Dobos magazin 2011 01 by Zsolt

XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2011. április – július

450 FT

INTERJÚK ZSOLDOS BÉLA GULLI BRIEM SOLTI JÁNOS AGEAN CUSTOM SZÉRIA ALESIS DM10 STUDIO KIT BENNY GREB SIGNATURE SNARE SPEED KING INDAI KANJIRA

ZSOLDOS BÉLA

« 2011 » 01

Zsoldos Béla interjú

Dobhártya

Ötlettár

A bearing edge

Agean Custom széria

Jazz tanszak a mûvészetiben

Zenetörténet

Kreatív oldalak

Gulli Briem interjú

Alesis DM10 Studio Kit

T A R T A L O M J E G Y Z É K «

Különös ritmusok gondolati szinten

Lejegyzések

Benny Greb Signature Snare

Solti János interjú

32 32

Vásárlás

Speed King

A 16. Dobosok Farsangja

Magasiskola

Csillagok ritmusán

Az indiai kanjira

A tizenhatodos ride játék…

A rock mesterei

IMPRESSZUM»

38 42

Fôszerkesztô és lapalapító: Hollósi László • Munkatársak: Martonosi György, Korompay Zsolt, Kármán Sándor, Nesztor Iván, Keönch László Farkas, Turán Tamás Levente, Kassai László, Marczell Katalin, Indi, Bordás Jószef, Goóz László • Címlapfotó: Diner Tamás • Grafika: Grafirka Stúdió • e-mail: dobosmagazin@t-online.hu • Telefon: 30/261-8826, 94/331-783 • Megjelenik négyhavonta • Nyomda: MaedInfó Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Szombathely • ISSN 1586-1007

4 »INTERJÚ

D O B O S M A G A Z I N

TEMPO

» INTERJÚ ZSOLDOS BÉLÁVAL Zsoldos Béla nevét sokan jól ismerik, hiszen 20 éve tanít a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Jazz Tanszékén, 40 éves zenészpályája során pedig több ezer hangfelvételen mûködött közre, és ütôhangszeres mûvészként minden mûfajban játszott szinte mindenkivel. Pályájáról és a zenei közéletben végzett szerteágazó tevékenységérôl kérdeztem a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett sokoldalú zenészt, aki az eMeRTon díj és az Artisjus díj büszke tulajdonosa is egyben. – Mennyiben befolyásolta hangszerválasztását a zenész család, ahol felnôtt? – Nagyon nem, mert ugyan apám, Zsoldos Ernô, aki trombitáról Imre testvére kedvéért harsonára váltott, sokat gyakorolt otthon, és valójában szerettem a hangszer hangját, de nem vágytam rá, hogy meg is szólaltassam. Ellenben két éves koromtól folyamatosan doboltam otthon lábasokon, fedôkön, fakanállal. Behurcoltam ezeket az eszközöket a rádióhoz, és zenére doboltam. Nagy volt a csábítás, mert a családban mindenki zenélt, a három Zsoldos testvér (Ernô, Imre és László) sok hangszeren játszott, az éneklô fûrésztôl a hegedûn át a harmonikáig, de ez akkoriban természetes volt. Nôvérem, Zsoldos Mari is jól zongorázott, belôle neves rádiós lett. Én maradtam az ütôhangszereknél, és egy percig sem merült fel bennem, hogy nem ezt akarom csinálni. – Édesapja hol játszott? – 1948-tól 1963-ig a Magyar Rádió Tánczenekarában, amit a testvérével, Zsoldos Imrével alapítottak. Akkor lett ebbôl a zenekarból némi átalakulás után a Stúdió 11, és itt játszott aztán tovább, egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig. – Ön hogyan kezdte a zenetanulást? – Miután folyton doboltam otthon, hamarosan dobtanárt hívtak hozzám, az akkor nagyon híres Bányai Lajost. De apám nem nagyon szerette volna, ha dobos lesz belôlem, mert akkori-

ban a dobosokat még kevésbé becsülték meg, mint most. Azt mondta nekem: zongorázni kell! Ezt én el is fogadtam, és aztán húsz évig tanultam is zongorázni, csak gyakorolni nem szerettem. Két dolgot nem tûrtem: az elôírt ujjrendeket és azt, hogy kizárólag a feladott darab leírt hangjegyeit játsszam el. Inkább improvizáltam az adott szerzô stílusában, gyakorlás helyett. Így aztán gyakran kényszerültem tanárváltásra, de jól emlékszem kedves tanáraimra. Volt egy év, amikor Székely Mártához jártam: tôle tanultam meg a jazz-zongorázás alapjait. Ének-zenei általános iskolába jártam, a Bajza utcába, ami az elsô ilyen iskola volt Budapesten. Rendszeresen visszatérô esemény volt az iskola életében, hogy az osztályterem ajtajában megjelent egy komoly, szakállas úr: Kodály Zoltán, aki látogatóba jött, hogy megnézze, hogyan folyik az oktatás. Én viszont utáltam a szolmizálást, koloncnak éreztem, hiszen az énekesektôl eltérôen a hangszeresnek elég, ha ismeri az abszolút hangokat: a C az C, a G az G. Máig sem tudom, hogyan, de végül nem kellett szolmizálnom az iskolában, felmentettek belôle. Megtanultam viszont a beatzene akkor futó slágereit zongorán, ezeket játszottam minden szünetben, és szerintem ennek köszönhetem, hogy tanáraim elnézték nekem a közismereti tárgyak iránti csekély érdeklôdésemet, mert hát tanulni nem annyira szerettem, csak a zene érdekelt. – A dobolást a zongorázás miatt abba is hagyta egy idôre? – Nem. Apám látta rajtam, hogy ez vonz jobban, úgyhogy azt tanácsolta: dobos helyett legyek ütôhangszeres inkább, és rendesen végezzem el a konzit ezen a tanszakon. Ne feledjük, hogy akkoriban intézményes doboktatás még nem volt Magyarországon! Úgyhogy 12 évesen Varasdy Ernôhöz kerültem, aki az Opera zenekarának volt az ütôse, és köztudottan ô volt a konzi „elôképzôje”. Két év múlva felvételiztem a konziba, de akkor nem vettek

fel, mégpedig a szolfézsbeli hiányosságaim miatt, az ugyanis soha nem érdekelt igazán. Ekkor kerültem a Radnóti Gimnázium induló zenei tagozatára, mert kellett nekik egy timpanista. Ide jártam 3 évig, majd újra felvételiztem a konziba, ahová ekkor már felvettek, és egy éven át egyszerre két iskolába jártam: végzôs gimnazistaként a Radnótiba, és mellette a konziba. – A konziban ki volt a tanára? – Schwarcz Oszkár. A mai napig abból élek, amit tôle tanultam. Hatalmas tanáregyéniség volt! Nemzetközileg is jól ismerik, és aki tôle tanult, azt eleve tisztelettel fogadják az egész világon. – A konzi után merre ment tovább? – Tanári, majd mûvésztanári diplomát szereztem a Zeneakadémián, Schwarcz Oszkár és Petz Ferenc növendékeként. – Milyen zenéket szeretett akkoriban? – A Beatles volt a kedvencem! Drámaian hatottak a dalaik rám, ami ugyanis ôelôttük volt, a pár akkordos zenéket, mint például a rock and roll, én nem szerettem, azokat ugyanis nem volt jó zongorázni. Még Elvis Presleyt sem szerettem… De a Beatlesszel egészen más volt a helyzet, sorban jöttek a szebbnél szebb dalok, a Penny Lane, a Hey Jude, a Let It Be, és mindegyik más volt! Teljesen beleôrültem. Finom és gyönyörû zene volt ez, összehasonlítva például a Rolling Stonesszal, ami szintén nagyon jó zene, de egyszerûbb, és más a maga módján. – Hogyan indult a muzsikus pályán? – Még iskolába jártam 1970-ben, amikor már dolgoztam profi zenészként. Gyakorlatilag egy nap alatt kerültem az élvonalba, mert ha kitettek elém egy kottát, mindent rögtön le tudtam ját-

« 2011 » 01

szani, és nem szoktam félreütni. Külsô tagja lettem a Stúdió11-nek, afféle kisegítô hangszeres, és ilyen módon részt vettem az akkoriban zajló, nagyon élénk rádiós zenei életben. A 70-es években az volt a gyakorlat, hogy mi, a Rádióban dolgozó zenészek játszottunk a tévés, rádiós mûsorokban, filmzenékben, mesejátékokban és a nagy, szórakoztató showkban egyaránt. Rengeteg munka volt, s mivel én el tudtam látni a dobos és az ütôhangszeres feladatokat is, sok produkcióba hívtak, mert tulajdonképpen spóroltak rajtam. Az elsô 10-20 évben tehát filmes, rádiós, és stúdióban zajló munkákban vettem részt, minden mûfajban szinte mindenkivel játszottam. Ebben az elsô húsz évben napi 20 órát dolgoztam: rengeteg rajzfilmzenét vettünk fel, de ez volt a Táncdalfesztivál idôszaka is, amirôl mindenki tudja, hogy milyen színvonalú nagyzenekari produkció volt. Ekkoriban jellemzôen ütôhangszeresként mûködtem, és volt úgy, hogy egyszerre 12 zenekarban játszottam a Rock Színháztól a Kalákáig. Ugyanebben az idôszakban tagja voltam a Bakfark Consort nevû, reneszánsz zenét játszó zenekarnak, amellyel bejártuk a világot, és sok lemezt adtunk ki. Egyik, a TelDec nevû német kiadónál 1984-ben megjelent, Tanzmusik aus Ungarn címû lemezünk az év európai lemeze lett, megelôzve a Londoni és a Bécsi Filharmonikusok akkori lemezeit. – Van-e kedvenc hangszere? – A 70-es években, még a konzis évek alatt fedeztem fel a vibrafont mint önálló jazzhangszert, és teljesen beleszerettem. A zongorista múltam rásegített, hiszen a hangok elhelyezkedése a vibrafonon is olyan, mint a zongorán. A Modern Jazz Quartetben játszó Milt Jackson példáján belelkesültem, de nagyon tetszett Lionel Hampton játéka is, és ha csak tehettem, egész nap vibrafonoztam, mert nagy örömöt adott. Ezt azonban már otthon nem lehetett, ezért a Magyar Rádióba kéredzkedtem be, a Stúdió 11 szobájába, ahol volt vibrafon, és akkor rendszeresen este nyolctól hajnali kettôig csak gyakoroltam. – A tavalyi Ceglédi Dobos és Ütôs Gálán megszólaltatta egy saját szerzeményét a Budapest Jazz Orchestrával, a különleges és látványos Timpani Concerto-t. Honnan jött az ötlet, hogy

I N T E R J Ú «

ilyet írjon? – A Magyar Rádió jazzmûsorainak szerkesztôje, Maloschik Róbert kért fel néhány éve, hogy szerepeljek a Klasszikus és jazz sorozat egyik adásában. Az itt szereplô zenészek mindegyike otthonos a klasszikus és a jazzmuzsikában egyaránt. Erre a mûsorra készülve írtam pár új jazz-szerzeményt, amiket Oláh Kálmánnal. Kôszegi Imrével, Csepregi Gyulával és Egri Jánossal mutattunk be. De a koncert klasszikus részére elôször nem volt ötletem. Akkor tette fel nekem a kérdést szövegíró társam, Bakó Anna:

„Te, létezik vajon üstdobverseny?” Én úgy tudtam, hogy nem, és ezen felvillanyozva hazamentem, leültem a zongorához, és 2-3 óra múlva úgy álltam fel onnan, hogy a három tételes darab vezértémái már megvoltak. Aztán meghangszereltem, eredetileg szimfonikus zenekarra, de a sors úgy hozta, hogy a BJO-val tudtam felvenni (a big band átdolgozást Fekete-Kovács Kornél készítette) – és aztán megkedveltem ezt a hangzást. Azóta a Timpani Concerto elhangzott Ausztriában és Németországban is, valamint számos itthoni koncerten. Öt üstdob szerepel a darabban, úgyhogy amikor le kell játszanom, amit írtam, akkor nagyon utálom magamat, mert nagyon nehéz! – Zeneszerzéssel és hangszereléssel mikor kezdett foglalkozni? – A zongora, amivel sok idôt töltöttem,

kínálja a zeneszerzésre a lehetôséget. Emellett még a konziban bekopogtattam Bágya Andráshoz, és megkérdeztem: nem tanítana-e nekem hangszerelést? A Rádióban sokat dolgoztunk együtt, az ô felvételein is mindig én voltam az ütôs, és nagyon sokat tanultam tôle már a felvételek során is. Még azzal is megtisztelt (ahogy Fényes Szabolcs is), hogy a partitúrában az ütôhangszereket jelölô sor elé nem a hangszer nevét, hanem az én nevemet írta. Ez a legnagyobb megbecsülés jele egy szerzôtôl! Ráadásul én voltam az egyetlen, akinek megpróbálta átadni azt a páratlan hangszerelôi tudást, ami jellemezte munkásságát. Az 1970-es években már írtam számokat Cserháti Zsuzsának, Bontovics Katinak, Almási Évának, Szakácsi Sándornak. Sokat dolgoztam S.Nagy Istvánnal is: többek között két rádiómusicalt is írtunk, az egyikben tûnt fel Malek Andrea (Szöuli szerenád). Aztán az évtized végén szárnyai alá vett több fiatal zeneszerzô mellett engem is Gyulai Gaál János, a szimfonikus könnyûzene hazai nagy mestere, és ô biztatott, hogy próbáljam ki magamat ezen a téren. Így született 1979-ben, a lányom születése idején a róla elnevezett Julcsi címû, zongoraversenyszerû darab, ami hangulatában a filmzenéket idézi. Nagyon sokat dolgoztam a darabom hangszerelésével, naponta vontam vissza és cseréltem ki benne részeket, és ez több hónapig tartott. A darab, benne az igen nehéz zongoraszólammal végül Szakcsi Lakatos Béla és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elôadásában hangzott el. Azután már minden évben írtam pár ilyet, valamint jazz kompozíciókat. A vibrafont sem hanyagoltam el azért: Vibrafonia címû húszperces mûvem afféle utazás a vibrafon körül, vonósnégyessel, ritmusszekcióval, ütôhangszerekkel és énekkel (Nagy János, Borlai Gergô, Papesch Péter, Zsoldos Dániel, Emilio, Free Style Quartet). A mai napig írok nagyobb szabású mûveket, 2010ben például a Miskolci Szimfonikus Zenekar KLAZZ sorozatában, Kovács László vezényletével adták elô Movie címû darabomat, ami szólistára (László Attila – gitár) és nagyzenekarra készült. – Ejtsünk szót a zenekarokról, amelyekben ütôhangszeres mûvészként vagy dobosként vett részt az évek során, és a produkciókról, amikben

6 »INTERJÚ elôadóként játszott! – Jazz zenekarokkal már vagy 35 éve játszom, részint meghívott vendégzenészként, lemezrôl lemezre, részint pedig tagként. Szólistaként Vukán György minden filmzenéjében szerepeltem (ez 120 filmet jelent), Ablakos Lakatos Dezsôvel, Szakcsi Lakatos Bélával, Jávori Vilivel, Berkes Balázzsal,

halász péter, schwarcz oszkár, debreceni csaba, tommy vig, zsoldos béla, radnóti tamás

Kôszegi Imrével. Tagja voltam az Operaház fúvósaival kiegészített C.A.E. (Creative Art Ensemble) zenekarnak, akikkel külföldön és itthon is nagyon nagy sikereket arattunk. Utána következett a Percussion Workshop Orchestra (Kôszegi Imre, Szakcsi Lakatos Béla, Horváth Kornél), ami Kôszegi Imre ötlete nyomán jött létre: úttörô módon a zenekarban a zongora mellett csak dob volt, és még két(!) ütôhangszeres. Ezzel a zenekarral jártam elôször a Varsói Jazz Jamboree-n, ahol Miles Davis elôtt játszottunk. Másodszor a B.D.Sz. Collection nevû zenekarral mentem Varsóba (Babos, Dés, Szakcsi, Dandó, Balogh Kálmán, Szende). A 90-es években aztán megalakult az In Line zenekar Csepregi Gyulával és Vasvári Pállal: ez volt az a na-

D O B O S M A G A Z I N

gyon sikeres és igen termékeny zenekar, amivel a legtöbb lemezt készítettem. Nagyon jó zene volt, igazi örömmámor-koncerteket adtunk a Marczibányi téren, ahol rendszeresen ronggyá játszottuk magunkat. Másik, 90-es évekbeli zenekarom igazi supergroup volt, a Morgan Workshop, ahol korosztályom legismertebb szólistáit gyûjtöttem egybe (Vukán, Szakcsi, Berkes, Lattmann, László Attila, Babos, Kôszegi, Solti János, Horváth Kornél, Tomsits, Csepregi, Dés). Ez a nagy sikerû, 14 fôs zenekar egy basszusgitáros ismerôsömnek, Kleinheincz Gábornak köszönheti a létrejöttét, akivel még akkor ismerkedtem meg, amikor 1972 és 1982 között a Vidám Színpad dobosa voltam. – Milyen volt a Vidám Színpadon dolgozni? – Nagyszerû, mert abban az idôszakban Kibédi Ervin, Kellér Dezsô, Kabos László és Alfonzó voltak a sztárok. Nekem havi 40 elôadáson kellett játszanom, de a színház központja igazából a társalgó volt, ahol Kabosék és a többi nagyok beszélgettek, poénkodtak. Ha az elôadásban volt egy hosszabb, mondjuk 20 perces csak prózai rész, akkor a zenészek is kijöhettek ide a diskurzust hallgatni, és az nagy élmény volt! Itt játszottam egy zenekarban az említett Kleinheincz Gáborral, aki aztán közgazdász lett, üzletember és lemezkiadó. A Morgan (a világ egyik legnagyobb, walesi székhelyû szénkefegyártója) magyar gyárának lett az igazgatója, és ennek a cégnek a támogatásával jött létre a Morgan Workshop két lemeze. – Meséljen errôl a két lemezrôl! – Az elsôn a számokat Babos Gyula, Szakcsi Lakatos Béla, László Attila,

DOBISKOLA A BUDAI VÁRBAN Bordás József, egykori Jávori Vilmos növendék célja a Jávori-féle módszertan továbbadása, népszerûsítése. A technika és a precizitás mellett nagy hangsúlyt fektet a muzikalitás fejlesztésére. Elmondása szerint nem dobosokat, hanem zenészeket képez iskolájában. Növendékei (jelenleg 9-61 éves korig) szisztematikus, egyénre szabott munkatervvel fokozatosan és hallhatóan fejlôdnek. A kottaolvasás, a technikai gyakorlatok és számolási kulcsok mellett a zenei alapokra történô játék, vagy élô zenére való együtt zenélés is a tananyag része. Hatvanperces órák hangszigetelt, patinás környezetben. Kezdôk, haladók, kicsik, nagyok, lányok, fiúk jelentkezhetnek: Tel.: 06 30 9756 843. • E-mail: bordasjozsef@gmail.com

Csepregi Gyula, Kôszegi Imre, Tomsits Rudolf, Vukán György és én írtuk. Ez a lemez az eladási adatok tekintetében minden idôk egyik legsikeresebb magyar jazzlemeze volt, nagy koncerteket tartottunk! A második, a Morgan Workshop Plus nevû formáció, ami a második lemezt felvette, már a fiatalokat is magába foglalta: Borlai Gergôt, Studniczky Lászlót, Fekete-Kovács Kornélt, Kaltenecker Zsoltot. Ennek a második lemeznek Red Dragon a címe, és ezen csak az én számaim vannak. A gyár kôbányai épületében próbáltunk, és ezt az anyagot még mostanában is játsszuk, felhangzott például 2009-ben a Szigeten, a Magyar Jazz Napján, legutóbb pedig 2010-ben Esztergomban, a Jazztergom fesztiválon. – Borlai Gergôvel, úgy tudom, van egy közös lemezük. – Valóban, ez a Borlai/Zsoldos Supercussion. Meg akartuk mutatni, hogy az ütôhangszerek világa mi mindent rejt magában, úgyhogy a Rádió 8-as stúdiójába behordtunk minden létezô ütôhangszert (mi már alig fértünk be!), és ott vettük fel azt az anyagot, amit egyébként mi írtunk, és korábban fél évig gyakoroltunk. Olyan vendégzenészek segítettek a lemezen, mint Dés László, Csepregi Gyula, Babos Gyula és Tóth Tamás. Borlai Gergô felfedezésében van némi szerepem, és ezt büszkén mondom. A Rádió egyszer egy koncertet közvetített, aminek én voltam a zenei rendezôje, és itt hallottam ôt elôször játszani: bizony tátva maradt a szám… A Morgan Workshop Plus felvételeire már én vittem el, és ez is segített abban, hogy elinduljon a pályán. Hangról hangra játszotta be magát a nagyok közé, mindannyian tudtuk, hogy igazi kin-

