.

26 • Karakter • parokia.hu

A lelkesedés pótolja a hiányosságokat Bár a missziói lelkészek többségükben fiatalok, a püspök szerint kevés tapasztalatukat kiegyensúlyozza lendületük. – Az az elkötelezettség, amit náluk tapasztaltam, engem is nagyon mélyen megérintett, mi több, szárnyakat adott az, hogy mennyire lelkesek és mennyire fontosnak tartják a missziót. Ez segíteni fog nekik olyan helyzetekben is eligazodni, amelyekre nem tudjuk és nem is lehet őket felkészíteni. Ha ez a munka nem torpan meg és jó gyümölcsöket hoz,

Egyöntetűen támogatják A dunamelléki missziói gyülekezeteket önfenntartó gyülekezetekké válásukig támogatja az egyházkerület. A püspök szerint a támogatásra fordított összeg – amely már meghaladja az évi húszmillió forintot – várhatóan tovább fog növekedni, hiszen nemcsak a missziót végző lelkipásztorról, hanem az infrastruktúráról is gondoskodni kell. Szabó István hozzátette, sem az esperes–gondnoki gyűléseken, sem a kerület gazdasági bizottságában nem kérdés, hogy erre anyagiakat kell fordítani. A jelenlegi 13 gyülekezet mellett további nyolc gyülekezetben tervezik a missziói munka elindítását a Dunamelléken. Jakus Ágnes Képek: Füle Tamás


SZAJUZ Gyerekkorom volt, gyerekszobám nem – kezdte a beszélgetést Szabó István az egyházkerület tahi konferencia-központjában, ahol a Károli Gáspár Református Egyetem teológushallgatói faggatták a püspököt életéről, hétköznapjairól. – Heten voltunk testvérek, hat fiú és egy lány, én a negyedik vagyok a sorban. Úgy emlékszem, hogy a nővéremmel nem volt érdemes kötözködni, mert kézilabdázott és jó nagy pofonokat tudott osztogatni, ha pimaszkodtunk vele. Egyedüli lányként neki egy függönnyel elkülönített kis kuckója volt a szobában. A védelem Szabó István szülei református lelkipásztorként szolgáltak Sárbogárdon és – mint a püspök fogalmazott – a lehető legnagyobb békességben, nyugalomban és szeretetben nevelték gyerekeiket. – Rendkívüli védelmi burkot tudtak körénk vonni, ez azt jelentette, hogy folyamatosan imádságban hordoztak bennünket. Bármilyen furcsán hangzik, nagyon nagy biztonságban éreztem magam gyerekkoromban, de hogy nem voltunk abban, ezt már csak visszamenőleg tudom. A hatvanas-hetvenes években hétgyermekes lelkipásztornak lenni nem volt éppen életbiztosítás.

Fiatalkorában hangzatos tanulmányokat írt arról, hogy meg kell szüntetni a püspöki tisztséget. Megváltozott a véleménye, vagy a sors fintora, hogy mégis tizedik éve koptatja Dunamellék püspöki székét Szabó István?

Karakter • parokia.hu • 27


Azt is csak később tudtam meg, hogy apámnak, mivel a Délvidékről származott, minden héten jelentkeznie kellett a rendőrségen. A megszállás hozadéka A sárbogárdi orosz laktanya környéke fontos szerepet töltött be a helyi gyerekek életében: oda jártak játszani. A laktanya mögött volt egy lődomb, ahonnan kikotorták a földet, a mögötte lévő üregben pedig összegyűlt a víz, a helyiek ruszki tónak hívták. – Itt tanultam meg úszni, azt hiszem, ennyit köszönhetek az orosz megszállásnak. Az felnőttként jutott a tudomásomra, hogy a lődomb környéke tele volt robbanószerekkel, aknákkal. Isteni csoda, hogy életben maradtam, bár lehet, hogy a Dunamelléken ennek nem mindenki örül – fűzte hozzá nevetve a püspök. A pörkölt Sárbogárdon a hatvanas években mindenki pontosan tudta a másikról, hogy melyik felekezethez tartozik. – Iskolába menvén a katolikus templom előtt kellett elhaladni, de mi, református gyerekek úgy tekintet-

28 • Karakter • parokia.hu

tünk oda, hogy ha bemennénk, a fekete köpenyes plébános pörköltet főzne belőlünk. Valószínűleg a katolikus gyerekek is hasonlóan gondolkodtak a reformátusokról, mert soha nem jöttek a templomunk melletti grundra focizni. Ez az elkülönülés aztán eltűnt, hála Istennek! De sajnos évekkel később számos szép dolog is megváltozott a faluban. Nem voltak már virrasztó és siratóasszonyok, lakodalom vőféllyel, sátorral, lányszöktetéssel. A fiatalokat elűzték a faluból – főleg Székesfehérvárra –, és felbomlottak a tradíciók.

A lázadó Az iskolaévekről szólva a püspök arról mesélt, hogy nem volt úttörő, sőt rebellisként fellázította a nyolcadikosokat, ne énekeljenek mozgalmi dalokat a ballagáson, csak a hagyományos ballagási énekeket. – Erre a történetre sem emlékeztem már, hanem édesanyám mondta egyszer: Pista, te mindig ilyen idétlen lázadó voltál! A konfirmáció után fogalmazódott meg benne, hogy lelkipásztor lesz, a debreceni kollégiumi éveket mégis megrázkódtatásként élte meg. – A debreceni refibe (Debreceni Református Kollégium) mentem tanulni, de ott majdnem letértem a pályáról, pedig semmi olyan nem történt, ami szándékosan a döntésem ellenébe tett volna. Sőt, néhány tanár még külön is foglalkozott azokkal a diákokkal, akik lelkésznek készültek. És sok áldása is volt a refinek, a legnagyobb az, hogy ott ismerkedtem meg a feleségemmel. A hosszú hajú, copfos lány az osztálytársam volt. Három évig kellett udvarolnom neki, mire hajlandó volt egyszer rám mosolyogni. A megingás A középiskola után a teológián csak az tanulhatott tovább, aki lelkészi igazolást vitt magával, Szabó Istvánnak azonban nem adtak a szü-


lei ilyen papírt egy korábbi megingása miatt. – Debrecenből azonban kaptam egy többoldalas ajánlást, amivel jelentkezhettem a budapesti teológiára. A felvételi nem volt egyszerű, mert valószínűleg édesapám összebeszélt az egyik professzorral. Ott ültem az összeesküvés kellős közepén, ahol arról faggattak, mi lesz, ha még egyszer meggondolom magam, és mégsem akarok majd lelkipásztor lenni. A teológiára jelentkezésemben azonban biztos voltam. Tudtam, hogy lelkész leszek és mindig is az akarok majd lenni. Sok dolog van, ami kérdéses volt az életemben, de a lelkészség biztos. A mai napig is hálás vagyok azonban a szüleimnek, hogy akkor össztűz alá vettek. A hatás A teológián Vályi Nagy Ervin hatott leginkább a püspök teológiai szemléletének formálódásra. A professzorról azt mondta Szabó István, hogy európai jelentőségű szisztematikus volt. – Megmutatta, hogy mi a teologizálás szépsége. Ez pedig nem arról szól, hogy ki tud több héber szót és latin mondást. Azt mutatta meg, hogy gyönyörűek a keresztyén gondolkodás struktúrái. Vályi Nagy Ervin volt az, aki felgyújtotta a lelkemben az összes rőzselángot, pedig nem tanított hosszú ideig. Rajongtam azokért a tanárokért, akik segítettek abban, hogy tanulni tudjak. Az irónia A püspök arra biztatta a jelenlegi teológusokat, hogy keressék meg azokat a tanárokat, akik segítik őket a tanulásban. A károlis diákok arra is kíváncsiak voltak, gondolt-e valaha arra, hogy püspök lesz. – Ellenkezőleg! Hangzatos tanulmányokat írtam, hogy a püspöki tisztséget meg kell szüntetni. Most is így gondolom, de némi módosítással,

mert nem megy csak úgy, és olyan gyorsan. Persze, most már el lehet küldeni a püspököt is, nem úgy, mint régen, amikor valaki a haláláig betöltötte a tisztséget. Hatévenként tartanak választásokat. A zsinat három ciklusban korlátozta a püspökség idejét (háromszor hat év a maximum– a szerk.), talán jobb lett volna kettőben, de ezt a kérdést nagyon nehéz megítélni. Az egyház sohasem lesz teljesen szép, jó és tökéletes. Ez püspökös önáltatás volna. El kell fogadnunk, van abban valami szelíd, isteni humor, hogy nem tökéletes az egyház. Az egyház itt, a földön harcol, hol jól, hol rosszul. Néha megfutamodik, majd előrenyomul. Az mindenesetre nagy irónia, hogy a püspökséget megszüntetni kívánó Szabó István püspök lett. A család Az ötvenhat éves egyházvezetőnek három – húszas éveiben járó – gyermeke van. Amikor a családjáról és a kevés szabadidő eltöltéséről mesél, azt mondja, hogy a családot semmiképpen nem kikapcsolódási közegnek tekinti, mint ahogyan napjainkban ez a szuggesztió érkezik a médiából. – Folyamatosan életmódtanácsokkal bombáznak minket, ez most nagyon divatos. De nekem a feleségem a feleségem: nem szerető, masszőr, szobalány vagy szakácsnő. A gyerekem nem szórakoztató kis bohóc, hanem a gyerekem. A családot nem kikapcsolódásra használom, hanem a családom, az életem. A feleségem a legszebb, a főztje a legfinomabb, és hazafelé igyekvő ember vagyok. Jól érzem magam otthon. Ami kikapcsol, az egy jó könyv, egy hajtós focimeccs, egy kardozós film és az úszás. Meglepő lehet, de kikapcsol a fordítás is, most éppen Kálvin Institutiójának új fordítását javítom, ez 1400 oldalas latin szöveg. Sőt, ez a fajta munka alázatra is megtanít, tehát terápia

és áldás is egyben. Mondok még meglepőbbet, néha még a püspöki hivatalban is ki lehet kapcsolódni. Az viszont frusztrál, ha ugyanazokat a problémákat hallom újra és újra ugyanazoktól az emberektől. Mindig kérem Istent, hogy ajándékozzon meg a türelmesség erényével, mert a szívós és pimasz oktalanság bosszant. Szajuz A püspök nemcsak kedvenc könyveiről és szerzőiről – Kálvin, Luther, Augustinus – beszélt, hanem azt is elárulta az érdeklődő teológushallgatóknak, hogy honnan ered a beceneve. A barátai, ismerősei ugyanis Szajuznak hívják. – A Szajuz becenév még Debrecenből ered. A kollégiumban volt egy Szabó István nevű magyar–latin szakos tanár, akit Szajuznak csúfoltak, a második napra már engem is elkereszteltek Kisszajuznak, így maradt rajtam a név. A püspök azonban arra figyelmeztetett, hogy a Szajuz becenevet több „Szabó gyerek” is megkapta, így ha azt hallják, hogy Szajuz „duhajkodott a győri kocsmában”, az valószínűleg nem Szabó István református püspök. Fekete Zsuzsa Fotó: Bölcsföldi András, Füle Tamás, Kalocsai Richárd

Karakter • parokia.hu • 29


HÁROM MÁSODPERC A rohanó világ rákényszerít minket, hogy megtanuljuk tömören és érdekesen megfogalmazni mondanivalónkat, hiszen egy pillanat műve, hogy egy kattintással túllépjenek rajtunk.

30 • Karakter • parokia.hu

Akkreditált médiatréningen sajátíthatták el a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkipásztorai a sajtónak adott nyilatkozatok alapvető szabályait, hogy a hétköznapokban ne kiszolgáltatva kerüljenek interjúhelyzetbe és tudatosabban tolmácsolhassák mondanivalójukat. A Parókia Sajtószolgálat szakemberei négynapos képzést tartottak, ahol a résztvevők megismerhették, melyek a jó honlap ismérvei és hogyan lehet okosan használni a népszerű közösségi portált, a Facebookot. A kurzuson szó esett az írásbeli kommunikációról is, így kitértek az egyházi nyelvhasználat helyesírási és nyelvhelyességi kérdéseire is. Többen rácsodálkoztak, hogy a református egyház kifejezést kis kezdőbetűkkel írjuk, csakúgy mint az ünnepeket; a húsvétot, a karácsonyt és az anyák napját.


A balatonszárszói tréningen egy rögtönzött mini tévéstúdióban a lelkészek azt is megtapasztalhatták, milyen koncentráltságot igényel üzenetük pontos és rövid megfogalmazása. Az idő megy, a tartalom kevés – Mi, lelkészek szeretünk beszélni, az idő megy, a tartalom viszont kevés. Meg kell tanulnunk tömören megfogalmazni az üzenetet, amit át aka-

runk adni. A tréning arra hívta fel a figyelmem, hogy kezdődjön érdekesen minden megnyilatkozásom, hiszen a továbbiakban csak akkor figyelnek rám. Az igehirdetést ne monoton, liturgikus hanglejtéssel és elcsépelt gondolattal kezdjem, hanem olyannal, ami felébreszti, megmozgatja a gyülekezet gondolatait.

Ha ezt elérem, az ige mélyebb üzeneteit jobban befogadhatják a prédikációt hallgatva – sorolta a tanultakat Unger Károly drávafoki lelkipásztor. Néha felejtsük el a kánaáni nyelvet! – A ma embere a kánaáni nyelvet, tehát a számunkra már megszokott evangéliumi szóhasználatot nem ismeri, ezért késznek kell lennünk átültetni a beszélgetésekben ezeket a kifejezéseket az ő nyelvükre. Fontos, hogy közelebb jusson hozzájuk egy-egy fogalom, ugyanakkor maga a fogalom se veszítsen erejéből. Amikor valaki közelebb kerül az Úrhoz, a gyülekezeti életbe jobban betagolódik, akkor már természetesen fölcsillanhat számára az olyan fogalmak jelentése, mint az üdvösség, a kegyelem, az evangelizáció és a megtérés – tette hozzá Unger Károly.

– Jó volt a rettegett tévéinterjú is, bár már másként csinálnék sok mindent. Nem fogalmaztam elég konkrétan, és elbizonytalanodtam, mert más kérdésekre számítottam. Fontos, hogy legyen előre összekészített gondolatcsokrunk, mégsem szabad ennél leragadni, hanem oda kell figyelni arra, amit a riporter kérdez – fűzte hozzá. Hogy elérjen az üzenet – Három perc alatt föl lehet kelteni a nézők figyelmét egy televíziós interjúban. Bár nem lehet egy üzenetet részletesen átadni, hozzá lehet segíteni kereső embereket ahhoz, hogy eljussanak bizonyos programokra, ahol többet hallhatnak egy-egy témában.

A gyülekezet előszobája a honlap – Tudomásul kell vennünk, hogy az embereket ma a leghatékonyabban saját honlappal tudjuk elérni és megszólítani. Ha valaki valamilyen információt keres egy gyülekezetről, az az első, hogy felmegy a netre, a keresőprogramban megkeresi a gyülekezet nevét, címét, és amit az adott weboldalon talál, az alapján dönti el, hogy érdekli vagy sem egy program – vonta le a tanulságokat Komlósi Erzsébet szemeretelepi lelkipásztor, a Szentírás Szövetség ügyvivője.

Karakter • parokia.hu • 31


Megtanultuk, hogy úgy kell fogalmaznunk, hogy elérjen az emberekhez az üzenetünk. Az őzést, a köhécselést kerülni kell, és figyelni, ameddig a kamera forog. Érdemes felépíteni a mondanivalót, egy televíziós nyilatkozatnak is legyen eleje, közepe, vége – osztotta meg velünk tapasztalatait Balogh Sándor pilisvörösvári lelkipásztor. A három másodperces szabály Többször nyilatkozott már a helyi televízióban Kovács Enikő, kulcsrácalmási lelkipásztor, mégis tudott

neki újat mutatni a tréning. – A tévéinterjúban olyan dolgokról kell szólnunk, amelyek felkelthetik az emberek érdeklődését. Nem a dátum, az időpont és a helyszín az, amivel kezdenünk kell a beszélgetést, hanem egy-egy fontos témával vagy gondolattal. Legyünk eredetiek, beszéljünk érdekesen, szemléletesen – fogalmazott a lelkész, aki a gyülekezeti honlapok felépítéséről is hallott újat.

32 • Karakter • parokia.hu

– Az emberek figyelme egy új impulzusra három másodpercig tart, ennyi idő alatt eldöntik, hogy továbbolvasnak-e minket vagy sem. Nagyon egyértelműen kell elhelyeznünk a honlapunkon azokat a tartalmakat, amelyekre az emberek kíváncsiak – és nem azokat, amelyeket mi fontosnak tartunk. Fekete Zsuzsa, Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás, Stefan Papulak


MEGÚSZTÁK A TITANICOT

A hajózenekar egykori tagjai nem élték túl az óceánjáró elsüllyedését, de az őket alakító zenészek a forgatáson megmenekültek a jeges óceántól.

A kapitány a kormányfülke foglya, a testvéreket édesanyjuk meséje ringatja álomba, az angol lord brandyvel a kezében várja a halált. Különleges és szívszorító képek a filmvásznon, az érzelmeket még jobban fokozza a vonósok zenéje. „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” – legendák születtek arról, hogy száz éve, 1912. április 15-e hajnalán a Titanic zenekara vidám zenét játszott, hogy az utasok páni félelmét csillapítsa, de a süllyedés előtt utolsó dallamként ez a fohász hangzott el. A dallamot a magyar reformátusok a Református Énekeskönyv 422. dicséreteként ismerik. Variációk egy témára – Érzelmileg valóban nagyon megkapó darabról van szó, másrészt a jelenet felvétele meglepő fordulatot tartogatott számunkra – árulta el a Parókia portálnak Szedlák Ferenc csellóművész, aki öccsével, Szedlák Bélával együtt az I Salonisti svájci együttes tagja. – Ezt az éneket többféle dallammal ismerték az angolszász kultúrában. Még a forgatást megelőzően, 1996 őszén erről a dalról is készítettünk felvételt egy zürichi stúdióban. De csak a forgatás estéjén derült ki, hogy ez egy másik verzió, mint

Karakter • parokia.hu • 33


amit a rendező szeretett volna. Mi az amerikai változatot kaptuk meg, Cameron pedig az Európában ismertebb dallammal tervezte a jelenetet, hiszen a hajó Angliából indult. Mindannyian zavarban voltunk, ez volt az utolsó alkalom a jelenet felvételére. Éjszaka zajlott a forgatás, másnap reggel már repültünk volna vissza Svájcba. Mivel napfelkeltéig le kellett forgatni az egész jelenetet, azonnal felhívták Londonban a zenei rendezőt, és ő faxon átküldte azt a dallamot, amire szükségünk volt. Nem volt túl sok időnk, gyorsan kellett memorizálnunk a darabot, de végül sikerült felvennünk a jelenetet. „Magunkat játszottuk” Az I Salonisti zenészei korábban nem szerepeltek filmekben, váratlanul érte őket a felkérés, de örömmel vállalták. – Cameron elmondása szerint nagyon ritkán forgatott ilyen gyorsan jelenetet, mint velünk. Ez nem is csoda, mert nekünk magunkat kellett alakítani. A zenélést nem kellett sokat gyakorolni, hiszen addigra már harminc év zenei pálya állt mögöttünk. Azt a jelenetet, amikor búcsút veszünk az elsőhegedűstől, majd visszatérünk hozzá eljátszani az utolsó dalt, természetesen többször kellett próbálni, hiszen itt komolyabb színészi feladatunk is volt. De

34 • Karakter • parokia.hu

arra nem kellett minket megtanítani, hogyan viselkedjünk és muzsikáljunk mint igazi zenészek.

elképzeléséről, mert szerinte túl gic�cses lett volna a jelenet. Így megspórolta nekünk az „úszóleckét”.

Elmaradt az úszólecke A csellóművész elmondása szerint James Cameron rendező, amikor visszanézte a felvételeket, nagyon elégedett volt a zenészek utolsó, megrendítő jelenetével. – Eredetileg az volt a szándéka, hogy bennünket is „beledob” a hideg vízbe, de ennél a pontnál letett erről az

A zene tényleg hat Szedlák Ferenc maga is tapasztalta, hogy a zenének még a legnagyobb pánik közepette is igazi megnyugtató ereje van. – A filmben a legnagyobb zűrzavar közepette játszunk, óriási a riadalom, a rohanás, mindenki kiabál, bútorokat, koffereket dobálnak a tengerbe. Ezért a forgatás közben feltűnt nekünk egy idősebb statiszta, aki megállt mellettünk, amíg zenéltünk. Amikor már harmadszor forgattuk ezt a jelenetet, megkérdeztük, a rendező kérte-e tőle, hogy álljon meg mellettünk. Kiderült, hogy nem kapott ilyen utasítást, hanem ő képzelte el így: ebben a már teljesen kilátástalan helyzetben nem marad más az utasoknak, mint hallgatni a zenét. Ennek alapján magam is el tudom képzelni, hogy sok utast megnyugtathatott a zene és így meg tudták őrizni lélekjelenlétüket.


