Magunk Között 2020 február by Magunk Között

2020 Január

42. évf.11 szám

MAGUNK KÖZÖTT Ausztrália nap Adelaideben

A fotón: Breglec Viktor, Burján Ádám és Somfai Péter

A DÉL-AUSZTRÁL IDŐS ÉS ROKKANT MAGYAROKEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS HAVILAPJA PRINT POST APPROVED-100022758Association of the Hungarian Aged and Invalid Persons in South Australia Incorporated 651 Port Road, Woodville Park SA 5011

OFFICIAL PUBLICATION OF THE ASSOCIATION OF THEHUNGARIAN AGED AND INVALID PERSONS IN SOUTH AUSTRALIA INCORPORATED

MEGJELENIK HAVONTA ÁRA: $2.00

„nem vagyunk egyedül”

Magunk Között 2020 Köszöntöm a kedves olvasókat!

Magunk között Szerkesztőség címe: 651. Port Road, Woodville Park, Adelaide, South Australia, 5011 Szerkesztő: Czár László Munkatársak: Egyesület vezetői Email: czar.laszlo@yahoo.com Szerkesztőségünknek küldött leveleket, fotókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, megértésüket köszönjük.

Klubház cime: 651. Port Road, Woodville Park, Adelaide, SA 5011 Klub email: hungarianaged@gmail.com Telefon:0410 541 126, (08) 8268 2171 Elnök:Breglec Viktor Nyitva:Szerda: ügyintézés előjegyzésre Péntek:9.00 – 18.00 Autóbusz járat:City és Port Adelaide útvonalon Cityből 17-es, citybe 16-os megálló Vasútállomás:Kilkenny megálló

FEBRUÁRI PROGRAMJAINK: Péntekenként 12.30-tól ebéd Március 7 – szombat – Szombat esti levezető, vacsorával, zenével, hűsítő italokkal

Ebben az évben a 42. évadot indítjuk a Magunk Között havilapban, mely az Idős és Rokkant Magyarok Egyesületének megbízásából a Multicultural Aged Care támogatásával jelenik meg. Már harmadik éve köszöntöm az olvasókat, és akárcsak eddig, ezúton is köszönöm mindenkinek a segítségét, hogy ez a lap már több mint 4 évtizede működhet. Az elődöknek, akik az alapokat megteremtették, és azoknak, akik most segítenek. A címlapon a három magyar legény, akik vezették az idei Ausztrália napi felvonuláson a magyar csapatot. Többször meg kellett állni, annyira tetszett a közönségnek az ostorcsattogtatás. A Dél-Ausztráliai Magyar Egyesületek Szövetsége elkészítette idén is a szervezetekkel átbeszélve az éves magyar vonatkozású programok listáját. Természetesen lehetnek változások, de előre láthatóan ezek a programok lesznek a 2020-as újesztendőben. A teljes listát közzétesszük, hogy Önök is felkészülhessenek időben. Kenyeres Oszkár utibeszámolójának első részét is megtalálják az idei év első számában, melyben éppen az adelaidei kalandjukról ír. Néha jó egy külső szemlélő meglátásait is meghallgatni, levonni a megfelelő következtetéseket. Közkívánatra visszakerül a lapba a keresztrejtvény, több olvasónk is jelezte, hogy hiányolja. Természtesen Traudel szállítja az egyesületet érintő legfontosabb híreket, fényképes összefoglaló a nagysikerű karácsonyi ebédről. Idén emlékezünk a trianonni békediktátum 100. évfordulójára. Ezt kiemelten kezeli a magyar kormányzat, itt Adelaideben is lesz megemlékezés. Egy megható és lélekbemarkoló írással indítjuk a százéves évfordulót. Olvashatnak a lapban tanmesét, érdekes történeteket, illetve Dr. Mikola István nagykövet úr üdvözlő üzenetét, melyet karácsony előtt küldött szerkesztőségünknek. Erre az évre mit is kívánhatnék Önöknek, mint egészséget és békességet. A többi csak részletkérdés… „Amikor azt hiszed, rosszabb már nem lehet, lehet rosszabb. és amikor azt hiszed, hogy sosem lesz már jobb, jobb jön.” Nicholas Sparks (Első látásra)

Czár László

Magunk Között 2020 2020 EGYEZTETŐ PROGRAM Január 26 31

Australia Day parade Ebédre nyitva Pt Road

Február 1 1 8 10 15 15 15 22 28 29 29

Cs, C + K, 10 - 2.30 MKJK vacsora C + K, 10 - 2.30 Első negyedév kezdés Iskola Cs, C + K, 10 - 2.30 MKJK vacsora Farsangi bál Norwood C + K, 10 - 2.30 Kör Farsangi Tere Fere Cs, C + K 10 - 2.30 MKJK vacsora

