2020November
42. évf.10 szám
MAGUNK KÖZÖTT
Már odafent rúgják a bőrt... A címlapon: Puskás Öcsi és Horváth Károly
A DÉL-AUSZTRÁL IDŐS ÉS ROKKANT MAGYAROK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS HAVILAPJA PRINT POST APPROVED-100022758Association of the Hungarian Aged and Invalid Persons in South Australia Incorporated 651 Port Road, Woodville Park SA 5011
OFFICIAL PUBLICATION OF THE ASSOCIATION OF THEHUNGARIAN AGED AND INVALID PERSONS IN SOUTH AUSTRALIA INCORPORATED
MEGJELENIK HAVONTA ÁRA: $2.00
„nem vagyunk egyedül”
Magunk között Szerkesztő: Czár László Munkatársak: Egyesület vezetőségi tagjai Email: czar.laszlo@yahoo.com Szerkesztőségünknek küldött leveleket, fotókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, megértésüket köszönjük. Klubház cime: 651. Port Road, Woodville Park, Adelaide, SA 5011 Klub email: hungarianaged@gmail.com Telefon:0410 541 126, (08) 8268 2171 Elnök:Breglec Viktor Nyitva minden pénteken, ebéd 12:30-tól! Autóbusz járat:City és Port Adelaide útvonalon Cityből 17-es, citybe 16-os megálló Vasútállomás:Kilkenny megálló
Köszöntöm a kedves olvasókat! Tudják az egyik szemem sír, a másik nevet. Hogy miért nevet? Fantasztikusan sikerült egy újabb magyar rendezvény, Farkas Zsófi koncertje újabb teltházas eseményt produkált, a hangulat a tetőfokon volt, az énekesnő fantasztikus tehetség, nagyon örülök, hogy ismerhetem és megszervezhettük ezt a koncertet. Azóta egyébként érkezett több felkérés is hozzá, reméljük, beindul az ausztrál karrier. A koncert után finom vacsora volt, majd azt követően egy spontán nosztalgia buli, ami annyira jól sikerült, hogy többen kérdezték, mikor ismételünk. Jó volt látni a közönséget, hogy felhőtlenül táncolnak, és végre a megszorítások is lazultak, engedélyezik a táncot. Fura érzés volt örülni olyan dolgoknak, amelyek korábban alapnak számítottak. Ma sokkal jobban értékelek egy baráti ölelést vagy egy
2
kézfogást. Azt is jobban értékelem, hogy táncolni láthattam a közönséget. A másik szemem viszont sír. Véget ért egy álom, ami talán éppen azért ért véget, mert csak álom volt, soha nem volt valóság. Nem sikerül megvásárolni a Para Hills-i Magyar Kulturális és Jótékonysági Klub épületét, amelyre korábban vételi ajánlatot kapott az akkori vezetés. Nem írom le itt a részleteket, egy külön cikket szenteltünk a lapban a tények közlésére. Sokféle információ kapott szárnyra, de a hivatalos tények birtokában csak most írhatunk biztosat. Kérem, figyelmesen olvassák el a cikket. Ha bárkinek kérdése van, elnökasszony, Cseh Anna örömmel válaszol minden kérdésre az ingatlan vásárlással kapcsolatban. Többen kérdezték, miért hagyom abba a Magunk Között újság szerkesztését? Az ok igen egyszerű, sokkal több időt szeretnék a családomnak szentelni, bevallom, túlvállaltam magam az elmúlt években. A munkahelyemen is sok időt eltöltök, a maradék időt pedig a családnak, barátoknak és újra a tanulásnak szeretném szentelni. Ezért hoztam azt a döntést, hogy visszaadom a szerkesztés lehetőségét, amit nagy örömmel és tisztelettel köszönök. A következő, utolsó, általam szerkesztett újságban megpróbálok egy kronológiai visszatekintő írást közölni az elmúlt évekről. A szokásos idézet pedig annak az embernek szól, aki erősebbé tette a magyarok hírnevét itt Ausztráliában és ma már nem lehet közöttünk. Horváth Károly visszaadta a lelkét a Teremtőnek. „Borzasztó dolog meghalni (...). - Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.” (Wass Albert) Czár László
3
Egyesületi hírek Összeállította: Traudel Palmer Dear Members, It has been really great to catch up with so many of you since we reopened our club. Despite the different seating arrangements and other changes due to the Corona Virus rules everything has been running smoothly with everyone adapting accordingly. Sadly I do not have any new information regarding our funding situation but I am in the process of meeting with some government officials to try and obtain some funding. As you can see from the pictures, our ‘Octoberfest’ was a great success. There was a lot of laughter and singing, with some songs being sung in Hungarian, German and English at the same time On Friday the 6th of November our president, Viktor, was in hospital for 5 days for a revision of his left knee replacement which went extremely well and he is back home recovering. We would like to thank everyone for their concern and well wishes which were greatly appreciated. I would like thank Kathy Torma for helping me with the lunch menu on the 6th of November by offering to make 50 cherry and 50 apricot dumplings (gomboc), which we served after a main of Bean soup (Bableves). They were so delicious and popular that many bought the left over dumplings to take home. We do have good news in regards to the continuation of our little newspaper. Reverend Attila Szabo, from the Hungarian Reform Church in Unley, has offered us his help and is working together with our editor Laci Czar to work out the details. Please note that our Christmas Lunch will be on the 18th of December 2020 after which the club will be closed for the Christmas and New Year break and will reopen on the 29th of January 2021. Stay safe and take care, Viktor and Traudel
4
We also welcome Margaret Borbasi as a new member and we thank her for joining our club.