« 2011 » 01

cset találtunk. – Más tehetségeknek is segített, mert sokaknak hangszerelt, és zenei rendezôként is számos elôadó lemezét gondozta: a Fekete Vonat, a PaDöDô, Kulka János, Miller Lajos, Maho Andrea, illetve újabban Mága Zoltán lemezét. – Szeretek lemezt készíteni, jól érzem magam a stúdióban – tulajdonképpen jobban, mint a színpadon. De van is némi stúdióbeli gyakorlatom, mert rossz lemezt csinálni, és semlegesen, nem jól játszani csak egyszer lehet: többet nem hívják az embert. Több mint 500 lemezen játszom, és több mint 100 lemeznek vagyok a zenei producere, hangszerelôje. Ez sportteljesítménynek sem rossz, de komolyra fordítva a szót: mindig igyekeztem valamit hozzátenni ahhoz, amire felkértek. A jelek szerint ez néha sikerült is… – Mindezen tevékenységei mellett még tanítja is az ütôhangszereket a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Jazz Tanszékének docenseként. Mióta mûködik mûvésztanárként? – Húsz éve tanítok. Annak idején még Gonda János kért fel, hogy jöjjek ide, mert új hangszerek oktatását vezették be a jazztanításban. Gonda János gondolta úgy – szerintem nagyon helyesen –, hogy a dobosok tanuljanak a saját hangszerükön kívül mást is, ismerjék meg a rokon hangszereket, a klasszikus ütôhangszereket is. Nagyon szeretek tanítani, de azt látom, hogy a zenei alapképzésben súlyos hiányosságok vannak. Mert bizony elôfordul, hogy valaki úgy kerül az egyetemi képzésbe, hogy nem tud rendesen sem kottát olvasni, sem zongorázni, és nem érti, amikor az ember olyasmiket mond, hogy moderato vagy diminuendo… De szeretem a növendékeimet nagyon, és örülök, hogy amit valamikor Schwarcz Oszkártól tanultam, azt részben át tudom adni nekik. Annak is örülök, hogy a jazz oktatása ma nagyjából itthon a helyére került. A jazztanszékrôl sok jól képzett, diplomás zenész kerül ki, akik ott ülnek minden sztár mögött, és nemzetközi sikerekben sem szûkölködünk. Gondoljunk csak arra, hogy milyen sorozatos sikereket értek el magyar jazzmuzsikusok Montreaux-ben, vagy arra, hogy Oláh Kálmán 2006-ban megnyerte a Thelonius Monk Intézet nemzetközi

I N T E R J Ú «

jazzversenyének zeneszerzôi díját! – Milyen hangszereket használ? Dani fiam is ütôs, így hát ketten osztozunk a hangszereken. LP ütôhangszereken játszunk, a csúcskategóriás Galaxy kongák beszerzésében nyújtott segítségéért itt szeretnék köszönetet mondani Csermák Istvánnak. Dubán Dezsônek is nagyon köszönöm a sok segítséget. Zildjian endorser voltam, úgyhogy a cintányérjaim ilyen márkájúak, a Yamaha vibrafonját és az Adams marimbáját használom. Az üstdobhoz Sonor ütôket használok, a vibrafonhoz pedig Mike Balter verôket. – És milyen dobszerelés van itthon? – Még az a nagytestû Tama Royal Star, amit vagy 30 évvel ezelôtt vettem kb. 25 ezer forintért a Triálban! Jávori Vili szólt akkor, hogy Tamák érkeztek a Triálba, ebbôl vettem egyet. Volt egy pici Yamaha jazzdobom is, de azt eladtam – amit most már sajnálok. – Ma Magyarországon tulajdonképpen nem ritka, ha egy ismert hangszeres mûvész a fellépései mellett tanárként, zeneszerzôként illetve zenei rendezôként, producerként is mûködik. Az azonban már egészen kivételes, ha valakit a szakma bizalma több, a magyar zenei életet irányító szervezetbe delegál. Kérem, mondjon pár szót errôl a tevékenységérôl! – Nagy megtiszteltetés és hatalmas felelôsség ez a bizalom, amit talán éppen a pályán töltött negyven évnek köszönhetek. Ütôhangszeresként “hivatalból” sok mindenkivel és minden mûfajban játszottam, ennek során ismerhettem meg a szakma nagyon sok szeletét. A magyar jazz egyetlen országos szervezetének, a Magyar Jazz Szövetségnek vagyok az alelnöke. Ennek a szervezetnek hivatása és egyben ars poeticája, hogy a közönséget odaterelje a jazzhez. Ennek érdekében szervez és rendez különbözô fesztiválokat, rendezvényeket, immár mindegyiket hagyományosan minden évben. Egyik ilyen rendezvényünk a Magyar Jazz Ünnepe március végén, ahol a koncertek mellett átadjuk egy zenésznek a Szabó Gábor díjat, és egy újságírónak illetve kritikusnak, zenei szakembernek a Pernye András díjat. Akik itt fellépnek, valójában három fellépési lehetôséghez jutnak, mert felléphetnek egy ízben Budapesten, egyszer vidéken és egyszer valahol a ha-

táron túl. Egy másik rendezvényünk a Magyar Jazz Napja évrôl évre a Sziget 0. napján (idén a Septemberfesten lesz szeptember 3-án). Tavaly George Duke, Dennis Chambers, Tommy Campbell és Gary Willis játszottak itt magyar zenekarokkal, szólistákkal. Az elmúlt években megrendeztük a Magyar Dal Napjához kapcsolódva a

zsoldos gábor, szendi gábor, szendôfi péter, elek istván, szabó vilmos, éry balázs, szentmihályi gábor, zsoldos béla

JazzDal koncertet is, ahol megszólaltak legendás énekesek (Berki Tamás) és fiatalok egyaránt, illetve színvonalas érdekességként azok is, akik a jazz területén kirándulóknak számítanak: a United együttes, Charlie és Falusi Mariann. A negyedik, újabb távlatokat nyitó kezdeményezés most a Visegrádi Négyek Jazz for Sale elnevezésû koncertsorozata, amely ismét csak több helyszínen (Ostrava, Kassa, Miskolc) zajlik. A Jazz Szövetség koncertjein fellépôknek nem kell a szervezetünkhöz tartozniuk, ezeken mindenki részt vehet. Minden koncertünkre új mûsort viszünk. Tavaly ezen a négy koncertsorozaton 600-nál is több fellépô szerepelt. Van még egy, évente ismétlôdô rendezvényünk, a Big Band Találkozó, ami országos seregszemle, és egyben minôsítô verseny is. A big band-kultúra szempontjából nagyon fontos rendezvényen elôadások és kurzusok is vannak a koncertek mellett, és évente átlagban 20 big band vesz részt rajta, ami kb. 400 zenészt jelent. – Milyen más szervezetekben vállal szerepet? – Részt veszek az Erkel-díj Bizottság Kuratóriumában, a Fonogram Bizottságban, a Magyar Dal Napja Kuratóriumában. Az írókat, képzômûvészeket és zeneszerzôket egyesítô Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületében a

8 »INTERJÚ választmány alelnöke vagyok. Részt veszek a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) tízfôs Zenei Kollégiumának munkájában is. Ez a megbízatás csak négy évre szól, de engem most, két év szünet után másodszor is felkértek rá. Ebben a szervezetben dôl el, hogy a magyar zenei életre szánt keretösszeg milyen módon oszlik szét a különbözô pályázók között. Évente mintegy 8-900 zenei pályázatot kell elbírálni, és ebbôl több száz pályázatot a jazzmuzsikusok nyújtanak be. Az elsô négyéves ciklusom jórészt azzal telt, hogy megpróbáltam lebontani a komolyzenészek és az úgynevezett könnyû mûfaj között lévô falakat, és

D O B O S M A G A Z I N

ZSOLDOS BÉLA SAJÁT LEMEZEI, AMELYEKET ZENESZERZÔKÉNT JEGYEZ: Smuz (1992 Hungaroton) Wolf Péter – zongora, Zsoldos Béla – vibrafon Morgan Workshop (1994 BBKR) Babos Gyula, Berkes Balázs, Csepregi Gyula, Dés László, Horváth Kornél, Kleinheincz Gábor, Kôszegi Imre, Lattmann Béla, László Attila, Solti János, Szakcsi Lakatos Béla, Tomsits Rudolf, Vukán György, Zsoldos Béla Morgan Workshop Plus: Red Dragon (1997 BBKR) Berkes Balázs, Borlai Gergô, Csepregi Gyula, Dés László, Elek István, Fekete-Kovács Kornél, Horváth Kornél, Kaltenecker Zsolt, Kleinheincz Gábor, Lattmann Béla, László Attila, Solti János, Studniczky László, Tátrai Tibor, Tóth Tamás Toto, Vukán György, Zsoldos Béla Timpani Concerto/Vibrafonia (2005 KCG Records) Zsoldos Béla, Budapest Jazz Orchestra, vezényel és közremûködik: Fekete-Kovács Kornél; további közremûködôk: Nagy János, Borlai Gergô, Papesch Péter, Zsoldos Dániel, Emilio, Free Style Quartet, feat. Tommy Vig Zsoldos Béla: Tempo (DVD) MÜPA koncert (2oo8 KCG Records) Zsoldos Béla, Dés László, Csepregi Gyula, Fekete-Kovács Kornél, László Attila, Nagy János, Borlai Gergô, Papesch Péter, Lattmann Béla, Horváth Kornél, Zsoldos Dániel, Modern Art Orchestra, Free Style Chamber Orchestra, feat. Emilio, Tommy Vig

solti jános, szentmihályi gábor, zsoldos béla, szendôfi péter, bardóczi gyula, papp tamás, martonosi györgy, zsoldos gábor, hetényi zoltán és sok más híresség

meggyôzni a zenei kollégium többi kilenc, komolyzenével foglalkozó tagját arról, hogy a könnyû mûfaj a súlyának megfelelô arányban részesedjen ebbôl a keretösszegbôl. Szerintem minden egyes pályázatnak a tartalma kell, hogy fontos legyen, és nem az, hogy éppen ki kéri. Érvelésem és igyekezetem nem volt sikertelen, mert az évek során ez az arány kedvezôen változott. A mostani, második ciklusban úgy találom, hogy ezt a munkát jórészt újra kell kezdenem, és ezúttal a rendelkezésre álló keretösszeg is kevesebb. Igaz, a kollégiumban most már a könnyû mûfaj és a jazz két másik képviselôje is segít nekem: Kisszabó Gábor és Babos Gyula. Ezen felül tagja vagyok még az ARTISJUS bizottságainak, ahol ahhoz igyekszünk hozzájárulni, hogy a magyar szerzôk mûvei eljussanak a közönséghez. Itt

Borlai/Zsoldos Supercussion (2009 Tom Tom Records) Borlai Gergô, Zsoldos Béla feat. Babos Gyula, Csepregi Gyula, Dés László, Tóth Tamás Toto

kisebb pénzek forognak, mint az NKAnál, de nagy szeretettel adjuk. – Milyen tervei vannak a közeljövôben? – Augusztusban Ausztriában készítettem egy lemezt a Reuttéban élô Demeter Lászlóval, Bori Viktorral, külföldi szólistákkal, és ennek a lemeznek a bemutatójára készülünk májusban, a Ceglédi Dobos és Ütôs Gálán. A lemezen az ütôhangszereké a fôszerep, és az egyik szám Kovács Gyulára emlékezik. Emellett folytatom

zeneszerzôi és hangszerelôi munkámat, folyamatosan dolgozom azokkal a zenésztársaimmal, akiknek vagy a lemezét készítem, vagy arra kértek, hogy játsszam a darabjaikban. Az év elején a MÜPÁ-ban mutattuk be Dés László: 5. évszak címû darabját, amiben az egyik szólista lehettem. Remélem, hogy ennek a remek darabnak is lesz folytatása. Marczell Katalin Címlapfotó: Diner Tamás

GUSTAVITO PERCUSSION Dobtestek, akryl dobok és speciális ütôhangszerek készítése: Pl.: ír dob, sámándob, bolgárdob, chimes, vibra slap, flexaton stb… Ütôhangszerek, állványok javítása, átalakítása Congák, bongók, egyéb állatbôrös dobok bôrözése felújítása

Perger István 06 30/9926-793 • www.gustavito.hu

« 2011 » 01

D O B H Á R T Y A «

» RASASOUND

SYNTHETIC NATURE (EP)

» MAGÁNKIADÁS » 2011

A RasaSound zenekart Szende Balázs (dobok) alapította 2010 márciusában Budapesten. A cél egy olyan saját zenei formanyelv kialakítása volt, melynek alapját a pszichedelikus és elektronikus zenék élô hangszerekkel való ötvözése adta. A csapatban Pokornyik Roland basszusgitározik, Barta Levente perkázik, Horváth Viktor gitározik, és az angol származású Oliver Mayne billentyûzik. A megalakulást követôen a zenekar közös improvizációkra épülô kollektív zeneszerzés folyamatába kezdett, melynek elsô eredménye a 2011 márciusától elérhetô „Synthetic Nature” címû kislemez, amely ingyenesen letölthetô a www.rasasound.com oldalról. „A korongon négy szám hallható, melyek a ránk leginkább ható stílusokból merítenek – mondja Szende Balázs. – Ezek mindegyike valamilyen különbözô hangulatot, érzést próbál megfogni, azonban törekedtünk arra, hogy a zenekar egyéni hangzásvilága egységgé kovácsolja ôket. A Wavedrone (intro) névre keresztelt bevezetô feltárja a RasaSound-világ kapuit a hallgató elôtt, mely kapu mögött bármi megtörténhet ☺! A második számban (Bird’s Dream) a kezdeti rockos alap afro-kubai ritmusba folyik át, a harmadikban (Frozen Orion) egy kis reggae-vel van fûszerezve. Lezárásként pedig a Raindrops hallható, mely még a legelsô közös jammelésünkbôl alakult ki. Ebben a közel húsz perces bemutatkozó anyagban próbáltuk röviden összefoglalni megkezdett utazásunk és útkeresésünk elsô idôszakát. Jelenleg további számaink véglegesítésén dolgozunk elsô fellépésünkre készülve, melyet április-májusra tervezünk. Ha minden jól alakul, idén a nagylemez is napvilágot láthat.” E.S

8790 Zalaszentgrót, Malom u. 16. Tel.:

06 20 06 30

981-5027, Fax: 06 83/360-126

VEIGER.HANGSZERTOK.@T-ONLINE.HU • WWW.VEIGER.HU

10 » Ö T L E T T Á R

D O B O S M A G A Z I N

A paradiddle-kód II. A Dobos Magazin egy évvel ezelôtti, jubileumi lapszámában jelent meg a „Paradiddle-kód” címû anyag, amely a paradiddle kézrendek szólisztikus jellegû felhasználásával foglalkozott. Azóta kicsit elkalandoztunk, de íme, itt van a folytatás, amely most a paradiddle kíséretek véget nem érô gyakorlásához ad ötleteket, ezúttal is a megszokott kottamelléklettôl némiképp eltérô, speciális módszert alkalmazva. A paradiddle kézrendek kíséretszerû alkalmazásakor a jobb kéz szólamát a lábcinen játsszuk (esetleg ride-on vagy kolompon), míg a bal kéz ütései a pergôdobra kerülnek. Nagyon fontos, hogy a „kettô-négy”-re kerülô pergôütések kiemelten hangsúlyosak, míg a többi pergôn megszólaló hang jóval halkabb, árnyékhangszerû kell, hogy legyen. Mivel a paradiddle kézrendekben mind a jobb, mind a bal kéz által játszott ritmusok adottak, egy-egy kézrenden belül vagy a kézrendek kombinációiban kíséretvariációkat a jobb kéz játék alá különbözô helyekre kerülô nagydobütésekkel hozhatunk létre. A mellékelt ábra elég könnyen értelmezhetô. Négy negyedben vagyunk, a kézrendeket tizenhatodként szólaltatjuk meg, az ábra I., II., III. és IV-ik hasábja tehát a taktus elsô, második, harmadik és negyedik negyedére kerülô lehetséges eseményeket taglalja. A jobb kézzel tehát a lábcinen játszunk, a bekarikázott betûk pedig az adott lábcinütés alá kerülô nagydobütést jelentik. A táblázat sorra veszi a három közismert paradiddle kézrendben lehetséges összes nagydob elhelyezést, melyekbôl az egyes hasábok elemeit kombinálva félelmetes mennyiségû kíséretvariáció hozható létre. A gyakorlás módszere a következô lehet. Elôször csak az I. és II. hasáb elemeivel foglalkozzunk. Elsô körben összeköthetjük a I/1., I/2, I/3. stb. elemet a II/1., „pergôfigurával”, ebben az esetben tehát a

taktusban kétszer megismétlôdik ugyanaz a variáció, és a pergô hangsúlyos „2-4”-e után nincs nagydobütés, csak a következô (harmadik, elsô) negyednél indul újra a nagydobjáték. Ha így végigvettük az „egy-három”-ra kerülô lehetséges nagydob elhelyezéseket, a három kézrendben (10 variáció), jöhet a következô kör I/1., I/2, I/3 stb. összekötve a II/2-es elemmel. Ekkor már a „pergôfigurában” is megjelenik a nagydob, melynek nyolcféle elhelyezése lehetséges (lévén a kézrendek eme részén kevesebb jobb kéz ütés), ezt veszi sorra a II. hasáb. Értelemszerûen jöhetnek a I/1., I/2. stb. + II/3. párok, amíg az I-es hasáb összes elemét nem kombináltuk a II. hasáb nyolc elemével. Ez még nem olyan sok, csupán 80 kíséretvariáció, viszonylag hamar végigjátszható. Ha komolyabban el akarunk merülni a témában, erre bôven nyílik lehetôség, ugyanis a III. hasábba kerültek azok az elemek, amelyekben, ellentétben az I. hasábbal, a tizenhatod csoportok indítóhangjára nem kerül nagydobütés. Ezek a figurák inkább a taktus közepére kerülhetnek (bár esetenként megjelenhetnek a taktus elején is), elôször azonban a gyakoribb elôfordulási helyükön ismerkedjünk meg velük! A gyakorlás során itt már valószínûleg szelektálnunk kell, mivel ha a III. hasáb tíz elemét az I. és II. hasáb összes (80) párjával végig akarnánk játszani, már 800 variációt kapnánk, és akkor még nem beszéltünk a IV. hasábról. A IV. hasábba azok a „pergôfigurák” kerültek, ahol az eddigiektôl eltérôen a bal kéz (pergô) játék alá is kerülnek nagydobütések, mivel ez is elképzelhetô. A III. hasáb elemeinek gyakorlását kezdhetjük úgy, hogy a taktus végére még csak a IV/1-es elemet rakjuk, de természetesen próbálkozhatunk máris bármelyik nagydobbal „feldúsított” pergôfigurával a IV. hasábból. Haladhatunk szisztematikusan, de összeállíthatunk ötletszerû kísérletvariációkat is,

választék van bôven. (Nem kell mondanom, hogy a taktus végére természetesen a II. hasáb bármelyik eleme is kerülhetne.) A kíséretek megfelelô dinamikával történô megszólaltatásához jó módszer, ha egy-egy adott sor nagydobritmusát elôször egyszerû nyolcados lábcinnel és „2-4”-es pergôvel játsszuk le, és ezt váltogatjuk egyegy vagy két taktusonként a paradiddle kíséretváltozattal, a 2-4-re kerülô pergôütéseket ott is a „rock” groove változathoz hasonlóan kiemelve. A lapon szereplô összes lehetséges paradiddle kíséretvariációt nem merem összeszorozni, szerencsésebb országokban némely élelmes kiadó az anyagot lekottázva, jó pénzért eladható vaskos könyvet állíthatna össze az anyagból. (Volt már szerencsém olyan terjedelmes külföldi kiadványt lapozgatni, melyben a hosszú oldalakon keresztül részletezett kottaanyag, a mellékelt ábrához hasonlóan egyetlen lapon is leírható lett volna.) További lehetôség a gyakorláshoz, hogy bármelyik – második vagy negyedik – tizenhatodra kerülô nagydob tizenhatod felütés fölé tehetünk egy rövid, tizenhatod hosszúságú lábcinemelést, ezzel próbálkozhatunk rögtön a gyakorlás megkezdésekor is. Azt már alig merem megemlíteni, hogy a bal kéz ütései (a 2–4-re esôket leszámítva) kerülhetnek a tamokra is, kolompon játszott jobb kézzel együtt jó kis latinos hangzást adva, vagy bal kézzel felnyúlhatunk idônként a lábcinre is, ebben az esetben viszont ezen lábcinütések alá is kerülhetne nagydob. Bár az anyag elsô olvasásra talán kissé matekosnak tûnhet, de ez az érzés abban a pillanatban elmúlik, amint az elsô jól hangzó, izgalmas, dinamikus paradiddle kíséretet megszólaltatjuk. Ehhez kívánok jó szórakozást, jó gyakorlást! Kassai László

« 2011 » 01

Ö T L E T T Á R «

ELHUNYT JOE MORELLO

Zeneközpontú dobtanítás az alapoktól a felsôfokig a legkorszerûbb módszerekkel, nagy tapasztalattal, gyors eredménnyel. A stúdió vezetôje Kassai László, az Ötlettár rovat szerzôje. Haladóknak igény szerint speciális kurzuslehetôségek.

