Ügyvédek Lapja 2023/2., március-április

Dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara új elnöke: Hogyan tovább?

LXII. évfolyam 2. szám

2023 március–április

Tartalom

2 Dr. Bánáti János magas állami kitüntetése

3 Három plusz egy – Kamarai közgyűlés Nyíregyházán

6 A kamarai tagság a kötelezettségeken túl valamennyiünk számára értéket is jelent

Dr. Szabó Tamás, a Tolna Megyei Ügyvédi Kamara új elnöke

7 Folyamatosság, megújulás, presztízs

Dr. Török Béla, a Szegedi Ügyvédi Kamara új elnöke

8 UIA nemzetközi konferencia – Középpontban a családi vállalkozások előtti jogi kihívások a XXI. században

Komlós Attila

12 Mit mond a bírói gyakorlat a leplezett eszközök bizonyítékként történő felhasználásáról?

Dr. Budai Vince

16 A bűnügyi hírszerzés szabályozásának egyes hiányosságai és anomáliái

Dr. Mészáros Bence

21 Egy salátatörvény margójára

Dr. Fázsi László

23 A vevői jog

Dr. Hidasi Gábor

25 Mi lehet az ügyvédi közvetítők szerepe, és féljünk-e tőlük?

Dr. Homoki Péter

34 A gazdasági események ellenőrzésének és az adóellenőrzésnek az elhatárolása

Dr. Szőke Ágnes Éva

38 A váltott gondoskodás és az igazságügyi pszichológus szakértők

Dr. Haász Diána

47 Több mint ráncfelvarrás? – Öt újdonság a kereskedelmi választottbíróság megújult szabályzatából

Dr. Schmidt Richárd

Hat­helyett­öt­

A szerkesztőség és a kiadóhivatal közleménye Tájékoztatjuk­olvasóinkat,­hogy­ az­Ügyvédek­Lapját­2023-ban­–­takarékossági­okokból­–­a­Magyar­Ügyvédi­Kamara­ az­eddig­szokásos­évi­hatlapszám­helyett­évi­öt­lapszámban­fizeti­elő­a­kamarai­tagoknak.

Ennek értelmében az Ügyvédek Lapja megjelenési időpontjait a következők szerint alakítottuk ki: 2023/1., január-február – megjelent 2023/2, március-április – jelen lapszámunk, megjelent 2023/3-4., május-augusztus (összevont szám) tervezett megjelenés: június 15. 2023/5., szeptember-október, tervezett megjelenés: október 15. 2023/6., november-december, tervezett megjelenés: december 15.

Ügyvédek Lapja A Magyar Ügyvédi Kamara hivatalos lapja Megjelenik: kéthavonta Példányszám: 15 300 Főszer­kesz­tő: Dr. Bánáti János Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor Munkatárs: Dr. Kaszás Beáta A­szer­kesz­tő­ség­cí­me: Magyar Ügyvédi Kamara, 1054 Budapest, Szemere u. 8. Kiadja: PanPress Kft. Fe­le­lős­kiadó: a Panpress Kft. vezetője. Lap­igaz­ga­tó: Komlós Attila Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Telefon: (+36-1) 6333366 Fax: (+36-1) 700-1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594-1/2007 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) ISSN 1216-9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes

Fotók: Panpress, archív és Adobe Stock

Hogyan tovább?

Talán sokan elvárnák, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara frissen megválasztott elnökeként mélyebb elemzést adjak honi ügyvédtársadalmunk általános helyzetéről, jelen törekvéseiről és a jövőnket érintő elképzelésekről. Ezekre kérdésekre már e hasábokon is sok figyelemre méltó gondolat elhangzott. Legutóbb (Ügyvédek Lapja, 2023/1) éppen előző elnökünk, dr. Bánáti János adott interjú formájában egy izgalmas összképet. Ugyanebben a lapszámban magam is mint a Győr-Moson -Sopron Megyei Ügyvédi Kamara tizenkét éven át volt elnöke megpróbáltam összegezni tapasztalataimat, elképzeléseimet. Mégis, talán érdemes újra utalni bizonyos hangsúlyokra, amelyek feltehetően valamennyiünket foglalkoztatnak, akik ennek a különleges hivatásrendnek a szolgálatában állunk s életünket saját értékeink szem előtt tartásával látható, intézményes keretek között, azaz kamarai összefüggésben éljük meg. Kétfelől kell megközelítenünk ügyvédi létünket.

Egyfelől tisztán szükséges látnunk hivatásrendi küldetésünket. Meggyőződésem ugyanis: a mi hivatásunk egy rendkívül sajátos feladatvállalás. Lényege –nem győzzük eleget hangsúlyozni - a jog világában egyedi, mert ugyan a jogszabályok keretei között, de állami kötöttségtől mentes, független szereplőként vagyunk a jogkereső állampolgár támasza. Ezzel, talán nem túlzás kimondani, egy társadalom egészséges, demokratikus működésének bizonyos fokú, ám nélkülözhetetlen alkotó- és alakító részei vagyunk. Ezt az össztársadalmi szerepünket és kötelezettségünket tisztán látva, ahhoz tudatosan ragaszkodva, egyben arra is kell törekednünk, hogy e szolgálat teljesítése során legyen erőnk, merszünk és kitartásunk a folyamatos önértékelésre. Figyeljünk magunkra: kellően teljesítjük-e önként vállalt hivatásrendi kötelezettségeinket. Legyünk képesek a hivatásunk elé kerülő korszakos változásokkal szembenézni, szükség esetén, tudjuk reformálni magunkat az újabb és újabb kihívásokkal megoldására. És hogy ne csüggedjünk, és főként ne adjuk fel, ha elöntenek bennünket az újabb és újabb jogszabályok, amikor reánk zúdulnak eddig soha nem látott info-technológiai követelmények, amikor korunk követelményei szerint a kötelező továbbképzésünk keretei között folyamatosan frissítenünk kell tudásunkat. Amikor szembe kell néznünk kamarai életünk újabb és újabb kérdésfelvetéseivel, az anyagi gondokkal, tagdíj-ügyekkel, a megbízási díjak komplex kérdéskörével, a vidék-főváros szakmai sokféleségének kihívásaival, vagy éppen a kamarai taglétszámbeli többség-kisebbség tényéből fakadó gyakorta felbukkanó leegyszerűsítő véleményekkel. Sorolhatnám még ezeket a jelenségeket, amelyeket e sorok olvasói, immáron országosan mintegy tizenhatezer, többségében kamarai tag – ügyvédek és kamarai jogtanácsosok - jól ismernek. Mégis azt javaslom, ezekre az új, terhelő fordulatokra saját alkalmazkodó képességünk mozgósításával kell válaszolnunk, azaz saját megújulásunk ösztönző jelenségeiként kell rájuk tekintenünk, még ha e körülmények a külső világ elháríthatatlan külső szféráiból is gyakorolnak ránk nyomást.

Másfelől, mint kamarai tisztségviselőknek, fokozottan kell ügyelnünk az egyik legfontosabb alapelvünk sérthetetlenségére: a kamara van a tagságért és nem a tagság a kamaráért. Vagyis vigyáznunk kell önkormányzatiságunkra, hatékony érdekvédelmi és érdekérvényesítési munkánkra, kamarai működésünk átláthatóságára, a tagság és a kamarai döntéshozó testületek közötti hatékony információ- és véleménycseré, a viták lehetőségére s az ilyen alkalmak akár rendszeres, informális megszervezésére. Mielőbb meg kell alkotnunk kamarai kommunikációs stratégiánkat e belső és egyben külső tájékoztató szolgálatunk érdekében. Mindez, meggyőződésem, egyértelműen belső kohéziónkat, összetartásunkat erősíti. Saját magunk „önellenőrzése” érdekében pedig figyelnünk kell a munkánkat érintő tagsági kritikákra, azok lehető leggyorsabb orvoslására és belső, saját önkritikai képességeink frissen tartására.

Végül, kifejezetten hangsúlyosan szeretném felhozni: valamennyien felelősek vagyunk a jelen és jövő ügyvédnemzedék képzéséért, valamint a hivatásrendi elkötelezettséget, egyben a legigényesebb szakmai felkészültséget megkövetelő és továbbadó szervezett, komoly stratégiával dolgozó oktató-nevelő munkáért.

Legvégül csak megemlítem azt a szempontot, ami a fentiek teljesüléséhez, fenntartásához feltétlen szükséges: vállalnunk kell egy olyan összetett hivatásrendi „morális tartást”, ami az ügyvédségnek – nyilvánvaló szakmai felkészültsége mellett - visszaadja és megerősíti az olykor megtépázottnak vélt társadalmi megítélésünket.

Tudom, mindez nem kevés. Lehet, maximalista elvárás.

Lejjebb azonban nem adhatjuk. Erre kötelez bennünket hivatásunk, a hazai ügyvédtársadalom gazdag múltja, kiváló személyiségeinek példája és egyben jövőnk biztonsága. Dr. Havasi Dezső a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke

Dr. Bánáti János magas állami kitüntetése

Hazánk egyik legrangosabb kitüntetését, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozat kitüntetést vehette át a köztársasági elnöktől a Magyar Ügyvédi Kamara közelmúltban leköszönt elnöke, dr. Bánáti János az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett állami ünnepségen a Parlament kupolacsarnokában.

Dr. Bánáti János a kitüntetést – a hivatalos indokolás szerint – az ügyvédi hivatásrend társadalmi szerepének erősítését, a magyar igazságszolgáltatás színvonalának emelését és a jogászi hivatásrendek közötti kapcsolat elmélyítését több évtizeden át szolgáló kamarai elnöki tevékenysége, a büntető eljárásjog területén végzett jogtudományi munkája, valamint a jövő jogásznemzedéke-

inek oktatása és a jogi kultúra terjesztése terén is meghatározó szakmai tevékenysége elismeréseként kapta.

A kitüntetésről és annak átadásáról internetes közösségi oldalán dr. Varga Judit igazságügyi miniszter is - egy közös fotót is megjelentetve -beszámolt.

A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Havasi Dezső a teljes magyar ügyvédség nevében gratulált a kitüntetettnek. Kifejezte azon meggyőződését, hogy a kitüntetés „életműdíj” is: mivel dr. Bánáti János munkássága döntő hatást gyakorolt a magyar ügyvédség kamarai önigazgatásának fejlődésére, megőrzésére, az ügyvédi hivatásrend megbecsültségének erősítésére és szakmai lehetőségeinek előmozdítására. Örömének adott hangot amiatt is, hogy dr. Bánáti János

Ügyvédek állami kitüntetése

A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesítette Novák Katalin köztársasági elnök 2023. március 15-i nemzeti ünnep alkalmából

szerepe és lokálpatrióta tevékenysége elismeréseként.

szakmai támogatására a MÜK – az elnökségben és a küldöttgyűlésben, e döntéshozó testületek megválasztott tagjaként – továbbra is számíthat.

Kúriai elismerés

A Kúria március 27-én tartott teljes ülésén dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke méltatta dr. Bánáti János eddigi szakmai pályafutását. Köszönetét fejezte ki dr. Bánáti Jánosnak, a „MÜK elnökeként eddig végzett egyedülálló, példaértékű szakmai tevékenységéért”, akinek a neve „tizenhét éven át vitathatatlanul egybeforrott a Magyar Ügyvédi Kamarával” és akinek „megkérdőjelezhetetlen az érdeme a társhivatásrendekkel való szoros együttműködés kialakításában, a szakmai szempontokat minden elé helyező eszmecserék, párbeszédek lefolytatásában a tárgyalótermekben és azon kívül is.” A kúria elnöke arra is rámutat, hogy dr. Bánáti János „hosszú éveken keresztül állandóan és kiemelkedően fontos résztvevője volt a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria Büntető Kollégiuma üléseinek, állandó meghívottként szintén részt vett a Kúria Teljes Ülésein, előadások megtartására vonatkozó kéréseinket elfogadta és ezzel nagy mértékben hozzájárult konferenciáink sikeréhez... Jogászok generációi számára testesíti meg az ügyvédi mintaképet.” Végezetül kifejezi azon megygyőződését, hogy: „együttműködésünk sikeres volt”, egyben további szakmai tevékenységéhez sok sikert kíván. 

nemzetközi kapcsolatok terén meghatározó szerepe elismeréseként.

Dr. Iglódi Endre Ferenc ügyvédet, a Zala Megyei Ügyvédi Kamara tagját, több évtizedes példaadó ügyvédi munkája, a magyar ügyvédségért kifejtett széles körű szakmai közéleti tevékenysége, valamint Keszthely és Hévíz sportújságírójaként a térség sportéletében betöltött meghatározó

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesítette a köztársasági elnök:

Dr. S. Szabó Péter ügyvédet, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettesét, az Európai Ügyvédi Kamarák Szövetsége magyar delegációjának tagját, aki négy évtizedes, elsősorban a társasági jog területén kiemelkedő ügyvédi tevékenysége, valamint a

Dr. Tóta Áron szolnoki ügyvédet, Szolnok volt önkormányzati képviselőjét, a Márai Sándor Kulturális Polgári Kör alelnökét, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Ügyvédi Kamara volt elnökhelyettesét a magyar önkormányzatiság eszméjének megerősítéséért, a szolnoki történelmi hagyományok ápolásáért végzett munkája, valamint a helyi közösség épülését szolgáló tevékenysége elismeréseként.

A kitüntetéseket dr. Varga Judit igazságügyi miniszter nyújtotta át a nemzeti ünnep alkalmából. 

Dr.­Iglódi­EndreFerenc­

Dr.­S.­SzabóPéter­

Dr.­Tóta­Áron

Kamarai­közgyűlés­Nyíregyházán

Három plusz egy

Dr. Halmos Tamás elnöki ajánlása: az ügyfelek irányában szakszerűség, tisztesség, bizalomépítés, a kollégák közt pedig szolidaritás

Az ügyvédség sajátságos évi rendezvénye a területi kamarák közgyűlése. Nemcsak formális alkalom ez az éves tevékenység áttekintésére. Lényegesen több annál: elnöki, illetve elnökségi beszámoló formájában egyfajta fontos, egyben reális számadás a végzett munkáról, eredményekről, megoldásra váró feladatokról, hivatásrendi tapasztalatokról, tanulságok összegzéséről. Mindemellett arra is kiváló alkalom, hogy mintegy családi körben kifejezze a kamara a közösség elismerését kitüntetések, díjak formájában az arra érdemesnek talált tagjainak. Végül, de nem utolsósorban az asztal körüli fraternális közösség gyakorlásnak is kiváltképpen való jó alkalma, amikor is kötetlen beszélgetések formájában ez a különösen is individuális szakmai munkát végző ügyvédtársadalom kötetlen formában folytathat eszmecserét baráti, kollegiális és szakmai ügyekben. Ennek az egyik hagyományosan jól szervezett alkalmán jártunk, amikor meghívásukra az Ügyvédek Lapja képviseletében részt vehettünk a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara ez évi közgyűlésén, Nyíregyházán, március 4-én.

A hagyományosan barátságos légkörben és környezetben megrendezett, a tisztébe a közelmúltban újra választott dr. Halmos Tamás elnök és az új titkár, dr. Huszti György minden részletre kiterjedő figyelmes rendezésében és vezetésével megrendezett közgyűlésen meghívott vendégként jelen volt a Magyar Ügyvédi Kamara korábbi elnöke, dr. Bánáti János, aki ebben a minőségében korábban hosszú éveken át rendszeresen látogatta a kamarai közgyűléseket és személyes tájékoztatásával segítette a keleti megye ügyvédtársadalmának eligazodását az időszerű szakmai, valamint kamarapolitikai kérdé-

sekben. A harmincéves kamarai vezetői pályafutásának tapasztalatait is összegző köszöntő szavaiban visszaemlékezett arra a nagy munkára, amit a nyíregyházi kamara vitt végbe az elmúlt időkben, köszönetét fejezte ki azokért a lehetőségekért, hogy rendszeresen részt vehetett a Szabolcs-Szatmár-Beregi ügyvédség rendezvényein és kifejezte jókívánságait az újra és újonnan választott tisztségviselőknek, egyben a tagságnak is a jövővel kapcsolatban, egyben azon reményének is hangot adott, miszerint az új MÜK elnökkel is hasonlóan elmélyült szakmai és baráti kapcsolatot tudnak majd kiépíteni.

És természetesen meghívást kapott a MÜK közelmúltban megválasztott új elnöke, dr. Havasi Dezső. Őt is régi ismerősként köszönthették ebben a körben, mivel ő is gyakorta tartott szakmai kérdésekben tájé-

koztató előadásokat a korábbi közgyűléseken és szakmai konferenciákon. A közgyűlést köszöntő beszédében az új elnök – aki maga is nagy tapasztalatokkal rendelkezik kamarai ügyekben, hiszen tizenkét éven át volt többször is megválasztott elnöke a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamarának – főbb vonalaiban áttekintette a hazai ügyvédség helyzetét és a hivatásrend előtt álló feladatokat.(Mindezeket MÜK új elnöke az Ügyvédek Lapja 2023/1. számában megjelent írásában, valamint jelen lapszámunk 1. belív oldalán Hogyan menjünk tovább? című írásában bővebben is kifejti, ajánljuk olvasóink figyelmébe.)

Jó volt azt is regisztrálni, hogy a szomszédos területi kamara képviseletében szokásosan, most is jelen volt és a beszélgetések aktív részese volt dr. Lampé Zoltán, a debreceni kamara elnöke. Kellemes meglepetésként az igényes rendezői elgondolások jegyében az esemény hangulatát a nyíregyházi kitűnő színésznő, Nyomtató Enikő éneke és szavalata sikeresen segítette könynyedebbé tenni, a megszokott rutinból a művészet erejével megemelni.

Dialektikus­hatások­vs.­a­közösség­ereje Örömteli és kevésbé örömteli eseményekről adott jelentést a közgyűlés előtt dr. Halmos Tamás elnök, a tőle megszokott őszinteséggel és tárgyszerűséggel. Miközben arról adhatott számot, hogy a kamarai tagság élete, magának a kamarának a tevékenysége nemcsak,

Dr.­HusztiGyörgy

hogy a megszokott, értsd: nyugodt mederben zajlott a beszámolás időszakában is, kitekintett azokra a még kevésbé kialakult, sok tekintetben bizonytalanságra okot adó jelenségekre is – ezen belül különösen is a gazdálkodást egyre jobban megterhelő költségnövekedésekre, a helyi, területi kamarai tagdíj mértékével, illetve országos elosztásával kapcsolatos felvetésekre -, amelyek az ügyvédség előtt állnak a következő évben-években.

A kamara tagságának összetétele jelenleg: 288 aktív, 16 szünetelő, 5 alkalmazott. ügyvéd, 33 ügyvédjelölt, továbbá: 86 aktív és 6 szünetelő kamarai jogtanácsos, 8 aktív és 1 szünetelő kamarai jogi. Ami az egyéb részle-

tes adatokat illeti, talán érdekes itt is megemlíteni a nemek közti arányt: a kamarai jogtanácsosok, alkalmazott ügyvédek és ügyvédjelöltek tekintetében a nők vannak többségben, míg az ügyvédek, szünetelő ügyvédek és kamarai jogi előadók tekintetében a férfiak.

Az elnök részletes jelentést adott a 2022. november 25-én megtartott tisztújításról és annak részletes eredményiről. Részletesen beszámolt az elnökségi ülésekről. Elmondta azt is, hogy újraindították az ügyvédjelöltek oktatását és hogy a hagyományos oktatási rendszerük ismételten működik. Ismételten kiosztották a „Tu optimus fuisti - Te voltál a legjobb” oktatói díjat, amelyre az elmúlt években

sajnos nem volt lehetőségük. Ismertette a dr. Juhász Zoltán általános elnökhelyettes felkészítése mellett a regionális perbeszédversenyeken történt kamarai részvételt, s kiemelte, hogy azon a nyíregyházi kamarai ügyvédjelölt, dr. Perger Ádám III. helyezést ért el. A kötelező ügyvédi továbbképzés eredményeinek ismertetését követően összefoglalta a fontosabb jogszabályváltozással kapcsolatos észrevételeket (2013. évi CXXII. törvény - Földforgalmi törvény, a Ptk. cégjogot érintő módosításai, a Kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló törvény módosítása)

Ismertette a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ügyvédi tevékenységet gyakorlókért lét-

Életmű díjjal tüntették ki a nyugdíjba vonuló dr. Spisák Bélát

A szegedi József Attila Tudományegyetemnek a Jogi Karán 1976. június 19-én kapta meg jogi diplomáját, cum laude minősítéssel.

A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsa VB Titkárság Szervezési és Jogi Osztályán volt az első munkahelye, dr. Fábián Lajosnak az irányítása mellet, aki a közigazgatási jogi ismereteit dr. Magyari Zoltán tanítványaként sajátította el, és a tanácsrendszert megelőzően valóságos vármegyei jegyzőként dolgozott.

A családalapítással egyidejűleg 1982-től több termelőszövetkezetnek volt a jogtanácsosa. A szakmai munka mellett ebben az időben is elkísérte a zene, volt olyan zárszámadó közgyűlés, amikor a prímástól átvette a hegedűt, és a tagságnak a szó szoros értelmében is elhúzta a nótáját.

Az 1991-es esztendő már jogtanácsosi munkaközösségi tagként érte. Ez volt az az év, amikor kinyílt az ügyvédi pálya, és ennek első lépéseként sor került a jogtanácsosi munkaközösségek integrációjára. Ebben Spisák Bélának a megyében elévülhetetlen érdeme volt. Így aztán előbb a Nyíregyházi 4. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagjaként, majd egyéni ügyvédként dolgozott egészen 2022. december 31. napjáig.

Folyamatosan képezte magát, így a jogi szakvizsgát követően mezőgazdasági szakjogászi, majd banki szakjogászi képesítést szerzett. Megszerzett ismereteit az ingatlan adásvételek, a gazdasági és szövetkezeti jog, valamint a pénzügyi jog területén kamatoztatta. 1991-ben több termelőszövetkezet átalakulásában vett részt és végezte az ezekhez kapcsolódó jogi feladatokat megyeszerte.

A Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnökségének tagjaként, egyben 1997-től a Magyar Ügyvédi Kamara teljes ülésének tagjaként, majd a küldöttgyűlés tagjaként is részt vett az ügyvédi közéletben.

A Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnökségében évekig elnökhelyettesként, majd 2010-től a 2022. évi választásig a kamara titkáraként dolgozott, illetve a MÜK Országos Fegyelmi Bizottsága másodfokú fegyelmi tanácsának munkájában is részt vett. Mint ahogy 2005 óta az ügyvédjelöltek felkészítésében is, ennek során egy évben elnyerte a Kamara által alapított Tu Optimus Fuisti (Te vagy a legjobb) díjat, amit az év legjobb oktatója kap meg.

Nevéhez fűződik a romániai, szomszédos Szatmárnémeti Ügyvédi Kamarával most már több évtizedesnek mondható határon átnyúló szakmai kapcsolat kiépítése és az ennek keretében megtartott találkozók megszervezése.

2008-ban a Nyíregyházi Ügyvédi Kamra szervezte meg az Országos Ügyvéd Vezetői Értekezletet, nyíregyházi helyszínnel. Ennek a rendezvénynek máig emlékezetes szakmai és kultúrális sikere főként az ő kreatív szervezői leleményének és munkájának, derűs személyiségének köszönhető.

Tevékenységét a Magyar Ügyvédi Kamara 2015-ben a Kiváló Ügyvédi Munkáért díjjal, majd 2022-ben Az Ügyvédségért kitüntető címmel ismerte el.

A zene (a hangszer, amibe fiatalon beleszeretett a fagott volt), az utazás, a sportban hosszú éveken ár a síelés szeretete és a gasztronómia, illetve a borászat elmélyült ismerete színezi életét. A világ számos országában járt, ezen utazások egy része ugyancsak az ügyvédi léthez kapcsolódott, ami több, a Magyar Ügyvédi Kamara tagjainak általa szervezett utat is jelentett. Az Egri Borrend borkövete és egyben borszakértő.

Életét mindmáig három gyermeke, négy unokája és őt a mindennapokban is támogató társa teszi teljessé.

„Mit lehet kívánni egy ilyen gazdag életutat megtett kollégának? – fejezte be dr. Spisák Béla pályafutásának méltatását dr. Huszti György, a kamara titkára. - Azt kívánom, hogy aktív ügyvédi tevékenységed befejeztét követően volt ügyfeleid, közül nagyon sokan úgy emlegessenek, hogy számukra te voltál ’Az’ ügyvéd.”

rehozott Aranyalma Alapítványával kapcsolatos fejleményeket. Az alapítvány célkitűzése a jogászok, elsősorban az ügyvédek, ügyvédjelöltek, jogtanácsosok, jogi előadók és jogi munkakörben foglalkoztatott személyek jogi oktatása és továbbképzése, fejlesztése, kutatások támogatása, tananyagok, módszertani segédanyagok készíttetése és készítése az

Róbert szervező közreműködésével 2023. február 17-én rendezte meg nagy sikerrel az adománygyűjtő ügyvédi bált.

Dr. Halmos Tamás külön kiemelten foglalkozott a szomszédos, romániai Szatmárnémeti Ügyvédi Kamarával hosszú évek óta fenntartott fraternális és szakmai kapcsolat alakulásával. Kétévi, a covid-jár-

ügyvédek szakosodásának és felkészülésének képzések által való támogatása, az ügyvédek, ügyvédjelöltek, jogtanácsosok, jogi előadók naprakész felkészítése érdekében. A jogászok, elsősorban az ügyvédek, ügyvédjelöltek, jogtanácsosok, jogi előadók és jogi munkakörben foglalkoztatott személyek és hozzátartozóik (családtagjaik) segítése, támogatása tárgyi- és pénzeszközökkel, valamint ösztöndíjakkal, hátrányos helyzetű – elsősorban egészségügyi okból vagy önhibáján kívül munkaképtelen, továbbá, kisgyermekes, illetve gyermekét váró, továbbá szociális alapon rászoruló stb. – ügyvédek, ügyvédjelöltek, jogtanácsosok, jogi előadok és hozzátartozóik (családtagjaik) szociális alapú támogatása, segítése, mind tárgy-, mind pénzeszközökkel stb. Adója 1 %-ával, bárki támogathatja az alapítvány munkáját. Az alapítvány önálló szervezésben, dr. Kokas

vány miatt kényszerű szünet után ezúttal Nyíregyházán 2022 tavaszán ismét dr. Magyari Ákos kamarai tagszervező munkája révén létrejöhetett az éves találkozó, amelyen a résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták meg dr. Habvasi Dezső, akkori Győr-Moson-Sopron megyei ügyvédi kamarai elnök előadását a magyarországi új ingatlannyilvántartási törvény előkészületiről, amely életbelépése után behatóan fogja érinti a hazai ügyvédi tevékenységet is.

„Végül kérem a kollégákat – hangzott el dr. Halmos Tamás megszokott közvetlen, derűsen-komoly stílusában az elnöki intelem és buzdítás -, hogy továbbra is jókedvvel, bizakodással végezzék munkájukat. Ügyfeleiket, munkáltatójukat szakszerűen, tisztességgel képviseljék a bizalom elvének szem előtt tartásával és közben ne feledkezzenek meg a kollégák közti szolidaritásról sem.”

Felkészülten­kezelnia­nagy­ nyomást

A közgyűlés meghallgatta és elfogadta a bizottsági jelentéseket. Ezek sorában dr. Juhász Attila, a kamara vezető fegyelmi biztosa, jelentésében behatóan foglalkozott az ügyvédi tevékenységet alaposan megterhelő jogszabályi dömping következtében, de egyéb, munka-megterhelések, társadalmi és egzisztenciális frusztráltságból is fakadó, a fegyelmi bizottságig eljutó esetekkel, amelyeket egyre fokozottabb körültekintéssel kell kezelni. A gyorsan változó szakmai és társadalmi körülmények különösen is nagy odafigyelést, fegyelmezett magatartást, kiegyensúlyozott életvitelt és folyamatos, szívós önképzést igényelnek. Mindezek napjaink ügyvédei elé igen komplex szakmai-morális-kollegiális-habituális követelményrendszert állítanak, s ezeket meg kell tanulni megfelelő módon, pozitív kimenetellel kezelni.

A felügyelőbizottsági jelentésben pedig dr. Korponai István egyebek mellett azokra a negatív fejleményekre hívta fel a figyelmet, amelyek a kamara pénzügyi helyzetét egyre nehezebb helyzet elé állítják, ugyanakkor olyan megoldások felé irányította a figyelmet, amelyek – még ha egyelőre ideiglenesen is –, biztosítani tudják a nagyobb konfliktusoktól mentes kamarai gazdálkodást.

Kitüntetések

A közgyűlésen díjakat, kitüntetéseket adtak át ügyvédi munkájuk elismeréseként arra érdemes kamarai tagoknak.

Jubileumi­Aranygyűrűt­kaptak:

Dr. Barabás Bertalan, dr. Halász Magdolna, dr. Kádár Zoltán, dr. Kalocsai Gábor, dr. Karácsony Ibolya, dr. Kardos László, dr. Korponai István, dr. Kovács Edina, dr. Murvay Gábor, dr. Nemes Gábor, dr. Papp Tamás Gyula, dr. Pintér Miklós, dr. Szakál Attila, Mezeiné Dr. Oláh Zsuzsa.

Dr.­Juhász­Attila

Dr.­Kádár­Zoltán Dr.­Kalocsai Gábor

Dr.­Karácsony Ibolya Dr.­Korponai István

Dr.­Kovács­Edina Dr. Murvay­Gábor Dr.­Pintér­Miklós Dr.­Szakál­Attila

Dr. Bánáti­János,­ dr.­Lampé­Zoltán,­ dr.­Havasi­Dezső,dr.­Halmos­ Tamás­(bj)

Dr.­Szabó­Tamás,­a­Tolna­Megyei­Ügyvédi­Kamara­ új­elnöke

A kamarai tagság a kötelezettségeken túl valamennyiünk számára értéket is jelent

2001-ben végezett a PTE ÁJK jogász szakán, cum laude minősítéssel, majd később ugyanitt végezte a doktori iskolát (PhD képzés) is. A jogász mellett gépészmérnöki, rendőrtiszti és közgazdasági képzettséggel is rendelkezik. A műszaki világból a rendőrtiszti pálya vezetett át a jog világába. Pécsett volt ügyvédjelölt, majd a jogi szakvizsga letételét követően 2005-ben lett a Tolna Megyei Ügyvédi Kamara tagja. Az ehhez szükséges vizsgák letételét követően közel tíz évig Németországban is folytatott ügyvédi tevékenységet. A Tolna Megyei Ügyvédi Kamara közgyűlése dr. Nőt László, immáron „örökös tiszteletbeli elnök” 18 éves elnöki regnálását követően választotta meg a kamara új elnökének. Ezt megelőzően több mint egy évtizeden át fegyelmi bizottsági tagként, majd egy cikluson át a kamara vezető fegyelmi biztosaként töltött be kamarai tisztséget. Bemutatkozó írását az alábbiakban adjuk közre.

Kiemelt feladatunk a kamaránk pénzügyi stabilitásának megőrzése, a tagságunkkal való szorosabb párbeszéd kialakítása, a kamarai közélet élénkítése és a kamara belső és külső arculatának hangsúlyosabb megjelenítése mind a társhivatások, mind a társadalom tagjai felé; ez a szakmai motívum állt az elnöki tisztségre való jelentkezésem mögött is. Ennek megvalósításában kiváló kamarai tisztségviselőink segítenek, de jó hasznát veszem a műszaki és közgazdasági végzettségemnek, illetve a németországi ügyvédi kamarai közéletben szerzett tapasztalatomnak is.

Létszámát és ebből kifolyólag gazdasági erejét tekintve is az ország egyik legkisebb területi kamarája vagyunk, mindemellett azon kamarák közé tartozunk, ahol a kamarai jogtanácsosok létszámának aránya a kamara tagjainak számához viszonyítva relatív magasnak mondható, közel 38 %.

Kamaránk szűkebb gazdasági lehetőségein túl tagságunk speciális összetételét is figyelembe kell vennünk a feladataink tervezése során. A fent említett kihívást önmagában is szemlélteti, hogy tagjaink nem kerülhetnek hátrányba a gazdaságilag erősebb területi kamarák tagjaihoz képest, ugyanakkor mindkét társhivatásnak, azaz az ügyvédeknek és a kamarai jogtanácsosoknak is ugyanúgy érezniük kell, hogy a kamara értük van, és a kötelező kamarai tagság a kötelezettségeken túl valamennyiünk számára értéket is jelent.

Feladataink megvalósulásának elősegítése érdekében a régió területi kamaráival szorosan együttműködünk. Adottságaink-

ból adódóan ebben az együttműködésben rejlő lehetőségek jó értelemben vett kihasználása nálunk talán még hangsúlyosabb igény, mint más területi kamaráknál, és melynek sikerességére a régióbeli elnöktársaimmal fenntartott kiváló munkakapcsolat hosszútávú garanciát jelent.

Együttműködésünk legfontosabb területei – a regionális fegyelmi bizottság tagjainak „hivatalbóli” kooperációján túlmenően – az ügyvédjelölt képzés, illetve képzéseink kölcsönös látogathatósága mindhárom területi kamaránál, de ha szükséges, akár napi szinten beszélünk meg egyéni- vagy kamarai közéleti ügyeket.

Rendkívül nagy örömmel tölt el, hogy – a területi kamarák vezetői közül egyedüliként – két hölggyel dolgozhatom együtt, miközben országosan sincs több hölgy a területi kamarai elnök között.

Egy területi kamara működésének hatékonysága nem csak a kamarán múlik. Belső viszonylatban szükséges a tagság aktivitása is. Ezért aztán a kamarai közéletbe minél szélesebb körben szeretnénk bevonni tagjainkat. Példaként említem a védői kirendeléssel kapcsolatos, minden ebben résztvevő által jól ismert problémákat egészen a kirendelés tényéről való tudomásszerzés nehézségeitől a kirendelt védői díjak kifizetéséig. A nyomozóhatóságokkal együttműködve szeretnénk hatékony előre lepéseket tenni a problémák megoldására.

Külső viszonylatban a társhivatásrendekkel való együttműködés további elmélyítését tűztük ki célul, amig tagjaink társadalmi felelősségvállalásának egyik ki-

fejezéseként a pro bono jogi tanácsadás megyei szintű megszervezése is hamarosan megkezdődik.

Talán legnagyobb kihívás kamaránk tagjai előtti– a jogszabályi változások követésén és elsajátításán túl – az állandóan változó digitális ügyvitelnek és a változó piaci környezetnek való megfelelés.

Németországban azt tapasztaltam, hogy azonos feltételek mellett dolgozik és minőségét tekintve azonos színvonalú szolgáltatást nyújt egy kisebb településen működő ügyvéd, és egy nagyobb városban működő ügyvédi iroda. Ez óriási biztonságot jelent ügyvéd és ügyféloldalról egyaránt. Ennek megvalósítása egy kislétszámú területi ügyvédi kamara vezetőjeként nekem is kiemelt feladatom. 

Dr.­Török­Béla,­a­Szegedi­Ügyvédi­Kamara­ új­elnöke

Folyamatosság, megújulás, presztízs

A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium matematika szakáról vették fel a JATE ÁJTK-ra, ahol II. évtől nappali tagozaton fejezte be tanulmányaimat. 1987. februárban avattak doktorrá. 1987. augusztus 15-én vették fel a Szegedi Ügyvédi Kamarába ügyvédjelöltnek a Szegedi IV. számú Ügyvédi Munkaközösségbe. Tizennégy ügyvéd „felügyelete” alatt dolgozott. Egy év katonaság után, 1991. október 1-jén lett ügyvéd. Kezdetben mint Ügyvédi Munkaközösségi tag, majd 1992. január 1-jétől a mai napig egyéni ügyvédként dolgozik. 2006. óta tagja a Szegedi Ügyvédi Kamara elnökségnek, 2008 óta pedig az elnökhelyettesi feladatokat is ellátta. A legutóbbi tisztújításon dr. Kertész József utódaként választották a kamara elnökévé. Hivatás mellett élete meghatározója a sport, a vízilabda. Az idén már több, mint ötven éve űzi ezt a sportágat, először játékosként, majd már sportvezetőként. 255 OBI-es vízilabda mérkőzésen játszott, részt vett egybek között az 1987-es zágrábi Universiadén. 1986-ban Sportszerűségi (fairplay) Díjat kapott. A jelenlegi szegedi első osztályú csapatot működtető egyesület alapító elnöke volt, amit hat éven át vezetett.

