A MENNYEI BIRODALOM ÉS AZ EU Európából

EURÓPÁBÓL EGYRE VONZÓBB A KÍNAI, NAGY BELSŐ PIAC

A MENNYEI BIRODALOM ÉS AZ EU | Európa számára pár évvel ezelőtt még a kínai tőkeberuházások jelentették a legfontosabb szempontot, most viszont már az ázsiai óriás hatalmas belső piacának van a legnagyobb vonzereje. A legtöbb kínai invesztícióra Nagy-Britanniában került sor, London kapuszerepe azonban kérdésessé vált a brexit miatt.

Komoly dilemmával kellett szembenézniük az EU vezetőinek szeptember közepén, egy videó konferencia keretében megtartott csúcs előtt. A kérdés az volt, hogy a gazdasági érdeket tartsák-e szem előtt, vagy az emberi jogokat. Végül az előbbi győzött; Brüsszelnek és Berlinnek most nagyobb szüksége van a kínai piacra, mint fordítva. Augusztusban az európai autópiac 16 százalékos visszaesést, a kínai pedig 9 százalékos növekedést produkált. Minden második Volkswagent a távol-keleti országban értékesítik.

A Kínába irányuló német kivitel 2008 óta minden évben bővült (2015 kivétel volt). 2018-ban több mint 100 milliárd eurót tett ki az export értéke, a legnagyobb volt az európai országok körében. (A második Franciaország lett 32 milliárddal.) A Volkswagen több mint négymillió autót ad el a kontinensnyi államban – az USA-ban mindössze 350 ezret. Németországnak többlete van a Kínával folytatott külkereskedelemben (vagyis az export értéke meghaladja az importét), ezt világszerte kevés állam mondhatja el magáról. Nehéz eltekinteni a gazdasági érdektől ilyen peremfeltételek mellett.

GEOPOLITIKAI JÁTSZMA Az uniós és a kínai vezetők konferenciája egybeesett Brüsszel és a Kreml kapcsolatainak drámai lehűlésével. Néhány elemző még egy fordulat lehetőségét is felveti. Mint a befolyásos orosz szemleíró, a Moszkvai Carnegie Központ egyik vezetője, Dmitrij Trenyin írta: a Navalnij-ügy kezelésével Németország lezárt egy korszakot, amelyet Mihail Gorbacsov indított el a múlt század nyolcvanas éveiben, s amelyet az unió és Oroszország együttműködése, a bizalom, a barátságos viszony jellemzett. Ezen álláspont szerint a németek gyorsították fel a „hivatalos válás” folyamatát, melynek végén Berlin megszűnik az orosz érdekek közvetítője, magyarázója lenni Európa felé – „nem fordítja le a nyugatiak nyelvére az oroszok üzeneteit”. Ezt a másik fél, Moszkva is megerősítette. „Oroszország már semmit sem vár Európától, nem érdekli sem a véleménye, sem az érdeke” – írta Trenyin a Carnegie Központ honlapján megjelent cikkében.

Azaz itt lehet az ideje annak, hogy Kína átvegye Moszkvától a keleti kapcsolattartó szerepét, miután az Orosz Föderáció (OF) az eddigieknél is lazábbra fonja az EU-val való kapcsolatait. Peking és Brüsszel viszonyában azonban elsietett lenne még áttörésről beszélni – vonja

