Dobos magazin 2012 03 by Zsolt

XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

2012. december – 2013. március

INTERJÚK tHUNder Duó • Galbács István • Beloberk Zsolt • Valastyán Tamás Murat Diril cintányérok • Agner dobverôk

450 FT

« 2012 » 03

tHUNder Duó interjú

A „vasak” és a korrozió

Ötlettár

Rendkívüli hangszerek

T A R T A L O M J E G Y Z É K «

Sabian Cymbal Vote újratöltve 12 Alapütések

Galbács István interjú

Gyakori kérdések

Lejegyzések

Modern pergôdobok

Beloberk Zsolt interjú

Kreatív oldalak

Valastyán Tamás interjú

Murat Diril cintányérok

Magasiskola

Harmónia és svájci precizitás

Godsmack zenekar: Greed

Dobverseny

37 40

IMPRESSZUM»

Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi, Bordás Jószef, Goóz László • Grafika: Grafirka Stúdió • e-mail: dobosmagazin@t-online.hu • Telefon: 30/261-8826, 94/331-783 • Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely • ISSN 1586-1007

4 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

tHUNder Duó a magyar világsiker! A Kossuth-díjas ütôhangszerest, Horváth Kornélt és a Londonban élô, a világ legjobb tíz fiatal dobosa közé sorolt Dörnyei Gábort zenészkedvelô berkekben egész biztosan nem kell bemutatni. A kettejük által alkotott tHUNder Duó neve is ismerôsen csenghet, ahogy az a 21. századi kamarazene is, ami Dörnyei virtuóz technikájának és Horváth egyéni stílusának és változatos hangszerparkjának köszönhetô. Azt viszont nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy a két kiváló mûvész improvizatív világzenét játszó duója nemcsak zenei, de országhatárokat sem ismer. Több sikeres hazai koncertturné után, európai vizekre eveztek, elôbb a németajkú, majd a hûvös angol közönséget nyerték meg maguknak. Nemrég a New York-i székhelyû HUDSON Music kiadóval kötöttek szerzôdést, jelenleg pedig a tengerentúl meghódítására és egy Terry Bozzióval közös új DVD felvételre készülnek gôzerôvel.

– Sok dobos és ütôhangszeres játszik együtt mint session zenész stúdióban és koncertturnékon, de ti ketten együtt zenekart alkottok. Honnan jött a duó létrehozásának ötlete? – 15 éve ismerjük egymást, számos formációban játszottunk együtt, de már a próbák kezdetén érezhetô volt az összhang, a zene kémiája közöttünk. Éreztük, hogy együtt tudhatunk valami mást, újat, váratlant és érdekeset létrehozni. 2005-ben szólaltak meg az ötletek elôször nagyszínpadon és a siker elsöprô volt. Megszületett a tHUNder Duó. – Miért tartottátok fontosnak, hogy a duó nevében is kiemeljétek Magyarországhoz való tartozásotokat? – A thunder angol szó magyarul villámlást, mennydörgést jelent, azt gondoltuk nem találhatnánk ennél ütôsebb nevet egy dob-percussion

duónak. A kezdetektôl számos külföldi koncert- és fesztiválmeghívásnak teszünk eleget és már az elejétôl lényegesnek éreztük nevünkben is

hirdetni Magyarországhoz való tartozásunkat, így kiemeltük országunk kezdôbetûit. Nagy öröm számunkra, hogy az elsôk között képviselhetjük hazánkat a nemzetközi színpadokon. – Mi történt veletek az elsô ötletek színpadra kerülésétôl a DVD megjelenéséig? – Az elsô színpadi fellépéstôl a DVD megvalósulásáig eltelt 5 év egy rendkívül inspiratív, konstruktív, termékeny idôszak volt az életünkben. Folyamatosan dolgoztunk a programunkon, finomítottuk, csiszoltuk a kompozíciókat, számos zenei stílust emeltünk be a repertoárunkba, egyszóval kerestük, hogy tud kettônk zenéje egységet alkotni. Ennek a munkának az eredményeként született meg az az eszencia, ami a 2010-ben rögzített DVD-n hallható. – A DVD sztárvendége a világ egyik legkiválóbb dobos szólistájaként számon tartott amerikai dobos, Dom Famularo. Hogyan jött az ötlet, hogy együtt játszatok és milyen volt a közös munka? – Dom Famularo a dob utazó nagykövete, aki a dobolás világában egy utolérhetetlen egyéniség. A Tam-Tam Dobcentrum es a Sabian által idereptetett sztárdobossal nagy élmény volt elmerülni az improvizáció világában. Egy nyitott gondolkodású mûvész, akivel már az elsô pillanatban természetes volt együtt játszani. Az, hogy a

« 2012 » 03

közös játékunk a kiadvány szerves részévé tudott válni, és a felvétel ilyen színvonalon rögzítésre kerülhetett, a Hunnia Records érdeme. – A szaksajtót is elvarázsoltátok játékotokkal. Csak, hogy a nagyobbak közül említsünk párat az angol RHYTHM, a német DRUMS & PERCUSSION és STICKS valamint a francia BATTERIE magazin is elismerôen nyilatkozott kettôtök játékáról. A kritikák spontán, interaktív és impulzív játékotokat emelik ki. – Számunkra is kellemes meglepetés volt, hogy a szaksajtó nemcsak, hogy kedvezôen fogadta a szerzeményeket, hanem minden képzeletet felülmúló kritikákat kaptunk. Ezek közül kettô áll különösen közel a szívünkhöz. Az egyik a világ legelismertebb ütôs-zenész magazinjában, az amerikai Percussive Arts Society (PAS) kiadványában megjelent méltatás, a másik pedig az angol David West tollából származó kritika, melyben ritmushurrikánként aposztrofált minket. Ezek visszaigazolják a hosszú évek alatt befektetett munkánkat és inspirációt adnak a jövôbeni alkotáshoz. – Az elsöprô nemzetközi kritikák tetejében Európából is rendhagyó módon, Magyarországról pedig abszolút elsôként kerültetek be Amerika legnagyobb ütôhangszeres kiadójának, a Hudson Music-nak a digitális kínálatába. Mi az ami ezt a DVD-t ennyire érdekessé és különlegessé teszi? – Az amerikai fülek számára szokatlan európai perspektíva és a nemzetközi zenei repertoár teheti különlegessé ezt a kiadványt. Igyekeztünk valami meglepetésszerût, egyedit, kreatívat és inspirálót alkotni. Arra törekedtünk és törekszünk ma is minden egyes fellépésünkön, hogy valami komplexet, egzotikusat mégis egyszerre dallamosat, zeneit hozzunk létre. De ez nem tudatos elhatározás kérdése. Ez a mi zenénk, ezek vagyunk mi, ez a tHUNder Duó! Az, hogy

I N T E R J Ú «

felkerültünk a New York-i központú kiadó 100-as toplistájára, így pedig a nemzetközi ütôsélet legnagyobbjaival, olyan legendás zenészekkel kerültünk egy virtuális polcra, mint Sting dobosa Vinnie Colaiuta, Steve Gadd és a Santana ütôsei a legnagyobb elismerés a duó eddigi életében! Az ötéves, globális, exkluzív szerzôdés amellett, hogy rendkívül inspiráló volt, megnyitotta elôttünk Amerika és a világ kapuit. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy szerzeményeink és játékunk bárhol a világon, bárki számára elérhetôek legyenek. – Hogyan juthatnak hozzá az érdeklôdök a „tHUNder Duo with Dom Famularo” DVD-hez? – Megrendelhetik közvetlenül a websiteunkról a www.thunderduo.comról, vagy kiadónktól a Hunnia Recordstól. Letölthetô a Hudson Music Digital Downloads oldaláról, vagy megvásárolható a Tam-Tam Dobcentrumban is. – Hogyan készülnek az új szerzeményeitek? És a közös munka során hogyan tudjátok áthidalni a Budapest-London távolságot? – A szerzôi munka nem könnyû, de igyekszünk megbirkózni a majd 2000 kilométernyi távolsággal. Próbáljuk hasznosítani az összes közösen töltött idôt, ami szerencsére nem olyan kevés, koncertek elôtt, turnék alatt találunk lehetôséget arra, hogy közösen gondolkodjunk, megmutassuk egymásnak ötleteinket, kipróbáljuk és finomítsuk azokat. Minden szerzemény egy ötletbol indul. Származzon egyikünktôl vagy másikunktól elôször egyedül tökéletesítjük azokat, úgy, hogy közben nyílt teret hagyunk a másinknak ahhoz, hogy késôbb hozzá tehesse a saját egyéniségét és ötleteit. Miután megszületik egy kompozíció folyamatosan érik, fejlôdik, változik a próbák, koncertek, felvételek során. Épp ezért gyakorlatilag nincs olyan, hogy egy szerzemény kétszer pontosan ugyanúgy hangozzon el. Ez adja a tHUNder Duo jazzes, world musicos, improvizatív lényegét. – Azzal különböztök az átlagos dob-percussion duóktól, hogy sok a halk-dinamikus játék a zenétekben, tiszteletben tartjátok a csendet és a szünetet. – Ez számunkra nagyon fontos. Nem azzal igyekszünk kitûnni, hogy gyorsabban és hangosabban játsszunk a

másiknál, mi együtt szeretnénk játszani. Így pedig élvezhetôbbet és reményeink szerint emlékezetesebbet tudunk adni közönségünknek. Ez nem könnyû, de idôvel elérhetô. Ezen felül gyakran próbáljuk meglepni és szórakoztatni hallgatóságunkat váratlan zenei fordulatokkal és igen bátor, gyakran mûfaji határokat feszegetô szerzeményeinkkel, amik a világmindenség gazdag zenei gyökereibôl táplálkoznak. – Mi a következô lépés, mire készültök, mik a terveitek? – Keményen dolgozunk azon, hogy ismeretséget szerezzünk a tHUNder Duónak és az eddig megnyíló lehetôségekkel éljünk. A jövô nagyon biztató! Világszerte több menedzserrel és koncertszervezôvel is kapcsolatban állunk. A következô nagy lehetôség elôttünk az a Los Angeles-i meghívás, amit a Drum Channel online televíziótól kaptunk, hogy a világklasszis Terry Bozzióval közösen készítsük el új fel-

6 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

DÖRNYEI GÁBOR

vételünket. Gôzerôvel folynak a munkálatok, az új szerzemények már a munkaasztalon vannak. Ez egy hatalmas zenei és promócionális lehetôség számunkra és ki tudja még milyen lehetôségeket hoz a jövô! – Bizonyára nagyon sok magyarországi és környékbeli fiatal, feltörekvô dobosnak és ütôhangszeresnek példaértékû és inspiráló a tHUNder Duó által befutott pálya és az elért sikerek. Mit üzentek az utánatok jövô generációnak? – Nagyon fontos a zenei alázat és a mesterek tisztelete. Rengeteget kell gyakorolni addig, amíg az ember professzionális szintre nem ér a hangszerén. Mindent meg kell tanulni a nagy öregektôl de mégis a legfontosabb az, hogy az ember megtalálja önmagát és önmaga kifejezését a hangszeren, mert csak akkor lehet valami újjal, valami egyedivel elôállni, fôleg világviszonylatban. Ezen kívül végtelen elhivatottság és kitartás is szükséges,

A Londonban élô Dörnyei Gábor szintén a hazai könnyûzenei és ütôsélet egyik meghatározó személyisége. Közremûködött Arany és Platina lemezeken, a Walt Disney Co. stúdiófelvételein, kiadott két sikeres multimédiás szólóalbumot, valamint egy koncert DVD-t. A londoni West End Michael Jackson showjával két és féléves világkörüli turnén vett részt, amit több, mint két millió ember látott. A brit Kortárs Zenemûvészeti Akadémián tanít, Európa legnagyobb zenei iskoláiban tart dob-mesterkurzusokat, Andy Whitmore-ral az Atomic Kitten, a Kool and the Gang és Dannii Minogue producerével készít stúdiófelvételeket. Magyarországi elismerései mellett (Az év Dobosa, Emerton Díj, Arany Dobverô Díj, Magyar Rádió Dobosa, stb.) 2010-ben az angol RHYTHM Magazin a „Világ 10 legjobb új dobosa” közé választotta. Dörnyei Gábor hangszerei SONOR SQ2 Vintage Maple dobok Walnut Roots bevonattal SABIAN HH, HHX, AAX, Omni és Evolution cintányérok VIC FIRTH Jack DeJohnette Signature dobverôk, Jazz Rakes söprûk REMO Ambassador és Powerstroke 3 dobbôrök ROLAND TD20 elektromos dobok VEIGER tokok

mert ez egy rögös pálya, tele kudarcokkal, nehézségekkel, de ha ezeken is átküzdi magát az ember akkor egyszer talán minden álma valóra válik! Kékesi Katalin Borítóterv: Szarka Judit Gabriella Fotó: Gordon Eszter, Margriet Cloudt, dr. Bárdos Róbert

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: www.thunderduo.com www.kornelhorvath.com www.gabordornyei.com www.hudsonmusic.com

HORVÁTH KORNÉL A Kossuth-díjas ütôhangszeres Horváth Kornél a magyar jazz élet meghatározó alakja, egyedülálló játékstílusáért a világ legjobb ütohangszeresei között tartják számon. A Trió Stendhallal lett országosan közismert zenész, elsô jelentôs nemzetközi sikerét 98-ban a lipcsei jazzfesztiválon aratta a Lantos Zoltán Mirrorworld Quartettel. Azóta folyamatosan turnézik itthon és külföldön, állandó és alkalmi formációkkal. 2000-tôl rendszeres meghívásoknak tesz eleget, ahol hazai, európai, s amerikai fôiskolákon és egyetemeken tart bemutató elôadásokat, workshopokat. Számos rangos fesztiválra kapott meghívást, fellépett több mint 20 európai országban, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Indiában és Észak-Afrikában. Legújabb CD-je a gitárvirtuóz brazil Alegre Correával közösen készített duólemez, Songs of Moment címmel. Horváth Kornél hangszerei LATIN PERCUSSION Fiber Galaxy kongák, LP bongók, LP Udu, Shakers SABIAN cintányérok, Hang Drum, Cilafon, Gato Drum