Március 14 Cs, C + K 10 - 2.30 14 MKJK vacsora 14 Gulyás Est Norwood 15 Nemzeti Ünnep DAMESz 21 C + K 10 - 2.30 22 Lengyel Magyar Barátsági Nap Norwood 27 Kör Husveti Tere Fere 28 Cs, C + K 10 - 2.30 28 MKJK vacsora

Április 4 Husvéti Vásár Református 6 Első negyedév vége Iskola 9 Nagy Csütörtök Mise 7pm Regnum 10 Nagy Péntek Istentisztelet 11am Ref 10 Nagy Péntek Mise 3pm Regnum 11 Nagy Szombat Mise 7pm Regnum 12 Húsvéti Istentisztelet 11am Ref 12 Húsvéti Mise 11am Regnum 14 - 17Cserkész Tábor 27 Második negyedév kezdés Iskola

Május 1 1 2

Anyák Napja Pt Road Kör Anyák Napja Tere Fere Cs, C + K 10 - 2.30

3 9 9 16 17 23 29 30 31

Anyák Napja Cs, C + K, Ref Unley C + K 10 - 2.30 Gulyás Est Norwood Cs, C + K 10 - 2.30 Közösségi Ebéd Pt Road Kaláris 10ik Évforduló Táncház Kör Tere Fere Cs, C + K 10 - 2.30 MHBK Hösök Napja Norwood

Június 7 Erdély Nap Unley Református 13 13 14 20 26 27 29

Cs, C + K 10 - 2.30 Gulyás Est Norwood St László Rend Ebéd Norwood C + K 10 - 2.30 Kör Tere Fere Cs, C + K 10 - 2.30 Második negyedév vége Iskola

Július 11 20 25 26 31

Gulyás Est Norwood Harmadik negyedév kezdés Iskola Cs, C + K 10 - 2.30 Disznotorós Pt Road Kör Tere Fere

Augusztus 1 8 8 15 16 22 22 28 29

C + K 10 - 2.30 Cs, C + K 10 - 2.30 Gulyás Est Norwood C + K 10 - 2.30 St István Ebed Regnum Cs, C + K 10 - 2.30 St István Tűz Pt Road + Cs Kör Tere Fere C + K 10 - 2.30

Szeptember 4 5 6 12 12 19

Apák Napja Pt Road Cs, C + K 10 - 2.30 Apak Napja Unley C + K 10 - 2.30 Gulyás Est Norwood Cs, C + K 10 - 2.30

Magunk Között 2020 21 Harmadik negyedév vége Iskola 25 Kör Tere Fere 27 - 1 Cserkész Tabor

Október 10 11 12 17 24 25 30 31

Gulyás Est Norwood Regnum Búcsú Utolsó negyedév kezdés Iskola Cs, C + K 10 - 2.30 C + K 10 - 2.30 56 Megemlélkezés Norwood Kör Tere Fere Cs, C + K 10 - 2.30

November 1 7 14 14 21 27 28 30

Every Generaton Festival Pt Road C + K 10 - 2.30 Cs, C + K 10 - 2.30 Gulyás Est Norwood C + K 10 - 2.30 Évzáró Tere Fere Cs, C + K 10 - 2.30 Utolsó negyedév vége Iskola

December 5 Cs, C + K 10 - 2.30 12 Cs, C + K 10 - 2.30 13 Évzáró Cs, C + K Ref Unley 18 Évi Útolsó Ebéd Pt Road 24 Ejféli Mise Regnum 25 Karácsonyi Istentisztelet 11am 25 Mise 11am Regnum 29 – Jan 3 Találkozó Queensland

Rendszeres Redezvények Hétfő Iskola, Brighton Szerdán Karitász ebéd Kaláris táncproba Református Biblia ora Péntek IRME ebéd Woodville Szombat Cimbora Iskola,Kaláris Vasárnap Istentisztelet Unley Szentmise Regnum Cs, C + K = Cserkész, Cimbora iskola és Kaláris Iskola = Magyar Közösségi Iskola Brighton Karitász = Magyar Karitász Norwood Kaláris = Kaláris Tánccsoport, Unley Kör = Kőrösi CS. S. Kulturális Kör Seaton MKJK = Para Hills Norwood = Dél-Ausztráliai Magyar Klub Para Hills = MKJK(Magyar Kulturális és Jótékonysági Klub, Para Hills Port Road = Idős és Rokkant Magyarok Egyesülete, Woodville Regnum = Regnum Márianum, College Pk Unley = Dél-Ausztráliai Magyar Református Egyház, Unley WF = Walker Flat

