Magunk Között 2020 augusztus by Magunk Között

2020 Augusztus

42. évf.7 szám

MAGUNK KÖZÖTT

Augusztus 20 - Államalapításunk ünnepe A DÉL-AUSZTRÁL IDŐS ÉS ROKKANT MAGYAROK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS HAVILAPJA PRINT POST APPROVED-100022758Association of the Hungarian Aged and Invalid Persons in South Australia Incorporated 651 Port Road, Woodville Park SA 5011

OFFICIAL PUBLICATION OF THE ASSOCIATION OF THEHUNGARIAN AGED AND INVALID PERSONS IN SOUTH AUSTRALIA INCORPORATED

MEGJELENIK HAVONTA ÁRA: $2.00

„nem vagyunk egyedül”

Magunk között Szerkesztő: Czár László Munkatársak: Egyesület vezetőségi tagjai Email: czar.laszlo@yahoo.com Szerkesztőségünknek küldött leveleket, fotókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, megértésüket köszönjük. Klubház cime: 651. Port Road, Woodville Park, Adelaide, SA 5011 Klub email: hungarianaged@gmail.com Telefon:0410 541 126, (08) 8268 2171 Elnök:Breglec Viktor Nyitva:A KLUB JELENLEG ZÁRVA TART Autóbusz járat:City és Port Adelaide útvonalon Cityből 17-es, citybe 16-os megálló Vasútállomás:Kilkenny megálló

Köszöntöm a kedves olvasókat! Ismét eltelt egy hónap, megjelent a legújabb Magunk Között. Köszönjük annak az újonnan csatlakozó egyesületi tagnak, akik előfizetésükkel támogatják a lap működését. Ahogyan az szokás, természetesen továbbra is önkéntesen készítjük az újságot, a munkáért sem eddig, sem ezután nem fogunk anyagi ellenszolgáltatást kérni. De örömmel vesszük a segítő szándékot, a pozitív kritikát, amely csak erősíti az újságot. Aki tehát érez magában kedvet és kitartást, jelentkezzen bátran az e-mail címemen, és írja le, mivel tudná kiegészíteni a lapot. Ebben a hónapban a keresztényi Magyarország születését ünnepeljük.

Közeledik augusztus 20-a, ebből az alkalomból egy hosszabb összeállítást olvashatnak. Természetesen Traudel Palmer hozza az egyesületet érintő híreket, információkat. A klubház továbbra is zárva tart. Ennek az oka pedig a törvényi szabályozás, ugyanis az egyesület elveszítené az állami támogatást, ha kinyitna. Viszont találkozni van lehetőség más helyszínen, éppen ezért ismét a port road-i konyha fog főzni augusztus 22-én szombaton este Para Hills-en. A jelenlegi szabályozások következtében maximum 100 fő jöhet össze, érdemes időben jelentkezni. A legutóbbi összejövetel is nagyon jól sikerült, remek volt a hangulat, sokan hónapok óta nem látták egymást. Ezért is fontos, hogy a Para Hills-i klubházat megmentsük az utókor számára. Bizonyára hallották, hogy lehetőség van az ingatlan megvásárlására, ezért a vezetőség elindította a gyűjtést. Egyre többen adakoznak, mert mint mondják, fontos számukra az, hogy legyen egy olyan hely, ahová bárki, bármikor elmehet, hogy felhőtlenül szórakozhasson, kultúrálódhasson, beszélgethessen magyar nyelven. Ebben a hónapban kitekintünk Adelaiden kívűl és körbekérdezzük a Kőrösi Csoma Sándor program korábbi ösztöndíjasait, hogy mi történt velük azóta, amióta visszamentek Magyarországra. Többüket személyesen is volt szerencsém ismerni, Kavecsánszki Ádám, Palcsó Anna, Nyakas Gergő és Teszáry Miklós válaszoltak a kérdéseinkre. És egy korábbi interjú, ami kimaradt a lapból, most pótoljuk. Lassan egy éve, hogy nálunk járt a Hazajáró stábja. Az itt forgatott filmek azóta is nagy népszerűségnek örvendenek, a youtube-on megtekinthetők. A KárpátExpressz tévéműsor készített egy összeállítást a stáb itt töltött napjairól, erről is olvashatnak. Az elmaradhatatlan idézet pedig ebben a hónapban Sebő Ferenc-től származik: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” Czár László

Augusztus 20 – Államalapításunk ünnepe Azt a történelmi folyamatot és korszakot szoktuk államalapításnak nevezni, melyben Szent István királyunk Európával és a pápasággal együttműködve, a keresztény egyházi illetve világi közigazgatás kialakításával megteremtette az önálló Magyar Királyságot az első ezredfordulón. Ahogyan a megfogalmazásból is kitűnik, a folyamat három fontos lépéssorozatból állt: egyrészt létre kellett hozni az egyházi közigazgatás megyéit, a püspökségeket (és a hozzájuk tartozó területi érsekséget), másrészt ki kellett alakítani a világi közigazgatás vármegyéit (összesen tízet), végül törvényekkel biztosítani kellett a magyar lakosság fokozatos krisztianizációját, vagyis áttérését a keresztény hitre, szokásrendszerre és letelepedett életmódra. Az államalapítás révén nemzetünk betagozódhatott Európa országai közé, és elkerülhette azt a sorsot, amit a pogány úton maradó más sztyeppei népeket ért utol - pl. szkíták, avarok, besenyők melyek fokozatosan eltűnve a "történelem színpadáról" beolvadtak más népekbe. Bár István királyunkat az egyik leghosszabb ideig uralkodó koronás főnknek tekinthetjük (38 éven keresztül ült a magyar trónon), az államalapítás folyamata teljes egészében csak halála után fejeződött be. Az utolsónak létrejövő püspökségeket már nem ő alapította, és a lakosság teljes áttérése is csak halála után majdnem 100 évvel fejeződött be. Augusztus 20., mint nemzeti ünnep Augusztus 20-án, hazánk legősibb nemzeti ünnepén államalapításunkat és Szent István királyunkat ünnepeljük. A nevezetes és