« 2012 » 03

H A S Z N O S «

A „vasak” és a korrózió Egy dobszerelésnek egy csomó vas is szerves részét képezi, tartanak, rögzítenek, feszítenek, nehezek és persze csillognak. Már amikor. A rozsda sunyi veszedelmes markai bizony minden vasdarab nyakát szorongatják elôbb-útóbb. Ahhoz hogy egy folyamat ellen védekezni tudjunk elôször meg kell azt ismerni. De mi is történik a vassal ilyenkor? A korrózió keletkezésének számos oka van, a két legfontosabbat emelném ki. Egyfelôl a rozsda egyszerû oxidációs folyamat. A vas (és a legtöbb fém) a természetben nem tiszta állapotban, hanem valamilyen vegyületben fordul elô. Ennek oka, hogy a vegyület forma, energetikailag kedvezôbb, stabilabb a vas számára. Ahhoz, hogy ezekbôl a vegyületekbôl tiszta fémet nyerjünk jelentôs energiát kell befektetnünk (vas-acél gyártás). Azonban a legyártott és beépített fém darab (mondjuk egy tam kávája) elôbb-utóbb törekedni fog a természeti törvény helyreállítására (stabilizáció, vegyületté alakulás) és nem akar tiszta fémként jelen lenni (reagál a környezettel, oxidálódik). A korrózió tulajdonképpen felfogható a fémek energia minimumra való törekvésének is. A korróziós okok létrejöhetnek a fémen belül is. Abban az esetben, ha potenciál különbséggel rendelkezô helyek alakulnak ki az anyagban (hômérséklet eltérés azonos fémen, koncentráció eltérés azonos fémen, eltérô kristályszerkezetû fémek érintkezése), a kiegyenlítôdésre irányuló folyamat a fémrács átrendezôdését eredményezi, fôleg víz vagy pára jelenlétében rozsdásodást indít el (helyi galvánelem képzôdés). A vas oxidációjának folyamatát a légkör szennyezô anyagai (pl. klór) jelentôsen felgyorsítják. Látható, hogy a korrózió mindenképpen bekövetkezik, a folyamatot csak lassítani tudjuk. Kezdetben a fém alkatrészeken apró dudorok, szemölcsök jelennek meg. Ezeket számos esetben a króm/nikkel

elfedi így a rozsda jellegzetes színe nem látszik, a felület csillog, azonban a folyamat már megkezdôdött. Ha a „szemölcsöt” felnyitjuk (csiszoljuk) az anyagban kis lyukat találunk (ezt már nem lehet a felületbôl kicsiszolni). Késôbb a szemölcsöket fedô védô réteg (króm, nikkel) felpattogzik, a rozsda láthatóan megjelenik. A foltok terjednek, összeérnek, mígnem a teljes felület rozsda színû lesz, ilyenkor a folyamat felgyorsul a megnövekedett szabad támadható felület miatt. A védekezés lehetôségei

Bár a dobfelszerelés minden fém részét valamilyen módon (króm, nikkel, festés) gyárilag védik a rozsda ellen, ez a védelem sajnos nem tart örökké. A korrózió megjelenését el lehet húzni ha pár dologra odafigyelünk. A legfontosabb, hogy milyen körülmények között tartjuk hangszerünket. Sajnos kevesen tehetik meg, hogy folyamatosan fûtött száraz szoba legyen a tároló és gyakorló helyiség, a legtöbb dobcucc pincékben, kevéssé vagy nem fûthetô garázsokban, mûhelyekben áll. Ezek a legveszélyesebbek a korrózió szempontjából. Egy nyirkos hideg pince csendjében szinte hallani a rozsda harapásait a cinállvány belsejébôl. Ha lehet, legalább a téli hónapokra költöztessük felszerelésünket száraz meleg lakásba, hálóbôrökkel a gyakorlásról itt sem kell lemondanunk. Védjük a fém részeket a sérülésektôl. Akár a felületi védôréteg (króm) sérülése,

akár egy torzulás, deformáció kiinduló helye lehet a rozsdásodásnak (a kristályrács sérül). Nem árt, ha pl. páralecsapódást észlelünk, a fém részeket egy puha ronggyal letörölgetni. Talán érdemes megemlíteni, hogy bizonyos dobokon rézbôl készült elemeket is találhatunk (pl. a címke) ez a réz is oxidálódik (patina). A felületet háztartási ecet és konyhasó keverékével jól meg lehet tisztítani. Tisztítás után természetesen a folyamat újra elindul, hacsak a felületet le nem zárjuk (parafinolaj, esetleg színtelen körömlakk). Ha már a rozsda megjelent, a kezdeti „tünetekkel” (szemölcsök) nem érdemes különösebben foglalkozni, törölgetés jó hatású, de a folyamatot nem fogjuk tudni megállítani. Ha a helyzet súlyosbodik, (látható rozsda foltok) el lehet gondolkozni a felületvédelem felújításán. Természetesen ilyenkor a rozsda csak esztétikai probléma, a szerkezet használhatóságát nem befolyásolja (némi rozsdától pl. egy tamtartó még nem fog anyagában annyira meggyengülni, hogy elhajoljon). Sok esetben legegyszerûbb (és általában olcsóbb) venni egy új alkatrészt, azonban vintage hangszerek vagy már nem pótolható összetevôk esetén, van jelentôsége a felújításnak. Ilyenkor az adott fémdarabot legegyszerûbb elvinni egy galvanizáló mesterhez, aki a csiszolást és a krómozást/nikkelezést is megcsinálja. Turán Tamás Levente

Zeneközpontú dobtanítás az alapoktól a felsôfokig a legkorszerûbb módszerekkel, nagy tapasztalattal, gyors eredménnyel. A stúdió vezetôje Kassai László, az Ötlettár rovat szerzôje. Haladóknak igény szerint speciális kurzuslehetôségek.

Telefon: 30/495-7470

8 »ÖTLETTÁR

D O B O S M A G A Z I N

„Fusion shuffle” II. Ezúttal egy kicsit magasabb szintû anyaggal foglalkozunk, melyet elsôsorban azoknak ajánlok, akik már viszonylag elôrehaladtak dobtanulmányaikban. Amikor jó kilenc éve elôször mutatkoztam be a Dobos Magazin hasábjain, beköszönô kottaanyagom a Fúziós shuffle címet viselte, és természetesen a shuffle játék magasabb szintjével foglalkozott. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok mindenrôl esett szó az Ötlettár rovatban, és most ismét a funk és fúziós stílusokban használatos „shuffle”-szerû megoldások kerülnek terítékre, de ezúttal egy más megközelítésben. Mint tudjuk, a triolás lüktetésû kíséretek alaptípusait a jobb kéz által játszott ostinatók szerint különböztetjük meg, alapvetôen négy triolás kísérettípus létezik (1. kottapélda) a) slow-rock, b) shuffle, c) rockshuffle, d) swing. A különbözô jobb kéz ostinatók alá nagyjából ugyanazok a szünetes triolákból és negyedekbôl építkezô nagydob-pergô groove-ok kerülhetnek, például az 1. kottapélda e) sorában látható nagydob-pergô ritmus mind a négy kísérettípusban megjelenhet, és ez természetesen érvényes a többi lehetôségre is. Magasabb szinten azonban elképzelhetô egy fordított helyzet is, amikor nem a nagydob-pergô, hanem a jobb kéz (lábcin, kísérôcin-kupola, kolomp) játszik szünetes triolás ritmusokat, melyekhez aztán a nagydobbal és pergôvel játszhatunk egyszerû, „egy-három, kettô-négy” alapot, de mindez persze kiegészülhet összetettebb nagydob-pergô játékkal is. Mivel ezek a kíséretmegoldások körülbelül ugyanazokban a tempókban használatosak, melyekben amúgy a hagyományos shuffle-kíséreteket játsszuk, nevezhetjük ôket fúziós shuffle kíséreteknek, de gyakorlásukkal ablakot nyitunk a triolás lüktetésû afro-cuban ritmusok világára is, mivel ezek a ritmusok erôsen kötôdnek egy, a fúziós stílusnál

sokkal régebbi, ôsi zenei világhoz, az afrikai dobzenéhez. Az afrikai dobzenekarok játékát megfigyelve megállapítható, hogy közel azonos arányban használnak szinkópás tizenhatodos és triolás, tizenhatod triolás ritmusokat és a szólisták játéka alatt gyakran van egy „alsó szólam” is, amit általában két különbözô hangmagasságú dobon szólaltat meg az aktuális „ritmusfelelôs”. Nos, triolás lüktetésben ebben az alsó szólamban pontosan ilyen érdekes szünetes triolás ritmusok hallhatóak, a 2. kottapéldában nyomon követhetjük, hogy ugyanaz a ritmus hogyan jelenik meg egy dobzenekar alsó szólamában két különbözô dobra applikálva, majd ugyanez dobfelszerelésen játszott groove formájában. (Érdekességképpen: ha triolákkal double-paradiddlet játszunk, a jobb kézben ugyanez a ritmus szólal meg.) Az 1., 4., és 8-as példa ritmussora egyébként több helyen fellelhetô az afrikai alapritmusokat tárgyaló szakirodalomban. Minden idôk egyik legnagyobb hatású dobosa, Elvin Jones is ilyen ritmusok erôteljes használatával újította meg az ötvenes-hatvanas években az addigi swing játékot. Ô mindezt kiegészítette gyakori bal kéz tam használattal, így adva egészen egyéni „afrikai” ízt kíséretjátékának. Lássuk tehát a kottapéldát és a gyakorlási sorrendet. A lapok bal oldalán tizenöt különbözô szünetes triolás ritmussort találunk, a könnyebb olvashatóság érdekében 12/8-adban lejegyezve. A 8. példától kezdve azokat a hangokat, melyekre az átkötés megérkezik, nem kell megütni! (Az ilyen jellegû ritmusok leírásakor gyakran használjuk ezt a jelölésmódot, ugyanis így olykor áttekinthetôbb, hogy egy-egy triolacsoport három hangjából melyik szólal meg, és melyik marad ki.) Elsô körben játsszuk le a ritmusokat egyszerû negyedes nagydobbal együtt, jobb kézzel a lábcint, kísérôcin-kupolát vagy a kolompot (ha van) megszólaltatva. Ezután adjunk az aktuális ritmushoz

„egy-három, kettô-négy”-es nagydob-pergô alapot. A komolyabb munka ezután következik. A lapok jobb oldalán minden jobb kéz ritmus kiegészül egy kissé összetettebb nagydob-pergô játékkal, ezeket elôször viszonylag lassú tempóban próbáljuk meg összerakni. (A kiegészítô nagydob-pergô ritmusok egyébként olyanok, melyeket hagyományos shuffle jobbkéz játékkal együtt is használhatunk, kikapcsolódásképpen gyakorolhatjuk így is.) Ha az összetettebb verziónk nagyjából megvan, gyakoroljuk két-két taktusos váltásban úgy, hogy két taktusban csak „1-3, 2-4”-es nagydob-pergôt játszunk az aktuális jobb kéz ritmussor alá, és ezt cserélgetjük az összetettebb változattal, most már kissé emelve a tempót. Végül játsszuk magukban a fúziós shuffle kíséreteket különbözô közép és élénkebb tempóban, ezáltal érdekes, részben lineáris függetlenítési megoldásokat alkalmazva. Mint említettem, Elvin Jones swing és bop környezetben használta ezeket a jobb kéz ritmusokat, efelé is tehetünk egy lépést, ha a ritmikákat 2-4-es lábcinnel kiegészítve, felváltva játsszuk egy-egy taktus swingalappal. Jó szórakozást, jó gyakorlást kívánok! Kassai László

H-9700 szombathely Hollán Ernô u. 9. Tel.: +3694/506-940 Fax: +3694/506-941 Mobil: 0630/3376-829 E-mail: pianho97@t-online.hu

« 2012 » 03

fusion shuffle ii. triolás jobbkézmimikák

Ö T L E T T Á R «

10 » Ö T L E T T Á R

D O B O S M A G A Z I N

« 2012 » 03

R E N D K Í V Ü L I

H A N G S Z E R E K «

Deluxe ’Neo Classic’ Concert Grand Vibraphone A rovat elsô elôzô cikkéhez hasonlóan ezt az egyedi hangszert szintén Clair Omar Musser tervezte és építette a Párizsi Világkiállítás versenyére, 1941 körül. Egyetlen példányt épített, ami a mai napig kitûnô állapotban maradt fent, beleértve a hanglapokat is, melyek még mindig tökéletesen hangoltak. A háromoktávos vibrafon vékony acél lapokat kapott, amiket akkoriban gyakran használtak a hanglapok alapanyagaként. A lapok hosszabbak a szokásosnál, így létrehozva Musser szavaival élve – „egy semmivel sem összehasonlítható sostenuto hangzást”, tehát a szokványosnál hosszabb zengést. A lapok aranyozottak voltak, ma ez gyakori, de Musser idejében még szokatlan volt. A 10 legmélyebb hanglapon lyukak voltak, hogy a huzaltartó pillérek átférjenek rajta. Ez azért szükséges, mert a „felsô” sor hangjai az alsók fölé nyúlnak, mint a marimbáknál, és xilofonoknál szokás. Ehhez egyedülálló iker-tompítórendszert tervezett, így a Neo Classic két sorának külön tompítósínt épített. A hagyományos vibrafonon egy tompítósín van középen, ami mindkét sort lefogja. Musser szerint a hangszer ultramodern konstrukció, a fekete és az

a mélyebb regiszterben láthatóak a középen kifúrt lapok

arany színek kontrasztjával, a testén fehér mûbôr szélekkel. Könnyen szállítható, két részre szedhetô szét: a felsô rész a hanglapokból és a felfelé hajlított rezonátorokból áll, valamint az alsó rész, ami az alsó test és az oda vezetett rezonátorok. Talán a legegyedülállóbb tulajdonsága a rezonátorok felépítése. A mély regiszterekben fém, és derékszögben meghajlított, (minél kezelhetôbb legyen) magasabb hangoknál nagy teherbírású kartonpapír csövek voltak, hogy minél könnyebb legyen a hangszer. fordította: Mucsi Gergô

deluxe neo classic concert grand vibraphone

egyénre szabott doboktatás kezdôknek és haladóknak INFÓ:

(A hangszer a Percussive Arts Society Múzeumában található; Indianapolis, USA. Szöveg és képek: www.pas.org)

Hollósi László

Mobil: 06 30/261-8826 e-mail: dobosmagazin@t-online.hu

12 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Sabian Cymbal Vote Újratöltve A tavalyi év sikerein felbuzdulva, a kanadaiak folytatták, amit elkezdtek. A Sabian újra meghirdette szavazását, melynek lényege, hogy 12 prototípusból az internetes szavazás segítségével választhatjuk ki azt a 4 cint, amely bemutatásra kerül a 2013-as NAMM Show keretein belül, majd késôbb forgalomba kerülnek, és bárki hozzájuk juthat. Persze döntésünket megkönnyítik leírások, és videók, melyek segítségével bepillanthattunk, belehallgathatunk a cinekbe. Olyan dobosok reprezentálásával, mint Tomas Haake (Meshuggah), Mike Portnoy (ex-Dream Theater, Flying Colors), Ray Luzier (Korn), Tony Royster Jr. Két tányér újra képviselteti magát az idei szavazáson is. (HHX Compression Hats, AAX Aero Splash) Ezek a tányérok a Dobos Magazin elôzô számában már szerepelnek. Ezért talán elnézhetô nekem, hogy most inkább az új „versenyzôkre” koncentrálunk. A 12 lehetséges befutó: a már említett HHX Compression Hats és AAX Aero Crash, valamint: AA Bash Ride: ez a kísérô tányér felületi megmunkálása, és kúpja

aax manta ray

megegyezik az AA Raw Bell Dry Ride-éval, annyi különbséggel, hogy nagyobb (24”-os) és könynyebb, vékonyabb (thin) tányér. Ideális ride-ként is és beütônek is. A már említett 24 inches méret pedig átütô hangerôt biztosít, a vékony vastagság, kis kúpméret pedig light-os ride hangzást biztosít. Ideális választás annak, aki egy sokoldalú tányért keres. AA Chaos China: a Sabian cég eddig nem igen fektetett nagy hangsúlyt olyan cinek megalkotására, mint az alábbi china-tányér. Ugyanis a tányér szegecselt., a nagy kúp és vékony profil „hozza vissza” a 70”-es évek klasszikus hangzását. A 14 szegecs biztosítja az igazi rockos, csak a szegecses tányérokra jellemzô összetéveszthetetlen lecsengést. A tányér 22”os méretben készült. Artisan Raw Bell Ride: ez a 22-es cin örökölte az Artisan széria gazdag komplex hangképét, de a széria legütôsebb tagja lett. Vastagabb kúp, és test jellemzi, mint a többi Artisan ride-ot. Ideális választás lehet azoknak, akik artikuláltabb, erôteljesebb hangzást részesítik elônyben. Hangtulajdonságai leginkább az HH széria Rock ride-jához hasonlítanak.

