Ügyvédek Lapja 2023/5., szeptember-október

LXII. évfolyam 5. szám

2023 szeptember–október

Nagy nemzetközi figyelmet keltett az európai ügyvédség bécsi ülésének (képünk) nyilatkozataFerenc pápa is értékelte a Vatikánban és megköszönte 41 pontjukat

BALESET? BETEGSÉG?

VAN KÉT JÓ VÁLASZUNK

A baj bárkivel megtörténhet, ezt mi pontosan tudjuk. Akár velünk vagy családtagjainkkal is.

A MÜBSE PERFEKT PRO Ügyvédi Balesetbiztosítás nem előzi meg a bajt, de nagyon nagy segítséget jelent.

Otthoni, közelekedési vagy sportbaleset? A biztosítás választható csomagokat (gyermek csomaggal is), széleskörű fedezetet és magas szolgáltatási összegeket kínál, rendkívül kedvező díj ellenében.

Még többet szeretne?

Válassza az exkluzív MÜBSE PERFEKT PRO MED Ügyvédi Egészségbiztosítást, amellyel járóbeteg-szakorvosi ellátásokat, labor- és diagnosztikai vizsgálatokat, ambuláns és egynapos műtéteket, nagyértékű diagnosztikai eljárásokat vehet igénybe – hosszú várakozás nélkül.

És ha ez nem elég, non-stop orvosi tanácsadást nyújtunk és prevenciós kiegészítő szolgáltatásokat is választhat.

Részletek: www.mubse.hu

Tartalom

2 Az európai ügyvédek képviselői és Ferenc pápa mélyen elkötelezettek a jogállamiság sérthetetlensége mellett

6 Az erőszak veszélyének kitett és áldozatául esett nők megvédését szorgalmazó, fontos nemzetközi dokumentumot fogadott el a MÜK

9 A jogtanácsosok ügyvédi kamarai integrációja befejeződött, a közös fedél alatt eredményes munka folyik

K. A.

11 A jogtanácsosi hivatás kialakulása és jogi helyzete Magyarországon

Dr. Bittsánszky Géza Ádám

16 Javaslatok a közbizalomra érdemtelenség mérlegelésének szempontjaihoz

Dr. Posta Attila, Dr. Kiss Ottilia

20 Lefoglalhatók-e a korai védői titkok?

Dr. Garajszki Zoltán

24 A flow és a (védő)ügyvéd

Dr. Fenyvesi Csaba

28 Az ügyfél nem jogosult bejelentést tenni

Dr. Dékány Dóra, Dr. Molnár Adél

32 Az önálló rendeltetési egység

Dr. Hidasi Gábor, Dr. Tóth Balázs

34 Ókori logikai fejtörő: Prótagorasz és tanítványa pere

Dr. Pődör Lea PhD

40 Az ügyvédek jogi tanácsadásának vizsgálata nyelvészeti szemszögből

Dr. Virágh Árpád

46 A közigazgatás görbe szemmel

Dr. Szabó Kálmán

48 Rásó ügyvédi múzeum Vasváron

Rásó Miklós Béla

Ma már nem csupán alkalmazói, de formálói is

A jog egyre hatékonyabb erővé válik a nemzetközi kapcsolatokban, mivel az államok és más nemzetközi szereplők elismerik annak fontosságát, mi több: az abból fakadó kötelezettségeiket. Bár a nemzetközi jog végrehajtási mechanizmusai nem mindig olyan erősek, mint a nemzeti jogrendszerekben, a jogi normák és elvek mégis befolyásolják az államok és más kötelezettek viselkedését és döntéseit. Adott esetben akár garanciát is jelentve így a jog irányában esetleg elhajlásokra hajlamos hatalmi entitásokkal szemben.

A nemzetközi ügyvédi munka sok olyan területet érint, amelyekben a jogi szakembereknek nincsenek határok közötti korlátozások. Az alábbiakban csupán néhány fontosabb területet és aspektust érintünk: a nemzetközi kereskedelmi szerződések (ismerve, átlátva a különböző országok bonyolult jogrendszerét), nemzetközi vitarendezés (szerződések vitarendezési záradékainak kidolgozása, a választott bíróságok vagy választotti eljárások ajánlása), nemzetközi emberi jogok (kulcsszerep különösen akkor, ha államok vagy nagyvállalatok sértik az egyének jogait), nemzetközi büntetőjog (nemzetközi bűncselekmények, és akár a háborús bűncselekmények vagy népirtás üldözése), migráció és menekültjog (érintettek képviselete), környezetvédelmi jog (globális környezeti kérdések, éghajlatváltozás, ezeknek a nemzetközi jogi keretekben történő kezelése), nemzetközi együttműködés (a kormányok és a nemzetközi szervezeteknek segítése a nemzetközi egyezményeknek és szerződéseknek való megfelelés érdekében), jogi oktatásban és képzésben való aktív részvétel nemzetközi szinten.

Mindezt azért idéztük most emlékezetbe, mert jelen lapszámunkban is közlünk két különösen is fontos írást, amelyek a fentieket jól igazolják. Az európai kontinensen, azon belül is az Európi Unió tagállamaiban egyre jelentősebb szerepe van az ügyvédség véleményének. Tapasztalataikat a „frontvonalról” szerzik be, hiteles képet tudnak kapni és összegezni azokról a problémákról, hatalmi kísértésekről és elhajlásokról, háttérben meghúzódó veszélyes csapdákról, mindezek orvoslásáról, amelyek napjaink és a holnap embereinek jogbiztonságát, egyben társadalmi jól­létét szolgálják.

Ügyvédek Lapja A Magyar Ügyvédi Kamara hivatalos lapja Megjelenik: kéthavonta Példányszám: 15 300 Főszer­kesz­tő: Dr. Havasi Dezső Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker

Tibor Munkatárs: Dr. Kaszás Beáta A szer­kesz­tő­ség cí­me: Magyar Ügyvédi Kamara, 1054 Budapest, Szemere u. 8. Kiadja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. vezetője. Lap­igaz­ga­tó: Komlós Attila Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Telefon: (+36­1) 6333366 Fax: (+36­1) 700­1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594­1/2007 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) ISSN 1216­9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes

Fotók: Panpress, archív és Adobe Stock

A régi messzeségbe távolodott már az a világ, amikor egy­egy régió, egy­egy ország, mi több, ma már egy­egy kontinens is „jól elvolt” a maga belső egységnek vélt zártságában. Ma már – tetszik-nem tetszik –, minden összefügg mindennel. A jog világában is. Lehet ezen sopánkodni, szörnyülködni. Lehet az egykor megszokott és egyszerű(bb)nek tűnt világ után sóhajtozni. A változások, nevezzük bátran fejlődésnek, egyre határozottabban törnek utat maguknak. A provinciális ügyből partikuláris lett, abból regionális, abból országos, abból országrégiók része, abból kontinentális, abból meg globális lett. Ez utóbbit lehet negatívnak is tekinteni, a vele együtt járó globális, a maga egyszerűsített pragmatizmusában mindent egybemosó, továbbá morális, politikai­gazdasági és még ki tudja mennyi negatív mellékhatása miatt. Ami ellen azonban lehet – összefogva és cselekedeteinket, jogi megoldásainkat harmonizálva ­ tenni, küzdeni. Ám egyben nagy hiba lenne mindeme történések mögött­fölött nem meglátni azt a folyamatot is, ami összességében az emberiség sajátos (legyen: nemzeti) színeit megtartja, de gyakorlati érdekeit mégis összhangba hozza, a féktelen globális (gazdasági, morális) burjánzást felszámolja, egyben a népek egymásra is figyelő, egymással szoros érdekközösségre ébredő univerzálissá válását segíti elő ebben a ma még sok vajúdási fájdalommal terhes világunkban.

Ebben a nagy összefüggésben igenis, az ügyvédség nemzetközi szerepe sokrétű, dinamikus és egyre jelentősebb. E hivatásrend a nemzetközi kapcsolatok kitágulásával és bonyolultságának növekedésével nem csak a jogi késztermék alkalmazói immár, hanem világunk növekvő befolyással rendelkező alakítói is a jogi keretek kialakításában és az azoknak való megfelelésben­megfeleltetésben.

Jóesetben mindez a hivatásrenden belül az önbizalom erősödését segíti, a kívülről reá tekintőkben pedig (a széles közvéleményben és a bármikori status quoban) tiszteletet és tekintélyt kelt. Komlós Attila

Egy különleges találkozó dokumentumai

Az európai ügyvédek képviselői és

Ferenc pápa mélyen elkötelezettek a jogállamiság sérthetetlensége mellett

Az Európai Ügyvédi Kamarák Konferenciájának elnökeinek 2022­ben megtartott bécsi éves találkozóján, amely éppen a francia EU­s elnökség idejére esett, az EU országok ügyvédi kamarái, közöttük a Magyar Ügyvédi Kamara is egy negyvenegy pontos, úgynevezett „Bécsi Nyilatkozat”­ban az Európa Tanács tagállamait arra szólítja fel, hogy kötelezzék el magukat a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlensége mellett, különösen az ukrajnai háborúval összefüggésben. Ezt a fontos dokumentumot nyújtotta át a francia ügyvédi kamara által szervezett szűk körű – tíz fős – nemzetközi ügyvédi delegáció 2023. augusztus 21-én Ferenc pápának, aki a Vatikánban fogadta a küldöttséget. A delegációban a CCBE is képviseltette magát elnöke, Panagiotis Perakis és több tagja révén. A MÜK képviseletében dr. S. Szabó Péter budapesti ügyvéd, elnökségi tag, a CCBE küldöttségének tagja is részt vett a jeles eseményen. Az alábbiakban közreadjuk a jogállamiság megvédése ügyében megfogalmazott 2022­es bécsi jogászi deklarációt, majd Ferenc pápa erre adott válaszának összefoglalóját.

A Bécsi Nyilatkozat Mi, akik az Európai Unió és az Európa Tanács tagállamainak ügyvédi hivatásrendjét képviseljük, az Európai Unió soros francia elnöksége alkalmából, 2022. június 11-én a következőkre hívjuk fel a figyelmet:

I. Felhívás a jogállamiság tiszteletben tartására

1. Aggódunk a jogállamiság és az Európai Unió jogi elsőbbségének elve elleni támadások miatt, ami az Európai Unió több tagállamában tapasztalható.

2. Mély sajnálatunkat fejezzük ki a háború visszatérése miatt az európai kontinensre az Ukrajna elleni orosz támadás miatt, és az annak következtében kialakult humanitárius krízis miatt.

3. Felszólítjuk az európai intézményeket és az EU tagállamait, hogy hatékonyan támogassák a háborús helyzetben segítséget kérőket és azokat az országokat, amelyek menekülő ukrán állampolgárok ezreit fogadták be.

4. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az európai projekt a jogállamiság és az alapvető emberi jogok, valamint a szabadság tiszte-

letben tartása révén igyekszik garantálni a békét a kontinensen.

5. Ismételten hangsúlyozzuk a jogállamiság, az igazságszolgáltatás és szereplői - beleértve az ügyvédeket és az ügyvédi kamarákat isfüggetlensége védelmének alapvető fontosságát minden körülmények között.

6. Követeljük, hogy a jogállamiság rendje alól a legkisebb mértékben se lehessen kibújni, még krízishelyzetekben sem.

7. Ismételten hangsúlyozzuk az ügyvédi hivatás és a jogászi közösség rendíthetetlen elkötelezettségét az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság tiszteletben tartásának alapvető európai értékei iránt; és tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is, amelyek a tagállamok és az európai országok társadalmainak közös értékei, amely társadalmak közös jellemzői a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, a nők és férfiak közötti egyenlőség.

8. Ismételten hangsúlyozzuk az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény, valamint az e rendel-

kezések betartásának ellenőrzésére - az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott egyéni panaszok révén - szolgáló azon független mechanizmusok iránti elkötelezettségünket, amelyek felbecsülhetetlen értékű örökséget és közös értéket jelentenek és amelyek 46 tagállam 700 millió polgárának alapvető jogait védik.

9. Elítéljük az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága ítéleteinek hatékonyságát a nemzeti jogrendekben aláásó döntéseket, és felkérjük az európai intézményeket, hogy tegyenek megfelelő ellenintézkedéseket.

10. Ismételten hangsúlyozzuk a jogi hivatás és a jogi hivatásrendek teljességének alapvető szerepét jogállamiság, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogbiztonság megőrzésében és megvalósításában.

11. Ismételten hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy az ügyvédek, bírák és ügyészek függetlenül, beavatkozás, megfélemlítés vagy zaklatás nélkül végezhessék munkájukat;

12. Kijelentjük, hogy készek vagyunk hozzájárulni a jogállamiság megerősítéséhez

az Európai Unión és saját joghatóságukon belül, és rámutatunk a társadalmaink előtt álló kihívásokra , különösen az igazságszolgáltatás függetlensége vonatkozásában.

13. Üdvözöljük a jogállamiság hatékonyságának megerősítésére irányuló európai kezdeményezéseket, különösen is azon általános mechanizmust, amely az EUB 2022. február 16-én hozott ítélete értelmében a tagállamoknak a forrásokhoz való hozzáférését a jogállamiság elveinek tiszteletben tartásától teszik függővé.

14. Javasoljuk, hogy intézményesítsenek strukturált párbeszédet a jogállamiság kulcsfontosságú szakmáival (bírák, ügyvédek, újságírók, jogvédők) a jogállamiság védelmével kapcsolatos információk cseréjének és figyelmeztető felhívások megtételének érdekében.

15. Támogatjuk a CCBE-nek az Európai Unió Tanácsának elnökségéhez intézett azon kérését, hogy a jogi hivatásrenddelannak képviselőin keresztül - alakítson ki endszeres párbeszédet az ügyvédhez való hozzáférésről és a jogállamisággal kapcsolatos ügyekben.

16. Javasoljuk, hogy hozzanak létre egy még kellő időben figyelmeztető rendszert az európai intézmények számára, ha a tartós és/vagy strukturális fenyegetések érintik ezeket a hivatásokat.

17. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az igazságszolgáltatás sajátos rendszere, mint az jogállamiság alkotmányos eleme, megköveteli az alapvető jogi garanciákat az igazságügyi eljárás digitalizálása és a mesterséges intelligencia alkalmazása során, megakadályozva a kötelező erejű bírósági határozatok teljes automatizálását.

18. Ismételten hangsúlyozzuk a CEPEJ iránymutatások alkalmazásának fontosságát a felhasználóknak az igazságszolgáltatási rendszerekbe való jobb integrációjára érdekében.

19. Ismételten hangsúlyozzuk a CCBE és az Európai Ügyvédi Alapítvány által az EU-ban működő ügyvédek és ügyvédi irodák számára létrehozott útmutató fontosságát a mesterséges intelligencia használatáról.

20. Ismételten hangsúlyozzuk elkötelezettségünket az Európai Etikai Chartában meghatározott azon elvek mellett, amelyek körvonalazzák a mesterséges intelligencia (MI) igazságügyi rendszerekben és azok környezetében történő alkalmazásának feltételeit.

21. Támogatjuk az Európa Tanács munkáját a mesterséges intelligenciáról szóló, jogilag kötelező erejű rendszer előkészítése érdekében.

22. Támogatjuk az Európai Unió kezdeményezését a nagy kockázatú Al-alkalmazások szabályozására, hatékony védelmet biztosítva ezzel az alapvető jogoknak, és szorgalmazzuk különleges biztosítékok kidolgozását az AI-nak az igazságszolgáltatásban történő felhasználására vonatkozóan.

23.Támogatjuk a Digitális Évtized alkalmából megszületett Digitális Jogokról és Elvekről szóló Európai Nyilatkozatot, amely tisztázza az európai polgárok alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférési jogait, valamint figyelemmel kíséri az algoritmusokkal és a mesterséges intelligencia rendszerekkel való interakciókat a jogellenes megkülönböztetések és az alapvető jogok megsértésének megelőzése érdekében, és hangsúlyozzuk az elektronikus eszközökön folytatott kommunikáció és információcsere bizalmas kezeléséhez való jogot.

24. Kérjük, hogy a jogi hivatás képviselőit vonják be és hallgassák meg a , a Digitális Évtized eredményekről szóló éves jelentés elkészítésébe.

25. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a kiberbiztonság központi kérdéssé válik a konfliktusok és diplomáciai válságok idején, különösen mivel közvetlen hatással van a gazdasági szuverenitásra, valamint a jogi hivatás előjogainak függetlenségre és védelemre.

26. Felhívjuk az Európai Uniót, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet, amelynek célja a kiberbiztonság megerősítése a kulcsfontosságú jogállami hivatások kibernetikai védelmének terén, és dolgozzon ki megfelelő európai megoldásokat.

IlI. A jogi szakma szükséges védelme érdekében

27. Üdvözöljük a „Bel- és Igazságügyi” Tanács 2022. március 4-i ülésén rendezett vitát, amelyen az igazságügyi miniszterek észrevételezték, hogy a közösen elfogadott joganyag hiánya nagy rugalmasságot biztosít az esetjog számára.

28. Sajnálatosnak tartjuk, hogy egyeztetett joganyag hiányában akadályba ütközik a közös normákra való hivatkozás

II.­A­digitális­technológia­a­jogállamiságszolgálatában

Az európai ügyvédek képviselőit a Vatikánban fogadta Ferenc pápa

olyan esetekben, amikor az ügyvédek összességében vagy egyénileg vett függetlenségéről van szó.

29. Felkérjük az Európai Unió Tanácsát, hogy a szakmai szervezetekkel együttműködve folytassa az egyeztetést a lehetséges jövőbeli lépésekről, amelyek jobban védi az ügyvédi hivatás gyakorlását és jobb lehetőséget biztosítanak az ügyvédekhez való hozzáférésnek.

30. Aggódunk az ügyvédi hivatás gyakorlásának szabadsága és az ügyvédi titoktartás több tagállamban tapasztalható egyre gyakoribb megsértése miatt.

31. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az ügyvédi hivatás, mint a szabadságjogok őre, az egyik leginkább kitett a szakma alapelveinek és különösen is a jogi hivatáshoz kapcsolódó előjogok gyengülésének folyamatában.

32. Szorgalmazzuk az ügyvédi titoktartást védő záradék beillesztését az európai jogalkotásba, amely e nélkül, akár közvetett módon is negatív hatással lehet a titoktartásra.

33. Támogatjuk az Európa Tanács által jelenleg indított projektjét a kötelező erejű nemzetközi egyezmény létrehozására az ügyvédi hivatásrend védelmének és függetlenségének megerősítése érdekében.

34. Kérjük a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy aktívan támogassák ezt a projektet.

IV. A száműzetésben élő személyek joghoz és igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének érdekében

35. Aggódunk az Európai Unióban és annak szomszédságában mutatkozó humanitárius válságok elszaporodása miatt.

36. Üdvözöljük az európai szolidaritást az ukrajnai fegyveres konfliktus miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek befogadására irányuló kezdeményezések terén, és különösen is a minimum követelményekről szóló 2001/55/EK irányelv aktiválását a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelemre vonatkozó minimumkövetelményekről.

37. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a jogállamiság szerves részét képezi minden személy azon joga, hogy egyértelmű jogi támogatáshoz jusson jogai érvényesítése érdekében.

38. Felhívjuk az uniós intézményeket, hogy támogassák az Ukrajnával határos országokat a száműzött emberek millióinak befogadásában és gondozásában.

Ferenc pápa válasza az európai ügyvédeknek

Örömmel fogadom önöket, az Európa Tanács különböző tagországainak jogászait. Önök 2022. június 11-én aláírták a Bécsi Nyilatkozatot, amely felszólítja a Tanács tagállamait, hogy kötelezzék el magukat a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlensége mellett. A nyilatkozat a jelenlegi európai kontextusból ered, amely több szempontból is problémás, nem utolsósorban az értelmetlen ukrajnai háború miatt. Köszönöm önöknek ezt a fontos hozzájárulást a demokrácia előmozdításához, valamint a szabadság és az emberi méltóság tiszteletben tartásához.

A társadalmi és gazdasági válság, valamint az identitás és a biztonság válsága kihívás elé állítja a nyugati demokráciákat, hogy hatékony választ adjanak, miközben hűek

maradnak elveikhez. Ezeket az elveket folyamatosan újra kell sajátítani, és védelmük nagyfokú éberséget igényel. A polgári zavargásoktól és erőszakos cselekményektől való félelem, a destabilizáló változások kilátásba helyezése és a vészhelyzetekkel szembeni hatékony fellépés szükségessége a könnyű és azonnali megoldások keresése érdekében a jogállamiság - legalábbis átmeneti - korlátozásának kísértéséhez vezethet. Ezért nagyra értékelem a deklarációjuk egyik pontjában szereplő kitartását, miszerint „a jogállamisággal szemben a legkisebb kivételek sem lehetnek megengedettek, még válság idején sem”. A jogállamiság ugyanis az emberi személy szolgálatában áll, és célja, hogy megvédje az emberi méltóságot, amely nem enged kivételt. Ez alapelv.

39. Megfontolásra ajánljuk, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést és a független ügyvédek által nyújtott jogi támogatást tekintsék humanitárius segítségnyújtás részének, amit minden körülmények között kötelező garantálni minden EU tagállamnak a maga területén, függetlenül az érintett személy állampolgárságától vagy a száműzetésének okoktól.

V. A környezetvédelmi jog fejlesztése, mint az emberi jogok létfontosságú következménye

40. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az ökológiai parancs többé nem hagyható figyelmen kívül, a jogi hivatásrendnek ezzel foglalkoznia kell és szakértelme révén segítenie kell a folyamatban lévő strukturális változásokat.

41. Vállaljuk, hogy csatlakozunk azokhoz európai és nemzetközi szervezetekhez, amelyek az éghajlatváltozással kapcsolatos megoldásokat keresik, és hogy aktívan részt veszünk a környezetvédelem javát szolgáló innovatív jogi keret kidolgozásában.

(A nyilatkozat eredeti szövege – angolul – itt olvasható: https://www.uae.lu/wp-content/uploads/2022/06/Vienna-Declaration.pdf)

A demokráciákon belül a szabadságot és a jogállamiságot fenyegető veszélyek forrásai nem csak az ilyen jellegű válságok. Valójában az emberi természetről és az emberi személyről alkotott téves felfogásnak egyre nagyobb befolyása van: egy olyan felfogás, amely gyengíti védelmüket, és fokozatosan megnyitja az utat a jó látszata alatt elkövetett súlyos viszszaélések előtt.

Meg kell jegyezni, hogy minden egyes emberi személy méltóságának alapja transzcendens eredetében rejlik, amely így tiltja e méltóság bármiféle megsértését, ugyanakkor minden emberi ügyben megköveteli a személy központi szerepének tiszteletben tartását, amely egyébként ki van szolgáltatva a pillanatnyi szeszélyeknek és hatalmak-

nak (vö. az Európai Parlamenthez intézett beszéd, 2014. november 25-én). Valójában „egy olyan Európa, amely már nem nyitott az élet transzcendens dimenziójára, olyan Európa, amely azt kockáztatja, hogy lassan elveszíti saját lelkét és azt a ’humanista szellemet’, amelyet még mindig szeret és védelmez” (ugyanott).

Az emberi jogok tiszteletben tartása csak addig biztosítható és a jogállamiság csak addig alapozható meg szilárdan, amíg a népek hűek maradnak gyökereikhez, amelyek az igazságból táplálkoznak, amely minden olyan társadalom tápláléka és létfontosságú táplálója, amely valóban szabad, emberi és testvéri társadalom lenne (vö. az Európa Tanácshoz intézett beszéd, 2014. november 25-én). Az emberről szóló igazságra való állandó törekvés nélkül, Isten tervével összhangban, az egyének önmaguk és cselekedeteik mércéjévé válnak. Ma valójában annak a tendenciának vagyunk tanúi, hogy egyre több egyéni jogot követelünk, anélkül, hogy figyelembe vennénk azt a tényt, hogy minden ember egy olyan társadalmi kontextus része, amelyben jogai és kötelességei összekapcsolódnak másokéval és magának a társadalomnak a közös javával (vö. az Európai Parlamenthez intézett beszéd). Az emberi jogok fogalmának helytelen értelmezése és az ebből következő visszaélések könnyen áldozatává tehetik a népeket „a tisztaság angyali formáinak... a relativizmus diktatúráinak... a történelmietlen fundamentalizmusnak... a jóindulatot nélkülöző etikai rendszereknek és a bölcsességtől megfosztott intellektuális diskurzusoknak” (Evangelii Gaudium1, 231). A jogállamiság így csak az emberi személyről alkotott torz felfogás szolgálatában állna, amelyet a gazdasági és ideológiai érdekeknek megfelelően manipulálnak.

Kedves ügyvédek! Nagyra értékeltem az önök nyilatkozatában kifejezett aggodalmat az önök szakmájának szükséges védelme és az ügyvédi szakmai titoktartás alapelve iránt, amelynek megsértését néhány tagállamban önök bírálták. Megértem és osztom ezt az aggodalmat, és bátorítom önöket erőfeszítéseikben. Alapvető fontosságú, hogy társadalmaink megőrizzék a bizalmas kommunikáció olyan formáit, amelyekben az egyének kifejezhetik magukat és lerakhatják terheiket. Ez nagyon fontos. Az egyházban megvan a gyónási titok; önöknek is megvan ez a fórum, ahol az ember elmondhatja az igazságot az ügyvédjének, hogy az ügyvéd segíthessen.

Végezetül: mélyen tisztelem önöket a Föld, közös otthonunk iránt tanúsított gondoskodásukért, és azért, hogy hajlandóak a környezet védelmét célzó normatív keretrendszer kidolgozásán fáradozni. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a jövő nemzedékei jogosultak arra, hogy a mi kezünkből szép és lakható világot kapjanak, és hogy ez komoly felelősséggel jár a természeti világgal szemben, amelyet Isten jóindulatú kezéből kaptunk. Köszönjük, hogy hozzájárulnak ehhez. Jelenleg írom a Laudato Si’2 (enciklika3) második részét, amelyben a jelen problémáival foglalkozom.

Ismételten bátorítom önöket, hogy kitartóan gyakorolják hivatásukat, amely az igazság és az igazságosság szolgálatára irányul, amely a világ békéjének és társadalmaink harmóniájának előmozdításához szükséges. A Boldogságos Szűz Mária és Szent Yves4, az ügyvédek védőszentje tartsa meg önöket és vigyázzon önökre. Szívből megáldom önöket, és kérem önöket, imádkozzanak értem. 

A pápa beszédének eredeti (angol) változata itt olvasható: https://www.vatican.va/content/francesco/en/speeches/2023/august/documents/20230821-avvocati.html

(A dokumentumokat fordította, jegyzetekkel ellátta: Komlós Attila)

Jegyzetek

1 Evangelii Gaudium ­ Ferenc pápa „Az evangélium öröme” címmel ellátott, 2013. november 24én keltezett apostoli buzdítása. Teljes szövege magyarul itt olvasható: https://regi.katolikus. hu/konyvtar.php?h=451– Az „apostoli buzdítás” egy pápai dokumentum

műfaja, amely, ahogy a neve is sugallja, arra buzdítja az embereket, hogy valósítsák meg az egyház életének és tanításának egy bizonyos aspektusát. Célja nem az, hogy új tanokat tanítson, hanem az, hogy javaslatot tegyen arra, hogy az egyházi tanításokat és gyakorlatokat miként lehet ma hasznosan alkalmazni.

2 A Laudato Si’ mi’ Signore ­ latinul „Dicséret néked, Uram...” ­ Ferenc pápa 2015. május 24­én keltezett enciklikájának címe. A pápai levél az emberiség közös otthonáról, a Föld bolygóról szól és címzettje „minden ember, aki ezen a bolygón él”. A dokumentum globális párbeszédre szólít fel arról, miként alakítjuk bolygónk jövőjét napi tetteinkkel és döntéseinkkel. A dokumentum teljes szövege magyarul itt olvasható: https://regi.katolikus.hu/konyvtar. php?h=469#LS001

3 Enciklika: a római pápának egy meghatározott témát feldolgozó körlevele, amelyet a világ római katolikus püspökeihez és rajtuk keresztül a papsághoz, valamint a hívekhez, sőt gyakran minden jóakaratú emberhez intéz. Címét rendszerint a levél kezdő szavai után kapja.

4 Szt. Yves ­ Hélory de Kermartin (12351303) francia pap, jogász. Bírósága a szegények és szerencsétlenek mentsvára, kastélya minden rászorulónak menedéke volt. 1298­ban visszavonult atyai birtokára, s főleg jogi tudásával volt mindenki segítségére. 1347­ben avatták szentté. A nagyszombati, majd 1695-től a pesti egyetem jogi karának volt a patrónusa. A kiscelli trinitárius templomnak az óbudai Szt. Péter és Pál templomba került oltárképe úgy ábrázolja, hogy a szegények írásba foglalt kérvényeit egy angyalnak nyújtja át, mintegy mennyei elintézés végett. (Forrás. Katolikus lexikon)

A pápa fogadja az európai ügyvédek képviselőit, közöttük dr. S. Szabó Pétert, a Magyar Ügyvédi Kamara képviselőjét

Az erőszak veszélyének kitett

fogadott el a MÜK

A közelmúltban Budapesten, a BÜK székházában rendezte meg éves konferenciáját az Ügyvédek Nemzetközi Szövetsége (UIA, a világ legrégebbi, közel százéves) nemzetközi ügyvédi szervezete. Női Bizottságának kezdeményezésére a szervezet még korábban, 2022-es párizsi közgyűlésén elfogadott egy úgynevezett Női chartát, amely lényegében az erőszak áldozatául eső nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének garantálását szorgalmazó, a vonatkozó alapelveket deklaráló nemzetközi nyilatkozat. Az UIA most kifejezte azon kérését, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara is csatlakozzon ezen alapelvekhez. Az üggyel 2023. júniusi ülésén foglalkozott a MÜK elnöksége dr. Havasi Dezső elnök előterjesztésében, aki támogatólag részleteiben ismertette a dokumentumot, jelezve, hogy a MÜK nemzetközi ügyeivel foglalkozó két elnökségi tagja, dr. Szecskay András és dr. S. Szabó Péter is javasolja az elfogadását. Dr. S. Szabó Péter a júniusi elnökségi ülésen külön felszólalásban hangsúlyozta, hogy olyan nyilatkozatról van szó, amelyben az ügyvédi kamarák kifejezik: a maguk részéről megadnak minden támogatást ahhoz, hogy nők elleni esetleges erőszak esetén az érintettek a legteljesebb mértékben hozzáférhessenek a jogi támogatáshoz. Hozzátette: a világ más részein ennek nyilván nagyobb jelentősége van, mint Európában, de ezzel együtt fontosnak tartja, hogy a MÜK is kifejezze egyetértését a nyilatkozatban foglaltakkal. A fontos dokumentumot az alábbiakban adjuk közre.

Az erőszak áldozatául eső nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséről szóló alapelvek chartája Az Ügyvédek Nemzetközi Szövetségének (UIA) Női Bizottsága, emlékeztetve az 1948-as Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára, A polgári és emberi jogok nemzetközi egyezségokmányára, valamint Az emberi jogok nemzetközi egyezségokmányára, A politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára és A gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló 1966. évi nemzetközi egyezségokmányra, amely megerősíti a nők és férfiak egyenlő jogait az ott meghatározott jogok és szabadságok élvezetéhez, figyelembe véve a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt (CEDAW), amely elítéli a nőket érintő megkülönböztetés minden formáját, és megállapítja a nőkkel szembeni kötelezettségeket az államoknak, hogy az illetékes bíróságokon és más közintézményeken keresztül biztosítsák a nők védelmét a megkülönböztetés minden formájával szemben, emlékeztetve az Egyesült Nemzetek Szervezetének a bűncselekmények és a

visszaélések áldozatainak számára történő igazságszolgáltatás alapelveiről szóló, 1985ös igazságszolgáltatási nyilatkozatára, amely kimondja, hogy az áldozatoknak joguk van az igazságszolgáltatás megfelelő mechanizmusaihoz való hozzáféréshez és az elszenvedett sérelmek gyors orvoslásához, megjegyezve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének az ügyvédek szerepéről szóló, 1990. évi alapelvei elismerik, hogy megfelelő védelmet kell tudni nyújtaniuk az alapvető emberi jogoknak, amelyek minden személyt megilletnek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez, és hangsúlyozza, hogy az ügyvédi szakmai szövetségek létfontosságú szerepet játszanak jogi

szolgáltatások nyújtásában mindazok számára, akiknek erre szükségük van, emlékeztetve arra, hogy a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 1993. évi 48/104. számú határozatában kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a nők elleni erőszak akadályozza az egyenlőség, a fejlődés és a béke megvalósulását, sérti az emberi jogokat, figyelembe véve a Nők IV. világkonferenciájának Pekingben, 1995-ben elfogadott nyilatkozatát és cselekvési platformját, amely megerősíti az államok elkötelezettségét a nők jogainak előmozdítása és védelme mellett, emlékeztetve a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius

és áldozatául esett nők megvédését szorgalmazó, fontos nemzetközi dokumentumot

jogok súlyos megsértése esetén alkalmazandó jogorvoslathoz való jogra és a női áldozatok kártérítéséről szóló alapelvekre és iránymutatásokra, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szövetségének Közgyűlése 2005-ben fogadott el, megjegyezve, hogy a büntető igazságszolgáltatásban a jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférésről szóló ENSZ-alapelvek és -iránymutatások 2012. évi dokumentuma ösztönzi a sértettek számára a büntető igazságszolgáltatási eljárás során a jogi segítségnyújtás biztosítását, emlékeztetve az ENSZ 2030-ig szóló fenntartható fejlődési menetrendjére, amelynek célja a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és elérése, valamint az igazságszolgáltatáshoz való egyetemes hozzáférést (5. és 16. cél), figyelembe véve:

• az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt, 1950;

• az emberi jogokról szóló 1969. évi amerikai egyezményt;

• az emberi és emberi jogok afrikai chartáját (Banjul Charter), 1981 és annak a személyek jogairól szóló jegyzőkönyvét a nők jogairól Afrikában (maputói jegyzőkönyv) szóló 2003. évi kiegészítését;

• az erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló Amerika-közi egyezményt (Belém do Parà-i egyezmény), 1994;

• az Arab emberi jogi charta, 2004;

• az Európa Tanács egyezménye a nők elleni erőszak megelőzéséről és leküzdéséről, valamint a nők elleni erőszak elleni küzdelemről, családon belüli erőszakról szóló 2011. évi isztambuli egyezményt (isztambuli egyezmény), kifejezetten kinyilvánítva mélységes aggodalmát a nők elleni erőszak világszerte tapasztalható jelensége, valamint az információs és kommunikációs technológiák fejlődésével új formákat öltő – a Covid–19-világjárvány alatt felerősödő – erőszak miatt, és elkötelezve magát aziránt, hogy küzd a nők elleni erőszak ellen, és megfelelő intézkedéseket hoz a nők elleni erőszak felszámolására és megelőzésére az áldozatok alapvető jogainak védelme érdekében, ahogy a fent említett szövegek rögzítik, az ügyvédi kamarák részéről történő hatékony és konkrét támogatás jegyében kihirdeti ezt a chartát:

1. cikk

E chartában

• a nők kifejezésen bármely korú nőt, valamint a 18 év alatti lányokat kell érteni; • a nők elleni erőszak kifejezés a nemi alapú erőszak bármely olyan cselekményét vagy annak elhárítását célzó mulasztást jelenti, amely halálhoz vagy fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági sérüléshez vagy szenvedéshez vezet vagy valószínűsíthetően vezethet a nők számára, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, zaklatást, kényszerítést vagy önkényes szabadságelvonást, akár a magán-, akár a közszférában, akár offline, akár online történik. Az erőszak többféle formát ölthet, például, de nem kizárólagosan:

a) a családban előforduló fizikai, szexuális és pszichológiai bántalmazás, beleértve a bántalmazást, a szexuális visszaélést a háztartásban élő nőnemű gyermekekkel szemben, a nem házastársi erőszak és a kizsákmányolással kapcsolatos erőszak;

b) a közösségen belül előforduló fizikai, szexuális és pszichológiai bántalmazás, beleértve a nemi erőszakot is, szexuális visszaélés, szexuális zaklatás és megfélemlítés a munkahelyen, oktatási intézményekben és máshol, a nőkereskedelem és a prostitúcióra kényszerítés;

c) elhanyagolás, érzelmi, verbális vagy társadalmi erőszak;

d) jogi erőszak (a nőket hátrányosan megkülönböztető törvények, a nőket védő törvények hiánya).