Akkor és most... Elgondolkodtató, vajon lehetséges-e ma is, hogy egy hajózenekar hasonló szerepet vállaljon, mint amit egy kapitánytól elvárunk, és az utasokat szolgálva a végsőkig kitartson. – Mai szemmel nézve nagyon nehéz ezt elképzelni. Félig viccből, félig komolyan is beszéltünk erről, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnénk, valószínűleg már nem lennénk ott a fedélzeten. De ezt a momentumot vissza kell tenni abba az időbe, amikor a tragédia megtörtént. Nagyon sok érdekességről maradtak fent dokumentumok. Például az egyik zenész szüleitől a hajótársaság vis�szakövetelte a fiuk egyenruhájának árát. Ez ma elképzelhetetlen lenne! Egészen más viszonyok, szabályok voltak akkoriban a zenei életben, a zenészek társadalmi helyzete is teljesen más volt, sokkal jobban függtek a feletteseiktől, a munkaadóiktól, mint ma. Ezt példázza az is, hogy a White Star Line hajótársaság hajóin (köztük a Titanicon is) csak azok zenélhettek, akik kívülről megtanulták a White Star Line Songbook mind a 352 dalát, és a sorszáma alapján bárhol, bármikor el tudták játszani a megnevezett darabot. Rendkívül nehéz feladat, de ez volt az alapkövetelmény és a zenészek teljesítették. A második világháború előtt sokkal kevesebb szimfonikus zenekar volt, a muzsikusok főleg szalonzenekarokban játszottak, mozikban, kávéházakban, és sok esetben csak alkalmanként kaptak fizetést. Ez összehasonlíthatatlan a zenészek mai helyzetével.

séget is jobban megfogják vele. A forgatáson tehát a rendező olyankor is kérte, hogy zenéljünk, amikor egyáltalán nem jelentünk meg a felvételeken, sőt az utómunka során sem került aláfestő zene a párbeszédhez. Ekkor csak azért kellett muzsikálnunk, hogy a színészek még nagyobb átéléssel játsszák a szerepüket. Világraszóló technika A tizenöt évvel ezelőtt készült Titanic film – a tragédia 100 éves évfordulója miatt – idén ismét középpontba került, a mozik újra műsorukra tűzték felújított, 3D-s változatban is. – Ez a film technikai szempontból is mérföldkőnek számított a szakmában, ezért sokan voltak kíváncsiak, hogyan is dolgozik a stáb. Arnold Schwarzenegger is ellátogatott a forgatás helyszínére, és végignézte az utolsó jelenetünk felvételét. James Cameron több mint három órás alkotása valóban a filmtörténet egyik meghatározó darabja, összesen 11 Oscar-díjat kapott 1998-ban. Zene, foci, Svájc 2012 Szedlák Ferenc számára is jubileumi év, a csellóművész idén tölti be hetvenedik életévét. – Valóban óriási különbség, hogy az ember Svájcban vagy otthon él 40 évet – sajnos. De úgy hiszem, hogy a zene is fiatalon tartja az embert. Több híres komolyzenész – például Pablo Casals, a csellófejedelem, vagy Arthur Rubinstein zongoraművész –

magas kort éltek meg és aktívan játszottak. A gyerekeim viszonylag fiatalok, 20-22 évesek, velük szoktam focizni. Emellett tagja vagyok egy kirándulócsoportnak, akikkel minden héten túrázunk. Nemrég felvetettem, hogy elmehetnénk egyszer Magyarországra is kirándulni, persze inkább viccből. De olyan nagy volt a lelkesedés, hogy májusban tényleg vezetek egy csoportot itthon is. Rövid látogatásuk alatt svájci barátaim megismerkedhetnek a fővárossal és a magyar pusztával. 422. dicséret A Magyar Református Énekeskönyv temetési énekei között utolsóként szerepel Sarah F. Adams angol unitárius költő „Nearer, my God, to Thee” című verse (1841). Már a 19. század végén is három dallamváltozattal énekelték. - Csomasz-Tóth Kálmán Református gyülekezeti éneklés című munkájából kiderül, hogy mi az 1939-es jugoszláviai Református Énekeskönyvből vettük át ezt a dicséretet – mondta portálunknak Papp Anette egyházzenész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense. – Külföldön is temetési énekként jegyzik, ez nem magyar sajátosság. Mind Csomasz-Tóth Kálmán, mind a délvidéki énekeskönyv említi, hogy ez a dal a Titanic katasztrófája nyomán vált ismertté az egész világon. Dobó Márti

Láthatatlanul Az I Salonisti együttes több jelenetben is feltűnik, de a rendezőtől még extra feladatot is kaptak. – Cameron úgy gondolta, hogy a színészek egészen másképp játszanak, ha a háttérben halk muzsika szól. A zene különleges hangulatot teremt, amit a színészek is éreznek, és ennek hatására úgy játszanak, hogy a közön-

Karakter • parokia.hu • 35


Egyszerre éreztem kíváncsiságot és félelmet. Nagyon zavarban voltam. Különösen, mikor a regisztrációnál el kellett árulnom a koromat. Mi lesz még itt? – kérdeztem magamtól az első Keresztyén Párkereső Tréning Napon.

MONDJAM VAGY MUTASSAM? De a nagy kérdés inkább az: ki lesz még itt? Talán maga az Igazi? Bevallom őszintén, kevés reményt fűztem ehhez a lehetőséghez. Az ‚igen’ válasz százalékos valószínűsége pedig tovább csökkent a terembe érve, ahol nyilvánvalóvá vált: háromszor annyi lány érkezett, mint fiú. Mit volt mit tenni, leültem egy lány mellé, akivel jót nevettünk komoly-

nak szánt, a jelen helyzetben mégis feleslegesnek tűnő „Egyedül jöttél?” kérdésemen. Igen, ő is egyedül (értsd: baráti társaság nélkül) érkezett, de Ildikó – velem ellentétben – több órát utazott vidékről, hogy eljöjjön arra a párkereső tréningnapra, amit református fiatalok szerveztek Budapesten. Fordulj csak! – Jobban szerettem volna csak másokat olvasni, mint hogy engem olvassanak – meséli az egyik lány a bevezető játéknál tapasztalt élményeit. A fiatal felnőtteknek a tréninget megelőzően egy hétig figyelni kellett saját érzelmeikre, amelyekről naplót vezettek – ehhez kapcsolódott a tréningnap első feladata. Papírcetlikre felírtuk és a ruhánkra ragasztottuk az érzelmeinket. Előre került, amit a héten többször is feljegyeztünk az

36 • Karakter • parokia.hu

érzelemnaplóba, mégis meglepő volt számunkra. A hátunkon pedig azok az érzelmek szerepeltek, amiket szívesen megtapasztalnánk, de eddig nem volt ránk jellemző. A játék alatt beleolvashattunk egymás „lelkébe”. Régen forogtam ennyit öt perc alatt. – Az ember általában azt is ros�szul viseli, ha az érzelmei kiülnek az arcára. Ezért volt furcsa ez a feladat, de végül örültem, hogy végigjátszottam – mondja Zsuzsi. A harmincéves lány szerint célravezető, ha látszanak az érzelmeink. – Megértettem, fontos kimutatni, mit érzek, mert a másik ember abból tájékozódik, amit lát. Ha egyértelműen kifejezem, hogy nem esett jól, amit mondott, lehet, hogy nem fog még egyszer megbántani. De ha a társadalmi elvárásnak megfelelve elnyomom az érzelmeimet, akkor azt hiszi, hogy nyugodtan mondhat bármit.


Letörölni a bélyeget Csoportbeszélgetés, szeminárium, csapatépítő játékok és filmrészletek – címszavakban így foglalható össze az augusztus 25-ei tréning programja. A párkereső nap témája nem a jól működő párkapcsolat volt, és arról sem esett szó, hogyan ne veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. Délelőtt dúltak az érzelmek, délután pedig azon voltunk, hogy levakarjuk homlokunkról az „Örök Vesztes” feliratot. – Találkoztam magammal – mondja Bea. A fiatal fodrásznő úgy érzi, még ma is sokszor felszínesek az érzelmei, ezért szeretne még mélyebbre ásni. – Könnyű felvenni egy képmutató álarcot, amivel csalódást okozunk másoknak és saját magunknak is. Én például gyakran előadom, milyen előzékeny és toleráns vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Csalódtam magamban, azt hittem, sokkal jobban elnézem mások botlásait. Ezért most sokat dolgozom azon, hogy saját magamat is elfogadjam és így másokkal is megértőbb legyek. Dénes szerint is fontos, hogy elfogadjuk saját hibáinkat, de a helyzetet nehezíti, hogy a média azt sugallja, a tökéletesség megszerezhető, nem érdemes annál lejjebb adni. – Szükség van hasonló találkozókra, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap-

jon, hogyan lát minket Isten, mert Ő akkor is szeret, ha nem vagyunk tökéletesek – mondja a fiatal közgazdász. – Nagy ajándék magamat megismerni, de úgy nem fog menni, ha a saját kis kuckómban ülök – állítja Zoltán. A római katolikus férfi tíz éve foglalkozik pszichodrámával, így sok férfitársával ellentétben nem esik nehezére felismerni és kifejezni érzelmeit. – Igyekszem tudatosan önismerettel élni és reagálni arra, ami körülvesz. Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat – írja József Attila. Nekem ez azt jelenti, hogy magamtól sok mindent nem értenék, ezért kérdezek, keresem a választ, úgy, hogy másokkal beszélgetek. Szeress, ha tudsz! – A férfiaknak férfi módon kell beszélni az érzelmekről – állítja Kerekes Szabolcs író. A szemináriumok vezetője szerint fontos, hogy az egyházban is minél nagyobb szerepet kapjon az érzelmi nevelés, mert

a fiataloknak nem tanítja meg senki, hogyan kezeljék saját érzéseiket. – Az érzelmeinknek is bölccsé kell válniuk. Valójában nem az intelligenciát nevezi a biblia bölcsességnek, hanem annak a megértését, mire van szüksége a másik embernek. Ugyanez igaz az Isten iránt érzett szeretetünkre. Akkor igazi a szeretetem Isten iránt, ha örömöt szerzek Neki. Kerekes Szabolcs pedagógusként gyakran szervez ifjúsági táborokat, ahol a fiúknak is igyekszik izgalmassá tenni a sokak szerint nőies témát. – Szerintem a férfiak is akarnak hallani Istenről, de ha az egyház nőies módon adja elő magát, akkor az nekik tényleg nem vonzó. Olyan módon kell közölni a mély szellemi igazságokat, hogy az a férfiak számára is izgalmas legyen és az ő nyelvükön beszéljen. Például úgy, ha bemutatjuk, hogy a szeretet nem érzelgősség, hanem férfias kihívás. Sokszor fájdalommal jár, viszont gyakran el kell fojtanom ezt a fájdalmat annak érdekében, hogy segíteni tudjak valakin.

Karakter • parokia.hu • 37


Gyöngyöket a disznók elé – Saját magam megismerése és elfogadása segít a másikat hibáival együtt elfogadni és szeretni. De akinek nincs igénye arra, hogy szeressem, nincs rám bízva – teszi hozzá az előadó. – Jézus mondta, hogy ne szórjuk a gyöngyeinket a disznók elé. Tehát korlátoznom kell magamat, hogy ne akarjak mindenkire rárontani a szeretetemmel. Ehelyett találjam meg azt a néhány embert, aki rám van bízva és hozzájuk legyek hűséges. Persze a baráti és segítő kapcsolatokban is vannak olyan időszakok, amikor a másik fél azt érezteti velem, nincs rám szüksége. De ez gyakran csak teszt, hogy valódi-e a szeretetem, amivel szolgálni akarom. Nem végállomás – Az élet célja nem a házasság, egy párkapcsolat önmagában nem vált meg, ha van társam, onnantól kezdve nem lesz minden jó és tökéletes – állítja Kiss Ábel, a Százszingli blog egyik szerkesztője. A blog célja, hogy segítse a református fiatalok ismerkedését. Szorongás és stressz nélkül együtt lenni más fiatalokkal – a szerkesztők ezzel a céllal rendezték az első Keresztyén Párkereső Tréning Napot. Kiss Ábel elmondja, azért választottak önismereti témákat, hogy a nagybetűs PÁRKERESÉS görcsösségét feloldják a fiatalokban. Az érzelmek kifejezése és az önelfogadás

38 • Karakter • parokia.hu

azonban segíthet jó döntést hozni a párválasztásnál is. – Isten nem azért teremtett meg, hogy megházasodjunk, viszont társas lénynek alkotott, a párkeresés természetes élethelyzet. Ezért bátorítunk mindenkit, hogy aktív párkereső legyen. Az elmúlt tizenöt évben az egyházban azt mondogatták a fiataloknak, hogy várjanak. Serdülőkorban nincs is semmi baj a várakozással, hiszen hallottuk az előadáson, mennyire felfokozottak a tinédzserek érzelmei. Viszont harmincötéves korában az ember már máshogy éli meg ezt a várakozást és nagyon könnyen befelé fordulhat. Ezért fontos, hogy ne veszítsük el a társas kapcsolatra való képességünket, és

barátkozzunk az ellenkező neműekkel, töltsünk időt velük baráti körben, vagy akár kettesben is. De figyelnünk kell a saját és a másik érzéseire, hogy az ismerkedésnél ne bántsuk meg egymást – teszi hozzá Kiss Ábel. Több mint nyolcvan párkereső érkezett augusztus végén a fővárosba az ország különböző pontjáról és felekezeteiből. Bár a lányok egyértelmű többségben voltak, mégsem vetélytársat láttunk egymásban, akit ki kellene ütni a nyeregből. Felszabadító érzés volt együtt gondolkodni, nevetni és válaszokat keresni. Dobó Márti Képek: Derecichei Eszter


Gettó, ahonnan gyakran elkergetik az idegeneket. Kétszázötven lakás, több mint ezer lakóval; a Hős utcai lakótömb szinte önálló kis falu a fővárosban. Az itt élők más közösségektől elzárva élnek, emberszigetüket csak katonai, rendőrségi és ipari épületek veszik körül.

HA MEGDOBNAK KŐVEL Csókolom! Szia! Pacsi, kézfogás, jobb vagy balkézzel, ahogy jön. Vidám arcok, csillogó szemek és huncut mosolyok fogadtak minket. Hamar összesereglik több tucat gyerek, megkezdődik a játék a két tömbház közötti focipályán, indul a fogócska, labdázunk, beszélgetünk. Merci, Sharon, Kevin és Kármen, sorra megy a bemutatkozás, ki hova jár iskolába, hány testvére van, mi a kedvenc játéka. Előkerül néhány füzetecske rajzokkal és bibliai igékkel.

Aki megtanulta, örömmel mondja fel az előző alkalommal tanult „aranymondást”. Mit kerestek itt? Óriási a zsivaj, szüntelen a kiabálás, mégis érezzük, hogy szeretettel fogadnak minket is, akik újoncként csatlakoztunk ahhoz a csapathoz, akik egy héten keresztül játékos foglalkozásokon ismertették meg a környéken élő gyerekekkel a Bibliát. A későbbi beszélgetésekből derül csak ki, hogy nem volt mindig ilyen barátságos a fogadtatás. – Az első nap, amikor kimentünk erre a térre, a legkülönbözőbb módon piszkáltak és provokáltak minket a gyerekek – meséli Pistainé Kelemen Éva. – A program első percétől az utolsó percéig folyamatosan repültek a kövek, többször is eltaláltak bennün-

ket. Mások megpróbáltak hazakergetni minket. „Menjetek haza, ti nem itt laktok! Mit kerestek itt?” – kiabálták. Voltak, akik csak hőzöngtek, hogy miért jövünk, mit akarunk, visszajövünk-e még. Az első nap enyhén szólva is ijesztő volt. Éva a Vasárnapi Iskolai Szövetség területi munkatársa, számos alkalommal végzett játszótéri evangelizációt. Mint mondja a Hős utcánál sokkal rendezettebb helyeken is tapasztalható az értetlenség és az idegenkedés, a különbség csak az, hogy az itt élő, többségében cigány gyerekek sokkal nyíltabban fejezik ki az ellenvéleményüket. Mégis a kezdeti nehézségek után itt is inkább kíváncsisággal fogadták a visszatérő önkénteseket. – A második nap már volt, aki várt minket és sokkal nyugodtabban tudtunk beszélgetni.

Karakter • parokia.hu • 39


Hogyan kell? Amíg a kerület nagy részén a tömbházak egymás szomszédságába épültek, a Hős utca lakói el vannak zárva más közösségektől, emberszigetüket csak katonai, rendőrségi és ipari épületek veszik körül. A két lakóház között valamikor játszótér volt, mesélik a lakók, de mára csak a poros focipálya és egy nagy füves terület maradt meg. Ide gyűltek össze a gyerekek minden délután, a négy nap alatt összesen hatvanhatan. – Megdöbbentő, hogy a gyerekek mennyire nyitottak, gyorsan megértik az evangélium lényegét, ha az ember úgy mondja el, hogy érthető legyen számukra. Az evangélium amúgy is egyszerű dolog, pár monablakból, mitől hangos a tér. A gyerekek pedig egyre csak azt kérdezgették, hogy mikor jön a zenekar, mert tudták, a mai nap különleges, ugyanis koncerttel zárul az alkalom. Nemsokára megérkezett a sárga furgon, és előkerültek a gitárok, a dobok és a csörgők és négy újabb ismeretlen. A Romano Glaszo együttes magyar, orosz, szerb cigánydallamokat játszott, amire kicsik és nagyok lába egyaránt megmozdult. Hétről hétre Bár a nyári evangelizáció csak ötnapos, a Hős utcába minden héten érkezik látogató a közeli Törökőri datban is meg tudjuk fogalmazni: Jézus meghalt a te bűneidért, fogadd el és örök életet kapsz. Ha ezt az üzenetet gyereknyelven elmagyarázzuk nekik, akkor nagyon hamar megértik. Ma találkoztam olyan kislánnyal, aki azt követelte tőlem, mondjam el, hogy kell imádkozni, mit mondjon, amikor összekulcsolja a kezét. Több, mint két akkord Az alkalom végére felbátorodtak a szülők és rokonok is, egyre több felnőtt gyűlt körénk vagy nézték az

40 • Karakter • parokia.hu

Református Gyülekezetből. A segítség messziről érkezett, Dobos Ágoston békésszentandrási lelkipásztor a gyülekezet missziói vendégmunkásaként két éve kezdte el látogatni az itt élő családokat. Az egykori hegedűművész ha teheti, hangszerrel együtt érkezik, így szebben szól a közös ének és még nagyobbra nyílnak a gyermeki szemek. A lelkipásztorhoz később más önkéntesek is csatlakoztak, nemcsak a gyülekezetből, de határon túlról is. Varró Anita az erdélyi Nagyszalontáról az Önkéntes Diakóniai Évhez (ÖDÉ) kapcsolódva érkezett Magyarországra. Az ÖDÉ irodán végzett munkája mellett


volt lehetősége becsatlakozni a Hős utcai misszióba. – Otthon, Nagyszalontán óvónőként dolgoztam, sok hátrányos helyzetű gyermekkel volt kapcsolatom, de látva a Hős utcát, nagyon meglepődtem, milyen rossz körülmények között élnek itt az emberek. A beszélgetésekből kiderült, hogy sok börtönviselt ember él a környéken. Azok a családok, akikkel tartjuk a kapcsolatot, nagyon befogadók voltak. Szeretek ide járni, mert érzem azt, hogy szükségük van a figyelemre és értékelik a fáradságot, amit értük teszünk – mesélte tapasztalatait Anita. –Azok a családok, akikhez mi megyünk, nem járnak templomba, tőlünk hallaalkalmakra gondoltunk, mert az már a családlátogatások alkalmával is kiderült, hogy sok itt a nyomorúság, van mit megbeszélni, van miben Isten vigasztalását kérni. A lelkipásztor szerint a felnőttek és a gyerekek helyzete hasonló, itt mindenkire egyaránt igaz, hogy vágyik az odafigyelésre. – A gyerekek a szabadidejükben meglehetősen kevés törődést kapnak, sem az emberi, sem az épített környezet nem túl gyermekbarát és nem is ingergazdag. Unatkoznak, unalmukban rossz dolgokat csinálnak és éppen ezért nagyon hálásak, ha valaki foglalkozik velük. Ez egyébként a fel-

nőttekre is igaz, ehhez hasonló nyitott lakásokkal még nem találkoztam más lakóövezetben a gyülekezet területén. Bármilyen szegénységben éljenek, természetes, hogy megkínálnak kávéval vagy üdítővel, mert igyekeznek valamilyen módon meghálálni, hogy eljöttünk hozzájuk. Arra is volt példa, hogy egy néni az utolsó lisztből meg cukorból sütött valami egyszerű linzert, csak hogy megvendégeljen bennünket. Ez hatalmas élmény számunkra is. És ahogy van fogadókészség a számunkra, van éhség az evangéliumra is. Dobó Márti és Jakus Ágnes

nak egyedül az igéről. Volt már olyan is, hogy bementünk egy családhoz és kiderült, ők is hívők és gyülekezetbe járnak. Együtt imádkoztunk és énekeltünk velük, azt érzem, hogy akkor mi kaptunk többet tőlük. Van mit megbeszélni – Az a célunk, hogy alakuljon egy vagy akár több állandó helyi bibliakör, nyilván alkalmazkodva a kulturális sajátosságokhoz – mondja Balássy András, a Törökőri Református Gyülekezet lelkipásztora. – Elsősorban lelkigondozói jellegű

Karakter • parokia.hu • 41


A korszellem irányítja az egyházat, egyre népszerűbb a wellnesskeresztyénség, pedig a templomban nem az a legfontosabb, hogy párnás székeken ülve kellemesen érezzük magunkat.

lelki fröcss helyett Az úrvacsora nem Róbert bácsi vacsorája, hanem Isten népének közössége. A református egyház társadalmi küldetése az, hogy képviselje Isten országának evangéliumát és etikáját a társadalomban – egyszerű, mégis nehéz mondatok a legmagasabb állami kitüntetéssel jutalmazott református lelkipásztortól. Nem a szamárnak szól Istennek valóban van humora, soha nem kapott különösebb elismerést az egyháztól, kapott viszont az államtól. Amikor fogadta a kézfogásokat és átvette a kitüntetést Sípos Ete Álmos, mindenkinek ugyanazt a mondatot mondta: „Egyedül Istené a dicsőség!” Tudja, hogy pontosan értették az állami vezetők, mit jelent ez a mondat. – Amikor fölolvasták a méltatásomat, az volt bennem, hogy nagy balgaság lett volna a virágvasárnapi szamár részéről, ha azt képzeli, a hozsannázás neki szól. Balgaság lenne az

42 • Karakter • parokia.hu

én részemről is, ha azt képzelném, nekem szól a méltatás és nem lennék tisztában azzal, hogy az én Uramnak szól. Miben vagyok én különb bárkinél? Konzekvensen Több évtizedes áldozatos lelkipásztori munkája, közéleti tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adományozta Áder János köztársasági elnök dr. Sípos Ete Álmos nyugalmazott református lelkipásztornak, akit tápiószelei otthonában kerestünk fel. – Amikor az életutamra utalnak, azt gondolom, benne van a családi életem: Isten nagy családdal ajándékozott meg bennünket, 11 gyermekünk született, 36 unokánk van. Négy gyerekünk református lelkipásztor lett, idén nyáron ünnepeltük ötvenedik házassági évfordulónkat. Bizonyos szempontból lehet, hogy ezt is pél-

daértékűnek ítélték. A többit illetően pedig talán azt értékelték, hogy egész életemben igyekeztem nagyon konzekvensen a bibliai értékeket képviselni az igeszolgálatomban és a gyülekezeti munkában is – mondja a kitüntetésről a lelkipásztor. Moralizálás, lelki fröccs Sípos Ete Álmos ízig-vérig kálvini teológiát képvisel, és ettől nem is akar tágítani. Fontosnak tartja, hogy Isten szerepére tegye a hangsúlyt,


hiszen – mint mondja – Isten cselekszik mindenkor. – Ha ezt nem hangsúlyozzuk, az igehirdetés nem más, mint lelki fröccs, puszta moralizálás. Igyekszem ugyanúgy ragaszkodni a Bibliához, ahogy Kálvin tette, akár házassági etikáról, akár a gyülekezeti életről van szó. Például nem kereszteltünk meg akárkit, az úrvacsoránál felhívtuk az emberek figyelmét, hogy úrvacsorázni csak a konfirmáltak jöjjenek, mindig fölolvastuk a heidelbergi káté azon részét, hogy kik részesülhetnek úrvacsorában, és ha valaki nem a gyülekezetünkhöz tartozott, megkértük, mutatkozzon be, hogy tudjuk, kivel van dolgunk. Az úrvacsora Isten népének a közössége, és nem Róbert bácsi vacsorája, hogy kinek milyen kedve van, az jöjjön. Lelki, hitbeli közösségünk Jézus Krisztussal és egymással is.

