__MAIN_TEXT__

Page 1

Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 1

XIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2012. augusztus – november

450 FT

INTERJÚK

KARDOS ZSUZSA (RITMUSDEPO) VERES MARCI

PERGÔDOBOK SABIAN CINTÁNYÉROK YAMAHA POWER V POP-ROCK FILLEK


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 2


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 3

« 2012 » 02

Kardos Zsuzsa interjú

T A R T A L O M J E G Y Z É K «

3

4

Ötlettár 7 A vibrafon (3. rész)

9

Latin-Amerikai ritmusok 12 Ismét jelentkezem

14

Lamantin Jazz Fesztivál

15

4

Dobmánia Tábor 16 15

Csak egy buszjegy

20 16

Lejegyzések

20

Veres Marci interjú

22

Sabian cintányérok

24

Celestaphone

26

Magasiskola

26

22

26

Pergôdobok

28

Alapótések (3. rész)

31

Pop-Rock fillek 33 Zenetörténet (4. rész)

35 28

Yamaha Power V38 38

IMPRESSZUM»

Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi, Bordás Jószef, Goóz László • Címlap fotó: RitmusDepo • Grafika: Grafirka Stúdió • e-mail: dobosmagazin@t-online.hu • Telefon: 30/261-8826, 94/331-783 • Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely • ISSN 1586-1007

«


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 4

4 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

Lelkesedésbôl a szakmáért Viccnek indult, de mára a magyar dobos és ütôs szakma oldala lett. A RitmusDepo idén ünnepli fennállásának tízedik évfordulóját, amit új külsôvel és belsôvel koronáztak meg, nemrég pedig Mucsi Gergô személyében új fôszerkesztô is került az oldal élére. A születésnap és a megújulás alkalmából az alapítóval, Kardos Zsuzsával beszélgettünk, aki pontosan egy évtizede lelkesedésbôl és a dobos szakma iránti tiszteletbôl dolgozik azon, hogy a Depo, amit csak elsôszülöttjeként emleget, fennmaradjon. Múltról, jelenrôl, jövôrôl, és hát mi másról, mint dobosokról szólt a beszélgetés. – 10 éve indítottátok a RitmusDepót. Honnan jött az ötlet? – Az oldalt Barabás Dániellel hoztuk létre, az ötlet pedig egy viccnek indult. Ô éppen akkor fejezett be egy újságíró iskolát, én pedig egy weblapos tanfolyamot: azt gondoltuk, hogy kéne valami olyat csinálnunk, amiben mind a ketten szerepet tudunk vállalni. Nekem sok dobos barátom volt, mindig is rajongtam a dobosokért, a dobolásért, ezért Dani poénbôl felvetette, hogy hozzunk létre egy dobos oldalt. Hatalmas nevetés következett, majd elkezdtük összeállítani a tervet, és az este végére gyakorlatilag kész is volt a Depo alapja. – A tervezéskor volt olyan zenei oldal, amit példaképként használtatok? – Ilyen jellegû szakmai oldal itthon nem volt, nemzetközi portálok persze

»

kardos zsuzsa, büki szabolcs, barta levente, mucsy gergô és barabás dániel

már akkor is léteztek, de alapvetôen saját kútfôbôl indultunk ki. Talán a Fidelio számított egyfajta példaképnek, mert Magyarországon gyakorlatilag ez volt az egyetlen hasonló jellegû oldal, ami ugyan profitorientált szemlélettel, de mûködni tudott és tud a mai napig. Az abban az idôben létezô zenei oldalak jelentôs része már megszûnt. – Milyen célokat tûztetek ki az induláskor? – Egyfelôl az volt a terv, hogy folyamatosan híreket közlünk a dobos-ütôs világból nem csak zenészek számára: mindenki, aki a minôségi zenét szereti, az nálunk otthonra lel, csak a híreket mindig olyan szemszögbôl mutatjuk be, amire a dobosok és az ütôsök talán jobban figyelnek. A másik, hogy legyen egy fórum, ahol a szakmát érintô kérdésekre mindenki választ kaphat. Ezen kívül, mivel az ütôhangszerek rengeteg részbôl állnak és sok tartozék cserél gazdát, fontosnak tartottuk egy apró rovat indítását. A Depo technikai részét 10 éve gyakorlatilag egyedül hoztam létre. Kezdetben egy végtelenül fapados, statikus oldal volt, amit csak én tudtam szerkeszteni, semmiféle adatbázis nem állt mögötte. Csak a fórumért és az apróért fizettünk valakinek, hogy megcsinálja, ez az egyszerû oldal mégis sokáig remekül mûködött. – Mennyi idô alatt lett annyi felhasználótok, amibôl már láttátok, hogy érdemes csinálni? – Kezdetben úgy terveztük, hogy kétféle regisztráció típust hozunk létre: az egyik egy ingyenes, ahol öt kérdésre kell válaszolni (ezt Take Five-nak hívtuk), a másik pedig egy fizetôs regisztráció. Mivel 10 évvel ezelôtt szin-

te egyetlen dobosnak sem volt saját weboldala, így akartunk lehetôséget biztosítani, hogy egy portfóliót hozzanak létre a RitmusDepón önéletrajzzal és mp3 számokkal, vagy bármilyen tartalommal, amit fontosnak gondolnak. Az ötleteimmel mindig apám találkozott elôször, és amikor ezt meghallotta, kételkedve csak annyit mondott, hogy majd szóljak, ha meglesz a 10 fizetôs regisztrált felhasználó. Ez aztán lehetséges, hogy nem is lett meg: idôközben rájöttünk, hogy a nagyoktól még 10 évvel ezelôtt sem lehetett pénzt kérni, inkább megtiszteltetés volt, ha a húzónevek egyáltalán érdeklôdnek az oldal iránt. Körülbelül egy évvel az indítás után azért már lehetett látni, hogy beindult a dolog. – Beváltotta az oldal a hozzá fûzött reményeket? Ha a 10 évvel ezelôtti önmagad látná a mostani Depót, mivel lenne elégedett és mi az, amivel nem? – Tavasszal megújult a Depo, sok dolgot átvariáltunk, ami az elégedettségi rátánkat növeli, és sok dolog vár még ránk, ami pár héten vagy hónapon belül meg fog valósulni. Ha ezeket véghezvisszük, elégedettek lehetünk: több mint tízezer regisztrált felhasználónk van, a fórumon gyakorlatilag mindenki, akinek kérdése van, válaszra lel, az apró kiszolgálja az igényeket (itt tervezünk egyébként nagyobb fejlesztéseket, hamarosan sokkal felhasználóbarátabb felülettel fog találkozni az olvasó). Bizonyos fokú csalódottságot talán csak az okozott, hogy a dobos szakmát egyelôre nem sikerült olyan módon bevonni az oldal mûködésébe, hogy ôk maguk is publikáljanak. Reménykedtem benne, hogy megvalósul egy olyan modell, ahol a szakmának mi csak a technikai hátteret biztosítjuk, amit ôk megtöltenek tartalommal. Ez persze részben így is van, de amin még mindenképpen dolgozni szeretnénk, azok a hírek, koncertbeszámolók, tesztek, tehát a tartalmi rész. Az új fôszerkesztô megjelenésével ez is fejlôdni fog. – Mik a fôbb újítások az oldalon?


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 5

« 2012 » 02

– Az új külsô mellett a HangZónával való egyesülés után elindult a Tanulj! rovat, ahol oktató jellegû cikkek, hanganyagok és videók találhatóak, a HangZóna menüpontban pedig adatbázis jelleggel a magyar ütôegyüttesek, hazai gyártók, iskolák, stúdiók vannak fent. Ezenkívül aktuális állásinformációk, kurzus- és versenykiírások is olvashatóak. – Mucsi Gergô a HangZónával való fúziótok után került a Depóhoz, de eredetileg úgy volt, hogy a ProDrummal is egyesültök. Miért nem valósult meg ez a terv? – Korompay Zsolt keresett meg minket a három oldal fúziójának ötletével. Végül csak a HangZónával sikerült megegyeznünk, a ProDrummal túl eltérôek voltak az elképzeléseink. Zsolt egy rendkívül aktív ember, egyrészt kottamán (de ezt az Dobos Magazin olvasók jól tudják), másrészt remek oktatóvideókat csinál. Bár nem sikerült megállapodnunk, egy esetleges közös együttmûködés a jövôben a mai napig sincs kizárva. – 10 éve ingyen csináljátok az oldalt, most pedig fizetést adtok a fôszerkesztônek. Mi ennek a szerepe? – Az ôszinte válasz erre az, hogy ha Gergô nem jött volna, akkor könnyen lehet, hogy a Depo ma nincs. Vagy van, csak nem frissül, de lehet, hogy egy ponton azt mondtam volna: töröljük az internetrôl. Lelkesedésbôl sokáig lehet valamit csinálni, de azért van egy határ. Az én lelkesedésembôl egyedül már nem lehetett folytatni. Azzal a pénzzel, amit most Gergô kap, gyakorlatilag biztosított a Depo fennállása, miközben egy olyan ember került a lap élére, aki a szakmából jött. Gergô nem csak tanít, de aktív ütôhangszeres mûvész is, ezért vehették észre az olvasók, hogy elindult egy új irány, ami a klasszikus ütôhangszeres zenészeket célozza meg. – Lelkesedésbôl ilyen hosszú ideig csinálni, az így is elég szép teljesítmény. – Dani, akivel elkezdtük az oldalt, idôközben ki is esett a csapatból, bár távolról figyeli még a Depo mûködését. A legnagyobb baj talán az volt, hogy az energia mindig csak odáig terjedt, hogy az oldal mûködjön. Én alapvetôen nem szeretnék hirdetôket vagy pénzt szerezni, még ha idôm lenne is

I N T E R J Ú «

rá, kedvem akkor sincs. Idáig minden kedv kérdése volt: ha nekem van kedvem hozzá, akkor mûködik a Depo, ha nincs, akkor nem mûködik, ez nyilván nem jó így. Gergô érkezése óta egyrészt nekem is sokkal több kedvem van dolgozni az oldalon, neki pedig tulajdonképpen kötelessége is. Mindig is az volt a vágyam, hogy meg tudjuk fizetni azokat az embereket, akikkel együtt dolgozunk. – Úgy hangzik, mintha ez egy misszió is lenne: Magyarországon kevés ember van, aki pénzt kap azért, hogy a zenérôl ír. – Ez így van, mindig szerettem volna valamilyen közhasznú dolgot csinálni. A szakmában ez az. Az oldalon belül ez a szemlélet nem csak rám jellemzô, hanem Levire (Barta Levente) és Samyre (Büki Szabolcsra) is, akik a fórum moderátorai. Levi pedig ma már a „fôtanácsadói” szerepet is betölti. Együtt ötletelünk, sok mindenben segít. – Amióta elindítottátok ezt az oldalt, az online környezet is jelentôsen megváltozott. – Erre adnak választ az újítások, különösen az apróban lehet majd látni, amit úgy változtatunk, hogy minél eredményesebben lehessen kommunikálni az eladóval. Itt sok olyan technikai lehetôség van, ami pár évvel ezelôtt még nem volt elérhetô. Természetesen a facebookon is fent vagyunk már, de nekünk az is mindig fontos volt, hogy ne csak az online térben legyünk jelen. – És hol van a RitmusDepo, amikor kilép az online térbôl?

»

így nézett ki az oldal 2012 tavaszáig

»

a ritmusdepo elsô megjelenése

– Mindig jó tapasztalataink voltak a rendezvényekkel. A Szigeten például 2-3 éven keresztül a Pesti Est színpadán szerveztünk programokat. Adtunk ki CD-t, amihez egészen elképesztô módon a zenészektôl ingyen kaptuk a számokat. Persze minden dobos rendezvényen is ott vagyunk: Cegléden, Gyôrben, a Dobos Farsangon, ami azért is jó, mert a szakma krémjével lehet találkozni. Ezen kívül az A38-on szerveztünk fórumtalálkozókat, ahová a fórumozók elhozhatták egy-egy kedvenc hangszerüket és amirôl egész odáig a fórumon beszéltek, ott élôben meg is szólaltathatták. Volt, aki egy komplett dobfelszerelést hozott, volt, aki csak egy

5


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 6

6 »INTERJÚ pedált, és elmondta, hogy „na tudjátok ez az, amirôl írtam, hogy...” Nagyon jó hangulatú találkozó volt, mindenkin volt névtábla, arcról kevesen ismerték egymást. – Mennyire épült közösség az oldal köré? – Volt egy fix fórumozó mag, akik talán barátok is lettek, és vannak olyanok, akikrôl tudom, hogy nem fórumoznak, az apróba sem írnak, de naponta látogatják. Sok mindeki mondta, hogy bent van RitmusDepo a kedvencek között, és minden nap ránéznek, pedig én már azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán ismerik az oldalt. Lehet hogy a RitmusDepót nem veszi körül egy hatalmas közösség, de azt tudom, hogy annyit adott a szakmának a Depo, hogy ha bárkihez személy szerint fordulok, az szívesen segít bármiben. – Több dobos rendezvényen vagytok jelen. Melyik a kedvencetek? – A Gyôri Ütôs Fesztivált nagyon szeretjük, minden évben az egész csapat részt vesz ezen, mindenki, akinek a RitmusDepóhoz köze van. Sokat beszélgetünk, dolgozunk is és remek koncerteken veszünk részt. Igazi csapatépítô hétvége, kiváló programmal. – Kit gondolsz a szakma krémjének? – A sort nem lehet nem Borlai Gergôvel kezdeni, vagy Szendôfi Péterrel, Kaszás Péterrel, és Dörnyei Gáborral: számomra és talán a Depo számára is ôk négyen az a mag, akik meghatározóak. Bár már akkor is nagyok voltak, amikor a Depo létrejött, mégis úgy érzem, hogy együtt növekedtünk velük. Mindegyikôjük máshogy, de mindannyian nagyon fontos dolgokat tesznek: Gergô a végtelen dinamikájával, Kaszás Peti a vidámságával és pozitív lendületével, Szendôfi Péter a szorgalmával, Dörnyei Gabi pedig a nagyon nagy alázatával és tiszteletével. Persze ott van Martonosi Gyuri bácsi (Martonosi György) a tanárok és szervezôk között, ô is kiemelkedô dolgokat tesz a szakmáért, csakúgy, mint Kármán Sándor, aki a ceglédi Jazzdobtörténeti Múzeum „apukája” és a Nemzetközi Dobos- és Ütôs Gálát szervezi. De persze hosszú lenne a lista, ha az

D O B O S M A G A Z I N

»

»

az új oldal

ritmusdepo válogatás cd

összes feltörekvô fiatalt és a nagy öregeket is sorra vennénk, és akkor még ott vannak az ütôsök is… – Mi a terv a jövôre nézve? Hol fog tartani az oldal 10 év múlva? – Nem vagyok benne biztos, hogy 10 év múlva lesz még egyáltalán Internet. Jó lenne évente egy kifejezetten szakmai jellegû konferenciát szervezni elôadásokkal gyártóktól vagy kereskedôktôl, hogy egy kicsit nagyobb rálátása legyen a szakmának arra a környezetre, amelyben mûködik. Az is cél, hogy mindenki, aki dobol, vagy ütôhangszeren játszik, ismerje és látogassa az oldalt, amit valószínûleg még több hírrel és még több szakmai anyaggal lehet elérni. Cél még, hogy a fórumban feltett kérdésekre a lehetô legszakmaibb, legrelevánsabb válaszok érkezzenek, és hogy az apró egyre hasznosabb legyen. Nekem volt olyan álmom is, hogy terjesszük ki az oldalt a gitárosokra, fúvósokra és

hódítsuk meg az egész hangszerparkot. Ha pedig ez megvan, fordítsuk le az egészet angolra. – Akkor nem fogtok pihenni a következô években sem. Ehhez nyilván több emberre lenne szükségetek. – Ha pár lelkes ember összejönne innen-onnan, akkor az egésznek nem lenne túl nagy akadálya, ugyanis a RitmusDepo koncepciója egy az egyben átültethetô bármilyen hangszerre. Más hangszerekre egyébként sincs hasonló típusú oldal – rövid ideig volt egy GitárDepo, de csírájában elhalt. Úgyhogy ha valaki hallja, adja tovább: szívesen átadjuk a tapasztalatokat. 10 év sok idô, lehet, hogy egyszer ez is megvalósul. Ha nyernék a lottón, meg is csinálnám, létrehoznék egy szerkesztôséget sok szakmai újságíróval és csak ontanánk a híreket, cikkeket, kritikákat. – Hogyan ünneplitek a szülinapot? – Szeptemberre egy szülinapi koncertet tervezünk. Az oldalon hamarosan lesz is infó róla. Reméljük, mindenki ott lesz a szakmából, legyen szó zenészrôl, kereskedôrôl, gyártóról, vagy csak épp a minôségi zenét szeretô emberekrôl. A RitmusDepo története Kardos Zsuzsa visszaemlékezésében az alábbi linken érhetô el: http://ritmusdepo.hu/felutes/ ritmusdepo/201204032230/m iertek Buzás Andrea


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 7

« 2012 » 02

Ö T L E T T Á R «

Double-stroke kéz-láb kombinációk Ezúttal egy érdekes lehetôségeket magában rejtô technika kerül terítékre, a lineáris kéz-láb kombinációk egy kevéssé ismert, de jól felhasználható változata. A lineáris kéz-láb kombinációk rockzenei környezetben általánosan használt, közismert verziója az, amikor a folyamatos, váltott kezes tizenhatod-sorozat egyes hangjait – legtöbbször egy vagy két ütést – a nagydobra helyezzük át. Ennek a technikának egy népszerû figurája pl. az I. kottapélda 4. sorában látható elosztás, ekkor azonban a két kézütés váltott, J-B. Lehet azonban a kiindulópontunk a dupla ütéses sorozat – double stroke roll – is. Ebben az esetben a technika lényege természetesen az, hogy a jobb vagy bal kéz dupla ütéseit váltjuk ki nagydobbal, tehát a nagydobon is mindig két ütést játszunk, nagyjából a kézjátékhoz hasonló technikával. (Egy mozdulat, két ütés.) Jelen kottapéldáinkban, elsô körben annak a lehetôségeivel foglalkozunk, amikor a dupla ütéses sorozatban elôször csak a bal kéz dupla ütései helyére kerül valahol nagydob játék, késôbb persze bonyolódhat a helyzet. A gyakorlás elején jól jön egy kis technikai ráhangolódás, erre szolgál az I. kottapélda, ahol elôször nagydob-pergô relációban ismerkedünk a technikával. Az I. kottapélda taktusait elôször gyakoroljuk egy-egy, csak kézzel játszott dupla ütéses taktussal felváltva, ezután játsszuk az adott taktust magában körbe-körbe, végül kössük össze az 1-2, 1-3, 2-3, 2-4, és 1-4-es taktusokat! (Természetesen ezeket a kombinációkat játszhatnánk úgy is, hogy a kéz ütései váltottak lennének, a nagydobpergô közti szétosztások megszólalásában nem éreznénk lényegi különbséget.) A lényeg tehát pontosan ezután következik, a dupla ütéses kézrenddel ugyanis a szerelésen teljesen más, jól hangzó, pörgôs elosztásokat valósíthatunk meg, erre szol-

gál ötletekkel a II. kottapélda. Itt az I. kottapélda taktusait használjuk fel életszerûen, úgy, hogy a kézjátékot már szétosztjuk a pergô és a tamok között. Ezek a megoldások stilisztikailag inkább már a funkban és a hozzá hasonló zenékben képzelhetôek el, ennek illusztrálására a szólisztikus taktusok (fillek) elôtt találunk néhány szintén gyakorlásra érdemes, érdekes hangzású funk kíséretet, melyekben helyenként szin-

tén felhasználjuk a dupla ütéses technikát. (Megfigyelhetjük, hogy az ilyen jellegû funk vagy fúziós kíséretek nagydob-pergô játéka már elszakad az „egy-három, kettô-négy” alaphelyzettôl, hasonlóan a bop stílusok kíséretjátékához.) A kíséreteket és filleket elôször természetesen külön-külön gyakoroljuk, azután kössük össze ôket a szokott módon! Jó gyakorlást, jó szórakozást kívánok Kassai László

Zeneközpontú dobtanítás az alapoktól a felsôfokig a legkorszerûbb módszerekkel, nagy tapasztalattal, gyors eredménnyel. A stúdió vezetôje Kassai László, az Ötlettár rovat szerzôje. Haladóknak igény szerint speciális kurzuslehetôségek.