Folyamatosság

Az elmúlt időszakban kamaránk megfelelően látta el feladatait. Lényeges változtatásra nincs szükség, hiszen megfelelő infrastruktúrával rendelkezünk. A munkavállalók felkészültek, a Kamara mellett elkötelezettek. A digitális átállás megfelelő módon megtörtént és folyamatosan zajlik a szükséges fejlesztés. Kamarának megvannak az évtizedes, sőt évszázados hagyományai, amelyek megtartása szükséges. Mindezek köszönhetőek korábbi elnökünknek, Dr. Kertész Józsefnek.

Megújulás

A bennünket körülvevő jogszabályi és gazdasági környezet az ügyvédeket és a Kamarát is folyamatos fejlődésre, megújulásra készteti.

Szükséges ezért a korábban írtak megtartása mellett követni a kor igényeit.

A Kamara egyik legfontosabb feladata az érdekvédelem, amelynek mindig eleget tett, de hiányosságként az megállapítható, hogy ezen tevékenység megfelelő nyilvánosságra hozatala, publikálása nem történt meg. A jövőben ezen változtatni kell, nem csak ebben a körben, hanem a Kamara működésével kapcsolatban is.

Az elkövetkező időszak lehetőséget ad arra, hogy a Kamara nagyobb nyilvánosságot kapjon, hiszen 2025-ben 150 éves lesz. Ezt az évfordulót megfelelő, méltó módon kell megünnepelni, amelyre a felkészülést haladéktalanul meg kell kezdeni. Már most előkészületben van egy könyv is, amely feldolgozza múltunkat.

Szükség lenne a Kamara megjelenésének megújulására. Gondolok itt a honlap-

ra, de teljes arculat modernizációra is, amely a levélpapírtól el egészen az ajándékok csomagolásáig terjed.

Kritikaként fogalmazódott meg korábban az, hogy zárt a Kamara. Ezen felvetés, igény megoldására lehetőséget biztosítanánk zenei, irodalmi stb. estekkel, amelyeken lehetőség lenne oldottab, szélesebb kör találkozására is.

Igény szerint Mikulás- és húsvéti ünnepet is tarthatnánk a jelentkezőknek. Természetesen ezen javaslatokhoz, megfelelő emberekre is szükség van, hogy megszervezzék. Mindez, természetesen nem fog menni egyik pillanatról a másikra.

Megvalósulásuk esetén, illetve más új ötletekkel a Kamara nyitottabbá válna és többen éreznék magukhoz közelebbinek.

Presztízs

Több mint 30 éve vagyok ügyvéd. Több mint 35 éve a Kamara tagja. Az ún. régi világban is dolgoztam. Voltam Ügyvédi Munkaközösség tagja is. Megtapasztaltam azt, hogy milyen módon csökkent, szinte zuhant a hivatásrend megbecsülése.

Úgy látom, minden digitális, jogszabályi, gazdasági kihívás mellett a legnagyobb feladat a presztízs visszaszerzése, mert ha ez növelhető, az kihat az egyéb korábban írt dolgokra is. A megbecsülés visszaszerzése pedig egyben a legkönnyebb és legnehezebb feladat is. Könnyű, mert csak rajtunk múlik. Ha mi eleget teszünk a felállított követelményeknek, akkor abban semmi sem gátolhat meg minket.

Ugyanakkor nehéz megtartani, mert könnyű elveszíteni; a megfelelőtől eltérő magatartás nagyon csábító és akár egy-

egy személy is rombolhatja a megszerzett pozitív összképet.

A jövő legnagyobb és egyben legfontosabb feladatának tartom a megbecsülés visszaszerzését. Ennek érdekében mindent meg kell tenni. Főként a magas szintű szakmai felkészültség, az egymás és az ügyfelek, hatóságok iránti tiszteletet, a hivatásrendhez méltó viselkedést, el egészen az öltözködési kultúra szinten tartásáig. Mindez talán egy kicsit naivnak tűnhet, de biztos vagyok abban, hogy ha az ügyvédség növelni tudja presztízsét, társadalmi megbecsülését, akkor az még gazdaságilag is „kifizetődik”.

Fontos feladatnak tekintem – végül, de nem utolsó sorban - a bennünket körülvevő és mindent ellepő bürokrácia csökkentését, visszafogását. Ez a Magyar Ügyvédi Kamarának is célkitűzése kell, hogy legyen. Szeged, 2023. március 14.

UIA­nemzetközi­konferenciája­Budapesten:­június­6-9.

Középpontban a családi vállalkozások előtti jogi kihívások a XXI. században

Az esemény az UIA XXI. századi második, hazánkban tartott legnagyobb szakmai rendezvénye lesz, amit ezúttal a Budapesti Ügyvédi Kamara székházában tartanak. Ezt megelőzően a nagy tekintélyű szervezet éves közgyűlését 2016-ben tartották Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A kétnapos Fórum után az UIA ugyancsak Budapesten tartja az igazgatótanács és a végrehajtó bizottság ülését is. Ezekben a napokban tehát a fővárosban tanácskozik az UIA teljes vezérkara. A fontos nemzetközi szakmai eseményről – amelyre a rendezők a hazai ügyvédeket is invitálják (jelentkezés az UIA honlapján lehetséges) – dr. Budai Judittal, az UIA partneri kapcsolatokért felelős igazgatójával, dr. Kun Péterrel, az UIA nemzeti és regionális tevékenységekért felelős igazgatóhelyettesével és dr. Szecskay Andrással, UIA-IROL igazgatójával, a magyarországi konferenciát szervező budapesti ügyvédekkel beszélgettünk.

Családi vállalkozások ­a­ XXI. században lesz­a­ téma. Miért éppen ezt­a­ speciális jelenséget­tették­a­megbeszélés­központi­kérdésévé?­

Dr. Szecskay András: Visszakérdezhetek? Vajon tényleg speciális jelenség a családi vállalkozás vagy inkább általános? Vagy némi kompromisszummal speciálisan általános, hiszen a világ számos országban a GDP több mint 50%-át családi vállalatok állítják elő és a foglalkoztatottak több mint felének ők adnak munkát. Így van ez számos felmérés szerint Magyarországon is. És így van ez évszázadok óta, ugyanis a családi vállalkozások az emberiség történetének legrégebbi egységei. A fellelhető források szerint a

legrégebbi, csaknem 50 generációt megért családi vállalkozás a japán, osakai Kongo Gumi, melyet 578-ban alapítottak, és amely építőipari cég volt, templomokat, palotákat épített. Alig 10 éve vásárolta fel egy japán építőipari cég, a Takamatsu, eladósodottság miatt. De említhetjük az élet számos területéről a dán Lego-t, a luxus márkák francia, spanyol és olasz alapítóit, vagy a Cargillt, mint nagy amerikai mezőgazdasági céget. Vannak természetesen hazai példák is, mint az 1700-as évek vége óta működő, az Unicum gyomorkeserűt és más szeszes italokat gyártó Zwack Unicum Nyrt.-t., melyek élnek és virulnak, ha a jogi környezet ezt lehetővé teszi. A fenntarthatóság és

fenntartható fejlődés a mai kor egyik kulcskérdése. Ezt nemcsak a természeti környezet, hanem a társadalmi és szociális fejlődésünk vonatkozásában is érdemes vizsgálni jogász szemmel is. Mi azt vizsgáljuk ezen a konferencián, hogy mi a titka és motorja ezen cégek hosszútávú fenntartható fejlődésének, vagy éppenséggel mi robbantja szét a jól felépített, szépreményű vállalkozást jelenkori életünk keretei között, melyben a család öszszetétele és szerepe is nagy változásokon megy át. Mi úgy gondoljuk, hogy ahogy eddig is, a sikeres családi vállalkozások titka a hosszútávú gondolkodás és a flexibilitás. Várunk minden érdeklődő kollégát, hogy tartson velünk erre a kalandozásra.

Dr.­Budai­Judit

Dr.­Szecskay­András

Dr. Kun Péter

A­ „család” fogalma kultúránként és ­atörténelem különböző időszakaiban is változik.­Ma­hogyan­határozza­meg­pl.­az UIA­ezt­a­fontos­társadalmi­egységet?

Dr. Kun Péter: Az, hogy mit értünk család alatt, talán korunk egyik legizgalmasabb kérdése. Korábban evidenciának tartott tézisek, például, hogy család csak apa-anyagyermek relációban képzelhető el, kerülnek újraszabályozásra egyre több országban. Tényhelyzet, hogy számos ember él „egy fedél alatt” szoros érzelmi- és gazdasági közösségben, akik nem tekinthetőek a XX. század nagyobb részében még uralkodó nézetek szerint családnak. Élettársak, azonos nemű párok, örökbefogadott gyermekek, mozaikcsaládok tagjai közötti kötelékek jogi megítélésének folyamatos újragondolása tapasztalható az elmúlt pár évtizedben világszerte. A jogi szabályozás e területen azonban korántsem egy lineáris, és minden államban egységesen zajló folyamat. Országonként eltérő történelmi hagyományok, kulturális- és identitásbeli kérdések keretezik a folyamatot, nem véletlen, hogy nem találunk egységes „család” definíciót még az Európai Unió közösségi normái között sem - és akkor még nem beszéltünk más kontinensek országairól. Viszont a globalis kereskedelemnek, a közösségi médiának köszönhetően – és ez már jellemzően XXI. századi jelenség – szinte napi szinten szembesülünk azzal, hogy országonként mennyire is mást tartanak evidensnek, helyesnek vagy helytelennek

Mi az UIA?

Az 1927-ben alapított, 110 országban tagsággal rendelkező Union Internationale de Avocats (UIA) a jogi szakma globális és multikulturális szervezete, amely elősegíti a szakmai fejlődést, ösztönzi a tanulást és a hálózatépítést, valamint támogatja a jogállamiságot.

Jelenleg az UIA kollektív tagjai (kamarák, szövetségek és egyesületek) és egyéni tagjai révén 110 ország kétmillió ügyvédjét tömöríti.

Az UIA többnyelvű és többkultúrájú nemzetközi ügyvédi szervezet. Az UIA nyitva áll a világ összes ügyvédje előtt, mind az általános ügyvédek, mind pedig a szakemberek előtt.

Az UIA tagjai széleskörű jogi szakértelemmel rendelkeznek, ami a szakmai bizottságokban és munkacsoportokban folytatott magas szintű jogi vitákban, valamint a jogi szakma előtt világszerte felvetődő időszerű problémákkal kapcsolatban elfogadott állásfoglalásokban tükröződik.

A szakmai kiválóság előmozdítása érdekében az UIA éves programjaival világszerte szemináriumokat, képzéseket és egyéb rendezvényeket kínál, amelyek a jogi továbbképzés (CLE) céljaira alkalmasak.

Az UIA lobbizási és érdekérvényesítő tevékenységei révén elkötelezett az olyan ügyvédek ügyének védelmében, akiket bárhol a világon hivatásuk gyakorlásában nyomás alá helyeznek vagy fenyegetnek, és felszólal az igazságszolgáltatási rendszer és a törvényesen létrehozott ügyvédi kamarák megfelelő működésével ellentétes erőkkel szemben.

Az Egyesült Nemzetek Szervezeténél különleges tanácsadói státuszt élvező és az Európa Tanácsnál 1971 óta részvételi jogállást élvező UIA nem-kormányzati szervezetként (NGO) képviselteti magát az ENSZ fő irodáiban (New York, Genf és Bécs).

Küldetését az UIA kollegiális légkörben végzi, amely kedvez a tagok közötti barátságnak és jó kapcsolatoknak.

(Forrás: https://www.uianet.org/en/about-us)

Milyen főbb speciális vállalatirányítási szempontokvannak­egy­családi­vállalkozásban,­mint­egy­nagyobb­cégben?

Dr. Budai Judit: Hazai és régiós viszonylatban a piacgazdaság elmúlt 30 évében a legjellemzőbb az első generációs családi vállalkozások elé állított az a kihívás, hogy valóban több generációs családi

Kulcsfontosságú, hogy a kooperáció és mindenkori párbeszéd képessége megmaradjon a családtagokban a nem várt esetek megoldására.

olyan kérdésekről is, mint például a család. A UIA, mint a világ 110 országában jelen lévő ügyvédi szervezet mindig is kiváló keretet tudott biztosítani ahhoz, hogy egyes témákhoz jogi vonatkozású kérdéseit globális kontextusban lehessen vizsgálni. Tavaly tavasszal például Londonban tartott nagy sikerű konferenciát „Modern családok” címmel, ahol éppen a családok történelmi korok és földrajzi helyenként eltérő jogi szabályozásai kerültek megvitatásra remek előadók által, reményeink szerint közülük többeket sikerül az idei budapesti eseményre is elcsábítani.

vállalkozásokká tudnak-e válni. Ennek talán a legfontosabb három mérföldköve és vállalatirányítási szempontrendszere (1) a vállalati vagyon és a családi vagyon elkülönítésének szükségessége, (2) a tulajdonosi és management szerepek és jogkörök elhatárolása és (3) a családi tulajdonosi jogok örökítési szabályainak tisztázása. A nagy kérdés, hogy ehhez a felismeréshez és elhatározáshoz eljut-e az alapító családfő, és mennyire kész együttműködni a őt követő generációkkal. A tapasztalatunk az, hogy a stabil családi vállalkozások zömében az alapítókban, és szeren-

csére a következő generáció tagjaiban is megérett az az elhatározás, hogy a fenti mérföldköveket meglépjék. Láthatóan aktív eszmecsere van folyamatban a generációk között, hogy különböző jogi eszközökkel hogyan alakíthatóak ki és támogathatóak ezek a vállalatirányítási célok a család vállalkozási vagyonának fenntartható és generációkon átívelő működtetésére. Természetesen nem lehet örök időkre tervezni, mint ahogyan nem lehet a nem családi hátterű zártkörű vagy nyilvános cégekben sem. Számos körülmény felülírhatja a legjobban megírt családi alkotmányt, szindikátusi szerződést, társasági szerződést, vagy akár végrendeletet, öröklési szerződést illetve házassági vagyonközösségi szerződést, csak példákat említve a lehetséges jogi keretekről. De lehet körültekintően, előre gondolkodva eljárni és a várható opciók közül a legígéretesebbet választani. Kulcsfontosságú, hogy a kooperáció és mindenkori párbeszéd képessége megmaradjon a családtagokban a nem várt esetek megoldására. Családtagok esetében ez azért okoz sokszor nehézséget, mert az ésszerű problémamegoldást akadályozhatja a családi érzelmek elszabadulása. Probléma kezelés-

XIV. UIA éves üzleti jogi fórum Budapest, 2023. június 6-9.

* Öt kontinens, több mint 20 országából érkeznek neves előadók hazánkba.

* A budapesti rendezés a magyar ügyvédség számára azzal az előnnyel jár, hogy az érdeklődő hazai ügyvédeknek külföldi utazás idő-és költségvonzata nélkül, itthon lesz alkalmuk megismerni más országok joggyakorlatát és alakíthatnak ki személyes kapcsolatot külföldi ügyvédekkel. További pozitívum, hogy a UIA a magyar ügyvédek számára kedvezményes konferencia díj ellenében ad lehetőséget az eseményen történő részvételre.

* A UIA és a Magyar Ügyvédi Kamara közti együttműködési megállapodás értelmében a konferencia az ügyvédi tevékenységet folytatók továbbképzési kötelezettségéről szóló 18/2018 (XI.16) MÜK szabályzat alkalmazásában kreditpontra jogosító Képzési Eseménynek minősül.

* Az Üzleti Jogi Forum egyben a UIA szakmai bizottságainak évközi találkozója is. A konferencia előtt, után és közben több bizottság is ülést tart, amelyen a UIA-ra jellemző közvetlen légkörben megvitatják az adott jogterület legidőszerűbb kérdéseit. A bizottsági ülések a konferencia résztvevői számára nyilvánosak, függetlenül attól, hogy tagjai-e a UIA -nak.

(Forrás: https://www.uianet.org/en/events)

kor „idegen” üzlettársak talán jobban moderálják magukat, de családtagok között hamarabb kirobbannak a generációs feszültségekből származó indulatok, vagy túldimenzionált sérelmek. Ezért tanácsos akár rendszeresen is egy pártatlan mediáció igénybevétele, vagy éppenséggel elfogulatlan menedzserek, szakemberek bevonása a családtagok közötti üzleti döntések meghozatalába. Ennek formájáról és lehetőségeiről is lesz szó a konferencián.

Milyen szignifikáns változásokat hozott éppen­a­ XXI. század­a­ családi cég típusok­világában?

Dr. Budai Judit: Vannak „régi új” és „valóban új” intézmények, amelyek segíthetik a családi vállalkozások vagyonvédelmét és a tulajdonlási kérdések feloldását, akár olyan „nehezebb helyzetekben”, amikor kieshet egy generáció a vállalatirányításból. Ez alatt előtérbe kerül a bizalmi vagyonkezelés intézménye, vagy a vagyonkezelő alapítvány lehetősége, melyek gyökerei a keresztes háborúkig, más nézetek szerint korábbra nyúlnak vissza. A szabályozási keret országonként változik, de sok hasonlóság van az elképzelésekben. Ezekkel tudja biztosítani a vagyonrendelő a családtagok anyagi biztonságát és egyben a családi vagyon integritását, szakszerű irányítását. És vannak a vállalatirányítást támogató olyan új szakértői szolgáltatások, mint a „family office”, mely egy

szakértői team („single-family office”), vagy szolgáltató („multi-family office”) útján biztosítja a családi magán- és vállalkozási vagyon teljeskörű menedzselését.

A­ konferencia meghívó dokumentumában­olvasható­ez­a­-­Rajesh­Jain­-­idézet:„A­családi­vállalkozásokat­mindkét­oldalról fenyegetik,­a­ család és az üzleti élet részéről egyaránt”. Hogyan jellemeznék ezt­a­kétfajta­fenyegetettséget?

Dr. Kun Péter: A családi vállalkozások talán éppen azért a legkomplexebb üzleti képződmények, mert két, teljesen eltérő logika szerint működő univerzumban működnek egyszerre: az üzlet világ Excel táblákra leképezhető racionalitásában és a családi viszonyok érzelmektől vezérelt világában. E két univerzum nem is állhatna távolabb egymástól, viszont egy családi vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha mind az üzleti logika szabályainak, mind a család belső viszonyainak meg tud felelni. Ez nem könnyű feladat, viszont ha sikerül, az olyan többlet-tartalmat tud adni egy családi vállalkozásnak, mely akár versenytársai fölé is emelheti.

A­ családi vállalkozások jelentőségét világszerte egyre inkább elismerik, kulcsszerepet játszanak ­a­ mai gazdaságban –­ az UIA szerint. Mire alapozzák ezt az állítást?

Dr. Szecskay András: Ez így van. Becslések szerint a világ GDP-jének 70-90 százalékához járulnak hozzá azok a vállalkozások, amelyek többségi tulajdonosa családi vállalkozás. Világszerte a start-up vállalkozások mintegy 85 százalékát családi vagyonból alapítják. Felmérések szerint a családi cégek jobban teljesítenek a nem családi cégeknél világszerte. Tőkemegtérülési mutatójuk átlagosan 7%-kal magasabb. Az UIA véleményét tehát alátámasztják a PWC, FFI, STEP és a családi vállalkozásokat vizsgáló piaci szereplők statisztikái. Ezzel kapcsolatosan vannak magyarországi­felmérések,­tapasztalatok?­Nálunkmi­a­helyzet?

Dr. Szecskay András: Magyarországon is hasonlóak az adatok. Magyarországon a családi vállalkozások száma meghaladja a 900 ezret, a hazai vállalkozások kétharmada ilyen jellegű cég, tehát erősítjük a statisztikát.

Általánosságban: elválasztható-e­a­ családi­vállalkozások­fejlődése­ az­azt­körbevevő társadalom gazdasági, politikai és jogi­környezetétől?­

Dr. Budai Judit: Természetesen nem. A családi vállalatokat ugyanúgy érinti az innováció, a digitalizálás, a fenntartható működés, az ESG tudatosság igénye, az üzleti növekedés folytonos követelménye, a humán erőforrás utánpótlás gondja, a távfoglalkoztatás újszerűségéhez való alkalmazkodás szükségessége, mint a vállalati szektor többi tagját. Ugyanúgy piaci alapon kell működniük, mint a vállalati szektor más tagjainak. Ugyanúgy alkalmazkodniuk kell a politikai döntéshozók pillanatnyi jogalkotási lépéseihez, mint más piaci szereplőknek. Azzal a különbséggel mégis, hogy a családi vállalatokat jobban érinti ez az alkalmazkodási kényszer, mert rendszerint nem szedik a sátorfájukat és költöznek más országba, ha már nem szimpatikus az ökoszisztéma. Tehát nekik, mint a hazai pályán maradóknak nagyobb alkalmazkodási toleranciával és képességgel kell rendelkezniük.

Milyen sajátos szempontokat kell ismernie­a­családi­vállalkozásokkal­foglalkozóügyvédeknek,­hogy­megértsék­e­vállalkozások­sajátos­jellemzőit?­

Dr. Kun Péter: A családi és az üzleti viszonyok, különösen, ha azokat még

„nemzetközi elemek” is tarkítják, rendkívül szerteágazóak és sokrétűek. Képzeljünk el például egy olyan, Magyarországon működő, tegyük fel ingatlanbefektetésekkel foglalkozó családi vállalkozást, melynek tulajdonlásában és irányításában két generáció is részt vesz is, viszont a családtagok közül csak ketten magyarok, a többiek különböző országok állampolgárai – esetleg kettős állampolgárok – és a világ különböző helyein élnek. Mellettük van olyan családtag is, aki nem vesz részt a cég működésében, de a közös családi eseményeknek ő is ugyanúgy résztvevője, a család aktív tagja. Ők fordulnak az ügyvédhez jogi tanácsért a vállalkozás létrehozásával, működésével, továbbörökítésével, esetleg személyes vagyonuk öröklésével kapcsolatban. Tapasztalataim szerint csak akkor lehet hosszútávon is működőképes tanácsot adni egy ilyen vállalkozásoknak, ha a jogi kérdéseken túl megpróbáljuk megérteni a családtagok rövid- és hosszútávú szempontjait, mind üzleti, mind érzelmi motivációit. Ez nem könnyű és igencsak időigényes folyamat, miközben az üzleti döntések

meghozatala gyakran azonnali választ kíván. Tovább bonyolítja a folyamatot, ha a felmerülő például cég-, adó-, ingatlan-, családi- vagy öröklési jogi kérdések vonatkozásában vizsgálni kell több ország belső jogi és kollíziós szabályait, az Európai Unió jogi aktusait és nemzetközi szerződéseket is. Elengedhetetlen, hogy kialakuljon egy olyan bizalmi kapocs az ügyvéd és az ügyfél között, mely feljogosítja az ügyvédet olyan kérdések feltételére, amivel adott az esetben a családtagok sem szeretnének szembesülni, viszont a kérdés kikerülése, a problémától való félrenézés a magát a családi vállalkozás működését veszélyezteti.

A­ konferencián­a­ tervek szerint meg fogják vitatni­a­ különböző joghatóságoknak a­családi vállalkozások ügyeivel kapcsolatos gyakorlatát. Hogyan fogják ezt tenni? Magyarországi helyzetelemzés is lesz?

Dr. Kun Péter: A UIA konferenciák jellemzője, hogy a különféle jogterületek aktuális kérdéseit mindig különböző országokból érkező, nagy gyakorlattal rendelkező előadók vitatják meg. Ezek általá-

ban élettel teli, praktikus szempontokra fókuszáló előadások. A téma iránt érdeklődők számára általában hasznos tapasztalat, hogy saját joguk már ismert megoldásai mellett más országok gyakorlatára is ráláthatnak és gyakran ezeket a „best practice”-eket kisebb-nagyobb változtatásokkal saját ügyvédi munkájukban is hasznosítani tudják. Reméljük, hogy sikerült olyan témák köré csoportosítani a konferencia előadásait, hogy a résztvevők széles körben merülhetnek el a családi vállalkozásokat érintő legérdekesebb jogi kérdésekben. A teljesség igénye nélkül: lesznek társasági-, adó-, és versenyjogi panelek, családjoggal és örökléstervezéssel foglalkozó szekciók, szó lesz a családi vállalkozások banki- és kockázati tőke útján történő finanszírozásáról, szellemi alkotáshoz fűződő jogkérdésekről és külön ülés foglalkozik majd a családi vállalkozások működése kapcsán felmerülő vitarendezések sajátosságaival. Elmaradhatatlan a magyarországi helyzetelemzés is: terveink szerint minden témakörben lesz magyar előadó.

Komlós Attila

Mit mond a bírói gyakorlat a leplezett eszközök bizonyítékként történő felhasználásáról?

Amikor leplezett eszközökről, illetve ilyen módon beszerzett bizonyítékokról beszélünk, gyakran tetten érhető az a misztikus homály, amelyet a leplezett eszközök beszerzését illetően elképzelünk – nemcsak hétköznapi emberként, de akár jogvégzettként is. Ez a misztikus háttér a leplezett eszközök, illetve beszerzési módjuk kapcsán mindannyiunk kedvencét, a 007-es ügynököt juttatta eszembe. A témafelvetés apropóját vagy legalábbis az ilyenfajta asszociációt – amelyet olvasóink most remélhetően megbocsátanak nekem – adja az is, hogy a legelső James Bond-film éppen hatvan évvel ezelőtt került a mozikba. A következőkben felvetem azokat a kétségeket, amelyek a gyakorlatban szinte rendszeresen előfordultak vagy előfordulnak, és amelyek megoldása vagy már megtörtént, vagy pedig még mindig bírói gyakorlatra vár.

Dr.­Budai­Vince­bíró,­a­ Tatabányai­Törvényszék­büntető­kollégiumának­vezetője

Misztikus­köd?

Miért érezzük azt, hogy misztikus köd lengi körül ezt az eljárást? Valószínűleg azért, mert úgy gondoljuk, hogy az ilyen eljárási cselekményből származó bizonyíték beszerzése nem kontrollálható, ezért az állam büntetőjogi igényének érvényesítése érdekében olyan eljárási cselekményeket végez, amelyek kellő ellenőrzés nélkül történnek. Hasonlít kissé a legendás tévésorozat nyomozója, Columbo feleségére, akiről mindannyian tudunk, ismerjük a szokásait is, de még soha senki nem látta. Valahogy így vagyunk a leplezett eszközök alkalmazásával is: ismerjük az eljárás végeredményét, ám nem látjuk, hogy milyen módon keletkezett.

Nem szeretném írásomat a jogszabályok tömkelegével telezsúfolni, jóllehet az eljárás menetét, illetve a felhasználhatóság módját a jogszabályok most már pontosan vagy legalábbis a korábbi szabályozáshoz képest pontosabban rögzítik. Szükségesnek látom azért néhány szabályra felhívni a figyelmet: a leplezett eszközök alkalmazásának alapja a Be. LV. fejezete, illetve az abban rögzített szabályok. Általánosságban elmondhatjuk –mint ahogy arra a jogszabály is utal –, hogy a leplezett eszközök alkalmazása az alapvető jogok korlátozásával jár, egy olyan, a büntetőeljárásban végzett különleges tevékenység, amit csak erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek.

Bonyolult­engedélyezési­rendszer Leplezett eszközt használhatnak bírói engedéllyel, ügyészi engedéllyel vagy megkülönböztetve a bírói, illetve ügyészi engedélyes leplezett eszközök használatától „engedély nélkül” is. Ez utóbbit természetesen fenntartással kell kezelni, hiszen ebben az esetben sem engedély nélküli eljárási cselekményről van szó, szóhasználatomat csupán az indokolta, hogy az ilyen jellegű leplezett eszköz használatához, az eljárási cselekmény végzéséhez nem szükséges ügyészi vagy bírói engedély.

A­bírói­engedélyes­leplezett­eszközök Mivel a tárgyalóteremben legtöbbször a bírói engedélyes leplezett eszközök eredményével találkozunk (Be. 231. §), ezekkel is gyűlik meg legtöbbször a bajunk: hogyan alkalmazzuk, hogyan tegyük a bizonyítási eljárás anyagává, mi lehet egyáltalán a bizonyíték, illetve hol vannak azok a buktatók, amelyet nagyon sokszor akár az ügy kimenetelét is eldönthetik? Csupán felsorolni szeretném a bírói engedélyes leplezett eszközöket, amelyek a következők:

1. információs rendszer titkos megfigyelése,

2. titkos kutatás,

3. hely titkos megfigyelése,

4. küldemény titkos megismerése és –ami a gyakorlatban legtöbbször megjelenik – a

5. lehallgatás.

Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen esetekben van lehetőség arra, hogy a bíró engedélyt adjon a leplezett eszközök alkalmazásához. Ha ugyanis ezeknek a feltételeknek a nyomozó hatóság eljárása nem felel meg, eredményes lehet az előkészítő ülésen vagy azt követően a bizonyíték beszerzésének törvényellenes voltára hivatkozás, ezáltal pedig a bizonyíték a büntető ügyből kizárható. Leplezett eszközök útján bizonyíték beszerzését akkor lehet engedélyezni, ha a megalapozott gyanú szerinti cselekmény olyan szándékos bűncselekmény, amely legalább öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Van azonban lehetőség bírói engedélyes leplezett eszközök alkalmazására ennél enyhébb, három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény esetén is: a jogszabályban taxatív felsorolással meghatározott bűncse-

lekménytípus vagy ezen bűncselekményeken kívül eső egyéb olyan szándékos bűncselekmény, amelyet üzletszerűen vagy bűnszövetségben követtek el.

Látjuk tehát, hogy rendkívül sok bűncselekmény esetén van arra lehetőség, hogy a nyomozás során bírói engedéllyel leplezett eszközt alkalmazzanak.

Kire­irányulhat­és­kire­nem­a­leplezetteszköz­alkalmazása?

Ki lehet a leplezett eszköz alkalmazásának tárgya, vagyis kire irányulhat a leplezett eszköz? Természetesen a gyanúsított, ám tudjuk, hogy lehetnek olyan személyek is, akik csak az eljárás későbbi szakaszában válnak gyanúsítottá, az alapos gyanú közlésével, ugyanakkor megfigyelésük, lehallgatásuk már ezt megelőzően is szükséges lehet, tehát „tárgyként” szóba jöhetnek a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek is.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, ha eredményes védői érvrendszert keresünk, hogy kivel szemben nem alkalmazható leplezett eszköz. A jogszabály értelmében engedélyezési tilalom áll fenn a védő, illetve a hozzátartozó vonatkozásában. Lényegében itt a tanúzási tilalomból kell kiindulni: tanúként nem hallgatható ki a védő arra vonatkozóan, amiről mint védő szerzett tudomást, a hozzátartozó ugyan tanúként kihallgatható, ám élhet a vallomástétel megtagadási jogával. Mindkettő azonos logika mentén tilalmazott: a tilalom hiányában a gyanúsított terhére szóló bizonyítékokat a büntetőügyben eljáró hatóság lényegében az ő megkerülésükkel szerezhetné be. Mivel tanúzási tilalommal érintettek, így bizonyítékokat leplezett eszközök alkalmazásával sem lehet beszerezni.

Hogyan zajlik az engedélyezés folyamata?

Az engedélyezés folyamata egyébiránt nagyon egyszerű. Az eljárás, amelyet a nyomozási bíró folytat le (Be. 482. § b. pont) nem ex officio történik, hanem kizárólag indítványra, jelesül ügyészi indítványra. Tekintettel az eljárás jelentőségére, illetve arra, hogy a bizonyíték beszerzése – ahogy arra korábban is utaltam – az érintett személy(ek) tudtán kívül történik, így ez a nyomozási bírói eljárás sem kontradiktórius. A futárral érkező irat kapcsán az ügyészi indítványról a nyomozási bíró a vár-

megyénként erre a célra speciálisan kialakított helyiségben dönt, az ügyiratokat is ebben a helyiségben tárolják, onnan az iratok nem kerülhetnek ki, és az iratok a helyiség speciális kialakítása, védettsége folytán nem megismerhetők.

A nyomozási bíró döntése háromféle lehet:

1. engedélyezi a leplezett eszköz alkalmazását,

2. elutasítja az erre irányuló ügyészi indítványt vagy

3. részben engedélyezi.

A részbeni engedélyezés történhet olyan módon, hogy több leplezett eszköz alkalmazásából csak néhányat engedélyez a nyomozási bíró, de történhet olyan módon is, hogy a leplezett eszközök alkalmazását nem minden gyanúsított vagy nem minden, a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy vonatkozásában engedélyezi.

Engedély:­időhatárok­közé­szabva,­delehet­utólagosan­is­megadva

A jelenleg hatályos eljárási törvény pontot tett a korábbi szabályozásból fakadó, az időtartamot érintő ellentétes bírói gyakorlat végére azzal, hogy a leplezett eszközök alkalmazásának határidejét pontosan meghatározta. E szerint a leplezett eszköz alkalmazását maximum 90 napra engedélyezheti a nyomozási bíró, ez azonban többször is hosszabbítható, alkalmanként maximum 90 napra. Legfeljebb azonban háromszázhatvan napig tarthat ez az eljárási cselekmény, akkor is, ha megszakításokkal történik a leplezett eszköz alkalmazásának engedélyezése; ilyen esetben az egyes részeljárások idejét öszszegezni kell, és ez összességében sem haladhatja meg a háromszázhatvan napot.

Természetesen az úgynevezett forró nyomos eljárási cselekmények esetén arra is van lehetőség, hogy a nyomozó hatóság a leplezett eszközt engedély nélkül alkalmazza, azonban a jogszabályban rögzített rendkívül rövid időn belül a bírói engedélyt utólag be kell szerezni. Ha a bíróság utólag nem engedélyezi a leplezett eszköz alkalmazását, akkor az abból szerzett adat bizonyítékként nem használható fel, és magát az adatot is törölni kell.

Fontos megjegyeznünk, hogy a leplezett eszköz alkalmazásának eredményeként keletkezett ügyiratok, valamint a bírói enge-

dély a leplezett eszköz alkalmazását követően már az eljárás ügy iratainak részét képezi. Ebből következően – a leplezett eszköz alkalmazásának céljából kiindulva – az alkalmazás ideje alatt sem az engedély, sem az ügyiratok a büntető eljárás iratai között nem lelhetők fel, tehát ez alatt az idő alatt azok nem is ismerhetők meg.

Miből­adódnak­problémák?

A legtöbb problémás helyzet mindig a leplezett eszköz alkalmazásából származó eredmény felhasználásából fakad; védői oldalról – tapasztalatom alapján – általában az eredményt szokták támadni. Nem árt ezért, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a jogszabály milyen körben engedi a leplezett eszközök alkalmazásából származó adatok felhasználását, hiszen védői oldalról az így beszerzett adatok általában csak akkor támadhatók eredménnyel, ha a bizonyíték beszerzése jogszabályba ütköző módon – különösen ha bűncselekmény útján – történt.

Rendkívüli­módon­kiszélesítettfelhasználási­keretek Úgyszintén felhasználható az engedélyben megjelölt bűncselekmény vonatkozásában az eredmény azokra az engedélyben nem szereplő elkövetőkre is, akiknek kilétére a leplezett eszköz alkalmazása során derül fény. Vagyis az engedéllyel érintett bűncselekmény ugyanaz, de vagy más, vagy mások is az elkövető(k). Ez a jogi szabályozás tehát akár azt a helyzetet is előidézheti, hogy a bírói engedély egy meghatározott személyre vonatkozik, ám annak a felhasználása nem az ő, hanem egy, az engedélyben nem szereplő más elkövető vonatkozásában történik meg. Ezért amikor az engedély kereteit támadják védői oldalról, figyelemmel kell lenni arra, hogy a jelenleg hatályos eljárási törvény rendkívüli módon kiszélesítette a felhasználás kereteit.