Telefon: 30/495-7470

A jazztörténet egyik legismertebb dobos egyénisége március 12-én, 82 éves korában elhunyt New Jerseyben. Gyermekként hegedülni tanult, már akkor is nagyon erôs látászavarban szenvedett. Nagy tehetségnek számított, hiszen már kisgyerekként a Bostoni Szimfonikusokkal játszhatott. Ennek ellenére kamaszként hangszert váltott, és hasonló tehetséggel dobolni tanult. Hamarosan sok híres jazz-zenész hívta magához, de ô Dave Brubeck ajánlatát fogadta el egy kéthónapos turnéra. A két hónapból tizenöt év lett, és megszületett a jazztörténelem leghíresebb, legsikeresebb

„fehér” jazz combója. Még a nem zenész átlagemberek is ismerik a Take Five dallamát és a legendás Morello szólót. Hosszú éveken át volt a zenész szaklapok listáján az elsô helyen. Szakkönyvei a legkeresettebbek, fantasztikus kéztechnikája, intellektuális gondolkodása kiemelkedô volt. Számtalan növendék került ki a keze alól. Emlékét örökké megtartjuk! Martonosi György

12 » H A N G - H A T Á S

D O B O S M A G A Z I N

A „bearing edge” Magyarul erre az „él”, vagy „felfekvô él” kifejezést szoktuk használni, de azt hiszem, hangszerleírásokat böngészve már mindannyian találkoztunk az angol változattal. Kialakítása változatos, az utóbbi idôben több gyár is alkalmaz (akár egy felszerelésen belül is) a dobok méretétôl függôen eltérô éleket.

nak, jól alkalmazhatóak a rezonátor bôrök oldalán, feltéve hogy valaki hosszabb hangokat szeretne. A hangzást és hangolást kedvezôen befolyásolhatja, hogy miután az él a test közepén került kialakításra, a dobbôr felfekvése jobb, kisebb az esélye annak, hogy a bôr fémkeretéhez közeli, hajlított rész érintkezzen a testtel.

A felfekvô élek szerepe

Legfontosabb kritériumok

A dobbôr és a fatest közötti kontaktus ezeken az éleken jön létre. Az ütés energiáját, a bôr rezgését az él közvetíti a testnek. Attól függôen, hogy az érintkezési felület a bôrrel mekkora, hogy a bôr milyen mértékben fekszik fel, illetve hogy az él a fatest szélén vagy a közepe felé helyezkedik el, a hangtulajdonságok és a testek hangolhatósága változik. Kialakításuk marógéppel történik. Típusok és tulajdonságok

Jelenleg a legtöbb dobon az 1. ábrán látható standard él található. Ez a kialakítás általános hangolási tulajdonságokat biztosít és kedvezô „attack”-ot. Az él belsô felülete 45 fo-

» 1. ábra – standard él kos szögben kialakított, a külsô felület egy kicsit vissza van csiszolva, hogy elég felületet adjon a bôr felfekvéséhez. Saját tapasztalatom volt, hogy egy régi hangszer éles „bearing edge”-ét (külsô felület nincs visszacsiszolva) kicsit letompítva (kb 1,5-2 mm széles felfekvési felületet kialakítva a bôrnek) lényegesen javult a hangolhatóság (lazább bôrökkel is jól szólt), kicsit csökkent a hang hossza (sustain), és teltebb lett a hang.

2. ábra – lekerekített élek

A 2. ábrán három lekerekített típusú él látható. Az elsô képen egy kívülrôl lekerekített él van, a továbbiakon az él egyre kerekebb. Ez a megmunkálás növeli a bôr felfekvô felületét, ezáltal csökken a hanghossz, jó a hangolhatóság, és a fatest jelentôsen bevonásra kerül a hangkarakter kialakításába, telt hangzást kapunk kevés felhanggal. 45 fokos lekerekített éleket találunk pl. a Pearl Reference széria 8’’–13’’-as tamjainál. A teljesen lekerekített éleket pedig ugyanez a széria alkalmazza a nagyobb méretû (13’’nál nagyobb) tamoknál és a lábdobnál. A 3. és 4. ábrán látható változatok kevés felfekvési felületet adnak a bôrnek, hosszú lecsengést biztosíta-

Az élekkel szemben támasztott legfontosabb követelmény az, hogy tökéletesen síknak kell lenniük. Ha ez nem teljesül, rosszul hangolható lesz a hangszer, és csak egy nagyon szûk tartományban, feszes bôrökkel lehet elfogadható hangokat kihozni belôle. A „síkságot” könnyen ellenôrizhetjük, ha egy vastag üveglapra helyezzük a dobtestet: ha az él mindenütt érintkezik az üveggel, és a dob nem billeg, akkor ez a része rendben van. Fontos még az él profilja is, ezeket láthattuk a bemutatott képeken. Itt már az egyéni ízlés is befolyásoló tényezô, attól függôen, hogy milyen hanghosszakat illetve hangzást szeretnénk, az élprofil iránti igényünk eltérô lehet. Én egy idôsebb felszerelés felújításakor pl. a tamokon az ütôbôr felôli oldalon „standard” éleket csiszoltam, a rezonátor bôr felôli oldalon pedig a 2. ábrán látható lekerekített, 45 fokos élt. Ennek eredményeképpen a tamok szép, egyenletes, de nem túl hosszú lecsengésûek, vékony bôrökkel is jól szólnak, jól hangolhatóak. Úgy gondolom, a dob lelke elsôsorban a faanyag, azonban ezen kívül számos tényezô befolyásolja a megfelelô hangzást. Ezek egyike a dobbôr felfekvését biztosító élek kialakításának minôsége. A jelenleg kapható hangszereknél kategóriától függetlenül általában a „bearing edge” elfogadható színvonalú, azonban ha hosszas próbálkozás után sem sikerül hangszerünket megfelelôen behangolni, érdemes az éleket ellenôrizni. Ha úgy találjuk, hogy

« 2011 » 01

3. ábra – minkét irányból 45 fokos él

4. ábra – mindkét irányból 30 fokos él

nem megfelelôek, és a korrekcióba nem merünk belevágni, forduljunk bizalommal szakemberhez (TamTam, Guszty, Figula, Schweigert…)! Turán Tamás Levente

H A N G - H A T Á S «

14 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Agean Custom széria A mai alkalommal az Agean Custom Regular Finish szériát teszteltem. (A Custom szériából létezik még Brilliant Finish is.) A tesztelt tányérok: 14” Hi-Hat, 16 Thin Crash, 18” Dark Crash, 20” Ride. Minden tányért Zildjian „Dennis Chambers Signature” típusú dobverôvel teszteltem. Az Agean viszonylag fiatal cég: 2002-ben alapította Halil Kirmizigül és Mustafa Er. Magyarországon két éve vannak jelen. A cég törökországi székhelyû, jellegében manufakturális, viszonylag kis szériában, kézi megmunkálással gyártják a tányérokat. Minden tányér egyedi kalapálású, ezért érdemes válogatni a szettet. A minôsége nem szórt, stabilan hozza a felsô kategóriát. A tányérok anyaga a „Custom Series”, „Custom Brillant Series”, „Natural Series” és az Agora Set esetében B20-as bronz. Újdonságnak számít, hogy a többi széria („Legend Series”, „Karia Series”, „Extreme Series”, „Silver Series”,” Stoned Series”,”Rock Master Series”, „Special Jazz Series”) a különlegesnek

country, fusion, lágyabb soul, latin és tradicionális jazz zenékhez, de metálra, funky zenére, speciális jazzre nem. Hi-Hat 14”:

» fodor jános számító B25-ös bronzból készül. Formabontónak számít a cég árképzése is, hiszen az egyes szériák között árkülönbség és preferált széria sincs, nincs rosszabb és jobb, minden széria azonos árban van. Különbség csak a méretbeli árakban van, a kisseb tányér olcsóbb, a nagyobb drágább. (Végül is logikus…) A tesztelt Custom széria anyaga B20. A Custom széria széles spektrumú cintányér, alkalmas pop, rock, blues,

Küllemében nagyon szépen megmunkált, az élei tiszták, sorjamentesek, felépítésében kecses, mégis erôt sugároz. Jól láthatók a mesterek szignói a tányérokon, ami még jobban fokozza a tányér felsô kategóriás megjelenését. Hangtulajdonságok: a Custom tányérok (Regural Finish) alapvetôen „dark” tónusú tányérok, jellegében ha hasonlót keresnék, talán a Zildjian „K” sorozatának „Dark” tányérjaihoz hasonlítanám. A „chick” a pedál lenyomásakor tiszta, határozott, nincsenek felesleges felhangok, mégis tömörnek hat. Nem száraz, és nem maszatol. Nem puha és nem kemény. Pont olyan, amilyennek lennie kell egy nem speciális zenére készült lábcintányérnak. Dobverôvel megütve a zárt lábcinhang selymes, de határozott. Felengedésnél nincs éles hangszínváltás a két hang között, mégis jól elkülönül a két hang. Selymes

« 2011 » 01

és muzikális. A tányér 14”-es méretéhez képest az emelésekor meglepôen gyors. Félig nyitott állapotban puhán „mos” a tányér, belesimul az adott zenei környezetbe. Teljesen nyitott állapotban kicsit elfogy a szufla, dinamikailag és hangerôben már csak keveset emelkedik a félig nyitott állapothoz képest. Ezt nem negatívumként írom, inkább tulajdonságaként ennek a sorozatnak. 16” Thin Crash:

Könnyû tányér. Küllemében szintén mesteri megmunkálás, a tiszta élek már nem is okoztak meglepetést. (Ez nekem vesszôparipám, ugyanis volt szerencsém egy világhírû cég nagynevû sorozatából kifogni nagyon csúnya sorjás darabokat, horror áron.) A tányérra szintén jellemzô a kecsesség és az erô együttese. Megütéskor „dark” tónusú testhang, induló hangja selymes, puha, amely meglepô módon energikus és erôteljes crash hangban fejezôdik be. A tányér nagyon érzékeny, kisebb megütésre is remek dinamikával, erôteljesen reagál. Erre a tányérra is jellemzô, hogy hamar kimeríti a dinamikatartományát, ami nem negatívum, csupán jellemzô (lásd fent). Lecsengés: közepesen hosszú. Kúphang: jól harmonizál a testhanggal.

H A N G S Z E R «

18” Dark Crash:

Közepesen könnyû tányér. Megütéskor abszolút „dark” testhang, vastagságából adódóan lassabban kinyíló, de nagyon erôteljes, a végén felfelé ívelô crash hang. Kis megütésnél is dinamikus, viszont ebben a tányérban van tartalék erô bôven, széles dinamikatartományban dolgozik, egy-egy erôteljesebb ütésnél kinyílik, nem fullad meg, hangerôben is szépen teljesít, mégsem bántó. Alkalmas folyamatos kíséretre is, kíséretnél szépen lágyan „mos”, belesimul a zenébe. Lecsengés: közepesen hosszú. Kúphang: harmonizál a testhanggal. 20” Ride:

Testhangja „dark” tónusú, erôteljesebb játéknál jól „szór”, de mégis pregnáns. Ebben a nagyobb hangerôtartományban elôjönnek a tányér rejtett tartalékai, briliáns magasakat produkál, megtartva az eredeti testhang jelleget. Dinamikatartományban széles, jól „szór”, mégis határozottan dolgozik. Nagyon muzikális tányér, nincsenek kilógó felhangok, jól kontrollálható minden szituációban. Lágyabb játéknál sem vész el a pregnánsság és a test-

hang. Kúphangja hangerôben jól elkülönülô, de hangszínében harmonizál a testhanggal, muzikális, „dark” tónusú tányér. Összegzés, pozitív: ÁR/ÉRTÉK arányban a jelenleg nagyon árérzékeny magyar piacon verhetetlen. Minôségben, hangtulajdonságban abszolút felsôkategóriás tányérok, középkategóriás áron. Gyönyörû kidolgozás, szignált egyedi kézi kalapálás, állandó minôség. Egy év garancia. Tartósságáról még nem tudok nyilatkozni, azt majd az idô igazolja. Összegzés, negatív: nincs konkrét negatívum, amit írhatnék, inkább csak kötekedés szinten írom, hogy nekem a tányérokon a felirat betûtípusa nem tetszik, nem sugározza a felsôkategóriát, kicsit gyerekesnek tûnik. Egy kósza gondolatom még lenne: nem tudni, hogy a megnövekedett kereslet miatt meddig bírják az egyenletes magas minôséget produkálni. Vajon mi az a határ, amit a jelen manufakturális körülmények még elbírnak minôségromlás nélkül? A tányérok magyarországi forgalmazója az Agean Eastern Europe Kft. www.ageaneasterneurope.com A tesztet készítette: Fodor János (Mr.Rick & StreetGospel)

Jazz tanszak a Mûvészetiben A történet 1975-ben indult, ekkor alakult a ’konzi’ Szombathelyen klasszikus szakokkal, melyek azóta is sikeresnek mondhatóak (számtalan országos versenyhelyezés, külföldi karriert befutó volt diákok, 96%-os felvételi ráta stb.). Az eltelt 36 év alatt eszünkbe jutott már a klasszikus szakok bôvítése, színesítése jazz és népzene szakokkal, és ennek, úgy tûnik, most jött el az ideje. Örülünk, hogy kezdeményezésünket Márkus Tibor,

a Magyar Jazzszövetség elnöke is szárnyai alá vette. Igen, 2011 szeptemberétôl jazzdob (Mohay András), zongora (Csikós Miklós), ének (Gáspár Szilvia), gitár (Eichinger Tibor), basszusgitár (Spischak Dávid) és szaxofon (Kováts Gergô) képzés indul. Várunk 14-15 éves diákokat ún. párhuzamos képzésre, ahol közismereti tantárgyak mellett sajátíthatják el a jazz alapjait (hangszer, zenekari gyakorlat, jazzelmélet, improvizációs gyakorlat stb.), de jöhetnek érettségi utáni három éves kép-

zésre (közismereti órák nélkül, csak szakmát elsajátítani) akár 18-19 éves fiatalok is. Mindkét képzés végén szakmai vizsgát tehetnek. A fiatal felnôttek, tehát a 18-19 évesek részére augusztus végén a fent említett tanári karral második fordulós felvételi vizsgát tartunk hangszerbôl és szolfézsból. Ennek pontos dátumát és vizsgaanyagát, illetve a késôbbiekben a jelentkezési lapot az iskola honlapjáról lehet letölteni: muveszetiszhely.sulinet.hu. Z.A.

Érdeklôdni lehet a monisza11@gmail.com e-mail címen, vagy a 0620/5566063-as telefonszámon Szabó Mónikánál. Szeretettel várunk minden érdeklôdô, jazz iránt elhivatott fiatalt!

16 » Z E N E T Ö R T É N E T

D O B O S M A G A Z I N

Latin hatás, coctail lounge, exotica

(3. rész)

Latin hatás

Mielôtt belebonyolódnék a korai 50es évek R’n’B és rock and roll témakörébe, ezt a cikket hadd szenteljem a coctail lounge és exotica stílusoknak. Igaz, nem tartozik szorosan a rhythm and blues zenéhez, de ha az 50-es évek zenei világáról beszélünk, nem mehetünk el mellettük szó nélkül. Kezdjük talán azzal, hogy a rhythm and blues zene igen sokat merített a különbözô latin eredetû ritmusokból. A színes bôrû rabszolgák által az USA-ba számos afrikai eredetû ritmus jutott el, és élt ott tovább. New Orleans Congo terén például állandóak voltak a zenés és dobos összejövetelek az 1800-as évek végén. Ezek az afrikai ritmusok a XX. század elején szépen beépültek a korai jazzbe, majd a rhythm and blues zenébe. A New Orleans-i rhythm and bluest fôként az tette olyan különlegessé, hogy az ottani dobosok remekül olvasztották bele a mambo és a rumba ritmikát a second line stílusú dalokba, és adaptálták a latin ütôhangszeres kíséreteket dobfelszerelésre. Professor Longhair az elsôk között alkalmazta a ritmikát: 1949-es Hey Little Girl címû dalában a bal kéz rumbaritmust, míg a jobb sztenderd boogie-woogie-t játszik. Al Miller ebben a dalban egyesíti a rumba és second-line lüktetést a pergôcentrikus kíséretben hangsúlyozással. Egy másik klasszikus Longhair dal a Tipitina. Ebben a dalban Earl Palmer fantasztikus kíséretét hallhatjuk, melyben a szinkópás rumbaritmust a lábdobon játssza. Mindkét kíséret New Orleans-i second line stílusú. Másik jó példa Fats Domino I’m Walkin’ címû dala a nagyszerû Earl Palmer határozott játékával, ahol a vidám, spirituális soul érzet (még ha ezek közül a kifejezések közül nem is mindegyik lé-

tezett az 50-es években) mind jól jellemzi azt a nagyszerû hangzást, ami New Orleansból indult az R’n’B korai idôszakában. Egyesíti az európai, afrikai és karibi ritmusokat. A dal klasszikus menetritmussal indul, Earl Palmer nagyszerû groove-jával. A kíséretben váltottkezes (JB JB) pergô zakatolást játszik, az úgynevezett „train beat” egy variációját kicsit szvinges érzettel, valahol a straight eight (tehát a nyolcados számolás) és a shuffle ritmus (triolás számolás) között, míg a lábdob dupla tempójú shuffle ritmust hoz a basszus szinkópás ritmikájára. A 2. és 4. ütemen a taps ad igazán lendületet a kíséretnek végig a dalban. Earl gyakran alkalmazta ezt a pergôcentrikus groove-ot számos nagy slágerben, mint pl.: a Slippin’ and Slidin’ –ban és a Lucille-ben. Másik nagyszerû példa Earl Palmertôl a Roy Montrellféle (Every Time I Hear That) Mellow Saxophone. Ezek a kíséretek nagyszerû példák arra, hogyan használták a second line és a latin ritmusok keverékét a klasszikus R’n’B slágerekben az 50-es évek közepén. A legismertebb latin rumba ihletésû R’n’B dalok egyike Ray Charles What’d I Say címû dala. A dal már elôre vetíti a 60-as évek hangzásvilágát (soul vagy boogaloo), ám Milt Turner a kíséretben végig rumbaritmust játszik a ride kúpján, ezzel még könyedebbé téve a groove-ot. A másik latin ritmus a mambo, ami következetesen fel-feltûnik a klasszikus R’n’B zenében. A rumbával ellentétben, amit csak nyolcadosan játszottak (straight eight), ezt akár úgy, akár triolás lüktetéssel is használták. A dobosok fôként az eredetileg kongán játszott,

» earl palmer úgynevezett marcha ritmust helyezték át dobfelszerelésre. A mambo ritmusvilága és a conga mint hangszer egyre divatosabb lett a 30-as és 40-es években az afroamerikai közösségeken kívül is, így a latin hatás megtalálta az utat a swing, a jazz és a bebop felé. Érdemes meghallgatni a The Treniers Sugar Doo címû dalát(dob: Henry T. Green), amiben szintén felfedezhetôek a latin és a New Orleans-i hatások, valamint Ray Charles Little Girl Of Mine címû dalát (dob: William Peeples), vagy ugyancsak tôle a One Mint Julep címû, szamba ihletésû dalt (dob: Roy Haynes). Coctail lounge