Telefon: 30/495-7470

7


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 8

8 »ÖTLETTÁR

D O B O S M A G A Z I N


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 9

« 2012 » 02

A vibrafon

T A N U L M Á N Y «

3. rész Játéktechnika, speciális technikák

A cikksorozat utolsó részeként ez alkalommal a vibrafonjátékról, és a hangszer modern, de már nem is olyan újszerû hangeffektjeirôl lesz szó. Hatalmas téma lévén, természetesen továbbra is dióhéjban... Verôfogás Az 1900-as évek után a használt verôk számát tekintve az ütôs dallamhangszeresek általában két nagy csoportra voltak oszthatók: azokra, akik két verôvel és azokra, akik négy verôvel játszottak. Ez a felosztás természetesen nem szigorú, sok játékos váltogatta a kettô, három, vagy négy verôt, attól függôen milyen zenei szituációban játszott. A legnagyobb különbség a két csoport tagjainak számában volt, mivel a négyverôzés csak késôbb vált általánosan jellemzôvé. A kétverôs stílusban egy, maximum kettô dallamvonalat játszik a játékos. Ennek kétféle verôfogása van, ezek a „palms-down” fogás, és a „timpani” fogás (elôbbi csuklómozgásból nyeri az energiát, utóbbi az ujjakból). Legtöbbször két verôt használtak a legnagyobbak közül Lionel Hampton, Red Norvo, Milt Jackson, Bobby Hutcherson és Terry Gibbs is. A négyverôs stílusban az akkordikus ill. a zongoraszerû játékmód érvényesül, mely utóbbit a jazzben Gary Burton fejlesztette nagyon magas fokra. Különbözô verôfogás típusok alakultak ki, amelyeket mindenki saját ízlése szerint sajátíthat el, valamint azt a fogást használja, amelyet kényelmesebbnek érez. Természetesen mindegyiknek megvan az elônye és a hátránya is, de ez szintén az elôadó döntése, hogy a verôfogás egy-egy jó tulajdonságáért milyen felmerülô hátrányok felett hajlandó szemet hunyni. Kialakulásuk sorrendjében a következôk: klasszikus fogás (kb. 1900-as évek), Musser fogás (1920-as évek, – Clair Omar Musser), Burton fogás

»

lionel hampton és gary burton

(1960-as évek, – Gary Burton) valamint a Stevens fogás (1971, Leigh Howard Stevens). Ezenkívül számos egyéb változat, egyéni típus is kialakult. A mai vibrafonosok többsége négy verôt használ a játékához, még akkor is, ha csak kettôvel kell huzamosabb ideig játszania. Számomra erre a Burton-féle fogás a legalkalmasabb, mert a verôk elhelyezkedése miatt könnyen redukálható a mozgás csupán két verôre (bal kézben a belsô, jobb kézben a külsô verôre). Ennek a fogásnak sajátja, hogy könnyen lehet nagy hangerôt produkálni, mégis laza fogással, kis erôfeszítéssel. Nagy népszerûségének is ez lehet az oka többek közt. A hangképzésrôl A helyes hangképzés elsajátításának egyik kritikus pontja: a helyes ütési felület. A felfüggesztési pontokon való játék a minimum alaprezgésszámot és a maximum harmonikus felhangokat adja. A hanglap közepét ütve a maximum alaprezgésszámot és a minimum harmonikus felhangokat kapjuk. A legszebb hangot a lap közepén kapjuk, hangszíne viszont függ az ütô fajtájától, keménységétôl, és az ütés erôsségétôl is. A mélyebb regiszterekben viszont célszerû a lapok közepétôl 1-2 centiméterrel a szél felé ütni, mert ott kevésbé csattan a hanglap, és kiegyensúlyozottabb, „stabilabb” hangot kapunk.

A pedálhasználat A leggyakoribb probléma a kezdô vibrafonosoknál, hogy a pedált teljesen lenyomják, és ez sokszor hallatszik is, mivel a pedál gyakran koppan a padlón. Ennek kikerülésére két módszert ajánlok. Kezdetben célszerû a pedál aljára erôsíteni egy puha anyagot, majd olyan magasra állítjuk a pedált, amennyire éppen szükséges. A késôbbiekben viszont törekedjünk arra, hogy a pedál magassága úgy legyen beállítva, hogy az a zengéshez megfelelô lenyomás után se érintkezzen a padlóval. A pedálozás lehet teljes, ill. fél-pedál, flutter- vagy utópedálozás is. A fél-pedál lényege az, hogy a játékos éppen csak annyira nyomja le a pedált, hogy a hanglap minimális rezgése érvényesüljön, de mégse zúgjon össze a többi lappal. Egy másik hasonló technika, amikor az elôadó apró, nagyon gyors pedálozással szakítja meg a rezgéseket, ezt flutter pedálozásnak hívjuk. Nagyon gyors futamok játszásakor nélkülözhetetlen, amikor nincs idô verôtompításra. Az utó-pedálozás során a lapok leütése után nyomjuk le a pedált (nem egyidejûleg), így elkerülve pl. egy akkordmenet hangjai közt keletkezhetô lukakat. A pedálozáskor ügyelni kell arra, hogy ne a ritmushoz vagy ütemekhez viszonyítva pedálozzunk. Meg kell vizsgálnunk a hangok egymáshoz való viszonyát, a zenei folyamatokat, a szükséges frazeálást. Az elôadónak, ha a szerzô nem jelzi, mindenképpen a fülére kell hagyatkoznia, hogy mi zúghat össze, és mit kell elválasztania. A cél az, hogy egy idô után a pedálozás automatikussá váljon. A pedálozás jele hasonló a zongorapedál jelöléséhez, lehet egy egyenes vagy szaggatott vonal, de gyakran jelölik Ped. szócskával is. Nem minden kotta jelzi, csak akkor van kiírva, ha a szerzô a saját elképzelését szeretné érvényesíteni. Sajnos még mindig nincsenek rögzítve a különbözô jelzések, kiadótól,

9


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 10

10 » T A N U L M Á N Y

D O B O S M A G A Z I N

szerzôtôl függôen változnak. Ez nagyban megnehezíti a jelek értelmezését. Ez is alátámasztja azt, hogy a hangszer fiatal kora miatt nincsenek rögzült hagyományok, a szerzôk egymásra hagyatkoznak, vagy önálló jeleket, jelentéseket találnak ki. A verôtompítás A verôtompítás megjelenésével a vibrafon artikulációs lehetôségei megsokszorozódtak. Használatával az elôadó képes rá, hogy egyes hangok rezgéseit megállítsa a verô fejével, míg más lapokat tovább hagyjon rezegni. A pedálozás önállóan már nem elegendô ehhez. Eredménye a tiszta, érthetô dallamvezetés, és legato hatás. Jele egy X a tompítani kívánt hang után. A kottában ezt sem mindig jelzik, sokszor a játékos dönti el, hogy hol szükséges használni. Ez a technika sok gyakorlást, és hangképzési igényességet követel a játékostól. Egyik nehézsége abban rejlik, hogy a verô fejével úgy kell megállítani a hanglap rezgését, hogy amikor hozzáér a verô, a lap ettôl ne szólaljon meg. A tompító verôt nagyon óvatosan, vagy nagyon közelrôl kell a tompítandó laphoz érinteni, és csak utána szabad rányomni a verô fejét. Keményebb verô használatakor a tompító verôt úgy érintsük a laphoz, hogy elôször a fej teteje érjen hozzá, ahol a fonal kötése sûrûbb, itt puhább a verô. Ezután a lenyomással egyidejûleg fordítsuk vissza normál helyzetbe az ütôt. A verôtompításnak szintén több típusa és alkalmazási területe van, amelyet most nem részleteznék. Üveghang A vibrafon hanglapja nem csupán az alaphangot, hanem a felhangját is produkálni tudja. Az elsô felhang, vagy üveghang az alaphangtól két oktávval feljebb hallható. Ezzel a technikával a játékos képes akár a hangszer normál hangterjedelmén túli hangot is képezni. Fontos megjegyezni, hogy az a hang, ami a vibrafonon egyébként is megtalálható, üveghangként nem hangzik úgy, mint a szokásos ütésnél. Képzésekor finoman rá kell tenni a verô fejét, vagy az ujjunkat a hanglap közepére, és a felfüggesztési ponton kell ütni.

»

mike manieri

„Pitch bending” Az 1960-as évektôl kezdve jelent meg a különleges elôadói technikák között a „pitch bending” azaz a hanghajlítás. Annak ellenére, hogy a vibrafon elôre meghatározott hangmagasságokkal rendelkezik (nem úgy, mint például a vonós hangszerek), ezzel a módszerrel a játékos képes rá, hogy „lecsússzon” az egyes hangokról. Alkalmazásával közel egy fél hangot lehet az eredeti hangról ereszkedni. Ezt a játékmódot Emil Richards hozta létre, Harry Partch zeneszerzôvel való együttmûködésük eredményeként az 1960-as évek elején. Nyomtatásban elsôként George Crumb egy 1965-ben íródott kompozíciójában jelenik meg (Madrigals Book I.). Gary Burton jazzvibrafonost is gyakran említik e technika kapcsán: improvizációiban gyakran használ hajlításokat. Steve Rehbein írja cikkében, hogy „Burton a gitárosok hangcsúszás-technikáját alkalmazva új dimenziókat nyitott az improvizációban”.1 Használatához az elôadónak kemény gumi- vagy kemény nylonfejû verôkre van szüksége. Ezt a verôt a felfüggesztési pontra tesszük, és egy másik verôvel ütjük a lap közepét. Az ütés pillanatában a verôt erôteljesen lenyomva a lap közepe felé csúsztatjuk. Fontos, hogy a hajlításra a hanglapok a gyártótól és a különbözô fizikai/környezeti tulajdonságoktól függôen reagálnak; hanglaponként különbözô technikát kell alkalmazni, hogy megfelelôen szólaljon meg az effektus.

Vonóhasználat Ha az elôadó vonót húz a lapok szélén, akkor olyan hangot tud megszólaltatni a hangszeren, amelynek hossza és intenzitása lényegesen nagyobb, mint ha verôvel játszana rajtuk. Az ütôhangszerek sajátossága, hogy megütésük után a játékos már nem tudja számottevôen befolyásolni a létrehozott hangot. Csupán néhány kivétel van, ilyen például vibrafonon a motor sebességének változtatásával, ill. hanghajlítással módosított hang. Viszont a vonó használatával az elôadó képes rá, hogy a hangot az indítástól a teljes elhalásig nyomon kövesse és befolyásolja. Vonóhúzással szinte bármely egyéb technika kombinálható, melyekkel újabb hangzásokat lehet létrehozni. Dead stroke A dead stroke (halott ütés) képzése során a verôt az ütéskor rányomjuk a lapra, nem emeljük fel a hanglapról, lefogva így minden további rezgést. Jele általában egy plusz (+) jel a hang felett. Ezek a hangok a pedálhasználattól függetlenül rövid, száraz hangok lesznek. Hangszínét egyedül a verô keménysége és az ütés erôssége befolyásolja. Mandolin tremoló Ezt a speciális egykezes tremolót a marimba játéktechnikából vette át a vibrafonos társadalom. Használata során a verôk síkja 90°-kal elfordul, és alul-felül üti meg a hanglapot. A mandolin elnevezést arról kapta, hogy a kézmozgás hasonlít a mandolinon használt tremoló mozdulataihoz. Glissando A glissando során a játékos egy kézzel szólaltat meg kettônél több hangot egy sepregetô mozdulat segítségével. Ezzel és a pedálozással egy összemosódott akkord születik. Egyéb anyagok, mint ütôk A verô fonott fején kívül egyéb „eszközöket” és anyagokat is használhatunk. Gyakorlatilag ennek csak a fantáziánk szab határt. Több kottában elôfordul, hogy a hanglapokat a verô nyelével vagy végével kell ütni,

1 Steven Rehbein, “Evolution of Improvisation on the Vibraphone: Red Norvo, Milt Jackson and Gary Burton,” Percussive Notes Vol. 37, No. 4, Augusztus, 1999


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 11

« 2012 » 02

T A N U L M Á N Y «

ítélt tárgyakat is képes verôknek használni. Összegzés A sorozat során az ôsi hangszerelôdöktôl elindulva kortárs hangeffektekig jutottunk. Bízom benne, hogy a három cikket áttekintve sikerült átfogó képet adnom az ütôhangszerek egyik gyöngyszemérôl, a vibrafonról. Zárásként most egy komoly tanulságot illene megfogalmazni, de csak annyit mondhatok: legyünk nagyon kreatívak és mindenre nyitottak, mert a vibrafon nem fejlôdhetett volna ilyen ütemben és mértékben alkotó szellemû zenészek nélkül. És ennek a történetnek ezzel még nincs vége, a folytatás ránk, zenészekre van bízva! Mucsi Gergô

»

ed saindon

de találkozhatunk fém triangulumütôvel, dobseprûvel, vagy akár az ujjakkal, körömmel ütött hangok lejegyzésével is.

Evelyn Glennie újító szellemû elôadásaiban gyakran láthattuk, hogy akár gyerekjátékokat vagy bármilyen, mások által már kidobásra

Képek forrásai: 1.: Rick Mattingly: Gary Burton: The Innovators of the vibraphone, Percussive Notes, 1999 2.: nycrecords.com 3.: www.edsaindon.com

11


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 12

12 » L A T I N - A M E R I K A I R I T M U S O K

D O B O S M A G A Z I N

Mozambique 2. rész Az alkalommal a New York-i Drummers Collective egykori tanára, az 1994-ben elhunyt Frank Malabe által kifejlesztett variációra épülô mozambique ritmussal fogunk foglalkozni. A ritmus kolompszólama a világszerte elterjedt „New York mozambique” hangjaival egyezik meg, a pergôdobon és a tom-tomokon pedig a ritmus korábban kialakult kubai változatának kongadobszólamának, illetve a New York-i változat timbalesszólamának hangjai szólalnak meg. Az elsô tizenkét kottapéldában a kézzel játszott hangok megegyeznek, csak a lábdob szólama változik. Az elsô teendônk az, hogy a kolompon játszott hangokat képesek legyünk több tempóban, több dinamikával eljátszani. Figyeljünk oda arra, hogy melyik hangokat játsszuk a kolomp száján, és melyeket a kolomp tetején, mert ha az összes hangot egyformán, egy hangerôn szólaltatjuk meg, akkor morzézunk, nem pedig mozambique-t játszunk! Ezután adjuk hozzá a ritmushoz a kézzel játszott hangokat! Az elsô ütemben mindössze egy hangot kell megszólaltatnunk a pergôdobon az utolsó, kolompon játszott hanggal egyidôben, a második ütemben pedig a szünet után a JJBJJBJ kézrend szólal meg. A pergôdobot megszólaltathatjuk fektetett verôvel is, így a ritmus eredményesebben alkalmazható visszafogottabb dinamikát igénylô zenei helyzetekben, míg a kottapéldákban látható változatok inkább a hangosabb játékot igénylô zeneszámokba illeszkednek jobban. Könnyen elôállíthatunk számos további változatot úgy, hogy a bal kezünk hangjait különbözôképpen osztjuk szét a dobfelszerelés dobjain (Pl. pergô, 1. tom, 2. tom helyett 1. tom, pergô, 2. tom, stb.). Nincs szabály, kísérletezzünk bátran! Ha a kolompot nem a lábdobra erôsítettük, hanem a dobszerelés jobb oldalán található, akkor a legnagyobb tom-tomot is

könnyen megszólaltathatjuk. A jobb kezünkkel nem csak a kolompot üthetjük, hanem játszhatunk a kísérôcintányér kupoláján, vagy a tányér palástján, sôt megtehetjük azt is, hogy a kolomp szája helyett a kísérôtányér kupoláját, a kolomp teteje helyett pedig a tányér palástját ütjük. A lábdobon játszott hangok a mozambique ritmus bombodobon megszólaltatott hangjaira, valamint a hetvenes években rendkívül népszerû Steve Gadd által játszott változat lábdobszólamára épülnek (1-12. kottapélda). A 13. kottapélda a Frank Malabe által kifejlesztett mozambique-t mutatja be. A jobb kezünkkel üssük a kísérôcintányér kupoláját! A 14. és a 15. példa két további, összetettebb hangzású, kissé nehezebben elsajátítható változatot mutat be. Próbáljuk ki azt is, hogy kombináljuk ezeket a változatokat a 13. variációval (13.+14.,

14.+15.), vagy egymással is (pl. 14.+15.)! Az utolsó három kottapéldában három olyan ritmust tanulmányozhatunk, amelyben a bal lábunkkal is játszunk hangokat. Ezek a változatok igencsak próbára tehetik a kéz-láb koordinációs képességünket, ne siessünk sehova, gyakoroljunk lassan! Elôbb-utóbb nem fog gondot okozni az, hogy képesek legyünk eljátszani ezeket a ritmusokat is. Ezután próbáljuk meg eljátszani az oldalon található összes ritmust a háromféle lábcintányér-szólammal! Egyáltalán nem kis feladat, sok idôt igényel, teljesen rendjén van az, ha egy nap csak egy ritmust vagyunk képesek megtanulni! A következô alkalommal a napjainkban játszott leggyakoribb afrokubai ritmussal, a songóval fogunk foglakozni, addig is: jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

egyénre szabott doboktatás kezdôknek és haladóknak INFÓ:

Hollósi László

Mobil: 06 30/261-8826 e-mail: dobosmagazin@t-online.hu


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 13

« 2012 » 02

L A T I N - A M E R I K A I

MOZAMBIQUE

R I T M U S O K «

13


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 14

14 » K E D V E S T E S Ó K !