Ezt a kiszélesített felhasználási lehetőséget a jogszabály tovább fokozza: a jogszabályban rögzített, szintén taxatív felsorolásban meghatározott, különösen súlyos

Értelmezést igényel az eljárásban részt vevők eljárási

jogainak lényeges sérelme kitétel. A törvény ennek definícióját nem adja meg.

A legegyszerűbb helyzet az, amikor az eredmény felhasználása az engedélyben megjelölt személy és az engedélyben meghatározott bűncselekmény vonatkozásában történik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a jogszabály azon rendelkezéseit, hogy ha az engedélyben megjelölt személy kapcsán a leplezett eszköz alkalmazása során más, engedélyben nem szereplő bűncselekmény is napvilágra kerül, akkor ezen utóbbi bűncselekmény tekintetében is felhasználható az eredmény, feltéve ha az engedélyezés feltételei egyébként erre a bűncselekményre is fennállnak (ahogy arra korábban hivatkoztam, legalább öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény vagy ugyan három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény, de amelyre a törvényben meghatározott egyéb speciális feltételek is megállapíthatók). Ilyenkor tehát az engedélyben szereplő bűncselekmény mellett vagy helyett más bűncselekmény tekintetében történik meg az adatszerzés és kerül felhasználásra a végeredmény.

bűncselekmények (például a más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmények, terrorcselekmény, emberrablás stb.) esetén az eredmény az engedélyben meg nem jelölt személy és az engedélyben meg nem határozott bűncselekmény tekintetében is felhasználható lesz. A jogszabály tehát lehetővé teszi azt is, hogy ha a leplezett eszközök alkalmazása során egy más személyhez köthető más bűncselekményre derül fény, a beszerzett adat a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználható.

A­felhasználhatatlanság­okai

Amikor az előadásra készültem, és beleástam magam a leplezett eszközök felhasználásának jogszabályi hátterébe, egyre jobban erősödött bennem, hogy a leplezett eszközök alkalmazásából származó bizonyíték felhasználásának kérdésköre voltaképpen nem különbözik a bizonyítékok felhasználásának általános szabályaitól. Amikor tehát azt vizsgáljuk, hogy a leplezett eszköz alkalmazásából származó bizonyíték felhasználható vagy sem, lényegében a Be. 167. § (5) bekezdésében írt

tilalmat kell szem előtt tartanunk: nem használható fel bizonyítékként az az adat, amelyet bűncselekmény útján vagy tiltott módon vagy az eljárásban részt vevők eljárási jogainak lényeges sérelmével szereztek be. Ezek közül a bűncselekmény útján vagy tiltott módon történő beszerzés egyszerűbb megítélésű, hiszen az első esetben a Btk. különös részében meghatározott bűncselekmény törvényi tényállási elemeit kell vizsgálnunk (ezek általában a hivatali bűncselekmények), míg a második esetben általában az engedély kereteit túllépő eljárás lesz az adat felhasználhatatlanságának oka. Ezért is szükséges tehát, hogy a leplezett eszközök beszerzését érintő eljárásjogi szabályokkal pontosan tisztában legyünk.

Nincs­definiálva,­mi­ az­eljárásban­résztvevők­eljárási­jogainak­lényeges­sérelme Ugyanakkor értelmezést igényelhet a jogszabályban írt, az eljárásban részt vevők eljárási jogainak lényeges sérelme kitétel, tekintettel arra, hogy az eljárási törvény ennek pontos definícióját nem adja meg. Véleményem szerint nem is adhatja meg, lévén, hogy az eljárási jogok köre meglehetősen széles, a leplezett eszközök alkalmazása – ahogy arra előadásom elejében is utaltam – minden esetben az alapvető jogok korlátozásával jár. Ezért a bírói gyakorlatra vár annak kimunkálása, hogy milyen sérelmet tekintünk lényegesnek.

Az adat mint bizonyíték felhasználhatósága elsősorban a bizonyítás általános szabályaiból fakad, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az általános szabályokon túl a leplezett eszközök alkalmazásából származó bizonyítékok felhasználhatósága kapcsán a perrendtartási törvény további speciális szabályokat is előír. Az eddig általam elmondott szabályok alkalmazását néhány eset – ahogy arra korábban is utaltam – azonban áttöri: nem használható fel az adat, mint ahogy nem is alkalmazható jogszerűen leplezett eszköz a védett személyek vonatkozásában. Ilyen a már említett védő, illetve a hozzátartozó, de ezeken túlmenően védett személynek tekintendő a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó személy (egyházi személy vagy minősített adatot birtokló személy, bár ez utóbbi alól van kivétel, mert ha felmentést kapott, akkor nem tekintendő védett személynek). Szintén védett személy az egyéb okból titoktartásra kötelezett

személy vagy a médiatartalom-szolgáltató akkor, ha az informátor kilétét felfedné a vallomásával, ez alól szintén enged a jogszabály kivételeket.

Milyen, a tárgyalóteremben gyakran előforduló helyzetekkel találkozunk?

Újítás:­a­perkoncentráció Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a Be. 506. § (4)–(5) bekezdése alapján a bizonyíték kirekesztésének indítványozására csak az előkészítő ülésen van lehetőség. Utólag, a tárgyaláson ilyen jellegű indítványt előterjeszteni csak a Be. 520. §-ában írt feltételek mellett van lehetőség, ez azonban már jóval szűkebb körű, mint az előző szabályozás. A büntetőügyek tárgyalása kapcsán a jelenleg hatályos eljárási törvény egyik újítása a perkoncentráció, ezért is kívánja meg a jogalkotó, hogy már az előkészítő ülésen megtörténjen a későbbi bizonyítási eljárás menetének meghatározása. Ennélfogva csak ekkor lehetséges az olyan bizonyítékok kirekesztésének indítványozása, amelyek az ügyfél álláspontja szerint törvénysértő módon, bűncselekmény útján vagy az eljárási jogok lényeges sérelmével kerültek beszerzésre. Mivel a leplezett eszközök alkalmazásának eredménye, illetve maga a bírói engedély is az iratok részét képezi, azaz a terhelt és a védő által legkésőbb a nyomozati szakban, az iratismertetéskor megismerhető, ezért az előkészítő ülés megtartását követően, a későbbi tárgyaláson a bizonyíték kirekesztésére irányuló indítvány (elkésettség okán) valószínűleg már nem lesz alapos.

Elegendő-e­a­lehallgatott­anyagokfelolvasása,­ vagy­kötelező­ameghallgatásuk?

A gyakorlatban fordul elő az a kényes kérdés, hogy elegendő-e a lehallgatásokról készült iratok tárgyaláson történő felolvasása, vagy kötelező a meghallgatásuk. Mondhatnám, hogy ügye válogatja, ez azonban nagyon sommás válasz lenne. A válasz részben alapul azon a bizalmon, amelyet a társadalom a nyomozó hatóságnak előlegez, vagyis nem vitatja, hogy azt rögzítették írásban, ami a telefonbeszélgetések során ténylegesen elhangzott. Természetesen ez kétséges is lehet, ebben az esetben valóban indokolt a hangfelvételek meghallgatása. Ilyen lehet például az, amikor a tárgyaláson a vádlott arra hivatkozik, hogy nem az

ő hangja hallható a telefonbeszélgetésben. Ha azonban a telefonbeszélgetés meghallgatását követően ezzel kapcsolatban már nincs kétely, azaz a vádlotti érvelés elfogadható, úgy további bizonyítás már nem szükséges. Ám ha a bíróságban kétely merül fel a vádlotti észrevétel kapcsán, sor kerülhet akár hangtechnikai szakértő kirendelésére is.

Nem­teljesíthető­védői­indítvány Többször találkoztam azzal a védői indítvánnyal is, hogy kérték a bírói engedéllyel érintett a leplezett eszközök alkalmazását illető iratok eredetiben való beszerzését. Az ilyen indítvány nem teljesíthető, ezért fölösleges, hiszen ahogyan arra korábban is utaltam, ezek az iratok eredetben nemhogy az ügyfeleknek, de még magának a perbírónak sem megismerhetők. Beszerzésük és a tárgyaláson való felhasználásuk már csak azért sem lehetséges, mert a titkos ügykezelői irodából nem hozhatók ki.

Csak­hozott­anyagból

Kétség merülhet fel a terhelt és a védelem részéről, hogy esetleg más, a leplezett eszközök alkalmazása során beszerzett egyéb olyan adat is a bíróság rendelkezésre áll, amelyet ők nem ismernek, ezért indítványozzák a további iratok beszerzését. Ezzel kapcsolatban utalok arra, hogy bizonyítékként csak azok az adatok használhatók fel, amelyek a bíróság rendelkezésére állnak, és amelyek a bizonyítási eljárás részét képezik, ami jelenti egyúttal a perben részt vevő személyek általi megismerhetőségüket is. Nem létezhet tehát olyan helyzet, hogy a bíróság olyan adatok alapján hoz döntést, amelyek az ügyiratokban nem lelhetők fel, vagy amelyeket nem tettek a bizonyítási eljárás anyagává. Ráadásul – mivel a bíróságot indokolási kötelezettség is terheli – az érdemi döntés indokolásában minden bizonyítékról számot kell adni; nem hivatkozhat és ezért döntést sem alapozhat olyan bizonyítékra, amely a bizonyítási eljárás részét nem képezte.

Amit­a­vád­és­a­védelem­isindítványozhat

Korábban már hivatkoztam a perkoncentrációra, ez pedig fokozottan fennáll akkor, amikor a leplezett eszközök alkalmazásából származó bizonyíték bizonyítási eljárás anyagává tételére szóló indítvány kerül a bírósághoz. Ez történhet akár a vádirat-

ban, hiszen a Be. 7. § (1) bekezdése alapján a vád bizonyítása a vádlót terheli, de érkezhet ilyen indítvány akár a védő részéről is. Mindkét esetben indokolt pontosan meghatározni a lehallgatási anyagoknak azt a körét, amelyet felolvasással vagy meghallgatással a bizonyítási eljárás részévé kívánnak tetetni. Ellenkező esetben –ha csak általánosságban hivatkoznak a lehallgatási anyagokra, és kérik, hogy ezeket a bíróság olvassa fel vagy hallgassa meg –számtalan irreleváns beszélgetés is az eljárás része lesz, és ezzel felesleges tárgyalási határnapo(ka)t is tudnak generálni.

Törekvés­a­teljes­megismerésre Ugyancsak problémás a helyzet akkor, amikor a lehallgatást érintő beszélgetés nem teljes terjedelmében kerül leírásra, csupán a nyomozó hatóság vagy az ügyészség által relevánsnak ítélt részei. Álláspontom szerint az ilyen esetekben mindig indokolt a teljes lehallgatási anyag beszerzése, fontosnak gondolom ugyanis, hogy ne csak néhány mondatot ismerjen meg a bíróság a lehallgatott beszélgetésből, hanem a teljes szöveget, hiszen az adott szövegkörnyezet akár más értelmet is adhat a mondanivalónak.

Nyitott­dilemma

Végül nem szeretném megkerülni azt a kérdést, hogy melyik esik nagyobb súllyal latba a büntetőeljárás során: az állam büntetőjogi felelősségre vonási joga (a bűnüldözési érdek), vagy az ártatlanság vélelme és ennek kapcsán a védelmi koncepció. Mégis a hallgatóimra bízom ennek a kérdésnek a megválaszolását, adalékként azonban – hogy vannak olyan helyzetek, amikor a bűnüldözési érdek bizony magasabb rendű lehet – egy rövid, az alábbi linken megtalálható kisfilmet ajánlok a kollégák figyelmébe: https://www.youtube.com/watch?v=ufTgIJ2zKTE&t=186s Nem gondolom, hogy konkrét tárgyalótermi helyzeteket oldottam meg ezzel az írásommal, de remélem, hogy néhány gondolattal közelebb jutottunk a leplezett eszközök alkalmazását érintően a felhasználásból adódó problémák megoldásához vagy legalábbis ezeknek a problémáknak a megjelenítéséhez. 

(A Komárom-Esztergom Megyei Jogászegylet szervezésében Tatabányán 2022. október 14-én tartott előadás szerkesztett változata.)

A bűnügyi hírszerzés szabályozásának egyes hiányosságai és anomáliái

A bűnügyi hírszerzés rendszere alapjaiban változott meg a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 2018-as hatálybalépését követően: az úgynevezett bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés megszűnt, azt a „leplezett eszközök alkalmazása” nevű jogintézmény (a továbbiakban: lea) váltotta fel, a titkos információgyűjtés (a továbbiakban: tigy) pedig lényegesen megváltozott, főként rendészeti jellegű funkcióval élt tovább. Általánosságban az mondható el, hogy e dichotomikus új rendszer célja annak biztosítása, hogy konkrét bűncselekményhez köthetően, bűnüldözési célból titkos eszközöket és módszereket csak a büntetőeljárási törvény alapján és csak az abban meghatározott keretek között lehessen alkalmazni, azaz e rendszer alapvetően leaközpontú. Az új bűnügyi hírszerzési rendszer hatékonynak bizonyult a gyakorlatban. Célom ezért most nem is a bűnügyi hírszerzés rendszerének általános kritikája, hanem a figyelem felhívása néhány szabályozási anomáliára és hiányosságra, amelyeket önkényesen választottam ki, és amelyeket megfontolásra érdemesnek tartok. Egyidejűleg szükségesnek tartom bevezetésként tisztázni a bűnügyi hírszerzés fogalmát és felvázolni a rendszerét.

Dr.­Mészáros­Bence­PhD,­rendőr­ezredes,­Nemzeti­Közszolgálati­Egyetem­Rendészettudományi­ Kar,­tudományos­és­nemzetközidékánhelyettes

1.­A­bűnügyi­hírszerzés­fogalma­ésrendszere

A bűnügyi hírszerzés az arra feljogosított bűnüldöző szervek által – akár a büntetőeljárás előtt, akár az alatt – folytatott olyan, bűnüldözési célt szolgáló adatgyűjtő és/vagy bizonyítékszerző tevékenység, amelyet az érintett tudta nélkül végeznek, és amely szükségszerűen sérti a magánlakás sérthetetlenségéhez, a

magántitok és a levéltitok védelméhez, a személyes adatok védelméhez valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogokat vagy ezek valamelyikét. E definíció kirekeszti a nemzetbiztonsági célú tevekénységet, továbbá nem tesz különbséget a büntetőeljárás megindítása előtt, valamint a büntetőeljárás alatt végzett tevékenyég között. Noha ennek jogi szempontból nagy je -

Titkos információgyűjtés (tigy: Rtv.)

A­bűnügyi­hírszerzés­rendszere1

lentősége van (elősorban az engedélyezés és a célok tekintetében), kriminalisztikai szempontból, az alkalmazás taktikai és metodikai vonatkozásait tekintve általában nincs jelentős különbség aközött, hogy egy bűnügyi hírszerzési eszközt a büntetőeljárás megindítása előtt, az előkészítő eljárásban vagy a nyomozás során vetnek be.

EE: előkészítő eljárásban is alkalmazható.

Leplezett eszközök alkalmazása (lea: Be.)

Bírói­engedélyhez­ Bírói­engedélyhez­ Engedélyhez­ Ügyészi­engedélyhez­Bírói­engedélyhez nem­kötött­eszközök­ kötött­eszközök­ nem­kötött­eszközök­kötött­eszközök­ kötött­eszközök

1. titkosan együttműködő személy

2. puhatolás

3. információ gyűjtése, ellenőrzése kilétét leplező rendőr igénybevételével

4. információ gyűjtése, ellenőrzése fedett nyomozó igénybevételével

5. titkos figyelés

6. személy rendőrrel helyettesítése

7. elektronikus felderítés

– titkos együttműködési megállapodás

– munkaviszony létesítése

– anyagi ellenszolgáltatás nyújtása

– fedőokirat

– fedőintézmény

– fedőadat

– adatszolgáltatás igénylése (ügyészi engedély)

1. információs rendszer titkos megfigyelése

2. titkos kutatás

3. hely titkos megfigyelése

4. küldemény titkos megismerése

5. lehallgatás

1. titkosan együttműködő személy (EE)

2. puhatolás (EE)

3. csapda alkalmazása

4. sértett vagy más személy helyettesítése

5. rejtett figyelés (EE)

6. dezinformálás

7. elektronikus felderítés (EE)

1. fizetési műveletek megfigyelése (EE)

2. nyomozási alku

3. hozzájárulással alkalmazott megfigyelés

4. álvásárlás (EE)

5. fedett nyomozó (EE)

1. információs rendszer titkos megfigyelése

2. titkos kutatás

3. hely titkos megfigyelése

4. küldemény titkos megismerése

5. lehallgatás

+ – fedőokirat – fedőintézmény – fedőadat

Mindegyik EE-ben is!

Az általam gyakran a bűnügyi hírszerzés „nehéztüzérségének” titulált, bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök mindegyike bevethető az előkészítő eljárásban is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magánszférába leginkább behatoló eszközök alkalmazhatók bűncselekmény gyanúja nélkül is. A törvényhozó ezzel a megoldással ingoványos talajra lépett, mert az Emberi Jogok Európai Bíróságának jogygyakorlatából következően a hatóságoknak mindig tudniuk kell bizonyítani, hogy kellő mennyiségű terhelő adat birtokában alkalmaznak alapjogokat sértő nyomozási eszközöket. Az előkészítő eljárás megindításkor, illetve folytatásakor nagyon körültekintően kell mérlegelni, hogy mikor teljesül a valószínűség olyan foka, amely a gyanú szintjét ugyan még nem éri el, de ahhoz elegendő, hogy megalapozza a leplezett eszközök alkalmazását, figyelemmel a szükségességi-arányossági követelmények teljesülésére is.

A fenti probléma ellensúlyozására a törvényhozó garanciális szabályként értesítési kötelezettséget írt elő a Be. 251. § (1) bekezdésében: „Ha más büntetőeljárás eredményességét, illetve az ügyészségről szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény

vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján végzett titkos információgyűjtés érdekét nem veszélyezteti, a bírói engedélyben szereplő érintett személyt a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának a tényéről tájékoztatni kell

a) az előkészítő eljárás befejezését követően, ha nyomozás nem indult, vagy

b) a nyomozás befejezését követően, ha gyanúsítotti kihallgatására vagy vele szemben vádemelésre nem került sor.”

Ha tehát a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök bevetése nem vezetett eredményre, és más a tigy eredményességét nem veszélyezteti, az érintett tudomást szerez a vele szemben alkalmazott bűnügyi hírszerzésről.

3.­Fedőokirat,­fedőintézmény­ésfedőadat­ az­előkészítő­eljárásban

A Be. 341. §-a tételesen felsorolja, mely leplezett eszközöket lehet alkalmazni az előkészítő eljárásban:

- titkosan együttműködő személy igénybevétele;

- információgyűjtés és információ-ellenőrzés az eljárás valódi céljának titokban tartásával;

- rejtett figyelés;

- fizetési műveletek megfigyelése;

- álvásárlás (mintavásárlás része);

- fedett nyomozó;

- valamennyi, bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz.

A törvényhozó elfeledkezett ezek közé beiktatni a fedőokiratot, a fedőintézményt és a fedőadatot. Nem túl nagy hiba ez, hiszen ezek nem önálló leplezett eszközök, hanem csak segítik más leplezett eszközök alkalmazását, ahogy az a Be. 227. § (1) bekezdésének szövegében is szerepel: „A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv az ügyészség engedélyével más leplezett eszköz alkalmazása során

a) a bűncselekmény felderítése, illetve bizonyítása érdekében valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot tartalmazó okiratot vagy közokiratot (a továbbiakban: fedőokirat) készíthet vagy használhat fel,

b) a bűncselekmény felderítése, illetve bizonyítása érdekében a rá irányadó törvények szerinti fedőintézményre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával szervezetet hozhat létre és tarthat fenn, illetve

c) a bűncselekmény felderítése, illetve bizonyítása, továbbá a fedőokirat és a b) pont szerinti szervezet védelme érdekében a közhiteles nyilvántartásokban valótlan adatot (a továbbiakban: fedőadat) jegyeztethet be.”

A dogmatikai tisztaság érdekében de lege ferenda célszerű lenne orvosolni ezt a helyzetet, és kiegészíteni a hivatkozott felsorolást a törvényben.

4.­A­leplezett­eszközök­alkalmazásánakcéljai

A Be. a leplezett eszközök alkalmazásának céljait általánosságban nem határozza meg (ahogy a tigy esetében az ágazati törvények megteszik). A Be. a leplezett eszközök alkalmazásának céljait expressis verbis a nyomozásban határozza meg, az általános célra pedig a leával kapcsolatban előírt szükségességi-arányossági követelmény szövegéből (Be. 214. §) következtethetünk, ez pedig az alábbi: a büntetőeljárás céljának eléréséhez szükséges – bűncselekménnyel összefüggő –információk és bizonyítékok megszerzése. Az előkészítő eljárás során a törvény szerint alkalmazható leplezett eszközök célja annak megállapítása, hogy a bűncselekmény gyanúja fennáll-e. A nyomozás során érvényesülő célok:

- a bűncselekmény felderítése, bizonyítása;

- folyamatban lévő bűncselekmény megszakítása;

- az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, felkutatása és elfogása;

- a bűncselekményből származó vagyon felderítése, illetve visszaszerzése.

Szabályozási anomáliának tekinthető az is, hogy az ágazati törvények (1994. évi XXXIV. törvény a rendőrségről, a továbbiakban: Rtv., 2010. évi CXXII. törvény a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról, a továbbiakban: NAV tv.) tartalmazzák egy olyan jogintézménynek, a leának a céljait, amelyet egy másik törvény, a Be. szabályoz.

5.­A­szükségességi-arányosságikövetelmény

A Be. 214. §-ában írt szükségességi-arányossági követelmény szerint leplezett eszköz akkor alkalmazható, ha - megalapozottan feltehető, hogy a megszerezni kívánt információ, illetve bizonyíték a büntetőeljárás céljának elérésé-

2.­Bírói­engedélyhez­kötött­leplezetteszközök­ az­előkészítő­eljárásban

hez elengedhetetlenül szükséges, és más módon nem szerezhető meg;

- annak alkalmazása nem jár az azzal érintett vagy más személy alapvető jogának az elérendő bűnüldözési célhoz képest aránytalan korlátozásával;

- annak alkalmazásával bűncselekménnyel összefüggő információ, illetve bizonyíték megszerzése valószínűsíthető.

A fent írt felsorolásból tulajdonképpen négy követelmény fakad. Csak akkor lehet leplezett eszközt alkalmazni, ha

- elengedhetetlenül szükséges az általa beszerzendő információ vagy bizonyíték a büntetőeljárás sikeréhez (necesszitás, azaz szükségszerűség);

- a megszerezni kívánt információ, illetve bizonyíték más módon nem szerezhető meg (szubszidiaritás, azaz kiegészítő jelleg);

- nem jár alapvető jog aránytalan korlátozásával (proporcionalitás, azaz arányosság);

- az információ, illetve bizonyíték megszerzése ilyen módon valószínűsíthető (probabilitás, azaz valószínűség).

A fenti követelmények konjunktív viszonyban állnak, ha tehát a négyből egy is hiányzik, nincs lehetőség a leplezett eszköz alkalmazására. A tigy esetében ez a feltételrendszer csak a bírói engedélyhez kötött eszközök esetében érvényesül, a bírói engedélyhez nem kötött tigy vonatko-

nyegüket tekintve azonosak (lásd rejtett figyelés és titkos megfigyelés).

Nem szabályozási anomália, hanem gyakorlati probléma, de megjegyzendő, hogy a szükségességi-arányossági feltételek nem jelentenek fokozatossági követelményt, mert ilyet a törvény nem ír elő. A Be. kommentárjában ennek ellenére erre találunk utalást: „Az arányosság egyik mércéje lehet, hogy a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök általában súlyosabban korlátoznak alapvető jogokat, mint az ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök, míg az ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök súlyosabban korlátoznak alapvető jogokat, mint az engedélyhez nem kötött leplezett eszközök.”2

Ha szigorúan vesszük a törvény szövegét, a probabilitás (hangsúlyozom: konjunktív) követelménye sok esetben nem is teljesülne olyankor, ha az enyhébb leplezett eszközök alkalmazását követelnénk meg a súlyosabbak alkalmazása előtt.

6.­A­leplezett­eszközök­alkalmazásárafeljogosított­szervek

A Be. adós marad a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervek taxatív felsorolásával, pedig a 36. § (1) bekezdésének szövege alapján ezt meg kellene tennie: „Az előkészítő eljárásban a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított, e törvényben meghatározott szervek is el-

A titkosan együttműködő személy fogalmát törvényeink nem határozzák meg, rendezetlen az általa esetlegesen elkövetett bűncselekmények problémaköre is.

zásában az arányosság követelményére (Rtv. 15. §) utal a törvény: „(1) A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. (2) Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.”

Ez azért tekinthető szabályozási anomáliának, mert a leplezett eszközök és a bírói engedélyhez nem kötött tigy-eszközök között vannak olyanok, amelyek lé-

járhatnak.” A szóban forgó hiányosság súlyos törvényszerkesztési hiba, amely jogállami aggályokat vethet fel. Az sajnos nem elegendő, hogy a törvény fenti szakaszhoz fűzött indokolása ad némi iránymutatást ezekkel a szervekkel kapcsolatban: „A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szervek azon szervek, amelyek a rájuk vonatkozó jogszabályok alapján bűnüldözési feladatokat látnak el. E szervek a leplezett eszközöket a bűnüldözési feladataik végrehajtása céljából a büntetőeljárási törvényben meghatározott szabályok alapján alkalmazhatják. Előkészítő eljárást nemcsak a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészség vagy nyomo-

zó hatóság folytathat, hanem a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) alapján a hatáskörébe tartozó cselekmény miatt a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is.”3

A Be. rendelkezései alapján egyébiránt a leplezett eszközök alkalmazására jogosult szervek az alábbiak:

- rendőrség,

- Nemzeti Adó- és Vámhivatal,

- ügyészség,

- Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ),

- Terrorelhárítási Központ (TEK).

Ezek közül az NVSZ és a TEK nem minősül nyomozó hatóságnak, ezért csak előkészítő eljárást folytathat, és ebben alkalmazhat leplezett eszközöket.

7.­Titkosan­együttműködő­személyigénybevétele

Elsősorban a szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben van szükség titkosan együttműködő személyek bevonására. A bűnszervezetek nagy gondot fordítanak tevékenységük konspirációjára: legális vállalkozásokkal leplezik az általuk elkövetett bűncselekményeket, titkos kommunikációs csatornákat használnak, rejtett vagy valamilyen módon leplezett helyszíneken tartják megbeszéléseiket, bonyolítják üzleteiket, tárolják illegális tartalmú rakományaikat, a tevékenységükről óhatatlanul tudomást szerző szervezeten kívüli személyeket megfélemlítik, lefizetik. Mindebből az következik, hogy a bűnszervezetek feltöréséhez elengedhetetlen belső információk megszerzése, amelyeket vagy a szervezet valamely tagjának, vagy a szervezet köreiben rendszeresen megforduló személy, esetleg a szervezet tevékenységére helyzetéből adódóan rálátó személy beszervezése révén tud a nyomozó hatóság megszerezni.

Túl azon, hogy a titkosan együttműködő személy fogalmát törvényeink nem határozzák meg, rendezetlen az általa esetlegesen elkövetett bűncselekmények kérdése is. A titkosan együttműködő személy nem csak puszta információszolgáltatással lehet hasznára a bűnüldöző hatóságoknak. A lea keretében alkalmazott együttműködőt rejtett figyelés végrehajtására, dezinformálásra, illetve álvásárlás végre-

hajtására is igénybe lehet venni (utóbbi esetben csak végső megoldásként, ha fedett nyomozó vagy a nyomozó hatóság tagja közreműködésével nem vagy csak jelentős késedelemmel lehetne az álvásárlás célját elérni). Amennyiben a rejtett figyelés során megfigyelt cselekmény – különösen a megfigyelt tárgyi bizonyítási eszköz birtoklása, szállítása, átadása – önmagában is bűncselekményt valósíthat meg, a végrehajtás során titkosan együttműködő személy igénybevétele nem engedélyezhető a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet szerint, mert fennáll a veszélye annak, hogy a titkosan együttműködő személy a megfigyelt cselekmény elkövetőjévé válik. Ugyanakkor az álvásárlás során a „megfigyelt tárgyi bizonyítási eszköz birtoklása” szintén megvalósul, ami ugyanúgy kimerítheti valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Ennél az ellentmondásnál azonban jóval zavaróbb, hogy a Be. a pótmagánvád szabályai között tartalmaz egy rendelkezést a titkosan együttműködő személyre vonatkozóan a 787. § (3) bekezdésében:

„Pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, ha

(…)

e) a bűncselekmény elkövetésével fedett nyomozó, a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja vagy titkosan együttműködő személy gyanúsítható megalapozottan, és az ügyészség a 224. § (1) bekezdése alapján a feljelentést elutasította vagy az eljárást megszüntette”.

A Be. 224. § (1) bekezdése viszont kizárólag a fedett nyomozóra vonatkozik, a titkosan együttműködő személyre nem.

8. Fedett nyomozó alkalmazása

Az általam felvetett probléma szerencsére nagy valószínűséggel csak elméleti, de érdemes megjegyezni, hogy a fedett nyomozó által büntetlenül nem elkövethető bűncselekmények körének megfogalmazását („a fedett nyomozó nem követhet el más életének szándékos kioltásával járó, illetve maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást szándékosan okozó bűncselekményt”) nem tartom megfelelőnek, mivel így adott esetben a kizárt kategóriába tartozó bűncselekményeknél súlyosabb,

gondatlanul halált okozó bűncselekmények is szankcionálatlanok maradhatnak. A szóban forgó szabály abszurd jogalkalmazási szituációt is eredményezhet, amelyet egy gondolatkísérlettel fogok bemutatni.

A fedett nyomozónak bűnüldözési érdekből valakit súlyosan bántalmaznia kell – például egy terroristacsoport hűségpróbát vár el tőle –, és tudja, hogy a sértettnek maradandó fogyatékosságot fok okozni a terroristák által elvárt bántalmazás, ha teljesíti a próbát. Nem áll szándékában megölni a sértettet, de belenyugszik abba, hogy cselekménye maradandó fogyatékosságot okoz a kérdéses személynek. Ha a sértett a bántalmazást követően a neki a fedett nyomozó által okozott sérülés következtében meghal, nem büntethető a fedett nyomozó (legalábbis nyitva áll a mentesülés jogi lehetősége), ha viszont életben marad, és maradandó fogyatékossága keletkezik, akkor igen (a mentesülés jogilag kizárt). Az első esetben azért nem kizárt a büntetőjogi felelősségre vonás alól mentesülés, mert a megvalósított a bűncselekmény, a halált okozó testi sértés (Btk. 164. § (8) bekezdés) praeterintencionális bűncselekmény, az el-

követő fedett nyomozót a halál tekintetében csak gondatlanság terheli. A sértett halálát nem kívánta és abba nem is nyugodott bele (a szándékosság tehát nem jöhet szóba), abban bízott, hogy „csak” maradandó fogyatékosság lesz cselekményének következménye. Dogmatikai szempontból célszerű lenne a gondatlanul halált okozó bűncselekményeket is bevonni a kizárt bűncselekmények körébe.

További probléma, hogy nem megfelelő a szóban forgó rendelkezés (Be. 224. § (3) bekezdés) megfogalmazása. Kijelentő módban megtiltja a fedett nyomozónak a meghatározott bűncselekmények elkövetését, holott azok elkövetése a Btk.-ban található törvényi tényállások miatt amúgy is tilos (a büntető anyagi jogi kódexben kell bűncselekmények elkövetését megtiltani, nem pedig egy eljárási törvényben). A tilalomnak az ügyészhez kellene szólnia az alábbi tartalommal: ha a fedett nyomozó a meghatározott bűncselekmények valamelyikét követte el, nem alkalmazhatók a mentesülést biztosító szabályok. A teljes dogmatikai tisztaság azt is megkövetelné, hogy a fedett nyomozó mentesüléséről szóló rendelkezések csak a Be.-ben szerepeljenek, az Rtv.-ben és a NAV tv.-ben nem.

9. Küldemény titkos megismerése

A küldemény titkos megismerése során a nyomozó hatóság bírói engedéllyel postai küldeményt vagy egyéb zárt küldeményt (például futárszolgálat segítségével célba juttatni szánt küldeményt) titokban felbonthat, a tartalmát megismerheti, ellenőrizheti és rögzítheti. A szóban forgó, bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz keretében jelenleg nincs lehetőség a küldemény tartalmának kicserélésére vagy módosítására. Szükséges egy másik leplezett eszköz, a csapda (Be. 215. § (3) bekezdés) alkalmazása ahhoz, hogy például egy kábítószert tartalmazó küldemény tartalmát ártalmatlan anyagra cseréljék ki az átvétele előtt. Csapdát a hatályos szabályok alapján viszont csak nyomozás során lehet alkalmazni, előkészítő eljárás során nem. A küldemény titkos megismerése nevű leplezett eszköz szabályait érdemes lenne annak érdekében módosítani, hogy a kicserélésre sor kerülhessen, erre Csizner Zoltán már tett a magyar szakirodalomban javaslatot. 4

10. Lehallgatás

A lehallgatás a távol lévő személyek közötti kommunikáció tartalmának megismerésére és rögzítésére szolgáló bűnügyi hírszerzési eszköz, amely keretében az elektronikus hírközlő hálózat vagy eszköz útján, illetve információs rendszeren folytatott kommunikáció tartalmát lehet titokban kifürkészni és rögzíteni. A lehallgatás a leggyakrabban alkalmazott bűnügyi hírszerzési eszköz: 2019-ben, a Be. hatálybalépését követő évben az öszszes, bírói engedélyhez kötött eszköz majdnem 94 százalékát, míg valamennyi leplezett eszközt figyelembe véve az alkalmazások 50 százalékát tette ki.5

A Be. 246. § (1) bekezdésében szereplő alábbi garanciális szabály talán – jellegéből adódóan – a lehallgatás esetében bír a legnagyobb relevanciával:

„A leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetését követő harminc napon belül az annak során megszerzett adatok közül törölni kell

a) a leplezett eszközök alkalmazásának

céljával össze nem függő adatot,

b) mindazon személyes adatot, amelyre a büntetőeljárás céljából nincs szükség, és

c) a 346. § (2) bekezdésében meghatározott adat kivételével azon adatot, amelyet a büntetőeljárásban bizonyítékként nem lehet felhasználni.”

Véleményem szerint helyesebb lenne nem a leplezett eszközök alkalmazásának céljára utalni ebben a rendelkezésben, hanem egész egyszerűen a büntetőeljárás tárgyával össze nem függő adatok törlését kellene előírni, összhangban az úgynevezett materiális védelem szabályával, amelyet a Be. 3. § (3) bekezdése tartalmaz.

11. Összegzés

Aki az itt jelen lévő ügyvédek közül bűnügyi védőként találkozott már a bűnügyi hírszerzéssel praxisában, tudja, hogy milyen hatékony és milyen nehéz védekezni a szóban forgó eszközökkel szemben. Ahogy már a bevezetésben is említettem, a bűnügyi hírszerzés idén ötödik születésnapját ünneplő új rendszere eredményesnek bizonyult a gyakorlatban. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne esetleges módosításokkal még hatékonyabbá tenni, és szabályozási

rendszerét még inkább közelíteni a dogmatikai tisztasághoz. Előadásomban erre tettem néhány javaslatot. 