Pal Kiraly celebrated his birthday on the 20th of October.
Many happy returns to Erika Cotton who celebrated her birthday on the 5th of October. A big THANK YOU to Erika and her husband Peter for the Coffee Machine and Coffee Pods which they donated to the club.
We welcome Ferenc (Csaba) Kollar as a new member to our club. Gabor Ujvari and Valeria Burnyoczcky
The ‘Octoberfest’, which we held at our club on the 30th of October, was a great success. We thank everyone for joining in by singing and dancing along to the music provided by our good friend Bruno Bachman on his piano accordion. We had a lot of fun and the atmosphere was fantastic. Thank you to both Judit Dreistadt and Bruno who, once again, helped with the decorations and organising of the event. Karola Ban and Viktor
Julia Nyiro and Ilonka Buzás Maria and Ferenc Szalai
5
Richard Schell and Suzy Juhasz
Robert Busai
Robert Elliot Mariandl and Pityu Dobozy
Kathy Kunhegyesi and Erika Cotton Albert and Maria Reinhardt
6
On the 25th of October, Rev. Attila Szabo held a service to commemorate the 64th anniversary of the anti-communist revolution in Hungary in 1956
Pityu and Mariandl Dobozy enjoyed dancing to the tunes played by Bruno. Mariandl wore a ‘Dirndl’ which her late, beloved Mutti had made for her a few years ago.
Thank you to Judit Dreistadt and Kathy Batki for helping me make 'Rakott Kelkáposzta' for lunch on the 23rd of October. It was a big job but well worth it as the feedback was very positive.
Viktor with his daughter Natasha Henry.
7
On the 20th of October we lost our dear friend, and member of our club, Charlie Horvath. On behalf of the Port Road Hungarian club we wish to express our deepest condolences to his wife Ili, their daughters Tundi and Szilvia and their respective partners. Our thoughts are with you at this difficult time and we wish you all the strength you need to help you cope with the loss of your husband and father.
On the 1st of November we had the privilege to witness the confirmation of Mátyás Hubbard, Tomas Nagy and Daisy Harshazi which was conducted by Reverend Attila Szabo. Afterwards the families invited the congregation to join them for a delicious lunch consisting of Cabbage Rolls (Töltött Káposzta)
Aranyosi Ervin: A Halottak napjának értelmét keresve… Mint ruhásszekrényben a levetett ruhák, amit a lélek lassacskán kinőtt. Felettük kőből, a levetett cipők. Köröttük ősztől tépett lombú fák.
Mert harmadnapon mind feltámadunk, s a mennybe lépve, új létet tervezünk, új ruhát hordva, ismét élők leszünk, s keressük magunkra mért feladatunk.
Pár kőbevésett, tárgyszerű adat, hogy ettől-eddig hordta valaki, kőfaragó kérésre rótta ki. Neki szokványos, könnyű feladat.
Ruhásszekrények hát a temetők, mely életekről bár tanúskodik, de akik hordták, nem nyugosznak itt, az igaz lelkek ott nem lelhetők.
Átkelt a lélek, letette terheit, amit tovább, élők cipelnek majd. Kiket még itt, az elvárásuk hajt. A lélek lenne eltemetve itt?
Hiszen a lélek folyton vándorol, s csak földi lépték neki az idő. Csak ugródeszka születés – temető. Amíg itt élsz, lelked térben honol.
Lomtár, adattár? S te őt keresed? Azt, kit szerettél egy életen át? Ki hagyott csodás emlékeket rád? A ridegségben a lelkét nem leled!
Hát ünnepelj, halottak napja van! Szeretted végre ledobta kínjait, lehet azóta egy új testben lakik. Vagy szomorkodj, siratva, hasztalan!