történelmünk szempontjából kulcsfontosságú eseményt már István életében is meg kívánták ünnepelni, így erre a célra a király augusztus 15 –ét jelölte ki, Nagyboldogasszony napját, ami egyben onnantól kezdve a Magyar Királyság törvénynapja is lett. (Ez annyit jelentett, hogy innentől kezdve mindig ezen a napon, vagyis augusztus 15. -én hívták össze a Királyi Tanácsot, törvényeket megalkotása és beiktatása céljából.) Később az állam megalapításának ünnepe augusztus 15 –ről augusztus 20 –ra tolódott, mégpedig Szent László királyunk jóvoltából, aki 45 évvel István király halála után, 1083 augusztus 20 -án - VII. Gergely pápa hozzájárulásával - gondoskodott az államalapító nagy király szentté avatásáról. Később az ünnep bekerült az Aranybullába is, majd Nagy Lajos egyházi ünneppé nyilvánította. Augusztus 20. később, a 18. században emelkedett a nemzeti ünnepnapok sorába, mégpedig 1771 – ben, Mária Terézia rendelkezése nyomán. A 20. században a kommunista rendszer számára vallási és nemzeti tartalma miatt az államalapítás ünnepe nem volt vállalható, ezért az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány napjaiként tartották számon. A rendszerváltás során azonban az új, demokratikusan választott Országgyűlés visszaadta az ünnepnap teljes, eredeti méltóságát, és 1991-ben ismét hivatalos nemzeti és állami ünneppé nyilvánította. I. (Szent) István (uralkodott: 997-1038) Szülei Géza fejedelem és Sarolta (erdélyi gyula lánya) voltak. Hatalomra kerülése nem zajlott zökkenőmentesen. Amikor Géza meghalt, Koppány bejelentette igényét a fejedelmi trónra. Koppány az apja, Tar Szerénd és Géza által kötött szerződés értelmében a Balatontól délre eső területek ura volt. Igényét a trónra a

szeniorátus és a levirátus (özvegy édesanyját, Saroltot feleségül kívánta venni) jogára való hivatkozással indokolta. Koppány mellé sorakoztak fel a régi rend és a törzsi szabadság hívei, akikben az ellenállást az is fokozhatta, hogy István körül nagy számban csoportosultak idegen nemzetiségűek, főleg németek. István hadait is német hadvezérek (Hont (Hunt), Paznan (Pazman), Vecelin, Orci) irányították és az sem kizárt, hogy III. Ottó német-római császár is küldött seregeket István segítésére. A döntő ütközetre Veszprém közelében került sor, ahol István megverte a pogány seregeket; a csatában Koppány is életét vesztette, Vecelin ölte meg. István Koppány testét felnégyeltette és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy legfontosabb várának kapuja felett – Győrben, Veszprémben, Esztergomban és Gyulafehérváron – jelezve, hogy mi vár a királynak nem engedelmeskedőkre. Ezután István el akarta magát ismertetni az ország határain túl is követet küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát és apostoli áldást nyert, és Magyarország belépett az európai keresztény nemzetek sorába, ezen belül is a nyugati kereszténység felé orientálódott. Mindezek mellett megtartotta függetlenségét, és nem lett a császár hűbérese. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. A koronát, amely azonban nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói jelvénnyel, István a kereszténység terjesztésében betöltött szerepéért kapta. Ekkor már állt a veszprémi püspökség és a győrinek is megvetették az alapjait. A koronázásra 1000 karácsonyán, Esztergomban került sor. Belső hatalom megerősítése: A harcokat elsőként 1003-ban indította meg Erdély ellen, ahol saját nagybátyja, Gyula ellen küzdött. Győzelme után országát beolvasztotta sajátjába és ott is megkezdte a keresztény hittérítést. A bolgár Keán elleni hadjárat következett Dél-Erdélyben, majd 1008-ban a

