A hónap témája
Bor Hírlap
A borok megítélése nagyon szubjektív, indikátorként szabad értelmezni, nem végleges értékítéletként!
A borszakértés kulisszatitkai Több kutató kísérletei is azt mutatják, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni a rossz bort a legjobb minőségtől – jelent meg az index.hu portálon. Egy amerikai borász azt állítja, még a szakemberek sem képesek pontosan megítélni a borokat. A Guardian utánajárt a borkóstolás tudományos hátterének.
6
Robert Hodgson minden évben kiválasztja a legjobb borokat kis kaliforniai borászatából, és különböző állami versenyeken indítja ezeket. A legtöbb évben az eredmények meglepően inkonzisztensek: néhány bort aranyérmesnek ítéltek egy versenyen, ugyanazokat lepontozták egy másikon. Hodgson, aki visszavonult oceanográfus, egy idő után kíváncsi lett a borszakértéssel kapcsolatban, mivel arra jutott, hogy a borok megítélése természetszerűleg szubjektív, a díjak kiosztása viszont véletlenszerűnek tűnt. Felhasználva statisztikában szerzett jártasságát Hodgson megkereste California State Fair borverseny szervezőit (ez az egyik legrégebbi verseny Észak-Amerikában), s egy kísérletet javasolt nekik. Mindegyik panelben négy bíráló vett részt. A különbség annyi volt az addig megszokottakhoz képest, hogy néhány bort háromszor mutattak be a panelen, minden alkalommal azonos üvegből öntve. Az eredményeket összehasonlították, és elemezték: a kísérlet célja az volt, hogy kiderüljön, a borok megítélése tényleg tudományos alapon nyugszik-e, vagy sem? Az első ilyen kísérletet 2005-ben végezték el, az utolsót pedig nemrégiben, az amerikai Sacramentóban. Hodgson a Journal of Wine Economics nevű, a Cambridge Egyetemhez tartozó tudományos szaklapban megjelent eredményei megdöbbentették a boripart. A borkedvelő újra és újra bebizonyította, hogy még a képzett,
professzionális borkóstolók is különböző módon ítélik meg a borokat. – Az eredmények nyugtalanítóak. Az ítélteknek csak körülbelül tíz százaléka konzisztens. És azok a bírák, akik következetesek voltak egyik évben, nem voltak azok a következőben. A sorsnak nagy szerepe van abban, hogy egy bor megnyerjen egy díjat – kommentálta a kutató az eredményt. Ezek a bírálok ráadásul nem amatőrök voltak, hanem borkritikusok, borászok, sommelierek. Hodgson tesztjeiben a bírálók 50-100 közötti skálán pontozhattak, a legtöbb bor 70, 80 néhány pedig 90 körüli pontszámot ért el. A kísérletek első négy évéből származó eredmények azt mutatták, hogy egy tipikus bíráló pontjai +/- 4 ponttal különböztek három vakkóstolásnál. Egy bor például a jónak tekinthető 90 pontot kapta, ugyanattól a bírálótól percekkel később elfogadhatónak ítéltetett 86 ponttal, később pedig kiváló minősítést kapott 94 ponttal. Néhány ítélet sokkal rosszabb, néhány jobb volt, tízből egy ember csak kettővel változtatta a pontszámait. Ez a néhány pont nem hangzik túl soknak, viszont már elég ahhoz, hogy befolyásolják az eredményeket – az aranyérmek pedig jelentős extra eladást jelentenek a borászatoknak. Hodgson elemezte a kaliforniai megmérettetések adatait, és arra jutott, hogy az érmeket véletlenszerűen osztják ki. – Úgy gondolom, egyénileg vannak jó szakértők kivételes képességekkel, de amikor leraksz eléjük száz bort, a feladat túlmutat az emberi képességeken – fogalmazott. Hodgson nem az egyetlen, aki megkérdőjelezi a borkóstolás tudományosságát. Frédéric Brochet francia akadémikus 2001-ben a címkék hatását tesztelte le. 57 részvevőnek bemutatott egy Bordeaux Superiort, majd egy héttel később ugyanazt, másmilyen üvegben. Egyszer asztali borként, majd minőségiként. A kóstolók bedőltek. A kiválónak bemutatott bornál sokkal pozitívabb nyelvezetet használták, az mondták, a bor összetett, kiegyen-