Magunk Között 2020 Egyesületi hírek (Összeállította: Traudel Palmer) Christmas Lunch, 20.12.2019 We would like to thank everybody who braved the heat and attended our Christmas Lunch despite the fact that it was more than 46°Celcius A few people had to cancel as the heat was just too much for them but nearly 70 people joined us for the lunch and made it a big success. We made a last minute change to our menu as we didn’t want to add more heat by turning the stove and ovens on and I gather from all the positive feedback which we received that it was the right decision to make. We would like to thank Erika and Daniel for their support throughout the year but especially for their help at our Christmas lunch. It was truly one of the hardest days we ever had due to the heat but seeing everyone enjoying themselves definitely made it all worth it. We also want to thank all the volunteers and committee members for their continued support. Without you we couldn’t continue to do what we do. A big thank you to Judit Dreistadt for taking charge of the Christmas decorations. She used the beautifully hand painted jars and hand crafted serviette holders she designed and made, as well as the decorations which Anna Cseh partially donated and sold to us. Thanks also to Mary Onody, Kathy Batki and Istvan Kiss for helping with the serviette holders. Problems with our Telephone line: There were some issues left behind by the previous president which needed our urgent attention in the last few months, the most prominent being the problem with our telephone line. I would like to apologies to anyone who has been trying

to unsuccessfully contact us on the club number 8268 2171 over the last few months and would like to explain briefly why we had no service to the premises. When Viktor took over the presidency, the club had a very expensive phone and internet deal with Telstra, with a high level of service the club was not able to use. That’s why it was necessary to change the phone and internet package to another deal which suits our needs better while being considerably cheaper. During this process we had a lot of problems with Telstra connecting us and then handing over the number to Optus which all led to the lengthy delay in getting the number active again. We now pay only one fifth of the previous rate and have a service adequate to our needs. Telstra has agreed to pay us back the money which we have paid so far, approximately $750.00, and we have decided to celebrate this small victory by taking our members out for lunch on the 6th of March 2020 at the Watermark Hotel in Glenelg. We also took a new approach to how we spend the club money, being very prudent in our spending. Our treasurer, Gyöngyi Bodóné Matis, recently provided me with a 6 months account balance where we show a profit which is something that has not happened in a long time. We will be using this money for social support in the form of special outings and our usual free lunches at the club at Easter, Mother’s Day, Father’s Day and Christmas as well as rewarding our volunteers for their continued support. The money will be spent wisely and with great consideration. Every decision will be made by the committee members and not just one individual.

Magunk Kรถzรถtt 2020

Christmas Lunch 2019

Thank you once again to Kathy for helping with the dessert

Vice President Charlie Onody congratulated Karola Ban for her birthday. Our Christmas lunch menu

Viktor welcomed everyone to our Christmas lunch

Viktor presented Mary Onody, who is a volunteer as well as a committee member, this beautiful bunch of flowers as we celebrated her 80th birthday which was on the 19th of December.

Magunk Kรถzรถtt 2020

Christmas lunch

Thank you to Daniel and Erika ....... we really appreciated your help.

Our dear friend and member, Eva (Anna) Rehmann sadly passed away on the 28th of December 2019 We wish to extend our sincere condolences to Eva's family on behalf of her friends and fellow members of the Port Road Hungarian Club.

Dear Kathy, On behalf of all the members and your friends at the Hungarian Club, Port Rd. we would like to offer you and your family our deepest and most sincere condolences and may the soul of your husband rest in peace.

Magunk Között 2020 szerkesztői munkához.Engedjék meg, hogy mindannyiuknak áldott Karácsonyi Ünnepeket és egészségben megélt boldog Új Esztendőt kívánjak! Remélem 2020-ban lesz módunk személyes találkozóra is. Tiszteletteljes üdvözlettel, Dr. Mikola István nagykövet Canberra

Many happy returns to Maria Szalai who celebrated her birthday on the 9th of January 2020

Daniel Parazso and his friends organised a New Years Eve Party at our club housewhich was a great success. They took up a collection and donated $205 to the club.