AZ ÚJ SELYEMÚT PROGRAM Kína globális pozícióépítési törekvéseinek a kereskedelmi kapcsolatok csak az egyik ágát alkotják. Peking 2013-ban indította el az Egy övezet, egy út (OBOR, BRI, Új selyemút) 2049-ig tartó programját, melynek keretében Európában és másutt is infrastrukturális létesítményeket, elsősorban utakat, vasútvonalakat, kikötőket vásárolnak, építenek. Peking két jelentős útvonallal köti össze Európát Kínával. Az északi út (kínai szóhasználattal Eurázsiai szárazföldi híd) több kínai tartományból indul, és ezek az északnyugati határnál, Hszincsiang tartományban egyesülnek, ahonnan Közép-Ázsián, Oroszországon és Kelet-Közép-Európán át érik el a Nyugatot. Évek óta bejáratott a Csungking–Hszincsiang–Duisburg-, a Vuhan–Hszincsiang–Prága-, a Csengtu–Łódź (Lengyelország)-expressztehervonat-, a Jivu–Madrid-, a Szucsou–Varsó-, a Csangsa (Hunan tartomány)–Duisburg-tehervonatjárat. A déli útvonal a Új tengeri selyemút része. Dél-kínai kikötőkből indulnak a teherhajók a Szuezi-csatornán át a görögországi Pireuszba, amelyet részben megvásároltak a kínaiak, és a projekt része a Belgrád–Budapest-sínpár, amely Görögországon, Észak-Macedónián és Szerbián át érkezik a magyar fővárosba. Kína tehát már megszerezte Pireuszt, a mediterrán térség keleti részének legnagyobb kikötőjét. Emellett résztulajdont szerzett Európa három legnagyobb kikötőjében, a rotterdamiban (35 százalék), az antwerpeniben (20), valamint a hamburgiban, ahol új, saját terminált épít. Peking kikötővásárlásai Afrikában is jelentősek. A fekete földrészen többtucatnyiban van kínai tulajdonrész. E téren a következő lépcsőfok Latin-Amerika lesz. Hivatalos kínai források szerint 18 EU-tagország csatlakozott az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez. Ezek döntő része közép-európai, volt szocialista állam. Emellett Ausztria, Svájc, Portugália és Luxemburg előszerződést kötött BRI-tagságáról. Két „klasszikus” európai állam, Görögország és Olaszország már tagja a 138 államot átfogó programnak, amely Ázsia, Délkelet-Ázsia, Afrika jelentős részén túl néhány dél-amerikai országot és csendes-óceáni szigetállamot is felölel. Ennek a projektnek Oroszország, Dél-Korea és Pakisztán már a tagja, Japán és India azonban nem. A Nyugat bizalmatlanul fi gyeli az új selyemút kiépítését. Rómát meg is rótták NATO-szövetségesei, mert a G7-ek közül elsőként beállt a sorba. Egyébként a kínai gazdasági expanzió részének tartott Új tengeri selyemút program elsődleges célpontja Afrika. A szeptemberi EU–Kína-videócsúcson Hszi Csin-ping kínai elnök felajánlotta az Európai Uniónak, hogy csatlakozzon az ázsiai óriás Afrika-programjaihoz. D. P.

Európa számára Kína stratégiai fontosságú, azonban más szempontból, mint néhány évvel ezelőtt volt.

meg a mérleget a kínai vezetés álláspontját tükröző Global Times (GT) napilap cikke, anélkül, hogy utalna az unió és a Kreml elhidegülésére. Az ázsiai óriás számára Moszkva és az EU viszonya kevésbé érdekesnek látszik, az OF-et nem tekinti egyenrangú partnernek, csak második vonalbeli szereplőnek tartja.

Kína az USA-ra összpontosít, viszont nem tudja és nem is akarja átvenni azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államok Európával kapcsolatban játszott. Hibás a „Nixon-analógia” – mutat rá kommentárjában a lap, utalva arra, hogy Richard Nixon amerikai elnök 1972-ben, élve a távolkeleti ország és a Szovjetunió közti politikai-katonai feszültség kínálta lehetőséggel, történelmi utazást tett Pekingbe, kiegyezett a Kínai Népköztársasággal. Ez az amerikai külpolitika egyik nagy alakja, Henry Kissinger (akkori nemzetbiztonsági főtanácsadó, nem sokkal később külügyminiszter) aktív közreműködésével létrejött út megbékítette a két országot, évtizedekre meghatározta e nagyhatalmak kapcsolatát. Brüsszel és Washington viszonya azonban sokkal átfogóbb annál, hogy egy „kínai behelyettesítéssel” semmissé lehessen tenni – derül ki a GT-cikkből.

