Magunk Között 2020 október by Magunk Között

2020Október

42. évf.9 szám

MAGUNK KÖZÖTT Ismét kinyitott az Idős és Rokkant Magyarok Egyesületének Háza A címlapon: Breglec Viktor elnök és Traudel Palmer titkár

A DÉL-AUSZTRÁL IDŐS ÉS ROKKANT MAGYAROK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS HAVILAPJA PRINT POST APPROVED-100022758Association of the Hungarian Aged and Invalid Persons in South Australia Incorporated 651 Port Road, Woodville Park SA 5011

OFFICIAL PUBLICATION OF THE ASSOCIATION OF THEHUNGARIAN AGED AND INVALID PERSONS IN SOUTH AUSTRALIA INCORPORATED

MEGJELENIK HAVONTA ÁRA: $2.00

„nem vagyunk egyedül”

Magunk között Szerkesztő: Czár László Munkatársak: Egyesület vezetőségi tagjai Email: czar.laszlo@yahoo.com Szerkesztőségünknek küldött leveleket, fotókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, megértésüket köszönjük. Klubház cime: 651. Port Road, Woodville Park, Adelaide, SA 5011 Klub email: hungarianaged@gmail.com Telefon:0410 541 126, (08) 8268 2171 Elnök:Breglec Viktor Nyitva minden pénteken, ebéd 12:30-tól! Autóbusz járat:City és Port Adelaide útvonalon Cityből 17-es, citybe 16-os megálló Vasútállomás:Kilkenny megálló

Köszöntöm a kedves olvasókat! Amikor október első napján átfordítom a naptárt, mindig szembe tűnik két dátum. Az egyik az október 6-i, az aradi 13 vértanú nemzeti gyásznapja, a másik pedig október 23, az ’56-os forradalom és szabadságharc ünnepi napja. Ez utóbbi különösen közel áll hozzám. Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy történetet, ami az Amerikai Egyesült Államokba, Cleveland-be vezet vissza bennünket. 2009 januárjában költöztünk ki a feleségemmel, és nagyon sok ’56-os emigráns magyarral ismerkedtünk meg. Sokuk el is mesélte a történetüket, eljöttek a szokásos évi megemlékezésekre könnybe lábadt szemekkel. Akkoriban a téli időszakokban kevesebbet dolgoztam, így régi magyar

hanglemezek digitalizálásával is foglalatoskodtam. Egyik nap felhívott egy ismeretlen hang, először angolul szólt a telefonba, de gyorsan rákérdeztem, hogy beszél-e magyarul, mert a neve alapján magyar. Elmondta, hogy van 2 bakelit lemeze, ami közel áll hozzá, örömmel venné, ha CD-re másolnám neki. Elmentem hozzá, hogy elhozzam a lemezeket, mert már nem vezetett autót. Egy egyszobás lakásban élt a macskáival, tele a lakása könyvekkel, folyóiratokkal, és vodkás üvegekkel. Sajnos senkije nem maradt, csak a macskái és az üvegek. Viszont a két lemezt nagy becsben tartotta. Elmesélte, hogy a ’56-ban menekült ki, mert Pesten belekerült egy harcba diákként, fegyvert nyomtak a kezébe és próbáltak menekülni az ÁVÓ-sok elől. Hogy lelőtt-e valakit, erre nem emlékszem. Hosszasan mesélt a következő napokról, hogyan élték túl, hogyan szöktek át Ausztriába, majd került évekkel később Clevelandbe. A férjét elveszítette, a gyermeke is korán meghalt, a rokonai, az a kevés, aki otthon maradt, mind meghaltak. De a 2 bakelit lemezt évekig őrizte és hallgatta. Ennyi magyarsága maradt neki és az anyanyelve. Most a napokban került elő a régi számítógépemről ez a két lemez, amelyet 2011 március 8-án készítettem neki. Boráros Imre és Poór Péter dalait tartalmazta. Mint megtudtam, azóta már az égieknél hallgatja ezt a két lemezt. A szabadságharcost Hódos Annának hívták ezen a világon… „A magyar forradalom … győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik… sorsa értelmére, az igazságra.” Raymond Aron (1966) Czár László

