A jövő csapata épül Dabason Nagyon fogsz hiányozni, Cipó

A jövő csapata épül Dabason

Egy furcsán véget érő bajnoki szezon után nehéz érté- kelni az évet, mert a teljes összképhez még sok nyitott kérdés maradt megválaszolatlanul. Rengeteg hatás érte az összes kézilabda klubbot és ezek többségének inkább negatív volt az előjele. Ez azonban jó lehetőséget adott arra is, hogy bátrabb döntéseket hozhassanak meg a ve- zetők és újragondolhassák egyesületük működési mo- delljét. Ez történt Dabason is, ahol azonnal értékelve a helyzetet még az akkor még remélt új felkészülési idő- szak előtt komoly döntést hoztak.

A későbbre tervezett célt, hogy minél több saját nevelésű játékos épüljön be a felnőtt keretbe az utóbbi évek sikeres utánpótlás eredményei is elősegítették. Emellett a csapatkohézió növelése érdekében kizárólag magyar játékosokkal erősítették meg az idei keretet.

Az idei tervekről Prohászka Csaba klubelnök, valamint a férfi felnőtt csapat edzőpárosa Tomori Győző és Szilágyi István nyilatkozott.

- Klubvezetőként hogyan élted meg az elmúlt időszakot?

Vincze Attila, mindenki Cipója, A Dabasi Kézilabda Klub alapítója, játékosa, emblematikus embere és lelke május 22- én 58 éves korában elhunyt. A szomorú hír sokkolta a dabasi kézilabda családot.

Már játékos korában is a klub meghatározó tagja volt, és sportolói pályafutása utána is minden nap azon dolgozott, hogy szeretett klubja egyszer a csúcsra érjen. Több évtizedes

P. Cs.: - A bajnokság felfüggesztése egy olyan helyzetet teremtett, amelyre azonnal megoldásokat kellett keresni és találni. Sok információ között szükséges volt tisztázni, hogy a lehetőségeink figyelembevételével a kialakult helyzetre milyen válaszokat tudunk adni úgy, hogy az egyesületet a lehető legkisebb veszteség érje. Mindannyiunk egyöntetű véleménye az volt, hogy az utánpótlás bázist meg kell tartani, sőt ebben a helyzetben is - hasonlóan az elmúlt

Nagyon fogsz hiányozni, Cipó

évekhez - fejleszteni szüksé

munkájának is a gyümölcse, hogy a csapat az első osztályig jutott, amiben neki felbecsülhetetlen érdemei voltak.

A Dabasi Kézilabda klub mély fájdalommal búcsúzik Cipótól és osztozik a család gyászában.

Nagyon fogsz hiányozni nekünk!

Vincze Attila Sándort a Dabas Kézilabda Klub saját halottjának tekinti. ges. A legnagyobb fejtörést a férfi felnőttcsapat közeli és távoli jövője okozta. Színházi hasonlattal élve, előadások nélkül a színfalak mögött rengeteget egyeztettünk. Alapelvünk az volt, hogy senkit nem teszünk az utcára ebben a szituációban. Ennek eredményeképpen sikerült mindenkivel megnyugtatóan rendezni ezt a mindenki számára sajátos és különleges helyzetet. És persze a múlt lezárása mellett, már elkezdtük építeni a jövőt. Az irány, amelyet két éve kitűztünk magunk elé, miszerint a felnőttcsapatban egyre nagyobb szerepet szánunk a saját nevelésű játékosoknak, valamint az utánpótláskorú magyar tehetségeknek, maradéktalanul vissza fog köszönni az idei játékos keretben. Például a keret átlagéletkora 23 év alatt lesz.

- Mi lehet az elvárás az új kerettel szemben?

T. Gy.: - Abból kell előnyt kovácsolnunk a magunknak, hogy olyan csapatkohéziót hozzunk létre és egy olyan közösséget, ami előre visz mindenkit az együttesen belül, és mindenki próbálja a legjobbját beletenni, valamint folyamatosan fejlődni egyénileg és csapat szinten is. Ebből a szempontból szerencsés volt, hogy hosszabb felkészülésünk lehetett és ha a munkánkat jól végezzük, akkor szerintem a tapasztaltabb és rutinosabb NB I-es játékosokkal és csapatokkal szemben sem leszünk hátrányban.