A nők elleni erőszakot elkövethetik államok, magánszemélyek és nem állami szereplők, beleértve gazdasági vállalkozásokat is.

A nemi alapú erőszak kifejezés a nemi alapú erőszak felszámolásával foglalkozó bizottság megállapítása szerint a következőket jelenti a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni általános ajánlásában (1992. évi 19. sz. és 2017. évi 35. sz. ajánlás): az erőszakot, amely egy nő ellen irányul, egyértelműen azért, mert nő, vagy amely aránytalanul nagy mértékben érinti a nőket.

A nők elleni online erőszak fogalma – általános meghatározás szerint – kiterjed a nemi alapú erőszakra, a nők elleni erőszak bármely cselekményére, amelyet részben vagy egészben az információ felhasználásával követnek el, azzal segítenek hozzá vagy súlyosbítanak, és kommunikációs technológiát, például mobiltelefont és okostelefont, internetet, közösségi médiát vagy platformot, e-mailt használnak hozzá.

Az ügyvédi kamarák kifejezés magában foglalja az ügyvédi kamarákat és általában véve az összes ügyvédi szakmai közösséget, egyesületet, szövetséget.

2. cikk

A nőknek mindenütt joguk van ahhoz, hogy nemi alapú erőszaktól mentes életet éljenek.

3. cikk

A nők elleni erőszak a megkülönböztetés egyik formája, és az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megsértésének minősül, amely korlátozza vagy semmissé teszi a nők jogainak gyakorlását, főként az alábbiakhoz való jogukat: az élethez való jog, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog, az egészséghez való jog, az egyenlő védelemhez való jog,

valamint a nők jogaihoz való jog, a családon belüli egyenlőséghez való jog, a közéletben és a politikai életben való részvételhez való jog, a tisztességes és kedvező munkakörülményekhez való jog, a véleménynyilvánítás szabadságához és a szabad mozgáshoz való jog.

4. cikk

A nők elleni erőszak gyorsan terjed, és világszerte érinti a nőket, függetlenül életkoruktól, családi állapotuktól, kulturális, vallási, társadalmi, oktatási és gazdasági hátterüktől: a kisebbségi csoportokhoz tartozó nőket, beleértve, de nem kizárólagosan az őslakos nőket, a menekülteket és a migránsokat, valamint a nőket, akik nem tartoznak e kisebbségi csoportokhoz: a szegénységben és a fogyatékkal élőket, akik különösen is ki vannak téve az erőszaknak; a belső és nemzetközi fegyveres konfliktusok, természeti katasztrófák, világjárványok, valamint a pusztulás vagy a természeti erőforrások pusztulása, romlása szintén különösen veszélyezteti a nőket.

5. cikk

A nők elleni erőszak bűncselekménynek minősül.

A nemi erőszak és a szexuális visszaélés egyéb formái nemzetközi bűncselekménynek minősülhetnek, mint például háborús bűncselekmények, emberiség elleni bűncselekmények és népirtás.

6. cikk

Az erőszak áldozatául eső nőknek joguk van az igazságszolgáltatáshoz való akadálytalan és könnyű hozzáféréshez, valamint az elszenvedett sérelmek hatékony orvoslásához.

Joguk van hozzáértő és magasan képzett jogi szolgáltatásokhoz és képviselethez a bírósági eljáráshoz, valamint jogi segítségnyújtáshoz, ha nem rendelkeznek elegendő eszközzel.

Mindig méltóságuk és magánéletük tiszteletben tartásával kell bánni velük, és meg kell védeni őket az ismételt erőszakkal szemben.

7. cikk

Az ügyvédi kamarák alapvető szerepet játszanak az erőszak áldozatául eső, védelmet kérő nők támogatásában, valamint abban,

hogy hatékony hozzáférést biztosítsanak számukra a pro bono jogi szolgáltatásokhoz és a jogi segítségnyújtáshoz.

8. cikk

Az ügyvédeket ösztönözni kell arra, hogy önkéntesként vegyenek részt ebben a folyamatban; képességeik fejlesztése érdekében az ügyvédi kamarák folyamatos és speciális képzéseket szerveznek az erőszak bármelyik formájának áldozatául eső nők érdekében végzendő megfelelő jogi szolgáltatások végzésére.

9. cikk

Az eljárások gyorsasága, az ítéletek hatékony végrehajtása és az igazságszolgáltatás késedelmének megszüntetése a nők elleni erőszak eseteiben alapvető követelmény.

Az ügyvédi kamaráknak meg kell határozniuk azokat a kérdéseket, amelyekkel e tekintetben foglalkozni kell az eljárások egyszerűsítése érdekében, szükség esetén dolgozzanak a törvények reformján, hatályon kívül helyezésén és új törvények elfogadásán.

10. cikk

A nők elleni erőszakra való reagálás és az áldozatok segítése multiprofesszionális megközelítést igényel a témával kapcsolatos különböző kérdésekben érintett valamennyi érdekelt fél bevonásával.

Az ügyvédi kamarák kulcsszerepet játszanak ezen a területen. Kezdeményezniük vagy éppen támogatniuk kell egy nemzeti, a nők elleni erőszak elleni küzdelemmel foglalkozó multiprofesszionális bizottság létrehozását, a megfelelő struktúrák megvalósítását az áldozatok védelmére és az elkövetők felelősségre vonására.

11. cikk

Az ügyvédi kamaráknak ki kell állniuk az igazságszolgáltatási rendszer más szakemberei mellett, és részt kell venniük az ilyen szakemberek képzésében (beleértve a rendőröket, a bűnüldöző szerveket és az igazságszolgáltatást) a legjobb gyakorlatokról a nők elleni erőszak kezelésében az erőszak áldozatául eső nők eseteinek kezelésére, valamint a nemzetközi normák alkalmazására vonatkozóan, munkájuk hatékonyságának növelésének érdekében.

12. cikk

Az ügyvédi kamaráknak aktívan részt kell venniük az olyan sztereotípiák és előítéletek elleni küzdelemben, amelyek még mindig akadályozzák az erőszak áldozatául eső nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését és a hatékony jogorvoslathoz való jogukat.

13. cikk

Az ügyvédi kamaráknak tájékoztató rendezvényeket kell szervezniük a nők elleni erőszak és az áldozatok jogainak általános tudatosítása érdekében.

Hozzá kell járulniuk továbbá ahhoz, hogy az erőszak áldozatául eső nők könynyen hozzáférjenek az információhoz az őket érintő jogokat és a bírósági eljárásokat illetően azáltal, hogy ilyen információkat tesznek közzé az interneten, a közösségi médiában, illetve forródrótokon vagy segélyvonalakon keresztül. Az ügyvédi kamarán belül teremtsenek lehetőséget arra, hogy ingyenes jogi tanácsadást tudjanak nyújtani az áldozatoknak a bírósági eljárások megindítása, valamint az áldozatokat támogató különböző szolgáltatások koordinálása érdekében.

14. cikk

Az UIA Nőjogi Bizottság vállalja, hogy jelen chartát a Nemzetközi Nőjogi Bizottság támogatásával hajtja végre az UIA támogatásával és annak kollektív és egyéni tagjaival partnerségben.

Ezt a chartát Párizsban fogadta el és hirdette meg az UIA Női Bizottsága 2022. március 8-án, a nemzetközi nőnapon.

A dokumentumot eddig a következő országok ügyvédi kamarái fogadták el (az elfogadás időpontjának sorrendjében, forrás: UIA honlap):

Luxembourg, Belgium, Kuvait, Franciaország (Conseil national des barreaux), Spanyolország, Portugália, Peru, Marokkó, Olaszország (Velencei Kamara), Törökország, Olaszország (Bolognai Kamara), Argentína (Colegio de Abogados del Departamento Judicial La Plata), Franciaország (Barreau de Bruxelles – Ordre français), Svájc (Ordre des Avocats de Genève), Ruanda, Mexikó, Svájc (Fédération Suisse des Avocats), Magyar Ügyvédi Kamara.

Csatlakozó szervezet: European Bars Federation (alapítva: 1992, Barcelona, tagok: országos ügyvédi kamarák, létszáma: huszonegy). (Fordította: K. A.)

Országos konferenciát tartottak a kamarai jogtanácsosok

A jogtanácsosok ügyvédi kamarai integrációja befejeződött, a közös fedél alatt eredményes munka folyik

A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozata és a Területi Kamarák Kamarai Jogtanácsosi Tagozatai számára rendeztek országos találkozót 2023. augusztus 30­án Debrecenben. Az országos helyi, területi tagozatok képviseletében megjelent küldöttek előtt számos előadásban foglalkoztak a hazai jogásztársadalom előtt álló közös kihívásokkal, különösen is azokkal, amelyek közvetlenül is érintik azokat a jogtanácsosokat, akik aktív tagként vannak jelen a Magyar Ügyvédi Kamara életében is.

OKJT: átgondolt kezdet, eredményes folytatás

A jogtanácsosok ügyvédi kamarai integrációjának folyamatát mutatta be előadásának első részében dr. Csere Bálint, az OKJT elnöke Az OKJT “jogelődjéről”, a kezdetekről szólva egyebek mellett elmondta: kezdetben ideiglenes Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozatként működtek 2018. március 5. és 2019. februárja között. Feladatait az Üttv. 208. § (20) és (21) bekezdései alapján látta el.

A tanácskozást dr. Csere Bálint kamarai tag jogtanácsos, az OKJT elnöke nyitotta meg. Egyebek mellett hangsúlyozta annak jelenőségét, hogy munkájukban milyen jelentős szerepe van az ilyen szakmai tájékoztatás és eszmecsere lehetőségének, mint az OKJT ülése. A Magyar Ügyvédi Kamara üdvözletét dr. Havasi Dezső tolmácsolta, aki elmondta, a rendszeváltoztatás idején maga is jogtanácsos volt, s mint e hivatásrend tagja lett a MÜK tagja, lett ügyvéd, amikor erre a jogszabályok akkor lehetőséget nyitottak. Példaértékűnek nevezte az új ügyvédi törvény megszületésével lehetővé vált, a MÜK-höz való csatlakozással létrejött szakmai és tagsági, kollegiális kapcsolatot. A tanácskozásnak helyet adó Opus Zrt. TITÁSZ irodaházában vendéglátóként köszöntötte a konferenciázókat Konczné Kondás Tünde, majd dr. Lampé Zoltán, a Debreceni Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Bobonka Kornél, a Debreceni Ügyvédi Kamara Kamarai Jogtanácsosi Tagozatának elnöke. A résztvevőket a város polgármestere, Papp László nevében az EDC Debrecen Város­ és Gazdaságfejlesztési Központ szakértője, dr. Kovács István köszöntötte, aki egyben megismertette a vendégeket a Debreceni Önkormányzat fejlesztési terveivel.

Az OKTJ elnökségének részéről dr. Csere Bálint elnök tartott átfogó előadást (ezt az alábbiakban részletesen is ismertetjük), amelyet több fontos elemében bontottak ki csatlakozó előadásukban Diamantopoulosné dr. Kenyeres Gabriella (fenti képünkön b1) és dr. Haskó Tünde (b4) elnökhelyettesek, valamint dr. Szabados János (b5) országos titkár. A MÜK Oktatási Akkreditációs Bizottságának elnöke, dr. Bógyi Attila kamarai tag jogtanácsos és dr. Szabados János OKJT titkár adtak tájékoztatást az elektronikus ingatlanynyilvántartás bevezetésével kapcsolatos legfrissebb információkról.

Behatóan foglalkozott a pénzmosás elleni törvény kötelezettségeiből adódó ügyvédi feladatok időszerű problémáival aktualitásokkal dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke és dr. Bobonka Kornél, a Debreceni Kamarai Jogtanácsosi Tagozat elnöke.

A tanácskozás résztvevői ezek után a területi tagozatok beszámolóit hallgatták meg az eddigi működési tapasztalatokról. Vázolták a tagozatok működését, jelenlegi helyzetét, majd érintették azokat a kihívásokat, amelyekkel napjainkban a területi tagozatoknak is szembe kell nézniük, továbbá kitekintést tettek az együttműködés további sikeres folytatására. A vendéglátó Debreceni Kamara ügyvédi és kamarai jogtanácsosi résztvevői beszámolóiból az tűnt ki, hogy az integráció és az egységes hivatásrend harmóniában meg tud valósulni ügyvédek és kamarai jogtanácsosok egymást segítő együttműködésében.

A résztvevők a konferencia befejeztével „üzemlátogatáson” vettek részt, amelynek során megismerkedtek a vendéglátó OPUSZ TITÁSZ Áramhálózati Zrt­vel.

A találkozó megvalósításában és szervezésében részt vettek, annak megvalósítását támogatták: a Debrecen Megyei Jogú Város, OPUSZ TITÁSZ Áramhálózati Zrt., a Debreceni Ügyvédi Kamara, a Debreceni Kamarai Jogtanácsosi Tagozat, a Magyar Ügyvédi Kamara és az Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozat.

A feladatok közül a legfontosabbak voltak: a megújuló MÜK szabályzatok megalkotásában való részvétel, az egyetértési jog gyakorlás és a kamarai integráció elősegítése, a delegálási rendszer megalkotása, a tagozati aktivitás alapjainak megteremtése.

Az első Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozat 2019. márciusában alakult meg, megbízatása az Üttv. szerinti rendes választási ciklusra szólt 2022-ig. 2022 év végén új tagozat került megválasztásra, amely 2023. év elején kezdte meg működését, megbízatása az Üttv. szerinti rendes választási ciklusra 2026-ig szól.

Az OKJT a feladatait az Üttv. 156. § alapján látja el.

Feladata főként: elnöksége részvétel a MÜK elnökségi ülésein, részvétel a döntéshozás előkészítésében és a döntéshozásban, részvétel a MÜK szabályzatalkotási munkában részvétel (szabályzati javaslatok készítése, véleményezés, egyetértési jog gyakorlás), ajánlások, állásfoglalások és véleményezések készítése, valamint a kamarai tag jogtanácsosok érdekeinek képviselete.

Dr. Csere Bálint elnök hangsúlyozta: kiváló az együttműködés a MÜK-kel és a MÜK területi kamaráival. Számítanak szakmai véleményünkre a MÜK-ben, elis-

merik kamarai jogtanácsosok munkáját, és központilag is díjazzák a kiemelkedő teljesítményt nyújtó jogtanácsos tagokat is), megújult a “Pályakezdő jogtanácsosi díj”, az OAB elnöki posztját ismételten kamarai tag jogtanácsos tölti be (a 2018-202-es ciklushoz hasonlóan a 2022-2026-os ciklusban is dr. Bógyi Attila, az OKJT tagja vezeti elnökként), gyakoriak az országos tagozati találkozók, intenzív együttműködést sikerült kialakítani a területi tagozatok között. Aktív munka folyik a bizottsági elnökségekben, új rendszer adaptálása során (ügyvédi továbbképzés), az innovatív elektronikus megoldások keresése terén. E a tevékenységekben az OKJT a MÜK elismerésével vesz részt.

Eredmények, további feladatok

A folyamatos munkát az OKJT által kiadott több - jelesül harmincnégy - fontos szakmai állásfoglalás is jelzi, mondta dr. Csere Bálint.

Aktív állásfoglalás kiadás (34 kiadott állásfoglalás), amelyek mind hozzáférhetők a MÜK központi honlapján: https://www.xn-mk-xka.hu/okjt-af

Az OKJT elnöke külön kitért a már említett „Pályakezdő jogtanácsosi díj”-ra, amit 2019-ben alapítottak. Célja 2019-

2021 között: azon fiatal pályakezdő kamarai jogi előadók és kamarai tag jogtanácsosok, mint pályakezdők elismerése és anyagi támogatása, akik a saját területükönakár a közigazgatási szférában, akár a magánszférában tevékenykednek - pályakezdőként kiemelkedő teljesítményt értek el, és egy olyan pályaművet készítenek, amely díjazásra érdemes.

A díj megújítása után 2022-től a díjazás célja: lehetőséget adjon a kamarai nyilvántartásba vett jogi előadóként, kamarai tag jogtanácsosként dolgozó pályakezdők részére kiemelkedő szakmai teljesítményük nyilvános bemutatása a szakmai közönség és szakmai zsűri előtt. A verseny győztese pénzdíj mellett jogosulttá válik a „Pályakezdő jogász díj 2023” cím használatára.

A díj eddig – négy évet átfogó - számokban: 19 pályázó és pályamű, 15 díjazott, 5 átadott plakett (alkotója Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész), 6 000 000 Ft pénzjutalom.

Az OKJT aktuális feladatairól szólva dr. Csere Bálint az alábbiakat emelte ki:

1. a 2022-ben alakult új tagozat működési elveinek, irányainak meghatározása, a jövőbeli együttműködés irányelvei, módja a területi tagozatokkal,

2. folyamatos operatív működés biztosítása,

3. a digitalizáció erősítése, IT megoldások és szemlélet előtérbe helyezése,

4. a területi tagozatok éves találkozójának folytatása, szervezési aktivitás,

5. a III. Jogtanácsosi konferencia (Budapesti Kamarai Jogtanácsosi Tagozattal közös szervezése (2023. október 5-én),

6. a „Pályakezdő jogtanácsosi díj” nívójának növelése,

7. pótdelegálási feladatok.

Dr. Csere Bálint

Dr. Lampé Zoltán

Dr. Babonkai Kornél

Dr. Bógyi Attila

Dr. Havasi Dezső

A jogtanácsosi hivatás kialakulása

és jogi helyzete Magyarországon

Az alábbi írás nagyobb része még 2015­ben készült, célja pedig az volt, hogy felhívja a figyelmet a jogtanácsosi tevékenység hiányos és elavult szabályozására, illetve kiküszöbölje a hivatás bizonytalan szakmai megítéléséből adódó hátrányokat. A jogtanácsosok 1991-től 2017-ig nem rendelkeztek érdekképviseleti szervvel, az ügyvédek konkurenciát láttak e tevékenység folytatóiban, több bíróságon is hátrányosan megkülönböztették a hivatás gyakorlóit beléptetéskor az épületbe, továbbá tapasztalatom szerint a perköltség mértékének megállapításakor is. E hosszú időszakban az első látványos fellépés magányos akció volt, amikor 2006-ban az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt egy jogtanácsos kolléga által folyamatba tett eljárás során abban kellett döntenie végül a bírósági jogorvoslati eljárás során, hogy a jogtanácsosok elektronikus motozása sérti-e az egyenlő bánásmód követelményét, tekintettel arra, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlóit nem vetették alá ezen eljárásnak. A bírósági eljárás 2011­ben a jogtanácsosokra nézve hátrányosan zárult, az ügy magasabb bírói fórumon nem folytatódott.1 Ebben a helyzetben találtam úgy, hogy valamilyen változást talán el lehet érni a jogtanácsosi hivatás múltjának feltárása útján, ennek során lehetőség nyílik megfogalmazni a hivatás gyakorlóinak érdektörekvéseit, aminek elősegítésére egy honlap üzemeltetésébe kezdtem. Időközben a jogalkotó is érzékelte a helyzet rendezésének szükségességét, így az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény kihirdetésével a jogtanácsosi tevékenységet egyértelműen ügyvédi tevékenységként határozták meg, a jogtanácsosok pedig az ügyvédi kamarákba integrálódtak, jórészt az ügyvédekkel azonos jogokkal és kötelezettségekkel.

Az egységes jogi szabályozást megelőző időszak

A jogtanácsosi tevékenység az 1958. évi szabályozást megelőzően tisztán ügyvédi tevékenységet jelentett. Olyan ügyvédekre alkalmazták az elnevezést, akik nagyobb szervezetek, illetve az állam és a törvényhatóságok jogi ügyeit intézték. Jogtudományi definíciója még a XX. század elején megjelent átfogó jogi lexikonban sem lelhető fel, elsőként Révai nagy lexikona 1914-es kiadásának szócikkei között jelentkezik.

A XIX. századi normatív szabályokban az ügyvédek jogtanácsosi kinevezésénél találjuk nyomát, illetve a törvényhatóságoknál, ahol a tiszti ügyész volt a törvényhatóság jogtanácsosa, akit a XX. század közepén a belügyminiszter eltiltott attól, hogy magánfeleket képviseljen olyan esetekben, amikor a törvényhatóságnál történő eljárással összefüggésben összeférhetetlenség keletkezett. Jogtanácsosi tevékenységet csak gyakorló ügyvéd láthatott el a földművelésügyi miniszter egy rendelete szerint, amiből az következik, hogy lehettek olyan jogtanácsosok egyéb szervezeteknél, ahol a jogtanácsosi tevékenység gyakorlását nem gyakorló ügyvéd is végezhette.

Annak ellenére hogy ügyvédi tevékenységről volt tehát szó, a szaknyelv mégis szükségesnek látta megkülönböztetni azokat a jogi képviselőket, jogi szakembereket, akik jobban kötődtek egy-egy nagyobb szervezethez.

A jogtanácsos elnevezés arra utalhatott, hogy az uradalmaknál, gazdasági szereplőknél, állami és önkormányzati szerveknél tartósan eljáró ügyvédek nem csupán jogi képviseletet láttak el, hanem aktívan részt vettek a szervezetek mindennapi működtetésében, igazgatásában, és ennek során tanácsokkal látták el a szervezet vezetőit. Ennek következtében szorosabb kötődés alakulhatott ki a két fél között, a munka bizalmi jellege jobban kirajzolódott a külvilág felé. A jogtanácsos tehát olyan ügyvédet jelölt, aki nem egyszerű alkalmi megbízással tevékenykedett ügyfele érdekében, hanem tartósan, és üzleti érdekeit folyamatosan szem előtt tartva.

Az elnevezés bizonyos rangot is jelentett. 1912-ből ismerünk olyan jogszabálytervezetet, amely szerint harmincévi gyakorlat után az ügyvédek királyi jogtanácsosi címet kaptak volna. A két világháború közötti neobarokk társadalomban már meg-

Dr. Bittsánszky Géza Ádám jogtanácsos, ügyvédi kamarai tag, történész, okleveles könyvtáros, Budapest

jelenik a tiszteletbeli jogtanácsos cím, más esetben pedig jutalomképp nevezték ki az egyházmegyei ügyészként működő ügyvédet főegyházmegyei jogtanácsossá.

A jogtanácsosok elődeit a jogügyigazgatókban találjuk meg, akiket a történelmi birtokviszonyok függvényében a feudális birtokokon kell keresni, majd a városi önkormányzatiság megjelenésével a városi szervezetrendszerben is. Mivel a nemesi birtokok nagyobb számban csak az állam-

korona, a király képviselete, amely során őrködött ezek jogai felett magán- és közjogi érdekek esetén, feladatkörében felperesként vagy vádlóként eljárva. Az ügyigazgató a vádfunkciót a király személyét és az államrendet veszélyeztető bűncselekmények és a kincstár érdekei elleni támadás esetén gyakorolta. Ő járt el a kincstár képviseletében az olyan peres ügyekben is, amelyekben az anyagilag érdekelve volt, például a királyi monopóliu-

A királyi jogügyigazgatói volt a jogtanácsosi hivatás csúcsa. Nemcsak képviselte a királyt, illetve javait, hanem igazgatta is, és ügyészként is eljárt.

alapítás utáni évszázadokban válnak jellemzővé, a városiasodás pedig még lassabb ütemben zajlott, feltételezhető, hogy a jogtanácsosi hivatás megelőzte az ügyvédi tevékenység kialakulását.

Jóllehet egyik tevékenység sem volt képesítéshez kötve egészen a XVIII. századig, minden bizonnyal a középkor jogászai azokból a peregrinus okból állhattak, akik megjárták a kor nevesebb külföldi egyetemeit.

Legkorábban a magyar királysággal létrejövő királyi vármegyerendszerben található királyi várbirtokok, udvarispánságok, az egyházi birtokok és a megmaradt nemzetségi és a magánbirtokok igazgatása kívánhatott meg jogi ismereteket, majd a királyi birtokok eladományozását követően a nemesi birtokok. Kolozsváron a XVI. század végén jelennek meg a városi jogügyigazgatók (direktorok, directores causarum).

A tulajdonképpeni jogtanácsos- és ügyvédmegkülönböztetés már a XIII. századtól megfigyelhető, ekkor a prókátorok, prokurátorok (ügyvédek) mellett a causarumokat vagy a director cusarumokat is gyakorta említik a források, akik ügyigazgatóként vettek részt a birtokok jogi ügyeinek intézésében, a király mellett pedig ügyészi feladatokat is elláttak.

Királyi szervként működött a XIII. század óta az ügyigazgató, akihez 1774-től hivatali szervezet is társult. A poszt teljes elnevezése, a fiscalis Sacrae Coronae et director causarum regis (a Szent Korona ügyésze és a királyi ügyek igazgatója) feladatai kettősségét fejezte ki: hatáskörébe tartozott a

mok védelmében. 1421-ben a király ügyvédjeként lép fel Jakab mester sindicus et procurator causarum domini nostri regis, amikor is a királynak követeli vissza a fiú örökös nélkül elhalt birtokos várát, amelyet annak lánya jogtalanul birtokol. Büntetőügyben történő eljárásának nyomát látjuk akkor, amikor a Magyar Kancellária a magyar királyság jogügyigazgatójának (director causarum regalium acfiscalis Sacrae regni Hungariae Coronae) küldi meg egy ügyben a gyanúsítottak névsorát azzal, hogy idézze be őket. Ezért is nevezhetik a latin fordítások a director causarumot a király mellett időnkét koronaügyésznek.

A procurator causarum Zsigmond király szolgálatában tűnik fel 1391-ben és 1392-ben. 1419-ben ismert a Causarum regalium directoratus intézménye. A XIV. században a kincstár jogi tanácsadóját (director causarum regalium) a királyi familiárisnak tekinthetjük.

A XV. század közepétől állandó királyi ügyvédet alkalmaztak a király jogainak védelmére director et procurator causarum regiae maiestatis néven. 1543-ból ismert a directore causarum reginalis maiestatis (királynéi jogügyi igazgató), 1555-ből a directoris causarum regie maiestatis (királyi jogügyi igazgató)

A királyi jogügy-igazgatóságon belül 1568-tól Kassán külön kincstári ügyvédi (procurator fisci) tisztséget szerveztek, amely 1660 körül jogügyi aligazgatói tisztséggé alakult (causarum regalium vice-director) . A kincstári jogügyi aligazgatók ténykedési köre a kamarai szervezet egyik fontos feladatkörével függött öszsze, azt volt hivatva jogi tanácsadással

támogatni, és az úgynevezett királyi jog (ius regium) érvényesítése volt a kamara alá rendelt országrészben. Az utasítások kivétel nélkül nagy nyomatékkal tűzik a kamara elé az úgynevezett lappangó királyi jogok kifürkészését, az ország törvényei és jogszokásai értelmében a királyt illető, de magánosoktól elfoglalva tartott birtokok megszerzését, és a jogos örökösök nélkül elhunyt birtokosok birtokainak kincstári kézbe vételét.

Privát ügyekben ügyvédként nem szerepelhetett (összeférhetetlenség), viszont – hogy a fiskus nagyobb buzgalommal lássa el ügyeit – fizetésén túl minden sikeres kincstári per után jutalmat kapott, mégpedig az ügy értékétől függően tízezer forinton alul három százalékot, ezen felül a király által esetenként meghatározott összeget.

A XVIII. század első évtizedeitől a jogtanácsos vagy a jogügyi aligazgató irányítása alatt kincstári ügyvédek is dolgoztak, akiknek feladatköre alsó fokon megfelelt a jogügyi aligazgatóénak. Vagyis véleményt mondtak az alájuk tartozó uradalom (illetve uradalmak) valamennyi felmerült jogi természetű ügyében, ellátták az illetékes bíróságokon az azokkal kapcsolatos perek védelmét, mindezeken túl részt vettek az uradalmak úriszéki tárgyalásain stb.

A királyi jogügyigazgatói szint nevezhető a jogtanácsosi hivatás csúcsának. Ahogy az elnevezésből látszik, nemcsak képviselte a királyt, illetve javait, hanem igazgatta is, továbbá ügyészként is eljárt. Ennélfogva állandóan jelen kellett lennie a királyi táblán, hogy beavatkozhasson hűtlenség vagy eltitkolt királyi jog címén. Ugyanakkor megvédte azokat, akikkel szemben a király szavatosságot vállalt. Jogügyi igazgatók az állami szervezetrendszeren kívül is működtek.

1495-ben a veszprémi káptalannál olvashatunk Miletinci Antal prokurátor (máskor sollicitator ) causarumról . Az 1500as évek elejéről az esztergomi érsek jogügyigazgatója ismert. 1506-ban feltűnik a pálosok ügyigazgatója (director causarum) , Pál. Korábban – ahogy egy 1467. április 11-én kelt királyi oklevélből megtudjuk –, miután a budaszentlőrincieknek és más pálos kolostoroknak sok perük volt a királyi udvarban, Mátyás király kijelölt mindenkori ügyvédjükül egy director causarum nostrarum ot (ebben az ok-

levélben Péceli Benedeket), aki képviseli őket, mivel a pálosoknak nem az a dolguk, hogy pereskedjenek, hanem hogy imádkozzanak. A XVI. század közepén az egri vár famíliájához tartozott az egri püspökség procurator causarum a, procurator et director a, akit a számadások legtöbbször fiscalis nak említenek. Ugyanebben az időszakban az egri püspökségnek volt az egri várban egy Zemplén és egy Abaúj vármegyei procurator causarum a is, nyilván az Egertől távoli megyék vitás, peres püspöki dézsmaügyeinek intézésére. Feltűnik az advocatus causarum et fiscalis agriae, vagyis Eger városának jogtanácsosa, aki itt advocatus causarum . 1776-ból az esztergomi érsek causarum director a tűnik fel.

Ismert a családi jogügyi igazgató –familiarum causarum director – fogalma is. A földesúri hatalom működése során a családüléseken különválasztották familiae causarum seu jurium director néven is. A családi jogügyi igazgatót a családtagok közül választották. Felügyelte a családi pereket, igyekezett peren kívül elintézni (talán ez lehetett a mai mediáció előfutára), beszerezte a szükséges iratokat, az ügyvédek rendelkezésére bocsátotta, akikkel ő tartotta a kapcsolatot. Az ügyvédek nem tartoztak a családhoz, a családülés nevezte ki őket.

Tehát valóban elmondható, hogy a XVI. századi hivatásos ügyvédek közül azok, akik valamely nagyúrhoz szegődtek director causarumként, ügyigazgatóként, a mai értelemben vett jogtanácsosként tevékenykedtek, és egyes források szerint emellett kiterjedt, ügyenként fizetett magánpraxist is folytattak.

Az egységesen szabályozott

jogtanácsosi tevékenység időszaka

A jogtanácsosi tevékenységet első ízben a 33/1958. (V. 17.) kormányrendelet szabályozta, lényegében a teljes vállalati (és állami) szféra jogi ügyeinek intézését szabva meg feladatként, kiváltva ezzel az ügyvédek e téren folytatott tevékenységét. Ezzel tulajdonképpen megkettőződött az ügyvédség szervezetrendszere, aminek révén a szocialista diktatúra a társadalom és a gazdasági élet mind szélesebb területe fe-

ben is kifejthették. 1983-tól szabályozták a jogtanácsosi irodák és jogtanácsosi munkaközösségek intézményét, amelyek jogi személyek voltak. Előbbit alapításra jogosult szervezetek hozhatták létre, utóbbit legalább három jogtanácsos.

A rendelet előírta, hogy azoknak, akik csak államtudományi oklevéllel rendelkeznek – jogtudományi doktori oklevél hiányában – (szak)vizsgát kell tenniük 1960. december 31-ig. 1983-ig szinte minden lényeges feltétel alól adhatott felmentést valamelyik miniszter, vb-titkár, elnök.

Az 1971-ben hatályba lépő új szabályozás már kibővítette a képviselt alanyok körét, követve a gazdasági folyamatokat. Ennek megfelelően a jogtanácsosok képviselték az állami költségvetési és gazdálkodó szerveket, a szövetkezeteket, azok szövetségeit, a szövetkezeti vállalatokat, a társadalmi szervezeteket és azok vállalatait, valamint a gazdálkodó szervek társulásait. 1983-ban ismét bővült a kör, majd legközelebb 2014 márciusában igazították a felsorolást a piaci viszonyokhoz.