171 éve történt – Az aradi vértanúk kivégzése „Ősz van, dermed a lélek,/aradi gyertyák égnek./ Tábornokok-tizenhárman, /rájuk angyalok várnak./Hant kortyolja a könnyet,/s csöndek, iszonyúk jönnek” (Balogh József: Aradi ősz) Az 1848-49-es szabadságharcban játszott szerepükért Aradon október 6-án kivégeztek tizenhárom honvédtisztet. Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt pedig Pesten. A tisztekhez méltó golyó és lőpor általi halálban mindössze négyen részesülhettek, a többieknek kötél által kellett befejezniük az életüket. Emlékük örökké a szívünkben él!

Knezić Károly (1808–1849)horvát honvéd tábornok „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” Láhner György (1795–1849)német honvéd tábornok „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.” Lázár Vilmos (1815–1849)örmény honvéd ezredes

„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” Leiningen-Westerburg Károly (1819–1849)német gróf, honvéd tábornok „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Aulich Lajos - (1793–1849)német honvéd tábornok „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.” Damjanich János (1804–1849)szerb honvéd tábornok „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.” Dessewffy Arisztid (1802–1849)magyar gróf, honvéd tábornok „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” Kiss Ernő (1799–1849)örmény honvéd altábornagy „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Nagysándor József (1803–1849)magyar honvéd tábornok „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” Poeltenberg Ernő (1808–1849)osztrák lovag, honvéd tábornok „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.” Schweidel József (1796–1849)magyar honvéd tábornok „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” Török Ignác (1795–1849)magyar honvéd tábornok

„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” Vécsey Károly (1803-1849)magyar gróf, honvéd tábornok „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

Egyesületi hírek (Összeállította: Traudel Palmer) Dear Members, On the 2nd of October we were finally able to reopen our club house and it was great to see so many of you joining us for this long awaited occasion. Despite all the Covid regulations and restrictions, everything went really well and everybody adjusted to the new seating arrangements with some of you even managing to sit at your regular spot. I have been advised that ‘If you remain at the same table, food allocated to your table can be shared amongst the people who are at your table’, so we have gone back to serving the soup in terrines and the bread in bread baskets instead of handing it out individually. The rules are constantly changing and often confusing but this is the ‘new norm’ and we just have to do the best we can to keep up and abide by them. Unfortunately we had to postpone our AGM, which was supposed to be held on the 2nd of October, to the 9th of October, as our treasurer, Mrs. Gyöngyi Matis-Bodóné, was unable to attend due to work commitments. The AGM was chaired by our treasurer who welcomed all the members in attendance and then proceeded to present the financial report for 2019/2020. This report will be available at the club house for the next fortnight for anyone who wishes to peruse it. The main topic of our AGM however was the news that we will no longer be receiving the grant of $24,000 per annum from the organization called MULTICULTURAL AGED CARE (MAC). Until 2015 the Association of the Hungarian Aged and Invalid Persons in SA Inc. was independent and receiving an annual grant directly from the government. When András Fazekas was voted in as the new president in 2015, he and the new secretary/treasurer Edit Magyar signed our funding over to MAC which meant that we lost our independence and were now under