"fekete magyarok" ellen viselt hadat. (A fekete magyarok feltehetően a DélkeletDunántúlon élő idegen etnikumú katonai segédnépekkel, a kavarokkal/kabarokkal voltak azonosak.) István legerősebb vetélytársa Ajtony vezér a Maros vidéken építette ki erős törzsi államát, melyet 1028ban tudott legyőzni. Ezzel a győzelemmel lezárult az uralkodása alatti belháborúk kora, és István ténylegesen is az egész Kárpátmedencére kiterjedő ország ura lett. Belpolitika - államépítő tevékenység: Egy európai mintájú keresztény állam kiépítéséhez három tényezőt kellett Istvánnak biztosítania: a nép keresztény hitre térítését, a keresztény egyházszervezet kiépítését és a világi közigazgatás létrehozását. A nép keresztény hitre térítésében törvényei segítették (erről a törvényeknél bővebben) a keresztény egyházszervezet és világi közigazgatás kiépítésében pedig a külföldi minták és tanácsadók voltak irányadóak. Egyházi közigazgatás: A Magyar Királyság önállóságához Istvánnak 10 magyar püspökséget és egy érsekséget kellett teremtenie. (Ugyanis amennyiben a szükséges számú egyházterület nem jött volna létre, úgy a magyar szállásterületeket egy nyugati egyháztartomány vezetése alá rendelték volna.) István összesen 8 püspökséget alapított, a többi kettő halála után jött létre. A legelső püspökség Veszprém volt, majd létrejött az esztergomi, győri, pécsi, csanádi, váradi, egri, váci, gyulafehérvári püspökség is. Az érseki központ Esztergom lett, az István halála után létrejött két püspökség pedig a nyitrai és zágrábi. (Térképen: I: Esztergomi, II: Győri, III: Veszprémi, IV: Pécsi, V: Váci, VI: Egri, VII: Kalocsai, VIII: Csanádi, IX: Bihari, X: Erdélyi) A világi közigazgatás: Kialakítása során István 30 vármegyét hozott létre, melyek a királyság központi területeiből kiindulva legyezőszerűen helyezkedtek el. A királyi vármegyék élén ispánok álltak, akik az adott területen az

uralkodót képviselték, így bíráskodtak, beszedték a királyi jövedelmeket, és a háborúkban ők vezették a vármegye seregét. A vármegye rendszer élén a nádor állt, ő volt a király távollétében az ország ura. István a királyi hatalmat nemcsak kialakította, de meg is erősítette, mivel a korábbi törzsi földek kisajátításával az ország földjeinek kétharmadát uralkodói kézbe vette. A hatalmas földterületekből híveinek és külföldről érkezett lovagjainak tudott birtokokat adományozni, így kialakulhatott egy nyugati mintájú függési rendszer, a hűbériség alapja. Törvényei: Az első törvénykönyv a kereszténység megerősítésére, az egyházi tulajdon védelmére törekedett. (Az új birtokrend biztosítása; a keresztény vallásgyakorl ás biztosítása; az erőszakos cselekedetek megakadály ozása; az esküszegés büntetése; a földesúri jogok biztosítása; az özvegyek és árvák jogainak védelme; a boszorkányok és varázslók büntetése.) A második törvénykönyv rendelkezett arról, hogy minden 10 falunak egy templomot kell építenie és papját eltartani, püspökének 10-edet fizetni. De kötelezővé tette a misére járást is vasárnaponként. (Az öröklést szabályozza; a tulajdon megsértése; az erőszakos cselekményeket bünteti; a törvény előtti rendről ír; az összeesküvés szankcionálása; a dézsmafizetés; a cselszövések büntetése.)

István törvényei a tulajdonviszonyok átalakítása érdekében megváltoztatták az öröklésre vonatkozó addigi magyar szokásokat is, védve ezáltal a magántulajdont, illetve megszüntetve a levirátust. Törvényeivel megszervezte az udvar adminisztratív szervezetét, megalapította az új királyi székhelyet, Székesfehérvárt. Megkezdte a pénzverést és kivetette az első adókat. Míg az államalapításig külföldi pénzeket, de leginkább állatpénzt (tinót) használtak, most a fő forgalmi pénz az ezüstdénár lett. Megszüntette a vérségi alapon felépült társadalmi rendet és területi alapra helyezte az igazgatást. Ezzel elérte a nomád népek letelepedését és földművelő tevékenységből való megélését, tehát nemcsak politikai változás következett be, hanem jelentős életmódvált ozáson is keresztülme nt a magyar nép. Külpolitika: Uralkodása során két fő ellenséggel kellett szembenézni e: a besenyőkkel és a németekkel. A nomád besenyők Erdélybe zúdultak be, de a (gyula)fehérvári ispán csapatai elűzték őket. A másik sokkal nagyobb veszélyt jelentő ellenség a németek voltak. István sógorával, II. Henrikkel a bajor uralkodócsalád fiágon kihalt (1024), ezután a Német-Római Birodalommal ideiglenesen megromlott a viszony, 1029 környékén német és főleg bajor csapatok többször fosztogatták a Fischa és a Lajta közét, amire válaszul a magyar csapatok is a bajor területekre való betörésekkel reagáltak. Erre való hivatkozással II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta

Magyarországot, azonban István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget, majd Bécsnél be is kerítette a visszavonuló német sereget. A győzelemnek külön jelentősége az volt, hogy István országa bizonyította: képes megvédeni magát a külső ellenségekkel szemben is. A következő évben, jóllehet II. Konrád először még újabb támadást tervezett, bajor közvetítéssel békét kötöttek egymással, sőt feltehetőleg II. Konrád kisebb területi engedményeket is tett a Fischa és a Lajta közén. Ebben valószínűleg szerepe volt Imre herceg 1031-es halálának, hiszen ezzel nőágon is kihalt a Konrádot megelőző bajor uralkodóház, és Istvánnak már nem lehetett jogcíme a német trónra. Utódlás: Istvánnak két fia is született, ám csak az egyikük – Imre herceg – élte meg a kamaszkort. Neveltetése a velencei Gellért püspök kezébe került, István pedig az Intelmekben foglalta össze fia számára a jó király teendőit. Szülei ki is házasították, ám mikor 1031-ben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, minden remény elveszett arra, hogy István egyenes ágon adja tovább királyi címét. E szörnyű csapás beteggé tette a királyt, és az csak tetézte fájdalmát, hogy közvetlen rokonai között senkit nem látott alkalmasnak, hogy örökébe lépjen és keresztény hitben megtartsa az országot. Apja testvérének fiai, Vazul és Szár László jöhettek számításba, azonban László még mindig pogány hiten volt, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Választása végül lánytestvérének fiára, Orseolo Péterre esett, aki már az 1020-as évektől kezdve a magyar királyi udvarban élt, mert az Orseolo-család ellen fellázadtak a velenceiek, így Péter anyjával és húgával együtt István udvarába menekült. István döntése Vazulból elégedetlenséget váltott ki és kevéssel 1031 előtt merényletet követett el István ellen. István nem ítélte halálra a lázadó Vazult, de uralkodásra alkalmatlanná tette azzal, hogy megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett.