Postaládánkból…

Tisztelt Egyesület, tisztelt Czár László vezető úr! Köszönöm, hogy megküldték számomra a Dél-Ausztrál Idős és Rokkant Magyarok Egyesületének Hivatalos Havilapját. Gratulálok a nagyszerű riportokhoz, a bemutatott egzotikus, esetenként hősi életutakhoz, és a „mélylélektan”i feltárásokhoz. No meg persze a kiváló

Magunk Között 2020 A Hazajáró Ausztráliában – Érkezés Adelaide-be (1. rész) „Terra Australis Incognita” – az ismeretlen déli földrész… Ausztráliát, az „Ötödik kontinenst” máig némi misztikum lengi körül, leginkább távolsága okán. Pedig a tömegturizmus kibontakozásának évtizedeiben már a Dél Keresztje alatti földrész sem elérhetetlen úti cél. Útra keltünk hát mi is, elsősorban azért, hogy meglátogassuk a több hullámban diaszpórába szakadt magyarságot, de persze nem feledkeztünk meg a természeti kincsek felkereséséről sem. Hat részes cikksorozatunk ennek a majd két hónapos utazásnak a tapasztalataiból, élményeiből, benyomásaiból szemezget. Érkezés Adelaide-be (1. rész) Beszélget a székely, a palóc és az anyaországi magyar… ez nem egy vicc kezdete, hanem a kép, amely fogad bennünket az adelaide-i repülőtér várójában.

Szabó Attila székely református lelkész, Palcsó Anna felvidéki „kácsépés” (a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa) és Czár László „exkeceli” barátunk éppen arról tanakodnak, hogy hol lehetünk már, mikor végre megjelenünk a váróban. Előkerül a fogadásunkra készített magyar lobogó, kicsit mesélünk az ausztrál határrendészet szigoráról, az út viszontagságairól, – volt, ki Dubajon át, volt ki Hongkong érintésével érkezett a déli féltekére – majd irány a szállás, hisz másnap már kezdődik a forgatás. Mielőtt azonban elmerülnénk Adelaide-ben, tartsunk egy kis ausztrál gyorstalpalót. Ausztrália az Egyenlítőtől délre helyezkedik el, három oldalról óceánok ölelik körbe, míg északról az indonéz szigetvilág határolja. Sok szempontból a legek földrésze: a legkisebb kontinens, a legszárazabb földrész (egyharmada sivatag

vagy félsivatag), területének majd feléről a vizek nem érik el az óceánt, ez a lefolyástalan területek legnagyobb aránya a kontinensek között. Ez mellett a legidősebb földrész is, mert területének kétharmada ősföld, melynek gránitja sok helyen, a felszínen látható. Bár Európa átlagmagassága alacsonyabb, mégis Ausztrália a legalacsonyabb kontinens, hisz legmagasabb pontja mindössze 2228 méter, ezzel az utolsó a földrészek versenyében. Több mint 100 millió évvel ezelőtt elszakadt a többi szárazföldtől, így állat- és növényvilága kuriózumszámba megy, itt olyan ősi formák konzerválódtak, amelyekkel sehol sem találkozhatunk a Földön. Végül a legutoljára felfedezett földrész is Ausztrália, ahol csak a XVIII. században telepedett meg a fehér ember. Azóta már 25 millióan élnek a szigeten, ami igazából nem is olyan sok, ha arra gondolunk, hogy például Sanghajban is éppen ennyien laknak. Magyarország 82-szer elférne Ausztráliában, és elfér benne több tízezer magyar is. A számokkal csínján kell bánni, hisz az ausztrál népszámlálók például a Jugoszláviából érkezett magyarokat nem magyarként könyvelik el. Persze az a kérdés is felmerülhet, hogy ki a magyar? Az is magyar, aki már nem bírja nyelvünket, de számon tartja magyar származását, vagy csak az, aki élt a lehetőséggel, és az ausztrál mellé felvette a magyar állampolgárságot is? Az igazság és számtalan variáció természetesen valahol a két identitástudat között van. Jelenleg körülbelül 120 000 kárpát-medencei származású magyar ember él Ausztráliában, közülük körülbelül 30 000-en élik meg aktívan magyarságukat. Az első magyarok még a XIX. század második felében jöttek; volt, akit Ferenc Jóska bosszúja üldözött ide, volt, akit az aranyláz hozott. A második világháború után már egy komolyabb létszámú kontingens szelte át két hónapos hajóúttal a világot, hogy Ausztráliában kezdjen új életet. A bolsevizmus 1956-ban majd tízezer magyart sodort ide, akiknek már megágyaztak a 45-ben érkezettek szorgalmáról szerzett benyomások. A későbbi évtizedekben több politikai és gazdasági hullámban újabb magyarok érkeztek, és napjainkban is érkeznek még jóléti bevándorlók annak ellenére, hogy az ausztrál

Magunk Között 2020 állam egyre inkább megnehezíti a letelepedést. Az ausztráliai magyarság két legnagyobb központja Melbourne és Sydney, közülük az ország európai kapujába, Melbourne-be érkeztek inkább a magyarok, majd rajzottak ki, elsősorban Sydney felé. Brisbane és Adelaide is jelentős magyar közösséggel bír, és Perth-ben is él körülbelül 5000 nemzettársunk. Jellemző, hogy a különböző „hullámok” nem igazán keveredtek egymással, sőt a délvidéki, paraszti származású magyarok és az anyaországi, polgári származású magyarok között máig érezhető némi ellenérzés, amit igen fájdalmas volt megtapasztalni 16000 kilométerre az Óhazától.