Az 1958. évi szabályozáskor még nem szakadt el teljesen egymástól a jogtanácsosi és az ügyvédi hivatás, ugyanis e tevékenység végzése alól kizárták azokat,

Az ügyvédség szervezetrendszerének megkettőzésével a szocialista diktatúra a társadalom és a gazdasági élet mind szélesebb területe felett kívánta megszerezni az ellenőrzést.

lett kívánta megszerezni az ellenőrzést, háttérbe szorítva a „független” ügyvédi tevékenységet, amelynek ellenőrzése nehézkesebb lehetett.

A rendelet hatálybalépését követően csak miniszteri engedéllyel, rendkívül indokolt esetben lehetett ügyvédi munkaközösséget megbízni, ez esetben is csak határozott időre, illetve eseti jelleggel. Ezzel együtt valamennyi, a vállalatot érintő, tartós és eseti ügyvédi megbízás megszűnt a rendelet hatálybalépésével; kivételes esetben 1958. december 31-ig még érvényben maradhattak. Az ügyvédi tevékenység ilyen mértékű korlátozása 1983-ig érvényben maradt.

Lényegében a jogtanácsosok lettek a nem magánszemély gazdasági szereplők és az egyéb állami szereplők ügyvédei, akik tevékenységüket jogi irodák kereté-

akiket fegyelmi határozattal elmozdítottak az ügyvédi hivatás gyakorlásától, illetve akit felfüggesztettek az ügyvédi tevékenység gyakorlásától. Így a tevékenység gyakorlására befolyással bírtak az ügyvédi kamarák is.

Másik kapcsolódási pont a helyettesítés esete volt. Ugyanis amikor a jogtanácsost székhelyén kívül vagy székhelyén kellett helyettesíteni, de másik jogtanácsos valamilyen okból nem volt elérhető, lehetőség volt megbízni a helyettesítésre ügyvédi munkaközösséget. A későbbiekben erre már kevésbé volt szükség, ugyanis jogszabályváltozás folytán az akadályozott jogtanácsos bármely másik jogtanácsost, illetve jogi irodát megbízhatott helyettesítéssel, megszűntek a térbeli korlátozások. 1983tól a jogtanácsosok ügyvédi helyettesítésének lehetőségét eltörölték.

Külkereskedelmi téren elsősorban főállású külkereskedelmi jogtanácsos járhatott el, aki külön vizsgát tett a területet érintő ismereteiből. Indokolt esetben másodállású külkereskedelmi jogtanácsos is alkalmazható volt. E körben az ügyvédi helyettesítés lehetőségéről a jogszabály nem rendelkezett.

Az 1971. évi új szabályozás megkönynyítette az ügyvédek alkalmazását, ugyanis olyan esetekben, amikor a szerv nem tudta biztosítani képviseletét jogtanácsos útján, illetve speciális szakértelem nem állt rendelkezésre, az ügyvédi munkaközösségek már határozatlan időre szóló megbízási szerződést is köthettek, amenynyiben ehhez az igazságügyi miniszter hozzájárult. E lépés mögött – összefüg-

jogi képviselete esetén, amennyiben annak munkakörével összefüggésben lévő ügyben kellett eljárni. Ez esetben a jogtanácsos az ügyvédi díjszabás szerint járó díj legfeljebb ötven százalékát számíthatta fel az 1971-es szabályozásig. Másfelől a vállalat is adhatott eseti megbízást másik vállalat jogtanácsosának, ha az ügy különös szakértelmet igényelt. Erre az esetre a jogtanácsos díjazásáról külön jogszabály rendelkezett. Végül a szakszervezet tagját és hozzátartozóját a jogtanácsos – ingyenesen – bármely ügyben képviselhette. 1971től az ingyenesség ez utóbbi esetben megszűnt.

Fordulatot jelentett az 1983. évi, új jogszabály, amikortól a jogtanácsosi munkaközösségek – ahol a jogtanácsosok tagsági

A jogtanácsosok negyedszázadig nem rendelkeztek érdekképviseleti szervvel. Ezen az állapoton az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény változtatott.

gésben az magánszektor felé nyitó gazdaságpolitikával – az ügyvédi lobbi előretörése nyilvánulhatott meg, hiszen igen nagy veszteséget jelenthetett számukra a korábbi szabályozás, amely szinte teljesen kiszorította őket a vállalati szférából. Az 1983. évi, új szabályozásban már nem találjuk az ügyvédi megbízásra vonatkozó korlátozásokat, a jogtanácsosok ennek következtében történő háttérbe szorulását ellensúlyozhatta a jogtanácsosi munkaközösségek megbízás alapján történő munkavégzésének biztosítása és az alanyi kör magánszemélyekre történő kibővítése. Korlátozást jelentett viszont, hogy a jogtanácsosokat ekkortól kizárták a büntetőjogi képviseletből.

A képesítési követelmények megegyeztek az ügyvédekével, két év gyakorlati időt követően ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát kellett tenni.

Tevékenységüket munkaviszonyban, fő- és mellékfoglalkozásként, illetve másodállásban is elláthatták. 1971-től a tagsági jogviszony alapján történő munkavégzés is lehetővé vált, 1983-tól az ügyvédi munkaközösségek megbízási jogviszony alapján tevékenykedtek.

Megbízás alapján kezdetben három esetben járhattak el jogtanácsosok. Egyfelől a képviselt vállalat munkavállalójának

jogviszonyban végezték tevékenységüket – megbízás alapján járhattak el, és e körben magánszemélyeket is képviselhettek, amennyiben a vállalkozásával kapcsolatban állt az ügy.

Összeférhetetlenségi szabályokat elsőként az 1971. évi szabályozás tartalmazott. E szerint az a jogtanácsos, aki alkalmazását közvetlenül megelőzően bíróként, gazdasági döntőbíróként, munkaügyi döntőbíróként, ügyészként vagy a szerv felügyeleti szervénél működött, alkalmazásának megszűnésétől számított két éven belül ennél a bíróságnál, gazdasági döntőbizottságnál, területi munkaügyi döntőbizottságnál, ügyészségnél vagy felügyeleti szervnél meghatalmazottként nem járhat el.

A szervvel munkaviszonyban álló jogtanácsos akkor láthatta el a munkaviszonynyal (tagsági viszonnyal) összefüggő ügyekben a szerv dolgozójának (alkalmazottjának, tagjának) perbeli képviseletét, ha az ügyben nem volt érdekellentét a szerv, illetve a dolgozó között.

A másodállásban (mellékfoglalkozásban) levő jogtanácsos nem járhatott el meghatalmazottként olyan más szervnél, amellyel munkaviszonyban (tagsági viszonyban) állt.

A jogtanácsosok szakmai érdekképviseletét 1971-től a Magyar Jogász Szövet-

ség látta el. A szakmai irányítás1983-tól került az igazságügy miniszterhez, akinek munkáját az Országos Jogtanácsosi Bizottság segítette. Az egyes szakminiszterek ajánlásokat tehettek a felügyeletük alá tartozó szervek jogi munkája tekintetében, és képzéseket szervezhettek.

1983-tól fegyelmi ügyekben a munkaközösségek maguk jártak el tagjaikkal szemben, a határozatok ellen bírósági jogorvoslattal lehetett élni.

A jogtanácsosok névjegyzékéről az 1983. évi, új jogszabály rendelkezett elsőként. Ekkortól az lehetett jogtanácsos, akit bejegyeztek a megyei (fővárosi) bíróság által vezetett jogtanácsosi névjegyzékbe. Míg korábban a jogtanácsosok munkáltatói igazolványukkal igazolták képviseleti jogosultságukat, 1983-től a foglalkoztató székhelye szerinti megyei bíróság állított ki számukra igazolványt.

1991. július 18. napjával megszűntek a jogtanácsosi munkaközösségek, és hatályon kívül helyezték a jogtanácsosok érdekvédelmével foglalkozó, valamint az Országos Jogtanácsosi Bizottság javaslattevő szerepére vonatkozó rendelkezések. Ezt követően megbízás alapján jogtanácsos csak az őt alkalmazó szervezet dolgozójának képviseletét láthatta el munkaviszonnyal összefüggő ügyekben. Összességében a jogtanácsosi tevékenység megbízási szerződés alapján történő végzésének ellehetetlenítése versenyhátrányt jelentett a piacon, ami e tevékenység háttérbe szorulását eredményezte.

A jogtanácsosok negyedszázadig nem rendelkeztek érdekképviseleti szervvel. Ezen az állapoton az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény változtatott, amely ügyvédi kamarai tagsághoz kötötte a jogtanácsosi tevékenység folytatását a kamarai jogtanácsos fogalmának bevezetésével együtt. Ezt követően a kamarai jogtanácsosok érdekeiket a közvetlenül választott területi és országos jogtanácsosi tagozatokon keresztül tudják érvényesíteni, amelyek közvetetten választott elnökei elnökhelyettesként a kamarai elnökségek tagjai is.

A szabályozás részben kiterjesztette a jogtanácsosokra az ügyvédi összeférhetetlenségi szabályokat, figyelembe véve e tevékenység gyakorlásának sajátosságait, a megbízás alapján történő munkavégzést pedig teljes egészében kizárta. 

Jegyzetek

1 Nógrád Megyei Bíróság 9.K.20.485/2011/4; 10.K.20.260/2007/16 ítéletei; Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.365/2007/9. ítélet; Nógrád Megyei Bíróság 21.043/2009/13 ítélet; Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.705/2010/5 számú ítélet.

2 Márkus Dezső (szerk.): Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. IV. kötet. Budapest, Pallas, 1903. 182–483.

3 révay Mór János: Révai Nagy Lexikona: az ismeretek enciklopédiája, XI. kötet. Budapest, Révai, 1914. 18.

4 Képviselőházi irományok: Az 1872. évi september hó 1-jére hirdetett országgyűlés nyomtatványai, 1872. VIII. kötet, 475. szám. Buda, Magyar Királyi Államnyomda, 1873. 180.

5 A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. törvénycikk 60. §. „A tiszti ügyész az árvaszék tagja s a törvényhatóság jogtanácsosa. Véleménye olyan ügyben, melynél a jogi szempont a döntő, a határozathozatal előtt mindig meghallgatandó.”. Továbbá: 1886. évi XXI. törvénycikk a törvényhatóságokról. „70. §. A tiszti fő- (illetőleg al- vagy árvaszéki) ügyész a törvényhatóság jogtanácsosa.”

6 Magyarországi rendeletek tára. A m. kir. belügyminiszter 1924. évi 166.290. számú körrendelete, törvényhatósági tiszti ügyészek magángyakorlatának korlátozásáról a községek peres ügyeiben és a közigazgatási eljárás alá tartozó ügyekben. Budapest, Magyar Kir. Belügyminisztérium,1925. 526.

7 Magyarországi rendeletek tára. A földmívelésügyi m. kir. minister 1901. évi 93.169 szám. „A Felső-torontáli ármentesitő és belvízszabályozó társulat alapszabályai”. 45. §. Budapest, Magyar Kir. Belügyminisztérium, 1925. 1091.

8 Rang és talár. Esztergom, XVII. évfolyam. 1912. 08. 11, 33. szám, 2–3.

9 Közlemények. Az ezidőszerint működésben levő magyar királyi diplomáciai és konzuli hivatalok táblázata. Külügyi Közlöny, 1924. 04. 20, 4. szám. 35.

10 Esztergom, XX. évfolyam. 1915. 05. 30, 22. szám. 5.

11 Pakó László: A városi közügyigazgatók (direktorok) Kolozsvár 16. század végi bírósági gyakorlatában. Erdélyi Múzeum, 2012/3. 1.

12 Dr. NáNási László: A magyar királyi ügyészség története 1871–1945. PhD­értekezés. Szeged, Szegedi Tudományegyetem ÁJK Doktori Iskola, 2010. 21.

13 TriNgli István: A Perényi család levéltára 1222–1526. A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44, Budapest, Magyar Országos Levéltár MTA Történettudományi Intézete, 2008. 802.

14 Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a XVI–XVII. századi Magyarországon (A magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez). Levéltári Közlemények, 1997,

68. 1–2. sz. 199–221.

15 kuMoroviTz l Bernát: Budapest Történetének Okleveles Emlékei Harmadik Kötet (1382 – 1439). Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1987. 115.

16 fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi X. Vol. 2. Budae, Typ. Universitatis, 1834. 45.

17 Mályusz Elemér – Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416). Budapest, Akadémia Kiadó, 1997. 457.

18 kuBiNyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében. In: Tanulmányok Budapest múltjából 12. Budapest, Akadémia Kiadó, 1957. 26.

19 jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, II. kötet. 1485–1556. Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, Akadémia, 1990. 536–537.

20 SzűcS Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813. Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, Akadémia, 1990. 205.

21 SzűcS i.m. 207.

22 SzűcS i.m. 208.

23 BóNis György: Magyar jogtörténet, II. kötet. Kolozsvár, Méhkas Diákszövetkezet, 1943. 227.

24 KredicS László – MaDarász Lajos –solyMosi László: A Veszprémi káptalan számadáskönyvei, 1495–1534: krónika, 1526–1558. Javadalmasok és javadalmak, 1550, 1556. Veszprém, Veszprém Megyei Levéltár, 5.

25 kuBiNyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló­korban. In: Levéltári Közlemények, 37. évfolyam 1. szám. Budapest, Akadémia, 1966. 271.

26 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (Q szekció). Kincstári levéltárból (E). MKA, Acta Paulinorum (Q 312). 21606.

27 Bencze Zoltán – szekér György: A budaszentlőrinci pálos kolostor. Budapest, BTM, 1993. 9.

28 sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete In: PetercSaK Tivadar, szaBó József (szerk.): Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve 1993–1994. Annales Musei Agriensis Agria 1993–1994, XXIX–XXX, Eger, Dobó István Vármúzeum, 1994. 96.

29 fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Prodromus. Budae, Typ. Universitatis, 1829. 249.

30 ProkoPP Gyula: A kishonti kerület búcsúverse Hont vármegyétől. In: Balázs Péter et al. (szerk.): Levéltári Szemle, 28. 1. szám. Budapest, Kulturális Minisztérium Levéltári Osztálya,1978. 91–93.

31 fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomus. I. Budae, Typ. Universitatis, 1829. 495.

32 BóDiNé BelizNai Kinga – HorváTH Attila –Mezey Barna – sTiPTa István: A feudális állam szervei. Mezey Barna (szerk.):

Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris, 2003. 93.

33 kállay István: A családülés. Levéltári Közlemények, 43. évfolyam, 1972/1. 10;11.

34 kuBiNyi András: A magyarországi orvosés gyógyszerésztársadalom a Mohácsot megelőző évtizedekben. aNTall József (szerk): Orvostörténeti közlemények 109–112. Budapest, 1985. 71.

35 A vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet 1. § (2) bek.

36 A jogtanácsosokról szóló 17/1971. (IV. 28.) Korm. rendelet 1. §.

37 A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 2. §.

38 A jogtanácsosi tevékenységről 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 2014. III. 15. napján hatályos szövegének 2. § (a) pontja.

39 A vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet 4. §.

40 A vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdése.

41 A jogtanácsosokról szóló 17/1971. (IV. 28.) Korm. rendelet végrehajtásáról szóló 4/1971. (X. 19.) IM-rendelet 13. § (1) bek.

42 A jogtanácsosokról szóló 17/1971. (IV. 28.) Korm. rendeletnek a külkereskedelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 5/1972. (VII. 11.) KkM­rendelet 2. § (1) bek.

43 A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 1. § (5) bek.

44 Az ügyvédjelölt és a jogi előadó joggyakorlatáról, valamint az ügyvédi­jogtanácsosi vizsgáról szóló 6/1959. (VI. 11.) IM-rendelet 9. § (1) bek.

45 A vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet 7. § (1)–(3) bek.

46 A vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet 7. § (1) bek.

47 A vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet 1. § (3) bek.

48 A vállalati jogtanácsos (önálló jogi előadó) helyettesítési díjáról szóló 1/1959. (II. 3.) IM­rendelet.

49 A vállalati jogtanácsosokról és jogi előadókról szóló 33/1958. (V. 17.) Korm. rendelet 16. § (2) bek.

50 A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 2. § (1) a) pont.

51 A jogtanácsosokról szóló 17/1971. (IV. 28.) Korm. rendelet 15. §.

52 A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 3. § (1) bek.

53 Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. törvényerejű rendelet módosításáról, 1991. évi XXIII. törvény 38. § (3) bek.

Javaslatok a közbizalomra érdemtelenség

mérlegelésének szempontjaihoz

A tagfelvételi ügyekben az előkészítés során eljáró kamarai szerv, illetve a tagfelvételről döntő területi kamarai elnökség sokszor ütközik nehézségekbe akkor, amikor a tagfelvételi kérelmet előterjesztő kérelmező esetében az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelenséget feltételezi. A feltételezés ugyanis természetesen nem elegendő: a közbizalomra érdemtelenséget alátámasztó tényeket és a tények bizonyítékait is meg kell jelölni egy tagfelvételi kérelmet elutasító határozatban ahhoz, hogy a határozat jogszerűsége utóbb ne lehessen megkérdőjelezhető eredményesen. A témával lapunkban már foglalkoztunk (2021. március–áprilisi lapszám; dr. Becker Tibor: Miként értelmezhetjük az ügyvédi bejegyzés kapcsán az érdemtelenséget?). E szakmai cikk további konkrét javaslatokat fogalmaz meg a közbizalomra érdemtelenség értékelésének szempontjairól.

előtt a kérelmező visszavonta kérelmét. Ezen eljárás ugyanakkor rávilágított arra, hogy időszerű lenne egy olyan szempontrendszer kidolgozása, amely hasonló ügyekben meghatározná azokat az elveket és szempontokat területi kamaránk elnöksége számára – de kívánatosan akár országosan is elfogadottan –, amelyek ezekben az ügyekben figyelembe veendők, ami megkönnyítené a döntéshozók munkáját is.

Preambulum

Az idézett jogszabályhely alkalmazhatóságát jelen szakmai anyag azon tagfelvételi eljárások tükrében vizsgálja, ahol a tagfelvételi kérelmet előterjesztő (továbbiakban: kérelmező) vonatkozásában jelen szakmai anyag C/III. pontjában meghatározott körülmények fennállnak.

Ugyanakkor aktív vagy szünetelő kamarai tagok, az ügyvédi kamarai tagságot első ízben kérelmezők viszonylatában is felmerülhet a közbizalom elvesztésének kérdése a kérelmet előterjesztő tag magatartása vagy életmódja miatt, ami fegyelmi, illetve etikai összeférhetetlenségi eljárás keretei között vizsgálható. A közbizalom – mint viszonyítási, értékelési szempont – e kérdéskörökben való érvényesülését jelen szakmai anyag nem taglalja, ugyanakkor a lent kifejtésre kerülő szempontok ezekben az eljárásokban is segítséget nyújthatnak a helyes és okszerű döntés meghozatalánál.

Szakmai anyag az Üttv. 22. § (1) bek. f) pontjának alkalmazhatóságához

A mérlegelés lehetséges szempontjai

Jogszabály háttér

2017. évi LXXVIII. törvény 22. § (1): „Nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, f) aki az életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen.”

Jelen szakmai anyag megírását inspiráló előzményi tényállás

Területi kamaránkhoz alkalmazotti ügyvédtől érkezett be felvételi kérelem egy olyan jogász részéről, akit korábban egy másik területi kamara kizárt tagjai közül, és tízéves eltiltással sújtott. Területi kamaránk elnöksége a tagfelvételi kérelmet előzetesen tárgyalta, majd hiánypótlást adott ki. A végső döntés meghozatala

E szakmai anyag elkészítésének elsődleges célja egy olyan szempontrendszer kialakítása, amelynek mentén a területi kamara elnöksége a tagfelvételi eljárásban meghozandó döntést megelőzően a szükséges mérlegeléseket el tudja végezni.

A szakmai anyag figyelemmel van azon szakmai értekezésre is, amelyet a MÜK 2021-ben folytatott e tárgykörben.1 Ez az értekezés a szempontrendszerrel szembeni általános elvárásokat –helyesen – rögzíti, azonban a szempontrendszer további cizellálása már nem

Dr. Posta Attila, a Győri Ügyvédi Kamara elnöke és Dr. Kiss Ottilia, a Győri Ügyvédi Kamara tagfelvételi bizottságának elnöke

tárgya. Az értekezés tematizált továbbgondolását is célnak tekintjük.

A) Az Üttv. 22. §-ának értelmezése Az Üttv. 22. §-a taxatíve felsorolja az ügyvédi tevékenység folytatását kizáró objektív okokat.

Az Üttv. 22. § f) pont beiktatása azonban – hasonlóan a korábban hatályos Ütv. 13. § (4) bekezdés f) pontja szerinti szabályozáshoz – a területi kamarák számára mintegy önvédelemből, kifejezetten az ügyvédi kar tekintélyének megóvása s az ügyfelek védelme céljából biztosít lehetőséget arra, hogy a kérelmező maga -

géről meg van győződve, akiben bízik.”3 A bizalomnak nemcsak az ügyfél és a képviseletét ellátó ügyvéd, de az ügyvéd és azon – nem ellenérdekű – személyek között is fenn kell állnia, akik előtt képviseleti tevekénységét kifejti (hatósági, hivatalos és egyéb ügykezelések során).

2. Tekintély: „Az élet valamely területén szükséges, sajátos ismeretekben kiváló, ott magának már hírnevet, elismerést szerzett személy, akinek az idevágó véleményében, hozzáértésében meg lehet bízni. ”4 Tartópillére a feddhetetlenség és a magánélet tisztasága is. A tekintély erősíthető a társadalmi, kamarai tisztségek vállalásá-

A közbizalom mint pozitív értékhordozó kapcsán általánosságban felvetődik annak kérdése, hogy az ügyvédnek milyen értékekkel kell bírnia hivatása gyakorlása során.

tartására, illetve életmódjára figyelemmel a felvételt megtagadja. E jogszabályhely alkotmányossága sem vethet már fel kételyeket, figyelemmel az e tárgyban született 952/B/2007. AB-határozatra.

Az Üttv. 22. § f) pontja azonban nem határozza meg, hogy mely magatartás vagy milyen életmód vezethet a közbizalomra való érdemtelenség kategóriájához, így ezzel egyedi és egyéniesített mérlegelési jogot biztosít a területi kamarák részére, így biztosítva, hogy a kamara maga határozza meg azt a szempontrendszert, amely az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalom kategóriáját tartalommal töltheti fel, és amely tartalmi elemek hiánya egyben a közbizalom hiányához és ezzel az érdemtelenség megállapíthatóságához vezethet. Az okszerű mérlegelés szempontjainak kialakítása ekként a kérelmet elbíráló szerv feladata is.2

B) Fogalmi meghatározás, értékalapú megközelítés

A közbizalom mint pozitív értékhordozó kapcsán általánosságban felvetődik annak kérdése, hogy az ügyvédnek milyen értékekkel kell bírnia hivatása gyakorlása során. Jelen szakmai anyag alkotói szerint ezek kiemelten a:

1. Bizalom: „Valakinek az olyan személyre irányuló érzése, akinek becsületességéről, helytállásáról, jó képességeiről, szándékainak helyességéről, segítőkészsé-

val, de akár sport-, tudományos vagy irodalmi sikerek révén is.

3. A közbizalom fogalmi megközelítésénél nem hagyható figyelmen kívül a 2012. évi C. törvény XXXIII. fejezetéhez kapcsolódó definíció sem. Ez pedig így szól: „A közbizalom a társadalmi kapcsolatok alapját képező tények valóságát elismerő és az azokhoz kapcsolódó közösségi állásfoglalás. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, bízunk benne, hogy – az emberek státuszát, személyes körülményeit és jogi helyzetét szabályozó, valamint – a jogi személyek, az államigazgatási és igazságszolgáltatási szervek működését rendező aktusok és ezek megnyilvánulásai szabályszerűek.”5

A mérlegelés alá vont egyes elemeknél tehát folyamatosan vizsgálni kell, hogy a jelen pontban meghatározott elvárások és elvek sérültek-e, illetve ha sérültek is korábban, helyreállításuk megtörtént-e.

C) A mérlegelésbe vonható tényállási elemek

I. Kronológiai megközelítés

1. A kérelmező magatartása a kizárással kapcsolatos eljárásban.

2. A kérelmező magatartása a tagfelvételi eljárást megelőző időszakban.

3. Amennyiben kizárását megelőzően a kérelmezővel szemben folyamatban volt fegyelmi eljárás – ideértve azon fegyelmi eljárásokat is, amelyeket nem valamely

ügyvédi területi kamara folytatott le –, az ott tanúsított magatartása.

4. A kérelmező tagfelvételi eljárás során kifejtett magatartása.

II.

Amennyiben valaki úgy kérelmezi tagfelvételét a területi kamaránál, hogy a kérelem előterjesztését megelőzően

1. sem az adott területi kamara;

2. sem más területi kamara kizárás fegyelmi büntetéssel nem sújtotta;

3. esetében nem folyt olyan kamarai eljárás, amelynek eredményeképpen hatósági eljárás során tagsági jogviszonyát megszüntették;

4. egyébként sem állt olyan eljárás hatálya alatt, amely az ügyvédi foglalkozás gyakorlásától való eltiltást eredményezett;

5. más jogi szakma gyakorlójaként sem követett el olyan cselekményt, amelyet szankcionáltak6;

6. a területi kamarának nincs hivatalos tudomása a közbizalom lent meghatározott feltételeinek sérelméről, a kamara nyitottságára figyelemmel vélelmezni szükséges, hogy a kérelmezővel szemben a közbizalom fennáll, nem vesztette el, illetve az ügyvédi pályára újonnan belépő tag a hivatás gyakorlásához szükséges közbizalmat képes megszerezni a hivatásgyakorlás során.

III.

A fenti elvekből fakadóan azon kérelmező vonatkozásában,

1. akit a felvételi eljárással érintett vagy más területi kamara korábban kizárás fegyelmi büntetéssel sújtott;

2. akinek a tagsági jogviszonyát a felvételi eljárással érintett vagy más területi kamara korábban hatósági eljárás során megszüntette;

3. akit korábban jogerősen eltiltottak az ügyvédi foglalkozás gyakorlásától;

4. akit más jogi szakma gyakorlójaként szankcionáltak7,

vizsgálni kell, hogy a tilalmi időszak lejárt-e, és ha igen (ennek hiánya a további vizsgálatokat is szükségtelenné teszi), a közbizalom a vonatkozásában helyreállt-e.

D) Az értékelés szempontjai

E körben javasolt a C/I. pontban leírtakkal egyezően különbontani

(i) a kizárásra okot adó eljárás során feltárt magatartásokat;

(ii) a kizárást követő időszakot;

(iii) a kérelmező magatartását egyéb fegyelmi eljárások során (feltéve, hogy vele szemben korábban ilyen folyamatban volt); továbbá

(iv) a tagfelvételi eljárás alatt tapasztaltakat. A területi kamara feladata az értékelés körében kettős. A közbizalomra való érdemtelenség esetén a kamarai felvételt meg kell tagadnia, ugyanakkor tartózkodnia kell attól, hogy a közbizalom értékelése során mérlegelési jogát visszaélésszerűen vagy méltánytalanul gyakorolja. 8

I. A kizárásra okot adó eljárás lezárását megelőző magatartások

1.1. Kizárásra alapot adó magatartás vizsgálata. A kizárásra alapot adó jogsértés önmagában nem lehet oka a tagfelvételi eljárásban hozandó döntésnek9 a kétszeres értékelés tilalma miatt sem, ugyanakkor ennek ismerete nélkül a kérelmező egyéni és releváns körülményeinek kiindulópontja is ismeretlen maradna, továbbá a reparáció kérdésköre sem lenne megítélhető, ami egyben azt is jelenti, hogy a tagfelvételi kérelemnek helyt adó döntés nem hozható. (tudniillik az alapadatok hiányos volta miatt).

Ebben a körben – amennyiben korábban a kérelmező bűncselekményt követett el – nem az elkövetési magatartás értékelendő újra, hanem annak jogi minősítésétől függetlenül (hiszen az már a büntetőeljárásban értékelésre került) kell vizsgálni a kérelmező magatartását.

Ebben a körben külön is vizsgálandók a kérelmező vonatkozásában:

1.1.1. Mennyire volt közreműködő a korábbi eljárások során a területi kamara szerveivel?

1.1.2. Milyen típusú jogsértést követett el? Mi volt a védett jogi tárgy? Amennyiben az igazságszolgáltatáshoz, közigazgatáshoz vagy bármilyen közjogi rendszerhez kapcsolódott, súlyozandó. Kiemelten súlyozandó, ha a 2012. évi C törvény (Btk.) itt felsorolt fejezeteiben meghatározott valamely tényállási elem kapcsán állapították meg jogerősen a kérelmező cselekvőségét.

(i) Igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (Btk. XXVI. fejezet);

(ii) korrupciós bűncselekmények (Btk. XXVII. fejezet);

(iii) hivatali bűncselekmények (Btk. XXVIII. fejezet);

(iv) közbizalom elleni bűncselekmények (Btk. XXXIII. fejezet);

(v) közigazgatás rendje elleni bűncselekmények (Btk. XXXIV. fejezet);

(vi) pénzmosás (Btk. XL. fejezet).

A fenti bűncselekmények elkövetése esetén az elítélést követő passzív magatartás, a közbizalom helyreállítása céljából történő aktívitás hiánya arra utal, hogy a kérelmező a közbizalomra érdemtelen.

1.1.3. A kérelmező cselekvősége egyszeri vagy több cselekvőségből összeálló, esetleg folytatólagos szabályszegések történtek, ekként egy vagy több sértettel szemben?

1.1.4. Az elkövetett jogsértés összefüggésben állt-e a kérelmező ügyvédi tevékenységével, vagy magánszemélyként követte el?

1.1.5. Milyen magatartást tanúsított a kérelmező a korábbi kamarai eljárások során?

1.1.6. A kérelmező viszonyulása a sértett(ek)hez.

1.2. Volt-e a kizárását megelőzően a kérelmezővel szemben folyamatban fegyelmi eljárás? Igen válasz esetén: mikor és milyen tárgyban, és milyen döntés született?

Itt alapvetően azon eljárások bírnak csak relevanciával, amelyek a kérelmezőre nézve jogerősen hátrányos megállapítással zárultak. Az értékelés alapjai megegyeznek a D/I./1.1. pont alattiakkal.

II. Reparáció Vizsgálandó, hogy a kérelmező a korábbi – kizárásra alapot adó vagy megelőző fegyelmi eljárások során feltárt – cselekménye során okozott-e kárt vagy bármilyen egyéb hátrányt.

Amennyiben igen, úgy a reparáció tekintetében tett-e lépéseket? Ha igen, mit?

Döntési szempont lehet, hogy mindaddig, amíg a kérelmező a jogsértéssel okozott károkat el nem hárítja, egyben a kérelmező tagfelvételi kérelmének elutasítását is eredményezi. (Nem állt helyre a közbizalom.)10

III. A közbizalom helyreállítása Vizsgálni kell, hogy a kizárás óta eltelt időszakban milyen életutat vitt, magatartásokat, cselekvőséget fejtett ki a kérelmező, aktív volt-e a közbizalom visszaszerzése érdekében. Mit tett érte? Itt elsődlegesen a kérelmező előadására és az azt alátámasztó okirati bizonyítékokra kell fókuszálni.

IV. A tagfelvételi eljárás során tapasztaltak, elvárások a tagfelvételi eljárás során

4.1. A kérelmezőt terheli annak bizonyítási kötelezettsége, hogy vonatkozásában a 2017. évi LXXVIII törvény 22. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott kizáró rendelkezések (közbizalom hiánya) nem állnak fenn. Ezen alapelvből kifolyólag a fent részletesen előadott szempontok vizsgálata azt is igényli, hogy a kérelmező az egyes szempontok tárgyában megfelelő előadással éljen, és ezen előadás bizonyítékait bocsássa a területi kamara rendelkezésére, vagy járuljon hozzá a beszerzésükhöz.

4.2. A 4.1. pontban meghatározott kötelezettség okszerűen adódik a 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 175. § (1) bekezdés b) pontjában leírtakból. Ezzel párhuzamosan és a felhívott kötelezettséget harmonikus módon kiegészítőleg a 2016. évi CL. tv. (Ákr.) 62. §-a a területi kamara kötelezettségévé teszi a tényállás törvényes előírások szerinti tisztázását.

4.3. A döntés a szempontrendszer keretei között maradva sem lehet elfogult, és magának az eljárásnak is mindvégig méltányosnak kell lennie.11

Döntési szempont lehet, hogy mindaddig, amíg a kérelmező a jogsértéssel okozott károkat el nem hárítja, egyben tagfelvételi kérelmének elutasítására számthat.

A kérelmező kapcsán az alábbi élethelyzetekben kifejtett magatartások vizsgálata adhat választ arra a kérdésre, hogy a közbizalmat visszaszerezte-e:

3.1. Milyen jövedelemszerző tevekénységet végzett a kizárást követő időszakban?

3.2. Tevékenykedett-e a jogászi (például jogtanácsos) vagy ahhoz kapcsolódó jogterületen (például könyvvizsgálat) a kizárást megelőző időszakban? Ha igen, mit, és az adott szakmai területen milyen elismertséget/elfogadottságot szerzett magának?

3.3. Mik magánéletének főbb jellemzői?

3.4. Vannak-e a civil (például tudomány-, sport-, kultúra-) szférában végzett tevékenységei?

3.5. Van-e közéleti szerepvállalás; ott elért tisztségek?

3.6. Jótékonykodás?

4.4. A vizsgálatot és a döntést a 2017. évi I. törvény 85. § (5) bekezdése tükrében kell lefolytatni és meghozni, amely szerint: „Mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatók-e.”

4.5. Személyiségi jogi és adatvédelmi szempontok alapján a D/I.–III. pontok teljes körű vizsgálata legálisan csak úgy történhet meg, ha az ehhez szükséges eljárási anyagok beszerzéséhez a kérelmező egyértelműen és kifejezetten hozzájárul. Elbírálási szempont ugyanakkor a hozzájárulás esetleges megtagadása is.12

4.6. Vizsgálandó kérdés az is, hogy a kérelmező a kérelem előterjesztése során valós adatokat szolgáltatott-e a kamara részére. Amennyiben az általa szolgáltatott adatok valóságtartalma alappal vitatható, illetve ellentmondásos, az is az elbírálás sajátos szempontja lehet.

4.7. Értékelni kell azt is, hogy a kérelmező a kamarával való együttműködés etikai követelményét betartotta-e.