Vazul fiait, Leventét, Andrást és Bélát pedig száműzte az országból. A magyar nép történelmében az államalapítás a legfontosabb események és sorfordító időszakok egyike volt! Ugyanakkor látni kell azt is, hogy ez a fennmaradásunkat garantáló lépés egyben nagy traumát is jelentett a kor magyarjai számára. Fel kellett adniuk szokásaik egy részét, eredeti vallásukat, és életmódjukat. Át kellett venniük egy új szokásrendszert, egy új nyelvet (Európa közös nyelvét a latint) legalábbis törvényeikben, és egy új vallást, a kereszténységet! Lassú és szenvedésekkel teli időszak volt ez, amit többek közt az is bizonyít, hogy őseink az államalapítás után még több mint egy évszázadon keresztül ragaszkodtak saját szokásaikhoz és vallásukhoz. Az 1077 és 1095 között uralkodott Szent László, 100 évvel a kalandozások lezárulása után is kénytelen volt olyan törvényeket hozni, melyekben tiltotta az ősi magyar szertartásokat és a kóborló életmódot.

KÖZÉRDEKŰ

Dear Members, I would like to thank everybody who joined us for lunch at the Watermark Hotel on the 17th of July. A total of 73 people enjoyed the lunch which ended up consisting of three choices instead of only two as advertised in the last newspaper and the feedback was all positive. The best part was catching up with you all. Everybody mentioned how much they miss the weekly get together at the club and that they are looking forward to us being able to open up again. Unfortunately with the way things are in Victoria at the moment, our South Australian Government is being extra cautious which means our opening date is pushed back even further. Thank you to all who paid their membership fee and Newspaper subscription during the lunch at the Watermark Hotel. I was contacted by two people who asked if I could bring some membership forms to the lunch as they wanted to join our club and in the end we had a total of nine new members. We were able to take a photo of some of the new members which you can see in the photo gallery. The other new members are Erika Crowthers who is Kathy Torma’s daughter, Eva Kaplan and Anna Pinczel. This takes the total of new members since July 2019 to 36 which is amazing and we are very grateful for each and every one of you. The function at the Para Hills Club on the 25th of July was also a big success. It was organized to help raise some money towards the effort to buy the premises for future Hungarian generations. The response I got from the people I contacted to ask for support was amazing and I thank you all for joining us on the night. The best part of course was the chance to catch up with everybody after such a long time. A big thank you to our friend Bruno Bachman who entertained us with some beautiful music on the night by playing his piano accordion which brought some people to their feet for

and dance or two. Thanks Bruno, you always liven up the party! We will be celebrating St. István Day at 5:30pm on the 22nd of August at the Para Hills Club. This event was originally planned for the Port Road Hungarian Club but due to the Corona Virus restrictions this is not possible. Please note that, because of the restrictions, we can only allow 100 people to attend this function so it is essential that you book to reserve a seat. You can do so by either calling Anna Cseh on 8287 0704 or 0417 378 005 or Traudel on 0410 541 126 or 8347 7919. We will be serving Bableves and Langos and we will also have some cakes for sale afterwards. In the next Newsletter I will advise you of the date and venue for our next free members’ lunch in September. Take care and stay safe, Viktor and Traudel

Happy Birthday to Natasha Henry ( nee Breglec) on the 14th of July.

Mary Onody congratulated Ken Elliot for his birthday which was on the 7th of July

We welcome Andras Biro as a new member of our club.

Pityu and Mariandl Dobozy have recently become members of our club and we would like to thank them for their support.

Béla Szabó wished Maria Reinhardt all the very best for her birthday which was on June the 25th.

Kathleen Batki, joined our club on the 17th of July .

New members Otto and Agnes Danicek joined our club on the 17th of July. We welcome you both and look forward to seeing you at our club house when we reopen.

Anne Morgan, who is a friend of Dénes Budai, is also one of our newest members.

A big thank you to Bruno Bachman who entertained us with his piano accordion at the Para Hills Club on the 25th of July.

Ramóna Varga arrived in Australia as part of the Körösi Csoma Sándor program just before COVID 19 turned our world upside down. The aim of the program is to address the Hungarianness of the Diaspora, organising the community and cultural life of the diaspora as well as developing and maintaining Hungarian language skills. Due to the COVID restrictions Ramóna was unable carry out any of the obligations which brought her Down Under and so her intended 9 months stay was cut short and she departed for Hungary on the 8th of August. It is a real shame that most of the Hungarian population in SA didn't get a chance to meet this lovely young lady who was a great representative of the program and Hungary in general. One of her last tasks was helping at the Para Hills club at the July 25th event and I couldn't have done this without her help so THANK YOU Ramóna. We wish you all the very best and hope that you get a second chance to come to Australia.

KÖZÉRDEKŰ Eva Licsauer celebrated her birthday with 16 friends at the Para Hills Club on the 25th of July. Many happy returns Eva.