Kirekesztés? A lelkipásztor elmesél egy történetet, amikor megkérte az egyik gyülekezeti tagot, hogy ne vegyen úrvacsorát. A férfi otthagyta a feleségét, a gyülekezetből az egyik lánnyal „állt össze”, majd házasságot ígért neki, de nem vette feleségül, hanem egy harmadikkal ment el. Sípos Ete Álmos szerint nem lehet, hogy mindenki úgy éljen, ahogy akar. De ki lehet rekeszteni valakit csak azért, mert hibázik? – Ez az eset nem kirekesztés. Jézus azt mondja: aki hisz, üdvözül, aki nem, elkárhozik. A hívő ember is

hibázhat, de éppen a hívőket kell rendszabályozni, hiszen a gyülekezetben rendnek kell lenni. Lazaság vagy szigorúság Sípos Ete Álmos szerint elfogadható az emberek számára ez a fajta szigorú, konzervatív gondolkodás. Egy tanulmányra hivatkozva arról beszél, hogy azok a szervezetek maradnak fenn a legtovább, amelyek legalább nyolc-kilenc feltételt támasztanak a tagságuknak, amelyek csak egyetkettőt, azok hamar széthullanak. – Szociológiailag is bizonyított, hogy nem helyes az a feltételezés, hogy minél lazábbak vagyunk, annál többen jönnek közénk. Amerikában például azok a protestáns gyülekezetek a legstabilabbak, ahol komoly feltételeknek kell megfelelni az egyháztagoknak, a liberálisak pedig felbomlanak. Nem csallak meg, mert... A megszentelt élet nagyon komoly követelmény, de a lelkész szerint az egyik legfontosabb, hogy mivel inspirálják erre az embereket. Törvényeskedni ugyanis nem szabad. – Taszító lenne, ha arról beszélnék, hogy az igazi hívő számos dolgot nem csinálhat, de ha azt mondom az embereknek, hogy ha te igazán szereted Jézust, akkor az ő kedvében fogsz járni, ez elfogadható, hiszen nem akarod megbántani azt, aki a legjobban szeret téged. Ha a feleségemet azért nem csalom meg, mert nem szabad, akkor ez őt nem emeli fel, de ha azt mondom neki, hogy azért nem csallak meg, mert szeretlek, ez az igazi megszentelődés. Nekünk ezért kell Krisztust prédikálni, mert ez az, ami rabul ejti az embert. Tekintélyt parancsolni Beszélgetésünkben szóba kerül a hitelesség kérdése. A nyugalmazott lelkipásztor erről is markáns véleményt fogalmaz meg, hiszen szerinte az ember soha nem tudja önma-

gát hitelesíteni. – Ha Isten nem hitelesít valakit, akkor a feje tetejére is állhat. Hitelességünk Istentől van és akkor hitelesít minket, ha komolyan ragaszkodunk a szavához. Sok évvel ezelőtt fölháborodva panaszkodott az egyik egyházi vezető, hogy nincs tekintélye a magas egyházi tisztségnek. Akkor mondtam neki, hogy tekintélyt parancsolni nem lehet. Isten vagy ad valakinek, vagy nem ad, hiába óbégat az ember, vagy pattog előre-hátra, csak ki fogják röhögni. Szemellenzős, vaskalapos, fundamentalista? Sípos Ete Álmos az egyházban gyakran kritizált Bibliaszövetség főtitkára. A szövetséget sokan szemellenzős lóhoz hasonlítják, vaskalaposnak titulálják. A főtitkár azt mondja, hogy leginkább a háta mögött kapja a kritikákat, a szemébe egészen ritkán mondják. – Amikor megkérdezem, hogy mi a baj a Bibliaszövetséggel, semmi érdembeli, konkrét dolgot nem tudnak mondani, csak annyit, amit Ön is említett, hogy vaskalapos, fundamentalista. Ennek ellenére úgy látom, hogy a Bibliaszövetségre egyre nagyobb szükség van. Ha valaki kíváncsi arra, hogy milyen a hitvallásos református igehirdetés és teológia, jöjjön el az alkalmainkra és ott találkozhat mindezzel. Sok szimpatizánsunk is van, sokan olvassák kiad-

Karakter • parokia.hu • 43


ványainkat, könyveinket, vagy eljárnak a bibliaiskolánkba. A fegyver nem a lézerkard A lelkipásztor szerint a református egyház zsinata számos dologban mélységesen hallgat, amelyben meg kellene szólalnia, és amelyben viszont a Bibliaszövetség véleményt formál, például Magyarország új alkotmányával kapcsolatban. – A református egyház társadalmi küldetése, hogy képviselje Isten országának evangéliumát és etikáját a társadalomban. De a zsinat egyfolytában a pénzen civakodik, és a legritkább esetben foglalnak állást etikai, erkölcsi kérdésekben. Leginkább az egyházi szervezettel kapcsolatos dolgokat űzik-fűzik. Az idei trianoni harangozással kapcsolatos állásfoglalás pedig egyszerűen fölháborító volt. Az azt követő magyarázkodás miatt pedig a képemről lesült a bőr, olyan szerencsétlenül próbálták magyarázni a bizonyítványt, ahelyett, hogy elnézést kértek volna, mert tévedtek. Ezek súlyos problémák, csakúgy mint az a szintén szerencsétlen helyzet, hogy nagyfokú hatalmi koncentráció alakult ki az egyházban, ahol a tutit legfeljebb egy-két ember mondhatja meg. Közben pedig ez egy következmények nélküli egyház, ahol abszurd dolgokat lehet mondani, teológus professzoroknak megcáfolni a Biblia egyes történeteit, Csillagok

háborúja álarcosbált és lézerkardversenyt hirdetni a gyülekezetben, ahol a jelszó az, hogy „az erő velünk van”. Holott nekünk nincs más fegyverünk, csak a jó igehirdetés. Ahol ez történik, ott tele vannak a templomok. Pártpolitika helyett A lelkészek feladata, hogy bibliai elveket hangoztassanak és biblikus tanítást adjanak az embereknek, nem pártpolitikát kell képviselni – véli Sípos Ete Álmos. – Az állam dolga, hogy védelmezze az ártatlanokat, megbüntesse a törvényszegőket, a polgár dolga, hogy megfizesse az adót, imádkozzon az elöljáróiért és álljon oda a jó dolgok mögé. A lelkészeknek pedig tájékoztatást kell adniuk, hogy a hívők el tudjanak igazodni a világ összevisszaságában. Az egyháznak nagy mulasztásai vannak abban, hogy nincsenek komoly erkölcsi cövekek. Korszellem Sípos Ete Álmos szerint ma a korszellem irányítja az egyházat. Nagy problémának tartja, hogy a történelmi egyházak egy az egyben másolják az állami rendszert és nem a biblikus rendet képviselik. – Az egyház tévhitben van, ha azt gondolja, hogy modernkedni kell és azt a szemléletet képviselni, aminek a lényege a wellness-keresztyénség,

44 • Karakter • parokia.hu

vagyis hogy az emberek jól érezzék magukat a templomban, lássuk vendégül őket, etessük, itassuk, párna legyen a széken. Persze legyen süti, kávé, a mi gyülekezetünkben is volt, csak legyen mellette tartalmas igehirdetés. Az igehirdetés akkor jó, ha megszólítja az embereket az ige. Ha valaki csak bölcselkedik a szószéken, az kevés. Mindhalálig Az egyház legnagyobb pozitívumát a gyülekezetekben látja a lelkipásztor. – Azért maradok meg mindhalálig a református egyházban és vallom magam református lelkipásztornak, mert Magyarországon sok olyan gyülekezet van, ahol komoly lelki munka folyik és vannak virágzó gyülekezetek. Miközben a kritikámat elmondom, nem feledkezem meg arról, hogy sokan komoly áldozatokat hozva végzik szolgálatukat nehéz és mostoha körülmények között, minden tiszteletem ezeké a lelkipásztoroké. Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás


Még csak a Sziget főutcáján sodródtam a tömeggel, amikor hálával gondoltam arra, hogy önfeledt, eredeti és nyitott emberek – fiatalok között lehetek. „Láttad valaha holtan a barátod?” – szegezte nekem egyikük a kérdést néhány óra múlva a keresztyének sátrában.

TALÁLKOZÁSOK A SZIGETEN Augusztus második hetében a szokásosnál is több nyugat- és dél-európai szót lehetett hallani a budapesti közlekedési eszközökön, különösen a Hajógyári-sziget felé vezető villamos- és metróvonalakon. Az egyik nyáreste sátras, hátizsákos fiatalok kíséretében magam is az 5-ös HÉV felé vettem az irányt. Lázadok, lázadók Jómagam első alkalommal látogattam ki a híres-hírhedt fesztiválra.

Nemcsak azért, mert a magamfajta magyar fiatalok számára megfizethetetlen az egyébként rendkívül színvonalas rendezvény, hanem azért is, mert elvadult helyként gondoltam rá, ahova csak a kemény mag cipeli el magát és persze alkohollal, droggal és szabados erkölcsökkel teletömött cókmókját. Én lepődtem meg a legjobban, hogy néhány perc elteltével mennyire felszabadult lettem a fele részben magyar, fele részben külföldi „szigetelők” között. Nem tudatmódo-

sító szerek hatottak így rám, és nem is a fiatalok lettek visszafogottabbak a vártnál. Egyszerűen elkezdtem felfogni valamit abból, hogy milyen szerethetőek, és mennyire szeretetteljesek maguk is. Bolondoznak, idegenekként is segítenek egymásnak, ennek is köszönhetően pedig pillanatok alatt képesek közösséget megélni egymással. Extravagáns külsejük nem tette őket lázadóbbakká nálam – mintha mindannyian átérezték volna, itt elfogadják őket úgy, ahogy vannak.

Karakter • parokia.hu • 45


ja, hogyan lát minket, keresztyéneket. – Ha hívő emberekkel beszélgetek, általában egyetértően hallgatnak, és nem nagyon mondanak ellent, pedig én szeretek megvitatni dolgokat.

Az Isten sátora... Már dübörgött a Nagyszínpadon a Tankcsapda-koncert, amikor a porfellegben előbukkant a Civil utca első sátra, rajta színes molinó KözösPont felirattal. A hangulatvilágítás, a színes rajzok, a kényelmes babzsákok, a gőzölgő tea és a rágcsálnivaló azt hiszem, akkor is becsábítana, ha nem azért járnék erre, hogy megnézzem az ökumenikus missziós csapat által működtetett „vendégfogadót”. A népszerű rockzenekar zenéje elcsábította ugyan a vendégeket, de a napi témát felvezető „Szabad vagy?” felirat arra ösztökél, hogy kipróbáljam, milyen a keresztyének karmai közé kerülni. Kíváncsi voltam, mit érezhet egy szigetlakó, ha betér a katolikus és protestáns önkéntesek építette sátorba. Bár igyekeztem a legtöbb nekem szegeződő kérdést elhárítani, beszélgetőpartnerem szelíd ösztönzésével elérte, hogy legalább saját magam számára megpróbáljam megválaszolni őket. „Én inkább megoldom a problémákat” Hamarosan ismét visszabújhattam a biztonságos kérdező szerepbe, amikor egy jó beszélgetésre mindig nyitott matematikust szólítottam meg. – A vallás számomra olyasvalami,

46 • Karakter • parokia.hu

amit az ember a saját félelmei enyhítésére talált ki. Azért tud annyi embert megragadni, mert sok kérdésre nem találunk választ, például arra, hogy mi van a halál után. Ezzel egyébként nincs is bajom, az egyházzal viszont annál inkább. Ha az üzenetük jó is, az anyagiasságuk nem az – ad hangot véleményének Mikulán Attila. Ahogy szó szót követ, azt is megtudom, egy stratégiai és logikai játék, a tantrix világbajnokával ülök szemben. Attila korábban már járt a sátorban, de félbehagyott egy másik beszélgetést, így most kénytelen velem beérni. Ennek persze örülök, ő pedig végül azt is elárul-

„Miért hiszel?” – Nem hiszek a jó öreg kaporszakállúban. Isten nem a felhők fölött lakik, hanem az ember szívében – mondja Sabrina, a München közelében élő menedzser. A katolikus német lány némi öniróniával elárulja, csak akkor szokott imádkozni, ha bajban van. Azt mondja, számára nem különösebben fontos a hit, vagy az, hogy Isten milyen is lehet valójában. Tisztában van vele, hogy nézetei nem kompatibilisek az egyház tanításaival – bár arról, hogy pontosan mit is tanít az egyház, nem sok fogalma van.

– Az egyház az emberek lelkére beszél, utasításokat ad, de azt senki sem mondja el, mit jelent a megtérés, hogyan is kell azt csinálni – fakad ki. Sabrina és barátai éltek is a lehetőséggel, és megkérdeztek engem, mit gondolok a keresztről, Krisztusról, és egyáltalán, miért hiszek. Azon ritka pillanatok egyike volt ez életemben, amikor tudtam, nagyon sok múlik azon, mit mondok egy-két percben. Hans, a lengyel politológus sörrel kínált, ő nem akart bekapcsolódni a társalgásba. Stefan, a fiatal német mérnök pedig feltette az egyik legsokatmondóbb kérdést: – Előfordult már veled, hogy a szemed előtt halt meg egy barátod? Nem, de hasonló igen. Kevés szóból


is értettünk ezután. Hans fájdalmas kérdéseit azzal zárta: – Valóban hiszel? Ekkor egy kar már húzta is őt a következő buliba. Azért még kezet ráztunk, és megköszöntük egymásnak a beszélgetést. Méregdrága jegy egy beszélgetésért? – Mindig az a legnagyobb élményem, amikor valaki itt ragad a sátorban, míg a barátai továbbmennek – árulja el egy tapasztalt közöspontos. Piross

Antal szerint az a fiatal, aki marad egy beszélgetésért, miközben megváltotta a drága jegyet a Szigetre azért, hogy világhírű előadók koncertjein bulizzon, azt megfogta valami a sátorban, még ha nem ismeri is

el. Az önkéntes szerint a KözösPont sátor nem azért van, hogy a keresztyén fiatalok mindenáron mondjanak valamit az egyházról vagy a hitükről a szigetlakóknak, hanem azért, mert érdeklik őket az emberek, és lehetőséget akarnak adni nekik arra, hogy ha szükségük van rá, valaki meghallgassa őket. Az önkéntesek arról is beszélnek, nemcsak a szigetlakóktól tanulnak sokat, hanem egymástól is. Többet megtudnak a keresztyén felekezetekről, megismerik a csapatmunkát, és van olyan református fiatal köztük, aki elmondta, a legjobb barátait is a fesztiválmisszióban ismerte meg – köztük egy katolikus papot. Óvszer vagy törődés? Az egyik önkéntes úgy látja, a keresztyének jelenléte a világi fesztiválokon sokak képét formálja az egyházról. Gyakran meg is jegyzik a fiatalok: nem gondolták volna, hogy a hívők is „normális” emberek. – Az egyház nem tudja, milyen egy átlag fiatal. Félreérti az életvitelüket, anélkül, hogy érdeklődne irántuk. A fiatalok is érzik, hogy negatív megítélés alá esnek, és noha lenne igényük a beszélgetésekre, a közösségre, gyakran meg sem szólítják őket – vélekedik Horváth Dániel.

– Vannak, akik csak teázni jönnek be, de legalább érzik, hogy törődik velük valaki. A többi sátorban csak annyi történik, hogy kitöltenek egy tesztet, és kapnak egy tollat vagy egy óvszert – teszi hozzá. A teológus szerint nem szabad fennakadni azon, ha a fiatalok élcelődnek. – Ezt nem utálatból teszik, a fiatalok ilyenek: vitatkoznak, kérdéseket feszegetnek, hiszen ezen keresztül formálnak véleményt. A türelmes meghallgatás nagyon fontos, és talán arra is rájönnek, ha alaptalanul mondtak kritikát. A számításokon túl – Sosem azt kapod egy ilyen sátorban, amire számítasz – jutnak eszembe Dani szavai, ahogy az emberáradattal elhagyom a Hajógyári-szigetet egy új nap hajnalán. Ez persze a fesztiválozókra is igaz, hiszen a Szigetre készülve többen valószínűleg nem számítottak arra, hogy Istenről vagy éppen a saját életükről fognak éjszakába nyúlóan beszélgetni ismeretlen keresztyénekkel. Ahogy én sem gondoltam, hogy őszintén kíváncsi lehet valaki arra, miért követem Krisztust. Szinte néma csendben menetelünk a hídon, a terepet biztosító rendőrök látványa is szürreális – nincs semmi szükség a közbeavatkozásukra. Már csak egy-két sátor látszik a fák között – azt hiszem, Isten jelenléte nem korlátozódik csupán a Nagyszínpad mellettire. Jakus Ágnes

Karakter • parokia.hu • 47


NEM CSAK TEST Arról dönthetsz, hogy élni akarsz, de arról nem, hogy meg akarj halni – állítja a fiatalember, aki számára minden nap ajándék.

Ambiciózus, laza, de makacs – Lukácsa Andris így jellemezte saját magát első találkozásunkkor. Személyiségének nem kevés köze lehet ahhoz is, hogy ősszel betöltötte huszonegyedik életévét. Ez már önmagában véve csoda, hiszen Andris izomsorvadásban szenved. Ma már csak kanül segítségével tud lélegezni, beszélni pedig csak akkor, ha mellette van valaki, aki segít. Andrist akkor kerestük meg, amikor meghallottuk a hírt, hogy szeretne továbbtanulni. Fel kellett készülnöm, mivel tudtam, nem mindennapi fiúval találkozom. Kérdezőből kérdezett Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthonban látogattam meg Andrist. A fiatalember másfél éve él az intézmény falai között. Édesanyja csecsemőkorában elhagyta, betegsége előrehaladtával pedig egyre kiszolgáltatottabbá vált. Nem egy rossz tapasztalat után Őrbottyánban már az első néhány nap elteltével érezte, valóban otthonra talált. Ahogy megnyílt az egyik szoba ajtaja, egyre több ágyat és bentlakót pillantottam meg. A torkomban dobogott a szívem. Vajon melyikük lehet Andris? Végül, az egyik ablak előtti ágyhoz vezettek, és bemutattak neki engem. Pár pillanatig szerencsétlenül álltam előtte, hiszen csak én beszéltem – ő segítség nélkül nem tudott megszólalni, csak a tekintetével és a mosolyával köszöntött.

48 • Karakter • parokia.hu


– Mit éreztél, amikor megláttál? – kérdezte tőlem később. Nem volt mit tenni, meg kellett mondani az igazat. Szárnyaló lélek az ágyhoz kötött testben Csak azért, mert beteg, nem olyan, mint amilyennek mi, a „társadalom” hisszük – vallja Lukácsa Andris, aki eltökélten igyekszik az álmait megvalósítani. Bár tisztában van vele, hogy van egy betegsége, mégsem beteg emberként éli az életét. – Nem vagyok más, csak púpos vagyok, vékony vagyok. Így születtem, és amin nem tudok változtatni, azzal nem foglalkozom. Ez a keresztem. Lelkiekben egészséges vagyok. Andrist a tudásszomj hajtja. Szeretne leérettségizni, hogy aztán továbbtanulhasson. Az embertan, a biológia, az idegen nyelvek érdeklik, de nyomon követi a nagyvilág eseményeit is, érdekli a közélet, a média. Nagyon szeret zenét hallgatni, és ahogy ő fogalmaz: gondolkodni, de csak annyira, hogy az a hitét ne gátolja. Átlagos, mégis átlagon felüli Andris éles kritikával illeti az egyházat a hiteltelen lelkészek, papok miatt. Kérdésemre, hogy milyennek látja Istent, azt feleli: – Mondhatnám, hogy fehér ruhás szakállas ember, de az csak test... Isten az, akinek mindig ott vagyok a kezében. Ez nem olyan, hogy milyennek látlak titeket. Ő mindenhol ott van, Őt nem kell, hogy lásd. Ő a legjobb barátod, még akkor is, ha nem tudod róla. Ő a te apád. Nem engedi, hogy átvegyem a szót, sokkal érdekesebb kérdést vet fel ő maga: – Szerinted Jézus volt szerelmes? Miután bizonytalan válaszomat türelmesen végighallgatja, folytatja: – Emberként jött a földre. Ugyanolyan emberi ösztönei voltak, mint egy férfinak. Ha valaki a Földre jön meg-

születni, akkor ugyanazokat a dolgokat át kell hogy élje, mint egy ember. Jézus átlagos volt, mégis átlagon felüli. Kell egy barát – Nem ők a családom, valami viszont összefog minket, mert anyám pont akkor akart meglátogatni, amikor hirtelen romlani kezdett az állapotom – meséli Andris. – A húgom is megkeresett nemrég, éppen akkor, amikor én akartam megkeresni őt. Valami mégiscsak van; valami, ami nem jön ki. Félünk egymástól. Andris mégsincs egyedül. Barátai rendszeresen látogatják őt. Hozzá is legjobb barátja vezetett el. Szilháti

Anita elmondta, hogy tavalyelőtt karácsonykor, miután Andris ros�szul lett, felhívták a kórházból, akarja-e, hogy lélegeztető géppel megpróbálják életben tartani a fiút. Anita Andris kérését tolmácsolva és saját szívére is hallgatva igent mondott. Andris átvészelte a nehéz időszakot, és ebben sok segítséget kapott a református fenntartású Bethesda Gyermekkórház munkatársaitól. Andris és Anita több kórházban megfordultak azóta is. Látva, hogy hogyan küzd az életéért, és hogy barátja ebben mennyire támogatja, voltak orvosok, akik elszörnyülködtek, és megpróbálták mindkettejüket „kijózanítani”. Olyan is volt, aki mindenben biztosította őket a támogatásáról, és be is váltotta ígéretét. Halálközeli élmény – jó valamire? – Ilyenkor átértékelődik az emberben minden. Megváltozik, érik. Kell a halál közeli élmény – állítja Andris. Még most sem nélkülözi a humort. – Akkor, abban a pillanatban borzasztóan rossz, félelmetes és pokoli – teszi hozzá –, de hetekkel, hónapokkal később fellélegzel, és azt mondod: hú, ezen is túl vagyok, megcsináltam. Testileg lehet, hogy romhalmaz leszel egy kicsit, de érsz, van időd gondolkodni, relaxálni. Mondjuk, én nulla-huszonnégyben relaxálok...

Karakter • parokia.hu • 49


Csak az élet mellett lehet dönteni Még fel sem ocsúdok, amikor újabb, váratlan kérdést szegez nekem interjúalanyom: – Neked mi a véleményed az eutanáziáról? – Andris sem rejti véka alá álláspontját: – Akármilyen helyzetben is vagy, nem az ember joga eldönteni, hogy meghaljon-e vagy sem. Arról dönthetsz, hogy élni akarsz, de arról nem, hogy meg akarj halni. Akármennyire fáj. Fájdalmat lehet csillapítani, a szenvedést kön�nyebbé lehet tenni, de amíg ver a szíved, addig nem halhatsz meg. Erre született Fél életét kórházakban töltötte, saját bőrén tapasztalta, milyen az, ha egy orvosnak rossz napja van, vagy ha

pálcát törnek a beteg feje felett. Most is olyan szobában fekszik, ahol ő az egyetlen, akinek nincs semmilyen fokú szellemi fogyatékossága vagy depressziója. Andris mégsem menekülne az orvosok és betegek világából, mi több, ő maga szeretne gyógyítani. – Orvosnak születtem. Én a tudományból táplálkozom. Ez az életem. Andris szerint többek között az adrenalin miatt is álomfoglalkozás lenne számára, ha orvos lehetne. Bár nem tudna senkit sem megvizsgálni, a megszerzett tudás segítségével gyógyítaná a betegeket úgy, hogy valaki végrehajtja az utasításait. Bár csak néhány hónapra tervez előre, elárulja, az az álma, hogy az őrbottyáni szeretetotthon orvosa legyen.