artisan raw bell ride

AAX Manta Ray: egy igazi furcsasággal van dolgunk. Azoknak, akiknek bejön a Sabian innovációs,

nem földhözragadt filozófiája, azok fogják igazán kedvelni ezt a darabot. (Persze akkor, ha ez lesz az egyik nyertes). A 19-es méretû Manta Ray kinézetre ugyanis nem egy klasszikus cintányér. Két széle csonkítva van, ezzel egy kicsit kínais, o-zone crash-es hangot kapunk. Maga a cintányér felülete és kidolgozása a Jojo Mayer fierce crashekére hasonlít. Ideális választás annak, aki valami különlegeset és sokoldalút keres. Kidolgozása lehetôvé teszi, hogy önmagában is, de egy másik cinre ráhelyezve (stacked) használjuk. AAX Freq Crash: A Jojo Mayer megrendelésére készült AAX Omni-khoz hasonló felületkialakítású ez a crash. A tányér fele extra bevonatot kapott, ezáltal a rövid lecsengésû, magas csilingelô hangú tányért

artisan 3 point crash

kapunk. A tányér középsô fele vastagabb, míg a széle vékonyabb kialakítású. Mindez 18-as méretben! HHX Groove Crash: a szérián belül már létezô lábcin és kísérô adta az ötletet a kanadaiaknak, hogy megalkossák most a szettbôl még hiányzó beütôt is. Így született meg a Groove hats és Groove ride tulajdonságait hordozó HHX Groove crash. Hasonló gyártási technikával készült, mint az összes többi HHX tányér. Így ez a thin crash kellô attakot produkál, ötvözve a magas tartományokat a darkos lecsengéssel, amit a HHX-ekre jel-

« 2012 » 03

lemzô Tone projection fantázianevû felületkezelési technika biztosít. 16, 17, 18-as méretben is elérhetô. Artisan 3 Point Crash: aki ismeri Jack DeJohnette nevével fémjelzett 3 Point ride-ot, annak nem lesz újdonság a 3 Point crash. Különlegessége a felületkezelésben rejlik: a handhammering technológia segítségével 3 különálló részre osztható a cintányér teste. A kezelt és kezeletlen részek aránya, valamint a test közepén végigfutó „control ring” egy kissé darkos, hosszú lecsengésû, komplex hangot kölcsönöz. AAX Recording Crash: Hangtulajdonságai az AAX Stage és Studio Crash-ekéhez hasonlít. De a három közül, ez a leginkább magas tartomány, csilingelô, erôteljes hangok képviselôje. Ideális azoknak a dobosoknak, akik olyan cintányért keresnek, amelyik igazán átszólja a töb-

H A N G S Z E R «

hagyományos méret mellett 16”-os kivitelben is! Nagy kúp, és a „Dynamic Focus” felületkezelés csilingelô fényes hangot eredményez nyitott lábcines játéknál. Zárt játéknál jól artikulálható hangok. A 16”-os darab méretébôl adódóan agresszívabb, hangosabb, ugyanakkor jól kezelhetô, de alacsonyabb hangtartományú. Aki ismeri és használja az Xplosion crash-eket, az nem fog mellé ezzel a lábcinnel!

aax iso ride

bit, de nem feltétlenül hangerôben. AAX Xplosion Hats: az AAX széria legnépszerûbb és legkelendôbb tagja az Xplosion crash. Talán ez lehetett az oka, hogy végre megalkották a hozzá tartozó lábcinpárt is. És ez még nem minden. Mindezt a 14”-es

AAX Iso Ride: a név utal a kúp és test határán található hat kicsi fúrt lukra. Ezek biztosítják a kíséret során, a jól kontrollálható test és kúphangot. Az apró furatok szabályozzák a kúp és test hangjának lecsengését és ezeknek arányát. Figura Dávid www.sabian.com www.cymbalvote.com

14 » A L A P Ü T É S E K

D O B O S M A G A Z I N

Three Stroke Roll (1. rész) Bízom benne, hogy aki velem tartott az utóbbi pár lapszámon keresztül, az még nem csömörlött meg a “Three Stroke” kezdônevû alapütéstôl, mert szándékaim szerint tovább folytatnám a “Ruff” legközelebbi családtagjával, amit úgy hívnak, hogy Three Stroke Roll. Errôl az alapütésrôl is elmondható, hogy ha nem is korlátlanul, de többféleképpen is használható a dobszerelésen úgy a szólókban, mint kíséretekben. Csakúgy, mint a Three Stroke Ruff esetében tettük, ezt az alapütést is elôször pergôdobon, vagy egy gumilapon érdemes kigyakorolnunk ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk a dobszerelésen a fent említett módokon. A kétféle ritmikánkat már feltehetôen jól ismerjük, vagyis az egy nyolcad plusz két tizenhatodot (1. kottapélda) és az elsô három tizenhatodot (2. kottapélda). A hangsúlyok is ugyanoda kerültek mint a „Ruff”-oknál, viszont a kézrend megváltozott. Miután pedig „Roll”-okról van szó, ezért dupla ütések kerültek bele, vagyis az egymás mellett lévô két tizenhatodot egy kézzel ütjük le. Az elsô két kottapéldát elôször külön gyakoroljuk, majd játsszuk össze ôket két ütemben (3. kottapélda). Azután játsszunk 2/4-et az egyikbôl, és 2/4-et a másik értékbôl egy ütmbe sûrítve (4. kottapélda). Végül váltogathatjuk negyedenként a ritmikákat (5. kottapélda). Azért ne elégedjünk meg ennyivel, hiszen jópofa indulókat játszhatunk a pergôdobon kikapcsolódásképpen, és nem kell hozzá más, csak egy-két plusz ritmusképzô elem (ritmika/szünet) és egy pici zenei érzék. Természetesen ennél az alapütésnél is érdemes elosztani a dobokon a hangsúlyos ütéseket. A következô két ütemes példában csak az oldalsó és legkisebb tom szerepel, (6. kottapélda), de mi készíthetünk olyan variációkat, amibe bevonhatjuk a középsô tomot, sôt a cintányérokat is lábdob együtt ütéssel. Kipróbálhatjuk pl. azt is, hogy nem a szimpla, ha-

nem a dupla ütéseket ütjük a dobokra, és a szimpla ütéseket pedig a pergôdobra. Lesznek olyan kombinációk, amelyek jól hangzanak és tetszenek majd, és lesznek amelyek, nem. Azokat, amelyek tetszettek, jegyezzük meg kívülrôl, és alkossunk fill-eket belôlük, amiket játsszunk is be különbözô alapkíséretekhez. Nem mellesleg, egy-két zenei stílusban ezzel a kézrendünkkel is tudunk kíséretet játszani. A következô példánk, a disco-stílusú zenék alapjaként jól megállta a helyét, néhány évtizeddel ezelôtt (7. kottapélda). Ugyanezen kíséret egy picit pop ill. rockosabb hatású, (8. kotta példa) ha kivesszük a pergô 2-4-e alól a lábdobot. Egy ennél is izgalmasabb dologgal szeretném zárni ezt az ünnepi példányszámot,

ami nem más, mint a díszítés. Vagyis, a fenyôfánk feldíszítése után, díszítsünk fel nyolcados rock alapkíséreteket, az utolsó négy ütemben látott módon (9., 10., 11., 12. kottapéldák). Ne feledjük, hogy ahol a figuránkat (alapütésünket) látjuk, ott a megfelelô kézrendet használjuk, az egyszerû nyolcadokat pedig a vezetô kéz játssza. Ezen a négy példán kívül még számtalan ilyen egyszerû rock alapkíséret létezik, amit ezzel a szisztémával gyakorolni lehet, ha úri kedvünk is úgy tartja. A következô alkalommal a kíséreteket egy magasabb szintre fejlesztjük, és megnézzük hogyan tudjuk felhasználni pl. a funky stílusban a Three Stroke Roll-t. Mindenkinek jó gyakorlást, és kellemes ünnepeket kívánok. Mátyus Attila

Korompay Zsolt eddig megjelent kottái:

A KOTTÁK KAPHATÓK A TAM-TAM DOBCENTRUMBAN, Megrendelhetôk a 06-30-904-7876-os telefonszámon vagy a korompayzsolt@gmail.com e-mail címen.

« 2012 » 03

A L A P Ü T É S E K «

3 stroke roll

16 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Galbács István már több mint húsz éve a Hot Jazz Band tagja. Repertoárjukban megtalálható a 20-as 30-as évek New Orleans-i gyökerû jazz muzsikája, és a két világháború közti magyar jazz hangzású dalok is, eredeti korhû megszólaltatásban. Négy nemzetközi és két hazai verseny gyôztesei, a magyar jazz utazó nagykövetei. Most is beigazolódott az a mondás, hogy minél nagyobb tudású valaki, annál szerényebb. István is idetartozik, és hallgatva játékát biztosan állíthatom, hogy Magyarországon nála jobban senki sem mûveli ezt a stílust. – Hogyan indult a dobos karriered? – Tíz éves voltam, amikor dobolni vágyó gyerekeket toborzott a helyi zeneiskola lelkes, fiatal tanára. Nem kellett más, csak egy gumilap és egy pár dobverô. Belevágott vagy 15-20 gyerek, köztük Maksa Zoltán, aki fölöttem járt három évvel, és azóta már híres humorista. Teltek a hónapok, s végül csak ketten maradtunk az osztálytársammal. A kitartás meghozta gyümölcsét: bekerültünk az úttörôzenekarba, ahol elôször kóstoltam bele az együtt zenélés örömébe. Amikor középiskolás lettem, dobtanárt keresve nyakamba vettem a nagyvilágot. Pesterzsébeten, a Csili Mûvelôdési Házban tanított a nagyszerû Novotny Tibor, aki a mai napig a Máv Szimfonikus Zenekar ütôse – ô hozta el az életembe a jazzt. Miután megszûnt tanári állása, magántanárokhoz jártam, még Lakatos „Pecek” Gézához is egy pár hónapig. Bár ôt klasszikus értelemben nem lehetett tanárnak nevezni, mégis olyan „életszagú” volt, amit kaptam Tôle: „Gyere el este a klubba, ahol zenélünk!” – mondta sokszor. Számtalanszor volt tehát esti elfoglaltságom, hogy kísértem a fellépéseire, például az Építész Klubba, ahol Pege Aladárral vagy Pleszkán Frigyessel zenélt. Egy szomorú téli napon bevonultam a hadseregbe. Úgy tûnt, a szerencse mellém szegôdik, mert még az eskü

fotó: pásztor tamás

Keep swing! elôtt bekerültem helyettesként az ottani zenekarba, de az elsô bulin, amit a tiszteknek adtunk, ott volt a kiképzô parancsnokom, így másfél év generálpauza következett. Leszerelés után elsô dolgom volt visszatérni a jól ismert útra, amelyen Szanyi Janó jött szembe, aki – mint a példa is mutatja – megkerülhetetlen a magyar ütôs életben. Egy varázslatos világot nyitott ki elôttem, amirôl addig csak álmodtam. Rengeteg videó, hanganyag és kotta volt már akkor az iskolájában, ami a mai világban természetes, de akkor ez áhított kincsnek számított. Hatalmas inspirációt és lelkesedést adott, csak köszönettel tartozom Neki. A tanulmányok mellett természetesen voltak kedvtelésbôl ûzött bandák, amelyekben apríthattam a fát. A 80’-as évek közepén az egyikkel beneveztünk az Amatôr Zenekarok Országos Találkozójára (AORTA), és túljutottunk az elsô fordulón, amit akkor fantasztikus sikerként éltem meg. Jazz-rock-szerû zenét játszottunk, de az utánunk következô zenekar ugyanezt tette – „szerû” nélkül. A Fúzió együttest és a fantasztikus Szendôfi Pétert láttam. Indult még jazz kategóriában egy banda, mint késôbb kiderült, a Hot Jazz Band három oszlopos tagjával, de ôk már az elsô fordulón „ki lettek kapálva”.

Évekkel a tehetségkutató után, otthoni gyakorlásaimnak és a karcsú hangszigetelésnek köszönhetôen a szomszéd galambjai már „titi-tá”-ban csipegették a tápot, amikor egy nap a dobok hívó szavára becsöngetett hozzám egy lány. Beajánlott egy ismerôséhez, akinek a zenekarából éppen hiányzott a dobos. Kérdeztem, hogy milyen zenét játszanak, de ô csak a nevüket tudta: Hot Jazz Band. Azóta is velük zenélek. Kezdetben kedvtelésbôl játszottunk, mindenkinek volt munkája, hétvégére szerveztünk magunknak bulit. Ez abból állt, hogy kimentünk a Vörösmarty térre, én fogtam egy pergôt, egy lábcint és egy splasht, és akusztikusan zenéltünk. Ezzel a „produkcióval” érkeztünk Bécsbe, miután életemben elôször léptem át a tankelhárító sorompóval szigorúan ôrzött nyugati határt. Úgy éreztem kinyílt elôttem ismét egy másik világ: itt nem arra gondolok, hogy milyen autók voltak az utakon, hanem arra a nyitottságra, amely az utcaszínpadtól számtalan meghívás

gyors próba fellépés elôtt winton marsalis-szal

« 2012 » 03

mellett elvezetett minket a bécsi Hilton szálloda báltermébe is. Zenekarvezetônknek, Bényei Tamásnak volt ezután megérett terve, hogy menjünk el Franciaországba a tengerpartra zenélni, hiszen a franciák ezt a fajta zenét, a korai, tradicionális jazzt még jobban értik és szeretik. Ez a stílus az akkori kor tánczenéje volt, és melódiáit széles körben ismerik a mai napig. Egyébként is a franciák azt tartják, hogy New Orleans, ahol ez a zene született, franciák által alapított város, tehát a jazz is francia találmány. Ápolják is ezt a hagyományt, és fantasztikus zenekaraik vannak. – Végül is kijutottatok? – Igen – kalandosan. Miután egy éjszakát álltunk sorba az olasz nagykövetség elôtt az átutazó vízumért, majd fölvásároltuk a közeli „ABC” összes töltöttpaprika-konzervét, beültünk két Dáciába, és elindultunk. Túléltük a svájci határôrök kekeckedését, az olasz biztonsági erôk félreállítását, a másfél napi virrasztást, és üres pénztárcával, de tervekkel és bizalommal a jövô iránt megérkeztünk a cannes-i tengerpartra. Pazar két hetünk volt, tehát a következô évben újra kimentünk. Egy forgalmas helyen zenéltünk, amikor jött egy szóróanyagot osztogató fiatalember. Egy jazz verseny felhívása volt, amelyet egy év múlva, a normandiai partraszállás 50. évfordulójára tervezett két hetes fesztivál részeként rendeznek meg: erre kerestek zenekarokat. Az elôzetesen beküldött hanganyag alapján beválogattak bennünket a tizenkét résztvevô közé, és a legnagyobb megdöbbenésünkre megnyertük a versenyt – így esett, hogy a háború gyôztesei egy vesztes ország zenekarát ítélték legjobbnak. Az helyi szaklapok, a New Orleans Jazz és a Traditional Jazz írtak rólunk, amit természetesen olvas a szakma és a managerek, ennek köszönhetôen az elkövetkezô években sok meghívást kaptunk, s Franciaországban valamelyest megvetettük a lábunkat. 1995-ben Cannes-tól nem messze egy Saint Rafael nevû üdülôvároskában rendezték meg Európa legnagyobb tradicionális jazz versenyét, amelyre 15 nemzet 54 zenekarát hívták meg – köztük minket is. Látni ott