Sz. I.: - Szerintem a lehetőségeinkhez mérten nagyon jól sikerült igazolni. Örülök, hogy maradtak a tavalyi keretből rutinos játékosok, akiknek a teljesítményére és személyiségére is lehet építeni. Az ő jelenlétük sokat számít a fiataloknak, akiket vezetni és motiválni is tudnak. Jöttek olyan új játékosok, akiket már régebb óta figyelünk és mind támadásban, mind védekezésben tudunk építeni rájuk. Én voltam már ilyen helyzetben. Megygyőződésem, hogy nagyon nehéz feladat lesz, de nagyon szép feladat is egyben. Tehetséges, motivált, bizonyítani vágyó játékosok jönnek, akiknek meg kell adni a bizalmat. Türelmesnek kell lennünk nekünk is a Győzővel, a vezetőknek és a szurkolóknak is. Sok fiatal dabasi kötődésű, vagy saját nevelés, ami rengeteget számít. Nagyon meg kell becsülnünk a saját utánpótlásunkat. Utána néztem és ezek a gyerekek még a Győzőnek a játékosai voltak, amikor U14-ben országos döntőt játszottak. Közülük tudunk most beépíteni párat a felnőtt csapatba, ami egy rendkívül szimpatikus feladat. Biztos vagyok benne, hogy nem egyik napról a másikra, de idővel meghálálják a beléjük fektetett bizalmat, de ebben mindenkinek türelmesnek kell lennie. Illetve azt remélem, hogy legalább 2-3 évig együtt marad ez a csapat, mert akkor tudunk majd egyre jobban működni, ha a mag sokáig együtt tud maradni.

P. Cs.: - A szakmai stáb felé egy elsőre furcsának tűnő elvárást fogalmaztam meg. Annak ellenére, hogy ez versenysport, nem érdekel az eredmény. Fő feladat, hogy egy küzdeni tudó, hajtós, szerethető csapatot alakítsanak ki úgy, hogy a keret fiatal játékosai megkapják azokat a játékperceket, amellyel fejlődni tudnak. Be szeretnénk bizonyítani, hogy ez a törekvés, miszerint fiatal játékosokkal eredményesen szerepelni nem ellentmondás. Remélem, ezzel levettem azt a terhet a játékosok és az edzők válláról, amelyet a folyamatos eredménykényszer okoz. Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen, bár lehet, hogy rögösebb út, amelyre a magyar kézilabdának szüksége van ahhoz, hogy a sportágba beáramló adóforintok hasznosulni tudjanak. Viszont azt is tisztáztam, ha mindent megteszünk, tisztességes munkát végzünk, küzdünk és ennek ellenére nem sikerül bennmaradni, nem fogom tragédiaként megélni. Mindig elsősorban a jövőt és kevésbé a jelent tartjuk fontosnak.

T. Gy.: - Hosszútávon az volt az elsődleges célunk, hogy azokat a fiatalokat, akik alkalmasak arra, hogy az NB I-es csapatban szerepelhessenek, minél többet próbáljunk beilleszteni a felnőtt keretbe. A mostani helyzet ezt a tervet egy kicsit előrébb hozta. Alapvetően 1-2 éven belül terveztük ezt a dabasi generációt felhozni felnőtt szintre az NB I-es csapathoz, de azt gondolom, erre büszkének kell lenni, hogy van ilyen utánpótlásunk és hozzá tudtunk nyúlni azokhoz a tehetséges fiatalokhoz, akikkel érdemes és kell is dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy a rutint a lelkesedésük pótolni fogja és meg fogják állni a helyüket a felnőttek között is a legmagasabb osztályban.

- A játékosállomány fontossága mellett a szakmai munka is kiemelt jelentőségű Dabason. Az utóbbi években nagyon jól működött a Tomori-Szilágyi edzőpáros. Akkor itt nem lesz változás az új szezonban?

T. Gy.: - Természetesen nem! Ugyanígy fogunk dolgozni ketten a felnőttcsapat mellett. Úgy gondolom, Szilágyi István edző kollégával nagyon jó szakmai kapcsolatot ápolunk és kifejezetten jól tudunk együtt dolgozni, jól kiegészítjük egymást. Tehát ugyanez marad a felállás jövőre is és így megyünk neki a bajnokságnak.

Sz. I.: - Egyértelműen pozitív kettőnk szakmai kapcsolata. Nem is csinálnám, ha nem lenne az és azt érezném, hogy nem úgy működünk együtt, ami a csapat fejlődését szolgálná. Mindkettőnek megvan a saját elképzelése és véleménye, de ezeket mi mindig megbeszéljük és a játékosok felé már a közös álláspontunkat mondjuk, hogy mindenkinek ugyanaz az információ jöjjön