Minden nap ajándék Ahhoz, hogy álma valóra válhasson, Andrisnak szüksége van társakra, akik segítenek neki a tanulásban, először is az érettségi megszerzésében. Hosszas keresés után ma már önkéntesek és magántanárok állnak mellette. – Azért imádkozom, hogy minél többet éljek – mondja Andris. Hozzáteszi, hálás azért, hogy bár beteg, nem érzi magát annak. A húszéves fiú, akinek intelligenciája, humora és stílusa lehengerlő, az élet értelmét nem kutatja, hanem gyakorolja. A hit Istenben, az élet szeretete és a hivatástudat magától értetődőek számára. – Lehet, hogy kiszolgáltatott vagyok, és eléggé rá vagyok utalva az emberekre, de az eszem az enyém, és azt nem veheti el tőlem senki. A döntési képességemet és az akaratomat sem – szögezi le. Miközben vele beszélgetek, az lep meg a legjobban, hogy Lukácsa Andris szemében én sem vagyok jobb vagy rosszabb senkinél – ugyanannyi esélyt ad nekem, mint bárkinek. Mint saját magának. Jakus Ágnes

50 • Karakter • parokia.hu


EGY ZARÁNDOK NAPLÓJA Nincstelenségben írom e sorokat. Nincs gyertyafény, nincs illatos kávé, a zene sem esik jól. Egyszerűségben várom, hogy vezesse a kezem az, aki elvitt engem a Szentföldre. Egyedül akartam lenni, de társakat adott az úthoz. Ők és én, mi és te – mindannyiunk naplója ez.

„Szédültem, zsongott a fejem, a levegő fogyott, a falak egyre zsugorodtak. A keskeny utat mindig úgy képzeltem, hogy nem lehet rajta nagyokat szökkenni, oldalirányban lépni, csak előre, ahogy Dorothy lépked a sárga köves úton. A keskeny út azonban sokkal rosszabb ennél.” Karakter • parokia.hu • 51


Illúziók – első lépés Elsőre Jeruzsálem látképe tárult elém. Erre vártam egész életemben, és most itt állok; előttem a szent város. Valószerűtlennek tűnt. Minden sokkal kisebb, mint képzeltem. Szemben a Sion hegye, a Templom-hegy, tőlem jobbra az Olajfák hegye. „Ez az út számunkra új kezdet. A hitünk mélyre kerülhet, sok csalódás érheti, de fel is emelkedhet” – cseng a fülemben. A Getsemánékertbe érve ismertem be magamnak: csalódtam. Széttört bennem minden eddigi kép, amit alkottam a Biblia, a képzeletem és a mozifilmek alapján. Helyettük valami új fogant meg

bennem. Valami emberközelibb, hitelesebb. Siratófal – második lépés Málladozó papírcetlikbe csomagolva százezrek imája, egész magasan is, ahol a kövek illeszkednek egymáshoz. Akinek odafér a keze, szeretne még egy cetlit betuszkolni a szabad repedésekbe – a sajátját. Az egykori templomudvar nyugati falához közel és tőle távolabb imakendős, kalapos, vallásos zsidó férfiak imádkoznak rituális mozdulatokkal – siratják a lerombolt templomot. Néhány óra van csak hátra a sabbath eljöveteléig. Idébb, a nők térfelén láthatóan a világ minden tájáról érkez-

52 • Karakter • parokia.hu

tek zarándokok. Sokan némán hullatják könnyeiket, mások szenvedélyesen esedeznek. Az emberek általában a kívánságaikat írják fel a cetlikre. Én nem kérni, hanem elsiratni jöttem. A füzetlapra felírtam mindent, ami jó ideje nyomja a szívemet. Kivártam a soromat, és mire jutott számomra is egy talpalatnyi hely, ráébredtem: nem a papír miatt, mégis szent hely a fal töve, mert közösségben fejezhetem ki istentiszteletemet. És azért is, mert ott és akkor én is rávettem magam, hogy szembesüljek vele: Jézus eljött. Megértettem: Isten itt, ezeken a négyzetmétereken Jézus életét az enyémre cserélte. Ezt el kell fogadnom. Ez a szombati nyugalom.

Keskeny út – harmadik lépés Szédültem, zsongott a fejem, a levegő fogyott, a falak egyre zsugorodtak. A keskeny utat mindig úgy képzeltem, hogy nem lehet rajta nagyokat szökkenni, oldalirányban lépni, csak előre, ahogy Dorothy lépked a sárga köves úton. A keskeny út azonban sokkal rosszabb ennél. A Siloám tavának forrásához vezető földalatti vízrendszer járataiban a rémálmom vált valóra: az utolsó szakaszt egy hasadékon átvágva kellett megtennem. Kétoldalt sziklafalak magasodtak, köztük a rés akkora volt, amelyben egy ember fér el, időnként oldalazva haladva. Elég fény volt, de a kanyarulatok miatt sosem lehetett tudni, hol az út vége. Később Akkóban, a templomosok


erődrendszerében még rosszabb történt. Az egyik, sziklába vájt alagútnak teteje is volt, egy másiknak, egy jóval szélesebbnek pedig annyira alacsony volt a plafonja, hogy egy szakaszát csak kétrét görnyedve lehetett megtenni. Csak azért mertem belépni a szűk folyosókba, mert tudtam, hogy hová vezet az út, és mert mellettem álltak a társaim, akik biztattak. Zarándokok – negyedik lépés Tömjén- és csatornaszag keveredik a készülő ételek illatával Jeruzsálem óvárosának szűk sikátoraiban. Zsidó és palesztin árusok vallásaik kommersz megjelenési formát öltő szimbólumait kínálják. Ezekben a napokban velünk együtt tartózkodik a városban a legkisebb családtag körülmetélkedését ünneplő zsidó család, a saját országuk támogatásával Izraelbe érkező nigériai keresztyének és az iszlám harmadik legszentebb helyeihez, az Al-Akszamecsethez és a Szikla-mecsethez elzarándokoló muszlimok. A kegyhelyeken mint a hangyák, bolydulnak a zarándokok. A zsidók inkább magányosan vagy kisebb csoportokban járják az utcákat, a muszlim férfiak a Szikla-mecset alatt ülnek körbe, hogy a Koránt tanulmányozzák. A világ legkülönfélébb helyeiről és nációiból érkező keresztyén csoportok vérmérsékletüknek, felekezeti hovatartozásuknak és személyes meggyőződésüknek megfelelően viszonyulnak a szent helyekhez: vannak, akik órákat állnak sorban a Szent Sír-bazilikában, hogy láthassák Jézus sírhelyét; vannak, akik pózolnak a kamera előtt, míg másvalakit a zokogás fog el ugyanott. Örmények, palesztinok, kínaiak, kopt keresztyének, beduinok, zsidók és muszlimok Jeruzsálem utcáit róva mind Istent keresik. Mi is. És mi vagyunk azok a zarándokok is, akik megzavarják a többiek nyugalmát.

Yad Vashem – ötödik lépés A szikrázó napsugarak fürdőjében már csak néhány levél integet a fügefán a holocaust – vagy ahogy a zsidók nevezik: shoah – idején lemészárolt gyermekek emlékművénél. Odabent megannyi mécsesláng között elveszetten hallgatjuk az áldo-

zatok neveit. Név és emlékezet – ezt jelenti a Yad Vashem. Maradok, míg meg nem hallok egy magyar nevet. Kisfiú. Ötéves volt. Vajon mit élhettek át azok a gyerekek? Hogy sodorták, lökdösték őket ide-oda, talán azt sem tudták, mi történik velük; hol van Anya, Apa… És a nagyobbak? Akiknek 13 vagy 17 évesen kellett a kicsikre is vigyázni, sejtve, hogy iszonyatos dolgot művelnek majd velük, de nem tudva pontosan, hogy mit. Odakint gimnazisták és fiatal katonák csoportjai hallgatják, ahogy elbeszélik nekik a múltat. A háborút követően az Izraelben élő gyerekek szégyellték hozzátartozóik sorsát. A tanárok figyeltek fel arra, hogy tanítványaik a keresztyén Európában kivégzett rokonaikról hősi halottként beszélnek. Azóta minden fiatalt elhoznak az emlékezés hegyére, hogy megtudják, mi történt, és többé ne szégyenkezzenek miatta. A nagyszüleim rejtettek el zsidókat a második világháború alatt. Vajon az én nevem is feljegyeznék egy ehhez hasonló helyen, mint olyan valakiét, aki bátran kiállt az elnyomottakért?

Karakter • parokia.hu • 53


Betlehem – hatodik lépés A pásztorok mezején minden reálisabb, kevésbé misztikus, mégis meghatóbb, mint a fővárosban. Ahol először elhangzott az evangélium: az egyszerű üzenet, egyszerű embereknek – egy falu határában. Mintha csak a mi határunkban történt volna... A názáreti Jézus vidéken született, szülei kisemberek, akik csekély karrierkilátásaikat is aláásták, amikor elhatározták, hogy engedelmeskednek Istennek. Minden karácsonykor róluk beszél a világ azóta is – bár ez a legkevésbé lényeges mindabból, ami velük történt.

Kórusban énekeltük a Mennyből az angyalt, amikor letelepedtünk egy barlangban, ahol akkoriban a pásztorok tanyázhattak. Éreztem, ez lesz, ez most a legszebb karácsonyom. Tülekedés, zsivaj, giccsek és stressz nélkül. Csak Ő és én... Már a zsidók is készülhetnek a hanukára... Csodálkozom, hogy köztük azok is így tesznek, akik nem veszik komolyan a saját vallásukat. Milyen súlytalan ünnep lehet az övék... Ahogy megannyi keresztyén család karácsonya szerte a világon. Fények és árnyak – hetedik lépés Sziklák, sivatag, az üres, maró illatú Holt-tenger, szárazság. Citromfák, datolyapálmák, narancsligetek, források, élő víz. Verőfényes, nyári idő Izraelben, minden tele virággal, gyümölccsel a novemberi esőzések után. Melegvízű forrás vizében für-

54 • Karakter • parokia.hu

dünk a szabad, decemberi ég alatt. A Szentföld a kontrasztok földje. Két szemüvegen át látható: az izraelin és a palesztinon át. Mindkettő lehet akár még keresztyén is. A Szent Sír-bazilikában kijelölték az öt különböző felekezet birtokrészét, s verekedésbe torkollhat, ha valaki megsérti a másik fennhatóságát. A szeretet vallásának képviselői teszik ezt. Jézus, a názáreti – nyolcadik lépés A zarándoklat utolsó éjjelén ott álltam a Galileai-tó partján, a mólón, és a hitért esedeztem. Be kellett csuknom a szemem, mert az autentikus táj látványa megzavart. Elvesztettem a hitem... Vagy mégsem? Úgy találkoztam Jézussal, ahogy a korabeli

emberek találkozhattak vele. Itt egy ember, egy názáreti, aki valószínűleg alacsonyabb is lehetett nálam, és aki Istennek hiszi, vallja magát. Jeruzsálemben járva-kelve, tanítva és szolgálva az intézményesített vallásos élet eseményeinek alternatív szereplője volt. Az ő halála – úgy, ahogy megtörtént – az én büntetésem magára vétele lenne? Miközben csodáltam a monumentális erődöt, palotákat, városokat építtető Nagy Heródest, megbotránkoztam a názáreti Jézusban. Megérkeztem az út elejére. Megköszöntem Istennek, hogy elvezetett idáig. Vajon mi lesz első lépés? Jakus Ágnes


Regényeit mankóként is használják, és ebben az olvasásról leszoktatott világban is nagyon sokan forgatják könyveit. Jókai Anna nem törődik azzal, hogy mi a divat, mert – mint mondja – a trend mindig változik, de az, ami a világban örök, bár ölthet más és más ruhát, mindig ugyanaz marad.

Boldog ünnep a nyolcvanadik születésnap, mégis az jut eszembe, hogy egyszer azt mondta, ön egy boldogtalan család elkényeztetett gyermeke volt... Így volt. Nem szeretem, amikor valaki az évtizedek távlatából megszépíti a valóságot, amibe született. Úgy pot�tyantam a világba, hogy már senki sem várt. Édesanyám negyven, apám ötvenéves volt a születésemkor, Bizonyára az olvasók között is vannak olyan asszonyok, akiknek nem úgy alakult az élete, ahogyan szerették volna, és azért szültek gyereket, hogy az kárpótolja őket mindenért. Pedig veszélyes, ha a szülő a gyermekében keresi saját boldogtalanságára a kárpótlást. Szüleim házassága gyakorlatilag csak rosszat hozott, én pedig úgy nevelkedtem, hogy édesanyám egy tündérvilágot alakított ki körülöttem, aminek kevés köze volt a realitáshoz. Azt táplálta belém, hogy én vagyok a legszebb és legokosabb a világon. Ennek aztán megittam a levét, mert később rossz volt szembesülni azzal, hogy az élet alapvetően nehéz és néha elég durva dolog.

NE FÉLJETEK! Emlékszik az első nagy pofonra? Milyen volt, amikor kijött a burokból? Folyamatos volt a csalódás. Ami a tudatomat illeti, korán érő gyerek voltam, de még tizenhat évesen is kislányos, nem volt bennem elég nőiesség. Édesanyám azt mondta, hogy az összes férfi a lábaim előtt fog heverni, és azt is, hogy egy nő uralkodjon a férfin. Érdekes matriarchátusban nőttem fel. Próbált valakin uralkodni valaha? Hogyne! Azt hiszem nincs olyan ember, aki ne próbálkozott volna ezzel. Hosszú, belső iskolázás eredménye, hogy rájöjjünk, még ha megtehetnénk is, akkor sem szabad. Kétségtelenül bennem maradt, hogy határozott elképzeléseim vannak, és nehezen igazodtam más természetű emberhez vagy elvárásokhoz. Ez aztán néha az előnyömre is fordult. Ezért van az, hogy az irodalomban is különös helyet foglalok el.

Mi ez a különös hely? Nem lehet iskolákba besorolni. A különböző izmusokból kilógok, megteremtettem azt, amit ma a kritikusok úgy emlegetnek, hogy spirituális realizmus. Ez azonban nemcsak a prózámra, hanem az egész életvitelemre érvényes. Két lábbal állok a földön, nincs bennem a művészeket jellemző habókosság. Fontosnak tartom a realitást, a valóságot, de nem tudom elképzelni az életet csak a matériában. Azért vagyunk az anyagi világban, mert ezt kell megszentelni, átlelkesíteni, és úgy dolgozni benne, hogy valami más keletkezzék. Ez a földi rész, azonban az okokat és a célokat mindig egy magasabb valóságban keresem. Ez a spiritualitás. Mit gondol, mi az ön küldetése? Kicsit szerénytelennek érzem a küldetés kifejezést, de abban a pillanatban elfogadható, ha úgy beszélünk róla, hogy minden embernek van küldetése. Ez nem valami olyan, amit csak a kiváltságosok kapnak,

Karakter • parokia.hu • 55


ugyanakkor megvan a képességünk, hogy amit megtanultunk, úgy tudjuk továbbadni, hogy minden más ember számára megközelíthető legyen. Amikor megszületünk a földi valóságba, bennünk van a küldetés, az útvonal, Isten térképe, amin el kell igazodni és tovább kell menni. Ez az út senkinek sem egyforma. Minden ember életének megvan az oka és célja, ezért nagy harcban állok azzal a szemlélettel, amelyik aszerint méri az embert, hogy hány egyetemet végzett és milyen lexikális tudása van. Minden ember nagy feladatot kapott azzal, hogy valamilyen módon segítségére legyen a teremtés ügyének, ami hitem szerint azért nincs befejezve, mert az ember még tökéletesedik. Olyan világot élünk, mintha könyörögne az Isten és a

56 • Karakter • parokia.hu

magas hierarchikus lények – akik nem a mesébe tartoznak, bár sokan a mesék világába száműznék őket –, hogy „Emberek, nemcsak ti imádkoztok hozzánk, hanem mi is imádkozunk hozzátok! Nézzétek meg, mit csináltatok ebből a világból! Mi lett abból a gyönyörűségből, amit a teremtés hajnalán kiárasztott magából az Atya? Segítsetek, emberek!” Az egész szellemi világ elsírja a maga könnyeit, amikor látja, hogyan élünk itt a földön. Vagyis ne csak mi kérjünk Istentől, hanem Ő is kér tőlünk, és ezt teljesítenünk kell? Igen, az is benne van a küldetésben, hogy amit az emberre rábíztak, az élet érdekében, az univerzum érde-

kében, meg kell cselekedni. Nemcsak a saját kedvemre vagy erkölcsi tökéletesedésemre. A világ fekete foltjait sikerülhet egy kicsit megfényezni. Az ön könyvei a türelemről, szeretetről, keresztyén értékekről szólnak. Nem túl divatos dolgok a 21. században. Sokan avíttnak gondolhatják... Nincs olyan dolog, amiről ne lehetne avítt módon, elcsépelten, közhelyesen beszélni. Nem falvédő-bölcsességekről van szó, amiket az ember utólag többszörösen elismétel, hanem egy olyan új formanyelven kell megszólalni, ami közelebb hozza és más oldalát is megvilágítja annak az isteni erőnek, ami az emberiség történetét irányítja. Általában nem törődöm a divattal, még nőként sem.


Inkább csak azzal, hogy mi hogyan áll nekem. Így vagyok az írói és emberi alkatommal is. Ami a lelkemnek kézre áll, amiért nem kell önmagamat meghamisítanom, erőlködnöm, az jön belőlem és nem érdekel, hogy ez divat vagy nem divat. A világ visszaigazol, mert azon kevés írók közé tartozom, akik nem elégedetlenek, mert még ebben az olvasásról leszoktatott világban is sokan olvassák a könyveimet. Talán éppen a megszólalásom mikéntje miatt mankóként is használják írásaimat. A Ne féljetek című regényemet a pszichiáterek szokták ajánlani lelki betegséggel küszködő embereknek. Nem szabad törődni azzal, hogy mi a divatos a világban. A divat változik, de az, ami a világban örök, bár ölthet más és más ruhát, mindig ugyanaz marad. A Ne féljetek című regényének huszonkét kiadása jelent meg tíz év alatt, most sem lehet kapni, de számos könyve hiányzik a könyvesboltok polcairól. Igen. Az új könyvem, az Éhes élet most a kedvenc gyermekem, a könyvhéten jelent meg és már negyedszer nyomják újra. Ezért mondtam, nem érzem, hogy visszhangtalan lennék. Sokszor fiatal emberektől hallom, hogy más szemmel néznek körül a világban, mert a regényeimben önmagukat is meglátják. Gyakran írok fiatalokról, mert ébresztgetni kell őket. Közhelyes kérdés, mégis felteszem, hogy mi a siker titka? Siker, hogy úgy érzem, szeretnek az emberek és hallgatnak rám. Ennek fontos eleme, hogy nemcsak a könyveimben működöm, hanem amíg az energiám engedi, minden meghívásnak eleget teszek. Nem minden esetben az irodalomról és a könyveimről beszélek, hanem arról a szellemi háttérről, ami belőlem kiváltotta, hogy írjak, és ami a többi emberben is benne lappang, csak nem

tudja írásban kifejezni. A titok, hogy azt a közös emberi nevezőt keresem meg, ami összeköt a másik emberrel. Nem állok fel a piedesztálra, hogy én vagyok a nagy író, hallgassatok rám, emberek, milyen nagyszerű dolog az irodalom, itt a sok könyvem! Próbálok inkább alázatos maradni. Kaptam az írás képességét és hozzá ezt az életfeladatot. Talán vigasztalni is tudok. A részvétlenség korában élünk, ezért ha megérzi az összetaposott ember, hogy egy – látszatra híres – író szeretettel, részvéttel fordul felé és nem tagadja meg azt, ami a saját sorsában is nehéz, az üdítőleg hat a másikra. Nagyon keveset tudunk egymásnak segíteni, de gyakran azt a kicsit sem tesszük meg; azt az egy mondatot, azt a pillantást, kedves szót vagy szeretetteljes érintést. Néha megérintem a gyerekek fejét, mert úgy érzem, jól esik nekik. Ezek egyszerű emberi gesztusok. Nem felejtem el, hogy amikor még nem voltam író, hanem egy nehéz sorsú kis tanárnő, mennyire vágytam arra, hogy olyan emberekkel találkozzam, akiktől megkapom ezt. Volt ilyen? Volt, de kevés. Amikor valóban elmondhattam, hogy már író vagyok, ezt nem felejtettem el. Az írás számomra eszköz valamire. Odavagyok a gyönyörű magyar nyelvért, de nem tartom öncélnak. Amit az ember kapott, úgy kell használni, hogy a többieknek is a javára legyen. Ráadásul az én prózám nem széplelkű próza, nem sekrestyeirodalom, nem az élet megszépítéséről szóló utyurumutyuru, nem happy end. Elvezet csatornamélységekbe, onnan kotorja elő a szerencsétlen, besározott embert, és megnézi, hogyan lehet mégis megtisztítva tovább vinni az életét. Ez a próza részben kegyetlen, mégis feloldó, mert nem engedek el senkit úgy a regényemből, hogy legalább egy hal-

vány reménysugarat ne adnék arra, hogy tud valamit változtatni. Adom azt a biztos tudatot, hogy valaki nem élhet az Isten háta mögött, mert Istennek nincs háta. Mindannyian benne vagyunk egy kegyelmi kosárban. Az Éhes élet regényével összefüggésben egyszer azt mondta, hogy gyakran azoknak vagyunk a legkevésbé hálásak, akiktől sokat kaptunk. Ez tényleg így gondolja? Igen, azért, mert sokszor természetesnek vesszük a segítséget. A regényem egyik központi figurája, Atyi érzésvilágára, törekvéseire a családja türelmetlenül reagál. Nem értik őt és nem érzik át, miről van szó, csak amikor meghal. Ekkor kegyelemszerűen, egy átszivárgó léleksugár formájában megvilágosodnak az egykor kimondott mondatok. Nagy reménység, amikor valaki a közösségében, hazájában valami olyat képvisel, ami a matériában átlag életet élő embernek még magas. Amikor meghal, rájönnek, hogy mégis igaza volt. Nagy sóhajtások ezek. Talán sokan mondták már, amikor elment a szerettük: „Szegény anyámnak igaza volt...” És utána az élet átrendeződik. Önnek volt ilyen nagy sóhajtása? Volt az éltemben olyan, akiről nem gondolkodtam egészen tisztán, de a halála után tisztázódott bennem. Ismerem az érzést, hogy milyen katartikus lehet valakinek a halála, és a nagy fájdalom után milyen nagy segítséget jelenthet az emléke. Többször is szóba került a beszélgetésünkben a haza szó. Ön egyébként is sokszor beszél a hazáról és hazaszeretetről. Ez sem nagyon trendi mostanában. A divatok elpusztulnak, de a hely, ahol élünk, az nem. Csöndesen, de

