Dobos magazin 2011 03 by Zsolt

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 1

XII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2011. december–2012. március

450 FT

INTERJÚK UJJ ZOLTÁN TATAI TAMÁS DIXON ARTISAN JARRAH PERGÔ MAPEX HORIZON HX CAJON KIEGÉSZÍTÔK

Ujj Zoltán

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 2

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 3

« 2011 » 03

Ujj Zoltán interjú

Ötlettár

A vibrafon

Fon-Trade Music

A holtpont

Lineáris kíséretek

Dixon Artisan Jarrah pergô

T A R T A L O M J E G Y Z É K «

Magasiskola

Mapex Horizon HX

Mikrofonozzunk!

Dalolva könnyebb

Emléktár

Alapütések

Cajon kiegészítôk

Tatai Tamás interjú

Mapex duplázók

Mapex Black Panther pergôk

Tárlatvezetés

A széllel szemben

IMPRESSZUM»

Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Keönch László Farkas, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi, Bordás Jószef, Goóz László • Grafika: Grafirka Stúdió • e-mail: dobosmagazin@t-online.hu • Telefon: 30/261-8826, 94/331-783 • Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely • ISSN 1586-1007

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 4

4 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

Ujj Zoltán a kreatív provokátor Nem vagy az a nyüzsgô, mindenhol jelenlévô zenész, akit mindenki ismer, viszont kreatív, technikás játékoddal letetted névjegyed a hazai dobosok között az elmúlt tizenkét évben, többek közt a Másfél zenekarban, mely eklektikus, modern és hagyományos stílusokat ötvözô sajátos zenei és ritmusvilágával a gazdag hazai zenei paletta különleges színfoltja. – Kérlek, meséld el, hogyan kezdôdött, miért éppen a dob, és a szokásos bevezetô kérdések. – Nos, az egész négyéves koromban kezdôdött Szekszárdon egy fémbôl készült játékdobbal, amit a szüleimtôl kaptam, és attól kezdve azzal tettem tönkre a család életét. Ter-

mészetesen a szüleim gyorsan eltüntették a felelôtlenül odaadott eszközt, és a lelkesedésem a dob iránt tizenkét éves koromban merült fel újra, amikor zenekarost játszottam otthon a szobámban, és vagy szintetizátoroztam, vagy doboltam a párnákon akkori kedvenc zenekarom, a Depeche Mode zenéjére. Amikor elôálltam szüleimnek az ötlettel, hogy szeretnék zenét tanulni, a család, költségvetési okokból a dob mellett döntött a szintetizátor ellenében, így megkaptam elsô dobomat, ami egy úttörôdobszerû pergôdob volt. Annyira lelkes voltam, hogy elmentem kottát venni,

amibôl majd megtanulok dobolni – akár egyedül is –, és megtaláltam a legendás Bányai dobiskolát. Mivel ez 1986-ban volt, akkoriban még nem lehetett Dunát rekeszteni itthon a doboktató anyagokból. Ebbôl elkezdtem tanulni, gyakorolni, de – az összes általános iskolai énekórai tudásom ellenére – a pontozott nyolcaddal szemben alulmaradtam. Ekkor mondtam a szüleimnek, hogy kellene egy dobtanár. – Ezek szerint nem sikerült egyedül megtanulnod dobolni. Kik voltak a tanáraid, kiktôl tanultál? – Az elsô tanárom Soponyai József volt még Szekszárdon. Nála sajátítottam el a dobolás alapjait, nagyon élveztem az órákat, és a tanulást. Kb. egy évet jártam hozzá, aztán elszabadultak a hormonok, és 15-17 éves koromig metál zenekarokban szoktattam magam a zenész élethez. Aztán meghallgattam életem elsô jazz zenéjét, amit még a tanáromtól kaptam – de addig nem nagyon érdekelt –, és zenei érdeklôdésem áthelyezôdött a jazzre. Teljesen beleszerettem, és nagyon meg akartam tanulni. Újból a tanáromhoz fordultam, aki viszont azt javasolta, hogy ezt tanuljam meg Nesztor Ivántól, akinek a kottájából tanított engem is. Így kerültem kapcsolatba Nesztor tanár úrral, akihez szintén kb. egy évig jártam minden héten vidékrôl Pestre. Nagyon sokat tanultam tôle nem csak a dobról, hanem magáról a zenérôl, az improvizációról, az érzelmekrôl a zenében, az emberi jellemrôl, és minden dolog mélységérôl, úgyhogy nagyon hálás vagyok neki ezért, és a mai napig nagyon tisztelem ôt. Javasolta nekem, hogy felvételizzek a jazz tanszakra, és mindent megtett, hogy ez összejöjjön, de egy magánéleti döntésem miatt ez a lehetôségem meghiúsult. Ismét egy hosszabb – kb. ötéves – gyakorlati idôszak következett számtalan jazz formációban, számtalan zenészbaráttal, akik közül most sokan ismert jazz zenészek. Majd technikai akadályok jelentek

meg a Másfél zenekarba való belépésemkor: a finomabb játékot igénylô jazzhez szokott kezeim nem bírták a hangos és szigorú, rockosabb ritmusokat, és minden koncert után vérhólyagos lett a kezem, begyulladtak az ízületeim, és néha tiszta vér volt a dobbôr is. Ezt orvosolnom kellett, különben tönkrement volna a kezem. Ekkor mélyedtem el jobban az ütéstechnikában, elôször csak internetes forrásokból és a saját megértésem alapján, azonban kellett valaki, aki összerakja a képet. Ez az úriember Martonosi Gyuri bácsi volt, akit nem kell bemutatni senkinek. Nála is kb. egy évet töltöttem tanulással, és tôle is rengeteg dolgot tanultam, a dobon is, és emberileg is, ami fôleg az órák elôtti, utáni – néha órák alatti – beszélgetéseken keresztül történt, és azt hiszem, elég mély és kölcsönös barátság és tisztelet alakult ki közöttünk, amit a személyes találkozások elmaradása sem tud elhomályosítani. Ez vonatkozik minden elôbb említett tanáromra is. Érdemes még megemlítenem egy urat, akit Richard-Paul Morellininek hívnak. Csak egyszer találkoztam vele, egy Másfél koncert alkalmával, amit az általa vezetett zeneiskolában tartottunk workshop jelleggel a franciaországi Nancyban. Ajándékba adta nekem az általa írt dobiskolát, ami teljesen megváltoztatta és helyretette bennem a dobolás elméletét. Ebbôl a kottából ismerhettem meg a szisztematikus dobolást, a dobolás rendszerekbe foglalt gyakorlási sémáit, amit szerintem a legesszenciálisabb formában magyarul a Martonosi – Korompay-féle Modern dobiskola taglal, amit a mai napig használok, mind tanulási, mind tanítási célból. – Említetted a különbözô formációkat, és zenekarokat. Honnan ismerhetünk téged, hol játszol most? Igen említettem a kezdeti rock és metál formációkat, amelyek nem lettek ismertek, de gyakorlatot szereztem általuk a zenekari játékban, és mivel mindig progresszív zenét

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 5

« 2011 » 03

hallgattam mind a rockban, mind a jazzben, sosem a konvencionálisat, ezek mindig kihívást jelentettek a számomra. Az elsô ismert zenekar a Prosectura volt, ami egy színvonalas punk-rock (and roll) formáció, és a találkozásunkkor (1993–94-ben) valami érdekesebb dolgot szerettek volna csinálni. Ez a közremûködésemmel sikerült is (Akkor inkább úthenger címû albumuk), de a zenekar népszerûségének nem tett jót az intellektuális punk, úgyhogy visszatértek a gyökereikhez, amiben további sikereket értek el, már nélkülem. Egy másik fontos állomás a Müller Péter vezette Sziámi zenekar volt, melynek utolsó két évében lehettem a részese (2007–2009 közt), és sok dolgot tanultam benne a dob szerepérôl a zenében, és arról, hogyan kell megzabolázni magam a zene érdekében. A Másfélben soha senki nem mondta meg, mit játsszak, itt pedig minden forgatókönyv szerint zajlott. Azt hiszem, ez a tapasztalat nem hiányozhat egy zenész életébôl sem. Még részt vettem ezután az Isolated zenekarban is, ami a Joy Division zenekar számainak modern, újragondolt feldolgozásával vált ismertté (2009–2010) szintén Müller Péterrel, valamint többek közt Szakcsi Lakatos Bélával, és Magyar Péterrel, akit az Európa Kiadó dobosaként ismerhetünk. Ez további nagyon hasznos tapasztalatokkal látott el a zenekari játékban, az egymásra hangolódásban, és a régi nagyokkal való közös játék terén. A munkásságom viszont legnagyobb részt a Másfél zenekarban teljesedett ki az elmúlt tizenkét év során (1999–2011). Ez a sok hazai és külföldi koncertben, valamint a stílusok és mûfajok egyedi ötvözetében mutatkozott meg, mint a rock és a funk házasítása a disco, techno, drumandbass mûfajokkal átvágva e mûfajok határait, provokatívan és kreatívan ötvözve a hangszeres és elektronikus zene jellemzô motívumait. Ennek megvalósításához tíz éve elektromos dobokat is használok a játékomban különleges hangeffektusokra, szintetikus dobhangok elôállítására, és az elektronikus mûfajok modellezésére. A Dj-kel történô állandó közös fellépések során is-

I N T E R J Ú «

merkedtem meg a jungle és a drumandbass mûfajokkal, amit az elmúlt 7-8 évben sok munkával, és a dobon történô folyamatos fejlôdéssel átültettem az akusztikus dobra is, és a mai napig nagyon szeretem, gyakorlom, tanítom. Ez a munka az Uno Y Medio projektben, és jelenlegi zenekaromban, a Brainsben teljesedett ki. Az Uno Y Medio a Másfél elektronikus zenei live act-je, és a mûfaji hasonlóság miatt volt szerencsém fellépni vele példaképem, Jojo Mayer elôtt is. A Brains zenekar, melynek több mint egy éve vagyok tagja, lendületes, fiatalos, az elektronikus és hangszeres mûfajokat remekül ötvözô zenéjével a modern zene állandóan változó, mûfaji határokat elmosó világát tárja a hallgatóság elé. – Mint kiderült, Jojo Mayer nagy hatással van rád. Vannak még egyéb példaképeid is, akik hatottak a játékodra?

nekarbeli munkásságában valósul meg számomra. A Nerve zenei világa valószínûleg sokaknak nem érthetô, mivel tôle gyakran cirkuszi mutatványokat várnak a dobon, nem negyedórás monoton techno, vagy dubstep groove-okat, de véleményem szerint – mivel kb. tíz éve hallgatok a hangszeres zene mellett elektronikus zenét is – minden téren forradalmi, és messze elôremutatóbb, és korszakalkotóbb, mint bármely más improvizatív, modern hangszeres mûfaj, amit eddig hallottam. – Az elmondottak alapján úgy tûnik, speciális felszerelést használsz. Beszélnél errôl? – Igen, már egy ideje nem hagyományos szerelésen játszom. Ez egyrészt annyit jelent, hogy lassan eltûntek a tamok a cuccomból. Nem azért, mert nem szeretem ôket, sôt, mindig beleszeretek, ha leülök egy standard cucc mögé, hanem azért, mert az elektronikus mûfajok nem

– Természetesen, többen is, és nem csak zenészek, hanem zenék is. Az az ominózus elsô jazzfelvétel Billy Cobham Spectrum címû korszakalkotó lemeze volt. A metál irányába pedig – a Depeche Mode-tól – az Anthrax zenekar vitt el, amely szintén kiváló dobost tudhat magáénak Charlie Benante személyében. Sok inspiráló dobos volt, akit hallgattam, és hatással voltak így vagy úgy a játékomra mind a jazzben, mind más mûfajokban. Jelenleg tényleg Jojo Mayert tartom a fô példaképemnek, nem csak kiváló hangszeres tudása miatt, hanem fôként elôremutató gondolkodása miatt, ami a Nerve ze-

nagyon igénylik, és jelenleg csak ilyen produkciókban veszek részt. Helyette három pergôdobot, elektromos dobokat, illetve akusztikus dobtriggereket használok. A három pergô sokszínû groove-lehetôségeket kínál az akusztikus dobon, fel tudom például szekciókra osztani a dobcuccot. Ebben segít egy extra, zárt lábcsin is a jobb oldalon. Az elektromos dob pedig a triggerekkel (amit nagyon szeretek) határtalan lehetôségeket biztosít a hangkeltés terén. Bármilyen hangzást, hangképet, mûfajt meg tudok általa valósítani. Ezen kívül rendkívül kreatív és sokoldalú eszköznek tartom,

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 6

6 »INTERJÚ mind otthoni gyakorlásra, a gyakorlást segítô funkciók által, új hangzások létrehozására, a benne rejlô hangszínek és effektek alkalmazásával, és remek tanítási segédeszköz is a benne található zenékre történô gyakorlás által. Ha valakit a márkák is érdekelnek, az akusztikus dobom egy régi, nagyon jó hangú juharfa Pearl, egy limitált szériájú 13x7-es Pearl Masters, valamint egy 13x3-as Pearl piccolo – ezek és a nagydob triggerelve is vannak DDRUM triggerekkel, és egy 10x2-es Sonor Jungle pergôvel, különbözô jobb-rosszabb minôségû tányérokkal, melyek közt van törött tányér is nemcsak az igénytelenségem, hanem a speciális hanghatások miatt. Az elektromos dobjaim és moduljaim pedig Yamaha márkájúak (DTXT 3, és DTX MULTI-12), többször mutattam már be ezeket a cég képviseletében a legszínvonalasabb hazai dobos rendezvényeken, mint a Dobosok Farsangja és a ceglédi Dobos Gála. – Többször említetted, hogy tanítasz is. Hogy jött, mióta csinálod és szereted-e a tanítást? – Igen, tanítok, már ennek is van vagy tíz éve. Úgy jött, hogy megkértek, hogy tanítsak. Ez elég régen volt, és persze nem tudtam semmit az egészrôl, úgyhogy több-kevesebb sikerrel mûködött a dolog. Aztán, amikor megérti az ember annak a felelôsségét, hogy ehhez tényleg érteni kell, nem elég jól játszani a hangszeren, és hogy neked, a tanárnak is folyamatosan fejlôdnöd kell sok téren, akkor bennem is megváltozott minden. A tanításon keresztül értettem meg mélyebben a dobolás elméletét, és hogy szinte mindenkit máshogy kell tanítani, rávezetni a dolgokra, meg azt is, hogy mennyi mindenre jó a dobolás önmagunk szórakoztatásától egy új dolog megtanulásán át az önmegismerésig, a professzionális hangszeres tudás megszerzéséig. Még terápiás célokra is kiválóan alkalmas: fizikai és lelki problémák kezelésére, javítására. Ezért nagyon szeretek tanítani, szeretem átadni a tudásomat azoknak, akiket érdekel, szeretem látni, ahogy a tanítványaim zeneileg, a hangszeren, és emberileg is folyamatosan

D O B O S M A G A Z I N

fejlôdnek, egyre jobbá válnak. Jelenleg egyébként egy saját tananyagon dolgozom, ami lehet, hogy merészen hangzik, de úgy tapasztaltam, hogy manapság már elméletben nincs új a nap alatt a dobolásban, viszont számtalan módon lehet újragondolni és újra felosztani a dobolásról rendelkezésre álló információmennyiség nagy tortáját, így bármikor bárki elôrukkolhat egy új megközelítéssel, új koncepcióval, ami merôben más megvilágításba helyez egy már meglévô dolgot. Az én, nem feltétlenül új megközelítésem az átláthatóság, a rendszerek hangsúlyozása, tehát az, hogy minden lejátszott és lejátszható dolog és annak minden variációja és kombinációja leképezhetô, rendszerbe foglalható, illetve az, hogy a dobolás egy örömteli dolog, nem misztikus, és valamilyen szinten mindenki képes megtanulni játszani ezen a fantasztikus, és talán az egyik legôsibb hangszeren. Ezek talán abból erednek, hogy amikor elkezdtem jazzt hallgatni és tanulni, túl sokszor hallottam ehhez hasonló misztikus és valótlan kijelentéseket, hogy ezt lehetetlen lejátszani, ilyen jól nem lehet megtanulni dobolni, meg azt, hogy improvizáció nincs elôre kitalálva, és mindenki teljesen szabadon játszik. Viszont a fent említett francia úriember kottája, valamint a Martonosi –

Korompay-féle Modern dobiskola megmutatta, hogy a dobolás egy jó adag matematika, tehát véges számú ritmikai elemek véges számú variációja és kombinációja. Erre próbálom minden tanítványomat megtanítani, ezáltal önállóvá tenni ôket, hogy a késôbbiekben képesek legyenek megérteni azt, amit a zenékben hallanak, reprodukálni azt a benne rejlô lehetôségekkel együtt rendszerekbe foglalva az elhangzottakat, és kigyakorolni egy, a fejlôdést, haladást pontosan mutató gyakorlási rendszeren keresztül. Végül kipróbálni a tanultakat a különbözô stílusokban eljátszott zeneszámok keretei között izgalmas, örömteli és kreatív formában, mert a puding próbája az evés, és a dobolás, ugye, nem csak matematika, hanem a zenei szituációk stílusos, ízléses megvalósítása. Ezekre az elvekre igyekszem most egy érthetô, munkafüzetként is használható, testre szabható anyagot kidolgozni, ami az eddigi dob mögött eltöltött huszonnégy évem elméleti és gyakorlati tapasztalatait sûríti majd magába az érdeklôdôk, jelenleg elsôsorban a tanítványaim számára. Elérhetôségek, ahol szívesen válaszolok a felmerülô kérdésekre: email: ujjzoltan73@gmail.com telefon: 06204467114 G.I.

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 7

« 2011 » 03

Ö T L E T T Á R «

Kedvcsináló a double stroke rollokhoz A rovat elôzô részeiben, a paradiddle kézrendek taglalásakor már érintettük a rudimentek témakörét, ezúttal az ütéskombinációk egy másik csoportjával, az ún. számozott double stroke rollokkal foglalkozunk. A sokat emlegetett rudimentek esetében visszatérô probléma, hogy ezek sok dobos fejében egyfajta pergôdobra írt vagy gumilapon gyakorlandó, félig-meddig öncélú technikai gyakorlatként élnek, melyeknek némi kézlazító funkción kívül nemigen van más szerepük. Ennek a tévhitnek az lehet az oka, hogy sok dobiskola például a most tárgyalt five és seven stroke roll (és társaik) esetében megelégszik az 1. ábrán látható bemutató taktusok közlésével, amivel a másnapi zenekari próbán, lássuk be, valóban nemigen tudunk mit kezdeni. Valójában azonban a double stroke rollok kíséretjátékban és szólisztikus verzióban egyaránt jól felhasználható technikát rejtenek magukban, most ez utóbbi területen történô felhasználásukhoz szeretnék néhány ötletet adni. A double stroke rollok lényege, hogy egy rövidebb vagy hosszabb dupla ütésekkel játszott sorozat (roll) végére egy jobb vagy bal kézre esô hangsúlyos egyes – single – ütéses lezárás kerül. (A számozással történô rendszerbe foglalás a megszólaló ütések alapján történik, pl. five stroke roll = JJ- BBJ, öt ütés.) A rollok kombinációival bizonyos fajta, a 2. ábrán látható elemekbôl építkezô ritmusok játszhatók igen gyorsan – gyorsabban, mintha váltott kezes technikát alkalmaznánk – és természetesen szólisztikus jellegû felhasználás esetén a felszerelésen másfajta elosztási lehetôségek nyílnak meg elôttünk. (Megjegyzendô, hogy bár a mellékelt kottapéldák tizenhatodokkal vannak leírva, igazából a technika harminckettedek játszásakor bontakozik ki, mindez persze relatív, tempófüggô.) Nézzük ezután az ajánlott gyakorlási módszert! Elôször a bal oldali, pergôdobra írt taktusokat játsszuk végig egyenként, majd kettesével összekötve (1-2, 3-4), végül az összeset folya-

matosan egymás után, így egy-egy 6, illetve 4 taktusos pergôszólót kapva. Ha közben idônként átpillantunk a jobb oldalra, a jelölésbôl jól követhetô, hogy a tárgyalt számozott rollok (double stroke 5 illetve 7) hol helyezkednek el a taktusokban. Amint felfedezhetô, az 1-es ábrán látottakkal ellentétben, a rollok abban az esetben kezdôdnek bal kézzel, ha indításuk nyolcad felütésre esik. A pergô szólók lejátszása után jöhetnek az elosztások. A leírt sorok két egyszerûbb, szabályosnak mondható elosztási lehetôséget is magukban rejtenek, ezeket még a bal oldali hasáb taktusait követve gyakorolhatjuk. Az elsô változat esetében a dupla ütéseket játsszuk pergôdobon, a hangsúlyos lezárásokat pedig tegyük ki a tamokra. (A jobbkezes lezárásokat az álló tamra üssük ki, a bal kézre kerülôket pedig a felsô tamra.) Utána alapállást változtatva a jobbkezes dupla ütések szólaljanak az álló tamon, balkezesek a felsô tamon, és a hangsúlyos single ütéseket hozzuk le a pergôdobra. A második változat gyakorlása során tapasztalni fogjuk, hogy a bôrök eltérô lazasága miatt a dupla ütések tiszta megszólaltatása minden dobon egy leheletnyit eltérô megütési technikát igényel. Az elosztási változatokat is természetesen elôször taktusonként, majd kettesével összekötve, végül folyamatosan gyakoroljuk. A fenti két, tulajdonképpen kéttamos jazz-setre applikált elosztási változat kigyakorlása után sorra vehetjük a jobb oldalon leírt összetettebb elosztásokat hasonló gyakorlási sorrendben. Ezek gyakorlásakor próbáljuk megjegyezni a lehetséges közlekedési irányokat. Amint látni fogjuk, a dupla ütésekkel meglehetôsen sokféle módon „jöhetünkmehetünk” a felszerelésen, érdekes hangzásokat kapva. A kigyakorolt szólók egyes taktusait természetesen felhasználhatjuk fillekként is, valamilyen élénk tempójú funkys vagy funkos kísérethez kötve. A kottapéldák gyakorolhatók harminckettedes felfogásban is, ebben az esetben nincs más dolgunk, mint a

taktusokat alla breve, 2/2-es felfogásban játszani, ekkor persze két sor együtt ad ki egy 4/4-es taktust. Az így kapott taktusokat fillként érdemes a kíséreteknek azzal a fajtájával kombinálni, amikor a lábcinen váltott kezes tizenhatodokat játszunk. Végül már a rollok kíséretszerû felhasználásának irányába mutató gyakorlási lehetôség, hogy a dupla ütéseket az elôbb említett kísérettípus single ütéseihez hasonlóan most a lábcinen szólaltatjuk meg, és a lezárásokat onnan hozzuk le a pergôdobra. Abban az esetben, ha a rollokat az eddig leírt módon gyakoroljuk, tehát a dupla ütések tisztán, pattintva (rebound) szólalnak meg, elnevezésük egészen pontosan double stroke open -„nyitott”- roll. Létezik azonban egy „zárt” változat is, (closed roll), ebben az esetben a dupla ütéseket a bôrre nyomva, pergetésszerûen játsszuk. Ha így is gyakoroljuk a leírtakat, felidézhetjük a double stroke rollok marching band-beli múltját, ez a technika ugyanis sok máshoz hasonlóan már az indulózenekari dobolásban is használatos volt, valójában onnan származik. Jó gyakorlást, jó szórakozást kívánok! Kassai László

Zeneközpontú dobtanítás az alapoktól a felsôfokig a legkorszerûbb módszerekkel, nagy tapasztalattal, gyors eredménnyel.