the ‘ MAC umbrella’. The reason for them taking this step can only be put down to their lack of knowledge, and necessary ability, to handle all of the paperwork required by the government to enable the association to receive the funds. So for the past 4 ½ years MAC has been managing our grant, deducting 15% for the administration of our grant, and in return they handled the yearly compulsory reviews by the government on our behalf. It appears that MAC failed the last review and so they called a special meeting in early September, which, apart from Viktor and myself, included representatives of the Polish, Filipino, Maltese and Serbian organizations, to advise us that we will no longer be receiving our grants. To say that everyone was shocked is an understatement and we all had a lot of questions as to why this was happening. The answers we received were neither satisfactory nor transparent and left us all with even more questions, one of them being ‘Is MAC is still receiving the funds from the government and if so why is it not being passed on to us’? We were not given a satisfactory answer by Maria Johns who chaired the meeting. When I raised the fact that, due to this outcome all the small multicultural clubs like ours will have to close their doors as we cannot survive without regular funding, Maria Johns agreed that this was the likely outcome. I have asked Maria to provide me with the minutes of this meeting so that we can read through them and maybe make some sense out of it all but I have not, to date, received a copy of the minutes. MAC has also postponed their annual AGM until February/March 2021 instead of holding it in September/October of this year which again denies us the opportunity to ask more questions. I invited Maria Johns, who is now the acting CEO of MAC, to our AGM so that she can explain to our members why we are in the

situation which we currently find ourselves in but my request was not acknowledge and Maria did not attend the meeting. We are looking at different options in the hope of securing some ongoing funding as, without financial assistance from the government, and based on our financial situation, we would only be able to keep the club open for perhaps another 2 years. We welcome any suggestions from our members as to how we may raise some money within the club so that we can continue as long as possible. We will keep you informed of any and all future developments as they come to hand. Please note that now that the club has reopened, I will only be posting our Newspaper to those of you who have subscribed to it. If you would like a copy you can pick one up for $2 when you come for lunch on Fridays. While we are on the subject of the Newspaper, it is with great regret that I have to inform you that our editor, Laszlo Czar, is resigning at the end of this year. It will not be easy to find someone to fill his shoes and we would love to hear from anyone who might be interested in doing so. Editing a paper is very time consuming and we thank Laszlo sincerely for the amazing job he has done, and is still doing, to produce this paper for us on a monthly basis. While our club was closed it became very apparent how important our paper is as it kept us all connected at a time when we couldnâ&#x20AC;&#x2122;t see each other. It would be a real shame if we lose the only Hungarian Club publication that still exists in Adelaide. Viktor and I visited many of you in the last few months to congratulate you on your birthdays and to take a photo of you for our paper. Unfortunately, for various reasons, we were unable to visit some of you but we still managed to congratulate you over the phone. Now that the club is open again we look forward to celebrating everyoneâ&#x20AC;&#x2122;s birthday at the club on Fridays and if you are unable to attend we will post your card to you.

On Friday the 30th we will be having a Octoberfest themed lunch at the club and we look forward to seeing as many of you as possible. Stay safe and take care, Viktor and Traudel

Viktor and I visited Mr. Janos Janko at the QE Hospital where he was admitted after he had an episode at home. We wish you a speedy recovery and look forward to seeing you at the club as soon as possible. Many happy returns to Istvan Zuh who celebrated his birthday on the 27th of August and also to his wife Erika who turned 60 on the 10th of September. We wish you both all the very best.

As most of you know, Erika had been working with us at the club for about one and a half years but unfortunately, due to health and Grandma duties, she will no longer be able to

help on Fridays. We made a really great team and I will miss her a lot, not just because of the fact that she is an amazing worker but because we also had a lot of fun and laughter in the kitchen which made the workload a lot easier to carry out. Thank you Erika for all your help, it was very much appreciated.

Happy Birthday to Joyce Drazil which she celebrated on the 21st if September

We had a great visit with Charlie and Ili Horvath recently. Unfortunately, due to Charlie's health, they haven't been able to come to the the club for almost two years now and their company is truly missed. Charlie had a very successful career in Soccer which he loves reminiscing about and allowed us to take some photos of his memorabilia. One of the highlights of his career was being the first Hungarian soccer player in SA to be inducted into the SA SOCCER HALL OF FAME .

75 members and friends joined us for the reopening of our club.

We changed the seating arrangements to 30 people in the main room and 44 in the pergola area.