D O B O S M A G A Z I N

Ismét jelentkezem Kedves Tesók! Ez volt a megszólításotok, amikor még a komoly („szomorú”) zene táborából indítottam néhány éve dobos, ill. ütôs gondolataimat néhány cikk erejéig. Most új helyzetbôl indulok, mert a legutóbbi 15 évemet teljesen a „szerkó”-nak szenteltem. A dolog úgy kezdôdött, hogy jó emlékezetû édesapám katonai fogságából hazatérve a II. világháború után felelevenítette némafilm – és kuplé-zongorista múltját, ismét keményen gyakorolt, és letette az akkori legmagasabb fokozatú „A” vizsgát az OSZK-nál. Tekintve, hogy ilyen magasan képzett zongoristából igen kevés maradt a háború után, igen kapós lett (Ritmus zenekar, Mofém szalonzenekar, Aranyökör szalonzenekar, Móvári Gazdász Tánckar stb.) Gyakorlásai és a különbözô stílusú darabok, jazz-számok még most is visszacsengenek bennem, így nem csoda, hogy én is zongoristának indultam, de 12 év után rá kellett jönnöm, hogy jó szándékú amatôrnél jobb nem lehetek, aminek talán a lustaságom volt a fô oka. Annyit mégis elértem, hogy nagyon sok arrangement-t kottáztam le emlékezetbôl, vagy a késôbb megjelent magnókról. A szwingkorszak különbözô állomásai és fôleg Art Tatum zongora inga-basszusai (piano roll) és a korai ragtime valamint blueslüktetések sirattak a temetéseken Harlemben, s a füstös zenei összejöveteleken a pincekocsmákban. Jellegzetes korszakot, stílust meghatározó volt apám megérzése: Art Tatum imádata. Még Oscar Peterson is iránymutató mesterének tartotta Tatumöt, akinek teljes repertoárját ôrzöm nemrég megjelent rekonstruált CD-sorozaton. Tolcsvai Laci Magyar Miséjének németországi turnéján még timpaniztam, de félszemmel mindig bámultam Csurgay D. játékát, azt az ütemes biztonságot, ahogy tartotta a tempót, ahogy ráhagyatkozhattunk.

(Igaz, megjegyezte, hogy ô meg timpanizni szeretne.) Már akkor elhatározódott bennem, hogy a szerkózást komolyabb alapokra fogom, mint amit az addigi színházi gyakorlat megkövetelt. (1967–1979 között: Gyôr, Kisfaludy Színház) Nagyon is megértettem néhai növendékeimet, Gyurics Tamást és Nemes Tibit, akik egész életük zászlajára alaphivatásként tûzték a vidámabb mûfaj mûvelését a szerkóval. (Büszkeséggel tölt el, hogy Tibi többkötetes szerkó-iskolát is megjelentetett nemrégiben!) A Gyôri Ütôegyüttesben nagyon ritkán használtunk dobszerelést, s ha kellett, Falusi Jancsi oldotta meg remekül a szerkó föladatait. (Késôbb Németországban játszott jelentôs big bandekben: „A Gyôri Ütôegyüttes Története” 1974–1994). Visszakanyarodva az élet kínálta kihívásokhoz, 1995-ben Cyrill atya, az akkori bencés igazgató meghívott Pannonhalmára, a diákjaink által jó humorral csak „szent kupac”-nak hívott bencés gimnáziumba tanítani. Rövid úton kiderült, hogy az általános kezdet után szerkóra kell fognom a lurkókat, mert big band alakul rövidesen, s oda a jobb szerkóst várják. Így régi, színházi rutinomat kiegészítvén hamarabb kényszerültem régi vágyamat gyakorolni, mint eredetileg gondoltam. Az is kiderült hamar, hogy a magas színvonalú gimnáziumban (mely országunk legjobb 5 iskolája között van) és bentlakásos kollégiumában jóformán csak hétvégeken marad idô a kiadósabb gyakorlásra, s a hangszigetelési gondok miatt inkább néma szerkón gyakorolhatunk. Az elmúlt 16 évben szedtem össze a feltétlenül szükséges megtanulandók kottáját, és alakítottam ki az elégséges, vagyis legszükségesebb alapok megtanulásának, gyakorlásának rendszerét, hogy a 14-16 darabból álló repertoár-mûsort, vagy különbözô jazz-misék követelményeit biztonsággal játszani lehessen. A fakultáció nem kötelezi a tanulót záros idôn belüli teljesít-

ményre, így lehetôség nyílik bizonyos nehezebb daraboknál, vagy tananyagrésznél többet idôzni, ill. kigyakorolni. Ugyanakkor a rátermettebb tanulókkal gyorsabban haladhattunk. Lassan kialakultak kisebb együttesek is, akik lelkesen próbálgatják combo-szárnyaikat titkos trióikkal, kvartettjeikkel. 2009-ben ismét összefutottam Cyrill atyával, aki furcsállta, hogy cédulákról tanítok, azaz számítógéppel készült kottalapokról. „Miért nem adjuk ki? Van kiadónk, beszéld meg Arnold testvérrel! Rövidesen látni akarom a teljes anyagot!” Mondanom sem kell, hogy kaptam az ajánlaton, és 2010 tavaszán megjelent a Pannonhalmi Bencés Kiadónál „Dobiskola Kezdôk Számára” – drum-set alapok alcímmel iskolám. Ebben összegeztem 15 éves fakultációs, kifejezetten ebben az iskolában szerzett, valamint általános 40 éves ütôtanítási tapasztalataimat. A legközelebbi számban errôl az iskoláról írok bôvebben. Még megemlítem, hogy néprajzot végzett feleségem mellett már az 1970-as évektôl kezdôdôen népzenegyûjtéssel is foglalkoztam. 1990ben elhagytam a cigarettát, és többféle betegség után lakto-vegetariánus lettem. Így kerültem kapcsolatba az indiai nagykövetséggel, ahol elôadást tartottam „Pentatónia keleten és nyugaton” címmel. Ennek, és ételrecept cseréinknek köszönhetôen (Indiában kb. 800 milló vegás él) nemsokára olyan zenei felvételek birtokába kerültem, amelyekben legnagyobb csodálkozásomra magyar népzenei elemekre bukkantam. Dr. Vikár László és Olsvai Imre népzenekutatók biztatására 2000-ben 51 napot, 2005-ben 28 napot töltöttem Indiában népzenekutatással, amirôl cikkeket írtam a „Kagylókürt” címû folyóiratban (alapítva 1985-ben). Ugyanitt 2000 óta a „Kis Keleti Hangszerlexikon” címû rovatot vezetem, ahol 28 keleti hangszerrôl ill. hangszercsoportról írtam eddig. Váray László


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 15

« 2012 » 02

B E S Z Á M O L Ó «

Lamantin Jazz Fesztivál és Improvizációs Tábor 2012. június 24–30. Dr. Tímár Péter és Márkus Tibor szervezésében létrejött a 14. jazz fesztivál és improvizációs tábor. Tanúi lehettünk, amint az egy estét betöltô néhány koncertbôl egyhetes, táborral és kitûnô programokkal kiegészült, igazi országos hírû jazz eseménnyé nôtte ki magát a rendezvény.

»

»

gyárfás istván és grencsó istván

Több mint 120 résztvevô vett részt az improvizációs táborban fúvós, ütôs, billentyûs, pengetôs hangszereken, valamint énekesek. Délelôttönként hangszeres órák, jazzelméleti és jazztörténeti fakultáció, valamint a részvevô külföldi mûvészek által tartott workshopok voltak. Délután zenekari gyakorlatok történtek, amelyeket a tanári kar tagjai segítettek. Mintegy 20 zenekari formáció alakult a diákokból. Esténként a tábor saját klubjában hajnalig tartó jam sessionökön ismerkedtek egymással a résztvevôk. Big band is alakult Friedrich Károly vezetésével. A fesztivál programjaiban fellépett a Fool Moon vokálegyüttes, Snétber-

balázs elemér

ger Ferenc, a GrooveGuard – Wine 234 (USA-Fr), Muddy Shoes, Hans Theessink (Hollandia), a Sugar Blue Band (USA), a Szakcsi Gipsy Jazz, a Kéknyúl Hammond Band, a The Colors (Lengyelország), a Jazz Voices, a Gyárfás István Jam, a Tóth Viktor Quintet és a Szabados – Regôs Emlékzenekar Nesztor Iván és Grencsó István vezetésével, a KAMP formáció, amely a jazztanszak hallgatóiból alakult, s radikális free zenét játszott, valamint a Meleg Tamás Quintet. A tábor zárónapján a diákok zenekarai mutatkoztak be, közel négy órás koncerten.

TANÁRI KAR: Márkus Tibor:

»

spányi emil

Nesztor Iván

a tábor mûvészeti vezetôje, zongora, hallásfejlesztés, jazztörténet Spányi Emil: zongora, jazzelmélet Friedrich Károly: harsona, trombita, big-band Tóth Viktor: szaxofon, klarinét, fuvola Elek István: szaxofon Lakatos Ágnes: ének Winand Gábor: ének Gyárfás István: gitár Mohai Tamás: gitár Csuhaj Barna Tibor: basszusgitár, nagybôgô Nesztor Iván: dob, ütôhangszerek Jeszenszky György: dob, ütôhangszerek Minden tanár zenekari gyakorlatot is vezetett. A koncerteket a Duna Televízió rögzítette HD minôségben.

15


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 16

16 » B E S Z Á M O L Ó

D O B O S M A G A Z I N

A tábor hiteles története

– egy növendék szemével

Elôszó (Bordás József) Nehéz egy év szervezômunka után leírni, hogy hogyan jutottunk el a III. DobMánia Tábor záró koncertjéig, ezért meg sem próbáltam. Helyesebbnek tartottam, ha egy táborlakót kérek meg arra, hogy írja meg, hogyan éltünk mi dobosok egy hétig Vácott. Engedjétek meg, hogy egy pár mondatban kötelezettségeimnek eleget tegyek. A tábor szervezésében Martonosi Gyuri bácsi, Korompay Zsolt, és Nesztor Iván voltak a segítségemre, amit ezúton is köszönök. Ez egy csapat, közösen ötletelünk, mérlegelünk, és a végén döntünk. Talán ezért is érintett mélyen a hír, hogy a tábor elôtt egy héttel Nesztor tanár úr családi okokra hivatkozva kénytelen volt lemondani a részvételét. Nagyon hiányzott mindannyiunknak, és jövôre mindent bepótolunk. Hollósi fôszerkesztô urat is sokszor emlegettük a táborban, ugyanúgy, mint Marczell Katit és Turán Tamást. Köszönöm Gyuri bácsinak, hogy ebben az évben is igen magas színvonalat nyújtott, és a dobórák után még volt kellô energiája a konferálásra. Köszönöm Zsoltnak, hogy egész évben a www.dobmaniatabor.hu oldalt kezelte, és hogy napközben teljes gôzzel tanított, és utána a tábor humorfelelôse volt. Goóz Lacinak köszönöm az emberfeletti, napi 20 órás munkát. A növendékek napközben a stúdióban, a zenészek és a közönség este a koncerten ámultak a professzionális hangzáson. Köszönöm Schwartz Gábornak a fegyelmezett, de egyben szeretetteljes táborveze-

»

goóz lászló, martonosi györgy, szendi gábor, bordás józsef és korompay zsolt

»

dobmánia tábor 2012.

tést, és a Basler workshopot. Szendi Gábornak pedig innen üzenem, hogy beírta magát a DobMánia Tábor tanári karába. A zenekarnak, Zebinek és Zsoleknak köszönöm a magas színvonalú és mindig lelkes muzsikálást. Szeretném megköszönni a támogatóinknak, hogy hisznek az ügyben. A Tam-Tam Dobcentrum, a Dobbolt.hu, a Tajti Music, a Fon-Trade és Gustavito példátlan összefogásának köszönhetôen a táborban 15 akusztikus dobfelszerelésen játszhattunk. A Killer Beat Drums pergôk hasították a váci levegôt. Elektromos dobokból is jól el voltunk látva. A Roland a zenekari próbákhoz egy külön Roland E-Drum szobát alakított ki. A gyakorlások az egész folyosót átszelô e-dobokon zajlottak, hála a Padtechnek, Alesisnek, Tajtinak. Szendi Gábor termét és a színpad perka részlegét valósággal megtöltötte az Ethnosound, és a fronthangzásról a Balatonhang Kft. gondoskodott. A monitorrendszert és az Audix dobmikrofonokat a Cromasound Kft. ajánlotta fel. A tábori pólót a Microsonic Labor tervezte és gyártatta. Idén volt tábori sapka és nyaklogónk is, köszönet érte Erikának és Zoltánnak. A koncerteken Agean cintányérokon játszottunk és Artbeat, Csibi, Big Stick dobverôkkel muzsikáltunk. Köszönet a ceglédi Drum Museumnak hogy csodálatos kiállítást rendezett, és a Visegrádi Ásványvíznek, hogy a nagy melegben felfrissülhettünk. Kü-

lön köszönet illeti a Nemzeti Kulturális Alapot és az Artisjust az anyagi támogatásért, és hogy hisznek bennünk. A tábor hivatalos médiatámogatója a RitmusDepo és a Dobos Magazin. Köszönet Hollósi László úrnak, a Dobos Magazin fôszerkesztôjének, Kardos Zsuzsának és Mucsi Gergônek a RitmusDepo vezetôinek a folyamatos megjelenésért. Végezetül köszönet nektek, akik ott voltatok, és együtt lehettünk részese a III. DobMánia Tábornak. Jövôre találkozunk, jó gyakorlást, muzsikálást, és ne feledjétek, hogy a „Madár az Ász”. Jó volt, inspiráló volt, meghatározó élmény volt! 2012. július 10-e és 15-e között megrendezésre került a III. DobMánia Tábor (DMT), ezúttal Vácott. A Dobos Magazinnak, a Ritmusdepónak, és a tábor facebook oldalának köszönhetôen felülmúlta a tavalyi tábort 45 fô növendékével, 12 tanárával, 3 vendég kurzusadójával és 5 vendégmûvészével. Köszönet a Nemzeti Kulturális Alapnak és az Artisjus Zenei Alapítványnak a támogatásért, a hangszerüzleteknek és a cégtulajdonosoknak, hogy a harmadik évben is támogatták hangszereikkel a DobMánia Tábort (www.dobmaniatabor.hu). A tábor ténylegesen július 9-én (hétfôn) kezdôdött, mivel a szponzorok és segítôik, valamint a tanári kar ezen a napon állították össze azt a hangszerarzenált és hangosítást (15 akusztikus


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 17

« 2012 » 02

dob és 12 elektromos felszerelés, professzionális magas szintû hangzással), melyen egész héten zenélhettek a növendékek. A helyszín idén a váci Boronkay György Kollégium volt, melyet 2 éve újítottak fel (3-4 ágyas szobákkal, 15 tanteremmel, ebédlôvel), ami felülmúlta a korábbi ceglédi helyszínt, igaz, az Artbeat dobverôgyárat és a Dobmúzeumot igen sokan hiányoltuk. Vácott a Kollégiummal szemben található egy pizzéria, és abban egy 100 fôs koncertterem. Zenekari gyakorlaton a növendékek itt tanulták meg az esti vendégmûvészek dalait (a dalokat Bordás József tanította be), és közönség elôtt koncert formájában itt adták elô azokat. A koncerteket családtagok is látogathatták és látogatták is! A tanári kar nem volt ismeretlen a szép számmal visszatérô tanulók elôtt: Martonosi György, Korompay Zsolt, Bordás József, Goóz László. A tanári kar egy új mûvésszel bôvült Szendi Gábor személyében: ô indította be az ütôs szakot ettôl az évtôl kezdôdôen. A kurzusadók Kármán Sándor, Perger István (Gustavito), Zsoldos Béla, Schwartz Gábor és Banai Szilárd voltak. A tanulókat és a vendégmûvészeket kísérô zenekar szintén ismert volt: Máthé László (Zebi) és Horváth József (Pluto): basszusgitár, Kasza Zsolt (Zsolek): zongora. A koncerteken és az azt követô, hajnalig tartó jamen estérôl estére kápráztattak el bennünket. Az esti koncertek vendégmûvészei Gerendás Péter, Lucio Dominguez, Lukács Péter (Peta) és Paciga Linda, Bûdi Szilárd és Fekete Jenô voltak. Zenei napirend (reggelik, ebédek, vacsorák csörömpölését kizárva): • Minden nap 9 órától 13 óráig tartottak a zenei órák. • Kora délután fakultációs programokra, workshopokra és gyakorlásra került sor (elektromos dobokon). • Késô délután hangbeállás és próba zajlott az aznapi mûvészvendéggel és a zenekarral. • Este adtak élô koncertet a növendékek a vendég elôadókkal és a kísérô zenekarral. • Késô este folytatódott az elôadás jam session formájában, ameddig a mûvészek bírták, aztán kitartóan lazítottunk és beszélgettünk az elôadók-