A stúdió vezetôje Kassai László, az Ötlettár rovat szerzôje. Haladóknak igény szerint speciális kurzuslehetôségek.

Telefon: 30/495-7470

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 8

8 »ÖTLETTÁR I. five stroke roll

II.

III.

D O B O S M A G A Z I N

seven stroke roll

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 9

« 2011 » 03

T A N U L M Á N Y «

A vibrafon 1. rész

A HANGSZER ELÔZMÉNYEI

Korunk régi-új hangszere még a mai napig kíváncsivá teszi a közönséget, egy-egy koncert után közelebb jönnek, megvizsgálják, vagy csak érdeklôdve kérdezôsködnek. Ellentmondó, de nem véletlen a régi-új jelzô, melyre ezzel a cikk-sorozattal kísérlek meg magyarázatot adni. Különösen hangzik, de a dallamjátszó ütôhangszerek talán a legrégibb, ember által ismert hangszerek, mégis a legfiatalabbak a hangszeres elôadó-mûvészetben. Használatuk nyomon követhetô az ôsembertôl napjainkig. A vibrafon dallamjátszó ütôhangszer, elnevezése a latin vibrare (rezeg, remeg) és a görög phone (hang) szavak egybeírásából alakult ki, gyakran hívják még angolul vibraharp-nak vagy vibes-nak. Kialakulását, megalkotását tekintve nincs még 100 éves sem. Ez egyaránt igaz a kortárs ütôhangszeres kultúrára is, így nem mondhatjuk, hogy nagy hagyományai és a régmúltban gyökerezô technikai fogásai, játékmódjai vannak, mert ezeknek a kialakulásához – még mai gyorsuló világunkban is – hosszú idôre van szükség. Mégis vannak bizonyos szokások, népszerûbb verôfogások, technikák, és elôadási gyakorlatok, amelyeket egyre gyakrabban olvashatunk oktatókönyvekben, észrevehetünk több elôadó játékában is: tehát napjainkban zajlik ez az egységesítô folyamat. Összességében a vibrafon és vibrafonjáték a mai napig fejlôdô ága a kortárs zenemûvészetnek, és így az ütôhangszeres kultúrának. A vibrafon (és általában a modern dallamjátszó ütôhangszerek) mai formájáig hosszú út vezetett. Az elsô vibrafont az 1920-as években alkották meg, de ezt sok évszázados, sôt évezredes hangszerfejlôdés elôzte meg. Ütôhangszeresként az évek során a vibrafon került hozzám a legközelebb, ennek oka egyrészt a hangszer leggyakoribb zenei közege, a jazz szeretete. Másrészt a vib-

yamaha vibrafon

rafon olyan elôadói lehetôségeket nyújt, beleértve a különleges játéktechnikákat is, melyek mindig is nagy érdeklôdéssel töltöttek el. Fontosnak tartom, hogy a zenész ismerje saját hangszere elméleti hátterét, történetét, felépítését. Habár a cikksorozat célja a vibrafon megismertetése a lehetô legtöbb hiteles forrásanyag felhasználásával, mégis meg kell jegyeznem, az írások a saját véleményemet, kutatásaimat tükrözik. A hangszer-elôdök A vibrafon elsô látásra a marimbához és a xilofonhoz hasonlít, de falapok helyett fémlapok vannak rajta. Több ôsi dallamjátszó ütôhangszer létezik a világ különbözô tájain, melyek nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ez valószínûleg a hasonló éghajlatban, környezetben élô emberek közel hasonló szokásai, és elérhetô alapanyagai miatt alakulhatott ki. Íme, néhány hasonló hangszer a világ különbözô pontjairól: a balafon és a gyil (Ghána, Burkina Faso), timbila (Mozambik), shilimba (Zambia) és a zapotecano (Guatemala és Mexikó). Kelet-Ázsiából a ranat ek lek és a ranat thum lek (Thaiföld), roneat dek (Kambodzsa), kulintang a tiniok vagy salunay (Fülöp-szige-

tek), és a fangxiang (Kína), valamint a gambang kayu, az ugal, a jegogan, gender, slenthem, gangsa és a saron, Indonézia zenéjébôl. Az ôsi dallamjátszó ütôhangszerek hanglapjai sokféle anyagból készülhettek: fából, kôbôl, fémbôl, termésekbôl, bambuszból, csontokból és bármilyen „talált tárgyból”, amely meghatározható magasságú hangot ad ki. Gyakorlatilag a vibrafon kialakulásáig eltelt több száz év hangszerei ezek. A hangszerek felsorolása, bemutatása nem a részletekbe menô leírás, csupán az érdeklôdést hivatott felkelteni.

balafon

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 10

10 » T A N U L M Á N Y

marimba de tecomates

Fa hanglapos hangszerek A korai falapos hangszerek közül a balafont említeném, ami egy keretes xilofon. A balafon (balo, balafo, balan) Nyugat-Afrikából származó dallamjátszó ütôhangszer, melyen fa hanglapok vannak. A szájhagyomány szerint a 12. század körül keletkezett, de az elsô írásos utalás Ibn Batuta leírásában található 1352bôl. A balafon elnevezés elôször francia nyelvû írásokban tûnik fel, ezért elképzelhetô, hogy a fon végzôdés európai hatásra került a hangszer nevébe, és vált általánossá. Egy másik elmélet szerint, a neve dél-afrikai mandinka vagy malinké nyelven két szóból áll: a bala, ez a hangszer neve, és a fô, ami a játék ige megfelelôje. Tehát a balafon azt jelenti: játék a bala hangszeren. Általában 17-21 hangos, tetraton, penta-

D O B O S M A G A Z I N

szert, amelyet csak otthoni gyakorlásra vagy maguk szórakoztatására használnak a zenészek, felkészülésképpen a kulintang a tiniok játékára, ami az elôbbi fémlapos változata. Itt – és még sok más ponton – fonódik össze a két ág, a fém- illetve a falapos hangszerek csoportja. Természetesen különbözô változások érték a rokon hangszereket földrajzi elhelyezkedésüktôl függôen. A késôbbi marimba eredetének helyszínét vitatják, mindenki magáénak akarja tudni. Számos keletkezési hely felmerült, úgy mint Mozambik, Madagaszkár, Guatemala, Polinézia vagy a Francia Antillák. Curt Sachs kutató elképzelése szerint a késôbbi marimba ill. xilofon ôsén nôk játszottak Madagaszkár szigetén. Kinyújtott lábakkal ültek, a nagylábujjak kifeszített zsineget tartottak, amin fatáblák feszültek. Késôbb a hangszert nyakba akasztva hordták, így szállíthatóvá vált. Hasonlóképpen fejlôdött a guatemalai marimba is (helyi elnevezése marimba de tecomates volt). A lapok alatti rezonáns dobozok lehettek összetekert tatupáncélok vagy különbözô méretû üres tökök, melyek néha vizet is tartalmaztak a hang javítása érdekében. Idôvel nôtt a hangterjedelem, fa- és bambuszcsövek váltották fel a tököket, az ütôfelület egy asztalra került, kaucsuk gumigolyók kerültek az ütôk végére. Majd megjelent a „kromatikus marimba”, vagy „marimba doble” ami a guatemalai Sebastián Hurtado (1827–1917) marimbajátékos fejlesztése volt. Fém hanglapos hangszerek

marimba doble

ton, vagy heptaton skálákra hangolt, függôen a különbözô hagyományoktól. Megemlíteném még a Fülöp-szigeteki kulintang a kayo nevû hang-

A második csoport, a fémlapos hangszerek, a korai metalofonok kialakulásának ága. A Fülöp-szigeteki kulintang a tiniok mellett számos hasonló hangszer keletkezett. Ezek fôleg Jáva, Bali (Indonézia), valamint Malajzia gamelán zenéjében használatosak. A gangsa vagy gambang gangsa (falapos változata a gambang kayu), egyfajta metalofon, melyet rituális alkalmakkor, ünnepeken szólaltattak meg. A hangszeren néhány vastag, hangolt fém hanglap van. Kétféle játékmódja van: a toppaya

stílus, ülve és kézzel; és a gangsa pattung, amikor a lapokat kitömött fejû verôkkel ütik, és kissé elôrehajolva, állva játszanak, miközben lépést tartanak a táncosokkal is. A gangsahoz nagyon hasonló hangszerek a gendér és a saron. A gendéren 10-14, behangolt fémlap függ a hangolt fém- vagy bambusz rezonátorok fölött. A hanglapokat faütôvel (Bali), vagy a kicsit puhább, szövettel bevont ütôvel (Jáva) ütik. Két típusa van: a gendér panerus, melynek egy oktávval magasabb hangja van, mint a többinek, és egy dallamvonalat játszanak rajta; valamint a gendér barung, melyen lassabban játszanak, de sokkal komplexebb dallamokat, elkülönítve a jobb és bal kezet, melyek gyakran kvint és oktáv hangterjedelemben mozognak. Sôt a két szólamban gyakori az ellenpontozás is. A játékosnak külön figyelmet kell fordítania a tompításra: minden lejátszott hangot a következô hang megszólalásával egyidejûleg vagy még elôtte le kell fogni. Ellenkezô esetben a fémlapok tovább zúgnak, és így nem lesz érthetô a dallam. Ez a technika a modern vibrafonozásban nagyon fontos szerepet kap, melyrôl a késôbbiekben részletesen szólok. A saron tipikusan 7 bronz hanglapból áll, melyek egy rezonáns testen fekszenek. A hangszert a földre téve, a játékos ülve játszik. A gamelán zenekarban a fô dallamot vivô hangszer. Három mérete van, a legkisebbtôl a legnagyobbig haladva egy oktávval mélyül a hangjuk: saron panerus (vagy peking) – a legkisebb, saron barung (gyakran csak saron), valamint a legnagyobb a saron demung (vagy demung). A slenthem vagy slentho nevû hangszer is a saronok családjába tartozik, de mélyebb a saron demungnál is, és ugyanolyan puha verôvel ütik, mint a gendért is szokás, valamint a rezonátorok is inkább a gendérhez hasonlítanak. Egyéb anyagú hangszerek Csupán érdekesség kedvéért említenék meg néhány nem szokványos anyagú hangszert. Ezeket akár hívhatnánk a dallamjátszó ütôhangszerek „zsákutcájának” is, mivel ezek a

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 11

« 2011 » 03

T A N U L M Á N Y «

nekünk zenészeknek is közünk van: ismerjük meg az ôsi hagyományokat, tanuljunk az elôdöktôl, majd gondosan átgondolva ültessük át mindezt a jelen mûvészetébe! Mucsi Gergô

» hangszerek az idô múlásával a fa- és fém-hanglapos hangszerekhez képest nem lettek olyan elterjedtek. A kôlapos ütôhangszerek (litofon) manapság viszont egyre népszerûbbek, valószínûleg különlegességük miatt. Már cégek is specializálódtak kôlapos hangszerek gyártására. Sajnos egy nagyobb litofon szállítása egy zongoráéval vetekszik… Indonéziában jellemzô a bambusz xilofon használata, mely értelemszerûen csak anyagában tér el a hagyományosnak mondható fa ütôhangszertôl. A modern kor találmánya az üveg xilofon, mely készülhet hangolt üveglapokból, vagy üvegekbôl, amiket a

demung

hangoláshoz vízzel töltünk meg. Utóbbival gyakran találkozhatunk egy ütôs kollégánk használatában az utcákon. Régi-új hangszer A fentiek a dallamjátszó ütôhangszereknek csupán a töredéke. Több ezer ütôhangszer keletkezett az idôk folyamán, mely „családfának” az egyik felsô ága a vibrafon. Idôvel biztosan ez az ág is tovább nô, elágazik, fejlôdik. Érdemes belegondolnunk, hogy éppen az ember legôsibb hangszere fejlôdik a legdinamikusabban, és válik egyben a legmodernebbé. Így válik értelmezhetôvé a régi-új kifejezés, melyhez

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 12

12 » H Í R E K

D O B O S M A G A Z I N

Fon-Trade Music PAISTE FORMULA 602 – A legenda visszatért! A Formula 602 minden idôk egyik legkedveltebb Paiste szériája. Az ’50-es évek végén indult cintányérsorozat népszerûségének csúcspontját alighanem 1983 táján érte el. Ekkor került ugyanis az üzletekbe a Pat Metheny Group nagyszerû, késôbb Grammy-díjjal is jutalmazott dupla

koncertalbuma, a Travels. A lemez nyitó száma a rendkívül ismert és népszerû Are You Going With Me! Ebben a dobos Danny Gottlieb egy gyönyörûséges hangú Paiste Formula 602 Flate Ride-on kísér. A dobo-

sok egyszerûen megôrültek ettôl a hangtól, dobverôiket szétdobálva rohantak a legközelebbi hangszerboltba új cintányérokat vásárolni. Mindenki 602-est akart. Persze az idôk változtak, új divatok jöttek-mentek, a 602-es pedig több évtizedes, sikeres pályafutással a háta mögött végül kikerült a Paiste kínálatából. A dobosoknak azonban hiányozni kezdett az oly kedves, me-

leg hangzás, így a cég kénytelen volt elôkeresni a régi „receptet”, és néhány hónapja valamennyiünk örömére feltámadt a népszerû 602-es széria. Idôközben Magyarországra is megérkezett az elsô szállítmány. A cintányérok kipróbálhatóak, megvásárolhatóak a Fon-Trade Music hangszerboltjában. Futás!!! ÚJ MÁRKAKÉPVISELETEK A közelmúltban a Fon-Trade Music két, Magyarországon újnak számító, korábban nem forgalmazott márka képviseletét is zászlajára tûzte. A Maxtone cég ütôhangszerei, pergôdobjai, basszus pedáljai, állványai és egyéb kiegészítôi igen jó ár/érték arányt képviselnek. A másik tajvani cég, a Peace jó minôségû és kimondottan pofás dobfelszerelései 100.000 Forint alatti árukkal (amelyért kapunk egy alap hardware- és cintányérkészletet, egy dobszéket és dobverôket is) saját kategóriájukban ugyancsak verhetetlennek tûnnek.

DOBOS MAGAZIN TÁBOR A Fon-Trade Music szponzorálásával július utolsó hetében Cegléden került megrendezésre az igen sikeres Dobos Magazin Tábor. A cég, mint a Ludwig márka hivatalos magyarországi képviselôje egy 5 darabos Ludwig Accent CS készlettel járult hozzá az esemény színvonalas lebonyolításához. ÜTÔTANÁRI TOVÁBBKÉPZÉS A Magyar Zeneiskolák Szövetségének szervezésében, a Fon-Trade

Music támogatásával zajlott november végén a dobtanárok akkreditált továbbképzése a csepeli Egressy Béni Zenemûvészeti Szakközépiskolában. A rendkívül nagy érdeklôdés mellett zajlott esemény elôadója nem kisebb személyiség volt, mint a világhírû izlandi jazz/rock/fusion zenekar, a Mezzoforte dobosa, Gulli Briem. S. G.

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 13

« 2011 » 03

H A S Z N O S «

A holtpont! Kedves Olvasó, egy nagyon érdekes jelenségrôl szeretnék neked írni. Ez pedig, a mindenki által ismert és már valószínûleg megtapasztalt „holtpont”. Röviden, mit is jelent ez a fogalom: az elfáradásnak egy olyan mutatója, amely jelzi a szervezet számára, hogy csökken a teljesítôképesség. Nem összekeverendô a kiégéssel, bár mindkét jelenség azonos tünetegyüttest mutat. A holtpont egy tevékenységi folyamat alatt többször bekövetkezhet, de rövidebb ideig tart, míg a kiégés ritkán, de hosszabb ideig lehet aktív tevékenységet gátló tényezô. A holtpont felléphet a fizikumban és a pszichikumban egyaránt. Ezekkel a fogalmakkal leggyakrabban a sport és a munka területén találkozhatunk, de jelen van a mi tevékenységünkben is. A legfontosabb, hogy idôben felismerjük a jelenséget, mert így elkerülhetô, hogy a kiégés stádiumába kerüljünk. A holtpontokat viszonylag könnyû leküzdeni. Ehhez azonban szükséges, hogy mielôtt belekezdünk a dobolás tudományának elsajátításába, készítsünk vagy készítessünk egy gyakorlási tervet, ami nemcsak az ismeretanyag feldolgozásában segít, hanem a holtpontok leküzdésében is. Ezt a tervet elkészíthetjük rövid, közép és hosszú távra is. Célszerûbb kisebb egységeket kijelölni, és azokon végighaladva felgöngyölíteni a tananyagot. Álljon itt egy általam régóta használt gyakorlási program! „A” változat: Bemelegítés: a végtagok felkészítése a fô részre (10-15 perc) Fô rész: ritmikai gyakorlatok (30-40 perc), koordinációs gyakorlatok (3040 perc) Befejezô rész: zenére játszás (30-40 perc) „B” változat: Bemelegítés: Megegyezik az „A” változat gyakorlatával (10-15 perc) Fô rész: Szabad játék zenére vagy anélkül (40-45 perc)

„C” változat: Bemelegítés-fô rész: Szabad játék, könnyeden és felszabadultan (maximum: 60 perc) Láthatjuk, ha összeadjuk az „A” változat perceit, bizony ez egy igen hosszú napi program. Aki ezt minden nap vagy legalább hetente négyszer végiggyakorolja, annál biztos, hogy elôbb vagy utóbb a fejlôdés mellé „megérkezik” az elfáradás. Elsôsorban nem fizikai fáradságról kell beszélnünk, hanem szellemi elfáradásról, fásultságról. Sajnos az ember természetébôl adódik, hogy folyamatosan változásra, megújulásra van szüksége. Tehát, hogy a holtpontok „kínjait” pozitívan éljük meg, idônként változtatni kell a gyakorlási metodikánkon. Ha úgy érezzük, hogy eleget nyüstöltük a kézrendeket, és már a koordináció is kezd olajozódni, akkor nem omlik össze a világ, ha az adott gyakorlási napon vagy akár héten csak szabadon játszunk akár magunkban, akár zenére társakkal

együtt, vagy csak a kedvenc zenekarunk számaira. Ne válasszunk nehéz zeneszámokat és ne törjük a fejünket „tudományos” dobszólókon, hanem adjuk át magunkat a zene és a ritmus könnyed világának! „B” és „C” variáns. De egy-egy gyakorlási napot felcserélhetünk egy sétára (ôszi erdô, ajánlomJ), egy beszélgetésre, olvasásra, filmnézésre (pl. koncert video) vagy egy kis udvarlásra (dobos lányok fôzzenek valami finomatJ). A zenét és vele együtt legkedvesebb szenvedélyünket, a dobolást tiszteljük meg azzal, hogy nem csinálunk belôle nagyüzemet és, ha ezt megértjük, és a fenti sorokban található gondolatok egy részét megfogadjuk, akkor sok-sok örömteli pillanatot szerezhetünk magunknak és környezetünknek. Remélem, hogy gondolataim célba érnek és hasznosnak bizonyulnak. Jó gyakorlást és fôzést kívánok!J Z. Tóth Tamás

Korompay Zsolt eddig megjelent kottái:

A KOTTÁK KAPHATÓK A TAM-TAM DOBCENTRUMBAN, Megrendelhetôk a 06-30-904-7876-os telefonszámon vagy a korompayzsolt@gmail.com e-mail címen.