Felhasznált irodalom

1. CSIZNER Zoltán: Ellenőrzött szállítás – az illegális kereskedelem elleni módszer szabályozásának története és új lehetőségei. Belügyi szemle, 69: (7) 1209–1226.

2. GYŐRI Attila – SZENDREI Ferenc: A leplezett eszközök alkalmazásának tapasztalatai a jogintézmény bevezetésétől napjainkig. Rendőrségi tanulmányok, 4. (2021), 1. 72–92.

3. Indokolás a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez.

4. MÉSZÁROS Bence: A bűnügyi hírszerzés. In: FENYVESI Csaba –HERKE Csongor – TREMMEL Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022. 315–340.

5. MÉSZÁROS Bence: Fedett nyomozó alkalmazása a bűnüldözésben. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2019.

6. POLT Péter (szerk.): Nagykommentár a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez.

(Jelen írás a Magyar Jogászegylet Komárom-Esztergom Megyei Szervezete által megrendezett, Megyei Jogásznap című rendezvényen 2022. október 14-én, Tatabányán elhangzott előadásnak az Ügyvédek Lapja számára szerkesztett és rövidített változata.)

Jegyzetek

1 MÉSZÁROS Bence: A bűnügyi hírszerzés. In: FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián (szerk): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022. 336.

2 POLT Péter (szerk).: Nagykommentár a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez.

3 Indokolás a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez, a 36. §-hoz.

4 CSIZNER Zoltán: Ellenőrzött szállítás – az illegális kereskedelem elleni módszer szabályozásának története és új lehetőségei. Belügyi szemle, 69: (7) 1223.

5 GYŐRI Attila – SZENDREI Ferenc: A leplezett eszközök alkalmazásának tapasztalatai a jogintézmény bevezetésétől napjainkig. Rendőrségi tanulmányok, 4. (2021), 1. 86.

Egy salátatörvény margójára

Már jó ideje jellemzője jogalkotásunknak a különféle jogviszonyokra vonatkozó különböző jogszabályok egyetlen jogalkotási aktussal (a jogászi közbeszédben meghonosodott terminológia szerint), az úgynevezett salátatörvénnyel történő módosítása, amivel azonban – elfogadva ennek prakticizmusát – talán még meg is barátkozhatnánk (mert jogalkalmazóként mi mást tehetnénk?), ha a jogalkotó által szervírozott „saláta” nem tartalmazna néha olyan „emészthetetlen” összetevőt is, mint amilyennel például a sértetti jogutódlás kérdésének újra szabályozásával kapcsolatban kellett szembesülnünk a következők miatt.

Dr.­Fázsi­László,­ ny.­bíró,­törvényszéki­tanácselnök,­Nyíregyháza

A­változtatás

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 52. § (1) bekezdésének korábbi szabályozása szerint a sértett halála esetén – attól függetlenül, hogy ez a büntetőeljárás megindítása előtt vagy azután következik-e be – helyébe egy hónapon belül hozzátartozója, törvényes képviselője vagy az általa jogszabály vagy szerződés alapján eltartott személy léphet. A sértett jogutódja a polgári jogi igény érvényesítésének kivételével gyakorolhatja a sértett jogait, ugyanakkor a sértett bejelentési kötelezettsége is vonatkozik rá. Több jogutód esetén az érintettek kijelölhetik maguk közül a sértetti jogokat gyakorló személyt. A jogutódok megegyezésének hiányában közülük az gyakorolhatja a sértett jogait, aki az eljárásban elsőként fellép. Nem természetes személy megszűnése esetén helyébe egy hónapon belül a jogutódja léphet.

E rendelkezést a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény 35. §-ának b) pontja annyiban módosította, hogy 2021. január 1. napjától annak az „egy hónapon belül” szövegrésze hatályát vesztette, amelynek előterjesztői indokolása a következő: „A […] módosítás a sértett jogutódlása esetén a polgári jogi igény bejelentésének indokolatlan időkorlátját törli el.” Ennek az első olvasatra talán szimpatikusnak tűnő indokolásnak egyetlen szépséghibája az a körülmény, hogy a Be. 52. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a jogutód történetesen éppen a polgári jogi igény érvényesítésének kivételével gyakorolhatja a sértettet megillető jogokat,

miután a polgári jogi igény jogutód általi érvényesítésének lehetőségéről a Be. magánfélre vonatkozó 55. §-ának (2) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz, amely szerint a sértett jogutódja magánfélként léphet fel, ha a jogutódlás a sértett halála vagy megszűnése miatt, illetve jogszabályi rendelkezés alapján következett be.

A­hiba háttere

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) az egyéb érdekeltek kivételével az eljárás minden jogaiban érintett résztvevője esetében rendezte a jogutódlás kérdését, de nem azonos szabályozási elvek szerint. Ebben a körben háromféle megoldással találkozhattunk aszerint hogy a jogutód a) a törvény által felsorolt személy (sértett és pótmagánvádló jogutódlása); b) hozzátartozó (magánvádló jogutódlása); c) örökös (magánfél jogutódlása) lehetett.

A sértett és a pótmagánvádló pozíciójának jogutódlására vonatkozó szabályozás tehát megegyezett. Ugyanakkor nem volt más olyan összefüggés az egyes pozíciókra vonatkozó szabályok között, amely kielégítő magyarázatot adhatott volna a szabályozás rendszerében felismerhető, hol eltérő, hol megegyező megoldásokra. A lehetséges jogutódok köre ugyanis a magánfél esetében volt a legszélesebb (örökös), amihez képest

A­különféle­sértetti­pozíciókjogutódlási­megoldásaia­korábbi­Be.­szerint

szűkebb kategóriát találtunk a magánvádló vonatkozásában (hozzátartozó), aminek további szűkítését jelentette a sértett és a pótmagánvádló tekintetében meghatározott személyi kör (bizonyos hozzátartozók).

Ez azt eredményezte, hogy a korábbi Be. szabályozása szerint például az életveszélyt okozó testi sértés sértettjének testvére annak halála esetén nem léphetett pótmagánvádlóként a helyébe, míg ha csupán becsületsértést követtek el az elhalt testvér sérelmére, emiatt jogutódjaként eljárva minden további nélkül képviselhette a magánvádat, aminek tarthatatlansága aligha igényel bővebb magyarázatot. Ez ugyanis elvileg azt eredményezte, hogy a súlyosabb bűncselekmény elkövetőjének vitathatatlanul nagyobb esélye volt a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésére, mint az enyhébb megítélésű deliktumot elkövetőnek.1 Ezért a korábbi szabályozás mindenképpen változtatásra szorult a jelzett anomália kiküszöbölése érdekében, ami meg is történt a Be. elfogadásával a bevezetőben jelzett egységes szabályozással, amely 2020. december 31-ig működőképes is volt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy „A büntetőeljárásban csak a törvényes határidőn belül, és kizárólag a természetes személy halála vagy a jogi személy megszűnése esetén van lehetőség a sértetti jogutódlásra.”2 A határidő

egyeneságbeli­rokon,­ házastárs,­élettárs,­törvényes­képviselő

jelentőségére pedig már a Kúria3 és az Alkotmánybíróság4 is rámutatott. Ezek után nézzük meg, hogy mi a helyzet ma.

A­konkrét példa

Az emberrablás bűntette miatt benyújtott vádindítvány 2021. július 1-jén érkezett a törvényszékre, amely 2021. szeptember 14-én előkészítő ülést, majd több tárgyalási napon érdemi tárgyalást tartott az ügyben, legutóbb 2022. február 24-én. A pótmagánvádló jogi képviselője a már kitűzött következő tárgyalási napot megelőzően, 2022. április 19-én arról tájékoztatta a törvényszéket, hogy a pótmagánvádló 2022. április 18án elhalálozott, és azt kérte, hogy „a Be. 52. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogutódlás megtörténtéig és annak a bíróság részére történő bejelentéséig a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontja szerint az eljárást szíveskedjen felfüggeszteni…”5

A törvényszék természetesen elutasította az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványt – lényegileg – azzal az indokkal, hogy a Be. 52. §-a szerint „nem az elhunyt sértett örököse, jogutódja jogosult a pótmagánvádló helyébe lépni, hanem hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által jogszabály, illetve szerződés alapján eltartott személy, ezen jogosultság meglétének igazolásához azonban nem szükséges előzetes kérdésben hozott döntés.”6

Így a pótmagánvádas eljárás e sorok megírásakor még mindig folyamatban van, miután a jogutód(ok) a hatályos szabályozás szerint a vádindítvány tárgyát képező bűncselekmény büntethetőségének elévüléséig (ami jelen esetben nyolc évet jelent) bármikor a pótmagánvádló helyébe léphetnének, aminek lehetőségét azonban nyilván nehezen lehetne összeegyeztetni az Alaptörvényben deklarált észszerű határidőn belüli vádelbíráláshoz való joggal.7 Annál is inkább, mert a terheltnek természetesen méltánylást érdemlő érdeke fűződik ahhoz, „hogy a törvényben meghatározott időn belül törvényesen eldőljön, kell-e tartania az ellene indult büntetőeljárás további folytatásától”8. Az ebből fakadó alkotmányos aggályokat feszegető bírónak persze mondhatnánk, hogy akkor éljen az analogia legis lehetőségével, és a joghasonlóságnak megfelelően alkalmazza a Be. 52. § (3) bekezdésének a nem természetes személy megszűnése esetében változatlanul irányadó egy hónapos határidő szabályát. Csak az a kérdés, hogy mondhat-

juk-e – az Alaptörvény 28. cikkére figyelemmel – a Be. preambulumából következően az igazság megállapításának igényével ítélkezni köteles bírónak, hogy egy hónap után a törvényi analógia elvére hivatkozással minden további nélkül szüntesse meg az eljárást, végérvényesen megfosztva ezzel a hozzátartozókat az elhunyt pótmagánvádló által érvényesíteni kívánt egyéni büntetőigényének a bíróság általi megítélésének lehetőségétől.

Az erkölcsös cél jelentősége Nyilván nem, aminek megvilágítása érdekében nem árt még egyszer visszatérnünk az Alaptörvénynek az előbbiekben már hivatkozott 28. cikkére, amely szerint: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

Az erkölcsös cél jelentőségének megítéléséhez pedig érdemes felidézni a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk 49. §-ának rendelkezéseit, amelyek szerint: „A magánvádló9 jogai megszűnnek halálával vagy lemondással. Előbbi esetben, ha vagyon ellen elkövetett bűncselekmény forog fenn, a magánvádló örököse, egyéb bűncselekmény esetében pedig fel- vagy lemenő ágbeli rokona, testvére, vagy házastársa, az elhalálozástól számított harmincz nap alatt bejelentheti a magánvád fenntartását.”

Még tanulságosabb ennek a következők szerinti indokolása: „E rendelkezés indoka az volt, hogy a T.10 a magánvád intézményét kevésbé a sértett megtorló kivánságának kielégitése végett, mint vádrendszere mellett az eljárás folytatására szükséges vádlónak biztosítása czéljából fogadta el. E szempontból nem igazolható, hogy a vád, melyet magánegyén, de az állam érdekében képvisel, s melynek érvényesítése az igazságszolgáltatás czéljait valóban előmozditja, azért bukjék meg, és a bűnös azért ne szenvedjen büntetést, mert a vádnak képviselője meghalt. Az állam érdeke csak azt kivánja, hogy a kir. ügyészség irányában correctivum szereztessék és minden igazságos vád képviselőre is számithasson.

[…] A vagyoni kárositás és a kártérités remé-

nye közvetlenül érinti az örököst, a mennyiben pedig a bűncselekmény az elhalt magánvádlónak nem vagyonjogi, hanem egyéb jogait sértette vagy veszélyeztette, az az által ejtett személyes sérelmet a közeli hozzátartozók csakugy fájlalják, mint maga a megsértett. […] Ezeken fölül még figyelembe véve, hogy a jogérzet felzudul az ellen, ha a gyermek szülőjének meggyilkolása miatt, a szülő vagy testvér leányán, illetőleg testvérén elkövetett brutális nemi erőszak miatt, az örökös jogelőde egész vagyonát megsemmisítő lopás, gyujtogatás stb. miatt mint magánvádló el ne járhasson, igazolva van a fennebbi, a kezdeményezés jellegével bíró szabály.”11

Az utolsó szó

Ezzel szemben a Be. szóban forgó módosításának „igazolhatósága” még csak szóba sem jöhet. Következésképpen most nem is a „hogy kerül a csizma az asztalra” kérdése vetődhet fel, hanem sokkal inkább az, hogy miért. A Be. 142. §-a ugyanis meghatározza az általános intézkedési határidőt, aminek a konkrét ügyben történő alkalmazásával a szóban levő probléma is áthidalhatónak tűnhet, ha eltekintünk a bíróság intézkedése és döntése közötti diszkrepanciától. Ennek figyelmen kívül hagyásával azonban az általános intézkedési határidőt a polgári jogi igény bejelentésének határidejére is alkalmazni kellene, ezáltal értelmét vesztené a jogutódlásra vonatkozó speciális határidő eltörlése. 

Jegyzetek

1 A probléma részletesebb kifejtését ld. FÁZSI LÁSZLÓ: A pótmagánvád a magyar büntető eljárásjogban és a gyakorlatban. Patrocinium Kiadó, Budapest, 2013. 107–112.

2 BH 2009/318.

3 Bpkf.I.1043/2019/2. számú végzés.

4 3005/2021. (I. 14.) AB számú végzés.

5 Nyíregyházi Törvényszék B.264/2021/38. számú ügyirat.

6 Nyíregyházi Törvényszék B.264/2021/44. számú végzése.

7 Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés.

8 BH 2004/457.

9 A korabeli szabályozás a fő- és a pótmagánvádló eljárásjogi helyzetét egységesen szabályozta.

10 Törvény.

11 BALOGH JENŐ – EDVI ILLÉS KÁROLY

– VARGHA FERENCZ: A bűnvádi perrendtartás magyarázata I. Grill Károly Könyvkereskedése, Budapest, 1898. 490–491.

A vevői jog

Ha a felek tulajdonjog-fenntartásban állapodtak meg, helye van és 2024. január 31-ig még helye lesz a tulajdonjog-fenntartással történő eladás ténye feljegyzésének. Azt követően az ingatlanügyi hatóságok nem tényt, hanem jogot jegyeznek be, mégpedig a vevői jogot.

Dr.­Hidasi­Gábor­ügyvéd,­Budapest

A­szerződéses­szabadság

A területi közigazgatás működésével, az ingatlan-nyilvántartással és a területfejlesztéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2022. évi XLVIII. törvény 54. § (1) bekezdése 2024. február 1-jei hatállyal módosította a Ptk. 6:216. § (1) bekezdését. Az új szabály szerint „Az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig fenntarthatja, ennek időtartama alatt a vevő tulajdonszerzésre irányuló jogát hozzájárulása nélkül nem csorbíthatja.”

Az új szöveg is fenntartja, hogy tulajdonjogot csak a vételárjellegű ellenszolgáltatás teljesítéséig lehet fenntartani, ugyanakkor továbbra is érvényesül a szerződéses szabadság, miszerint „A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja (Ptk. 6:1. § (3) bek.). A Ptk.-ból nem olvasható ki annak tilalma, hogy a felek egyéb feltétel bekövetkezéséhez kössék a tulajdonjog fenntartását.

Eladói­és­vevői­jogok

Az új rendelkezésben megfogalmazódik az az eddig is evidens tilalom, miszerint a vevő hozzájárulása nélkül a tulajdonszerzésére irányuló jogát a tulajdonjog fenntartás ideje alatt az eladó nem csorbíthatja.

A Ptk. 6:216. § (3) bekezdés vevői jognak

A vevő tulajdonszerzéshez fűződő jogát a Ptk. azzal is biztosítja, hogy ingó és ingatlan esetében is szabályozza ennek a jognak a nyilvántartásba vételét.

Ingó­és­ingatlan

Ingó esetében továbbra is úgy rendelkezik, hogy a tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, vagy ha az ingó dolog tulajdonjogát közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba bejegyeztetni.

Ingatlan esetében 2024-től elmarad az, miszerint a tulajdonjog-fenntartást az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényének és a vevő személyének feltüntetésével az ingatlan-nyilvántartásba feljegyeztetni. Ehelyett csak annyi jelenik meg a jogszabályban, hogy „Az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az ahhoz kapcsolódó vevői jog feltüntetésével kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni”. A szövegből félre nem érthető, hogy az ingatlan-nyilvántartásba többé nem tényt, hanem jogot jegyeznek be. Ez fejezi ki azt, hogy a bejegyzés a vevő dologiasított jogvédelme. (Az ítélkezési gyakorlatban előfordult olyan megközelítés is, hogy a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzése az eladó jogát védi attól, hogy a tulajdonosként még be nem jegyezett vevő a jövőbeli tulajdonjogáról rendelkezzen.)

Az sem kizárt, hogy a megállapodás szerinti tulajdonjogfenntartás nem a vételár egészének, hanem csak egy részének megfizetésig tart.

nevezi a várományi tulajdonjog csorbíthatatlanságához fűződő jogot.

A szabály egyértelművé teszi, hogy a tulajdonjog-fenntartás intézménye nemcsak az eladó vételárhoz fűződő jogát biztosítja, hanem a vevő tulajdonszerzéshez fűződő jogát is. A Ptk. 6:1. § (3) bekezdés azonban e körben is azt jelenti, hogy a felek megállapodhatnak eltérően is.

Ami­megszűnik

Az új Inytv. 2024-es hatálybalépésével megszűnik az a szabály, hogy „A bejegyzést –ha jogszabály rendelkezéséből vagy a felek megállapodásából más nem következik –annak kell kérnie, aki ezáltal jogosulttá válik. Kérheti a bejegyzést az is, akinek ez bejegyzett jogát érinti.” (Inytv. 26. § (7) bek.) Az új szabály az, hogy „Jogok, tények

bejegyzésére irányuló eljárás a (2) bekezdésben foglalt kivétellel a jog vagy tény bejegyzésével közvetlenül érintett valamennyi személy közös kérelme alapján folytatható le” (új Inytv. 44. § (1) bek.). A (2) bekezdés szerinti kivétel a jog vagy tény törlése. Ez a jog vagy tény jogosultjának egyoldalú kérelmére is teljesíthető, ha az Inytv. végrehajtása megalkotásra kerülő kormányrendelet eltérően nem rendelkezik.

megfizetése. Az sem kizárt, hogy a megállapodás szerinti tulajdonjog-fenntartás nem a vételár egészének, hanem csak egy részének megfizetésig tart. A tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényének feljegyeztetése úgy, hogy az ingatlan-nyilvántartásból kiderüljön a fenntartás időtartama vagy megszűnésének időpontja, elviekben eddig sem volt kizárt. Ügyletkockázati okokból azonban nem volt jel-

Csak­közös­kérelem­alapján

Az említett Ptk.- és Inytv.-szabályokból kiolvasható, hogy a vevői jog bejegyzése csakis közös kérelem alapján történhet. Ettől eltérő megállapodás kizárt, ugyanis az új Inytv. 44. § (1) bekezdése nem a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabálya (vö. Ptk. 6:1. § (3) bek.), hanem kógens közigazgatási norma.

Az új szabályok szerint is igaz, hogy a vevői jog bejegyezhetőségéhez is szükséges az eladó egyoldalú rendelkezési nyilatkozata, a bejegyzési engedély (új Inytv. 32. § (1) bek.). Ez nyilvánvalóan elkülönül a tulajdonjog-bejegyzési engedélytől, hiszen a vevői jog értelme éppen az, hogy a tulajdonjog a fenntartás miatt még nem jegyezhető be. Ez a bejegyzési engedély is megadható szerződéses okiraton kívül.

És­a­tulajdonjog­fenntartása?

A tulajdonjog-fenntartás időtartamáról a Ptk. 2024 februárjától is csak annyiban szól, hogy a vételár későbbi megfizetéséig tart. Mint ahogy nem kizárt, hogy a felek nem vagy nem csak a vételár okán állapodnak meg tulajdonjog-fenntartásában, az sem kizárt, hogy a fenntartás előbb vagy később érjen véget, mint a vételár

lemző, hogy a felek ebben és ennek bejegyeztetésében megállapodnak.

A tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényének feljegyzése a hatályos szabályok szerint csak a vevő törlési engedélyével vagy ítéleti úton lehetséges. Ez a vevői jog esetében sem fog változni, de kormányrendeleti szinten, az Inytv.-Vhr.ben elhelyezve várható az a hasznos szabály, amelynek értelmében a vevői jog a felek megállapodásában meghatározott idő, de legfeljebb öt év elteltével kérelemre törölhető, vagy a hatóság kérelem nélkül, a hivatalbóli törlés szabályai szerint intézkedik. A tervezet szerint ehhez az eladó (a bejegyzett tulajdonos) egyoldalú kérelme is elegendő.

A­széljegyzés­követelményei Mivel a függőben tartás intézménye 2024 februárjától megszűnik, nagyon fontos szabály, hogy az ingatlanügyi hatóság azokat az eljárásokat hivatalból felfüggeszti, amelyek a vevői jog széljegyzését követő hat hónapon belül indulnak. A későbbi beadványok alapján indult eljárásokat tehát – hacsak ennek egyéb oka nincs – nem hat hónapra függesztik fel, hanem csak a vevői jogi kérelem érkezésétől számított hatodik hónap végéig. Ha a vevői jogi kérelem széljegyzését követő

hat hónapon belül egy másik vevői jogi kérelem érkezik, mindez rá is igaz. Ezeknek az eljárásoknak a felfüggesztési tartama attól függ, hogy mennyi van még hátra a vevői jogi kérelemmel induló hat hónapból. Mivel a felfüggesztés feltétele a vevői jogi kérelem érkeztetése (és nem elbírálása), a felfüggesztés nem függ a vevői jogi kérelem elintézésétől. Ha azonban a vevői jogi kérelmet időközben elutasították, az ezt követően érkezett kérelem alapján indult eljárást akkor sem lehet az itt ismertetett okból felfüggeszteni, ha a hat hónap még nem telt el.

A­tulajdonjog-fenntartással­történőeladás

Az Inytv.-Vhr.-tervezet részben eltér attól a most hatályos szabálytól, hogy a tulajdonjog-fenntartással történő eladás feljegyzett tényének hatálya azonos a szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilaloméval (hatályos Inytv.-Vhr. 32. § (2) bek.). Ez a hatály csak a vevői jogi kérelem széljegyzését követő hetedik hónap első napján kezdődik. Hat hónapon belül a vevői jogi bejegyzésnek nincs ilyen hatálya, és ez azt is jeleni, hogy az elidegenítési és terhelési tilalmi hatály akkor is a kérelem széljegyzését követő hat hónap elteltével következik be, ha bármely oknál fogva a vevői jogot hat hónap elteltével jegyzik be. A hatály visszamenőlegessége nem okoz gondot, hiszen a hatodik hónap végéig az utóbb indult eljárások fel vannak függesztve, a kérelmeket nem bírálják el, utóbb pedig az elidegenítési és terhelési tilalmi hatály okán az elintézésre csakis a jog jogosultjának hozzájárulásával kerülhet sor. Mivel a tulajdonjog-fenntartás vevői jogként kerül bejegyzésre, az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának a vevő minősül.

Az új Inytv. a végrehajtási rendelet várható szabályait azzal alapozza meg, hogy kimondja: „Az ingatlanra vonatkozó jogok, tények bejegyzése iránti eljárást az ingatlanügyi hatóság felfüggeszti: […] b) ha a kérelem, bírósági elrendelés vagy hatósági felhívás beérkezését megelőzően tulajdonjog-fenntartáshoz kapcsolódó vevői jogot jegyeztek be a tulajdoni lapra a tulajdonjog-fenntartáshoz kapcsolódó vevői jog bejegyzése iránti kérelem ingatlanügyi hatósági benyújtásától számított legfeljebb hat hónapos határidő elteltéig” (48. § (1) bek.). 

Mi lehet az ügyvédi közvetítők szerepe, és féljünk-e tőlük?

A Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége 2021. április 19. napján a MÜK Szakmai Bizottság előterjesztésére egy albizottságot hozott létre egyebek között az ügyvédi tevékenység közvetítésével kapcsolatos követelmények megfogalmazására, előkészítésére. Az ezzel kapcsolatos munkát az Ügyvédek Lapja 2022/4. számában dr. Becker Tibor, az albizottság elnöke is említette. (Az albizottság előterjesztését a Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége még jelen kézirat lezárásáig nem tárgyalta meg.) A cikk célja, hogy megvizsgáljuk, miért is válnak egyre inkább megkerülhetetlen szereplőkké a közvetítők az ügyvédi szolgáltatások piacán, és milyen kockázatokkal járhat mindez az ügyvédi szakma egésze számára. A megoldást nem próbáljuk megtalálni, és a fenti albizottsági javaslat ismertetése sem célunk.1

1.­Az­ügyvédi­közvetítők­és­felhajtóktilalma­és­ az­internetes­közvetítőkértelmezése

Az ügyvédi szakma kezdettől fogva igyekezett kerülni annak látszatát, hogy szolgáltatásai ugyanolyan piaci, kereskedelmi jellegű szolgáltatások volnának, mint bármi más, hétköznapi szolgáltatás. Évszázadokon át az ügyvédi munka ellenértékét munkadíjnak sem lehetett nevezni, igyekeztek maximalizálni a mértékét, majd különféle szolgáltatásnyújtási és kereskedelmi jellegű korlátozásokkal is ki kellett hangsúlyozni az ügyvédi szolgáltatás egyedi jellegét.

Természetesen mindennek jó oka volt és van. Ma mindezt leginkább az ügyvédi szolgáltatás igazságszolgáltatásban betöltött sajátos szerepére utalva magyarázzák – hasonlóan ahhoz, hogy egy demokratikus jogállamban maga az igazságszolgáltatás sem redukálható piacgazdasági kérdéssé. A díj meghatározásával, kifizetésével kapcsolatos korlátozások szerves, meghatározó részét képezték az ügyvédi működéssel kapcsolatos sajátos szabálytömegnek, az ügyvédi etikai szabályoknak. A díjazással kapcsolatos szabályok ma is legalább annyira az etikai, deontológiai szabályok lényegét képező előírások, mint az olyan szabályok, hogy egy ügyvéd a bíróság előtt miként kell hogy viselkedjen.

Ilyen szabály a 6/2018. (III. 26.)

MÜK-szabályzat 11.13. pontja szerint, hogy az ügyfélszerzés tisztességtelen formája az,

ha az ügyvéd ellenszolgáltatás fejében közvetítőt, felhajtót vesz igénybe. Mindez nem hazai sajátosság: ugyanez a tilalom megtalálható uniós szinten is. Lásd az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsának (CCBE) a határokon átnyúló jogi szolgáltatásokat szabályozó, az Európai Unió Ügyvédeinek Etikai kódexe 5.4.2. pontját: „Az ügyvéd nem fizethet semmiféle díjat, jutalékot vagy más fizetséget azért, hogy egy ügyfelet hozzá irányítottak.”

Míg a hazai szabályozás teljes mértékben harmonizál az uniós elvárással, addig láthatjuk, hogy ez a szabályozás az unión túl már korántsem ilyen egységes. Például az International Bar Association (IBA) etikai alapelvei (International Principles on Conduct for the Legal Profession 10.3. pontja) csak óvatosan annyit mond ki, hogy az ügyvédnek figyelemmel kell lennie arra, hogy bizonyos országokban az ügyvédek nem fizethetnek díjat egy másik ügyvédnek vagy harmadik félnek azért, mert munkát közvetítettek ki számára.

Az ügyvédi működés azonban ugyanúgy változásnak van kitéve, mint a társadalom egésze. A reklámozási szabályokhoz hasonlóan a díjazással kapcsolatos részletszabályok esetén is indokolt, hogy időről időre hozzáigazítsák az akkor társadalmilag szokásos működéshez és az ügyfelek igényeihez.

A fenti tilalmak igen tágan értelmezhetők, és idővel változó az is, hogy ki vesz részt abban a folyamatban, amelyben az ügyfél eljut az ügyvédig. Változhat tehát, hogy mit tekintenek közvetítőnek, mit tekinthetnek reklámnak, mi lehet félrevezető, agresszív vagy zaklató, és mire néznek úgy, hogy csökkenti a közbizalmat.

E szabályokat azonban nem szabad automatikusan a legtöbb ember vagy a leghangosabban követelt igényekhez igazítani, a felülvizsgálatok során elkerülhetetlen, hogy megpróbáljuk megérteni az egyes szabályok mögöttes indokait, és hogy a felvetett módosítások esetleg milyen nemkívánatos hatásokkal is járhatnak.

Ebben az írásban elsősorban azt igyekszünk vizsgálni, hogy a különféle internetes közvetítői tevékenységek miként érinthetik hátrányosan az ügyvédi működést, mire lehet még ráhatásunk, és hol számítsunk nehézségekre.

2.­Milyen­internetes­közvetítőkérdekesek­ az­ügyvédi­piac­számára?

Maga az internetes közvetítő egy nem létező fogalom – csak a cikk kedvéért használjuk, hogy összekössük a hazai ügyvédi

Dr.­Homoki­Péter­ügyvéd,­Budapest

etikai szabályzat szóhasználatát (11.13.: közvetítő, ügynök) és a 2000/31/EK-irányelvet átültető 2001. évi CVIII. törvény közvetítő szolgáltató szóhasználatát.

Ha a cél az ügyvédek védelme, akkor mindenkit internetes közvetítőként kellene kezelni, akinek eszköze van arra, hogy bármilyen üzleti vagy műszaki célból befolyásolja az ügyvédi szolgáltatás nyilvános nyújtását.

jelenti, tevékenységük elemének tekintik a személyes megkeresést (a személyes megkereséssel történő tevékenységnépszerűsítést), de nem értik ügynök vagy felhajtó alatt a szakmai jegyzéket, reklámügynököt, marketingtanácsadót. Internetes közvetítők esetén a személyes megkeresés természetesen fogalmilag kizárt, de a tilalmazott ügynöki tevékenység online környezetben így is feltétlenül újraértelmezést igényel.

Az internet veszélyekkel teli sötét erdejében az ügyvédeket az internetes közvetítő segíti. A kamara szerepe: felhívni a figyelmet a leselkedő veszélyekre.

Jelképesen az ügyvédek kimerészkednek abba a sötét, veszélyekkel teli, öreg erdőbe, amely a mai internetet jellemzi, és az, aki segíti őket ebben, akiben meg kellene bíznunk, az lesz az internetes közvetítő. A kamara szerepe e körben egyelőre csak annyi, hogy ha megvédeni nem is tudja az ügyvédeket, legalább hasznos tanácsot adjon, milyen veszélyek leselkednek rá.

Az internetes közvetítő fogalmát csak azért vizsgáljuk a különféle jogszabályok felől is nézve, hogy lássuk, hol milyen segítséget remélhetünk a kamarai etikai szabályzattól és a külső szabályozó eszközöktől, elsősorban a tárgybeli uniós rendeletektől.

Az ügynök vagy közvetítő kifejezés a hazai jog különféle területein mást és mást jelent, sajátos értelme van polgári jogban, és sajátos tartalma például biztosítás vagy pénzügyi termékek közvetítése esetén, megint más a jelentése ingatlanközvetítéskor stb. A hatályos polgári jogi szabályok szerinti közvetítői szerződés szerinti tevékenység lényege, hogy „a közvetítő a megbízója és harmadik személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenységet” folytat. Az ügynök és a közvetítő kifejezést azonban nem érdemes most pontosan elhatárolnunk, hiszen a polgári jogitól alapvetően eltérő jelentéseket fogunk használni.2

A MÜK etikai szabályzatának „közvetítő, felhajtó” fogalmával kapcsolatosan jelentős segítséget nyújt a GVH Vj180/2004/32. számon közzétett döntés, illetve az abban dokumentált ügyvédi kamarai válaszok.3 Ebben a döntésben a kamarai nyilatkozat szerint az ügynök és a felhajtó lényegében ugyanazt a fogalmat

A közvetítő szolgáltató (intermediary service provider) kifejezést az elektronikus kereskedelmi irányelv4 egyedi tartalommal töltötte ki, a polgári jogi ügynök fogalmától teljesen függetlenül. Itt nincs hely arra, hogy részletesen írjunk általánosságban az irányelvet e körben felváltó digitális szolgáltatási rendelet5 szerinti közvetítők főbb típusairól, szerepükről és szabályaikról, ezért ezzel kapcsolatosan csak utalunk a https://homoki. net/2023/01/26/kozvetito_szolgaltatok_ draga_uj_ruhaja.html címen elérhető önálló cikkre. Aki nem kívánja a részletes cikket elolvasni, annak figyelmébe ajánljuk a digitális szolgáltatásról szóló rendelet által kibővített közvetítő szolgáltató fogalmat és a rendelet 12–15. cikkeit.

Hangsúlyozni kell, hogy a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet szerinti közvetítő szolgáltató fogalom is csak azért fontos számunkra, hogy lássuk, milyen területen milyen külső (nem kamarai) szabályozási eszközökre támaszkodhatunk, milyen új szabályozói lépésekben bízhatunk. Ugyanis ha egy internetes közvetítő tevékenysége a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet hatálya alá tartozik, ott legalább elvi lehetőség lesz fellépni a nem szabályszerűen működő közvetítő szolgáltatókkal szemben.

Az ügyvédek által igénybe vehető keresőszolgáltatások (értve ez alatt a szaknévsorokat, szakmai jegyzékeket, ügyvédi névsorokat, ajánlóoldalakat) az egyik legfontosabb közvetítői kategóriák az ügyvédség jövője szempontjából, akkor is, ha nem akarnak rajtuk megjelenni vagy reklámozni. Ezek a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet alapján

is közvetítő szolgáltatónak minősülnek, ezen belül pedig a tárhelyszolgáltatók körébe tartoznak.

Technikailag szintén a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet szerinti hosting (tárhelyszolgáltató) körbe tartoznak a reklámtartalmat is kiszolgáló, biztosító hirdetési szolgáltatások is.6

A digitális szolgáltatásokról szóló rendelet szerinti online platform is egy tipikus közvetítői forma. A rendelet meghatározása szerint7 ezek olyan tárhelyszolgáltatások, amelyek a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére információkat tárolnak és egyúttal nyilvánosan terjesztenek is.

Ezt praktikusabb azonban úgy lefordítani, hogy a platformok legalább a két, egymástól független felhasználó közötti interakciót segítik elő, legalább kétrétegű a szolgáltatás: akár úgy, hogy közösségi hálóként felhasználóik egymás közötti kommunikációját teszik lehetővé, akár úgy, hogy a platformhasználóknak lehetővé teszik, hogy üzleti szolgáltatásokat nyújtsanak további végfelhasználóik (ügyfeleik) számára.

Tehát valamilyen internetes tevékenységben segítik a szolgáltatás igénybe vevőjét, és összekötik őt az interneten a saját ügyfeleikkel. Ez a közvetítési, összekötési segítség lehet egy egyszerű műszaki jellegű segítség is, de a közvetítők olyan izgalmasabb kiegészítő funkciókat is elláthatnak, mint az időpontfoglalás vagy a reklámozás elvégzése (szöveges, képi, videó, alkalmazásbeli stb.)8 Az online platformok közé sorolják a közösségiháló-oldalakat és az online piactereket is.

(A fent kiemelteken kívül természetesen olyan közvetítő szolgáltatók is vannak, mint a domainnév-nyilvántartók, -regisztrátorok és kiszolgálók, vagy az internetes hozzáférési szolgáltatók, de ezeket nem tárgyaljuk a cikkben, mert szolgáltatásaik az utóbbi húsz-huszonöt évben az ügyvédi működés szempontjából kiszámíthatónak bizonyultak, és nem is várható nagy változás e téren.)

