Magunk Között 2020 május

2020 Május

42. évf.4 szám

MAGUNK KÖZÖTT

HIÁNYOZTOK...

A DÉL-AUSZTRÁL IDŐS ÉS ROKKANT MAGYAROK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS HAVILAPJA PRINT POST APPROVED-100022758Association of the Hungarian Aged and Invalid Persons in South Australia Incorporated 651 Port Road, Woodville Park SA 5011

OFFICIAL PUBLICATION OF THE ASSOCIATION OF THEHUNGARIAN AGED AND INVALID PERSONS IN SOUTH AUSTRALIA INCORPORATED

MEGJELENIK HAVONTA ÁRA: $2.00

„nem vagyunk egyedül”

Magunk Között 2020

Magunk között Szerkesztő: Czár László Munkatársak: Egyesület vezetőségi tagjai Email: czar.laszlo@yahoo.com Szerkesztőségünknek küldött leveleket, fotókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, megértésüket köszönjük.

Klubház cime: 651. Port Road, Woodville Park, Adelaide, SA 5011 Klub email: hungarianaged@gmail.com Telefon:0410 541 126, (08) 8268 2171 Elnök:Breglec Viktor Nyitva:A KLUB JELENLEG ZÁRVA TART Autóbusz járat:City és Port Adelaide útvonalon Cityből 17-es, citybe 16-os megálló Vasútállomás:Kilkenny megálló

Köszöntöm a kedves olvasókat!

Az elmúlt 1 hónapban mint azt Önök is tapasztalhatták, nem sok minden történt az egyesület életében, hiszen továbbra is be vagyunk zárva, remélhetőleg, ez hamarosan módosul.

Egyelőre maradnak a telefonos, internetes beszélgetések, levelezések. A klub vezetése minden tagunknak küldött húsvéti üdvözlő kártyát, és a legutóbbi lapszámot ingyenesen kapták meg. Miközben a vírus elülni látszik, az adelaidei magyarság életében egy újabb fejezet indult meg, ugyanis gyűjtést kezdeményezett a Para Hills-i Magyar Kulturális és Jótékonysági Klub, hogy

2

megmaradhasson az épület. A város által bérelt helység idén júliusban kellene, hogy bezárjon, hiszen lejár a bérleti szerződés, amit nem szándékoznak megújítani, hanem el szeretnék azt adni. Viszont a gyűjtés elindult, ugyanis sokakban felmerült, hogy meg kellene menteni a helyet. Nagyon sok szép emlék köt oda bennünket, innen a Port Roadi Klub-ból is sokszor vendégeskedtünk ott, és ez viszont is így van. Szeretjük egymás rendezvényeit látogatni. A gyűjtésbe becsatlakozott több helyi magyar szervezet a Damesz koordinálásával, a rádió, cserkészek, magyar iskola, egyházak, és természetesen magánszemélyek is. Egyik Port Road-i tagunk például 20 ezer dollárt ajánlott fel nagylelkűen. (Neve nem titkos, de nem járult hozzá a közzétételhez). Még Perth-ből is érkezett adomány. Az épületért és a környező parkolóért 120 ezer dollárt kell összegyűjteni.

Talán sikerül megmenteni azt a helyet, amely sokunknak okozott már örömet, és a jövőben egy fiatalosabb generáció is beszáll a klub működtetésébe, összefogással, pályázatok megírásával, kreativitással, alázattal. Személy szerint pedig végre bízom abban, hogy ez a cél az összefogást erősíti, hiszen az elmúlt hónapok megmutatták, milyen is az, amikor nem jöhetünk össze egy közös ebédre, rendezvényre.

Egy Széchenyi idézettel zárom gondolataimat: „Tőlünk függ minden, csak akarjunk!”

Aki adakozni szeretne, az megteheti az alábbi lehetőségen, neve feltűntetésével. Az utaláshoz írja hozzá, hogy adomány. (Az adományokról elszámoló nyugtát küldenek, információ: 8287-0740)

A bankszámla a következő: Hungarian Cultural Welfare club Inc. Bank SA: BSB Number 105-056 Account Number 2522 20240 Czár László

Magunk Között 2020 A Hazajáró Ausztráliában – Új-Dél-Wales történelmi országútján – IV. rész Ausztrália magyarjainak körülbelül 70 százaléka anyaországi, 20 százaléka délvidéki, míg 10 százaléka erdélyi származású Jó érzés Sydney-ben Nagy-Magyarország térképeket nézegetni a Szent Erzsébet Otthonban.