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 14

14 » P O P - R O C K K Í S É R E T E K

D O B O S M A G A Z I N

Kíséretek lineáris kéz-láb kombinációkkal 1. rész A mostani alkalommal a legkönnyebben elsajátítható olyan kíséretekkel fogunk foglakozni, amelyek úgynevezett „lineáris” kéz-láb kombinációkra épülnek. Mi is az, hogy „lineáris kéz-láb kombináció”, és miért pont ez a neve? Lineáris kéz-láb kombinációnak azt nevezzük, amikor a kézzel és a lábbal játszott hangok valamilyen sorrendben követik egymást, de egyszerre csak egy hang szólal meg, és nem fordul elô az, hogy egyszerre két végtag üt, szólaltat meg egy hangot. Az elnevezés az angol „melody line” (magyarul: dallamív, dallamvonal) kifejezésbôl ered. Amikor pl. egy dallamot eléneklünk, egyszerre csak egy hangot vagyunk képesek énekelni, és ha lekottázzuk, amit énekeltünk, a hangjegyeket képesek vagyunk egy elágazás nélküli vonallal (line = vonal) összekötni. Mivel az a kifejezés, hogy „vonalas dobolás” igencsak furcsán hangzana, ezért a magyar szakzsargonban a „lineáris dobolás” illetve a „lineáris kéz-láb kombinációk” kifejezés terjedt el. A kottapéldákban néhány olyan egyszerû kíséretet tanulmányozhatunk, amelyet úgy állítunk elô, hogy már ismert, nyolcadokra, triolákra és tizenhatodokra épülô kíséreteket úgy módosítunk, hogy azokat a lábcintányéron játszott hangokat elhagyjuk, amikor a kíséretben a pergôdobot, illetve a lábdobot szólaltatjuk meg. Az elsô hat kottapéldában a leggyakoribb, nyolcadokra épülô kíséretek lineáris változatait vehetjük szemügyre. Az elsô lépés – mint mindig – természetesen az, hogy lassú tempóban (azért, hogy könnyen el tudjuk dönteni azt, hogy a soron következô hangot melyik kezünkkel vagy lábunkkal, lábcinen, pergôn vagy lábdobon kell megszólaltatnunk) addig ismételjük a ritmu-

sokat, ameddig nem rontjuk el, amit játszunk. Ha ezzel már nincs gondunk, akkor próbáljuk a ritmusokat több tempóban – azaz lassabban és gyorsabban -, és többfajta dinamikával – azaz halkabban és hangosabban – is eljátszani! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy alkalmazzunk többfajta hangszínt is, tehát a jobb kezünkkel üthetjük a lábcintányéron kívül a kísérôtányért, vagy annak kupoláját, a legnagyobb tom-tomot, sôt akár kolompot is; a bal kezünkkel játszhatunk a pergôdobon fektetett verôvel, sôt akár üthetjük valamelyik tom-tomot is. A 7–12. példában triolákra, a 13–18ban pedig tizenhatodokra épülô kíséreteket tanulmányozhatunk. Ezeket a ritmusokat is ugyanúgy gyakoroljuk, mint a nyolcadokra épülôket: elôször tanuljuk meg, ismételjük el többször, majd játsszuk el ôket több tempóban, többfajta dinamikával, és minél több hangszín alkalmazá-

sával! A fentiek után felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy: „Mi szükségem van ezekre? Mikor alkalmazhatom ezeket a ritmusokat?” Nos, nem biztos, hogy minden zeneszám igényel ilyen, a szokásostól kissé eltérôbb hangzású kíséretet. Viszont könnyen el tudom képzelni azt, hogy pl. egy zeneszám versszakai alatt egy nyolcados kíséret a „szokásos” módon szólal meg, azaz a lábcintányéron folyamatos nyolcadokat játszunk. Amikor a refrénhez érünk – ha ezt a zene igényli, vagy legalábbis lehetôvé teszi –, ahelyett, hogy a kísérôtányéron a „szokásos” módon folyamatos nyolcadokat játszanánk, a kíséretünket lineárissá alakítjuk, és pl. a kísérôcintányér kupoláját ütjük. Következô alkalommal egyszerû fillekkel, azaz sorvégi díszítésekkel, rövid szólókkal fogunk foglalkozni, addig is jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

DOBOKTATÁS KEZDÔTÔL HALADÓ SZINTIG Nemzetközi módszerekre épülô saját tananyag. Felkészítés ROCK-, FUNK-, JAZZ- és LATINzenei stílusokra. Teljeskörû kéz- és lábtechnikai ismeretek oktatása. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, akusztikus dobfelszerelésekkel. Szombathely HOLLÓSI LÁSZLÓ: 06-30-261-8826 e-mail: dobosmagazin@t-online.hu Budapest KOROMPAY ZSOLT: 06 30 904 7876 e-mail: korompayzsolt@gmail.com SZENTMÁRTONI ZSOLT: 06 20 444 2217 e-mail: szezso@gmail.com MÁTYUS ATTILA: 06 30 273 9483 e-mail: satilla72@freemail.hu www.dobosmagazin.hu/doboktatas

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 15

« 2011 » 03

P O P - R O C K

K Í S É R E T E K «

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 16

16 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Dixon Artisan Jarrah pergô A legutóbbi Dobos Magazinban volt szerencsém egy Chaos szettet tesztelni, és bizony nem csalódtam se pro, se kontra. A Dixon „hozta a formáját”, és az én gondolataimban továbbra is a középkategória királyaként szerepelt – amíg meg nem érkezett az újabb doboz, a gyár egy másik termékével. Jó, persze, a netrôl meg a zenei magazinokból azért szivárognak a hírek a különféle fejlesztésekkel kapcsolatban, de ugye hangszerek esetében az ember leginkább a saját, átélt kalandjai alapján tud hitelesen nyilatkozni. Szóval, az a bizonyos sárga karton valami olyasmit rejtett, ami egy csapásra megváltoztatta a dobok világáról alkotott ósdi elképzeléseimet. befelé tekintô része 45 fokos egyenes letörést kapott. Kidolgozása vitán felül tökéletes.

A test Érdekes történet lehetett, amikor a cég vezetôi úgy határoztak: letérnek az eddig járt útról, és megpróbálnak olyasfajta minôségû termékeket piacra dobni, amelyek eddig nem igazán voltak jellemzôek rájuk. Szövetkeztek egy Chris Brady nevû úriemberrel, aki ausztrál születésû lévén, jól ismerte, és elôszeretettel használta hangszerei építéséhez a jarrah avagy Eucaliptus Marginata névre hallgató, Délnyugat-Ausztráliában honos fafajtát. A mellékelt kis brosúra szerint jelen cikk tárgya az Artisan család tagja, és a PDSAR554JR típusjelet kapta, a 14x5,5” méretû, hatrétegû, 5 mm vastag henger külsô felülete dióbarna pácot és ezt befedô, tükörfényes lakkozást visel. A pazar külsô lakkréteg alatt szemet gyönyörködtetôen mutatkoznak a fa erezetének mintái, míg a test belseje selyemszerû érzetet keltô finomcsiszolással került kialakításra. A felfekvô él a második rétegnél kezdôdik, kifelé lejtô oldala enyhe ívben domborodik, míg

A vasak A mai trendek sokszor visszautalnak a múltban már sikerrel alkalmazott megoldásokhoz, így a 10 darab „Tube Lug” típusú csavarház nem számít újdonságnak, viszont mivel összesen két ponton érintik a testet, minimálisra csökken a rezonanciák elnyelésében játszott szerepük. A sodronyváltó masszív, pontosan szabályozható öntvénydarab, a váltókar mozgása egyenletes, és megbízható. Fixen rögzített ellenoldali párja szintén öntött fém kivitelû, betonbiztos rögzítést tesz lehetôvé, és mint az összes többi testre szerelt elemet, ezt is mûanyag elválasztó betét tartja távol a fától. Maga a 20 szálas sodrony vérprofi, matt színe magas széntartalmú fémötvözetre utal. A kávák 3 mm vastag öntvénybôl készültek, a játék közbeni elhangolódásnak esélyt sem adva tartják a bôrök feszességét. A hangoló csavarok mûanyag alátétek mellett fém alátéteket is kaptak, ezzel növelve a hangolás tartósságát. A hangok A fentiekben felsorolt abszolút felsôkategóriás felszereltséget Evans G1 Coated ütôbôr és Hazy 300 rezóbôr teszi teljessé, nincs tehát akadálya annak, hogy a maximumot hozzuk ki ebbôl a remekbeszabott pergôbôl. Saját, általános hangolási receptem úgy kezdôdik, hogy mindkét bôrt középfeszesre állítom, a sodronyt meg hagyom lazán dolgoz-

ni, így gyorsan kiderül, mennyire érzékeny egy kisdob valójában. Ritkán tapasztalható olyasmi, hogy az ütôbôrre ejtett fogpiszkálótól is beinduljon a sodrony hangja, viszont most – a külsô megjelenés alapján – már nem is csodálkoztam, amikor ez megtörtént. Valódi, dobverôvel elkövetett kézrendek bevetésével aztán beindul a fieszta! Hiperérzékeny, minden érintést azonnal hangba öntô ez a pergô, középmagas frekvenciákban bôvelkedô alaphangjába némi „sötét” tónus vegyül, azonos helyen, eltérô erôvel megütve csak a hangerô változik, a hangszín nem módosul. A lecsengés valahogy „pont jó” érzetet kelt, nem sok és nem is kevés, amolyan ízléses körítésként szolgál. Az öntött kávák nagyszerûen kiemelik a kávás ütéseket, minimális fémes ízt visznek át önmagukból az össz-hangképbe, ha-

tásuk így csak pregnánsabbá, és finoman agresszívvé teszi a megszólalást. Lazára engedett ütôbôrrel sem jelentkezik az a bizonyos „bödön” hatás, és feszesre hangolva sem fullad élettelen kattogásba az audioélmény, úgyhogy az ultraszéles hangolási spektrum egyik végére John Bonham is büszke lehetne, a másik végletben extrém keményre feszített ütôbôrrel viszont bármely hip-

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 17

« 2011 » 03

hop/r’n’b dobos nyugodtan indulhatna színpadi bevetésre. A köztes tartományok meg a végtelen lehetôségek tárházát nyitják meg mindannyiunk elôtt… Az Artisan család Az a baj a népes famíliákkal, hogy nehéz (és idôigényes) feladat minden tagjukkal megismerkedni – ez a Jarrah pergô csak egy a kilenc Artisan közül, melyek jelenleg a Dixon kínálatában kaphatóak. Van még itt Silky Oak, Rose Gum, Bubinga, Rosewood, és Bird’s Eye Maple testû kisdob is, illetve egy Hybrid Design típus. Minthogy szó

H A N G S Z E R «

szerint lenyûgözô hatást keltô ez az egy (eddig) tesztelt darab, semmi kétségem nincs afelôl, hogy a többiek sem okoznának csalódást. A Dixon nagy lépésekkel halad afelé, hogy valóban komolyan vegyék a felsôkategóriás hangszerek világában is, úgyhogy a tesztpéldányért fizetendô 64.900.- forintos ár egyáltalán nem tûnik eltúlzottnak. A minôségnek mindig megvan a maga ára, a sokoldalúság pedig egyenesen megfizethetetlen. Egyébként nem vagyok kivételes helyzetben, hiszen a Tam-Tam Dobcentrumban bárki kipróbálhatja ezeket a dobokat úgy, hogy akár „szemtôl szembe” állítva,

Magasiskola A ritmikai folyamat közismerten, és a legtöbb esetben világos, ütemjelzô szerepet tölt be. Az általános zenei igény nem kíván többet, mint a táncot segítô, az egyenletes mozgást gerjesztô ismétlô (repetitív) sémák játékát. Ettôl eltérô, amikor a ritmus az ütemeket már kevésbé

határozottan tagolja, jelöli, és folyamatosabb, gördülékenyebb „történetet” alakít. Az ütemfolyamat rejtetten érvényesül ilyenkor, s csak néha kapunk utalást a tagolás éreztetésére. Szaknyelven ezt relatív (viszonyított) ütemezésnek hívják. Leggyakrabban a jazz különbözô

összehasonlító módszerrel választhatjuk ki közülük a nekünk legjobban tetszôt. Egy biztos: nem lesz könnyû döntés. Indi

mûfajaiban, az igényes, improvizativ könnyûzenében és a különbözô fúziós zenékben (pl. jazz-rock, világzene) van rá igény. Az ütemszimmetriától eltérô súlypontkiemelések, illetve aktív szünetek, aszimmetrikus belsô sorok, poliritmikus elemek a jellemzô ritmikai megoldásai ennek a gondolkodásmódnak. A most közölt két történet erre próbál utat nyitni az érdeklôdôknek. Nesztor Iván

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 18

18 Âť M A G A S I S K O L A

D O B O S M A G A Z I N

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 19

« 2011 » 03

DOBVERSENY! Nyerj egy ingyen táborozást a III. Dob Mánia Táborba!

(volt Dobos Magazin Táborba) Nyereményed: • 6 nap teljes ellátással, étkezés, szállás • 6 dobtanárral 24 dobóra, 5 kurzus, 5 koncert • felejthetetlen zenei élmények, barátságok kezdete Készítsd el videodat, és küldd el a linkjét a

dobmaniatabor@gmail.com címre!

A video címe: III. Dob Mánia Tábor Dobverseny-(neved) A video maximum 5 perces lehet Szabadon választható témák (zenére való játék, dobszóló, zenekari felvétel) Töltsd fel a YOUTUBE-ra és a linkjét küldd el a címünkre (dobmaniatabor@gmail.com)! A levél tárgya: III. Dob Mánia Tábor Dobverseny A levél címzettje: DMT Szervezôk A levél tartalma: név, cím, telefonszám, e-mail cím, link

Elbírálás: Beadási határidô 2012. május 1. Elbírálás, értesítés 2012. május 31. Elbírálás szempontjai: muzikalitás, kreativitás, pontosság (Nem a gyorsaság számít! ) Zsûri tagok (Martonosi György, Nesztor Iván, Korompay Zsolt, Bordás József ) Aki indult a 2011. versenyen, az is beadhatja versenymûvét!

Érdeklôdni: dobmaniatabor@gmail.com, telefonszám: +3630-9756-843

H I R D E T É S «

Dobos Magazin Tábor DVD Megjelent a Dobos Magazin Tábor Workshop DVD! Ennek az egyedülálló, magas színvonalú, négyórás DVD-nek a segítségével számos témakörben fejleszthetjük játékunkat a dobfelszerelésen. A felvételek a 2011-ben második alkalommal megrendezett Dobos Magazin Tábor elôadásain készültek. A kurzusadó tanárok olyan témákat elemeznek, amelyek sem videomegosztókon, sem írásban még nem terjedtek el. Fô szempontjuk a muzikalitás és az önkifejezés harmonikus összhangjának megteremtése.

FIGYELEM! Az egyik dvd-ben két fôre szóló Dobosok Farsangja tiszteletjegyet rejtettünk el! A 300 példányból csak egy nyer! A DVD ára: 3.000 Ft. A DVD-t keresd az ország nagyobb hangszerüzleteiben, vagy megrendelhetô a bordasjozsef@gmail.com e-mail címen!

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 20

20 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Mapex Horizon HX Nôi láb, gyûrött nejlonharisnyában. Évekig élt bennem ez a kép azután, hogy elôször tekintettem bele a Mapex (egyik) elsô színes prospektusába a múlt évezred utolsó évtizedének elején. Rendkívül kiábrándító volt ugyanis, ahogyan az amúgy jó kiállású hangszerek közé – a hangjukról ugyan halványlila elképzelésem sem volt akkoriban, bár a magyar dobosok többségéhez hasonlóan épp vendettaszerû leszámolást tervezgettem a silány kelet-európai dobokkal – a katalógus tervezôi becsempésztek egy teljességgel oda nem illô fotómodellt. Elôítéleteim persze réges-régen erejüket vesztették, sok évvel (és sok dobbal, köztük néhány, rajongásig szeretett Mapex szerkóval) késôbb már csillogó szemmel bontogatom bármely, ilyen nevet viselô termék dobozát, és (el)várom a pozitív meglepetést. A Horizon – a tavaly piacra dobott, kezdô szériás cucc – várakozáson felül teljesített. Nem is kicsit… A testek

Újszülöttünk anyakönyvi neve Horizon HX 5245T, és igazán divatos méretekkel büszkélkedhet: 22x18” lábdob, 10x8” és 12x9” fúratlan felsôtamok, 14x14” állótam, valamint egy 14x5,5” pergôdob képezik a shell-packot. Minthogy egy amolyan „bontsd ki, és játssz rajta” szettrôl van szó, bedobozoltak a gyárban egy komplett hardvercsomagot is, a pergô,- lábcin,egyenes és gémes állványon kívül egy lábgép és egy (nem túl masszív, leginkább gyerekek súlyára méretezett) dobszék nehezíti a cipekedô hangszervásárló dolgát. A lábdob és a tamok is 7,2 mm vastag hársfa testekbôl állnak, melyeket kifogástalan minôségû, és – a mai, mindenféle szempontból spórolós világban – szokatlanul tartósnak ígérkezô, fekete fóliaborítás takar. Az összeszerelés és a minôség-ellenôrzés szintjére jellemzô, hogy az átlagosnál sokkal szebben fekszik a borítás a testeken, nincsenek hullámos felületek, a ragasztás osztályon felüli. A második rétegnél kezdôdô felfekvô élek eldolgozása pontos, a letörés egyenletes, a bôrök felfekvése abszolút problémamentes. A belsô felületeket finomra csiszolták, védôlakk nélkül sincs az ember kezének „reszelô” érzése, amint végigsimítunk rajta. Bôrök szempontjából nagyszerû a kínálat: minden test Remo UX típussal érkezik a boltokba, a nagydob Powerstroke

3 ütô,- és rezóbôrt (utóbbi fekete színû, melyen végre ízléses méretû fehér Mapex logó hívja fel magára a figyelmet a régebben megszokott hatalmas felirat helyett), a tamok alul-felül Ambassador Clear, míg a pergô Ambassador Coated/Ambassador Sna-

re Side jellegû ütôfelülettel csalogatja a dobos kezét (és dobverôjét). Kínai Remo-k ugyan, de ebben a kategóriában kimondottan minôségi felszereltséget kapunk így a pénzünkért. A vasak

Minden relatív. Ezt az örök bölcsességet csak azért vetettem papírra, mert mondjuk 20 évvel ezelôtt sok akkori dobos társam (velem együtt) könnyes

szemmel nézegette volna azt a fémhalmazt, amit ma egy ilyen kezdô motyóhoz társítanak. Kezdjük azzal, hogy a két felsôtam fúratlan. Ez még nem lenne akkora szenzáció (bár fenntartom, hogy ebben a piaci szegmenseben továbbra is meglepô), ha nem egy szépen formatervezett, ízléses és könnyû, kétszárnyú tamtartó megoldást helyeztek volna el az egyébként szintén nagyon „pofás” kinézettel bíró, minimális méretûre zsugorított, így a test rezonanciáiból a lehetô legkevesebbet elrabló csavarházak alatt. Ezen alkatrészeket – természetesen – egymástól, és a fahengerektôl is mûanyag alátétlapok választják el – amint egyébként a nagydob masszív kitámasztó lábait, illetve a köralakú, végre minden „olcsó” hatásától megszabadított, újonnan tervezett típusjelzô táblákat is, no meg a már-már macsósan nagydarabra sikeredett tamtartó-alapot. Az alapba illeszthetô duplaszáras, golyós/L-karos megoldású tamtartó közepében ráadásul egy plusz foglalat is helyet kapott, melyben egy szabványos, 22,2 mm vastagságú cintányértartó kar gond nélkül elhelyezhetô! Az állótam lábai stabilak, a lábak végén a gumitalp biztos talajfogást tesz lehetôvé. Mielôtt elfelejteném: én még egyetlen más gyártó kezdô cájgján sem találtam gumibetétes lábdobkarmokat (hosszú éveken át ez volt a Mapex dobok egyik gyenge pontja, hiszen még a magasabb kategóriákban sem kínáltak ilyen alkatrészeket, de ezt mostanra szerencsésen megoldották), melyek nagyon laza hangolás esetén sem engednek a beállításokból, és fura módon még a fémbôl készült lábdob-kávákat is precízen fogják. A tamok és a pergô káváiról viszont nem mondhatok túl sok jót: átlagos 1,6 mm-es vastagságukkal még nem lenne baj, ha szépen eldolgozott, és rendesen megmunkált darabok volnának – de nem azok. Eléggé összecsapott

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 21

« 2011 » 03

hatást keltô látványuk ugyan nem befolyásolja használhatóságukat, viszont sorjás széleik és fénytelen felületük némileg rontanak a szett összhatásán. Állványzat tekintetében (mely az 500as szériát képviseli) nincs ok panaszra, a duplalábas kialakításnak köszönhetôen magabiztosan tartják a rájuk illesztett kiegészítôket. Az egyenes és gémes állvány egyaránt masszívan állnak, kellôen magasra nyújthatóak, utóbbi esetében a gém elrejthetô az állványcsôben. Okos találmány a „Multi Sustain” cintányérfilc, melynek egyik oldala hagyományos filcbôl, míg másik része gumiból készült, lehetôvé téve ezzel a cintányérok hangjának maximális kiaknázását – azt a felületet választhatjuk, amelyiket akarjuk. Pergôállványunk semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után, kategóriájának egyik legjobbjaként jellemezhetô, a tágra nyitható lábak és a közepesen finom racsnis szögállítás azokat is meggyôzheti, akik már nem csak kezdô szinten ûzik a dobolás nemes sportját. A lábcinállvány igazán profi benyomást kelt, könnyed és zajmentes mozgatás jellemzi, és ami a legjobb: a rugóerôt egy 34(!) fokozatú erôsségállítóval szabályozhatjuk a nagyon lötyögôs, és az embert próbálóan kemény végállások között. Ami a fenti vasaknál nagyon fontos, hogy minden csôtoldást memóriabilincsekkel láttak el, ezek garantálják, hogy mindig azonos magasságú állványzatot állíthassunk össze – ez általában nem jellemzô a szokványos, alapszintû szettekre. A szimplaláncos lábgép nem tartalmaz semmilyen újító elképzelést, viszont megbízható, fürge járású, a rugóerô és a pedál dôlésszöge is szépen szabályozható. Az ütôfej kétoldalas, kemény filc és mûanyag közül választhatunk. A hangok

Amikor egy portéka megjelenése ennyire meggyôzô, bizony felmerül az emberben, hogy vajon a megszólalása is követi-e majd a formai szépséget, vagy úgy járunk vele, mint a látványosan sminkelt, ám üres fejû szôke nôkkel – addig jó, amíg csendben vannak… A minôség sosem megy ki a divatból és ez momentán maximálisan igaz a lábdob hangbéli adottságainak kiakná-

