SZAJLAI CSABA All-in

SZAJLAI CSABA FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES

ALL-IN

Ez a február a kifizetések időszaka – tudniillik nem volt még ahhoz hasonló nagyságrendű „visszatérítés” a központi költségvetésből, mint ami most zajlik: elég csak az szja-utalásra vagy éppen a 13. havi nyugdíjra gondolni. Idetartozik – mellékágként –, hogy január 1-jétől érvényes a 25 év alatti munkavállaló fiatalok személyijövedelemadó-mentessége, így február elején már több tízezer forinttal nagyobb fizetést kaphatnak. Arról nem is beszélve, hogy ugyancsak e hónapban hathavi fegyverpénzt fizet ki a kormány a fegyveres és rendvédelmi szervezetek hivatásos tagjainak. S a 200 ezer forintos minimálbér is ettől az időszaktól kezdve érezteti a hatását a pénztárcákban, csakúgy, mint a vele együtt növekvő, immár 260 ezres garantált bérminimum. És azt se feledjük, hogy januártól a kormány az ápolók, az orvosok, a bölcsődei dolgozók, a szociális, kulturális ágazatban tevékenykedők, valamint a pedagógusok bérét is megemelte.

A kormányrudat akaró ellenzék már most azt vetíti előre, hogy a fenti tételek „megborítják” a költségvetést, és amennyiben átveszik a vezetést, kényszerű megszorításokkal kell kezdeniük a hatalom gyakorlását. Ez nem meglepő.

Ezzel szemben legutóbbi elemzésében a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő nem aggódott a büdzsé állapota miatt. Sőt: a küszöbönálló választások ellenére megerősítette Magyarország besorolását, elsősorban a növekedési potenciál, valamint a költségvetést érintő konszolidációs – hoppá! – lépések miatt.

Egyébiránt senki sem tagadja, hogy a büdzsé politikai jellegű. Nem is lehet szakmai, az ugyanis csak akkor létezik, ha a sarokszámokat például az IMF írja. De most nem vagyunk programország.

A központi költségvetés pedig csak azt tükrözi – most, 2022-ben is –, amiért a választópolgárok bizalmat helyeztek a kormányon lévő Fidesz–KDNP-szövetségbe. A definíció roppant egyszerű: a reálgazdaság megerősítése mellett a háztartások anyagi körülményeinek a javítása a célkitűzés, amióta a polgári oldal adja a kormányt.

Senki sem állítja, hogy Magyarországon jólét van, s erről fizetett hirdetések sem jelennek meg a Financial Timesban, mint anno, de vitathatatlan: sokkal jobban élünk, mint 2010 előtt.

De mi is ez a kifizetési boom?

A válasz nem túl bonyolult: a járvány miatt 2020-ban sokkal nagyobb visszaesés volt a világgazdaságban, mint a 2008–09-es válság idején. Saját erőforrásból, külső segítség nélkül indította el a kabinet a jegybankkal együtt a gazdaság újraindításához szükséges programokat.

Pókernyelven szólva: all-in. Vagyis minden lehetséges eszközt bedobtak a gazdaságpolitikai döntéshozók. A reálgazdaságot megsegítő intézkedéseket követően pedig a háztartásokon volt a sor: előbbi azonban kellett az utóbbihoz. Orbán Viktor miniszterelnök a Világgazdaság tavalyi konferenciáján jelentette be, hogy a jóléti intézkedések fedezete a minimum ötszázalékos gazdasági bővülés. Vagyis a kifizetési boomot a jó teljesítmény tette lehetővé. Az erőforrásokat átcsoportosítva tudta a kormány nyújtani azokat a beruházási támogatásokat, amelyekkel a családok járnak jól.

Az újraindítás és a gazdasági növekedés sikerességét a makrogazdasági számok igazolják, valamint az is, hogy Magyarország képes alacsony szintű kamattal önmagát finanszírozni a nemzetközi pénzpiacról.

Az államháztartás hiánya és az adósságállomány nagyobb lett ugyan a korábban tervezettnél, de kényszerhelyzetben mérlegelnie kellett a kabinetnek. A munkahelyek megtartása érdekében olyan támogatásokat indított, amilyenek nemcsak itt növelték meg az adósságállományt, hanem Európa számos országában is. Kétségtelen: ezt majd konszolidálni kell a 2022-es, 2023-as költségvetésben.

Ugyanakkor – maradván a pókernyelvnél – a bankroll, vagyis a játékos pókertőkéje mindvégig megvolt. Az all-in csak így lehetséges.