Ausztráliai magyaroknál vendégeskedett a Hazajáró stábja A 21. századi kihívásokkal küzdő diaszpóra közösségek megerősítése a magyar kormány fontos küldetése.

– mondta az M1 aktuális csatorna kulturális műsorában, a Kárpát Expresszben az Adelaide-ben élő Czár László.

Kenguruk, koalák, óceán, vörös sivatag, ősföld; sajátos klíma és egzotikus élővilág. Ez a déli félteke szigetkontinense, Földünk hatodik legnagyobb országa: Ausztrália.

– Egyik ámulatból esünk a másikba, hisz számtalan természeti csodát látunk, de hát ez semmi ahhoz képest, hogy mennyi magyar közösségbe botoltunk, ráadásul mennyi remek magyar közösséggel találkozhattunk. (…) Jó érzés megtapasztalni, hogy a diaszpórának ez a része, ez a távoli, távol szakadt nemzetrész is milyen szervesen kapcsolódik a magyar nemzethez a mai napig – árulta el Kenyeres Oszkár, a Hazajáró egyik műsorvezetője.

De mit keres a közmédia népszerű honismereti-turisztikai sorozata, a Hazajáró stábja a világ egyik legtávolabbi pontján? Azokat a magyarokat, akiknek ez a vonzó turisztikai célpont kényszerű második haza lett, akiket legújabb kori történelmünk viharai sodortak ebbe a távoli országba. Az ausztráliai magyar diaszpóra hívta meg a Hazajárót, kettős céllal: egyrészt, hogy közönségtalálkozók keretében hozzák el a kényszerből otthon hagyott Óhaza mesés tájait, másrészt rendhagyó Hazajáró epizódok forgatásával mutassák be az otthon élőknek, hogy küzdenek a távoli földrészre szakadt magyarok a megmaradásért. – Amit a csapat megmutat a többi nézőnek, ezt a csodás kalandozást mutassuk meg az ausztrál magyaroknak is. És így jött az ötlet, hogy hívjuk meg Oszkárékat, mutassuk be nekik Ausztráliát, az ausztráliai magyar közösséget, mert én azt gondolom, hogy itt egy nagyon aktív, élő közösség van. Erős a magyarság tudatunk, amellett persze, hogy egy másik ország befogadott minket, de szeretjük megőrizni a hagyományainkat, azt a magyar identitást, amitől mi magyarok vagyunk

– Én felvidéki magyarként is különösen át tudom érezni az itt élő magyarok sorsát. (…) Ezek a szervezetek a mai napig működnek és tényleg sok esetben akár számunkra, felvidéki magyarok számára is példaértékűek – mondta a Hazajáró másik műsorvezetője, Jakab Sándor. A 21. századi kihívásokkal küzdő diaszpóra közösségek megerősítése a magyar kormány fontos küldetése. A Kőrösi Csoma program ösztöndíjas fiataljai kiemelt szerepet vállalnak e távoli misszióban. Palcsó Anna Felvidékről érkezett. Főként gyerekekekel foglalkozik. – Ha van egy ilyen nagyobb rendezvény, az összehívja az úgymond nagyobb tömeget egy

helyre, így egy helyen csoportosulnak fiatalok, gyerekek, idősebbek és szerintem a saját magyarságuk megélése ebben is megnyilvánulhat –

mondta

Palcsó

Anna.

– Ezek a magyar-magyar találkozások megerősítenek bennünket, ugyanis mi is hoztunk otthonról útravalót, hoztuk szüleink, nagyszüleink tanításait, azt az erkölcsi tisztaságot, amit még ők megélhettek, de ugyanakkor azt, hogy ha most ezt otthonról újra megkapjuk és ezáltal feltöltődhetünk, ez számunkra csodálatos élmény, lelki erő és megújulás – árulta el a brisbane-i református lelkész, Kovács Lőrinc.

– mondta a sydney-i Magyar pedagógusa, Peredi-Blaskó Csilla.

Iskola

A magyarországi kommunizmus idején a nyugati magyar emigrációnak kiemelt szerepe volt abban, hogy felmutassa a nagyvilágnak a magyarság szabadságküzdelmét és tovább őrizze a vérbe fojtott 56-os forradalom és szabadságharc lángját. Ezért is van kiemelkedő szerepe idekint az október 23-ai megemlékezéseknek.

– A nemzeti ünnepek azért fontosak nekünk, mert ez élteti bennünk a magyarságot és egyben ápolja is, és ezzel tudunk fejlődni – közölte Marót Márta, a Victoriai Magyar Tanács elnöke.

Az ötödik kontinensen mintegy 80 ezer magyar él. Szétszórtságukban is igyekeznek szerveződni, számos intézmény szolgálja az identitásuk megőrzését. A templom és az iskola idekint is a megmaradás fontos bázisai. – Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a magyar kultúrát megismertessük itt a magyar gyerekekkel. (…) Ennek különböző eszközei vannak a magyar oktatásban. Részben ugye a magyar nyelv átadása, másrészt pedig a magyar népzene, a magyar népmese világ megismertetése

– A magyar nemzeti emigráció az beteljesítette a küldetését, tehát azok, akik annak idején kényszer hatására, a világháború vagy ’56 után elhagyták Magyarországot, új hazára leltek a tengerentúlon, vagy Európa számos országaiban, megalapították a közösségeket, megszervezték a magyar életet. (…) Magyarországnak most jelen pillanatban megvan a lehetősége mind a politikai tudatosság szintjén, mind a gazdasági erőforrások szintjén, hogy ehhez nagyon komoly támogatást biztosítsanak – mondta Fráter Olivér konzul. A Hazajáró Ausztráliában forgatott rendhagyó epizódjai megtekinthetők a hazajaroweb youtube csatornán. ,