Hát jó hírem van, mostantól szabad! Elvégezte életfeladatát, s nem nélküle változik a világ, s lehet már kapott új testet, másikat.
Halottak napján a lélek ünnepel! A többi lelket, kikkel egyek vagyunk! Mért rettegünk? Úgyis feltámadunk! Lehull szemünkről a homályos lepel.
8
Álomból valóság: Nem eladó a Para Hills-i épület Végre hivatalos információt közölhetünk azzal kapcsolatban, hogy mi történt az elmúlt hónapokban és mi lesz a sorsa a Para Hills-i Magyar Kulturális és Jótékonysági Klub épületének. Fontos leszögezni az elején azt, hogy a klubépület és a benne működő szervezet nem összekeverendő. Először is köszönet illeti az Idős és Rokkant Magyarok Egyesületét, hogy felületet biztosítanak a lapban a hiteles tájékoztatáshoz. Mindenféle pletykát és félrevezető információt megelőzve illetve kijavítva, az idei év márciusában lehetőség nyílt az épület megvásárlására, amit 120 ezer dolláros árban határozott meg a Salisbury Council ingatlan ügyekért felelőse, erről e-mailben tájékoztatták az akkori vezetőséget. A klubépületet a benne évtizedek óta működő szervezet a várostól jutányos áron bérelte, ezt a bérleti szerződést többször is meghosszabbították. A vásárlási opció azonban nagy lehetőséget biztosított az adelaidei magyarság számára, hogy ezentúl egy újabb ingatlan kerülhetett volna magyarok tulajdonába. (Tudjuk, hogy az ingatlan felújításra, renoválásra szorul, erre a következő évek pályázati lehetőségei biztosítottak volna fedezetet). Az elnök felhívására többen, (többek között én isa szerk) összefogtunk, hogy elkezdjük a gyűjtést a megadott határidőig. Ez a határidő idén december 15-e lett volna, 6 hónapnyi plusz időt kaptunk ugyanis a Covid-19 helyzet miatt. Felállt egy új vezetőség a tagság beleegyezésével és megindult a gyűjtés. Az elmúlt időszak alatt mintegy 30 ezer dollár gyűlt össze. Érkezett támogatás Darwinból, kaptunk ígéretet Perthből, Melbourne-ből és még Magyarországról is. Óriási köszönet illeti azokat, akik adományoztak. A felhívás úgy szólt, hogy amennyiben nem sikerül megvásárolni az épületet, az adományokat visszaküldjük. Mégis mi történt? Pár hónappal ezelőtt a város kommunikációjában változás történt. A korábbi eladást elvetették, visszaléptek tőle és az átköltözést támogatják. Maximálisan pozitívan állnak ahhoz, hogy keressenek egy másik ingatlant, vagy egy olyan épületet, ahol már működik másik szervezet.
9
Mivel az egyesület elindította a gyűjtést, újságcikkek, rádió interjú született a megvásárlás lehetőségéről, azonnali hivatalos választ szerettünk volna kapni. Erre csak most került sor. Sajnos a város megváltoztatta a döntését, egy utolsó plusz 6 hónapos hosszabbítási lehetőséget biztosítanak az egyesületnek a működéshez és ahhoz az időszakhoz, amíg egy másik épületet nem talál, esetlegesen nem egyezkedik másik magyar szervezettel az „összeköltözéssel” kapcsolatban. Erről hivatalos levél is érkezett a vezetőség részére. Hogy mit terveznek az épülettel és az ingatlannal, hivatalosan nem kaptunk rá választ. Mi lesz most? Így tehát az a döntés született, hogy az eddig befizetett adományokat azonnali hatállyal elkezdi az elnök, pénztáros és titkár visszautalni, az egyesület pedig 2021 június 30-ig az épületben működik. Ez idő alatt megpróbál egy másik ingatlant találni. Az egyesület, mint jogi személy nem fog megszűnni, csupán az ingatlan helyszíne bizonytalan. A következő időszakokban is lesznek kulturális események és programok, hiszen az egyesület azt a célt tűzte ki, hogy megőrizze a magyar kultúrát éa szellemiséget. Az egyesület továbbra is tagja marad a Dél-Ausztráliai Magyar Egyesületek Szövetségének (DAMESZ). Lehet menni a Para Hills-i Klubba? Igen, természetesen a megszokott rend szerint kéthetetne szombaton vacsora, és december 5-én Sebestyén András szólóestje lesz a következő nagyobb esemény, amire a gyermekeket is várjuk, hiszen érkezik a Mikulás. Magyar Kulturális és Jótékonysági Klub Vezetősége és pártolói Adelaide 2020.10.31.
