INDA Project Room | 2024. július 4. – szeptember 27.
Az INDA Galéria a tél után nyárra is készült egy izgalmas online katalógussal és annak anyagát a galéria projektszobájában bemutató válogatással. A katalógust átlapozók és a galériába látogatók huszonkét művészünk vagy meghívott művész munkáiból válogathatnak és vásárolhatnak.
Az erre az alkalomra összeállított kínálatban CZENE Márta, CSÁKY Marianne, CSONTÓ Lajos, EL-HASSAN Róza, FARKAS Zsófia, KOÓS Gábor, MARTIN Henrik, METZING Eszter, NAGY Barbara, NEOGRÁDY-KISS Barnabás, RAVASZ András, SCHWÉGER Zsófia, SZABÓ Ádám, SZABÓ Eszter, SZÁSZ Lilla, SZEMZŐ Zsófia, SZENTELEKI
Gábor, SZŐKE Gáspár, URAY-SZÉPFALVI Ágnes, ZELLEI Boglárka Éva, valamint LOVAS Ilona és Kim CORBISIER művei szerepelnek.
Nyitvatartás: kedd–péntek 14-18 óra között vagy előzetes bejelentkezéssel. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a galéria nyári zárvatartása miatt augusztusban CSAK előzetes bejelentkezéssel
(Mobil: +36 70 3164472 | Email: info@indagaleria.hu) látogatható a kiállítás!
SUMMERTIME 2024
4 July – 27 September, 2024 in INDA Project Room
After its winter catalogue show, INDA Gallery now presents a summer selection in an online catalogue coupled with works displayed in the gallery’s project room. The catalogue as well as the show features works by twenty-two artists working with us or invited specifically for this show.
The selection includes pieces by Marianne CSÁKY, Lajos CSONTÓ, Márta CZENE, Róza EL-HASSAN, Zsófia FARKAS, Gábor KOÓS, Henrik MARTIN, Eszter METZING, Barbara NAGY, Barnabás NEOGRÁDY-KISS, András RAVASZ, Zsófia SCHWÉGER, Ádám SZABÓ, SZABÓ Works by Eszter, Lilla SZÁSZ, Zsófia SZEMZő, Gábor SZENTELEKI, Gáspár SZŐKE, Ágnes URAY-SZÉPFALVI, Éva ZELLEI Boglárka, Ilona LOVAS and Kim CORBISIER.
Opening hours: Tuesday-Friday from 14:00 to 18:00 or by appointment.
Please note that the gallery will be closed in August, when its exhibitions can ONLY be visited by appointment. Mobile: +36 70 3164472 | Email: info@indagaleria.hu) in August!
CZENE Márta
Budapest, 1982
Czene Márta festőművész, 1982-ben született Budapesten, jelenleg is itt él és alkot. 2007-ben végzett a MKE festőművész szakán, azóta számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt. Első önálló kiállítása az INDA Galériában „Párhuzamos vágás” címmel 2008-ban nyílt, melyet az évek során több is követett. Legutóbbit a 2023 tavaszán rendezett „Ez nem az én testem” című nagysikerű kiállítását beválogatták az újraindult AICA díj „Legjobb egyéni kiállítás” 2023-as jelöltjei közé is.
”A festészet számomra meditáció. Saját emlékeim, képzelt vagy valós történeteim egy-egy élesen felvillanó képét festem. Festményeim ezekből a töredékekből állnak össze, mint filmkockák sorából. Az egymás mellett megjelenő inkább asszociatív, mint időbeli összefüggésben álló jelenetek segítségével saját magamat, mint fiatal kelet-európai nőt vizsgálom.
Az itt jellemző politikai és kulturális közeg nyomása alatt megjelenő egzisztenciális szorongásaim a képek fő témája. Fontosak számomra a részletek és a látvány elmélyült, pontos megfigyelése, ezek kidolgozása során újra átélem a felidézett képet.
Az elkülönülő képkockák kiválasztásához az inspirációt egyrészt a filmvágásból merítem, ahol egy eseménysor sokszor nem a történések egy képben való bemutatásával bontakozik ki, hanem egymás mellé vágott részleteken keresztül, másrészt a középkori és reneszánsz festészetből, mely hűvös statikussága ellenére figyelemfelkeltő részletekkel utal a háttérben húzódó bibliai vagy mitológiai történetre.” –
Czene Márta
KÉSÉS 2022, akril, olaj, farost, fotó (távtartóval), 100x176 cm
ÚTKÖZBEN
2009, akril, olaj, farost, 107x130 cm
BEJÁRÁS
(HAJÁT KIBONTÓ)
2019, grafit, papír, 50x70 cm
CSÁKY Marianne
Budapest, 1959
Csáky Marianne fotóalapú művek, videóanimációk, szobrok, rajzok, objektek, lightboxok, installációk formájában vizsgál olyan témákat, mint az örökölt, velünk élő narratívák, az egyéni és közösségi emlékezet, a kultúrák átjárhatósága, történelmi korok politikai rendszerei illetve a képekben rejlő valóság, a jelen és a múlt újraírhatósága.