A térkép itt nem feltétlenül a revízió miatt lóg a falakon, hanem annak a nemzetnek a területét jelöli, ahonnan az otthon lakói érkeztek.

És jó érzés ott lenni az 56-os magyarokkal a forradalom és szabadságharc ünnepén a Punchbowl-ban, a Magyar Házban. És szintén jó érzés a délvidéki magyarokkal eltölteni egy estét Glendenningben lévő klubjukban. Vagy a Himnuszt énekelni a cserkészekkel a rookwoodi temetőben, a magyar parcellánál.

A sor folytatható, de igazából csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy Sydney-ben igen komoly magyar közösség gondoskodik a magyar jövőről.

Pedig Új-Dél-Wales fővárosa egy valódi olvasztótégely, ahol könnyen szem elől lehet téveszteni a nemzeti identitást. Le a kalappal azok előtt, akiknek sikerült, és immár évtizedek óta őrzik magyarságukat!

3

Kínai, holland, portugál hajósok is ismerték már Ausztráliát, az mégis az angoloké lett. James Cook 1768-as beszámolója és iránymutatása alapján, 1788-ban 11 hajó érkezett a Bottany-öbölbe. Ez volt az „Első Flotta”, amelynek az volt a feladata, hogy létrehozzanak egy támaszpontot a déli féltekén.

Az amerikai gyarmatok leválása után vagyunk, így egy új fegyenctelepre is szükség van, ahova exportálni lehet a britanniai politikai foglyokat, bár egy egyszerű lopás után is könnyen az új kontinensen találhatta magát a megtévedt angol állampolgár. Ez volt a híres Ausztrál Terv, így jött létre Új-Dél-Wales, ahova még 8 évtizedig érkeztek a börtöntöltelékek, összesen körülbelül 150 000-en.

Szökni egyelőre nem volt érdemes, mert az esőerdő veszélyes és átjárhatatlan volt, azon csak több évtized multán, 1815-ben sikerült átvinni utat. Ekkorra már megjelent a betyárokhoz hasonló társadalmi réteg, az ún. „bushrangerek”, de még ne rohanjunk ennyire előre. 1793-ban már szabad telepesek is érkeztek, akik megkezdték a földek feltörését, ám egy ideig még nem vonzott sok angolt Új-Hollandia, vagy ahogyan 1817-től nevezték: Ausztrália. Új-Dél-Walesből aztán sorra váltak ki az államok, előbb Victoria 1851-ben, majd Queensland 1859ben. Az államszövetség nem a véres csatamezőn született, mint Észak-Amerikában, hanem a gazdasági és politikai szükségszerűség szülte azt: egyrészt a francia fenyegetettség miatt szükség volt közös haderőre, másrészt az államok gazdasági sebezhetősége is a szövetség felé mutatott.

1889-ben tartották az első gyarmatközi konferenciát, elkészült az alkotmánytervezet, megszavaztatták a népet is, végül 1901. január 1.én létrejött az Ausztrál Államszövetség Anglia bábáskodása mellett. A valódi függetlenségig több lépcsőben jutott el Ausztrália, jogilag 1986-ban szakadt el Nagy-Britanniától, de az uralkodó ma is közös.

Sydney és Melbourne között már a XIX. században megindult a rivalizálás. Míg Sydney a szárazföld ázsiai kapuja, addig Melbourne az európai.

Melbourne az ipar, Sydney a kereskedelem és a bankélet központja, a város adja az ausztrál GDP negyedét. Sydney mindig pörög, rohan,

Magunk Között 2020 Melbourne szép lassan ballag. Mikor felmerült, hogy melyikük legyen az Államszövetség fővárosa, akkor az ausztrál politikusok összedugták a fejüket, és egy salamoni döntéssel megalkották Canberrát.

A kedélyek lenyugodtak, a két város ma már nem vetélytársa a másiknak, inkább kiegészítik egymást. A városkép mindenesetre nagyon hasonló; a toronyházak uralta városmagok után ipari létesítményekkel tarkított lakónegyedek következnek, majd hatalmas kiterjedésű kertvárosok, azokon túl ipari parkok és bevásárlóközpontok.