Egy kis történelem Dienes Andor, aki fotóival meghódította a hollywoodi sztárvilágot, és felfedezte Marilyn Monroe-t.
Dienes Andor fantasztikus címlapfotóinak hála, a lányt elrabolta a showbusiness és lett belőle a halhatatlan Marilyn Monroe... Zádor Ervin olimpiai bajnok vízilabdázó, a "melbourne-i vérfürdő" egyik hőse. (1956. december 6.)
Köztiszteletben álló erdélyi családban született 1913-ban. Édesanyja tragédiája (kútba vetette magát) miatt 12 éves korában Budapestre költöztek, ahol kezdetben kifutófiúként, majd egy selyemüzletben dolgozott. Már kamaszként nagyon érdeklődött a fotográfia iránt, és annyira vonzotta a nagyvilág, hogy 1928ban kezébe vette a vándorbotot és elindult felfedezni az öreg kontinenst. Ötévnyi vándorlás után 1933-ban Párizsban telepedett le, ahol fotóriporterként politikai lapoknak, majd népszerű divatfotósként magazinoknak dolgozott, karrierje meredeken ível felfelé. 1938-ban New York-ba költözött, ahonnan 1944ben Hollywoodba tette át székhelyét, hogy még közelebb lehessen a pezsgő film- és divatvilághoz. Megreformálta a hollywoodi sztárfotózást. A csodás kaliforniai táj és az állandó napsütés olyan hatással volt rá, hogy modelljeit a műteremből kivitte a szabadba, ahol minden képe megtelt érzelemmel, szenvedéllyel és szépséggel. A második világháború után már az egyik legnépszerűbb amerikai fotósként tartották számon, a kor legnagyobb hollywoodi sztárjait fényképezte, kamerái elé állt többek között Ingrid Bergmann, Henry Fonda, Marlon Brando, Ronald Reagan, Elisabeth Taylor, és Fred Astaire. Az addig szinte teljesen ismeretlen Norma Jeane Bakert 1945 nyarán egy modellügynökségnél "szúrta ki". A hetekig tartó közös munka során beutazták Kaliforniát, szépen lassan egymásba szerettek, sőt, már a házasságot tervezgették. Ám erre végül sohasem került sor és "csak" barátok maradtak, ugyanis az egykori székely legény,
10
1934-ben született Budapesten, 11 éves korában a bátyja nyomdokain haladva kezdett el úszni. Ígéretes mellúszónak számított, amikor 15 évesen súlyos motorkerékpár-balesetet szenvedett. Vízilabdára váltott és a margitszigeti uszodában járva, az olimpiai bajnokok márványtábláját csodálva határozta el, hogy addig küzd, míg az ő nevét is föl nem vésik a nagy elődök mellé. A kiválóan úszó, nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkező, remekül lövő játékos, végül 1954-ben bekerült a magyar válogatottba. 1956. december 6-án résztvevője volt a "melbourne-i vérfürdő" néven híressé vált összecsapásnak, ami nem más, mint a vízilabda történetének leghírhedtebb mérkőzése, amelyet Magyarország és a Szovjetunió válogatottja vívott a melbourne-i olimpián, egy hónappal az 1956-os forradalom leverését követően. Az eseményt az ismert politikai előzmények miatt elszabaduló indulatok jellemezték a medencében és a nézőtéren egyaránt. A nézők és a média szimpátiáját élvező magyarok 4:0-ra győztek. Az esemény híre, a vérző Zádor Ervin fényképével nemsokára bejárta a világsajtót. A magyar csapat végül valamennyi mérkőzését megnyerve állhatott fel az olimpiai dobogó legfelső fokára.
Zádor Ervin, az őt megütő szovjet játékossal, Valentyin Prokopovval soha többé nem találkozott. 2004-ben szerveztek a csapatok még élő tagjainak egy találkozót, de oda Prokopov nem ment el, mert állítólag beteg volt. „Megbocsátottam a pofont. Mi nem utáltuk őt és a csapatát. Amit a szovjetek tettek az országgal, nem ők tették” – Zádor Ervin visszaemlékezése 2007-ben.
KÖZÉRDEKŰ
Egy New York-i szegénykórházban halt meg nincstelenül, magányosan, pedig a húszasharmincas években valódi híresség volt, az oroszok például világsztárként kezelik ma is, még balettet is írtak a magyar színésznő, Gaál Franciska életéből, akire viszont itthon alig emlékszünk. Egy budai vendéglős tizenharmadik gyermekeként született 1904-ben. Már kislányként is a szereplés vonzotta, szavalt, énekelt, tanulni viszont nem szeretett. Csupán tizenöt évesen jelentkezett a színiakadémiára, ám mivel 16 év volt a korhatár, inkább idősebbnek hazudta magát. Hamar felfedezték, a két jeles író, Molnár Ferenc és Bárdos Artúr is meglátta benne a tehetséget. Az apró, cserfes szőke lány pillanatok alatt a pesti színházak és a férfiak kedvence lett. Tizennyolc évesen aztán hozzá ment feleségül a hírlapíró Lestyán Sándorhoz.