Karakter • parokia.hu • 57


határozottan mondom, hogy szeretem a hazámat. Nem véletlenül születtem Magyarországra, de senki sem véletlenül született ide, itt van dolga, ha ide tették, égi gyökereit átültették bizonyos időre ebbe a földbe. A haza szeretete, a föld szeretete, a nemzethez való ragaszkodás nincs ellentétben azzal, hogy az egész emberiséget szeretni kell. Istenellenesnek tartom azt a fajta túlhabzó magyarságot, amikor valaki úgy gondolja, hogy a magyarságon kívül senki nincs a világon. A teremtés nemzetek körében zajlik, sok százezer év múlva valószínűség szerint ez majd feloldóik, ha csak addig el nem pusztítjuk magunkat. De most minden egyes nemzetnek megvan a maga Istentől kapott feladata. Boldog vagyok, hogy éppen a Kárpát-medence kellős közepébe születtem, ebbe a furcsa, különös, de tehetséges nemzetbe. Ezt a tájat, nyelvet, nemzetet szeretném gazdagítani, de boldogan ajánlom fel többletemet mindenkinek, az egész világnak. Egyszer hallottam egy előadását, ahol az Európai Unióról beszélt. Azt mondta, hogy szép az uniós zászló a tizenkét csillaggal, de üres a közepe, épp Isten hiányzik belőle, és sajnos az unió preambulumába sem került bele a keresztyén Európa. Európának óriási szellemi feladata volna, ha megvalósítaná. Az a szakrális segítség, ami létrehozta Európát, azért tette, hogy a világ virágzó közepe legyen, olyan valami, ami szintézist teremt. Nem engedi be északról a nagyon hideg, szív nélküli okosságot, délről a viaszbábuként elolvadó, túlságosan érzelmes és rengeteg szenvedéssel teli életvitelt, nem kell neki a kelet köldöknézegető lustasága, és elfordul az amerikanizált, állandóan csinálni valamit mókuskerék mozgalmától. Ezt Európa jelen pillanatban nem tudja teljesíteni. Robert Schuman egykori fran-

58 • Karakter • parokia.hu

cia külügyminiszter azt mondta, az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz Európa. Ezt komolyan kellene venni. És a keresztyénségen nem azt értem, hogy dogmák sűrűségében kellene élnünk, de azt, hogy a keresztyénségnek a lényege a Krisztushoz való tartozás, a Krisztuskövetés, az imitatio Chirsti. A gazdasági válság alapja a szellemi válság, ami nem fordulhatott volna elő, ha nem lenne olyan nagy az emberi mohóság. A kétes üzelmekkel pénzt teremtők az egész életüket arra használják fel, hogy a sokból még többet csináljanak. Ha Krisztus útját követnénk, más lenne Európa és nem kellene nekünk sem időnként olyan kanosszát járni, amit nem érdemlünk meg. Mit tehet hozzá Magyarország a keresztyén Európához? Ezen magam is tűnődöm. Ha nagyon okosan és következetesen, minden lehetséges alkalommal, udvariasan és nem vadul felemlítjük, hogy milyennek kellene lenni. Picik vagyunk, mint a mustármag, de hátha belőlünk nő ki a fa. Ha már fát említett, miben gyökeredzik az ön ember- és társadalomismerete? Talán abban, hogy önmagammal szemben is nagyon őszinte vagyok. Ha valamiről írok, megkeresem önmagamban is a csíráját. Időnként rosszabb vagyok, mint a legrosszabb hősöm, mert át kell élnem, amit írok, vagyis aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Lemegyek hát a pokolba, és szembenézek az ördöggel. Még fővök is abban a tűzben, de föl tudok jönni és fölhozom magammal azt, amit lent láttam. Az őszinteség az egyik legnagyobb hiánycikk a mai irodalomban és művészetben. Nem szabad szégyellni saját gyengeségünket, mert ez a többi embernek nagy erőt adhat.

Harcos asszony Jókai Anna? Harcos vagyok, de gyűlölködni, ölni nem tudok. A gyűlöletből soha nem származik semmi. Ha valamit igaznak vélek, akkor odateszem magam, de igyekszem megkímélni a másik ember legbelsőbb magját. Például a politikában is van, akiről úgy érzem, hogy rossz, amit képvisel, de nem tudom gyűlölni. Viszolygok a személyiségétől és mélységesen sajnálom, hogy mivé tud torzulni egy ember, ha elkapja a luciferi kísértés. Mi az a nagyon jó, ami érheti az embert? Nekem az, hogy tudom, bármennyi szenvedésen, csalódáson megyünk keresztül, olyanért adjuk oda az életünket, ami továbbviszi a világot. Biztos vagyok benne, hogy amikor a halál kapuján átmegyek majd, nem a megsemmisülésbe megyek. Van olyan fény, ami megvilágítja a sötétséget odaát is, és más fényben mutatja mindazt, amit itt megéltem. Van olyan mérleg, amelynél igazságosabb mérleg nincs. Ennek a mérlegnek a nyelve Jézus Krisztus. Az én nagy álmom – ami már az életemben nem fog megvalósulni – egy olyan Krisztus-központú világ, ahol Krisztus köpenye, amely most valahol titokzatosan rejtezik a világban, ráborul valahogy erre a szegény megsebzett bolygóra. A Krisztus-hívők fogják egy új világba átvinni az emberiséget. Ezért is vagyok nagyon boldog ökumenikus alkalmakon, mert úgy érzem, hogy Jézus ott van igazán jelen. Fekete Zsuzsa (Jókai Anna november 24-én ünnepelte 80. születésnapját, ebből az alkalomból beszélgettünk a Kossuthdíjas írónővel.)


SOHA, SENKI Enni kapunk, ruhát is adnak, de beszélgetni még soha nem ült le senki közénk – mondja Feri, miután megette a szalámis szendvicset. A tavasz csak erőlködik, esik a hó, a hideg belemar az arcunkba. A csoport másnap már nem húzódhat be a pályaudvarra, az illetékesek úgy döntöttek, jó idő van.

Nem mozdulnak Ötvenes éveikben járó férfiak üldögélnek csendesen az egyik budapesti pályaudvar lépcsőjén. Maguk elé merednek, valahová, a kilátástalannak tűnő semmibe. Pár méterrel arrébb néhányan gusztustalanul káromkodnak, artikulálatlanul ordítoznak és lökdösődnek egymással. A kés csak „nevelési eszközként”, mutatóba kerül elő. A lépcső tetején pokrócba burkolódzott, élettelennek látszó testek fekszenek a mocsokban. Nem mozdulnak. Ezek állatok Egy magas, jóképű férfi a balhézók felé bök a mutatóujjával és rezignáltan summáz: ezek állatok! Egész este így üvöltöznek, garázdálkodnak, rabolnak. Elveszik a többiektől a pénzüket, borukat, cigarettájukat. – Valamelyik éjjel végignéztem, ahogyan fosztogatnak. Azon az egy éjszakán ki lehetett volna szabni rájuk ötven év büntetést. Aki meg akarta védeni a másikat, azt megverték. Hiába vagyunk mi itt egy csoportban hajléktalanok, mégsem tudunk eléggé összetartók lenni az ilyen állatokkal szemben. Szívesen adtak Letelepedünk a fedél nélküliek egy csoportjához beszélgetni. Ezúttal nem a megszokott zsíros kenyeret, hanem ízletes, paprikás szalámis szendvicset viszünk, desszertként pedig Túró Rudit. A forró teát kérik, és sokan a szendvicset is azonnal elmajszolják. Keresztyén fiatalok fogtak össze a hideg időben, és ahogyan idejük, pénzük engedi, enyhíteni próbálnak a hajléktalanok gondjain – mondja Dobó Ágota. A Károli Gáspár Református Egyetem teológushallgatója koordinálta azt a kezdeményezést, amelyet néhány fiatal indított el a

Karakter • parokia.hu • 59


Facebookon. A diákok és pályakezdők úgy gondolták, biztosan lesznek olyan fiatalok, akik együtt éreznek a kemény mínuszokban fagyoskodó hajléktalanokkal, és segíteni is akarnak. Nem tévedtek. Nemcsak a károlis hallgatók adakoztak, hanem a Protestáns Felsőoktatási Kollégium néhány lakója és a Kispest-Rózsa téri Református Gyülekezet is, sőt volt olyan járókelő, aki látta az utcán tevékenykedő diákokat és adakozott. Az összegyűlt pénzből zsíros kenyeret és teát vettek, és az adományként kapott ruhákat is szétosztották a budapesti aluljárókban. Az utolsó napon, február 28-án este hét liter tea, negyven szendvics és ugyanen�nyi csoki fogyott. Meghökkent hajléktalanok Dobó Ágota azt mondja, meglepő, de négyezer forintból hatvan ember szerény vacsoráját – egy szelet zsíros kenyeret és egy pohár teát – ki lehet gazdálkodni. A teológushallgató amikor csak tehette, maga is elment ételt osztani. – A hajléktalanok legtöbbször meghökkentek, amikor elárultuk, hogy nem állami szervtől jöttünk, nem is szociális munkások vagyunk, hanem egyszerűen csak keresztyén fiatalok, akiket Jézus Krisztus indított segíteni. Mindenki szeretettel fogadott minket. A legnagyobb tanulság számomra az, hogy a hajléktalanok is vágynak a kedves szóra, a szeretetre. A kedvességbe még senki nem halt bele. Szeretnénk világító példa lenni, de nem magunkat világítjuk meg, hanem Krisztusra mutatunk, amikor segítünk. Valami van a nadrágodban Amikor már másfél órája ülünk a koszban, hidegben a hajléktalanok között, sok minden átértékelődik bennünk. Az egyik férfi szemmel láthatóan beteg, folyamatosan köhög. Szürke arca beesett, szeme élettelen. Teával kínálom, de elutasít. Azért nem kér,

60 • Karakter • parokia.hu

mert akkor vécére kellene menni, az pedig jó néhány perc gyalogút innen – világosít fel. Fájdalomcsillapítót veszek elő a táskámból, azt elfogadja, és végül egy korty teával beveszi. Közben egy részeg férfi igyekezne a csoport felé, de törött bokája miatt nem tudja leküzdeni a lépcsőket. Segítséget kér, de nincs vállalkozó. A kezemet nyújtom, rám támaszkodik, majd’ összeroskadok a súlya alatt, de leginkább a szaga iszonytató. – Valami van a nadrágodban, cimbora – mondja neki nevetve az egyik. – Csak borszagom van – tiltakozik, majd eldől és elalszik. Maki és a kacsa A Maki becenévre hallgató férfi odalép hozzám, először nem szól, csak mosolyogva a kezembe nyom egy plüss kiskacsát. – Ez a magáé. Ajándék. Cserébe a szendvicsért. Barna szemében fény gyúl. Örül, hogy valamit adhatott. A mozgássérült András egyfolytában figyel, mosolyog, sőt egy keveset beszél is, ami máskor nem szokott előfordulni. A többiek azt mondják, még nem látták ilyen boldognak. Tényleg, mitől éreznék magukat boldognak? – Boldogság? – kérdez vissza Ferenc. – Tessék csak figyelni, ott a boldogság – mutat a földön, a nyálában fekvő egyik férfira. Akkor vagyunk boldogok, amikor alszunk. Maki még azt is hozzáteszi: ötvenkilenc éves, de jó lenne, ha már magához szólítaná az Isten. Mi értelme van az életnek? Várnak Közben néhányan a rendőröket és a biztonsági embereket szidják. – Tessék csak nézni! Például az az ember mit csinál ott?– int egyikük egy egyenruhás őr felé. – Semmit, igaz? Csak könyököl és bámul minket egy órája. Sasol. A rendőrök meg naponta négyszer igazoltatnak, de mindig csak akkor jönnek, amikor

tök csend van. Én egész életemben güriztem, vállalkozó voltam. Mindenem elveszett. Tíz nap múlva leszek ötvenöt éves. Hirtelen megelevenedik mindenki és bemondja, hogy mi a szakmája: kőműves, festő, gazdálkodó, lakatos, villanyszerelő. Így, együtt fel tudnának építeni egy házat. Ehelyett két évtizede céltalanul járják a pályaudvarokat, erdőket, utcákat, és várnak. Nem tudják, mire. Jó irányba vezessék az országot! A szendvicsek és a tea lassan elfogynak, szorongatom a kezemben a csíkos kiskacsát és búcsúzom. A férfiak hangjában lágyság bujkál, amikor megköszönik az ételt, de főleg a beszélgetést. – Tetszik tudni, közénk még soha nem ült le senki úgy, mint maguk, hogy meghallgattak, beszélgettek és figyeltek ránk. Az Isten áldja meg magukat érte. Mondja meg a fiataloknak, hogy tanuljanak és jó irányba vezessék az országot! Elindulok. Ágota is előkerül egy másik csoporttól. Ujjai közül ajándék plüssfigura kandikál elő. Fekete Zsuzsa Fotó: Kalocsai Richárd


LILLASÁGOK A napok egyformaságában a gyesen lévő kismamák egy része monotonnak, mókuskeréknek érzi életét. Tihanyi-Horváth Lilla is megküzd a nehézségekkel, de nem tartozik az unatkozó anyukák táborába.

Egykedvű panelházak között kanyargunk, mire megtaláljuk a családnak otthont adó kispesti bérházat. A hetedik emeleti lakás üdítő oázis a szürkeségben; mindenütt színes, vidám textíliák tarkállanak, csivitelő gyerekhang hallatszik, majd előbukkan a kétéves Csenge is édesanyja mögül. Lilla konduktor, de gyermekei születése óta nem gyakorolja hivatását. Öt éve gyesen van, kisfia, Bendegúz már óvodás, a Kispest-Rózsatéri Református Gyülekezet óvodájába jár. Csengének egyáltalán nem ízlik a bölcsőde, így továbbra is kettesben telik otthon a délelőtt és a délután, amíg a családfő, Ádám megérkezik a munkából. Lilla művészléleknek tartja magát, persze mi más is lehetne, hiszen édesapja szobrász, édesanyja pedig üvegműves. A fiatalasszony azt mondja, hogy több dologhoz is kapott tálentumot: varr, verseket ír, énekel, gitározik, fuvolázik. Kisfia megszületése előtt zenekarban is játszott, de két gyerek mellett az esti próbák már nehezen illeszthetők be napirendjébe. Lilla arról mesél, hogy mostanában a kétkezi ügyeskedések állnak közel a szívéhez. Bármilyen furcsán hangzik, a varrogatáshoz blogírás is kapcsolódik. – Két éve kezdtem el blogot írni. Eleinte inkább naplónak szántam, hogy megörökítsem, amit varrok és ami elkerül itthonról. A blogolás segít emlékezni, egy helyen látni mindent, amit készítettem valaha. Ami nem éppen a jelen-

Karakter • parokia.hu • 61


hez kapcsolódik, az könnyen elhalványodik, feledésbe vész. Amikor a sok jó dolgot egy helyen látom, az nagyon jó érzés, amiért hálás vagyok. Akárcsak a naplóírás – segít emlékezni és megállni a csodák felett. Egy idő után rájöttem, hogy nemcsak magamnak írom a blogot, hanem mások is olvassák. Egyre többen érdeklődtek a munkáim iránt és sok megerősítést kaptam, hogy tetszik,

amit készítek. A pozitív visszajelzések önbizalomerősítésnek is jók. Lilla az első Mei Tai babahordozót kislányának varrta. A kis Csenge abban aludt el minden este, egészen egyéves koráig. Azóta egyre több babahordozó készül, és nincs köztük két teljesen egyforma. – Gyönyörű anyagokat lehet kapni egy közeli boltban, és sorban készülnek a színes pántokkal variált babahordozók, amelyeket apukák, anyukák egyaránt szívesen hordanak – mondja Lilla, miközben a hátára kapja kislányát. Csenge mosolyából rögtön kiderül, hogy szívesen üldögél édesanyja hátán, huncut tekintetéből az olvasható ki, anya közelében lenni a legjobb dolog a világon. Az aktív zenélés hiányát most a varrás tölti ki. Mindig muszáj valamit alkotnia. A varrásban a gyerekei inspirálják, nemcsak babahordozók kerülnek ki varrógépe alól, hanem játékgyümölcsök, ételek, torták, faliszőnyegek, függönyök. – Az első érdeklődők a blogon, illetve a közösségi portálokon keresztül jöttek, hiszen ott mindenki láthatja, hogy mivel foglalkozom. Később a gyülekezetben is kaptam lehetőséget karácsony előtt munkáim bemutatására.

62 • Karakter • parokia.hu


A kislányomból tudtam erőt meríteni. Tudom, nem véletlen, hogy így volt időzítve.

A gyülekezetben a bibliaborítók a legnépszerűbbek. Ezekbe mindig beleteszek díszítéseket akár szabad gépi tűzéssel, akár filcmotívumokkal, gombokkal. Nemcsak az anyagokkal, a színekkel is szeretek játszani.

Lillának nagy segítségére van a férje, akivel hat éve házasok. – Teljesen kiegészítjük egymást. Ádám stabil és szilárd, megadja nekem a hátteret az alkotáshoz. Ő eszkábálta össze a varróasztalomat, és ő vette nekem a varrógépet is születésnapomra négy évvel ezelőtt. Mindenben támogat és figyel arra, hogy mire van szükségem. Tudja, hogy lelkileg csak akkor töltő-

döm, ha alkothatok; csak a házimunka nem elég. Lilla nem szövöget nagyravágyó terveket. Amikor a jövőről kérdezem, azt mondja, jó lenne saját kétkezi munkából megélni, zenélni, varrni, dalokat írni. És persze szeretné, ha bővülne a család; Bendegúz és Csenge után hamarosan talán egy újabb kis jövevény foglalja majd el a családi babahordozót. Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Az első bibliaborító története szomorú emlékhez köthető. Lillának két éve halt meg a nagyapja, akkor varrta az első Bibliára való textilborítót. Éppen az év februárjában született Csenge. – Emlékszem, hogy Csenge életének első heteiben nagyon hideg idő volt, majd váratlanul jött egy gyönyörű tavaszi nap. Gondoltunk egyet és átmentünk nagypapámhoz, aki így találkozhatott második dédunokájával. Három nappal később elaludt. Ott voltam nála, hogy elbúcsúzzam tőle, fogtam a kezét, majd itthon várt a háromhetes kislányom, akit gondoznom kellett. Az élet kezdete és a vége olyan közel került egymáshoz.

Karakter • parokia.hu • 63


Csak az elnyomás gyűlölete kevés volt a nemzeti egységhez. 1956. október 23-a ritka történelmi pillanat volt, amikor mindenki önmaga fölé nőtt – emlékezik a Bibó–Göncz–Regéczyper harmadrendű vádlottja, aki börtönben töltött éveiről és egy másik, sokkal nagyobb börtönről is mesélt portálunknak.

TIZENÖT TAVASZ TERHE A rosszul megírt történelem visszajár, a meg nem írt el sem megy – idézte fel Illyés Gyula szavait portálunknak adott interjújában Regéczy-Nagy László, egykori katonatiszt, aki angol követségi alkalmazottként jelentős szerepet vállalt abban, hogy nyugaton is megismerjék a magyarországi helyzetet a forradalom és szabadságharc idején. 1956 novemberében adta át ugyanis az angol követnek Bibó István államminiszter memorandumát, Göncz Árpád kérésére pedig Nagy Imre miniszterelnök egyetlen megmaradt írását juttatta el a követségi titkárhoz. Miután Bibót

64 • Karakter • parokia.hu

és Gönczöt 1957 tavaszán letartóztatták, a követség sofőrje biztosra vette, hogy őt is elhurcolják. Éppen Bécsben járt szolgálati úton, így választhatott: külföldön éli-e tovább az életét, vagy hazajön és bíróság elé áll. Utóbbi mellett döntött. 1957 júniusában tartóztatták le. Kéziratokat juttatott nyugatra Regéczy-Nagy László fiatalon katonai tanulmányokat folytatott, 1944ben avatták tisztté. A második világháborúban részt vett a szovjetek ellen folytatott harcokban. 1946-ban tért haza Magyarországra, ám kato-

nai működését nem folytathatta. A horthysta katonatiszt a rendszerben eleve megbízhatatlannak számított, az pedig tovább rontotta megítélését, hogy korábban nyugaton esett hadifogságba. 1948-ban került az angol nagykövetségre, és az 56-os forradalom alatt is végig ott tartózkodott. Nem volt vitás számára, mekkora kockázatot vállal különösen a Nagy Imre-kézirat angol kézre juttatásával. Ő ebben tudott segíteni, az utcai harcban nem. Bár páncélos volt korábban, úgy véli, azzal ártott volna a nemzeti ügynek, ha beáll a pesti srácok közé. Ha ugyanis később


élve vagy holtan felfedezik a „fasiszta tisztet” közöttük, attól tartott, hogy a munkásokat tüntetnék fel árulóként. Hajszálon múlott Regéczy-Nagy Lászlót több értelmiségiek ellen folytatott tárgyalásra is beidézték, tanúskodnia kellett a Nagy Imre-perben is, míg a Bibó-perben ő maga volt a harmadrendű vádlott. Nem volt kérdés, hogy koncepciós perről van szó, amelynek kétes a kimenetele. Sorsa attól függött, hogy Bibó Istvánt és Göncz Árpádot hogyan értékelik. – Ahogy tizenkét hónap alatt haladtak előre a dolgok, úgy festett, mindkettejüket kivégzik – emlékszik vis�sza Regéczy-Nagy László, akivel pasaréti otthonában beszélgettünk októberben. – Látszott, hogy Borbély János, a „mosolygó hóhér” úgy vezette a tárgyalást, hogy ami a legsúlyosabb ítélet kimondását és megindoklását gátolta, azt nem vette figyelembe. A meglepetés a rossz amerikai detektívfilmek mintájára az utolsó pillanatban jött. Ma már tudjuk – mert

megkaptuk a harminc év elteltével fölszabadított indiai diplomáciai iratokat –, hogy a moszkvai indiai nagykövetség kihallgatást kért Hruscsovtól. Arra kérték, hogy Bibót és Gönczöt ne engedje akasztófára kerülni. Hruscsovot nem érdekelte, hogy az indiaiak barátaiknak nevezik a rendszerellenes magyarokat, azonban ő ekkoriban éppen próbálta megnyerni Indiát a semleges tábor éléről a szocialista tábor számára, ami a Kínával szembeni propagandagyőzelem netovábbja. Fölvette a telefont és ideszólt Kádáréknak, hogy azt a két embert ne akasszák föl. Bibó Istvánt és Göncz Ápádot életfogytiglanig tartó börtönbüntetésre, Regéczy-Nagy Lászlót pedig tizenöt év szabadságvesztésre ítélték. Amikor letartóztatták, fiatal felesége első gyermeküket várta. Tizenöt tavasz terhe – A nagyidős rab nem heteket, hónapokat tölt a börtönben, hanem évszakokat. Azokat morzsolgatja, és az az igazi teher, amikor már az ötödik tavasz múlt el, jön a nyár, és az ember