I N T E R J Ú «

a francia jazz színes zenei palettáját, a dobosok sablonmentes, mégis stílushû játékát, legalább akkora élmény volt, mint elhozni a trófeát. Ennek a sikernek a hátszelén játszottunk többek között Lyonban, Párizsban, Marseilles-ben, és nem utolsó sorban a Marciac Jazz Festivalon. Marciac egy kis ezerötszáz fôs falu Gascogne-ban, a Pireneusoktól nem messze, egy gyönyörû, dimbes-dombos vidéken. A futballpályáján állítják fel évente egyszer az ötezer nézôt befogadó hatalmas sátrat. A periodikusan eltolt hangszórókkal kihangosított koncerteket a hátsó sorokban is tökéletesen hallja a közönség, fantasztikus hangminôségben. Háromszor voltunk itt a Hot Jazz Banddel, így volt alkalmam Oscar Petersont, Ray Charlest, Dave Hollandet és Wynton Marsalist is élôben látni. Marsalis itt nagy kultusznak örvend, minden évben díszvendég a fesztivál teljes idôtartama alatt. Talán amikor utolsó alkalommal voltunk kint, mi is zenélhettünk a nagyszínpadi záróeseményen. Hajnali kettôkor, a koncertünk után, még húsz percet játszottunk Marsalis-szal együtt. Ahogy neki nem probléma a legmodernebb jazz és a klasszikus zene sem, úgy „beszéli” azt a nyelvet is, amit a tradicionális jazz képvisel. Elmondhatatlan élményben volt részem. – Nemzetközi szinten megnyertetek több jazz versenyt, mi a helyzet Amerikával? – Amerika kicsit más. Ahol mi jártunk, szó szerinti értelemben vett verseny nem volt, de – mint tudjuk – ez egy teljesítmény-központú ország. Nagyon örültek nekünk, és annak is, hogy jól játszottunk, de nagyon fontos szempont, hogy ez rentábilis legyen. Ha átutaztatnak egy zenekart az óceánon, akkor annak meg kell térülnie. Vannak objektív módszerek, amelyekkel mérni tudják egy-egy zenekar teljesítményét. Amíg a koncertek zajlanak, a szervezôk figyelik például, hogy pontos-e a zenekar, mekkora a közönség, kérnek-e ráadást, hogy hány CD fogy el, stb. – a fesztivál után ezek alapján értékelik ki, hogy legközelebb kit érdemes meghívni. Hogy a kérdésedre válaszoljak: ver-

fotó jake hanával

senyt ugyan nem nyertünk Amerikában, de a Sacramentói Jazz Jubileere, amelyre 120 000 nézô látogat el, és 150 zenekar lép fel, hatszor hívtak meg bennünket 1999–2006 között. – Honnan vagy kiktôl tanultad ennek a stílusnak a játszását? – A korai swing metodikát/dobolást itthon nem tanítják, és külföldön sem találkoztam írott anyaggal. „Pecek” tanítására kellett hagyatkoznom: értelmet nyert a „gyere le és hallgasd”. Szerencsém volt, hogy jobbnál jobb zenekarokat láttam élôben, amibôl rengeteget tanultam. A Jake Hanától kapott két pár seprû erôsít meg abban a hitben, hogy jó úton járok. A vezérlô elv mindenképpen az, hogy az ember a zenébe beleilleszkedjen és kiszolgálja azt – úgy, hogy az egyben inspiráló is legyen a többiek számára. Talán nem vagyok nagyképû, ha azt a példát hozom fel, hogy valószínûleg Kaszás Péternek sem mondja meg senki pontosan, mit is doboljon Al Di Meola zenekarában. Egy bizonyos pont után, jó értelemben véve, mindenki magára marad a döntéseivel. Ez a szabadság! Szeretném megemlíteni a számomra fontos „öreg dobos”, Erdôdi Gyuri bácsi nevét, kihez életének utolsó tíz évében fûzött barátság. A háború elôtti Budapest zenei életének bennfentese volt, sokszor mesélt az általa jól ismert legendás dobosról, Weisz Apiról. Nem technikai részleteket kaptam Tôle útravalóul, hanem azt a hangulatot idézte meg, amiben ez a zene született. A kedvemért egyszer még beült a dobok mögé… Mondhatnám, hogy manapság már más a helyzet, hisz’ az Interneten bárki megnézheti, hogyan dobolt például a húszéves Buddy Rich az

18 » I N T E R J Ú

slingerland dobom

Artie Shaw Big Bandben, de szeretném megjegyezni, hogy ezeken a felvételeken figyelni kell a nagy elôdök kezét, mert estenként csalnak. No, nem szándékosan – egyszerûen a régi filmfelvevôk hangos kattogása miatt kénytelenek voltak elôször felvenni a hangot, aztán megpróbáltak valami hasonlót improvizálni a közeli képek rögzítésekor. Az egyik kedvenc ilyen régi filmemen Sonny Greer elneveti magát, mert annak, ahogy a keze jár, köze nincs ahhoz, amit hallunk. – A Slingerland dobod is a régi idôkbôl való? – Igen. Amerikában tapasztaltam elôször, hogy mennyivel jobb a „feeling”, ha van egy korhû hangszered. Lehet hangolgatni a mai dobokat is, de teljesen más, amikor a hangszer hangzása eleve azokat az idôket idézi. Hála Istennek, nekem ezt megadta a sors. Óriási szerencsével egy vidéki útunk alkalmával, apróhirdetés alapján találtam rá a szerelésem törzsét alkotó testekre. Az eladó nem tudta, mi van a birtokában, de ezt egyáltalán nem csodáltam. Én is csak a babák klasszikus formája, a belsô merevítô gyûrûk és a középpont irányába hajlított kávák alapján jöttem rá, hogy mit rejtenek a rozsdás csavarok és a fekete öntapadós tapéta. Kármán Sanyi megerôsítette a diagnózist: az Ô tanácsai és Perger Guszti keze munkája nyomán nyerte el mai állapotát a juhar testû sztenderd felsô tam, álló tam és a lábdob. Az 40-es évek végérôl származó 7x14-es mahagóni pergôt egy amerikai ócs-

D O B O S M A G A Z I N

kástól vettem – a koszlenyomatok alapján az utolsó funkciója virágtartó lehetett. Mindegyik testet még az eredeti chicagói üzemében készítette a Slingerland. – Milyen cintányérok jók ebben a mûfajban? – Alapvetôen a mélyebb tónusú, vékonyabb tányérok hangja az ideális. Én ezeket használom: egy 14”-os Zildjian Avedis lábcint a 70’-es évekbôl, egy 20”-as ” 602 Paiste-t a 60’-as évek végérôl, egy 2002 China-t a 80’ évekbôl, egy 16” és 17” közötti, nem szabvány méretû török gyártású K Zildjian-t, melynek a kora régészeti feltárásokat igényelne, a Splashem pedig 10” Zildjian Avedis – ha úgy hozza a „sors” a kúpján hozom a négyeket. – A washboard (mosódeszka) is jellemzôje ennek a stílusnak. Te is játszol ilyenen? – Igen, én is használom hangszerként ezt az igazi amerikai találmányt, amin az asszonyok „gyúrták” a mosnivalót. A „mindenbôl lehet hangszert csinálni” gondolat jegyében megfogant ötlet a gazdasági világválság idején teljesedett ki, amikor nem volt pénz hangszerekre. A washboard túlnôtte magát ezen a korszakon, a mai napig népszerû ebben és más mûfajokban is. A közönség nagyon szereti, egyfajta szín, poén a koncerteken. – Mik voltak számodra az elmúlt

fotó: bendik marcell

idôszak legemlékezetesebb zenekari eseményei? – Készült pár éve néhány különleges hangszerelés amerikai és magyar számokra, amelyeket a Gyôriés Miskolci Szimfonikusokkal, illetve a Budapesti Vonósokkal együtt adtunk elô. Elmondhatatlan élmény volt, ahogy körülölelt a hömpölygô zene a Zeneakadémián. Az improvizatív zenével szemben a kottaolvasós színházi musical világába engedett bepillantást, amikor tavaly négy alkalommal adtunk elô a Cabaret-et Gödöllôn, a Mûvészetek Házában. Idén voltunk Svédországban, Dániában és – ahogy már az utóbbi években sûrûn elôfordult – Erdélyben és a Felvidéken is. Az ottani magyarok szeretete, ami körbevesz minket ezeken a helyeken, elmondhatatlan. – Külföldi fellépés legközelebb? – Március közepén megyünk Franciaországba, egy fesztiválra, a nyár még egyelôre ígéretekkel van teli. – Készültök-e új albumra mostanában? – Mindig készülünk új lemezre. A gyakorlatban ez úgy szokott lenni, hogy egy-két évig érlelôdik, aztán hirtelen felindulásból megvalósítjuk. Most éppen Fats Waller munkáit ízlelgetjük. – Soha nem játszottál más zenekarban? – A tehetségkutatón indult zenekarnak volt ugyan folytatása, és néhanéha örömmel beugrok más bandákba helyettesíteni, de mivel a Hot Jazz Band egy teljes embert kíván, így igazán csak ez a zene van. Bár jövôre lesz az a születésnapom, amelyen kétszer annyi idôs leszek, mint ahány éve az együttesben játszom, és ismerem a mondást, hogy „minden koncerten úgy játssz, mintha utoljára játszanál”, engem nem ez motivál és segít át a nehézségeken, hanem az együtt zenélés öröme. A koncertek végén köszönetet mondunk azoknak, akik az élô muzsikának teret biztosítanak – én is szeretném megköszönni a Dobos Magazinnak, hogy beszélhettem az élet napos oldaláról, amit a zene biztosít számomra. Ahogy ezt tömören Jake Hana megfogalmazta: „keep swing”! Hollósi László

« 2012 » 03

H I R D E T É S «

20 » H A S Z N O S

D O B O S M A G A Z I N

Gyakori kérdések A koncertek után és a dobiskolámban a növendékek gyakran teszik fel ugyanazon kérdéseket. Lehetôségeimhez, képességemhez és tudásomhoz mérten megpróbálok válaszolni ezekre a mindig visszatérô kérdésekre. – Mi határozza meg, hogy klasszikus vagy párhuzamos verôfogással játszol? – A zene! Érdekes, hogy mind a két verôfogásban más hatások érnek, és fill-ekben illetve groove-ban más jut az eszembe-kezembe. Klasszikus verôfogásban játszom ha jazz zenét muzsikálunk. A swing, shuffle, vagy akár a bosanova esetében sokkal finomabb, lágyabb hangzást érek el és más lesz az ütés dinamikája. A pop, funk, rock, stb. groove játékoknál a párhuzamos játék esik jobban, viszont a dobseprût általában klasszikus verôfogásban használom a groove-ok játszása során is. Ez nem azt jelenti, hogy klasszikussal nem lehet groove-ot játszani és megkínálni a hangszert, csak más jut az eszembe és nagyobb a húzás. NEKEM! Ez fontos, hogy szubjektív a véleményem, hisz JOJO, GADD, STEVE SMITH, vagy akár magyar viszonylatban Kaszás Peti mind klasszikus verôfogással játszanak elsôsorban. – A nagydobban benne hagyod a lábgép pufniját? Általában NEM! Több olyan levelet kaptam, hogy Yamaha OAK-ot használ, EVANS EMAD 1 nagydobbôrrel, és még sem olyan subbos a sound mint nálam. Én sokakkal szembemegyek azzal a tézissel, hogy úgy gondolkodom: ha a verôt sem hagyom a pergôben, vagy a tom bôrben, akkor a nagydobban miért hagyjam? A szelektív hallás és a dinamikai összhang címû írásomban hosszasan kifejtettem mikor hogyan használom a nagydobot. (http://bordasjozsef.com/hu/publikaciok). A pufni visszajön az ütés után, és nem „kajakra” rúgom a nagydobot. A monitorba minden esetben visszakérem a nagydobot és a beállásnál ügyelek arra, hogy olyan erôvel játszak, mint az elôadás alatt. Véle-

ményem szerint a bôrbe beragadt pufni elfolytja-lefolytja a hang végét. – Monitorláda vagy fülmonitor? Fülmonitor! Hat éve használok egyedi fülmonitort, és azóta minden koncert élményszámba megy. Abban az esetben nem jó fülmonitort használni, ha a dob nincs kimikrofonozva, hisz nem hallom a dobot. Mivel zárt, fülre öntött fülmonitort használok (és azt is ajánlok mindenkinek, mert nagyon kényelmes), ezért minden hangszert bekérek a monitorutamba. Nem verem szét a hangszert, és nem versenyzek a monitorládával, hogy kié a hangosabb. A legideálisabb a halk színpad, mert ha mindenkin fülmonitor van, akkor nincs gerjedés, és mindenki hall mindent stúdió minôségben. Akinek van fülese, azt ajánlom, hogy a RIDER-be kérjen be „ATMOSZFÉRA MIKROFONT”! Erre azért van szükség, mert nincs kontakt a közönséggel, mert a dal után csend van a fülmonitorban és nem hallod a közönség reakcióját. Az atmoszféra mikrofon a közönség felé fordított két kondenzátormikrofon, ami összeszedi a nézôtér hangját. – Hol, és hogyan használod a metronómot? – Gyakorlásnál mindenképpen használom a klikket. Általában olyan lüktetést választok, amilyen a gyakorlat. Ha klasszikus kisdobiskolát játszom, negyedes, ha rudimenteket gyakorolok tizenhatodos, vagy triolás. Amennyiben vegyesen triolák és tizenhatodok is vannak egy gyakorlatban, abban az esetben nyolcados a metronómom. Koncertek esetén nagyon változó a metronóm kultúrám. Kifejezetten csak programzene esetén használok metronómot. Olyan popzenekarok mûsorában játszom klikkel, ahol minden kötött, és akár mixek, medlik is vannak. Groove zenékben két