A leginkább veszélyes internetes közvetítők azok, amelyek úgy tudják saját előnyükre fordítani a változó működési környezetet, hogy az korlátozza az ügyvédi szakma megszokott függetlenségét akár műszakilag, akár gazdaságilag. Előfordulhat, hogy egy, számos felhasználóhoz, potenciális vagy tényleges ügyfélhez hozzáféréssel bíró online platform úgy kívánja ki-

közvetíteni az ügyvédi szolgáltatásokat, hogy az ügyvédi függetlenség és az ügyvéd-ügyfél közötti kapcsolat sérüljön. A legtöbb platform gazdasági célja, hogy közvetlen hozzáférése legyen az ügyfelekhez, a platform mögé pedig minél több szolgáltatásnyújtót bevonjon, és egy bizonyos gazdasági erő elérése után már úgy mutatja be a szolgáltatókat az ügyfeleknek, hogy minél kevésbé legyen hangsúlyos a szolgáltató konkrét személye – vagy akár meg sem jeleníti őket, ha nem muszáj.

Ezért erre a 6. fejezetben még vissza kell térnünk.

Az internetes közvetítők köre nem zárt kör, az internetes működés jellemzőinek változásával, a használati szokások módosulásával ez is állandóan változik. A különféle mesterségesintelligencia-jellegű szolgáltatások elterjedésével szükségszerűen átalakul a közvetítő szolgáltatók szerepe, funkciója és potenciálja is.

3.­A­CCBE­ útmutatója az­online­jogiplatformok­használatáról

Az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa (CCBE) 2018-ban, azaz közel öt évvel ezelőtt közzétette tárgybeli útmutatóját.9 Az útmutató az online platformokat kétoldalú piactérként határozta meg, hangsúlyozva a platformok szükségszerűen ügyfél-ügyvéd közötti közvetítő jellegét.10

Az útmutatóban a platformok három fajtáját nevesítették külön: az ügyvédinévjegyzék-típusú platform, az ügyvédiajánlóoldal-típusú platform és az olyan oldalak, amelyek saját maguk is ügyvédi szolgáltatást (vagy egyes országokban annak minősíthető funkciókat) is nyújtanak. (Az útmutató ez utóbbi kategória alá sorolta a jogi tárgyú gyakori kérdések oldalakat, a jogi tárgyú chatbotokat és a dokumentum-összeállítási szolgáltatásokat is.) A szerzők kiemelték, hogy a platformok tényleges működése a célokon kívül nagyban függ a bevételszerzés kialakított modelljétől is (például díjhoz kötött ügyvédi megjelenés vagy ügyfél által fizetett díj, tranzakciókra épülő díjazás stb.).

Az útmutató példálózó jelleggel felsorolja, hogy a CCBE alapelvei közül melyik értékeket érintheti egy jogi platform használata, így mire kell az ügyvédnek figyelnie – azon túl, hogy a jogszabályokat és az etikai szabályokat is betartsa a platform használata során.

A kiadvány első helyen hangsúlyozza az ügyvédi függetlenség és az ezzel összefüggő ügyvédi hivatás méltóságának veszélyét. A hagyományos online platformok ugyanis komolyan be kívánnak avatkozni az ügyvéd-ügyfél közötti kapcsolatba, beleérte akár azt is, hogy vitarendezőként lépjenek fel, minőségbiztosítási címen felügyeljék a nyújtott szolgáltatás egyes jellemzőit, tartalmát, a fizetett díjakat.

Ugyanilyen kiemelt etikai kockázat az ügyvédi titok megsértése akár a platformon tárolt ügyféladatok biztonságának ügyében, akár az ügyvédi adatok platform

működési módjára tekintettel nem lehet a jogszabályoknak és az etikai szabályoknak megfelelően használni (például az ügyvéd nem tud közvetlen kapcsolatot létesíteni az ügyféllel), akkor az ügyvéd felelősséggel tartozik azért, hogy ténylegesen ne használja a platformot. Az ügyvédi titok védelme érdekében javasolja az útmutató, hogy az ügyvéd aktívan szerezzen be a platformszolgáltatótól a tárolt ügyvédi titok felhasználásával kapcsolatos minden lényeges feltételt, beleértve a tárolás biztonságát és az adatok esetleges (más célú) újrahasznosításának szolgáltatói lehetőségét is.

általi, saját célú újrahasznosítása során.

Az útmutató kiemeli, hogy online platform használata esetén az ügyvédnek nem mindig van lehetősége ügyfele személyazonosságának megbízható ellenőrzésére sem, és sérülhet a szabad ügyvédválasztás elve is, ha a kiválasztást maga a platform végzi el az ügyfél helyett.

Végül az etikai szabályok kapcsán azt is hangsúlyozza a dokumentum, hogy egyes jogi platformok használata során az ügyvédek megsérthetik a reklámozásra vonatkozó tilalmakat (a tisztességtelen vagy megtévesztő reklámra vonatkozó tiltásokat), illetve a közvetítői díjazással kapcsolatos tiltásokat (díjmegosztás, jutalékos díj).

Az ügyvédi etikai szabályok bemutatását követően az útmutató néhány ajánlást is tesz azzal kapcsolatosan, mire érdemes felhívni a kamaráknak az ügyvédek figyelmét. Ilyen ajánlás az, hogy ha az adott platform

Az útmutató hangsúlyozza az ügyvédek felelősségét abban is, hogy az általuk használt platformokon az ügyvéd végzettségével és képesítéseivel kapcsolatos információk helyesek legyenek, és ne legyen félrevezetők.

Külön fejezetben vizsgálja az útmutató, hogy az egyes platformok esetén miként kapcsolódik a díjazási modell az egyes nyújtott szolgáltatási típushoz.11 Így ha a platform célja az, hogy ügyfelekkel kösse össze az ügyvédet, akkor jóval nagyobb az esélye annak, hogy a fizetendő díj az ügylet értékével fog összefüggeni.

Ezzel összefüggésben hivatkozik az útmutató a holland helyi kamarai elnökök által az online platformok kapcsán korábban kibocsátott útmutatóra, miszerint az ingyenes, fix díjas és kattintások alapján fizetett díjazású platformot tartják csak elviekben is összeegyeztethetőnek az ügyvédi etikai

szabályokkal, míg az adott ajánlásokért, az elvállalt ügyekért vagy az ügyvédi díj százalékában megállapított díjakat már nem.12

Az útmutató e körben hivatkozik az Európai Unió Bíróságának C-119/09. döntésére:13 a bíróság ebben rögzítette, hogy az ügynöki tevékenység „az információközlés olyan formáját képezi, amely újabb ügyfelek felkutatására irányul”, magában foglalja „a szolgáltató és az ügyfél közötti személyes kapcsolatfelvételt”, ezáltal a „kereskedelmi tájékoztatás” a 2006/123 (szolgáltatási) irányelv 4. cikk 12. pontja szerinti fogalma alá tartozik, így teljes tilalma14 a szolgáltatási irányelvvel ellentétes szabályozás. Erre hivatkozva az útmutató szerint az ajánlásokért fizetett olyan díjak, amelyek során nem kell ügyvédi titkot feltárni (mert a díjfizetés nem függ a megbízás tényleges létrejöttétől, sikerétől vagy a beszedett díjtól), nem ütköznek szükségszerűen az etikai elvárásokba.15

Az útmutató a jogi-állami jellegű problémákon (irányadó jog és joghatóság, kormányzati hozzáférés) túl kiemeli a már részben hivatkozott olyan adatvédelmi-informatikai problémákat is, mint az adatalanyok profilozása vagy az adatok újrahasznosítása és az ügyvédi adatok exportálásának lehetősége.

Az ügyvédi névjegyzék és az ezzel öszszefüggő, az ügyvédajánló termékekkel kapcsolatban az útmutató megemlíti a rangsorolási kérdést, és javaslatot tesz arra, hogy az ügyvédek, mielőtt egy ilyen ügyvédi ajánlóoldalt alkalmazni kezdenek, milyen szempontokat vizsgáljanak meg: milyen szempontokon (például ügyfélvéleményeken) alapszik a rangsorolás, menynyiben veszik figyelembe ennél a reklámjellegű díjakat, az ügyvéd és ügyfél közötti vitarendezésben részt kíván-e venni a platform szolgáltatója, mennyire átlátható az ügyfelek felé kínált díjazás.

4.­A­„többnyire­kívánatos”­onlineközvetítők­okozta­veszélyekről

A CCBE útmutató ismertetését követően nézzünk néhány gyakorlati esetet a nem ügyvédspecifikus közvetítői problémákról, veszélyekről. A konkrét problémák kapcsán – a teljesség igénye nélkül – megemlítjük azt is, ha valamelyiket az EU szabályozási úton kezelni próbálja.16

A rövid távú kockázatok közül az egyik legbanálisabb az, ha a szolgáltató az igény-

be vett, leszerződött szolgáltatást úgy módosítja egyoldalúan, hogy arról elvi lehetősége sincs az igénybe vevőnek értesülnie, vagy ha megfelelően értesül is a módosításról, nem tud mit tenni, mert nem tudja a módosításig hozzáigazítani a saját tevékenységét a változáshoz, akár felszámolni az igénybe vett szolgáltatást, és áttérni egy másik szolgáltatóhoz, akár pénzügyi okokból (például hűségidőt, határozott idejű szerződést vállalt vagy kedvezményt kapott), akár műszaki okokból

termékek, szolgáltatók kedvezőbb pozíciója fizetett reklám eredménye lehet, ami azonban sem a keresésben szereplők, sem a keresést végzők számára nem feltétlenül átlátható. Online platformok és online keresőprogramok esetén a rangsorolás vagy az ajánlórendszer működésével kapcsolatban egy általános tájékoztatást kell közzétenni, beleértve a reklám esetleges hatását a rangsorra vagy ajánlásra, és figyelemmel a bizottság által e tárgyban közzétett útmutatóra.22

Az online szolgáltatóknak a szerződési feltételekben tájékoztatást kell adniuk: megszűnés esetén a felhasználó adatait miként lehet kivinni rendszerükből.

(nem tudja a szolgáltatás használatához szükséges adatokat teljes egészében elvinni egy másik szolgáltatóhoz). Az uniós rendeletek minden közvetítő szolgáltató esetén kötelezővé teszik a módosításról szóló értesítést,17 a szerződésmódosításnak pedig – platformok esetén – kellő időt kell biztosítaniuk arra, hogy a felhasználó a saját gyakorlatát a változáshoz igazítsa, és ilyen módosítás esetén felmondásra is lehetőség van.18

Minden közösségi háló felhasználója szembesült már azzal a problémával, hogy a szolgáltatás igénybevételét önkényesen korlátozzák, felfüggesztik, esetleg felmondják. Míg a privát felhasználásnál ez jobbára bosszantó, hivatásbeli felhasználásnál sokkal komolyabb következményekkel járhat. Erre a kockázatra is találhatunk szabályozói választ. A szolgáltatói felfüggesztéssel, korlátozással vagy felmondással kapcsolatos szerződési feltételeket közzé kell tenni,19 ilyen felmondásról, felfüggesztésről, korlátozásról értesíteni kell a felhasználót,20 és online-platform-szolgáltatások esetén a felmondásra egy minimum 30 napos határidő is irányadó. Szintén csak az online platformok esetén irányadó garancia, hogy már a szerződési feltételeikben tájékoztatást kell adniuk arról, hogy megszűnés esetén milyen felhasználói adatokat miként lehet és kivinni a rendszerükből.21

Összehasonlító és kereső funkciójú oldalak esetén gyakran sejteni sem lehet, hogy mi alapján sorolják vagy ajánlják az egyes találatokat, szolgáltatókat. Egyes

Komoly hátrányt jelent a felhasználóknak az is, ha az online platform nem biztosítja az átlátható panaszkezelést, vagy egyoldalúan olyan vitarendezési szabályokat határoz meg – alternatív vitarendezés vagy mediáció címén –, amely a platformszolgáltató számára előnyös. Bár a tisztességes eljáráshoz való jogot ezek a kikötések nem érintik, de a más országban letelepedett platformszolgáltatókra figyelemmel ez a gyakorlatban mégis járhat olyan hatással, hogy a felhasználó ténylegesen nem fordul sem bírósághoz, sem más vitarendezési fórumhoz.

A rendeleti szabályozások online platformok esetén kötelezővé teszik a belső vitarendezés szabályozottságát,23 ezenkívül újabb, speciálisan e célt szolgáló vitarendező fórumokat kívánnak felállítani.24 Az üzleti online platformok és keresőszolgáltatások esetén arra is lehetőség volna, hogy a tagállamok által kijelölt állami vagy képviseleti, érdekvédelmi szervek a rendelet előírásainak be nem tartása miatt (kollektív igényérvényesítési jelleggel) keresetet nyújtsanak be. Egyelőre Magyarország erre jogosult szervezetet nem jelentett be, de akár az ügyvédi kamarák is lehetnének ilyen szervek.

Az online platformok esetén is gyakran találkozhatunk olyan megoldásokkal, amelyek a felhasználót akár tudattalanul is, de arra ösztönzik, hogy valami olyat tegyen vagy ne tegyen, ami számára hátrányos. Ilyen lehet, hogy például míg egy szolgáltatásra előfizetni nagyon könnyű, addig a szolgáltatás lemondása vagy akár az ismétlődő bankkártyás terhelés leállítá-

sa aránytalanul bonyolult, nehézkes, különféle igazolásokhoz kötött. Vagy ilyen, amikor szinte rákényszerítik a felhasználót arra, hogy vegyen egy olyan biztosítást, amire semmi szüksége, mert míg a biztosítás megvétele vizuálisan kiemelt, addig a biztosítás kihagyása alig látható. Szintén ez a helyzet, amikor indokolatlanul siettetik a döntéshozatalt, azt a képzetet keltve a felhasználóban, hogy ha nem dönt nagyon gyorsan, akkor nagyon rossz helyzetbe fog kerülni (például „ezt a szállást éppen most nyolcan nézik, és már csak egy szoba van”.) Ezeket hívják dark pattern felhasználói felületi megoldásoknak. Ezzel kapcsolatosan a nem kisvállalati online platformok esetén az uniós rendelet általános jelleggel megtiltja az ilyen gyakorlatot, nem csak fogyasztók esetére.25

Vannak olyan kockázatok, amelyek kifejezetten akkor jelentkeznek csak, ha a közvetítő szolgáltatóknak már egy adott téren számottevő piaci erejük, befolyásuk van.26

Egy kellő piaci erővel rendelkező platformszolgáltató27 már mondhatja azt a felhasználóinak, hogy az ő platformján használt díjazáshoz képest sem más platformon, sem saját, direkt értékesítés során nem kínálhatja a szolgáltatását kedvezőbb áron. Bár ezzel szemben bizonyos esetekben versenyjogi eszközökkel fel lehet lépni, a gyakorlatot a platformjogi szabályozás nem tiltja, csak átláthatóvá kívánja tenni.28

Előfordul az is, hogy a platformszolgáltató a platformon az üzleti felhasználói által kínált szolgáltatások körében maga is aktív, akár közvetlenül maga is értékesít ilyen termékeket, akár valamely leányvállalat vagy partner útján. Előfordulhat ugyanez a keresőszolgáltatások működtetője esetén is. Ez a gyakorlatban nyilván előnyökkel fog járni a platformszolgáltató számára, hiszen lényegében minden adathoz hozzáfér, amihez a versenytárs üzleti felhasználói hozzá fognak férni – de valószínűleg ténylegesen jóval több adathoz, hiszen ez minden sikeres platform esetén a raison d’être.

Ezzel kapcsolatosan az egyik uniós rendelet szintén csak átláthatóságot ír elő, de maga a magatartás nem tiltott.29 Erre az esetre irányadó az a szabály is, hogy ha az online piacteret működtető platformszolgáltató úgy jeleníti meg az általa közvetített szolgáltatásokat, hogy az átlagfogyasztó azt hiszi, hogy az információt – vagy az ügylet tárgyát képező terméket vagy szolgáltatást (…) maga az

online platform (…) biztosítja”, akkor a platformszolgáltatót már nem fogja megilletni a rendelet szerinti, a közvetítő szolgáltatókat megillető felelősségkorlátozás.

Láthatjuk, hogy az ilyen közvetítő szolgáltatók nem elsősorban rövid távon jelentenek veszélyt a felhasználókra – az igazi veszély hosszabb távon alakul ki, köszönhetően annak, hogy a közvetítés miatt információs aszimmetria alakul ki a felhasználók és az ilyen típusú (platformvagy szélesebb értelemben véve tárhelytípusú) közvetítő szolgáltatók között. A platform az ügyfelekkel kapcsolatos adatokhoz való hozzáféréssel együtt az ügyfelek irányítását is átveszi.

Megszűnik tehát a közvetlen ügy-

az ilyen parazitának is tekinthető közvetítő szolgáltatók igénybevételére.

Jó példa erre a Google Maps jelenlétekre optimalizált helyi szolgáltatások piaca az Egyesült Államokban, és hogy milyen szofisztikált csalások épülnek ma erre.30

Az olyan egyszerűbb, de kifejezetten helyi kötődésű és sürgős szolgáltatások piacán, mint a kertrendezés, fakivágás, kisebb bádogosmunkák (tetőjavítás), autóvontatás, sürgősségi zárcsere, redőnyjavítás, csőtörés- és duguláselhárítás stb. minden helyi szolgáltatónak legfeljebb csak arra van forrása, hogy a saját körzetében biztosítsa az elektronikus elérhetőségét. Azonban a jelenlegi keresési paraméterek – online jelenléti feltételek – mellett úgy

A nagy keresőszolgáltató sikeresen kiszűri, ha valaki egyszerűen úgy próbálja több régióban megjelölni a jelenlétét, hogy csak az egyik helyen van címe.

fél-szolgáltatói kapcsolat, és az eredeti (platformba olvasztott) szolgáltatóknak lecsökken a piaccal kapcsolatban a tudomásukra jutó lényeges információk köre. Ez gyakran azért történik, mert a közvetítő szolgáltatók előnyösek egyes üzleti felhasználók számára: az a dolguk, hogy bizonyos szempontokból leegyszerűsítsék az üzleti felhasználók piaci működését, leegyszerűsítsék számukra a működést.

A végletekig leegyszerűsítve a képletet: minden üzleti platformfelhasználó esetén fennáll az a veszély, hogy az elkényelmesedett üzleti felhasználó legfeljebb bérleti jellegű fix díjat kap a leegyszerűsített szolgáltatásáért, cserébe minden irányítást átad korábbi piaca felett a közvetítő szolgáltatónak (vagy a közvetítő szolgáltatók hálózatának).

5.­A­kényszerből­igénybe­ vett­onlineközvetítők­okozta­veszélyekről

Van egy olyan piaci jellegű kockázat is, amely akkor alakul ki, ha az adott piac szolgáltatói nem képesek vagy nem hajlandók kiépíteni észrevehető online jelenlétet. Bizonyos közvetítő szolgáltatói körök ugyanis aránytalanul jobban képesek erre a jelenlétépítésre, és olyannyira képesek optimalizálni az internetes jelenlétüket, hogy önmagában az ügyfélhez való hozzáféréstől is elzárják a valódi szolgáltatókat, ezáltal a valódi szolgáltatók rá lesznek kényszerítve

tűnik, hogy a megjelenés során jelentős előnyt élveznek azok a szolgáltatók, akik több régióban is jelen vannak.

A nagy keresőszolgáltató sikeresen kiszűri, ha valaki egyszerűen úgy próbálja több régióban megjelölni a jelenlétét, hogy csak az egyik helyen van címe. Ennek következtében viszont azok fognak előnybe kerülni, akik valamilyen módon együttműködnek ebben, akár kényszerűségből, akár saját kezdeményezésre. Rákényszerülnek a szolgáltatók a koordinációra.

A leginkább tisztességes esetekben ez azzal jár, hogy a koordináló szervezet viszi a szolgáltatónak az ügyfelet, és jutalékkal fölözi le a másik szolgáltató bevételét. (Gondoljunk csak arra, hogy a teljes bevett szállásközvetítő oldalak esetén ez a jutalék 15 százalék vagy – ha javítani szeretnének a láthatóságon – ezt meghaladó, akár 49 százalék is lehet. A helyi szolgáltatók esetén ilyen adatunk nincs, de itt sem jelentéktelen arányról van szó.)

Ilyen feltételek mellett a koordináló egy erős ajánlóoldal pozíciójába kerül, amely problémakört már az előző pontban érintettük a rangsorolás kapcsán. Mivel az online jelenlét kötelező az értékesítéshez, így nem opció ezeknek a kis szolgáltatóknak, hogy ilyen koordináló szervek nélkül működjenek. A szóba jöhető helyi szolgáltatások piacának nagy száma miatt azonban

a koordináló szervek közötti gazdasági verseny önmagában nem tudja megtisztítani a piacot, mert nincs olyan verseny, amely minden településen és minden szakma esetén választási lehetőséget biztosít a kis szolgáltatók számára.

Ezeket a koordináló szerveket azonban nem feltétlenül a legetikusabb üzletemberek működtetik. Sikeres működésük először arról szólt, miként tudják az internetes keresőóriás szabályait a saját előnyükre fordítani. Megtanulták, hogyan tudnak hamis Google Business Profile-okat létrehozni és fenntartani, hogyan tudják minimális költséggel és helyi szereplők bevonásával megkerülni a postai levelezőlapos ellenőrzést vagy a keresőóriás más, olcsó ügyfélazonosítási technikáit. Ma sem kell sokat keresgélni, ha valaki hamis Google-véleményeket szeretne vásárolni, sőt erre is vannak platformok, amelyek összekötik az erre nyitott (valódi) embereket a megfelelő szolgáltatókkal, hogy az alkalmi webmunkások néhány dollárt keressenek.

Ezek a koordinátorok a szolgáltatási színvonal megőrzésében, a felhasználói élmény javításában nem feltétlenül érdekeltek, viszont előfordul, hogy piaci előnyüket bűncselekmény részeként kezdik el hasznosítani.

Rosszabb esetben ugyanis a feljavított helyszíni jelenlétnek hála a tényleges szolgáltatók helyett egy olyan call centerben végződik a telefonhívás, ahol bankkártyás terheléssel előleget kérnek a sürgős teherautó-mentő elindításáért – csak éppen aztán nem küldenek autót. Még rosszabb esetben olyan „szakembert” küldenek zárcserére, akinek a barátai a későbbiekben hívatlanul meglátogatják a helyszínt.

Egyes közvetítő szolgáltatóknak kifejezetten az a mesterségük, hogy az internetes jelenlétet igyekezzenek optimalizálni (SEO mint search engine optimization). Természetesen közöttük is késhegyig menő a piaci verseny, amely többnyire globális. Jól illusztrálja e piaci gyakorlatukat, hogy számos SEO-szolgáltató tesz közzé cikkeket a „nem etikus” optimalizációs eszközökről – nagybetűkkel odaírva a cikk végére, hogy ezeket nem javasolják. Csak éppen ezeket a cikkeket is ugyanazokkal a nem etikus eszközökkel teszik láthatóvá, reklámozzák, mint egész jelenlétüket: jól meghatározott hálózaton belül egymást hivatkozva, hamis értékelésekkel. Ráadásul ha valaki előfizet náluk havi 120 dollárért, ezekről a nem eti-

kus gyakorlatokról is még részletesebb, gyakorlati információkat adnak.

Ezért mondják, hogy az internet e nyilvános és mindenki által legtöbbet használt szegmense egyre inkább egy sötét erdőhöz31 lesz hasonlatos.

6.­Milyen­veszélyt­jelentenek­ az­ügyvédiközvetítők­ az­ügyvédekre?

Az előző fejezetekben írtakat nem nehéz az ügyvédi felhasználásra is vetíteni, de az egyértelműség kedvéért lássunk néhány konkrét következtetést.

Számos országban kizárólag ügyvédek végezhetnek ügyvédi tevékenységet, ez pedig kizárja, hogy az internetes közvetítő vertikálisan teljes egészében kihasználja platformjai előnyét, azaz az ügyvédi szol-

hogy szolgáltatásaik hasznosságát az ügyvédi tevékenységhez kapcsolódó járulékos szolgáltatásokkal növeljék (például az ügyvédi működés támogatása kényelmesebb szoftverekkel vagy a jogi információk terén stb.). Nyilván ez önmagában is felveti az 5. pont végén említett kockázatot: az ügyvédek a kényelemért cserébe önként feladják önállóságuk egy részét a közvetítő szolgáltató javára – viszont ez a saját döntésük.

Kevésbé kívánatos példa, ami az Atlanti-óceán túlpartján történt: egy sikeres szoftverkiadó kifejezetten személyi sérülésekkel (personal injury) kapcsolatos kártérítési ügyekre szakosodott, és hosszú éveken át az ilyen ügyekben eljáró ügyvédek számára biztosított praxiskezelő rend-

gáltatást is saját maga nyújtsa a saját nevében. Ez önmagában azonban gazdaságilag még nem fogja megvédeni az ügyvédeket, főleg nem tartósan, akkor sem, ha a tilalom még hosszú ideig fennmarad. Ettől még világszerte számos olyan gyakorlat működőképes, amely jelentéktelenné teszi az adott ügyben részt vevő ügyvéd azonosságát, személyét és szerepét.

A platformszolgáltatás lényege, hogy minél több információt begyűjtsön az ügyfelekről, ezáltal elszigetelve a tényleges szolgáltatót a piaci információktól, és ezt az elszigetelést a kapcsolódó szolgáltatások piacán is egész jól meg lehet valósítani.

Így a platformszolgáltatók az ügyvédi irodákhoz képest jobb tőkeegyesítő képességükkel könnyen elérhetik azt is,

szert. Majd sok év tapasztalat után megszervezett egy olyan ügyvédi hálózatot, amely kifejezetten személyi sérülésekkel foglalkozó ügyvédeket fogott össze.

Ez is azt az esetet támasztja alá, amikor a közvetítő szolgáltató előnyre tesz szert azáltal, hogy az ügyvédhez képest az ügyvédi működésről (vagy annak egy fontos szeletéről) több adatot képes összegyűjteni, mint maga az ügyvéd. Képessé válhat a platformszolgáltató arra is, hogy a saját üzleti érdekeinek megfelelően minimalizálja az ügyvéd által nyújtott szolgáltatásokat, a kizárólagosság alá tartozó tevékenységet, és természetesen abban is érdekeltté teheti a platform a felhasználók másik kategóriáját, az ügyfeleket, hogy az ügyvédi kizárólagosság csökkentéséért lobbizzanak.

7.­Gyakorlati­példák­ az­ajánlóoldalakra Nézzünk meg néhány élő példát is a fentiekre, hogy most hol milyen ajánlóoldalakat találunk, amelyek kiemelten érdekesek az ügyvédek jövőjét illetően.

Magyarországon jelenleg két komolyan vehető, működőképes ügyvédközvetítő oldalt találhatunk. A külföldi példákhoz képest egyiket sem lehet kirobbanó sikernek nevezni, és valószínűleg nem akkora a magyar piac, hogy az oldalak működtetőinek a sikeres weboldalakra jellemző, folyamatos arculatváltoztatásra lenne erőforrása.

Mindkét oldal tájékoztatást ad a működtető gazdasági társaságról, nyilvános szerződési feltételekkel és árakkal dolgoznak, ennek köszönhetően már önmagukban kimagaslanak a magyar mezőnyből, az egyik oldal még alapvető szinten azt is ellenőrzi, hogy valóban csak ügyvédek regisztrálhassanak ügyvédként. A P2B-rendelet szerinti előírások egyikét sem teljesítik az oldalak.

Mindkettő működésének lényege, hogy a potenciális ügyfelek (az ügyvédkeresők) ingyenesen regisztrálhatnak, az ügyvédoldal is regisztrál, majd a potenciális ügyfelek küldhetnek kérdéseket, illetve kérhetnek ajánlatot jogesetekre, amelyet az adott területen magát jártasnak nevező ügyvéd megpróbálhat megválaszolni, illetve ajánlatot adni. A kiemelt találati pozíciót, ajánlatadási elsőbbséget külön díjfizetés ellenében biztosítják az ügyvédeknek. Az egyik oldalnál ajánlatadásonkénti díj (ajánlatadási keret) is van, a másiknál a jogterületi kiemelésekért kell éves díjat fizetni egészen hasonló mértékben.

Az oldal működtetői igyekeznek kiszűrni a spam ajánlatkéréseket, ezen túl az ajánlatkérés tartalmával nem foglalkoznak, így az ügyvédek döntése, hogy a beérkezett ajánlatkérésre adnak-e ajánlatot.

Olyan ügyvédi ajánlóoldalt tehát nem találhatunk Magyarországon, amelyre azt mondhatnánk, hogy jövőbemutató és nemzetközileg is büszkeségre adhat okot, hogy itt ilyen is van – de már az is nagy szó, hogy van két megoldás, amely tartósan és a piacról működik, mert ez ma már önmagában is érték. „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de…”

A népszerű külföldi ügyvédi ajánlóoldalak többsége ugyanis csak az adott országban bejegyzett ügyvédek számára elérhetők – ha máskor nem, a cím megadásakor kiszűrik a nem oda tartozókat. De vannak

olyan oldalak is, ahol mindenkit regisztrálnak önbevallás alapján, bármifajta ellenőrzés nélkül, ha fizet (például egy ciprusi ügyvédi iroda azt mondja magáról, hogy Budapesten is nyújt szolgáltatást, bármilyen hazai jelenlét vagy partner nélkül).

Az ügyvédkeresési funkció külföldön néha egészen más funkciók szolgálatában jelenik meg, tehát a jogkereső közönség nem feltétlenül ügyvédkereső oldalként fog ezekkel találkozni.

Tipikus, hogy a széles körben közzétett jogi tartalmú cikkek, ingyenes bírósági jogesettárak vagy jogi kérdés-feleletek vezetik át a felhasználót az ügyvédkereső funkcióhoz.32 Ha az ilyen jellegű keresés piaca átalakul például a ChatGPT-szerű szolgáltatások miatt, akkor ez – érthetően – az ilyen jellegű ügyvédi közvetítők szerepét, lehetőségeit is átalakítja (valószínűleg leszűkíti a versenyt).

Az ügyvédkereső funkció azonban szerves részét képezheti az olyan közvetítőoldalaknak is, amelyek nem egyszerűen egy „keresd ki a bajod jogi megoldását” (self-help) oldal mögé bújnak, hanem átfogóan kívánják megszervezni a jogi szolgáltatások nyújtását. Akár úgy, hogy az adott országban jogi szolgáltatásnak nem nevezett dokumentumszerkesztést támogatja a self-help mögött, akár úgy, hogy ügyvédeket közvetít fix díjért úgy, hogy ott lehet az ügyvédért is fizetni.33

Természetesen vannak olyan oldalak is, amelyek ügyvédet ugyan nem ajánlanak, de mindenről azt a félrevezető képet keltik a felhasználóban, hogy a problémát saját maga is jó eséllyel megoldhatja, ha előfizet havi díjas szolgáltatásukra.34

Minél nagyobbak ezek az oldalak, annál félelmetesebbnek tűnnek. Van például egy tucatnyi oldalból álló marketinghálózat, amely mind ugyanazon ügyvédkereső platformhoz vezet:35 a klasszikus keresési felületen és az átalánydíjas munkákat vállaló ügyvédeket gyűjtő felületen kívül vannak aggregáló „jogi önsegítő” oldalak, ahova a beírt kérdések is e közös kereső adatbázishoz vezetnek. Itt nemcsak arról van szó, hogy ez a céghálózat az ügyvédi marketinget a maga teljességében képes lefedni, de az ügyvédeknek a leadek biztosításán és kezelésén (lead/intake management) a praxiskezeléshez is nyújt platformot,36 ami a bírósági ügyektől a számlázáson át sok mindent lefed.

A névjegyzékben szereplés feltétele többségében egy időszaki (éves vagy havi) fix díj megfizetése,37 de akad továbbított ajánlatkérésenként fizetendő díj is (pay-per-lead) 38

8.­Gyakorlati­példák­a­szabadúszókatkiközvetítő­oldalakra

Olyat is találhatunk, amikor az ügyvédek platformbeli együttműködését nem az ügyvédkeresők és az ügyvédi marketing köré szervezik.

Az egyik ilyen, amikor a platform kiindulási pontja első ránézésre egy ügyvédi hálózatnak tűnik. Az angol barristerek esetén évszázados múltja van annak, hogy úgynevezett chamberekbe (jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetbe, mondhatni munka- vagy rezsiközösségbe) tömörülnek, ahol a bevételük egy jelentős hányadát a közös adminisztratív és bérleti feltételek megteremtésére fordítják, beleértve a szoftverek és jogi adatbázisok beszerzését, valamint az adminisztrációt végző asszisztenseket (law clerk) biztosítását.

Többen ennek az informatikai megfelelőjét próbálták megvalósítani.39 Azonban ez csak első ránézésre ügyvédi együttműködő hálózat, valójában itt is platformról van szó, csak más az ügyféloldal. Az ügyvédkeresők a professzionális rétegből kerülnek ki, mert a jogi osztályok kiszervezési igényét kötik össze a platformra jelentkező szabadúszó ügyvédekkel, ügyvédasszisztensekkel, igény szerint biztosítva ez utóbbiak projektre vagy csoportokba történő önszerveződését is.

Végül érdemes egy példát bemutatni arra is, hogy mivel jár, ha az ügyvédek már annyira szabadúszók, hogy nem is más ügyvédek között hirdetik a szolgáltatásukat, hanem közvetlenül azokon a legnagyobb látogatottságú felületeken, ahol a grafikus tervezőtől és szövegírótól kezdve a jógatanáron, a narrátoron át a weboldalkészítőig mindent lehet találni.40

Itt találkozhatunk például egy pakisztáni ügyvédkollégával, aki vállalja, hogy 20 euróért két napon belül leszállítja a GDPR adatkezelési és cookie-tájékoztatót és felhasználási feltételeket, bármely országról legyen szó. Vagy a másik, aki nemes egyszerűséggel bármely ország üzleti jogi kérdésében vállal tanácsot adni ugyanezért az összegért, sőt további 15 euróért még aláírt jogvéleményt is küld. Ez nem pakisztá-

ni sajátosság természetesen: vannak amerikai ügyvédek is, akik nem ennyire olcsók, mert 15 euróért csak egy egyoldalas szállítási feltételt hajlandók elkészíteni. Ám 115 euróért már ők készítenek általános szerződési feltételeket, szerzői jogi felhasználási feltételeket és a GDPR szerinti adatvédelmi feltételeket is, ugyanígy két napon belül. Az ügyfelek visszajelzései alapján láthatjuk, hogy ezeket a szabadúszó ügyvédi szolgáltatásokat magyarországi ügyfelek is igénybe veszik.

Tehát az ügyvédi ajánlásokat és az ügyvédi feladatok kiközvetítését végző oldalak között igen jelentős a különbség, nem homogén csoportokról van szó.

Talán azt a következtetést sem túl merész levonni, hogy az ügyvédeknek nem feltétlenül áll érdekükben olyan platformokat használni, ahol ugyan sok a látogató, és hamar kapnak munkát, de a platformon a fő besorolási és keresési szempont a minél alacsonyabb egységár (óradíj vagy dokumentumalapú fix díj), és sehol nem tud szempontként megjelenni az ügyvédi szolgáltatás minősége, legfeljebb a laikus ügyfelek visszajelzéseiben, pontozásaiban. Ügyvédi szemmel nézve tehát ez a probléma nem csak a hazai ingatlan-adásvételi szerződések piacán létezik.

9.­Összesítés

Már a legeldugottabb ország legkisebb ügyvédeinek is egyre nehezebb kimaradniuk az internetes jelenlétből.

Nem arról van szó, hogy legyen-e, lehet-e egy ügyvédnek saját weboldala és a saját nevére utaló domainje. Ugyanis ezek nélkül is ezer és ezer módon szükségszerűen kapcsolódunk az internethez – az is, aki nem szeretne, sőt az is, aki kifejezetten ellenzi megjelenését.

Ha csak szájról szájra adják egy ügyvéd nevét az ügyfelek, az ő nevére így is rá fognak keresni az interneten, a domináns térképalkalmazásokon stb. Akkor is véleményezni fogják a működését, ha nem szeretné, akkor is rangsorolni fogják valahol, ha nem ért egyet vele, és akkor is, ha csak hamis értékeléseket kap fiktív személyektől.