He contributed to soccer as a player and coach for many years. Congratulations Charlie on your many achievements. Charlie migrated to Australia in 1956 from Szekesfehervar, Hungary

Sportsman of the Month Award in May 1965

KÖZÉRDEKŰ Többen is kérdezték, hogy foglalkozok-e még számítógép szerizeléssel, javításokkal. Sajnos már az időm nem engedi, hogy tudjak ebben segíteni, mint pár évvel ezelőtt, de örömmel ajánlom figyelmükbe ezt a magyar tulajdonban lévő vállalkozást, akik a lehető legjobb áron és megfelelő szakértelemmel tudnak segíteni minden ehhez kapcsolódó problémában. (A szerk.)

Charlie is pictured here with Ferenc Puskás who is regarded as one of the greatest soccer players of all time making him a Hungarian national treasure. Charlie Horvath represented Australia and South Australia as a player. He won Ampol Cup Winners Medals with Budapest SC and Juventus SC. He was the winner of the Best and Fairest "News" Trophy, "The Advertiser" Soccer Player of the Year and was the first Soccer Player to win "The Advertiser"

Hogyan teremtette a Jóisten az óvónőt Amikor a Jóisten az óvónőt teremtette, már hatodik napja túlórázott. Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta: - Uram, már olyan régóta dolgozik ezen a figurán! - Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból.Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölében egyszerre 10 gyerek kapjon helyet, és mégis elférjen egy óvodai kisszéken. A háta olyan széles legyen, hogy minden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előre hajtott tartásba tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell legyen! Az Angyal megcsóválta a fejét és azt mondta: -"Hat pár kéz az nem fog menni!" - A hat pár kéz az nem okoz fejtörést,válaszolta az Úr - de a három szempár, amellyel egy óvónőnek rendelkeznie kell, az annál inkább! -Ezek mind az alapmodellhez tartoznak? - kérdezte az angyal. A Jóisten bólintott. - Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? -pedig már rég tudja, hogy mi történt. Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla. természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyermekekre, de közben azt mondja: megértelek, és így is nagyon szeretlek! - Óh Uram! -mondta az angyal és gyengéden megérinti a karját, - Menjen aludni majd holnap folytatja! - Nem tehetem közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen

picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy megtudjon győzni egy három évest arról, hogy a gyurma nem ehető, hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrudosására... Az angyal körbejárta az óvónő modellt. - Túl lágy! - sóhajtotta. - De jó szívós! - mondta az Úr határozottan. Te nem is hiszed,hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít! - És gondolkozni tud? Kérdezte az angyal. - Nem csak gondolkozni, hanem döntéseket hozni, és kompromisszumokat kötni is képes! - mondta az Úr, - és felejteni... Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát: - Itt egy vízfolt van. - mondta. Megmondom Önnek, hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba! - Ez nem vízfolt hanem könnycsepp. - Az meg minek? - A könnyei hullanak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat, vagy elhatározottságot érez. -Ön egy zseni Uram! - monda az angyal. A Jóisten távolba révedő tekintettel csak annyit felelt: -" A könnyek? Az rajta a túlfolyó..." (H.Wenke)

Tisztelet a bátraknak! 1956. október 23-án kezdődött a budapesti diákok békés tüntetésével, és a fegyveres felkelők ellenállásának a felmorzsolásával fejeződött be november 11-én.

leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Névtelen szerző

Mindössze húsz nap. Szűk három hét, de micsoda három hét! Visszhangja megrengette a zsarnokok hatalmát, és az egész világ szívébe zárta a magyar történelem fényes, tiszta, dicső forradalmát és szabadságharcát. Egy kis nép önfeláldozó harcában szembe mert szállni a kommunizmus világhatalmával, - Dávid a Góliáttal - és megmutatta, hogy magára hagyottan, legyőzötten is képes a szabadság eszméjéért küzdeni élete árán is. Sokan életüket adták eszméikért: volt, aki az utcán vesztette életét, volt, akit a forradalom utáni bosszú ítélt halálra. De mindannyian a szabadságért, emberhez méltó életért, az alapvető emberi jogokért, az igazi demokráciáért áldozták életüket