BPM is sokat számít. Peter Erskin mesélte, hogy a Weather Report zenekar turnéjának sokadik állomásán játszottak és úgy gondolta, hogy az egyik dalt egy azaz 1 BPM-mel gyorsabbra teszi, mert ragadt a tempó. Lement a koncert, a buli után magához hívatta ôt Joe Zawinul legendás zongorista és zenekarvezetô és azt mondta neki: „Nagyon jó volt a koncert, de az ötödik szám kicsit gyors volt. Soha ne csinálj többet ilyet!” Jazz, latin és egyéb szállós muzsikákban, ahol az együtt lélegzés a legfontosabb, nem használok metronómot. A tempót a szólista diktálja! Miles Davis koncertfelvételein van, hogy tíz BPM-et is gyorsulnak, és mégis felkerült a lemezre. Miért? Mert akkor, abban a pillanatban így lüktettek együtt. Nem vagyunk gépek, de törekedni kell a pontosságra. – Hogyan hangolod a dobodat? – Jó gyorsan! Persze ez csak azóta van így, hogy használom az EVANS Torque Key dobkulcsot. Ez egy racsnis nyomatékkulcs, ami biztosítja, hogy minden csavar egyformán legyen meghúzva. Sok szisztéma van, de én az alsó és a felsô bôröket egyformára húzom, majd ha kell, a felsôt addig igazítom, míg nem úgy szól, ahogyan azt én akarom. DE HOGYAN AKAROM? Nem tudom elmondani. Van a fülemben egy hangzás, amit én elképzelek és addig húzom, amíg nem ér oda, amit hallani szeretnék. Elôbb vagy utóbb szerintem mindenkinek lesz egy sound-ja. Az a jó, ha csak hallasz egy felvételt és már mondod is, ki dobol. Ennek természetesen csak egy része a hangolás, a másik a megütés. Steve Smith azt mondta a workshop-on, hogy ugyanaz a hangszer nem szólal meg ugyanúgy más és más dobosnál. A sound a kézben van. A fent említett kérdések válasza szubjektív, és nem kell vele minden esetben egyetérteni. Én így gondolkodom a dobról, és a dobolásról. Remélem segíthettem, és ha kérdésetek van a témával kapcsolatban írjatok a bordasjozsef@gmail.com címre, és keressétek fel a websiteomat www.bordasjozsef.com Bordás József

« 2012 » 03

L E J E G Y Z É S E K «

Lejegyzések

Tavasszal volt szerencsém élôben látni, hallani Al Foster jazzdobost. Nagyszerû továbbfejlesztôje a Jimmy Cobb, Philly Joe Jones képviselte dallamos, közérthetô swingdobolásnak. Van egy különös természetessége, mondhatni naiv egyszerûsége az ô játékának, ami már zseniális. Néha még Art Blakey hatását is felfedezni vélem. A lejegyzett 8 ütemes szólók egy részét mutatják be egy hosszabb folyamatnak. Jack Wilkins gitáros 1977-ben megjelent Merge címû lemezérôl írtam le a What Is This Thing Called Love címû számból. Érdemes hasonlókat rögtönözni, illetve komponálni is. Nesztor Iván

22 » L E J E G Y Z É S E K

D O B O S M A G A Z I N

« 2012 » 03

H I R D E T É S «

24 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

II. rész modern pergôdobok A mai pergôdobok többnyire fém vagy fatesttel (ritkábban plexi vagy üvegszál testtel) készülnek, melyekre alul felül bôrök feszülnek. Ezek korábban fakarikára dolgozott borjúvagy kecskebôrök voltak, manapság többnyire fémrámára sajtolt mûanyag (plastic) hártyák. A felsô bôrt „batter head -nek (ütôbôr), az alsót „snare head”-nek (rezonáns bôr) hívják. A vélemények megoszlanak az állatbôr és a plastic bôr tulajdonságaira vonatkozóan. Számos zenész azzal együtt, hogy elismeri a mûanyag bôr kedvezôtlen körülmények között tanúsított szívósságát, kiáll amellett, hogy a borjúbôr selymes hangszíne kedvezôbb a pianissimókhoz (pp). Mások a borjú felsô és mûanyag alsó bôr kombinációt részesítik elônyben. Érdekes megjegyezni, hogy régen, amikor az alsó hártyát is borjúbôrbôl készítették, ehhez általában halvaszületett állat bôrét használták. Az alsó hártyához húrok simulnak. A nyolc vagy több szálból álló kereszthúrokat korábban bélbôl, drótból vagy fémszállal bevont selyembôl készítették, melyeket mára rugalmas acéldrótból font spirálköteggel helyettesítenek és sodronynak hívnak. A bélhúrokat korábban többnyire a parádédobokhoz, a drótsodronyt a jazzdobokhoz használták. A bél egy vastag, meleg hangot ad, míg a drót zizeg. (A kettôs kereszthúrt elôször az angol Premier Drum Co. vezette be, mely nylon és dróttal bevont selyem volt.) A húrok feszítése létfontosságú a dob hangzása szempontjából. A tökéletes felfekvés érdekében a pergôtestet két oldalon kimélyítik, un. húrágyat (snare bed) képeznek ki. A sodrony végeit kétoldalról rögzítik a dobtesthez, egyik oldalán fixen, a másik oldalán egy szabályozható emeltyûhöz kötve. Játék közben csak a felsô bôrre ütnek. Az ütés hatására a testbe bezárt levegôoszlop egy gyenge nyomást közvetít az alsó hártyára, amelynek következté-

ben a hártyához símuló sodrony „megszólal” és létrejön a jellegzetes pergô effektus. A bôrök feszességének beállítása akkor jó, ha a sodrony határozott és gyors választ ad a felsô bôrt érô ütésre. A felhúzott sodronyt egy kézmozdulattal lazítani lehet úgy, hogy ne érintse az alsó hártyát. Az elsô húrváltót egy Robert Danly nevû úr tervezte 1914 körül a korai Ludwig & Ludwig pergôkhöz. Azelôtt egyetlen módja volt annak, hogy tam hangzásúvá tegyenek egy pergôt: egy pálcát dugtak a kereszthúr és az alsó bôr közé – ami nem igazán tett jót a sodronynak. A sodrony nélküli pergôhangot dobszólók közben vagy latin ritmusoknál használják elôszeretettel. A fatesteket a dobfelszerelés többi részéhez hasonló anyagból gyártják. Természetesen itt is a natúr (nem fóliával borított) testek az értékesebbek, melyek anyaga többnyire nyír, juhar vagy valamilyen egzotikus fafajta. Mivel a fémes hangzást több mûfaj is kedveli a gyártók különféle anyagokkal próbálkoznak. Legelterjedtebb az acél és rézlemez, de létezik alumínium vagy bronzlemezbôl, sôt öntött harangbronzból készült test is. A fa gazdag, meleg hangot ad. A réz is ad melegséget, de a fém rezgésével, több felhanggal, mint a fa. Az acél sokkal több csengést és felhangot valamint több fényt, rezonanciát és élességet (’cutting power’) ad a hanghoz. Ábránkon egy klasszikus fémtestû kisdob felépítését tanulmányozhatjuk (WFL supra-phonic modell). A fémtest széleit visszaperemezik, hogy a bôrt el ne vágja, közepébe fémnyomással egy vagy több merevítô gallért képeznek ki. A felsô és alsó bôrt fémabroncsok segítségével feszítik ki. Az abroncsokon furatok vannak a hangolócsavarok számára. Ezek száma átmérôtôl és minôségtôl függôen oldalanként 6-8-10-12 db is lehet. A csavarok a dobtest oldalára szerelt csavarházakba (babákba) érkeznek, és a kívánt feszesség beállítása nem más, mint a dob hangolása.

Az abroncsok néhány cm-re kiállnak a bôr felülete fölött. Ennek az un. Rimshout (keretütés) játékmódnál van jelentôsége. Itt ugyanis a dobverô nyele úgy üti meg a fémabroncs szélét úgy, hogy a feje ugyanakkor a bôrt érintse. Erre az egész szekrény megszólal és egy nagyon karakteres hang képzôdik. Mindenfajta zenében használják hangsúlykiemelésre. A perem ütés segítségével izgalmas hatásokat lehetett elérni, viszont idô elôtt tönkretette a dobverôket. A megoldást 1939-ban Cecil Strupe a Ludwig akkori mérnôke kínálta, aki a fémkáva felsô élét elôször befelé majd kifelé hajlította annak érdekében, hogy az kevésbé használja el a verôket. A fémkeret profilja többféle lehet. A hagyományos profil 1,5 mm vastag, az extra erôset 2,5 mm vastag acéllemezbôl préselik. Az erôs profil (pl. szimfónikus zenekari pergôkhöz) készülhet rézbôl is. Legmasszívabbak az öntött acélból vagy a bronzpergôk számára öntött harangbronzból készült abroncsok. A pergôknek korábban kötelezô tartozékuk volt a tompító (dampfer). Ez a dobtest belsejében lévô emeltyûre szerelt filckorong egy kívülrôl szabályozható csavar segítségével a felsô (ütött) bôr rezgését csillapította. Stúdiófelvételeknél gyakran berezonált, ezért ma már inkább kívülre rögzíthetô tompítókat használnak. A dobok átmérôje többnyire 14 coll (35 cm) de gyártanak 13, 12 sôt 10 collos modelleket is. A dobtest magassága szerint az alábbi alaptípusok terjedtek el.

nagyon lapos (pipper, piccolo) lapos (jazzdob)

coll

2–4

5 – 10

5 – 5,5 12 – 14

normál (koncertdob)

6–7

mély

8 – 10 20 – 25

15 – 18

« 2012 » 03

Minél kisebb a távolság a hártyák között, annál világosabb a szín és annál magasabb a hang. Néha a kisdob hangmagasságát nagyon komplex hangspektruma miatt szinte lehetetlen pontosan meghatározni a különbözô ill. különbözôen hangolt hangszerek hangkülönbségét szinte zenei hangközönként lehet érzékelni. Ebben az értelemben elmondhatjuk, hogy az elsô és a negyedik hangszerváltozat között mintegy oktávnyi a különbség. Ahogy a test mélyül a dob egyre rezonánsabbá válik és lassul a halkulása (’decay’) A hangereje nagyobb lesz, ezért a mélyebb testû dobok általában a rockzene és a szimfónikus zenekari mûvek számára legalkalmasabbak. Úgy tûnik a lapos pergô harmincévenként újjászületik. A Be-Bop jazzstílus hozta be, majd a twist korszakban láttuk újra és napjainkban ismét fénykorát éli. Technikai szempontból kijelenthetô, hogy a pergôdob egy olyan hangszer, melyen nehéz játszani. A pergôdobolás mûvészetének alapja továbbra is a dobpergés a többi olyan alapvetô ütésfajtával együtt,

H A N G S Z E R «

mint például a „rudiment” a „paradiddle” különféle díszítôelemekkel, mint a „flam”, a „drag” és a „ruff”. Az utóbbi idôkben a zeneszerzôk már teljes mértékben használják a pergôdob nyújtotta ritmus- és hangszín variációkat, sôt kifinomultabb hatások elérésére is alkalmasnak tartják. Elterjedt szokás a pergôdobot kiengedett kereszthúrral használni csakúgy, mint a káva ütés, vagy a káván fekvô dobverô másik verôvel való megütése, különbözô drótseprûk és dobverôfajták használata. Alkalmanként a dobot a bôrre helyezett szövetdarabbal tompítják, vagy éppen ragasztott applikációkkal élénkítik annak hangját.

A komolyzene világa a pergôdobot egy egész versenymûvel is megtisztelte. 1958-ban Rolf Liebermann írt egy darabot „Geigy Festival Conterto for Basle Trommel and Orchestra”-címmel. A koncert, melyben két dobos játszik nyolc üstdobon, a szólista számára tartalmazza a félelmetes bázeli pergôdob technikát is. A néhai Dr. Fritz Berger a bázeli dobolás hírneves tanára számos alkalommal adta elô e mûvet. Elôfordul, hogy olyan helyen kell játszani, ahol biztosítanak komplett dobfelszerelést. Igényes dobos nem bízik a véletlenben: saját megszokott pergôjét mindenhová viszi magával. Kármán Sándor

26 I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Beloberk Zsolt – „A” rockdobos Beloberk Zsolt munkásságát hosszú ideje figyelem, hiszen a 80-as évek közepétôl folyamatosan játszik kíváló rockzenekarokban. Kívülrôl nézve érdekes személyiség, hiszen „munkájával” meghatározza az éppen játszó zenekar tempóját, lendületét, energiáját. Ugyanakkor a koncertek után inkább visszahúzódik, kevés esetben látni az esetleg „fényben fürdôzô” zenésztársakkal. Tíz éve a Kalapács zenekar, és néhány éve emellett az EGO Projekt dobosa, az egyik legjobb tempójú dobosnak tartják. Kíválló dalszerzô és néhol még szövegíró is. Az a fajta, aki nem magyarázza, hanem csinálja a zenét… kitûnôen! – Milyen csapatokban, kikkel zenéltél korábban és mely bandákban láthatunk mostanság? – Talán a Sámánban kezdtük ezt a metálkodást nagy elszántsággal. Sajnos akkor, 87-88 körül nem tudott igazán teret nyerni a dolog, aztán a Tirana következett Daczi Zsolttal (R.I.P.), de voltam egy ideig a Classica dobosa is. Késôbb hallottam, hogy indul a Kalapács zenekar valamikor 10 évvel ezelôtt, és azóta is ott vagyok. Emellett 2008 tájékán a tesómnak (Beloberk István) már nem fért el a fejében az a sok gondolat, és kitalálta, hogy a saját ötleteinek megvalósításához kellene egy zenekar… na ez lett az EGO project! – Azt tudjuk, hogy a Kalapács lemezeken több dalnak is szerzôje vagy. Talán szokatlan lehet, vagy legalább is nem általános, hogy dobos létedre dalokat írsz. Jól látom ezt? Hogy van ez az EGO-ban? – Valóban nem ez a megszokott, de nálunk jól bevált, a tesómmal mindketten elég termékeny dalszerzôk vagyunk. Komplett dalokat írunk, azaz zene, énekdallam, szólók és még szöveg is készül. Könnyebb, megszokott, bevált, ismerjük egymás dallamvilágát, ízlését, miért változtassunk rajta. A visszajelzések azt igazolják, hogy a közönségnek is tetszenek ezek a nóták. Az EGO-ban mindez azzal egészül ki, hogy a dalok vázát, alapját a tesómmal csináltuk meg, majd az összes dal átkerült Jung Norbi „mûhelyébe”, ahol megkapták a végsô formát. – Az EGO-val most volt lemezbemutató bulitok. Hogy ment a felkészülés, milyennek látod a lemez

fogadtatását és a zenekar lehetôségeit ma, és hogy sikerült a koncert? – A visszajelzéseket általában a

gitárosunk figyeli, de hozzám is eljutottak hangok a lemezzel kapcsolatban, és egyértelmûen pozitív volt a fogadtatás. A lemez a Hammer mellékleteként jelent meg áprilisban, azaz kb 9-10 ezer érdeklôdôhöz jutott el, és mindenhonnan azt hallom, hogy nagyon erôs, jó album a „Puszta Ököllel”. Persze ez is volt a cél. Természetesen a kritikákat is meg kell hallani, ezeken is el lehet és kell gondolkodni, hogy egy esetleges következô lemez még jobb legyen. A zenekar nincs könnyû helyzetben. Sôt, a legnehezebb utat járjuk. Gondolj bele: saját dalok, (nem játszunk feldolgozásokat korábbi zenekarainktól, ha egyszer-egyszer ilyen mégis elôfordul, az csak különleges alkalomkor), kevés koncert, (a több

zenekaros elfoglaltságok miatt nem könnyû az egyeztetés), 40 év körüli tagok, mindezek nem az átütô, villámgyors siker alapreceptjei. Ugyanakkor a fogadtatás mindenhol jó, a zenekar élôben nagyon erôs, tehát bizakodunk a jövôt illetôen. Sokat próbáltunk a lemezbemutatóra, nem csak az új dalok miatt, hanem mert készültünk egy akusztikus blokkal is. A fogadtatást nekem megítélni talán szerénytelenségnek tûnne, de az biztos, hogy nagyon

sokan és nagyon lelkesek voltak a Crazy Mama klubban, még a karzat is rendesen megtelt és nagy lelkesedéssel énekelték velünk a dalokat. Úgyhogy mondhatom, igen jól sikerült a bál. Az akusztikus blokkal megleptük a hallgatóságot, de olyan sikere volt, hogy azóta is többen kérik, akár egy egész estés programként is! – Mondanál néhány szót a felszerelésedrôl.