Mivel a legtöbben kertvárosban laknak, a nagyvárosokon átkelni 100 kilométeres autózást jelent. Ausztráliában 100 emberből 80 a tengerparti sávban él, amely bumeráng alakban húzódik Adelaide és Brisbane között. A parti sáv mögött lévő farmzónában él a lakosság 18 százaléka, míg a maradék 2 százalék az Outback-ben. Minél inkább távolodunk az óceántól, annál inkább felváltják a belterjes növénytermesztést és állattenyésztést a gabonaföldek. Azokon túl már a külterjes állattenyésztésre specializálódott farmok következnek. A farmok itt hatalmas méretűek, van, amelyik Dunántúl nagyságú.

Sydney annyira nem lopta be a szívünkbe magát, talán túlságosan zsúfolt volt számunkra, ráadásul az ország legdrágább városa is. Letudtuk a kötelező programot az Operaháznál, a Harbour Bridge-nél, a Bondi beach-en, majd tovább is álltunk a várostól 70 kilométerre található Kékhegységbe. Nevét az eukaliptuszok párologtatta „ködről” kapta, amely megfelelő időjárási körülmények esetén kékre színezi a levegőt a vidék felett. A Kék-hegység valójában egy nagy plató, amelyet az óceán felé induló folyók hátráló eróziója szabdalt fel, ez által igen látványos völgyeket hozva létre. A turisztikai centrum, Katoomba is a fennsíkon van, ide érkezik a legtöbb turista, hisz itt van a leghíresebb látnivaló, a

4

Három nővér sziklaformáció. Az őslakosok legendája szerint a Katoomba törzshöz tartozó három nővér, Meehni, Wimlah és Gunnedoo éppen az ellenséges törzsben talált szerelmet magának. Ki is tört a háború a két törzs között, mire a nővérek testvérei egy varázslót kértek fel, hogy a harcok végéig változtassa sziklává őket a biztonságuk érdekében. Csakhogy a varázsló is odaveszett a harcokban, a 3 nővér pedig ma is várja jobb sorsát. Katoomba másik attrakciója a világ legmeredekebb siklóvasútja, amellyel le lehet menni a völgybe, illetve van egy kabinos libegő is, amely átjuttat egy szakadék felett. Ezeket mi mind kihagytuk, és Péterfy Kund helyi református lelkész vezetésével felkerestük a kevésbé látogatott helyszíneket, leginkább vízeséseket és remek kilátópontokat. Azok a bozóttüzek, amelyekről a mai híradások szólnak, már akkor, októberben is lángra lobbantották Új-Dél-Wales erdeit, de akkor még könnyebb volt megfékezni őket. (A cikk 2019 decemberében született- a szerk) A szokásosnál hamarabb beköszöntő hőség azóta sajnos rég látott katasztrófát okozott és okoz még ma is a Kék-hegységben. Canberra, Ausztrália fővárosa sem kerülhette el a sorsát, decemberre a bozóttüzek mérgező füstje oda is elért. A várost nem ez miatt, hanem a zöldfelületek nagysága miatt nevezik a „bozótok fővárosának”. A gondosan megtervezett Canberra legfontosabb látnivalóját, az ausztrál szövetségi parlamentet mi is megnéztük kutyafuttában. Sőt, a magyar nagykövetségre is beköszöntünk, de sokat tényleg nem időztünk, mert várt még ránk Ausztrália legmagasabb pontja.

Útközben azért beugrottunk Goulburn-ban a Penrose Parkba, ahol 2 magyar kápolna is található, illetve itt van a világ legnagyobb merinói

Magunk Között 2020 juh szobra (15 méter magas), amelyet persze egy magyar építtetett.

A Mount Koszciuszko 2228 méter magas ormát Thredbo városából a legkönnyebb elérni. A síparadicsom októberben már igen kihalt volt, de szerencsére működött még a turisztikai információs iroda, ahova betértünk egy térképért.

Itt rögtön újra szembe jött velünk Ausztrália egyik specialitása, a túlbiztosítottság ugyanis arra figyelmeztettek, hogy a csúcs felé vivő turistaút nagyon-nagyon veszélyes, ez miatt le is van zárva.

Mount Koszciuszko.