Az 56-osok szerveződtek a legkönnyebben, hisz őket a közös élményanyag egy életre összekovácsolt. Már a 60-as években megkezdődött a magyar klubok szervezése, sok helyen épültek Magyar Házak, amelyek a 80-as években élték virágkorukat, mikor az első generációs magyarok a legaktívabbak voltak. Ekkoriban magyar focicsapatok szereztek hírnevet a magyarságnak, még Puskás Öcsi is edzősködött itt. Az olyan szervezetek, mint a Vitézi Rend, vagy a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége is népes tagsággal rendelkeztek ausztrál földön. Külön élmény volt meglátogatni azokat az idősgondozó intézményeket – Sydney-ben a Szent Erzsébet Otthont, illetve Melbourne-ben az Árpád Otthont – amelyek a magyar közösség összefogásából és adományaiból születtek. Ezekben fele-fele arányban vannak azok, akiket már ápolni kell, és azok, akik erre nem szorulnak rá, azonban magyar társaságot már csak itt kaphatnak. Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, ha kijelentjük: az ausztráliai magyar diaszpóra távoli jövője kérdéses. Az asszimiláció itt természetes folyamat, hisz Ausztrália, mint olvasztótégely eleve elvárja állampolgárjaitól azt, hogy ausztrálok (is)

legyenek. Az itt született 2. generációs magyarok jó része megtanult magyarul, de az idegen környezetben fél lábbal már ausztrálok. Ők hébe-hóba eljárogatnak még a magyar rendezvényekre, klubokba, de ott már csak passzív szemlélődők, nem szerveznek, mögöttük már nem jön utánpótlás. Azok a magyarok, akik a 2000-es években jöttek, leginkább rokonokhoz érkeztek, esetleg kalandvágyból vagy a még jobb élet reményében utazták át a világot. Jó részüknek odahaza sem voltak anyagi gondjaik, másként nem tudtak volna itt új életet kezdeni. Ők azok, akik vissza sem néznek, és akik odahaza sem tartották számon, hogy mely nemzethez tartoznak. Sok ilyet láttunk, de szerencsére sok olyan, a magyar közösség irányába elkötelezett fiatalt is, akik igen agilisan vették kezükbe a kezdeményezést. (Öröm látni, ahogyan az Australian Open idején összegyűlnek honfitársaink, hogy közösen bíztassák Babos Tímeát és Fucsovics Mártont!) Léteznek még magyar házak, bár fenntartásuk egyre nehezebb, hisz lassan kihal az a generáció, amely létrehozta őket. Léteznek a hétvégi magyar iskolák, a cserkészet, a néptánc, a színjátszás, működnek a magyar egyházak. Az Ausztráliai Magyar Szövetség, mint ernyőszervezet jól kézben tartja a dolgokat, és ne feledkezzünk meg az Anyaországról sem, amely soha nem látott mértékben igyekszik a diaszpórát felemelni.

Ennek az iránynak egyik legszebb gyümölcse a Kőrösi Csoma Sándor program, melynek ösztöndíjasai nagyon sokat tesznek a magyar értékek feltérképezéséért. És, hogy mit keres a Hazajáró Ausztráliában? Először is elhoztuk a Kárpát-medence tájait, hangulatát, amelyről 6 nagyvárosban meséltünk közönségtalálkozók keretében képek és videók segítségével. Másrészt, ha már itt jártunk, forgattunk négy epizódot is, amelyek 2020 januárjától lesznek

Magunk Között 2020 láthatóak a közmédia műsorán. Ezekben a filmekben meglátogattuk a legjelentősebb magyar közösségeket, dokumentáltuk a magyar értékeket. Mindeközben nem mulasztottuk el újra és újra megköszönni azt a munkát, amelyet az ausztrál diaszpóra végzett azokban az évtizedekben, amikor odahaza a bolsevik diktatúra tombolt, és tűzzel-vassal irtotta a nemzeti gondolatot.