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi

Bocsájtsatok meg gyerekek hányszor mondtuk kézlegyintve „Ezek a mai gyerekek!&quot; Elfajzott korcsok, silányságok, Üresek, léhák, jampecek… Ezeknek már semmi sem szent, Mit nékik hit, eszmény, haza. Ezeket csak a szving érdekli, Ezeknek nincs egy jó szava. De aztán…aztán csodák jöttek, Soha nem látott hös napok, Mit mi megtenni sohse mertünk: A jampec fegyvert ragadott! Vagy, ha nem jutott, puszta kézzel Rohamozott meg tankokat, És hittel, vérrel égre írta: „Zsarnok! Az én hazám szabad!&quot; Könnyes szemekkel vallom mostan: Hősök vagytok, nem Jampecek! Ősz fejem lehajtom halkan, Bocsájtsatok meg gyerekek.... (íródott 1957-ben)

fellépett. Ekkor úgy tűnt, a karrierje felfelé ível, hosszú ideig ő lesz az első számú magyar színésznő, olyan jelenség, mint Karády Katalin volt a harmincas-negyvenes években. Még számtalan magyar filmben lehetett volna főszereplő, ha 1966-ban nem dönt úgy a férjével, hogy disszidálnak. Pedig a közönség imádta, az egyik legszebb színésznőnek tartották, ám Krencsey Marianne menni akart. Utólag azt nyilatkozta, nem volt más lehetősége, mert be akarták szervezni és megfenyegették, ha nem jelent az állambiztonságnak, akkor vége a karrierjének. Így is vége lett.

Eredendően nem színésznőnek készült, különösebben nem is érdekelte, annál inkább a rendezés. Aztán Makk Károly – aki ugyebár később a férje lett – kérte fel, hogy legyen a Liliomfi női főszereplője. Hihetetlen ismertségre tett szert, habár a legsötétebb Rákosi-rendszert élte az ország, Krencsey-re igazi sztárként tekintettek az emberek. Minden újság róla írt, az utcán állandóan megismerték és nehezen szabadult a rajongók gyűrűjéből. Rendezőnek készült, ehhez képest a Liliomfi után elhalmozták az újabb filmszerepekkel és a színházakban is sűrűn

A csinos színésznő 35 éves korára már túl volt két házasságon. Először a színész Sarlós Gáborhoz ment hozzá, majd a Liliomfi forgatásán a rendező Makk Károlyba szeretett bele. Össze is házasodtak, ám három év alatt kiderült, nem egymáshoz valók. Krencsey utóbb azt mesélte, mikor Makk Károly felesége volt, megpróbálta beszervezni az állambiztonság. „Arra kértek, hogy írjak jelentéseket a férjemről, de nem voltam hajlandó rá. A nyugalmamért azonban nagy árat kellett fizetnem.” Mindig is állította, a rendszer szép lassan megfojtotta. Partvonalra került, mert folyamatosan nemet mondott, nem lett besúgó és arra sem volt hajlandó, hogy hajbókoljon az elvtársaknak. Makk Károlytól elvált és utána ismerte meg a nőgyógyász Nemes Gyulát, mellette viszont élete végéig kitartott. A Liliomfi Mariskája a férjével együtt elhagyta az országot 1966-ban. Úgy érezte, menniük kellett, mivel útlevelet is csak úgy kaptak nagy nehezen, hogy cserébe majd kérnek tőlük egy kis szívességet. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta már idős korában: „Minden besúgó kis szívességekkel kezdi, az első megalkuvás után nincs megállás, aki a megalkuvást választja bármilyen kis mértékben is, az a rendszer részévé válik.” Londonba mentek, ám nem akarták befogadni őket, így onnan Izlandra utaztak, majd nem sokkal később az Egyesült Államokba. Krencsey a disszidálás után sokáig semmit