A szintén New Orleansból származó Louis Armstrong-féle kiváló trombitás, Louis Prima az 50-es évek derekán egy egészen új stílust teremtett: megjelent a coctail lounge. Las Vegasban már a 30-as években megjelentek az elsô kaszinók, de a vá-

« 2011 » 01

ros igazán csak az 50-es években kelt életre. Néhány ügyes kaszinótulajdonosnak sikerült elôkelô üdülôhelyként feltüntetnie a várost, szakítva az addigi vélekedéssel, miszerint Vegas a szervezett bûnözés melegágya. A szerencsejáték is egyre elfogadottabb idôtöltést jelentett, bár akkoriban csak férfiak játszhatták. A játékosokat pedig szórakoztatni kellett, hiszen mégiscsak Vegasról volt szó, és bár a nagy showmûsorok külön színházteremben voltak, a háttérben mindenhol játszott zenekar. Azonban amikor Louis Prima színre lépett zenekarával a Sahara’s Casbar halljában, mindez egycsapásra megváltozott. Prima a Sing Sing Sing címû dal szerzôjeként már ismertté vált a 30-as években, ám amikor a big bandek kimentek a divatból, rá is nehéz idôk vártak. Leszerzôdött hát egy kisebb zenekarral a vegasi kaszinóba, és Prima elhatározta, hogy máshogy közelít a lounge zene felé. Zenekarában zenészeinek köszönhetôen számos hatás keveredett: az olasz folk daloktól a Louis Jordan-féle jump bluesos hangszereléseken keresztül a swing jazzen át a rhythm and bluesos szaxofonrecsegtetésig. Ebben a lounge közegben remekül mûködött ez a közvetlen elôadásmód, a zenekar berobbant, és Prima újjászületett. A zenekar mozgatórugója Bobby Morris dobos volt, aki a New York-i jazz-zenei életbôl 1950-ben érkezett Vegasba. Játékában ötvözte a swing és a dixieland elemeit saját stílusával. Egyedi kísérete védjegyévé vált a zenekarnak, melyet késôbb „Prima shuffle”-nek kereszteltek el. A jellemzô Morris-féle kíséret, mely a zenekar meghatározó lüktetését adta, elvarázsolta a rajongók millióit: a régi fajta swinget kedvelôket és a rock and rollozó fiatalokat egyaránt. „Egyszer Buddy Rich besétált a bárba, mikor Louis Primával játszottam. Leült a közönség közé, és próbálta játszani ô is a gyors shuffle kíséretet. A szünetben odajött hozzám, megragadta a karom, és így szólt: – Morris, te egy kib...tt állat vagy!” (Bobby Morris)

Z E N E T Ö R T É N E T «

A zenakar és Prima egy csapásra Vegas legforróbb pontjává vált. A bár elôtt kígyózó sorok álltak a hét hat napján, mert ezt mindenkinek látnia kellett. Még olyan nagyságok is eljöttek, mint Frank Sinatra vagy J.F. Kennedy, és a zenekar számtalanszor volt vendége az Ed Sullivan Show-nak. Nem sokkal késôbb minden kaszinó követte a divatot, és a lounge igazi amerikai jelenség lett. Prima hatására jöttek létre az újabb generációjú show-zenekarok, melyek ötvözték a kabaré, a swing, a jazz és a rhythm and blues stílusát egyfajta energikus és kimagaslóan szórakoztató formában. Az 50-es évek show-zenekarai tulajdonképpen ugyanazt a funkciót töltötték be, mint a 30-as évek big bandjei: szórakoztattak. Ilyen show band volt például a The Treniers, vagy a The Goofers, ahol Louis Prima 40-es évekbeli big band dobosa, Jimmy Vincent is játszott. Az 50-es évek vége felé a lounge vált a „koktélkultúra” központjává, és akárcsak a szerencsejáték, társadalmilag egyre elfogadottabb lett. A szállodák és éttermek országszerte coctail loungeokat nyitottak, ahol a modern felnôttek megihattak egy martinit vagy egy pina coladát vacsora elôtt. Az élô szórakoztatás volt a vonzereje a coctail lounge elterjedésének, mely zenészek millióit foglalkoztatta országszerte.

idézte fel a nyugati, XX. századi fülek számára. Ez volt az exotica, ami ekkor bontakozott ki. A coctail lounge-ok elterjedésével a távoli, egzotikus zenék és helyek is egyre inkább foglalkoztatni kezdték azt a tipikusan jómódú, elôvárosi réteget, aki a mûfaj közönségévé vált. A második világháború alatt ezrével állomásoztak az amerikai katonák Hawaii-on és az ahhoz hasonló szigeteken, s velük voltak az ôket szórakoztató muzsikusok is. A háború után tehát hamar elterjedt a mûfaj, és minden, vele járó külsôség is. 1959-ben ráadásul Hawaii lett az USA ötvenedik tagállama, így az országon végigsöpört az óceániai hangulat: a coctail lounge-okban bambuszkerítés, nádtetô és faragott tiki szobrok jelentek meg országszerte. Mindezek hatására megszületett egy új, zenei mûfaj, melyet mint trópusi pótszert lehetne meghatározni: az Óceániából (Polinézia, Melanézia, Mikronézia, Délkelet-Ázsia és különösen Hawaii) beengedett, nem bennszülött zenei hatások nyomán. Mégsem tekinthetô folkzenének, hiszen beolvasztott mindent, és reflektált minden zenei benyomásra, ami csak valódi utazásokkal elérhetô területekrôl származ-

Exotica

Az 1940-es évek végén a populáris zene újabb színnel gazdagodott. Egy egzotikus zenei vonulat (tekinthetjük akár a mai világzene ôsének!) távoli tájak, népek és történelmi idôk zenéit

» bobby morris

18 » Z E N E T Ö R T É N E T hatott: egzotikus hangszereket, idegen civilizációk különös hangjait, a könnyed, de olykor meghökkentô megszólalástól egészen az instrumentális popzenéig. A zenészek mûvészileg egyre bizarrabb, excentrikusabb lemezek készítését engedhették meg maguknak, elkezdték fosztogatni a világ más részeinek zenei repertoárját, és elkezdtek csemegézni a legkülönbözôbb kulturális hagyományú és hátterû zenei világok anyagaiból. Az exoticát három, úttörô jelentôségû zeneszerzônek köszönhetjük: Les Baxternek, Martin Dennynek és Arthur Lymannek. Les Baxter producer, az exotica egyik vezéralakja a Ritual Of The Savage címû zenedarabjában egybeszôtte az egzotikus zenei témát a theremin hangjával egy instrumentális kompozícióban. A theremint már korábbi, Music Out Of The Moon címû lemeze felvételekor is használta (a theremin a 20-as években kifejlesztett elektromos hangszer, mely sejtelmes, süvítô hangot ad; sokszor használták az 50-es évek sci-fi filmjeiben), és késôbb készített egy, csak dobokra írt mûvet is: Skins! Bongo Party With Les Baxter. Baxter Quiet Village címû albumát Martin Denny zongorista, producer rögzítette két hawaii illetôségû ütôhangszeres, Augie Colon és Harold Chang közremûködésével, akik a különbözô ütôhangszereken kívül hangjukkal imitáltak egyfajta dzsungelhangulatot, melyet jól aláfestett Denny zongorajátéka és Arthur Lyman vibrafon témái. Martin Denny Exotica címû szerzeménye adta az irányzat nevét. Egyfajta big band zene volt ez latin ritmusok-

D O B O S M A G A Z I N

kal, csendes-óceáni bennszülött dallamokkal, távol-keleti zenei elemekkel, állathangokkal, zajokkal: zseniális és mûfajteremtô munka. Lyman késôbb saját zenekarával rögzítette Taboo címû albumát, a stílus harmadik klasszikus mûvét, ami azonnal nemzetközi slágerré vált. A négytagú zenekar 26 különbözô hangszeren játszott, és ötvözte a hawaii, a karibi, a japán és a fülöp-szigeteki zenei elemeket a show zenével, jazz sztenderdekkel és klasszikus zenei motívumokkal. „A színpad úgy nézett ki, mint egy egzotikus ütôhangszerbolt: a hatalmas gongtól kezdve a harangokon át mindenféle hangszer volt ott. Mindezt 24 különbözô tokban tudtuk csak szállítani, és fel kellett pakolni minden egyes fellépés során, ügyelve a hangszerek sérülékenységére. Én egy coctail jellegû felszerelésen játszottam, ami egy pergôbôl, három cintányérból, egy 18”-as álló tamból, és egy bongalesbôl (bongó és timbales kombinációja) állt.” (Harold Chung) Az exotica sikere abban is rejlett, hogy megjelentek a stereo hatású lejátszók. Amikor a boltok elkezdték ezeket árulni, a Taboo albumot használták, hogy demonstrálják a térhatást. Az emberek persze megvették a lemezt, hogy meg tudják mutatni, mire is képes a cuccuk. A kiadást követôen az elsô né-

jimmy vincent

hány évben a Taboo 18 millió példányban fogyott. „Ahhoz, hogy érzékeltessék a stereo hatást, azt kérték tôlünk, hogy ide-oda rohangáljunk az ütôhangszerek között a különbözô mikrofonokhoz. Folyamatosan játszottunk, miközben egyik helyrôl a másikra mentünk a kábeleken keresztül, szó szerint egyik mikrofontól a másikig. Mindent egyszerre rögzítettünk élôben. Ôrültnek tûntünk, de a producerek tudták, mit akarnak, és hogy azt hogyan kell megvalósítani. Így készült a Taboo album.” – Harold Chung Az instrumentális, latinos, easy listening zenében utazó Garcia Esquivel és Enoch Light stílusa a “space age bachelor pad music” nevet kapta. Light két albuma is nagyon népszerûvé vált az 50-es években: a Persuasive Percussion és a Provocative Percussion a Top 10-be is bekerült. Az albumon jól hallható a pingpong effekt, amikor a hangok ideoda ugrálnak a jobb és bal hangszóró között. Ezeknél a felvételeknél olyan kiváló stúdiózenészek doboltak, mûködtek közre, mint Don Lamond, Shelly Manne vagy Nick Fatool. Az exotica mûfaja nagyon népszerû volt egészen a 60-as évek közepéig, amikor a Beatleshez hasonló rockzenekarok mellett kiment a divatból. És bár a popzenei kultúrából kikerült, mégis nagy jelentôsége volt, hiszen ez volt a világzene egyik korai formája. Tamási László

« 2011 » 01

K R E A T Í V

„Öt a négyben” 1. Ez alkalommal olyan egy- és kétütemes fillekkel fogunk foglalkozni, amelyekben a tizenhatodokat valamilyen módon ötösével csoportosítjuk. Próbáljuk meg elôször azt, hogy váltott kézzel tizenhatodokat játszunk, és egy darab hangsúlyos ütést négy darab hangsúlytalan követ (1. kottapélda)! Vegyük észre, hogy öt hangot ismétlünk, az elsô öt hang kézrendje JBJBJ, a következô öté pedig BJBJB. Ezek után próbáljuk meg, hogy ezt az öt hangból álló motívumot eljátsszuk annyiszor, hogy egy ütem tizenhatodot kapjunk. Mivel a tizenhatban az öt nincs meg maradék nélkül, ezért a háromszor eljátszott motívum után üssünk még egy hangsúlyos ütést az ütem utolsó tizenhatodján (2. kottapélda)! Érdekes, hogy az ütem elsô részében az elsô, a másodikban a második, a harmadikban a harmadik, valamint a negyedikben a negyedik tizenhatodot hangsúlyozzuk. Ez azt a hatást kelti kíséret után, mintha a tempó lelassulna. Próbáljuk meg azt, hogy három ütem kíséret után játsszuk el ezt a fillt, valamint azt is, hogy a hangsúlyos ütéseket tomtomokon szólaltatjuk meg (3. kottapélda)! Ha kétütemes fillt szeretnénk játszani, akkor az 1. példában látható motívumot hatszor szólaltassuk meg, a fennmaradó két tizenhatodot pedig üssük hangsúlyosan, váltott kézzel (4. kottapélda)! Gyakoroljuk azt, hogy két ütem kíséret után szólaltatjuk meg ezt a fillt, és azt is, hogy a hangsúlyos ütéseket tom-tomokon szólaltatjuk meg (5. kottapélda)! A 6. kottapélda olyan, öt hangból álló motívumot mutat be, amelyben a váltott kézzel játszott öt hang közül az elsôt és a harmadikat hangsúlyozzuk. Ugyanúgy alkalmazzuk ezt is, mint az elôzô motívumot: állítsunk elô egy- és kétütemes filleket úgy, hogy a pergôdobon játsszuk az összes hangot, és úgy is, hogy a hangsúlyos ütéseket tom-tomokon szólaltatjuk meg (6–10. kottapélda). A 11. kottapélda olyan, öt hangból álló motívumot mutat be, amelyben a váltott kézzel játszott öt hang közül az

elsô kettôt hangsúlyozzuk. Állítsunk elô egy- és kétütemes filleket ebbôl a motívumból is, a fentiek szerint (12–15. kottapélda)! A 16. kottapélda megint egy öt hangból álló kézrendet mutat be (JBJBB). Elôször tanuljuk meg a kézrendet, azaz ismételjük el egymás után sokszor, utána ismét próbáljunk elôször együtemes filleket elôállítani a kézrend használatával! Elôször játsszuk el a kézrendet háromszor, majd az ütem utolsó tizenhatodján szólaltassuk meg a lábdobot (17. kottapélda)! Próbáljuk meg azt, hogy három ütem kíséret után játsszuk el ezt a fillt, valamint azt is, hogy a hangsúlyos ütéseket tomtomokon szólaltatjuk meg (18. kottapélda)! Ha kétütemes fillt szeretnénk elôállítani, akkor a 16. példában látható motívumot hatszor játsszuk el, a fennmaradó két tizenhatodot pedig üssük hangsúlyosan, váltott kézzel (19. kottapélda)! Gyakoroljuk azt, hogy két ütem kíséret után szólaltatjuk meg ezt a fillt, és azt is, hogy a hangsúlyos ütéseket tom-tomokon szólaltatjuk meg (20. kottapélda)! A 21. gyakorlat kézrendje ismét JBJBB, de most az elsô három hang hangsúlyos! Ugyanúgy alkalmazzuk ezt is, mint az elôzô motívumot: állítsunk elô egy- és kétütemes filleket úgy, hogy a pergôdobon játsszuk az összes hangot, és úgy is, hogy a hangsúlyos ütéseket tom-tomokon szólaltatjuk meg (22–25. kottapélda). A 26. gyakorlat négy darab váltottkezes ütésbôl és egy, a lábdobon megszólaltatott hangból áll. Elôször tanuljuk meg ezt a lineáris kéz-láb kombinációt, azaz ismételjük el egymás után sokszor, utána próbáljunk elôször együtemes filleket elôállítani! Elôször játsszuk el a kéz-láb kombinációt háromszor, majd az ütem utolsó tizenhatodján a bal kezünkkel szólaltassuk meg a pergôdobot (27. kottapélda). Ezt a fillt is játsszuk el három ütem kíséret után, elôször csak pergô- és lábdobon, majd próbáljuk meg a kézzel játszott hangokat minél többféleképpen szétosztani a felszerelés dobjain! Nagyon sok lehetôség közül választha-

O L D A L A K «

tunk, egy aránylag egyszerûbbet mutat be a 28. kottapélda. Természetesen kétütemes fillt is elôállíthatunk, ehhez elôbb hatszor kell eljátszanunk a kéz-láb kombinációt, a fennmaradó két tizenhatodot pedig szólaltassuk meg váltott kézzel (29. kottapélda)! Gyakoroljuk ezt a fillt két ütem kíséret után, majd ismét próbáljuk a dobszerelés különbözô hangszíneit alkalmazni! A számos lehetôség közül egyet mutat be a 30. kottapélda. Következô alkalommal ismét az „öt a négyben” témakörrel fogunk foglalkozni, de az ötösével csoportosított hangokból különleges hangzású, a szokásostól eltérô kíséreteket fogok bemutatni. Addig is jó dobolást, sok sikert kívánok! Korompay Zsolt

PRO DRUM DOBISKOLA 1111 Bp. Két helyszínen: az I. és a II. kerületben

www.prodrum.hu Nemzetközi módszerekre épülô saját tananyag. Átfogó képzés kezdôtôl haladó szintig. Felkészítés ROCK, FUNK, JAZZ és LATIN zenei stílusokra. Teljeskörû kéz- és lábtechnikai ismeretek. Play-along zeneanyag használata. Hangszigetelt dobszoba, PEARL dobok, MEINL cintányérok.

Korompay Zsolt: 06-30-904-7876 Jékey Dániel: 06-30-2124-691 Szentmártoni Zsolt: 06-20-444-2217

20 » K R E A T Í V O L D A L A K

D O B O S M A G A Z I N

ÖT A NÉGYBEN 1.

« 2011 » 01

K R E A T Í V

O L D A L A K «

22 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

Gulli Briem a skandináv világsztár Gulli Briem a jazz–funk ikon zenekar, a Mezzoforte oszlopos tagja, dobosa. Idén márciusban – immár sokadszor – Magyarországon járt, így sikerült vele egy interjút nyélbe ütni a FonTrade Music üzletében. – Ha jól tudom, kapcsolatod a dobolással öt éves korodban indult a konyhai felszerelések püfölésével. Miért éppen a dobokra esett a választásod? – Nem is tudom… Talán, mert mint a legtöbb kis kölyöknek, nekem is tetszett, hogy mindenféle tárgyak püfölésével zajt tudok elôidézni. Mindenesetre ezek az elsô emlékeim azzal kapcsolatban, hogy hangokat állítok elô, és örömömet lelem benne. – Hol tanultál dobolni? – 13 évesen, Reykjavíkban, Izlandon kezdtem tanulni egy tanárnál, akit egy ismerôsünk ajánlott. Pár hónap után szólt a szüleimnek, hogy mindent megtanított, amit ô tudott, így ennek a tanulási periódusnak hamar vége lett. Késôbb, 18 éves koromban, középiskolai tanulmányaim befejezését követôen egy jazz konzervatóriumban kezdtem el komolyan a klasszikus zenével foglalkozni. A mai napig rendkívül fontosnak tartom, hogy egy dobos alternatív mûfajokban is képezze magát, hiszen nem tudhatjuk elôre, mit hoz az élet, meg tudunk-e majd élni a zenélésbôl. Kellô elhivatottsággal és kemény munkával egész biztosan.