Megalapozott döntés a fenti szempontok együttes és egyedi mérlegelését követően hozható a megfelelő súlyozásokkal és az egyedi ügy sajátosságaira is figyelemmel, ahol nem mellőzhetők azon szempontok sem, amelyek a döntést hozó területi kamarai elnöksége által kerülnek egyedi ügyekben meghatározásra.

Győr, 2023. március 7. 

Jegyzetek

1 dr. BecKer Tibor: Miként értelmezhetjük az ügyvédi bejegyzés kapcsán az érdemtelenséget? Ügyvédek Lapja, 2021/2.

2 Kúria Kf.37012/2016/4. sz. precedensképes határozata 18. bek.

3 3 A magyar nyelv értelmező szótára Http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar­nyelv­ertelmezo(Letöltés: 2023 02 20.)

4 A magyar nyelv értelmező szótára (Letöltés: 2023. 02. 20.)

5 https://webcache.googleusercontent. com/search?q=cache:flhu7wzfnr4j:https://ajk.kre.hu/index.php/bunugyi­tudomanyok­intezete/category/78­buntetojog­iv­nappali­prof­dr­toth­mihaly. html%3fdownload%3d727:tavoktatas­btk­kul­3&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu (Letöltés: 2023. 03. 03.)

6 Dr. BáNáTi János – Dr. BaraNyi Bertold: Nagykommentár az ügyvédi törvényhez. Wolters Kluver, 2021. 127.

7 Dr. BáNáTi János – Dr. BaraNyi Bertold: Nagykommentár az ügyvédi törvényhez. Wolters Kluver, 2021. 127.

8 Legfelsőbb Bíróság kfv. 37.531/2010/7 bh2005 445.

9 Kúria kf. 37.012/2019/4. számú döntés (22).

10 Fővárosi Törvényszék 102.K. 701.050/2022.

11 dr. BecKer Tibor: Miként értelmezhetjük az ügyvédi bejegyzés kapcsán az érdemtelenséget? Ügyvédek Lapja, 2021/2.

12 6/2018.

Gyanúsítás előtti védői titkok alkotmányos értelmezése az EJEB ítéletei alapján

Lefoglalhatók-e a korai védői titkok?

Szokatlanul heves tapsvihart aratott dr. Ibolya Tibor, a legfőbb ügyész bűnügyi helyettese, a XVI. Magyar Jogászgyűlés Büntetőjogi szekcióján, 2023. június 16-án, amikor – kérdésre – úgy nyilatkozott, hogy „A védői titok ott kezdődik, amikor az ügyfél elmegy tanácsot kérni egy ügyvédtől büntető ügyben. Ha még nincs büntetőeljárás, akkor is.” Dr. Bánáti János pontosító kérdésére, hogy ez most akkor ügyvédi titok vagy védői titok, azt válaszolta, hogy védői titok. A következőkben arra keressük a választ, hogy valójában mikortól válik az ügyvédi titok védői titokká és mikortól vonatkozik e titkokra a Be. 310. § (1) bekezdése szerinti abszolút foglalási tilalom.

2022-ben azonban a Legfőbb Ügyészség egy gazdasági büntetőügyben még más álláspontot képviselt. A konkrét esetben az ügyfél egy 2020. év eleji adóhatósági határozatból értesült arról, hogy ellene nyomozás folyik. Erre védői meghatalmazást adott ügyvédjének. Néhány hónappal később az ügyfelet őrizetbe vették, majd –még aznap – ügyvédjénél is kutatást tartottak. A kutatás elején – amikor ügyfele már megalapozottan gyanúsítható státusú volt (Be. 386. § (1) bek.) – az ügyvéd benyújtotta védői meghatalmazását a nyomozóhatóságnak. A hatóság azonban ennek ellenére lefoglalta a védő titkokat. Amikor az ügyvéd a tőle lefoglalt védői iratok kizárását elutasító főügyészségi határozat felülvizsgálatát indítványozta (Be. 366. § (2) bek.), a Legfőbb Ügyészség azt az álláspontot képviselte, hogy „A Be. a védelemhez való jogot [Be. 3. § (1) bekezdése], továbbá a védő szerepét és jogállását [Be. 42. § (1) bekezdése] a terhelt és a megalapozottan gyanúsítható személy fogalmán keresztül határozza meg. Utóbbiak hiányában dr. XY a (…) nyomozásban nem járhatott el védőként, ezért a Be. 310. § (1) bekezdésében írt abszolút tilalom sem érvényesült.” A kapcsolódó határozatok szerint – a Be. 2020-ban hatályos 45. § (1) bekezdése alapján – érvénytelen az a védői meghatalmazás, mely az előtt kelt, hogy az ügyfelet meggyanúsították volna, tehát védői titok sem keletkezhetett.

A kérdés jelentősége abban áll, hogy az „egyszerű” ügyvédi titkok foglalására viszonylag egyszerű, ha az ügyvédet ré-

szességgel vagy bűnpártolással megalapozottan gyanúsíthatónak minősítik (Be. 310. § (4) bek.). Ez előfordul a hatósági szempontból kellemetlen, ügyféli oldalról alapos és agilis ügyvédekkel szemben, főként gazdasági büntetőügyekben. Az ügyfél gazdasági ügyeiben közreműködő ügyvéd eljárásának minősítése szubjektív, a védőként fellépő ügyvéd pedig természetszerűleg a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik (Btk. 282. § (1) bek. b) pont). E foglalási lehetőség azonban a védői titkok kapcsán nem alkalmazható, ugyanis a Be. 310. § (1) bekezdése abszolút foglalási immunitást ír elő a védő feljegyzéseire és a védencével folytatott kommunikáció adataira.

Úgy tűnik tehát, hogy a Legfőbb Ügyészség szervezetén belül is bizonytalan megítélésű ez a kérdés. Az ügyvédséget is nyilvánvalóan foglalkoztatja a védői titkok legfontosabb szakaszának, az ügyfélkapcsolat első időszakának megítélése. A természetes gyakorlat ugyanis az, hogy ha valaki értesül az ellene folyó nyomozásról, azonnal védőt hatalmaz meg és védekezik. A kérdés tehát az, hogy az ügyfél gyanúsítását megelőzően védőként meghatalmazott ügyvéd feljegyzései és ügyfelével folytatott kommunikációjának adatai milyen szintű védelmet élveznek.

Az utóbbi időben erről több publikáció is megjelent Bánáti János és Kadlót Erzsébet tollából, korábban Fenyvesi Csaba és Bérczes Viktor is vizsgálta a

kérdést. E sorok szerzője is hosszabb tanulmányt tett közzé a Magyar Jog 2022. évi 7-8. számában1 Mikortól védő az ügyvéd címmel. Az elmúlt években szinte minden jogász összejövetelen téma az ügyvédi és a védői titok elemzése, legutóbb a Magyar Jogászegylet Nyíregyházi Jogásznapján2. Az ügyvéd előadók alapvetően Ibolya Tibor álláspontját osztják, némi hangsúlyeltolódással.

Vizsgáljuk akkor meg az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlata oldaláról, hogy mikortól minősül védői titoknak az ügyvédi titok, továbbá azt, hogy érvényességi feltétele-e egy védői meghatalmazásnak a Be. 3. § (1) bekezdése és 45. § (1) bekezdése szerint, hogy az ügyfél 2020. december 31. előtt kelt meghatalmazás esetén gyanúsított, 2021-től legalább bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható státuszú személy legyen! Azaz, mikortól vonatkozik e titkokra a Be. 310. § (1) bekezdése szerinti abszolút foglalási tilalom.

I. A védői titok kezdő időpontjára vonatkozó álláspontok a) Gyanúsítástól

Védői titkot csak a büntetőeljárásban eljáró védő őrizhet, azaz csak a gyanúsítás, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy védelmére szóló meghatalmazás benyújtását követően. Védelemre szóló meghatalmazást 2020. december 31. előtt csak gyanúsítás után, 2021. január 1-jétől csak a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható státus után lehet érvényesen adni. Ezen álláspont szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bek. szerinti „büntető eljárás alá vont” státus pillanata a gyanúsítás közlése. (Korábbi ügyészségi álláspont.)

b) A büntetőeljárás megindulásától A védelemhez való jog a büntetőeljárás alá vont személyt a teljes büntető eljárás alatt (már az előkészítő eljárási szakaszban is, Be. 391. § (1) bek.) is meg-

Dr. Garajszki Zoltán ügyvéd, Nyíregyházi Ügyvédi Kamara

illeti. E jog alapján a védelemre meghatalmazott (felkért) ügyvéd védőnek minősül és védői titkot őrizhet, ideértve a gyanúsítás elkerülése érdekében kezelt információkat is. E körben egyes álláspontok megkövetelik a „hivatalos értesítést” is, mely bármely olyan hatósági cselekmény lehet, amiből okkal vonható le következtetés arra, hogy (akár potenciálisan) az adott személy ellen folyamatban van büntetőeljárás. (Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bek. és EJEB szerinti minimum.)

c) Az elkövetést követő első ügyvédi találkozótól Ha az ügyvéd egy ügyfelétől az általa (esetleg) elkövetett bűncselekmény kapcsán védelmére kap megbízást, akkor az ezen üggyel összefüggő minden adat, irat, kommunikáció védői titokkörbe tartozik. Ilyen például a gyilkos esete, aki a holttest megtalálása előtt már ügyvédhez fordul védelemért, akinek „meggyónja” tettét. Vagy egy közúti balesetet okozó, ha a vele utazó ügyvédjét az előtt hatalmazza meg, mielőtt a helyszínelők megérkeznének. (Közvélekedés szerinti védelmi esetek.)

II. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezése a védelemhez való jogról Az EJEB a „gyanúsított” státus kezdő időpontját materiális megközelítéssel határozta meg, több ítéletében, például a Truten v. Ukrajna (18041/08) ítélet 66. §, a Brusco v. Franciaország (1466/07) ítélet 47. §, a Dvorski v. Croatia [GC] (25703/11) ítélet. Ennek alapján az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 6. cikkéhez kiadott Útmutató3 450. pontja a védelemhez való joggal összefüggésben a következőt rögzítette:

„Ezzel összefüggésben a Bíróság hangsúlyozza, hogy egy személy nem akkor szerzi meg a 6. cikk szerinti védelem alkalmazhatóságára való jogot, azaz a gyanúsítotti státust, amikor ezt a státust formálisan kijelölik számára, hanem akkor, amikor a hazai hatóságoknak valószínűsíthető okuk merül fel az adott személy bűncselekményben való részvételével kapcsolatban”.

Egyértelműen követi az EJEB autonóm, materiális gyanúsítotti (vádlotti) fogalmát az Európai Unió Bírósága (EUB) is. (Lásd például az EUB Nagytanácsának (GC) 2021.11.23-i C-564/19. sz. ügyben hozott ítéletének 121. pontját, valamint az ott hivatkozott gyakorlatot).

A Be. a 878. §-ában felsorolt Európai Uniós aktusoknak való megfelelést szol -

gálja. Ezért az ezen aktusokban említett jogok sérelme kapcsán mód nyílhat az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni (Be. 490. §). Ezért fontos, hogy a Be. 878. § 31. pontjában említett, az ártatlanság védelméről szóló 2016/343 EU irányelv 4 (12) és (48) preambulumbekezdése szintén az EJEB autonóm gyanúsítotti fogalmára hivatkozik, rögzítve azt is, hogy az irányelv alkalmazandó már a gyanúsítás közlését megelőzően is. A Be. 878. § 27. pontjában említett 2013/48/ EU irányelv pedig a 3. cikk (2) bekezdése b) pontjában írja elő, hogy – az EJEB autonóm értelmezése szerinti –gyanúsított jogosult arra, hogy ügyvédi segítséget vegyen igénybe „bármely nyomozó vagy más illetékes hatóság által bármely nyomozási vagy más bizonyításfelvételi cselekmény lefolytatásakor”.

A hazai bírói gyakorlatban is létezik kapcsolódó döntés e kérdésben. Az EH 2014.09.B14. számon közzétett, a Kúria Bfv.I.162/2014. sz. ítéletének [13] pontja rögzíti, hogy „a szabad védekezés joga - ideértve a hamis okirati bizonyíték szolgáltatását is - a büntetőügy terheltjét nem attól kezdve illeti meg, hogy vele szemben a nyomozóhatóság a megalapozott gyanút közölte, hanem már akkor is, amikor még tanúként hallgatja ki.” A szabad védekezés joga a büntetőügyben igénybe vett védői segítséget is jelenti.

Tehát az EJEB autonóm értelmezése szerint a gyanúsítotti státus kezdő időpontja, azaz a védelemhez való jog legkorábbi időpontja jóval korábbi lehet, mint a magyar szabályozás szerinti formális (eljárásjogi) gyanúsítási időpont. Egészen más megközelítést alkalmaz, mint a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható státust kiváltó cselekmények köre, így még ezt a státust is megelőzheti időben. De mi a kapocs az EJEB döntései és a Be. szabályai között? Miért kell a Be. szabályait az EJEB döntéseinek megfelelően értelmezni?

III. Az EJEB értelmezésének iránymutató jellege – az egyenértékűség elve

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerint „A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez.” Tehát a védekezéshez és védelemhez való alapjog a „büntetőeljárás

alá vont” személyt illeti meg. Ebből következően a büntetőeljárás alá vont személy által, e jogának érvényesítése érdekében meghatalmazott ügyvédje védőnek minősül. A védő által kezelt információk pedig védői titkot képeznek. A védő és a védett személy (Be. 386. § (2) bek.) közötti kommunikáció és a védői feljegyzések pedig abszolút foglalási és a hatóságok általi megismeréssel szembeni abszolút immunitást élveznek a büntetőeljárásban. A kérdés tehát az, mely időponttól lesz valaki „büntetőeljárás alá vont” személy.

Az Alkotmánybíróság többször deklarálta, hogy „Abban az esetben, ha egy adott hazai jogszabály azonos tartalmú az Egyezményben5, vagy annak valamelyik kiegészítő jegyzőkönyvében foglalt joggal, vagy ha e jog biztosítására irányuló kötelezettség teljesítését szolgálja, (…) az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemzően a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje.”

Az egyszerűbb hivatkozhatóság miatt nevezzük ezt az alapelvet az egyenértékűség elvének. Ennek lényege, hogy ha az alkotmányos alapjog egyenértékű (azonos tartalmú) a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott joggal, akkor az Alaptörvény szerinti alapjogvédelem legalább olyan tartalmú, mint az EJEB ítéleteiben biztosított jogvédelem. Ezt az alapjog-értelmezési elvet rögzítette többek között az Alkotmánybíróság a következő határozatokban: 61/2011. (VII. 13.) AB határozat (ABH 2011, 291, 321), 166/2011 (XII. 20.) AB határozat, a 32/2012. (VII. 4.) AB határozat [41] pontja; a 43/2012. (XII. 20.) AB határozat [67] pontja, a 4/2013. (II. 21.) AB határozat [19] pontja, a 7/2013. (III. 1.) AB határozat [30] pontja, 8/2013. (III. 1.) AB határozat [48] pontja; a 22/2013. (VII. 19.) AB határozat [16] pontja, a 25/2013. (VII. 19.) AB határozat [27] pontja, 33/2013. (XI. 22.)

AB határozat [24] pontja, a 36/2013. (XII. 5.) AB határozat [26] és [28] pontja, a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat [33] pontja, a 30/2015. (X. 15.) AB határozat [35] pontja, a 15/2016. (IX. 21.) AB határozat [42] pontja, a 2/2017. (II. 10.) AB határozat [65] pontja.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt alapjogvédelem egyenértékű az EJEE 6. cikk 3. § c) pont-

jának, a tisztességes eljáráshoz való jog részeként megfogalmazott alapjoggal, mely szerint „Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy … személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék…”. Szintén fennáll a tartalmi egyezőség az Európai Unió Alapjogi Chartája („Charta”) 48. cikk (2) bek. rendelkezésével, melyek szerint: „Minden gyanúsított személy számára biztosítani kell a védelemhez való jogának tiszteletben tartását”.

Tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében szabályozott alapjog tartalma az egyenértékűség elvéből következően nem lehet szűkebb, mint az EJEE 6. cikk 3. § c) pontja és a Charta 48. cikk (2) cikk értelmezésére rendelkezésre álló következetes EJEB joggyakorlat szerinti jogvédelmi szint.

IV. Az egyenértékűség elvének következménye az EJEB döntéseinek irányadó jellege

A fentiekből következően az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti „büntetőeljárás alá vont” státusz tartalmára az EJEB kiforrott joggyakorlata (well-established case-law) alapján kimunkált autonóm „gyanúsított” („vádlott”) értelmezés az irányadó. E joggya -

hez és a védekezéshez való jog, és a Be. 45. § (1) bekezdése alapján sem lehet olyan következtetést levonni, hogy az a személy, aki a Be. szerint még nem lett „bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható” – 2020. december 31-ig hatályos szabályok szerint gyanúsított – ne adhatna érvényesen védői meghatalmazást.

Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja6. Ezért a védelemhez való alapjog tartalmára vonatkozó minimum jogvédelmi szintet minden jogalkalmazónak a fentiek szerint kellene alkalmaznia.

V. A Charta az elsődleges EU jog része, ezért közvetlenül hatályosuló szabály A Charta 48. cikk (2) bekezdésének a magyarországi büntetőeljárásokban alkalmazandó jellege nem csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből és az egyenértékűség elvéből következik, hanem abból is, hogy az EUSZ 7 6. cikk (1) bekezdése szerint a „Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. Ezért a Charta minden EU tagállamban közvetlenül hatályosuló norma, azaz az Európai Unió elsődleges jogával egyező kötőerővel bír, mely „elsőbbséget élvez a nemzeti jogok felett”.8

A büntetőeljárás megindulását megelőzően keletkezett

védői titok törvényi védelme csak akkor éled fel, ha a védelemhez való jog megnyílik.

korlat autonóm (materiális megközelítésű) értelmezést alkalmaz a „gyanúsított” („vádlott”) fogalmára az EJEE 6. cikk 3. § c) pontja és a Charta 48. cikk (2) cikk értelmezésekor. Ennek alapján a gyanúsítotti státus már akkor megállapítható, „amikor a hazai hatóságoknak valószínűsíthető okuk merül fel az adott személy bűncselekményben való részvételével kapcsolatban”.

Ebből pedig az következik, hogy a „büntetőeljárás alá vont” fogalom nem azonosítható a „bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható” fogalommal és még kevésbé a Be. gyanúsítotti fogalmával. Ezért a Be. 3. § (1) bekezdése alapján nem vonható le olyan következtetés, hogy a még nem gyanúsított személyt ne illetné meg a védelem-

A Charta elsődleges uniós jogi jellegéből következik az EJEE elsődleges jogi kötőereje is. A Charta 52. cikk (3) bekezdése szerint amennyiben a Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE-ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni. A Charta 48. cikke és az EJEE 6. cikk (3) bekezdése egyező tartalmát, valamint az EJEB ítéleteinek irányadó jellegét az EJEB és az Európai Unió Bírósága (EUB) is többször deklarálta. E körben csak két EUB nagytanácsi ítéletet hivatkozom a közelmúltból: a 2021. február 2-i, C-481/19. sz. „Consob” ügyben hozott ítélet 37. pontját és a 2021. november 23-i C-564/19. sz. ügyben – Vasvári Csaba PKKB bíró, büntetőeljárásban kez-

deményezett előzetes döntéshozatali kérelme alapján – hozott ítélet 101. pontját.

VI. A hivatalos értesítés

Az EJEE 6. cikkéhez kiadott Útmutató

17. pontja és az ott hivatkozott esetjog szerint a gyanúsítás olyan hivatalos értesítés, mely bűncselekmény elkövetésére vonatkozik és amely a gyanúsított helyzetét lényegesen befolyásolja. Az Útmutató 17. és 450. pontjának együttes értelmezése alapján egyértelmű, hogy az EJEB autonóm „gyanúsított” státusnak két feltétele van: legyen folyamatban az adott személlyel szemben büntetőeljárás és legyen egy olyan hatósági cselekmény, melynek eredményeképp ő alappal gondolhatja úgy, hogy büntetőeljárás folyik ellene. Ez esetben a helyzetére gyakorolt lényeges hatás nem lehet kérdéses. Ezen időponttól természetes, hogy egy személy – akár védőügyvéd segítségével – védekezhessen gyanúsítása elkerülése érdekében.

A „hivatalos értesítés” vagy „más módon történő tudomásra hozatal” bármely hatóságtól eredő – közvetlen vagy közvetett – tájékoztatás lehet, melyből alappal vonható le az a következtetés, hogy az illető ellen folyamatban van büntetőeljárás. A „hivatalos értesítés” lehet szinte bármely nyílt nyomozati cselekmény. Például egy kutatás, melynek során tanúként nem hallgatják ki a kutatott személyt, vagy az adott személy ügyvezetése alatt álló cégét érintő zár alá vétel, más hatóság határozatában írt egyértelmű utalás folyamatban lévő büntetőeljárásra, esetleg egy egyértelműen büntetőjogi tényállásba illeszkedő hatósági tény-állítás. Gyakorta előfordul az is, hogy tanúk idézésében már egyértelműen megjelölik, ki ellen folyik a nyomozás, de a kérdések alapján is egyértelművé válhat ez a személy, melyről a tanú tájékoztatást adhat. Ez is közvetett hivatalos értesítésnek tekinthető.

Kadlót Erzsébet szerint a személy telefonján (bizonyíthatóan) alkalmazott lehallgatás is ide sorolható 9. Kifejti a következőket: „Miután a Be. sem a materiális gyanú kategóriáját követi, teljesen egyértelmű, hogy ha vele szemben előzetes eljárás már leplezett eszközt alkalmaznak, annak oka van, így tehát már ekkor jogosult a védelemre. Ekként az a kommunikáció, melyet a bűncselek -

ményről folytat az ügyvéddel, se nem hallgatható, se nem felhasználható.” Fenyvesi Csaba ilyen aktusként a feljelentést említi 10. A Deweer kontra Belgium 11 ügyben (4147. §§) az ügyész által küldött, büntetőeljárás elkerülése érdekében, pénzös zszeg befizetését kérő (egyezségi ajánlat tartalmú) levél is „büntetőjogi vád” fennállásának minősült, Deweer urat ezért megillette a védelemhez való jog.

VII. Összefoglalás: a Be. helyes értelmezése alapjogi megközelítésben

A fentiek alapján azt láttuk, hogy az EJEE autonóm értelmezése szerinti „gyanúsított” kategória, egyező tartalmú az Alaptörvény XXVIII cikk (3) bekezdésében írt „büntetőeljárás alá vont” státussal. Ez sokszor időben korábban bekövetkező állapot, mint a Be. 386. § (1) bekezdése vagy – 2021-től – a Be. 38. § (3) bekezdése szerinti „bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy” fogalom. Inkább a Be. 343. § (1) bek. a) pontja szerinti – „aki a bűncselekmény elkövetőjeként szóba jöhet” – kifejezéshez van közelebb. Külön kiemelendő, hogy a Be. 386. § (2) bekezdése kifejezetten a gyanúsítás időpontja előtti védői jogokról beszél a „védett személy” kapcsán.

Ezért tévedés a Be. 3. § (1) bekezdésének, vagy a Be. 45. § (1) bekezdésének –különösen a 2020. december 31. előtt hatályos – rendelkezését az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésének szűkítéseként értelmezni úgy, hogy a gyanúsítást megelőzően ne illethetne meg valakit a védői meghatalmazáshoz, a védelemhez és a védői titokhoz való alapjog. Ezt az értelmezést a Be. 386. § (2) bek. és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 3. § harmadik mondata12 is egyértelműen kizárja. A Be. 3. § (1) bekezdése ugyanis egy alapjogot kiterjesztő szabály a „hatékony” védelem megkövetelésével, a Be. 45. § (1) bekezdésének szabálya pedig szintén kiterjesztő tartalmú a védői meghatalmazásra jogosultak körének kibővítésével, melyet az „is” szócskával jelöl. Más alkotmányos értelmezésre nincs lehetőség.

A védői meghatalmazás érvényes, ha megfelel az Üttv. és a Ptk. előírásainak. Ebből következően a jövőbeli ügyre szóló „pro futuro” vagy „prospektív” védői meghatalmazás is érvényes. Akkor is így

van ez, ha büntetőeljárás még nincs is folyamatban. Ebben a vonatkozásban egyet kell érteni Ibolya Tibor jogértelmezésével.

A büntetőeljárás megindulását megelőzően keletkezett védői titok törvényi védelme azonban csak akkor éled fel, ha a védelemhez való jog megnyílik. Ez pedig akkor következik be, ha a „büntetőeljárás alá vont” státus a „védett személy” (ld. Be. 386. § (2) bek.) esetében bekövetkezik: tehát, ha a büntetőeljárás már megindult és erről bármiféle hivatalos értesítés történt. Ez azonban független attól, hogy a meghatalmazás mikor kerül benyújtásra a nyomozó hatósághoz, és attól is, hogy az mikor kelt. 

Jegyzetek

1 http://real.mtak.hu/170676/1/GarajszkiZoltanMikortolvedoazugyved­MagyarJog2022.7­8422­430o.pdf, másodközlés: https://jogaszvilag.hu/ szakma/mikortol­vedo­az­ugyved/

2 https://www.szon.hu/helyi­kozelet/2023/09/nyiregyhazi­jogasznap­szaktekintelyekkel

3 https://www.echr.coe.int/documents/guide_art_6_criminal_eng.pdf (2022.08.31.)

4 A Be. 878. § 31. pontja szerint ennek az irányelvnek való megfelelést is szolgálja.

5 Egyezmény, vagy EJEE = Emberi Jogok Európai Egyezménye, 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4­én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről

6 Alaptörvény R) cikk (1) bek.

7 Az Európai Unióról szóló szerződés és az európai unió működéséről szóló szerződés (2016/C 202/01) (EUSZ)

8 https://eur­lex.europa.eu/ legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Al14548

9 KADLÓT ERZSÉBET: Adalékok a leplezett eszközök használatához –Védelemhez való jog a vízszint alatt, Ügyvédek lapja, LX. évfolyam 6. szám, 2021. november­december, 32.

10 FENYVESI CSABA: A védőügyvéd (A védő büntetőeljárási szerepéről és jogállásáról), Dialóg­Campus, Budapest­Pécs, 2002., 13., https://pea.lib. pte.hu/handle/pea/17621

11 http://hudoc.echr.coe.int/ fre?i=001­57469

12 „A jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.”

A flow és a (védő)ügyvéd

Mihály és Rozina. Ők ketten inspiráltak tollforgatásra. Csíkszentmihályi Mihály (micsoda játékos név!) világszerte ismert, magyar–amerikai állampolgárságú flow-kutató, pszichológus megírta a Jó üzlet című, szokásosan lendületes kötetét,1 négyéves, atomenergiájú Rozina unokám pedig bemutatta az életben, mit is jelent a flow. Télen és nyáron egy ­egy teljes héten folyamatosan láthatom, figyelhetem, tanulmányozhatom az elmélet gyakorlati megnyilvánulását. Legutóbb, 2022 decemberében a csillagszórós karácsonyfa közelében azon kaptam magam, hogy a gyermeki áramlás bámulása közben engem is flow-érzés ragadott el. Felocsúdásomat követően elgondolkodtam: vajon (védő)ügyvédként átélhetem-e a teljes belefeledkezést? Általánosan, ügyvédkollégáknak is fogalmazva: ad egyáltalán az ügyvédi munka flow ­t?

A flow lényege

Miután feltettem magamban a kiinduló kérdést, óvatosságból azért érdeklődtem a közelemben levő egyetemi, nemrég végzett doktoranduszoktól: ismerik-e a flow-t mint kifejezést? Nem ismerték, nem is hallottak még róla. Nem tudom, hogy olvasottságuk kevés ehhez, vagy/és nem is éltek át még ilyet. Ezért aztán biztos, ami biztos, elmondom bevezetőként röviden a lényegét. Szilárd alapját az MTA külső tagos Csíkszentmihályi Mihály munkássága adja. Megfigyelte, hogy a festőművészek alkotás közben úgy viselkednek, mintha transzba estek volna. Annyira leköti őket az ecsetelés élménye, hogy elfeledik a való világot. A teljes bevonódás érzését felfedezte hegymászóknál, táncosoknál, sakkozóknál is. Autotelikusnak nevezte e tevékenységeket, amelyeket önmagukért, a cselekvésért végzünk, külső jutalom nélkül, és megengedik a totális belefeledkezést. Később ebből született az általa rögzített flow, az áramlat fogalma.2

Az Erdélyből induló szerző szerint a flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, az ember úgy érzi, mintha energiabomba lenne. Mintha megszűnnének a mindennapi problémák, háttérbe szorulnának a gondjai. Időérzékelése is megváltozik, mert mintha megállna az óra, magával ragadja a dolog. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, játék gyerekekkel vagy éppen a munka – vagyis a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevés minőségétől.

A Prima Primissima díjat is elnyerő kutató szerint a legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás nem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre kell helyezni. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket. Ez

sedés és az elégedettség érzése. Megfigyelte azt is, hogy akiknek gyakran van flow-élményük, azoknak az életminőségük is jobb.

Később kiegészítette a flow fogalmát. Arról elmélkedett, hogy a flow élménye miként kapcsolódik a kellemes érzéshez, és hogy miért következhet be más és más

azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk,3 ha nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kitelje-

jellegű tevékenységeknél. Feltevése szerint a cselekvésben való teljes feloldódás képessége a fejlődés következtében alakulhatott ki. Eleinte úgy vélte, hogy a flow és a boldogság közti összefüggés véletlen egybeesés, de arra jött rá, hogy a flow túlélést biztosít azoknak, akik gyakran átélik. A tevékenységbe való bevonó-

Dr. Fenyvesi Csaba ügyvéd, egyetemi tanár, PTE Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék

dás ilyen fokú örömet okoz, ezért igyekszik mindenki újra és újra átélni. De nem mindig ugyanazon a szinten, hanem kissé magasabb fokú kihívásra van szükség, különben a cselekvés egy idő után unalmassá válik.

A flow-jelenség jellemzői

A Széchenyi-díjas fogalomalkotó szerint az alanyok a következőktől tapasztalják meg az áramlást:

a) az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok;

b) a tudat erős fókuszáltsága;

c) az öntudatosság tudatos észlelésének feloldódása; eltűnik az éntudat (zenérzés);

d) megszűnik az időérzékelés,

e) azonnali válasz a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre (visszacsatolás);

f) egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége között (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz, éppen jó);

g) a szituáció feletti kontroll föladása –nem fél az eredmény alakulásától, a jelen a lényeg;

h) a tevékenység belülről jutalmaz, sikerélmény, ezért nem megterhelő;

i) az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, azonosul vele.

Hozzátette, hogy a flow-élményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie, akár önmagában egy is elég lehet a teljes belefeledkezéshez. Képi megfogalmazása szerint:

„Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányba. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad. A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson.”

A flow-élmény elérésének módjai

Az elmélet a flow-élmény elérésének nyolc elemét (saját felfogásom szerint útját, ösvényét) írja le, és ezek már üzenetek a (védő) ügyvédek számára is. Érdemes elgondolkodni az olvasónak is: vajon megfelel-e napi tevékenysége a kívánalmaknak?

1. Legyenek világos céljaid: belső látásodon keresztül tudod, hogy mit akarsz és mit kell tenned. A cselekvés és a tudatosság ötvöződik, és ellazítja az elmét.

2. Kapj azonnali visszajelzést: minden pillanatban érezd, hogy hol tartasz, és közelebb jutottál-e a célodhoz. Bízz az intuícióidban. (Azon folyamat megnevezése, amely során az észlelés látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik. A folyamat egy következtetés

pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat vagy meg is állhat.

Ne feledjük, hogy a flow a szabadság jele, ám nem tudatos cselekvés, inkább olyan tudatállapot, amelyet hagyunk, hogy megtörténjen (cselekvésben lebegés). Tudatosságunk megzavarhatja a flow-t. Mihelyt eltávolítjuk az akadályokat, felismerhetjük, amikor bekövetkezik. Ehhez mindig szükséges a pillanatban való jelenlét.

Ha a múltban élünk, vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuljuk meg szeretni a jelent. Mondj igent rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét.

vagy belátás végeredményét adja, anélkül hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.) Hagyatkozz belső és külső készségeid tudására.

3. A nehézségeket válaszd meg készségeid szerint. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok (ne legyél se túl-, se alulterhelt), és biztosítsák a folyamatos tanulás érzését. A tevékenység igazodjon készségeid szintjéhez, vagy némileg haladja meg azt. Majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon.

4. Koncentrálj: figyelmed irányítsd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső szétszórtság vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet.

5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban. Rekeszd ki a mindennapi sérelmeket és zavaró körülményeket. Tanuld meg a csőlátás alkalmazását, hogy kiiktasd azokat a tényezőket, amelyeket nem tudsz befolyásolni.

6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat. Legyen önbizalmad, hogy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Nem szoronghatsz egy kudarctól.

7. Szüntesd meg az éntudatod: fókuszálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.

8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul. Az idő a te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem

Ha a múltban élünk, vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuljuk meg szeretni a jelent. Mondj igent rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét, bárhol is vagy.

Csíkszentmihályi feltevése szerint bizonyos személyiségjegyekkel rendelkező emberek könnyebben és gyakrabban átélhetik a flow-élményt, mint mások. Ezek a személyiségjegyek:

a) kíváncsiság;

b) kitartás;

c) nem öncentrikusság;

d) szeresse a különböző kalandokat pusztán saját magukért végezni.

A flow elérését, illetve az abban maradást nehezítő tényezők

A flow-élmény elérését (fenntartását, ha megérkezett) – vélem, az ügyvédi munkában is – a most sorjázó jelenségek nehezítik leggyakrabban:

a) apátia;

b) unalom;

c) idegesség;

d) (saját kútfőből hozzáteszem) kiégés.

Az apátia (közönyösség) főként akkor jelenthet gondot, ha az elénk tárt feladatok nem nyújtanak megfelelő kihívást, és képességeink is alacsony szintűek, így nem mutatunk érdeklődést a feladat iránt.

Az unalom akkor lép fel, amikor az adott kihívás alacsony, azonban képességeink messze meghaladják ezt a kihívást.

Az idegesség akkor állhat be, amikor az elénk táruló feladatok annyira nehezek, hogy stresszhez vezetnek. A flow-élmény

ezzel szemben akkor jelentkezik, amikor a kihívás megfelel a képességi szintünknek.