FELÉRTÉKELŐDIK A BELSŐ PIAC Hszi Csin-ping, az ázsiai ország elnöke ugyanakkor felhívta az európai partnerek figyelmét arra, hogy „Kína nem szereti és nem is fogadja el, ha külső erők beleszólnak az emberi jogi kérdésekről kialakított álláspontjába, elutasítja a kettős mércét”. A Hszinhua hírügynökség tudósításából kiderül: a távol-keleti állam első embere a fentieket összefoglaló, tartalmazó kölcsönös tiszteletet vár el a másik féltől, hogy „haladást érhessenek el”. Ez utóbbit európai elemzők a kínai belügyekbe, értékrendbe való beavatkozással kapcsolatos nyomatékos figyelmeztetésként értékelték. A diplomácia nyelvéről magyarra fordítva azt jelenti: ha beleszólsz a belügyeinkbe, abba, hogyan kezeljük az ujgurkérdést, Hongkongot, belső disszidenseinket, ne számíts kínai vásárlásokra, az áruidat nem adod majd el egykönnyen nálunk.

Minthogy a fenti problémák a magyar–kínai kapcsolatokban eleddig nem vetődtek fel, hazai agrárkörökben bizonnyal nagy figyelmet keltett Hszi Csin-ping azon megjegyzése, amely a csatabárdok elásásának, a korábbi szankciós politika megváltoztatásának igényét és készségét jelezte az európaiak felé: „A kínai piac nyitva marad az EU előtt. Örülnénk a még több jó minőségű és biztonságos európai agrárterméknek.”

A szeptember közepén tartott csúcson az uniót két német, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Angela Merkel német kancellár (Németország a soros EU-elnök), valamint egy belga, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke képviselte. Az ázsiai óriás komoly lépéselőnyt élvez, gazdasága már pozitív adatokat produkált a második fél évben, míg az EU-é zuhant. Li Kocsiang kínai kormányfő nemrég bejelentette: várakozásaik szerint az esztendő egészét pozitív előjelű GDP-vel zárja a távol-keleti ország.

Európa számára Kína stratégiai fontosságú, azonban más szempontból, mint néhány évvel ezelőtt volt. Korábban a kínai működőtőkebefektetések (FDI) domináltak a két gazdasági erőtér viszonyában, az utóbbi esztendőkben azonban felértékelődött a távol-keleti ország belső piacának a jelentősége. Ennek hátterében részben az is meghúzódik, hogy az elmúlt három évben a Mennyei Birodalom európai beruházásainak a növekedési üteme megállt, helyenként csökkent is. Peking átértékeli itteni stratégiáját, kénytelen belátni, hogy két évtizeddel ezelőtt, befektetési expanziója kezdetén hibát követett el azzal, hogy

0‘3&.2Ď0š)ö9ö0*'*+*09*98*0*:7—5…'&32000–2019 60 FDI, milliárd euró 55 GDP-vel korrigálva*  45 50 50,3  40 30 35  20 25  0 5 10 15                        0,1  Szlovákia Litvánia Lettország Észtország Ciprus Szlovénia Horvátország Bulgária Málta Csehország Ausztria Románia Dánia Lengyelország Görögország Belgium Luxemburg Magyarország Írország Spanyolország Portugália Svédország Hollandia Finnország Franciaország Olaszország Németország Nagy-Britannia *A gazdaság méretével korrigálva, a beruházások súlyát érzékelteti az adott országban. Forrás: Rhodium Group, Mercator Institute for China Studies, OECD

Franciaország

12,06

Svédország

Luxemburg

8,42

7,11

Írország

6,75

0 1+š1).2Ď0š)ö9ö0* '*+*09*98*00‘3…'&3 2000–2019 Milliárd euró

Finnország

6,01

Olaszország

5,46

Nagy-Britannia

4,58

Forrás: Rhodium Group, Mercator Institute for China Studies, OECD 2,50 Spanyolország