Amelyik színházi előadásban szerepet kapott, biztos, hogy telt házzal ment, mellette pedig szép lassan a magyar némafilmek sztárja lett. Hollywood is felfigyelt rá, de ekkor még nemet mondott. Két filmfőszerepet viszont elvállalt Berlinben, a német nézők pedig teljesen belehabarodtak Gaál Franciskába. A nézők igen, az 1933-ban hatalomra kerülő nemzet-szocialisták
11
viszont nem, az immár német hangosfilm-ipar „megtisztítása” során pedig Gaál is nemkívánatos személy lett. Így fordulhatott elő, hogy bár német nyelvű filmeket forgatott, de nem Németországban. A véletlennek is köszönhető, de a Berlinből kiutasított színésznő Moszkvában lett hatalmas sztár. 1935-ben ugyanis az orosz filmszemlén az év vígjátékának választották a Péter című filmet, amelyben ő volt a főszereplő. Azt beszélik, maga Sztálin is oda volt Gaál Franciskáért. Az orosz újságok róla cikkeztek, a mozik pedig rongyosra játszották a Pétert és a Kismama című filmjét orosz felirattal. Talán Sztálin utasítására meg is hívták Moszkvába, ám hiába ajánlottak neki annyit, amelyből itthon családi házat lehetett venni, nemet mondott. Moszkva helyett Hollywoodnak mondott igent és Los Angelesbe költözött, de már az újságszerkesztő férje nélkül, akivel 1933-ban elváltak (Lestyán Sándor később már a háború után a Friss Újság főszerkesztője is volt és 60 évesen, 1956 novemberében halt meg). Gaál Franciska aztán a II. világháború alatt, 1941ben megszakította a hollywoodi karrierjét és hazajött a nagybeteg édesanyjához. Annak ellenére is, hogy a származása miatt üldözték. A borzalmakat a második férje, Dajkovich Ferenc ügyvéd balatoni villájának pincéjében bujkálva élte túl. Mikor a pincében az orosz kiskatonák megtalálták, jobban meglepődtek, mint Franciska, hiszen egyből felismerték a Péter című film főszereplőjét. Egy újjal sem bántották, sőt, nem értették, mit keres egy ekkora sztár egy villa pincéjében. A háború után aztán már elfogadta a keleti invitálást és két hónapot töltött az orosz fővárosban. A tenyerükön hordták az oroszok, akiknél Gaál Franciska nagyobb sztár volt, mint Greta Garbo. A színésznő később a férjével együtt még 1947-ben New Yorkba emigrált (még ekkor is csak 43 éves volt), de a nagy kiugrás végül nem következett be Los Angelesben. Később a férje halála után teljesen magára maradt, bevételei nem voltak, így végül egy New York-i szegénykórházban halt meg magányosan, 1973ban, 69 éves korában. Gaál Franciska egy New York-i temetőben nyugszik immár 47 esztendeje. Csak remélni tudjuk, hogy halottak napján kerül virág a sírjára…
12
Levél Zenthe Ferencnek! Nézegetem a régi újságokban a képeit. Eddig fel sem tűnt, de mintha minden fotón mosolyogna egy kicsit. Csak annyira, hogy jókedvünk legyen. Közben pedig itt zakatol egy gondolat a fejemben, amelyet már idős korában mondott: „A szüleim mindig a jót hirdették, én is ezt tettem.” Miközben mi minden apróságon bosszankodunk, világvégének éljük meg, ha nincs a boltban élesztő, ön méltósággal megélte a huszadik század összes nagy traumáját. Trianont, a II. világháborút, 1956-ot is, hiszen végül abból is trauma lett sajnos. Végig élte, de méltósággal, mosollyal. Pedig aztán önnek is lehetett volna oka panaszkodni, hiszen valljuk be, nem várták annyira ezen a Földön. Az édesapja ötvenéves volt, az édesanyja negyvenhárom, a bátyja és a nővére is szinte már felnőtt. „Véletlengyerek voltam” – mondta ezzel kapcsolatban. Már megint csak mosolyogva. Mert ebből sem csinált magának lelki tusát, hanem örült, hogy itt lehetett ezen a furcsa világon. Levegőt vehetett, szerethetett, ölelhetett, élhetett. Tízéves koráig lakott Salgóbányán, erdésznek készült, a helyi moziban még némafilmeket nézett az első sorból és rácsodálkozott az édesapja rádiójára, ami újdonság volt akkor és még azt is megjegyezte, a bemondó-nénit úgy hívták, hogy Filotás Lili. Aztán az álomvilágból kiszakadva azt is tudomásul vette, hogy a szülei, az ország másik szegletébe, Nyíregyházára adták be katolikus internátusba. Mert az édesapja, már hatvanévesen félt attól, hogyan neveli fel ezt a gyereket. Csak húsvétkor, nyáron meg karácsonykor mehetett haza, de mégsem haragudott a szüleire. Kalandnak fogta fel a nyíregyházi éveket. A gimnáziumban már a színészet izgatta, de mikor a továbbtanulás kapcsán otthon felvetette, mi lenne ha, az édesapja azt mondta, nem fiam, tisztességes szakmát tanulj. Így jelentkezett a közgazdasági egyetemre. Amit aztán otthagyott, mert a szíve nem engedte el a színházat… Ehhez persze kellett az is, hogy megismerkedjen a későbbi zseniális színésszel, Pécsi Sándorral. Aki hasonló cipőben toporgott. Csakhogy ő jogra járt a szülei miatt.