– Kik azok a dobosok, akik a legnagyobb hatással voltak rád? – Mint legtöbbünkre, rám is Steve Gadd, Vinnie Colaiuta, Dave Weckl és Elvin Jones voltak a legnagyobb hatással, meg persze olyanok, mint például Billy Hart, meg jó néhány izlandi dobos – utóbbiak nem véletlenül, hiszen ôket volt lehetôségem élôben látni, hallani. – Egyik alapítója vagy a legendás jazz funk zenekarnak, a Mezzoforténak. Hogyan és kikkel jött létre ez a formáció? – Az együttes két zenészpárosból állt össze: jómagam a basszusgitáros Johannal, Fridrik pedig Eythorral játszott korábban. Rendszeresen lógtunk abban a reykjavíki hangszerüzletben, ahol Fridrik, a gitáros eladóként dolgozott. Valamennyiünk érdeklôdésének középpontjában a rock, késôbb a jazz-

rock állt. Összehoztunk pár próbát – piálással, bulizással egybekötve. Végül odáig fajult a dolog, hogy – elôzenekarként - lett néhány kisebb fellépésünk Reykjavík környékén, meg fôiskolai táncos bulikon. – 2010 novemberében jelent meg legfrissebb albumotok, a Volcanic. Mesélnél a keletkezésérôl? – Két évig dolgoztunk az anyagon, rengeteg egyéni ötletet rögzítettünk demók formájában. Aztán együtt beköltöztünk egy jókora halászházba a keleti parton, hogy közösen is komponáljunk számokat, és felvegyük a zenekari demókat. Ezután átmentünk egy másik vulkanikus szigetre, ahol elkészültek a tényleges master felvételek. Külföldi zenész barátaink, Bruno, Sebastian és Thomas Dyani sávjai Kölnben és Berlinben lettek feljátszva. Néhány számot átküldtem Los Angelesbe, ahol Louis Conte ráperkázott. És a legvégén az utómunkálatok és a keverés Reykjavíkban történtek. A lemezen a Premier Signia szerelést használtam 10 különbözô pergôvel, meg egy öreg Ludwig cuccot, ami már jó sok éve megvan. Szóval az album egyik fele a Premier, a másik pedig a Ludwig szereléssel lett feljátszva. Ezenkívül használtam még egy nagyon öreg Slingerland Radio King pergôt is, amit egy hangstúdióban kaptam – nagyon szép, sötét, mély hangja van. A felvételeken kizárólag Paiste cineket használtam. A zenekari tagok

« 2011 » 01

mind jártasak a Pro Tools használatában, így mindenki tudott önállóan is dolgozni – ötleteket rögzíteni, szerkeszteni, a felvételek között válogatni, loopokat, rájátszásokat készíteni stb. Ez persze egy eléggé macerás módja a lemezkészítésnek, így végül jó sokáig elhúzódtak a felvételek, szerettünk volna hamarabb végezni, de a lényeg, hogy sikerült egy nagyszerû anyagot letennünk az asztalra – legalább is bízunk benne, hogy így van. – Milyen hangszereket használsz ma? Úgy tudom, a Yamahához csatlakoztál. Ez hogyan történt? – Igen, 2011 eleje óta hivatalosan is a Yamaha család tagja vagyok. Az elkövetkezendô hetekben kapok egy Birch Custom Absolute (Red Sparkle Finish) szerelést a cégtôl. – A szóló projekted neve Earth Affair. Ez hogyan keletkezett, és mi az üzenete? – Mint sok más esetben, az alkotás vágya sürgetett, hogy készítsek egy ilyen anyagot. Ez egyfajta önkifejezési forma és egy eszköz, hogy legyek produktívabb. Mivel ez a saját projektem, bármit megtehettem anélkül, hogy bárkinek is a jóváhagyását kellett volna kérnem. A Mezzoforte egy meglehetôsen demokratikus formáció, mindenkinek a véleménye számít. Ezzel szemben az Earth Affairben teljes a szabadságom, hogy olyan, a megszokottaktól eltérô kompozíciókkal, hangszerelésekkel álljak elô, amelyek visszatükrözik a legbelsôbb énemet, gondolataimat, érzelmeimet. Megengedtem magamnak, hogy énekeljek és zongorázzam is a felvételeken, és úgy általában „ráüljek” a produkcióra. Egy muzsikus soha ne féljen bármit megtenni, ami eszébe jut! Gyerünk, csináld, ne foglalkozz azzal, mit mondanak mások: a barátok, a családod. Ha van egy jó ötleted, engedd ki magadból, valósítsd meg, a kreativitásnak nem szabad határt szabni! Szerencsés vagyok, hogy olyan nagyszerû emberekkel dolgozhattam a szóló albumomon, mint Danton Supple (Coldplay), Flood (U2), vagy Morten Harket az A-hából. Az új, közös lemezünkön is remek zenészekkel játszhatok együtt, így maximálisan arra tudok koncentrálni, hogy jó zenét csináljak, a szívembôl játszva. Végül is errôl kell, hogy szóljon az egész, nem igaz?

I N T E R J Ú «

– Helena Jonsdottir, az egyik legelismertebb izlandi táncmûvész számára is írtál zenét. Hogyan fogtál hozzá a komponáláshoz?

csak meglepôdtem, milyen hatalmas kínálatot tartanak Paiste cinekbôl. 2011. március 25-én a Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztiválon szintén fogok

– Otthon, egy szintetizátorral – rengeteg belsô hangszínnel –, valamint egy szekvenszerrel. Aztán egy stúdióban átmásoltuk a gépre felvett anyagokat és rájátszottam a dobsávokat. Néha nagyon kreatívnak érzem magam, máskor kevésbé, de lemezt készíteni vagy zenét komponálni mindig maximális koncentrációval és odaadással érdemes csak. – Ezek szerint a dobokon kívül más hangszereken is játszol? – Igen, zongorázom, billentyûzöm, gitározom is egy kicsit, meg néha énekelek. – Mi az oka annak, hogy egyre többször találkozhatunk veled Magyarországon? – Ez a kérdés érinti a magánéletemet, amirôl nem sokat szoktam elárulni, de most szívesen teszek kivételt. Egy repülôúton ismerkedtem meg egy magyar hölggyel, aki jelenleg már a menyasszonyom, így többet tartózkodom az utóbbi idôben Magyarországon. Egyre több magyar emberrel, zenésszel, ismerkedem meg. A 2010ben Cegléden megrendezett 16. Nemzetközi Dobos Gálán is felléptem. 2010 novemberében egy dobkurzust tartottam Budapesten, amit a FonTrade Music Kft. szervezett. A rendezvényt a Paiste cintányérgyártó cég is szponzorálta, aminek köszönhetôen a részvétel díjtalan volt. Amikor életemben elôször léptem be a Fon-Trade Music hangszerboltjának ajtaján, igen-

egy kurzust tartani a délutáni órákban, este pedig egy koncertet. – Mik a terveid a jövôre nézve? – Fejleszteni a játékomat, jobbá válni, nagyobb kontrollal és jobb hanggal játszani. Jobb zenésszé válni. Szeretnék még több workshopot tartani, mert számomra nagy öröm továbbadni mindazt, amit kaptam. Közben én is rengeteget tanulhatok más dobosoktól, ráadásul jó társaságban, barátok közt vagyok. Hatalmas szerencsém, hogy olyan embereket tekinthetek a barátaimnak, mint Dave Weckl, Thomas Lang, Peter Erskine, Christoph

24 » I N T E R J Ú Snyder (Rammstein), vagy Wolfgang Haffner, és még persze sokan mások világszerte. Egy nagy család vagyunk, ezért segítenünk kell egymást, függet-

D O B O S M A G A Z I N

lenül attól, hogy ki híres, ki kevésbé. Testvérek vagyunk ezen a földön… – Mit tanácsolnál a fiatal dobosoknak?

Dobok: Yamaha “Birch Custom Absolute” (w/hook lugs) (Red Sparkle finish) 22“x16” Bass Drum 10“x7” Rack Tom 12“x8” Rack Tom 14”x12” Rack Tom 16”x14” Rack Tom 12”x6” Musashi Snare 14”x5,5” Brass Snare, Manu Katche Signature (SD-455AMK)

– Légy hálás, hûséges, szerezz magadnak egy jó tanárt, légy ott, ahol a zene terem, ahol jó zenészekkel találkozhatsz, és magad is játszhatsz! Kerülj be abba közegbe, ahol a zene történik! Tanulj sokat, gyakorolj annyit, hogy jó zenész válhasson belôled! Nagy meló, de minél több órát fektetsz a gyakorlásba, annál nagyobb az esélyed, hogy profi zenész lesz belôled, és jól megfizetik a munkádat. Légy hû magadhoz és maradj mindig ôszinte! Minden helyzetben keresd a megoldást, törekedj, hogy egyre jobb emberré válj, tartsd távol magad az alkoholtól és a drogoktól! Legyél jó fej! ☺

Craviotto snare drums: 6,5 x 14 Birds eye Maple & 12 x 6 Ash Állványok: Yamaha, YAMAHA DFP 8500 C DOUBLE BASS DRUM PEDAL Cintányérok: Paiste 20” Paiste Line – Dry Ride 10” Mini China Twenty Series 12” Paiste Line Thin China 14” Paiste Line Dark Crisp Hi Hats 16” Paiste Line Fast Crash 17” Paiste Line Fast Crash 20” Paiste Line China Dobbôrök: EVANS 1.) EMAD kick 2.) EC2 toms 3.) COATED EVANS G1 snare drums 4.) EVANS HAZY 400 snare Resonanzfelle Mikrofon: AKG Verôk: Vic Firth – Gulli Briem – „Signature” (55A medium heavy)

EG BLUES: A dobszóló részt megírtam a lemezfelvétel elôtt. Szerettem volna zeneileg is valami különlegeset alkotni. Úgy alakult, hogy karrierem szempontjából ez a szóló mérföldkô lett. Más dobosok errôl kérdeznek a legtöbbet. 1985-ben vettük fel egy tükörszobában, Yamaha Recording dobokat használtam, power méretû tomokkal. GARDEN PARTY: Miután elkészült a szintetizátoron a dallam, a dobritmust Eythor Gunnarssonal komponáltam meg hozzá. A dal végsô hangszerelése a dobritmusomra épült, gondolok itt a fúvós szekcióra, a basszusgitárra, és a vokál részekre. Karrierem nagyon fontos része volt ez. Ennek a dalnak a ritmusa mindörökre megváltoztatta az életemet.

egyénre szabott doboktatás kezdôknek és haladóknak INFÓ:

Hollósi László

Mobil: 06 30/261-8826 e-mail: dobosmagazin@t-online.hu

« 2011 » 01

I N T E R J Ú «

26 » H A N G S Z E R

D O B O S M A G A Z I N

Alesis – DM10 Studio Kit Az egyik legjobb ár/értékû e-dob a piacon. Ez a hatrészes elektronikus dobszett többek között a természetes érzetû RealHead triggereknek köszönhetôen a dobolás valódi élményét nyújtja. A szinte hangtalan DMPad cinek, a DM10 dobmodul és az új, 2011-ben módosított StealthRack karám teszik ezt a dobszettet szinte verhetetlenné az e-dobok piacán. A DM10 Studio Kitet a Dobosok Farsangján ütögettük meg egy kicsit, megnéztük, mit is tud. A bemutatást kezdjük magával a DM10 modullal! A gyártó 1047 mintavételezett hangot préselt bele a modulba, ebbe természetesen beletartoznak a kíséret hangjai is, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a dobhangok között megtaláljuk a klasszikus dobhangokon át az elektronikus dobgépek hangjait, mindezt mintavételezett formában. A modullal történô ismerkedés közben felfedeztük, hogy a belsô 128 MB memória telítettsége mindössze 1%, így még van 99 százalékunk, hogy egyéb hangokat töltögessünk a modulba. A forgalmazó információi alapján kiderült, hogy egyelôre ez még nem lehetséges, azonban az ALESIS már a Winter Namm Show-n bemutatta az elsô dob-pakkot, amit fel lehet majd tölteni. Nekünk azonban meg kellett elégednünk a gyári hangokkal (hát nem volt kevés… a bôség zavara lett úrrá rajtunk). A Modul száz gyári és száz felhasználói presetet tartalmaz, a gyári preseteket azonban (a menüben való keresgélés és a memória írásvédettségének kikapcsolása után) tetszés szerint módosíthatjuk, ezeket csak így lehet elmenteni. A hangok között megtaláljuk a klasszikus Yamaha dobok hangjától kezdve a Ludwig hangjait is, az amerikai, kanadai, török és kínai cineken át a 909 és 808-as dobgép hangjaiig mindent. A hangok és presetek effektezhetôk, valamint az Alesis cég exkluzív, Dynamic Articulation fejlesztésének köszönhetôen elég realisztikusak is. A dobok hangja a padok megütése-

kor nem csak hangerôben, de dinamikában is változik, így tényleg realisztikus lesz a dobolás élménye. A nagy meglepetés a lábcin-vezérlés volt. Mint tudjuk, a lábcin hangzása több, igen komplex tényezôtôl függ, többek közt a pedál és a cin nyitásától, a leütés gyorsaságától, erejétôl, stb. A vezérlôpedál nem egyszerûen egy ON-OFF pedál, hanem folyamatos mûködésû, így sok más (néha még drágább) e-dobtól eltérôen a hangzás valóban olyan, mintha igazi lábcint ütnénk meg. A modul tartalmaz még szekvenszert is, a gyártó hetvenöt, elôre beállított szekvenciát pakolt bele a modulba (ez természetesen annak az egy százaléknak a része, amirôl már tettünk említést). Aki egy kicsit ért a MIDI programozáshoz és szerkesztéshez, az azonban pillanatok alatt tud kreálni magának saját kíséretet. A dobszettek komponensei, illetve a kíséret és a beépített metronóm hangereje a modul bal oldalán található keverôpult segítségével könnyen beállítható. A modul MIDI In/Out kibemenetekkel is rendelkezik, így

akár különálló MIDI-hardverként is használható, a készülék hátulján található USB-port segítségével pedig nemcsak a késôbbiekben beszerezhetô hangkészleteket illetve a szoftverfrissítéseket tudjuk a készülékre feltölteni, de a segítségével lehetôségünk van akár a számítógépünkön található zeneszerkesztô szoftvert vezérelni is. Ha a DM10 dobmodul minden tulajdonságát szeretném leírni, hosszúhosszú oldalakat tudnék teleírni, azonban a továbbiakban még a cucc többi részét is be kell mutatni, hiszen ezek is részét képezik a dobszettnek. ALESIS RealHead dobpadok

Az ALESIS a DM10 dobszetthez egy 10” RealHead pergôt és négy, 8” átmérôjû tam-triggert kínál. A myylar borítású dobtestek kávaérzékelôsek, így bármelyik kávára tetszôleges hang osztható ki. Vicces volt, ahogy a felsô tamokon a káván tambura, kolomp, meg mindenféle csörgô-zörgô percussion hang szólt. Sajnos „igazi” kávahangot csak a pergô produkál, a

« 2011 » 01

tamokra ez pedig a hangzás miatt nem nagyon osztható ki, viszont így akár egy komplett perka-szekció szólalhat meg mellettünk. A dobbôrök ugyanúgy hangolhatók, mint a nagy dobszerkókon, azonban tapasztalatunk szerint nem érdemes sem túl lazára engedni, sem pedig nagyon feszesre húzni, mivel a triggerelés így nem lesz pontos. A lábdob trigger képes duplázó lábgépet fogadni, azonban ha valakinek szimpatikusabb a két lábdob - két lábgép kombináció, annak sem kell elkeseredni, hiszen egy Y-kábel (nem tartozék!) segítségével két lábdob-trigger is csatlakoztatható. Sajnos a lábgép nem tartozéka a szettnek, sem pedig a dobszék, arról magunknak kell gondoskodni. Az állvány és a cinek

Mivel mi még a régebbi, 2010-es modellt próbáltuk ki, ezért az új, StealthRack karámról nem tudunk nyilatkozni. Azonban elmondható,

H A N G S Z E R «

hogy némi legós rutinnal a karám a mellékelt használati és összeállítási útmutató (és némi gyakorlás) segítségével kevesebb, mint egy óra alatt összeállítható. A 2011-es modell karámja azonban egy darabban található meg a dobozban, így csak szét kell hajtogatni, a 10,5 cm-es L-vasakra a triggereket feltenni, a kábeleket bedugni, és már mehet is a buli. A cinek kellemes csalódást okoztak. Bár a DM10 Pro Kit látványosabb az igazi réz cineknek köszönhetôen, a kínált trigger- és cinmennyiség bôven kárpótol. A 12” lábcin mellett a szetthez kapunk egy 12” beütôt, egy 12” kétzónás, lefogásérzékeny beütôt és egy 14” kísérôt. A kísérô kúp- és lefogásérzékeny, valamint a DM10 modullal karöltve igen kellemes kúp-, tányérés beütéshangokat produkál. A külvilág számára csak elviselhetô kopogás hallatszik, a fejhallgatóban és a kimeneteken azonban ha megküldjük, igen jó hangzást produkál a szett. Meglepô volt, hogy más gyártók sok-

kal magasabb árkategóriájú szettjei sem tudták ilyen realisztikusan érzékeltetni a cinek lefogását, valamint a DMPad lábcin és a pedál kombinációja meglepô, hogy mennyire realisztikusan adja vissza a játékélményt. Összességében elmondható, hogy ezért az árért egy megbízható, jól játszható e-dobot kapunk, hihetetlen mennyiségû lehetôséggel. Az egyik apró – talán könnyen orvosolható – hiányosságnak azt éreztük, hogy a modul gyári beállításai nem megfelelôek, az elsô használatkor a forgalmazó segítségét kértük, akik készségesen álltak a rendelkezésünkre, így ezek után már könnyen ment minden. Végre, ha koncertezni megyünk, a hangosítók nem fogják tépni a hajukat, hogy rengeteg mikrofonra lesz szükség, mivel egy DI-boxszal és egy sztereó jellel meg lehet oldani a hangosítást. Az Alesis hivatalos magyarországi vezérképviselete a Páko Kft. www.alesis.hu R.F.

28 » H A S Z N O S

D O B O S M A G A Z I N

Különös ritmusok – gondolati szinten „Az embernek nem lehet ezer napig jó napja, ahogy a virág sem virágozhat száz napig” (Cseng Kuang)

Test és lélek

Elkényelmesedett, és mégis stresszel teli világunkban eltávolodtunk a világmindenség által megalkotott, összehangolt életritmustól. Látom, hogy hatalmas kérdôjel jelenik meg a fejedben, hogy mi a csudát keresnek ezek, és a hasonló gondolatok egy zenei magazinban. Ritmus és dallam, test és lélek: érdekes párhuzamok. A zene két összetevôje talán úgy is értelmezhetô, hogy a ritmus a test, a fizikai jelenlét, a dallam pedig a lélek. Ha ezt egyszerû „dobos nyelvre” fordítom, akkor arra gondolok, hogy vannak a hatalmas technikával rendelkezô virtuózok, és vannak kevés eszközzel, de valami megmagyarázhatatlan varázslattal megáldott zenész-dobosok. De valahogy mégsem áll össze a kép, mert azt mondtuk, hogy a természet összehangolt test és lélek. Ez lenne az ideális az ember esetében is, azaz „hú de gyors” dobosunk esetében is. Igen ám, de miért is olyan gyors az emberünk? Hát bizony ô azért olyan, amilyen, mert igen hiú és törtetô, mindenen átgázoló fajta. Ahogy ezt ma tanítják a tudatos pusztításra, kifosztásra teremtett médiában. Az élet bármilyen területén hasonló a képlet: a kevés (de azért már egyre több) biciklistán átgázolnak a szép nagy autók. Akkor most hogyan is kell a természet törvényeihez igazodva élnem? Legyek boldog szegény, vagy törtetô üres gazdag? Hát igen, ez jó kérdés. Ha összehasonlítom a tanítványaim életrendjét, vágyaikat, szülôi hátterüket, akkor bizony nehéz olyan útra helyezni ôket, amely még távlatokat is nyújthat. De akkor is érdemes zenélni, ha a távlatok ezen a téren nem igazán rózsásak. E.Tolle szavai jutnak eszembe a most hatalmával kapcsolatban,

hiszen a boldogság pillanatai mindig jelen idôben történnek, nem holnap, nem a múltban, mert azt már nem érzem. Ezért nem kell sebeket nyalogatni, visszasírni régi élményeket, hanem a mostban kell megélni a legszebb pillanatokat a zenében, gyakorlásban, szerelemben, munkában. Célok

Ha csak a mostban gondolkodom, akkor lehetnek céljaim? Természetesen, de a ma elvégzettek adják meg a lehetôséget az álmok megvalósításához. Nem kell ehhez magas filozófia, elég annyi, hogy cselekszem. Jó. Azt mondod, hogy azok érvényesülnek, akik törtetnek, mindenkit félrelöknek. Természetesen ez így van, és így is volt mindig, ha csupán a petesejthez rohanó ondócskákra gondolok, akkor is tudatában vagyok, hogy egy-kettô hatolhat be. Nem baj, ha bezárul a kör, akkor sincs vész, mert megtalálom a saját világom boldogságát. Egyik tanítványom abba akarta hagyni a tanulást, amikor meghallotta Igor Faleckit, mondván: „Ha ô kilenc évesen ilyen jó, akkor én 11 évesen már lekéstem mindenrôl…” Hát igen, az idei Dobosok Farsangjáról valóban le-

késtél, de nem csak ez számít. Az a fontos, hogy van dobod, és megszólaltathatod. Ha állandóan kapaszkodsz, akkor nem lesz örömöd a zenélésben, pedig az a legfontosabb: az önfeledett, nem összehasonlító zenélés társakkal, vagy akár a garázs magányában is. És nincs legjobb, és nincs legrosszabb, egyáltalán: az állandó összehasonlítgatás végképpen elvesz minden örömöt még a koncert hallgatása közben is. Nem szabad szem elôtt tévesztenünk a célhoz rendelt mértéket. Hát igen, ezek bölcs gondolatok, de rendelkezik-e mindenki az önanalízis ilyen mértékével? Bizonyára nem, de akkor ott van az egyszerû és boldog paraszti ész, ahol az igen és a nem létezik. Ez hogyan mûködik? Példa: Székelyföldi apuka: „Kisfiam, ne rugdosd a nagymamát, mert én rugdosom szét a hátsódat!” Mai pesti apuka: „Kisfiam, mit szólnak apukára itt a szociális otthonban, ha a Muttert szadizod? Majd otthon a kutyát rugdosd!” Azt hiszem, hogy érthetô voltam. Irigység, féltékenység