Ezek az évtizedek voltak azok, amikor Trianon és 1956 emlékezete, a nemzet lelke – többek között – itt élt tovább. És nem utolsó sorban bátorítást próbáltunk adni ahhoz, hogy a magyar nyelv és kultúra minél tovább élhessen itt, és ezt a gazdag kultúrát a többségi nemzettel is sikerüljön megosztani, mert valahol ez lehet a garancia a túléléshez. Adelaide-ben kezdtünk tehát barátainkkal, akik a rendelkezésre álló két napban elvittek bennünket a legfontosabb helyszínekre (na, jó, borászatba nem volt időnk menni, pedig itt világhírű borokat készítenek). A városról tudni kell, hogy Dél-Ausztrália fővárosa, az egyetlen államnak, amelyet nem fegyencek alapítottak. Adelaide nem pörög, nem rohan, csendes, barátságos.

A sors fintora úgy hozta, hogy végül négyszer is jártunk ebben a városban, ahol már első napunkon láttunk koalát; nem gondoltuk volna, hogy majd csak itt fogunk újra találkozni

vele. Nevezik a templomok városának is, hisz itt szinte minden sarkon találkozhatunk templommal. A városalapítók szándéka is az volt, hogy a vallásszabadság jegyében itt minden felekezet otthonra találjon. De kénytelen-kelletlen otthonra talált Adelaideben Lakatos Géza is, aki 1944-ben rövid ideig a Magyar Királyság miniszterelnöke volt. A székely származású kormányfőt a háború után meghurcolták, ám ennek ellenére maradt Magyarországon. 1965-ben lányát érkezett meglátogatni Adelaide-be, nem tervezett letelepedést, de végül 1967-ben itt érte utol a halál. Adelaide természeti környezete nem olyan látványos, mint a többi nagyvárosé. Jó, persze szép a Kangoroo-sziget, ahol fókákkal lehet találkozni, és a Mount Loftyról élvezhető kilátás sem utolsó.

Mikor innen visszanéztünk a városra, kicsit félszegen tettük, hisz a csúcsról indultunk több napos sivatagi túránkra, az Outbackbe. De közben azt is tudtuk, hogy hiába néznénk meg Sydney-t, Melbourne-t és a többi nagyvárost… ha a sivatagba nem megyünk be, akkor semmit nem láttunk Ausztráliából. Kenyeres Oszkár

Magunk Között 2020 Képzeld el, hogy egy reggel arra ébredsz, hogy az életed egy idegen országba került… Írta: Papp Sándor, 2019.06.05. Képzeld el, hogy 1920. június 4-e van, és reggel arra ébredsz, hogy az ágyad, a házad, a kerted, a falud, egy idegen országba került. Kimész az udvarra, valójában ugyanazt a dombot látod, ugyanúgy csiripelnek a madarak, az utcán ugyanazok a palócok jönnek szembe veled, a véreid… Látszólag semmi nem változott, nem is érted igazán. Aztán jönnek a városból a faludba. Azok jönnek, akiket ismersz, hiszen a vásártéren, a losonci Búza téren ők is vettek az árudból mindig. Ropogós, Ipoly menti káposzta, paprika…dicsérték mindig, törve a magyart. Akkor barátságosak voltak. Most már nem azok. Leveszik a falutáblát és átnevezik a faludat. Holnaptól nem Rimóc, vagy Hollókő, vagy Ipolytarnóc a falud neve, hanem például Rimóc helyett Jánosíkovo (mint ahogyan lett Párkányból Stúrovo), vagy Hollókő helyett Krkavec nad Kamenyom, Ipolytarnóc helyett meg Ipelyszká Nová Vesz. Még viccesnek is mondanád, de amikor a városiak kiragasztanak egy fehér lapot a kocsma falára, akkor az már nem tréfa. Felhívás van a nagy fehér papíron. Ha megtagadod a magyarságod, és holnaptól szlovák leszel, akkor megkönyörülnek rajtad. Ha nem, akkor felpakolnak marhavagonokba és elvisznek Csehországba rabszolgamunkára. Képzeld el, hogy te megtagadod. Képzeld el, hogy másnap már utazol a hidegben a vasúton a marhavagonban és a beteg nagymamád útközben meghal a vagonban, és még eltemetni sem tudod. Valamelyik állomáson, félúton ki kell tenned a kővé fagyott nagymama testét és a vonat megy tovább. Képzeld el, hogy azóta sem tudod, hová temették a nagymamádat. Csak az emléke marad…a friss meleg tej, amit