Aztán egy nap felvetette. Te Feri, én színész akarok lenni! Menjünk és jelentkezzünk! Ön pedig elsőre azt mondta, húsz pengő a felvételi, az rengeteg. Mégis elmentek. Felment a színpadra, s Csokonait kezdte szavalni, mélyről jövő palóc akcentussal. Álljon meg, hogy beszél maga? Kérdezték a felvételin, de mégis felvették. Pécsi Sándort is. Háromezerből. Az apukája végül belenyugodott, az édesanyja pedig még örült is, ugyanis rajongott a színészekért, főleg Jávor Pálért.
1942-őt írtunk. Ott állt egy félbehagyott közgazdasági egyetemmel, meg egy sikeres felvételivel, már színésznek tanulhatott, de aztán jött a katonai behívó. A frontra végül nem vitték el, de bármelyik pillanatban vihették volna, így is két évig volt katona. Aztán kiteljesedhetett. Volt színész, Pécsen, Győrben, Debrecenben aztán pedig már Pesten. A haláláig. Az ország pedig megismerte Zenthe Ferencet. És megszerette. Eke Mátéként A Tenkes kapitányában, a Tüskevárban István bácsiként, szinte nem volt film, amelyben ne tűnt volna fel. S általában mindig hősöket, jó embereket játszott. Aztán jött a Szabó-család, a megrendítő Jób lázadása, majd a Szomszédok jóravaló Taki bácsija. Az első felesége, Katalin tornász volt, s mindenki tudta, nagy szerelem volt az önöké és azt is, mit élt át, mikor Katalin fájdalmasan fiatalon meghalt. Ebből a házasságból született meg a fia is, Ferenc.
13
Ha ránézünk, mintha csak önt látnánk. Mostanában sokat kérdezik önről és minden szavából érződik, hogy mennyire tisztelte, szerette az apját. Valahol azt is mesélte a fia, hogy imádta a balatoni nyarakat Szepezden, pedig a telken nem is volt víz és éveken át csak sátraztak. Mégis… Ön pedig idős fejjel mesélte el azt is, hogy két film miatt érdemes volt megszületnie. Az egyik A Tenkes kapitánya volt. Imádta, mert jó volt a szerep és kiváló a csapat, a siklósi várban laktak és odavolt a forgatás minden pillanatáért. A másik pedig a Jób lázadása. Az a film, amelyben tényleg magát adhatta. Egy jó embert játszott, mélyen, hitelesen. Azt is mesélte egyszer, hogy szenvedélyesen szerette a Balatont. Kétéves korától nyolcvan éven át, ha csak tehette, minden nyáron lent volt. Együtt vitorlázott a fiával, akivel bajnokok is lettek, s sokszor összefutottak a vízen Bujtor Istvánnal, mert a Balaton bársonyos vizéhez hozzátartozott Bujtor István… Azt is mondta, úgy 14 éves lehetett, amikor egyik nyáron megirigyelte a vitorlázókat. Az elegáns, karcsú hajókat. Az édesapja pedig megsajnálta. Mert szigorú volt, de érző lélek. Vettek egy csónakot, építettek rá árbócot, még kormányt is eszkábáltak. Ez volt az ön csodás vitorlása. Ez, a csónakból készült vitorlás jelképes. Jelképe mindannak, amit képviselt. Szerény volt és annak örült, ami megadatott. Ma már ritka emberi tulajdonságok. Tudom, hogy ott ringatózik valahol ma is egy kis aprócska csónak a Balatonon, kezdetleges árbóccal, egy kis kormánnyal, az oldalán pedig ma is ott van a már kopottas felirat, Ferkó. Biztosan ott van. Ott kell lennie... Nyugodj békében, Zenthe Ferenc!