H A N G S Z E R «

zása szempontjából. A 22x18” méret a mai igényekhez igazítja a Horizon nagydobját (ez már sokadik olyan elem, amely a szett árához képest egy magasabb igényküszöböt ostromol), a gyári bôrök azonnal a legpozitívabb hatást gyakorolják az óvatlan dobosra. Finoman agresszív csattanás után egy rövid lecsengésû, picit „kosárlabda-effektus” jellegû, és a mély tartományban kimondottan erôs zengést kapunk még a lyuk nélküli frontbôr felhelyezésével is. Manapság a legtöbben rezólyukas kivitelt választunk, úgyhogy gyors csere után még kedvezôbb a (hang)kép, virgonc élet költözik az egyébként sem gyenge lábdobunkba, egy pici tompítás azért elfér – ettôl megritkulnak a magasabb frekvenciák, és valódi dübörgés rezegteti dobhártyánkat. A „ha már lúd, legyen kövér” elv alapján kipróbáltam még a Remo Powerstroke Pro lábdobbôrt (mondjuk ez a nejlon önmagában is megérne egy cikket), és ez további hangélmény-javulást eredményezett: nem lett más a hang, csak minden összetevôjébôl többet kapunk (több mély, több csattanás, stb.); de a gyári kínálat valójában nagyon hosszú ideig kielégíti majd a kifinomult igényeket is. Aki esetleg kevesellné az UX bôr saját induló hangját, egy Remo Falam Slam felhelyezésével plusz agressziót válthat ki lábdobjából. A tamok szintén nem hagyják cserben az embert, kifejezetten tiszta megszólalásuk nagy mosolyt csal arcunkra – nekem például állandó vesszôparipám, miszerint nem tudom értékelni az elmosódó hangokat, de jelen esetben szó sincs ilyesmirôl-, mindhárom test bôven hozza az egy kategóriával magasabban álló cuccok elé támasztott követelményeket. Kristályos attack, és hangolással változó lecsengés adja tudtunkra, hogy a tervezettnél is jobban sikerült darabokról van szó! Persze a faanyag sajátosságaiból adódóan a közepestôl feszes felé haladó hangolási tartományban jeleskednek, de álljunk csak meg: ez továbbra is egy alapszintû felszerelés, tehát eme széles spektrum megléte a csodával határos. A 14”-os állótam a maga 6 hangoló csavarjával még éppen azon a határon egyensúlyoz, ahol egyenletesen lehet a bôrök feszességét szabályozni, de ez semmilyen negatív kritikában nem le-

het részes. Pergôdobunk inkább az átlagos felé tendál a kiemelkedô helyett, ennek az 5,5” mélység mellett a vékony (és nem tökéletes) kávák, valamint az olcsó, gyenge minôségû sodrony is oka lehet (egyébként a sodronyváltó is erôsen közepes). A vártnál puhább, melegebb hangzás továbbra is a hársfa számlájára írható, nem mintha baj lenne egy ilyesfajta megszólalással, sôt! Kifejezetten szimpatikus, hogy nem egy manapság divatos, magasakban bôvelkedô, üveghangon klikkelô pergônk van, hanem egy többféle (értsd: nem csak brutál-metál) zenei stílusban is eredményesen bevethetô, finoman „szôrös” és jóindulatúan „vastag” megszólalással rendelkezô kisdobunk. A sodronyt adandó alakalommal cseréljük jobb minôségûre, akik meg vadabb hangra vágynak, úgyis kísérletezni fognak mindenféle bôrkombinációkkal. Összegzés

A Horizon megalkotásával jócskán túllôttek a célon tervezôk, mind az alapanyagokat (jó, azok a fránya kávák nem tartoznak ebbe a körbe), mind pedig az összeszerelési minôséget illetôen – de kapjunk a fejünkhöz egy percre: ez egy Mapex motyó, ki az, aki ennél kevesebbre gondolt? A fejlôdésben lévô kollégák elômenetelét csakis pozitív irányba befolyásoló szettrôl beszélünk, amely bizonnyal megállja a helyét a magasabb elvárásokkal bíró dobverôtördelôknél is. Ráadásul az árcédulán található 129.900 forintos árával a „többet adunk kevesebbért” szlogen szellemében tüntet! Jelen cikk fôszereplôje mellett választhatunk még 20 collos lábdobbal felvértezett HX szettet is, illetve a faminták szerelmesei a Horizon HZB család tagjait is csatasorba állíthatják (a csúcsminôségben lakkozott, fólia helyett egy réteg nyírfát tartalmazó felszereléseket 159.900 forint ellenében vehetjük birtokba). A Tam-Tam Dobcentrumba tett látogatás, és a személyes élményen alapuló meghitt ismerkedés eredményérôl nincsenek komoly kételyeim, ez a szerkó önmagáért beszél. Ja, és a Mapex katalógusokból szerencsénkre már hosszú évek óta kifelejtették a bután vigyorgó csajokat… Indi

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 22

22 » H A N G O S Í T Á S

D O B O S M A G A Z I N

Mikrofonozzunk! Variációk és ötletek Ebben az írásomban próbálom pótolni, ami a Dobos Magazin táborban esetleg kimaradt, illetve összefoglalnám, hogy mit tehet a dobos, ha technikai problémába ütközik dobjának hangosítását vagy felvételét illetôen. Nagyon nehéz egy cikkben leírni, hogy mi az, ami feltétlen szükségeltetik ehhez némi jó ízlés, hallás és kicsi technikai érzék mellett, ezért egy több részbôl álló cikk-

sorozatot tervezek. Sajnos ezekre igenis szükségünk van. Nem ússzuk meg, hogy picit megismerkedjünk a fizikai alapfogalmakkal, mert a hang, mint tudjuk, nagyon is fizika. A fizikát pedig megerôszakolni nem lehet, és nem is érdemes erre próbát tennünk, mert nem fog sikerülni. Persze nem akarom elijeszteni a kedves olvasót azzal, hogy most itt súlyos fizikai fejtegetésekbe bocsátkozom, és túlzottan nagy megfejtéseket próbálok elméleti síkon bizonygatni. Nem ez a cél, hanem az, hogy használható információkat kapjunk. Hogy induljuk el, ha magunknak szeretnénk egy használható, megbízható, ám olcsó megoldást keresni? Mi kell ahhoz, hogy magunk hangosíthassuk ki a felszerelésünket vagy netán egy elfogadható minôségû felvételt készíthessünk? Pár alapvetô fogalmat tisztázni szük-

séges ehhez. Nézzük meg, mi is pontosan a hang? Nyílván valamely közeg (levegô) bizonyos frekvenciájú rezgése. Minden törvény igaz erre, ami a hullámokra is, ugyanis ez a rezgés hullámként terjed. Ez nagyon fontos, hisz digitális világban élünk, ahol bitekkel tárolunk és dolgozunk fel egy folytonos mennyiséget. Természetesen ez majd a hangrögzítô eszközök esetén lesz érdekes, de az ellentmondás már tisztán látszik, hogy miként lehet egy folyamatos hullámot diszkrét egységekre bontva digitálissá alakítani, majd azt újra dekódolva fülünk számára, hallható analóg módon visszaadni? Hogy miért is fontos ez a dobos számára? Mert véleményem szerint mi, dobosok szakbarbárok vagyunk. Imádjuk a dobjainkat, cintányérjainkat, gyakorlunk ideális esetben órákat naponta, olvassuk a sajtót, de valahogy az elektromosság, a technika ismerete csak az elektromos dobok használatáig terjed. Ez nem elég. Pontosan el kell tudnunk egy koncerten mondani, hogy milyen igényeink vannak, és nem csak annyit, hogy: „Te, csinálj már valamit a lábdobommal, mert ez így nem jól szól!” Nem árt, ha tudjuk, hogy milyen mikrofonokkal milyen hangzást érhetünk el, és azokat hova tehetjük ahhoz, hogy megszólaljon az általunk imádott bálnaszív mélységû lábdob, vagy a testes tamok és a harsány pergôdob. Mitôl lehet jó egy sound? Kezdjük az elején! Van egy jó dobunk normális bôrökkel, be van hangolva, elvileg meg is tudjuk ütni rendesen. Ez az ideális eset, de sokszor sajnos nem mindig teljesül. Ízlés dolga, hogy milyenre hangoljuk a felszerelésünket, de van pár dolog, amit szerintem érdemes figyelembe vennünk. Tény, hogy lestrapált, rossz minôségû bôrökkel, gyenge technikai színvonalú testekbôl készült dobtól nem lehet csodát várni. Tehát minimum egy közepes kategóriájú hangszerbe érdemes beruháznunk. Jön a kérdés, hogy egy-

vagy többrétegû bôrt használjunk, hogy tompítsuk-e vagy sem, és kelle párna a nagydobba? Nos, erre az a recept, hogy nincs recept. Minden hangszer másként szól, és mi, mivel különbözô egyéniségek vagyunk, másként is szeretnénk hallani. Aki a tompább és rövidebb hangú tamokat szereti, az dupla bôröket használ tompítókarikával. Aki a jazzesebb, nyitott hangzást kedveli, az egyrétegût tompítás nélkül. Tudom, ezzel nem jutottunk sokkal közelebb a megfejtéshez, de talán érzôdik a probléma komplexitása. Célszerû mindenesetre mellôzni a nyikorgó, zörgô alkatrészeket a felszerelésükbôl, mert ezek mind hallatszanak a végeredményben. Miután megvan a korrekt setup, tételezzük fel, hogy dobolni is tudunk, keressük hát meg a módszereket, amivel dolgozhatunk! Alapvetôen véleményem szerint kettôféle megközelítés használatos. Az egyik, amikor minden dobunk külön mikrofont kap, illetve minden olyan cintányér, ami valami miatt funkciót kap a zenénkben. Errôl késôbb bôvebben. A másik megoldás, amikor néhány mikrofon használatával megpróbáljuk „leszedni” a dobot. Ez technikailag egyszerûbb, bár nem feltétlen olcsóbb. Fontos az, hogy milyen az eszköztárunk, ami rendelkezésre áll. Célszerû beszerezni egy nagymembrános, tisztességes minôségû, dinamikus lábdobmikrofont, mert az a tapasztalatom, hogy az olcsó, belépô szintû kategória itt bukik el a leggyakrabban. Hadd említsek meg néhány márkát és típust a teljesség igénye nélkül: Akg D 112, Shure Beta 52, Senheiser E 602, Audix D6, Beyerdynamic Opus 65, Senheiser MD421, Audiotechnika AE 2500. Ezek nem olcsó darabok, az áruk 50 ezer forintnál kezdôdik és majd 200 ezernél áll meg. Mindenképp érdemes azonban egy minôségibb darabot beszerezni, akár használtan. Ehhez természetesen egy kicsi, lehetôleg gémes mikrofonállvány is szükségeltetik, amiatt, hogy kellôképp lehes-

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 23

« 2011 » 03

sen az elhelyezésével kísérletezni. A felszerelésnek a pergôdob a másik sarkalatos pontja. Itt már több és lényegesen olcsóbb megoldás is rendelkezésre áll. Természetesen valamiféle mikrofonrögzítô eszközre itt is szükség lesz, ez akár a kávára szerelhetô bilincs is lehet, de használhatunk mikrofonállványt is. Néhány típus: Shure Sm 57, Shure Prologue, Shure Sd 545, Shure PG 56, Electro Voice Co4, Senheiser E604, Audix F10, Audio Technika MB5K Stb. A fentiek árfekvése a néhány ezer forinttól a százezer forintig terjedhet. Igaz, néha a legvalószínûtlenebb választás hozza a kívánt hangot. Például volt szerencsém már Shure Sm 58-cal is pergôdobot hangosítani nagyon nagy megelégedéssel. Fontos, hogy legyen néhány jó minôségû kondenzátormikrofonunk, amellyel a cintányérok és adott esetben a tamok hangja is leszedhetô legyen. Ennél szintén érdemes kicsit komolyabb típusokkal próbálkoznunk, mert egyrészt körülbelül dupla annyi pénzt kell rászánjunk, mint egy alacsony kategóriás darabra, de a hangzást tekintve általában többet is kapunk ezektôl. A mikrofonokat, ha lehet, párban használjuk, így a kívánt sztereo hatás is elérhetô. Ezekhez jó minôségû, nagyobb teherbírású állványokat célszerû alkalmazni, amik meg tudják tartani a mikrofonok súlyát, és a lábaik terpesztése is kellôképpen nagy ahhoz, hogy ne boruljanak a dobos fejére. Néhány típus: AKG C100, Rode M3, Shure PG81, Tbone Em 500, 800. Az utóbbi nem rossz hangú, de olcsó, viszont az élettartama rövidebb, illetve a mechanikai behatásokat nem bírja, ellenben a Rode minôségével és 10 év garanciájával. Ha módunkban áll, célszerû nagymembrános mikrofonokat beszerezni, bár ez inkább felvételek esetén lehet jobb megoldás, hisz színpadon a sérülékenysége miatt kevésbé használható. Az úgynevezett overhead (fej fölötti) technikához ezennel az alapvetô szettünk meg is van. Ebben az esetben a lábdob és a pergôdob mellett egy, vagy ideális esetben kettô kondenzátormikrofont használunk a tamok és a cintányérok felett. Elônye, hogy kis darabszámú mikrofonnal elfogad-

H A N G O S Í T Á S «

ható hangzást tudunk produkálni, élô és felvételi szituációkban. Felvételek esetén fôleg a jazz produkcióknál használatos. Az elhelyezést illetôen mikrofon- és dobfüggô a dolog, de véleményem szerint az alábbiak bevált megoldások élôben és felvételi szituációban is. Ha van lyuk a nagydob frontbôrén, mindenképp érdemes ezt választani mikrofonozási helynek. Általában nem szoktam túl mélyen betolni a mikrofont, mert legkevésbé a pufni csattanására vagyunk kíváncsiak, sokkal inkább a bálnaszív mélyekre. Legjobb az elsô bôr síkját megcélozni, bár vannak

Overhead: kis membránú kondenzátormikrofon-párt használunk, mely úgy van a cinek és tamok fölé felrakva, hogy a funkcionálisan fontos hangszerek fölé néznek. Például nálam bevált recept, hogy ha szemben állunk a dobbal, a jobb oldali mikrofon a lábcinre orientálódik, a bal oldali pedig a ride tányér hangját hivatott a keverôpultba továbbítani panorámázva, jelként. Ez azért jó megoldás, mert bár alapjában véve naturális hangzást eredményez, de valósághû hangképet kapunk a cinekrôl és a tamokról is, hisz azok kellôképpen beleszólnak a mikrofonokba. Érdemes

olyan mikrofonok, pl. AKG D 112, amik azt szeretik, ha az elülsô része, ami körülbelül a mikrofon fele, bent van a nagydobban. Felvételnél fôleg érdekes eredményt hozhat, ha a mikrofonnal nem feltétlen az ütés helyét próbáljuk meg leszedni, hanem kissé elfordítva a dobban a test hangjára fókuszálunk. Érdemes próbálkozni különféle megoldásokkal. Addig nem szabad nyúlni a keverôpult hangszínszabályzó részéhez, amíg a legjobb hangzást el nem értük naturálisan. A pergôdobnál egy jó minôségû dinamikus hangszermikrofonnal könnyû dolgunk lehet. Általában a pergôdob felsô kávájától 3-6 centiméter magasra emeljük a mikrofont, majd úgy állítjuk be, hogy a mikrofon membránja (eleje) a megütés helyére néz. A dobbôr fölé és akár kissé mellé is elhelyezhetjük. Ezt is célszerû próbálgatni.

kísérletezni az elhelyezésekkel, nekem például számtalanszor adott megoldást az, ha az állványokat a dobos mögé tettem, így konkrétabban a dobokra fókuszálható volt a beállítás. Ha kicsit gyengébb minôségû cineket használunk, legjobb azokra irányítani a mikrofonokat, ha a dobjaink kisebb méretûek és kisebb hangerôvel rendelkeznek, tartsuk ezeket fontosabbnak. A lehetôségek tárháza gyakorlatilag korlátlan. A következô részben igyekszem kitérni a másik mikrofonozási módszerre, tehát ahol minden egyes dobon minimum egy mikrofon található, a kábelezésekre, a keverôpultokra és jelrögzítô, illetve lesugárzó rendszerekre. Goóz László www.balaton-hang.hu www.gportal.hu/goozlaszlo

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 24

24 » H A S Z N O S

D O B O S M A G A Z I N

Dalolva könnyebb Ti-ka-ka-ti Ka-ti-ti-ka Ezekben az ôszi hónapokban az ARTBEAT és az AGEAN támogatásában egy országjáró workshopot tartok, melynek a groove-ok és a hozzájuk tartozó szólószerkesztés a témája, egy lineáris vázra fûzve. Ezen gondolatokat szeretném megosztani veletek, hogy hangszereiteken kreatívabban, szabadabban és fantáziával játszhassatok. Alapgondolat: ”Amit kigondolok, azt ki tudom mondani, amit kimondok vagy kiénekelek, azt le tudom dobolni, ha megvan hozzá a megfelelô technikám. „ Fordítva ez nem feltétlen igaz! A szájjal dobolásról már korábbi cikkeimben is írtam (nem azonos a beatboxszal!), ami számomra azért fontos, mert hangszermentes környezetben is tudok gyakorolni, és sok mindenben fejleszt. Alapkézrend: Vegyünk alapul egy tizenhatodos kézrendet: J-B-B-J B-J-J-B ! Ezt a gyakorlatot próbáljuk meg kimondani, és közben játszani a gyakorlópadon. A metronómot ötösével emelem, egészen addig, amíg érzem a határaimat. Ez eddig szokványos. Most csak mondjuk a kézrendet minél gyorsabban, figyelve arra, hogy pontosak legyünk. A gyakorlat azt igazolja, hogy belebotlik a nyelvünk, és összezavarodik a mondókánk. Martonosi Gyuri bácsi jóvoltából, na meg a támogatókéból, volt szerencsém meghall-

gatni Steve Smith workshopját, ahol ô az indiai számolásokkal, és azok gyakorlati használatával kápráztatott el bennünket. Ezután kénytelen voltam átértékelni a játékomat és a gyakorlási szisztémámat. Arra a következtetésre jutottam, hogy a matematikai képletek mormolása helyett inkább a számomra legkényelmesebben kimondható MOZAIKSZAVAKAT alkalmazom. Gyakorlati alkalmazás: J- B- B - J B - J - J - B Ti-Ka-Ka-Ti Ka-Ti-Ti-Ka Sokkal könnyebben kimondható és forgatható, így a tomokon való kiosztás és szólószerkesztés is egyszerûbbé válik. GYAKORLAT: a sodronyt kapcsold le, és ha van filcfejû verôd, azzal, ha nincs, verôvel, de nagyon finoman kezdd el játszani és kiosztani! Keress dallamokat, játssz dinamikusan! Ha négy negyedben vagyunk, akkor így szól: Ti-ka-ka-ti Ka-ti-ti-ka Ti-kaka-ti Ka-ti-ti-ka A lábcint és a többi cint is vond bele a játékodba, természetesen nagydob alátámasztással! Hallgasd a dallamokat és kreálj saját filleket belôle! Ha már jól megy, sodronnyal együtt, nagyobb dinamikával is gyakorolj, úgy, hogy énekeled a mondókát! Szólószerkesztés: a kézrendünket feldarabolhatjuk , és páratlan érzeteket is játszhatunk úgy, hogy a négy negyedbôl nem megyünk el. A kézrend mormogása helyett ebben

DOBISKOLA A BUDAI VÁRBAN Bordás József egykori Jávori Vilmos növendék célja a Jávori-féle módszertan továbbadása, népszerûsítése. A technika és a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektet a muzikalitás fejlesztésére. Elmondása szerint nem dobosokat, hanem zenészeket képez iskolájában. Növendékei (jelenleg 9-61 éves korig) szisztematikus, egyénre szabott munkatervvel fokozatosan és hallhatóan fejlôdnek. A kottaolvasás, technikai gyakorlatok és számolási kulcsok mellett a zenei alapokra történô játék, vagy élô zenére való együtt zenélés is a tananyag része. Hatvan perces órák hangszigetelt, patinás környezetben. Kezdôk, haladók, kicsik, nagyok, lányok, fiúk jelentkezhetnek az alábbi címen: bordasjozsef@gmail.com, telefonszámon: 06 30 9756 843.

az esetben is énekléssel kreatívabbá válhatunk. 8) J - B – B – J B – J – J – B TI-KA-KA-TI-KA-TI-TI-KA 7) J - B – B – J B – J – J TI-KA-KA-TI-KA-TI-TI 6) J – B – B – J B – J TI-KA-KA-TI-KA-TI 5) J – B – B – J B TI-KA-KA-TI-KA 3) J – B – B TI-KA-KA 2) J – B TI-KA Ezek nem szeptolák, sextolák, kvintolák és triolák, hanem tizenhatodok! Ezeket a kézrendeket-szójátékokat egymással keverni is lehet, sôt kell is ahhoz, hogy változatos szólót kapjunk. Példa: két ütem tizenhatodos elosztás Ti-ka-ka-ti-ka-ti-ti-ka 8 Ti-ka-ka-ti-ka-ti-ti 7 Ti-ka 2 Ti-Ka 2 Ti-ka-ka-ti-ka 5 Ti-ka-ka-ti-ka 5 Ti-ka-ka 3 Groove-okat hasonló módon kreálhatunk, énekelve és könnyedén. Ez a kézrend és a hozzátartozó mondóka csak egy a sok közül, gondold át játékodat és a zenekarban betöltött eddigi helyedet, és gyakorolj, muzsikálj énekelve, stílustól függetlenül. A www. Hangzona.hu oldalon videokat találsz a Dobos Magazinban írt cikkeimhez. Ha kérdésed van, írj a bordasjozsef@gmail.com címre, vagy megtalálsz a Facebookon, illetve látogass el a Workshop turné valamelyik állomására! Bordás József

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 25

« 2011 » 03

H A S Z N O S «

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 26

26 » M Ú L T I D É Z É S

D O B O S M A G A Z I N

Emléktár – I. rész 1957. A Divatkötöttárugyár barátságos kultúrtermében összegyûlt 150 mosolygós ember csak arra várt, hogy a hattagú zenekar elkezdjen játszani, és azonnal táncra perdültek. A mellette lévô „U” alakú tizenegy lakásos kis proliház udvarán is beindult az élet, hallgattuk a zenét, csak Steinochné, a házmester szidott mindenkit, mindezt jó hangosan.