Ha pedig az ügyvédek nem érhetők el könnyen azokon a csatornákon, ahol az ügyfelek ezt igényelnék, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az ügyfél majd egyre inkább megszokja a jogi tárgyú önsegítést, kereséseket és fejlett chatbotfunkció-

kat, gépesített vitarendező mechanizmusokat, mert mindez nem igényli majd kötelező jelleggel ügyvéd bevonását. Önszántából úgyis egyre kevesebb ember használ bírósági eljárást.

Mondhatjuk, hogy ezért az internet mostani „uralkodói”, a keresőóriás és társai a felelősek, és várhatunk megoldást a szabályozóktól. A szabályozásnak való megfelelés költsége biztos,41 de a szabályozás végső sikere bizonytalan.

Mindez nem fog változtatni azon, hogy a fizetőképes emberek az internethez kötött felületeket használják, akármilyen veszélyes helyről is legyen szó. Ha a társadalom műszaki fejlődése és átalakulása ezen az úton marad, egyre fontosabb koordinációs mechanizmussá válik a platformalapú működés,42 és ehhez akkor is igazodniuk kell az ügyvédeknek, ha nem tetszik, és az igazodáshoz a fő partnerek az internetes közvetítők lesznek.

A társadalom által is elvárt internetes jelenlét biztosítása már annyira komplex feladattá vált, hogy ezt az ügyvédek nem tudják saját maguk megoldani, még az ügyvédi kamarák hagyományos támogatásával sem. Így az internetes közvetítők használatát egyszerűen nem lehet megtiltani, és nem lehet e közvetítők használatára olyan feltételeket sem alkalmazni, ami a gyakorlatban nem működőképes, mert ez azonos volna azzal, mintha meg akarnánk tiltani az átalakulást.

A legtöbb, amit tehetünk, hogy a folyamatot a lehetőségekhez képest úgy alakítjuk, hogy az ügyvédek a lehető legkedvezőbb pozícióban maradjanak – az egyelőre még sokrétű – internetes közvetítők között. Ha platformot kell igénybe vennünk, ne hagyjuk, hogy a legnagyobb kényelem vezesse a kezünket. Azokkal működjünk együtt, akik a legkevésbé fosztják meg az ügyvédeket az ügyfelekkel való közvetlen kapcsolattól.

Az internetes közvetítők és ennek részeként a platformszolgáltatók abban érdekeltek, hogy a legszélesebb körre kiterjesszék az interneten meglévő piaci előnyeiket, országhatártól és tevékenységtől függetlenül. A platformokra jellemző hálózati hatás és platform power abba az irányba hat, hogy a platformok törekedjenek a monopolhelyzetre, ami valószínűleg megfosztaná az ügyvédeket meglévő függetlenségük jelentős részétől.

Nem kérdés, hogy az ügyvédek számára az internetes közvetítők jelentik a fő veszélyt az internet sötét erdejében: valakik közülük majd jelentősen csökkenteni fogják az ügyvédi függetlenséget a kamarák legnagyobb igyekezete ellenére is.

Ugyanakkor még nem tudjuk, hogy ki lesz ez, így még nem is késő alakítani a jövőnket, szövetséget, akár házasságot kötve egyes közvetítőkkel. Nagyon nem mindegy, hogy a jövőben az ügyvédek jelentős része egy algoritmizált haknimunkát fog-e végezni minimális díjért, még a magyarországinál is olcsóbb munkaerőkkel versenyezve, egy tengerentúli szolgáltatót gazdagítva, vagy ki tudunk harcolni magunknak kedvezőbb jövőt.

Sajnos az nem opció, hogy nem megyünk ki a sötét erdőből. 

Jegyzetek

1 A hazai ügyvédközvetítői piac gyakorlati tapasztalataival kapcsolatban hálás köszönettel tartozom dr. Németh József budapesti ügyvédkollégámnak.

2 A 2002. évben közzétett Ptk. szakértői javaslat, majd az új Ptk. elfogadása óta itthon polgári jogi értelemben a közvetítő alatt tágabb fogalmat értenek, ami magában foglalja a tartós és az eseti megbízásokra épülő közvetítői tevékenységet is, míg az uniós harmonizáció tárgyát képező ügynök kifejezés alatt az uniós irányelv (86/653/EGK tanácsi irányelv a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról), az azt átültető hazai 2000. évi CXVII. törvény csak az önálló kereskedelmi ügynököt érti, terminológiailag összhangban a német kereskedelmi törvény ügynökfogalmával is (HGB § 84–92c.), azaz lényegében az új Ptk. szerinti tartós közvetítő (6:293–6:301. §) felel meg a korábbi önálló kereskedelmi ügynök fogalmának, de az ügynök szó használata ettől még hazai és nemzetközi szinten is ennél jóval többrétűbb, kevésbé következetes.

3 https://www.gvh.hu/pfile/file?path=/ dontesek/versenyhivatali_dontesek/ versenyhivatali_dontesek/dontesek_2004/print_Vj180-2004_h.pdf.

4 Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól.

5 az Európai Parlament és Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások

egységes piacáról és a 2000/31/ EK-irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet). A cikkben lábjegyzetekben DSA rövidítéssel hivatkozunk rá.

6 Például Google Ads, Yahoo! Gemini, Outbrain stb.

7 3. cikk.

8 Az igazsághoz tartozik, hogy az online platform kifejezést is elérte a népszerűség átka: olyan szolgáltatásokra is gyakran használják, amely nem igazán tér el már jó ideje kialakult működési modellektől. Így nevezhetnek egy webes munkaügyi nyilvántartó alkalmazást is „munkaügyi platformnak” stb. Ezen a túlhasználaton nem segített a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet túlságosan is tág definíciója sem, de ezek a szolgáltatások a cikk szempontjából nem bírnak jelentőséggel.

9 Council of Bars & Law Societies of Europe: CCBE Guide on lawyers’ use of online legal platforms, https://www. ccbe.eu/fileadmin/speciality_distribution/public/documents/DEONTOLOGY/ DEON_Guides_recommendations/ EN_DEON_20180629_CCBE-Guide-onlawyers-use-of-online-legal-platforms. pdf. Hozzáférés 2023. január 21-én.

10 Ugyanott, 6. oldal.

11 Ugyanott, 10. oldal.

12 Ugyanott, 11. oldal.

13 Société fiduciaire nationale d’expertise comptable v Ministre du Budget, des Comptes publics et de la Fonction publique, C-119/09., 2011. április 5-i döntése.

14 „Az 1. cikkben említett személyek [könyvvizsgálók] nem folytathatnak olyan ügynöki tevékenységet, amely a szolgáltatásaik harmadik személyek részére történő kéretlen felajánlására irányul.”

15 Természetesen sem a bírósági döntésből, sem a CCBE-útmutatóból nem következik, hogy a magyar etikai szabályzat 11.13. pontjában foglalt tiltás általában jogszerűtlen volna, és nem is ennek vizsgálata jelen cikk célja. Ettől függetlenül azonban a hivatkozott bírói döntésre a hazai gyakorlat során is figyelemmel kell lenni.

16 A lábjegyezetekben DSA-ként hivatkozunk a digitális szolgáltatásokról szóló rendeletre (lásd a 4. lábjegyzetet), illetve P2B rendeletként az üzleti platform felhasználásra a DSA-nál szigorúbb szabályokat tartalmazó következő rendeletre: az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1150 rendelete (2019. június 20.) az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról. A DSA-t 2024. február 17-től kell alkalmaznia a szolgáltatóknak, a P2B rendeletet már most is alkalmazniuk kell.

17 DSA 14. cikk (2) bekezdés.

18 P2B rendelet 3. cikk (2) bekezdés. Ez a jog hűségidőtől vagy határozott időtartamtól függetlenül megilleti a felhasználót, bár a kapott kedvezmény visszafizetését az elfogadott szabály nem érinti. Fontos, hogy a P2B rendelet csak az online platformok esetén védi az igénybe vevőt, egyéb közvetítő szolgáltató (például csak hostingszolgáltató) esetén nem.

19 DSA 14. cikk (1) bekezdés, P2B rendelet 3. cikk (1) bekezdés (c) pont.

20 P2B rendelet 4. cikk, DSA 17. cikk.

21 P2B rendelet 9. cikk. Természetesen személyes adatok esetén ott az általános adatvédelmi rendelet 20. cikke biztosította elvi exportálási/adathordozhatósági lehetőség is, de ez az esetek nagy részében ilyen problémák megoldásában nem segít (az Európai Parlament és Tanács [EU] 2016/679 rendelete [2016. április 27.] a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK-rendelet hatályon kívül helyezéséről).

22 P2B rendelet 5. cikk, DSA 27. cikk (kisvállalkozók esetén ez nem érvényesül). Lásd a bizottság iránymutatását a rangsorolási átláthatóságról az (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően című közleményét, https://eur-lex.europa. eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52020XC1208(01).

23 P2B rendelet 11. cikk és DSA 20. cikk, a DSA esetén ez a kötelezettség kisvállalkozási online platformok esetén nem irányadó.

24 P2B rendelet 12–13. cikk, DSA 21. cikk.

25 DSA 25. cikk. V. ö.: fogyasztók esetén a 2005/29/EK irányelvvel.

26 A cikkben nem szólunk a kifejezetten a legnagyobb szolgáltatókra vonatkozó speciális szabályrendszerről, amely a platformszolgáltatásaikra is irányadók, lásd az Európai Parlament és Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (digitális piacokról szóló jogszabály), https://eur-lex. europa.eu/eli/reg/2022/1925.

27 Kétségtelenül ilyen például a booking. com hetven százalék körüli részesedése a hazai szállásfoglalások piacán.

28 P2B rendelet 10. cikk.

29 P2B rendelet 7. cikk.

30 Lásd például a https://news.ycombinator.com/item?id=34467714 oldalon erről írt megjegyzéseket, véleményeket. A lenti példákat is nagyrészt ezekre az észrevételekre és a kapcsolódó SEO-ajánlatokra építettük.

31 YANCEY STRICKLER: The Dark Forest Theory of the Internet. https://onezero. medium.com/the-dark-forest-theory-ofthe-internet-7dc3e68a7cb1. Hozzáférés 2023. január 21-én.

32 Például a Thompson Reuters-féle superlawyers.com, justia.com, bestlawyers.com, hg.org stb. Az alapdíjak tipikusan éves 100-300 dollár körül alakulnak.

33 Lásd rocketlawyer.com, legalzoom. com/country/hu.

34 Például a DoNotPay nagyon agresszív, félrevezető, géppel generált tanácsai: donotpay.com/learn/suing-for-assault-2/, donotpay.com/learn/youtube-terms-of-service/.

35 Például a magát Martindale-Avvo Legal Marketing Networknek nevező hálózat, amely többek között ezekből áll: a lawyers.com (klasszikus ügyvédkeresőként), avvo.com (ügyvédkereső és átalánydíjas megbízások, értékelésekkel és saját ügyvédi megjelenési felülettel), nolo.com (self-help aggregátor oldal), drivinglaws.com (kifejezetten közlekedési jogi témájú oldal) termékekből, illetve a Martindale-Hubbel kifejezetten ügyvédi marketingre vonatkozik, a Captorra pedig az ügyfél-ajánlatkérések befogadásának és magának az ügyvédi munkának a technikai támogatása.

36 captorra.com „in-take management” és „case management”.

37 Például a Thompson Reuters-féle superlawyers.com, justia.com, bestlawyers.com, hg.org stb. Az alapdíjak tipikusan éves 100-300 dollár körül alakulnak.

38 Például az említett Martindale-Hubbel.

39 lawclerk.legal és hireanesquire.com.

40 Például fiverr.com.

41 A vizsgált szabályozások járhatnak azzal, hogy néhány év alatt átalakítják a domináns internetes óriásokat egy közüzemi közszolgáltatóvá (mint a vízművek), amelynek fennállását garantálnia kell az államnak, de a többi közvetítő szolgáltatóra irányadó szabályozási költség is jelentősen megnő (mint a távközlési piacon). Az egyre szigorúbb szabályozási költségeket viszont egyre kevesebben tudják piacképesen kitermelni, a ma meghatározó szereplők pedig ezáltal érdekeltek lesznek az egyre szigorúbb szabályozásban, ami nem véletlenül pont az ő működésükhöz igazodik.

42 Lásd erről ZŐDI ZSOLT: Characteristics of the European Platform Regulation: Platform Law and User Protection. (2022) 7 Public Governance, Administration and Finances Law Review, 91. oldal. https://folyoirat.ludovika. hu/index.php/pgaf/article/view/6319. Hozzáférés 2023. január 17-én.

A gazdasági események ellenőrzésének

és az adóellenőrzésnek az elhatárolása A kapcsolódó ellenőrzések problémája

Az adózás rendjének első, átfogó szabályozására először az 1990. évi XCI. törvénnyel került sor. Ahogy akkor a jogalkotó fogalmazott „az adózás rendje az adózók, az állampolgárok millióit érinti, ezért lehetőség szerint egységesnek és áttekinthetőnek kell lennie. A nyitott gazdaság elkerülhetetlenné tette, hogy az átfogó szabályozás a nemzetközi szabályozásban is ismert és követett elvek szerint építkezve tartalmazzon olyan jogi garanciarendszert, amely az alapelvek között rögzíti, majd pedig a tételes előírásokban intézményesíti az adózói jogbiztonságot, ugyanakkor az adóhatóságok számára lehetővé teszi a kötelezettségek maradéktalan érvényesítését a jogsértő adózókkal szemben.”

Teljeskörűen és egyértelműen

Már az első átfogó, az adózás rendjét szabályozó törvény megalkotása során megfogalmazásra került, hogy a jogállamiság követelményeinek megfelelően az adózó és az adóhatóság közötti viszonyokat teljeskörűen és egyértelműen szabályozottá kell tenni az eljárási normák tekintetében is. A törvény indokolása kifejezetten utalt arra, hogy a viszonylag részletes szabályozás csak látszólag bürokratikus, valójában a törvényes adóztatás és adózás alapfeltétele. Az adózás természeténél fogva beavatkozás a természetes személyek és szervezeteik autonómiájába, annak sajátos, törvénnyel szabályozott korlátozása. Úgy gondolom, ma még mindig maradéktalanul érvényes az a közel harminc éve rögzített jogalkotói felismerés, hogy az adózó garanciális érdeke is azt kívánja, hogy ez az intervenció ne történhessen szabályozatlanul, parttalanul. A magánszemélyek, jogi személyek és egyéb szervezetek érdekeit tehát nem az életviszonyok szabályozatlanul hagyása vagy csak töredékes keretszabályozása szolgálja, hanem az, ha törvény rögzíti az adózók és az adóhatóság teendőit, cselekvési lehetőségeit és annak hatásait.

Az adóhatósági ellenőrzések rendszere hosszú évtizedek alatt formálódott, amelybe az első jelentősebb változást a 2003. évi átfogó törvénymódosítás hozott. Normaszinten ekkor alakult ki az ellenőrzéssel lezárt időszakot keletkeztető bevallások utólagos ellenőrzése és az egyéb, úgynevezett

célellenőrzések rendszere, amelyet rövid időn belül az újonnan megalkotott 2003. évi XCII., az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: régi Art.) is – szinte változatlan tartalommal – adaptált. Ezen ellenőrzési típusrendszerben jelentősebb módosítást az egyes gazdasági események valódiságára irányuló ellenőrzés bevezetése jelentett, amely a 2011. évi CLVI. törvénnyel került a régi Art. szabályai közé 2012. január 1-jétől. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy a 2003. évi törvénymódosítással bevezetett ellenőrzési fejezet részletes szabályainak törvényi indokolása is kifejezetten rögzítette, hogy a korábbi szabályozás adós maradt az ellenőrzési tevékenység mint folyamat részletes, az adózás minden résztvevője számára kiszámítható, a jogokat és a kötelezettségeket számonkérhető formában biztosító rendelkezéseinek megállapításával. Az adóhatóságok az első adózás rendjéről szóló törvény keretszabályai által biztosított mozgásteret öntevékenyen töltötték meg tartalommal, elsősorban belső szabályozás alapján, amely nem mindenben felel meg a jogállamiság követelményeinek.

Két ellenőrzés fajta: az adóellenőrzés és­ajogkövetési vizsgálat A kormány programja az adóhatóságok működését alapvetően szakmai alapokra kívánta helyezni. Ezt a jogalkotó olyan szabályozással látta megvalósíthatónak, amely az adózás valamennyi résztvevője szá-

mára nyilvános, előre látható, kellően részletes és kölcsönösen tartalmaz felelősségi szabályokat. Az elmúlt évtizedek jogalkotói törekvései mind megerősítették, hogy az adózókkal szemben lefolytatott adóellenőrzések során az adózót és adóhatóságot ennek során megillető jogok és kötelezettségek katalógusának mindenkor kellő részletességgel megfogalmazottnak kell lennie, ami egyértelműen kijelöli a cselekvési határokat, ezáltal garanciális jellegű. Az ellenőrzés eredménye alapján alkalmazhatja ugyanis az adóhatóság a legsúlyosabb jogkövetkezményeket, ugyanakkor e hátrányos megállapítások büntetőeljárás kezdeményezéséhez is vezethetnek.

Az adóhatósági ellenőrzések rendszerét a jelenleg is hatályos adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) lényegében átalakította, az ellenőrzésekre vonatkozó szabályok a Air. V. fejezetébe, a részletszabályok pedig az annak végrehajtására megalkotott, az adó-

Dr.­Szőke­Ágnes­ Éva­LL.M­ügyvéd,­adójogi­szakjogász,­Budapest

igazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendeletbe (a továbbiakban: Korm. rendelet) kerültek. A törvény indokolása szerint „az ellenőrzési struktúra egyszerűsödött, és a korábbi hét ellenőrzési típussal szemben a törvény két ellenőrzés fajtát nevesít”: az adóellenőrzést és a jogkövetési vizsgálatot.

Felpuhult határok Álláspontom szerint az új struktúra kialakításával a korábbi jogalkotói törekvésekkel szemben az adóhatósági ellenőrzési típusok határai a szabályozás következtében felpuhultak, ezáltal – főként a jogkövetési ellenőrzések tekintetében – az egyes ellenőrzési típusokra alkalmazható rendelkezések összemosódtak, ezért az ezen ellenőrzésekkel kapcsolatos jogok és kötelezettségek nem csupán az adóalanyok, de általában a jogalkalmazók számára áttekinthetetlenné és kiszámíthatatlanná váltak. Az adózói jogok korábbi garanciális elemei látszólag háttérbe szorultak.

Az Air. alapvetően két fajtáját rögzíti az ellenőrzéseknek. A jogkövetési vizsgálat keretében az adóhatóság ellenőrizheti, hogy az adózó eleget tett-e az a törvényekben előírt egyes adminisztratív adókötelezettségeinek, adatokat gyűjthet, vizsgálhatja a gazdasági események valódiságát, az adóellenőrzés során pedig az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettségének teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is vizsgálja.

Bár a jogalkotó szerint a hét ellenőrzési típus két ellenőrzési fajtára szűkült, ennek ellenére a jelenleg hatályos jogszabályok alapján – a régi Art.-vel összevetve – az alábbi ellenőrzési típusokra kerülhet sor:

• a bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló ellenőrzés tartalmában azonos adóellenőrzés névvel került az új törvénybe;

• a jogkövetési ellenőrzés alatt a korábbi ellenőrzési típusok közül:

o az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló vizsgálat tartalmilag azonos módon a Korm. rendelet 89. §-ában;

o az adatok gyűjtését célzó vizsgálat a tartalmilag azonos módon a Korm. rendelet 90. §-ában mint adatgyűjtésre és helyszíni ellenőrzésre irányuló ellenőrzés;

o az egyes gazdasági események valódiságára irányuló vizsgálat a tartalmilag azonos módon a Korm. rendelet 91. §-ában;

• a felülellenőrzés az Air. 93. §-ában;

• az ismételt ellenőrzés az Air. 92. §-ában került újraszabályozásra.1

Nem szűkítés, hanem alárendelés Álláspontom szerint a jogalkotó indokolásával szemben az ellenőrzési típusok nem két ellenőrzési fajtára szűkültek, hanem a korábbi ellenőrzési típusok két ellenőrzési fajta alá kerültek besorolásra (a felülellenőrzés és az ismételt ellenőrzés gyakorlatilag az adóellenőrzés további két alkategóriájaként is meghatározható). Azt, hogy az ellenőrzé-

nyítékokra a gyakorlatban az adott adózó ellenőrzése során megállapított tényállás szempontjából nagyon jelentős, sokszor akár perdöntő hangsúly helyeződik. Nem mindegy tehát, hogy az adott adózó, de akár a kapcsolódó vizsgálat alatt álló más adózó az ellenőrzésben részt vett-e, milyen ellenőrzési típus folyt vele szemben, a bizonyítékokat és az ellenőrzés során tett megállapításokat megismerte/megismerhette-e, az ellen jogorvoslati jog megillette-e. Az előzőek hiányában ugyanis a szinte ténynek minősített kapcsolódó ellenőrzés jegyzőkönyvi tényállását perdöntő bizonyítékként értékelni aggályos. Az Air. alapján ugyanis az adóhatóság kizárólag az adóellenőrzés

A kapcsolódó ellenőrzések során beszerzett bizonyítékokra a gyakorlatban nagyon jelentős, sokszor akár perdöntő hangsúly helyeződik.

si típusok az ellenőrzési fajták alá besorolhatók, alátámasztja, hogy míg az Air.-ban két ellenőrzési fajta került nevesítésre, addig a Korm. rendelet 74. § (1) bekezdésének c) pontja a megbízólevél kötelező tartalmi elemeként már az ellenőrzési típus megjelölését írja elő. A Korm. rendelet 79. § (1) bekezdése pedig szintén úgy fogalmaz, hogy az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát igazolni, az adózót az „ellenőrzés típusáról”, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni.

Lényeges kiemelni, hogy az úgynevezett kapcsolódó ellenőrzés – annak ellenére, hogy a Korm. rendeletben önálló alcímet2 kapott – nem önálló ellenőrzési típus, hanem egy, az adott adózó ellenőrzése során más adózónál végzett, az előbbi ellenőrzési típusok közül bármelyik ellenőrzését jelent. A kapcsolódó ellenőrzés eredményét és az annak során beszerzett adatokat és bizonyítékokat az adóhatóság bizonyítékként az adott adózó ellenőrzése során felhasználhatja.

A jogszabály megfogalmazása szerint kapcsolódó vizsgálatnak minősül az adózónál vagy más, ideértve a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózónál már folyamatban lévő ellenőrzés is, ha annak eredménye a tényállás tisztázásához szükséges. A kapcsolódó ellenőrzések eredményeire, illetve az annak során beszerzett bizo-

során tett megállapításait követően köteles fellebbezéssel támadható határozatot hozni, illetve a más adózóval szemben lefolytatott kapcsolódó ellenőrzések az alapellenőrzéssel érintett adózó teljes kizárása mellett kerülnek lefolytatásra.

Az említett kérdésekkel már nemcsak a Kúria, de az Európai Bíróság is foglalkozott, úgy vélem azonban, hogy ezen ügyekben a valódi probléma csupán néhány aspektusára irányult a figyelem. Természetesen jelen cikk terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy valamennyi kérdés átfogó elemzésére sor kerüljön, ezért néhányra érintőlegesen világítok csak rá.

Az egyes ellenőrzési típusok elhatárolása Az első, legfontosabb kérdés az egyes ellenőrzési típusok elhatárolása, hiszen az adóhatóság cselekvési körét mindig az adott ellenőrzés típusa, célja határozza meg. Jelenleg a gyakorlatban például jogkövetési ellenőrzések esetén a NAV által kibocsátott megbízólevél konkrétan nem nevesíti az adott ellenőrzési típust, hanem a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétben az ellenőrzés típusaként a jogkövetési ellenőrzést és annak jogszabályi alapját általános jelleggel jelöli meg, amelybe valamennyi, annak keretei közé tartozó ellenőrzési típus felsorolásra kerül. A garanciális jellegű probléma ott kezdődik, amikor egy adott jogkövetési ellenőrzés keretén belül az adóhatóság az adó-

zótól valamennyi számláját egy érintett időszakra bekéri, és általános jelleggel kér nyilatkozatot az általa folytatott gazdasági eseményekről. Az is előfordul, hogy csak egykét szerződéses partnerhez kapcsolódó dokumentumok csatolására hívja fel az adózót az adóhatóság, és azokkal összefüggésben kér részletekbe menő nyilatkozatot. A jogkövetési ellenőrzések során az adóhatóság hivatalból is szerez be adatokat, így például az érintett adózó teljes pénzforgalmiszámla-forgalmát, még akkor is, ha az ellenőrzés konkrétan csak az egyes adókötelezettségek teljesítésének vizsgálatára irányul, ami – a kúriai döntések értelmében is – csupán formai ellenőrzésnek minősül. Hangsúlyozan-

illetve a gazdasági esemény megtörténtét igazoló iratok valódiságának vizsgálatára. A gazdasági esemény egyik pólusán tehát az eredetileg vizsgált adózó áll, a másik pólusán pedig a vele szerződő másik adóalany, akivel szemben az egyes gazdasági események valódiságának ellenőrzése úgynevezett keresztellenőrzésként folyik. Mivel a párhuzamos ellenőrzések során mindkét alannyal szemben megállapításokat tesz az adóhatóság, így elvárható lenne, hogy mindkét adóalanyt tájékoztassák a másik ellenőrzés eredményéről, a beszerzett bizonyítékokról, illetve lehetőséget adjanak arra, hogy reagálni tudjanak a másik – saját adóügyében tett, de másikat érintő – nyilatkozataira is.

Az egyes ellenőrzési típusok elhatárolásának hiányában a jogbiztonságot jelentő garanciális elemek teljesen elvesznek az ellenőrzések során.

dó, hogy a jogkövetési vizsgálaton belül kizárólag az egyes gazdasági események vizsgálatára irányuló ellenőrzés során rendelkezik az adóhatóság jogszabályi felhatalmazással a tartalmi ellenőrzés végzésére.

A­cél meghatározása

A jogkövetési ellenőrzésen belül az egyes gazdasági események valódiságának ellenőrzése során adóhatóság az adózónál, illetve az adózónak nem minősülő természetes személynél – a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, ellenőrzése céljából –a szerződésben foglalt egyes gazdasági események valódiságát ellenőrizheti. Ebből következik, hogy az adott jogkövetési ellenőrzéssel érintett adóalannyal szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó vizsgálatának az egyes gazdasági események valódiságára irányuló vizsgálat elrendelésekor már folyamatban kell lennie, különben a jogszabályban rögzített cél eliminálódik, és e vizsgálat általános jellegűvé terjeszthető, korlátlan és parttalan adatgyűjtéssé válik. Az egyes gazdasági események valódiságának ellenőrzése ugyanis a jogszabály szerint kiterjed a vizsgált gazdasági eseményekkel összefüggő adatok, tények, körülmények, iratok, nyilvántartások, így különösen a beszerzések és az értékesítések körülményeinek, a gazdasági esemény személyi és tárgyi feltételeinek,

Figyelemre méltó, hogy a kapcsolódó ellenőrzések külön alcím alatti szabályai – bár általános jelleggel lehetővé teszik az ellenőrzés eredményének más adózó vizsgálatában történő bizonyítékkénti felhasználását – az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló szabályok között is elhelyezésre kerültek speciális rendelkezésként vagy inkább párhuzamos szabályként, hogy a jogkövetési vizsgálat során feltárt adatokat az adóhatóság jogosult az adózóval közvetlen vagy közvetett szerződéses kapcsolatban állt vagy álló más adózó, illetve adózónak nem minősülő természetes személy ellenőrzésénél a tényállás tisztázása céljából felhasználni.

Jogkövetési ellenőrzés keretében nyilván adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés is lefolytatható, de kizárólag az annak külön, az Air. 90. §-ában rögzített célja és módja szerint.

Elvesző jogbiztonsági elemek Az egyes ellenőrzési típusok elhatárolásának hiányában a jelen cikkem bevezető részében írt, jogbiztonságot jelentő garanciális elemek teljesen elvesznek az ellenőrzések során. Ha a jogkövetési ellenőrzés keretében az adóhatóság vizsgálata a fenti elhatárolások és a Korm. rendeletben meghatározott célok nélkül és szempontok mellőzésével lenne lefolytatható, akkor teljesen értelmetlen lenne a jogszabályban külön szabályozni az egyes eljárási típusok kereteit

(szabályait) és céljait. Ez utóbbi esetben elegendő lenne egyszerűen mindent a célszerűségnek alárendelve, valamennyi eljárási cselekményre az adóhatóságot általában feljogosítani, ami megkönnyíti az adott tényállás megállapítása szempontjából releváns bizonyítékok beszerzését.

Külön szeretném megemlíteni az Air. 100. §-ában rögzített, a jogviszony eltérő minősítésének tilalmára vonatkozó rendelkezéseket. Az itt rögzített szabály szerint az adókötelezettséget érintő jogviszony alanyainak ellenőrzése során ugyanazt, a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.

Ami ellentétes lehet­a­tisztességes eljárás elvével és­a­védelemhez való joggal Ahogy már korábban említettem, a jogkövetési ellenőrzések jegyzőkönyvben rögzített eredményének bizonyítékként történő felhasználása az adózó vagy más adózó adóellenőrzése során kifejezetten ellentétes lehet a tisztességes eljárás elvével és a védelemhez való joggal is.

Az Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB) már foglalkozott ezzel a kérdéssel a C 189/18. sz., úgynevezett Glencore-ügyben. Az ügyben hozott ítéletében bár még a régi Art. szabályainak figyelembevételével, de azon túlmutató elvi jelleggel fejtette ki álláspontját. A Glencore többek között arra hivatkozott, hogy az adóhatóság megsértette a Charta 47. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint az e jog által magában foglalt kötelezettségeket, továbbá megsértette különösen a fegyveregyenlőség elvét. Az ügyben a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ, hogy a két irányelvet, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét és a Charta 47. cikkét úgy kell e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás vagy gyakorlat, amely alapján az adóhatóság a héa levonásához való jog adóalany által való gyakorlásának vizsgálata során kötve van az ezen adóalany beszállítóival szemben lefolytatott kapcsolódó közigazgatási eljárások keretében általa korábban tett azon ténymegállapításokhoz és jogi minősítésekhez, amelyeken az e beszállítók által elkövetett héacsalás fennállását megállapító, jogerőre emelkedett határozatok alapulnak. Az EUB határozatá-

ban kifejtette, hogy tágabb értelemben, az adózó adóügyében felülvizsgálatot végző bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében vizsgálja a más adóalanyokkal szemben indult kapcsolódó közigazgatási eljárások keretében beszerzett bizonyítékok beszerzésének és felhasználásának jogszerűségét, valamint az ezen eljárások eredményeként hozott közigazgatási határozatokban tett olyan megállapításokat, amelyek a kereset kimenetele szempontjából meghatározók. Sérülne ugyanis a fegyveregyenlőség és nem érvényesülne a kontradiktórius eljárás elve, ha az adóhatóság azzal az indokkal, hogy kötve van a más adóalanyokkal szemben hozott és jogerős közigazgatási határozatokhoz, nem lenne köteles e bizonyítékoknak a bíróság elé terjesztésére, ha az adóalany e bizonyítékokról nem szerezhetne tudomást, ha a felek kontradiktórius eljárásban nem vitathatnák meg az említett bizonyítékokat vagy e megállapításokat, és ha az említett bíróság nem vizsgálhatná mindazon ténybeli és jogi elemet, amelyek e határozat alapjául szolgálnak, és amelyek az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása szempontjából meghatározók. Ha az említett bíróság nem jogosult e vizsgálatok lefolytatására, és ha ebből következően a bírósági jogorvoslathoz való jog nem hatékony, a kapcsolódó közigazgatási eljárások keretében beszerzett bizonyítékokat és az ezen eljárások eredményeképpen más adóalanyokkal szemben hozott közigazgatási határozatokban tett megállapításokat ki kell zárni, az e bizonyítékokon és megállapításokon alapuló megtámadott határozatot pedig – amennyiben ebből következően megalapozatlanná válik – hatályon kívül kell helyezni

Amikor az adóhatóság nem hoz jogorvoslattal támadható ügydöntő határozatot

Szintén a jogkövetési ellenőrzések és adóellenőrzés problematikájához tartozó kérdés, hogy az adóellenőrzéssel szemben a jogkövetési ellenőrzést követően ellenőrzéssel lezárt időszakot teremtő, jogorvoslattal támadható ügydöntő határozatot az adóhatóság nem hoz. Egy ilyen problémát felvető felperes ügyében az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a jogkövetési vizsgálat nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot, ennek következtében az adóhatóság utóbb a jogkövetési vizsgálattal érintett időszakra el-

rendelhet adóellenőrzést, és akár a korábbiakkal ellentétes megállapítást is tehet, azonban mindaddig, amíg erre nem kerül sor, az eltérő értékelés tilalma3 a jogkövetési vizsgálat megállapításai kapcsán is érvényesül. E határozat felülvizsgálata során a Kúria döntésének indokolásában4 rámutatott: a Legfelsőbb Bíróság korábban kimondta, hogy az egyes adóellenőrzések eltérő típusai az azok alapján végzett vizsgálatok tartalmi eltérősége miatt jogilag és fogalmilag is kizárt ugyanazon cselekmény, jogügylet eltérő minősítése különböző jogalanyoknál végzett vizsgálat során, ha a vizsgálat típusa és szempontrendszere más-más volt.5 A Kúria szerint ezt az álláspontját azonban a Legfelsőbb Bíróság a régi Art. a bevallások utólagos vizsgálatára és az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló vizsgálatok relációja kapcsán fejtette ki, ahol ez utóbbi vizsgálat nem irányulhat a gazdasági események valós tartalmának felderítésére és megállapítására, pusztán formai feltételek megvalósulásának ellenőrzésére.

A Kúria kitért arra is, hogy „ezzel szemben az új Air. már több ellenőrzési fajtát ismer és szabályoz”. Általában nincs különbség, hogy csak és kizárólag az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének vizsgálatára irányuló (bevallások utólagos ellenőrzése) adóellenőrzés keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot, míg a többi, az Air. 89. § (1) b) pontjában szabályozott jogkövetési ellenőrzés nem. Az Air. 100. §-ában írt tiltó, a jogviszonyok eltérő minősítésére vonatkozó feltétel bekövetkezését tehát nem az keletkezteti, hogy az adóhatóság ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező vizsgálatot folytat le, hanem az, hogy a jogviszonyok tartalmi elemzésére, azok valódiságára vonatkozóan folytat-e vizsgálatot és tesz-e megállapítást. A perbeli esetben is ez volt megállapítható, hiszen a számlakibocsátóknál a gazdasági események valódiságának ellenőrzésére folytattak jogkövetési vizsgálatot.

Az EUB korábban hivatkozott ítéletében kifejtett és a Kúria hivatkozott döntésében foglalt értelmezés összevetése alapján azonban mindenképp megállapítható, hogy az adóellenőrzéssel érintett adóalanyt a kapcsolódó ellenőrzés megállapításaival szembeni vitatási jog mindenképp meg kell hogy illesse, amelyet a bíróságnak érdemben kell vizsgálnia. A kúriai döntés mindazonáltal arra is rávilágít, hogy igenis van jelentősége, hogy mik a jogkövetési ellenőrzés keretei, és azon belül konkrétan milyen ellenőrzési tí-

pus kerül lefolytatásra, hiszen ennek különös garanciális szerepe van. Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy az Air. 100. §-ában foglalt eltérő minősítés tilalma nem éppen a gazdasági események megtörténte vagy meg nem történte esetére került eredeti jogalkotói szándék szerint a törvényben, hanem hogy anyagi jogi szempontból ne lehessen egy ügyletet a két szerződő jogalany tekintetében eltérően minősíteni (például hogy egy ügylet lízing, adásvétel vagy bérlet). Ennek bemutatása azonban jelen témán túlmutató, külön elemzést érdemel.