kiöntött a bögrédbe, mielőtt iskolába indultál. Képzeld el, hogy így viszik el a szomszédodat és te is rettegsz, hogy mi jöhet még… Képzeld el, hogy kissé több a vagyonod, mint a többségnek. Nagygazda vagy. A városiak szemet vetnek a vagyonodra és azt mondják neked, pakolj magyar! Pakolj innen! Mától ez nem a te házad, nem a te hazád. „My sme tu doma!” – kiabálják a magyaroknak, azaz, Mi vagyunk itthon! Mi parancsolunk, tehát ti takarodjatok, az Ipolyon túlra, Magyarországra! Képzeld el, hogy ez megtörténhetett volna a te családoddal is. Részlet Kucsera Márta, egykori kalondai lakos „Családi történet” című könyvéből: „Losoncra kellett bevinnünk az ingóságainkat, mert ott vagonírozták be a kitelepített családokat, a vasútállomáson. Másnap 7 óra körül elindult velünk a szerelvény. Kértük a mozdonyvezetőt, hogy a kalondai állomásnál majd lassítson. Hát egy pillanat volt az egész. Csak annyit láttunk, hogy az egész állomás tele volt emberekkel a faluból, és mindenki fehér zsebkendőt lengetett. A vagonajtó olyan 20 centire volt nyitva, nagymama térdelt a padlón, anyuék és mi fölötte álltunk… Aztán eltűnt az állomás, a falu és mi csak zokogtunk…” Képzeld el, hogy tilos magyarul beszélned a szülőföldeden. Bűnös vagy! Te és a családod, a falud, a szomszéd falu is. Kollektíven bűnösök vagytok, mert magyarok vagytok. Mert csak! Képzeld el, hogy már 1968 van. Szocialista forradalom van Csehszlovákiában, szabadabb lehetsz te is egy kicsit, de Losoncon is szabadabbak lehetnek az anno, fehér lapokat kiragasztók felnőtt gyerekei is, és nagy szlovák szabadságukban elkapják azokat, akik magyarul szólnak a losonci utcán, vagy a

Magunk Között 2020 kocsmában. Lefogják, kopaszra nyírják, megverik és megalázzák őket a szlovákok. Képzeld el, hogy már 1989 van. Újra csak forradalom, és újra csak szabadság! Szabadabb lehetsz te is! De szabadabbak lehetnek az anno fehér lapokat kiragasztók unokái is, és nagy, szlovák szabadságukban ellened uszítanak, mert magyar vagy és mert még mindig itt vagy! És államot szerveznek maguknak, amiben neked nincs helyed! Megtűrt vagy, másodrendű, leszűkített jogokkal. Elviselnek. És te szervezkedsz, hogy védd magad, de képzeld el, hogy a legjobb barátod már feladja. Már nem akar tovább magyar lenni. Szlovák lesz. Nem akar harcolni egész életében, hiszen azt sem tudja, hogy hol a dédnagymamája sírja. Nem is ismeri már a Magyarországra deportált családtagjait, egykori rokonait sem.

Átgondolta, és úgy döntött, hogy már nem éri meg tovább magyarnak lenni. Nagy rajta a nyomás a munkahelyén is. Gúnyolják, lenézik. Döntött: szlovák lesz. A kisfia is. Aki majd szlovák történelemkönyvből tanulja, hogy a barbár magyarok ezer évig elnyomták a galamblelkű ősszlovákokat. Képzeld el, hogy egy szép napon a saját udvarodban ez a gyerek majd azt mondja neked: kurva magyar. Igen, mert ezt plántálták az agyába. Pici adagokban, de módszeresen. Képzeld el, hogy görcsbe rándul a gyomrod, mert ő a gyerekkori barátod fia, a csehországi sínek mellett valahol elhantolt nagymama ükunokája. *** Képzeld el, hogy ez történik velünk, határon túli, felvidéki magyarokkal már 1920 óta. Képzeld el, hogy ez veled is megtörténhetett volna, hiszen mi az a pár centiméter a térképen, egy falu ide, egy város oda… Képzeld hát el, hogy ez az életünk.