B E S Z Á M O L Ó «

kal. Aki ezek után sem tudott még aludni, jobbnál jobb filmeket nézhetett az ebédlôben vagy a pizzériában. Hatalmas érzés volt ezekkel a zenészekkel együtt lenni, és színpadon játszani. Hallgattuk a történeteiket, és a fergeteges játékukat. Emlékszem már az elsô este úgy kezdôdött, hogy Lukács Peta éjfélkor el akart indulni, de még hajnal fél kettôkor félmeztelenül gitározott. Na, ez az este megpecsételte az egész hét hangulatát. Tanárok és oktatások (zenei órák) • Martonosi György (emberség, tapasztalat, lelki támasz, mindenki nagypapája): Majdnem minden növendékre fordított Gyuri bácsi egy fél órát, hogy megismerje a zenei érdeklôdését, a

• Bordás József (energiabomba, inspiráció, önzetlenség, támogatás): A DMT megálmodójaként, motorjaként idén a zenekari gyakorlatokat tartotta. Már a táborba úgy érkezett, hogy minden elhangzásra kerülô dalt (75) dobkottába lejegyzett és az általunk kiválasztott mûvek kottáját átadta, magyarázta. Mindenkinek segített a kiválasztott dalok kottájának értelmezésében, átalakításában, személyre szabásában. A zenekarral együtt elpróbáltatta a zenéket, tanácsokat adott a játékstílusra vonatkozóan. Ha kellett, erélyesebben szólt, ha kellett, dicsért, de eredményt ért el. Az „éles” koncerthelyzetekben segített, ha bajba jutottunk. Fantasztikus zenészeket hívott, nagy bulikat generált, reggeltôl éjszakáig rendelkezésre állt, esténként ki-

»

»

zsoldos béla

zenei képességeit, tudását. Mindenkinek nézte és javította az esetleges hibáit, hiányosságait. Személyre szabott tanácsokat adott, és együtt zenéltette az aktuális csoport tagjait, különbözô varázslatos hangszerek között rotálva. Nekem elôször egy mosógép forgódobja jutott, amibôl valóban különleges hangokat lehetett kicsalogatni. De a lényeg a zenészi érzékenység felébresztése és fejlesztése volt. • Korompay Zsolt (barátság, állandóság, egyéniség, megbízhatóság): Különbözô stílusú zenék dobolását gyakoroltatta, hasznos groove-okat tanított, az improvizációs képességeket fejlesztette, zenei tapasztalatokat adott át, az együtt zenélés alapvetô szabályait sulykolta, a rock zenétôl eljuttatott minket a latin zenéig (mondván: valamilyen szinten mindent tudni illik dobolni).

perger istván (gustavito)

csit mindig meghalt, de másnap reggelre feltámadt. (A kollégium rádióján ébresztett: brrrrrr!) • Goóz László (segítôkész, támogató, tapasztalt, önzetlen): Laci idén is hangtechnikát tanított, de kevesebb elméleti anyaggal, mint tavaly. Sokat foglalkoztunk a dobszerelés mikrofonozásával, erôsítésével, a hangok helyes arányainak megtalálásával. Laci megmutatta az élô hangok manipulálásának lehetôségeit a keverôasztalon. A felvett hanganyagok utólagos kezelésére hasznos szoftvereket tanított nekünk. Nem mellékesen fantasztikus minôségû hangosítást produkált a próbák és a koncertek alatt. Saját zenélési tapasztalatait is megosztotta velünk. • Szendi Gábor (profizmus, közvetlenség, elhivatottság, következetesség):

17


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 18

18 » B E S Z Á M O L Ó Gábor bevezetett minket egy kicsit a perkások világába. Ütôhangszereket tanított nekünk, latin zenét játszottunk a csoportban, zenekari formában. Latin alapritmusokat tanultunk meg, belekóstoltunk egy ütôs zenekar hangszerelésébe, a zenekari tagok irányításába. Arról is kaptunk némi képet, hogy miként lehet a hagyományos dobszerelést kiegészíteni, színesíteni, helyettesíteni egyéb ütôhangszerekkel. Kedd – Tábornyitás és programok A növendékeket kedd délelôtt Bordás József mûvészeti vezetô és Schwartz Gábor táborvezetô fogadta. Ennyi, egymásnak ôszintén örülô embert régen láttam már együtt, olyanok voltunk, mint egy nagy család (még Veress Marci sem bírta ki nélkülünk, ô is leugrott egy fél napra)! A szobák elfoglalása után szintfelmérés következett, ahol a tanulók dobolását a tanárok meghallgatták, majd mindenkit csoportba soroltak tudásuk és a mûvészvendégekhez való stílusbeli vonzódásuk, „illeszkedésük” alapján. A szintfelmérés nem volt nyilvános, de sokan ott álltak a függönyök és az ajtók mögött, és nagyon drukkoltak a bent szereplôknek! Délután Martonosi György tartott varázslatos és mûvészi elôadást egy korábbi zenei felvételén keresztül. Méltó módon indult a tábor! Este a csoportbeosztás kihirdetése után a III. Dob Mánia Tábor dobverseny díjkiosztójára került sor, remek hangulatban. A hangszerboltok megint kitettek magukért: a Tam-Tamból Mapex pergôdob, a Fervill Soundtól egy videoklip a gyôztesnek, Artbeat dobverôtok teljes felszereléssel, Csibi signature verô, Alesis elektromos pad, Evans dobbôrök a dobbolt.hu-ból, Padtech elektromos cintányérok, Cherud ütésszámláló gyakorlópad a Font-Trade üzletébôl. Külön élmény volt, hogy az Agean ride nyereményt személyesen hozta le Bágyi Balázs, az Agean Eastern Europe vezetôje. Balázs nem tudta megtagadni jazzdobos mivoltát, így este ô is beült a dobok mögé. Mi sem maradtunk ajándék nélkül, hiszen a Microsonic minden évben tábori pólóval kedveskedik a tábor lakóinak. Végül a házi zenekarral a tanári kar muzsikált együtt, majd közös örömze-

D O B O S M A G A Z I N

nélés kezdôdött, sokáig. A buli végén a pizzéria teraszán már csak Zebi bôgôzött, Bágyi Balázs egy prospektuson dobseprûzött és Bordás Józsi énekelt hatalmas sikerrel, mégpedig jazz standardeket, a táborlakók nagy meglepetésére. Szerda A délelôtti dobórák után fakultációs programokra került sor. Martonosi Gyuri bácsi – kérdezz-felelek: Talán sikerült megértenünk, hogy a zenélés a lélek áramlása, és ahogy zenélünk, az egyéniségünk kisugárzását jelenti, illetve kellene, hogy jelentse (természetesen, ha ôszinték vagyunk, miközben zenélünk). Persze van, akinek

»

lukács peta

metál lelke van, de az sem baj! Korompay Zsolti – rosszalkodjunk!: Kétségtelenül ez volt a tábor leghangosabb programja. Itt folyton összegyûltek a rockerek, és kiadták magukból „kreativitásuk” legjavát. Az egész kollégium zengett a dobszólóktól és az önfeledt ütlegelésektôl, nagyon kellett! Délután Zsoldos Béla, a Zeneakadémia jazz tanszéke tanárának workshopja következett, aki virtuóz vibrafonjátékot mutatott be a tábori zenekar kíséretében. Felvételrôl levetítette egy saját szerzeményû zenemûvének, egy üstdobversenynek a részletét, amelyen klasszikus ütôhangszereken játszva feszegette a klasszikus zenei hangzás kereteit és a klasszikus ütôhangszerekrôl alkotott korábbi elképzeléseinket. Az elôadás végén a házi zenekarral, Szendi Gáborral és Józsival kiegészülve saját szerzeményét adta elô vibrafonon. A teremben megállt a levegô, és ámulva hallgattuk a zenészek igen magas szintû játékát. Késô délután megérkezett Lukács

Peta és felesége, Paciga Linda, hogy egy igazán parádés próbát tartsanak. Este megdôlt a babona, miszerint, ha jó a fôpróba, gyenge lesz az elôadás. A „D” csoport olyan bulit csinált, hogy a vége felé Peta már félmeztelenül játszott, és nem csak a meleg miatt! Linda fantasztikusan énekelt, és kész felüdülés volt az ô jelenléte a sok férfi elôadó között. Sajnos ô nem vetkôzött félmeztelenre, viszont egy jót beszélgettünk vele a buli végén! Csütörtök A reggeli tanórák után a Microsonic munkatársai tartottak hallásvizsgálatot és tanácsadást a növendékeknek. Kitûnô minôségû fülmonitorokat és

»

banai szilárd

sokféle hallásvédelmi eszközt hoztak magukkal. Én zenekari gyakorlat után mentem a vizsgálatra, így a bal fülemre már rosszul hallottam, de amennyire beszéltünk róla, a diákság körében jó eredmények születtek. Kora délután Bordás Józsi tartott egy fakultatív programot a gospel dobolásról. Józsinak megtetszett a Padtech elektromos dob, ezért a kurzust e-dobokon vezényelte le. A workshop fergeteges tempójú és hangzású volt, nagyon magas technikai és zenei színvonalon. A gospel dobolás után Perger István (Gustavito) workshopját néztük meg a dobok anyagairól, a dobbôrökrôl, a dobok hangolásáról, a dobkészítés szépségeirôl. Gustavito fantasztikus hitelességgel tudta átadni tapasztalatait ezekben a témákban, hiszen közismert az ô szerepe ebben a világban, zenészként és hangszerkészítôként egyaránt. Aztán megérkezett Bûdi Szilárd (exPopdaráló), akivel a programok csúszása miatt az „E” csoport már nem tudott külön próbát tartani, ezért volt


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 19

« 2012 » 02

egy kis izgalom a társaságban (ezt onnan tudom, hogy én is ebben a csoportban voltam)! Ennek ellenére mi is fergeteges bulit csináltunk, szerintem. Szilárd keményen nyomta az éneket, a gitárt és a szájharmonikát. Jó hangulat volt, nehezen engedtük el a jam session után! Péntek A már megszokott dobórák és fakultációk után következett Schwartz Gábor kurzusa a Basler dobolásról. Sokáig azt gondoltuk, hogy Gábor elsôsorban mint táborvezetô nyújt kiemelkedô támogatást nekünk, de az elôadása után ez a véleményünk alaposan megváltozott. Gábor 24 éves dobolási

»

fekete jenô

tapasztalatával különleges dobolástechnikai megoldásokat mutatott meg nekünk pergôdobon és szerelésen egyaránt. A katonai dobolás történeti áttekintésén túl megcsillogtatta magabiztos és elegáns játékstílusát, és megnyerô tanári képességeit is. Aztán következett Banai Szilárd workshopja. Szilárdról tudtuk, hogy virtuóz dobos és nagy mestere a dobszólóknak. Ezekbôl most is kaptunk bemutatót bôségesen. De a professzionális doboláson túl elméleti képzést is kaptunk. Szilárd érzékletesen beszélt a különbözô dobolási stílusokról, kereszt /nyitott verôtartásról, a dobolást megkönnyítô és felgyorsító mozdulatsorokról. Természetesen az elôadása végén ô is élt a lehetôséggel: „Van-e kérdésetek?”. Nekem volt egy, de azt nem kérdeztem meg: „Hogy a fenébe csinálod, Szilárd?”. Estére megérkezett Fekete Jenô az „A” csoporthoz, és tartottak együtt egy kitûnô próbát. Az esti koncerten nem volt olyan ôrjöngés, mint koráb-

B E S Z Á M O L Ó «

ban, mert a blues nem olyan. Jenô zseniális gitárjátékával és érzékeny elôadásmódjával mindenkit levett a lábáról. A buli jól sikerült, amit az is bizonyít, hogy Jenô – szokása ellenére – többször is felállt a székérôl és maga vezényelte a zenészeket! Jól esett inni erre az estére egy kicsit, a jam session után… Szombat A szombati nap egyik csúcspontja Szendi Gábor workshopja volt. Az ütôhangszeres dobórákon egyértelmû volt, hogy Gábor remek tanár és zenész, de azt nem tudtuk, hogy mire képes egy klasszikus dobszerelésen is. Olyan koncertet adott, hogy leszakadt a ház! Az meg egyenesen bámulatos volt, ahogy ötvözni tudta a játékát a dobszerelésén és a dobszerelésébe integrált ütôhangszerein. Jó mulatság, férfimunka volt! Aztán mindezt fokozva eljött Lucio Dominguez a „B” csoporthoz, hogy igazi latin zenében is legyen részünk. Én láttam a hangbeállást és a próbát, és egy kicsit csalódott voltam. Aztán este beigazolódott, hogy nem az edzésen kell világcsúcsot futni, hanem a döntôben! Megérkeztek Szendi Gábor tanítványai is, akik elfoglalták az emelvényt, ahol az ütôhangszerek voltak. Itt jegyezném meg hogy az Ethnosound teljes perkaarzenált szabadított a táborra. Gábor terme és a színpad is telis-tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb ütôhangszerekkel. Igazi kubai hangulat lett a pizzériában. Lucio fantasztikusan énekelt, és húzta magával a hangulatot! Aztán az is kiderült, hogy az éneklésen és a táncon kívül kongázni is nagyon tud. A jam session alatt volt szerencsém „zenélni” vele: ô kongázott, én meg bongóztam, már amennyit Gábortól megtanultam délelôtt. Volt olyan szám, amit 20 percig játszottunk, a végén már 3 dobossal, és nem akartuk abbahagyni! A végén Gábor oldotta meg a dolgot, mert elkezdte vezényelni a szólókat és a hangszereket, majd befejezte a számot. Annyira szétvertem a kezeimet, hogy másnap nem tudtam ökölbe szorítani ôket, bár okom sem volt rá! Luciót sem engedtük korán haza akkor este!

Vasárnap – Táborzárás és programok Nem akartuk elhinni, hogy vége lesz. Azt mondtuk, hogy most már együtt a család, még egy hétig maradjunk, és élvezzük a dolgot! De aztán mégis szétszedtük a tábort, már csak a pizzériát hagytuk meg a fellépések miatt. Délután Kármán Sándor tartott egy érdekes workshopot a lábgépek fejlôdésérôl. Hihetetlen ritkaságokat hozott el nekünk, a múltbéli történeteikkel együtt, és még dobolt is egy keveset! Aztán Gerendás Péter próbált egy jót a „C” csoporttal, és következett a búcsúkoncert. Amit Péter tud, az nagyon különleges dolog. Széken ülve, akusztikus gitárral a kezében, és emberi énekkel megfogta a „dobbermanokat”. Nagyon szép szövegeket, dallamokat és igényességet kaptunk tôle. Visszafogott elôadásmód, Pavarotti áriarészlet, élethû trombitálás (szájjal). Mi dobosok szeretünk improvizálni, de Péternél nem lehetett. Ô írta a dalokat, a zenéket és ragaszkodott ahhoz, hogy az a lábdob ütés azon a szótagon szólaljon meg, ahol azt ô elképzelte. Így is van ez rendjén! Aztán már csak pakoltunk, búcsúzkodtunk, fogadkoztunk, hogy jövôre is, meg majd mindenféle rendezvényen, meg facebookon tartjuk a kapcsolatot. És ez így is van, azóta is! Összefoglalva: mindenki drukkolt mindenkinek, mindenki bátorította, vigasztalta, dicsérte a másikat. Egyszóval: hiányzik a család! Jó volt, inspiráló volt, meghatározó élmény volt! Köszönet érte mindenkinek! Szalai István Zoltán növendék

»

gerendás péter

19


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 20

20 » F E L H Í V Á S

D O B O S M A G A Z I N

„Csak egy buszjegy” esélyegyenlôségi pályázat Zenészi pályám során sok emberrel találkoztam, aki hitt/hisz bennem, aki segített abban, hogy zenész és tanár válhasson belôlem, aki munkám során támogatott/támogat. Úgy érzem, hogy ezt valamiféleképpen illô viszonoznom, ezért gondoltam azt, hogy elindítom a „CSAK EGY BUSZJEGY” programot. Szeretnék olyan hátrányos helyzetû, kiemelkedô tehetségû fiataloknak segíteni, akik a család szociális, anyagi és/vagy társadalmi helyzete miatt nem engedhetik meg a tanulást, taníttatást, tehetséggondozást. Egy Pest megyei, és egy Pest megyén kívüli 18 év alatti tehetségnek szeretnék felajánlani egy 1 éves teljes ösztöndíjat a Bordás Dobiskolában! A teljes ösztöndíj magában foglalja a tandíjmentességet, a teljes tananyag segédeszközeit (kottatár, CD, DVD), és használatra megkap a kiválasztott növendék egy professzionális dobfelszerelést. Minden héten egy kiválasztott idôpontban 60 perces óra keretén belül folyik az oktatás, és online konzultáció egész héten.

Jelentkezni a pályázati adatlapon lehet, amit a http://bordasjozsef.com /hu/eselyegyenlseg website-omról lehet letölteni. A pályázati feltételek legfontosabb pontjai a tehetség, szorgalom, elszántság és a súlyos anyagi helyzet! A kiválogatott pályázatok után felkeresem a pályázót az otthonában, és egy személyes beszélgetés után döntök. „CSAK EGY BUSZJEGY” ez a mottóm! Igaz, vannak családok, akiknek egy budapesti buszjegy kifizetése is nagy gondot okoz, de reménykedem, hogy a kiválasztott tehetség hétrôl-hétre el tud majd jönni, és a tudást magába szíva bizonyít. Bordás József

PÁLYÁZAT MENETE: A „Csak egy buszjegy” címû pályázati adatlap letöltése az alábbi címrôl http://bordasjozsef.com/hu/eselyegyenlseg A kitöltött pályázatot 2012. 10. 30. 24 óráig visszaküldeni az alábbi címre info@bordasjozsef.com A pályázó értesítése, kapcsolatfelvétel 2012. 11. 15. A kiválasztott pályázók szintfelmérése, személyes beszélgetés 2012. 11. 16–30. Döntés, értesítés a nyertes pályázatról 2012. 12. 07. Az ösztöndíj átvétele és a tanulmányi szerzôdés aláírása 2012. 12. 15. Az oktatás és a program kezdete 2013.01.03.