kezdetek

hetséges, de hozzak össze egy hattagú zenekart, és akkor mi leszünk a gyár zenekara. Beindult a válogató, és sikerült összehozni a csapatot. A felállás: szaxofon, klarinét, trombita, tangóharmonika, zongora, dob.

elsô hetesi dobom

Olyan igazi olasz feeling volt, az udvarban kilenc lány lakott, és mi hárman fiúk. Ez az arány meghatározóvá vált egész életem során, mivel a két másik fiú labdába sem rúghatott a leánykáknál… Akkortájt már Dzsatkó tanár úrral romboltuk a zenei ízlést, mert a formációnk (nagydob plusz altszaxofon) elég elgondolkodtató volt. A bál után vettem a bátorságot, és bebocsátást kértem a kultúroshoz, elôadva gyakorlási szándékomat, mert akkoriban minden ilyen intézményben voltak hangszerek. Elég elszánt lehettem, mert azt mondta, hogy le-

Érdekesség, hogy hárman hivatásosak lettünk, Zotyó vagy húsz évig volt a Benkóék trombitása, sajnos korán elhagyott bennünket. A próbák igen demokratikus formában zajlottak a római szenátus vitáit

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 27

« 2011 » 03

idézve, de végül kialakult a mindenki kedvére való repertoár. A szerelésem: 26” nagydob, 15”pergô, 10” lábcin és egy kb. 15”-es mindenes tányér. Két évig toltuk együtt, utána én már átlovagoltam az udvarlás rögös és minden idômet lekötô útjára. Ez is két évig tartott, amikor azután visszatért a dobolási kényszer, és 1961-ben elmentem a Mester utcai zeneiskolába Varasdy Ernô tanár úrhoz, aki belémverte a Knauer kisdobiskolát. Mellette elég komoly szinten cselgáncsoztam az Újpesti Dózsában, és biztonsági társnak az egyik nemibeteg-gondozóhoz lettem irányítva a kiszállós nôvér mellé. Jártunk injekciózni a sötét sikátorokban lakó trikós, szifiliszes polgártársainkat. (Milyen érdekes, hogy 91-ben a „Dózsa” visszatért az életembe, és ma is jelen van, de már Vigyázóként!) Közben azért történtek komoly kulturális események, melyeknek a csúcspontja az volt, amikor a harmadik emeleti gangról ledobtuk Jurcsóék pianínóját. Elôre mutató kortárszenei pillanat volt, amikor a

M Ú L T I D É Z É S «

húrok szétpattantak. A brutális cselekedet önvizsgálatot követelt, melynek eredményeként Dave Brubecket kezdtem hallgatni Terta magnómon, és Jurcsóval házibuli helyett lementünk az Astoria bárjába, ahol a Kertész Kornél Quartett játszott. Életem legszebb zenei élményei voltak ezek az alkalmak. A tagok: Kertész Kornél – zongora, Káldor Péter – vibrafon, Rahói Ernô – bôgô és Várnai Tibor, a csodás dobos. A Modern Jazz Quartett világát idézô muzsikájuk ma is megszólal bennem. Tibor igen képzett intellektuális dobos volt, nagyon sokat tanultam tôle. Soha nem felejtem el, hogy olyan transzban voltam egy alkalommal, hogy amikor bementem az illemhelyre, hogy a csésze helyett a mosdókagylót céloztam meg, és csak akkor kapcsoltam, amikor egy vendég döbbenten nézett rám. Jurcsó Géza jó barátságban volt Rahói Ernôvel, aki gondolt egy nagyot, és alakított egy négyest, melyben én dobolhattam frissen kapott, ötezer forintos Hetesi szerelésemen. (Felteszem a Facebook oldalamra a fotókat, érdemes megnézni.) Hihe-

elsô zenekarom

tetlen esemény volt ez az én életemben, mert élvonalbeli zenészekkel játszhattam. Elsô nyilvános koncertünk a Pécsi Jazzklubban volt, és ez a felvétel nekem megmaradt. Nem igazán hi-fi, de azért élvezhetô. Egy dögös Pobjedával mentünk mi négyen, plusz sofôr és a hangszerek! Négy óra zsufi, majd koncert, és vissza. A dzsúdósnak ez meg sem kottyant. Emlékszem, hogy azon a héten törtem el a Balázs karját a Rákos-patakparti párbajban, mert leribancozta akkori szerelmemet, a Márfi Marikát. A MÜM.13-ban Júdó becenevem lett e nemes párviadalt követôen. Kicsit szerteágazó életem volt már akkor is, mert a szerszámkészítô szakma jeles tanonca is voltam. A tanulóévek alatt nem igazán szerettem, de ma sokat segít alkotásaim megvalósításában. Ezzel a csapattal játszottunk a Dáliában, a nevezetes jazzklubban is, majd elkövetkezett az álmok álma, amikor Kertész Kornéllal játszhattam trióban az Egyetemi Színpadon. Folyt. köv. Martonosi György

dália

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 28

28 » A L A P Ü T É S E K

D O B O S M A G A Z I N

Three stroke ruff Egy nem túl népszerû alapütést veszünk górcsô alá, ami a Three Stroke Ruff névre hallgat. Bár a „Rudimental” rendszerben benne vagyon, mégis egy picit háttérbe szorult népszerûbb társaival szemben, pedig jól használható a dobszerelésen kíséretként, fillként, akár szólókban is. Ahhoz viszont, hogy alkalmazni tudjuk különbözô módokon a dobszerelésen, érdemes jól kigyakorolni a ritmikákat egyszólamban gumilapon, vagy pergôdobon. Tehát elemet a metronómba, és kezdhetjük is! Kétféle ritmikával gyakorold ezt az alapütést. Nem fontossági sorrendben, elôször az elsô kottapéldán látható módon, az egy nyolcad plusz két tizenhatod, az elsô hang hangsúlyozásával (1. kottapélda). Ezután foglalkozzunk pár hétig a második kottapéldán látható ritmikával, ami az elsô három tizenhatod a harmadik hang hangsúlyozásával (2. kottapélda). Az sem baj, ha könnyítésképpen eleinte hangsúly nélkül gyakoroljuk, és csak késôbb tesszük hozzá a hangsúlyokat. Mivel a kézrend „full” váltott kéz, és a ritmikák három

hangból állnak, mint a triolák, ezért ügyelnünk kell rá, hogy a hangok a helyükön legyenek, vagyis ne folyjanak szét, és ne frazírozzuk trioláknak ôket. A ritmikák külön-külön gyakorlása után, kezdjük el összejátszani ôket. Elôször pl. két ütemben (3. kottapélda), majd egy ütembe szorítva, fele-fele arányban (4. kottapélda). Végül játsszuk negyedenként váltogatva a két ritmikát (5. kottapélda). Ha ezzel a pár gyakorlattal meg-

birkóztál, akkor létrehozhatsz belôlük négyütemes periódusokat is (6. kottapélda). A sorrend nem csak a kottapéldán látott lehet, sôt legyen az a cél, hogy improvizatívan (rögtönözve fejbôl) tudjuk játszani az alapütést periódusra. Talán már közhely, de ezt is lassan kezdd gyakorolni, és fokozatosan növeld a tempót. A következô alkalommal folytatjuk ugyanezen kézrend gyakorlati felhasználását fillként, és kíséretekben. Tarts velem legközelebb is! Mindenkinek eredményes gyakorlást és meghitt ünnepeket kívánok. Mátyus Attila

Cajon kiegészítôk Kezdetben vala a gyümölcsös láda, amit a perui fekete rabszolgák ütöttek a dokkokban, énekeiket kísérve. Egyesek szerint a különbözô dobozok ilyetén használata még Afrikából származik, mindenesetre az Újvilágba hurcolt feketék között több helyen kialakult ez a gyakorlat, pláne ott, ahol a hagyományos dobok használatát nem nézték jó szemmel a fehér urak. Egy idô után az alkalmi hangszereket felváltották a már ebbôl a célból készített ládák, és kialakult egyfajta játéktechnika. Megvolt középen a basszushang, amit sarokkal való tompítással változtatni lehet, a szélén a magas hang, valamint a kicsit elálló perem csattogása. Aztán jött Paco de Lucia, és a

cajon beépült a flamencóba, a flamenco pedig a cajonba… de legalábbis a gitárhúr, ami a hangszernek mára már jellegzetességévé vált zörgését adja. A 70-es évektôl tehát zörögtek a compasok a cajonon, majd a 90-es évek world music

és unplugged hulláma meghozta a világsikert a doboz-dobok számára. Trilok Gurtu, Sting, Hakim Ludin, és még sokáig sorolhatnám … ma már szinte nincs akusztikus felállás cajon nélkül, és hangszergyárak és boltok épülnek e köré az egyszerû hangszer köré. A gitárhúros típus mellett megjelentek a pergôsodronyos megoldások is, de egyéb tulajdonságai tekintetében is (méret, faanyag, kialakítás, dizájn) hihetetlen változatosságban készülnek cajonok a – fôleg európai – mûhelyekben, gyárakban. Evvel párhuzamosan mind a cajonon játszott zene, mind a játéktechnika rengeteg elemmel gazdagodott. Az egyéb ütôhangszeres ritmusok, technikák adaptálása mellett leginkább a dobszerkós groove-ok átültetése szab irányt a hangszer fejlôdésének.

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 29

« 2011 » 03

Dobolni persze jó, de amikor az ember már kettôt fordult buli után a színpad és a kocsi között, és a fél szerkó még szanaszét, a szaxofonos viszont már túl van a fél sörén, elgondolkodik, hogy jól választott-e. Ezen kívül állandóan megy a siránkozás, hogy hangos a dob. A cajonos ellenben a szaxist is megelôzi a pultnál, és még szék sem kell neki! Aztán ha megindul a szekér, és már roadokra is futja, újra elôbújik a cajonosból a dobos, és többet akar! Ha nem is pontosan emiatt, de több verzió is született „cajon-szerkókra”. Volt egymásba tehetô, kisebb, na-

gyobb, jobb, és kevésbé jó hangú. A német Schlagwerk cég, mint a cajongyártás és fejlesztés igazi úttörôje ezen a területen is viszi a pálmát. Lábdob helyett basszus cajon spéci talppal, amihez hozzá lehet rögzíteni a lábgépet, pergô helyett pedig szintén spéci kerettel hagyományos pergô állványra szerelhetô cajinto (kis trapezoid cajon), aminek felfelé nézô ütôfelületének felén a lakkozás kicsit érdes, hogy jobban megszólaljon a seprûzés. Dobszék helyett természetesen cajon. Jó, jó, de megint csak pakolni kell, és nem sokkal jobb, mint amit egy darab cajonból is ki lehet hozni. Mert mit is lehet még? Volt, aki hagyományos lábgépet rakott a cajon elé, fordítva, és sarokkal taposta. Ehhez képest sokkal kényelmesebb a Gon Bops pedálos cajonja, amibe egy bowdenes DW lábgépet szereltek, ami belülrôl üti a basszust. A Schlagwerk viszont megint rákontrázott, amikor tavaly kihozta az univerzális cajonpedálkészletet. Ez szintén egy bowdenes megoldás, viszont nem a cajonhoz, hanem egy tálcához van rögzítve, amire minden szerelés nélkül bármilyen normál méretû cajon rátehetô. És még egy tuti szállítódoboz is van hozzá. Verôkbôl is vannak opciók, használnak hurkapálca verôket, seprûket (legin-

H A N G S Z E R «

kább mûanyagot, mert a fém kikezdi a fát), amivel egészen pergôsen tud szólni a doboz. Sok cajonon egyébként egy egyszerû mozdulattal elemelhetô a sodrony/húrozat a felülettôl, ami szintén pergôs örökség. Aztán ott vannak a hagyományos perkás kiegészítôk: a csörgôk és a shakerek. Ezekkel viszont az a nehézség, hogy amikor nem kellenek, valahova le kell rakni ôket, ezen kívül egy kezet lekötnek. Számtalan homemade megoldás született állványokra és tálcákra (a perkázás velejárója az örökös bütykölés). Volt, aki csörgôkkel szerelt cajonokkal kísérletezett – többkevesebb sikerrel. Az utóbbi idôben ezen a téren is a német módszeresség látszik gyôzedelmeskedni, tekintve hogy a Schlagwerk évrôl évre újabb ôrülettel rukkol elô, többnyire sikerrel. Csörgôs pálcákkal indították a sort, amiknek az az elônye egy hagyományos tamburinhoz képest, hogy könnyen meg lehet ütni velük egy cint vagy egy kolompot, de párnázott végének köszönhetôen akár magát a cajont is. Ehhez képest viszont forradalmi ötlet volt, hogy állványok helyett magára a zenészre aggassák a különbözô kütyüket. Így született a cipôfûzô közé dugható csörgô (Krix), a lábra tépôzárazott üthetô lapos shaker (Sizzle Board), vagy a szintén tépôzáras kézfejre tapadó tojás shaker (Shake Hand). Azóta már van olyan cég, amelyik kizárólag lábra rögzített perkákra szakosodott. Miután már minden végtagot kihasználtak, azon kezdtek el agyalni, hogy hogy lehetne magát a cajont telepakolni. Az eredmény kivételesen jól sikerült. A Heck Stick egy csörgôs pálca, amit úgy lehet a cajon oldalához tépôzárazni, hogy a vége pont az ütôfelület felsô sarka mellé kerüljön. Így a csattogós és a csörgôs hang között csak pár milliméter a távolság! A csörgôk mozgása egy ügyes kis csúszkával játék közben egy mozdulattal szabályozható, mintha nyitott vagy csukott lábcint ütnénk. Ráadásul ehhez rögzíthetô egy olyan lapos alkalmatosság (Side Kick), amit sarokkal el lehet érni, vagy magunk elé ki lehet rakni a földre, és kolomphoz/békához hasonló hangja van. Mindezek mellett már nem is tudjuk kellôen értékelni a különbözô méretekben gyártott, szintén a cajon

oldalára rögzíthetô kasztanyettákat (Cajon Flap). És hogy tovább lehessen legózni, az újabb Side Kick már képes elvinni a hátán a Sizzle Board-ot és a Krix-et, aminek eredményeképpen akár egyszerre

LINKEK: www.ethnosound.hu www.schlagwerk.de www.cajondg.com www.pepote.de www.prkpercussions.com www.fusspercussion.de www.gonbops.com

szólhat a béka, a shaker és a csörgô. Hát lehet ezt még fokozni?! Jövôre biztos kiderül, hogy igen, lehet! Napjaink cajonosa tehát egyre inkább egy különleges ügynökhöz hasonlít lábán-kezén különbözô toldalékokkal, hatlövetû hangszerével, ami a széke is egyben. Minden mozdulatára megszólal valami, majd néhány pár másodperc és tépôzársercenés után teljesen átrendezôdik a szett. Aki nem hiszi, járjon utána… például az Ethnosoundban, ahol a fenti csemegéket sokféle cajonon lehet tesztelgetni :) G. M.

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 30

30 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Aki Jon Lord kedvenc dobosa Tatai Tamást a Gyôri Ütôs Fesztiválon láttam és hallottam elôször. A Cry Freevel lépett fel, akivel olyan hitelesen tolmácsolták a Deep Purple dalokat, hogy amikor becsuktam a szemem, úgy éreztem, mintha az eredetit hallanám. – Mikor és hogyan kezdtél a dobolással foglalkozni? – Amikor kicsi voltam, a zenében elôször mindig a ritmus, a zene ritmusa fogott meg, és persze nagyon tetszett, ahogy szólt, kinézett és fénylett a dob.

Apukám mindig vitt éttermekbe, ahol akkoriban rendszeresen játszottak zenekarok, és a dob központi helyen állt a színpadon és a zenében is. Ez nagyon tetszett. A nagybátyám is dobolt, volt egy jó kis dobcucca, azon kezdtem gyakorolni, majd az egyik barátom zöld Amatiján, akinek Rotring ceruzát és különbözô dolgokat kellett adnom a gyakorlásért cserébe. Aztán késôbb anyukám megvette nekem a dobot. Ez kb. tíz éves koromban lehetett. Középiskolásként már kiteljesedett, hogy én ezzel akarok foglalkozni. – A középiskolában mit tanultál? – Herenden porcelánfestést. – Dolgoztál is ebben a szakmában? – Talán egy évet, de a suliban már az elsô osztályban megalakítottuk az elsô zenekart, aminek a neve Session volt. Saját dalokat játszottunk. Késôbb Led Zeppelin emlékzenekarként üzemeltünk. (Led Zeppelin Session) – Emlékszel rá, hogy milyen volt az elsô dobfelszerelésed? – Az elsô hangszerem egy Dubán cucc volt brutál méretekkel, ezt ballagásra

kaptam, de tanulni már jóval elôbb elkezdtem Székesfehérváron, Mohai Gyôzônél. Kb. három évig jártam hozzá heti rendszerességgel. Akkoriban azt éreztem, hogy teljesen felesleges odajárnom, mert nagyon sok kottapéldát, szólókat és a Gyôzô jazztanszakos dolgait is meg kellett tanulnom, aminek nem láttam sok értelmét, de mostanában rájöttem, hogy mennyire fontos volt ez. A kilencvenes évek elején átkerültem Szendôfi Petihez. Nála is három-négy évig tanultam. – Milyen volt a tanítványának lenni? – Többnyire a mai napig abból táplálkozom, amit Szendôfi megtanított: azt a fajta zenei látásmódot, amit ma is használok, fejlesztek, tanítok és alkalmazok. Sokat foglalkoztunk technikákkal, ütéstechnikákkal, kézrendekkel, stílusgyakorlatokkal, stb. Abban az idôben tanult nála Kaszás Peti, Banai Szilárd és Dörnyei Gabi is. Nagyon hasznos négy év volt, sok mindent megtanultam nála, mentálisan és technikailag is. Érdekes, hogy azóta csak egyszer-kétszer futottunk össze. – Ez nyilván azért van, mert más közegben mozogtok, hiszen a Cry Freevel ti inkább a rockszínpadokon szerepeltek. Hogyan kerültél ebbe a zenekarba? – A Cry Free januárban lesz 16 éves, én kb. három éve vagyok a csapatban. A kapcsolat úgy alakult, hogy nekem Veszprémben volt a már említett Session nevû formációm, ami végül is Led Zeppelin tribute zenekar volt, a pesti Cry Free pedig Deep Purple-t játszott. Többször is játszottunk együtt. Amikor a zenekarból kilépett a dobosuk (Blaskó Gyuri), egy rövid, sikertelen keresgélés után egyértelmû volt, hogy engem hívnak. Én meg szívesen fogadtam a felkérést, mert a Deep Purple-t nagyon szeretem, és addigra (2008) az L.Z.S. már „haldoklott”, sajnos. Úgy érzem, a bekerülésemmel kicsit megváltozott a zenekar gondolkodásmódja, hiszen addig egy igazi tribute csapat volt, akik „full-profin” játszottak mindent. Persze ez most is így van, csak egy picit másképp. Az Oli-

vér, a gitáros elindított egy folyamatot, és az érkezésemmel ez kiteljesedett, és hatással lett az egész zenekarra. Kicsit át lett gyúrva a Cry Free, és aztán azzá vált, amit te láttál Gyôrben: jammelôsebb, lazább. – Jon Lorddal és Ian Paice-szel léptetek fel ezen a bizonyos gyôri bulin az Ütôs Fesztivál keretében. – Ian Paice-szel sajnos kevés idôt tudtunk együtt tölteni. Ô egy picit zárkózottabb, mint Jon Lord. Megérkezett, bement az öltözôjébe, kért egy üveg whiskyt, és elvolt a maga kis világában. Nagyon laza volt. Felírtunk neki 32 Deep Purple számot, hogy válasszon belôle, hogy melyiket játsszuk. Rábökött egy-egy számra, és azt mondta: van, amit már 30 éve nem játszott, de semmi gond, mehet a mûsorban, pedig próbálni sem tudtunk vele. Nincsenek sztár allûrjei. Úgy éreztem, neki teljesen természetes, hogy ez a munkája. Nagyon megnyugtató és inspiráló személyiség. Az „Öreggel” már teljesen más a kapcsolat. – Jon Lordról beszélsz? – Igen, mi így hívjuk magunk között. Ô az „apánk”. Annak idején, mikor az „Öreg” elôször járt Magyarországon, minket kértek fel, mint elsô számú Deep Purple cover bandet, hogy kísérjük a magyarországi koncertjein. A Concerto for Group & Orchestrá-t játszottuk vele, amit 1969-ben írt. Elôször a Danubia Szimfonikus Zenekarral próbáltunk, akik szintén rész vettek a produkcióban, majd másnap megérkezett az „Öreg”. Soha nem felejtem el, hogy mikor belépett a próbaterembe, még a levegô is megállt. Pár kézfogás után hozzám vezetett az útja, s azt mondta, hogy nagyon sok jót hallott rólam a karmestertôl. A Concerto for Group & Orchestra nagyon nehéz mû. Fuzionálva van a két mûfaj, és azon belül meg kell hagyni a stílusjegyeket. Vért izzadtam vele. Nyolcvan ember van a színpadon, a feladatoknak a nagy része három emberre hárul. A karmesterre, Jon Lordra és rám. A Gyôri Ütôs Fesztivál elsô napján Jon Lorddal játszottuk a Concertó-t, másnap pedig Ian Paiceszel léptünk fel. Jonnal két oroszorszá-

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 31

« 2011 » 03

gi turnén és ezen kívül számos fellépésen vagyunk túl (15 koncert). Többek között a magyarországi ôsbemutatónak számító Sarabande lemezbemutató koncerten is, ami a MÜPÁ-ban volt 2010-ben. A Sarabande-ot 1975-ben írta Jon Lord, ami nagyon eklektikus rock, folk, klasszikus mû. – Úgy tudom, Jon Lord téged kért fel, hogy dobolj a lemezén. – Tavaly áprilisban volt egy orosz turnénk vele, és közben már hallottuk, hogy újra akarja felvenni a Concertó-t. Körülbelül két hét múlva jött a telefonhívás, hogy nemsokára lemezfelvétel lesz, és ô rám gondolt a dobos posztra. Olyan emberek voltak még a jelöltek, mint a Yes és a Metellica dobosa és egy angol session zenész, és köztük ott szerepeltem én is. Azonnal tudtam volna utazni, de a lemezkiadó körül gond merült fel. – Mi volt ez pontosan? – Az EMI-nak az volt a kikötése, hogy azokkal az emberekkel játszhatja fel a lemezt, akik a céggel szerzôdésben vannak, és nagy nevek. A lemezen Joe Bonamassa gitározik, Bruce Dickinson, Steve Balsamo, Kasia Laska énekel, de inkább nem sorolom a neveket, mert vérzik a szívem. Így aztán sajnos ebbe én nem kerültem bele. Valahol meg lehet érteni, nyilván a lemezeladás fontos szempont. Az, hogy rám gondolt, hogy doboljak a lemezén, már ez is nagy dolog, és az is, hogy Jon azt nyilatkozta: „Ebben a pillanatban Tatai Tamás dobolja a világon a legjobban a Concerto for Group & Orchestrá-t, ezért hívtam a

I N T E R J Ú «

lemezemre játszani”. Ha tényleg összejött volna, valószínû, hogy megváltozott volna az életem. – Térjünk vissza a saját zenekarodra! Mennyit koncerteztek a Cry Freevel? – Vannak egész jó hónapok és van, hogy kevés buli van. Most decemberben 16-án Veszprémben PurpleZeppelin jam az Esspressó-ban, másnap 17-én pedig Budapesten a Fáklya Klubban játszunk. (www.cryfree.hu) Én nagyon remélem, hogy egyszer tisztességesen meg tudok élni ebbôl, úgy hogy nem kell elmennem más országba, haknizni. Viszont amikor Oroszországban turnéztunk Jonnal, akkor tényleg úgy éreztem magam, mintha lennék „valaki”. Ez valószínûleg azért is volt így, mert Jon Lorddal menni bárhova, az nem semmi. Úgy tekintettek ránk, mintha a Deep Purple lennénk. Olyan helyre mentünk el ebédelni az „Öreggel”, ahol a Deep Purple-nek volt egy külön részlege, mindenfelé a zenekar képeivel. Úgy vezettek be minket a pincérek, mintha aznap este mi lettünk volna a Deep Purple. A turné elôtt le kellett adni a ridert, hogy milyen dobfelszerelésen szeretnék játszani, és azt is, hogy mit kérek az öltözômbe. Amit októberben leadtam listát, az az áprilisi turnén mind ott volt. – A Cry Free mellett játszol máshol is?