Ez a legpusztítóbb belsô kényszer, harc. A hiúság függvényében nôhet az égig, mindent beárnyékol, és boldogtalanság, elégedetlenség a végeredmény. Az én-tudat sértettsége, legyôzhetetlen terminátor. Miért ô jelenik meg a médiában, miért ô játszik sokat, miért nem én? Ahogy a helyébe kerülnél, természetessé válna, hogy neked az jár. Ilyenek vagyunk. Próbáljuk legyôzni, nem könnyû. Az segít, ha a lelkedet simogatod, és nem nézed öt órán keresztül a YouTube-on az önmutogatókat. Alkoss reális képet a tudásodról, ha van elég önkontrollod! Ha nincs, hát akkor szenvedj és fikázz le mindenki mást… „Fitnesszterror”

Diétázz, ugrabugrálj, legyél szép, legyél sovány, legyél szoláriumban

« 2011 » 01

barnult bôrrákvárományos, egyél ezt, ne egyél azt (majd holnap fordítva), vegyél új mobilt, új dobot, új nôt, új kocsit – csak önmagad ne legyél többet! Ha ezt betartod, akkor vagy hasznos alattvalója, azaz rabszolgája a hatalomnak. Kiléphetek ebbôl? Nehezen, de talán mégis, ha legalább a makró világodban elégedett lehetsz. Módszer erre? Ne irreális célokat kergess, csupán a boldogságot keresd, ami nem pénz (jó, kicsit az is), nem külsôség. Legyen családod, barátod, tartozz valahová, de ne valakiknek. …és legyen dobod ☺! Az „én” szerepünk

Mindig azt hallod, hogy nézz a tükörbe, és meglátod valós önmagad. Nagy túrót látod a valós önmagad, hiszen egy fizikai lényt látsz, ami lehet csúnya vagy szép, de más szemével már ez sem igaz, mert a brutálisan pattanásos kamasz is tetszik egy lánynak, de az anyukának biztosan. Akkor nézz a tükörbe, ha ütéstechnikát gyakorolsz ☺! De hát mi is az „én” szerep? A nagy kollektív én pici részecskéje? Talán igen. Szerintem az én a tudat fölé rendeltetetett, tehát lélekazonos valami. Basszus, akkor a tudatommal piszkosul manipulálhatom a lelkemet? Bizony,

H A S Z N O S «

és sajnos manipulálod is, te kis önzô emberlény. De ha csupán annyira manipulálod, hogy az egyensúly megmaradjon, akkor vagy BOLDOG. Gondolj csak arra, hogy mennyivel értékesebb vagy, ha olyan kézfejlesztô gyakorlatokat végzel, amely azonos szintre emeli a két kéz technikáját! Mennyivel jobb, komfortosabb a játékod! Kívánom, hogy legyen lelkünk, hogy hitünk is lehessen, legyen tudatunk, hogy mérlegelhessünk, harcoljunk a tudás lehetôségeiért. Összefoglalva, legyen jó kis dobod, tányérjaid, szerelmed, hited, családod, és fogadd meg a szülôi intelmet, melyet minden zenét tanuló gyerek megkap: „Gyerekem, tanulj, legyen valami „tisztességes” szakmád is, hogy pénzt is keress!” Sajnos ez ma nagyon aktuális, mert te fizetsz a pubban, hogy felléphess, vagy belépôjegyes százalékra zúzol a haveri körödnek. Lehet, hogy kicsit negatív lett a cikkem, mint a magyar himnusz? Á, dehogy, szerintem ott van benne minden, ami a túléléshez és a boldogsághoz kell, kicsit eklektikus formában. Remélem, hogy sikerült néhányatokat beoltanom!! A Dobos Magazin Táborban tovább gondoljuk a leírtakat! (Ez volt a nyomulós marketing mondatom.) Martonosi György

H-9700 szombathely, Hollán Ernô u. 9. Tel.: +3694/506-940 • Fax: +3694/506-941 Mobil: 0630/3376-829 E-mail: pianho97@t-online.hu

30 » L E J E G Y Z É S E K

D O B O S M A G A Z I N

Lejegyzések Sok minden történt a 70es évek közepén a jazzrock háza táján. Ekkor alakult ki a mai fúziós zene formanyelve, dallamvilága, ritmikai gondolkozásmódja,

hangszertechnikai sajátosságai. Mindezt egy közösségi gyakorlat alakította ki sok alkotó szellemû zenész közremûködésével. Az afro-rock, a funky, a soul, a rock’n’ roll, a rhythm and blues, az afro-cuban, a modern jazz és még sok apró momentum ötvözôdésébôl jött létre a jobb híján funkyjazznek nevezhetô sokszínû, a mai

napig életerôs zenei világ. Harvey Mason mint zeneszerzô-hangszerelô és ütôhangszeres játékos (saját magát így nevezi) sokat tett mindezért. Egy 1976-ban megjelent lemezérôl írtam le – többek között – ezt az ötletes belsô szólót, közjátékot. James Levi szintén jelentôs ütôs volt ebben az idôben. Férfiasan szikár, egyéni játéka fénypont ezekben az években. Herbie Hancock együttesében tûnt fel. Mindkét rövid szólót ajánlom figyelmetekbe. Nesztor Iván

« 2011 » 01

H A N G S Z E R «

Benny Greb Signature Snare Benny Greb sok mûfajban megállta/megállja a helyét a mai napig is. Jelen van a jazz (The Benny Greb Brass Band), a rock (Stoppok, Ron Speilman Trio) a funk (Jerobeam) és a reggae (Bobby McFerrin) életben is. Legutóbbi videó interjújában kifejtette, hogy folyamatosan 2 pergôtípust cserélget. Ezért érett meg benne az elhatározás, hogy Sonor endorser lévén megkeresse a dobmárka konstruktôreit. Segítségükkel 2010 elején kifejlesztették saját modelljét, amely meglepô módon a „Benny Greb Signature” nevet viseli. A modellnek több említésre méltó tulajdonsága van. A test beech, azaz bükkfából készült (ezzel a fával már a Sonor SQ2 elnevezésû doboknál is kísérleteztek, valamint maga Greb is ezt részesíti elônyben meleg, széles zenei skálán mozgó hangja, könnyû hangolhatósága miatt).

Az Artbeat Bordás József személyében új endorserrel bôvítette flottáját. A dobverôt gyártó cég egyedileg kifejlesztett, mahagóni csúszásmentes pácbevonatú, szignált modellt készített a zenésznek.

Paraméterek: L= 40.6 cm, D=14.4 mm, gömbfej, I. osztályú amerikai hickory garantált súlypontosság A cég 2011. évi modelljét a Dobosok Farsangján mutatták be nagy sikerrel. Az Artbeat Bordás József Hickory Modell az ország 14 hangszerüzletében már kapható.

És most jön az, amitôl ez a modell a signature besorolást kapta: Greb kihangsúlyozta azt, hogy két pergô helyett szeretett volna egy univerzálisat, olyat, ami mind az 5-ös, mind a 6,5-es mélységû pergôk hangtulajdonságait magában foglalja. Így született meg a speciális 5,75”os mélység. Így a dob 13x5,75-ös méretû. A test falvastagsága igen vékony, mindössze 5 mm. Külsô borítása pedig Greb dizájnt kapott: egy vékony „Scandinavian” birch (hárs) borítás szépen lakkozva teszi természetessé és elegánssá a dobot. Persze elmaradhatatlan a Benny Greb

aláírás, és egy pofás fekete gumicsík is helyet kapott a test közepén. A káva is 2,3 mm-es 8 lyukú öntvény (Powerhoops), alul-felül. A dob Sonor by Remo bôrökkel van felszerelve, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy felül egy Ambassadorszerû ütôbôr, alulra pedig egy Amb. Hazy került 18 húros sodronnyal. A dob valóban könnyen hangolható, és egészen a mély tónustól a magas hangtartományig sok mindent ki lehet belôle hozni. Szinte minden mûfajban megállja a helyét. Az áráról egyelôre nem sokat tudni, Magyarországon pedig még nem kapható. Összefoglalva: 13”x5.75” (5 mm) Beech Shell Scandinavian Birch külsô borítás 2.3 mm Powerhoops kávák REMO bôrök alul-felül Soundwire sodrony Tune-safe húr-váltó Figura Dávid

32 » I N T E R J Ú

D O B O S M A G A Z I N

A dobosok dobosa Tény, hogy Solti János hatalmas karriert futott be: LGT, Generál, Hobo Blues Band, Tátrai Band, Magyar Atom, Visegrád Blues Band, Things, In-Line, Budapest Big Band, Demjén Band. Ha csak ezeket a meghatározó zenekarokat nézzük, ahol játszott, az is páratlan, nem is beszélve rengeteg session munkájáról. A Magyar Atommal és a Demjén Banddel ma is évi száz-százhúsz koncertet adnak, az LGT-vel pedig alkalmanként ötvenhatvanezer ember elôtt lépnek fel. Saját bevallása szerint négyszázig számolta a lemezeket, amiken közremûködött, de közel ötszázon hallható a játéka. Az biztos, hogy annyi mûfajban és annyi zenekarban, mint amiben ô dobolt, még senkinek sem sikerült az országban. Az év dobosa szakmai díjban tizennégyszer részesült, két alkalommal kapott eMeRTon díjat, nemrég pedig Fonogram életmûdíjat „Kiemelkedô közremûködôzenészi pályafutásáért”. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés birtokosa. – Mostanában kevesebbet lehet rólad tudni. Mivel töltöd az idôd? – Ez elôször is természetes, mert az ember egy ideig érdekes, aztán, ahogy jönnek az új tehetségek, akik esetleg már más stílust képviselnek, és a fiatal közönségnek sem az a zenei világ tetszik, amit én képviselek, akkor teljesen logikusan az érdeklôdés nem olyan nagy. Ettôl függetlenül én régen nagyon hajtottam magam, munkamániás voltam, de azért ez elmúlt. Ma már kevesebb dolgot csinálok, mint a régi idôkben. Aztán azzal, hogy elkezdtem tanítani, az idôm is kevesebb. – Ha már a tanításnál tartunk, kifejtenéd nekem, hogy szerinted hogy hat a zenetanulás a fiatalokra? – A zene a lélek. Az életnek nagyon nagy része: a napi dolgok, az ügyintézés, az emberekkel való kommunikáció nem errôl szól. Ha valaki zenélni tanul, akkor kitágul a lelke. A zenélés nagyon sokat ad az emocionális dolgokhoz. Mindamellett, ha valaki nem

lesz hivatásos zenész, az nem baj, mert nem profi zenésznek kell mindenkinek lenni, hanem csak egyáltalán foglalkozni a zenével, hogy az ember felhôtlenül el tudja magát engedni, és tudjon valaminek úgy örülni, ahogy a zenének lehet. – A Kôbányai Zenei Stúdióban hány tanítványod van? – Most éppen tíz. Ez egyébként soknak minôsül, én általában kevesebbet szoktam vállalni, de ez most így alakult, ami köszönhetô annak is, hogy legutolsó felvételire nagyon sok tehetséges dobos jelentkezett. – Kanyarodjunk vissza egy kicsit a régmúlt idôkre, történetesen a Generál korszakra! – A Generálban én másfél évet töltöttem. A csapat szenzációs volt, zeneileg egy elképesztô társaság. Ha a zenekar tagjait nézzük, mind a mai napig nagyon nagy név mindenki a szakmában: Révész Sándor, Karácsony János, Novai Gábor, Várkonyi Mátyás, Charlie, Tátrai Tibor és szerény személyem. – Ketten doboltatok Póta Andrással. Róla talán kevesebbet hallunk, mint az elôbb említett nevekrôl. – András egy ideig vendéglátózott, néha szokott játszani a Charlie zenekarban, de aztán a civil életben vélte megtalálni magát. – Hogyan osztottátok meg egymás között a dobszólamokat a csapatban? – Állati melóval járt az egész, mire sikerült úgy kitalálnunk, hogy érdekes, mindkettônknek könnyen játszható, és lehetôleg ne egyforma legyen. Csináltunk egy nem akármilyen dobszólót is. Hat-hét éve a zenekar összeállt egy koncert erejéig, ekkor eljátszottuk ezt a dobszólót, és meg kell, hogy mondjam: még most is jó. – Úgy tudom, hogy akkoriban nektek volt a legjobb hangcuccotok. – A zenekar rengeteget koncertezett, elég nagy szám voltunk Lengyelországban, Németországban, Hollandiában. Lengyelországban volt egy másfél hónapos turnénk, ahol összedobtuk az összes keresett pénzt, és felszerelést vettünk belôle. Pontosan azért, mert még akkoriban nem lehe-

tett cuccokat bérelni Magyarországon, és mi úgy gondoltuk, hogy a zenekar megszólalása is profi legyen. De nem panaszkodom, mert azért kerestünk is rendesen, plusz még a plakátpénz is meghatározó bevételi forrás volt, a technikusok kiálltak és árulták a zenekari fényképes plakátot. Az egyik helyen akkora bevételünk volt ebbôl, hogy úgy pókereztünk, hogy mindenki mellett volt egy papírzsák teli pénzzel, és marokra volt a hívás. Aztán, amikor jött a Lokomotív dolog, és én bejelentettem, hogy kilépek, akkor egy darabig mosolyszünet volt, de ez természetes. Úgy érezték, hogy cserbenhagyom ôket. – Hogy kerültél be az LGT- be? – A Laux Józsi kint maradt Amerikában, így aztán egy darabig dobos nélkül maradtak. Aztán volt egy több napos, több zenekaros tévéfelvétel a Körcsarnokban. Egyik nap mi voltunk a Generállal meg még pár zenekar, és másnap a Lokomotív. Kölcsönkérték a dobomat a forgatásra, csodálkoztam, hogy minek kell nekik dob, mikor nincs is dobosuk, de kiderült, hogy ôk maguk ültek a dob mögé. A forgatás után odajött hozzám a Somló, s azt mondta: „Nekünk nincs dobosunk, a Generálban meg úgyis kettô van, gyere el hozzánk”. Ôszintén szólva nem is nagyon gondolkodtam, egybôl igent mondtam. A Lokomotív akkor is egy nagyon nagy zenekar volt, és megtiszteltetés volt, hogy elhívtak, örömmel mentem. Miután megbeszéltük, a Presser Pici segített hazahozni a dobomat, s persze ki akart szagolni, hogy kiféle-miféle vagyok. Emlékszem:

« 2011 » 01

megkérdezte, hogy mivel akarok foglalkozni. „Mivel akarnék? Hát dobolással.” Ebben maradtunk, s azt mondta: „Akkor te vagy a zenekar dobosa. A Karácsony János úgyis közel lakik hozzád, majd ô átmegy, és segít megtanulni a mûsort. Találkozunk egy hónap múlva Lengyelországban.” Tanultam a lemezekrôl a számokat, a James átjött, jammeltünk mindenfélét, a Lokomotív nótákkal foglalkoztunk a legkevésbé. Egy hónap múlva Lengyelországban az elsô koncerten – amit két részletben játszottunk le – ért a meglepetés, mert a számokat egyáltalán nem úgy játszották, ahogy a lemezeken volt, hanem a szokásos Lokomotív módon: teljesen kifogatva. Más volt az eleje, a közepe és a vége a nótáknak, különben minden stimmelt. Lejöttünk a színpadról az elsô rész után, nagyon neki voltam keseredve, s csak ültünk az öltözôben, de senki nem szólt egy szót sem. Csodálkoztam, mert a Generálban folyton mindenki dumált, mindig mindent kielemeztünk. Azt gondoltam, hogy most ki fognak rúgni. Lejátszottuk a második blokkot is, és utána sem szólt senki sem. Aztán ez még így ment pár évtizeden keresztül, hogy senki egy mukkot sem. Ez egy haláli nyugodt csapat volt, mindenki csak akkor jártatta a száját, ha mondanivalója volt. Na, tehát a lényeg, hogy nem dobtak ki, és még egy hónapig turnéztunk Lengyelországban, s utána nemsokára Romániában, ami egészen szörnyû volt, a Ceausescu-érának a legbrutálisabb korszakában. Láttuk, hogy a koncertek után a rendôrök olyan örömmel verik a közönséget, hogy csak na: látszott, hogy készültek. Lovas rendôrök aprították szerencsétlen fiatalokat, akiknek csak az volt a bûnük, hogy eljöttek a koncertre. Volt velünk egy egyetemista lány, akit odaraktak kísérônek, ô rögtön mondta, hogy jelentést kell írnia rólunk. A végén már ott tartottunk, hogy segítettünk neki megírni a jelentést. Szerencsére ez a korszak elmúlt. – 1982-ben az EMI két angol nyelvû lemezt is készített veletek, aztán még is elmaradt a várva várt siker. – Ami általában hiányzik az ügyhöz, az mindig a pénz. Angliában minden héten megjelenik kb. száz lemez. Van egy független szervezet, ami az

I N T E R J Ú «

eladási adatokat nézi a kijelölt üzletekben, aztán ez alapján elkészítik az aktuális lemezeladási listát. A rádiók elkezdik játszani a számokat, amit a kiadó finanszíroz, majd egy hónap után, ha bekerültél az elsô százba a lemezeladási listán, akkor a rádióadók már nem kérnek pénzt a játszásért, hanem automatikusan játsszák a számokat mindig olyan gyakorisággal, ahogy a lemezeladási listán vagy. Mi sajnos a 127. helyen voltunk egy hónap után ezen a listán, bár akkor még feljövôben, nem stagnált a lemezeladásunk, hanem ment szépen felfelé. Szerintem az akkori EMI gyávaságán múlt, hogy nem raktak belénk még egy kicsivel többet. Az is hátráltatta a dolgot, hogy akkor jött be a new wave stílus olyan zenekarokkal, mint a Duran Duran vagy a Kajagoogoo. – Az LGT a mai napig létezik, hivatalosan sosem jelentettétek be, hogy megszûntök, bár lemezt már régen adtatok ki. – Lemezt mostanában már nem készítünk, mert rájöttünk, hogy az emberek inkább a régi számainkra kíváncsiak, ami természetes, mert én is, ha mondjuk, elmegyek egy Stevie Wonder koncertre, akkor inkább a régi számai érdekelnek. Utoljára talán 2003-ban adtunk ki albumot, elôtte pedig 1997-ben a „Mozdonyoperát”, ami szerintem kifejezetten jó anyag volt. – A régi bandáknál mindenki komolyan vette a tagságot, szinte „vérszerzôdés” kötött mindenkit az adott zenekarhoz. Talán pont veled kezdôdött el a 80-as években, hogy más elôadók lemezein és turnéin is játszottál, nemcsak az LGT-ben. – Én a jazz felôl jöttem ebbe a mûfajba, a mai napig is nagyon sokat hallgatok jazzt és klasszikust, pop- és rockzenét csak mérsékelten, csak annyira, hogy tudjam, hogy mi van. Nagyon sok energiát és, úgy érzem, tehetséget is raktam a zenébe. Boldog voltam, hogy a LGT-ben játszhattam, de nekem még sok energiám maradt, ezért úgy gondoltam: kipróbálom magam másokkal is, és olyan dolgokban is, amit odáig nem csináltam. Hetente két lemezt készítettem különbözô elôadókkal. Eleve azért is volt két dobom, mert az egyik stúdióban volt, a másik meg utazott koncertre.

