CSÚCSKÉZI
15
„Rettenetesen sajnálom, hogy így lett vége” Nem ilyen búcsút képzelt Lukács Viktória, aki nyáron tíz év után távozik a Ferencvárostól. A következő szezon előtt jelentősen átalakuló, s a remények szerint megerősödő női kézilabdacsapatunkból Győrbe távozik Lukács Viktória, aki a jelenlegi keretből Szucsánszki Zita után a legrégebb óta a felnőtt keret tagja. A válogatott jobbszélsőnkkel a váltás okairól, az emlékekről és az elmaradt búcsúról is beszélgettünk. - Nyáron épp tíz éve lesz, hogy betetted a lábad a Népligetbe… Lukács Viktória: - Igen, 2010-ben szólt Vova (Vlagyimir Golovin – a szerk.), hogy átjöhetnék a Fradiba… Először az ifiben és a serdülőben játszottam, aztán egy év múlva egyszer csak szóltak, hogy menjek fel edzeni a felnőttbe, mert épp nem volt jobbszélső. 2013-tól egy évet Siófokon töltöttem kölcsönben, majd a visszatérés után maradtam az első csapatban. - Mely momentumok villannak be először ebből az időszakból? L. V.: - Tisztán itt van előttem, amikor megnyertük a KEKet, és azzal szívattak a többiek, hogy hívjam fel a Guinnes-rekordok könyvének szerkesztőit, mert ennyi idősen, tizenhat évesen még senki sem nyerte meg ezt a kupát. De a bajnokság és a Magyar Kupa-megnyerése is különleges, illetve, talán érdekes, de számomra a Lipcse elleni BL-selejtező is az. A hos�szabbításban ugyanis Gábor engem hagyott a pályán, és rengeteget jelentett nekem, hogy ilyen kiélezett szituációban tizenkilenc évesen megkaptam a bizalmat. - És a sporton kívül? L. V.: - A sporton kívül az, hogy a Ferencváros eléggé
kikupált. Gábornak nagyon sokat köszönhetek, gyakorlatilag azt, hogy az lettem, aki most vagyok, a második számú apámként tekintettem rá az évek során, de Vovát is ide mondom – ha hülyeséget csináltam, tőlük mindig jött az atyai dorgálás. Néztem azokat a fotókat, amiket 2010-2011-ben csináltunk; hát nagyon gyerek voltam, elképesztő érzés belegondolni, hogy eddig jutottam a Fradiban. - Eljutottál odáig, ahová gyerekként akartál? L. V.: - Amikor elkezdtem kézilabdázni, először is nagyon örültem, hogy csapatsportba kerültem, mert előtte úsztam, és egyéni sportként uncsinak találtam. A kézit ilyen felütés után hobbiként kezdtem, először akkor gondolkodtunk el raj-
ta, hogy ebből több is lehet, amikor Vova hívott a Fradiba. Onnantól kezdve tűztem ki célokat: hívjanak be az utánpótlás válogatottba, aztán a felnőttbe, majd, hogy maradjak is a keret tagja. Most érzem azt, hogy húzójátékossá sikerült válnom a klubomban, és hogy a válogatottban is stabil tudok lenni, tudok segíteni a csapatnak. - Melyik időszakot szeretted jobban, amikor fiatal tehetség voltál, vagy most, amikor már húzóemberként tekintenek rád? L. V.: - Egészen más a kettő: amikor fiatal vagy, mindenki segít, próbálják javítani a hibáidat, később viszont már neked kellene segíteni, még akkor is, amikor te magad is gödörben vagy. Nehéz, hogy magadat is rendbe kell tenni, de a fiatalok is segítséget várnak, de talán most már megerősödtem annyira, hogy ezt meg tudtam valósítani.
- Nos, és akkor melyik áll az elmúlt időszakban, hogy közelebb hozzád? valamilyen új impulzusra van L. V.: - Azt hiszem az, ami- szükségem. kor már a húzóember szerepében vagyok. - A búcsút aligha így képzelted. - Említetted a magad elé L. V.: - Rettenetesen sajnátűzött célokat – most mi a lom, hogy így lett vége, szekövetkező? rettem volna elköszönni renL. V.: - Nagyon közel volt desen, elbúcsúzni azoktól, az olimpia, sajnos ez csúszik, akik tíz éven át szurkoltak nede bízom benne, hogy jö- kem is, szerettem volna lejátvőre ott tudunk lenni, mert szani normálisan az utolsó legalább egyszer szeretnék meccset Fradi-mezben, naolimpián részt venni. Illetve, gyon bánom, hogy erre nem minden élsportolónak a Baj- volt lehetőségem. Elképzelnokok Ligája-győzelem az tem, hogy milyen lesz ez, és a egyik álma, nekem is, és ez szezon közben volt is néhány is volt az egyik oka a dönté- komoly mélypontom emiatt. semnek. Például, amikor hallgattuk az utolsó rosztovi meccsün- Mi játszott még szerepet kön a BL-himnuszt, bevillant, ezen kívül a váltásban? hogy most hallom utoljáL. V.: - A tíz év… Iszonyúan ra Fradi-mezben ezt – vissza sok idő. Tíz éven át ugyano- kellett tartanom a könnyeida járni edzésre, ugyanakkor met, azzal nyugtattam makelni, ugyanazokkal az em- gam, hogy lesz még időm elberekkel lenni. Félre ne ért- búcsúzni. se senki, ennek is nagyon sok pozitív része van, és nagyon - Mi fog legjobban hiászerettem is, de úgy éreztem nyozni? L. V.: - A csapattársak, akik valószínűleg egyébként végig kísérik az életemet még úgy is, hogy eligazolok. Hiányozni fog ez az edzésmunka, mert én ebben nőttem fel, a környezet, Budapest, hiszen pesti lány vagyok, furcsa volt anno Siófokon is lakni, ahol csend és nyugalom volt körülöttem, igaz, a család és a barátok miatt úgy is sokat leszek itt. És… Hiányozni fog a Fradi-család is. Tudom, hogy sokaknak okoztam csalódást a döntésemmel, de így is rosszul estek a bántó szavak, mert kicsit úgy érzem, tíz évet elengednek. Bár megértem őket is, mert a csapatnak szurkolnak, és valószínűleg nem tudják magukat az én helyembe képzelni. Kaptam ugyanakkor rengeteg pozitív üzenetet is, igyekszem ezekből táplálkozni. Lukács Viktória forrás: FRADI.HU