– Volt idô, amikor úgy gondoltam, hogy session zenész leszek. Játszottam is mindenféle produkcióban és színházban is, aztán rájöttem, hogy ez nem nekem való. Megoldottam a feladatokat, de voltak olyan helyzetek, amikor nem tudtam mosolyogni, pedig kellett volna, ha tetszik, ha nem. Nekem ez nem ment. Úgy gondolom, session zenésznek lenni alkati kérdés. Mindig a lelkemre vettem ezeket a dolgokat, és így nem éreztem jól magam. Lehet, hogy ez ma már másként lenne. – És a színház? – Beugróként Dörnyei Gabit helyettesítettem több színházban. Elôször csak csapkodtam, mint hal a szatyorban, de késôbb, mikor már jól ment, átvettem állandóra a darabokat, azonban nem szerettem a musicaleket, zenés darabokat. Ezért abbahagytam az egészet. – Terveid a jövôre nézve? – Még az idén készítek egy nem túl hosszú dobos-videot, és ezt zeneiskolákba, mindenféle internetes fórumra és közösségi oldalakra eljuttatom reklámként, mert szeretnék újból tanítani, és dobkurzusokat, bemutatókat tartani, mert azt nagyon szerettem csinálni. Nem lesz egyszerû kanyar, de ha zenészként akarok élni, akkor csak és kizárólag a zenével szeretnék foglalkozni, ahogy régen. Hollósi László

TANÍTÁS Az én véleményem és tapasztalataim szerint a tanítás lényege az útmutatás, nem pedig kottapéldák szigorú bemagoltatása. Hiába tanulsz meg egy Dennis Chambers groove-ot hangról-hangra, soha nem fogsz úgy játszani mint ô. Mert ô nem te vagy. Esetleg olyan érzettel, “feelinggel” játszhatsz, mint ô, de te akkor is te maradsz, és ettôl lesz saját hangod, érzeted, “feelinged”. Ez nagyon fontos, sôt a legfontosabb! Szerintem az alábbiak fontosak a tanításban: • Személyre szabott tanítási módszer: ki mit bír el, és mire van szüksége? • Több sávon való fejlesztés: nem egy témakörrel foglalkozunk, pl.: 4 végtag függetlenítése, stílusgyakorlatok, szólók, stb. • Technikai gyakorlatok fontossága (verôfogás, ütéstechnika, kézrend) • A tudatos és az ösztönös játék alkalmazása • Kreativitás, improvizáció, szabad játék gyakorlása Bemutatkozó Dobos-videóm megtalálható: youtoube.com/CryFreeVideo, cryfree.hu, vagy az összes dobbal-dobolással kapcsolatos magyar oldalon. tataitomi@gmail.com KEDVENCEIM, akiket manapság hallgatok, a teljesség igénye nélkül: Alison Krauss, Joe Bonamassa, The Doors, Björk, Peter Gabriel, Jon Lord, Robert Plant And Band Of Joy, és sok-sok klasszikus és folkzene. Dobosok: Buddy Rich, Bonzo, Ian Paice, Dave Weckl, Vinnie Colaiuta, Dennis Chambers, Gary Novak, Jojo Mayer, Borlai Gergô stb. Tatai Tamás

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 32

32 » L Á B G É P

D O B O S M A G A Z I N

Mapex duplázók Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a dobfelszerelés megszólaló elemei mellett mennyire fontosak azok az eszközök, amelyekkel megszólaltatjuk ôket. Jelen esetben nem a dobverôkre gondolok (bár azok is kiemelt szerepet játszanak zenei életünkben), hanem a lábgépekre. Vannak cégek, amelyek kimondottan a hardverek készítésére szakosodtak, és a legtöbb dobgyártó kínálatában is

raptor

szerepelnek effajta termékek, kezdôtôl a profi kivitelig. Az elmúlt évtized talán legdinamikusabban fejlôdô vállalkozása a Mapex, amely folyamatosan követi a piac (magyarul a vásárlók) igényei alapján formálódó fejlesztési vonalat, sôt néha olyan érzésem támad, hogy ôk diktálják az iramot. A következôkben a cég két duplapedálját, a Raptort és a P701TW típust mutatom be, melyek mind megjelenésükben, mind pedig szolgáltatásaikban messze túlmutatnak az áruk alapján várható színvonalon. A közös vonatkozások

Mivel a két duplázó sok elemében megegyezik, kezdjük a sort azzal, hogy új tervek alapján készült termékekrôl van szó, melyek csak kis mértékben formabontóak, de ez éppen elég ahhoz, hogy az újdonság erejével hassanak. A talajjal érint-

kezô alaplapok szélességét 113 mm-re csökkentették, ezzel is elôsegítve a pergô-, és lábcinállvány kényelmes elhelyezését. Fontos, hogy mindkét típus esetében „telitalpas” megoldást alkalmaznak, ami nagyfokú stabilitást biztosít. Feljebb haladva olyan érzésem támad, hogy akár a Pininfarina dizájnerei is tervezhették volna a tartókereteket: finom íveik és lekerekített éleik szemet gyönyörködtetôen hajlanak. A szokványos kettôs tengely helyett két különálló rövid tengelyt helyeztek el a forgórészek mozgatása érdekében, melyek nem kevés plusz terhelést rónak a keretre, így a két függôleges tartóelem közé egy íves (és szintén dizájnos) kereszttartót szereltek, ezzel gyakorlatilag a végsô határokig növelték a keret terhelhetôségét. A kardántengelyek nagyon masszív érzetet keltenek (és ez nem a vastagságukból, hanem a minôségi anyagok felhasználásából adódik), a csuklók forgó betételemei így elsô ránézésre a hosszú ideig tartó, megbízható használati idôt engedik sejteni. Mindkét lábgéphez kapunk egy kis mûanyag tasakot, melyben egy dobkulcs, illetve két imbuszkulcs kapott helyet, ezekkel gond nélkül végezhetjük el a finombeállításokat, de errôl majd késôbb. Raptor

A papírdobozból nem egy rakás vas, hanem egy fekete, orkánanyagból készült, apró Mapex logót viselô hordtáska kerül elô, melyben ergonomikus elrendezésben kap helyet a feketére szinterezett szerkezet minden darabja. Összerakás közben szembeötlô, hogy a tengelyvégek csonkjai nagyon pontosan illeszkednek a kardán ellendarabjaihoz, semmiféle lötyögés, zörgés nem tapasztalható. Ami még szembeötlôbb, hogy a Raptor az úgynevezett „Direct Drive” rendszerû mechanikával rendelkezik, mely egy ívelt formájú alumínium összekötô elem segítségével

mozgatja az ütôfejeket a megszokott láncos vagy szalagos megoldás helyett. Ennek elônye, hogy az anyagfáradásból és terhelésbôl adódó esetleges megnyúlás lehetôsége és mértéke a hagyományos megoldásokat alkalmazó lábgépekhez képest a töredékére csökken. A lábdobhoz való rögzítést egy, a taposólap mellett elhelyezkedô, gumibevonatú csavarral eszközölhetjük, a pedál biztos fekvését a káva ívét követô, finom kitéréseket lehetôvé tevô szorító felület biztosítja. A bal lábas pedálrész talpán a (mindkét alaplapon megtalálható ragasztott gumifelület mellett) két

p701tw

tépôzáras csík fokozza a szônyegen való magabiztos támaszkodást. A finombeállítások a mellékelt kulcsok segítségével gyorsan és egyszerûen elvégezhetôek, az ütôfejek és a taposólapok dôlésszöge egymástól függetlenül állítható, a rugó feszességét a jól bevált dupla csavaros (más néven ellenanyás) megoldással szabályozhatjuk. A kétoldalú (filc és mûanyag a választék) ütôfejeket memóriabilinccsel látták el, és kapunk hozzájuk egy-egy 10 grammos plusz súlyt is (ezeket az ütôfej közepében rögzíthetjük), melyek opcionálisan használhatóak, vagy mellôzhetôek. Játék közben nincs ok panaszra, „fürgeség” szempontjából, a sima felületû lábalávalók a csúsztatott taposást sem gátolják. Azt azért nem szabad elfelejtenünk, hogy a Direct Drive formájából adódóan a mérnöki szóval „excenteres” játékérzetet kapjuk. Ez nagyjából azt takarja, hogy az ütôfej a megtett

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 33

« 2011 » 03

út kétharmadáig a normál köríves pályán halad, majd az ív harmadik harmadában a mechanikai kialakítás miatt a fej sebessége ugrásszerûen megnô, és becsapódáskor a normál köríves haladáskor megszokottnál nagyobb erôvel üti meg a lábdobbôrt. Ez sokak számára kedvezô lehet, fôleg a keményebb muzsikában érdekelt dobosok értékelhetik nagyra ezt a fajta plusz erôt, de bármely stílusban alkalmazhatjuk a pedált, ha nem vagyunk restek némi plusz idôt fordítani arra, hogy megszokjuk az új érzést. P701TW

A gyár katalógusa szerint ez egy amolyan „elsô duplázónak” szánt eszköz. Ezt igazából azért nem értem, mert egyetlen olyan elemet sem találtam a natúr fémszínû pedál tesztelése során, ami ezt a hatást keltette volna… Az évtizedek óta jól bevált duplaláncos vezérlés egy teljes köríven futó masszív darab, sokan szeretjük ezt a megoldást. A beállítások a Raptorhoz hasonlóan itt is könnyedén elvégezhetôek, a taposólap dôlésszöge nem befolyásolja az ütôfejet, és fordítva. A lábdob kávájához egy jól megszokott, a taposólap alatt elhelyezkedô, szintén gumibevonatú szárnyas csavarral rögzíthetjük a lábgépet, a káva formájához idomuló betétek segítségével. Gumival borított az alaplapok alja ebben az esetben is, a kardánvégek magabiztos tartására nem lehet panasz. Lehet, hogy alapszintû duplázónak titulálják, de nekem semmiféle panaszom nem volt, miközben megpróbáltam kipréselni a P701TW-bôl a szuszt. Gyors, csendes, a Raptoréval megegyezô taposólapon nem gond a finom játékmód sem, a normál, szabályos kört leíró láncvezetô végig azonos forgatónyomatékot biztosít. Bár a bal pedálrész alatt nincs plusz tépôzár, nagyon valószínû, hogy hullámzó tengeren zenélô kollégák sem fognak panaszkodni a csúszkálás miatt. Az ütôfejek kétoldalasak, filc és mûanyag állít válaszút elé minket.

L Á B G É P «

Összegzés

A cég szlogenje szerint „Performance is Everything”. Ez az egyszerû mondat nem csak egy jelentéssel bír, a fordítás attól függ, hogy a Performance szónak mely jelentését használjuk. Amennyiben a „Teljesítmény a mindenünk” a megfejtés, az ô szempontjukból erôsebb a kinyilatkoztatás, hiszen a mi színpadi munkánkat a gyár azon törekvése lendíti mindig elôre, amivel könnyebbé és élvezetesebbé teszik számunkra. A szó másik elterjedt jelentése az elôadás – nos, ez esetben kicsit mi kerülünk elôtérbe, de ugyanaz a végeredmény. Bárhogyan is értelmezzük, az ár/érték arány ezen duplázók esetében minden vitán felül kitûnô, a Raptor 59.900 és a P701TW 39.900 forintos ára jelenleg a világverô kate-

tengelyek

góriát erôsíti. A Tam-Tam Dobcentrum hivatalos forgalmazóként mindenben rendelkezésünkre áll, és csak remélhetjük, hogy az árak emelkedését okozó külföldi valuták égbe szökô váltási árfolyamai a lehetô legkésôbb gyûrûznek be hozzájuk. Mondjuk, ha valaki szeretné megelôzni az ilyesmit, duplán jól jár – ezt a minôséget ennyi pénzért bûn kihagyni… Indi

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 34

34 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Mapex Black Panther pergôk Az alábbi cikkben a Mapex dobgyártó cég felsôkategóriás pergôirôl olvashattok. Mint ismeretes, a Mapex cég 14 évvel ezelôtt bevezette csúcskategóriás pergô-családját, amit Black Panther névre keresztelt. Ezek a dobok a felsô kategóriát képviselik, de nem azonosak az azonos minôségi kategóriába sorolható Orion dobokkal. A BP sorozat azóta jónéhány külsô és belsô változáson, ráncfelvarráson esett át. De egyvalami nem válto-

pôen sokoldalú, érzékeny hangszer. Mély tónusú száraz, tiszta, letisztult hangú. Igényesen lakkozott test, transparent black színben. Blade/Machete: elôbbi mélysége 6,5’, utóbbié 5,5’. Mindkét pergô acélból készült, hagyományos, 45 fokos szögben lekerekített élekkel. Erôs, agresszív, mindent átszóló hangjuk, könnyû hangolhatóságuk miatt abszolút helyük van a sorban. Brass Cat: hasonlóan a késôbbiekben említésre kerülô Sledgeham-

blaster

zott: a folyamatosan magas színvonalon, megfelelô anyagfelhasználással, szakértelemmel legyártott hangszerek. Jelenleg 14 különbözô profilú, stílusú pergô tartozik a sorozatba. Egyéntôl, stílustól, zenétôl függôen választhat magának bárki. Minden pergôn „alapfelszereltségnek” számítanak a következôk: kétoldali, újragondolt húrváltó, Mapex Powerhoops kávák, új formatervezésû babák, magasfényû lakkozás a testeken (amennyiben az nem fém), 20 szálas acélsodrony, Remo bôrök. Tehát a pergôk: Blaster: ez a dob 8,4 mm-es testvastagságú (5,1 mm juhar – 3,3 mm diófa erôsítôgyûrû). Ez egyfajta száraz hangzást eredményez. A magasfényû lakkozás és a természetes külsô (látszik a juharfa erezete) pedig impozáns külsôt eredményez. Mindez 13x7-es méretben. Black Widow: 14x5-ös méretû, 5,1 mm vastagságú juhar test. Megle-

black widow

mer típushoz, ez a dob is brass, azaz rézbôl készült. Falvastagságuk, átmérôjük megegyezik, hangtulajdonságuk is nagyon hasonló, de ez a test 5,5-es mélységû, és nincs megmunkálva. Cherry Bomb: Nevébôl is következtethetünk: cseresznyefából készült, 13x5,5-es méretben. Ideális válasz-

tás annak, aki egy sokoldalú pergôt szeretne vásárolni. Bármilyen stílusban megállja a helyét, legyen az akár rock, pop, funk, R’n’B. Fastback: ritkaságnak számít, már ami a méretét illeti. 12 collos átmérôjéhez 7 collos mélység párosul. Ez az egyedi méret és az 5,1 mm-es, juharból készült test magas, de mégis meglepôen telt, vastag testhangot eredményez. Remek választás mind fô- mind másodpergônek. Panther: 3 mm-es rozsdamentes

brass cat

acéltestrôl van szó, méghozzá 14x5,5-os méretben. Ugyanakkor kapott egy c&c forgácsolt 1 mm-es acél erôsítôgyûrût is a test. Kivülre pedig két dizájnos díszítôcsík került, a babák vonalában végigfutva a testen. Sokoldalú hangszer, melegebb hanggal, mint ami az acéltestû pergôkre jellemzô.

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 35

« 2011 » 03

H A N G S Z E R «

velvetone

Phantom: Ez a pergô ideális második (effekt) pergônek, de akár egymagában is megállja a helyét. 12x5-ös méretû, birch/walnut, azaz nyír/dió test. Ezt az összeállítást most használja elôször a Mapex. Ideális popzenéhez, vagy R’n’B-hez is. Phatbob: Nevébôl is adódóan, ô a családban a „nagytestvér”: a 14’ átmérôjû testhez 7’-os mélység jár, valamint fontos megemlíteni az impozáns, 12mm vastagságú juhar testet. Az extra méretek és a lekerekített élek azt sejtetik, hogy ez a dob kifejezetten annak lesz tökéletes választás, aki mély, agresszív, telt, ugyanakkor érzékeny hangtulajdonságú pergôt keres. És ehhez fekete, magasfényû lakkozás is jár. Retrosonic: diófából készült test, amely igazi vintage hangzást eredményez: érzékeny, meleg és telt. Mérete: 14x5.5. Sledgehammer: gyönyörûen megmunkált, kikalapált (hammered)

14x6,5-es, 1,2 mm vastagságú réz test, és 45 fokban lekerekített élek jellemzik ezt a modellt. Mindenen átható, zavaró felhangoktól mentes, erôteljes hangja ideális rock és metál zenéhez. Stinger: remek választás azoknak, akik egy plusz pergôt keresnek a már meglévô mellé. 10x5,5 méretû 1 mm-es falvastagságú acélpergôrôl van szó, hagyományos 45 fokosra csiszolt élekkel. A dob szerelve van tamtartó gombával, így könnyen, egy tamtartó szár és bilincs segítségével rendelkezésünkre is áll. Velvetone: egy belsô juhar, középsô diófa, majd egy külsô nyers juharfa borítás alkotja a 8,1 mm vastag testet. Mély, meleg, telt és nagyon érzékeny pergô. Kiváló választás stúdiózáshoz. A Black Panther széria megérkezett Magyarországra is. Magas szinvonalú, remek hangú dobokat kapunk elérhetô áron. Figura Dávid