érzi, hogy még hátravan tíz – mondja az egykori elítélt, aki akkor még nem tudhatta, hogy hat év után kiszabadul. Társaival évente kétszer tíz perc beszélőt kaphattak, ha nem vették el tőlük ezt a lehetőséget is fenyítés miatt. Évente négyszer írhattak tizenhat soros levelet, a jóságos nevelő azonban kihúzta, ami nem tetszett neki. – Amikor néha volt bibliám, az volt az igazi kapcsolat a kintiekkel. Ugyanazt a bibliát olvashattam, amit az itthon maradottak – mondja Regéczy-Nagy László. A rabokat minden reggel hatkor ébresztették, majd negyedóra sétát engedélyeztek nekik a börtönudvaron hátratett kezekkel, szó nélkül. – Igyekeztek az embert kifárasztani, hogy ne nagyon beszélgessen másokkal, a munkáját végezze, másrészt ne legyen módja szervezkedni, szökést előkészíteni. Amikor délután még egyszer negyedóra sétára került sor, már alig vártuk, hogy hazamenjünk a zárkába. Ott egyébként nagyon szűk volt a hely, mert négy emeletes ágy volt benne, közte csak annyi hel�-

Karakter • parokia.hu • 65


re, és ugyanazzal a szájjal az Isten igéjét hirdették, tudva, hogy egy-két megbízott ott ül a gyülekezetben, és majd jelent valamit. Nagyon érdekes volt – a Biblia igazolódott ebben is –, amikor valakinek elmondták, hogy „mi megpróbáljuk értelmezni az igehirdetéseket, mindegyikről jelentést kapunk, aztán összehasonlítjuk, de képtelenek vagyunk megállapítani, hogy az egyik miért tetszik a gyülekezetnek, a másik miért nem”. Ezt mondja az ige is: e világ nem értheti, az külön ajándék, a Lélek munkája – vélekedik Regéczy-Nagy László.

lyel, hogy egy ember tudott mozogni. Vácott egyszemélyes zárkában voltunk négyen, és ágy sem volt. A földön feküdtünk egymás mellett, szalmazsákon és egy csöbör volt bent a maga hasonlíthatatlan illatával. A tizenkét hónap vizsgálati fogságból hetet magánzárkán töltöttem. Az volt a könnyebb. Nem kellett gyanakodnom, hogy ügynökkel vagyok összezárva – teszi hozzá. Kis börtönből a nagy börtönbe Amikor az „osztályellenség” kiszabadult, hatéves kislánya iskolába készült már. – Apósom úgy nevelte föl szeretett unokáját, hogy zökkenő nélkül illeszkedtem bele az életébe, amikor megjelentem. Feleségével, aki hűségesen várt rá, nem hunyt ki egymás iránt táplált szeretetük, ám életük megváltozott az újrakezdéssel. A családfő azt mondja, neki könnyebb dolga volt a börtönben, kapott kosztot, míg feleségének a betevő falatért is keményen meg kellett dolgoznia. Aztán a férjre szakadt a nagyobb teher, kora hajnalban kelt, késő estig dolgozott segédmunkásként a város másik végén lévő gyárban, késő este pedig másodállásban még megpróbált angolra fordítani fáradt fejjel. –A kis börtönből kiszabadult az ember

66 • Karakter • parokia.hu

a nagy börtönbe, a gyűjtőből a drótkerítéssel övezett Magyarországra. Odabent csupa ötvenhatos bajtársammal voltam együtt. Ide kikerültem és mindenkivel szemben azzal a gyanúperrel kellett élnem, hogy ő fog rólam jelenteni. Hat év elteltével nem ismertem rá a nemzetemre. Akikkel együtt adtuk volna az életünket a haza szabadságáért, fütyültek az egészre, igyekeztek elfelejteni mindent, és hasznot húzni a másfajta proletárdiktatúrából. Ha meg kellett magukat húzni, meghúzták, ha nyilatkozni kellett, tudták, mit várnak el tőlük. A répa meg az ostor A világi hatalom keze a református egyházat is elérte. – Egy jó barátom mesélte, parasztfiú volt, református lelkész, hogy megkörnyékezték azzal, mik a céljai, mi szeretne lenni. „Csak mondja meg nekünk, és mi hozzásegítjük” - mondták. A szamár elé tették az ostort meg a répát. Először a répát – ha az nem kell, majd az ostort kapja. Ez volt a módszerük. Volt, akit úgy tűnik, nem kellett noszogatni. – Óriási lelki-szellemi kár származott abból, hogy a békepapok hét közben kommunista agitátorok voltak, aztán vasárnap fölmentek a szószék-

Hős? Áruló? 1956 értékelésében az események kétféle résztvevőjéről mindig szó esik: a mártírokról és az árulókról. Vajon joggal nevezünk így vagy úgy bárkit? – kérdezem a szemtanútól. – Az utca, a város a lehető legszörnyűbb hadszíntér a gyalogos katona számára. Páncélos voltam, innen tudtam, mit érezhet az a szerencsétlen ruszki, aki a rések mögül próbálja megélni az egészet, és min megy át az a kis kölyök, aki még hadipuskával lőni se tanult, nem hogy utcai harcba belekeveredjen. A szovjet gyerekek vidéki surmók voltak, életükben nem jártak nagyvárosban, nem tanították meg őket gyalogság nélkül harcba bocsátkozni magas, szűk utcákban. Ott is hagyták a fogukat. A pesti gyerekek meg filmen láttak hazug utcai harcot, de nem készítették fel őket ennek a keménységére, az iszonyatára. Amikor a nagyöbű rohamtarackok közvetlen közelről lőtték a körúti házakat, és azok leomlottak, maguk alá temették a gyerekeket is. Ők pedig kiállták a próbát, hősként! – idézi fel az egykori katonatiszt a forradalom napjait, aki a követségi furgonnal közvetlen közelről követte nyomon az eseményeket. Regéczy-Nagy László hozzáteszi: – Aki franzstadti vagány volt és maradt egész életében, és belekeveredett ebbe, franzstadti vagányként


állta meg a helyét, még ha később a kucsmapultot támasztotta is. Ez ritka történelmi pillanat volt, ahol mindenki önmaga fölé nőtt. Olyasmit kellett megélnie, amire nem készítette föl senki – hogy is készíthette volna? Utána is csupa olyasmi jött, amire nem volt készen: például arra, hogy számot adjon a vizsgálótisztnek, aki egy nagy asztal mögött ül, és átlát az emberen, mert Moszkvában megtanították kihallgatni. Nyitott szemmel ment a halálba Ami Nagy Imrét, az 56-os forradalom koncepciós perben halálra ítélt miniszterelnökét illeti, politikai meggyőződése ellenére Regéczy-Nagy László megbecsüléssel szól róla. – Nem csekély belső küzdelemmel felőrölte magában az ellenállást, és elvállalta a dicstelen halált. Aki akasztófán végzi, azt megtapossák még halálában is. Nagy Imre elvállalta, hogy ő a nemzetközi munkásmozgalom, a szocializmus elárulója. Csak annyit kellett volna mondania, hogy életben maradjon: „elvtársak, a tömegek uszályába kerültem, tévedtem, ez ellenforradalom volt”. Akkor erkölcsi halál árán megmentette volna az életét, ahogy Kádár a Rajk-ügyben megmentette a sajátját – vélekedik az egykori elítélt. A kívülállók számára is feltűnt, ha valaki fellépése elütött a diktatúrában megszokottól, teszi hozzá. – Az angolok mindig tudni akarták Bibó István véleményét, mert meg-

döbbentek, amikor bevittem a követségre az első nyilatkozatát. Ezen a kiégett, romos, eltaposott Budapesten egyszer csak megjelenik valaki teljes európai szellemi fegyverzetben, és nemcsak tömör helyzetelemzéssel szolgál, hanem a kiutat is megmutatja. Államférfi – ezt nem várták. Attól kezdve a professzor megkérdőjelezhetetlen tekintély volt – emlékszik vissza Regéczy-Nagy László. A papa a csokoládéval Vajon rá lehet-e sütni az áruló bélyegét arra, aki megtört a kínzások közepette, vagy vállalta ugyan a jelentések megírását, de ügyelt arra, hogy azok semmitmondóak legyenek? – Borzasztó nehéz családos embernek a gyerekei nevében olyan döntést hozni, ami elvágja őket a normális élettől – mondja a házassága első hat évében raboskodó férfi. – Saját magára nézve mindenki elvállalhatja a mártíriumot, csak a családjára nézve nem. Aki ezt nem próbálta, nem tudhatja, micsoda belső harc. A probléma az, ha valaki annyira beépült a neki kenyeret adó rendszerbe, hogy ma az egész értékítélete csak abból áll, hogy neki Kádár idejében jó volt. A gyerektől persze nem vehető rossz néven, ha örömmel várja haza a kedves édesapját, mert annak a zsebéből minden nap előkerül egy tábla csokoládé. Egy nap meghal az apa, előkerül a hitelező és kiderül, hogy nem a saját keresményéből hozta a csokikat, hanem kölcsönből, és most a gyereken hajtják be visszamenőleg kamatos kamattal az összes csokoládénak az árát. Minden nap sanyarú lesz az élete az adósság miatt, de ő továbbra is csak a papa csokoládéjára emlékszik… Regéczy-Nagy László hozzáteszi: – Többen kérdezték, ki tett több kárt a nemzetben, Rákosi a maga bunkójával vagy Kádár. Meggyőződésem, hogy Kádár. Rákosi az otromba sztálinizmus erőltetésével a forradalmat és szabadságharcot kapta ered-

ményként, Kádár pedig harminchárom esztendő alatt ezt a szomorú állapotot, amit ma is láthatunk. A legnagyobb kárt a munkásosztálynak okozta, eltaposta, szétzüllesztette őket, a magyarság utolsó, még fennmaradt erősségét. Szabadság, de hogyan? – Európától sokat vártunk. BangJensen dán diplomata az élete árán is megvédelmezte az ENSZ Ötös Bizottsága előtt a forradalomról vallomást tevő magyarok névsorát – inkább elégette, minthogy föladja, aztán három nap múlva megölték. Ez a fajta Európa volt a reménységünk, aztán kiderült, hogy az már régen nincs – mondja Regéczy-Nagy László. A rendszerváltáshoz fűzött remények naivak voltak, mert a nyugati típusú demokráciához fel kell nőni, és ez nem megy egyik napról a másikra – teszi hozzá. A nagykorúság felé tett lépések egyike volt az is, hogy Magyarországon 1988-ban megalapították a Történelmi Igazságtétel Bizottságot, amely a történelemhamisítás leleplezését és a Kádárrendszer alatt pellengérre állított személyek méltó megvilágítását tűzte ki célul. – Gróf Mikó Imre, Erdély legnagyobb történésze azt mondta: a történelem nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk. Aki nem áll semmin, mibe ereszt gyökeret? – kérdezi a bizottság jelenlegi elnöke. RegéczyNagy László hangsúlyozza, ha nem ismerjük meg az igazságot, nincs, ami szabaddá tegyen minket. – A szabadságot ideig-óráig kivívhatjuk magunknak, de vajon tudunk-e vele élni? Krisztuson kívül nem tudunk. Nincs fontosabb, amit a nemzetemnek kívánhatnék, mint hogy megtapasztalja az igazi szabadságot, amit Krisztus hozhat el. Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 67


HALÁL RÁ? Mi a súlyosabb büntetés: egy életen át rácsok mögött élni és tudni, hogy onnan soha nincs szabadulás, vagy a halál? Ha lenne halálbüntetés, az elvetemültek rémületükben jó útra térnének?

68 • Karakter • parokia.hu

Nehezen csitulnak az indulatok, hetekig beszédtéma volt a halálbüntetés, amikor júliusban megöltek egy fiatal pécsi pszichológusnőt. Az ügy kapcsán beszélgetünk a Legfelsőbb Bíróság egyik nyugalmazott bírájával, akinek tanácsa kétszer hozott halálos ítéletet, és egy börtönlelkésszel. Válaszokat keresünk – a többi közt arra, vajon van-e különbség az emberi életek értéke között, mi a valódi büntetés, vannak-e javíthatatlanok, létezik-e cigánybűnözés. A halálbüntetés visszaállításáról értelmetlen lenne vitázni, mert az Európai Unió tagjaként erre nincs lehetősége Magyarországnak. Kétszer hoztak halálos ítéletet Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának nyugalmazott bírája, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett tanácselnöke még olyan korszakban is ítélkezett, amikor a halálbüntetés bevett büntetési mód volt a magyar jogban. Két alkalommal volt tagja olyan bírói tanácsnak, amely halálos ítéletet hozott. Az egyik ügy a mai napig nyomasztja és – mint fogalmaz – soha nem fog belenyugodni. A rendszerváltás előtt általában az úgynevezett minősített emberöléseket, gyilkosságokat büntették halállal, de Völgyesi Miklós azt mondja, hogy a politika is beleszólt az ítélkezésbe.


– A Kádár-rendszerben a bírói tanácsok elnökei többnyire a rendszer bizalmi emberei voltak, akik sokszor pártmegbízást teljesítettek. A kommunista eszmétől megszállottan különösebben nem becsülték más emberek életét. Szó szerint vették, hogy a múltat a hozzá tartozó emberekkel együtt el kell törölni. Nagy számban hoztak halálos ítéletet, az 1956 utáni ítélkezésben futószalagon küldtek embereket a bitófára. Nincs igazság, ha nem akasztják fel A nyugalmazott bíró egy gyilkossági ügyet idéz fel, amelyben a bírói tanács olyan férfit ítélt halálra, aki szerelemféltésből ölte meg szerelmét még a nyolcvanas években. – Ez az ítélet még az akkori mércével mérve is teljesen indokolatlan volt. Az első fokon eljáró megyei bíróság 15 év börtönt adott, amit a másodfokú bíróság halálbüntetésre súlyosbított. Emlékszem, ott volt a tárgyaláson a Magyar Rádió tudósítója, aki szaftos tudósítást adott az ügyről, a pártból pedig azt mondta valaki, hogy nincs igazság, ha az ilyen embert nem akasztják fel. A két bíró kollégám erre a „sugallatra” a hátam mögött megállapodott abban, hogy halálbüntetést szabnak ki. Hiába kértem, hogy kegyelemből változtassák meg az ítéletet, ez nem sikerült, és a férfit kivégezték. Rettenetes élmény volt. Ölni pecséttel is lehet A Völgyesi Miklós által említett másik esetben a nyugalmazott bíró szerint nem is lehetett más az ítélet, mint a halál. – Itt ugyanis nem volt remény arra, hogy az elítélt megváltozzon a büntetés hatására. Egy jó nevű, közismert család sarja emberölésért töltötte jogerős büntetését a börtönben, ahol sérelme támadt az ott dolgozókkal és a büntetés-végrehajtási intézet műhelyében őrült ámokfutást végzett: hét embert megkéselt,

közülük többen meg is haltak.Több embert megölt, visszaeső volt, ezért halálbüntetést kapott. Ölni pecséttel is lehet, de halálbüntetést kiszabni nehéz dolog. A szabályok általában bölcsek, de kérdés, hogyan alkalmazza ezeket a bíró. Az egész igazságszolgáltatásban sok a hipotetikus elem. A bíró feladata, hogy a rendelkezésre álló – sokszor egymásnak ellentmondó –bizonyítékok alapján eldöntse, hogy melyiknek miért tulajdonít bizonyító erőt, és melyiket nem veszi figyelembe. A példátlan eset A jogtudomány szerint a büntetés célja, hogy az elkövetőt meg kell próbálni a büntetéssel megváltoztatni. Erre jó példa az úgynevezett whiskys rabló esete, ami példátlan a magyar kriminológia történetében. – Ambrus Attilát én ítéltem el ötven rendbeli fegyveres rablás miatt. Nemcsak a bankokat, az ügyfeleket is kifosztotta. Egyedül egy szegény nyugdíjas nőt kímélt meg, aki ügyfélként tartózkodott az egyik bankban, és az asszony sírva fakadt, hogyha elveszi a kis pénzét, hogy fog élni a következő nyugdíjig. Ambrus Attila erre visszaadta a pénztárcáját. De az a bűncselekményhalmaz, amire 17 évet kapott, egyfajta kegyelmi ítéletnek is nevezhető, mert bizonyos körülmények esetén a büntetés súlyosabb is lehetett volna. Völgyesi Miklós azt mondja, nagyon örül, hogy ötvenéves igazságügyi pályafutása alatt találkozott végre egy konkrét esettel, valakivel, aki a börtönben megjavult. – Ambrus Attila tanult, diplomát szerzett és tisztességgel meg tud élni. Aki képes ekkorát változtatni a maga életén, az előtt le a kalappal. Legyen ő etalon, pozitív példakép más elítéltek számára, hogy meg lehet változni. Az emberi méltóságot sérti Az Alkotmánybíróság 1990. október 24-én minősítette alkotmányelle-

nesnek a halálbüntetést. A Sólyom László vezette testület határozatában kimondta: a büntető törvénykönyvnek (Btk.) és a büntetőeljárásról szóló törvénynek, valamint más jogszabályoknak a halálbüntetésről rendelkező részei alkotmányba ütköznek. – Kevesen tudják, hogy Sólyom László a halálbüntetés alkotmányellenességét abban találta, hogy az súlyosan sérti az emberi méltóságot. Számomra ez meghökkentő érvelés, de be kell látnom, ha az emberi méltóságnak ekkora teret adunk, akkor a döntést, ami mindenkire nézve kötelező, megváltoztatni sem most, sem a jövőben nem lehet. Nagy hiba, hogy nincs halálbüntetés Völgyesi Miklós ennek ellenére úgy fogalmaz: nagy hibának tartja, hogy ma nem alkalmazható halálbüntetés. – Tisztában vagyok vele, hogy a nemzetközi megállapodások nem teszik ezt lehetővé. Sokan embertelennek tartják a halálbüntetést. De akit megöltek? Ne felejtsük el az éremnek ezt az oldalát sem – figyelmeztet a szakember. A halálraítélteket felakasztották Magyarországon. Az ítélet végrehajtásánál az első fokon eljáró bírónak személyesen is részt kellett vennie. A végrehajtásnak valóban volt egy embertelen, megalázó procedúrája – ismeri el a bíró. Van visszatartó ereje Völgyesi Miklós szerint igenis van visszatartó ereje a halálbüntetésnek, butaságnak, naivitásnak tartja, hogy filozófiai alapon sokan az ellenkezőjét állítják. – Sok éves bírói tapasztalat után fogalmazom meg a véleményemet, ami elvi fejtegetés. Azt tartanám jó megoldásnak, ha a halálbüntetést meg lehetne hozni, de annak végrehajtását próbaidőre felfüggesztenék. Halálos ítéletet csak a legsúlyosabb esetekben hozhatnának, terrorcse-

Karakter • parokia.hu • 69


lekményeknél, tömeggyilkosoknál, emberiességellenes cselekményeknél, kegyetlenül, aljas indokból elkövetett gyilkosságoknál. Szerintem például a World Trade Center ellen elkövetett támadásban az elkövetők büntetése nem lehet más, csak halál, már ha egyáltalán valaki élve kerül az igazságszolgáltatás kezére. Vagy itt van a hírhedt sorozatgyilkos, bérgyilkos Magda Marinko, akinek a megváltozására nincs remény, mégis évtizedeken keresztül etetjük, itatjuk, őrizzük, vigyázunk rá. Ez az elvetemült bűnöző nem kerülhet vissza közénk a táradalomba, mert egy ilyen ember teljesen kiszámíthatatlan. Nem tudom, kinek jó ez. Vagy, hogy mondjak egy közelebbi esetet, a veszprémi kézilabdás, Marian Cozma gyilkosságához hasonló esetnél huszonöt évvel ezelőtt előfordulhatott volna, hogy halálos ítéletet hoz a bíróság, mert egy ember meghalt, kettőnek pedig csak a műtőasztalon mentették meg az életét. A voksomat amellett is letenném, hogy a köztársasági elnök kizárólagos joga legyen a kegyelem gyakorlása, és ne kelljen ellenjegyzést kérnie az igazságügy-minisztertől. (A hatályos szabályok szerint az igazságügy-miniszter terjeszti a köztársasági elnök elé a kegyelmi kérelmet, az államfő dönt, majd az igazság-

70 • Karakter • parokia.hu

ügy-miniszternek ellenjegyezni kell ezt – a szerk.) – Bándy Kata ügye kapcsán beszélgetünk. A pszichológusnő példakép lehetett volna minden fiatal nő számára, majd jött egy tekergő, aki bűnözött, ivott, drogozott. Bándy Kata elvesztette egyszeri és megismételhetetlen életét. Nem lehet anya, nem lehet majd az idős szülei támasza, családjának pedig rettenetet kell végigélni. A gyilkosnak a tetteiért felelni kell – zárja gondolatait a bíró. Hallja a hangokat A református börtönmisszió vezetője sok időt tölt elítéltekkel, köztük olyanokkal is, akik tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak (tészesek), vagyis soha többé nem jöhetnek ki a börtönből, a rácsok mögött élnek halálukig. L. Molnár István szerint a bűn mindaddig ott van, amíg Isten meg nem bocsátja. A fogvatartottak a bűnükkel és a törvény által adott büntetéssel együtt élnek. – A bűn, a büntetés és a bűnhődés együtt van. A bűnnek a büntetése nem az, hogy bűnhődök, hanem az, hogy ott marad rajtam a bűn. Az egyik fogvatartott mesélte, hogy a cellájában folyamatosan hallja azokat a hangokat, amikor ütötte azt az embert, akit agyonvert.