– Ha már a doboknál tartunk, beszéljünk a legendás Gretsch felszereléseidrôl! – Legelôször volt egy fekete Gretschem, ami most Charlie-nál van, aztán lett egy fekete színû Slingerland dobom, amit a Fonográf dobosának, Németh Oszinak adtam el, majd vettem egy fehér Gretsch felszerelést 24” nagydobbal, 12”, 13” 14” 15” felsôtamokkal és 16”, 18” állótamokkal. Brutál nagy cucc volt, emlékszem, hogy mikor megvettem Londonban, a mikrobuszba már csak úgy fért be, hogy a 18” állótam hazáig az ölemben volt – és még boldog is voltam. Késôbb aztán rájöttem, hogy szeretnék egy kisebb szerelést is, felvettem a kapcsolatot a Gretschcsel, és ajándékba kaptam tôlük egy bordó cuccot, eredetileg

két felsô, két oldaltammal, nagydobbal és pergôvel, de megint erôt vett rajtam a megalománia, és ezt is feltuningoltam öt felsô és két állótamra. Nagyon jó hangszer volt ez is, de aztán ezt is eladtam, helyette vettem a Yamaha 9000-es Recording Customot, ami a mai napig megvan. Ez olyan zseniális, fantasztikus hangszer, hogy ezt már biztosan nem adom el. Tavaly óta van egy Craviotto felszerelésem is, és még temérdek pergôm: 6,5” Ludwig

34 » I N T E R J Ú

Black Beauty Super Sensitive (ezt még 1977-ben vettem), 5” Ludwig Black Beauty, Yamaha vörösréz „Roy Haynes” Signature, két juhar és egy dió Craviotto, egy Canopus Zelkova és egy 6,5” Brady. – Szép kis kollekció! – Igyekszem, hogy öreg koromra jó kis hangszereim legyenek.

D O B O S M A G A Z I N

– Térjünk vissza a session munkáidra! – Nagyon nagy felüdülés volt zeneileg, hogy más mûfajokban játszhattam. A jazztôl a popzenén keresztül a bigbandig mindent kipróbálhattam. Elôször a Lokomotívban egy kicsi furcsán néztek rám, de nem szóltak egy szót sem. Persze ennyi lemezen csak úgy lehet játszani, hogyha kottát úgy olvas az ember, ahogy más újságot. – Bizonyos szinttôl tehát nélkülözhetetlen a jó kottaolvasás. Akkor ki is a jó dobos tulajdonképpen? – Elmondani nem tudom, de rögtön meghallom. – Két fontos zenekarodról még nem beszéltünk: Tátrai Band és Hobo Blues Band. A Tátrai Bandben percussionös voltál. – Eleinte igen, aztán késôbb doboltam, de a lemezeken fele-fele arányban doboltuk a számokat a Papp Tamással. Nagyon jó csapat volt, azt hiszem, hogy a zene önmagáért beszélt. Velük turnézni élményszámba ment. Szórakoztató, fantasztikus társaság volt, bár talán ez az összes zenekaromról elmondható. – Mi kell a zenekarozáshoz, hogy az ember mindig ilyen jól érezze magát?

– Elôször is emberi kvalitások kellenek, hogy a többiekkel jól kijöjjél, a kollégáidat tudd szeretni, és ôk is tudjanak téged szeretni. És persze jól kell zenélni, azon a szinten, ahol ôk vannak, nem rosszabbul, nem jobban, mert ha jobb vagy, akkor kilógsz, elvágyódsz, ha pedig rosszabb, akkor kidobnak. – Másik fontos állomás a Hobo Blues Band. – Én azt hittem, hogy tudok bluest játszani, de az elsô próbán meglepôdtem, mert úgy éreztem, hogy ez így nem jó. Majd rájöttem, hogy csak rosszul fogtam meg a dolgot, igazából nem 6/8-ra kell gondolni, hanem lassú szvingre, amit én már bôven játszottam azelôtt is. Most februárban volt két teltházas búcsúkoncertünk. – Hogy értékelnéd a pályafutásodat? – Úgy érzem, hogy a Jóisten nagyon kegyes volt hozzám azzal, hogy ilyen zenekarokban játszhattam, mint a Generál, az LGT, a Tátrai Band, a Hobo Blues Band, a többirôl nem is beszélve. Ez nem sok embernek adatott meg, sôt tudtommal rajtam kívül senkinek sem. Hollósi László

Korompay Zsolt eddig megjelent kottái:

A KOTTÁK KAPHATÓK A TAM-TAM DOBCENTRUMBAN, Megrendelhetôk a 06-30-904-7876-os telefonszámon vagy a korompayzsolt@gmail.com e-mail címen.

« 2011 » 01

H A S Z N O S «

A dobvásárlás szempontjai Ebben a rövid kis írásban azokhoz a dobolni vágyó vagy most kezdô társakhoz szólnék, akik azon törik a fejüket, hogy milyen dobfelszerelést vegyenek maguknak. Már hallom is lelki füleimmel, hogy sokan azt mondják erre: „Úgyis a pénz határoz”! Nos, ebben tényleg van sok igazság, de az anyagiakon kívül van még jó néhány feltétel, melyek teljesülése nem elhanyagolható szempont a vásárlás tekintetében. Nézzük is meg, hogy melyek ezek! Milyen hangzást szeretnék? Ez függ a faanyagtól, a bôrök minôségétôl és milyenségétôl, illetve a hangolástól, de ez már egy másik lap. Tapasztalataim szerint, ha meleg és tiszta, minden hangtartományban jó hangú dobot akartok venni, akkor nyír vagy juhar testû dobok között kell keresgetni még akkor is, ha az kínai nyír vagy juhar. Nem kell megijedni: nagyon jó hangszerek készülnek ezekbôl az anyagokból, nem mellesleg megfizethetô áron! Ha szárazabb hangzást szeretnél, sok mély hanggal, akkor egyértelmû választás lehet a mahagóni testû dobszerkó! Persze, azért tudni kell, hogy ez nem az a mahagóni, hanem egy Fülöp-szigetekrôl származó változat, de attól még nagyon jó. Vasak (hardware): ez sem elhanyagolható szempont, hiszen erôteljes igénybevételnek vannak kitéve a dobok vas alkatrészei (a kávák és azok rögzítô csavarjai, és az állványzat). Figyelmünket elsôsorban arra fordítsuk, hogy a kávaleszorító csavarok menetei és csavarházai épek és könnyen mozgathatóak legyenek, hogy egy esetleges „beragadás” esetén ne okozzon késôbb gondot. Ugyanez a helyzet az állványokkal. Sokkal fontosabb, hogy könnyen és biztosan járjanak a csavarok, és stabilan tartsanak, mint az, hogy dupla lábú-e az állványzat. Figyelni kell még arra is, hogy a cintányért leszorító anyacsavar is stabilan jó menetkiképzésû legyen, mert nincs annál bosszantóbb, amikor egy fellépés közben – némi túlzással – a füled mellett süvít el a csavar. Olyan állványt semmiképpen se vegyetek meg, amelyiknek nincs a cintartó szár végén

(ahova a tányért tesszük fel) mûanyag betét, mert elôbb-utóbb találkozni fogtok az ún. „kulcslyuk kopás”-sal. Talán még az elôbbi szempontoknál is fontosabb dolog következik, amely meghatározza, hogy a késôbbiekben elégedett és büszke, vagy folyton bosszankodó dobtulajdonosok leszünk. Ez pedig az „újat vagy használtat?” állandó dilemmája. Az új szerelés vásárlásánál túl sok gond nincs, mert valószínûsíthetô, hogy azt kapom kicsomagolás után, amit vártam. Ha véletlenül mégsem, visszamegyek az üzletbe, és találnak megoldást az esetleges problémámra. Ezzel szemben a használt szerelés vásárlása már nem ilyen egyszerû. Nézzük meg, hogy miért! Elôször is, mert itt is igaz – akárcsak a használt autók piacán –, hogy a külcsín sok esetben nem egyezik a belbeccsel. Lehet, hogy a testeken belülrôl olyan repedés vagy törés rejtôzik, amelyet a vásárlás öröme miatt észre sem veszünk, és csak akkor szembesülünk a tényekkel, amikor már késô. Ugyanez a helyzet az állványzattal és a vasakkal is. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább egy tapasztalt dobos baráttal menjünk vásárolni, aki tudni fogja, hogy mit kell majd látnia ahhoz, hogy nyugodt szívvel megvehesd a szívednek oly kedves felszerelést. Fontos az is, hogy legyél bátor: állíttasd össze a szerelést és próbáld is ki, legyen nálad hangoló kulcs, hogy néhány

beállítással is meg tudd hallgatni a dobok hangját, aztán ha mindent átnéztél, jöhet egy kis alkudozás ☺, és már csomagolhatod a szerelést. Azért a volt tulajdonos telefonszámát vagy címét ne dobd el, soha nem lehet tudni, mire lesz még jó! Röviden és a teljesség igénye nélkül szerintem ezek a sarkalatos szempontok egy dobszerelés megvásárlásánál, legyen az új vagy használt. Mindennél fontosabb a sok jó tanácson kívül, hogy neked, kedves dobos barátom, tökéletesen megfeleljen, és jó komfortérzetet biztosítson a megvásárolt felszerelés. Végezetül egy olyan dologról szeretnék szólni, ami minket, dobosokat érzékenyen érint. Amíg egy gitáros bemegy egy hangszerboltba, és annyi gitárt próbál ki, amennyit csak akar, addig mi, dobosok csak nézegethetjük, esetleg „megkocogtathatjuk” a cuccot, és – ritkán! – beülhetünk mögé, de itt véget is ér az ismerkedés. Pont a legfontosabb tényezôt nem ismerhetjük meg, ez pedig a hangja. Néhol még azt sem engedik meg, hogy a beállításokat kipróbálhassuk, mondván: „Ne fogdossuk össze az árut!”. Tisztelt forgalmazók és üzletek, azt hiszem, ez mérlegelendô felvetés a dobos társadalom részérôl. Nagy örömünkre szolgálna, ha lenne egy olyan üzlet, ahol kipróbálhatnánk az adott hangszert, így megkönnyítve a vásárlást. Parfümöt is nehéz ránézésre vásárolni ☺! Remélem, gondolataimmal segítségetekre voltam! Jó vásárlást és gyakorlást kívánok nektek. Z. Tóth Tamás

36 » T E C H N I K A I E S Z K Ö Z

D O B O S M A G A Z I N

Speed King A menetelô katonazenekar minden ütôhangszerét más játékos kezelte. Azonban sem a néhány fôs zenekarok, sem azok munkaadói nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy az ütem tartásához külön nagydobost, pergôdobost és cintányérost alkalmazzanak. Dobosukat leültették egy székre, lábaihoz pedálokat szerkesztettek, melyekkel a földre lekerült nagydobot és az összeütôs cintányért szólaltatták meg. Százhúsz évvel ezelôtt megszületett a jazzdobos fogalma, aki képes volt mind a négy végtagját függetlenül használni. A lábgép nem hangszer, hanem egy technikai eszköz, ami a nagydob megszólaltatására szolgál. A láb lépô mozdulatát alakítja át egy himbaszerkezet segítségével ütéssé. A bevitt energiát rugó tárolja, mely a pedálnyomás megszûnésével visszasegíti az ütôfejet kiindulási helyzetébe. New Orleans óta erre az egyszerû feladatra ezer és ezer szemet gyönyörködtetô mûszaki és esztétikai megoldás született a világon. Vastag könyvet lehetne írni az oszlopok, himbák, csapágyazások, rugófajták, pedáltalpak különbözôségeirôl, az aktuális divat és az ipari formatervezés behatásairól. Nem tudom az okát, de mióta szerelembe estem a dobokkal, azóta különös vonzalom fûz a lábgépekhez. 1972-ben valaki külföldrôl behozott egy Ludwig Speed King lábgépet és egy lábcinállványt, amit a József körúti Kozmosz kirakatába ôrült áron kitettek. Akkori teljes szerelésem gyors eladásából éppen futotta volna a két darabra. Engem úgy megbabonázott ez a tökéletesség, hogy csak édesanyám józansága mentett meg, aki azt tanácsolta: érjem be a lábgéppel, és akkor a fél szerelés is megmaradhat. Sikerült! Kezemben tartottam életem elsô Speed King pedálját, amirôl mindent szerettem volna megtudni. Azt, hogy egy szerkezet milyen hosszú életû lesz, és mennyire válik be használat közben, csak az idô döntheti el. Ezt a pedált Walter Hueckstead, a Ludwig gyár egyik alkalmazottja talál-

ta fel, melynek részletes leírását 1936. november 27-én adta be Chicagóban az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalához. A pedál indulási éve és sikertörténete is hasonlít a VW Bogáréra, bár az 2003-ban végetért, míg a Speed Kingé – mely a világ legnagyobb számban eladott pedálja – a mai napig tart! Amerikában a húszas évek végére a hangosfilm megjelenése miatt sok dobos elveszítette az állását. Ez, és az 1929-es gazdasági válság azt eredményezte, hogy a Ludwig fejlôdése megállt. Ludwig 1929-ben eladta vállalkozását a CG Com társaságnak. William Ludwignak a Comnál kellett dolgoznia, de ettôl hamar elment a kedve. 1937-ben ismét saját vállalkozást indított Chicagóban. Fiával, William F. Ludwiggal megalapították a WFL Drum Company társaságot (a név az ô nevük kezdôbetûibôl lett), mivel a Ludwig & Ludwig név a Com tulajdonában volt. A WFL megvásárolta Hueckstead találmányát, és elsô kirobbanó sikerét az eredeti Speed King lábgéppel kezdte

1938-ban. Ezt a modellt 14 évig gyártották, majd 1952-ben áttervezték, és megszületett a jelenleg is ismert klasszikus forma: a kényelmesebb játék érdekében íves himbatengellyel és szélesebb pedállal. A kettôs nyomórugó és az átfordítható saroktalp az eredeti 30-as évek végi kivitelezést örökítette tovább. Mi lehetett az átütô siker titka? Elsôsorban az ikernyomórugós rendszer, melyet az üreges kiképzésû oszlopokban rejtettek el. Ezek sokkal több energiát képesek tárolni, mint a korábbi húzórugók, és minden pedálütés erôsebbé és gyorsabbá válik általuk. A rugók elôfeszítettsége a pedál alján csavar segítségével állítható. Másodsorban a különleges saroktalp, mely egy mozdulattal átfordítható, lehetôséget nyújtva a teli vagy osztott talpas játékhoz. Végül a golyóscsapágyaknak köszönhetô csendes mûködés, a nagyfokú stabilitás és a gyors szétszedhetôség. Egy pedál, amit a profik hetven éve megbízható mûködésérôl ismernek.

« 2011 » 01

P-279 T ütôszár szorítócsavar P-551 T stift P-1202 A öntvény váz (üres) P-1202 B öntvény váz (összes szerelvénnyel) P-1203 B komplett himba P-1204 A talplemez

T E C H N I K A I

P-1206 B nagydobhoz szorító nyelv P-1207 V golyós csapágyak P-1208 AT összekötô fémszalag P-1227 T zárólemez P-1241 AT elfordítható alátét P-1260 T rugóerô állító csavar 1285 ütôszár puha filc fejjel

E S Z K Ö Z «

1286 ütôszár kemény filc fejjel 1287 ütôszár fa fejjel P-1287 AT nyelv állítócsavar P-1305 V nyomórugók P-1351 V körhagyó excenter P-1352 AV acélcsap P-2476 T csúszásgátló gumi Köszönet barátaimnak: Varga Gábornak az 1938-as pedálért, Dr. Bendzsel Miklósnak az eredeti szabadalmi leírásért és Nagy Péternek a fordításokért. Kármán Sándor

38 » B E S Z Á M O L Ó

D O B O S M A G A Z I N

A 16. Dobosok Farsangja Megszokhattuk az elmúlt években: ha február utolsó hétvégéje, akkor Dobosok Farsangja! A Vigyázó Sándor Mûvelôdési Házban (a volt Dózsában) a program Budapest legnagyobb ütôhangszeres kiállításával indult, ahol a kiállítók nagyon kitettek magukért a különlegesen szép installációkkal és hangszerekkel. A szokásos, nagy érdeklôdéssel kísért délutáni kurzust ezúttal a kiváló Szendôfi Péter tartotta, és szintén délután tartotta találkozóját volt és leen-

jancsovics máté

dô híveivel a Dobos Magazin Tábor, ami idén júliusban is megrendezésre kerül majd Cegléden. Külön teremben zajló eseményen szólaltak meg a tábor tanárai, majd Bordás József tartott kurzust, és megtekinthettük Martonosi György „alkotásközelítô” képzômûvészeti kiállítását. Az idei mûsor elsô felében a Roland hangszergyártó cég V-drum nevû hangszere volt a fôszereplô. Ez az instrumentum kiválóan mûködik dobszimulátorként, azaz az ütôfelületek éppen olyan elrendezésben szerepelhetnek rajta, mint az akusztikus dobon, és ki lehet rajta választani, hogy milyen dobhangot adjon megszólaltatáskor. Az akusztikus dobhoz képest praktikus elônye, hogy csak akkor szól, ha akarom (mivel fejhallgatóval is használha-

tó), azaz a gyakorlás nem megy a család és a szomszédok idegeire. Gyakorló szettként ezért választják ma már egyre többen otthonra a V-drum különbözô típusait, de az oktatásban is rendkívül sokan használják világszerte. (A farsangon a teljes V-Drum széria kipróbálható volt, a V-drum verseny pedig a TD-9KX típuson zajlott.) Sok dobos nyilatkozik azonban lekicsinylôen a hangszerrôl, mondják, hogy ez döglött dob, hogy olyan, mint egy guminô, stb. Azt hiszem, hogy ha a dobot keressük benne, akkor teljesen igazuk is van. Mert ez nem az akusztikus dob hû mása, soha nem is akarta kiváltani az akusztikus dobokat, viszont rendkívül sokoldalúan lehet alkalmazni stúdióban, színházakban és színpadon is. Sok tekintetben más a két hangszer, s ma kicsit hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor az 1950-es évektôl teret hódított magának az akusztikus gitár mellett az elektromos gitár. A V-drum verseny résztvevôi bemutatták, hogy ôk hogyan éltek a hangszer kínálta lehetôségekkel, az ütôfelületeken beállítható sok-sok, dobra és nem dobra jellemzô hanggal és effekttel. A verseny nemzetközi zsûrijében ott volt Michael Schack, a Vdrum nemzetközi reprezentánsa, Solti János, Martonosi György, Adonis Dokuzovi? (horvát dobos) és a Ritmusdepótól Barta Levente. A produkciók értékelésében figyelembe vették a technikát; azt, hogy a hangszer lehetôségeit mennyire kreatívan használja a versenyzô; hogy milyen színvonalú az elôadás, és hogy mennyire jó a groove (avagy a time). Az öt országot képviselô versenyzôk közül ezeknek alapján a cseh Jaroslav Noga nyerte az elsô díjat vidám, színészi teljesítményként sem utolsó elôadásával, és a magyar induló, Jancsovics Máté lett a második. A feltörekvô V-drum nemzedék után a V-drum reprezentáns Michael Schack profi bemutatója következett V-topia nevû duójával, melyben társa a Roland szintetizátorokon játszó David Åhlund volt. Produkciójukban megmutatták, hogy a V-drum különösen

jaroslav noga

azokban a mûfajokban használható jól (house, techno, drum&bass, jungle), ahol az tökéletes társ tud lenni. A virtuális dobok mellett azért az idei Dobos Farsangon is élvezhettük az akusztikus dobszerelés szépségeit: a mûsor második két részében ezen, illetve a hagyományos ütôhangszereken volt a hangsúly. A harmadik mûsorrész a Visegrádi Négyek jegyében zajlott, amikor is cseh, szlovák és lengyel zenészek léptek színpadra. Kicsit másféle zenélést hallottunk tôlük, mint általában idehaza, de jólesett. Kevesebb „hôsködés”, több zenei gondolat. Radek Neˇmejc cseh dobos egy másik cseh muzsikussal, a szaxofonos OndÎej ŒtveráÏekkel zenélt. Aki John Coltrane muzsikájával illetve a hasonló mélységû jazz-zenével bensô barátságban van, az örülhetett, hogy ilyet hall, de ahogy néztem, a közönség nagyobbik fele nem éppen erre volt vevô. Pro-

radek neˇmejc

« 2011 » 01

hodek dávid és igor falecki

dukciójuk kicsit egysíkú volt. Akik viszont utánuk következtek, igazi közönségsikert arattak: a kilencéves lengyel dobos Igor Falecki triója lépett fel (vibrafon, basszusgitár, dob). Igort szerte a világon már sokfelé hallotta a közönség, és Németországban 2009ben az év emberének választották. Nagyon aranyos volt, a korosztályára jellemzô bájos ruganyossággal játszott, és rettentô jó tempóban dobolta végig az egytôl egyig gyors nótákat. Idôrôl idôre felbukkan egy-egy Igorhoz hasonló dobos csodagyerek, aki rendkívül jó ritmusérzékkel megáldva fiatalon jelentkezik aktív dobosként: ilyen volt Tommy Vig az 1940-es években, de a mostani magyar derékhadból Borlai Gergô is, aki az 1980-as évek végén kezdett játszani. Sôt, a következô jazztrió dobosa is ilyen csodagyerek (volt?), a Szlovákiából érkezett Hodek Dávid. A kilencéves Igorhoz képest ô tizenhárom évesen