Kiégés, szinte teljes elfáradás (kedvetlenség, cinizmus) akkor jelentkezik, amikor a motivációk eltűnnek, az ügyfél sorsa (ügye) már közömbös a jogalkalmazó ügyvéd számára.

Flow a munkahelyen, esetünkben a (védő)ügyvédi munkában (irodában, kabinetben, kihallgatási teremben, tárgyalóteremben)

A kezdetben már idézett, Jó üzlet című kötetből tudok ösvénygondolatokat közvetíteni a (védő)ügyvéd-kollégáknak.

Olyan környezetet és tevékenységeket kell találni, amelyek elősegítik a flow-élményt, majd ezután azonosítsuk és fejleszszük azokat a személyes jellemzőinket, amelyek hozzásegítenek a flow átéléséhez.

E módszerek alkalmazása a munkahelyen javíthatja a morált azáltal, hogy segíti egyfajta megnövekedett boldogság és teljesítményérzet kialakulását. Ezek azután hozhatnak magasabb szintű teljesítményt.

A kihívásoknak és a képességeknek egyensúlyban kell lenniük. Mivel a flow összefüggésben van a teljesítménnyel, fejlesztése konkrét hatással lehet a munkahelyi elégedettségre és a teljesítmény növelésére.

Számunkra csak akkor beszélhetünk jó munkáról, amikor az ember élvezi, hogy a lehető legjobban teljesít, miközben hozzájárul valamihez, ami önmagán túlmutat.

Flow a munkavégzésben

A kutató és a tanulmányíró megfigyelései alapján a munkavégzésben csak akkor lehet flow-élményt elérni, ha

a) tiszták a célok,

b) azonnali visszajelzés van,

c) fennáll a lehetőségek és a kapacitás egyensúlya.

Bármelyik hiánya esetén a (védő)ügyvéd sem érheti el az áramlatot, az erőfeszítésmentes sodrást. Akár az egyéni, akár az irodai munkában támogatni kell a személyes fejlődést, mert amelyik munkahely (vezető) figyel erre, ott növekedhet az alkalmazottak (az egyéni ügyvéd) boldogság/öröm érzete és hatékonysága.

Az empíria azt mutatja, ha valaki (az ügyvéd) nem élvezi a munkát, az nem lehet igazán jó sem benne. Éppen ezért elemi

szükséglet az átélés. A jó érzésű munkavégzés leköti az ember figyelmét. Mivel rengeteg időt töltünk a munkánkkal (érdekképviselettel, mások szolgálatával), sokkal jobban járunk, ha élvezetet találunk benne.

Az az ügyvéd, aki valóban részese a körülötte levő világnak – úgy is fogalmazhatok: érdeklődő, kíváncsi és egészséges izgalom lakozik benne –, az mindig talál lehetőséget a flow-ra, szemben azzal, akiről a szakvizsgára készülésem során a nagy tapasztalatú, magas ethosszal bíró principálisom beszélt: „Aki az irodába lépő ügyfélben már csak a pénzt látja, elveszett ügyvéd.”

Szamel Lajos közigazgatás-professzorom jóval hatvan év felett járva vallotta be nekünk, másodéves jurátusoknak: „Addig járok, tisztelt kollégák, a katedrára előadást tartani, amíg megvan bennem a kellő izgatottság.” Ez inspirálta, szárnyakat adott neki. Megkockáztatom, sokszor érezte sziporkázó, könnyed derűt sugalló előadásai közben a lebegést, az időtlenséget. Üzenet a mai jogoktatóknak, jogalkalmazóknak, köztük az ügyvédeknek is.

Az MTA doktoránál a könnyedség mellett persze érződött az elmélyült koncentráció, a teljes bevonódottság érzése és képessége is. Nem állíthatom, hogy extá-

jövő nem fér be a tudatunkba. Sosem maradhat el a könnyedén végrehajtott helyzet/énkontroll. Mert konfliktushelyzet van bőven a mindennapjainkban. Gondoljunk csak a nyomozás-védelmi, vádló-védő, ügyfél-védő között óhatatlanul felmerülő vitaszituációkra, sokszor ellentétes érdekekre és az azok érvényesítésével járó feszültségekre. Önmagában az ügyvédi (gyakran igen erős) ego, a túlzott önbizalom megzabolázása, kordában tartása is szép teljesítmény. A flow-t eredményező érzés lehet a dicséret. Nem véletlen a tudósi következtetés: a flow-t eredményező tevékenység önmagában rejti jutalmát.5 Azért kell tennünk a dolgunkat ügyvédként is, mert szeretjük, amit csinálunk. Szeretni kell a munkánkat, egyébként nem sok értelme van.6 Ha nincs ez az alapérzés, biztosan nem lesz semmiféle időtlen lebegés, súlytalanság, belemerülés. Tehát kitüntetések, elismerések, hátba veregetés vágya nélkül célszerű szorgoskodnunk.

Amikor először jártam buddhista országban, láttam a többiektől, hogy adakoznak a bordó ruhás, reggelente tállal megjelenő, borotvált fejű szerzeteseknek. Magam is papírpénzt tettem a sejtelmes mosolyú fiatalember kezében tartott rézibrikbe. Nem köszönte meg. Első pilla-

Ha meg kívánjuk tapasztalni a flow- (időtlenség) érzést, akkor nemcsak térben, de időben is szűkíteni kell a világot.

zisban oktatott (görög eredetű: kilépést jelent), és ez valószínűleg még a védőügyvédi munkában – gondoljunk egy szenvedélyes védbeszédre – sem igazán következik be, szemben például a művészeti tevékenységgel, színészi, zenei előadással. Itt jut eszembe Oppler Emil közel százéves, feledhetetlen műve, amelynek címe is tükrözi, hogy mégiscsak lehet művészi szintre emelni a hivatásunkat. Lásd erről részletesebben ma is ajánlott olvasmányként: Oppler Emil: Az ügyvédkedés művészete Grill Kiadó, Budapest, 1929.4

Ne feledjük, tisztelt kollégák: ha meg kívánják (meg kívánjátok) tapasztalni a flow- (időtlenség) érzést, akkor nemcsak térben, de időben is szűkíteni kell a világot. Figyelmünket teljes mértékben a jelen pillanatra kell irányítanunk, a múlt vagy a

natra meglepett, rosszulesett. Aztán tovább tanultam, és megtudtam: örüljek, hogy adhatok. Egyrészről, hogy adhattam, tehát képes voltam rá, másodsorban az én lelkemnek jó, hogy másokon segíthetek. Igazából még én tartozom köszönettel, hogy támogathattam, és nem a befogadó, aki ebből megvette a napi rizsadagját.

A pénzről jut eszembe Rátgéber László, a neves pécsi kosárlabdaedző frappáns mondata, miután a Szpartak Moszkva női csapatával megnyerte az első számú európai ligát: „A pénz nem boldogít, de megnyugtat.” Dőreség lenne azt követelni, hogy csak puszta munkaélvezetből dolgozzon bármely ügyvéd. Ugyanakkor biztosan állítható, hogy a nyugodt, koncentrált érdekképviselethez, jogi munkavég-

zéshez (mint minden munkához) szükség van a teljesítményt elősegítő háttérre, környezetre, biztonságra. Hozzátéve, hogy jó szint egy jogalkalmazó életében, ha annyira szereti a munkáját, hogy akkor is végezné, ha nem fizetnének érte. Előfordult már praxisomban olyan, hogy annyira tetszett a (főleg kriminalisztikai) feladat, hogy pro bono is vállaltam védőügyvédként az anyagi javakban igen szerény (vagy

Meglátásom szerint örülhetünk, hogy az ügyvédi tevékenység alapvetően egy kulturált környezet alapú, testet-lelket kevésbé, jól kezelve egyáltalán nem nyomorító, sőt alkalmanként felemelő, tudásmunkát igénylő, sokszor jutalmazó tevékenység. Mert sajnos vannak olyan rettentő, lélekölő, értelmetlen, minden percben gyűlöletet szülő munkakörök hazánkban és a világban is, ahol szinte semmilyen

Azért is szerencsések vagyunk problémamegoldó ügyvédként, mert minden ellenére szakmánk társadalmi presztízse nem alacsony.

nincstelen) kondíciójú ügyfelet. Hozzáteszem itt: nem ügyeket, hanem személyeket szoktam vállalni, képviselni, védeni.

Azt biztosan állíthatjuk elvi és gyakorlati szinten is igazolva, hogy aki az ügyvédi munkájában nem éli át a flow-t (legalább néha, alkalmanként, például perbeszéd tartása, védirat készítése, védelmi stratégia írásos kidolgozása közben, intelligens, hasonló ívású-rezgésű ügyféllel konzultálás közben), az máshol, munkája mellett kezdi keresni. Ez pedig szakmai képességei romlásához és általában élete lejtőre kerüléséhez vezet. (Szerencsés esetben más munkaterületre lovagol át.) Ha ez a mellékmozgás (esetleg gyötrelmes) tanulással jár, az helyes. 7 A folyamatos tanulás, az újabb és újabb kihívások az ügyvéd számára is kívánatosak, mert enélkül nem tartható fenn az áramlás sem. Nem a csúcsokra kell törni, önmagában a flow-ban maradás is komoly eredmény. Ahogyan Csíkszentmihályi kimondja: „Nem a felfelé mozgás, hanem a folyamatos flow a lényeg. Azért mászol, hogy az ne szűnjön meg.” 8

Hozadéka: a gyakrabban flow-t átélő dolgozók, köztük az ügyvédek, nemcsak boldogabbak, de jelentősen több időt töltenek tényleges munkával is munkahelyi pletykálkodás, locsogás, kávézgatás, cigarettázás, újságolvasás vagy netezés helyett.

A kihívásokat aktívan kereső, képességeiket, személyiségüket, humán kapacitásukat (érzelmeiket, humorukat, szívjóságukat) folyamatosan fejlesztő, örömérzésre, alázatra és szolgálatra, valódi párbeszédes kommunikációra képes ügyvédek léphetnek csak rá a flow felé vezető útra.

esélye nincs az embertelen személyi és/ vagy tárgyi körülmények között dolgozóknak, hogy valódi élvezetté, örömforrássá váljon napi robotjuk, rabszolgaizzadságuk.9 Azt is kimondhatom nagy kockázat nélkül, hogy azért is szerencsések vagyunk (problémamegoldó, sorskezelő, jogkeresőket segítő) ügyvédként, mert minden ügyvédi vicc és gúnyolódás ellenére a szakma társadalmi presztízse nem alacsony. A társadalmi közeg fontosnak tartja a (védő)ügyvédi munkálkodást. A (védő)ügyvédi munka tartalmas és értékes, morálisan is kellően megalapozott, és az egyéni kontraktus (vagy kirendelés) alapján a közérdeket is szolgálja.10

Mit tehetünk a flow-zónába jutásért?

Nem rossz ötlet megkérdezni magunktól is, kedves ügyvédolvasóim. Közvetítem válaszként Csíkszentmihályi Mihály tanácsait. Szerinte szükségeltetik

a) soha nem lankadó kíváncsiság;

b) az én (köztük a képességeink) megismerésére irányuló élethosszig tartó erőfeszítés;

c) nem apadó tanulási vágy, önfejlesztés (amibe beletartozik az önismereten alapuló önfegyelem, ami megakadályozza az önzést és a szeszélyes viselkedést, a bölcsebbé válás, a jobb emberi kapcsolatok kialakítása);

d) folyamatos gondolkodás, tervezés arról, hogyan végezhetném jobban a dolgaimat;

e) erős hit az integritás fontosságában;

f) megingathatatlan ragaszkodás a kölcsönös bizalom alapjaként szolgáló elvekhez;

g) nagyfokú kitartás; 11

h) óriási ambíció;

i) empátia (a többi ember iránt megnyilvánuló együttérzés, érzékenység a szükségletük iránt);

j) a kölcsönös tisztelet szem előtt tartása;

k) lehetőség a mély koncentrálásra (ne terelje el a figyelmet valami „sürgős” ügy, ne legyen váratlan megszakítás);

l) a személyiségben rejlő elegendő pszichés tőke, ami kerüli a túlzott öntudatosságot, a másokra tett hatás figyelését, a hiúságot, a mások sikereire féltékenységet, a folytonosan megillető jogok hangoztatását, a félelmet és a kapzsiságot;12

m) nyitottság és optimizmus, ami bizakodást nyújt a jövőre nézve és jó véleményt állít ki az emberiségről, kollégákról, miközben az életet ajándéknak tekinti;

n) küldetéstudat, ami azon a meggyőződésen alapul, hogy az embernek valamilyen fontos szerepe, feladata van az életben;

o) a munkahely megválasztásában az a jó bázis, ahol az egyén úgy érzi, hogy száz százalékon tud működni, ahol teljes mértékben használhatja a képességeit és kifejezheti értékeit, amelynek igazán lelke van;

p) a flow-t megélő már tudja, hogy érdemes az alkatához illő ritmushoz igazodó körülményeket teremteni és az ahhoz illő tempót felvenni, fenntartani;

q) fontos döntést sosem szabad hozni mentálisan rossz formában, pocsék hangulatban, vagy ha túl nagy a fáradtságérzet, netán szellemi zsibbadás áll fenn;

r) érdemes várni a holnapot, a következő nekigyürkőzést, a soros hűhaérzést, mert akkor ismét valami általad is szeretett és élvezett kreatív dolgot fogsz művelni – ideális esetben még némi humorral, játékossággal is fűszerezve.

Ha mindezeket szem előtt tartod, és törekszel rájuk, kedves olvasó kolléga, bekövetkezhet nálad is az az érzés, amikor az ember lelke korábban nem létezett komplexitást ér el. Vagy George Klein szavaival élve „a réten szabadon vágtató szarvas boldogsága” lesz a jutalmad. 

Elindult a MÜK visszaélés-bejelentési rendszere

Az ügyfél nem jogosult bejelentést tenni

Az Országgyűlés 2023. május 23-án fogadta el a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvényt, ismertebb nevén a Panasztörvényt. Ez alapján 2023. július 24-től a Pmt. 1. § (1) bekezdése hatálya alá tartozó foglalkoztatók, köztük az ügyvédek, ügyvédi irodák, európai közösségi jogászok (függetlenül foglalkozatottjaik létszámától) úgynevezett visszaélés-bejelentési rendszert kötelesek működtetni. A működtetés feladatait a Magyar Ügyvédi Kamara látja el. 2023. július 24­én el is indult a MÜK visszaélés­bejelentési rendszere. Referense dr. Dékány Dóra és dr. Molnár Adél budapesti ügyvéd. Tőlük érdeklődtünk ennek a fontos fejleménynek a részleteiről.

Miért volt egyáltalán szükség erre a rendszerre?

D. D.: A jelenlegi törvény egy uniós irányelv átültetése nyomán született, amelynek határideje egyébként 2021. december volt, ezért az Országgyűlés igen rövid határidőket biztosított a felkészülésre az elfogadás után. Az igaz, hogy nagyon szerencsétlenül alakult, hogy olyan foglalkoztatók is bekerültek a törvény hatálya alá, akiknél nehezen értelmezhető a visszaélés-bejelentés funkciója, de abból főzünk, amink van. A jogszabály hatályos, a feladatot meg kell oldani.

Lényegét tekintve mire való ez a rendszer? Milyen visszaéléseket, és ki jelenthet itt be?

D. D.: Kezdem ott, hogy a visszaélés-bejelentési rendszerek nem számítanak újdonságnak. A korábbi, 2013-as Panasztörvényben is volt már ilyen kötelezettség, például nagyobb létszámú foglalkoztatókra, és külföldön is kifejezetten jellemző. Általában ezeknek a rendszerek az a céljuk, hogy a vállalaton belül fény derüljön bármilyen visszaélésre, amely sérelmes lehet akár a vállalat, akár valamelyik munkavállaló számára. Ennek érdekében felállítanak egy olyan rendszert, ahol a bejelentőt – különböző, köztük különösen jogi eszközökkel – védelemben részesítik annak érdekében, hogy motiválják, hogy a tudomására jutott visszásságok kiderüljenek. Ennek egyik garanciája, hogy névtelenül is lehet bejelentést tenni. A compliance évtizedét éljük, a nagyobb cégek ki-

fejezetten komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy a vállalaton belül a kollégák betartsák az etikai, az erkölcsi és a jogi szabályokat.

Milyen visszaélésekre kell itt gondolni? Tudnának mondani példákat?

M. A.: A visszaélés lehet valamely jogszabály megszegése, mint például üzleti titkok kiadása a konkurenciának. De visszaélésnek minősül az is, ha valamely belső szabályzatot szegnek meg. Ilyen például, ha a munkatárs a céges eszközöket magáncélra használja, vagy ha a belső etikai szabályok ellenére ajándékot fogad el üzleti partnerektől. A visszaéléseket szinte mindig a munkatársak veszik észre először, ezért fontos, hogy biztonságban érezzék magukat bejelentés esetén.

Nehezen lehet mindezt ügyvédekre és ügyvédi irodákra értelmezni…

M. A.: Valóban, a törvény teljes szellemiségét nézve nem arra van kitalálva, hogy – a Magyországon jellemző – egyszemélyes vagy néhány foglalkoztatottal dolgozó ügyvédi irodákban működjön, de mint mondtuk, ez nem választás, a törvény kötelezővé teszi. Illetve azért ügyvédek munkakörében is elképzelhető visszaélés, például selejtezés során az iratokat az ügyvédjelölt kidobja a kukába – ami egyértelműen ellentmond az adatbiztonság és az ügyvédi titok védelmére vonatkozó kötelezettségeknek. Az más kérdés, hogy ilyenkor ezt ki jelenti be, ugyanis az egész rendszer lényege, hogy a szervezetben

lévő foglalkoztatott tudomására jut valami, és szól erről. Ennek megfelelően a törvény szigorúan szabályozza, hogy ki tehet bejelentést ezen a rendszeren keresztül: a volt és jelenlegi foglalkoztatottak, illetve a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni kívánó személy, akinél az erre irányuló eljárás már elkezdődött. Fontos, hogy a foglalkoztatott a Panasztörvény értelmében nemcsak munkavállaló, hanem ennél tágabb körről van szó: minden természetes személy, aki a foglalkoztató számára és irányítása alatt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében, ellenérték fejében tevékenységet végez, vagy önmaga foglalkoztatását végzi. Idetartoznak tehát az alvállalkozók is – egy ügyvédnél például egy állandó megbízású tolmács –, vagy a megbízottak, mondjuk az ilyen jogviszonyban foglalkoztatott irodai informatikus.

Milyen szerepe van ebben a procedúrában a Magyar Ügyvédi Kamarának?

D. D.: Amikor kiderült, hogy az ügyvédeket is terheli a visszaélés-bejelentési rendszer működtetésének kötelezettsége, akkor a MÜK nagyon gyorsan lépett, és sikerült egy olyan Üttv.-módosítást elfogadni, amely szerint az ügyvéd, európai közösségi jogász, ügyvédi iroda, illetve európai közösségi jogászi iroda vonatkozásában, ahol a foglalkoztatotti létszám nem éri el a 250 főt, a rendszert a Magyar Ügyvédi Kamara működteti. Ehhez az ügyvédeknek semmit sem kell tenniük, nem kell nyilatkozniuk vagy szerződniük, a jogszabály a MÜK számára kötelezővé tette, hogy ezt a szolgáltatást – és ezzel a jogszabályi megfelelést – biztosítsa számukra. Emellett azonban megvan a lehetőség arra is, hogy az ügyvédek más szolgáltatót bízzanak meg a rendszer működtetésével, akár egy bejelentővédelmi ügyvédet vagy egy külsős céget. Utóbbi esetben azonban nagyon fontos, hogy csak olyan szervezet bízható meg ilyen feladatokkal – elsősorban az ügyvédi titok védelme érdekében –, amely megfelel a MÜK által az Üttv. 194/A § (4) bekezdése alapján megalkotott szabályzatnak. A szabályzat szövegét a MÜK elnöksége már elfogadta, a végső jóváhagyást a MÜK küldöttgyűlésének kell majd kimondania.

Akkor tehát az ügyvédeknek jelenleg semmi dolguk nincs ezzel kapcsolatban?

D. D.: Abban az esetben, ha a MÜK által működtett visszaélés-bejelentési rendszer keretei között maradnak, semmi dolguk, mivel a MÜK minden feladatot elvégzett, hogy a rendszer határidőben elinduljon.

M. A.: Hozzátenném, hogy a rendszer működtetésével, a bejelentések kivizsgálásával ugyan valóban nincs teendőjük, de két fontos feladatuk mégis van. Egyrészt tájékoztatniuk kell foglalkoztatottjaikat arról, hogy létezik a visszaélés-bejelentési rendszer, amelyet a MÜK működtet. Jó gyakorlatként javasoljuk, hogy ezt az ügyvéd, ügyvédi iroda észszerűen elvárható, igazolható módon tegye meg (például a munkaszerződésben, megbízási szerződésben stb.), a legfontosabb információkat adja meg a rendszerről; talán a legegyszerűbb a MÜK honlapjának elérhetőségét megadni. Ebben igyekszünk minél jobban segíteni kollégáinkat. Javasoljuk arról is tájékoztatni a potenciális bejelentőket, ha valaki „kiszerződik” a MÜK által működtetett rendszerből. A másik teendő a vizsgálatot lezáró jelentés alapján az intézkedések megtétele, amennyiben erre javaslatot kap az ügyvéd.

Mit jelent a rendszer működtetése?

D. D.: Alapvetően három része van a rendszernek, vagy úgy is mondhatom, hogy három szakasza van az eljárásnak. A rendszer működésének első pillére, hogy a MÜK megfelelő csatornákat hozott létre, ahol a jogosultak bejelentést tehetnek írásban vagy

szóban, illetve megfelelően biztosítja az anonim bejelentés lehetőségét is. A bejelentési csatornákhoz kapcsolódóan elkészültek azok a dokumentumok, amelyeket a törvény előír – például tájékoztatók a rendszer működéséről, a bejelentő jogairól, illetve az adatkezelési tájékoztató. A bejelentési csatornákon érkező bejelentések referensi vizsgálaton esnek át, ahol meg kell állapítani, hogy a bejelentés mellőzésének van helye – mert például nem jogosulttól érkezett –, vagy szükséges lefolytatni a vizsgálatot. A referensi vizsgálat során, a panasz kezelése körében meg kell küldeni a szükséges tájékoztatásokat az eljárás résztvevőinek, amire a törvény nagyon szűk, hétnapos határidőt ad. Ezt követően, amennyiben vizsgálatra kerül sor, a referens kijelöli az eljáró vizsgálót – szigorúan a pártatlanság követelményének szem előtt tartásával. A rendszer felállításának részeként elkészült már a vizsgálói névjegyzék is, amelybe a kollégák önkéntes alapon jelentkezhettek. Velük a MÜK vizsgálói megbízási szerződést köt a vizsgálatok lefolytatására. Szerencsére nagy volt az érdeklődés, így jelenleg elég hosszú a vizsgálói névjegyzék. De visszatérve az eljárásra: a vizsgáló kivizsgálja az esetet, ennek körében adatokat gyűjt, nyilatkozatokat szerez be, és a végén megállapítja, hogy történt-e visszaélés.

Mi lehet egy vizsgálat eredménye?

D. D.: Amennyiben kiderül, hogy visszaélés történt, akkor a vizsgáló javaslatot készít a foglalkoztató – esetünkben konkrétan az ügyvéd – részére, hogy a visszaélést milyen módon lehet orvosolni. A vizsgálónak az

eljárásra fő szabály szerint harminc napja van. Ezt követően a foglalkoztató feladata a megfelelő intézkedéseket megtenni.

Ez meglehetősen barátságos megoldásnak tűnik.

M. A.: Nem is a mindenáron való szigor volt a cél. A rendszer kiépítésének egyik alapelve, hogy – a jogszabályi megfelelést teljes mértékben garantálva – ügyvédbarát legyen. Fontosnak tartjuk természetesen, hogy az ügyvédeknél is kiderüljenek a visszaélések, de hisszük, hogy ez a kollégák számára is fontos, és a vizsgálói javaslatokat jó gyakorlatként fogadják. Nem volt cél a szankcionálás, hiszen minden compliance típusú szabályozás lényegi eleme, hogy a sérelem megszüntetésére és a folyamatok fejlesztésére koncentráljon.

Akkor tehát nincs semmilyen jogkövetkezményük a visszaéléseknek?

D. D.: Ezt így azért nem lehet kijelenteni, mivel a Panasztörvény is előírja, hogy amennyiben a vizsgálat során bűncselekmény gyanúja merül fel, úgy a megfelelő hatóság számára be kell jelenteni, illetve amenynyiben súlyos fegyelmi vétség gyanúja merül fel, úgy – szűk körben – fegyelmi eljárás is indítható. További jogkövetkezmény, hogy ha valaki akadályozza vagy megkísérli akadályozni a visszaélés-bejelentés megtételét, az szabálysértésnek minősül – ahogy a visszaélés bejelentőjével szemben hátrányos intézkedés megtétele is üldözendő.

Mire gondol itt a Szabálysértési törvény? Az úgynevezett bejelentővédelemről van szó?

D. D.: A Panasztörvény garanciákat fogalmaz meg azok számára, akik bejelentést tesznek a visszaélés-bejelentési rendszerben. Az alapelv az, hogy minden, a bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a bejelentés jogszerű megtétele miatt kerül sor, és bejelentői jogosultságot megalapozó jogviszonynyal vagy kapcsolattal összefüggésben valósítanak meg, jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne. A hátrányos intézkedés bármi lehet: a munkaidő megváltoztatásától kezdve a zaklatáson át a jogviszony megszüntetéséig. A törvény szerint vélelem szól amellett, hogy a hátrányos jogkövetkezmény a bejelentés miatt érte a bejelentőt, mellyel szemben a foglalkoztató ellenbizonyítást folytathat. Sok bejelentő számára

Dr. Dékány Dóra és Dr. Molnár Adél

azonban e garanciák sem elégségesek, ezért nyitva áll az anonim bejelentés lehetősége. Tudni kell azonban, hogy a foglalkoztató –és jelen esetben a rendszerműködtető MÜK – mellőzheti az anonim bejelentés vizsgálatát. Ha viszont a bejelentés tartalma alapján a vizsgálat szükséges, az anonimitás ellenére meg fogják tenni.

A­MÜK­visszaélés-bejelentési­referenseként­milyen­konkrét­feladataik­vannak?

M. A.: A Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége az eljárásrend alapján minket bízott meg a referensi feladatok ellátásával. A vizsgálati folyamatoknál egyfajta előszűrőként működünk, illetve a mi feladatunk a megfelelő tájékoztatás biztosítása az érintettek részére. Ezenfelül a rendszerrel kapcsolatos dokumentáció és nyilvántartási feladatok is nálunk futnak össze. Ennél azonban most sokkal változatosabb a tevékenységünk. Mivel ez egy viszonylag új rendszer az ügyvédség életében, ezért számítani lehetett rá, hogy sok kérdés vetődik majd fel a kollégákban. Elérhetőségeink megtalálhatók a MÜK-tájékoztatókban és -hírlevelekben annak érdekében, hogy a kollégák tudjanak kihez fordulni. Én elsősorban a területi kamarák képviselőivel tartom a kapcsolatot, Dórát többnyire az ügyvédkollégák keresik meg. De mindenkinek szívesen segítünk, aki bármilyen módon kapcsolatba kerül ezzel a témával.

D. D.: Van, aki a vizsgálói feladatokról kérdez, van, aki az ügyvédek feladatait szeretné tudni. Örömteli, hogy mindig közölhetem velük: nekik semmi dolguk. Viszont ezek a kérdések számunkra is nagyon hasznosak, mert így fel tudjuk mérni, hogy milyen információra van szüksége a tagságnak, és ennek nyomán konkrét kérdésekre adott válaszokat tartalmazó tájékoztatókat tudunk készíteni. Készülünk egy beszámolóval októberre, amiben összesítjük az eddigi tapasztalatokat, és ami alapján elvégezhetjük a rendszer finomhangolását.

Azért­közös­munka­is­van?­

D. D.: Az érdemi munka mindig közös, legalábbis most, az elején. Annak eldöntése, hogy egy bejelentést mellőzünk vagy sem, közös döntés eredménye kell hogy legyen, főleg azért, mert most alakítjuk ki azokat a sarokpontokat, szempontokat, amelyek a későbbiekben is zsinórmértékül szolgálhatnak a döntéseknél. Amúgy is nagyon hiszünk a

„négy szem elvben”, ilyen előzmény nélküli jogintézmény esetén ez nagyon előnyös.

Mi­volt­eddig­a­legérdekesebb­ügy?

M. A.: A legérdekesebb és egyben legnehezebb talán az a döntés volt, hogy egy –törvény szerint mellőzhető – bejelentést fegyelmi útra tereljünk-e; hogy hol vannak ennek a határai.

Mi­a­leggyakoribb­tévhit,­amivel­találkoztak­a­rendszerrel­kapcsolatban?

M. A.: Sok kolléga azt hiszi, hogy bejelentést bárki tehet. Ez tévedés, hiszen a bejelentésre jogosultak köre a törvényben meg van határozva. A legfontosabb: az ügyfél nem jogosult bejelentést tenni! Ez is mutatja, hogy ez nem is hasonlítható a fegyelmi

láthat el bejelentővédelmi ügyvédi feladatokat olyan megbízónak, akivel jelenleg vagy az elmúlt öt évben megbízása állt fenn. Ez az összeférhetetlenségi szabály is a bejelentő védelmét hivatott biztosítani, hiszen így a bejelentő egy szervezettől független, külső szereplőhöz mehet el a bejelentésével. Mivel 2023. július 24-től nagyon kibővült azon foglalkoztatók száma, akik visszaélés-bejelentési rendszer működtetésére kötelesek, így ez egy nagy lehetőség azon kollégák számára, akik elmélyülnek ezekben a jogszabályokban. Különös tekintettel arra, hogy a Pmt. hatálya alá tartozó foglalkoztatók jellemzően kisebb létszámúak – például egyszemélyes könyvelőiroda, ingatlanos –, ezért nem tudják szervezeten belül megoldani a rendszer működtetését a pártatlanság bizto-

Ez a rendszer nem enged teret az ügyfeleknek, hogy ezen az úton lépjenek fel az ügyvéddel szemben. Részükre zárva a kapu.

eljáráshoz, és nem az ügyvédek felelősségre vonása a célja. Sőt! Az átjárás nagyon szűk a visszaélés-bejelentésből a fegyelmi felé, hiszen a fegyelmi eljárásra sokkal szigorúbb bejelentői azonosítás vonatkozik. Ez a rendszer nem enged teret annak, hogy azok az ügyfelek, akik sikertelenül próbálkoztak a fegyelmi eljárással, vagy más okból előnyösebbnek látnák ezt az eljárást, ezen az úton lépjenek fel az ügyvéddel szemben. Részükre zárva a kapu.

Eddig­az­ügyvédek­visszaélés-bejelentésirendszeréről­beszéltünk,­de­az­eddigiekalapján­úgy­tűnik,­hogy­e­téren­a­feladatokat­a­MÜK­elvégezte.­Van-e­még­valami­jelentősége­a­Panasztörvénynek­azügyvédek­számára?

D. D.: Már a 2013-as Panasztörvény is ismerte a bejelentővédelmi ügyvéd fogalmát.

Az ügyvédek – az ügyvédi titoktartási kötelezettség okán – hivatásuknál fogva jól beilleszthetők a bejelentővédelem eszköztárába.

A bejelentővédelmi ügyvéd gyakorlatilag megbízás alapján látja el a visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével járó feladatokat, ebben a körben a bejelentési csatornák fenntartását, a bejelentők tájékoztatását és védelmét, illetve a megbízó döntése szerint részt vesz a kivizsgálásban. A pártatlanság elvének érvényesülnie kell a visszaélés-bejelentés rendszerében is, ezért az ügyvéd nem

sítása miatt. Nekik opció, hogy bejelentővédelmi ügyvédet bíznak meg. Felhívjuk azonban e kollégák figyelmét, hogy a megbízási szerződés megkötésekor pontosan határozzák meg a visszaélés-bejelentési rendszerrel kapcsolatos feladatokat, mivel a megfelelő eljárási szabályzat és tájékoztató a kulcsa a jogszerűség biztosításának.

Mondhatjuk­tehát,­hogy­új­piac­nyílt­azügyvédeknek?­

D. D.: A visszaélés-bejelentés nagyon divatos téma, sok szolgáltató van már a piacon. Közös érdekünk, hogy az ügyvédek is jelen legyenek. Úgy gondolom, hogy az ügyfelek számára is nagyobb a biztonság, ha bejelentővédelmi ügyvédet bíznak meg a feladatok ellátásával.

M. A.: Én végezetül arra hívnám fel a kollégák figyelmét, hogy ha bármi kérdésük van a MÜK rendszerrel-kapcsolatban, keressenek minket, elérhetőségeink nyilvánosak, az ajtónk nyitva áll. De remélem, ez nem újdonság.

Budapest, 2023. szeptember 13. A visszaélés-bejelentési rendszer működtetése feladatainak ellátásáról szóló MÜK elnökségi határozat teljes szövege itt olvasható: https:// www.xn--mk-xka.hu/_files/ugd/be2242_5fd9e1f745224b778261c6545b182000.pdf) Komlós Attila

Fogadja ügyfeleit megújult környezetben!

Legyen szó új irodáról, a régi felújításáról, vagy éppen otthona megtervezéséről, teljeskörű lakberendezési szolgáltatással állunk rendelkezésére.

• Térszervezés

• 3D látványtervezés

• Kiviteli tervek és műszaki dokumentáció a teljes megvalósítási folyamathoz

• Akár a teljes kivitelezési szakasz nyomon követése és ellenőrzése

• Nincsenek fix csomagok, minden kedves érdeklődő személyre szabott ajánlatot kap igényeinek megfelelően.

STUDIO 8

További tájékoztatásért és árajánlatért keressen elérhetőségeinken:

E-mail: orsolya.studio8@gmail.com

FB: https://www.facebook.com/Studio8lakberendezes

Tel.: +36 30 258 9689

Az új ingatlan-nyilvántartási szabályok és a társasház (I.)