A­jogállamiság követelményeinek megfelelően

Természetesen maradéktalanul egyetértek az EUB által kifejtettekkel, hogy minden ügyet esetről esetre kell megvizsgálni, azonban az adóhatóság ellenőrzési eljárásának mindenkor a jogállamiság követelményeinek megfelelően, az e viszonyokat teljeskörűen és egyértelműen szabályozott eljárási normák alapján, valamint az adóhatóság kötelezettségeit és az adózók jogait biztosító eljárási garanciák mellett kell lefolynia. Ugyanakkor sajnos azt tapasztalom, hogy az első és második Art.-kodifikáció során megfogalmazott – és általam is idézett – jogalkotói és szakmai szempontok az új szabályrendszer kialakítása során háttérbe szorultak, és a jelenlegi szabályok, valamint maga a joggyakorlat is az archaikus viszonyok felé mutat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy már az első Art. hatálybalépése óta napi kapcsolatban állok az adóeljárással elméleti és gyakorlati szinten egyaránt, azonban a jelenlegi szabályozási környezetben tapasztalataim szerint – bár már eltérő gazdasági és technikai viszonyok mellett – ugyanaz a jogbizonytalanság és partikuláris joggyakorlat kezd kialakulni, mint hajdanán. 

Jegyzetek

1 Témám szempontjából most kifejezetten az adóellenőrzés és a jogkövetési ellenőrzés szabályaira és egymáshoz való viszonyára fókuszálok, a felülellenőrzés és az ismételt ellenőrzés figyelmen kívül marad, de azokra gyakorlatilag az adóellenőrzésre írtak – a sajátosságaik figyelembevétele mellett – kiterjeszthetők.

2 Korm. rendelet 32. alcím.

3 Air. 100. §.

4 Kfv. I.35.380/2021/7.

5 Kfv. I.35.005/2012/7.

A váltott gondoskodás

és az igazságügyi pszichológus szakértők

A váltott gondoskodás sokkal több, mint a szülői felügyeleti jog egy formája. A váltott gondoskodás lehetőséget biztosít a gyermeknek, hogy mindkét szülőjével közel azonos időt tölthessen el, ezáltal megkísérelve, hogy a gyermek apával és anyával kialakult kötődése se sérüljön. Azonban ez korántsem ennyire egyszerű és átlátható kérdés. A váltott gondoskodás megítélése megosztja a pszichológus szakmát, eltérő vélemények és álláspontok alakultak ki a szakemberek – mind a pszichológus szakértők, mind a bírák, mind a jogi képviselők –között annak kapcsán, hogy a váltott gondoskodás tulajdonképpen jó-e, illetve segíti-e a gyermek kiegyensúlyozott életét, egészséges fejlődését, illetve minden esetben és valóban a gyermek érdekét szolgálja-e. Mint ismert, az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény több új rendelkezést vezetett be a közös szülői felügyelet, illetve a váltott gondoskodás kapcsán. Fontos újítás, hogy 2022. január 1. napjától lehetőséget biztosít a bíróság számára egyik fél kérelmére is a közös szülői felügyelet, illetve váltott gondoskodás elrendelésére. Erre figyelemmel merült fel bennem, hogy a téma kutatása nagyon aktuális, hiszen a változás mind ügyvédek, mind bírák, mind igazságügyi pszichológus szakértők, vagy éppen pszichológusok, sőt a jogtudósok számára is érdekes és új helyzetet teremtett. A következőkben egy 2022-ben végzett kutatás1 eredményeit foglalom össze.

A­házasságkötések­és­válásokszámának­ alakulása

A házasságkötési kedv és az ezzel együtt járó válások számának vizsgálata során folyamatos mozgás figyelhető meg. Kirívó adat a ötvenes évekhez képest a házasságkötések számának rohamos csökkenése, ami 2010-ben érte el mélypontját (35 520), ezzel együtt a válások számának megdöbbentő emelkedése. Ennek csúcspontja 1987-ben volt megfigyelhető (29 856).

A 2010-es mélypontot követően 2016-ban emelkedett először ötvenezer fölé a házasságkötések száma, amit 2019-ben további robbanásszerű emelkedés követett, ez 2020 körül folytatódott. A válások számában is megfigyelhetők a folyamatos változások. Míg a negyvenes években csupán néhány ezer válással találkozunk, addig ezek száma a nyolcvanas évek végére meglehetősen megemelkedik. Jelenleg az adatok csökkenő tendenciát mutatnak, 2020-ban 14 százalékos csökkenés figyelhető meg az előző évihez képest.2 A házasságkötési és válási gyakoriságokat, továbbá a házasságkötések alakulásának havi bontását az alábbi táblázat és ábra hivatott szemléltetni:

A 2011-es népszámlás során nyert adatok szerint hazánkban a 15 éves és annál fiatalabb korcsoportba tartozó gyermeket

nevelő családoknak 21 százaléka egyszülős családként funkcionál.4 A válások kapcsán külön érdekesség – a 2017-es válási adatokkal számolva –, hogy a jövőben a házassági élettartam jelentős csökkenése várható, a vonatkozó számítások szerint ugyanis a házasságok 17 százaléka érne véget tíz éven belül, 31 százaléka húsz éven belül bomlana fel, és 31 százaléka nem érné meg az ezüstlakodalmat.

A számok ijesztők, egyrészt azért, mert ezekben a statisztikákban nem szerepelnek a „házasságszerű” élettársi kapcsolatok, másrészről különösen azért, mert a válások rengeteg gyermeket érintenek. A válásnak leginkább kitett és érzelmileg különösen

veszélyeztetett szereplői a gyermekek, különösen igaz ez a kiskorú gyermekekre, akiknek jövőjét, életkörülményeit erőteljesen befolyásolja a szülők válásának mikéntje. A KSH adatai szerint 2017-ben a válások 15 500, míg 2010-ben – jóval több –24 500 kiskorú gyermeket érintettek.5

A­(közös)­szülői­felügyeleti­jog

A szülői felügyeleti jog jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, egyben minden kiskorú gyermeket nevelő anyát és apát –tehát szülőt – megillet, illetve terhel.

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) negyedik könyvének – Családjogi könyv – 4:146. §

Dr.­Haász­Diána­LL.M.­ügyvéd,­családjogi­szakjogász

1.­táblázat­(saját):­A­házasságkötések­és­válások­számának­ alakulása 1941­és­2020­között3

(1) bekezdése kimondja: „A kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll.”6

A szülői felügyeleti jog jogosultjai a szülők, akik mindketten egyenrangú félként vesznek részt a gyermek kapcsán keletkező jogok gyakorlásában és kötelezettségek teljesítésében.7 Az egyenrangúság mellett fontos kitétel, hogy a szülői felügyeleti jogok gyakorlása során „a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi” fejlődését biztosítani kell, ezzel is sarkallva a szülőket az együttműködésre.8

A szülői felügyeleti jogok gyakorlása kapcsán nagyon fontos, hogy a szülők képesek legyenek egymással együttműködni.

A szülők egymás közötti ellenségeskedése, vitái, bármely fél sérelme általában nagyban megnehezíti, sok esetben el is lehetetleníti, hogy a szülők a közös felügyeleti jog gyakorlását együttesen, egymással mindenben együttműködve gyakorolják.

A Ptk. 4:147. szakaszának (1) bekezdése utal is rá, hogy „A szülői felügyeletet a szülők […] egymással együttműködve kötelesek gyakorolni”. A (2) bekezdés pedig szabályozza, hogy e téren „a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők”.9

A közös szülői felügyelet az apai és anyai státuszból ered, így mindaddig, amíg a bíróság másként nem dönt, a szülőket közös szülői felügyeleti jog illeti meg, így a felek különélése – ezáltal a napi gondozásban történő kisebb mértékű közreműködése – nem hozza magával automatiku-

san azt a helyzetet, hogy valamely szülő felügyeleti joga szünetelne vagy megszűnne. Ehhez minden esetben a szülők megállapodása, a gyámhatóság vagy a bíróság döntése szükséges. A Ptk. 4:164 szakasz (2) bekezdése azonban hangsúlyozza, hogy különélő szülők kötelesek a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét biztosítani.10

A szülői felügyeleti jog kapcsán a Polgári törvénykönyv nem tér ki részletszabályokban arra, hogy melyik szülőnek milyen jogai és kötelezettségei vannak a gyermeke(i) nevelése kapcsán, azonban fontos vezérfonal minden esetben a gyermek jogainak és mindenekfelett álló érdekének figyelembevétele. Az, hogy ez a gyakorlatban megvalósul-e, vita tárgyát képezi, s talán nem is lesz benne nyugvópont rövid időn belül – már csak a téma szenzitivitása miatt sem.

A 2021. évi CXXII. törvény 2022. január 1. napjától módosította a Ptk. 4:164, 4:167. szakaszait, és kiegészítette a 4:167/A. szakasszal. A hatályos változás értelmében „…szülői felügyeleti jog úgy is gyakorolható, hogy a szülők felváltva,

módon erre az esetek egy részében végül nem kerül sor.

A szakirodalom szerint váltott gondoskodásnak az tekintendő, ha a gyermek a teljes idő minimum 35 százalékát az egyik szülőnél tölti, vagy 50-50 százalékban valósul meg a szülői gondoskodás.13

A hatályos Ptk. előkészítésekor már foglalkoztatta a jogalkotókat a kérdés, hogy szabályozni kellene az új Ptk.-ban a váltott elhelyezés intézményét. Végül ugyan a váltott gondoskodás kapcsán szabályok nem kerültek be az új Ptk.-ba, ám a későbbi szabályozás lehetősége nyitva maradt a kérdés kapcsán.14

Az ENSZ Közgyűlése 1989-ben egyhangúlag elfogadta a Gyermekjogi egyezményt, amelyet 1990 őszére húsz tagállam ratifikált, többek között Magyarország is. Az egyezmény 9. cikke – a gyermekek számára is közérthető „gyermeknyelven” –az alábbiak szerint szól: „Nem szakíthatnak el a szüleidtől. Csak akkor lehet kiemelni egy gyereket a családjából, ha az az ő érdekében történik (például bántják vagy nem törődnek vele). Jogod van kap-

A bíróság kizárólag egyik fél kérelmére is dönthet a közös szülői felügyelet elrendeléséről, sőt úgy is, hogy a szülők felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak a gyermekről.

azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermek nevelésére és gondozására”. Behozta továbbá azt a szabályt, hogy a bíróság kizárólag egyik fél kérelmére is dönthet a közös szülői felügyelet elrendelése mellett, sőt a bíróság dönthet akként, hogy a szülők felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak a gyermekről.11

A törvény módosítása – szakértők egy csoportja szerint – a gyermek(ek) érdekét hivatott szem előtt tartani arra figyelemmel, hogy a bíróság minél kedvezőbb döntést hozhasson a szülői felügyeleti jogok megosztása során.12

A­váltott­gondoskodás­megjelenése­éselterjedése

A váltott gondoskodás – hazánkban – viszonylag új keletű formája a gyermek feletti felügyeleti jog gyakorlásának, s ugyan a megnevezésből arra következtethetnénk, hogy békét és összhangot eredményez a szülők között a válást követően, sajnálatos

csolatot tartani mindkét szülőddel, akkor is, ha nem élnek együtt.”15 Ugyancsak a hivatkozott egyezmény 18. cikke világít rá arra, hogy a részes államok is felelősséggel és segítségnyújtási kötelezettséggel tartoznak azért, hogy a szülők közösen vállaljanak felelősséget a gyermekek neveléséért és fejlődéséért.16

A jogalkotó sokak által régóta várt űrt pótolt a 2022. január 1. napján hatályba lépő jogszabályváltozással, amit a jog ygyakorlat tapasztalataim szerint már régóta igényelt. Vannak bizonyos esetek, amikor mindkét szülő alkalmas lehet a gyermek nevelésére, a gyermek megfelelő neveléséhez szükséges körülményeket is mindketten megfelelően tudják biztosítani, azonban mivel nem értenek egyet a váltott gondoskodással, és nem szándékuk mindkettejüknek kérni a bíróságtól, így 2022. január 1. napját megelőzően ennek elrendelésére nem is kerülhetett sor. Álláspontom szerint ilyen ügyek-

ben kézenfekvő és jó megoldás lehet a váltott gondoskodás egyik fél kérelmére történő elrendelésének lehetősége. A Ptk. 4:167/A. szakaszában részletesen szabályozza, hogy a bíróságnak miről kell rendelkeznie a váltott gondoskodás kapcsán, sőt meghatározza magát a váltott gondoskodás fogalmát is. A Ptk. 167/A. § (1)–(3) bekezdése az alábbiak szerint szól: „(1) A közös szülői felügyeletről való dön-

3. Minőségi idő jellemzi, fontos a minél kevesebb váltás a szülők között.

4. Az időbeli felosztás 30:70 százalék és 50:50 százalék között mozog, azonban ennek mindenképpen teljesülnie kell.18

Ahogy érzékelhető, a közös szülői felügyeleti jog és a váltott gondoskodás nem egy és ugyanazon jogi kategóriaként értelmezhető. Ahogy a fentiekből is kitűnt, a

A gyermek jóllétének biztosítása a szülők konfliktusán felül kell álljon, éppen ebben van kiemelkedő felelőssége a jogásztársadalomnak, különösen az ügyvédeknek.

tés esetén a bíróság a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel elrendelheti, hogy a szülők a gyermekről felváltva, azonos időtartamban gondoskodjanak, vagy ennek hiányában szabályozza a gyermekkel való kapcsolattartást, és dönt a gyermek tartásáról. A közös szülői felügyelet elrendelése esetén a bíróság kijelöli a gyermek lakóhelyét. (2) Ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel a gyermek gondozására, dönt a szülő által önállóan gyakorolt gondoskodás időtartamának mértékéről – a szünetek és az ünnepek időszakára is kiterjedően –, a gyermek átadása, átvétele módjáról, továbbá szükség esetén a gyermek tartásáról is. (3) Ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel a gyermek gondozására, akkor a (2) bekezdés szerinti döntések megváltoztatását is a bíróságtól lehet kérni.”17 Tehát a bíróság dönthet a szülők között a váltott gondoskodás elrendeléséről, a váltások számáról, az átadás, illetve átvétel módjáról, szükség esetén a tartásról is (például egyenlőtlen vagyoni viszonyok esetén). Fontos tény, hogy ezeket a szabályokat csupán a 2022. január 1. napját követő eljárásokban van lehetőség alkalmazni.

Kozák Henriett A váltott gondoskodás elrendelésének szempontjai című előadásában a váltott gondoskodás ismérvei között négy szempontot jelölt meg:

1. Nem egyszerűen heti váltásról van szó, a cél sokkal inkább az, hogy a gyermek mindkét szülőnél otthonra leljen.

2. A válás ellenére mindkét szülő ellát nevelési és gondozási feladatokat (mindenkinek jut hétköznap és hétvége is).

közös szülői felügyelet a gyermeket érintő jogok és kötelezettségek együttes gyakorlását jelenti, ami nem azonos a gyermekkel történő kapcsolattartás intenzitásával, így a váltott gondoskodással sem.

A­válás­és­váltott­gondoskodás­hatása­agyermekre

A válás minden esetben jelentős hatással van a gyermekre, ezáltal személyiségfejlődésére. A szülők által tanúsított magatartás minden esetben befolyásolja a gyermeket és mindennapjait. Ranschburg Jenő szerint „…a szülők válása nem közömbös a gyermekek számára, de ha ez kulturált formában, a gyermek érdekeit kölcsönösen és messzemenően szem előtt tartva zajlik le, az általa okozott zavarok átmenetiek lehetnek, és a szocializáció sikerét hosszú távon kevéssé veszélyeztetik”.19

A gyermek jólléte a szülők konfliktusán felül kell álljon, éppen ebben látom kiemelkedő jelentőségét a jogásztársadalomnak, különösen gondolok itt az ügyvédekre. Hajduska Mariann pszichiáter, pszichológus és szociológus munkássága során számtalan válással találkozott. A válás szakaszait kísérő pszichés tüneteket öt csoportba sorolja, ebből a negyedik csoport a jogi válás. A házasság felbontása, illetve a gyermekkel történő kapcsolattartás és szülői felügyelet gyakorlása körében zajló pereket sok esetben alkalmas területnek tartja a másik ember megszorongatására, amiben tapasztalatai szerint sajnos sok esetben az ügyvédek is aktívan közreműködnek.20

Nekünk, ügyvédeknek, úgy vélem, az a feladatunk, hogy ügyfelünk jogai mellett –

s azt nem megelőzendő – a kiskorú gyermek érdekeit és jogait tartsuk szem előtt. Ennek érdekében pedig képeznünk kell magunkat, hogy legalább minimális rálátásunk legyen a válás lélektanára. A gyermek jólléte kell legyen a közös pont és cél a szülők válása során is, s nekünk, jogászoknak azt kell elősegítenünk, hogy a felek elválása zökkenőmentesen, konfliktusok nélkül, minél rövidebb idő alatt történjen.

Amikor találkozunk ügyfelünkkel, csupán egy szeletet és annak is egy oldalát látjuk mindabból, ami az adott családot jellemzi. „A családi élet olyasmi, mint egy jéghegy: a legtöbb ember csak a tizedét veszi észre annak, ami valójában történik – és gyakran azt hiszi, hogy ez minden, ami létezik.”21

Amikor valamelyik szülő kikerül a gyermek életéből, a gyermek tele lesz kétségekkel és bűntudattal, melyek természetesen teljesen abszurdak a külső szemlélő részéről, ám a gyermek mégis traumát él át. A válás az esetek túlnyomó részében fizikális tünetekben is lecsapódik. Az alábbi tünetek észlelhetők leggyakrabban a gyermekeknél: harag, düh, szorongás, koncentrációs és tanulási nehézségek, agresszív magatartás, ágybavizelés, evési kényszer, nyugtalanság, pszichoszomatikus tünetek.22 A tünetek nem egyszerre jelentkeznek, és nem is feltétlenül mindegyike észlelhető a gyermeken, ám sok esetben a szülők saját krízishelyzetük miatt nem észlelik időben a gyermek problémáit, illetve nem vagy későn kérnek segítséget.

A válás gyermekre gyakorolt hatását számtalan nemzetközi kutatás során vizsgálták, jelen cikk terjedelme nem engedi meg, hogy ezek részletesen ismertetésre kerüljenek.

A­vizsgálati­minta­bemutatása

A vizsgálat lebonyolításához elsőként lekértem az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi pszichológus szakértőket tartalmazó névjegyzékét. A névjegyzékben 73 fő szerepel. A szakértői névsorból csak azokat a szakértőket kerestem meg, akiknek a nyilvántartásban szerepelt az e-mail-elérhetősége, ez mindösszesen 66 fő volt. A 66 fő igazságügyi pszichológus szakértő mindegyikét ugyanazon a napon kerestem meg első alkalommal e-mail formájában, elküldve nekik a kérdőívem linkjét. A 66 megkeresésből négy fő esetén jött vissza a levelem kézbesíthetetlen jelzéssel, három fő

jelzett vissza, hogy nem jár el családjogi tárgyú ügyekben, egy fő pedig elzárkózott a megkeresésemtől. A kérdőívet az első megkeresést követő kér és fél hét elteltével ismét kiküldtem, szintén ugyanazon a napon minden érintett számára.

A vizsgálatban részt vevő személyek (N=34) átlagéletkora 57,09 év. A kérdőív legfiatalabb kitöltője 38 éves, a legidősebb 75 éves volt.

A kitöltők (N=34) igazságügyi szakértőként történő tevékenykedése kapcsán megállapítható, hogy a szakértői munkával eltöltött idő 1 és 40 év közé esik, ez a teljes mintán átlagosan 17,97 év SD = 1,868 szórás mellett. Az alacsony szórásértékek annak tudhatók be, hogy egy-két outlier értéktől eltekintve a mintámban jellemzően ugyanabból a korosztályból kerültek ki a kitöltők, akik hasonló mértékű szakmai tapasztalattal rendelkeztek. A kutatás célja nem kohorsz vizsgálata volt, ezért nem szűrtem a kiugró értékekre.

A szakvélemények számát tekintve az alábbi eredményeket szűrtem le. A szakértők által elkészített szakvélemények kapcsán megállapítható, hogy évente nagyon változó mennyiségű szakvéleményt készítenek el az egyes szakértők, amelyek száma 3 szakvéle-

mény/év és 500 szakvélemény/év között mozog. A pontos mennyiség tekintetében –három szakértő kivételével – közelítő értéket adtak meg a kutatásban részt vevő személyek. Hasonló helyzet állt elő a családjogi tárgyú ügyekben elkészített szakvélemények kapcsán, ahol szintén nem tudtak pontos értékekről beszámolni a szakértők. Összességében elmondható, hogy a szakvélemények több mint fele rendelkezett családjogi tárgyú érintettséggel.

A­vizsgálati­módszer­bemutatása

A szükséges adatok begyűjtésére online, kérdőíves módszerrel került sor. A vizsgálat során a saját magam által készített kérdőívet használtam fel, amelyet prof. dr. Szeibert Orsolya és dr. Csiky-Mészáros Mária segítségével pontosítottam, bővítettem ki. A vizsgálatban történő részvétel önkéntes volt. A kérdőív kitöltése során természetesen valamennyi adat névtelenül, személyazonosításra alkalmatlan módon került rögzítésre. A tájékoztatóban külön kitértem arra a tényre, hogy a begyűjtött adatok kutatási célt szolgálnak. A vizsgálati személyeket tájékoztattam, hogy a kérdőívcsomag kitöltése minden következmény nélkül, bármikor abbahagyható, beküldése anonim és önkéntes.

Az online kérdőíves kutatást kiegészítette egy interjú is, amely 13 igazságügyi pszichológus szakértővel került felvételre. A kérdések az online kérdőívvel egyezően kerültek feltételre, a válaszokat jegyzeteléssel rögzítettem.

A kutatás során – mint gyakorlatilag minden hasonló kvalitású kutatásnál –nagyon fontos információ a kitöltő életkora, igazságügyi pszichológus szakértői munkakörben eltöltött ideje s az általa felvett szakvélemények száma. Kiemelkedő jelentőséggel bír a téma szempontjából az igazságügyi pszichológus szakértők váltott gondoskodás kapcsán megismert véleményének, a váltott gondoskodás hazánkban észlelhető tendenciájának, a gyermekek vizsgálata kapcsán észlelhető nehézségek feltérképezése a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozások kapcsán; a kutatásban részt vevő szakértők véleményének megismerése, a gyermekek meghallgatása során észlelhető problémák (gyermekbarát-e az igazságszolgáltatás) megismerése, kompetenciahatárok kapcsán előforduló esetleges tévedések feltárása és a jó szakvélemény, valamint jó kirendelő végzés ismérveinek ismertetése.

Hipotézisek­és­eredmények

Az első hipotézis szerint az igazságügyi pszichológus szakértők többsége inkább egyetért a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozással, miszerint a közös szülői felügyeletet a bíróság is elrendelheti. Mivel a rögzített változó értékein csak nemparaméteres eljárás végezhető, ezért egy khí-négyzet-próbát hajtottam végre a hipotézis helyességének megállapítására. A próba során bebizo-

egyes csoportok függvényében. Az így kapott fiatalabb csoportban a várható rangérték M = 11,27 volt, ami p = 0,594 mellett nem különbözött szignifikánsan az idősebb csoportban várható M = 12,67 rangértéktől. Így nem jelenthető ki, hogy a fiatalabb igazságügyi pszichológus szakértők inkább egyetértettek volna a váltott gondoskodással, mint az idősebbek.

A negyedik hipotézis szerint az igazság-

Kutatói aggodalmak szerint a váltott szülői gondoskodás miatt a gyermeknek nem lesz stabil otthona, illetve ennek későbbi hatásai a gyermekre nézve még ismeretlenek.

nyosodott, hogy nincs szignifikáns különbség az egyes válaszok megfigyelt értékei között, tehát nem mondható el, hogy a szakértők többsége szignifikánsan egyetértene a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozással, mely szerint a közös szülői felügyeletet a bíróság is elrendelheti (χ² = 1,556; p = 0,459).

A második hipotézis szerint az igazságügyi pszichológus szakértők többsége inkább nem ért egyet a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozással, miszerint a váltott gondoskodást a bíróság az egyik fél kérésére is elrendelheti. Mivel a rögzített változó értékein csak nemparaméteres eljárás végezhető, ezért egy khí-négyzet-próbát hajtottam végre a hipotézis helyességének megállapítására. A próba során bebizonyosodott, hogy nincs szignifikáns különbség az egyes válaszok megfigyelt értékei között, tehát nem mondható el, hogy a szakértők többsége szignifikánsan egyetértene a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozással, mely szerint a váltott gondoskodást a bíróság az egyik fél kérésére is elrendelheti (χ² = 2,960; p = 0,228).

A harmadik hipotézis szerint a fiatalabb korcsoportba tartozó igazságügyi pszichológus szakértők általánosságban inkább egyetértenek a váltott gondoskodással, mint az idősebb korcsoportba tartozók. Ennek megállapítására először az életkor középértékét vizsgáltam. Mivel a medián értéke 57, a várható érték pedig 57,09 volt, ezért a szakértőket 57 éves korig bezárólag tettem a fiatalabb, 57 éves kor felett pedig az idősebb csoportba. Ezt követően Mann–Whitney-féle U-próbával vizsgáltam a váltott gondoskodással kapcsolatos vélekedés varianciáját az

ügyi pszichológus szakértők többsége úgy látja, hogy a váltott gondoskodás gyakorlati megvalósulása kapcsán pozitív irányú változások tapasztalhatók hazánkban az elmúlt években. Mivel a rögzített változó értékein csak nemparaméteres eljárás végezhető, ezért egy khí-négyzet-próbát hajtottam végre a hipotézis helyességének megállapítására. A próba során bebizonyosodott, hogy a kitöltők szignifikáns többsége szerint pozitív irányú a változás a váltott gondoskodás magyarországi helyzetében (χ² = 19,806; p < 0,01).

Az ötödik hipotézis szerint az igazságügyi pszichológus szakértők többsége úgy gondolja, hogy felmerülnek problémák a kompetenciahatárok kapcsán a szakértői munka során. Amennyiben nem veszem figyelembe az előforduló problémák sűrűségét a kompetenciahatárok kapcsán, a nyers adatokat átkódolom aszerint, hogy adott problémák felmerülnek-e vagy sem. Ezután a két csoportra binomiális tesztet végzek, mely megmutatja, hogy p = 0,003 mellett szignifikáns különbség van a két csoport számosságát tekintve, akik úgy gondolkoznak, hogy felmerülnek és azok között, akik szerint nem merülnek fel problémák a kompetenciahatárok kapcsán. A megfigyelt értékek szerint a kutatásban részt vevők 76 százaléka szerint felmerülnek problémák a kompetenciahatárok kapcsán a bíróság és az igazságügyi pszichológus szakértő munkája során.

A hatodik hipotézis szerint az igazságügyi pszichológus szakértők többsége úgy gondolja, hogy általánosságban nem gyermekbarát az igazságszolgáltatás Magyarországon, a családjogi tárgyú ügyekben inkább tarják gyermekbarátnak. Gyermekbarát igazságszolgáltatás alatt a szakértők által a

polgári-, illetve büntetőeljárások során –így a családjogi tárgyú ügyekben – a gyermekek meghallgatása kapcsán tapasztaltakat értem. A gyermekek meghallgatásának körébe tartoznak különösen a szakértői vizsgálatok, tanúmeghallgatások, nyomozati szakban történő meghallgatások.

A hatodik hipotézis során feltett kérdést a battéria két kérdésével vizsgáltam, melyek szerint:

a) Ön szerint általánosságban elmondható-e, hogy gyermekbarát az igazságszolgáltatás Magyarországon?

b) Ön szerint a családjogi tárgyú eljárások kapcsán gyermekbarát-e az igazságszolgáltatás ma Magyarországon?

A hipotézisem szerint az első kérdésre szignifikánsan több nem válasz szükséges, mint igen, amellett hogy a második kérdésre szignifikánsan több igen válasznak kell érkezni, mint nem válasznak. Tekintve hogy a két kérdésre kapott változók dichotóm adatokként kódolhatók, egy-egy nemparaméteres binomiális próbát hajtottam végre. Ezek eredményei szerint nem volt szignifikáns különbség az igenek és a nemek számában sem az első (p = 0,061, Po = 0,31), sem a második (p = 0,572, Po = 0,57) kérdésben. Így nem mondható ki, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők többsége szerint általánosságban nem gyermekbarát az igazságszolgáltatás Magyarországon, sem az, hogy a családjogi tárgyú ügyekben inkább tartanák gyermekbarátnak.

A hetedik hipotézis a következőképpen szól: „Milyen kifejezések merülnek fel leginkább, amikor az igazságügyi pszichológus szakértők a váltott gondoskodásról beszélnek?” A kommunikáció és az együttműködés elengedhetetlenségére valamennyi válaszadó utal. E dolgok fontosságát egyaránt említik azon szakértők, akik egyetértenek, és azok is, akik nem értenek egyet a váltott gondoskodás hasznosságával. Akik nem értenek vele egyet, általában azzal érvelnek, hogy a kommunikáció és az együttműködés nem szokott működni válófélben lévő felek között. Az igazságügyi pszichológus szakértő válaszadók többsége kiemeli továbbá a szülők közötti jó kapcsolat fontosságát és azt, hogy a gyermek szempontjából nehéz lehet az egyik helyről a másik helyre költözés. Többen említik, hogy akkor tud jól működni a váltott gondoskodás, ha nem

laknak túl messze a szülők egymástól. A visszatérő szempontok között szerepelt, hogy a váltott gondoskodás egy alapvetően külföldről átvett dolog, amelynek magyarországi alkalmazhatósága nem magától értetődő. A váltott gondoskodással egyetértők közül többen érvelnek azzal, hogy ezáltal egyik szülő sem lesz kirekesztve a gyermek életéből a válást követően. Visszatérő ellenérvként szerepel, hogy a váltott gondoskodás miatt a gyermeknek nem lesz stabil otthona, illetve későbbi hatásai a gyermekre nézve még ismeretlenek.

A nyolcadik hipotézisben az volt a feltételezésem, hogy a váltott gondoskodás kapcsán többször említenek az igazságügyi pszichológus szakértők olyan kifejezéseket, amelyek pozitív hatást keltenek az olvasóban, mint amelyek negatívat. A tartalomelemzés során arra a megállapításra jutottam, hogy a váltott gondoskodás kapcsán nem említenek többször negatív jelzőket az igazságügyi pszichológus szakértők. Az interjú szövegei alapján negatív és pozitív csoportokat hoztam létre az egyes kutatásban részt vevő személyek válaszai alapján, majd a csoportokban rögzítettem, hogy a kutatásban részt vevő szakértők válaszukban hányszor említettek pozitív, illetve hányszor negatív kifejezéseket a váltott gondoskodással kapcsolatos válaszaikban. Ezek eloszlását a csúcsosság és a fer-

pozitív, mint amennyi negatív kifejezést használt. Erre figyelemmel az eredmények alapján nem állapítható meg, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők szignifikánsan többször használnának negatív jelzőket, tehát a hipotézisem teljesül.

A kilencedik hipotézisben azt vizsgáltam, hogy a gyermekek vizsgálatának nehézségei kapcsán mely kifejezéseket használják leggyakrabban az igazságügyi pszichológus szakértők. A szövegelemzés által a gyermekek vizsgálata kapcsán nyolc különböző kifejezést lehet jól elkülöníteni egymástól.

A kifejezések eloszlása 3 és 29 között mozog. Egy kifejezést SD=8,552 szórás mellett átlagosan 9,5 alkalommal használtak a 13 interjú és a kérdőívben szereplő nyílt kérdések megválaszolása során. Az átlagosnál többször szerepelt a válaszokban a gyermek befolyásoltsága (29), a gyermek életkorával kapcsolatos megfontolások (13) és a lojalitáskonfliktus (10).

A tizedik hipotézis segítségével azt igyekeztem feltárni, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők a jó szakvélemény kapcsán milyen tulajdonságokat jelölnek meg mint alapfeltételt. A szövegelemzés által az igazságügyi pszichológus szakértők 14 különböző szakvéleményhez kötődő tulajdonságot jelölnek meg mint ami a minőségét szavatolhatja. A tulajdonságok említésének eloszlása 1 és 15 között mozog. Egy kifejezést SD=4,658 szórás mellett átlago-

Európai tendenciák: Belgiumban a gyermekek egyötöde él váltott szülői gondoskodásban. Hazánkban nincsenek pontos adataink. A szakértők ennek elterjedésével számolnak.

deség vizsgálatával elemeztem. A kapott értékből kiolvasható volt, hogy a ferdeség abszolút értéke – mind a negatív, mind a pozitív válaszok esetén – meghaladta az 1 értékét, illetve a csúcsosság (a pozitív válaszok) abszolút értéke a pozitív válaszok esetében meghaladta a 3 értéket. Így a kapott válaszok eloszlása nem tekinthető normális eloszlásúnak, és a vizsgálathoz páros Wilcoxon-féle előjeles rangpróbát hajtottam végre. A rangpróba eredménye szerint hét kitöltő esetében inkább a pozitív, öt kitöltő esetében inkább a negatív jelzők használata volt jellemző a váltott gondoskodás kapcsán. A kutatásban csupán egy olyan résztvevő volt, aki éppen annyi

san 8 alkalommal használtak a 13 interjú és a kérdőívben szerepelő nyílt kérdések megválaszolása során. Az átlagosnál többször szerepelt az, hogy a kérdőív legyen közérthető (15), legyen komplex (14), legyen egyértelmű (14), legyen objektív (12), segítse a bírót a döntéshozatal során (10), válaszoljon a feltett kérdésekre (9), illetve hogy legyen rövid (9). Az egyes kifejezések egy komplexebb vizsgálat során tovább csoportosíthatók faktoranalitikus eljárással, azonban a mintavételi elrendezés jelen esetben ezt nem teszi lehetővé.

A tizenegyedik hipotézisben azt kutattam, hogy a jó kirendelő végzés kapcsán az igazságügyi pszichológus szakértők mi-

lyen tulajdonságokat jelölnek meg mint alapfeltételt. A szövegelemzés által az igazságügyi szakértők a jó kirendelő végzés kapcsán 9 jól elkülöníthető tulajdonságot különböztetnek meg egymástól. A kifejezések eloszlása 1 és 23 között mozog. Egy tulajdonságot SD=7,742 szórás mellett átlagosan 10,22 alkalommal használtak a 13 interjú és a kérdőívben szerepelő nyílt kérdések megválaszolása során. Az átlagosnál többször szerepeltek az alábbi kívánalmak: a szakértő komplex, kompetenciába tartozó, egyértelmű kérdéseket kapjon (23), a kérdések száma ne legyen túl sok (20), a bíró ne adjon teret a felek nem megfelelő kérdéseinek (13), a végzésben rövid tényállás szerepeljen (12), továbbá hogy a felektől érkező kérdéseket a bíró minden esetben szűrje meg, mielőtt a szakértőnek továbbítja (11).

A tizenkettedik hipotézisben arra a kérdésre kerestem választ, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők milyen kérdésszámot találnak optimálisnak a kirendelő végzésekben. Az optimális kérdésszám megállapításához az egyes interjúk ideális kérdésszámára adott megjegyzéseket kétféleképpen csoportosítottam: az első csoportba kerültek azok a vála-

szok, amelyek ideális kérdésszámot, a második csoportba azok, amelyek maximális kérdésszámot állapítottak meg. Az első válaszcsoport átlaga 8,44, míg a második válaszcsoport átlaga 13,4. A válaszokban megadott terjedelem 4 és 20 kérdés között mozog. Így összességében elmondható, hogy átlagosan az igazságügyi pszichológus szakértők ideálisan 8,44 (SD = 2.6246), de legfeljebb 13,4 (SD = 6.6839) kérdésszámot találnak optimálisnak a kirendelő végzésekben.