Mi újság KCSP-sek? Nagyon fontos a Kőrösi Csoma Sándor Programban részt vevő ösztöndíjasok munkája a diaszpórában élő magyarság és az anyaország kapcsolatnak erősítésében. Az ösztöndíjasok „nagyköveti feladatot töltenek be”, „kulturális diplomaták”, akik átadják tudásukat a diaszpórában élőknek. A programban az ösztöndíjasok a diaszpórában élők magyar identitásának megőrzése, erősítése érdekében végeznek oktatási, szervezési, hitéleti munkát - mondta Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos pár hónapja. Nemcsak, hogy erősítenek bennünket a KCSP-sek, hanem családtaggá is válnak. Bevallom őszintén, néha hiányoznak a beszélgetések a magyar iskolában Annával, vagy egy jó táncház Miki vezényletével. Következő írásunkban kitekintünk, hogy mi történt a négy ösztöndíjassal, amióta hazamentek. Mindennyian ugyanazokat a kérdéseket kapták, sorrendben válaszolnak rájuk: Kavecsánszki Ádám, Palcsó Anna, Teszáry Miklós, Nyakas Gergő.

megválaszolásában: 2015. december 18. Hat izgalmas és dinamikus hónap után egy pénteki napon vártak a szüleim a budapesti repülőtéren. Egyrészt vágytam már haza hozzájuk, ugyanakkor a hazautazás tudata azt is jelentette, hogy sok szép, életre szóló élménytől és baráttól kell egy jó időre biztosan elbúcsúznom. Az első 24 órám a szülőfalumba történő hazautazásról, a család és a nagyszülők üdvözléséről, a régen látott barátok felkereséséről, az idő és klíma változáshoz való alkalmazkodásról szólt. A nyárból érkeztem a télbe…, azzal a várakozó, szép és meghitt érzéssel, hogy közeledik a Karácsony ünnepe. PA: 2019. December 9-én értem haza, amint leszàlltam hazautaztam Felvidékre. Az elsö 24 óra a családom köszöntésével, mosással és a a Kőrösi Csoma Sándor program zárókonferenciájára való készülödéssel telt, beszámolót és prezentációt készítettem. Az érkezést követő napon a konferencia miatt Budapestre utaztam. TM: 2019. január 2-án szálltam le a repülővel Ferihegyen. Az első dolgom az volt, hogy a kevés nálam lévő meleg ruhával felszerelkezve elindultam Gödöllőre, ahol a családom lakik. Azonban pont úgy alakult, hogy senki sem volt otthon, mindenki külföldön tartózkodott, így az egész napomat a pihenés, illetve a bőröndökből való kipakolás tette ki. NYG: Idén, 2020.április 30-a küröl hagytam el Ausztráliát. Május 1-én érkeztem haza, méghozzá vonattal. Utólag visszaemlékezve jó volt, hogy vonattal érkeztem meg, hiszen a határtól csodálkozhattam rá újra, hogy zöldben pompázik idehaza minden. A dús rétek, a gyönyörű falvak amiken keresztül utaztam Pestig mind-mind símogatták a lelkem. A magyar szó is nagyon jól esett, noha különös volt, hogy mindenki az anyanyelvemen beszélt s mindent elsőre értettem.

Mi volt az, ami furcsa volt, amikor hazaértél, és már nagyon hozzászoktál itt Ausztráliában?

Mivel telt az első 24 órád, amikor leszálltál Magyarországon? KÁ: Öt év távlatából nem volt egyszerű felidéznem, hogy melyik nap is érkeztem vissza életem egyik legnagyobb és legemlékezetesebb kalandjáról, szolgálatáról Ausztráliából Budapestre, de a máig őrzött Emirates jegyem a segítségemre volt a kérdés

KÁ: Hiányzott az óceán, a Morialta, a Vili’s és a norwoodi Enjoy Bakery pie-ai, a világ legjobb shirazai, a bal oldali vezetés, a buszoknak való intés (sokáig reflexerűen inteni akartam a BKV buszainak Budapesten) az Unley-i istentisztelet utáni közösségmegtartó szeretetvendégség, dolgok, amelyek itt nincsenek, vagy akkor nem voltak, vagy akkor éppen nagyon hiányoztak… Adelaide városának nyugodtabb, élhető hangulata. Én is megváltoztam, zavartak az „itthonra” ezek szerint jellemzőbb rossz szokások, berögződések: az emberek és különösen a szolgáltatást nyújtók általános bús-komor kedve, a nemtörődömség. Ezek ellen igyekszem én is a magam módján tenni.

PA: Megszoktam Ausztráliában, hogy a busznak inteni kell és az utazást követően megköszönni a buszsofőrnek a szolgáltatást, ahogy megérkeztem Budapestre természetesen folytattam ezeket a szokásokat, azóta is mindig megköszönöm az utat, az intést viszont elhagytam. TM: A legfurcsább dolog nekem a közlekedés volt. Mivel szinte mindenhova kerékpárral jártam Ausztráliában, nagyon megszoktam a baloldali közlekedést, amely számomra logikusabbnak is tűnik. Az első két hónapban nagyon figyelnem kellett a vezetés során, hogy mikor merre kanyarodhatok, és hogyan is kell közlekednem.

váltás, mert itt Patakon is mindenki kedves, előre köszön, és segítőkész a másikkal szemben. A karantén eltöltése után, nekifeszültem az ötödéves záróvizsgáknak, amiket sikeresen abszolváltam, így már azon a héten beállhattam a szolgálatok sűrűjébe, aminek a gyülekezet nagyon örült. Munkám augusztus 15-vel kiszélesedik, és teljes jogkörörben láthatom el szolgálataimat, az esketések, temetések, és keresztelések alkalmával. Már előre be van tervezve másnapra egy keresztelő és szeptemberre egy esketés is.