B E S Z Á M O L Ó «

már nem az aranyosságával hódít, annál inkább azzal, amit egy bekiabáló fogalmazott meg igen lényegre törôen (ha nem is épp szalonképesen): hogy k… jó dobos. A Berdisz tanítvány Hodek Dávidot többfelé láthattuk már Magyarországon, játszott az élvonalbeli magyar jazzmuzsikusok közül nem eggyel, szóval ô már meglett, komoly zenész, akinek rajongótábora is van. Nagyon tetszett, hogy még meglett zenészeket is megszégyenítô, szép, nagyszívû gesztussal két ízben is nagy tapsot kért Igor Falecki triójának. A negyedik részben lépett színpadra a djembe utazó nagykövete, a guineai Bangouraké az Ethnosound szervezésében. (A „fehéres” aláfestést is az ô csapatuk szolgáltatta). Bangouraké igazi nagymester, éspedig abból a fajtából, akinél az élet, a lélek, a hit és a zene együtt van. Ezt a mi világunkban igen ritka tüneményt azonnal meg lehet hallani – ki tudja, miért? Talán ez az egység ad olyan kisugárzást, amely magával ragadja még a kicsit szomorkás magyarokat is. Ezután megtörtént a csoda a színpadon. Borlai Gergôtôl, akit ma már a világ abszolút elitjébe sorolnak külföldi szakmai körökben (Drummerworld), rendhagyóan egyedülálló szólót hallottunk. Szinte más dimenzióban alkot a hangszerén, mint bárki más. Büszkék lehetünk, hogy van egy ilyen formátumú mûvészünk! Az est megkoronázása volt Borlai Gergô és Bangouraké humorral teli közös párbeszéde, ahol Bangouraké nagyságrendekkel felülmúlta elôzô önmagát. Két nagy mûvész idôutazásának, a tradíció és a modern világ összehangolt találkozásának voltunk tanúi. Martonosi György elmondása szerint

bangouraké

több hónap munkája után született meg az idei gála mondanivalója, de már elkezdôdött a 17. szervezése, amely kimondottan a progresszív rock zene világára épül majd. R. B. B. T.

borlai gergô

Magasiskola Az ütemjelzô kísérôjáték (groove) fontos feladata a zenei folyamat egyes szakaszainak ízléses tagolása, az eltérô dallamsorok összekapcsolásának ritmikai segítése, összefüggésben a dallamhangszerek játékával, a szorosabban vett hangszereléssel (arrange-

ment). Ez történhet visszafogottan vagy harsányan, röviden vagy hosszan. A most közölt példák a viszonylag hosszabb, teljes ütemû közjátékokra adnak ötleteket, 4/4 ütemezésben. Valójában a dobosok feladatának 99,9 százalékát a kí-

sérôjáték adja, s nem a „nagy” dobszólókra történô készülés. Ebbôl következôen a rövid sorvégek (fillek) egyéni kialakítása, stílusos alkalmazása az egyik legfontosabb feladat. Ebben próbálok segíteni. Nesztor Iván

40 » M A G A S I S K O L A

D O B O S M A G A Z I N

« 2011 » 01

H I R D E T É S «

42 » B E S Z Á M O L Ó

D O B O S M A G A Z I N

Csillagok ritmusán Március 25–26-án Gyôr ismét az ütôs zene fôvárosává vált. A 12. Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztivál világsztárokkal és a hazai élvonal kiváló mûvészeivel vonzotta a nagyszámú közönséget a Richter Terem koncerttermébe. A fesztivál felütéseként a menetzenéhez csatlakozva juthattak el a nézôk a Széchenyi térre, ahol színvonalas színpadi programok mellett közös örömzenéléssel vette kezdetét a rendezvény. A térre érkezô több száz nézô nem érkezett üres kézzel, hiszen a felhívásnak megfelelôen mindenki hozott magával saját ütôs hangszert, majd a fellépô együttesekkel közösen pörgôs hangulatot varázsoltak a tavaszi délutánon. Mindeközben a Richter Terem épületében tizenöt hazai, és nemzetközi szinten is jelentôs hangszergyártó és forgalmazó kiállításon mutatta be a legújabb eszközöket, újításokat, és a jelenleg megvásárolható ütôs hangszerek szinte teljes palettáját. A bemutatókkal zajló program érdekessége volt a mindkét napon zajló workshop, ahol az est fellépôi mintegy a kulisszák mögötti részletekbe is betekintést engedtek a résztvevôknek. A végtelenül közvetlen Gulli Briem, a Mezzoforte zenekar dobosa és a mindig mosolygó Mark Mondesir bemutatói egyaránt sok érdeklôdôt vonzottak. Technikájuk és egyedi ritmusképleteik bemutatása nem csak a zenészeknek, hanem a laikusoknak is érdekes programot kínált. A nyitónap esti koncertje a hivatalos megnyitóval vette kezdetét, ahol Simon Róbert Balázs, Gyôr Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte a résztvevôket és méltatta a rendezvény évekre visszanyúló történetét. Kiemelte, hogy a rendezvényre érkezô nemzetközi mûvészek immáron tizenkét éve viszik jó hírét az ütôs zene iránt elkötelezett Gyôr városának, valamint fontos turisztikai vonzást jelent a térségben az esemény. Hagyományosan az elsô nap mûsorában a gyôri növendékek és a Gyôri Ütôegyüttes mutatta be új mûsorát. A Helyi Erô dobos formáció három fia-

tal, szerkós dobosból és egy perkás zenészbôl állt, igazán lendületes, fiatalos hangzásvilágot és ritmusokat mutattak meg a közönségnek. Az est egyik sztárvendége, a Szingapúrból

lom hangszínében igazán kuriózumnak tekinthetô. Talán a legtöbben a 12. Gyôri Nemzetközi Ütôs Fesztivál fô vendégét, az Emerson, Lake and Palmer legendás együttesének dobo-

carl palmer

érkezett Kenny Hogan, aki a távoli kontinens hangzásvilágát ötvözte rock, fusion, pop, jazz, ethno és egyéb mûfajokkal. Szingapúr zenei nagykövetét a spanyol PerKu-Va Ütôegyüttes követte. A kiváló zenei élmény mellett igazán látványos és vidám showval készültek, valamint flamenco táncos bemutató kíséretével idézték a spanyol táj dallamait a Richter Terem közönsége elé. Az est leginkább várt fellépôje, a Gyôrben elôször játszó Gulli Briem, a Mezzoforte zenekar dobosa egyedi technikai megoldásaival, hangzásvilágával is magával ragadta a közönséget. A második nap szintén világsztárokat és a hazai ütôszene nagyjait hozta el a gyôri publikumnak. Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomduója méltóan indította az esti koncertet. Jazz és az etnozene stílusainak, valamint a halk és lendületes játék keveredése az ütôs hangszernek számító cimba-

sát, Carl Palmert várták. A zenész mesteri és hihetetlen tempót bemutató dobolásával már az elsô számokkal kivívta a nézôk szimpátiáját, majd pedig koncertjét a közönség felállva, vastapssal köszönte meg. Két fiatal zenész, Paul Bielatowicz gitáros, valamint Stuart Clayton basszusgitáros kíséretében szólaltak meg a híres, rocktörténeti melódiák. A tHUNder duó idehaza és külföldön is már ismert formáció. Dörnyei Gábor és Horváth Kornél külön-külön is virtuóz játékstílusukkal méltán elismert mûvészek, együtt a mostani koncerten ismét feledhetetlen örömzenét mutattak be. A délutáni workshop résztvevôje, Mark Mondesir virtuóz játékstílusa és gyors, technikás elôadásmódja szólóban, majd a fesztivál záróakkordjaként a tHUNder duóval közösen méltó keretet adott a két nap színvonalas mûsorának. J.K.

« 2011 » 01

H A N G S Z E R «

tunkba. Ebben az esetben ez a komponens szinte csak jelzésértékûen van jelen: a káván található egyetlen lyukba (többet nem is enged a szerkezet) süllyesztett tengelyen 3-5 érme, általában régi pénzérme található (e tekintetben sokan a japán yenre esküsznek). Ezeken külön nem játszanak, viszont állandóan szólnak, a magas hangtartományban kiegészítve az amúgy mély tónusú hangzást. A kanjira játéktechnikája alapvetôen a hagyományos indiai hordódobok, a mrdangam félék technikájának „csör-

ami a zenét kifejezetten beszédszerûvé teszi. Ezt a kanjirán úgy érik el, hogy egyrészt a bôrt finoman addig nedvesítik, amíg el nem éri a kívánt lazaságot és az ebbôl adódó mély hangmagasságot. Valószínûleg azért használtak gyíkbôrt, mert az viszonylag jól tûri ezt a manôvert. A hangszert az egyik kéz a hüvelykujj és a tenyér éle közé szorítva tartja, így a többi ujjbeggyel rá tud szorítani a peremhez közel a bôrre, így feszítve azt. Ezzel a technikával ki lehet hozni a hangszerbôl azt a „puttyogó” basszust, ami az indiai tabla hangzását is meghatározza. A kanjirajáték alapvetôen három ütésfajtából tevôdik össze: a mutatóujjal ütött nyitott basszus („tom”); a zárt ujjakkal a bôr közepén ütött slap; vala-

gôdobosított” változata. Az indiai doboknál általában a két kéz közül az egyik a basszust, vagyis a hangsúlyokat játssza, míg a másik a tulajdonképpeni ritmust játssza. A kanjiránál ez nem lehetséges, hiszen az egyik kéz tartja a dobot. Azonban a tartó kéz is szerepet játszik a hangsúlyozásban, hiszen ez szabályozza a hangszer hangmagasságát. Ez is az indiai zene jellegzetessége, hogy a ritmushangszereken a basszus hangmagassága változik,

mint a mutató ujjal vagy a lazán összezárt középsô, gyûrûs és kisujjal ütött semleges zárt ütés („ta”). A legutóbbi ütésfajta a tipikus indiai ütéstechnika, és a kanjira alapvetô ütése is. Ennél az ütésnél, vagy inkább ütéssorozatnál a csukló a középsô ujj vonala körül forog, így hol a mutatóujj, hol a másik három ujj éri a bôrt. Ennek az ütésnek a másik változata az, amikor a kezet elôbbre helyezve nem az ujjak, hanem a tenyér élei ütik a bôrt (mint a tabla „de-

Tamburi Mundi IV. Az indiai kanjira

Csörgôdobokat bemutató világjáró sorozatunk Brazíliából, a pandeiróval indult, majd Olaszországon (tamburello) át a Közel-Keletre vitt (riq), de csak azért, hogy egy kis pihenô után Dél-Indiába, a kanjira hazájába érkezzünk. India, az emberi kultúra fejlôdésének egyik legôsibb helyszíne, zeneileg (is) rendkívül sokszínû és gazdag terület. Klasszikus zenéje méltán híres nagy múltjáról, mélységérôl, kifinomultságáról és bonyolultságáról. A két nagy klasszikus indiai zenei tradíció egyikének, a dél-indiai karnatikus zenének egyik fontos ritmushangszere a kanjira (ejtsd: kandzsira), vagy ganjira. Bár az indiai ütôhangszerek között ismertség tekintetében vitathatatlanul az észak-indiai tabláé az elsôség, a kanjira népszerûségének növekedését mutatja, hogy a Remo cég már a második kanjira típusát dobta piacra 2008-ban. Ez azért is érdekes, mert a számos karnatikus ütôhangszer közül a kanjira a legfiatalabb (100 éve sincs, hogy bekerült a klasszikus zenébe). Reméljük, cikkünkben sikerül feltárnunk e siker okait, és felkelteni az olvasó érdeklôdését, hogy közelebbi ismeretséget kössön ezzel az egyszerû, de nagyszerû csörgôdobbal. Több indiai hangszerre, így a kanjirára is jellemzô az idegen elemek és a saját hagyomány keveredése. A csörgôdobok káváját általában hajlítják, de a kanjiráét – mint az indiai dobok testét általában – egy tömb fából faragják. A jákafa gyûrû mintegy 1,5 cm vastag, 5 cm mély, átmérôje pedig 20 cm körül mozog. A hajlított káváknál a fa szálai végigfutnak, ebben az esetben viszont el vannak vágva, így a hangszer könnyen reped, annak ellenére, hogy az egyik oldalára ragasztott gyíkbôr feszítése összefogja. Ma már – az állatok megfogyatkozása miatt – nem lehet gyíkbôrt kapni, ezért a hangszerkészítôk kénytelenek kecskebôrrel és szintetikus anyagokkal kísérletezni – többkevesebb sikerrel. Nem volt még szó a csörgôkrôl, amik nélkül aligha kerülhetett volna be ez a hangszer a soroza-

44 » H A N G S Z E R

re-dere” ütésénél). Ez egy magasabb tónusú hangot eredményez, amiben a kicsit hajlított tenyér alkotta üreg is szerepet játszik. Ez tehát az alapvetô mozgás, amibôl alkalmanként kitér a kéz egy basszus, vagy slap erejéig. Ezzel a technikával valósítható meg az a

D O B O S M A G A Z I N

virtuóz hatvannegyedes „darálás”, ami ámulatba ejti a közönséget. A ma ismert kanjirajáték a 20. század elején alakult ki, és egy bizonyos Hari Shankar nevéhez köthetô. Legismertebb mai képviselôi Ganesh Kumar, aki az elsô oktatófilmet is készítette, vala-

mint a Shaktiból is ismert Vikku Vinayakram fia, Selva Ganesh Vinayakram, aki többek között a Remember Shaktiban Zakir Hussainnal játszott tabla-kanjira párbeszédek révén szerzett rajongókat a hangszernek világszerte. Népszerûségét mutatja, hogy pl. a Ravi Shankart is gyakran kísérô kiváló tablás, Bikram Gosh is kísérletezni kezdett vele. Ez azért érdekes, mert talán ez az elsô eset, hogy professzionális tradicionális észak-indiai klasszikus ütôhangszeres dél-indiai ütôhangszeren tanuljon. A nyugati zenei életben a hangszer elsô számú játékosa a multi-instrumentalista Pete Lockett, aki a Remo kanjira endorsere is. Egy másik érdekesség, hogy Hakim Ludin egyik cajon oktatófilmjében kanjira technikának nevezi az egyik általa bevezetett ütést. Ezzel sorozatunk végére értünk, és reméljük, sikerült felkelteni az érdeklôdést a csörgôdobok, a hangszervilág e kicsi, egyszerû felépítésû, de rendkívül izgalmas hangszerei iránt.

A tizenhatodos ride-játék és a hozzá kapcsolódó lábcin-taposás Az elôzô cikkemben a lábcintaposást elemeztük ki. Most szeretném bemutatni a lábcint mint kiegészítô hangszert. Több ízben említettem már, hogy számomra a lábcin a zenekar csörgôje, és ezen a gondolatmeneten keresztül jutunk el a ride-játék kiegészítéséhez. Ehhez a cikkhez a www.hangzona.hu oldalon a tudástár rovatban a profilom alatt találtok a témával kapcsolatos videót. A film a 16. Dobosok Farsangja kurzusomon készült, ezúton is köszönöm Martonosi Györgynek a felkérést, és Szôr Olivérnek a felvétel rögzítését. Hivatkozás: http://www.hangzona.hu/grooveszerkesztes-2.html Vegyünk alapul egy két ütemes groove-ot! Elôször lábcinen játszom váltottkezes tizenhatodokkal, (1. példa) majd ezután felmegyek a

ride-ra (kísérô cintányér), és nyolcadosan játszom a tányér lenti, vékonyabb részén. (2. példa) Azt vehetjük észre, hogy a groove hiányossá vált, és a tizenhatodos lüktetés megszûnik. A nyolcados lábcint most kiegészítem 2/4 lábcin-taposással úgy, hogy a lábcinállványon a sarkam fel van emelve. (3. példa) Rögtön teltebb, színesebb lett a groove-unk. A zeneszámban a refrén után szóló következik, és ha az ismételten a refrén harmóniakörére megy, akkor a szólistával együtt építkeznünk, dinamikailag fejlôdnünk kell. A 3. példát úgy tudom fokozni, hogy a 2/4 lábcin játékát nyolcados taposásra váltom, és a ride-ot már a bell (kúp) melletti vastagabb részen ütöm meg. (4. példa) Végezetül a katarzist a ride és a bell (kísérô cintányér és a kúpja) felváltva való játékával érem el, az a dal-

tól függ, hogy a bellt a nyolcad elsô vagy második hangjára teszem. A lábcint pedig nyolcadosan nyitom zárom. Tehát: a nyolcad elsô hangjára a sarkammal megnyomom a lábcinpedált, és a nyolcad második hangjára pedig lábujjhegyen taposom a pedált. Tiszta csörgôzés! NA, ITT ELVESZTETTÉTEK A FONALAT? :-) A videón mindent mutatok 03:02-tôl. (5 – 6. példa) A tizenhatodos érzetet a ride-on nyolcad – két tizenhatodos (ti-ri-ri) kísérettel is játszhatom, ezzel színesítve a zenei palettát. Természetesen a három lábcin-taposással és a bell hangsúlyozással együtt. (7. példa) Ha kérdésetek van a témával kapcsolatban, írjatok az alábbi címre! Bordás József dobiskola: bordasjozsef@gmail.com +36-30-9756-843 Bordás József

« 2011 » 01

H A S Z N O S «

A tizenhatodos ride-játék és a hozzá kapcsolódó lábcin-taposás

4. rész: Nick Menza Nick Menza 1964-ben született Németországban, Édesapja Buddy Rich egykori szaxofonosa, Don Menza volt. A kicsi Nick már kétévesen a dobokat püfölte, a világ pedig a Megadeth dobosaként ismerte meg ôt. A Megadeth az egyik legsikeresebb metalzenekar, a Metallicával, a Slayerrel és az Anthraxszel együtt ôk számítanak a

thrash metal „nagy négyesének”. A Megadeth több mint 25 millió albumot adott el világszerte, és hét egymást követô alkalommal jelölték Grammy-díjra a Best Metal Performance (Legjobb metal dal) kategóriában. Bár a 23 aktív év alatt a Megadethnek 20 hivatalos tagja volt, a klasszikusnak számító felállás1990-ben állt össze: Dave Mustaine (ének, gitár),

David Ellefson (basszusgitár), Marty Friedman (gitár), Nick Menza (dobok). Ebben a formációban1990 és 1998 között 4 albumot és egy EP-t készítettek, és ebben az idôszakban váltak platinalemezes sikercsapattá a Rust in Peace és a Countdown to Extinction lemezekkel. 1998-tól tagcserék következtek (Menzát is beleértve), majd 2002-ben Dave Mustaine feloszlatta az együttest. A 2004es újrakezdésnek csak kis ideig ugyan, de szintén részese volt Nick Menza. Nick Menza egyszerûen, tisztán, érthetôen dobol. Amikor kell, tud keményen

46 » A R O C K M E S T E R E I „krumpliszsákot szórni”, de elsôsorban a húzós, feszes, egyenes tempók jellemzôek rá. Nála tipikusan tetten érhetô az a bizonyos „nagyon feszes kettô-négy”. Játéka nélkülözi a felesleges flikk-flakkokat, profin, pontosan, a zenének alárendelten játszik, ami dobosoknak-zené-

D O B O S M A G A Z I N

szeknek példa értékû. Countdown to Extinction: Ez a nóta volt a Grammy-díjra jelölt, 1992-es, dupla platina Megadeth nagylemez címadó dala. A kotta a középtempós rocknóta teljes dobtémáját tartalmazza. A dal nem túl bonyolult, de ötletes figurákat tartalmaz.

Nagyon jó tanulóanyag! További kérdésekkel forduljon (fordulj) hozzám bizalommal! Hard’n’Heavy Dobsuli – Nagy Zoli – 20364-9121, 20-913-1303, bigstick@pannonmail.hu Nagy Zoli

ékesítése, rt é k re e sz g n a h s Használt ütô as feltételekkel. lm a g ru s á d a e rb é b , adás, vétel, csere képviselet VIC FIRTH márka EVANS, AQUARIAN,

WWW.DOBBOLT.HU

1 Tel.: 0630/202026 u. 17. y n á rv á M t, s e p a d 1012 Bu