Ez a valóságban annyit jelentett, hogy ki volt dőlve az útra egy fa, de ez már éppen elég ahhoz, hogy egy, a fát rosszul átlépő, és emiatt sérülést szenvedő túrázó feljelenthesse a nemzeti parkot, némi anyagi kárpótlás reményében. Ausztráliában ugyanis sport és hagyomány ily módon pénzt keresni. Egyébként az 1440 méteren fekvő Thredbo-ból mindenki más felvonóval ment fel 2000 méterre, de a sportértéke miatt mi az erdőben kapaszkodtunk fel a hegyre. A felvonó felső állomásától már csak egy 6 kilométeres túra volt a csúcs, de ez már olyannyira kiépített és enyhén emelkedő szakasz volt, hogy akár kerékpárral is teljesíthető lett volna. Odafent aztán meglobogtattuk a magyar zászlót, de már következő úti célunk, Melbourne felé tekintgettünk.

Kenyeres Oszkár

5

Magunk Között 2020 Kalandok Cooper Pedy-ben Nagy örömmel, szép emlékként gondolok vissza a Cooper Pedy utamra, amely Breglec Viktor és Traudel Palmer által valósult meg, amelyért ezúton is köszönetet mondok.

Amikor Viktorék felajánlották az utazás lehetőségét, nem haboztam igent mondani, hiszen ezzel egyik vágyamat teljesítették: nemcsak elvittek hanem körbe is vezettek az opál bányászat egyik székhelyén.

Mivel egyházi kcsp-s feladatom, többek között a magyar közösségek lelki építése, így jött az ötlet, hogy felkeressem a helyi magyarokat, mindebben Attila is támogatott.

Nagy vágyakozással indultam útnak. Elvinni az Igét, a pusztába készülni, egy sajátos lelki töltetet adott az útra való felkészülésemben.

A helyi Magyar tertvéreinknek jól láthatóan lelki felfrissülést hozott a magyar szó. Meghitt alkalmunkat az általuk választott kedves énekekkel zártuk, és több nótát is felidéztünk közösen a gyermekkori, régmúlt otthon időszakát idézve, és könnyeket csalva az arcokra.

Nemcsak az élőket kerestük fel. A temetőben nyugvó magyarok sírjait is felkerestük.

Megálltunk tehát a feltámadás és a találkozás reménységében, azoknak a magyaroknak a sírjait fölött, akik a boldogulás és a jobb élet reménységében vándoroltak el e kietlen tájra.

A második napra beborult. Nem látjuk a napfelkeltét, pedig az izgalom miatt ma sem tudtunk sokáig aludni. Így a második napon a bányászfaluval és annak lakosaival, az élettörténetekkel ismerkedünk. Bármerre járunk, elhangzik ennek az épületnek az építésénél magyar kezek is munkálkodtak – a legnagyobb szállodától a kórházig.

6

Megérkezünk az egyik idős magyar nénihez, Kruz Jolán aki Hajdú-Bihar megye Gáborján nevű településről származott el. Ő mesél az életéről, amelyből sokat megtudhatunk, nagy általánosságban, hogy miért is jöttek ki a pusztába az emberek, oly távol mindentől.

Hiszen a legközelebbi kórház is csak 540km-re van, ha komoly beavatkozásra kerülne a sor.

Emberek tömegeit vonzotta, a meggazdagodás lehetősége, amellyel nem mondok nagy dolgot, hiszen sok mindent megtesznek ma is az emberek a családjuk jövőjének biztosításáért. Mégis az, hogy ennyire szélsőségekig menjen el mindezért az ember, az már nehezen elképzelhető.

Akkoriban az ausztrál kormány igen támogatta azokat, akik valamilyen fölmunkába kezdtek. Így azokat, akiknek csak egy kis lendület kellett volna a kalandvágyához, könnyen megadatott a motiváció is, s idővel már erre a motivációra nem is volt szükség mert a híres Coober Pedyben felfedezett opál híre hamar idevonzotta az embereket a világ minden tájáról. „A diaszpóra nemzeteit különösen, hiszen ők már előtte is ezzel foglalkoztak, még Andamokában” – meséli Viktor és Jolán, mert ők még ott ismerték meg egymást.