NYG: Hazaérkezésem már a karanténban telt és a legkülönösebb számomra, hogy milyen sok madárt – körülbelül tíz különbözőt – hallottam otthon. S akik első hazautamkor érdeklődtek tudják, hogy az itthoni madárfütty igen kedves a lelkemnek.

Mivel folytattad az életed, mit dolgozol? KÁ: Hazatértemkor befejeztem az egyetemet, majd 2016-ben Gulyás Gergely miniszter úr hívására a Fidesz pártalapítványánál, a Polgári Magyarországért Alapítványnál helyezkedtem el, mint szervezési igazgató (a KCSP előtt ennél a szervezetnél voltam már gyakornok). Többek között feleltem az Alapítvány rendezvényeiért, képzési-oktatási tevékenységéért. Nem olyan régtől pedig immáron az Alapítvány megbízott főigazgatójaként tevékenykedem tovább. PA: A téli hónapok főleg utazással és családlátogatással teltek, a koronavírus helyzetre lévő tekintettel márciustól otthon dolgoztam szerkesztőként, filmezéssel, videó szerkesztéssel, bútorfelújítással és kertészkedéssel töltöttem az időm a 3 honap karantén alatt. TM: Januári hazaérkezésemet követően februárban Lengyelországba, Lodz városába költöztem, egy tanulmányi ösztöndíj miatt. Fél évet töltöttem a városban, amelynek során az egyetemi szakomhoz kapcsolódó tanulmányokat végeztem. Az ösztöndíjas időszak lezárását követően tértem haza újra, majd itthon befejeztem a mesterszakos tanulmányaimat. Egyetemi elfoglaltságaim mellett 2019 nyara óta a Hungarikumokkal a világ körül csapatában dolgozom. A Hungarikumokkal a világ körül egy lelkes fiatalokból álló csapat. Küldetésünk a világ országain átívelő magyar vonatkozások és örökségek feltérképezése, valamint bemutatása egy televíziós sorozat keretei között. Jelenleg gőzerővel készülünk a negyedik évadunk elkészítésére, amely reményeink szerint a vírushelyzet ellenére meg fog valósulni. NYG: Jelenleg Sárospatakon vagyok exmisszusgyakornok a Sárospataki Református gyülekezetben. Sokszor mondom, hogy talán azért nem tűnik fel az éles

Kire/kikre emlékszel szívesen? KÁ: Erre a kérdésre csak őszintén és egyenesen tudok válaszolni, olyan embereket, közösségi vezetőket is felsorakoztatva, kiket sajnos ritkán lát együtt az adelaidei magyar közösség pedig igazán szükség lenne rá. Hozzám hasonlóan emberi -a tökéletességre törekvő- életükben mindannyian alkalomadtán rossz döntéseket hozó, hibákat elkövető de a szememben mind értékes és jó emberek. Szeretettel emlékszek Szabó Attilára (és a kedves családjára), kinek mély és nagy lelki beszélgetéseket köszönhetek, erkölcsi iránytűként gondolok rá, kinek már akkor sem volt könnyű dolga lelkipásztorként és DAMESZ elnökként. Szeretettel gondolok Traudelre és Viktorra, akik fogadott fiúkként tekintenek rám a mai napig és, ha tudunk minden alkalommal találkozunk Magyarországon. Magyar Editre és a kókusztejes kávés gondolatcseréinkre, a Port Road szerető közösségére, ahol oly sok időt töltöttem. Gyepes János bácsira, Ladó Laci odafigyelésére és arra, hogy mindig meghallgatta az őszinte véleményemet, a biliárdos estéinkre és a pesti összejövetelekre. Valika nénire és Daisykére, akik a legnehezebb időkben is családom voltak. Anna nénire, Hubbard Zsuzsára, Rachelre, Babu néniékre - a kirándulásokra Erikkel, Andreára - velük, ha Magyarországon járnak mindig szervezünk közös

programot, bízom benne, hogy "legalább" egy életre szóló barátságok köttettek. Wetherellné Szent-Ivány Ildikóra is szeretettel gondolok. Isten nyugosztalja! Őszintén sok-sok kedves emberre emlékszem szívesen, akik csak egy kicsit is hozzájárultak ahhoz, hogy szép élményekben legyen részem: a Tüske család, Tóth Zoliék, Csili túrós palacsintája; Czár Lacira, aki a második ottlétemkor oszlopos szerepet vállalt a László Attila koncert sikerében (sajnálom, hogy nem találkozhattunk mikor én még ösztöndíjas voltam, biztos sok közös kreatív munkánk lett volna...). Akit kihagytam kérem jelentkezzen és vendégem egy jó ebédre Budapesten. :) PA: Szivesen emlekszem vissza a klubbokban töltött időre, és a beszélgetésekre, a cserkésztáborokra, a kóruspróbákra, a táncpróbák örömteli pillanataira. Az a pillanat, amikor az első kcsp záró napján bemutattuk az égig érő fa bábelőadást.