sem tudott arról, hogy távollétében a férjével együtt börtönbüntetésre ítélték, valamint teljes vagyonelkobzásra. A súlyos ítéletet 1968-ban hozták, majd öt évvel később elévültnek nyilvánították (a pártházban is tudták, úgysem jön haza). Az édesanyjával a hetvenes években találkozni tudott egyszer Bécsben (nagy titokban), de hazajönni csak 1986-ban mert, akkor is csak azért, mert az anyukája súlyos beteg lett. Amerika – bár még fiatalon került ki – számára nem hozott kiugrást. Egy gyermekük született, 1967-ben Nemes Vince. A tengerentúlon előbb egy bankban dolgozott adminisztrátorként, majd a férje orvosi rendelőjének titkárnője lett. Nem derogált számára, hiszen ekkor már úgy érezte, a család sokkal fontosabb, mint a karrier. Már eszébe sem jutott, hogy a tengerentúlon is megpróbálkozzon a színészettel, pedig a kvalitásai alapján ott is szép sikereket érhetett volna el. „Amerikában végleg felhagytam a színészkedéssel. Főállású anya lettem, majd a fiam révén nagymama. Pedig megfogadtam még fiatalon, hogy mindent vállalok, csak irodai alkalmazott nem leszek.„ A legendás színésznő végül 2016-ban, 84 éves korában halt meg New Yorkban. A végakaratának megfelelően a hamvait Budapesten helyezték örök nyugalomra. Ott ahonnan inkább elment, minthogy besúgó legyen. Nyugodj békében, Krencsey Marianne!

Szurkot a töröknek, avagy fókuszban az egyik nagy kedvencünk. Következzen 10 érdekesség az Egri csillagok filmváltozatáról! 1. A filmet a Pilisborosjenő határában felépített „egri várban” vették fel, a tengerparti jeleneteket pedig Bulgáriában, a Fekete tengernél. Igen ám, de az utómunkák során a laborban megsérült a film egy része, így újra kellett venni a tengerpartos jeleneteket. A Balatonnál pótolták...

KÖZÉRDEKŰ

2. Az, hogy Venczel Vera és Kovács István lesz a két főszereplő, az az Ifjúsági Magazin című újság közvélemény-kutatása után dőlt el. A fiatal olvasók ugyanis elsöprő számban

követelték

őket

filmbe.

3. Nem konkrétan a filmhez kapcsolódik, de érdekes: az Egri csillagok írója, Gárdonyi Géza híresen hipochonder volt. 1909-ben a sűrűn jelentkező fejfájásai miatt orvostól orvosig járt, rettegett a halálos diagnózistól. Még az irodalmi munkásságát is felfüggesztette. Aztán 1911-ben az egyik orvos olvasószemüveget rendelt az írónak. A fejfájása és a halálfélelme is elmúlt… 4. A Bornemissza Gergelyt alakító Kovács István a filmért kétszer 9 ezer forint gázsit kapott, amelyből autó nyereménybetétkönyvet vett s láss csodát, öt (!) gépkocsit is nyert vele.

9. A Török Jancsit alakító Benkő Péter mesélte, hogy az egyik felvétel során be kellett lovagolnia a várba, méghozzá Dobó István kapitány (Sinkovits Imre) színe elé. Igen ám, de egy statiszta besétált a jelenetbe, s majdnem feldöntötte a lovával. A rendező Várkonyi Zoltánnak így is jó lett volna az akció, ám Benkő meglepetésében azt találta mondani a statisztának, hogy „bocs”. A középkorban ezt a szót még véletlenül sem használták, vehették újra az egész jelenetet.

10. A filmben a magyar néphadsereg bakancsai feltűnnek egy-egy janicsáron, ám a várat ostromló karórás török nem látható egy jelenetben sem. Az utóbbi csak városi legenda.