Lejegyzések Billy Cobham, a dobjáték egyik megújítója a hatvanas évek végén szinte berobbant a zenei közéletbe. Zeneszerzôként és hangszerelôként is maradandót alkotott (Crosswinds, Total Eclipse stb.). Abszolút kétkezes technikával és sajátos összeállítású dobszerelésével akkori értelmezés szerint hihetetlen dolgokat alkotott. Quincy Jones: I Heard That! címû lemezérôl szedtem le ezt a tanulságos szólót, amely tömör keresztmetszetet mutat Cobham zsenialitásáról. Balkezes indítások, átfordított kézrendek, bonyolult poliritmusok, erôteljes hangsúly kontrasztok, hatalmas intelligencia jellemzi. A felvételen dobgépre játssza rá a szólót. Három sebességes szalagos magnómmal több napig kínlódtam a leszedéssel. A mai lassító programokkal ez szinte gyerekjáték. Ne feledjétek és tiszteljétek a forradalmárokat, akik megnyitották az új utakat! Nélkülük nem tartana itt a dobjáték. Nesztor Iván


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 21

« 2012 » 02

L E J E G Y Z É S E K «

BILLY COBHAM

21


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 22

22 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Amerikából jöttem Veress Marcival a tavalyi Dobos Magazin Táborban találkoztam. Akkor arról volt nevezetes, hogy frissen került be a nagy múltú Pokolgép együttesbe, és arról, hogy ô nyerte meg videójával a tábort megelôzô internetes dobversenyt. Idén, egy évvel késôbb már adott kurzust a februári Dobosok Farsangján, valamint maga mögött tudhat egy tízhetes amerikai szakmai továbbképzést a New York-i Drummers Collective Institute zeneiskolában. Errôl az iskoláról beszélgettünk, és arról, hogy hogyan jutott idáig, és hogy milyen zenészeket és zenéket szeret. – Miért ebbe az iskolába mentél? Honnan tudtál róla? – A dobtanáromtól, Szendôfi Pétertôl, ô ugyanis szintén részt vett egy ottani kurzuson, és tudta, milyen színvonalas iskola. Ô készített fel, és segített abban, hogy az elôre beküldött anyagom jó legyen. Ennek az anyagnak az alapján felajánlottak nekem egy ösztöndíjat, és így vehettem részt a képzésen – no és természetesen szüleim segítségével. – Mesélj az ottani oktatásról! – Nem nagy az iskola, helyileg egy sokemeletes épület hetedik emeletén található. 40-50 növendéke van, akik közül a legtöbb dobos, de lehet éneket, gitárt, basszusgitárt és zongorát is

»

dobommal

tanulni. Sok az ázsiai, az indiai növendék, de voltak ott rajtam kívül mások is Európából: egy dán, egy finn meg több német. Négy tanárom volt, az egyik a fôtárgyat tanító Peter Retzlaff, aki elsôsorban a hip-hop/funky világába vezetett be, aztán lehetett választani, hogy milyen stílusban szeretnék még elmélyülni. Az általam választott stílust (progresszív rock/poliritmia) Jason Gianni oktatta. Vele barátkoztam össze a legjobban, mert nagyon közvetlen ember (egyébként nem akárki: a Neal Morse Bandben Mike Portnoy helyettese épp). Kottaolvasást Fred Klatz tanított, zeneelméletet pedig Steve Marks. Átlagban napi 1-2 órám volt, a többi a gyakorlás a tanárok adta szempontok szerint, amit szintén az iskolában lehetett végezni, a több mint 10 dobgyakorló hely valamelyikén. Voltak persze jammelések is az iskolai zenekarokkal, és hetente volt egy 30 perces zenekari gyakorlat is, amire meg kellett tanulnom egy vagy két számot, s ezen a fôtárgy tanár, Peter ott ült, és a végén kielemezte a játékomat. Ilyenkor felhívta a figyelmemet a hibáimra, amiket másnap egy basszusgitáros (Sean Conly) segítségével próbáltam kijavítani. Ez a basszusgitáros is nagyon értette a dolgát. Tulajdonképpen nagyon egyszerû dolgokat kellett nagyon lassan gyakorolnom, olyanokat, melyek fölött álta-

»

anthony citrinite-el a drummers collective igazgatójával

lában könnyen elsiklik az ember. Itthon is nagyon jó dobtanáraim voltak, de ilyen mélységekbe eddigi tanulmányaim során soha nem ástam. – Mivel szenvedtél sokat? – Nekem a kottaolvasás volt a gyenge pontom, és különösen, ha gyorsan kellett. Ezen kívül azzal kellett sokat foglalkoznom, hogy hogyan játsszam halkan, hogyan fejlesszem a dinamikámat, mert elôéletembôl következôen a hangos játék ment inkább. – Beszéljünk az elôéletedrôl is egy kicsit! – Úgy kezdtem, ahogy sokan: imádtam a Deep Purple és a Led Zeppelin zenéjét, és otthon püföltem a puffot. Egészen kiskoromtól kezdve dobolni szerettem volna. De mivel az nem dallamhangszer, ráadásul hangos és nagy (és különben is), ezért általános iskolás koromban zongorázni írattak be. 5 évig jártam édesanyám volt tanárához, de nem igazán szerettem csinálni. Általános iskola végén tört elô megint az érzés, hogy dobolni kéne. Édesanyámtól kaptam egy gyakorló padot és egy pár dobverôt karácsonyra, és

»

new york-ban


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 23

« 2012 » 02

2006 tavaszán már a Korompay Pro Drum stúdióban találtam magam, ahol Mátyus Attila kezdett el foglalkozni velem. Másfél évig jártam hozzá, s aztán édesapám intézett egy meghallgatást Szendôfi Péternél. A meghallgatás jól sikerült, így Péter felvett a Kodolányi konzi felkészítô sulijába, ami azóta sajnos megszûnt. Ott Kovács Norbi lett a tanárom. Közben elkezdtem járni Rékasi Attilához (Subscribe) metálos, kétlábdobos dolgokat venni, mert a konziban nem éppen erre volt kihegyezve a tanítás. Vettem pár órát ifjabb Kaszás Pétertôl is, de ô többnyire külföldön turnézik Al di Meolával. – Mikor kezdtél zenekarban dobolni? – A mai napig megvan elsô komolyabb, 2007 körül alakult iskolai zene-

I N T E R J Ú «

ragaszkodik a régi dolgokhoz. Nagy élményeim vannak a zenekarral, például amikor 2011 tavaszán a Metalfest nagyszínpadán együtt zenélhettem a Hammerfall énekes Joacim Cansszal és a gitáros Oscar Dronjakkal, a méltán híres svéd zenekar ugyanis feldolgozta a Pokolgép egyik lassú számát, a Hol van a szó?-t, és írtak rá angol szöveget. Felejthetetlen élmény volt. Ennek a koncertnek lett az eredménye egy meghívás a svéd Musklerock rockfesztiválra, ahol szintén koncertet adtunk. Nagy meglepetésünkre több száz svéd volt ott, akik jól ismerték a Pokolgép dalait! – Hogyhogy? – Egy-két lemezük annak idején megjelent az északi országokban. Egész hi-

»

»

jojo mayer-rel

karom, a Poison of Marvel, ami azóta, mondhatni, kinôtte magát. 2011 ôszén jelent meg Mitôl félsz? címmel az elsô lemezünk. Sokat jártuk az országot az Insane-nel, a Grenmával meg a Fishsel, és a lemez dalait játszottuk mindenfelé, most pedig új számokat írunk. – Hogyan kerültél a Pokolgépbe? – Az egyik nagyon kedves barátom és zenésztársam, Szebényi Dániel ajánlott be a zenekarba. Ô elég sok mindenkit ismer a szakmában, így az új frontemberrel, Tóth Attilával is kapcsolatban állt. Amikor folytak a meghallgatások dobos, illetve gitáros posztra, Dani egybôl engem ajánlott. Nagy köszönet neki ezért! Én a sokadik dobos vagyok az együttesben, de úgy tûnik, hogy a közönségük megkedvelt. – Milyen velük játszani? – Jó a zenekarban a kapcsolatom mindenkivel. A régi slágereket szoktuk mindenhol játszani, mert a közönség

pokolgép koncert

hetetlen, de találkoztunk olyan dán sráccal, aki teljes Pokolgép diszkográfiával érkezett a dedikálásra! – Játszol-e még valahol? – Alkalmanként besegítek a Slipchaos nevû, Slipknot-tribute zenekarban, ezt nagyon élvezem, mert minden fellépésen nagyon jó a hangulat: három dobos van, három gitáros, egy DJ – és mind maszkban játszunk! – Milyen a dobszerelésed? – Van egy igen jó külsejû, átlátszó Drum Craft akril szettem, 24-es lábdobbal, 12–14–16-os tamokkal és egy 14-es pergôvel. A hangját videókon hallottam, és az is nagyon tetszett, szerintem még jobb is, mint a Tamáé. De egyébként Tama-párti vagyok, a Pearlhöz képest azt részesítem elônyben. A Pokolgépben a Tama Superstar Customöt, a másik szerelésemet használom, 10–12–13–16–18-as tamokkal, 14-es pergôvel és 22-es lábdobbal, valamint Sabian AAX és HHX típusú cintányérokkal. Artbeat dobverôkkel játszom, mert a közelmúltban megkerestem az Artbeat céget, és ôk úgy döntöttek, hogy támogatni fognak és a cég hazai endorsere lehetek. A Tam-

Tam Dobcentrum és Pálmai Gábor ajánlásával kerültem a Sabian és Remo cégekhez, akik fantáziát láttak bennem, és lehetôséget adtak arra,hogy az ô termékeiket képviseljem mint endorser. Nagy köszönet nekik a segítségért. – Milyen terveid vannak a közeljövôben? – A New York-i iskolában még az a megtiszteltetés ért, hogy az interneten fent lévô videóim alapján az iskola igazgatója, Anthony Citrinite felkért: legyek az intézmény magyarországi reprezentánsa, és terjesszem az iskola jó hírét. Ennek kapcsán július 27-én a Gitármánia táborban közös dobshow-t fogok tartani Andrea Painóval, az iskola olasz reprezentánsával. Még a kinti tartózkodásom alatt talált meg egy DJ, Lawrie Masson (Studio-X néven ismert Ausztráliában), aki az interneten találkozott a videóimmal. Felkért arra, hogy csináljunk közösen egy projectet, és ezzel is lesz dolog. Mindezek mellett szeptembertôl fôiskolára fogok járni. – Hová? – Az IBS mûvészeti menedzsment szakára, ahol angolul folyik a négy éves képzés. A negyedik év szakmai gyakorlat lesz valahol külföldön. Azt gondolom, ez mindenképpen hasznos lesz, akárhogy alakul majd a dobosi pályafutásom. Mindenesetre addig is igyekszem dobosként minél inkább jelen lenni, és fontosnak tartom, hogy az interneten is könnyen megtalálhatóak legyenek a videóim (mégpedig jó minôségben), hiszen nem egy alkalommal ez segített abban, hogy elôrébb léphessek. Marczell Katalin

»

john petruccival

23


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 24

24 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Nyilvánosságra hozták az S-Faktor gyôzteseit… Félreértés ne essék, nem egy újabb sztárcsináló mûsorról van szó, csupán a SABIAN kanadai cintányér-manufaktúra szánta el magát újabb meghökkentô lépésre, nem mellesleg jó kis ingyenreklámmal körítve. Történt ugyanis, hogy a cég honlapján (sabian.com) megjelent egy reklám a fejlécben, mely szerint tizenkettô, még piacra nem dobott cin prototípusból kerül majd ki négy gyôztesen, és a döntés a honlap látogatóinak kezében van. Több világhírû dobos és Mark Love, a Sabian munkatársa segítségével ismerhettük meg az új cintányérokat. A tizenkét cinbôl a honlap látogatói szavazás alapján választották ki a négy végleges darabot, melyek bemutatásra kerültek a 2012-es NAMM show-n. A négy nyertes hivatalosan is bekerült a SABIAN cinkollekciójába, és megkezdôdik a gyártásuk. Remélhetôleg hazánkban is hamarosan elérhetôek lesznek. Fussunk végig a nyolc kiesett cintányéron, majd jöhetnek a nyertesek! AAX Air Splash: ez gyakorlatilag egy AAX splash, hat lyukkal ellátva. Ez kicsit szellôsebb, gyors lecsengést biztosít. Vault Compression Hats: Chris Pennie (Coheed and Cambria) Kanadában tett látogatásakor egy különleges hangú lábcint keresett, ezért kérte fel Mark Love specialistát, hogy kísérletezzenek ki számára egy olyan hi-hatet, ami leginkább az elektronikus zenébe illene bele. Így született meg ez a cin. Az alsó tányér a HHX Groove hats alsó tányérja 27 apró lyukaccsal. A felsô tányér egy módosított Jojo Mayer Fierce hat felsô darabja (öt 1 inches lyuk található rajta). HH Glass Crash: ez a crash a Sabian Hand Hammered széria dark tónusú tányérjaira csak a megmunkálásban hasonlít. Szintén kézzel kalapált, kezeletlen (raw) kúppal. Viszont melegebb, magasabb tónusú a hangja. HHX Groove Control Crash: az HHX széria legkelendôbb beütôje, az X-treme Crash nyomdokain haladva ezt a cint két vékony „sound-control” gyûrûvel látták el egészen a cin szé-

hhx click hats

lén. Ezáltal kontrollált, meghatározott idejû lecsengést biztosítottak a cinnek. A hozzá tartozó ride is szerepelt a versenyben (két sound-control gyûrûvel módosított HHX Groove ride-ról van szó). AAX Sound Control Crash: az azóta is népszerû, de már nem gyártott HH és AA Sound control cintányérok ihlették. A sound control elnevezés utal arra, hogy a cin szélei enyhén felfelé vannak hajlítva. Ezzel a technikával módosítják a hang lecsengését. HHX Aero Crash: A Dobos Magazinban már korábban bemutatott Holy China sikerét kihasználva kísérletezték ki az HHX X-plosion Crash „tész-

taszûrôs” változatát. Hasonló hangtulajdonságú, mint az O-zone Crashek, de picit sötétebb tónusú tányér. A lista talán legérdekesebb tagja következik (ha a nyertes tányérokat nem számolom, akkor mindenképp): Vault Stacked hats: az alapötlet hónapokkal ezelôtt Daniel Adair (Nickelback) fejébôl pattant ki, aki egy hasonló tányérkombináció-ötlettel kereste fel a kanadaiakat. Lényegében egy 3 tányérból álló lábcintányér szettrôl van szó. A 3 tányér közül az alsó egy 15 inches AA hi-hat alsó tányérja, a középsô egy 14”-es AA China tányér, felül pedig egy öt lyukkal ellátott Max Stax fel-

aax stadium ride


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 25

« 2012 » 02

H A N G S Z E R «

(Képzeletbeli dobpergés…)

aax aero crash

hhx zen china

sô tányérja. Mivel 3 tányér van egyszerre a lábcinállványon kettô helyett, ezáltal több a variációs lehe-

tôség a megszólaltatásukban is, pl. a cintányértaposásnál, de a sima kíséretnél is.

Jöhet a 4 befutó: HHX Click Hats: a Hand-hammered (kézzel kalapált) széria nyomdokain haladva, az AA tányérok formáját követve, de mégis a HHX tányérokra jellemzô felületkezeléssel jött létre ez a lábcinpár. Ennek köszönhetô a viszonylag magasabb, jól artikulált hang. Az alsó tányér-belsô teljesen, a felsô csak részben van géppel munkálva, részben kézzel kalapált. AAX Stadium Ride: ez a kísérô az AAX szériára jellemzô felületkezelést kapta, kúpja viszont kezeletlen (raw bell), és nagyobb az átlagnál. Hangja leginkább az azonos szérián belüli Stage és Metal Ride között van. Viszonylag meleg tónusú, a kemény kúphang pedig mindenen átszól. Ideális választás rock és metál arcoknak. AAX Aero Crash: Hasonló elgondolás alapján hozták létre, mint a HHX Aero crasht. AAX Xplosion crash és a Holy China házasságából született. Sem kínai, sem crash, sem O-zone. Aero crash! HHX Zen China: hagyományos hand-hammering eljárással készült, de a HHX tányérokra jellemzô bevonatot is kapott. A tányér érdekessége a kúp inverz kialakítása, mely könnyebb/sokodalúbb játékot tesz lehetôvé. Fémes lecsengésû, de lágyabb, melegebb, mélyebb hangú tányér. Figura Dávid

25


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 26

26 » R E N D K Í V Ü L I H A N G S Z E R E K

D O B O S M A G A Z I N

Celestaphone (cselesztafon) Clair Omar Musser alkotta ezt a különleges hangszert. Clair Omar Musser (1901-1998) virtuóz marimbajátékos, zeneszerzô, designer, tanár, karmester volt. Mûvei, tanításai, és új ötletei mindent áthatóak voltak a maga korában, de a mai napig érezzük a jelentôségét. Mûvei, etûdjei, és átiratai (többek közt Chopin, Bach, Mendelssohn és Paganini kompozícióiból) nagyon népszerûek. Sok újítást vezetett be verôfogásban, az ütôk és a hangszerek felépítésében, játéktechnikájában. Az 1940-es években alapította meg saját hangszergyárát.

» »

clair omar musser munka közben

A celestaphone megépítése során kombinálta a zene, a csillagászat, a meteorológia, a kohászat, a meteorkutatás, az akusztika, a zene fizikája és a holografika iránti érdeklôdését. Ez a felsorolás valóban figyelmet érdemel! Musser 1936-ban kezdett meteoritokat gyûjteni, és több mint négy évtizeden át folyamatosan kutatta és gyûjtötte ôket. Több mint 520 kilogrammot gyûjtött össze, melybôl

celestaphone

253 kilogrammot használt fel páratlan celestaphone-jának elkészítéséhez. A tudományos elemzések után a meteoritokat, mint alapvetô alkotóelemet felhasználta a lapokhoz, a vázhoz, és rezonátorokhoz. A harminc meteorit hanglapon túl több mint 353 alkotórészt munkáltak meg ûrbéli anyagokból, rezonátorokat, a hangszer testét, és más részeket is. A csavarokat kivéve minden fém alkotórész meteoritfémbôl volt.

A celestaphone 31 kg-ot nyomott, ebbôl 4,5 kg volt a hanglapok, 19 kg a rezonátorcsövek és a váz, és 7,5 kg a lábak és a borítás súlya. A 440 Hz hangolású, két és fél oktáv hangterjedelmû hangszer a hosszú zengési idô miatt pedált is kapott. Verôvel vagy vonóval játszottak rajta. Mucsi Gergô (A hangszer a Percussive Arts Society Múzeumában található; Indianapolis USA.

musser-mallets.com – Clair Omar Musser Képek forrásai: rhythmdiscoverycenter.org-Celestaphone


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 27

« 2012 » 02

M A G A S I S K O L A «

Dallamritmus, poliritmusok A folyamatos, organikus ritmizálás a modern dobolás és jazzjáték alapja. Aki nem tud továbblépni az ütemjelzô ritmikák, a groove-ok mágikus, vonzó világából a relatív ütemezés, az epikus, elbeszélô, történetszerû gondolkodás felé, nem lesz igazán jó jazzdobos.