Mindebből a kalandregénybe illő történetekről, a kalandvágy és a rátalálás öröme engem is magával ragadott, amikor a Szerb Orthodox Temploból kilépve egy szép darab opálkőbe botlottam. Még maga Viktor is csodálkozott, hogy ami sokszor évek kutatása után kerül elő, egy ilyen kő, abba most három nap látogatás során egyszerűen belebotlok. Viktor pedig megígérte, hogy együtt megmunkáljuk a még nyers követ.

Magunk Között 2020 Minden jelenséghez, hogy átlássuk, megérthessük, mindazt meg kell ismernünk nemcsak a történelmi összefüggéseket, hanem talán átérezni a kietlenben a kincsre találás örömét, mely sokszor nemcsak a földi dolgokban van, hanem a lelki dolgokban is, mint egymásban testvérre találni! Éppen ezért kincs az ott élőknek a magyar szó, a beszélgetés hazáról, a lelki dolgokról és egymásról. Szeretettel búcsúztunk el tehát egymástól, hozva a hírt, hogy az ott élők szeretettel gondolnak az Adelaidei Magyar testvéreikre.

Nyakas Gergő KCSP ösztöndíjas

Gergő csütörtökön, április 30-án hagyta el Ausztráliát. A vírusjárvány miatt megváltozott a nemzetközi járatok menetrendje, így Gergőnek korábban kell visszautazni, még mielőtt az Európába tartó járatokat teljesen törölték volna. „Köszönjük Gergő szolgálatát, amit a gyülekezetben és a szélesebb magyar közösségben végzett. További szolgálata Sárospatakra szólítja, ahol gyülekezeti segédlelkész lesz és közben a 6. éves tanulmányait folytatja. „(Nt.Szabó Attila lelkipásztor) Álljon most itt búcsúlevele: Kedves Testvérek!

Váratlanul ért a hazautazás ténye, pár nap alatt kellet eldöntenem, hogy mikor megyek haza, ameddig haza lehet menni. Bizonytalan időszak ez, melyben naponként változik sok minden. Változnak a járatok, ha éppen nem törölnek egyet. Változnak a korlátozások, a szabályok. Egyúttal változik az utolsó hónapom a KCSP ösztöndíj keretein belül, hiszen április 30-án elutazom. Talán nem tudok mindenkitől elbúcsúzni, főleg nem

7

személyesen, ami nekem igazából nagyon fájó pont az utolsó napokban. Olyan jó lett volna mindenkivel kezet rázni, egymásra mosolyogni, elmondani egymásnak jókívánságainkat.

Mindezt igyekszem telefonon vagy online megtenni.

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy újra ebben a közösségben tölthettem el 8 hónapot. Nagyon sokat épültem, és nagyon sok emléket, élményt és szeretetet kaptam az adelaidei közösségtől, mint ahogyan a sydneyi vagy a melbournei közösségtől is, akik között egy-egy hónapot tölthettem el. Köszönöm az őszinte szavakat, a bizalmat, ami által beengedtetek az életetekbe, s ezzel is a közösségek javára lehettem.

Senkit megbántani nem állt szándékomban, s ha sikerült volna bárkit is, attól szíves bocsánatot kérek.

Sok kedves emlékkel térhetek haza, és ezt mindenkinek köszönöm, mindenkinek akivel csak pár szót is váltottam az elmúlt időben.

Higgyétek el, hogy mindez okkal és céllal történt, mely sokszor a mi akaratunk fölött áll, mely a Gondviselő Isten jóakaratából és megengedő szeretetéből is lehetségessé vált.

Imádkozom a magyar közösségeinkért, s benne minden tagjáért, hiszen amikor szívemben forgatom ezeket a gondolatokat, már így a hálaadás és az áldáskívánás szavai fogalmazódnak meg bennem.

Kívánom Isten áldását mindenki életére!

Hiszen ez bőven ránk fér: Az Isten áldása! Áldás a családban, áldás a munkahelyen, az életünk minden területén. Isten elé viszem örömeinket, bánatainkat és fájdalmainkat.

Már így a második alkalommal jobban betekintést nyertem az ausztáliai magyar testvérek életébe, melyből sok mindent tanultam, sok történetet vihetek haza, hogy mások is épüljenek általunk.

Hálát adok értetek, imádkozom értetetek, és szeretettel gondolok vissza a közöttetek eltöltött időre. Isten áldása legyen mindnyájunkkal.