Az önálló rendeltetési egység

Egyszerűbbé és gyorsabbá vált a társasházi teremgarázsok adásvétele, miután az új Inytv. és végrehajtási ren

delete finomra hangolta és kibővítette az ingatlan-nyilvántartás társasházakra vonatkozó hatályos szabályait. A csakhamar hatályba lépő szabályozás pontosabban követi az anyagi jogot, és szövegszerűen is megjeleníti mindazt, ami az anyagi jogszabályokból eddig csak értelemszerűen következett. Az új jogszabályok az ingatlan-nyilvántartás és a polgári jog kapcsolatának koherenciáját erősítik. Cikkünk egy, az új ingatlan-nyilvántartási végrehajtási rendeletben megjelenő fogalommal, a társasházi különtulajdonként nyilvántartható önálló rendeltetési egységgel foglalkozik.

Dr. Hidasi Gábor ügyvéd, Budapest

Dr. Tóth Balázs, a Miniszterelnökség ingatlan-nyilvántartásért és térképészetért felelős főosztályának vezetője

Társasházasítás

A Ptk. 5:84. § (5) bekezdése szerint az ingatlanon fennálló közös tulajdon az ingatlan társasházzá alakításával is megszüntethető, ha a társasház létesítésének feltételei egyébként fennállnak. A Ptk.-hoz képest a Tht. ismeri a kizárólagos (nem közös) tulajdon társasháziasítását is (Tht. 5. § (2) bek.). Ennek feltételeit is a Ptk., illetve a Tht. határozza meg: az ingatlanban kell hogy legyen legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség.

A Ptk. szerint társasházi különtulajdonban kizárólag helyiség lehet. Sem a Ptk.ban, sem a Tht.-ben nincs szó önálló rendeltetési egységről mint különtulajdonú ingatlanról. Ehhez képest a Vhr. tervezetében új, a Ptk. alapján nem beazonosítható tartalom az „önálló rendeltetési egység”. Kérdés, hogy mit kell érteni a különtulajdonként nyilvántartható önálló rendeltetési egységen. Erre a 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (közismert nevén OTÉK) 1. melléklet 95. pontja adja meg a választ: az önálló rendeltetési egység egy meghatározott rendeltetés céljára önmagában is alkalmas helyiség vagy helyiségcsoport, amelynek a szabadból (értsd: nem épületből) vagy az épületen belüli közös közlekedőből nyíló önálló bejárata van.

Az önálló rendeltetési egység és a helyiség

Az OTÉK-ból tehát kiderül, hogy az önálló rendeltetési egység és a helyiség fogalma között nincs lényegi különbség. Az önálló rendeltetési egység olyan absztrak-

ció, amely a lakást, a nem lakáscélú helyiséget és minden mást is jelent, amelynek van meghatározható rendeltetése és bejárata. Minden lakás vagy nem lakáscélú helyiség önálló rendeltetési egység, de az önálló rendeltetési egység nem feltétlenül lakás vagy nem lakáscélú helyiség. Ez azt is jelenti, hogy az önálló rendeltetési egység alapvetően megfelel a Ptk., a Társasházi törvény, de még a régi és az új Inytv. nem lakás céljára szolgáló egyéb helyiség, illetve egyéb önálló ingatlan fogalmának is. Ez pedig azzal jár, hogy ha az önálló rendeltetési egység speciális funkciójára tekintettel jogszabály kifejezetten nem zárja ki az önálló rendeltetési egység külön tulajdonú ingatlanként történő nyilvántartását, ez akár társasházi különtulajdonként is kaphat önálló helyrajzi számot. Jelenleg ez csak a teremgarázsokban lévő gépkocsibeállóra, más szóval az úgyneve-

zett álláshelyre igaz (vö. hatályos Inytv.Vhr. 52. § (1a) és (1b) bekezdés).

A teremgarázsokban lévő gépkocsibeállók

Az álláshely sajátos önálló rendeltetési egység, hiszen ténylegesen nem önálló helyiség. Közös tulajdonként nyilvántartott társasházi helyiségen belül van (értsd: garázs), önálló bejárata sincs, és csak padlófelfestés vagy egy-egy fal szimbolizálja az egyéb helyiségrészektől való elkülönülését.

A Ptk. 5:85. § (1) bekezdés a társasházi önálló (különtulajdonú) ingatlanná válást nemcsak a helyiség jellegtől, hanem attól a feltételtől is függővé teszi, hogy az egyes helyiségek és lakások műszakilag megosztottak legyenek. Az álláshelyre ez sem érvényesül minden esetben. Ezért volt célszerű, szükséges és hasznos, hogy az álláshelyet már a most hatályos Vhr. is a helyi-

ségfogalom alá vonta. Ezzel lehetett áthidalni a Ptk. és a társasházi álláshely közötti nyilvántartás diszharmóniáját. Az „építmény” az Étv. 2. § 8. pont szerint építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított – rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül – minden olyan, helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma). Az Étv. 2. § 36. pontja szerint építési tevékenység az építmény, építményrész, épületegyüttes megépítése, átalakítása, bővítése, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, karbantartása, javítása, lebontása, elmozdítása érdekében végzett építési-szerelési vagy bontási munka végzése.

Egy-egy vonal felfestése a teremgarázsban némi kényszerességgel minősülhetne akár építési tevékenységnek is, de azért nem igazán tekinthető műszaki értelemben vett megosztásnak, hiszen csupán vizuális térelválasztás. A műszaki megosztottság pedig az építési jogban többet jelent a jelképességnél. Nyilvánvaló tehát, hogy az „önálló rendeltetési egység” ingatlan-nyilvántartási fogalommá tétele és az önálló rendeltetési egység fogalom elhelyezése az ingatlan-nyilvántartási jogban valós ingatlanforgalmi és jogtisztasági igényt szolgál ki. Célja, hogy az álláshely önállóan forgalomképes különtulajdon legyen. Mindez azonban messzebb is mutat. Azt is okozhatja, hogy az önálló rendeltetési egységek nyilvántartásba vétele nem áll meg a társasházi álláshelyeknél. Elviekben, de még nem a most induló szabályozás szintjén megteremti azt a lehetőséget, hogy nemcsak helyiség, hanem a helyiség egyes vizuálisan elkülönülő területei is lehessenek nyilvántartott különtulajdonok. Ez pedig lehetővé teheti a helyiség egységes területeinek használati rendeltetés és térmérték szerinti önálló (különtulajdoni) nyilvántartását. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez a már hatályba lépett új Inytv. és Vhr. szabályozásában még nem jelenik meg.

A különtulajdonná alakítás

A hatályos jog szerint a helyiség területének felosztott nyilvántartásba vétele csak jogszabály kifejezett rendelkezése esetén lehetséges, mégpedig akkor, ha a jogszabály az

egyes felosztott területeket a helyiségfogalom alá sorolja. Ezt a Ptk. 5:85. § (1) bekezdése indokolja, hiszen mást mint helyiséget nem enged különtulajdonná alakítani. Célszerű lenne azonban, hogy a társasházi nyilvántartás körében a jogalkotás továbblépjen, hiszen a társasházi szükségletek és a műszaki lehetőségek is túlléptek azon, hogy ne lehessen különtulajdonú ingatlan az, ami az OTÉK szerint nem helyiség.

A vásár- és kiállítási csarnokok esetében például ismert, hogy bennük jelképesen elválasztott területek vannak, amelyek önálló használati (rendeltetési) egységek. Igaz ez a parkolóházakra, más jármű- és munkagéptárolókra és egyéb raktárakra is. A jogalkalmazás rugalmasabbá tétele érdekében most nem az ingatlan-nyilvántartást kellene a Ptk.-hoz igazítani, hanem a Ptk. 5:85. § (1) bekezdését az ingatlan-nyilvántartás szabályaihoz. Ha a Ptk. maga is utalna az önálló rendeltetési egység társasházi különtulajdonná alakításának lehetőségére, a probléma megszűnne, de legalábbis csökkenne. Ehhez indokolt lehet az is, hogy a Vhr.-ből kikerüljön a gépjárműtárolásra mint rendeltetésre utalás, hiszen miért ne lehetne nem gépi meghajtású járművet is különtulajdonú álláshelyeken tárolni?

Annak megítélése érdekében, hogy milyen építményekben, helyiségekben érdemes külön helyrajzi számon, külön tulajdonba kerülő egyéb önálló ingatlant létrehozni, több megközelítést is tartalmazó hatásvizsgálatot érdemes lefolytatni. Polgári jogi oldalról megközelítve a kérdés az, hogy milyen ingatlantípusoknál, milyen élethelyzet kívánná meg az állami, közhiteles nyilvántartásba történő felvétellel kialakuló rendezettebb, áttekinthetőbb, a forgalom biztonságát jobban szolgáló jogi helyzetet. Az előbbi példá-

nál maradva a vásárcsarnoki pavilon, árusítóhely pozíciója, mérete a mindennapokban könnyen változtatható, ami óhatatlanul rugalmatlanabbá válik, ha az adatokat nyilvántartásban is regisztrálják. Ebből következően az ingatlan-nyilvántartás igénybevétele előtt a tulajdonosnak meg kell fontolnia, hogy például a vásárcsarnoki árusítóhely esetében szükségesnek tartja-e a nyilvántartásba vételt, tekintettel arra, hogy az árusítóhely méretét és elhelyezkedését időről időre megváltoztathatja. Mindez igaz lehet a teremgarázsokban található álláshelyekre is, de a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az álláshelyek elhelyezkedése ritkán változik, igazodik a térkihasználási szükségességhez, és méretét alapvetően a gépjárművek mérete befolyásolja.

És a tetőterek, a padlások?

Az önálló rendeltetési egységek nyilvántartási szabályainak alkalmazása lehet indokolt a tetőterek, padlások esetében is a különtulajdonná válás pontosabb és a forgalombiztonságot jobban szolgáló szabályozása érdekében. Közismert a tetőterek, padlásterek elidegenítése annak érdekében, hogy a vevő különtulajdonná, netán különtulajdonokká alakítsa, esetleg új emeleteket hozzon létre. A társasházközösségek számára egy-egy ilyen ügylet komoly bevételt vagy egyéb előnyt jelent, kíméli a tulajdonosokat a felújítás, korszerűsítés okán szükséges rendszeres vagy eseti befizetésektől. Ezekben az adásvételekben a vételár gyakorta nem pénz, hanem egyéb szolgáltatás, például épületfelújítás, -korszerűsítés, -bővítés. Ez az ügylettípus jellemzően jó hatással van a városképre is, hiszen a homlokzatok, belső terek, tetőzetek megújulnak. Minderről következő cikkünkben részletesebben írunk. 

Egy különleges fejezet a jogászi hivatásrendek történetéből

Ókori logikai fejtörő: Prótagorasz és tanítványa pere

A jogdogmatikát sokszor azonosítják afféle sajátos jogászi tevékenységgel és az azzal szerves összefüggésben álló fogalmirendszer-szintűséggel. A jogrendszer, amelyben minden jogász tevékenykedik s amelyben a jogi problémák felvetődnek, sajátos kódok segítségével dolgozza fel a valóság történéseit. Sokszor viszont nem elegendő, ha a jogászok csak a szó szoros értelemben vett jogrendszerből, a jogszabályok „fogalmi mennyországából” keresik a választ a kérdésekre. A jog rendszerszintű fennmaradása megköveteli, hogy az esetleges bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében a jogászok a jogdogmatika eszköztárához nyúljanak. Kézenfekvő, ha a jogdogmatikát egyfajta hídként képzeljük el az elmélet és a gyakorlat között, amelynek köszönhetően találkozni tud egymással a praxis és a reflexió. E tanulmány a jogdogmatika és a jogászi hivatásrendek történetének egy különös metszéspontján időzik. Az utazás során megvilágítja a jogelméleti eszköztár néhány kiemelt jelentőségű intézményét, megmagyarázva a jogdogmatika és az esetprobléma kapcsolódását egy ókorból származó logikai fejtörő révén.

Jogászi hivatás és jogdogmatika

Témánk fontos kérdése, hogy milyen a jó jogász: a gyakorlat embere, az elmélet kiváló művelője, esetleg a kettő egyszerre? A jog egyik visszatérő kérdése többek között az a probléma is, hogy a jogot gyakorlatként vagy elméletként kell-e felfogni. Nagyon sokáig nem vált el egymástól a praxis és az elméleti tudás, ez beigazolódik az ókori római jogászok, a glosszátorok, a kommentátorok vagy a középkor jogtudó értelmiségei tevékenysége kapcsán.1 A modernitás tudta csak magával hozni a joggyakorlat és a jogról való elméleti tudás elválasztását, ekkorra kikristályosodtak az egyes jogászi hivatások is, így megjelent a klasszikus hivatások mellett a jogtudósok elkülönült hivatáscsoportja is. Valamennyi klasszikus jogászi foglalkozás tevékenysége gyakorlati esetekhez kötődik. Az esetek kezelése a következőt igényli: általános jogtételek és konkrét jogesetek együtt nézése. Generális jelleggel kijelenthető, hogy a gyakorlatban tevékenykedőket a jogeset érdekli leginkább, míg a jogtudomány művelőit az elvont jogtétel. Természetesen a jogtétel és a jogeset összefüggő fogalom, kölcsönösen meghatározzák egymást, emiatt önmagukban keveset árulnak el a jog működéséről és természetéről.2 Ennek megfelelően alakult ki, hogy a gyakorlati jogászok tudását az operacionális raciona-

litás tudása, míg a jogtudomány művelőit a szubsztantív racionalitás tudása jellemzi –ezen utóbbi csoport kevésbé konkrét esetek megoldására összpontosít, inkább szintetizáló céllal tekint a feladataira. A gyakorlati jogászi tevékenységhez viszonyítva a jogtudomány képviselőinek hivatása más arculatú, mivel relatíve más feladatra és más működésmódra lettek teremtve. Kivételesen persze előfordul, hogy az operatív és a szubsztanciális tudás egy személyben összpontosul,3 de ez meglehetősen ritka.4

Az egyes jogászi hivatásokat tekintve nyilvánvaló a tevékenység jogesetekhez való kötöttsége. Ha a jogászok előtt éppen döntésre váró ügyeket a széles körben ismert jogági tagozódás alapján vizsgálnánk, még inkább beigazolódna az imént tett állítás, miszerint a jogászi tudás az operatív racionalitás tudásformáját jelenti. Vizsgálódásunk viszont a jogdogmatika területére kalauzol, s így felvetődik a kérdés: vajon menynyiben kell a jogászoknak ismerniük az elméletet, van-e szükségük elméleti tudásra? Ennek megválaszolása érdekében be kell tekinteni a jogdogmatika világába.

Fontos érv, hogy a jog egyrészről technikai tudást igényel, amely tanítható és tanulható. A különféle tanok kidolgozása, átadása a jogdogmatika, az ars iuris feladata. Az ars iuris rendeltetése éppen abban áll, hogy

kidolgozza a jogi fogalmakat, megrajzolja a jogintézmények körvonalait, rendszerbe foglalja a joganyag egészét és segítse a gyakorlat során adódó nehézségek megoldását. Az erre vonatkozó tudás nélkül nem gyakorolható egy jogászi hivatás sem, hiszen a „technikus jogász” pejoratív értelemben hangoztatott kifejezés, s nyilván igen alacsony presztízsre tarthat csak számot a társadalomban. A jogászi hivatás több holmi „technikusszakmánál”, s ahhoz, hogy az

Dr. Pődör Lea PhD, LL.M egyetemi adjunktus, Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc ÁJK, Jogelméleti Tanszék

egyszerű technikusból, nemesebben szólva: mesteremberből tisztes mesterember válhasson, a jogászoknak otthonosan kell mozogniuk a jogdogmatika területén is.5

Nem szabad azt gondolni, hogy a jogdogmatika csupán partikuláris jogi nyelvezet, sem azt, hogy a jog egyetemes nyelvtana, mivel nem egyszerűen le- és előír, hanem jelentést ad és rendezi a jogi matériát. Szerencsés valamiféle diskurzusként elgondolni, amelyben összefonódik az elmélet és a gyakorlat, valamint az ezekre vonatkozó reflexiók. Mivel a jog alapvetően normatív társadalmi jelenségként azonosítható, így a jogi diskurzusok is gyakorlati jellegűek. A diskurzusokra nézve két elmélet ismert, melyek többletmagyarázatot nyújtanak. A monista megközelítés szerint egyetlenegy jogra vonatkozó diskurzusforma létezik, de ebből kétféle monista álláspont rajzolódik ki: a jogi dogmatika vagy beleillik a jogi diskurzusba, vagy színtisztán a jogtudománnyal azonosítható. A dualizmus pedig azt hangsúlyozza, hogy a jogra nézve két diskurzusforma lehetséges: a jogdogmatikai (ez gyakorlati jellegű) és az elméleti-tudományos típusú. Ha tehát elválasztjuk e kettőt, akkor szükség van egy önálló diskurzusra, amelyet jogdogmatikának hívhatunk. Mindkét felfogásban van veszély; a monizmus kapcsán például kritika lehet, hogy a jogtudomány igen hasonlóvá lehet általa vagy a szociológiához, vagy pedig az ideológiához. A dualizmust vallók újraalkotják a jogdogmatikára való rákérdezést, s három választ kapnak a Mi a jogdogmatika? kérdésére.6 „A jogászok gyakorlati diskurzusához közel álló jogdogmatika nehezen old meg (…) elméleti dilemmákat (…) A tudományközeli jogdogmatika a tudományfogalom meghatározatlanságának van kitéve. S ha végül úgy véljük, hogy a jogdogmatika a jogi és a jogtudományi diskurzushoz képest is önálló diszciplína, akkor pedig annyi jogdogmatikát kapunk, ahány szerző van, aki erről ír: a doktrína nem létezik, csak szerzők vannak (…)”7

A joggyakorlat a jog sajátos működését reprezentálja, konkrétan társadalmi létét igazolja és magyarázza is egyben. „A gyakorlat nyitja meg a dogmatika szükségességét abban az esetben, ha a gyakorlat nem tud automatikusan, intellektuális erőfeszítés nélkül végbe menni. Vagyis akkor, amikor előfordulhat »nehéz esete«.”8 Ez viszont nem azt jelenti, hogy a dogmatikai tevékenység kifejezetten az esetek csak e fajtája

miatt számít, mert alapvető küldetése és funkciója az, hogy olyan megkülönböztetéseket, megoldásokat hozzon a felszínre, amelyek segítséget nyújtanak a jogszabályok alkalmazásában.9 A jogdogmatika híd az elmélet és a gyakorlat között, általa tud találkozni egymással a praxis és a reflexió. Sokan sokféleképpen próbálták már elgondolni, hogy a joggyakorlat folytatható jogtudomány, prudentia nélkül is, de ez az állítás sosem tudott minden kétséget kizáróan beigazolódni; már a praetorok és a rétorok is elbuktak ebben.10

A jogdogmatika mintaszerű esete(i)

„Egyszerűen arról van szó, hogy a dogmatikus, az élettől és a konkrét jogesettől túlságosan elvonatkoztató jogtudomány fogalmi világa összeomlik, széthull, amint realiszti-

fogalomnak úgy van értelme, ha egymásra vannak vonatkoztatva.12 Az biztos, hogy nem lehet kijelenteni: minden eset vagy könnyű, vagy nehéz – túlzó lenne, és rendkívül szélsőséges, ha ez lenne az érvelés alapja. Paksy felvetése az, hogy a probléma finomhangolását akár statisztikai-empirikus alapokra is lehet helyezni. Ennek segítségével elmondható, hogy könnyű az az eset, amiből a praxisban sok létezik, pontosabban több van belőle, mint a nehéz esetekből; sőt általában a nehéz esetekkel inkább felsőbb bírói fórumokon lehet találkozni. A statisztika viszont egy bizonyos pont után már csak hallgat, mivel a könnyű és a nehéz esetek számából nem tudható, hogyan, s a jogdogmatikából kiindulva gondolkodnak-e a jogászok, vagy csak mechanikusan végzik a jogalkalmazás műveleteit.13

Az biztos, hogy nem lehet kijelenteni: minden eset vagy könnyű, vagy nehéz – túlzó lenne és rendkívül szélsőséges, ha ez lenne az érvelés alapja.

kusan próbára tesszük a jogeset világának kíméletlen megfigyelésén”11 – írja Horváth Barna. Általános tapasztalat, hogy ha a dogmatikai elveket a gyakorlatban teszteljük, sok elmélet meginoghat vagy éppenséggel kudarcot vallhat. Kicsit olyan ez, mint a szabadjogi mozgalom forradalmi tétele a jogkönyvekben írott jog és az életbeli jog különbségéről; így félő, hogy a jogdogmatikai szempontok sem fognak megjelenni vagy nem úgy jelennek meg a praxisban, ahogyan a jogtudósok elgondolták.

A jogdogmatikának nincsen hivatalos „nyilvántartása” a paradigmatikus esetekről. Arra azonban mégis indokolt lehet rákérdezni, hogy mi legyen a gyakorló jogászság számára a szempont: az egyes ügyeket könnyű vagy nehéz esetként kezeljék? Illetve hogyan álljon mindehhez a tudomány, mire ösztönözze a gyakorló jogászokat: könnyű vagy nehéz esetet kell belelátni a megoldandó esetbe?

Erre a kérdésre értelemszerűen két teljesen ellentétes válasz adható. Ahogyan Paksy is leírja, a könnyű vagy nehéz eset elsőbbségére való rákérdezés nem viszi előbbre a párbeszédet, szerinte az úgynevezett jogdogmatikai nullfok nem is létezik, csupán valamiféle relatív nullfokról lehet szó. Ennek észszerű magyarázata annyi, hogy a két

Szabó Miklós további érveket hoz fel; a kérdés nála is az, hogy mi tekinthető a jog ygyakorlat-jogdogmatika összefüggésrendszerében mintaszerű esetnek. A könnyű vagy a nehéz eset? Ha az előbbit vesszük annak, akkor érvünk a következő lehet: a könnyű eset az alapeset, mert ahhoz képest a nehéz esetben valamiféle többletkomplikáció adódik. „A nehéz eset paradigmatikus esetként való kezelése a jogász öntudatra ébredése. Annak felismerése, hogy ha az alapeset a könnyű eset, akkor alapesetben a jogászra nincs szükség, s társadalmilag indokolt a törekvés, hogy minden esetet könynyű esetre redukáljanak vagy akként kezeljenek. A nehéz eset mint alapeset feltételezése fordított alapállást vesz fel: abból indul ki, hogy minden esetben ott bujkál a nehéz eset lehetősége, s inkább az a (szerencsés) véletlen vagy kivétel, ha a nehézség nem ugrik elő az egyik homályos sarokból. Ekkor az esetek kezelése nem automatizálható, mert (elvileg) minden igényelheti a gondolkodást. Az ilyen gondolkodás egyéniesített (esetközpontú), de célja az általános normák valamely konstellációja alá rendelhetőség (vagyis univerzalizálhatóság).”14

Paksy és Szabó álláspontjában is vannak elemek, melyekkel azonosulni lehet. Ami Paksyt illeti: el kell ismerni, hogy a két foga-

lomnak egymásra vetítve van értelme, következésképpen a fogalomalkotásról való teoretizálás során ez figyelembe veendő. Másrészt viszont Szabóval abban lehet egyetérteni, hogy ha már mintaszerű eset után kutatunk, valóban érdemes úgy eljárni a gyakorlatban, hogy minden esetre potenciális nehéz esetként tekintünk. Ez valóban méltó a jogászi hivatáshoz, hangsúlyt fektet a gondolkodás követelményére, s nem alacsonyítja le a jogászi tevékenységet, mivel kifejezésre juttatja, hogy e munka egyáltalán nem automatizálható.

Valószínűleg minden gyakorló jogász más esetet tekint majd a könnyű vagy a nehéz eset mintapéldájának. Erre utalt Jerome Frank is, amikor megfogalmazta: „Minden hozzáértő jogász bármelyik esős vasárnap délután száz meg száz olyan viszonylag egyszerű jogi kérdésről készíthetne listát, amelyek egyértelmű megválaszolására aligha vállalkozna bármely más hozzáértő jogász.”15

Mindezen kétségek és problémák ellenére néhány eset segítségével világosan szemléltethetők a jogesetek paradigmatikus nehézségei. E tanulmány példaként egy ókori fejtörőt hoz, mely Leibniz munkásságában, később pedig a jogelméleti vizsgálódások körében, az úgynevezett esetprobléma magyarázata során is fontos szerepet töltött be.

Prótagorasz és tanítványa pere

A Prótagorasz-ügy eredetileg egy logikai fejtörő volt. A fejtörő jogi olvasatát elsőként Leibniz prezentálja azáltal, hogy bírói perspektívából oldja meg, részekre bontja a dilemmát, s megjelenik benne a relevancia kérdése, ami egyértelműen a jogászi gondolkodásmódhoz köthető. Ezen újszerű megoldást Leibniz doktori disszertációja, a Specimen difficultatis in jure seu dissertatio de casibus perplexis (a továbbiakban: De casibus perplexis) tartalmazza. A szöveg igen szövevényes és nehéz, csakúgy, mint a jogesetek, melyeket a szerző abban tárgyal, s melyek megoldására nézve igyekszik felvázolni egy sajátos, a kor természetjogias szellemének megfelelő, de azt meg is újító magyarázatot. A mű megírásával az volt Leibniz célja, hogy bebizonyítsa: minden jogi eljárásban felmerülő kérdés megoldható, a válasz pedig magában a jogban rejlik – a jogesetek ex mero jure megoldhatók. Szerinte nem helyes saját korának felfogása, miszerint léteznek esetek, melyek nem dönthetők el a civiljog

alapján, vagy hogy ilyen helyzetekben a bíráknak önkényes döntést kellene hozniuk.16 Leibniz úgy vélte, a hagyományos, rutinesetekben nincs jogalkalmazási nehézség, mert az csak a bonyolultabb eseteknél lép fel –ezt a helyzetet a szerző casus perplexusnak nevezi, utalva arra, hogy az ügy megoldása nem egyértelmű. A kutatók szerint ez a vélekedés összefüggést mutat Leibniz azon beállítottságával, miszerint a jog és a geometria között hasonlóság van. Ez a nézet persze önmagában nem forradalmasító, hiszen már az ókorban is megfogalmazódott. Leibniz újítása abban áll, hogy kifejti: a kombinatorika a jogban is megjelenik, s ennek segítségével kalkulálhatók a lehetséges esetek és az alkalmazandó szabályok is. Ez azt jelenti, hogy mind a jog, mind pedig a geometria esetekkel foglalkozik, s elemek kombinálásával és a demonstráció rendjének alapulvételével formálhatók is az esetek.17 A geometria szokásos elemei a különféle idomok (például háromszög), a jogtudományban pedig elem lehet egy aktus, egy ígéret, egy elidegenítés stb. A jog elemei kiolvashatók a Corpus Jurisból, de magában foglal komplikáltabb eseteket is.18

Vita tárgyát képezi, hogy az úgynevezett Prótagorasz-ügy megtörtént-e, vagy csak fikció szüleménye, s ha kitalált eset, ki is a szerzője. Leibniz műve mellett több forrásban is fellelhető az eset, a legismertebb ezek közül az Aulus Gellius által írt Attikai éjszakák, amelyben már a szerző is általánosan ismert esetnek nevezi az ügyet. Ha Gellius korából indulunk ki, akkor a per az író születése előtt körülbelül hatszáz évvel történt – természetesen mindez akkor igaz, ha valóban Prótagorasz az egyik szereplője az ügynek, s ha így van, akkor a bíróság sem holmi „egyszerű” bíróság, hanem az Areopagoszon ülésező legfőbb bírói testület.19 A történet sokkal szűkszavúbban és némileg eltérően van leírva Gellius egy kortársa, Apuleius Florida című művében, amely a prózaíró, filozófus és rétor Apuleius legjobb szónoklataiból tartalmaz részleteket. Ezeknél régebbi forrás egyedül csak Quintilianus Institutionis Oratoriae című művének harmadik könyve – e mű körülbelül Kr. u. 95 körül látott napvilágot, s meglehetősen röviden érinti az anekdotát, s meg is fosztja az igen jellegzetes körülményeitől a tényállást. Mi lehet a közös ebben a három forrásban? Amellett, hogy említést tesznek a jogesetről, mindegyik helyen valamiképpen

„álokoskodásként” jelenítik meg a mester és tanítvány között zajló vitát – egyébként is ezzel a jelzővel szokták illetni kritikus és pejoratív hangnemben a szofista filozófusokat. Nem utolsósorban van még egy forrás, amely kissé kilóg a sorból: állítólag Hermogenész is írt róla, de ez a forrás elveszett. Leibniz viszont középkori forrásra utal, amely Hermogenész-munkákon alapul.20 Ha ezt a vonalat követjük, merőben más alapjait fedezzük fel az eset mögött rejtőző valóságnak, ugyanis nem Prótagorasz és Euatholosz, hanem Korax és Tisias vitáját olvashatjuk, akiket a retorika alapítójaként tisztelnek.21

A Gellius-féle forrás szerint tehát a jogvita két szereplője Prótagorasz és tanítványa, Euatholosz. Prótagorasz a Kr. e. V. században élt szofista filozófus volt, nagy hírnévre és nagy vagyonra tett szert. Mint a szofisták általában, így Prótagorasz is az utcákat járta és tanított, de nem elméleti ismeretek átadására törekedett, hanem gyakorlati készségek közvetítésére: a meggyőzés módszerét tanította.22 Vita, majd per keletkezett közte és Euatholosz között, melynek tárgya az egymás között kikötött tandíj volt. A tanítvány szerette volna elsajátítani az ékesszólás művészetét, s képesnek lenni arra, hogy ügyvédként törvényszék előtt perbeszédet mondjon, emiatt iratkozott be a filozófus iskolájába. Elkötelezte magát, miszerint megfizeti a tandíjat, méghozzá a következő módon: a felét a tanulás megkezdése előtt fizeti ki, s ígéretet tett arra, hogy a másik felét akkor teljesíti, amikor a törvényszék előtt megnyeri első perét. Telt az idő, Euatholosz nem szerepelt bíróság előtt, s úgy tűnt, nem áll szándékában megfizetni a hátramaradó díjat. Emiatt mestere tervet eszelt ki, és elhatározta: követelni fogja a hiányzó összeget, s perre is megy érte.23 Így beszéltek a bíróság előtt. „»Tudd meg, te balgatag ifjú, mindenképpen meg kell fizetned követelésemet, akár kedvezően, akár kedvezőtlenül ítélnek is feletted (akár megnyered a pert, akár elveszted). Mert ha vesztesz, akkor az ítélet értelmében kell fizetned, ha pedig megnyered, egyezségünk szerint fizetsz, minthogy te győztél.« Ekkor Euatholosz így válaszolt: »Úgyis ki tudnám ezt a te csalárd csapdádat kerülni, ha nem magam védeném magam, hanem valami más ügyvédet fogadnék fel. De nagyobb örömet okoz nekem a győzelem, ha veled szemben nemcsak peremet nyerem meg, hanem kö-

vetkeztetésedben is megfoglak: Tudd meg hát te is, bölcs mesterem, hogy semmiképen sem kapod meg a követelt összeget, akár ellenem szól az ítélet, akár mellettem. Mert ha a bírák nekem adnak igazat, nem kell fizetnem az ítélet értelmében, mivel én győzök, ha pedig ellenem döntenek, nem leszek kötelezve tartozásomat, egyezségünk szerint, mint vesztes fél, leróni.«”24 Gellius tolmácsolásában a kérdés nyitva marad, mert a bíróság nem dönt. Annyit viszont megtudunk, hogy az eset érdekes hozadéka a latinul reciprocának nevezett következtetési

Nem feltétlenül helytelen az a megoldás, ha a jogeset interpretálói nem árulják el a konklúziót – ez ugyanis arra ösztönöz minden olvasót, hogy maga jöjjön rá a lehetséges megoldásra. Az viszont tény, hogy Leibniz, aki megoldotta az esetet, kifejezetten jogi választ adott rá. A filozófus-jogász érveit követve tehát a tárgyalás idején a következő ítéletet hozhatjuk: a bírák Prótagorasz ellenében döntenek, ugyanis a tényállásról való döntés pillanatában a szerződésben foglalt feltétel (tudniillik a tanítvány megnyeri első perét) még nem teljesült. Prótag-

A jogtól elvárnánk, hogy gyorsan és hatékonyan működjön, legyen belelátó és emberséges és kerülje a mechanikusnak tűnő műveleteket…

alakzat, lényege pedig az, hogy az állítás visszafordítható az ellen, aki mondta, illetve mindkét módon egyaránt megállja helyét.25

Leibniznél az eset casus perplexusként van megnevezve, ami egyfajta szövevényes, tekervényes esetet jelent. A leibnizi elemzésben a fogalom olyan esetet takar, amelyből nem lehet egyszerűen kiolvasni a megoldást; éppen ezért hasonlítja a gordiuszi csomóhoz. Tekervényes, szövevényes az ügy, mert a tanítvány által használt argumentum cirkuláris természetű: Euatholosz úgy cáfolja meg mestere érveit, hogy ugyanazzal az érveléssel vág vissza. Ezt az igen érdekes és izgalmas szituációt a fentebb hivatkozott írók eltérő módon oldották meg. Gellius szerint a bíróság nem hozott döntést, mert a bírák attól tartottak: bármiféle ítélettel csak azt érnék el, hogy a döntésben írtak kontradikcióban állnának egymással. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a bírák belátták: paradox esetről van szó – csak éppen egyáltalán nem oldották meg, sőt a legkönnyeb utat választották, a nem döntést. Ez akár arra is utalhat, hogy a bírói testület álláspontja értelmében a jog eszközei nem alkalmasak arra, hogy megoldják a jogesetet. Hermogenésznél is meghökkentő a végkifejlet: a bíróság szó szerint kidobja a perlekedőket a kakoi korakes, kakon oon szavak kíséretében. A görög mondat nagykából annyit tesz: rossz varjútól (egyes fordításokban sast említenek) rossz tojás származik, vagyis ha rossz a mester, rossz a tanítvány is.27

orasz csak akkor kaphatná meg a tandíj hátralévő részét, ha Euatholosz pert nyerne –mondjuk úgy, ha megnyerné hivatalos szónoki karrierje első perét. Egy bírósági döntés csak azt tudja számításba venni tényként, ami az ítélet kihirdetése előtt történt –eddig a pillanatig tehát Euatholosz még nem nyert meg egyetlen pert sem. Így nézve az ügyet, az eset eldönthető, közel sem lehet non liquet alapon megtagadni a döntést vagy kirúgni a feleket a tárgyalóteremből. Mindezzel Leibniz nem elégszik meg, s rámutat: a döntéssel teljesül a megállapodás feltétele, a tanítvány megnyerte első perét, így a szituáció megváltozik. Prótagorasznak lehetősége van újra bíróság elé állni, s kezdődhet a második ügy tárgyalása, most pedig már követelheti a tandíj meg nem fizetett hányadát. Leibniz megoldása tehát két jogvitát vázol fel, amelyeket az eredeti jogvita kettős természete szül: az első per ugyanis egyrészt bírói ítéletként viselkedik, másrészről pedig a szerződésben foglalt feltétel teljesedését jelenti.28

Leibniz tulajdonképpen arra jött rá, hogy a római jog szerinti határidő-számítás szabályai a konkrét ügyben egybeesnek; a dies cedit a fizetség esedékességének napja, a dies venit pedig az a nap, amelytől fogva a követelés kiegyenlítése követelhető29 – ezek tehát a jogesetnél megegyeznek. Emiatt az áll elő, hogy a kötelezettséget (a tandíj megfizetését) nem lehet teljesíteni, mivel a feltétel (vagyis az első pernyertesség) egyelőre nem realizálódott. Vagyis a mester és tanítvány közötti megegyezés önmagában nem

szövevényes, nem tartalmaz kontradikciót. A logikai nehézség akkor bukkan fel, amikor a per tárgya a megegyezés kikényszerítése lesz. Prótagorasz csak akkor kaphatja meg a tandíjat, ha Euatholosz megnyeri az első perét. Mint ismeretes, a bíróság az ítéletében csak azt tudja számításba venni, ami addig a pillanatig történt – márpedig a tanítvánnyal csak úgy tud számolni, mint aki még nem nyert pert, vagyis a feltétel ekkor még nem teljesült. Tehát a bíróság Euatholosz javára dönt, de ennek folyamán lesz lehetősége Prótagorasznak újra pereskedni. Ekkor már a tanítvány maga mögött tudja élete első nyertes perét; szerződésük feltétele így teljesedésbe megy, vagyis a mester követelheti a tandíjat.30

Összegző gondolatok

A Leibniz-féle jogeset gyakorlatilag két évezrede foglalkoztatja az emberiséget, sok próbálkozás történt már a megoldására, a kulcs megtalálásának élénk igénye kicsit sem csillapodott. A jogeset a maga mondhatni egyszerűségében nehéz: adott egy nyilatkozat, melyet mind a két fél megfogalmaz s egymás ellen használ fel perbeli fegyverként. Itt a logika, az érvelés reprezentálja a nehézség kialakulását, s szembetűnő a tényállás tömör, első pillantásra egyértelműnek tűnő volta; a probléma eredendően nem jogi jellegű, de mint láttuk, Leibniz azzá tette.