Ez a büntetés, nem az ítélet, tehát a bűnnek a jelenléte az életükben sokkal súlyosabb és fájdalmasabb érzést ad a fogvatartottaknak, mint maga a szabadságvesztés. A büntetés ugyanis mozgásteret hagy az életükben. Naponta elmehetnek egy órára sétálni, részt vehetnek programokon, fúrhatnak, faraghatnak, kézimunkát végezhetnek, tévét nézhetnek. A közbeszéd gyakori témája, hogy a börtönben jól „elvannak” az elkövetők, hiszen a szabadságon kívül mindenük megvan, a lelkész azonban másként gondolja ezt, mivel – mint mondja – mi nem tudjuk magunkat az ő helyükbe képzelni. Hiába akarnak a bűnözők nem gondolni a bűnükre, és lazák, lezserek maradnának, egyszer csak felbukkan a gondolat… Végezzen ki! L. Molnár István a teljes életfogytig tartó szabadságvesztés súlyát egy olasz példával mutatja be. Néhány hete Olaszországban a köztársasági elnökhöz fordultak az életfogytig tartó büntetésre ítéltek, hogy végezzék ki őket. – Nem kegyelmet kértek Mario Montitól, hanem szó szerint azt, hogy végeztesse ki őket, mert olyan állapotban vannak, hogy képtelenek tovább élni. Úgy gondolták tehát, hogy az emberi élet végességéhez érkeztek el, hiába lenne még lehetőségük élni, már nem akarnak. Ez is bizonyítja, hogy nagyon nehéz életfogytosként élni, egy olyan bilinccsel, amit soha nem lehet már levenni. Még tíz olimpiát megélhetne Hazánkban nagyjából húszan töltik teljes életfogytig tartó börtönbüntetésüket. – A tészesek nagyon érdekesen számolják a napokat, inkább eseményekhez kötik az életüket. Úgy mondják, hogy még 8-10 olimpiát megélhetek. Ők egészen másképpen lát-


ják a kontúrokat, máshová helyezik a hangsúlyt, mint mi. Ha az ember nem kérdezi őket, nem beszélnek, de ha faggatózik a lelkész, akkor válaszolnak. Minden napjuk új, mégis ugyanaz. Lassan elveszítik a kapcsolataikat, elpártolnak mellőlük az ismerősök, barátok, végül a család is.

ális indíttatással indul a másik felé, annak vannak következményei. Nem értek egyet azzal, hogy a halálbüntetés elrettentő példa lenne. A nevelés a fontos, arra nevelni az embereket, hogy amikor odaér egy bizonyos szituációhoz, ne tegye meg a rossz lépést, mert az bűn.

„Igazságot szolgáltatnak” a rabok Nem titok, hogy a börtönben is van egy sajátos hierarchia, sőt bizonyos bűnelkövetőket maguk a fogvatartottak is megvetnek, kiközösítenek, esetleg bántalmaznak. – Nehéz ezt elkerülni, de van ilyen, és pontosan a bűncselekmény minősége okozza ezt. Maguk a fogvatartottak is megpróbálnak igazságot szolgáltatni a börtönön belül. Ehhez persze nincs joguk, ezt nem szabad, a törvény ezt tiltja, hiszen elég büntetés az embernek, hogy börtönbe kerül. Bent nem lehetne fokozni ezt. A fogvatartottak egymás között mégis kialakítanak egy rendet. Ha valakiről megtudják, hogy pedofil, gyereket vagy nőt ölt, arra azonnal reagálnak. Ezt a fajta túlzott agresszivitást és erőszakosságot egymás között is büntetik.

Szex és erőszak A társadalom olyan ponthoz érkezett, amikor már nem tud mit kezdeni a bűnösökkel, csak büntetni tud – vélekedik a börtönlelkész. – Az egyháznak lehetőséget kell kínálnia a változásra. Ezt a lehetőséget az óvodától kell kezdeni és felépíteni egészen az egyetemig, kialakítva azt a fajta értékrendet, ami a társadalmi normalitást megadja. A fiatalok többségének nagyjából kétféle motivációja van, vagy a szex, vagy az erőszak motiválja őket. Szabad gondolkodásban élnek, nincs, ami visszafogja az indulatukat, a kezüket, mert hiányzik belőlük a belső fék, az erkölcsi érték. Ha megnézzük Bándy Kata gyilkosát, a saját anyja sem ismerte a fiát, mert azt mondta, hogy lopni ugyan lop, de nem öl. Az anya tehát rosszul ismeri a gyerekét. Otthonról ez az ember nem hozott értékrendet, sem az iskolából, sőt már hat évet ült börtön-

Nem elrettentő a halálbüntetés L. Molnár István szerint nyilvánvaló, hogy a bűnhődés és a büntetés összetartozik, de felteszi a kérdést, hogy büntetni kell-e az embert, vagy pedig megértetni vele, hogy mit tett és olyan szintre emelni az életét, amelyen ő maga is meg tud változni. – A végső cél az, hogy változzon meg a gondolata, az érzése. Ebben tud segíteni az erkölcsi érték, a hit, a börtönlelkész. A börtönben a kötelező etikaoktatás vagy hittanoktatás bevezetése sokat adhatna. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy órát kötelezően ott kellene ülni és hallgatni, amit a lelkész mond, hanem bevonni a fogvatartottat életszituációkba, döntésekbe, meg kellene nyitni a belső világát, hogy lássa be, ha valaki erőszakkal vagy éppen szexu-

ben és ott sem találkozott normális értékrenddel.

Kompenzálás Egy elvett életet nem lehet visszaadni, a gyilkosságot nem lehet jóvátenni. Ne feledkezzünk el az áldozatokról, a családokról, akiknek elvették a szép és okos gyerekét, vagy éppen a vagyonát, ezt lehetetlen pótolni. – Csak Isten tud kompenzálni, egy ember sohasem, mert a seb mindig ott marad. Mégis lehet a jóvátétel szándékával közeledni a másik felé. A börtönlelkész arról beszél, hogy a bibliai értékrend nem az igazságot, hanem az embert teszi központba. – Nem a bűn elkövetésének a megtorlása a cél, hanem a bűn elkövetőjének a megmentése. Jézus megmutatta az elkövetőnek azt az orcáját, ami meg tudja menteni az embert. Nem elpusztítani, hanem megmenteni. A halálra ítélés, a kivégzés gondolata nem az embert akarja megmenteni. Jézus meg tudja büntetni a bűnt úgy, hogy megbocsátja, és megmenti az embert úgy, hogy megváltja. Fekete Zsuzsa

Karakter • parokia.hu • 71


HÁZAS EMBERRE RÁ SE NÉZZ? Az első kávézás csak látszólag ártatlan dolog. A flörtöt sokan megengedik maguknak, pedig nagyon hamar mélyebbé válhat a kapcsolat. A csábítás mindenkit érint, ebből a szempontból a munkahely a legveszélyesebb terep.

72 • Karakter • parokia.hu

A hűség csak belső fegyelem kérdése? Létezik-e visszaút a félrelépés után? Mindig a bűn hordaléka, ha egy házasság eljut a mélypontra, aztán a válás gondolatáig – véli Csókay András. Az ismert idegsebész feleségével, Altay Daniellával sokszor állt a nyilvánosság elé, hogy személyes példájukkal bizonyítsák, a legmélyebb párkapcsolati válságból is van visszaút. A férj sokszor volt hűtlen feleségéhez, egyik kapcsolatából egy kislánya is született. A felesége mindannyiszor megbocsátott neki, végül András megbánta tetteit és visszatért családjához, azóta hűségben és boldogan élnek – mint mondják, nem is tudják elképzelni egymás nélkül az életet. A Csókay házaspárnak öt gyermeke van. A második odanézés Daniella szerint már a flörttel is óvatosnak kell lenni, mert butaság azt gondolni, hogy abból nem lehet baj. – Addig nincs is probléma, amíg el nem jön az első közös kávézás, ami csak látszólag ártatlan dolog. A flörtről sokan azt gondolják, hogy színessé teszi az életet, de ez mégis sikamlós talaj. András szerint nem azzal van baj, ha valaki észrevesz egy szép teremtményt, hanem a „második odanézéssel”. A férfi úgy fogalmaz korábbi hűtlenségéről és tetteiről, hogy azok súlyos, halálos bűnök. Azt állítja, hogy jó házassága volt, nem hiányzott belőle


hanem egészen más utat választott. A szelídség, a megbocsátás pedig térdre kényszerítette a gonoszt és Andrást is.

semmi, mégis megcsalta feleségét. Több mint egy évtizeddel a történtek után úgy emlékezik, hogy akkor kezdődött a probléma, amikor elhagyták a templomot és nem gyakorolták keresztény hitüket. Gyere, legyél hűtlen! – Jól ment a szekér, jól megvoltunk egymással, még kérdeztem is, minek templomba menni? – meséli András. – Aztán kiégtem, és a kísértő behatolt a lelkembe. Ez persze nem úgy jön, hogy „Gyere, legyél hűtlen!” Bár ebből a szempontból a munkahely, különösen az orvosok és művészek világa veszélyes terep. Az ördög okos: elhitette magáról, hogy nem is olyan rossz, és már csak azt vettem észre, hogy a hatodik-hetedik lépcsőnél tartok. Megmagyaráztam magamnak, hogy a házasságok fele felbomlik, nem olyan nagy bűn, amit teszek. Aztán pokollá vált az életem, nem tudtam szabadulni. Mindegy, hogy mit imádok: a rock and rollt, pénzt, alkoholt, kábítószert vagy házasságtörést, mindegyik bálvány és pokollá teszi az ember életét. A belső hang hiába szólal meg, a gonosz visszapofozza azt, és elzárja a palackot, ahonnan ki akar jönni a lelkiismeret.

Ne kiabálj! András szerint a megtérés isteni kegyelem, de az emberek is sokat segíthetnek azzal, ha élesztgetik egymás lelkiismeretét. Daniella ugyanis soha nem kiabált Andrással, hanem mindig megbocsátott. Ennek a magatartásnak nagy szerepe volt abban, hogy a férje visszatért hozzá, hiszen – mint mindketten állítják – még a bűnösnek sincs kedve olyan családban élni, ahol folyamatosan a szemére hányják a tetteit és veszekednek vele. Daniella nem a hisztis, sértődött asszony szerepét vette fel,

Még ma is összeszorul a szíve A megbocsátás azonban nem volt könnyű, hiszen sok-sok hűtlenség, hazugság és bűn száradt András lelkén. A házaspár szerint isteni segítség nélkül nem ment volna a megbocsátás. Daniella arról mesél, hogy férje tettei miatt akkoriban összedőlt számára a világ; folyamatosan rosszul volt az idegességtől, állandó feszültségben, rossz közérzetben élt. Csak arra próbált koncentrálni, hogy a gyerekeket – akkor három fiuk volt – nevelje, szeresse, védje, hogy a legkevesebb sérülés érje őket. Abban is biztos, volt, hogy az élete megoldása nem egy másik férfi és nem egy másik apuka. Daniella azt mondja, hogy a mai napig is összeszorul a szíve, ha azokat a dalokat hallja, amiket akkoriban játszottak a rádiók. Sőt, mostanában nyílt a közelükben egy pékség, amelyik női nevet visel, még erre sem tud jó szívvel ránézni. – Nem azért, mert attól tartok, hogy ez újra előfordulhat velünk, csak rossz emlékeket ébreszt bennem. Azért tudtam megbocsátani, mert éreztem Andrásban a szándékot, hogy való-

Karakter • parokia.hu • 73


ban meg akar változni. Hiszem, hogy megváltozott, szoros kapcsolatban van Istennel és keresi az Úr szándékát. Azonban száz százalékig bízni csak Istenben lehet. Papa, ne hagyj el minket! András markáns véleményt fogalmaz meg arról, mit kell tenni, ha egy házasság megromlik. – Ki kell békülni, együtt kell maradni! Isten segítségével rendbe lehet hozni az életet. Mi is azért teszünk bizonyságot, hogy mások tanulhassanak a hibáinkból. Én sokáig hazudoztam, féligazságokat mondtam, ördögi tervek érlelődtek meg bennem. A kamasz fiam egyszer azt mondta nekem, hogy „papa, mindegy, mit csinálsz, csak ne hagyj el minket!” És én megígértem neki, miközben éppen megszegtem az ígéretemet. A bűnben nem lehet logikát keresni. A válás rossz, a házasság a szentség. Minden gyerek azt akarja, hogy a szülei együtt maradjanak, és senki ne higgye, hogy igaz a közszájon forgó teória: majd békés úton elválunk és minden rendben lesz. A gyerek, mindegy hány éves, sérül a válásnál. Az egyetemen egy 22 éves tanítványom bukott meg a szigorlaton, mert annyira megviselte, hogy váltak a szülei – mondja András. Tiszta lappal Daniella szerint vannak olyan esetek amikor el lehet válni, de az ő életük szerencsére másként alakult. – Amikor elhatároztam, hogy a férjem tiszta lappal indulhat, akkor tudtam, ehhez hozzátartozik az is, hogy a családunk befogadja az ő kislányát. A gyerekeim is megértették, hogy ő a családunk része. András elmondta a fiúknak, hogy mi történt, bocsánatot kért tőlük, ráadásul annyit ostorozta magát, hogy az már nekünk volt sok. A nehéz évek után még két gyerekünk született, most szinte olyanok vagyunk, mint egy nagy „szicíliai” család.

74 • Karakter • parokia.hu

Sírig tartó szerelem? Sírig tartó szerelem nem létezik, de sírig tartó hűséges házasság igen – állítja a Károli Gáspár Református Egyetem docense. Komlósi Piroska pszichológus, párterapeuta sokszor tapasztalta a családterápiák alkalmával, hogy bár a szerelem elhalványul egy idő után, mégis visszatérhet, akár többször is. A hűség azonban más dolog: ez belső fegyelem kérdése, nő és férfi egyaránt komoly csábításnak van kitéve. A munkahelyi flört valóban komoly veszélyt jelent, hiszen nyolc órát együtt vannak a munkatársak, ennek az időnek csak töredéke jut otthon a házastársra. A flörtbe aztán könnyű mélyen belecsúszni. A szakember szerint nincs recept, hogyan lehet ellenállni a kísértésnek, de aki felismeri, hogy hiányállapot lépett fel a házasságában, az nagyon sokat tud tenni a változás érdekében. A harmadik térhódítása – A hiányállapot veszélyes helyzet, hiszen ilyenkor képes teret hódítani egy harmadik fél. A megkopott, elszürkült mindennapokat fel kell frissíteni, mert ha nem figyelnek egymásra otthon, sem azt nem veszik észre, hogy a másik boldogtalan, sem azt, ha egyszer csak „boldoggá” válik,

csak éppen a házastárs egy harmadik ember miatt van feltöltődve. Az éberség nem a másik iránti gyanakvást jelenti, hanem az aktív önvizsgálatot. Fel kell tenni a kérdést: mit nem tudok úgy csinálni, mint régebben, mit nem adok meg a páromnak? A párkapcsolaton érdemes terapeuta segítségével dolgozni – teszi hozzá Komlósi Piroska. Már nem vonzó a külső A 35-45 év közötti kor úgynevezett normál krízisidőszak minden ember életében. Az életközépi aggódás azt jelenti, hogy az emberek elkezdenek aggódni a külsejük miatt, amely már nem olyan vonzó, mint korábban. – Amikor a külső gyengül, érdemes


az érettségre, a belső értékekre fókuszálni. A házasságban megkophat a figyelmesség és a szeretet is. De ha bölcsen kezeli a pár ezt az időszakot, akkor akár a kapcsolat elmélyülését és megújulását is hozhatja. Tagadhatatlan, hogy vannak kapcsolatok, ahol beüt egy-egy kaland, de ezen is lehet dolgozni. A megoldást azonban nem a másik miszlikre szedése jelenti, hanem annak a megkeresését, mire van szükségük, hogy boldogok legyenek. Gyakori eset, hogy egy negyvenes éveiben járó pár szülőként jól működik, azonban mint férfi és nő nem szólítják meg egymást a mindennapokban. Érdemes kettesben, gyerekek nélkül eltölteni időt, társaságba menni, hiszen a megszokottól eltérő környezetben vagy egy munka utáni randevún új színét is megmutathatja a párjának bárki.

– Ez az egyik legbölcsebb dolog, ha valaki nem akarja az életében a bonyodalmak tömkelegét. Az emberek jó részének fogalma sincs arról, hogy a válás fájdalmak, sérelmek, haragok, bűntudatok tömegét hozza magával. Az úgynevezett mozaikcsaládokban élőktől sokat hallom, hogy rossz döntés volt a válás. Te gyereked, én gyerekem, mi gyerekünk, nem egyszerű téma. A gyerekeknek nehéz elfogadni az új szülőt, ráadásul az exek folyamatosan „ellenhangolják” a gyerekeket, akik érzelmileg két-háromfelé szakadnak, megtanulnak színlelni, és azt, hogy kinél mit lehet mondani: hiszen az anyának fáj, ha apánál jól érzi magát, és akkor inkább nem mutatja, vagy hazudik, hogy ne okozzon bánatot a szülőjének.

Nehéz lemondani a pásztoróráról A hűtlenség nem feltétlenül vezet váláshoz és nem oka a válások többségének – mondja Komlósi Piroska. – A pásztorórás kapcsolat jelentette élményről azonban nehezen mondanak le az emberek, ráadásul a harmadik fél gyakran nem engedi vis�sza a családjához a szeretőjét, még akkor sem, ha az már menne. Olyat is látok a munkámban, hogy a hűtlenné vált férjben folyamatos bűntudatot kelt a feleség: a férfi ránézve a feleség bánatos arcára csak arra tud gondolni, hogy ő tette tönkre. Egy romos családi légkörbe nehéz visszamenni, a nőnek viszont hatalmas belső erő kell ahhoz, hogy képes legyen megbocsátani és színes otthont teremteni, ahol a férfi újra jól érezheti magát. Bűntudatkeltéssel elvadítani nem szabad.

Érdemes a megmentésen dolgozni A fogyasztói társadalom azt sugallja, hogy dobjuk el a régit és szerezzünk újat. A cipőt sem javítjuk meg, hanem újat vásárolunk. A közszellem is azt táplálja, hogy újat keresni, és válni érdemes. – A trend, miszerint újra cserélem a régit, szinte agymossa az embereket, és alig hallunk arról, hogy érdemes dolgozni a régi megmentésén. Természetesen van olyan eset is, amikor szakemberként azt mondom, hogy válni kell. Néhány esetben belátható, hogy a kapcsolat tartósan a rosszat hozza ki a felekből, ez kóros kapcsolódás lehet. Van olyan, amikor az egyik fél folyamatosan kiéli agresszivitását, dominanciáját, míg a másik ráhangolódott egy nyuszi szerepre. Az egymást fizikailag vagy érzelmileg súlyosan károsító esetekben, amikor az egyik fél képtelenné válik az önvédelemre, megoldás lehet a válás – véli Komlósi Piroska.

Házas emberre rá se nézz! Egy szerelmi háromszögben mindenkinek megvan a maga felelőssége. Valaha a lányokat azzal a bölcs útravalóval engedték útra az anyák, hogy „házas emberre rá se nézz!”

tottunk, még akkor sem, ha ez nagyon fiatalon történt. – Az Úr nem véletlenül rendel valaki mellé. Hibáinkon azonban nem úgy kell javítani, hogy fájdalmas önostorozásba kezdünk, mert ez bénít és gátolja a rugalmas, kreatív gondolkodást. A hívő embernek is fel kell ismerni, hogy az önismeret kultúrája nem az önvádlást, hanem az önelemzést jelenti. Megérteni azt, hogy mit hoztam magammal a családomból, mi az, ami nem jó és min lehet változtatni. Harminc-negyven év áthangolása azonban akár 1-2 év pszichoterápiás munkát is igényelhet. Fekete Zsuzsa

Választásunk nem véletlen A pszichológus szerint nem véletlen, hogy valakit házastársunknak válasz-

Karakter • parokia.hu • 75


KALANDTÚRA EGY ÉLETEN ÁT Vajon mi a szerelem? Érzelem vagy elhatározás kérdése? Valentin-napon mindenki a szerelemről, a szeretetről beszél. Arról alig hallani, hogyan működik egy szerelmi házasság, milyen egy élethosszig tartó kalandtúra párban.

76 • Karakter • parokia.hu

Ma azt mondanánk, gyerekfejjel kötöttek házasságot. Lackfi János költő, műfordító alig volt húszéves, felesége Bárdos Júlia pedig tizennyolc, amikor összeházasodtak. Öt gyermekük született. Boldog párnak vallják magukat, de nem tagadják, sok nehézséggel megküzdenek a házasságukban. Már megszülettek a gyermekeik, amikor fokozatosan rájöttek, hogy mennyire különböznek egymástól. Az egyiküket például a foci, a másikukat a kutyák érdeklik, de egymás hobbijai egyáltalán nem izgatják őket. A negyvenes éveik elején járó házaspárt külön-külön faggattuk szerelemről, hűségről, kísértésről, de főként arra voltunk kíváncsiak, nekik hogyan sikerül az, ami a párok többségének nem megy: jól működő házasságban, szeretetben élni. A férj: Lackfi János költő, műfordító Elég-e egy férfinak egyetlen nő egy életen át? Különösen egy művészember esetében... Nőben nincs hiányom: öt nővel élek egy fedél alatt, hiszen a feleségem mellett négy lányom és egy fiam van. Weöres Sándor mondta, hogy mindannyiunkban van egy szent és egy tömeggyilkos. Természetesen, nem mindegy, hogy melyik irányt választjuk, de a kettő között – ezt íróként is tudom – nagyon


sokféle énünk van. Egy ember ezer ember. A másikban is benne van az összes mintázat, különböző arányokban, alkatának megfelelően. Ha valakit igazán meg akarok ismerni, mintha az egész világot ismerném... Ez a belső magva a házasságnak. Mindenki csak ezután jön: a gyerekek, a szülők is. Sok házasságot az feszít szét, hogy „de hiszen anyu azt mondta”... Odaáll egy fantomkép, valamiféle furcsa függés, fel nem nőttség a két személy közé, holott oda nem állhat senki más, csak az Isten, akivel Szentháromság-szerű egységet alkotunk – ha igazán elkötelezetten vállalunk egy templomi esküvőt, és nem azért, mert olyan szép, romantikus és meg lehet rajta hatódni. A családban egy minitársadalommodell Madách Tragédiájának összes színét lejátssza előttem. Mindenki harcol a saját kis érdekéért és rengeteg önzetlenség is fel tud törni. Ennek nagyon sok hasznát veszem művészként. A művészek közt valóban sok az öngyilkosságra és az alkoholizmusra való hajlam, mégpedig azért, mert az a dolguk, hogy miniuniverzumokat hozzanak létre, és ez iszonyú feszültséget okoz az emberben. Az is, hogy nem tudom, mennyit ér, amit csinálok; és az is, hogy aránytalan feladatot vállalok – tulajdonképpen a Jóisten feladatát – azzal, hogy világot teremtek. Ilyen léptékben közlekedni ég és föld között nagy lelki teher, és ha nincs az embernek hozzá biztos családi háttere, akkor nagyon kön�nyen meginoghat benne. Bizonyára előfordult Önnel, hogy valami megragadta egy másik nőben. Ezzel mit tudott kezdeni? Minden nőben van valami gyönyörű, és nem sütöm le a szemem, ha szóba állok egy hölggyel vagy Juli szóba áll egy férfival. Mi élvezzük az emberek jelenlétét. A család nem csak egy befelé záró minta, hanem kifelé is.