Peter Erskine is ezért lépett ki a Weather Report zenekarból, s ment New Yorkba. Még így is jó néhány évbe telt, mire megérkezett az igazi jazzbe. Az ütemelôzô ritmizálás, szimmetrikus súlyozás, hosszabb ütemláncok kialakításának jó példája Charlie Par-

ker „Card Board” címû szerzeményének ritmuskivonata. Érdemes tanulmányozni! A jazzkíséretek poliritmikus lehetôségeibôl villant fel néhány lehetôséget a következô rövid példa. Komponáljatok, rögtönözzetek hasonlót! Nesztor Iván

27


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 28

28 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Pergôdobok Egy hagyományos dobszerelés legértékesebb és kétségtelenül legizgalmasabb darabja a pergôdob. Minden zenei kezdeményezés tôle indul és hozzá tér vissza. A pergôdob hangja az, amivel egy képzett játékos az érzékenytôl a brutálisig a zenével kifejezhetô lelkiállapotok teljes skáláját közvetíteni tudja. Valaha katonai hangszer volt, és sokat változott az évszázadokon át, mire mai formáját elnyerte. Ahhoz, hogy a modern pergôdobok kialakulását megértsük, feltétlenül szükséges visszatekintenünk az elôdök: a tabor, a katonai pergôdob, a zsoldos-és tenor dobok – késôbb a kisbíródobok történelmi és társadalmi szerepére.

»

»

részlet hans burgkmair: i. miksa császár diadalmenete c. metszetébôl (1516)

Tabor (tamburindob) Elôdje egy katonai dob, a zsoldoshadseregek gyalogsági menethangszere, amit a XIX. század elejéig mindenütt használtak. A keresztes hadjáratok nyomán megváltozott az európai nemzetek katonai szervezete: a hôs lovagokat kíséretükkel egyetemben a zsoldos hadsereg váltotta fel. Az új gyalogságot lelkesíteni kellett: ritmikus és hangos zenére volt szükség. Így honosodtak meg a harsány fúvóshangszerek mellett a dobok is. A legáltalánosabb dobfajta a középkori Európában a tamburindob (TABOR) volt. Néha az átmérôje nagyobb volt a mélységénél, néha kisebb. Kétbôrôs dob volt, egy szimpla kereszthúrral a felsô bôrön. E hangszerbôl alakult ki elôbb a katonai, majd a zenekari pergôdob, amikor egy helyett a két verô használatára tértek át, és a húrokat végleg áthelyezték az alsó membránra.

A középkori dobok nagyrésze zsinegfeszítôs volt. Néhány hangszeren egész kötélhálózat figyelhetô meg, mely hasonló egyes afrikai és ázsiai rendszerekhez. A hangolást a felsô és alsó bôrbe cikcakkban fûzött kötélzet segítségével végzik. A membrán feszültsége a zsinór két-két ágát átfogó bôrcsúszkák eltolásával – a V alak zárásával – változtatható. A felsô és alsó karima csak késôbb jelenik meg a XVI. századi pergôdobokon. Három-négy nád- vagy fûzfavesszô szálat kör alakúra sodortak, és a bôrt ezek közé fogták be, vagy rávarrták. A tamburindobokra birkavagy borjúbôrt, ritkábban disznó-, kecske-, szamár- és farkasbôrt is használtak. René Descartes, a francia filozófus és matematikus Musicae Compendium (1617) címû mûvében néhány szokatlan említést tesz a zene tudományával kapcsolatban a farkasbôrrôl: „Bár egy barát hangja kellemesebb az ellenségnél… de talán épp ez

katonai pergôdob

ok miatt egy báránybôrrel fedett dob nem ad ki hangot, ha ugyanabba a helyiségbe egy farkasbôrös dobot is vernek.” A tamburindobos gyakran sípon is játszott. Ez a kombináció a néptánc világában „síppal-dobbal” néven ismert. A síppal együtt zenélés végét abban látjuk, hogy a sípot alkalomadtán segéd-dobverônek is használták a különbözô zenei ékesítéshez. Andrew Ross (J.&R. Glen Edinburgh) síp-és dobgyüjteménye számos síp-dobverô kombinációt tartalmaz. Egyes sípok alsó végét úgy alakították ki, hogy megegyezzen a szokásos dobverô végével. A dob és a síp társítását 1332-ben Bázel város krónikáiban is feljegyezték. Ettôl az idôtôl kezdve vannak bizonyítékok e kiváló történelmi párosítás alkalmazására a svájci gyalogság (lansqenet) seregeiben. Katonai pergôdob (side drum) Olaszországban cassa rullante, vagy tamburo rullante, Angliában side drum vagy parade drum, Franciaországban tamburo militare vagy caisse roulante, Németországban rührtrommel, virbeltrommel néven ismerik. Külsôleg megegyezett a tamburindobbal, de ami a stílusát illeti, néhány vonatkozásban eltért. Oldalt volt felfüggesztve (innen a side elnevezés), és egy vállszíj vagy testöv tartotta. A függôlegestôl a vízszintesig számos szögben állhatott. Az esetek többségében a pergôdobot nagyjából


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 29

« 2012 » 02

45 fokos szögben használták. Általában 20 coll körüli átmérôben és 25 collos hengermagasságban készítették. Egy tökéletes példa a pergôdobokra és dobosra ebbôl az idôbôl Rembrandt Éjjeli ôrjárat (1642) címû festményén látható. A képen kivehetô egy alsó és egy felsô karima, egy szegekkel kivert test, kereszthúr, és egy egyenletes zsineg-feszítés. A dob 45 fokos szögben a zenész oldalán függ. A zenész a dobverôket tökéletesen, és a hagyományos szokás szerint tartja. Ha már ilyen közelrôl szemügyre vettük a képet, észrevehetjük, hogy Rembrandt a dob hangjára is tett utalást azáltal, hogy egy kiskutyát is ábrázol a képen, mely a dob „pattogását” utánozza. A tamburindobtól eltérôen a pergôdobon két dobverôvel játszottak, és a XVI. századra a kereszthúr már minden bizonnyal az alsó bôr alatt volt (ahol ma is). A vastag bôrökkel ellátott nagy dobok feltehetôleg vaskos dobverôket igényeltek. A dobbôr nagyobb feszességét – ezáltal dobverôk gyors visszapattanását – a felsô és alsó karima megjelenése tette lehetôvé. Ennek köszönhetô, hogy széles körben elterjedt az ún. hosszú dobpergés, melyet mindkét kézzel, kettôs ütésekkel – a papa-mama néven ismert kézrenddel – értek el. Nincs okunk feltételezni, hogy a kettôs ütést (Doppel Zungen), melyet a kontinens üstdobosai már viszonylag korán ismertek, ne alkalmazták volna a kor katonai pergôdobosai is. Niccolò Machiavelli „A háború mûvészete” (1521) címû mûvében a következôket írja: „Egy csatában a dob vezényel mindent, kikiáltva a sereg tábornokának parancsait.” Thoinot Arbeau 1588-as Orchésographiejában a pergôdobot egy ritmust adó hangszerként kezeli, mely segítségével a katonák összhangban tudnak menetelni, támadni vagy visszavonulni anélkül, hogy zûrzavar és fejetlenség lenne úrrá rajtuk. A dobosok feladata tehát a menettempó diktálása és a harci utasítások jelzése volt, ezzel nélkülözhetetlen szerepet játszottak a hadseregben. Ebbe a családba tartozott a ZSOLDOSDOB, melynek hengermagassága elérhette a 60 cm-t, és az angolszász országok indulózenéjében használa-

H A N G S Z E R «

tos tenor dob is. A TENOR DOB az egyik legôsibb és legáltalánosabb dobfajta, mely nem rendelkezett kereszthúrral. Átmérôje nagyobb volt, mint a mélysége (megközelítôleg 18/14 coll). Hangszíne a húr nélküli pergôdob és a basszus dob közé tehetô. Kemény és lágy dobverôvel játszottak rajta, hangzása különös volt: sötét és antik. Az 1800-as évek elején a bôrfeszítést segítô zsinórok szerepét fokozatosan fémcsavarok váltják fel. Mivel a katonai pergôdob hengermagassága miatt a bôrök távolabb vannak egymástól, hangja mélyebb és tompább, mint a kisdobé, így a húroknak nincs olyan döntô befolyása a hangszer teljes hangzásképére. Ahogy a pergôdobok hengermagassága csökkent, és közelített a kisdobéhoz, úgy ment át az egyik fogalom a másikba, és mára minden kisdobot pergôdobnak hívnak, mely sok országban megmaradt a katonai menetelések és díszszemlék legfôbb ütôhangszerének. Bár a húrok feszültségét csavar vagy kar segítségével már a kora XVII. századtól változtatni tudták, csak a XX. században alakították ki a húrokat azonnal meglazító mechanizmust a különleges hatások elérésére, vagy más hangszerek okozta nemkívánatos együttrezgések elkerülésére. A katonai dobjátékot a XIX. századig hallás után, a gyakorlatban sajátították el. A dobszólam lekottázását csak a hangszer zenekari használata tette szükségessé. A svájci Bázelben néhány dobos máig ôrzi a különösen nehéz játéktechnika hagyományát. Így hát az egykori katonai csatadobból fejlôdik ki a pergôdob, ami elôször a XVIII. század végén karakterhangszerként jelenik meg egyes zenemûvekben (Gluck: Iphigenie en Tauride, 1779.; Beethoven: Wellingtons Sieg 1813.; Wagner: Walkürök lovaglása, 1856.), késôbb azonban állandó tagja lesz a szimfonikus zenekarok klasszikus ütô instrumentumainak. A legnépszerûbb példa talán Ravel Bolerója, melynek jellegzetes triolás kétütemes alapritmusa egymás után 165-ször hangzik fel a kisdobon. Új fejezet kezdôdik a pergôdob életében, amikor a XIX. század végén a dobfelszerelés részévé válik, mert a híres jazzdobosok jelentôsen gazdagítják a hangszer játéktechnikáját.

»

29

zsoldos dobon játszó alak (1642) rembrandt: éjjeli ôrjárat c. képén (részlet)

Kisbíró dobok A kisbírót Magyarországot a város vagy a falu alkalmazta, akinek hivatali teendôi mellett fontos feladata volt az új rendelkezések ismertetése, felolvasása kidobolása. Néha apáról fiúra szállt ez a hivatás. Munkakörét gyalog vagy kerékpáron látta el. Fizetését alacsonyan állapították meg, de legtöbbször megengedték, hogy a hivatali hirdetmények mellett magánhíreket, személyi üzeneteket is közöljön külön díjazás fejében. A hirdetnivalókat az ún. publikációs könyvbe jegyezték be, és a kisbíró onnan olvasta fel azokat. Ezek a könyvek ma a múlt idôk községi életének hû krónikásai. Ember Mária „A ház” címû elbeszélésében olvashatjuk az alábbiakat: …A kisbíró bácsit is ismertem, aki a faluban több helyen, de elsônek épp velünk szemben a községháza elôtt dobolta ki mindennap, hogy „adatik tudtára mindenkinek, akit illet…” Volt abban szó eladó elôhasi süldôrôl csakúgy, mint hajtók alkalmazásáról gróf Nemes Vince legközelebbi vadászatához a pusztataksonyi részeken. A kisbíró bácsi szerette a pálcákat táncoltatni a dobon, dallamosan tudta lassítani és szaporázni az ütéseket. Hiva-


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 30

30 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

talos szövegek esetén jobban vigyázott, emelt hangon, szinte szótagolva olvasott, de a pusztán helyi érdekû hirdetményeknél visszaesett a tájszólásba. Kicsi bácsi volt (sokáig azt hittem, azért hívják kisbírónak.) Mellényes fekete ünneplôben járt, kalappal s a legmelegebb napon is csak annyi engedményt tett a nyárnak, hogy nyakban nem gombolta be amúgy is gallértalan ingét. Dobolt délelôtt, dobolt délután. S mintha szigorú menetrendje lett volna, óramû pontossággal jelent meg a dobolásra kijelölt közterületeken… Mindenütt kisebb csôdület támadt a dobszóra, s voltak gyerekek – mezítlábas, nyurga kamaszok – akik elôrefutottak a következô állomásig, loholtak elôtte, mint az örvendezô fiatal kutyák. Kármán Sándor Folytatás a következô számban.

»

zsinór-hangolású dob, ausztria, rück gyûjtemény (1794)

Doboktatás kezdôtôl haladó szintig. Nemzetközi módszerekre épülô saját tananyag. Felkészítés ROCK-, FUNK-, JAZZ- és LATINzenei stílusokra. Teljeskörû kéz- és lábtechnikai ismeretek oktatása. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, akusztikus dobfelszerelésekkel. Szombathely HOLLÓSI LÁSZLÓ: 06-30-261-8826 e-mail: dobosmagazin@t-online.hu Budapest KOROMPAY ZSOLT: 06 30 904 7876 e-mail: korompayzsolt@gmail.com SZENTMÁRTONI ZSOLT: 06 20 444 2217 e-mail: szezso@gmail.com MÁTYUS ATTILA: 06 30 273 9483 e-mail: satilla72@freemail.hu www.dobosmagazin.hu/doboktatas

Felhasznált irodalom: Van der Meer: Hangszerek James Blades: Percussion Instruments and Their History


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 31

« 2012 » 02

A L A P Ü T É S E K «

Three stroke ruff (3. rész) Elérkeztünk a fenti alapütésünkrôl szóló harmadik, befejezô részhez. A mostani alkalommal, ahogy ígértem, a kézrendünk latin zenei mûfajokban való alkalmazásával fogunk foglalkozni. Elôször vegyük sorba a hangsúlyozási lehetôségeinket a pergôdobon! Tehát az elsô negyed elsô hangját hangsúlyozzuk az elsô félütemes példánkban (1. kottapélda). Most hangsúlyozzuk az elsô negyed második hangját, ami bal kézre esik (2. kottapélda)! Most hangsúlyozzuk az elsô negyed harmadik hangját, ami jobb kézre esik (3. kottapélda)! Most pedig hangsúlyozzuk csak a második negyed elsô hangját, ami bal kézre esik (4. kottapélda). Majd hangsúlyozzuk a második negyed második hangját, ami egy jobb kéz hang (5. kottapélda). Végül hangsúlyozzuk a második negyedünk utolsó hangját, ami szintén bal kézre esik (6. példakotta). Gondolom, már mindenki számára körvonalazódik, hogy el kell hagynunk a 2-4-es hangsúlyozást, amivel eddig a rock és funk ritmusoknál foglalkoztunk, mert az afro-kubai, dél-amerikai, vagyis a latin gyûjtônevû zenékben jóval összetettebb súlyozás van. Épp ezért tudnunk kell hangsúlyozni a kézrendünk bármelyik hangját, bármelyik kezünkkel. Következô lépésként játsszuk el ezt a hat gyakorlatot lábcintányér-pergôdob viszonylatban úgy, hogy a hangsúlyok mindig a pergôdobra kerüljenek! Az összes többi hang a lábcintányéron szólaljon meg, tehát mindig az a kéz üt le a pergôdob-

ra, amelyik hangsúlyoz. Amikor a gyakorlatokat külön-külön már biztos kézzel tudjuk játszani, akkor konbinálhatjuk is egymással ezeket a 2/4-es ütemecskéket, amíg végig nem játszottuk az összes lehetôséget. Ha ezzel megvagyunk, akkor bátran elkezdhetjük kigyakorolni ezt a három különbözô típusú latin kíséretet a kézrendünkkel. A következô kottapéldán egy Brazíliából származó, baion nevû ritmus alapja látható. Ennél a kíséretünknél könnyû dolgunk van, mert csak egyetlen pergôdobhangot kell bejátszani, a második negyed utolsó tizenhatodára (7. kottapélda). A következô példánkban már a komplett ritmusunk látható a jellegzetes basszus szólammal kiegészülve, amit természetesen hozzá kell gyakorolni a kézzel játszott alapunkhoz (8. kottapélda). Most következzen egy szintén brazil eredetû ritmus, a szamba kézzel játszott alapja, két ütem hosszúságban. Amint látjuk, a két ütemben összesen öt pergôdobhang található. Ha az elején azt a hat kis 2/4-es elôgyakorlatot szorgalmasan kombinálgattuk egymással, akkor most nem tudunk zavarba jönni (9. kottapélda). Ha ez az alap is megvan, akkor már csak az úgynevezett szamba-lábat kell a kézrendünkhöz begyakorolni, ami a brazil nagydob, a surdo ritmizálását hivatott kiváltani (10. kottapélda). Következô kottapéldánk egy Kubából származó, viszonylag fiatal ritmus, a songo kézrendünkkel játszott alapja látható. Itt a bal kéz végig lent játszik a pergôdobon és a hat, bal kézre esô

DOBISKOLA A BUDAI VÁRBAN Bordás József egykori Jávori Vilmos növendék célja a Jávori-féle módszertan továbbadása, népszerûsítése. A technika és a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektet a muzikalitás fejlesztésére. Elmondása szerint nem dobosokat, hanem zenészeket képez iskolájában. Növendékei (jelenleg 9-61 éves korig) szisztematikus, egyénre szabott munkatervvel fokozatosan és hallhatóan fejlôdnek. A kottaolvasás, technikai gyakorlatok és számolási kulcsok mellett a zenei alapokra történô játék, vagy élô zenére való együtt zenélés is a tananyag része. Hatvan perces órák hangszigetelt, patinás környezetben. Kezdôk, haladók, kicsik, nagyok, lányok, fiúk jelentkezhetnek az alábbi címen: bordasjozsef@gmail.com, telefonszámon: 06 30 9756 843.