Szécsi Pál és Domján Edit Vibráló, perzselő szerelem volt az övék amely drámai véget ért. Szécsi sármos volt, mosolygós, látszólag magabiztos. A búgó, mély hangjától elaléltak a hölgyek. Belül viszont tétova volt, bizonytalan és olyan szeretetéhség gyötörte, amivel nem tudott mit kezdeni. Tragédiák sora kísérte már a kisgyerekkorát is. A nagyapja a New York palotából vetette mélybe magát, az apját pedig a származása miatt megölték még a háború alatt. A kis Palika még egy éves sem volt ekkor. Az apja - aki csupán 40 éves volt mikor meghalt -
amatőr nyelvújítóként élte az életét, de a magyarosított szavait kigúnyolták, nevetség tárgyává tették. A halála után Palika és a két nővére csak az anyjukra számíthatott, ám a kegyetlen nő nevelőszülőkhöz adta a kicsiket. 1956-ban aztán az Egyesült Államokba disszidált, a legnagyobb lányát Bécsbe még elvitte, de aztán otthagyta egyedül a pályaudvaron. Ezzel a nyomasztó lelki teherrel és feldolgozhatatlan élményekkel kezdett hozzá az élethez Szécsi Pál. Mivel állami gondozásba került, sokáig úgy tűnt, sosem fedezik fel. Az Athenaeum nyomdában volt segédmunkás, majd egy strandon kabinos, mígnem a Divat Intézet munkatársa kiszúrta magának és manökent faragott Szécsiből. Nem volt nehéz dolga. Az áttörést 1965 szilvesztere hozta el, ekkor a Gellért szállóban lépett kifutóra, ahol egy-két számot is elénekelt. Ott döbbentek rá többen is, hogy Szécsi őstehetség. Hiába jöttek azonban a sikerek, a slágerek, hiába rajongtak érte a nők és hiába lett egyik pillanatról a másikra imádott közönség-kedvenc, a belső vívódásai nem engedték, hogy boldog legyen. Egy Budapesten dolgozó lengyel manökent vett el feleségül, még Lengyelországba is követte, ám a kapcsolat kihűlt, így Szécsi hazatért. Itthon ő volt a sztár, de a baljós gondolatai az ital felé terelték. Aztán 1972-ben, a Magyar Rádióban véletlenül megismerkedett Domján Edittel. Azzal a színésznővel, aki még egészen fiatalon kijelentette: „Úgy gondolom, egy színésznőnek negyven éven túl nem szabad élni. Én meghalok negyvenéves koromban. Öngyilkos leszek.” Mindezt 27 évesen mondta, egy tiszai csónakházban a szintén színésznő Lehotzky Zsuzsának. Nem vették komolyan. Később a sikerek ellenére is volt benne egy megfejthetetlen fájdalom. Az első férjétől, Kaló Flóriántól 1969-ben váltak el, de barátságban maradtak. Félt az öregedéstől, a sikertelenségtől, s talán már azt sem hitte, rátalál a szerelem. Aztán betoppant az életébe Szécsi Pál. A két szélsőséges, önmagában bizonytalan ember csodás szerelmet élt meg, viszont képtelenek voltak megtartani a másikat. Szécsinek ekkor már több öngyilkossági kísérlete volt. Ha ivott, akkor rátelepedtek a démonok. Mikor aztán szakított Domján Edittel, sokkolta a hír, hogy a színésznő öngyilkos lett. Sokkolta az is, hogy mielőtt meghalt, elvetette a közös gyereküket. Domján a kicsit elvetette, Szécsi ruháit, amit a lakásában hagyott pedig egy bőröndben a Dunába dobta. Intő jel lehetett
14
volna, hogy karácsony előtt nem sokkal Domján elaltatta a szeretett kutyáját, amit sokan nem értettek.