Nálunk elég sokan jönnek-mennek, barátok. Nem a szexualitás az egyetlen kapcsolat, ami egy másik emberhez köthet, hanem nagyon mély, bensőséges, baráti kapcsolatban lehet élni nőkkel, férfiakkal. Tanítok az egyetemen, ahová gyönyörű diáklányok járnak, de ezzel visszaélni egy másik dolog. A házasságban olyan mélységig juthat az ember a saját és a másik lelkében, ami mindenféle állandóan változó intenzitású kapcsolatban nem biztos, hogy elérhető. Ezek szerint a hűség függ a házastárstól is, attól, hogy miféle biztonságot nyújt? Mindig kettőn áll a vásár. A másik hibája nem jogosít fel arra, hogy bosszút álljak: ha ránézett a szomszédra, én ránézek a szomszédas�szonyra. Köztünk olyan fajta érzelmi biztonság van, hogy tudom, mire megyek haza: arra, hogy valaki hűséges hozzám. A bizalom és a teljes, végleges egymásra hagyatkozás kizárja, hogy azzal zaklassam a másikat, hogy ki és hányszor nézett rá. Természetesen az érzéseket nem zárja ki. Az érzéseink egyrészt fellobbannak maguktól, másrészt nem is kriminalizálhatók. Ha azt érzem, hogy most legszívesebben lekevernék valakinek egy pofont, akkor eldönthetem, hogy lekeverem azt a pofont, magamba fojtom a feszültséget vagy megmondom neki, hogy nem értek vele egyet. Hogy megszabadulok-e a feszültségtől és nem fog agyvérzéshez vezetni a sok elfojtás, az megint csak rajtam áll. Az érzése-

imért olyan értelemben nem vagyok felelős, hogy azok az emberi természetemből fakadnak. De hogy hogyan toldom meg őket, hogyan egészítem ki fantáziálással, az már az én döntésem annak az osztatlan szeretetnek az ellenében, amit vállaltam a valaki máshoz tartozásból fakadóan. Egy házasságban évről évre változnak mind a ketten – lelkileg és fizikailag egyaránt. Hogyan éli meg a változást? Ebben vannak nagyon keserű, megdöbbentő pillanatok. Az első kisgyerekes periódus a tökéletes egység és eggyé forrás illúziója, hiszen mindenki ringatni akarja a gyereket, azt szeretné, hogy egyen – egy irányba mutatnak a céljaink. Nagyon kell vigyázni, hogy egymásra is maradjon időnk – ez végig így megy. Ahogy kezdenek felnőni a gyerekek, kiderül, hogy mi mégiscsak két külön személy vagyunk, és előjönnek talán már elfelejtett mániáink, vonzódásaink; ám ami az egyiket érdekli, az a másikat hidegen hagyja. A feleségemet soha nem vinném el egy focimeccsre, noha én fociszurkoló vagyok; ahogy ő is nehezen tudna rávenni engem, hogy bármilyen kutyás eseményre elvigyen, mert neki a kutya a mindene. Ezek nagyon mélyen hozzátartoznak a személyiséghez, és amikor visszautasíttatik az ember, akkor úgy érzi, hogy a lényegéhez tartozó valamit utasítanak vissza. A házasság élethosszig tartó kalandtúra: nem kövülünk bele, és a másik sem akkor jó, ha hagy minket belekövülni, hanem segítjük egymást a lelki fejlődésben. Ebben a fejlődésben nem történhet meg, hogy lehagyják egymást? Két jó költő esetében sem arról van szó, hogy egyik lehagyja a másikat, hanem arról, hogy az egyik ebben jó, a másik abban jó. Mindenki másban

Karakter • parokia.hu • 77


egyetemi hallgató Janihoz. Édesapám azt mondta az esküvőnkön, hogy a házasság olyan, mint a kötéltánc, folyamatosan a szakadék fölött kell egyensúlyoznunk, de mindig kapunk segítséget, és ha összekapaszkodunk, akkor minden sikerülhet. Ez nem az életkoron múlik. Semmi értelme nem lett volna várni. Ha igazán szeretjük egymást, a boldogságnak és a tartós kapcsolatnak a kulcsa, ha vállaljuk a teljes elköteleződést és teljes érzelmi biztonságot adunk a másiknak.

erős és folyamatosan változik egyes területeken. Julin látom, hogy nagyon sokat változik, de akkor megint egy új embert ismerek meg benne. Van bennem csalódás, hogy jaj, már olyan jól kiismertem, most miért lett más, de akkor jöhetek rá, hogy ez az a kaland, amire a másikkal egyezséget kötöttem, hogy őt mindenféle bújában-bajában, örömében elkísérem – vagyis azokban a változásokban is, amelyeket a kor, a személyiségünk, a társaságunk megváltozása hoz. Ez a változatosság nagyon örömteli és izgalmas, ha nem besavanyodva szemléljük. Sokan mondják, hogy én még szeretném élni az életem, azért nem házasodom – én viszont azt gondolom, hogy a házasságban éli az ember igazán az életét. Mi a jó házasság titka? Milyen életen át tartó elvek és hétköznapi apróságok fontosak hozzá? Sok közöset a körülöttünk lévő, jól működő házasságokban nem találunk, egyet kivéve. Az esetek döntő többségében hárman kötik a házasságot: Isten, a férfi és a nő, akik három felől felbonthatatlan egységet alkotnak. Ez az egyetlen tuti recept, amit a statisztikák is alátámasztanak: minél elkötelezettebb valaki Isten mellett, annál tovább tart a házassága. A hitet keresni lehet és érdemes. Aki erre a

78 • Karakter • parokia.hu

harmadik félre rátalál a házasságban, az biztos nem farag rá. Szüntelenül akadnak apró feladatok is. Lemondok dolgokról, hogy más dolgokban részt vegyek, de ezekben tudok aztán örömöt találni. Amikor elalszom, akkor felé fordulok, és nem esik le a gyűrű az ujjamról attól, ha pelenkát mosok vagy mosogatok. Nem az az igazi férfi, aki hazajön és várja, hogy kiszolgálják, hanem aki tevékeny része az életnek. Tudni kell bocsánatot kérni nemcsak a feleségünktől, hanem a gyerekeinktől is. Bevallhatjuk, hogy hibáztunk és nagyon szeretjük őket ezzel együtt. Egy nagy lépést meg kell tenni az elején a másik felé, és aztán sok-sok apró lépést minden nap. A feleség: Bárdos Júlia művészettörténész A nagyapja, Bárdos Lajos Kossuthdíjas zeneszerző egy mondását idézte a Házasság hete sajtótájékoztatóján. Hogy szólt ez? „Ha megtaláltad az igazit, nem lehet elég korán, ha nem találtad meg, akkor nem lehet elég későn házasodni.” Nagyapám csodálatos házasságban élt és tizenegy gyermeket neveltek fel nagymamámmal. Én tizennyolc évesen érettségi után feleségül mentem az alig húszéves, másodéves

Ezt honnan lehet tizennyolc évesen tudni? Nem voltam tipikus tizennyolc éves, talán egy kicsit koravén is voltam. Bárdos nagypapának mára több mint 220 utódja van. Nyaranta együtt üdültünk egy nagy telken, és sok-sok gyerek között nőttem fel, így szinte biztos volt, hogy nekem is nagy családom lesz. A húszéves általános iskolai osztálytalálkozónkon az osztályfőnököm visszaemlékezett egy ötödikben írt dolgozatomra, amiben úgy fogalmaztam a jövőmről, nekem biztos, hogy lesz férjem és sok gyerekem. Sosem bánta meg? Nem! Voltak azonban nehéz pillanatok, ezt hazugság lenne letagadni. Az életben egymást váltják a megelégedett és krízises időszakok, és ezt fontos tudatosítani önmagunkban. Mesélne egy ilyen krízishelyzetről? Ahogy haladtam előre a korban, egyre inkább előjöttek a gyerekkori vágyaim, szerettem volna olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekkel gyerekként nem volt lehetőségem. Nehéz volt azzal szembesülni, hogy Janit ez a legminimálisabb mértékben sem érdekli. Hiába próbáltam neki mesélni róla vagy próbáltam vele megér-


tetni a vágyaimat, ő még mindig azt a valakit fogta erősen, akit feleségül vett, egy lányt, aki érdeklődik a művészettörténet iránt. Szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcsészettudomány iránti lelkesedésünk fix és állandó közös pontunk marad. Utólag erről sokat beszélgettünk, számos fájdalmas felismerés után rájöttünk, sok olyan vágyunk van, ami távol áll a másiktól, és hogy különböző az érdeklődési körünk. Hogyan lehet feloldani az ellentéteket? Sok beszélgetéssel, megismerve egymás érzelmeit. Az érzelmek nem ros�szak vagy nem jók, hanem vannak. Meg kell ismerni a másik szempontjait és belehelyezkedni a helyzetébe. Jani nem tudja eljátszani, hogy érdekelné a kutyaidomítás, de eljutottunk oda, hogy tőlem ezt elfogadja és támogat benne. A szeretetben az a nehéz, hogy akkor szeretjük jól a másikat, ha a szeretett személy javát akarjuk és nem a sajátunkat. Jani el tudott oda jutni, hogy látta, nekem erre van szükségem, és nem feltétlenül a művészettörténet a szívem közepe.

Sokan éppen krízishelyzetbe kerülve válnak szét és nem tudják a problémákat kezelni. Gondolt más férfira vagy válásra?

mert sok, a sajátunktól eltérő szempontot megismerhetünk, és megduplázhatjuk az élményeinket, látásmódunkat. Ez ajándék.

Válás soha nem fordult meg a fejemben. Erős és hiteles katolikus neveltetést kaptam. A családunkban központi érték volt az élet, a házasság és a család. Önmagamban hasadnék meg, ha akár ilyen gondolatom is lenne. Az élet értékének fontosságát jól illusztrálja nagymamám példája, akinek komoly szívbetegsége volt és a negyedik gyermeke születése után azt mondták neki az orvosok, hogy nem szülhet többet, mert meghal. Ezután még tízszer ment szülni. Édesapám azt mondta erről, hogy nagymama tízszer ment el meghalni valakiért. Nem halt bele egyik szülésbe sem. Bár sosem találkoztunk, szorosan kötődöm nagymamámhoz és ehhez a lelki örökséghez. Az persze megfordult a fejemben, hogy nagyon nehéz Janival a különbözőségeink miatt. Ő teljesen más temperamentum, másként látunk dolgokat, de ha kiimádkozzuk a rossz dolgok elmúlását, rájöhetünk arra: egyenesen jó, hogy mások vagyunk,

Hogyan lehet jól kezelni a konfliktusokat? Azt mondta korábban, hogy a szerelmi mámor kezdeti lendületet ad egy házassághoz. Kivételes ajándék, amit csak az ember kaphat Istentől, de az igazi magaslatokat mégis később, egyegy krízishelyzetnél éljük át. A konfliktusokra úgy kell nézni, mintha isteni ajándékok lennének, amelyek egyre jobban formálják személyiségünket. Rengeteg küzdelem és szenvedés van, de ha túljutunk rajtuk, egy másik minőségbe kerülünk át. Vannak, akik azt mondják, hogy a szerelem kelepce, ami belevonz minket a házasság csapdájába, és becsapottá válunk. Minek a szerelem, ha marad a csalódás és fájdalom? A szerelem átlagban két évig tart, titkos kapcsolatban valamivel tovább, de előbb-utóbb le kell jönnünk a felhőkből és észre kell vennünk, hogy nem tökéletes a másik, követ el hibákat, sőt vétkezik is ellenünk. Itt következik a mi döntésünk, hogy a szeretetet, a szerelmet érzelemnek tekintjük vagy elhatározásnak. A szeretet valójában nem érzelem, hanem döntés; és sokszor a döntés után jön az érzelmi rész. Néha az érzelmi rész az intenzívebb, és van, amikor ez eltűnik – ilyenkor a döntésünk mellett kell kitartanunk, és abból születik meg az újabb érzelmi magaslat. Ez olyan, mint egy lépcső, amelyen fölfelé tartunk. Vannak magas lépcsőfokok, amelyeken fel kell küzdeni magunkat - ekkor viszont már egyre gyönyörűbb a kilátás, egyre végtelenebb távlatokat látunk, és egyre följebb emelkedünk. Riporter: Jakus Ágnes és Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 79


A karácsony születésnap, mi pedig ahelyett, hogy a születésnaposra figyelnénk, magunkat és egymást ünnepeljük – mondja Cseri Kálmán nyugalmazott református lelkipásztor adventi beszélgetésünkkor.

isten szeretetének ünnepe – Megfordult a dolog, mert úgy alakult ki az ajándékozás is, hogy minden egymásnak adott kicsi ajándék az Isten nagy ajándékára emlékeztette az embereket. A korinthusi levélben írja Pál, hogy az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért, vagyis Jézusért. Amikor valami kis meglepetést készítek és azt karácsonykor átadom, az arra kellene emlékeztessen, hogy mindnyájunkat megelőzően Isten adott egy nagy ajándékot nekünk, és most e feletti örömünkben egymást is megajándékozzuk – emlékeztet a volt pasaréti lelkipásztor. Cseri Kálmán szerint az Isten-hiányt mutatja, hogy bármekkora az ajándék, mégsem elégíti ki az éhséget. – Egy Isten-arcú üresség van bennünk, és oda tölthetek akármit, egé-

80 • Karakter • parokia.hu

szen nem tölti ki soha, csak amikor Istennel találkozik valaki. Ez ugyanolyan, mint a szülői szeretet, amit gyakran próbálnak pótolni ajándékkal. Oly sok gyerektől hallottam már, hogy inkább kevesebbet kaptam volna, csak néha lehetnék kettesben az apámmal, beszélgetnénk vagy játszanánk a szüleimmel! A személyes kapcsolatot nem lehet tárgyakkal pótolni sem az emberi, sem az Istennel való kapcsolatunkban. Napjainkban a karácsonyt a szeretet ünnepeként emlegetik, Cseri Kálmán viszont másként gondolkodik erről, mint a többség. A szeretetet viszonyfogalomnak tartja, ami két személy közötti kapcsolatot jellemez. – A karácsony nem a szeretet ünnepe, hanem az Isten szeretetének az ünnepe, és ha bővítjük a mondatot,

az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe, meg nem érdemelt szeretetének az ünnepe, az Isten irántunk való viszonzatlan szeretetének az ünnepe, életmentő szeretetének az ünnepe és nem „a szeretet ünnepe”. Itt van Isten ajándéka A lelkipásztor tovább folytatja a felsorolást. – Nem a család ünnepe, még csak nem is az úgynevezett szent család ünnepe, hanem annak az ünnepe, hogy úgy szerette Isten az ellene fellázadt világot, hogy az egyszülött fiát adta érte. Itt van az Isten ajándéka, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Itt életmentésről van szó, életkérdés, hogy valaki hisz-e Jézusban vagy nem. Ez szinte teljesen elhomályosult a gyakorlatban, és hozzátapadt az, hogy


ilyenkor együtt van a család, kicsit jobb falatokat eszünk, néhány napig nem dolgozunk, de eredetileg nem ez volt a karácsony. Az ember kezén eltorzult minden, így az ünnep is – állítja Cseri Kálmán. – Hol torzult el a házasság? Isten arra teremtette a házasságot, hogy két ember egy életen át boldoggá tegye egymást. Hol vagyunk ettől? Oda jutottunk, hogy fölbérelnek hamis tanúkat, hogy a válóperen kígyótbékát mondjanak a válni készülő házastársára. Minden eltorzul Isten nélkül. Tönkretesszük egészségünket, környezetünket. Nincs még egy élőlény az emberen kívül, amelyik elpusztítja azt a mikroklímát, ami a létfeltételeit biztosítja. A madár is kifelé piszkít a fészkéből, és nem teszi azt tönkre. Mi mérgezzük a vizet, a levegőt és mindent, amit Isten tökéletesnek teremtett. Egyebek között ez is mutatja a bűnnek, vagyis az Istennélküliségnek, az Isten elleni lázadásnak a vaskos valóságát. Nem nyugtatókkal és pirulákkal Cseri Kálmán szerint adventkor sokakban ott van a csendes várakozás, de többségében maguk sem tudják, mit várnak, talán egy kis pihenést… – gondolkodik el a lelkipásztor. – Múltkor valaki az mondta, hogy elege van a vallásos szövegből, ne jöjjek neki ezzel, mert békességre van szüksége, megvigasztalódna az édesanyja halála miatt, és nem bánná azt sem, ha megszűnne a bosszúvágya azokkal szemben, akik kirúgták a munkahelyéről – elsorolta mindazt, amit Jézus ígért nekünk. Mondtam neki, hogy neked Jézusra van szükséged, mert ő nem pirulákkal és nyugtatókkal ad békességet, hanem valódi vigasztalást nyújt. Pál apostol azt mondja, hogy tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel. Ez nem egy agyalágyult embernek a lázálma, hanem való-

ság, amit átélt. A Jézussal való lelki közösségben mindezt megkapta. Tulajdonképpen erre vágyik mindenki, csak nem nevezzük nevén és sokszor el sem hiszik az emberek. Biztos, hogy visszajön Mivel biztathatjuk magunkat több mint kétezer év várakozás után? – Azzal, hogy egész bizonyos, hogy visszajön Jézus – vágja rá Cseri Kálmán. A lelkipásztor szerint az is a hitünket teszi próbára, hogy nem tudjuk, mikor. – Általában három kérdést szoktak föltenni Jézus második eljövetelével kapcsolatban: mikor jön vis�sza, hogyan jön vissza (hogy lehet azt észrevenni?), és miért jön vis�sza (nem intézte el a szükséges dolgokat, mikor itt volt?). Mind a háromra nagyon világos válasza van a Bibliának, sőt, maga Jézus mondja el a választ. Máté evangéliuma 25. részében részletesen leírja az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Hogy mikor jön vissza, a válasza világos: nem mondja meg, senki nem tudja. Ez az Atya titka, egyszer majd megjelenik. Mond egy hasonlatot, hogy úgy jön el, mint a tolvaj szokott; a tolvaj sem üzeni meg előre, hogy érkezem nulla óra harminckor, hanem váratlanul jön. Az értelmes ember már most felkészül, és akkor jöhet bármikor, mert nem talál készületlenül. Roppant felelőtlen és szánalmas vélekedés az, hogy majd ha nyugdíjas leszek, majd ha ráérek, majd ekkor, akkor foglalkozom Isten dolgaival.

tő jel van. Nem úgy tér vissza, ahogy először eljött; gyalázatban, egy birkaistálló büdösében kellett Máriának világra hoznia. Akkor nem is tudta, csak az a néhány pásztor, akiknek az angyalok elmondták. Másodszor feltűnően, hatalommal és dicsőséggel jelenik majd meg. És hogy miért jön el? Azért, mert először a megváltás munkáját végezte el, most pedig, ahogy a hitvallásban sokszor elmondjuk, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Lesz ítélet. A hitetlen ember szeretné ezt valahogy kitörölni Jézus ígéretei közül, és hamis ideológiát is gyártanak rá, hogy a szeretet Istenétől távol áll az ítélet, ő nem ítélőbíró, aki beül a székbe. Dehogynem! Előtte az ő kegyelmét kínálja, akinek nem kell a kegyelem, az saját maga miatt megy ítéletre vagy marad az ítélet alatt. Nagyon igaz a mondás, hogy az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Cseri Kálmán azt mondja, hogy nem tudja, milyen lesz majd Jézus visszajövetele, de hozzáteszi: sok meglepetés érhet majd minket. Fekete Zsuzsa

Az előjelek Jézus az érkezésével kapcsolatban fölsorol bizonyos előjeleket – mondja a lelkipásztor. – Hogyha ezek a jelek megszaporodnak, az arra figyelmeztet, hogy nagyon közel van már. Ezeket a jelenségeket tapasztalhatjuk: a természeti katasztrófák, az erőszak elhatalmasodása, az evangélium terjedése és így tovább. Tehát sok figyelmezte-

Karakter • parokia.hu • 81


LÉLEKVÁNDOR Forró macskakövek, végtelenül hullámzó levendulamezők, és a tenger sós illata – egy olaszországi út emlékei. Az élmények azonban nemcsak a bőrünkön, álmainkban vagy a bőröndünkben hagyják ott nyomaikat.

Egy belső út felderítésére hív a Parókia portál hatrészes videórovata, a Lélekvándor. Turistalátványosságok helyett az ember, a lélek, az istenkeresés újáról gondolkodnak az alkotók, Bagdán Zsuzsanna és Dobó Márta. Olaszországban és Máltán forgatták a sorozatot, noha az út bárhová vezethetett volna. A Lélekvándor minket is hív Dél felé, önmagunk felé, Isten felé.

Út Szeretném megtalálni a látványos dolgok árnyékában a fontosakat, végigjárni mindazt, ami nincs útikönyvekben, ami nem fizethető meg euróval, amihez nem kell olaszmagyar szótár, mert íz, fény, hang és felismerés. Valami titokzatos és közös, ami kapcsolatot teremt az emberek között. Úton lenni – élet.

Idő Törékeny, mint a rebbenő madár; nehéz, mint az ólom; tűnékeny, mint a földnyelte esőcseppek. Más és más hajnalban, délután és éjjel. Az idők gonoszak – írja a Biblia. Mégis vannak olyan pillanatok, amikor megtorpan egy pillanatra a nyugati ember félelmetes ellensége, a kérlelhetetlenül menetelő idő.

82 • Karakter • parokia.hu


Idegen Amit kutatunk, nincs sehol, amit elfogadunk, bennünk talál otthonra. Megkérdeztem Istent, mennyire szeret engem. „Ennyire” – felelte ő, s kitárva karjait, meghalt. Hogy többé ne legyek idegen, akármerre járjak is őt keresve.

Szabadság Mondják, mi, magyarok olyan búsongó, depressziós nemzet vagyunk. A helyzet egyszerűbb és rosszabb: mi, magyarok szorongunk. Ki nem beszélt fájdalmakat hordozunk, rettegve attól, hogy újra át kell élnünk őket.

Végtelen A dolgok igazi valójukat akkor mutatják csak meg, ha átadjuk magunkat nekik egészen. Ha nyakig belemerülünk a hűvös, sós vízbe, vagy ha imbolygó hajóra szállva útnak indulunk ismeretlen úti célok felé.

Utolsó lépések Az ember nem sokat változott az idők folyamán. Fél meghalni, nem tud elengedni, nem tud szakítani, nem tud veszíteni. Görcsösen kapaszkodik mindenbe, ami csak ideiglenesen van nála. De hogyan ne félnénk? Fotó: Miklósy H. Koppány, Bölcsföldi András, Jakus Ágnes

Az oldalon ismertetett kisfilmeket a Parókia portál YouTube csatornáján nézhetik meg: http://www.youtube.com/parokiastream Okostelefont használó olvasóink közvetlenül is elérhetik azokat bármilyen ingyenesen letölthető QR-kód olvasó programot használva, a filmek leírása mellett látható kód beolvasásával. (A QR-kód kétdimenziós vonalkód, nevét az angol Quick Response (=gyors válasz) rövidítéséből kapta, egyszerre utalva a gyors visszafejtési sebességre és a felhasználó által igényelt gyors reakcióra.)

Karakter • parokia.hu • 83


parokia.hu „A most felnövekvő generáció már Istent is a hálón fogja keresni. Rajtunk (is) múlik, megtalálja-e...”

Dunamelléki református egyházkerület raday28.hu

ráday konferencia-központ, mátraháza matrahaza.parokia.hu

ráday konferenciaház, galyatető galyateto.parokia.hu

ráday konferencia-központ, budapest radaykonf.parokia.hu


Karakter