hangból három van hangsúlyozva (11. kottapélda). Következzen a kíséretünk! Itt is meghatározó a lábdob tumbaobasszust idézô szólama, amit minden elsô és harmadik negyednél az utolsó jobb kéz hang alá, és minden második és negyedik negyednél az egyetlen jobb kéz hang alá kell bejátszani (12. kottapélda). Izgalmas kíséretet kapunk, ha az elsô negyed elsô és utolsó jobb kéz hangját, majd a második negyed második jobb kéz hangját a felsô tom kávájára ütjük. A harmadik negyed második bal kézre esô hangját és a negyedik negyed elsô bal kéz hangját pedig a pergôdob kávájára ütjük. Így megkaptuk az afro-kubai zenékben használatos son-clave kulcs 3–2-es verzióját. Ha ezt már biztos kézzel tudjuk játszani, akkor gyakoroljuk hozzá a songónál megismert tumbao basszus lábdob szólamát, hogy szép, komplett ritmust kapjunk (13. kottapélda).Végül a clave ritmust felcserélve ugyan ezt a ritmust 2–3-as verzióban is el tudjuk játszani (14. kottapélda). Próbáljunk más hangzásbeli variációkat is elôállítani a dobokon! Ezek a kíséretek is jól példázzák az alapütésünk felhasználhatóságát ebben a zenei környezetben is. Az általam kitalált ritmusok tükrözik ugyan a zenei stílusjegyeket, de mindez nem szentírás, nem beszélve arról, hogy egy adott kézrendre voltak példák. Tehát ne akarjuk ráhúzni minden szambára, songóra stb., mert egy zenei kíséret súlyozását maga a zene határozza meg. A témához kapcsolódó video megtekinthetô a Dobos Magazin honlapján, és a YouTube videomegosztó portálon “Three Stroke Ruff 2” címmel. Mindenkinek eredményes gyakorlást kívánok. Mátyus Attila

31


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 32

32 » A L A P Ü T É S E K

D O B O S M A G A Z I N


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 33

« 2012 » 02

P O P - R O C K

F I L L E K «

Egyszerû fillek nyolcadokkal és tizenhatodokkal 1. rész Ez alkalommal elsôsorban fôleg kezdô dobosok számára szeretnék néhány olyan egyszerû fillt bemutatni, amelyek arra az egyszerû ötletre épülnek, hogy a dobfelszerelés dobjait egymás után, sorrendben szólaltatjuk meg, azaz: pergôdob, 1. tom-tom, 2. tom-tom, 3. tom-tom. Amennyiben a dobfelszerelésünk nem három, hanem kettô tom-tomot tartalmaz, akkor változtatnunk kell, a sorrend legyen inkább: pergôdob, 1. tomtom, ismét pergôdob, 2. tom-tom. Kezdjük azzal, hogy mindegyik dobon nyolcadokat ütünk, azaz dobonként két-két hangot játszunk váltott kézzel (1. kottapélda). Ezt és a következô példákat is gyakoroljuk úgy, hogy három ütem tetszôleges kíséretet játszunk (az 1–14. példa inkább gyorsabb, a továbbiak inkább közepes tempóban alkalmazhatók eredményesebben), majd a negyedik ütemben játsszuk a fillt. Ha már több fillt biztonsággal játszunk, akkor próbáljuk meg azt is, hogy valamilyen egyszerûbb zeneszámban alkalmazzuk a tanultakat, azonban mivel a valóságban az ilyen, egy egész ütemig tartó filleket ritkán játszanak minden negyedik ütemben, ezért szerencsésebb, hogy amikor zenével együtt játszunk, hét ütem kíséret után, minden nyolcadik ütemben ütünk fillt. Vajon hogyan tudnánk egyszerûen, az elsô példát felhasználva, további variációkat elôállítani? Nyolcadok helyett üthetünk pl. egy negyedet a pergôdobon, vagy valamelyik tomtomon, így könnyedén elôállíthatunk négy további variációt (2–5. példa). Természetesen nem csak egy darab dobon játszhatunk negyedet a nyolcadok helyett, hanem pl. kettôn is, azonban én úgy gondolom, hogy azok a variációk, amelyekben két egymást követô dobon ütünk negyedeket, eléggé sután hangzanak, ezért inkább érdemes kerülnünk ezek használatát. Úgy is elôállíthatunk variációkat, hogy va-

lamelyik dobon az elsô nyolcadot elhagyjuk (6–9. példa), azonban ha a fillünket szünettel kezdjük, szerintem ismét csak sete-sután hangzik, és aki hallgat bennünket, azt gondolhatja, hogy valamit elrontottunk, mert a ritmus folyamatossága megszakad. Ezen a gondon szerintem a legegyszerûbben úgy segíthetünk, hogy amennyiben a pergôdobot nem szeretnénk megütni az elsô nyolcadon, a szünet helyett a lábcintányéron játszunk egy nyolcadot, és ezzel a ritmus folyamatos marad, de a dobokon mégis az szólal meg, amit eredetileg hallani szerettünk volna (6. példa). Számos további fillt elôállíthatunk még úgy, hogy nem csak egy, hanem több, vagy akár az összes dobon csak a második nyolcadot szólaltatjuk meg. Az elôzô variációkban két-két különbözô ritmusképletet alkalmaztunk, azonban megpróbálhatjuk azt is, hogy a fillünkben az eddig alkalmazott mindhárom ritmusképletet felhasználjuk. Számos variációt állíthatunk elô, de szerintem azokat érdemes kerülnünk, amelyekben a negyedek után fordul elô második nyolcadon játszott hang, mert ezek megint csak olyan hatást kelthetnek, mintha elrontottunk volna valamit, túl hosszú ideig nem szólal meg semmi. Néhány jól hangzó variációt mutat be a 10–14. példa. Úgy is elôállíthatunk variációkat, hogy valamelyik dobon nyolcadok helyett tizenhatodokat játszunk. A 15–18. példában azokat a lehetôségeket vehetjük szemügyre, amelyekben egy dobon játszunk tizenhatodokat a nyolcadok helyett, de természetesen üthetünk tizenhatodokat kettô, három, vagy akár az összes dobon is. Elôállíthatunk filleket nyolcadok, tizenhatodok és negyedek alkalmazásával is, de szerintem inkább azokat a variációkat érdemes választanunk, amelyekben csak egy, vagy két nem egymást követô dobon játszunk negyedeket. A teljesség igénye nélkül, három variációt mutat be a 19-21. példa.

Végül azt is megpróbálhatjuk, hogy a fillünkben nyolcadok és a tizenhatodok mellett csak a második nyolcadon megszólaltatott hangot, vagy hangokat alkalmazunk. Nagyon sokféle variációt állíthatunk elô, ezek közül hármat vehetünk szemügyre a 22–24. példában. Remélem, hasznos, a gyakorlatban is jól alkalmazható lehetôségekre hívtam fel a figyelmet ebben a cikkben. Nagyon fontos, hogy a bemutatott példákon kívül próbáljunk továbbiakat is elôállítani. Ebben esetleg segítségünkre lehet a „Rock-, blues- és funkritmusok 1.” címû dobkotta, valamint az „Alapismeretek nem csak kezdôknek” címû doboktató dvd is. Jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

33


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 34

34 » P O P - R O C K F I L L E K

D O B O S M A G A Z I N

FILLEK 4/4-ben


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 35

« 2012 » 02

Z E N E T Ö R T É N E T «

Country stílusok, rockabilly (4. rész) Mialatt az 1930-as évek végétôl a feketék az urbánus jump blues és rhythm and blues vad ritmusától kerültek hangulatba a nagyvárosokban, a fehérek által játszott vidéki zene is gyökeres változásokon ment keresztül. A konzervatív, tradicionális countryzenét elkezdték ötvözni a blues, a boogie-woogie, a swing és természetesen a jump blues valamint a rhythm and blues elemeivel. Évtizedeken keresztül a dobokat túl városiasnak tekintették a countryzenében. 1927 körül a vidéki zenében is megszületett az elsô igazi sztár Jimmie Rodgers személyében. A jódlit egyesítette a hawaii slide gitár vagy steel gitár egzotikus hangjával, és zenéjében megvalósította a néger blues fehér megfelelôjét: autentikus populáris zenét játszott hiteles megszólalásban a fehér Amerikának. Ironikus, hogy a country konzervatív képviselôi is késôbb csodálva nézték Jimmie Rodgerst, aki dobost használt 1929-es „Desert Blues” és „Any Old Time” felvételein. Texasban a Milton Brown and His Musical Brownies speciális táncmulatságokon alkalmazott dobost, akinek a felszerelése többnyire egy pergôbôl, hatalmas lábdobból, ride és lábcintányérokból állt. A dobos kifejezetten alacsonyan ült, ami mulatságos látványt nyújtott. Mikor a dal halkult vagy erôsödött, a dobos lassult és gyorsult. Western swing 1935-ben Bob Wills felkérte Smokey Dacust a Texas Playboys dobosának, és létrehozott egy új mûfajt, a western swinget. Milton Brown és Bob Wills elkészítették a western swing elsô lemezeit, zenéjükben a countyt ötvözték a jazz nagyzenekari, swinges vonulatának ritmusaival, hangzásával. Ahogy a nevében benne van, ez a többi country stílussal ellentétben swing lüktetésre épült. Wills hatalmas, táncoló tömegeknek játszott, és szüksége volt arra, hogy Dacus a seprûkíséreteket úgy játssza, hogy hozza

a beatet, vagyis a 2-4-et. Késôbb Wills erôs dixieland-gyökerekkel rendelkezô jazzdobosokat is alkalmazott, mint Gene Tomlonst és Monte Mountjoyt, akik az 1940-es években dolgoztak vele. A Playboys késôbbi kiadványain pedig olyan tehetségek szerepeltek, mint Johnny Cuvilello, illetve Bob Wills saját öccse, Billy Jack Wills. A western swing stílusban vált az elektromos gitár és a dob elôször állandó hangszerévé egy country zenekarnak. Az Adolph Hofner’s San Antonians, valamint a nyugati parti zenekarok szin-

»

muddy berry

tén használtak már dobot az 1940-es években. Spade Cooley rutinszerûen dobossal állt színpadra, akiknek többsége ex-bigband dobos volt, mint például Muddy Berry. A Grand Ole Opry az USA rádiótörténetének legrégebbi, folyamatos countryzenei programja, amit még 1925-ben Nashville elsô rádióállomása, a WSM kezdett sugározni. Aki valamit is számít a country, a western és a folkzenében, az fellép ebben a mára már gigantikussá vált mûsorfolyamban. A Grand Ole Oprynál kifejezetten tiltották a dobok használatát, azonban Bob Wills 1944. december 30-án ellenszegült a tiltásnak, és Monte Mountjoyjal és teljes dobfelszerelésével állt színpadra.

Tény, hogy a lemezpiac a harmincas évek elején teljesen összeomlott, a rádióban azonban 1935-ben elindult a „Your Hit Parade” rádiómûsor, és hamarosan Roy Claxton Acuff lett Nashville elsô számú sztárja, akit rövidesen „a countryzene királya”-ként emlegettek. Még Roy Acuff is is használt seprûs pergôdobkíséretet, miután engedélyezték a dobokat az Opryn. 1939-ben a Grand Ole Opry – ahol természetesen Roy Acuff is fellépett – átköltözött a nashville-i Ryman Auditoriumba, és a nemzeti rádióhálózat kezdte sugározni. Pee Wee King zenekarában is játszott dobos, „Sticks” McDonald, de nem az Opry színpadán. Hasonlóképpen a Paul Howard’s Arkansas Cotton Pickers is (egy másik western swing banda az Opryn) felkérte Joe Morellót, aki késôbb Dave Brubeck zenekarában vált ismertté. Az egyik elsô countrydobos Nashville-ben Farris Coursey volt, aki Owen Bradley tánczenekarában játszott. Ekkoriban azonban a legtöbb nashville-i és délkeleti zenekar még mindig kerülte a dobok használatát (bár Hank Williams is használt dobost egy rövid ideig Alabamában, mielôtt sztár lett). Red Foley 1950-es „Chattanoogie Shoe Shine Boy” felvételén Coursey a combjait ütötte, más alkalmakkor pedig letompított ritmusgitárt használtak, hogy helyettesítse az ütôhangszert. Honky tonk Egy igazi sztár, az éneklô cowboy, Gene Autry a „Silver Haired Daddy Of Mine” címû felvételével tette népszerûvé tette a honky tonk stílusú countryt. A honky a fehéreknek a négerek által használt gúnyneve volt. A honky tonk lebujzene volt, a countryzene 1950-es évek elején népszerûvé

35


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 36

36 » Z E N E T Ö R T É N E T

vált ága. Az énekes legtöbbször elcsukló hangon dalolt összetört, magányos szíve fájdalmáról. Ebben a legnagyobb Hank Williams és Lefty Frizzel énekesdalszerzô volt. Az erôs blues hatású dalok általában a bulizásról, a csalódottságról és a silány életrôl szóltak. Olyan tömegek zenéje volt ez, akik szombat este a bárokban keresik a szerelmet, az italt vagy a balhékat. A 50-es évek végén a rockabilly és a country-pop kezdte háttérbe szorítani a honky tonkot. Kezdetben a dob nem volt a honky tonk zene állandó hangszere.

D O B O S M A G A Z I N

pós érzettel, általában gyors tempóban, és a stílus meghatározó grooveja az úgynevezett „train beat”, mely késôbb más country mûfajokban is megjelent különbözô formában.

Bluegrass A countryzene elterjedésével a rádióban is egyre több „vidéki” zenét lehett felfedezni így az úgynevezett bluegrass (más néven: „old time country”, vagy „hillbilly music”) is nagyobb teret kapot. A mûfaj Kentuckyból ered, innen a név, ugyanis ez Kentucky beceneve: Bluegrass State. Bill Monroe and the Blue Grass Boys legelôször a Grand Ole Opryn jelent meg, 1939-ben és hamarosan a legismertebb turnézó zenekar lett, mely a nashville-i WSM stúdióból kikerült. A country új mûfaját teremtették meg elsöprô, gyors tempójú dalaikkal, és technikai tudásukkal. Bill zenekara különbözött az akkori tradicionális countryzenét játszó együttesektôl – sodró és erôteljes hangzás tradicionális

Country boogie Az 1930-as és ’40-es években egy másik mûfaj, ahol a fekete és a fehér zene keveredett, a „country boogie” vagy másnéven „hillbilly boogie” volt. Erre a gyors tempójú, vidám, ugyanakkor blues elemeket is használó, country hangszereken játszott zenére az összefüggô vidékies vokál volt jellemzô, míg a dalszövegek a boogie basszusára illeszkedtek. Ebben a mûfajban a beat és az ének is elég visszafogott volt, a dob pedig vagy seprûvel kísért, vagy nem is volt. Sok esetben a pergô csak hangulatkeltésre, fokozásra szolgált, nem pedig a folyamatos beatet játszotta. Carl Smith a nashville-i big band dobost, Buddy Harman-t kérte fel zenekarába, amivel további vitákat váltott ki az Oprynál. Az Opry menedzserek ugyanis még mindig tiltották, hogy megjelenjen a dob a színpadon, azonban kiegyeztek abban, hogy Harman egy pergôn játszhat seprûvel a függöny mögött. Buddy Harman az egyik legkiemelkedôbb nashville-i session dobos volt amellett, hogy az Opry állandó dobosává vált: az elmúlt 40 év során több

akusztikus hangszerekkel és nagymértékben különbözô vokálharmóniákkal. A zene egyesítette a hangszeres zenekarok ritmusát, a gospelt (feketét és fehéret), a munkadalokat, a fekete munkások dalait, a country és a blues zenei repertoárját. A dob csak késôbb vált a bluegrass zene hangszerévé. A kíséreteket többnyire seprûvel játszották, duplatem-

mint 18.000 felvételen volt hallható. Harman néhány nagyszerû zenésszel együtt részt vett a híres „nashville-i hangzás” létrehozásában, ami Nashville-t a countryzene Mekkájává tette, és a countryt a pop irányába terelte. Buddy Harman segített tökéletesíteni a híres Ray Price féle „shuffle beat”-et, amit egy seprûvel és egy fektetett verôvel játszott a prgôn pl: Patsy

Cline „I Fall to Peaces” vagy Tammy Wynette „Stand by Your Man” címû dalában is. Az Osborne Brothers felvételein 1958-tól hallható Buddy Harman játéka. Késôbb, a rock and roll térhódításával Harman a legnagyobb elôadók mellett játszott, többek között Elvis Presley, Johnny Cash, Brenda Lee, Tammy Wynette, Roy Orbison, Connie Francis, Chet Atkins, Willie Nelson, Kenny Rogers, Perry Como, Jimmy Dean, Simon & Garfunkel, Ann Margret és Nancy Sinatra mellett. Rockabilly Mialatt Price és Harmann megalkotta a country shuffle-t, Bob Wills játszotta a western swinget és Moon Mullican, The Delmore Brothers, vagy Tennessee Ernie Ford nyomták a country boogie-t, egy keményebb, backbeat-orientált mûfaj is megszületett: a „rockabilly”. A rockabilly az egyik legkorábbi és legkeményebb fajtája a rock and rollnak. Az 1950-es évek elején a countryzenekarok elkezdték vegyíteni a western swinget, a country boogie-t és a honky tonkot, ehhez hozzáadtak nem kevés fiatalos lázadó energiát, és egy nagy adag fekete zenei hatást, mint a blues, a boogie-woogie és a jump blues, így megszületett a rockabilly. A rockabilly kifejezés a rock és a hillbilly szavak vegyítésébôl jött létre, hogy megkülönböztessék a countryzenétôl (amit gyakran neveztek hillbillynek az 1940es és ’50-es években). A rockabilly zenében a dobos játékmód sokkal változatosabb, mint maga a hangszerelés. Cliff Gleaves „Love Is My Busines”, Jimmy Boven „I’m Stickin’ with You” (dr: Don Mills) vagy Gene Vincent „Be-Bop-A-Lula” (dr: Dickie Harrell) címû dalában a seprû kíséret dominál. Néha használtak minimális fillt a körök végén, de a legtöbb esetben egy groove ment végig a dalban. Egyik jó példa a tamok használatára az Everly Brodhers „Till I Kissed You” (dr: Jerry Allison) címû dala, de legnagyszerûbb Buddy Holly „Peggy Sue”-ja, ahol szintén Allison egy teljesen rendhagyó megoldást használ, csak tizenhatodokat játszik a pergôdobon (leengedett húrral) és a tamokon kiosztogatva. A kézrend valószínûleg: JBJJ BJBB (paradiddle), és sehol nem változtatja a dalban. Néha visszhangot hallani az eredeti felvéte-