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 36

36 » G Y Û J T E M É N Y

D O B O S M A G A Z I N

Tárlatvezetés A tárgyakhoz fûzôdô történetek mesélése már a kezdet kezdetén, a garázsban kialakult. 1992 óta számtalan új darab került a gyûjteménybe, többször átrendezôdött a fontossági sorrend, ezáltal a tárlatvezetések szövege is. Az egyórás elôadás ad egy összefoglalót híres dobokról, dobosokról és hangszerkészítôkrôl – amibe néhány sztori is belefér. Nem jellemzô, hogy egy tárlatvezetést leírjanak, mégis azért teszem, hogy rögzítsem: mirôl szólt egy dobmúzeumi körséta 2011-ben. Ettore Scola “Bál” c. filmje úgy kezdôdött, hogy az öreg gondnok végigmegy a tánctermen, ahol begyakorlott mozdulatokkal egymás után kapcsolja fel a csillárokat és a falikarokat, mielôtt beengedné a közönséget. Ugyanezt teszem én is. Felkapcsolom a teremvilágítást és a vitrinek fényeit, a kamarateremben beállítom a CD-játszót a play along játékhoz, feltolom a rolót, és betessékelem a látogatókat. A történet a kicsiny elôtérben kezdôdik egy fotóval. A hatvanas évek közepén a Beatles hullám hatására megalakult elsô zenekarunk, mert úgy éreztük, hogy ezt a zenét „csinálni”, talán még jobb, mint hallgatni! A kép ezt a Kugli és a fókabácsiék nevet viselô együttest örökítette meg 1967-ben szüleim házának udvarán – valószínûleg egy gyakorlás szünetében. Rám elsô körben a gitáros szerepet osztották, és a környék falvainak kultúrházaiban, hétvégi táncos rendezvényeken léptünk fel. Egy alkalommal a dobosunk nem ért oda a fellépés helyszínére, ahol nagy közönség várt ránk. Kellett valami megoldást találni... Kevésbé feltûnô, ha a három gitárból hiányzik egy, mintha a dob mögött nem ül senki! – mondta Béla barátom, majd megkért, hogy tegyem le a gitáromat, és üljek oda a dobhoz. Ráéreztem a történelmi pillanatra, hogy nem lehetek olyan rossz, hogy ne legyek elég jó, hiszen helyzetet mentünk! Természetesen a fülemben voltak a dobrészek, hiszen a zenekari próbákon egymást tanítgattuk a szalagos magnóról leszedett motívumokkal. A közönség

biztatása is átsegített a kezdeti nehézségeken, szóval igaz, ami igaz: egyetlen éjszaka alatt beleszerettem a dobokba. Eltelt egy év, és minden fellépéssel magabiztosabb lettem a hangszer mögött. 1979-ben Dr. Hajdu Endre – a Róna Vendéglátóipari Vállalat igazgatója- egy Jazz randevút rendezett Cegléden, a Kossuth étteremben. Itt láttam elôször élôben jazzdobost: Kovács Gyula virtuóz játéka teljesen lenyûgözött, és a dobolásról alkotott elképzeléseimet új dimenzióba helyezte. Mindent el akartam követni, hogy a közelébe kerüljek. Akkor, ôsztôl tanulmányaimat a budapesti kirakatrendezô iskolában folytattam. Elsô heteim a hangszerkészítô és forgalmazó helyek feltérképezésével kezdôdtek. Gyakran elôfordultam a Dubán és a Medveczky dobkészítô mûhelyekben, de a Kozmosz szövetkezet és a Triál hangszerüzleteiben is. Felkerestem Kovács Gyulát, akinek 5 éven át magántanítványa lettem, és akihez számtalan kedves történet és élete végéig tartó szoros barátság fûzött. Hangszerekbôl itthon a KGST alapellátás volt: csehszlovák Amati és keletnémet Trowa és Tacton dobfelszerelések. Bár a 60-as évek végétôl már bejöttek az angol Premier dobok és a svájci Paiste cintányérok, de ezeket kevesen engedhették meg maguknak. A vasfüggöny mögött az izgalmas híreket Nyugatot járt zenészeink többnyire “Te, ha te tudnád, hogy ott mi van!” kezdetû elbeszélései jelentették. Egy idô után ráuntam a Háry János történetekre, és szerettem volna elsô kézbôl tudni, hogy mi van a nagy dobgyárak tervezôasztalain. A véletlen hozzásegített egy New Musical Express nevû angol zenei laphoz, melyben volt egy kupon: „Aki a chicagói Ludwig cég hirdetését kivágja, és elküldi a címükre, az kap egy új dobkatalógust!” Nagyon nem hittem benne, de úgy gondoltam: egy próbát megér. Lelki szemeim elôtt felsejlett a Dubán mûhely rongyosra lapozott egyetlen Ludwig prospektusa, amibôl – mint egy jó szabómûhelyben- lehetett divatos modellt választani. Három hónap múltán megérkezett a küldemény Amerikából, és velem madarat lehetett fogatni. Állandóan

PÁSZTORI ZOLI A PREMIER DOBOK MÖGÖTT, ILLÉS ZENEKAR 60-AS ÉVEK

a füzeteket forgattam, és elôbb-utóbb minden oldalát betéve tudtam. De jó lenne más gyártókat is megismerni! Meglátni, hogy ôk hogyan csinálják, miben különböznek, mi az aktuális irányvonal? Elkezdtem a dobcégek címeit vadászni, és küldeni a leveleket a világ minden részébe. Elôfordult, hogy huszonöt levelem is úton volt. El akartam érni azt a boldog állapotot, hogy minden nap érkezzen valahonnan küldemény. Ôrületesen beindult a dolog! Nyomtattam egy kartotékrendszert, amin nyilvántartottam, hogy kinek írtam, mit kértem, mi érkezett, és mi várható. Egy helyi mûbútorasztalossal csináltattam egy 40 fiókos szekrényt, hogy az érkezô katalógusokat rendszerezni tudjam. 1970–1990 között cca. 25 ezer katalógust leveleztem össze, ami ma a dobmúzeum könyvtárának alapját képezi: 65 ütôhangszergyár elmúlt 40 éve A-Wig fiókokba rendezve. A levelezések nyolcadik évében úgy gondoltam: én annyi szép élményt kaptam már az ütôhangszeres világtól, hogy ezt másokkal is meg kell osztanom. Dekoratôr szakmámat és dobos hobbymat összekötve csináljunk egy kiállítást, ami a dob történetét dolgozza fel! Ennek megrendezésére 1979-ben a ceglédi Kossuth Múzeumban került sor. Saját anyagom nem lévén (akkor még nem voltam gyûjtô), a múzeumos kapcsolatokat latba vetve eljutottam a Néprajzi és a Hadtörténeti Múzeumok raktáraiba és pincéibe, ahol hihetetlenül gazdag – soha ki nem állított – anyag halmozódott fel a természeti népek ütôhangszereibôl, XIX. és XX. századi gyûjtésekbôl. Ez a kiállítás tehát megpróbálta a kôbaltától napjainkig bemutatni a dobok sokszínû használatát és szerepét az emberi kultúrában. Voltak afrikai üzenetközvetítô dobok, harci dobok, sámándobok, kisbíró dobok, szimfonikus zenekari üstdobok, jazz-és rock

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 37

« 2011 » 03

dobok stb. A megnyitó zenei illusztrátora az akkor új Kovács – Kôszegi – Jávori DOB SHOW volt. Eltelt ezután 11 év, és rá kellett jönnöm, hogy az ütôhangszerek több ezer éves múltja egy ember számára óriási falat. Alapos munkát csak egy kisebb terület behatóbb tanulmányozásával végezhetek. Barátaimmal Párizsban jártunk, ahol a Champs-Élysées-n sétálva betértünk a Renault százéves fejlôdéstörténetét bemutató kiállításra. Nagyszerû volt látni, hogy a fakerekûtôl a Forma 1-ig mekkora utat tett meg az automobil és azt, hogy szinte tapintható az egyes korok mûszaki- esztétikai lenyomata. Akkoriban sokat foglalkoztatott a gondolat: vajon hogyan alakulhatott ki a jazzdob felszerelés? Kinek jutott eszébe elôször, hogy a dobost leültessék, és azokat az ütôhangszereket, melyeket a katonazenekarban külön-külön zenészek szólaltattak meg, egyetlen játékos két kezéhez és két lábához rendeljék? A New Orleanstól datálható jazzdob-történet szinte egyidôs az automobillal. Második dobtörténeti kiállításom témája lassan körvonalazódott: „Százéves a jazzdob 1890-1990”. Ezt a kiállítást a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül, egy templomi szépségû, 9 méter belmagasságú szecessziós kecskeméti épületben valósítottam meg. Ám amikor eredeti hangszereket kerestem az 1900 és 1940 közötti idôkbôl, mindenki a fejét rázta: „Gondolod, hogy a dédnagypapa dobját valaki lezsírozva ôrzi a sarokban? Még fényképet sem tudok neked mutatni!” Persze a kiállítás megnyílt, a hiányzó darabokat behelyettesítettük hasonló hangulatú tárgyakkal, de bennem végig motoszkált valami. Az, hogy ha nem egy-két hét alatt kell megtalálni ezeket a hangszereket, hanem esetleg évek is lennének rá, jobb eséllyel indulhatnánk. Egyébként pedig, ha ennek a témának nincs gazdája – sem hangszerkészítô, sem zenész, sem gyûjtô –, akkor lehet, hogy ez az én kijelölt utam. Ez a második kiállítás is komoly sajtó- és TV nyilvánosságot kapott, de csak úgy, mint minden ilyen rendezvény, ami egy évig készült, két hónapig állt, és utána eltûnt a süllyesztôbe. Valami állandót szerettem volna létrehozni, aminek az ajtaját éjfélkor is kinyithatom! Két évvel a kecskeméti kiállítás után szüleim házának autógarázsában elkezdtem lerakni a jelenlegi gyûjtemény alapjait. Szônyeget terí-

G Y Û J T E M É N Y «

tettem fel, dobogókat, vitrineket csináltattam. Az elsô darabok olcsók és egyszerûek voltak. Néhány dobos bekeretezett fényképe, a szomszéd lakodalmas zenész levetett dobja, lábgépek, pergôk, katalógusok, dobverôk és persze a gyermeki boldogság, hogy mindez már megvan! A múzeumnak gyorsan híre ment: a szakma szinte három hónap alatt megfordult a garázsban. Mindenkinek volt valami ötlete: „Nekem van egy pergôm a padláson, nem tudják megjavítani, szívesen neked adom!” A másik Medveczky felszerelést tudott valahol. Ma már hihetetlen, de számtalan tárlatvezetésre is sor került a garázskiállítás 8 éve alatt. Legbájosabb ezek közül egy 54 amerikai apácából álló csoport volt, akik az én egy szál dobolásomra három szólamban Elvis Presley rock and rollokat énekeltek. 1992-ben Kovács Gyula váratlanul meghalt. Mint egykori tanítványa, halálának elsô évfordulójára nagyszabású koncertet szerveztem. Ezt az amerikai Buddy Rich emlékkoncertek mintájára úgy képzeltem el, hogy híressé vált tanítványait vagy szólóban, vagy zenekaraikkal léptetem fel. Az 1993 áprilisában lezajlott Kovács Gyula emlékkoncert olyan nagy siker volt, hogy azóta minden tavasszal megünnepeljük ezt a napot, immár Nemzetközi Dobos és Ütôs Gála néven Vendégeink voltak többek között Steve Smith, Jojo Mayer, David Moss, Will Calhoun, Tommy Campbell, Horacio Hernandez, Peter Erskine és Billy Cobham. A gyûjtemény gyarapodott, hamarosan kinôttem a garázst. 1997-ben, amikor már a padlásfeljáróban és a fürdôkádban is dobok voltak Cegléd Város Önkormányzatához fordultam, hogy egy használaton kívüli ingatlannal támogassa meg egy nagyobb hangszermúzeum ügyét. A város vezetése 1997 karácsonyán úgy döntött, hogy a fôtérre nézô egykori nyomda épületegyüttese lesz a legalkalmasabb erre a célra. Az épület három éven át tartó felújításához és berendezéséhez közel kétszáz jóérzésû barát és vállalkozó segítségét sikerült megnyernem. 2000. november 27-én a város vezetése, a dobos és az ütôhangszer-forgalmazó szakma teljes körû részvételével, ünnepélyes keretek között, 200 m2 alapterületen megnyílt az új dobmúzeum. Az elôteret ez év júliusáig a 17 megrendezett Dobos Gála plakátjai díszítették, amiket egy Cegléd zenei életét bemuta-

tó kiállításra adtam kölcsön. Jelenleg hat bekeretezett poszter látható a falon: az elsô Diana Krall 2006-os madridi koncertjén készült, mely fotó tulajdonképpen a nagyteremben lévô Peter Erskine kiállítás elôhírnöke. A második, 1925-ös felvétel a németországi Weissenfellsbôl való, ahol az 50 éves jubileumát ünneplô Sonor cég vezetôi és munkásai a feldíszített gyárudvaron összeültek egy csoportképre. A harmadik plakát 1920 és 2000 között gyártott 32 Sonor pedált mutat be a dobmúzeum gyûjteményébôl. A további képek a Zildjian cintányérgyártással kapcsolatosak. 2000 óta eltelt tizenegy év. Mára a 200 m2-es múzeumot úgy kinôttem, mint annak idején a

DOM FAMULARÓVAL A MÚZEUMBAN

20 m2-es autógarázst. Az egykori levegôs terek, kényelmes járófelületek beteltek raktárszerûen felstócolt hangszerekkel. A gyûjtemény észrevétlenül világszínvonalúvá cseperedett – csak már nem látható. Hatalmas tér, egy jó belsôépítész, sok multimédiás eszköz – szóval egy XXI. századi tálalás kellene a méltó megjelenítéshez. Egy szó, mint száz: ehhez valamelyik magyar (nem magyar) milliárdos „homlokcsókjára” lenne szükség – legalábbis mostanában minden tárlatvezetést így kezdek. Belépünk a nagyterembe. 1)Weisz Api emlékhely Sokat hallottam az általam még ismert idôs dobosoktól Weisz Apiról. Azt, hogy a Moulin Rouge-ban Orlay Chappy zenekarában dobolt, meg azt is, hogy a 30-as években ôk voltak az amerikai swinges alapú jazz zene leghitelesebb tolmácsolói. A mulatóban a vendégeknek a vacsorához és a tánchoz muzsikáltak, egyébként sok filmzenét és lemezfelvételt készítettek. Api olyan magas fokon sajátította el a két kéz és a két láb független játékát, hogy az amerikai Leedy hangszergyár budapesti reklámemberévé avatta, és minden évben megajándékozta legújabb dobmodelljével.

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 38

38 » G Y Û J T E M É N Y

A DOBOKNÁL FUHRMANN ÁGNES, JÁVORI VILI ÉDESANYJA

A második világháború alatt származása miatt a németek begyûjtötték, munkatáborba vitték, ahol a felszabadulás elôtt néhány héttel életét vesztette. Bármerre érdeklôdtem utána, nem volt semmi támpont. 1990-ben elhatároztam, hogy megpróbálom lefújni a port errôl a szomorú történetrôl. Felkutatom a még élô idôs zenésztársait, és az ô emlékeikbôl – mint a puzzle darabjaiból- rakom össze a Weisz Api történetet. Akkor még nem sejtettem, hogy egy 12 évig tartó kutatásba fogok mely azzal ér véget 2002ben, hogy megtalálom a lányát, aki minden családi fényképet és történetet a rendelkezésemre bocsájt. Megajándékozott a család által 57 évig ôrzött dobverôvel és egy pergôdob jelvénnyel, amit 1936-ban Londonban a kor leghíresebb amerikai dobosa, Gene Krupa tûzött fel Api hajtókájára. A Dobos Magazin 2002-es karácsonyi számában cikk jelenik meg a kutatás összegzésérôl. 2005-ben emlékhelyet állítok Weisz Apinak a múzeumban, melyet ünnepélyes keretek között avatunk fel leánya és zenésztársai részvételével. 2) Sternberg vitrin Budapesten a Rákóczi út 60. szám alatt volt a századforduló és a második világháború közötti idôben Sternberg Ármin és fiai faportálos hangszerüzlete. Mindenféle hangszert, de gramofonokat, rádiókat és erôsítô berendezéseket is forgalmaztak: saját gyártásút és importot egyaránt. Ez a szép, háború elôtti polgári életet idézô faragott üzletportál irritálta az ötvenes évek vezetôit, akik ezt baltával szétszedették és helyére elôremutató alumínium-mûkô portált emeltek. Én – koromnál fogva – már ezzel a szocreál külsôvel ismertem meg a helyet, ami akkor a Triál legnagyobb hangszerüzlete volt. Milyen szép lenne – gondoltam-, ha a háború elôtti hangszerek egy régi hangszerüzlet kirakatából néz-

D O B O S M A G A Z I N

nének ránk a múzeumban! Miután megtaláltam az eredeti portál rajzát a Széchenyi Könyvtár levéltárában, már semmi nem akadályozhatott meg abban, hogy az egykori Sternberg üzlet rekonstruált modelljét a múzeum rövid (6 méteres) falára elkészítsük. Az üzlet három nagy kirakatában a kor három híres hangszerkészítôjének egy-egy dobfelszerelése látható. A balszélen egy Reményi, középen egy Mogyorossy, jobbszélen pedig egy Sternberg modell. A középsô azért különösen kedves számomra, mert a Nagymezô utcai legendás Arizona mulató hangszere volt! A nagydob felett átívelô dobasztalos-békasoros réz konzol a hattyúnyak cintányértartókkal a mögötte lévô Chick Webb kép élô folytatása. A vitrinhez közelebb lépve több apró meglepetéssel is találkozhatunk. Heinemann Sándor zenekarának fényképe a svájci turnéról, amerikai Leedy pergôdob egy nagykátai buszsofôr lakodalmas szerelésébôl, Gene Krupa dedikált fotója az 50-es évekbôl, melyet eredetileg Ruttka Ferenc dobos-festômûvésznek küldött. (Ruttka volt az a szerencsés, aki Josephine Baker lebetegedett dobosa helyére beugorhatott a két budapesti fellépésen.) Egy nôi zenekar fotója, ahol a dobok mögött Fuhrmann Ágnes ül. Jávori Vilmos édesanyja volt az elsô magyar nôi dobos. A máshol nem férô felszereléseket a vitrin elôtt oszlopokban tároljuk. Van itt Amati, Medveczky, Tama, Trikxon, Tacton, Ludwig, Olympic, Sonor, Gretsch, North- ez utóbbi fekete hajókürt formájú üveggyapot testekkel a keletnémet punk-rock énekes Nina Hagen zenekaráé volt. 3) Kovács Gyula emlékhely Kovács Gyula zenemûvész, tanár, a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazz tanszékének vezetô ütôs tanára volt. Halála után családja úgy döntött, hogy féltve ôrzött francia Asba szerelése kerüljön az én gyûjteményembe. Ez volt az elsô felszerelés a gyûjteményben, amit egy általam is ismert, híres zenész használt. Gyulának is Buddy Rich volt a példalépe, aki egy felsô és két állótamot használt, ezért a 14-es Asba állótam mellé Dubán úrral csináltatott egy 16os fémtestû állótamot. Egykori tanítványa – a Németországban élô Leslie Mandoki – egy Asba bongót küldött a szereléshez. Ricardo Contreras mexikói szobrász barátom pedig elkészítette a

standra a mester mellszobrát. A vitrinben személyes tárgyai, igazolványok, szemüvege, golyóstolla, kottafüzete és dobverôi láthatók. 4) Leonardo dobgép modellje Amikor elsô dobtörténeti kiállításomra készültem 1979-ben, akkor találkoztam James Blades “Percussion and Their History” c. könyvében Leonardo Da Vinci mechanikus dobgép elképzelésével. Mint oly sok találmánya, ez is papírra vetett tollrajz formájában maradt az utókorra. Ez a reneszánsz zseni a harci gépek tervezése közben elgondolkodott rajta, hogy egy zenéhez nem értô katonaember hogyan tudna dobpergést produkálni? Az elv egyszerû, de leleményes

STIGLITZ HEIMI HANGSZERKÉSZÍTÔ, DOBOS (1936)

volt. A három dobverô pálcát felfûzte egy tengelyre, és a végeket fogaskerekek fogai közé tette. Miután a fogaskerekeket megforgatta, azok különbözô idôben emelték fel majd ejtették le a pálcákat – így létrejöhetett a dobpergés. Amikor sikerült szert tennem egy régi üstdobra, elhatároztam, hogy készítek egy mûködô modellt a múzeum számára. Megpróbálom Leonardo mûvészi skiccét mûszakilag értelmezni és gyárthatóvá tenni. A finom, míves lakatosmunkát Balogh Sándor barátom készítette. Hogy el ne guruljon, tartójául a középkori földgömb állványokhoz hasonló faszerkezetet terveztem. 5) Továbblépve Dubán Dezsô emlékhelyéhez érünk, aki a kézmûves hazai dobkészítés jelentôs képviselôje az 1945–1985 közötti idôben. Üzlete Budapesten, a József körúton volt. Dubánék múltjából a négy dobfelszerelés mellett

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 39

« 2011 » 03

szerszámokat, öntômintákat és fotókat ôriz a múzeum. Ugyanebben az idôben a másik kitûnô dobkészítô a Medveczky cég a Péterffy Sándor utcában. Medveczky Antal halálának 50-ik évfordulójára, 2009-ben emlékkiállítást rendeztünk a Dobos Gálán, melyen nemcsak a 7 felszerelés, de az egykori mûhely két fôszereplôje, Medveczky Antalné és Farkas János úr is részt vettek. 6) A múzeumnak világviszonylatban is figyelemre méltó része talán a pedálgyûjtemény. Ezek a kis szerkezetek, melyek a láb lépô mozdulatát egy rugós himba segítségével ütéssé alakítják át, hihetetlen mûszaki és esztétikai fejlôdésen mentek keresztül az elmúlt 120 évben. A lábgépek vitrinjében ugyan csak 50 db látható, de a gyûjtemény már 300 felett jár. 7) 2010 óta látható a Peter Erskine amerikai jazzdobos 40 éves zenei pályafutását bemutató állandó kiállítás. Húszéves barátságunk okán Péter életének fontos hangszereit és relikviáit a múzeumnak ajándékozta. Szülei 1960-ban vásároltak fiuknak egy piros Gretsch dobfelszerelést. A fotón Péter ezzel a hangszerrel látható hatévesen élete elsô big band fellépésén. A Gretsch 15 éven át Hollywood legnagyobb dobboltjának kirakatát díszítette, de amint megszületik az életmû kiállítás gondolata, Péter kiveszi onnan, és elküldi nekem. Mellette sorakoznak három különbözô évbôl a Weather Report együttes amerikai zenei díjai. Az installációba épített led TV-n zeneközben is hallhatjuk ôt egy oktató DVD-rôl. Lemezek, elismerések, személyes tárgyak színesítik a kiállítást. Megtörve az egyenes vonalakat a hátfal egy óriásira nagyított bakelitlemez körformával folytatódik. Ez elôtt kapott helyet egy Yamaha elektromos dobszerelés a 80-as évekbôl. Joe Zawinul vette rá Pétert, hogy szintetizátoros lemezfelvételéhez elektromos dobokat használjon. Mivel erre soha többször nem került sor, ez az egyszer használt hangszer is nálam landolt. Péter szellemes dobverôtartója után két vitrin következik: egyikben a Yamahával eltöltött 25 közös év gyümölcsei, a nevét viselô szoprán pergôdobok, a másikban kották, oktatóanyagok és lemezek láthatók. A két vitrin között egy kedves fotó Armand Zildjiannal elôtte pedig a számára készített K Custom Left Side Ride cintányér egy állványon. Kétségtelenül a kiállítás