Mindenkit szeretettel üdvözlök. Testvéri köszöntéssel, Nyakas Gergő

Magunk Között 2020 Egyesületi hírek (Összeállította: Traudel Palmer) It has been two months since our club closed down and unfortunately it looks like we may have to wait a while longer before we can reopen.

In the meantime we have tried to stay in contact with as many of you as possible, either by phone or visits for birthdays and also to deliver some home cooked meals to some members who were not feeling well. We also posted Mother’s Day cards out as we wanted all the mums to know that we are thinking of them. I would like to take this opportunity to say a special thank you to all the Grandmas and Aunties who don’t have a special day dedicated to them, as many give much of their love and time to look after their grandchildren and nieces and nephews especially at this time when many schools and day care centers are closed.

We have had many phone calls thanking us for sending out the Mother’s Day cards, in particular for the beautiful messages written in calligraphy by our good friend and club member Judit Dreistadt, and we thank her for the beautiful job she did.

On April the 28th we said goodbye to Gergő Nyakas who had to return to Hungary as his time in Australia on behalf of the Körösi Csoma Sándor program had come to an end.

The day before his departure he came to our home where Viktor showed him how to cut and polish a couple of Opals he had found in Coober Pedy. He has been very interested in Gems from a very early age and he was very excited when he found the stones and couldn’t believe it when Viktor told him he could cut and polish them himself. He was a fast learner and he did a really great job and couldn’t wait to get back to Hungary to show off his find and skills.

8

We wish him all the best for the future and we look forward to catching up with him when we next go to Hungary.

While in Coober Pedy last March, Viktor and Gergő visited Mrs Justina Haberstich who donated a hand painted milk can to the club and we will auction it off when we next have a Sunday function at the club. Mrs. Haberstich hand painted the can herself as well as many other pieces which she showed to Viktor and Gergő and she is truly talented. On behalf of the club we thank you very much for donating the milk can.

We hope that you are all as well as can be and wish you all the best, Stay safe and take care, Viktor and Traudel

Happy Birthday to Elizabeth Lakatos which she celebrated in the 26th of March

Magunk Között 2020

We visited Mr Karoly Halmai to congratulate him for his birthday which was on the 25th of March.

Viktor congratulating Mr Ferenc Szalai on his birthday,at his home, on the 26th of April

Gergö with Mrs. Justina Haberstich

Viktor and Gergő at the opal cutting machines where he cut and polished the stones he found in Coober Pedy

Viktor dropping Gergő off at the airport which was completely deserted.

The Milk can donated by Mrs. Haberstich

9

Magunk Között 2020

A beszéd apostola volt ő. Kisgyerekként lágerbe vitték volna, de a szüleivel megszöktek a halálvonatról. Túlélte a kitelepítést is, s mikor végre mindenki megismerhette a helyes beszéd Paganinijét, egy tragikus baleset - a saját autója zuhant rá - elvette tőlünk azt az embert, akinek még ezreket, tízezreket kellett volna megtanítania a helyes beszédre, a viselkedésre, az illemre.

Nehéz elfogadni, de Montágh Imre lassan 34 éve nincs közöttünk.

Még 1935-ben született, nemesi családban. Kisgyerekként a család nagybánhegyesi kúriájában élt. Imádott lovagolni és úgy tűnt, az önfeledt gyerekkor sosem ér véget.

Aztán közbe szólt a történelem.

Mivel zsidó származású volt, 1944-ben a család az orosházi gettóba került, innen pedig az egyik haláltáborba tartó vagonra terelték a famíliát. A kis Imre nem sokat értett abból, ami történik, hiszen kilencéves volt.

Aztán a szövetségesek bombázásai miatt a vonat Bécsújhelynél nem tudott tovább menni. A meggyötört embereket ekkor romeltakarításra és a halottak összegyűjtésére használták. A kis Montágh Imre a többiekkel együtt talicskán tolta a halottakat. Soha nem tudta feldolgozni ezeket a napokat.

Egy újabb véletlen kellett aztán ahhoz, hogy ne egy koncentrációs táborban végezze a család. Egy osztrák katonatiszt

10

beszédbe elegyedett a németül tökéletesen beszélő családdal. Ő adott tippet nekik a szökéshez. Azt mondta, hajnalban, amikor még sötét van, akkor fussanak szerteszét és ha megúszták, három-négy napig bujkáljanak a környéken, majd keressék meg őt a lakásán. Így is tettek. Az osztrák katona pedig tartotta a szavát, így megmenekültek.