Nem, nem látszik rajtunk sem seb, sem betegség. Látszólag jól megvagyunk, egészségesen, vidáman, sokszor együtt veletek, itthon, vagy nálunk, otthon. De tudnotok kell, hogy betegek vagyunk. Leprásak! Az élő hús rohad le rólunk már 99 éve, leesik a mutatóujjunk, a fülünk, és irtózatos lelki kínok között fogy el a nemzettestünk. 1920-ban több mint egymillió magyar került az akkori Csehszlovákiába. Mára 450 ezren maradtunk. A többi, mind-mind lerohadt, elhalt bűzös húsdarabként végezte. Ezt hívja a lelketlen statisztika nemzetváltásnak, vagy asszimilációnak. És most ne képzelődj, most nézz ránk! Mi még itt vagyunk, mert hívtatok. Ti, anyaországi magyarok, akik 2010 óta fogjátok a kezünket. Nem mint esendő, szerencsétlen betegnek, hanem mint társnak, testvérnek. Határtalanul azon dolgoztok, hogy megmaradjunk. Testvértelepülések láncolata, határon átnyúló együttműködések sora, vállalkozóinknak, magyar szervezeteinknek az anyaországból való támogatások százai bizonyítják, hogy fontos a számotokra a megmaradásunk. De tudnotok kell, hogy mi sem vagyunk restek. Több tízezer felvidéki magyar vállal munkát Magyarországon, gyarapítja a Kismagyarország gazdaságát. Ezt azoknak üzenjük, akik azt kiabálják, hogy milyen jogon támogatja a Magyar Kormány ennyire intenzíven a határon túli magyarságot. Bár nekik üzenni bármit is fölösleges, számukra mi mindig is idegenek leszünk. Ezért is elemi érdekünk a magunkfajtáknak, hogy határtalanul összefogjunk, mert meg kell őriznünk azt a nemzeti egységet, amely 2010 óta egyre erősebb. Meg kell fognunk egymás kezét, határon át, hogy érezzük – mi palócok különösképpen –, hogy egy vérből vagyunk. Tavaly ilyenkor felállítottuk azt a keresztet a Kalonda – Ipolytarnóc határon, amelyet 75 településről adományozott faanyagból ácsoltunk össze. A 75 darab fából 71 darab palócföldi és a Kárpát-hazából, 4 darab pedig kanadai és a svédországi magyaroktól, illetve szicíliai és galíciai testvértelepüléseinktől való.

Magunk Között 2020 Rengeteg szalagot lenget rajta most is a nyári szél… Az a hely – mint ez is itt –, egy szimbolikus emlékhely, ugyanis attól a helytől, ahol a kereszt áll, lett 1920-ban elválasztó határfolyó az Ipoly, és ott haladt át a vasúton az a szerelvény is, amelynek ajtajában zokogtak a Losonc környéki falvakból kitelepített palócok. Ehhez a kereszthez, a határra hívunk nagy szeretettel újra benneteket július 19-én, péntek délutánra, hogy egy olyan élőláncot alkossunk Kalonda és Ipolytarnóc között, amely egy erős és látványos szimbóluma lesz az összefogásunknak. Tavaly több mint 500-an állították a keresztet a helyszínen, az idén több ezren leszünk Kalondán, és arra kérlek, biztatlak benneteket, hogy támogassátok a palócok élőláncát a határon, mert szükségesek az olyan rendezvények, amelyek biztatást adnak a határ menti kis falvakban egyre csak fogyó magyaroknak, hogy igenis, még mindig sokan vagyunk és közösen erősek és sikeresek vagyunk! A képzelőerő gondolatokat szül, és a gondolat, kellő tenni akarással párosulva megelevenedik. Végezetül hát képzeld el, hogy a történelem nem ért véget és igaz, amit a költő leírt, miszerint „a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint”. Képzeld el, hogy mindez nem is képzelgés, hanem valóság. A mi közös, palóc-magyar életünk, itt a Kárpáthazában, amely a mi közös jövőnk! Köszönöm, hogy együtt emlékezhettünk veletek, önökkel. (Elhangzott a salgótarjáni trianoni megemlékezésen, 2019. június 4-én)

A paraszt és a csacsi (tanmese) Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztıen üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

Magunk Között 2020 Ausztrália nap – felvonulás Idén is folytatta a hagyományokat az adelaidei magyar közösség és részt vett az Ausztrália napi felvonuláson a belvárosban. A menet a King William streeten keresztül jutott el az Elder Parkba, ahol koncertekkel és tűzijátékkal zárult a nap. Fontos azonban megjegyezni, hogy a január 26-i nap a Smoke ceremony-val kezdődött ugyancsak az Elder parkban, amelyben az európai ember ausztrál őslakosok elleni elkövetett erőszakos cselekedeteire emlékeztetett. Talán valóban nem szerencsés egy és ugyanazon a napon ünnepelni azt is, hogy ez az ország milyen sokszínű és szabad. Évek óta tart ez a vita, pedig halkan megjegyzem, hogy nem is szabadna, hogy vita legyen, egyszerűen csak meg kell tenni a gesztust és a felvonulást másik napra szervezni. Viszont ameddig hivatalosan így van, addig egymást meghallva és tisztelve lehet együtt élni közösen. A hosszas bevezető után jöjjenek a fotók, bemutatva a kis magyar csapatot, akik képviselték a piros-fehér-zöld lobogót, természetesen az ausztrál és az aboriginal zaszlókkal együtt.

Magunk Között 2020

Keresztrejtvény