G Y Û J T E M É N Y «

leggyönyörûbb darabja a dw jazz set mely a “Peter Erskine modell” nevet viseli. Péter megkérte a gyártókat (dw, Zildjian), hogy a múzeum számára – az ô életmû kiállítására – ajándékozzanak egy komplett dobfelszerelést. Ezen játszott Cegléden a 16-ik dobosgálán, adott egy workshopot Csepelen és egy koncertet a Stúdió 11-gyel Jaco Pastorius emlékére a MÜPA-ban. Az utolsó falon néhány fotót és egy felsorolást látunk abból a több mint 500 lemezbôl, melyen szólistaként vagy közremûködôként vett részt. 8) A terem közepén egy nagy vitrinben áll a futurista szobornak is beillô szerkezet, egyetlen saját tervezésû dobom: a “Turbo Designer”. 1995-ben a harmadik Dobos Gálát felvittük Budapestre, a Kongresszusi Központba. Szerettem volna, ha a koncertre érkezô közönséget valami látványosság fogadja. 1994 karácsonyán jelent meg a Harley Davidson történetét bemutató jubileumi album. Ezt átlapozva jött az ötlet: mi lenne, ha luxusmotorra hasonlító formai elemekkel terveznék meg egy dobfelszerelést? Átlátszó és csillogó felületekben gondolkodva már kezdetben eldôlt a sárgaréz alváz és a plexi dobtestek párosítása. Nagyon tetszettek az akkoriban újdonság Sonor designer dobfelszerelés modern geometrikus fém szerelvényei. Megkértük a céget, hogy „három marék fényes vassal” támogassák modellkísérletemet. Belementek azzal a feltétellel, hogy ha jól sikerül és mutatós lesz, kölcsönkapják a Frankfurti Musikmessére. A Turbo Designer 1999-ben a 400 m2-es Sonor stand mértani közepén volt felállítva Frankfurtban, ami a Sonornak nagy látogatottságot, a múzeumnak ismertséget és erkölcsi sikert hozott. A Turbo vitrin elejéhez és végéhez két kisebb tárló kapcsolódik. Egyikben a dobgyakorlás eszközeit mutatjuk be. Találhatók itt állványra vagy térdre szerelhetô gumilapok, fém gyakorlóverôk, de komplett Remo gyakorló szerelés is. A másik vitrin fô látványossága egy New York-i utcazenész szétnyitható dobja, Varga Gábor színházi-effekt pedáljai, dobkulcsgyûjtemény, és egy Medveczky pergôabroncs kalapáló sablonja. 9) A múzeum megnyitásakor ez a háromszögletû sarok kizárólag a Zildjian cég történetérôl szólt. A középkori Konstantinápolyban egy örmény alkimista, miközben aranyat próbál elôállítani, vé-

ID. DUBÁN DEZSÔ DOBKÉSZÍTÔ MESTER (50-ES ÉVEK)

letlenül rájön a harangfém összetételére. A török család felveszi a Zildjian (cintányérkészítô) nevet. A háttérben egy óriásfotót látunk 1929-bôl, mely a család férfitagjait ábrázolja cintányér-kovácsolás közben – Amerikába költözésük évében. A vitrinben a cintányérkészítés fázisait láthatjuk hét lépésben. Ez a gyártási sor Armand Zildjian ajándéka. Cintányérkalapáló padok, alakos kalapácsok és öntôtégelyek egészítik ki a látványt. Helyhiány miatt a dobok már a Zildjian standra is rátelepedtek. A vitrin tetejére egy angol John Grey Broadway, a dobogóra egy Slingerland Radio King, egy Arbiter Autotune és egy Sonor Signature felszerelés került. A Radio King a Slingerland cég és Gene Krupa közös fejlesztése 1940-bôl, az Arbiter egy különleges, egy ponton hangolható dob 1974-bôl, a Signature pedig a Sonor egyik csúcsmodellje 1982-bôl. 10) Belépünk a kamaraterembe, melynek nézôtere 30 fô befogadására alkalmas. Leültetem a vendégeket. A jobb oldalon két figyelemre méltó hangszer kapott helyet: az egyik Dán Andrásnak – a Studio 11 dobosának – Ludwig Classic felszerelése, melyet a Beatles dobos Ringo Starr tett világhírûvé, a másik egy Sonor Hilite Exclusive, mely black diamond lakkozásával és vörösréz fémszerelvényeivel a gyûjtemény legszebb darabja. A tárlatvezetést hangszeres bemutatóval zárom. Kevesen gondolják, hogy a fémekben mennyi szép hang rejtôzik. Ha például egy lemezt két ponton felfüggesztek egy rúdra, és puha ütôvel megütöm, mennydörgésszerû hangot hallat. Ilyet használ-

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 40

40 » G Y Û J T E M É N Y nak színházakban, rádiójátékokban a vihar hangi aláfestéséhez. Ha ebbôl a lemezbôl kivágnék egy kéttenyérnyi darabot és hajtanék belôle egy fémpohárszerû zárt formát, egy új hangszert kapnék: a kolompot. Ugyanaz az anyag, ugyanaz a lemezvastagság, mégis egy merôben más hang! Ha különbözô szájnyílású és hosszúságú csövecskéket hajtunk össze, az így keletkezett kolompsoron, akár egy primitív dallamot is le tudunk játszani. Egy másik kultúrában kör alakúra vágták ki a lemezt, a szélét leperemezték, a közepére egy púpot kalapáltak: így készül Bali szigetén a gong. Ha végigmennénk a különbözô földrajzi fekvésû helyeken és a különbözô történelmi idôkön, láthatjuk, hogy az emberiség mindig is próbált valamit kezdeni a keze ügyébe kerülô fémekkel: kalapálta, alakította, és ma már senki nem csodálkozik azon, hogy egy indiai csengô vagy egy kínai gong miért oda született, ahová született. A másik nagy terület az öntvény ütôhangszerek világa. Ebbôl a leghíresebbek a templomi harangok, de bevallom férfiasan: ilyen nincs még a gyûjteményben. Olyan ugyanis még soha nem fordult elô, hogy lebontanak egy templomtornyot, ott marad a harang, és keresik miatta a dobmúzeum tulajdonosát! Van viszont kisebb méretû, ún. hajóharangom. Mielôtt bárki azt gondolná, hogy egy harang csak körte alakú lehet, bemutatom, hogy lehet akár cintányér alakú is. Ezt a 6 collos harang-cintányért Svájcban, a Paiste gyárban öntötték, kovácsolták, esztergálták – ennek illik haranghangon szólnia! Végül egy tibeti hangtálat emelek fel, és egy farúddal körkörösen dörzsölve megszólaltatom. Elmondom, hogy ezzel az óriási rezgési energiával Kínában több ezer éve eredményesen gyógyítanak. Odalépek az állványhoz, melyre sok-sok fémbôl készült ütôhangszert akasztottam fel. A középsô blokkban lévô öntvényeken játszom egy dallamot. 11) Felmegyek a színpadra. Elmesélem, hogy a távolabbi szerelés egy Tama Superstar, amit 1983-ban vásároltam Budapesten a zongorateremben. Amelyik dobhoz viszont leülök, az 36 éve a Yamaha egyik csúcsmodellje: a Recording Custom. Álmaim dobmúzeumában, ha majd odaérünk, a világ valaha élt legnagyobb dobosának az emlékhelyéhez, csak megnyomom egy kivetítô gombját, és azt mondom majd önöknek: Hölgyeim és Uraim: Mr Buddy Rich! De

D O B O S M A G A Z I N

STERNBERG KÉPES HANGSZER-ÁRJEGYZÉK 1938-BÓL

addig, amíg ezt nem tehetem, kénytelen vagyok a lehetetlenre vállalkozni, vagyis szavakkal elmondani, hogy mitôl jó egy jazzdobos. Képzeljék el a pillanatot, amikor egy húsztagú nagyzenekar a dobszólóhoz készülôdik! 19 zenész kolléga felemeli kezét a hangszerérôl, és hôsünk felé fordul, akinek nem kisebb a dolga és felelôssége, mint hogy a zenét egyedül vigye tovább úgy, hogy az továbbra is színes és feszes maradjon. Erre csak az képes, aki olyan mesterfokon kezeli hangszerét, hogy egyszemélyes produkciója is komplett zenei élményt nyújt. A dobfelszerelés felépítése modellezi a nagyzenekar hangzását. Szólista, basszus kísérô effektusok stb. Melyik dob a szólista? Természetesen a legharsányabb: a pergôdob. Ismerjük a hangját gyermekkorunk óta, amikor szüleink elvittek a cirkuszba és együtt izgultunk azon, hogy a táncosnô le ne essen a trapézról. A virbli – ez a fojtott dobpergés – a feszültség fokozását szolgálta. Ismerjük, amikor a katonazenekar nagy csin-bumm-mal végigvonul a falu fôutcáján. Itt is a pergôdob a fôszereplô, de a rockzenekar dobosa is a pergôre teszi a kemény alapütéseket. A katonai összeütôs cintányérból alakult ki a pedállal mûködtethetô lábcsin. Használhatom úgy, hogy csak a lábammal mozgatom, és hagyom a tányérokat kicsengeni. Lehet úgy, hogy minden lábmozgás után bezárom, és nem hagyom kicsengeni. Máskor a bezárt lábcsin felsô tányérján játszom verôvel, megint más esetben, miközben a felsô tányéron játszom, lábbal emelgetem azt. A legizgalmasabb azonban, amikor az összeset kombinálom. A lábcsin egyébként a metronóm szerepét tölti be a dobosnál. Elindítja magát valamilyen tempóban 1-3-ra

vagy 2-4-re, és olyan biztonságban van, mint ha egy kockás füzetbe rajzolna. A megfelelô ”kockába” beüti azt, amire éppen gondol. (Illusztrálom) A színpadra került egy CD játszó, melyen play along felvételek vannak, amikre a dobosok többsége gyakorol. Felvették a számokat egy stúdióban, és letörölték róla a dobos munkáját. Én az üresen hagyott helyre játszom be élôben a dobrészeket. Fogadjátok szeretettel! Mögöttem van egy nagy mûanyag cintányér: ezt a 90-es években egy zenei kiállításra készítettük installációnak. Ma a múzeumba látogató híres dobosok aláírásait gyûjtjük rajta. Itt valójában véget ér a tárlatvezetés, de azok, akik jól érzik magukat, néhány kérdéssel próbálják maradásra bírni a többieket is. Ezekre mindig készséggel válaszolok. A kamaraterembôl kijôve a nagyterem másik fala mentén haladunk. Elsôként egy két nagydobos fekete Tama Imperial Star tûnik fel. Billy Cobham használt hasonló összeállítást a 80-as években. Felette egy vitrinben Laux József fellépéseken használt színpadi csizmája. A falon az olimpiai öt karika cintányérokból kirakva, rajta 19 magyar olimpikon aláírása, akik 1995-ben a múzeum vendégei voltak. A kiállítás itt egy rövid szakaszon emeletráépítést kapott. Felülre került a George Hayman, a Premier, a Hoshino és egy Tacton szerelés, alulra az Imperial Star, a Rogers, az Ajax és a Jojo Mayer által ajándékozott Sonor, ami eredetileg Kenny Clarke tulajdona volt. Ezután a szimfonikus zenekari ütôhangszerek következnek. Nagydob, harangjáték, vibrafon, drezdai üstdob, gong, és mindenfelé sok-sok lábgép és pergô. A sort egy dobverôs vitrin zárja. Felette a dobverôk jellegzetes fejformái nagyítva láthatóak. A bejárati fogadó helyiség felett található a múzeum kicsiny könyvtára. Alapját a hôskorban összelevelezett több ezer dobkatalógus képezi, mely azóta kottákkal, szakkönyvekkel, fotóarchívummal, oktató- és hangzóanyag gyûjteménnyel is kibôvült. Eddig 14 fôiskolás vagy egyetemista fiatal diplomamunkájának elkészítéséhez tudott segítséget nyújtani. Sohasem esik nehezemre a tárlatvezetés, mert életem nagyobbik fele a dobok bûvöletében telt, a múzeumot én hívtam életre – tehát valójában saját történetemet mesélem. 2012-ben húszéves a dobmúzeum (www.drummuseum.hu). Kármán Sándor

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 41

« 2011 » 03

I S K O L A «

A széllel szemben, avagy a Pálmai Dobiskola Idén ôsszel három éve, hogy megnyitotta kapuit a Pálmai Dobiskola. Pálmai Zoltán, az iskola vezetôje évek óta dédelgetett álmát váltotta valóra az iskola megalapításával. Az iskola mûvészeti vezetését Berdisz Tamásra bízta. Az alábbi írásban az intézmény bemutatása mellett Berdisz Tamás és Pálmai Zoltán egymásra rímelô gondolatai olvashatóak. B. T.: Az iskola célja: rendszeresen játszó, hiteles, tapasztalt tanárok tanítsanak a valós igényeknek megfelelô anyagot. Az évek alatt jó néhányszor alakult át a tanári gárda. Volt, aki nem gondolta, hogy ilyen komolyan bele szeretnénk nyúlni a problémákba. Volt, aki otthon jobban szeret a kamrában… Volt, aki nem akart munkát beletenni… Akik viszont maradtak, azokért merem vállalni a felelôsséget, hogy alapos munkát fognak végezni! Tanárok: Pusztai Csaba (Csepeli Egressy Béni Zenemûvészeti Szakközépiskola és Vienna Konservatorium Budapest – Fôiskola, Kozma Orsi Quartet, Showder Band, M5 Quintet, Corner Dely, Horgas Eszter, Csapdlecsabi, Szaniszló Richárd Trió, session) Weszely János (Budapest Ragtime Band, session) Pálmai Zoltán (Hobo, Beatrice, PMobil, Zámbó Jimmy, Bulldózer, session) Berdisz Tamás (Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Jazz Tanszék, Etüd Mûvészeti Iskola, Budapest Jazz Orchestra, Sárik Péter Trió, Showder Band, Tomistars, Regôs Trió, session) B.T.: Többször kérdezték már: tervezzük-e saját tananyag kiadását? Erre rém egyszerû és rövid a válasz: NEM. A spanyolviasz már régóta fel van találva. Megvan a nemzetközi szakirodalom, nagyon hasznos és jó dobiskolák vannak közel 60-70 éve a technika fejlesztésére és a stílusok megtanulására is. Nem hinném, hogy ezen iskolák ismeretében neki kellene állni törni a fejünket, hogy hátha feltaláljuk a funkyt, a rockot, a swinget, vagy a latin zenét kicsi hazánkban, és jól meglepjük vele az amerikaiakat. A szakirodalmat, vagy az

PÁLMAI ZOLTÁN

internetes portálokat böngészve megtalálhatjuk azt a 10-15 iskolát, amit szinte MINDEN kedvenc dobosunk ajánl, stílusuktól függetlenül, és én elhiszem nekik, hogy tudják, mit beszélnek… P.Z.: Amikor a dobakadémiát tervezni kezdtük Pálmai Gabival, azonnal Berdisz Tomi volt az elsô tanár. Most nem azért ô a mûvészeti vezetô, mert bennem semmiféle felelôsség nincs, hanem hatalmas tudása és rutinja teszi ôt alkalmassá erre a posztra. A tanári kar összetétele sem véletlen, ugyanazt az iskolát jártuk ki. Most négyen tanítunk, ám eltérô zenei útjaink ellenére tanítási koncepciónk és módszereink azonosak. Van tíz olyan kotta, ami mindenre jó: Wilcoxontól, Morellón át Jim Chapinig – és itt most a hatvanas évekrôl van szó. A ritmust ma már nem kitalálni kell, hanem használni. B.T.: Fontosnak tartom, hogy a tanárnak legyen egy bevált koncepciója: milyen iskolát, hogyan és miért használ. Attól még senki sem lett jó dobos, hogy megvan a polcon minden létezô dobkotta és DVD. Ezzel nem kerülünk közelebb a növendékeink problémáinak megoldásához. Kreatív ötletekkel színesebbé tudunk tenni egy-egy gya-

BERDISZ TAMÁS

korlatot, el lehet így idôzni akár egyegy oldalon is, amíg minden variációt kihozunk a gyakorlatokból. Beszélni kell a zenérôl, sokszor ez oldja fel a problémát, persze csak ha érdekel minket a növendékünk problémája. Volt olyan dobóra, ami úgy telt el, hogy nem hangzott el egyetlenegy ütés sem, viszont megoldódott egy régóta lappangó problémás helyzet. Lehet, hogy épp lelki segély órát kell tartanunk, ez is benne van a pakliban, máskor meg guruljon a sok triola! P.Z.: Ha már a tanítási koncepciónál tartunk, fontos kiemelni a helyes ütéstechnikát is, ebbôl jön meg a dinamika, a hangsúly. Sok idôt lehet ezzel eltölteni, és kell is! Amíg nem érti valaki az upstroke szerepét, nem fog a verô magas állásba kerülni, a hangsúly nem szólal meg. Gary Chaffee kottái kiválóak erre a célra, hetekig lehet ôket bogarászni. A helyes technika tehát elsajátítható, azután már csak a fizika és az anatómia szab határt a verô mozgatásának, de ez természetes. B.T.: Sokat segíthet egy transzkripció leírása, ha közelebbrôl szeretnénk megismerni kedvencünk játékmódját, de ne feledjük: megfelelô frazeálás nélkül, kézrendek, hangsúlyok nélkül a leírt ritmusok nem azt adják vissza, amit a felvételen hallunk! Az ilyen információkat nem tartalmazó, közkézen forgó transzkripciók gyakran még egy kis utómunkát igényelnek. Rengetegféle zenét kellene hallgatni, hogy inspirációk érjenek minket. Minden zene más-más hatással van mindenkire. Vajon Chick Corea Spain címû szerzeményét hány dobossal játszotta el a mai napig? Magam hallottam Steve Gadd, Tom Brechtlein, Dave Weckl, Vinnie Colaiuta, Gary Novak kíséretében. Mind más volt és mind nagyon jó! A zene már csak ilyen… Gyakorló zenészként az ember sûrûn szembesül a problémával: szükség lenne az utánpótlásra, egy jól használható váltóemberre, hogy ne kelljen szerteszét szakadni a sok felkérés miatt, és a feladatok is megfelelôen el legyenek látva a párhuzamosan dolgozó zenekarainknál. Ha nagyon körülnézünk a

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 42

42 » I S K O L A szakmában, valójában 8-10 dobos dolgozik nagyon sokat. Hogy miért? Ez egy nehezen megválaszolható kérdés, de sajnos leginkább arra vezethetô vissza a probléma, hogy kevés a valóban jól képzett dobos, aki minden téren (szakmailag, emberileg) megállja a helyét. Szinte minden sarkon terem ma egy dobiskola, lehet tanulni közép- és felsôfokon is könnyûzenét országszerte.

PUSZTAI CSABA

Cserébe tanít is boldog-boldogtalan, ki elszántságból és elhivatottságból, ki – sajnos! – pusztán megélhetési okokból. Az utóbbiak által „okozott kár nagyságát még nem ismerjük”, ahogy a hírekben is mondják… A tanítás nagyon szép dolog, de felelôsség is egyben. Döntenünk kell sokszor, problémákat megoldanunk, gátakat feloldanunk, sikerélményt adnunk. A mûvészeti oktatás (és akármilyen furcsa: a dobolás is annak számít) csak

D O B O S M A G A Z I N

személyre szabottan tud eredményesen mûködni. A „nem kevés pénzért mégsem otthon ül a gyerek” típusú iskolák gyakran mit sem vesznek észre abból, ha baj van – vagy hidegen hagyja ôket a probléma, mert ha nem is fejlôdik az a gyerek, legalább sokáig fizeti a tandíjat. Jó néhány növendéket kaptunk ilyen „tanároktól” a három év alatt. Volt közöttük 6 éve doboló, de a verôt mégis tábortûzi nyársként fogó növendék, és olyan is, aki 13 nehéz dobkottát tudott – de csak értelmetlenül – végigjátszani, és még sorolhatnám. Velük nulláról kellett kezdenünk újra. De mindannyiszor megérte, mert kitartásukért cserébe sikerélmény a jutalom! P.Z.: Közösen valljuk, hogy a tanítás felelôsség is egyben. Álljon itt két elrettentô történet, amivel mind találkoztunk: egy fiatalember haladóként jelentkezett nálunk. A „Mit tanultál eddig?” kérdésre kitett elénk egy kottát. Egy R-Go nóta egytaktusos dobkottája képezte a sokhónapos, lelkiismeretes zenei képzést ! És ezért még fizetett is… Egy másik fiú is minket választott, aki nem is jött rossz helyrôl, gondoltuk akkor. Borzasztó kéztartás, a hangszer nem szólalt meg. Hosszú, kemény munka következett, melynek eredménye helyes kéztartás, jó technika és megszólaló dob lett. Tehát, aki elszánja magát és eljön hozzánk, hogy meg-

tanuljon dobolni, azoknak nem ígérhetek mást, mint elszánt és alapos tanárokat, jó hangulatú órákat, személyre szabott tananyagot, kurzusokat, sok zenét, kávét, ásványvizet és túrórudit (ha eljutunk a boltba nagyobb bevásárlásra). Nem szeretnénk, ha túl sokáig járnátok hozzánk, hanem tanuljatok meg dobolni gyorsan, hogy mások is járhassanak! Fôképp pedig ne csak tô-

WESZELY JÁNOS

lünk várjátok a megoldás kulcsát, tegyetek meg mindent a cél érdekében: érdeklôdjetek, kutassatok, ha probléma akad, keressetek bátran! Nincs jelentkezési korhatár, aki le tud jönni a lépcsôn hozzánk, a pincébe, az járhat dobolni! Minden érdeklôdôt nagy szeretettel várunk! Elérhetôségünk: http://www.palmaidobakademia.hu Pálmai Zoltán és Berdisz Tamás

GUSTAVITO PERCUSSION Dobtestek, akryl dobok és speciális ütôhangszerek készítése: Pl.: ír dob, sámándob, bolgárdob, chimes, vibra slap, flexaton stb… Ütôhangszerek, állványok javítása, átalakítása Congák, bongók, egyéb állatbôrös dobok bôrözése felújítása

Perger István 06 30/9926-793 www.gustavito.hu

Szomorú szívvel tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy

MEDVECZKY ANTALNÉ az egykori Medveczky dobkészítô mûhely vezetôje 88 éves korában örökre eltávozott közülünk. Dobosok, akik még ismertük Ôt, mûhelyének családias légkörét, lelkiismeretes, gondos kézimunkával készült hangszereit emlékeinkben örökre megôrizzük!

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 43

Dobos_2011_03 11/11/22 4:53 PM Page 44