Az ilyen és ehhez hasonló jogesetek –vagy ahogy a jogdogmatika mondja: nehéz esetek – felvetik a következő kérdéseket: van-e mesteremberünk, aki megtestesíthetné az áhított jogászeszményt, s valóban ki lehet-e mutatni a nehéz eset valamiféle paradigmatikus esetét? A válaszok ellentmondásosak, mint ahogy korunk embere is, s az általa kívánt ideális jogászról alkotott kép is ugyanilyen antinomikus. Az emberben állandó vágy lakozik az eszményi iránt, s ez kontradikcióban áll a hétköznapi gyakorlat azon racionalitásával, hogy a jogi relevanciájú folyamatok kiszámíthatók, előre kalkulálhatók legyenek. A jogtól elvárnánk, hogy működjön olyan gyorsan és hatékonyan, mint egy számítógép, ugyanakkor olykor-olykor nem bánjuk, ha kicsit több belelátással, humanizmussal átitatott intuícióval rendelkezik az igazságszolgáltatás, és eltávolodik a mechanikusnak tűnő műveletektől. Ez a kettősség kicsit olyan, mint amelyre Leibniz, az esetprobléma egyik központi el-

méletalkotója is hivatkozott. A jogi oktatásról teoretizálva Leibniz megfogalmazta, hogy az ideális jogász egy sor elméleti és gyakorlati képesség birtokában van; fejtegetései tulajdonképpen a jogdogmatikával felvértezett bírót írják le. A szerző által körvonalazott jogtudomány (didaktikus, más néven pozitív jogtudomány) számára a tudásanyag az elementáris módszer szerint van rendezve – mint az eukleidészi matematikában –, a polemikus jogtudomány pedig arra áll készen, hogy matériájával a jogászt segítse, aki azt iránytűként használhatja a jogvitákban. A bírósági tárgyalóteremben ülő jogásznak Leibniz szerint két szeme van: az egyikkel a természetjog tudományát vizslatja, a másikkal pedig a nomotétikus tudományt (vagy mondhatjuk: a jogpolitika tudományát). Leibniz tovább árnyalja az ideális jogász képét: ítéletével megoldja a kontroverziákat, s állandóan nyomon követi a szakkönyvek, tanulmányok és a pozitív jog esetenként változó tartalmát. E tudás révén gyakorlatilag képessé válik sajátos új szabályokat és univerzális alapelveket alkotni – olyanokat, melyek elkerülték mások figyelmét.31 Ahogy írja:32 „(…) kommentárokat használ és betekint a jog mögött meghúzódó okok körébe, s így fokozatosan olyan megfontoltságra tesz szert, mint egy jogalkotó. Ezután, a kontroverziák tengerében kalandozva, megvizsgálja a bíróságok szokásjogát és az elődei által hozott ítéleteket. Észreveszi a jogban a konfliktusokat, ellentéteket és változásokat, amelyek a nemzeti karaktertől s így az államoktól függenek. (…) megtanulja forgatni a legyőzhetetlen tudomány kardját, hogy azzal legyűrhesse a gyakorló jogászok üres elmésségeit és nevetséges állításait, s hogy elvághassa a tudósok állítólagos autoritásából és helytelen megoldásaiból keletkező összegubancolódott csomókat is. Ez az a személy tehát, akit én jogtudósnak, az igazság papjának nevezek, aki a nemzetek jogának, a civiljognak és az isteni jognak a szakértője.”33 Mindezek rávilágítanak egy nagyon fontos összefüggésre: a jogdogmatika, a paradigmatikus esetek és az ideális jogász körvonalazásának problémái nem kizárólag a gyakorlat kihívásaira irányítják rá a figyelmet, hanem a jog alapvető természetéről és működéséről szóló diskurzushoz csatlakoznak. Mi más kérdés lehet jelentősebb ennél? 

Felhasznált irodalom

ANTOGNAZZA, Maria Rosa: Leibniz. An Intellectual Biography. Cambridge University Press, Cambridge, 2009.

ARTOSI, Alberto – PIERI, Bernardo –SARTOR, Giovanni: Introduction. In ARTOSI, Alberto – PIERI, Bernardo –SARTOR, Giovanni (eds.): Leibniz: Logico-Philosophical Puzzles in the Law. Philosophical Questions and Perplexing Cases in the Law. Springer, 2013. xiii–xxxvi.

AULUS Gellius: Attikai éjszakák. (Latinul és magyarul) I. kötet, I–IX. könyv. (Ford. Barcza József és Soós József) Franklin Társulat, Budapest, 1905.

BÓDIG Mátyás: Jerome Frank. In Szabó Miklós (szerk.): Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002. 243–260.

COING, Helmut: A jogfilozófia alapjai. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.

FRANK, Jerome: Law and the Modern Mind. Stevens and Sons, London, 1949.

GENCARELLA, Stephen Olbrys: The Myth of Rhetoric: Korax and the Art of Pollution. Rhetoric Society Quarterly. Vol. 37. No. 3. 2007. 251–273.

GYŐRFI Tamás: Muszáj Herkules? Jogdogmatika hala(n)dóknak. In HEGYI Szabolcs – VINNAI Edina – ZŐDI Zsolt (szerk.): Orbis Iuris. Ünnepi tanulmányok Szabó Miklós 65. születésnapjára. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2016. 35–49.

HORVÁTH Barna: A géniusz pere. Szókratész – Johanna. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő–Gödöllő, 2003.

HORVÁTH Barna: Bevezetés a jogtudományba. Attraktor, Máriabesnyő, 2015.

HUNTER, William Alexander: A Systematic and Historical Exposition of Roman Law in the Order of a Code. Embodying the Institutes of Gaius and the Institutes of Justinian. William Maxwell & Son, London, 1876.

JANKOWSKI, Bettine: The Rhetor’s Dilemma: Leibniz’s Approach to and Ancient Case. In ARMGARDT, Matthias – CANIVEZ, Patrice –CHASSAGNARD-PINET, Sandrine (eds.): Past and Present Interactions in Legal Reasoning and Logic. Springer, 2015. 95–106.

KERFERD, George B.: A szofista mozgalom (Ford. Molnár Gábor) Osiris Kiadó, Budapest, 2003.

LEIBNIZ, Gottfried Wilhelm: Disputatio inauguralis de casibus perplexis in jure. In

ARTOSI, Alberto – PIERI, Bernardo –SARTOR, Giovanni (eds.): Leibniz: Logico-Philosophical Puzzles in the Law. Philosophical Questions and Perplexing Cases in the Law. Springer, 2013. 133–150.

LEIBNIZ, Gottfried Wilhelm: New Essays on Human Understanding. (Ed. and trans.: REMNANT, Peter – BENNETT, Jonathan.) Cambridge University Press, Cambridge, 1996.

PAKSY Máté: Jogdogmatológia: gyakorlat és elmélet dialektikája. In Paksy Máté: A dialógus vonzásában. Hozzájárulás a jogászi gondolkodás természetjogi megalapozásához. Pázmány Press, Budapest, 2014. 73–149.

PAKSY Máté: Megértés, magyarázat, jogdogmatika. In Szabó Miklós (szerk.): Jogelmélet és jogdogmatika. A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2006. november 10-én és 11-én rendezett konferencia anyaga. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2007. 192–213.

Quintus Curtius RUFUS: A makedón Nagy Sándor története. (Ford. Kárpáty Csilla) III. könyv

SZABÓ Miklós: A jogdogmatika hivatása. In SZABÓ Miklós (szerk.): Jogelmélet és jogdogmatika. A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2006. november 10-én és 11-én rendezett konferencia anyaga. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2007. 151–166.

SZABÓ Miklós: Ars casus formandi. In SZIGETI Péter (szerk.): Ordo et connexio idearum. Ünnepi kötet Takács Péter 65. születésnapjára. Gondolat Kiadó, BudapestGyőr, 2020. 173–186.

SZABÓ Miklós: Jogi episztemiológia. Avagy: „hogyan ismerhető meg a jog?” In SZABÓ Miklós (szerk.): Jogbölcseleti előadások. Bíbor Kiadó, Miskolc, 1998. 27–50.

SZIGETI Péter: A jogászság, a jogászi hivatás és a jogtudomány. In SZIGETI Péter–TAKÁCS Péter: A jogállamiság jogelmélete. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004. 15–25.

TAKÁCS Péter: Nehéz jogi esetek. Jogelmélet és jogászi érvelés. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000.

THÜR, Gerhard: Athén bírósági szervezete a Kr. e. 4. században. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Juridica et Politica. Tom. 65. 2004. 369–389.

VARGA Csaba: Leibniz és a jogi rendszerképzés kérdése. Jogtudományi Közlöny. 1973/11. szám, 599–608.

Jegyzetek

1 coing, Helmut: A jogfilozófia alapjai Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 258.

2 HorváTH Barna: Bevezetés a jogtudományba. Attraktor, Máriabesnyő, 2015. 82.

3 szigeTi Péter: A jogászság, a jogászi hivatás és a jogtudomány. In szigeTi Péter–taKácS Péter: A jogállamiság jogelmélete. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004. 15–25, 15–16.

4 Csupán a miheztartás végett említhetjük az alábbi személyeket mint kiváló gyakorló jogászokat és még kiválóbb tudósokat: a római remek jogászok, Leibniz vagy éppen Jerome Frank.

5 szaBó Miklós: Jogi episztemiológia. Avagy: „hogyan ismerhető meg a jog?” In Szabó Miklós (szerk.): Jogbölcseleti előadások. Bíbor Kiadó, Miskolc, 1998. 27–50, 40–41.

6 Paksy Máté: Jogdogmatológia: gyakorlat és elmélet dialektikája. In Paksy Máté: A dialógus vonzásában. Hozzájárulás a jogászi gondolkodás természetjogi megalapozásához. Pázmány Press, Budapest, 2014. 73–149, 77–78.

7 Uo. 78.

8 szaBó Miklós: A jogdogmatika hivatása. In szaBó Miklós (szerk.): Jogelmélet és jogdogmatika. A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2006. november 10­én és 11­én rendezett konferencia anyaga. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2007. 151–166, 160.

9 győrfi Tamás: Muszáj Herkules? Jogdogmatika hala(n)dóknak. In Hegyi Szabolcs–viNNai Edina–ződi Zsolt (szerk.): Orbis Iuris. Ünnepi tanulmányok Szabó Miklós 65. születésnapjára. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2016. 35–49, 36.

10 szaBó Miklós: i. m. (2007), 160.

11 HorváTH Barna: A géniusz pere. Szókratész – Johanna. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő–Gödöllő, 2003. 190.

12 Paksy Máté: i. m. (2014), 87–88.

13 Paksy Máté: Megértés, magyarázat, jogdogmatika. In szaBó Miklós (szerk.): Jogelmélet és jogdogmatika. A Miskolci Egyetem és a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2006. november 10­én és 11­én rendezett konferencia anyaga. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2007. 192–213, 203–204.

14 szaBó Miklós: i. m. (2007), 160–161.

15 fraNk, Jerome: Law and the Modern Mind. Stevens and Sons, London, 1949. 5. Idézi BóDig Mátyás: Jerome Frank. In szaBó Miklós (szerk.): Fejezetek a jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002. 243–260, 254.

16 aNTogNazza, Maria Rosa: Leibniz. An Intellectual Biography. Cambridge University Press, Cambridge, 2009. 66.

17 varga Csaba: Leibniz és a jogi rendszerképzés kérdése. Jogtudományi Közlöny. 1973/11. szám, 599–608., 603.

18 szaBó Miklós: Ars casus formandi. In szigeTi Péter (szerk.): Ordo et connexio idearum. Ünnepi kötet Takács Péter 65. születésnapjára. Gondolat Kiadó, Budapest–Győr, 2020. 173–186., 173.

19 THür, Gerhard: Athén bírósági szervezete a Kr. e. 4. században. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Juridica et Politica. Tom. 65. 2004. 369–389., 376.

20 jaNkowski, Bettine: The Rhetor’s Dilemma: Leibniz’s Approach to and Ancient Case. In arMgarDT, Matthias – canivez, Patrice – chaSSagnard-Pinet, Sandrine (eds.): Past and Present Interactions in Legal Reasoning and Logic. Springer, 2015. 95–106., 97.

21 taKácS Péter: Nehéz jogi esetek. Jogelmélet és jogászi érvelés. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. 265.

22 kerferD, George B.: A szofista mozgalom (Ford. Molnár Gábor) Osiris Kiadó, Budapest, 2003.

23 aulus Gellius: Attikai éjszakák. (Latinul és magyarul) I. kötet, I–IX. könyv. (Ford. Barcza József és Soós József). Franklin Társulat, Budapest, 1905. 363.

24 Uo. 364-–365.

25 Uo. 363.

26 A gordiuszi csomó szintén antik eredetű metafora. A hétköznapi dialógusban gyakran olyan esetekben hangoztatják, amikor egy megoldhatatlannak tűnő problémát valaki egy csapásra meg tud oldani. Mindez egy Nagy Sándor nevéhez fűződő legendán alapszik. Mikor Alekandrosz bevonult Gordion városába, elment a főisten templomába, ahol meglátott egy szekeret, amelyet állítólag Gordiosz, Midasz atyja használt. A járom számtalan egymásba gabalyodott csomóból állt, s egy ősi monda szerint az lesz majd egész Ázsia ura, aki el tudja oldani e csomókat. Nagy Sándor neki is állt kibogozni, itt viszont a történetírók eltérően számolnak be a történtekről. Quintus Curtius Rufus szerint a király kijelentette: nem számít, hogyan bomlanak szét a szálak, az is jó megoldás, ha kardja egy csapásával széjjelszabja a csomókat. QuintuS curtiuS Rufus: A makedón Nagy Sándor története. (Ford. Kárpáty Csilla) III. könyv, 3–4.

27 gencarella, Stephen Olbrys: The Myth of Rhetoric: Korax and the Art of Pollution. Rhetoric Society Quarterly. Vol. 37. No. 3. 2007. 251–273., 253.

28 jaNkowski, Bettine: i. m. 99–101.

29 A dies cedit főként pénzkövetelés esetében vagy egy kötelezettség létrejövetelétől kezdve élt a rómaiak tudatában, a dies venit kifejezést pedig akkor használták, amikor egy konkrét magatartás vált esedékessé. Nyilván ezek az időhatározók a szerződési jogban igen fontos elemek voltak. A feltételt mellőző szerződéseknél e két időpont egybeesett, s

azt a pillanatot jelentették, amikor a szerződés létrejött. Ha szintén nem volt feltételhez kötve a szerződés, ám a magatartás tanúsításának idejét konkretizálni kellett, akkor a következő volt a helyzet: a kötelezettség létrejött a dies ceditkor, de a magatartást nem lehetett megvalósítani, amíg a megfelelő idő el nem jött, vagyis a dies venit A feltételt tartalmazó szerződéseknél a következő megoldások jöhettek számításba: Ha az időtényezőt nem volt szükséges konkretizálni, akkor semmiféle kötelezettség nem jött létre a feltétel bekövetkezéséig – amikor pedig ez megtörtént, a magatartás is követelhető volt (a dies cedit és a dies venit egybeesése). Ha pedig meg volt határozva egy időintervallum a magatartás tanúsítására, akkor a kötelezettség beállt (dies cedit), amint a feltétel teljesült – de a magatartást nem lehetett követelni a meghatározott idő elérkezéséig (dies non venit). HuNTer, William Alexander: A Systematic and Historical Exposition of Roman Law in the Order of a Code. Embodying the Institutes of Gaius and the Institutes of Justinian. William Maxwell & Son, London, 1876. 587.

30 leiBNiz, Gottfried Wilhelm: Disputatio inauguralis de casibus perplexis in jure. In arTosi, Alberto – Pieri, Bernardo – sarTor, Giovanni (eds.): Leibniz: Logico-Philosophical Puzzles in the Law. Philosophical Questions and Perplexing Cases in the Law. Springer, 2013. Sec. XVI., és Jankowski, Bettine: i. m. 100.

31 Artosi, Alberto – Pieri, Bernardo –Sartor, Giovanni: Introduction. In Artosi, Alberto – Pieri, Bernardo – Sartor, Giovanni (eds.): Leibniz: Logico-Philosophical Puzzles in the Law. Philosophical Questions and Perplexing Cases in the Law. Springer, 2013. xiii–xxxvi, xxvii és xxix.

32 E szép leibnizi sorokat nem csupán általánosságban a jogászokra, hanem a bírákra vonatkoztatva is lehet értelmezni, így pedig az idézet a legfontosabb bírói kvalitást írja körül, melyet a jogi kultúra bírói judíciumnak nevez. A bíró jellemrajzának szerves része ez, s ahogyan Horváth Barna írja: „(…) a bírói funkció mélységeiben elrejtett irracionális gyökér, amely mégis szavatol a logikával elérhetetlen teljesítményért (…)”. Lásd Horváth Barna: i. m. (2015), 73. A bírói bölcsesség része tehát e judícium, mely elengedhetetlen eszköz az esetek, kiváltképpen a nehéz esetek megoldásához.

33 Leibniz, Gottfried Wilhelm: Nova methodus discendae docendaeque jurisprudentiae. (A VI/1 362.) Idézi Artosi, Alberto – Pieri, Bernardo – Sartor, Giovanni (eds.): i. m. xxix.

Az ügyvédek jogi tanácsadásának vizsgálata nyelvészeti szemszögből

Minden társalgástípusra speciálisan meghatározható az elvégzendő nyelvi feladatok köre. Az ügyvédi konzultáció sajátos típusa a társalgásnak, amelyben a résztvevők speciális beszédcselekvéseket hajtanak végre. E nyelvi feladatok megvalósulását és szerkezeti felépítésüket a nyelvi cselekvésséma elvén keresztül vizsgáltam. A nyelvi cselekvésséma koncepciója szerint a beszélgetés résztvevői számára a valóság különböző mozzanatai eltérő végrehajtandó feladatokat jelentenek, amelyekkel létrehozzák a társalgást. A társalgást azon nyelvi feladatok komplexumaként lehet felfogni, amelyeket a társalgás résztvevői közösen hajtanak végre. Ezeknek a feladatoknak a hierarchikus struktúrája a cselekvésséma. Az ügyvédi tanácsadás cselekvéssémájának meghatározásánál azt vizsgáltam, hogy a társalgás résztvevői hogyan valósítják meg interakciójukat, hogy elérhessék céljaikat, tehát milyen nyelvi­társalgási feladatokat oldanak meg beszédcselekvéseik folyamán.

A beszélgetések szerkezetét alapvetően mikrostruktúrájukban (lokális szerveződés) vagy makrostruktúrájukban (globális szerveződés) vizsgálhatjuk (SACKS et al. 1974), valamint a tematikus egységek a mezostrukturális elemzések tárgyát képezhetik. A makrostruktúrát illetően egységes felfogás szerint a beszélgetéseket három fő egységre lehet tagolni: a beszélgetés kezdete, középső, tartalmi része és befejezése értendő ez alatt. A beszélgetés makrostrukturális szerkezetének három fő fázisából összetettségével kiemelkedik a tartalmi rész. „Az irodalom azokat a beszélgetéseken belüli komplex egységeket nevezi fázisnak, amelyek jelentős cselekvés- és témakomplexumokat képeznek, az interakció logikájának megfelelő sorrendet implikálnak és intern differenciáltak.”1

(SPIEGEL & SPRANZ-FOGASY 2001a: 1241.) Az ilyen fázisokban (komplex egységekben) a társalgás résztvevői a fontosságuk szerint összetartozó beszédtevékenységeket végzik, amelyek tipikusan az előző fázisra épülnek és tipikusan a következő fázis előzményei (azaz az interakció logikus sorrendjét képezik le), valamint a résztvevők témáira vonatkoznak, egységet képeznek, elhatárolhatók és fejlődésben vannak (SPIEGEL & SPRANZ-FOGASY 2001a: 1242).

A tanácsadás struktúrájának meghatározásával – különböző elgondolások alapján és különböző szempontokból – több kutató is foglakozott, például KALL-

MEYER (2000), GRIEßHABER (2001) vagy PICK (2015). A különböző koncepciókból a tanácsadó beszélgetések makroszerkezetének az alábbi főbb fázisait lehet kiemelni (PICK 2015: 133):

• A probléma megnevezésének fázisa, amely miatt tanácsra van szükség;

• a probléma kibontásának fázisa;

o a probléma megoldásának fázisa (a kölcsönös megoldáskeresés hurokszerű folyamata);

• a megoldási javaslat(ok) feldolgozása és elfogadása.

A tanácsadó beszélgetések makrostruktúrája megfelelő alapot nyújt az olyan spe-

cifikus tanácsadás, mint az ügyvédi konzultációk felszíni szerkezetének meghatározásához. Az ügyvédi tanácsadás nyelvészeti vizsgálatához sikerült – az anonimitás és az adatvédelem maximális biztosításával – ügyvédek és ügyfeleik találkozásait úgy rögzíteni, hogy alkalmasak legyenek a nyelvi elemzésekre. E korpusz alapján határoztam meg az ügyvédi tanácsadás makroszerkezetének főbb tipikus fázisait:

• a beszélgetés bevezetése;

• a téma (probléma) bevezetése;

• a téma explorációja (a probléma kibontása, tisztázása);

• a helyzet (tényállás) jogi meghatározása;

• a probléma megoldása (lehetséges cselekvések felvázolása);

• a megoldás feldolgozása (elfogadása);

• a díjazás megbeszélése;

• a formalitások elintézése;

• a beszélgetés befejezése.

De beszélgetés felszíni szerkezetének fázisokra történő tagolásával kapcsolatban több probléma is felmerül. Az eddigi kutatások azt igazolták, hogy a tematikus fázismodell kronologikus-lineáris szerkezete nem megfelelő a gyakorlati valóságban tapasztalható struktúrák pontos leírására. Az alapvető probléma a fázismodell vonatkozásában az, hogy a fázisok meghatározása egyfajta linearitásra utal, ami nem mindig jellemző a való életben zajló beszélgetésekre. Az is gondot okoz, hogy az egyes fázisok elhatárolása nem mindig egyértelmű,

Dr. Virágh Árpád főiskolai docens, Budapesti Gazdasági Egyetem, pénzügyi és számviteli kar

illetve a beszélgetés résztvevői nem mindig ugyanabban a fázisban beszélnek, vagy megnyilatkozásaik akár több fázisban is lehetnek egyszerre. Ezeken túlmenően ez a modell nem veszi figyelembe a résztvevők beszédcselekvéseit, tehát azt, hogy milyen beszédfeladatok realizálását hajtják végre a beszélgetés folyamán. (SPIEGEL – SPRANZ-FOGASY 2001b: 244).

Ezeket a problémákat kívánja elhárítani az a modell, ami a nyelvi cselekvéseken keresztül megvalósított feladatok elvégzése alapján vizsgálja a társalgások szerkezetét. A konverzációelemzés szociológiai módszerének alapgondolata, hogy a társadalmi rend előállítása beszélgetésekben, a résztvevők kölcsönös cselekvésein, az interakciójukon keresztül valósul meg.

(KALLMEYER 2005: 1213). KALLMEYER és SCHÜTZE (1976) nevéhez fűződik a cselekvésséma (Handlungsschema) koncepciójának kidolgozása, amelyet az interakció megalkotásának, konstruálásának általuk kidolgozott elvét alapul véve dolgoztak ki. Az interakció megalkotásának elve szerint a beszélgetés (interakció) résztvevői számára a valóság különböző vonzatai eltérő konstitutív2 feladatokat jelentenek a társalgásban. A cselekvésséma meghatározásánál tehát abból kell kiindulni, hogy milyen feladatokat valósítanak meg a társalgás résztvevői beszédcselekvéseik során, azaz hogyan alkotják meg az interakciójukat, hogy elérhessék céljaikat.

KALLMEYER (1985: 96–98) az interakció konstruálásának három elvét emeli ki:

a) a logikus sorrend elve, azaz csak akkor lehet a beszélgetésben a következő feladatot végrehajtani, ha annak végrehajtásához előzetesen megteremtették a megfelelő feltételeket;

b) a komplex feladatok felbontása és a lokálisan ható kontextushoz való igazodás (például tanácsadásnál a probléma megértéséhez szükséges, hogy a tanácsadó megállapítsa a tényállást, aminek előfeltétele a probléma bemutatása). A feladataikat a résztvevők más és más perspektívából oldják meg. Ahhoz, hogy eredményesek legyenek, alkalmazkodniuk is kell;

c) az interakció koordinálásának elve, egyfajta prospektív-retrospektív meghatározásmód. A nyelvi cselekvéseknek vannak előkészületi szakaszai, amelyek már azelőtt bevezetésre kerülnek, mielőtt a cselekvéseket kézzelfoghatóan kidolgoz-

nák. Ezen elvek alapján relatíve rugalmasan lehet kezelni a sémakomponenseket, így amikor a gyakorlati életben a feladatok megvalósítása nem feltétlenül képez lineáris szerkezetet, a sémák meghatározásánál ez nem jelent problémát. A beszélgetés nyelvi feladatait a résztvevők az interakciójuk különböző síkjain jelenítik meg, illetve dolgozzák fel, ezeken a síkokon lehet a nyelvi cselekvéseikre sémákat képezni.

KALLMEYER és SCHÜTZE (1976) koncepciója szerint a beszélgetéseket azoknak a feladatoknak a komplex hierarchiájaként kell értelmezni, amelyeket a tár-

92). A jogi tanácsadás elemzésénél figyelembe kell venni azokat a körülményeket, amelyek a tanácsadás nyelvi cselekvéssémájához képest specifikusak, de még nem annyira egyediek, hogy összességében ne állnák meg a helyüket az ügyvédi konzultációra vonatkozóan, például hogy a tanácsadó (ügyvéd) kifejezetten rendelkezik a tanácsadás lényegére vonatkozó speciális szakismeretekkel.

Kutatásomban azokra az ügyvédi konzultációkra kíséreltem meg cselekvéssémát meghatározni, amelyeknél első találkozásokról vagy teljesen új ügyek tár-

A konverzációelemzés alapgondolata, hogy a társadalmi rend előállítása beszélgetésekben, a résztvevők kölcsönös cselekvésein át valósul meg.

salgásban részt vevők közösen oldanak meg. Amikor egy beszélgetés, azaz az adott nyelvi cselekvések komplexumának típusát (cselekvésséma) akarja a kutató definiálni, a résztvevők által elvégzendő feladatok sorát kell a mindenkori beszélgetés lefolyásán (makrostruktúráján), az egyes cselekvések (sémakomponensek) kiterjesztésén (expanzió) és leszűkítésén (redukció), valamint a beszélgetés tematikus szerkezetén keresztül megvizsgálni.

Minden beszélgetéstípusra speciálisan meghatározható az elvégzendő feladatok köre. A cselekvésséma a társadalom tagjai által ismert és alkalmazott feltevések együttese. Ennek ismeretében tudják, hogy mi tartozik az adott cselekvéssémába (milyen feladatokból épül fel, mik az alkotóelemei), a feladatok hogyan következnek egymás után (logikus sorrend), és hogy milyen elengedhetetlen feltételek szükségesek ahhoz, hogy eredményesen vehessenek részt a cselekvéssémában (résztvevői szerepek) (NOTHDURFT –SPRANZ-FOGASY 1991: 223). A cselekvésséma hierarchikus struktúrájának alkotórészeit sémakomponensnek vagy – mivel a sémakomponensek relatív komplex feladatok végrehajtását jelentik, ezért sok esetben – feladatkomplexumnak nevezik. A feladatok végrehajtásához megtett lépések (részkomponens) azonban nem minden sémában és nem minden komponens esetében relevánsak, így nem is manifesztálódnak mindig (KALLMEYER 1985:

gyalásáról van szó. Az interakció konstruálásának az előbbiekben meghatározott három elve (a logikus sorrend; a komplex feladatok felbontása és a lokálisan ható kontextushoz való igazodás; az interakció koordinálása) alapján vizsgáltam meg a rendelkezésre álló korpuszt. A jogi tanácsadás cselekvéssémájának meghatározásánál azt vizsgáltam, hogy a beszélgetés résztvevői milyen feladatokat valósítanak meg beszédcselekvéseik során, azaz hogyan alakítják interakciójukat céljaik elérése érdekében. Eljárásomban a konzultációk makrostruktúrájából, lefolyásából indultam ki, és igyekeztem absztrahálni a konzultációk specifikumait, a résztvevők nyelvi cselekvéseinek kiterjesztéseit, illetve leszűkítéseit és a tematikus szerkezet speciális jegyeit. Ezen absztrakció segítségével lehet azoknak a kommunikatív feladatoknak a sorát meghatározni, amelyeken keresztül a tanácsadó (ügyvéd) és a tanácsra szoruló (ügyfél) létrehozza a (jogi) tanácsadás cselekvéssémáját. A kommunikatív feladatok végrehajtását elsődleges illetékességük szerint rendelem hozzá a résztvevőkhöz, azaz egy-egy kommunikatív feladatot nemcsak az egyik vagy másik résztvevő hajthat végre, de egyikükre elsődlegesen jellemző azok végrehajtása. A kommunikatív feladatok funkciójuk szerint képeznek egy-egy komponenst (feladatkomplexumot), azaz egy komponensen belül a résztvevők azonos funkciójú feladatokat

hajtanak végre. Ezek alapján a jogi tanácsadás alábbi cselekvéssémáját állapítottam meg az első ügyvédi konzultációk vonatkozásában:

Feladatkomplexum/komponens

Feladatok Feladatot végrehajtó

A beszélgetés bevezetése

Köszöntés ÜV + ÜF

Ügyfél fogadása ÜV

(elhelyezés, szerep esetleges pontosítása)

Probléma prezentálásának

kezdeményezése ÜV + ÜF

A probléma prezentálása

A probléma előadása ÜV

Dokumentáció bemutatása, átadása-átvétele ÜF + ÜV

Releváns ismeretek beszerzése ÜV

Problémamegoldás igénylése ÜF

A tényállás, a jogi helyzet feldolgozása

Probléma látásmódjának kialakítása ÜV

Probléma redefiniálása ÜV

Tényállás, jogi helyzet

ismertetése ÜV + ÜF

A jogi helyzet feldolgozása ÜF

A cselekvési lehetőség(ek) kidolgozása

Cselekvési lehetőségek

javaslása ÜV + ÜF

Cselekvési lehetőségek

mérlegelése ÜV + ÜF

Cselekvési lehetőségek

meghatározása ÜV

A cselekvési lehetőség(ek) feldolgozása

Cselekvési lehetőség megértése ÜF

Cselekvési lehetőség magyarázata ÜV

Cselekvési lehetőség elfogadása ÜF

Ügyvédi szolgáltatás igénybevétele, honorálás

Tanácsadói munkához tartozó

formalitások elintézése ÜV + ÜF

Honorárium adása ÜF

A beszélgetés befejezése

Ügyvéd felmentése ÜF

Esetleges következő konzultáció

egyeztetése ÜV + ÜF

Elköszönés ÜV + ÜF

ÜV = ügyvéd, ÜF = ügyfél

A jogi tanácsadás cselekvéssémája sok vonatkozásban fedi a felszíni szerkezet rendszerét. A feladatkomplexumok és az egyes feladatok megnevezése hasonló lehet, de míg a makrostruktúra fázisainak

meghatározásánál egy lineáris, tematikus alapból indul ki az elemző, addig a cselekvésséma alapja a beszédcselekvéssel vég-

rehajtott feladatok rendszere. A komponensek közül a beszélgetés kezdete és befejezése megegyezik a bevezetésnek és befejezésnek a makrostruktúrában meghatározott fázisával. Ez a két komponens ugyanúgy a beszélgetésben végrehajtott kommunikatív feladatok keretét adja, ahogy fázisként a makrostruktúra keretét is képezi.