« 2012 » 03

– Balkezes vagyok. Sonor Delite az alapmotyó ( 22”,10”, 12”,14”) Sonor Hilite (14”x5.75”) pergô Sabian és Turkish cintányérokat használok, a verôket a Nagy (Big Stick) Zolitól szerzem be, mert nálam ezek igencsak fogyó eszközök. – Hogyan látod az élô dob, kontra dobprogramok használatát a mai lemezeknél? – Ez egy nagyon összetett kérdés, és onnan kell kiindulni, hogy a költségek nônek, a zenélésre, lemezkészítésre fordítható pénz viszont egyre kevesebb. Lemezeladások gyakorlatilag nincsenek a letöltések korszakában, azaz sem a kiadók, sem a zenekarok nem profitálhatnak igazán a lemezkészítésbôl, ugyanakkor a stúdióidôt valakinek ki kell fizetni. Manapság hatalmasat fejlôdött a software technika, minden hangszerre vonatkozóan, ezek közt természetesen a dobprogramok, dobhangzások is egyre jobbak lettek. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy külföldön is, vezetô, világhírû rockbandáknál is ugyanúgy használják ezeket a lehetôségeket, hangmintákat, programokat, mint

I N T E R J Ú «

nálunk. A végeredmény a fontos, az, hogy az egész, a teljes zene jó legyen, és ha ezen belül a dobhangzás esetleg nem mindenhol a már korábban megszokott akusztikus hangzás... hát nagy dolog! Ettôl még ezzel ugyanannyi meló van, a változás annyi, hogy nem a stúdióban, hanem a számítógép elôtt. A hibát sokan ott követik el, hogy egy zenekarnak élôben is meg kell szólalnia,

és ha a hallgató mást hall a lemezen és mást a koncerten, ott gáz van. Tehát én azt mondom, hogy igen, használhatók ezek az eszközök, a körülmények miatt kell is használni ezeket, a soundok egyre jobbak lesznek, a lehetôségek gyakorlatilag határtalanok e téren, de csak annyit, hogy aztán azt élôben elô is lehessen adni! Zoltán Orsolya

28 » K R E A T Í V O L D A L A K

D O B O S M A G A Z I N

„Hét a négyben” 1. rész Ez alkalommal olyan fillekkel fogunk foglalkozni, amelyekben úgy játszunk egy ütem tizenhatodot, hogy egy hét hangból álló kéz-láb kombinációt kétszer játszunk el, majd a fennmaradó két hangot váltott kézzel ütjük. Az elsô példa a JBB kézrendre épül. Az elsô teendônk az, hogy ismételjük el többször a kézrendet, több tempóban úgy, hogy a jobb kézzel játszott hangokat hangsúlyozzuk, majd játsszuk ôket a tom-tomokon, a bal kézzel játszottakat pedig halkan szólaltassuk meg. Ha ez már nem okoz gondot, akkor a kézrendet játsszuk el kétszer, majd egy hangot a lábdobon szólaltassunk meg, így egy hét hangból álló kéz-láb kombinációt kapunk. Ezt elôször gyakoroljuk a pergôn és a lábdobon több tempóban, majd a jobb kézzel üssük a tom-tomokat. Ha már ez sem okoz gondot, akkor állítsuk össze az egész fillt: a kéz-láb kombinációt játsszuk el kétszer, majd a fennmaradó két tizenhatodot üssük váltott kézzel. Gyakoroljuk ezt a fillt egy és három ütem kíséret után több tempóban, elôször a pergôn és a lábdobon, majd a jobb kezünkkel üssük a tom-tomokat. A kéz-láb kombinációt kezdhetjük a lábdobbal is. Ezt a lehetôséget mutatja be a második példa. Gyakoroljuk ezt a fillt is a fentiek szerint. A harmadik példa két nagyon gyakran hallható kéz láb kombinációra épül. Ezek közül az elsô a JBL. Elôször gyakoroljuk ezt a kombinációt a pergôn és a lábdobon, majd a kézzel játszott hangokat próbáljuk meg minél többféleképpen szétosztani a dobfelszerelésen. Néhány lehetôség: próbáljuk meg elôször azt, hogy mindkét kezünkkel ugyanazt a dobot ütjük meg, majd mialatt a lábdobon játszunk a két kezünket áthelyezzük egy másik dobra; vagy azt, hogy a jobb kezünkkel különbözô dobokat ütünk meg, de a ballal mindig a legkisebb tomon játszunk; vagy azt, hogy a jobb kezünkkel végig a legnagyobb tomon játszunk, de a ballal más dobokon; végül pedig azt, hogy az egyik kezünk sem üti mindig ugyanazt a dobot.

A fillben alkalmazott második kézláb kombináció a JBLL. Gyakoroljuk ezt is elôször a fentiek szerint, majd ha ez már nem okoz gondot, akkor játsszuk el a két összetevôt egymás után, így ismét egy hét hangból álló kombinációt kapunk. Elôször ezt is gyakoroljuk a pergôn és a lábdobon, majd a kézzel játszott hangokat osszuk szét a dobokon. Ezután állítsuk össze az egész fillt: a kéz-láb kombinációt játsszuk el kétszer, majd a fennmaradó két tizenhatodot üssük váltott kézzel. Gyakoroljuk ezt a fillt egy és három ütem kíséret után több tempóban, elôször a pergôn és a lábdobon, majd a kézzel játszott hangokat osszuk szét a dobokon. A fillben alkalmazott kézláb kombinációk sorrendjét fel is cserélhetjük. Ezt a lehetôséget mutatja be a negyedik példa. Gyakoroljuk ezt a fillt is a fentiek szerint. Az ötödik példa a JBL kombináció mellett a JBBL kombinációra épül. Elôször gyakoroljuk ezt a négy hangból álló kéz-láb kombinációt több tempóban úgy, hogy a jobb kézzel játszott hangokat hangsúlyozzuk, majd a tom-tomokon szólaltatjuk meg, a bal kézzel játszottakat pedig halkan ütjük. Ha ezzel már nincsen gondunk, akkor szólaltassuk meg a két kéz-láb kombinációt egymás után, majd alkossunk belôle együtemes fillt a fentiek szerint. Természetesen ismét megtehetjük azt, hogy a négy és a három hangból álló kézláb kombinációt fordított sorrendben szólaltatjuk meg, ezt a lehetôséget mutatja be a hatodik példa. A hetedik példa egy olyan lehetôséget mutat be, amelyben már nem csak tizenhatodokat játszunk, a két harminckettedbôl és két tizenhatodból álló kézrendet alkalmazzuk, amelyet gyakran neveznek úgy, hogy „herta”. Hasonlóan az elôzôekhez, elôször gyakoroljuk a kézrendet

a pergôdobon, majd a hangokat próbáljuk meg a dobfelszerelésen minél többféleképpen szétosztani, majd alkossunk a kézrendbôl fillt a fentiek szerint. A hét tizenhatod hosszúságú kéz-láb kombinációt kezdhetjük lábdobon játszott hanggal is, ezt a lehetôséget mutatja be a nyolcadik példa. A kilencedik példa az elôzôekben alkalmazott kézrendre épül, de a JBL kéz-láb kombináció után a négy tizenhatod hosszúságú összetevô a herta után egy lábdobon játszott tizenhatodot tartalmaz. Elôször gyakoroljuk ezt a kéz-láb kombinációt külön, pergô- és lábdobon, majd osszuk szét a dobfelszerelésen, végül alkossunk belôle együtemes fillt a fentiek szerint. A tizedik példa azt a lehetôséget mutatja be, amikor a fillünkben elôször a négy, majd a három tizenhatod hosszúságú kézláb kombinációt alkalmazzuk. Ehhez a cikkhez felvettünk videoanyagot is, amelyet az újság honlapján lehet megtekinteni (www.dobosmagazin.hu). Jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

GUSTAVITO PERCUSSION Dobtestek, akryl dobok és speciális ütôhangszerek készítése: Pl.: ír dob, sámándob, bolgárdob, chimes, vibra slap, flexaton stb… Ütôhangszerek, állványok javítása, átalakítása Congák, bongók, egyéb állatbôrös dobok bôrözése felújítása

Perger István 06 30/9926-793 www.gustavito.hu

« 2012 » 03

K R E A T Í V

O L D A L A K «

„hét a négyben” 1. rész

DOBOKTATÁS KEZDÔTÔL HALADÓ SZINTIG Nemzetközi módszerekre épülô saját tananyag. Felkészítés ROCK-, FUNK-, JAZZ- és LATINzenei stílusokra. Teljeskörû kéz- és lábtechnikai ismeretek oktatása. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, akusztikus dobfelszerelésekkel. Szombathely HOLLÓSI LÁSZLÓ: 06-30-261-8826 e-mail: dobosmagazin@t-online.hu Budapest KOROMPAY ZSOLT: 06 30 904 7876 e-mail: korompayzsolt@gmail.com SZENTMÁRTONI ZSOLT: 06 20 444 2217 e-mail: szezso@gmail.com MÁTYUS ATTILA: 06 30 273 9483 e-mail: satilla72@freemail.hu www.dobosmagazin.hu/doboktatas

30 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Dobostorta Belvárosi kávéház csücskében csücsülünk le mai vendégemmel, Valastyán Tamással. Nem elôször beszélgetek vele, róla és valószínû, nem is utoljára. Azt hiszem, azaz idô és sokrétû tapasztalás, ami több évtizednyi drummolás alatt csiszolta, gyúrta tudását, könnyen a következô, magyar, dobos generáció jelentôs tényezôjévé teheti ôt. De nem szeretnék sem kéretlen prókátora lenni, még kevésbé a következô beszélgetés elébe rohanni, a kedves olvasóra és, persze a mélyen tisztelt publikumra bízom az ítélkezést. Mankónak ajánlom ehhez a következô beszélgetést! – Egy rakás hangszeren láttalak már játszani. Miért lett végül a dob? – Szüleim „földön járó” emberek, amikor szóba jött a zene (kb. 7 éves koromban) elvittek nagyapámhoz, aki komoly zenei múlttal rendelkezik. Ô kiültetett a kanapé szélére és elkezdett „tesztelni”. Énekelgetett, tapsolgatott, én meg másztam a matchbox után eszeveszettül... Na jó a tapsolás ment valahogy jobban, s mivel édesapám nem értékelte volna túlságosan, ha hamisan reszelek holmi faládán, mehetett a dobolás. Jött a szokásos ôrület puffok, párnák, zománcos lábosfedôk és onnantól nem volt megállás. – Ezek szerint, szinte tökmindegy milyen szerkó van elôtted. – Nyilván nem, de a sajátját megszokja az ember. Árulják a méregdrága hangszereket, keresed rajta a kávéfôzôt meg a gyémánt rolexet a doboz-

ban, de csak fa meg mûanyag az is. Tény, hogy egyre feljebb, egyre jobban szólnak, de, ha van idôd, energiád, meg füled, egy alsóbb kategóriás cuccot is be lehet úgy hangolni, hogy jól szóljon. – Milyen cuccod van, volt… és lesz? – Jelenleg két lányom van. Az igazi szerelmem, életem elsô újonnan vásárolt hangszere, egy Pearl Forum, kis fúziós cucc, még a médincsájná elôtti korból, ami csak annyit tesz, hogy imádnivaló hangja van, nem hullik darabokra és borzasztó kényelmes. Volt egy rövid kapcsolatom egy „újragondolt” Premier Cabria XPK-val, de mivel ezt a szériát a már említett országban élesztették újjá, rettenetes csalódást okozott. Nem vagyok egy pusztító alkat, mégis sorra törtek a hardverek, bennszakadtak a csavarok, szóval nem lettünk nagy barátok. Helyette jött a nagylányom, akit már tényleg családtagnak tekintek, ô egy 3007-es Sonor. A dolog szépséghibája csak az, hogy a megszokott német precizitás is kiszivárgott Kínába, de itt liszenszrôl lévén szó nem kamuzhatták el a dolgot. Jól is sikerült, használható cucc, masszív vasakkal és ormótlan hanggal, ami ugyan halk játéknál belefullad a hangszerbe. Olyan, mint egy igazi kamasz… Ütni, vágni kell és szól! – És a lesz ? – Egy Yamahára vágyom, nagyon rég. Talán, ha sikeres bankár leszek, tudok lízingelni egy Gsx-r-t. Na nem! Csak fából, de az Yamaha legyen.