December 25-én a 40. születésnapján még karácsonyi ajándékokat vitt a szüleinek és az öccsének, aztán hazament. A kolléganője, Almási Éva este már hiába csöngetett az ajtaján. Nem nyitotta ki. Másnap aztán, mikor nem ment el az előadására, rátörték az ajtót. Biztosra ment. Gyógyszert vett be, felvágta az ereit és felakasztotta magát. A Szécsi Pál testvérének, Katalinnak írt búcsúlevelében azt kérte, vigyázzanak Palira. Szécsi később titokban Németországba szökött, azt tervezte, hogy az anyja után utazik az Egyesült Államokba, hogy végre találkozhasson vele és ez hozzon számára megnyugvást Domján halála után. Fel is hívta telefonon, de a következő letaglózó választ kapta: „Nem azért jöttem el ilyen messzire, hogy a gyerekeim utánam jöjjenek.” A nő (mert anyának nehéz nevezni) később, már fia halála után megbánta a kijelentést. A két lányával találkozott, s sírva ismerte be, hogy rossz anya volt (kint nyolcszor házasodott). De Szécsi Pál ezt már nem élhette meg. 1974. április 30-án a sokadik öngyilkossági kísérletébe belehalt. Meg akart szabadulni a kis kori traumáktól, a meg nem értésből és képtelen volt elviselni, hogy a nagy szerelme, Domján Edit miatta is lett öngyilkos. A búgó hang örökre elnémult, a sármos mosoly örökre tovatűnt. Harminc éves volt csupán. Szécsi Pál és Domján Edit is a Farkasréti temetőben nyugszik. Mint a görög sorstragédiákban általában, holtukban sem egymás mellett… (forrás: ujsagmuzeum facebook oldala)
Dél-Ausztrál Idős és Rokkant Magyarok Egyesülete – 651 Port Road, Woodville Park Péntekenként 12:30-tól ebéd Az Adelaide-i Magyar Közösségi iskola hétfőnként este 5 és 8 óra között tartja a magyar nyelvi tanórákat általános iskolások, középiskolások, SACE vizsgára készülők és felnőttek számára új helyén: Brighton Secondary School, 305 Brighton Rd, North Brighton. Érdeklődni lehet: 0413 515 974-es telefonszámon. A Kaláris Néptánccsoport szerdán és szombatonként tartja foglalkozásait. Cím: 187 Unley Road Az Adelaidei Magyar Cserkészek iskolai tanítási időben szombatonként tartják a foglalkozásokat délelőtt 10től délután fél 3-ig. Az órák helyszíne: 187 Unley road, Unley Katolikus szentmise a Regnum Marianumban minden vasárnap délelőtt 11 órától. Cím: 43-45 Torrens street, College Park. Református istentisztelet minden vasárnap délelőtt 11-től a 187 Unley Rd-on található templomban. Minden szerdán este 7 órától Bibliaóra. November 21-én szombat este zenés-táncos vacsora lesz a Dél-Ausztráliai Magyar Klubban. A cím 82 Osmond Terrace, Norwood. A jó magyaros hangulatról a nagysikerű Hegedűs Zoltán gondoskodik, aki Queenslandbol utazik Adelaide-be. Asztalfoglalás feltétlenül szükséges, ne hagyják az utolsó napokra! Három fogásos vacsora az árban benne foglaltatik. Előétel: marhapörkölt puliszkával, ezt követi finom rántott csirke rizi-bizivel és salátával, majd frissen sült palacsinta zárja a sort. Mindenkit szeretettel vár a Dél Ausztráliai Magyar Klub. Helyfoglalás a 8332-1603-as telefonszámon, illetve SMS küldhető a 0414 436 325-os mobil számon. Magyar Kulturális és Jótékonysági Klub (1 Maves Rd, Para Hills), december 5-én 18 órától Sebestyén András színész önálló estje. A műsorban közreműködnek a Cimbora Magyar iskola növendékei és Tüske András. Vacsora: Rántott hús, petrezselymes burgonya, saláták, sütemény, kávé Belépő: 30$ (vacsora: 15$) Jelentkezni: 8287-0740-es telefonszámon December 5-én szombaton karácsonyi vásárt rendez a Del Ausztráliai Magyar Klub reggel 9 óratól kora délutánig. Magyar termékek széles választéka, frissen sült házi sütemények, magyar viseletek, ékszerek és egyéb vásári portékák kaphatók aznap. Délben finom ebéddel várja önöket a klub. Ha árulni szeretne, kérem, jelentkezzen Hubbard Zsuzsánál a következő mobil számon: 0492 946 358 , vagy Lado Laszlónál SMS-ben a 0414 436 325-os számon, illetve a Karitasz iroda telefonszámán a 8333 0376-mas számon délelőtt 11 és délután 2 óra között. December 16-án szerdán a Karitasz és a Dél Ausztráliai Magyar Klub közös karácsonyi ebédet rendez. Részvételi szándékát kérjük, a Karitasz irodában jelezzék délelőtt 11 és délután 2 óra között! A telefonszám a következő: 8333 0376
15
KeresztrejtvĂŠny
16