barátommal -azt hiszem Peti, Andrea és Mónika kíséretében hajnalban ért véget a Magyar Klubban... Szép este volt! 3 évre rá, mikor László Attilával látogattalak meg Titeket, kitaláltuk, hogy legyen egy közös program, majd beszélgetés a közösségi vezetőkkel, emlékezve Lakatos Géza miniszterelnökre. Szintén kedves pillanat volt egy asztalnál látni mindenkit. Kár, hogy ebből nem volt több... TM: Amit mindenképpen elraktároztam a későbbiek folyamára, az a rengeteg élmény, amelyet az adelaide-i magyar közösségektől kaptam. A klubestek, az ebédek, a táncpróbák, a kirándulások és még sorolhatnám. nem szeretnék senkit sem kiemelni, félve attól, hogy valakit kihagyok, de nagy örömmel emlékszem vissza a cserkészekre, a tánccsoportra, a Para Hills-i és a Port Road-i klubbra, a gyülekezetre a rádióra, és persze a Cimbora iskolára.

Volt-e olyan pillanat, amit megbántál? Csak őszintén…

NYG: Szeretettel gondolok vissza az Adelaidei és más ausztrál városok Magyar közösségeire, nagyon sok szeretetet, türelmet és megértést kaptam. Valamint rengeteg tapasztalatot a lelkigondozás és a konfirmációs felkészítés terén.

Volt-e olyan pillanat, amely elraktározódott a szívedben?

örökre

KÁ: Nagyon sok ilyen volt. Például: a borkóstoló túra a református közösséggel a 65. évfordulón: Bakonyi Péter volt melbournei vezető konzullal azóta ápolok jó barátságot és Budapesten is dolgozunk együtt pár projektben. Ildikónak köszönhetően egy találkozót Steven Marshallal, aki azóta premier lett. Gyepes János bácsi gondolatait. Traudellel a sok főzést, no ezt még Lacinak és Dodó bácsinak is köszönöm. András és a Coober Peddy-i utunk. A cserkésztábort és ahogy én is "kiscserkész" lettem a Koala örsben. Azonban talán egy kiemelkedő emlék: rendeztünk egy búcsú alkalmat az Unleyn amikor véget ért a szolgálatom, melyen minden közösség részt vett és készült egy szép csoportkép. Ritka pillanat, hogy az összes Adelaidei magyar közösség egy-egy képviselője egy képen van. Sokan voltunk és nagyon jól esett a sok kézfogás, szerető búcsúszó. Az este végül néhány vállalkozó szellemű

KÁ: Talán csak azok, melyekre nem figyeltem eléggé és ezért hamar elmúltak. Őszintén az első mentorommal beszélgethettünk volna, talán pár gondolatot válthattunk volna még, miután már nem ő felelt az adelaidei KCSP-ért... Ám a döntés miszerint akkor a program átkerült a DAMESZ és Ildikó mentorálása alá (ami/aki a közösség nagyobb támogatását élvezte, élvezi) helyes és a legjobb megoldás volt, emellett a mai napig határozottan kiállok, és ezt talán már ő is érzi és érti. Egy dolgot még igazán sajnálok, hogy nem kezdtem el interjúkat forgatni emberekkel, élettörténetekről... vannak, akik sok érdekes és tartalmas dolgot mondanának... talán majd egyszer, talán legközelebb... PA: nem bántam meg semmit :) TM: Nem volt ilyen pillanat :) NYG: Amire pedig fájó szívvel gondolok vissza, hát az mindazok a feladatok amiket nem sikerült megvalósítani.

Megtelt élettel Para Hills Jó hangulatban telt a szombat este a Para Hills-i Magyar Kulturális és Jótékonysági Klubban.

Az est folyamán fellépett Sebestyén András színész, aki József Attila A Dunánál című versét szavalta el, majd fellépett a Kaláris Néptánccsoport is.

A vacsora közben Tessényi Zsolt tájékoztatta az érdeklődőket az adománygyűjtés jelenlegi helyzetéről. Mint arról korábban beszámoltunk, az egyesület lehetőséget kapott a helyi városházától az eddig évtizedeken át bérelt helység megvásárlására. Az év végéig kell összegyűjteni a kialkudott 120 ezer dolláros vételi árat.

Aki már most szeretne adományt küldeni, az erre a címre utalhat: Hungarian Cultural Welfare club Inc. Bank SA: BSB Number 105-056 Account Number 2522 20240 Fontos: az utaláskor írják oda, hogy adomány. Az adományozók nevét dokumentálják, ha véletlenül mégsem sikerülne az év végéig összegyűjteni a megfelelő összeget, akkor azt visszaküldik.

A vacsorát ezúttal a port roadi Idős és Rokkant Magyarok Egyesületének szakácsa, Traudel Palmer készítette. Az est teljes bevételét az épület megvásárlására ajánlotta fel. Többen is itt ünnepelték születésnapjukat, a torták mellé élő harminika zene járt, mely csak fokozta a jó hangulatot. „Felkérjük magyar közösségünket arra, hogy ki-ki lehetősége szerint támogassa a kezdeményezést, hogy magyar tulajdonba kerülhessen az ingatlan, ahhoz, hogy továbbra is betölthesse a helyi magyarság egyik bástyája szerepét, ahol idős és fiatal találkozhat egy vacsora, ünnepély vagy magyar kulturális esemény keretében.” – Szabó Attila Damesz elnök