5. A forgatásra külföldről ide hozott tevékből három a budapesti állatkertbe került, az utódok azóta is az állatkert lakói. Akkoriban azt beszélték, hogy a pilisborosjenői forgatásról megszökött egy teve és onnan meglehetősen messze, csak a Csillaghegyi strandnál tudták befogni. 6. Kevesen tudják, a neves festőművész és porcelánfestő, Szász Endre volt a film látványtervezője, a filmkockákon is feltűnik. 7. A majd százezres török sereget a Magyar Néphadsereg ötezer kiskatonája alkotta. Egyszerűen kivezényelték őket Pilisborosjenő mellé. 8. Néhány éve híre ment, hogy a The Walt Disney Company 40 millió dolláros költségvetés mellett, digitális technikával elkészíti a hollywoodi stílusú Egri csillagokat, még Egerben is érdeklődtek a múzeumnál, ám azóta nincs hír a készülő filmről.

Az öblös hangú, bohém nagy ember, Bessenyei Ferenc imádta az életet, a színházat és a szerelmet. A nagy újrakezdő volt ő négyszer házasodott - akinek a heves

természete ellenére hosszú életet adott a sors. 1919. február 10-án látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. Sokáig ő volt a szülei egy szem gyermeke, az anyuka kedvence, aztán még négy fiútestvére született (Zoltán, Ottó, Dezső, István). Mivel jóval idősebb volt, az öccsei külön világot alkottak. A kis Ferike imádott focizni - kapus volt legtöbbször - és jól tanult, aztán 16 éves korában összedőlt az addigi békés világ, az édesapja ugyanis váratlanul öngyilkos lett. A gondtalan gyermekkor egyszeriben véget ért, a legidősebb fiú lépett elő családfenntartóvá, Szegedre is azért mert, hogy pénzt keressen. Itt lett hivatásos színész, majd a miskolci társulatnál az első nagy szerelem is rátalált 23 éves korában. A kolléganőjébe, Szederkényi Anna színésznőbe habarodott bele, akivel aztán két évvel később, 1944-ben már Budapesten kötött házasságot. A II. világháború alatt Bessenyeinek nem volt félnivalója, a katolikus vallása védelmet adott, ám így is majdnem végzetesen alakult a sorsa, csak a szerencsének köszönheti, hogy az utcán sétáló embereket begyűjtő szovjetek nem vitték el szibériai kényszermunkára. A tehetsége hamar utat tört magának és a Nemzeti Színház színésze lett, ahonnan azonban a háború végén az új vezetés szó nélkül eltanácsolta. A magánélete viszont stabil volt, 1946-ban a felesége ikerlányoknak (Zsófia és Katalin) adott életet. Mivel a Nemzetitől eltanácsolt fiatal színész társulatról társulatra járt, a kis családja mindenhová követte. Sok köszönet viszont nem volt benne, mivel egyszobás albérletekben laktak, s a színháznál keresett pénz szinte semmire sem volt elég. Aztán 1950-ben ismét a Nemzeti tagja lehetett és beindult a karrierje. Számtalan filmben kapott szerepet, szinte egész nap dolgozott, esténként pedig egyre többször maradt kint az éjszakába, a színészkollégákkal engedte ki a gőzt. Ekkoriban lett szerelmes a nála tíz évvel fiatalabb, későbbi ismert színésznőbe, Váradi

Hédibe. Egy évig tartott a bujkálás, aztán Bessenyei elköltözött otthonról és Váradival kötött össze az életét. Vibráló, nagy szerelem kerekedett a kapcsolatból, ekkor úgy tűnt, egy életre szóló vonzódás. Közben Bessenyeit - aki sosem rejtette véka alá a véleményét és a színházban is sokszor kiengedte a hangját - egyre többet kritizálták pártvonalon. Nem csak azért mert az első feleségétől el sem vált és úgy élt a fiatal Váradival, hanem azért is, mert rendszeresen szót emelt a Nemzeti színészeinek gyatra javadalmazása ellen.