A II. világháborút túlélték, de a család nemesi származása miatt megint a történelem játékszerei lettek.

Tarnazsadányba telepítették ki őket, két és fél évig dolgoztak ínséges körülmények között a mezőgazdaságban.

Aztán Sztálin halála után visszatérhettek a fővárosba. Montágh Imre színésznek készült, ám a főiskolai felvételin Básti Lajos némi hezitálás után eltanácsolta, így indult el egy másik úton, amely aztán mégis meghozta számára az ismertséget.

Montágh Imre még ma is élhetne, 85 éve született.

A gyógypedagógiai főiskolára jelentkezett, ahol hamar kiderült, a mosolygós, empatikus és a borzalmas gyermekkor ellenére életigenlő fiatalembert az Isten is tanárnak teremtette. A főiskola elvégzése után logopédusként dolgozott. Tanított kicsiket, felnőtteket, idővel pedig színészeket is a helyes beszédre.

Magunk Között 2020 Eperjes Károly például mindig büszkén mesélte, hogy Montágh Imre miatt lett színész. Egy amatőr színjátszó találkozón futottak össze, Montágh meg arra biztatta, mindenképpen jelentkezzen a főiskolára. Eperjes viszont félreértette a beszélgetést és jelentkezett a gyógypedagógiai főiskolára. Nem vették fel, majd utóbb kiderült, Montágh természetesen a színművészetire gondolt...

Imádták a gyerekek, számtalan kicsit tanított meg a helyes beszédre.

Több száz beszédhibás kisgyerek köszönhette neki, hogy megtanult helyesen beszélni, ami önbizalmat is adott a kicsiknek. Számtalan színésznek mutatta meg, hogy a helyes artikulálás mennyire része a színjátszásnak. Idővel pedig már az egész ország megismerte a nevét, hiszen Antal Imre 1981-ben a Randevú című műsorába meghívta Montághot.

Az ország pedig rácsodálkozott, hogy van egy ember, aki szenvedélyesen imádja, amit csinál, igazi lángelme, mellette viszont empatikus, a szavai pedig már-már gyógyítanak. Saját műsora lett a televízióban, könyveket írt, idővel pedig már nem csak a beszédet, a viselkedéskultúrát is tanította.

Boldog volt, hogy segíthetett és boldog volt otthon is, a feleségével, Nellivel és a gyerekükkel, Balázzsal.

Rangot és presztízst adott a gyógypedagógiának, a tévében azok is tátott szájjal hallgatták, akiket amúgy nem különösebben érdekelt a beszédtechnika.

11

Egy másik legendával, Déri Jánossal.

Aztán elérkezett 1986 nyara.

Montághék külföldi pihenésre készültek, de előtte még elmentek Kismarosra a felesége szüleihez.

A közkedvelt beszédtanár leparkolt az autóval, a felesége már bement a kapun, amikor a 9 éves Lada meglódult. Valószínűleg nem húzta be jól a kéziféket. Montágh Imre az autó elejéhez ugrott, megpróbálta feltartóztatni a kocsit, mivel egy majd háromméteres szakadék felé gurult. Nem sikerült neki, előbb ő esett a mélységbe, majd az autója is rázuhant.

A felesége egyből tudta, hogy nagy a baj, hiszen már leemelték az autót a férjéről, mégis azt súgta az asszony fülébe, hogy "vedd le rólam a kocsit, Nellikém."

Súlyos sérülésekkel került kórházba, sokáig küzdöttek érte az orvosok - ha túléli, akkor sem tudott volna többé járni ám végül augusztus 14-én örökre elaludt az az ember, akit én személyesen nem ismerhettem, de édesanyám (aki szintén gyógypedagógus) igen, és bármikor is beszél Montágh Imréről, minden szaván érezni, hogy egy kivételes embert vett el a sors csupán 51 éves korában.

Montágh Imrének volt egy mondása: a magánhangzó a beszéd lelke, a mássalhangzó pedig a teste.

Tévedett. Ő volt a beszéd lelke…

Nyugodj békében, Montágh Imre! (forrás: Újságmúzeum facebook oldala)

Magunk Között 2020

Keresztrejtvény

12