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 37

« 2012 » 02

»

jerry allison

len. Ez a kíséret jól megkülönböztethetôvé tette a dalt a rádióban a többi slágerhez képest. A ritkán használt triangulum is hallható Danny Reeves „I’m a Hobo” címû dalában, valamint a taps pl. Billy Lee Riley „Red Hot” (dr: J. M. Van Eaton), vagy Eddie Cochran „Summertime Blues” (dr: Earl Palmer) címû dalában. Szintén a tapsot és a ride kúpján játszott ritmikát lehet hal-

lani Dale Hawkins szenvedélyes „Suzie Q”(dr: Ron Lewis)-jában, míg Johnny Burnette „Train Kept-A-Rollin”-jában (dr: Buddy Harman) a kôkemény, pergôcentrikus 2-4 játssza a fôszerepet. Valamint megjelent egy kis latin rock íz is, Ritchie Valens „Come On Let’s Go”-jával (dr: Earl Palmer) és Chan Romero „Hippy Hippy Shake”jével (dr: Earl Palmer). A „Blue Suede Shoes” az elsô olyan sláger volt, amiben hallható a pop, a country és az R&B, valamint a Sun Records kiadványok közül ez az elsô, amit Sam Phillips produceri munkájának köszönhetôen több millió példányban adtak el. A dalt a felvétel után két héttel kiadták, és azonnal sláger lett: az amerikai Billboard magazin country toplistáján az elsô helyet, pop toplistáján a másodikat, amíg a rhythm and blues toplistáján a harmadik helyezést tudhatta magáénak 1956-ban. Az Egyesült Királyságban a Top 10 listájába is bekerült. Érdekessége, hogy az elsô két ütem 6/4-ben van, míg a további része 4/4. Ez a megoldás W.S. „Fluke” Holland nevéhez fûzôdik, és ahelyett, hogy remek hangszerelési megoldásnak találták volna, tapasztalatlannak bélyegezték a zenekart, ugyanis a kiállások a dal többi részében 4/4-ben vannak. A ritmus intenzitá-

Z E N E T Ö R T É N E T «

sát a feszes kiállások is fokozzák. A „Blue Suede Shoes” bekerült a Rock and Roll Hall of Fame azon 500 dala közé, amely kialakította a rock and rollt. A barátságon túl, Elvis nem adta ki addig saját verzióját, míg Perkins dala a slágerlista élén szerepelt. Presley feldolgozása is sláger volt. Némi változtatással lerövídítette Perkins introját 4/4-re, és a korábbi verzióval ellentétben határozott befejezéssel zárták le a dal. A „Folsom Prison Blues” egyike az elsô Johnny Cash szerzeményeknek, mely akkor született, míg a légierônél szolgált Németországban. Cash abban reménykedett, hogy mint gospel elôadót szerzôdtedi a Sun Records, ám

»

vs holland

Sam Phillips mint a rock and roll és a rockabilly egyik úttörôje sokkal kommerszebb dolgot akart. Így Cash megmutatta néhány saját dalát, ami meggyôzte Phillipset. Az elsô kislemez a

1960-as években sugárzott Johnny Cash Show-ban az énekes mögött. Ô volt az elsô dobos, aki már teljes felszerelést használt a Grand Ole Opry-n. Az úgynevezett “Tennessee Three” (Luther Perkins – gitár, Marshall Grant – bôgô és W.S. Holland – dob) hangzás, mely világszerte ismertté vált, nagyban köszönketô Fluke egyedi és gördülékeny, „train beat” jellegû kíséreteinek. A rock and roll berobbanása után egyre több elôadó egészítette ki zenekarát dobossal mind élôben, mind a lemezeken. A country elemeket késôbb a rock’n’rollban általában simították és lágyí-

“Cry Cry Cry”/”Hey Porter,” volt, ami a country listán a 14. helyet érte el. A „Folsom Prison Blues” volt a soron következô kislemez, mely bekerült az elsô öt dal közé a country toplistán 1956-ban. Fluke késôbb csatlakozott Johnny Cash-hez egy kb. kéthetes turnéra, ám ott ragadt a következô 40 évre, így az ô játéka hallható az összes Johnny Cash slágeren. Tôle kapta a „Dobok atyja” (Father Of The Drums) megtisztelô címet. Ô játszik a híres Folsom Prison albumon, és látható volt az

tották, vegyítették a rhythm’n’bluesból, bluesból származó szikárabb, keményebb, keserûbb hangokkal. Számos countrydobosnak volt ez jó lehetôség, hogy ismertséget szerezzen magának, és bekerüljön a zeneiparba. 1973-ban végül engedélyezték a teljes dobfelszerelés használatát az Opry színpadán, amikor a produkció átköltözött Oprylandre. A dobot azóta is rutinszerûen használják a country zenében, kivéve a tradicionális bluegrassban. Tamási László

37


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 38

38 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Yamaha Power V A „vintage” kifejezés eredetileg az éves bortermés, illetve a szüret idegen nyelvû alakjaként került be mindennapi szóhasználatunkba, manapság azonban – a legmodernebb kori felfogás, és a használati eszközök folyamatos fejlôdése folytán – a „régi, klasszikus, márkás dolog” jelölésére alkalmazzuk. Hangszereink, melyek ma még osztályon felüli minôséget képviselnek, néhány évtized múlva avítt, régi cuccoknak számítanak majd, ahogyan a 20-30 éve készült dobok már most is kimerítik a vintage szó fogalmát. Lapunk – amolyan kísérleti céllal – új rovattal szeretne emléket állítani a tegnapok hangszereinek, ezzel is igyekszünk megkönnyíteni a gyûjtôk és egyéb, hangszerválasztás elôtt álló kollégák dolgát. Elsô témánk a Yamaha kezdô-középkategóriásnak szánt, valójában azonban magasan az elvárások felett teljesítô szériáját járja körül. Rövid történelem Míg egyes hangszergyártók folyamatosan megújulva, a piaci trendeket követve, sôt, úttörô módon, a fejlesztésekben élen járva teszik könnyebbé a felhasználók életét, addig mások a tradíciókban bízva szeretnék ugyanezt elérni – és utóbbi esetben bizony nem mindig garantált a siker. Valami ilyesmi történt a nagy múltú Premier céggel is, hiszen 1987-re meglehetôsen kínos szituációba kerültek, amikor a britek büszkeségét egyszerûen felvásárolta az akkor már világverô Yamaha konszern. Nincs ebben semmi különös, a dolog számos elônyt mutatott fel: munkahelyek maradtak meg, az addigra eléggé elmaradott technológiákat alkalmazó angol gyár átvehette a kor legmodernebb fejlesztéseit, és el kell ismernünk, valóságos szárnyalásba kezdett a teljesen megújított termékpaletta által. Ráadásul a japán anyacég – mivel így saját tulajdonúvá lett az európai telephely – vámmentesen és mindenféle egyéb elônyökkel szállíthatott/gyárthatott a

szigetországban… Ezen fejlôdési görbe egyik elsô állomása volt az akkor már létezô, ám a szamurájföldi mérnökök által a létezés új szintjére emelt Premier APK széria megjelenése, melynek alapjaira bátran építhették az akkori idôk kezdôi számára „kitalált” Power V sorozatot a Yamaha zászlaja alatt. Az elsôk (1989-91) Fülöp-szigeteki mahagóni. Van-e, ki ezt a fafajtát nem ismeri? Mondjuk, a mahagónihoz nem sok köze van (ismertebb nevén luanként azonosítjuk), viszont ettôl függetlenül hangszerépítéshez kitûnôen alkalmazható, kemény, szilárd, tartós anyag, a legtöbb kezdô-középkategóriás dob ebbôl készül. Az 1989-ben piacra dobott elsô kiadású Power V, mint ahogyan az APK is, kilencrétegû, 9 mm vastag tes-

teket kapott, illetve azonos, elnyûhetetlen fóliaborítást, a hasonlóság azonban ezzel véget is ér. A Yamaha tervezôi egy nagyon magas minôségû, árában mégis hozzáférhetô szériát igyekeztek létrehozni, mely megjelenésében némi formabontó jelleget mutat. Úgynevezett koporsó alakú csavarházakat, aranyszínû típusjelzô táblákat (ezek meglehetôsen nagyméretûek voltak), illetve art-deco stílusban áttervezett, ám hagyományos mûködésû tamtartókat álmodtak meg az ifjú titánok számára, melyek alapcsöveinek vastagsága – máig nem érti senki, milyen oknál fogva – nem kompatibilisek a többi Yamaha tamtartóval. A dobok legkomolyabb alkatrésze a Premier Signia/Genista szériákból is ismert nagydobláb, melyet akár kisebb hajók lehorgonyzására is használhatunk. Ráadásul megkülönböztetés céljából hatalmas Yamaha logót biggyesztettek a lábakra, ezzel erôsen megosztva a közvéleményt: egyesek szerint groteszk, mások szerint mókás, megint mások véleménye alapján pe-


Dobos_2012_02 12/8/28 3:45 PM Page 39

« 2012 » 02

dig gyerekes hatást keltve… Abszolút elôre mutat ezen kívül a tény, hogy – az árkategória egyéb résztvevôivel szemben – fa lábdobkávákat alkalmaztak, a dobok színével megegyezô fóliabetétekkel csinosítva. A csinosításnál maradva, a testek belsejét az akkoriban trendinek számító matt fekete festéssel látták el. Ez a rossz nyelvek szerint jótékonyan elfedte a belsô farétegek esetleges hibáit, én személy szerint maradnék a dekoratív hatás ecsetelésénél. A szettek leggyengébb pontja – ez nem ritka ebben a piaci szegmensben – a 14x6,5” méretû pergôdob, mely 1 mm-es, két helyen is hornyokkal erôsített acéltestével, 1,6 mm-es káváival (a tamokon is ilyen kávák szerepelnek) a kísérletezô kedvû mazochisták örök dilemmájaként vonult be a történelembe. Egyesek már 20 éve próbálnak „rendes” hangot kicsiholni pergôikbôl, kevés sikerrel… A hardverek terén abszolút kifogásolhatatlan a választék: a 700-as, szimplalábas, ám halálosan masszív áll-

H A N G S Z E R «

ványzatot csomagolták a dobok mellé (egyenes-, gémes állvány, pergôállvány), illetve szettôl függôen az FP725 (szíjas) vagy az FP735 (láncos hajtású) lábgépeket kínálták. A lábcinállvány a felsô kategóriában is elôszeretettel használt HS820 volt, ezekbôl máig nem találunk rozsdás, esetleg tönkrement darabokat, valószínûleg az idôk végezetéig taposhatjuk ôket minden gond nélkül. A testek egészen komoly választékban voltak kaphatóak, 22x16 és 24x16” méretû lábdobok (sajnos a 24” átmérôhöz is nyolc csavarházat szereltek fel, ami elég soványka a precíz hangolás szempontjából), 16x16 és 18x16” állótamok, valamint 10x10, 12x10, 13x11 és 14x12” felsô tamok képezték a kínálatot, négyféle (Jet Black, Italian Red, Winter White, Mirror Chrome) színben. Továbblépés (1992-93) Úgy illik, hogy idônként „ráncfelvarrás” jeligére megújuláson essenek át a hangszerek. Ezzel egyrészt folyama-

tosan fenntartható a felhasználók érdeklôdése, másrészt edzésben tartható a tervezôk szürkeállománya, így nem maradnak el a további fejlesztések, amelyek még több újítást hoznak magukkal… A megújult, immár „Power V Special” néven boltokba kerülô motyók igazán nagyszabású átalakuláson mentek keresztül, leginkább a testek rétegezése és összetétele eredményezett hangzásbeli elôrelépést – bár ez szubjektív, kinek a papné, ugye… Az új „ötvözet” a tamok esetében 3 külsô réteg luan, és 3 réteg nyárfa, összesen 6 mm vastagságban; míg a lábdobok 6 réteg luan és 3 réteg nyárfa összetételben készültek. Végre elhagyták a sok vitára okot adó fekete festést, és színtelen matt lakkot kaptak a belsô felületek, illetve lekerült a nagydobok lábáról az az idétlen Yamaha logó is. Az elôzô kiadás esetében sokak által kifogásolt pergôdob a feledés homályába veszett, amikor a sima testû, és jóval barátságosabb hangú, VSD246 típusjelû eredeti Yamaha termék vette át a helyét. A legszembetûnôbb formai változás során a korábbi robusztus csavarházak helyét a Recording Custom-tól örökölt, átmenô babák vették át, melyek kecsesebbé és elegánsabbá tették a dobok megjelenését, illetve a továbbra is nagyméretû típusjelzô táblák ezüst alapra kerültek a korábbi arany helyett. A fedôfóliák terén megjelentek

39


Dobos_2012_02 12/8/28 3:46 PM Page 40

40 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

csoport újra brit tulajdonúvá tette a Premier leicestershire-i gyárát, így a sokéves gyümölcsözô együttmûködés végeztével a Yamaha hazaköltöztette a Power V Special gyártósorait Japánba. Új idôk, új szokások… A nagydobok 9 mm-es testfelépítése a 8 réteg luan, egy réteg hársfa, míg a tamok 8 mmes falvastagsága 7 réteg luan/1 réteg hárs összeállításban látott napvilágot.

A tamtartók végre a (méretben is) jól megszokott Yamaha szabvány szerint kaptak helyet a dobokon, a nagydobok lába a korábbi 5000 (ismertebb nevén Stage) széria alkatrészeire változott, és megjelent a „gazdaságos kiszerelés” is, a vásárló választhatott a 600 és 700 számozású állványzatok közül. Az Angliában még „Marble” fantázianevû fóliák (változatlan meg-

Korompay Zsolt eddig megjelent kottái: a márvány hatású, megfelelô megvilágításban a „Bird’s Eye Maple” –felé kacsintgató borítások, a háromféle színbôl az örök sláger Jet Black mellett kétféle márványosból is (Marble Red, Marble White) választhattunk. A testek választékából kikerült a 24” lábdob, helyette megjelent az akkor már sokkal népszerûbb 20x16” méret, illetve egy 15x13” függesztett tamot is állványra akaszthattunk. Vasak terén nem történt változás, és az utolsó, Angliában készült Yamaha szettek máig kiválóan üzemelô állványzatokkal díszelegnek a világ színpadain. Végjáték (1994-96) Nem lehet utólag eldönteni, és a mi szempontunkból nem is fontos, hogy vajon a „bátraké a szerencse” jelszavát harsogva, vagy bármilyen egyéb oknál fogva-e, de 1993-ban egy angol cég-

A KOTTÁK KAPHATÓK A TAM-TAM DOBCENTRUMBAN, Megrendelhetôk a 06-30-904-7876-os telefonszámon vagy a korompayzsolt@gmail.com e-mail címen.

Megjelent a Dobok Könyve A Dobok könyve a hangszer történetének utolsó száz évét dolgozza fel. A modern dobszerelés meghatározó szerepet játszott a jazz és a rockzene fejlôdésében, és a Dobok könyve e történet bemutatására vállalkozik. Sorra veszi és értelmezi a zene és a dobosok világában bekövetkezett összes olyan változást, amely újításokra sarkallta a dobkészítôket. Színes fotóanyag segítségével megismerteti az olvasót azokkal a szerelésekkel, amelyeken Charlie Watts, John Bonham, Keith Moon és más sztárok játszottak, a névjegyzékben pedig külön-külön is foglalkozik az összes nagy dobgyártóval és számos kis céggel. A Dobok könyve alapos, és információban gazdag krónikája annak a folyamatnak, melynek során kialakult a ma ismert dobszerelés, így nem hiányozhat egyetlen dob-ôrült és zenerajongó könyvespolcáról sem.


Dobos_2012_02 12/8/28 3:46 PM Page 41

« 2012 » 02

jelenésben) Red Granite, illetve White Granite típusokban voltak kaphatóak, és persze a Jet Black sem maradhatott el (ebbôl a fekete színû hangszerbôl többet adtak el az idôk során, mint az összes többibôl együttvéve). A 10x9” tamok immár egy collal rövidebbek voltak elôdjeiknél, és hogy teljes legyen a választék, megjelent a 8x8” méret is, ezzel valóban minden igényt kielégítô választék állt a dobosok rendelkezésére. Ami a fület illeti Hangtani szempontból a Power V (és a Special verziók is) alapvetôen pop-rock zenei környezethez illeszthetôek, a túlnyomórészt luan alapanyag rezonáns hatásai a mély-mélyközép tartományokban jeleskednek, a testek kitûnôen megépített mivolta viszonylag tág teret enged az egyéni hangolás kereteinek. Könnyed hangolhatóság, és közepesen hosszú lecsengés jellemzô, már a gyári bôrgarnitúrával is. Igazából elejétôl végéig ugyanazokat a bôröket kínálták a szettekhez: a lábdobok (tompítóbetét nélküli) és a tamok is a Remo által gyártott, a Yamaha logójával ellátott Ambassador Clear ütô és rezonáns nejlonokat kaptak, a pergôkön Ambassador Coated/Snare Side volt a jellemzô. Ezeket alapvetôen „tanuló” cuccoknak szánták, a bôrcsere elôbb-utóbb elkerülhetetlen volt – valójában persze ez a felsô kategória legtöbb képviselôje esetében is megszokott.. A mai, ebay-centrikus idôkben az interneten és a szabadpiacon is könnyen ráakadhatunk ezekre az idôtálló motyókra. Állapottól, felszereltségtôl és az eladó elmeállapotától függôen a 100 és 1000 euro közötti árrésben bárhol fellelhetünk egy-egy szettet. Aki esetleg egy tartós (ha egy dobszett kibírt húsz évet, biztosan állíthatjuk, hogy kibír még húszat), jó megjelenésû, megbízható és dübörgô hangú cuccra vágyik, bátran gondolkodjon el a beszerzésén, hiszen máig komoly versenytársként jelenik meg a konkurens gyártók hasonló termékei között. A vég bekövetkeztére 1996-ban került sor, amikor megnyílt a Yamaha indonéz gyára, és az új üzem immár lakkozott testekkel kezdte gyártani a Power V utódját Stage Custom néven – de ez már egy másik történet. Indi

H A N G S Z E R «

41


Dobos_2012_02 12/8/28 3:46 PM Page 42

42 » K Ö S Z Ö N E T köszönjük az alábbi szponzoroknak, hogy támogatták a iii. dobmánia tábort!

D O B O S M A G A Z I N


Dobos_2012_02 12/8/28 3:46 PM Page 43


Dobos_2012_02 12/8/28 3:46 PM Page 44

Profile for Zsolt

Dobos magazin 2012 02  

Dobos magazin 2012 02  

Profile for korompay
Advertisement