Csak a direktor Major Tamásnak köszönheti, hogy nem lett baja. Major, aki amúgy mélyen hitt a pártban és sok színész karrierjét törte kerékbe, valamiért nagyon kedvelte Bessenyeit és megvédte a pártházban. Az 1956-os forradalom alatt viszont már ő is látta, Bessenyei védhetetlen. A színész ugyanis Sinkovits Imrével együtt a Bemszobornál szavalt, és a forradalmi bizottságban is helyet kapott. Mindezért később meghurcolták, egy ideig a színháztól is eltiltották. Váradi Hédivel végül csak 1961-ben kötötték össze az életüket hivatalosan, de milyen a

sors, két év múlva már el is váltak, Bessenyei ugyanis újfent szerelmes lett. Nem sokkal később a harmadik felesége lett a mindössze húsz éves színésznő, Lugossy Zsuzsa, akitől 1966-ban egy kislánya született, Juli. A gyermek megérkezése után nem sokkal viszont a zabolátlan színész ezt a kapcsolatot is felrúgta a fiatal Béres Ilona kedvéért. Bessenyei talán a szerelembe volt szerelmes, hiszen sokáig nem tudott egy helyben megmaradni. Aztán Béresnél megtapasztalhatta, milyen az, ha szakítanak az emberrel. Szívére is vette, sokáig haragudott rá. Aztán Bessenyei szép lassan megszelídült. A színházban és a filmvásznon számtalan szerepet kapott, a magánéletében pedig fordulópontot jelentett, hogy megismerte

Élthes Esztert, a negyedik feleségét. 1980-ban mondták ki a boldogító igent. A 61 éves Bessenyei Eszter mellett lett a lovak szerelmese, Pilisborosjenőn, később pedig Lajosmizsén lett birtokuk, ahol lovak és kutyák vették őket körbe. Békében és nagy szeretetben éltek. A színész fiatal korában mindig is egy jó autóról álmodott (volt Wartburgja és Volgája is), és immár azt is megtehette, hogy Mercedesszel járjon. A nagy termetű, mackós, mély hangú színész, aki a nők kedvence volt, végül szép kort megélve, 2004-ben, 85 éves korában hagyott itt minket. Az utolsó szívdobbanásánál a felesége, Eszter is ott volt az ágyánál. Nyugodj békében, Bessenyei Ferenc!

Teltházas rádió ebéd Nagy sikerrel tartottuk múlt héten éves támogatói ebédünket. Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvény sikeres lebonyolításához az előkészületekben, a szervezésben, gazdagította a programot fellépésével illetve jelenlétével.

Köszönjük a Tüske család és Klujber Krisztina csodás fellépését és a Kaláris szívet melengető táncát Tolvaj Sándornak és Lőri Erikának

A Port Roadi egyesület asztala Sebestyén András humorral fűszerezett fellépése ismét megnevetette a nagyérdeműt, amellett, hogy az ínycsiklandozó marhagulyást is ő készítette el. A tombola nagy sikert aratott, a fődíj nyertes King Katalin megosztotta a dobos tortát

Berekally Hugi a Karitásztól, rádiónk szerkesztője és Sebestyén András színművész álltak össze egy közös fotóra a konyhában

Pár kép a rendezvényről:

Hubbard Zsuzsanna mindenben kivette a részét, felszolgálásban, műsorszervezésben, mosogatásban, köszönjük! Varga Balázs és Breglec Viktor

Az adelaidei református egyház asztala. Szabó Attila évek óta szerkeszti is a műsorokat a rádióban.

Sebestyén Andrea és Varga Éva

Közös szelfi a tombola után Kiss Kalatin, Berekally Hugi és Pinczel Annus

Kiss Katalin, rádiónk elnöke és barátainak közös asztala. Lelkes Ilona(jobbról a 3.) ugyancsak kéthavi rendszerességgel készít rádióadásokat.

Köszönjük a segítőknek: Cseh Anna és Béla, Sebestyén András, Andrea és Laura Nagy Ferenc, Krisztina és Sára Tolvaj Sándor és családja, Nagy István és családja Keresztyén Attila és családja, Kiss Katalin, Pinczel Annus, Szabó Attila és családja, Tüske család, Hubbard család, Czár család

KeresztrejtvĂŠny