1,99

Magyarország

1,65 Hollandia

0,94 Lengyelország

0,94 Ausztria

0,88 Csehország

0,42 Belgium

európai invesztícióit Nagy-Britanniára összpontosította. Persze akkoriban senki sem számított arra, hogy a szigetország kilép az EU-ból. Az utóbbi húsz esztendőben az Európába irányuló FDI csaknem négy tizede érkezett a britekhez. A Németországba beáramlott kínai tőke ez idő alatt ennek a felét sem érte el. Ezzel párhuzamosan azonban német cégek négyszer akkora értékű beruházást hajtottak végre Kínában, mint brit vállalatok. Abban, hogy Peking annak idején Nagy-Britanniát választotta fő befektetési célpontjául, nagy szerepet játszott az, hogy a szigetországot tekintette kapunak az USA felé. A brexittel London és Washington kapcsolatai átértékelődnek, ám hogy milyen irányba, az még nem világos. Az Egyesült Államok Nagy-Britanniát tartotta legfőbb európai hídfőállásának, a kilépéssel azonban London elveszti ezt a szerepét, főleg, ha a City jelentősége csökken az európai pénzügyi rendszerben.

RÉGIÓNK KIEMELT SZEREPBEN A brit kapcsolatok átértékelésével párhuzamosan Oroszország helyzete is változik a kínai stratégiában. Manapság a pekingi elemzések három erőközpontot azonosítanak a világban: az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és a Kínai Népköztársaságot. Teszik ezt annak ellenére, hogy ez idő szerint az OF meghatározó fontosságú stratégiai, nukleáris erői jelentősen meghaladják Kínáét. Ám Moszkva katonai fölényét Pekingben átmenetinek tartják. Az ázsiai óriás GDP-je négyszerötször akkora, mint az orosz, katonai költségvetése, fegyverexportja már meghaladja Moszkváét, és a hadiipari szupertechnológiában (űrfegyverek, hiperszónikus eszközök, IT) mostanra egy szinten van Oroszországgal, egyes területeken előbbre is tart.

Kína intézményes politikai-gazdasági jelenléte, törekvései és a befektetett tőke között lényeges eltérések vannak. Peking kezdetben 16+1 országos (később, Athén csatlakozásával 17+1-re bővült) regionális együttműködési programja Európa keleti részére, a volt szocialista államokra (plusz Görögországra) összpontosít.

Magyarország kiemelt szerepet kapott a térség kínai tőkemozgásában. Az elmúlt húsz évben a legtöbb kínai FDI Kelet-Közép-Európában hozzánk irányult, és csaknem kétszeresen meghaladta a terület vezető hatalma, Lengyelország idevonatkozó adatait. A távol-keleti országban végrehajtott közvetlen magyar beruházások – 2000 és 2019 között kétmilliárd dollár – is duplájával lépték túl az oda befektetett lengyel tőkét. A hazánkba hozott kínai beruházások (2,4 milliárd dollár) és az ázsiai államban működő közvetlen magyar tőke között nincs lényegi különbség. Ezzel ellentétben a Peking által favorizált NagyBritannia kevesebb mint tizedannyi tőkét (4,6 milliárd dollárt – ez alig több, mint a megfelelő magyar érték kétszerese) invesztált közvetlenül a távol-keleti óriás gazdaságába, mint amekkora mennyiségű kínai FDI áramlott a szigetországba 2000 és 2019 között.

Peking a gazdasági kapcsolatok építését kulturális szálakkal erősítette. Európában a Konfucius Intézetek számában magasan vezet NagyBritannia (30), a németeknél, franciáknál mintegy harmadával kevesebb ilyen intézmény működik. Magyarország öt intézetével az EU-mezőny első harmadában szerepel, régiónkban csak a lengyeleknél működik több. Arányosan a briteknél tanul a legtöbb kínai diák. A németek csupán a szigetországi arány kevesebb mint tizedével büszkélkedhetnek. D. P.

Peking a gazdasági kapcsolatok építését kulturális szálakkal erősítette.