1. A beszélgetés bevezetése

A feladatkomplexum a konzultáció relatív rövid fázisát öleli fel. Az első ügyvédi konzultációk esetében a beszélgetés bevezetéseként elvégzendő feladatok vonatkozásá-

- Köszöntés (ÜV + ÜF)

- Ügyfél fogadása (elhelyezés, szerep esetleges pontosítása) (ÜV)

- Probléma prezentálásának kezdeményezése (ÜV + ÜF)

2. A probléma prezentálása

A probléma prezentálása és a tényállás, a jogi helyzet feldolgozása kommunikációs feladatkomplexum realizálása sok esetben folyamatosan történik. Az elvégzendő feladatkomplexumok azonban funkciójukat tekintve elhatárolhatók: a probléma bemutatását az ügyfél végzi. Célja, hogy tájékoztatást nyújtson arról a helyzetről,

ban érvényesül egy speciális tényező. Az ügyvéd és az ügyfél már valamilyen módon a megbeszélés előtt kapcsolatba lép, például hogy időpontot egyeztessen. Az ügyvédi konzultáció az esetek túlnyomó többségében az ügyvéd irodájában történik, ami az ügyfél számára az első találkozáskor még ismeretlen környezet, ebben a környezetben kell elhelyezkednie úgy, hogy az a munka (tanácsadás) optimális feltételeit biztosítsa. Amikor az ügyvéd például bevezeti a tárgyalóba, hellyel kínálja, teljessé válik a konzultáció szituációs kontextusa (ki kinek mikor, hol) (TÁTRAI 2011: 52).

A tanácsadás cselekvéssémájában a bevezető feladatok között szerepel a résztvevői szerepek meghatározása. Ez az ügyvédi konzultáció esetében már előzetesen egyértelmű: az ügyvéd az, aki a probléma megoldásához rendelkezik a szükséges tudással és (ha szükséges) intézményi háttérrel, például eljárhat a cégbejegyzés esetében stb. A szerepkör meghatározása ilyen módon sokszor nem jelentkezik kommunikatív feladatként.

Ezek után a résztvevők gyorsan a konzultáció fő témájára térnek. Ez általában jellemző az intézményes kommunikációra, hiszen abban a résztvevők előzetesen meghatározott céllal vesznek részt. A beszélgetés bevezetése komponens tehát az alábbi feladatokat (részkomponenseket) foglalja magába:

azokról a körülményekről, amelyek a problémát okozzák. A probléma fogalmát jelen esetben tág keretben szükséges értelmezni, mivel nem feltétlenül csak a már megtörtént esemény(ek) jelentik a problémát az ügyfél számára, sokszor az a gondja, hogy nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel ahhoz, hogy döntsön egy jövőbeni eljárást illetően. Ennek a feladatkomplexumnak a funkciója az ismeretátadás. A tényállás tisztázásának célja, hogy a jogilag releváns tényeket, körülményeket rögzítsék. A probléma prezentálása az egyik leghosszabb komponens, amely az alábbi részkomponensekre tagolható:

A probléma előadása (ÜV)

o Dokumentáció bemutatása, átadása-átvétele (ÜF + ÜV)

o Releváns ismeretek beszerzése (ÜV)

o Problémamegoldás igénylése (ÜF)

Az egyes feladatokat a résztvevők általában nem egyszerre hajtják végre. A probléma előadásának megkezdése után következhet az iratok kérése/átadása. De mivel az ügyfelek általában készülnek az ügyvéddel folytatott tárgyalásra, ezért sokszor a probléma előadásának kezdetén már megtörténhet az üggyel kapcsolatos dokumentáció átadása. A probléma prezentálása feladatkomplexum legtöbbször lökésszerűen, hullámokban kerül realizálásra (KALLMEYER 1985: 94-95): az első nekirugaszkodás után meghatározásra ke-

A probléma bemutatásakor nem számít, hogy ki a kezdeményező fél. Az ügyvédek általában hagyják az ügyfelet hosszabban beszélni.

rülhet a jogi helyzet, megtörténhet a feldolgozása, majd újból vissza lehet térni egy még nem bemutatott körülményre. De akár a cselekvési lehetőségek javaslása és feldolgozása után is vissza lehet kanyarodni a probléma további, mélyebb tisztázásához. Az ügyvédi tanácsadásban a feladatok hullámszerű feldolgozása mellett megnyilvánul egy építkezési elv is: a probléma prezentálása akkor lesz teljes, ha az egymásra épülő ismeretelemeket sikerül teljesen összerakni.

A probléma bemutatása közvetlenül a bevezetés utolsó feladata (probléma prezentálásának kezdeményezése) után következik, nem számít, hogy ki a kezdeményező fél, az ügyvéd vagy az ügyfél. Ennél a kommunikatív feladatnál az ügyvédek általában hagyják az ügyfelet hosszabban beszélni. Viszont – amikor ügyfél előadása nem szolgál megfelelő ismerethalmazzal – sokszor az ügyvéd félbeszakítja az ügyfél előadását a kérdéseivel. A cél ilyenkor is minél teljesebb tájékoztatást nyerni a helyzetről, a körülményekről.

A probléma prezentálása logikus módon magában foglalja a problémamegoldás igénylését, hiszen pont emiatt keresi fel az ügyfél az ügyvédet. Ettől függetlenül a problémamegoldás igénylését gyakran expressis verbis is tudatják az ügyfelek. Ez azt mutatja, hogy bizonyos feladatok végrehajtása nem mindig jelenik meg explicit módon, ami azonban nem jelenti, hogy az ilyen, a kommunikáció szintjén nem manifesztálódó, de végrehajtott feladat ne tartozna a releváns cselekvésséma feladatai közé (KALLMEYER 1985: 92).

3. A tényállás, a jogi helyzet feldolgozása

Az interakció lefolytatásának megvan a maga logikus sorrendje, a feladatkomplexumok (komponensek) úgy követik egymást, ahogy a társalgás logikája megköveteli, amely logika szerint ez elvárható és normális. Az egyes feladatkomplexumokat úgy határoltam el, hogy figyelembe vettem, milyen funkciót szolgálnak az egyes feladatok, illetve azt, hogy a feladatokat mely résztvevőhöz sorolhatom. Ezért definiáltam a tényállás, a jogi helyzet feldolgozását a probléma prezentálásától független komponensként, amelyhez az alábbi feladatokat rendeltem:

- Probléma látásmódjának kialakítása (ÜV)

- Probléma redefiniálása (ÜV)

- Tényállás, jogi helyzet ismertetése (ÜV + ÜF)

- A jogi helyzet feldolgozása (ÜF)

Ennek a feladatkomplexumnak az a funkciója, hogy az átadott ismereteket jogi kontextusba helyezze, és feltárja a tényállást. Ez egyrészről egy hangtalan, gondolkodó munkát jelent, amelynek forrása és eredménye is a beszéden keresztül nyilvánul meg. Az ügyvédnek a tényállás kiderítésével célja van: feltétlenül szükséges rögzíteni azt a jogi alapot, amelyből kiindulva meg lehet oldani az ügyfél problémáját. Másrészt az ügyvéd sok esetben hangosan gondolkodik. Ennek magyarázata, hogy a tényállás kiderítése az ügyfél érdekében történik, így annak is tudomással kell bírnia arról, hogy az addigi információk alapján hogyan néz ki a jogi helyzet. Az ügyvéd hangos gondolkodása is ezt a funkciót szolgálja: az ügyfél folyamatos informálását arról, hogyan áll a jogi helyzet feldolgozása.

A probléma látásmódjának kialakítását az ügyvéd alapvetően kérdések segítségével végzi, és ez sok esetben egybeesik a releváns ismeretek beszerzésének feladatával is. E feladat elvégzése szükséges ahhoz, hogy jogi perspektívából lehessen látni a tényeket, körülményeket.

A probléma újrafogalmazása/redefiniálása tulajdonképpen a helyzet, a körülmények laikus megfogalmazásának átültetése a jog területére, a jog nyelvezetébe. Ez az egyik esszenciális feladata a jogi tanácsadásnak: a tények állását, a körülmények minősítő karakterét úgy kell megfogalmazni, hogy az a jogi előírások szerint legyen értelmezhető, feldolgozható. Ez tulajdonképpen egy nyelven belüli (intralingvális) fordítás a jog nyelvezetére. Ha hatékony jogi tanácsot akarunk adni, akkor az alaphelyzetet, a tényállást is a jog nyelvén kell definiálni, hogy a jog területén lehessen adekvát megoldást kidolgozni. A jog nyelve, a nyelv fogalomkészlete a laikus ügyfél számára általában nem világos, meg kell értenie, hogy a tényeket, körülményeket – amelyeket elmondott – az ügyvéd miért fogalmazta át, és az ügyvéd által használt jogi megfogalmazások mit jelentenek. Ez az értelmezési folyamat a jogi helyzet feldolgozása közben fokozatosan történik meg. Az ügyfél feladata, hogy megértse a helyzet jogi vetületét, amire lehet alapítani a megoldás kidolgozását. Az ügyvédnek az az érdeke, hogy az ügyfél megértse a jogi tényállást, mert ha nem érti, miről van szó, nem tud vele kellő bizalmi kapcsolatot kialakítani, hogy elfogadja a tanácsát. Ennek a feladatnak a

végrehajtásában az ügyfél kérdez, amikor nem ért valamit (magyarázatra van szüksége), de sok vizsgált esetben nem kérdez, csak megerősít (akár verbális, akár paraverbális eszközökkel).

Ebben a komponensben az ügyvéd megkísérli az ügyfél szubjektív perspektívájú elbeszélését objektív formába, a jog nyelvére átültetni. Az ügyvéd kérdései –az információszerzés mellett – arra is szolgálnak, hogy a szubjektív megnyilatkozásokat objektív nyelven lehessen újrafogalmazni. Mindeközben az ügyvéd már ismereteket is közvetít, ami alapján az ügyfél meg tudja érteni és fel tudja dolgozni az aktuális jogi helyzetet. A jogi tanácsadásnak alapvetően két meghatározó feladatkomplexumát lehet kiemelni: a jogi helyzet feltárása (a tényállás, a jogi helyzet feldolgozása), azaz a jog keretrendszerébe illeszteni a hétköznapi tényeket, történéseket, illetve ez alapján annak a meghatározása, hogy milyen módon és hogyan, a jog mely eszközeivel lehet a problémát megoldani vagy a kívánt célt elérni (a cselekvési lehetőségek kidolgozása)

4. A cselekvési lehetőség(ek) kidolgozása

Ezt a komponenst a résztvevők újból és újból visszatérően (rekurzív módon) realizálják, így ez a feladatkomplexum fokoza-

tosan valósul meg: már a jogi tényállás feltárása során újra és újra megfogalmazódhatnak cselekvési javaslatok, amelyek az újabb ismeretek megszerzésével, a jogi helyzet újrafogalmazásával véglegessé válhatnak vagy elvetésre kerülhetnek. Az ügyvéd – az ügyfél esetleges közreműködésével – fokozatosan dolgozza ki azokat a cselekvési lehetőségeket, amelyek az ügy minél teljesebb megoldását eredményezhetik. Ebbe a feladatkomplexumba az alábbi részkomponenseket sorolom:

- Cselekvési lehetőségek javaslása (ÜV + ÜF)

- Cselekvési lehetőségek mérlegelése (ÜV + ÜF)

- Cselekvés meghatározása (ÜV)

5. A cselekvési lehetőség(ek) feldolgozása

Adott esetben az ügyfél is megfogalmazhat a konzultáció keretében egy-egy javaslatot saját problémájának megoldására. Ilyenkor a cselekvésséma két komponenséből is végrehajt feladatokat: javasol egy cselekvési lehetőséget, de ezt csak úgy tudja megtenni, hogy feldolgozza az addig elhangzottakat, a már megállapított jogi helyzetet. Ilyenkor is megmutatkozik a cselekvésséma rugalmassága: egy cselekvéssel több feladatot is végre lehet hajtani. Az ilyen esetek azonban inkább kivételt

képeznek a jogi tanácsadásban, a jellemző az, hogy az ügyvéd tesz javaslatokat, hogy miként szükséges eljárni, hiszen alapvetően az ő adekvát tanácsáért fordul hozzá az ügyfél. Ennek a megértését külön feladatkomplexumhoz rendeltem, mivel a javasolt cselekvési lehetőséget az ügyvéd a jog terminusaival, a jog eszközrendszerének alkalmazásával fogalmazza meg. Így a cselekvési lehetőségek feldolgozása feladatkomplexumba az alábbi feladatok végrehajtását sorolom:

- Cselekvési lehetőség megértése (ÜF)

- Cselekvési lehetőség magyarázata (ÜV)

- Cselekvési lehetőség elfogadása (ÜF)

Az elemzett esetekben az ügyvéd a cselekvési lehetőségekre tett javaslatát többnyire megértették az ügyfelek, már csak azért is, mivel a jogi helyzet feldolgozása folyamán általában már megismerkedtek a jogi terminusokkal. Így attól függetlenül, hogy a magyarázat feladata több esetben is elmarad, még szükségszerű részét képezi ennek a feladatkomplexumnak. Amennyiben az ügyvéd eljárására is szükség van, a javaslat elfogadása az ügyfél által alapvetően szükséges ahhoz, hogy az ügyvéd lépéseket tehessen. Az elemzett beszélgetések alapján az tapasztalható, hogy az ügyfelek sokszor azáltal, hogy jelzik, hogy megértették a javaslatot, egyben az elfogadását is kifejezik.

6. Ügyvédi szolgáltatás igénybevétele, honorálás

Az ügyvéd a tanácsadással szolgáltatást nyújt, ennek dokumentálása szükséges, akár üzleti érdekből (később szükség le -

linearitásából eredő hiányosságokat kiküszöbölni, és empirikus alapokról kiindulva bemutatni azokat a jellemző kommunikatív feladatokat, amelyek egyrészről a jogi tanácsadás mint interaktív te -

tische Arbeiten 153). Niemeyer. Tübingen. 1985. 81–122.

KALLMEYER, W. 2000. Beraten und Betreuen. Zur gesprächsanalytischen Untersuchung von helfenden Interaktionen. Beratungsforschung. Zeitschrift für qualitative Bildungs-, Beratungs- und Sozialforschung 1. Nr. 2. Budrich. Leverkusen-Opladen. 227–252.

het ezekre az információkra), akár azért, mert előírás (például meghatalmazás, számla stb. miatt). Ezeknek a tevékenységeknek nincs tartalmi kapcsolatuk a tanácsadással, de ahhoz kapcsolódnak. A feladatkomplexumba az alábbi feladatok tartozhatnak:

- Tanácsadói munkához tartozó formalitások elintézése (ÜV + ÜF)

- Honorárium adása (ÜF)

7. A beszélgetés befejezése

A beszélgetés lezárásában a résztvevők alapvetően három tipikus feladatot hajtanak végre:

- Ügyvéd felmentése (ÜF)

- Esetleges következő konzultáció egyeztetése (ÜV + ÜF)

- Elköszönés (ÜV + ÜF)

Az intézményes kommunikáció egyik legfőbb jellemzője, hogy a benne részt vevők intézményes szerepüknek megfelelő célorientáltsággal rendelkeznek (TEN HAVE 2005: 179). Amikor úgy érzik, hogy a beszélgetés elérte a célját, vagy a további beszélgetés már nem a problémamegoldást szolgálná, akkor úgynevezett lehetséges előzetes befejezést (SCHEGLOFF – SACKS 1973: 303) kezdeményeznek, ami még nem feltétlenül eredményezi a beszélgetés befejezését. Ilyennek tekinthető például a következő megbeszélés egyeztetése (Akkor augusztus vége felé megkereshetem önt?). Szintén a konzultáció befejezését indikálhatja a honoráriumról való érdeklődés vagy a felmentés. Ez különféle formában is megtörténhet, például a cselekvési javaslat elfogadása vagy köszönetnyilvánítás.

Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a jogi tanácsadás cselekvéssémájának meghatározásával sikerült a fázismodell

vékenység konstitutív elemei, másrészről a tanácsadás résztvevőinek a beszélgetés során elvégzendő kommunikációs feladatait jelentik.

A résztvevők a bevezetés és befejezés feladatkomplexum kivételével a többi feladatkomplexumot vissza-visszatérően realizálják: a probléma prezentálása, a jogi helyzet meghatározása és az esetleges cselekvési lehetőség kidolgozása után vagy közben olyan új, még nem közölt ismeretek lehetnek fontosak, amelyek megbeszélése szükségessé teheti egy már végrehajtott feladat újbóli elvégzését. Természetesen nemcsak azok a feladatok bírnak konstitutív erővel a jogi tanácsadásban, amelyeket a résztvevők végrehajtanak, hanem az a kontextus is, amelyben ez történik, így többek között a társalgásban megnyilvánuló aszimmetriát és a résztvevők perspektíváinak divergenciáját is szükséges alaposabban vizsgálni. Ezek a vizsgálatok hasznos segítséggel szolgálhatnak ahhoz, hogy mind az ügyvédek, mind az ügyfelek eredményesebben tárgyalhassák meg a felmerült problémákat. 

Felhasznált irodalom

GRIEßHABER, W. 2001. Verfahren und Tendenzen der funktional-pragmatischen Diskursanalyse. Vom Speiserestaurant zum Cybercafé In: IVÁNYI, Zs. –KERTÉSZ, A. (Hrsg.) Gesprächsforschung: Tendenzen und Perspektiven. Lang. Frankfurt am Main. 75–96.

HAVE, P. ten 2005. Doing conversation analysis. A practical guide. Sage. London.

KALLMEYER, W. 1985. Handlungskonstitution im Gespräch. Dupont und sein Experte führen ein Beratungsgespräch. In: GÜLICH, E., KOTSCHI, T. (Hrsg.) Grammatik, Konversation, Interaktion. Beiträge zum Romanistentag 1983. (Linguis-

KALLMEYER, W. 2005. Konversationsanalytische Beschreibung. In: AMMON, U. – DITTMAR, N. – MATTHEIER, K. J. – TRUDGILL, P. (Eds.) Sociolinguitics/Soziolinguitsik. Ein internationales Handbuch zur Wissenschaft von Sprache und Gesellschaft. de Gruyter. Berlin. Vol. 2. 1212–1224.

KALLMEYER, W. – SCHÜTZE, F. 1976. Konversationsanalyse. Studium Linguistik 1. 1–28.

NOTHDURFT, W. – SPRANZ-FOGASY, T. 1991. Gesprächsanalyse von Schlichtungs-Intaraktion. Methodische Probleme und ihre Hintergründe. In: FLADER, D. (Hrsg.) Verbale Interaktion. Studie zur Empirie und Methodologie der Pragmatik. J. B. Metzler. Stuttgart. 222–240.

PICK, I. 2015. Das anwaltliche Mandantengespräch. Linguistische Ergebnisse zum sprachlichen Handeln von Anwalt und Mandant. Peter Lang. Frankfurt am Main.

SACKS, H. – SCHEGLOFF, E. A. –JEFFERSON, G. A. 1974. A Simplest Systematics for the Organization of Turntaking for Conversation. Language 50. 696–735.

SCHEGLOFF, E. A. – SACKS, H. 1973. Opening up Closings. Semiotica 8. 289–327.

SPIEGEL, C. – SPRANZ-FOGASY, T. 2001a. Aufbau und Abfolge von Gesprächsphasen. In: BRINKER, K. – ANTOS, G. – SAGER, S. F. (Hrsg.) / (Eds.) Text- und Gesprächslinguistik / Linguistics of Text andConversation. Ein internationales Handbuch zeitgenössischer Forschung / An International Handbook of Contemporary Research. de Gruyter. Berlin/New York. 2. Halbband 1241–1251.

SPIEGEL, C. – SPRANZ-FOGASY, T. 2001b. Zur Methodologie der Handlungsstrukturanalyse von Gesprächen. In: IVÁNYI, Zs. – KERTÉSZ, A. (Hrsg.) Gesprächsforschung: Tendenzen und Perspektiven. Lang. Frankfurt am Main. 243–257.

Az intézményes kommunikáció egyik legfőbb jellemzője, hogy a benne részt vevők szerepüknek megfelelő célorientáltsággal rendelkeznek.

A közigazgatás görbe szemmel

Az egész azzal kezdődött, hogy szeretett apósom elhalálozott. Mint ügyvéd a családban, intézni kezdtem többek között a halotti anyakönyvi kivonatot a tőlünk 160 kilométerre lévő községben. Meg is beszéltük az anyakönyvvezetővel pénteken, hogy hétfőn jöhetek érte, feltéve, ha működik a „rendszer”.

Hétfőn mégsem kaptam meg a kivonatot, mert derült ki, hogy apósomnak két keresztneve volt, bár a másodikat sem a házasságkötéskor, sem feleségem születésekor nem vezették fel az aktuális anyakönyvi kivonatba, nem beszélve arról, hogy a családban senki sem tudta. Az anyakönyvvezető azt mondta, nem tudja, mikor lesz kész a munkával és a kivonattal, mert a „rendszer” hol működik, hol sem. Mégis kaptam egy telefont másnap, hogy nem kell postán elküldeniük, be is mehetek érte.

Javasolták, hogy anyósomnak is cseréljük le az összes okmányát, ahol majd feltüntetik apósom második keresztnevét is, különben később gondunk lehet.

Feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk magára az anyósomat, jobb, ha legalább átmenetileg a körünkben lesz. Hazajöttünk, másnap elmentem anyósommal az okmányirodába bejelentkezni hozzánk, lakcímkártyát csináltatni és személyi igazolványt cseréltetni. Kisebb huzavona után kiállították lakcímkártyáját, mert először nem volt elegendő a tőlem mint tulajdonostól származó szállásadói aláírás, a feleségem aláírására is szükség lett volna. Miután az ügyintéző lekérte a tulajdoni lapot, meggyőzhető volt arról, hogy anyósom mint haszonélvező saját jogán is kérheti tartózkodási helyének feltüntetését.

Anyósom kicsit zsörtölődött, mondván, egy év múlva sem nő újra az ujjnyomata, és hogy a jogalkotó miért is nem vesz tudomást biológiai tényekről.

Felkészülten mentem a hivatalba, vittem magammal anyósom születési és házassági anyakönyvi kivonatát és feleségem születési anyakönyvi kivonatát. Utóbbiból az látszott kiderülni, hogy anyósomnak is két keresztneve volt. Tartottam tőle, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”.

Átvettem apósom kész halotti anyakönyvi kivonatát, és bemutattam, amit vittem. Gyorsan előkerült az 1939-es anyakönyv, ahol meglepetésemre kiderült, hogy anyósomnak csak egy utóneve van. Az, ami feleségem születési anyakönyvi kivonatán van, valószínűleg „bemondásra” került az iratba. Megnézhettem az anyakönyvet, de felvételt a telefonommal nem csinálhattam róla, mert TILOS. Megkérdeztem a tiltás jogalapját, amire választ ugyan nem kaptam, de felhagytam a kiállhatatlan ügyvéd hozzáállásával.

A felmenő rendszerben készülő, up to date elektronikus anyakönyv előállt, már nemcsak a halotti, de a házasági anyakönyvi kivonaton is két utónevével szerepelt apósom, s alatta egy keresztnévvel anyósom.

Ekkor érkeztünk el a személyi igazolványhoz. Az új rendszer nem működött, az ügyintéző nem tudott új felvételt indítani, ezért a párhuzamosan futó régi rendszerben próbált helytállni.

Eljutottunk a fénykép készítéséig, de ezután megdermedt a folyamat. Elérkeztünk az ujjnyomat készítéséhez. Az ügyintéző anyósom minden ujját végigpróbálta, csak a lábáról nem próbált meg nyomatot venni, de sehogy sem sikerült. Valami látszott, „de nem az igazi”. Kiderült, hogy ez mindennapos eset.

Mire is jó az ujjnyomat? Arra, hogy könnyebben megtalálják a bűnözőket. Ám már nem turkálhat ebben az adatbázisban bármikor bármely hatóság, csak akkor, ha az illető gyanúsított.

Szerintem egyszerűbben is meg lehetne oldani ezt a kérdést, ami a biológiai tényeknek is jobban megfelelne. Tapasztalati tény, hogy az emberek nem hatvan-hetven éves korukban kezdenek bűnözni, és az is, hogy egyre nehezebben szerezhető tőlük megfelelő ujjnyomat.

Nem véletlen az sem, hogy az Apple az ujjlenyomat-olvasásról áttért a Face ID-re. Ezt be lehetne vezetni a közigazgatásban is, ha mindenképpen biológiai azonosítóval kívánják szűrni a lakosságot. Persze a retinának nincs nyoma a bűntárgyon…

Anyósom a maga 84 évével kiválóan helytállt. Türelmes és szakszerű várakozással tekintett a jövőbe, mire az ügyintéző közölte, hogy az eddig tízéves érvényességű, újfajta személyi igazolvány helyett csak olyan kap, amelynek érvényessége egy évig tart, mert akinek nincs ujjnyomata, az csak ilyen személyit kaphat. Ez a rendelkezés öregellenes.

Nem értem, hogy minek kell az idős embereket ilyen tortúrának kitenni, orvoshoz küldeni, évente visszatapsolni érvényes személyiért. Kevesebb munkára, kevesebb számítógéptárhelyre lenne szükség, ha kihagynák őket ebből, megérdemlik. Én hatvan év felett ugyanúgy elhagynám az ujjnyomatot, mint a hat év alattiaknál. Persze a közigazgatás kénytelen végrehajtani ezt a szenteste előtt egy nappal hozott rendelet is, amely olyan, amilyen.

Anyósom mondta, hogy a bordó személyi mégis jobb volt, mert annak, ha örök időkre nem is, de élethossziglan szólt az érvényessége, s csak azért cserélte le, mert megszólták a választásokkor, mondván: magának még ilyen van? Amúgy most vagy hússzor írattatták alá vele az okmányokat új, hosszú nevével.

A személyihez nemcsak papíron kérnek aláírást, hanem elektronikus táblán is,

ahol két halovány vonal közé kell írni. Amikor elsőre nem sikerült a hosszú három nevet begyömöszölni a vonalak közé, újrakezdtük. Másodszor szerintem hibátlan volt az aláírás, de a velem nem igen szimpatizáló ügyintéző azt mondta, hogy ismételni kell, mert az utolsó betű szerinte nem fért bele a keretbe, s ha így küldi el, akkor visszaküldik, és mehetünk újból. Ezt azért senki nem akarta, így anyósom ismét nekidurálta magát, és olyan aláírást rittyentett, amely a magas igényű ügyintéző elvárásainak is megfelelt.

Az ügyintéző tájékoztatott bennünket arról, hogy bőrgyásztól vagy orvostól származó igazolás esetén – ha hivatalosan igazolják, hogy anyósomnak nincs ujjnyomata – megkaphatja tíz évre a személyit, de most csak ideigleneset tud adni, az egy évre szólót majd postázzák.

Nem volt teljesen világos, hogy szakorvosnak vagy körorvosnak kell-e az igazolást kiállítania, ezért megnéztem a magasságos 414/2015. (XII. 23.) kormányrendelet 15. § (2) bekezdését, ahol kiváló pél-

dát találtam a kötött bizonyításra: ujjnyomat adására fizikailag képtelenség ténye csak orvosi igazolással bizonyítható. Írja ugyan a rendelet, hogy nincs szükség orvosi igazolás bemutatására, ha a fizikailag képtelenség ténye igazolás nélkül is egyértelműen megállapítható. Úgy tűnik, ezt a tényállást mégsem alapozza meg a szkenneren mutatkozó „képtelenség”. A jogalkotó vélhetően olyan esetekre gondolt, amikor valakinek a vonat levágja mindkét kezét.

A rendeletben foglaltak teljesítéséhez szerencsére hatalmas kedvezmény, hogy körorvos is elegendő, sem bőrgyógyászhoz, sem akadémikus professzorhoz nem kell fordulni.

Anyósom kicsit zsörtölődött, mondván, egy év múlva sem nő újra az ujjnyomata, és egyáltalán, kicsit furcsa, hogy a jogalkotó nem vesz tudomást biológiai tényekről. Nemcsak egyes betegségek miatt, hanem a kor előrehaladtával is csökken az ujjnyomatadási képesség.

Ha nem kérjük, nem is kapunk elektronikus aláírást. Nincs kötelezettsége az

ügyfeleseknek arra, hogy terjesszék, és nem lesz kötelező az elektronikus aláírás megszerzése sem.

Már akkor fontolgattam, hogy írni kellene erről valamit. Rég rájöttem, hogy akkor érzek különös íráskényszert, amikor felbosszantanak.

Az ügyintéző természetesen csak a munkáját végezte. Szögletes válaszai ellenére elnézést kértem tőle, hogy a jogalkotóval szemben mutatkozó értetlenségem okán ráöntöttem keresetlen mondandómat.

Megnyugtatott: „Vannak ilyen ügyfelek.”

Kicsit aggódva figyeltem mégis arra, hogy az elektronikus ingatlan-nyilvántartás bevezetésekor mi is ezekkel a rendszerekkel (személy- és lakcímnyilvántartó, Takarnet stb.) leszünk összefűzve sok más rendszerrel együtt, de van még remény arra, hogy az stabilabb, működőképesebb, biztonságosabb, üzemszünetmentes lesz, ahogy ígérték.

Egy új rendszer bevezetésekor Sárközy Tamás szerint az államnak előzékenynek kell lennie, kedvében kell járnia a felhasználóknak. Ezt várjuk (el).

Agárd, 2023. június 8. Dr. Szabó Kálmán ügyvéd, a Fejér Vármegyei Ügyvédi Kamara titkára

Rásó ügyvédi múzeum Vasváron

Az Alsószeli faluban élő Rásó Mihály – a falu a Pozsony vármegyei Galántai járásban található – evangélikus lelkész hét fia közül a legkisebb, Béla a Vas vármegyei Vasváron töltötte ügyvédi gyakorlatát. Megismerkedett az evangélikus dr. Krenner Pál ottani ügyvéd leányával, Margittal. A kapcsolatból 1910-ben házasság lett, a fiatal pár Vasváron telepedett le. Dr. Rásó Béla apósa lakásában lakott, meglévő irodájában dolgozott ügyvédként és közjegyzőként. Ugyanezen

Az épületet három év alatt nagyrészt saját erőből felújítottuk, 2022-ben felavattuk, és emlékházként megnyitottuk. Arra való tekintettel, hogy a ház nagy részében az ügyvédi hivatást mutatjuk be, nevezzük Ügyvédi Múzeumnak. Tudomásunk szerint mint ilyen az országban az egyetlen.

A lakóházba egy kapuszínen keresztül lépünk be, ahol a régi vidéki életmódra jellemző munkaeszközöket és használati tárgyakat állítottunk ki.

irodában lépett nyomdokába fia, dr. Rásó Marót ügyvéd 1955–2010 között. Az 1890ben épült polgári lakóház szinte érintetlenül megmaradt. Jól jellemzi a megőrzött hagyatékot, ha azt állítjuk, hogy úgy fedeztük fel a Rásók családfáját l600-ig visszamenőleg, hogy nem kellett kimenni a házból, csak a fiókokat kihúzni és az iratokat áttanulmányozni. E gazdag hagyaték láttán jutottunk arra az elhatározásra, hogy meg kell őriznünk és meg kell mutatnunk az érdeklődőknek ezt a gyűjteményt. Létrehoztuk a Generációkon át a Jog Szolgálatában Alapítványt, amelynek célja a Rásó család jogi tevékenységet végző tagjai tárgyi és szellemi hagyatékának megőrzése, gondozása, a Rásó Múzeum létrehozása, működtetése és fenntartása.

A lakóház folyosójáról nyílik az iroda, amelynek bútorzata, tárgyai az elmúlt 130 évet tükrözik.

A falakon a család tagjainak fényképeit, iskolai bizonyítványait, egy pipagyűjteményt mutatunk be. Itt mutatjuk meg többek között a család I. világháborús emléktárgyait, leveleit, kitüntetéseit is.

A közel kétezer kötetet tartalmazó könyvtárszobában jó leülni a karosszékekbe, és egy kicsit beleolvasni a jogi, természettudományi és szépirodalmi művekbe. Egy-két ritkaságot is találunk. A központi, nagy szobában és a folyosón a család tagjainak egyik kedvtelését, a vadászatot bemutató trófeák, régi vadászati felszerelések, dokumentumok és kitüntetések láthatók. Az úgynevezett hobbiszobában a család

szabadidejének változatos eltöltésére utaló eszközöket láthatjuk a zene, a festészet, a fotózás és a sport területén. A lakásban több helyen megjelennek a régi használati eszközök és emléktárgyak.

Várjuk érdeklődő vendégeink látogatását.

A kiállítás tulajdonosa: Rásó Miklós Béla, Vasvár, Kossuth L. u. 19/A sz. alatti lakos, aki családjával az udvari lakásban él, így a múzeumot telefonon való időpont-egyeztetés után lehet megnézni vezetéssel. Javasolható létszám esetenként: 15 fő.

Belépődíj nincs. Kihelyezett becsületkasszába várjuk látogatóink adományát.

Rásó Miklós Béla kurátor

Tel.: 06 (30) 235-1138

E-mail: miklos.raso54@gmail.com

VI. Wolters Kluwer

Jogászdíj 2023

Ünnepeljük együtt a jogász szakma kiválóságait!

A Wolters Kluwer Jogászdíj idén is a legizgalmasabb megoldott ügyeket, jogi projekteket és innovációkat, illetve a legígéretesebb fiatal tehetségeket keresi. Különlegessége, hogy hazai alapítású és elnyerésére minden olyan jogász esélyes, akinek munkájára igaz az ügyfélközpontúság, az innováció és a példaértékűség.

Mi teszi kihagyhatatlanná a gálát?

∙ A díjátadás ünnepélyes ceremónia keretei között történik 2023. november 24-én, a Budapest Marriott Hotelben.

∙ Kiemelkedő szakmai program. A Gála megnyitó előadását a világ egyik legkeresettebb MI-szakértője, dr. Tilesch György tartja, aki a mesterséges intelligencia alkalmazhatóságáról és hatásáról beszél a jogász szakma gyakorlatában. Emellett az eseményen nem csak a Jogászdíj nyerteseit ismerheti meg, hanem a legjobbak közé jutott pályázatok is bemutatásra kerülnek.

∙ Szakmai közösség. A gála remek lehetőséget nyújt a személyes találkozásra, a kapcsolatépítésre.

∙ Egyedi gála helyszín. A terem üvegfalán keresztül a felejthetetlen dunai panorámát élvezheti az est folyamán.

Biztosítsa be helyét a különleges eseményen, a jegyek ugyanis korlátozott számban állnak rendelkezésre!