– Kik voltak a mestereid, példaképed is van ? – Sok tanárom volt, de bizonyos momentumok, jelentettek fordulópontot, amiket személyekhez tudok kötni. Elsô tanárom Gyôrben, Vörös Emil volt, az ô kezei alatt dôltek el a dolgok. Egyszer hallottam szerkón gyakorolni és a fülén volt az elsô TEA lemez. Lehettem úgy 9 éves, rögtön kisírtam, hogy másolja át nekem. Az a 90 perces chrome kazetta, ha mesélni tudna! Három walkmant élt túl és talán mind a mai napig szól. Majd átkerültem Maros Gabi bácsihoz, nála rengeteget kamaráztunk. Azt imádtam. Ott kezdtem érezni, hogy inkább csapatjátékos, mint szólista szeretnék lenni. Ô vitt el Vácra is, a konziba elôfelvételire, amit két csodálatos év követett. Majd átjelentkeztem Pestre, a Szent Istvánba, így végig Fábry Boglárka volt a tanárom. Csakhogy közben jött az elsô rockzenekar és fordult a fej, dobbant a szív. Kevésbé érdekelt már a klasszikus pálya. Igazi mesteremnek mégis Sramkó Jánost tekintem, akinek 3 évébe került, hogy elmagyarázza, miért kell a dob mögé ülni és nem elé. Vagy, hogy mitôl lehetek sikeres kômûves. Mégis, Solti János az, akit pici koromtól hallgattam, figyeltem és borzalmasan tetszett, ahogy dobolt. Azóta is nagy kedvenc. A csoda pedig az, hogy egy évet tölthettem a kezei alatt, méghozzá, mint végzôs kôbányais. Nincsenek is külföldi példaképeim, nekem ô a dobos és kész. Akit nem hagyhatok ki, az Póka Egon. Talán a legtöbbet Ô segített abban, hogy belelássak a zenébe. – …és mit láttál? – Csak annyit, hogy az üvegbetét komoly vagyon egy évzáró gála után. Figyelj, ott abban a régi kúriában olyan kincsek vannak, amiket nagyon könnyû felszedni, szinte tálcán kapod. Figyelsz, fülelsz és azon kapod magad, hogy bedobtak egy zenekarba, ahol csak a legnagyobbak ülnek és lehetôséged van együtt zenélni velük. Nem tudom, hogy létezik-e még, de Hosszúlépés-

« 2012 » 03

nek hívták azt a formációt. Póka Egon, Tóth János Rudolf, FeketeKovács Kornél, ifj. Tornóczky Ferenc… Én meg keresgéltem a pulzusomat… 20 évesen! Áhhh! – Hova szeretnél dobosként eljutni? – A mátészalkai tejüzembe… Viccet félretéve, szeretném bejárni a világot, mint zenész. Ez eddig csak sofôrként, vagy utasként sikerült, ami szintén nagy élmény, de az autópálya-parkolóban kevesen rohannak hozzám autogramért. Az is ritka, hogy visszatapsoljanak, ha sikerült rátolatnom egy raktárkapura. – Tudom, hogy back-frontember vagy az Apnoé-ba, big-bandezel is, no meg Szombathelyen egy Cervantes-i darabban rakod a ritmusokat artisták talpa alá, talán Siló Sanyi rendezésében. Rokkmetál, népzene, netán klasszikus, vagy mindegy? – Így van… hol játszom, hol nem. Mindenevô vagyok és talán ez a szerencsém, hogy ahova hívtak, mentem. Rockzenekarral kezdtem (mi más). Aztán szelídült a dolog, jött a big-band. Majd megélhetési jazzbandák, funky-ôrület és most a saját szánkat kényeztetjük, egy „folrockmetálnépipophegedüljhangosabban” zenekarral. Itt már saját ötletek vannak és csodák csodájára még lendületünk is, talán beérik. De lehet, hogy puhára fôzve, sok cukorral ez is felkerül majd a többi emlék közé, hogy pár év múlva lehessen szagolgatni a palacsintában. Vagy megérik,megisszuk és egy életre részegek leszünk tôle. A klasszikus az a legfurább kóla, amit valaha ittam, de elôkerül mostanában, mivel lassan hallgathatatlanná fajulnak hôn szeretett rádió-

I N T E R J Ú «

ink, Wagner viszont örök. Szóval újra hallgatom. Játszani már félek, a saját cuccomon esek-kelek, nemhogy egy marimbán. Az egy régi szerelem marad, egy dédelgetett emlék. De semmi sincs kôbe vésve. – Bízhatunk, hogy még sok idôd és alkalmad lesz magaddal és eszközeiddel kísérletezni. Tényleg! Perkás barkácsolások nem vonzanak? – A színházban alkalmam nyílt zörejzenét is csinálni, ami zseniális. Rozsdás vasakból, rugókból, fûrészekbôl hangot kihozni… Egy merôben más dimenzió. Ám egy négyhengeres dízeltôl eltekintve nem igazán barkácsolok. Az ütôzés szakma. Nem mondom, hogy nem érdekel, de jobb ezt a mûfajt azokra bízni, akik értenek hozzá. Szerkóhoz ragadt ember vagyok, a szokásaim rabja, magamtól nehezen vágok új dologba. – Azt áruld még el nekem, a dobostortát szereted-e ? – A dobostorta a negyedik helyen áll a ranglistán, ami már a szeretem kategória. Valójában igazi sütibolond vagyok. Egy cukrászdában képes lennék hálaimát rebegni, amiért feltalálták a krémest és komoly önuralom kell, hogy visszatartson egy jó adag cukormérgezéstôl. Különösen kedves emlék minden olyan rendezvény, ahol svédasztalos kaja, majd sütiorgia fogad minket. Ilyenkor a zenésztársak csodálata övez, miszerint ugyanakkora adag cukrászárut halmozok a tányéromra, mint elôtte marhapörit. Na így beszéljen az ember a szakmájáról. Kérek egy mignont, egy hatlapost és egy dupla presszót, nagy pohárban, tejszínhabbal!

DOBISKOLA A BUDAI VÁRBAN Bordás József egykori Jávori Vilmos növendék célja a Jávori-féle módszertan továbbadása, népszerûsítése. A technika és a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektet a muzikalitás fejlesztésére. Elmondása szerint nem dobosokat, hanem zenészeket képez iskolájában. Növendékei (jelenleg 9-61 éves korig) szisztematikus, egyénre szabott munkatervvel fokozatosan és hallhatóan fejlôdnek. A kottaolvasás, technikai gyakorlatok és számolási kulcsok mellett a zenei alapokra történô játék, vagy élô zenére való együtt zenélés is a tananyag része. Hatvan perces órák hangszigetelt, patinás környezetben. Kezdôk, haladók, kicsik, nagyok, lányok, fiúk jelentkezhetnek az alábbi címen: bordasjozsef@gmail.com, telefonszámon: 06 30 9756 843.

– Úgy érzem ezzel a kérdéssel szállt el minden remény arra, hogy komolyan – amolyan összegzésfélével zárjuk ezt a beszélgetést, de bánja fene, egyébként sem lenne jó egy poshadt pacával kurtítani a bohókás élményt. Tamást ifjonti, energikus arcnak és sokoldalú – amolyan sok lében kanál dobosnak látom, de a mélyebb megfejtésére még bizonyára lesz alkalmunk. Valastyán kóstolóból ennyit mára. Jöhet az a süti, habos-babos kávéval… (VG nyomán: jumboW)

32 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Murat Diril cintányérok – I. rész Van olyan, hogy tökéletes karrier? Amikor minden úgy halad, ahogyan a nagykönyvben meg van írva? Persze nem látunk túl mélyen a dolgok mögé (illetve, személyes ismeretség híján egyáltalán nem), de ami a jelen cikk fôhôsét illeti, igazán nem tudom, mi az, ami ezt az embert megállíthatná? Mindig úgy képzeltem, hogy egy török cintányérkovács legalább 65 éves (a korral megszerzett rutin, ugye), a bajusza kissé megpörkölôdött az örökké szájában lógó cigarettától, és egy füstös kis mûhelyben kalapálgat a nap 24 órájában… Ehhez képest a modern idôk egyik legjelesebb mesterembere se nem vénséges, se nem bajuszos – töröknek török, de ezzel ki is merül a hasonlóság a képzelet és a valóság között. Rövid életrajz

Murat Diril Samsunban született, 1974-ben. A város a Fekete-tenger partján, abban az országrészben fekszik, ahonnan a legelsô kézzel készült török cintányérok is származnak. Fiatalon kezdett el az Istanbul gyárnál

luminous ride

dolgozni, ami akkoriban a legnagyobb tradicionális cintányérokat gyártó üzem volt. Itt évekig dolgozott vezetô mester-kovács beosztásban. Mindig újszerû megoldásokat próbált bevezetni, néhány újítása azóta sztenderd lett más gyártók körében is. Ilyen például a homokfúvott cintá-

nyér (Meinl Byzance Sand Ride). Nem köztudott, de ô tervezte és készítette az elsô Mel Lewis Ride-ot is. Miután az Istanbul cég szétvált, Murat elindult külföldre, hogy üzleti lehetôségeket teremtsen a saját újításainak. Ezt az idôszakot olyan cintányér szériák tervezése és gyártása jellemzi, mint a Meinl teljes Byzance és MB20 szériája, vagy a Paiste Twenty és Signature sorozata. 2000 és 2008 között több százezer darabot gyártott és adott el összesen. Ezáltal Murat a legtöbbet eladó független cintányérkészítôvé vált a világon, világszerte többszázezer dobos használta és élvezte a termékeit – más márkanevek alatt. 2008-ban visszautasította a Zildjian felkérését (mely arra vonatkozott, hogy a Constantinople tányérokat gyártsa nekik), és úgy döntött, hogy elkezdi terjeszteni a cintányérjait saját márkanév alatt. A cég kínálatában csak prémium kategóriás tányérok találhatóak, nincs alacsonyabb minôségû, “kezdô” cucc. Filozófiájuk az, hogy a felsô kategóriás minôséget kedvezô áron kínálják, ezáltal azt szeretnék elérni, hogy a dobosok választását a fülük, és ne a pénztárcájuk befolyásolja. A kínálatban 12 széria szerepel, amelyek lefedik az összes tradicionális és modern zenei igényt. Minden egyes darab a legtisztább és legmagasabb minôségû B20 bronzból készül, öntéses technológiával, 100%-ban kézzel gyártva. A piacon teljesen egyedülállóan a cintányérokat háromszor kalapálják (triple hammered) és ugyancsak három alkalommal esztergálják (triple lathed), mire a kívánt végleges súlyt, formát és hangzást elérik. Ezáltal sokkal rugalmasabbak (triple flexibility) mint más gyártók termékei, ebbôl kifolyólag kevésbé hajlamosak a törésre. Ennek eredménye, hogy hosszabb garanciaidôt vállalnak rájuk, hangkarakterisztikájuk pedig összetéveszthetetlen. Eddig a hivatalos verzió, mégis, ami az összes felmerülô kérdésre választ

tud adni, az kizárólag a fülünk – nézzük hát sorjában, hiszen a teríték igencsak bôséges. A hazai forgalmazó jóvoltából úgy félmázsányi cintányérban volt szerencsém tobzódni, többségük maradandó lelki sérülést

renaissance ride

hagyott maga után – elég nagy trauma, amikor nem lehet mind a miénk… Egy ennyire széles paletta elemeit sokféle szempont alapján lehet csoportosítani, hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, a tányérok alapvetô célja szerinti elosztásban veszem ôket górcsô alá. Ride cintányérok

Minthogy tucatnyira rúg a választható szériák száma, jelen cikkben is csak néhányat tudok bemutatni kezdjük mindjárt a sokak játékában meghatározó feladatot ellátó kísérô tányérokkal. A Black Sea 21” Ride a készítôk ajánlása alapján igazából rockzenei környezethez illeszthetô, hangjának alaptónusa sötét, akárcsak megjelenése. Alapvetôen az az ember érzése, hogy egy nagy korong nyers ásványi ércet tart a kezében, amikor elôször ismerkedik vele – annál inkább, mert komoly súlyt képvisel. A fekete alapszínben „pompázó” tányér a kúp kivételével teljes felületén apró, ám szinte tökéletesen egyenletesen eloszló kalapácsnyo-

« 2012 » 03

mokat visel, melyek csak fokozzák a fent leírt nyers hatást. A kezeletlen kúp élesen elválik a szoknya „ragyaverte” felületétôl, erôs kontrasztot mutatva még inkább a puszta erô sugárzik belôle, a fehér (jó választás, markánsan feltûnô!) nyomtatott logók igazán plasztikussá teszik az összképet. Amikor a kúp a verô derekával érintkezik, egy erôteljesen mély, és mellékzöngékben nem túl gazdag hangot kapunk, míg a verô fejével ütlegelve tiszta, szépen elkülönülô „ping” a jutalmunk. A tányér szoknyáján és kúpján is szépen artikulált, rendkívül széles dinamikai tartományban mozgósítható, erôteljes, ám száraz hatást kapunk, ha már az imént rockról beszéltünk, sokak kedvence lehet, mivel a szépen kicsengô alapütéseken túl mérsékelt „mosottság” érzékelhetô játék közben, egy kissé nehézkes érzettel. Nézzünk azonban túl ezen: amikor kevésbé vehemensen látjuk el ennek a cintányérnak a baját, azonnal elôfurakszik az a furcsa gondolat, miszerint - hangtani kvalitásaiból kiindulva – nem kevés olyan jazzista lehet, akik a jövôben elôszeretettel fogják munkára Black Sea ride-jukat, fôleg, amikor népesebb, ne adj’ Isten hangosabb csoportosulásokban állnak majd színpadra… A család „fekete báránya” után a Luminous 20” Ride szintén egy, a maga nemében szenzációs megjelenést mutat, a tükörfényesre polírozott felületen a Black Sea-hoz képest jóval enyhébb felületi egyenetlenségek jelzik, hogy itt bizony sokkal finomabb kalapácsmunka eredményét látjuk. Súlyában nem vetekedhet nehézsúlyú testvérével, és játék közben olyan érzésekkel szembesültem, miszerint ez a ride inkább crash-ként funkcionálna az én személyes arzenálomban. Mondom mindezt azért, mert igazán fincsi, szépen formált, csilingelô, már-már „pajkos” érzetû tányér ez, a szoknya kimondottan nôies hatású, szinte a pilláit rebegtetô, fátyol mögé rejtôzô szüzek szelídségével viselkedik, a kúp pedig elegáns gardedám módjára, csak óvatosan szurkálja hallójáratainkat. Ezzel szemben crash-ként használva egy igazán robbanékony, a méretéhez viszonyítva nem túl

H A N G S Z E R «

hosszú lecsengésû, drámai hangsúlyok elhelyezésére is alkalmas zeneszerszámot állíthatunk csatasorba. Mit is gondolhatunk a Renaissance felirat láttán? Egészen pontosan egy 20” Ride esetében, ami – bár az eddigiek is komoly falatot jelentettek szemnek-fülnek egyaránt – igazi csemegének ígérkezett… A kezeletlen kúp (mely egyébiránt nem csekély méretû) mellett a fényesre csiszolt szoknya meglehetôsen „ritkás” kalapács-nyomokat visel, mely a „tradicionális” vagy félfényes felülettel karöltve, jó sûrû körkörös barázdákkal tarkítva máris csupa jó dolgot sejtetett. Nem kellett csalódnom, mivel ez egy amolyan „ mindenes” kísérôtányérnak bizonyult, a ridegnek látszó kúp melegségéhez a barázdált felület agresszívnak nem nevezhetô, ám annál inkább sokféle zenei környezet után sóvárgó megszólalása simán alkalmazható a fúziós agyafúrtságoktól a progresszív számtanozáson keresztül a vidám és felelôtlen funky-ig, gyakorlatilag a könnyûzenei skála bármely végpontján – és azok között is, az árnyalatok végtelen során át. Várom, hogy mikor írnak ki valahol szavazást a leginkább univerzális ride-ok tekintetében, mert a magam részérôl biztosan erre a gyöngyszemre voksolok majd… Szó volt az elején a homokfúvott megoldásról, melyet Diril mester alkalmazott elôször. Nyilván nem lenne ô az, aki, ha nem tervezett volna saját neve alatt is olyasmit, ami egyedi megjelenése okán egy pillanat alatt odavonzza bármely gyanútlan dobos tekintetét – és amikor a látványtól elkábulva játékba elegyedünk az Arena 21” Ride felületén, még tovább mélyülhet révületünk. A nem túl méretes, ám annál inkább markáns hangú kúp és a teljes felsô felület a maga mattságában csak halványan mutatja be, milyen egyenletes elosztásban tudnak még szellôs textúrájú kalapálás mellett is felületet kezelni egyes kovácsok, aztán az alsó felületre tévedô tekintet már káprázatos, tükörre csiszolt, látványban részesül, ami természetesen az audio-hatás fokozásában is élenjáró szerepet játszik. Fura kettôsség jellemzi Arena

uraságot: elôjön a Black Sea száraz és mély tónusa, miközben ott bujkál alatta-mellette (vagy inkább felette?) egy csintalan, és szinte tapintható telt érzet, amivel rögtön leveszi a lábáról azt, aki hajlamos esetleg még a cintányér élére is „kitévelyedni”. Ekkor ugyanis kiderül, hogy pazar crash/ride kvalitásokkal bíró tányérunk akár kettô helyett is dolgozhat, energiát és nem utolsósor-

eleven dizzy ride

ban költséget takarítva meg a felhasználók számára. Mindent bele, hangerô, tónus, lecsengés rendben, ha meg valakinek ez a fajta borotvaélen táncoló egyensúly nem elég, nyugodtan tegyen fel egymás mellé 2-3 ride és crash tányért, hátha azok együtt majd megközelítik ennek az egynek a mellbevágó zeneiségét. Akinek nem lenne elég az eddigiek „érdekes” látványvilága, annak bátran ajánlom az Eleven 20” Dizzy Ride elnevezésû, amúgy a cég 11. születésnapjára létrehozott széria markáns képviselôjét. A leginkább egy céltáblára hasonlító felület az alap gyanánt kidolgozott Black Sea-szerû megjelenésre csiszolt fényes csíkozásból áll, a kalapálás nyomai markáns megjelenésben mutatkoznak, a fehér nyomatok itt is impozánsan hirdetik a készítô nevét. Aki eme látvány nyomán kétségeket táplálna a Dizzy Ride célja felôl, azt az elsô ütések meggyôzik, hogy vérbeli jazztányér a delikvens, elképesztôen tiszta, szúrós és nagyon konkrét induló hangokkal, feltûnôen kevés utózengéssel, és sivatag-szerûen száraz összhatással. Igazán sûrû és lüktetô swing-ek (meg még ki tudja, miféle boszorkányos tempójú New