Következtetések

Kutatásom során arra törekedtem, hogy a váltott gondoskodás kapcsán minél pontosabban és árnyaltabban megismerhessem az igazságügyi pszichológus szakértők véleményét. A vizsgálat lezárását követően, még a pontos eredmények ismerete nélkül, azonban már a szakirodalom részletes áttanulmányozását követően hipotéziseket állítottam fel, amelyekben megfogalmaztam, milyen eredményeket várok a kutatásomtól. A hipotézisek úgy kerültek meghatározásra, hogy azok egy része kvantitatív vizsgálatokkal, másik része pedig kvantitatív és kvalitatív vizsgálatokkal egyaránt kiértékelhető legyen. Sajnos a minta száma sok esetben nem volt elegendő ahhoz, hogy a kapott vizsgálati eredményekben szignifikáns eltéréseket észlelhessek, egyik-másik kérdés esetében azonban még így is sikerült szignifikáns különbségeket feltárni. Az alábbiakban ismeretem az egyes hipotézisek kapcsán született eredményeket.

Az első hipotézis esetén arra a megállapításra jutottam, hogy nincs szignifikáns különbség a szakértők által adott válaszok kapcsán, tehát nem volt megállapítható, hogy a szakértők többsége szignifikánsan egyetértene a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozással, miszerint a közös szülői felügyeletet a bíróság is elrendelheti. Erre figyelemmel ezt a hipotézist el kell vetnem. Ha az eredmények közötti különbségeket nem szignifikánsan nézem, akkor látható, hogy 15 szakértő inkább egyetért, míg 12 szakértő inkább nem ért egyet a jogszabályváltozással, 7 szakértő pedig nem értett egyet egyik válasszal sem. Erre figyelemmel látható, hogy minimális különbség van a szakértők megismert véleménye között. A vizsgálatot érdemes lenne esetleg a későbbiekben

– már a joggyakorlat – tükrében megismételni, hátha szignifikánsabb különbségek mutatkoznának.

A második hipotézis esetén azt tételeztem fel – az első hipotézissel ellentétben –, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők inkább nem értenek egyet a 2022. január 1. napjától hatályos jogszabályváltozással, miszerint a bíróság a váltott gondoskodást a jövőben akár egyik fél kérésére is elrendelheti. Az eredmények itt sem hoztak szignifikáns különbséget az egyes válaszok

zők között. A vizsgálatot ebben az esetben is érdemes lenne a későbbiekben – már a joggyakorlat tükrében – megismételni, bízva abban, hogy szignifikánsabb különbségek mutatkoznának.

Az első két hipotézisemmel kapcsolatosan a szakirodalom feldolgozása során a váltott gondoskodás, illetve az azzal kapcsolatos jogszabálymódosítás kapcsán igen kevés egyértelmű és kifejezett véleménnyel találkoztam. A témát feldolgozó tudományos munkák többsége inkább

között, így ezt a hipotézist is elvetem. Ha az eredmények közötti különbséget nézem, akkor 13 fő értett egyet, 12 fő nem értett egyet a jogszabályváltozással, míg 9 fő egyik válasszal sem értett egyet. Az eredmények pontos ismeretében itt is elmondható, hogy minimális a különbség a jogszabályváltozással egyetértők, illetve azt ellen-

elemző, mintsem állást foglaló munka, a pszichológiai kutatások terén pedig hazánkban nem lelhetők fel kutatási eredmények. Leginkább egy-egy cikkben, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány állásfoglalásában, illetve az „apák érdekeiért”, úgymond a „szülők egyenjogúságáért” küzdő szervezetek publikációiban vagy ál-

taluk hozott szakvéleményekben fogalmazódnak meg egyértelmű vélemények.

A harmadik hipotézis vizsgálata során úgy véltem, hogy a fiatalabb korcsoportba tartozó igazságügyi pszichológus szakértők inkább egyetértenek a váltott gondoskodással, mint az idősebb korcsoportba tartozók. Ennek kapcsán elengedhetetlen volt a kérdőívet kitöltők korcsoportba sorolása, ennek eredményeként az 57 év volt a fiatalabb és idősebb korcsoport közötti választóvonal, bár megjegyzendő, hogy az alacsony életkori szórás tükrében nincs számottevő különbség a fiatalabb és az idősebb generáció között. Az eredmények sajnos itt sem hoztak szignifikáns különbséget, azaz a fiatalabb korcsoport által a váltott gondoskodás kapcsán megfogalmazott vélemény nem tért el különösebb mértékben az idősebb korcsoport által megfogalmazott véleménytől. Az eredmények alapján ezt a hipotézist is elvetem.

A negyedik hipotézis során azt vizsgáltam, hogy a váltott gondoskodás elterjedése kapcsán pozitív változások figyelhetők-e meg hazánkban az elmúlt években. Az eredményekből megállapítható, hogy a kutatásban részt vevő szakértők szerint az elmúlt években pozitív irányú változás figyelhető meg a váltott gondoskodás magyarországi elterjedésében, így ezt a hipotézist megtartom. A váltott gondoskodás tendenciája nagyon aktuális és a szakmát foglalkoztató kérdéskör. A szakirodalom feldolgozása körében említett európai tendenciák kapcsán egyértelmű volt a pozitív irányú változás, ott konkrét adatok ismertek a váltott gondoskodásban élő gyermekek arányát illetően, például Belgiumban, ahol ismerten a gyermekek egyötöde él ilyen gondoskodási formában. Hazánkban erre vonatkozó kutatási eredmények sajnos nincsenek, azonban az igazságügyi pszichológus szakértők elmondásából egyértelműen a váltott gondoskodás hazai elterjedésével számolhatunk.

Az ötödik hipotézis esetén azt vártam, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők többsége úgy látja, hogy a szakértői munka során felmerülnek problémák a kompetenciahatárok kapcsán a bíróság és a pszichológus szakértő munkája során. A vizsgálat eredménye ezt a várakozásomat alátámasztotta, hiszen a szakértők szignifikáns többsége vélte úgy, hogy felmerülnek problémák a bíróság és a szakértő kö-

zött a kompetenciahatárok kapcsán a szakértői munka során. Az eredményekre figyelemmel a hipotézist megtartom.

A hatodik hipotézisben azt feltételeztem, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők többségében gondolják majd úgy, hogy családjogi ügyekben inkább gyermekbarát az igazságszolgáltatás Magyarországon, mint általánosságban véve. Az eredmények kapcsán arra jutottam, hogy nincs szignifikáns különbség az igen és nem válaszok számában egyik feltételezés esetén sem. Erre figyelemmel a hipotézist elvetem. A szakirodalom tanulmányozása során egyértelműen kiragadható és hangsúlyozható a gyermek meghallgatásának, véleményének, mindenekfelett álló érdekének joga, amit mind a Gyermekjogi egyezmény, mind Bírósági

azonban kiemelték, hogy az esetek többségében a válófélben lévő pároknál a jó kommunikációs kapcsolat, illetve az együttműködés nem szokott működni.

A szakértők hivatkoztak arra, hogy a gyermekeknek szükségük van egy otthonra, illetve az ezzel kapcsolatos aggályokra, miszerint nincs vizsgálat hazánkban még arra nézve, hogy a váltott gondoskodás milyen következményekkel jár majd. Mindezeken kívül a földrajzi távolságot emelték ki a szakértők mint lényeges körülmény, hiszen csak kis távolság esetén működhet ez a fajta szülői felügyeleti forma. A kutatásban kapott válaszok összhangot mutatnak a Ptk. 4:164. (2) bekezdésében a 2022. január 1. napját megelőzően foglaltakkal, hiszen akkor még a szülők közös kérelmére

A váltott szülői gondoskodásokat rögzítő egyezségek nem rövid távra szóló döntések. Nekünk, jogászoknak is nagy a felelősségünk az egyezségi megállapodások létrejötte során.

Határozat (BH2019.298), sőt az Új Ptk. Tanácsadó Testülete is hangsúlyoz. A gyermek meghallgatáshoz fűződő jogának kéz a kézben kellene járnia azzal, hogy a gyermeket úgy tudják, tudjuk egy eljárásban meghallgatni, hogy az ne legyen a gyermek számára traumatizáló, s közben jogai is érvényesüljenek.

A hetedik és a nyolcadik hipotézis esetén a következtetések együttesen vonhatók le, tekintettel arra, hogy bizonyos kifejezések mindkét hipotézis vizsgálata során felmerültek. A hetedik hipotézis keretében az alábbi eredményekre jutottam. Az igazságügyi pszichológus szakértők által a váltott gondoskodás kapcsán használt leggyakoribb kifejezés a jó kommunikáció és az szülők közötti együttműködés volt, míg a földrajzi távolság fontossága is visszatérő elem volt. A nyolcadik hipotézis során pedig az igazságügyi pszichológus szakértők válaszainak értékelése során azt a következtetést vontam le, hogy a szakértők nem említenek több negatív kifejezést a váltott gondoskodással kapcsolatban, mint pozitívat, erre figyelemmel a hipotézist megtartom. A szülők közötti kommunikációra és az együttműködés fontosságágára szinte minden, a kutatásban részt vevő szakértő utalt. A szülők közötti jó kapcsolat fontosságát tehát előtérbe helyezték a szakértők,

lehetett a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perekben kérni a szülők közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségének jóváhagyását. Ez a passzus maga is feltételezett egyfajta közreműködést, jó kommunikációt a felektől, hiszen ha két fél egyezséget tud kötni, az esetek többségében feltételezhetően nem kiélezett vita áll fenn közöttük. Az igazságügyi pszichológus szakértők utaltak arra a tényre is, hogy maga a váltott gondoskodás egy úgymond külföldről átvett dolog, amelynek magyarországi alkalmazhatósága nem feltétlenül egyértelmű. A váltott gondoskodás Európában a hetvenes évektől kezdődően egyre inkább elterjedő szülői felügyeleti forma. A szülők és gyermek közötti kapcsolat és a hosszú távú hatások vonatkozásában hazánkban sajnos még nem állnak rendelkezésre kutatási eredmények, azonban a külföldi vizsgálati adatok kecsegtetők, hiszen a gyermekek érzelmi biztonságának megvédése, a jobb apa-gyermek kapcsolat, illetve a megmaradó apa szerepére figyelemmel a váltott gondoskodás segít kiküszöbölni az apa nélkül felnövő gyermeknél észlelt hátrányokat. Az összefoglalásból is kitűnik, hogy inkább pozitív kifejezések merülnek fel a váltott gondoskodás kapcsán az olvasóban, így a nyolcadik hipotézis megtartása helytálló.

A kilencedik hipotézis esetében a tartalomelemzés segítségével arra jutottam, hogy a pszichológus szakértők az alábbi kifejezésekkel írják le leggyakrabban, mit tartanak a gyermekek vizsgálata kapcsán nehézségnek: befolyásoltság, lojalitáskonfliktus és a gyermek életkora. A válás gyermekre gyakorolt hatását korábban már említettem.

A tizedik hipotézis segítségével a jó szakvélemény ismérveit szerettem volna feltárni. Az igazságügyi pszichológus szakértők szerint a jó szakvélemény közérthető, komplex, egyértelmű, objektív, továbbá segíti a bíró munkáját, az ítélet meghozatalát.

A tizenegyedik hipotézis a jó kirendelő végzés sajátosságait hivatott összegezni. Az igazságügyi pszichológus szakértők a jó kirendelő végzésben elengedhetetlennek tartanak egy rövid tényállás-összegzést, a kérdések számának limitálását, a kérdések tartalmának és mennyiségének bíróság általi kontrollját.

Az utolsó hipotézis keretében – az interjúk áttanulmányozása kapcsán – arra a megállapításra jutottam, hogy az igazságügyi pszichológus szakértők számára nagyon fontos szempont a kirendelő végzésekben megtalálható kérdések száma. A szakértők átlagosan nyolc kérdést tartanak ideálisnak a kirendelő végzésekben.

Az utolsó két hipotézis esetén összhang érzékelhető, ugyanis az igazságügyi pszichológus szakértők válaszaiból egyértelműen kitűnik, hogy mennyire fontosnak tartják a kirendelő végzésekben feltett kérdések számát. Mind a tizenegyedik, mind az utolsó hipotézisben felmerül a kérdések száma, az utolsó hipotézisben megállapításra került, hogy az ideálisnak tartott kérdésszám nyolc, a szakértők válaszai szerint egyértelmű, hogy ennek a nyolc kérdésnek a segítségével minden lényeges információ feltárható. A leggyakrabban megjelölt kérdések szerint azoknak a szülők személyiségszerkezetére, nevelési képességeire, a szülők és a gyermek közötti kötődésre, továbbá a befolyásoltságra, elidegenítésére kell irányulniuk.

Konklúzió

„Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék. És ha sokáig pillantasz a mélységbe, a mélység is beléd pillant.”23 Akár ez a mondat is lehetne kutatásom mottója, hiszen a válás, egy

hosszan elhúzódó, „harcos” válás mindenkit megvisel, és elmondható, hogy –rövidebb-hosszabb időszakokra – akár meg is változtat.

Közel egy évtizeddel ezelőtt hazánkban még elképzelhetetlen volt, hogy a szülők a gyermekkel történő kapcsolattartás vonatkozásában váltott gondoskodásban állapodjanak meg. Ez a tendencia szerencsére változóban van, a váltott gondoskodásban történő megállapodások száma várhatóan évről évre nőni fog. Úgy gondolom, tekintettel arra, hogy ezek az egyezségek nem rövid távra szóló döntéseket hivatottak rögzíteni, nekünk, jogá-

Jegyzetek

1 A publikáció az ELTE ÁJK Családjogi Szakjogász képzésének keretei között készült szakdolgozat átdolgozása, a témavezető prof. dr. Szeibert Orsolya.

2 KSH (2020): 22.1.1.15. Házasságkötések, válások száma. Letölthető: https://www.ksh.hu/stadat_files/ nep/hu/nep0015.html. Letöltés ideje: 2022. február 21.

3 KSH (2020): 22.1.1.15. Házasságkötések, válások száma. Letölthető: https://www.ksh.hu/stadat_files/ nep/hu/nep0015.html. Letöltés ideje: 2022. február 21.

4 MONOSTORI: Az egyszülős családdá válás az életútban és annak demográfiai meghatározói. Demográfia 2015. 58. évf. 1., 28. old. Letölthető: https:// www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/ view/2645. Letöltés ideje: 2021. február 04.

5 KSH (2019): Statisztikai Tükör. A válások demográfiai jellemzői. Letölthető: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/viewer.html?pdfurl=https%3A%2F%2Fwww.ksh. hu%2Fdocs%2Fhun%2Fxftp%2Fstattukor%2Fvalas17.pdf&clen=509845, Letöltés ideje: 2021. április 10.

6 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:146. § (1) bekezdés.

7 SZEIBERT (2020): Családi jog. 208. old.

8 Pfv.II.20.718/2020/5. számú, a Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete, 3. old.

9 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:147. § (1)–(2) bekezdés.

10 BOROS, KATONÁNÉ PEHR és mtsai (2018): A Ptk. magyarázata III/VI. Polgári jog, Családjog, 317–318. old.

11 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:164. §, 4:167. §, 4:167/A. §.

12 Wopera (2021): Változások a közös szülői felügyelet gyakorlásában 2022. január 1-jétől. Jogászvilág, 2. old. Letölthető: https://jogaszvilag.hu/szak-

szoknak is nagy felelősségünk van az egyezségi megállapodások létrejötte során.

A joggyakorlatból és az eddigi tapasztalatokból kitűnik, hogy mind a közös szülői felügyeleti jog, mind a váltott gondoskodás kizárólag akkor lehet működőképes, ha a szülők egymás közötti jó viszonya tartós és kiegyensúlyozott, ezáltal együttműködésük is biztosított.

Összességében úgy látom, hogy a váltott gondoskodás hazánkban történő megjelenése üdvös és hosszú távon – mentálisan is – kiegyensúlyozott elvált szülőket és gyermekeket „eredményezhet”.

Budapest, 2023. január 19.

ma/valtozasok-a-kozos-szuloi-felugyelet-gyakorlasaban-2022-januar-1-jetol/. Letöltés ideje: 2022. február 22.

13 SZEIBERT (2021): A váltott gondoskodás – amerikai és svéd tapasztalatok; a kutatás nehézségei. Családi jog, 2021/4, 39. old.

14 SZEIBERT (2021): A váltott gondoskodás – amerikai és svéd tapasztalatok; a kutatás nehézségei. Családi jog, 2021/4, 39. old.

15 UNICEF (2019): Gyermekjogi egyezmény gyermeknyelven, 1. old. Letölthető: chrome-extension:// efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/ viewer.html?pdfurl=https%3A%2F%2Funicef.hu%2Fwp-content%2Fuploads%2F2019%2F05%2Fgyermekjogi-egyezmeny-gyereknyelven-2019. pdf&clen=169139&chunk=true.

Letöltés ideje: 2022. március 01.

16 SZEIBERT (2012): Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi jog, 2012/4, 3. old.

17 A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:167/A. §.

18 KOZÁK (2021): A váltott gondoskodás elrendelésének szempontjai. Konferencia-előadás. A vélemény számít? In memoriam Szegedi Márton (Budapest).

19 RANSCHBURG (1994): A családi diszharmónia és a válás hatása a gyermek fejlődésére. Demográfia, 37, 3–4. old.

20 HAJDUSKA (2010): Krízislélektan, 141–142. old.

21 SATIR (1999): A család együttélésének művészete, 9. old.

22 VISONTAI-SZABÓ (2018): Lélektani folyamatok és ezek következményei a szülők kapcsolatának felbomlása során. Magyar Rendészet, 2018/3. 129. old. Letölthető: https://folyoirat. ludovika.hu/index.php/magyrend/ article/view/1381/709. Letöltés ideje: 2022. március 17.

23 NIETZSCHE (1995), idézi WENDY (2016): Válás harc nélkül, 234. old.

Több mint ráncfelvarrás?

Öt újdonság a kereskedelmi választottbíróság megújult szabályzatából

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság (kereskedelmi választottbíróság) a közelmúltban felülvizsgálta eljárási szabályzatát, a változások 2022. december 1. napján léptek hatályba. Pusztán szépészeti beavatkozásról van-e szó, vagy a megújult szabályzat valóban képes növelni a kereskedelmi választottbíróság által adminisztrált eljárások hatékonyságát? Jelen cikk a módosítások mögötti indokok feltárása mellett az öt legfontosabb újdonságot és várható hatásukat elemzi.

Dr.­Schmidt­Richárd­ügyvéd,­Budapest

Háttér

A 2018-as év kétségtelenül a reformok éve volt a vitarendezéssel foglalkozó ügyvédés jogtanácsos-kollégák számára. Az új Polgári perrendtartás (új Pp.)1 hatálybalépését közvetlenül követte az új választottbírósági törvénnyel (Vbt.)2 létrehozott kereskedelmi választottbíróság eljárási szabályzatának (korábbi szabályzat) hatálybalépése.

Az új Pp. az osztott perszerkezet bevezetésével alapjaiban változtatta meg az elsőfokú peres eljárást, amelynek eredményeképp a perek hossza nagymértékben csökkent a polgári és kereskedelmi ügyekben. Ez kétségtelenül nyomást gyakorol a választottbíráskodásra, amely a mindenkori felhasználók számára jellemzően a rendes bírósági pereskedés alternatívájaként jelenik meg.

Öt év elteltével elérkezett az idő, hogy a kereskedelmi választottbíróság a megváltozott környezetre reflektálva felülvizsgálja korábbi szabályzatát, és elfogadja az új szabályzatot, amely 2022. december 31. napján lépett hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az ezen időpontot követően induló választottbírósági eljárásokban kell alkalmazni (új szabályzat)

Az új szabályzat által bevezetett szabályok elsősorban a választottbírósági eljárás további gyorsítására és a választottbírósági határozatok hatékonyságának növelésére koncentrálnak annak érdekében, hogy a választottbíráskodás megőrizze versenyképességét a rendes bíróságokkal szemben.

Az új szabályzat által bevezetett valamennyi módosulás kimerítő elemzése meghaladná jelen írás kereteit, ehelyett az öt legfontosabb változást, hátterüket és várható hatásaikat elemezzük.

Választottbírói­tisztség­elfogadása­–harmincnapos­határidő

A korábbi szabályzat 5. §-a egy puha szabályt tartalmazott a választottbírósági eljárás határidejére, amely szerint a tanács az eljárást „lehetőség szerint” a tanács megalakulásától számított hat hónapon belül befejezi. Ugyanakkor a korábbi szabályzat nem tartalmazott szabályozást arra nézve, hogy a választottbírák a tanács megalakítása során milyen sebességgel járjanak el.

Míg az új szabályzat a fenti hat hónapos szabályt nem érinti, a választottbírák továbbra is soft law kötelességeként felfogva a fenti határidőt, a 22. § (1) bekezdése bevezet egy harmincnapos határidőt a választottbírói tisztség elfogadására.

Megjegyzendő, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy a harmincnapos határidő elmulasztása a gyakorlatban miként szankcionálható, mivel a választottbírói tisztség az elfogadással jön létre, így az ezt megelőző időszak szabályozása felveti a visszaható szabályozás örök kérdéskörét.

Ezenkívül az sem világos, hogy a választottbírói mulasztásnak mi a következménye: vajon a jelölés joga ilyenkor visszaszáll-e a félre, vagy ilyen esetben a fél – neki fel nem róható okból – elveszíti jelölési jogát, és helyette a választottbíróság jogosult-e a választottbíró kijelölésére?

Álláspontom szerint az első értelmezés a helyes és követendő, azonban az utóbbi sem zárható ki. Amennyiben a jövőben ebből probléma lesz, célszerű lehet a szabály pontosítása.

A fenti bizonytalanságok ellenére az a választottbírák felé megfogalmazott jogpolitikai üzenet kétségkívül leszűrhető az

új szabályból, hogy ne késlekedjenek a tanács megalakítása során.

Előkészítő­egyeztetés­–­rugalmasabbszabályozás

A vezető külföldi választottbírósági intézmények eljárási szabályzatából eredő előkészítő egyeztetést a hazai eljárásokban ad hoc jelleggel már korábban is alkalmazták, a korábbi szabályzat egyik legfontosabb újítása mégis ezen eljárásjogi technika bevezetése volt.

Ugyanakkor a gyakorlatban túlságosan merevnek bizonyult a korábbi szabályzat által a választottbírákra rótt azon kötelezettség, hogy a tanács megalakulásától számított harminc napon belül már előkészítő egyeztetést tartsanak.

A gyakorlatban ugyanis számtalanszor előfordul, hogy az alperes a kereset kézhezvételétől számított harmincnapos határidőn belül választottbírót ugyan jelöl, azonban a válaszirat előterjesztésére további harmincnapos határidőt kér. A tanács által biztosított póthatáridő a gyakorlatban többször azt eredményezte, hogy az előkészítő egyeztetés időpontjában a válasziratot az alperes még nem, vagy csak néhány nappal azt megelőzőleg nyújtotta be.

Mindezen információ könnyen aszimmetrikus helyzethez vezetett, mivel az előkészítő egyeztetés időpontjában kizárólag

az alperes volt az, aki érdemben ismerte mindkét fél álláspontját. Ilyen helyzetben a korábbi szabályzat alapján ugyan el lehetett halasztani az előkészítő egyeztetést, de ez értelemszerűen az eljárás meghoszszabbodásához vezetett.

A fentiek elkerülése érdekében az új szabályzat 36. § (1) bekezdése egy rugalmasabb szabályt vezet be, amely alapján

sításához is hozzájárul, különösen amenynyiben a felek, illetve a választottbírák különböző országokban tartózkodnak.

Ítélethozatal­igazolatlan­késedelme­–­aválasztottbíróidíj-csökkentés­lehetősége

Az új szabályzat talán legvitatottabb rendelkezés lesz az 53. § (4) bekezdése, amely lehetővé teszi a kereskedelmi választottbí-

A transzparens szabályok hiánya könnyen széttartó eredményt hozhat, ami a választottbírósági intézmény integritását is alááshatja.

az előkészítő egyeztetést az alperesi válaszirat benyújtásától, illetve az erre előírt határidő lejártától számított harminc napon belül kell megtartani.

Tárgyalás­fizikai­jelenlét­nélkül­–konkrét­szabályozás

A Covid–19-pandémia előtt elfogadott korábbi szabályzat kifejezetten nem rendelkezett arról a lehetőségről, hogy a választottbírósági tárgyalást fizikai jelenlét nélkül, modern telekommunikációs eszközök útján is meg lehet tartani.

Annak ellenére, hogy a felek fizikai tárgyaláshoz való jogát sem a Vbt. rendelkezéseiből, sem a korábbi szabályzatból nem lehetett levezetni, a fenti joghézag alapján némi jogbizonytalanság állt elő, hogy a tanácsnak előzetesen be kell-e szereznie a felek kifejezett hozzájárulását egy fizikai jelenlét nélküli tárgyaláshoz, vagy enélkül is lehetőség van rá.

A fenti szabályozási deficit az eljárás gyorsasága mellett a kereskedelmi választottbíróság eljárásában hozott választottbírósági ítéletek hatékonyságát is veszélyeztette, mivel nem lehetett kizárni, hogy a tanács azon döntése, hogy a felek hozzájárulása nélkül tart fizikai jelenlét nélküli tárgyalást, esetleg a választottbírósági ítélet érvénytelenítését eredményezheti.

A új szabályzat 37. § (1) bekezdése már kifejezetten akként rendelkezik, hogy a választottbírósági eljárásban a tárgyalás nemcsak személyes jelenléttel, hanem indokolt esetben telekommunikációs eszköz útján is megtartható, a tanács mérlegelési jogkörébe utalva a kérdést.

Az új rendelkezés a választottbírósági ítélet hatékonysága mellett az eljárás gyor-

róság számára a választottbírákat megillető díj csökkentését, amennyiben a tanács elmulasztja az ítélet írásba foglalására előírt, az eljárás berekesztésének napján induló 45 napos határidőt. A választottbíróság ilyen esetben jogosult a tiszteletdíj csökkentésére, kivéve ha a tanács kérte a fenti határidő meghosszabbítását.

Aligha vonható kétségbe, hogy az igazolatlan késedelem vagyoni szankcionálása egy bizonyos nyomást helyez a választottbírákra, hogy időben hozzák meg az ítéletet, így megelőzheti az eljárás elhúzódását. Ugyanakkor a díjcsökkentés mértékével kapcsolatos részletszabályok hiánya (például mennyi késedelem mennyi díjcsökkentést alapoz meg?) jogbizonytalansághoz vezethet.

Ráadásul a transzparens szabályok hiánya a díjcsökkentés gyakorlati alkalmazása során könnyen széttartó gyakorlatot eredményezhet, ami a választottbírósági intézmény integritását is alááshatja.

Csonka­tanácsok­és­különvélemények­–részletesebb­szabályok

A korábbi szabályzat lehetővé tette a választottbírói különvéleményt, amelyben a kisebbségben maradt választottbíró a többségi döntés indokaival vagy érdemével kapcsolatos saját álláspontját fogalmazhatta meg, de sem a különvélemény megengedett tartalmára, sem annak megismerésére nem tartalmazott részletes szabályozást.

A fenti szabályozási hiány olyan helyzethez is vezethetett, amelyben a különvéleményt a választottbírói ítélettel együtt megküldték a felek számára, és a döntéssel elégedetlen fél annak indokait az ítélet érvénytelenítése iránti perben saját álláspontjának erősítésére használhatta.

Más esetben a tanácson belül kisebbségben lévő választottbíró az ítéletet ugyan nem írta alá, de később a tanács másik két tagja által aláírt példányra kézírással rávezette különvéleményét.

Az egész választottbírósági intézmény integritását veszélyeztető, fenti és azokhoz hasonló helyzetek elkerülése érdekében az új szabályzat három új rendelkezést vezet be.

Egyrészt a 43. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy amennyiben bármelyik választottbíró nem írja alá az ítéletet, az aláírás elmaradásának okát a választottbíróság tünteti fel és igazolja az ítéleten.

Másrészt az új szabályzat 44. § (3) bekezdése leszögezi, hogy csak a választottbírósági ítéletet aláíró választottbíró adhat különvéleményt.

Harmadrészt a fenti rendelkezés előírja, hogy a különvéleményt adó választottbíró a különvéleményben nem adhat ki semmilyen információt a tanács belső tanácskozásával kapcsolatban. Végül az új rendelkezés rögzíti, hogy a különvéleményt zárt borítékban kell az ügy iratai között elhelyezni, amelybe a betekintést indokolt esetben a választottbíróság elnöke engedélyezheti.

Záró­gondolatok

A kereskedelmi választottbíróság eljárási szabályzatának 2022. december 31. napján hatályba lépő módosulásai a fentiek alapján egyértelműen többet jelentenek puszta szépészeti beavatkozásnál.

Ugyan az kérdéses, hogy a választottbírói jelölés elfogadására nyitva álló határidő vagy a választottbírói tiszteletdíj csökkentését lehetővé tévő szabály eléri-e a kívánt pozitív hatást, az előkészítő egyeztetés rugalmasabb szabályozása, a nem fizikai jelenléttel megvalósuló tárgyalásokra vonatkozó új szabály, illetve a különvéleményekkel kapcsolatos részletesebb szabályok kétségtelenül hozzá fognak járulni a kereskedelmi választottbíróság előtti eljárások felgyorsításához és a választottbírói ítéletek jobb hatékonyságához. 

Jegyzetek

1 A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény.

2 A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény.

Jogtár

® A tudás forrása

A digitális jogi

ökoszisztéma kialakításában látja

a jövőt

a Wolters Kluwer

Hungary

Rendezvények, szakmai találkozók, akciók, újdonságok a Jogtár® 30.

és a Visegrádi Munkajogi

Konferencia 20. évfordulójának évében

30 évvel ezelőtt a Jogtár® forradalmasította a jogi kutatómunkát, és új technológiájának bevezetésével gyökeresen megváltoztatta a jogi szakemberek munkafolyamatait. Ezt a hagyományt követi a Wolters Kluwer Hungary innovatív digitális megoldásaival, amelyek a jövő versenyképes jogászainak készülnek és a magyar piacon egyedülálló módon már mesterséges intelligenciát is alkalmaznak.

Különleges évre készül 2023-ban a Wolters Kluwer Hungary, amelynek az apropóját két kerek évforduló adja. A LegalTech cég a digitális jogi piac úttörőjeként 30 éve indította útjára kulcstermékét, a Jogtárat, és 20 éve szervezi a munkajoggal foglalkozók elsőszámú szakmai találkozóját, a Visegrádi Munkajogi Konferenciát.

„Jogtár® – A tudás forrása”

A Wolters Kluwer Hungary küldetésének tartja, hogy digitális megoldásaival értéket kínáljon mind a különböző méretű, mind az eltérő szakterületen tevékenykedő ügyvédi irodák, szervezetek számára. A fejlesztések során arra törekszik, hogy szolgáltatásai, termékei révén az ügyfelek minél egyszerűbben hozzáférhessenek a magas színvonalú és kreatív jogi szolgáltatásnyújtást lehetővé tevő innovatív megoldásokhoz, támogatást kapjanak a jogi kockázatkezelési és megfelelési tevékenységükhöz, illetve a jogi erőforrások hatékony kihasználásához és menedzseléséhez.

A Wolters Kluwer Hungary digitális megoldásairól, a Jogtár30 rendezvénysorozatról és az ezzel kapcsolatos aktualitásokról folyamatosan tájékozódhat a www.wolterskluwer.com/hu-hu oldalon, valamint a LinkedIn, Facebook, Instagram, YouTube oldalakon.

A harmincadik évforduló szlogenje is ezt a törekvést tükrözi. „Jogtár® – A tudás forrása”: ez azt jelképezi, hogy a Wolters Kluwer a jövőbe tekint, küldetése a Jogtáron alapuló digitális jogi ökoszisztéma kialakítása” – emeli ki Kézdi Katalin, a cég ügyvezető igazgatója.

Digitális átállással a jövő útján

A 30 évvel ezelőtt elindult jogi adatbázisra ennek megfelelően olyan technológiai megoldások, szolgáltatások épültek, mint a Szakmai Jogtárak, az ügyvédi irodák

számára kifejlesztett praxismenedzsment szoftver, a Praetor, a jogszabályi megfelelés biztosítását segítő szoftver, a Complist, illetve a szervezetek belső dokumentumaiból, szabályozóiból

létrehozott Jogtár® SDB Saját Adatbázis: Szabályzattár. A LegalTech cég legújabb fejlesztéseinél, a magyar piacon egyedülálló módon már mesterséges intelligenciát is alkalmaz.

A Jogtár® folyamatos megújulását, mindennapokban való nélkülözhetetlenségét tükrözi a 30. évforduló köré emelt téma, a víz. A víz elengedhetetlen a fejlődéshez és mint ahogy a forrás táplálja a patakot, majd a folyót, úgy táplálja a Jogtár® a digitális termékeket.

„Fontosnak tartom, hogy a vezetők az új technológiák bevezetése mellé álljanak. Időt kell szánni a szervezet belső folyamatainak áttekintésére és az igényfelmérésre, meg kell vizsgálni a technológia adta lehetőségeket, gondolni kell a szervezet felkészítésére és a tanulásra. A technológia nem önmagáért való, tudatos használata a siker kulcsa” – fogalmaz dr. Megyeri Andrea, a Wolters Kluwer Hungary Kft. Innovációs és Üzletfejlesztési Igazgatója.

Események a kerek évfordulók évében A LegalTech cég számos rendezvénnyel, szakmai találkozóval, webináriummal, érdekes szakmai cikkel, podcast adással, születésnapi akcióval és egyéb újdonsággal készül 2023-ra, hogy méltóan megünnepelje a Jogtár® 30. évfordulóját.

Rendhagyó programot tervez 2023. október 10–12. között a Magyar Munkajogi Konferencia 20. születésnapjára is, amelynek fókuszában az idei év legizgalmasabb témája, a 2023. január 1-jétől módosult Munka Törvénykönyve lesz.

A rendezvények közül kiemelkedik az idén 6. alkalommal kiírt Wolters Kluwer Jogászdíj, amelynek 2023. november 24-i díjátadója egyúttal a Jogtár® 30 idei rendezvénysorozatának lezárását jelenti.

JOGA VAN AZ EGÉSZSÉGÉHEZ!

Ismeri a RadiVert MR Diagnosztikai Központot, az MR-vizsgálatok szakértőjét? Az MRI központban csúcskategóriás MRI berendezés biztosítja a teljes testre kiterjedő kompromisszum nélküli és nagypontosságú vizsgálatokat, beleértve a speciális célzott diagnosztikai vizsgálatokat is. Foglaljon időpontot még ma, vegye át a vizsgálat felvételét akár már holnap. Ne feledje! A korai diagnózis életet ment.

PONTOS DIAGNÓZIS, KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜL.

KIEMELT PROGRAMJAINK:

RadiVert Lady

A RadiVert Lady egy hatékony MR-szűrőprogram a emlődaganat korai felismerésére. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a teljesen biztonságos, és többször is ismételhető vizsgáltnak köszönhetően a mellrák szempontjából magas rizikójú csoportba tartozó nők korai halálozása megelőzhető lehet.

Bővebb információ és időpontfoglalás: www.radivert.hu/radivert-lady

RADIVERT GENTLEMAN

A RadiVert Gentleman egy hatékony MR program a prosztatarák korai felismerésére. A teljesen biztonságos, fájdalmaktól és kellemetlenségektől mentes vizsgálatnak köszönhetően a férfiak prosztatarák okozta halálozása megelőzhető lehet.

1047 Budapest, Baross utca 99.

+3630 241 49 60

radivert@radivert.hu

www.radivert.hu

Bővebb információ és időpontfoglalás: www.radivert.hu/radivertgentleman

Azonnali online időpontfoglaláshoz fotózza le a QRkódot!