34 » H A N G S Z E R Orleans-i bop-, és charleston ritmusok) játszhatók ezen a ride-on mindenféle kompromisszum nélkül. Létezik vajon olyan, hogy kimondott big band ride? Mert ha eddig nem, hát most itt a faj elsô példánya, a megjelenésében a klasszikus cintányérokat, és a hagyományos török dizájn-t idézô MDB 22” Ride, mely – ôszintén bevallom – komoly feladat elé állított. Jómagam ugyanis nem játszom olyasféle muzsikát, amelyhez egy ilyen kopogós, extrém száraz, rövid lecsengésû, a verô derekával megütve is csak óvatosan beinduló, gyorsan halkuló tányér alkalmazható lenne. Viszont a nagy felület hangjai után kutatva, behunyt szemeim elôtt gyorsan körvonalazódtak a fúvósok balra, a zongorista, amint a karmester intésére várva épp a bôgôssel értekezik a disszonáns szûkített kvint tercérôl, és úgy általában, a 40 tagú nagyzenekar kissé misztikus ködben, de élôn, lüktetôen vett körül... Ritka és emlékezetes alkalmak azok, amikor a dobfelszerelés egyetlen darabja ejti rabul az ember elméjét – el is teszem azt a délutánt a becses és meghitt történések fiókjába. Ami az eddigieket illeti, valójában ezek a ride-ok sokféle zenében, sokféle elôadói stílusban alkalmazhatóak, dinamikai tartományuk és széleskörû felhasználhatóságuk tág teret enged a dobosok elképzelésinek. A mai teszt utolsó alanya, a Rock 21” Mega Bell Ride viszont nevében hordozza felhasználhatósága egyetlen lehetséges területét. A tükörfényes felületen szépen kiütköznek kézi alakítás nyomai, a tekintélyes kúp uralja az elénk táruló látványt, és a hanghatások tekintetében keressük fel kezelôorvosunkat, gyógyszerészünket… Brutális hangerô, életveszélyes agresszivitás, csillámló magas tartományok, mérsékelt lecsengés az óvatlan dobverôforgató jussa, nyoma sincs a többi szériáknál megszokott visszafogottságnak! A betyárosan kopogó, mégis szenvedélyesen vidám szoknya mindenféle zajos elektronikusgitáros-hörgôs-éneklôs zenei környezeten áthallatszik, amikor pedig azt a zavarbaejtôen hatalmas kúpot vesszük kezelésbe, egy kisebb falusi

D O B O S M A G A Z I N

rock mega bell ride

templomharangot megszégyenítô hangélménnyel leszünk gazdagabbak. Zabolátlan erô, ezzel együtt hiányoznak a zavaró torzulások a hangképbôl – valamire mégiscsak jó lehet az a háromszoros kézi kalapálás, ha ilyen nehéz, kifejezetten öldöklô jellegû tányért ilyen harmonikus zenei megszólalással tudtak felvértezni. Összegzés

A fentiekben bemutatott kísérôk mindössze egy szeletét képezik a cég teljes kínálatának, viszont részemrôl bizonyossá vált, hogy ekkora választék mellett nem létezik olyan dobos ezen a bolygón, aki ne találna kedvére (és zenei világára) való tányért ezek között a kézzel készített mestermûvek között.

Bizonyságot nyert, hogy az emberi munka semmilyen automatizálással, vagy gépi programozással nem pótolható, mert bármilyen precíz az elvégzett munka szempontjából egy masina, valami biztosan hiányzik belôle: a lélek. Az a bizonyos pici plusz, amitôl egyéniséget, karaktert nyer akár egy darab fém is… Nem állíthatom, hogy „szokványos eljárásban” meg tudom oldani a Murat Diril cintányérok bemutatását, a Dobos Magazin következô számában a crash-ek kerülnek a nagyító fókuszába, addig is bátran érdeklôdjünk a forgalmazó Dzsunzi Music Kft. ráckevei boltjában, az elérhetôségekrôl és mindenféle egyéb információkról a www.muratdiril.hu oldal ad tájékoztatást. rIndi

« 2012 » 03

M A G A S I S K O L A «

Magasiskola Az itt közölt rövid kompozíciók a triolák dallamlehetôségeit próbálják kitágítani 4 dobon, illetve cin-

tányérokon. Gyakorlás közben ne a kottát nézzük! Játsszuk kívülrôl az ütemeket!

Természetesen a cél hasonló gondolatok rögtönzése illetve komponálása, és nem a passzív lejátszás. Nesztor Iván

36 » D O B V E R Ô

D O B O S M A G A Z I N

Harmónia és svájci precizitás Az Agner Swiss Drumsticks magyar dobos körökben egyre nagyobb népszerûségnek örvend! A Fon-Trade Music-kal való többéves üzleti kapcsolatunknak hála; megismerkedhettem, majd endorzeri szerzôdést írhattam alá az Agner Swiss Drumsticks-szel. A dobolással töltött óráim száma és intenzitása az elmúlt 6-8 évben ugrásszerûen megnövekedett: napi szinten foglalkozom doboktatással, dobgyakorlással, zenekari próbákkal, illetve hetente fellépésekkel. A munkaórák számával egyenes arányban nôttek a dobverôvel kapcsolatos igényeim is. Az Agner Swiss Drumsticks verôi közt találtam meg azt a harmóniát és biztonságot, amelyre szükségem volt, van és lesz is. Elsôre nyilván idegenül hat a harmónia szó egy hasonló témájú cikkben, azonban én fontosnak tartom, hogy egy dobverônek egyénisége, design-ja legyen, mely összhangban

áll a verô fizikai adottságaival. Kissé földhözragadt módon ragaszkodom a fából készült dobverôkhöz, mert – bár természetesen próbáltam más alapanyagút, vagy fejût is – rendre visszatértem a hagyományos, fa ütôkhöz. Az Agner Swiss Drumsticks hazai kínálatából az eddig leírtaknak eleget téve az Agner Green Sticks Hickory (5A) verôket használom évek óta. Színével exkluzív egyéniséget kölcsönöz magának, alapanyagának hála hosszú munkaórák válnak lehetôvé, s a súlyozásnak köszönhetôen egyszerûbb, frissebb, lazább lesz a játékom, s a Hickorydobverôk sajátossága: nem kell aggódnunk hirtelen töréstôl, lassú egyenletes amortizáció jellemzi. Barátaimnak és diákjaimnak egyaránt ajánlottam és máig ajánlom az Agner Swiss Drumsticks termékeket a FonTrade Music kínálatában, mindannyiuk legnagyobb megelégedésére. Bízva a láncreakcióban: minden ismerôsömnek van még egy ismerôse, aki-

nek szüksége lesz jó minôségû, igényes dobverôre, biztos vagyok benne, hogy hamarosan szélesebb körben talál vevôkre a híres svájci precizitás iskolapéldája, az Agner Swiss Drumsticks. A kizárólag dobverôgyártással foglalkozó cég honlapján található bôséges kínálatból bárki kedvére válogathat, emellett a hazai terjesztô, a Fon-Trade Music is szeretettel vár minden érdeklôdôt. Juhász Tamás Endorser, Agner Swiss Drumsticks, 2012 www.agner-sticks.com, www.fontrademusic.hu

ÚJ HONLAPUNKON KARÁCSONYI AKCIÓKKAL VÁRUNK! www.dobbolt.com

1012 Budapest, Márvány u. 17. • 0630/2020-261

« 2012 » 03

L E S Z E D T Ü K «

Godsmack zenekar: Greed Elôször néhány szót a zenekarról. A wikipeda a következôket írja róluk. „A Godsmack amerikai heavy metal együttest 1995-ben alapították a massachusettsi Lawrence-ben. Az alapító Sully Erna (ének és dalszöveg) és Robbie Merrill (basszusgitár) mellett Tony Rombola (gitár) és Shannon Larkin (dobok) alkotják a zenekart. A megalakulásukat követôen öt stúdióalbum, egy EP, 4 DVD és egy Greatest Hits válogatás került ki kezeik közül. Három egymást követô lemezük is a Billboard 200-as listájának élen nyitott. (Faceless, IV, és a The Oracle) 19 számuk került fel a Top 10-es listába, ezen belül 15 a Top 5-be is bekerült, ami rekordnak számít a rock együttesek között. A Godsmack több alkalommal is fellépett az Ozzfesten és számos egyéb turnén és fesztiválon is részt vettek, többek között a saját albumukat népszerûsítô koncertsorozaton is. A több mint egy évtizednyi fennállásuk óta 17 millió példánynál is több fogyott lemezeikbôl. Az utóbbi évek csökkenô eladásai ellenére is a legjobban keresô elôadók az Egyesült Államokban.” Felépítését tekintve teljesen hagyományos szerkezetû rock nótával van dolgunk, amely dinamizmusával és ritmikájával azonnal hatása alá keríti a hallgatót. Az elsô nyolc ütem dobalapja feszesre zárt lábcines, nyolcados kísérettel indul, míg a lábdob végig együtt ritmizál a gitárokkal. A rövid kiállás után az énekkel együtt lép be ismét az alap. Az ismételt rövid kiállás után a refrénben változik a ritmus, a feszes cines lüktetést negyedes beütôk váltják fel, és a pergô-lábdob ritmizálás is szellôsebbé válik. Ezt a részt a teltebb, melodikusabb hangulat jellemzi, amelyet nyolc ütem után ismét vált a már ismert zúzós verse rész. Itt nincsen túl sok változás, amit persze nem lehet hibának felróni, ez a stílus nem igényli a túl sok változtatást. Ismét a refrén, ezúttal tizenhat ütemen keresztül, amit egy nyolc ütemes átvezetô rész követ, rávezetve minket a gitárszólóra. Hatásos az átvezetô rész végén a zenekari ritmizáció, amit hagynak lecsengeni egy ütemnyi kiállással. Így kirobbanó dinamikával indulhat a szóló, melyet a verse által már ismert alapra játszanak. A szólót refrén követi tizenhat ütemen keresztül, és a nóta a verse alapjával zárul. A verse alatti dobnál a lábcin feszes nyolcadolása tökéletesen ellensúlyozza a lábdob és a gitár sûrû ritmizálását, feszesen tartva a tempót. A refrén negyedes kísérete és a szellôsebb ládob-pergô ritmusba új színt hoz a

tomok használata. A refrének végén a dob és a gitár együttes ritmikája jelzi, a dobos pontosan ismeri a gitáros szólamát, a sorvégek pontosan lekövetik a szellôs gitárjátékot. Ez a szám talán nem fog bekerülni a rock leismertebb 50 nótája közé, de a jellegzetesen lüktetô gitárszólammal, a zenekarnak magát tökéletesen alárendelô dobbal tökéletes példája annak, hogyan kell a kevésbôl jól és sikeresen építkezni. A kevés alatt itt azt értem, hogy a mûfaj sajátosságainak megfelelô, jól átgondolt és hangszerelt zenét hallgathatunk, amely híján van mindenféle mesterkéltségnek, túljátszásnak, egyénieskedésnek. Elsô hallásra is megragadja a rockzenére nyitott hallgatót, és tökéletes példája annak, hogyan kell jól rockot dobolni, játszani. Szentmártoni Zsolt

38 » L E S Z E D T Ü K

D O B O S M A G A Z I N

godsmack: green dob: tommy stewart lejegyezték: barabás olivér és szentmártoni zsolt

« 2012 » 03

L E S Z E D T Ü K «

40 » H I R D E T É S

D O B O S M A G A Z I N

Dobverseny! Nyerj egy ingyen táborozást a IV. Dob Mánia Táborba! Nyereményed:

• • • •

6 nap teljes ellátással, étkezés, szállás 6 dobtanárral 24 dobóra, 5 kurzus, 5 koncert felejthetetlen zenei élmények, barátságok kezdete további részletek: www.dobmaniatabor.hu

Készítsd el videódat és küldd el a linkjét a dobmaniatabor@gmail.com címre! • A videó címe: IV. Dob Mánia Tábor Dobverseny – (neved) • A videó maximum 5 perces lehet • Szabadon választható témák (zenére való játék, dobszóló, zenekari felvétel) • Töltsd fel a YOUTUBE-ra és a linkjét küld el a címünkre: dobmaniatabor@gmail.com (a videó beállítás legyen nyilvános és mobilra is lejátszható) • A levél tárgya: IV. Dob Mánia Tábor Dobverseny 2013. • A levél címzettje: DMT. szervezôk • A levél tartalma: név, cím, telefonszám (+36), e-mail cím, link Elbírálás:

• Beadási határidô: 2013. május 1. • Elbírálás, értesítés: 2013. május 31. • Elbírálás szempontjai: muzikalitás, kreativitás, pontosság, nem a gyorsaság számít! Zsûri tagok: Martonosi György, Nesztor Iván, Korompay Zsolt, Szendi Gábor, Bordás József) Aki indult a 2011. 2012. évek versenyein, az is beadhatja versenymûvét!

Érdeklôdni: dobmaniatabor@gmail.com, telefonszám: +36-30-9756-843 • Részletes információ: www.dobmaniatabor.hu

« 2012 » 03

H I R D E T É S «

42 » H I R D E T É S

D O B O S M A G A Z I N