Rendszeresen állít ki Magyarországon és külföldön – jelenleg is több belga kiállítóhelyen láthatók munkái. Számos magyar és külföldi magán- és közgyűjteményben szerepelnek művei. Élt Kínában, rezidencia programokon vett részt Franciaországban, Németországban, USA-ban és Dél Korában is. Idén januártól június végéig az igen rangos brüsszeli WIELS rezidense volt.
Brüsszelben és Budapesten él és alkot.
ÁLMODD AZ ÁLMOMAT II/7
2010, giclee print, ceruzarajz, 30x69 cm, 1/2 + 1 AP
INNENSŐ PART 1.
2012, giclée print, ólomlemez, fatábla, 30x64,5 cm, 1/2 + AP
INNENSŐ PART 2.
2012, giclée print, ólomlemez, fatábla, 30x64,5 cm, 1/2 + AP
CSONTÓ Lajos
Budapest, 1964
Csontó Lajos, Munkácsy-díjas képzőművész, 1964-ben született Budapesten. 1990-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 2011-ben habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Jelenleg az Eszterházy Károly Egyetem Média és Design Intézetének egyetemi docense.
A hagyományos grafikai és festészeti technikák mellett a fotó, videó és az installációs megoldások jellemzőek munkáira, a 90-es évek közepétől készít saját és talált fotográfiákból, szövegtöredékekből műveket. Sokat kísérletezett a portré műfajának értelmezésével, valamint foglalkozik az archívumok használatának lehetőségeivel, a digitális képözön és a személyes kép kölcsönhatásával. Vizuális és verbális jelenségek különös, ironikus, olykor banális elegyéből összeálló, az önellentmondásokat finoman kiemelő, konceptuális műveket készít. Alkotásaiban a költőiség összeolvad az experimentális attitűddel, ezért munkái a legtöbb esetben többpólusúak. A szöveg nélküli munkáira is jellemző ez az ambivalens hatás, az ellentmondásos tartalmak megjelenítése. 1988 óta folyamatos résztvevője hazai és nemzetközi kiállításoknak, konferenciáknak és szimpóziumoknak. Számos művésztelep és kiállítás résztvevője, valamint szervezője is. Több kiállítás kurátora és megnyitó személye volt.
Munkái hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek, valamint megtalálhatóak
‒ többek közt ‒ a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni MODEM Gyűjteményben, a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a Magyar Fotográfiai Múzeumban. 1992-95 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 2004-ben a Római Magyar Akadémia, 2006-ban a Budapest Főváros - Cite Internationale Des Arts, Párizs ösztöndíját, 2017-ben az MMA
Művészeti Tagozatának ösztöndíját nyerte el. 2007-ben Munkácsy-díjat, 2022-ben Rosti Pál díjat kapott.
HŰSÉGES ESŐ 2.
2023, szitanyomat, egyedi példány E.A., 50x70 cm
CSALÁD,
SZERELEM
1997, ff nagyítás, 19x35 cm / db 1/1 + AP
ÚJPALOTA CSONTVÁZZAL 2. 1990, ff nagyítás, 46,5x46,5 cm, 1/1 + AP
EL-HASSAN Róza
Budapest, 1966
„…Az újabb rajzaim újra türelmesebbek, harmonikusabbak, de itt is ugyanaz a munka közben számomra is nehezen előrelátható váratlan egyensúly helyzet munkálkodik, mint az expresszív szobroknál. Egyfajta mikrokozmoszt képeznek, mint a haiku versek. Ahogy készítem őket, leginkább arra kell figyelni, hogy se túl korán se túl későn ne hagyjam abba és „elkapjak” egy pillanatnyi egyensúly helyzetet. Ez sok munkámnál a legnagyobb kihívás, főképp a rajzoknál.” (El-Hassan Róza, 2023)
El-Hassan Róza szobrászként, intermédia-művészként, festőként és grafikusként is alkot.
1990-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakát, majd az ottani intermédia tanszéken és a frankfurti Städelschulén tanult, majd 2013-ban doktorált.
1997-ben Smohay-díjat majd 2007-ben Munkácsy Mihály díjat kapott. Munkái többnyire globális társadalmi-szociális problémákra adott érzékeny reflexiók. Elkötelezett az alkotó társadalmi és ökológiai felelősségét hirdető, az emberek sorsát jobbra fordító „social design” mellett. 1997-ben a velencei biennálén képviselte Magyarországot, neves külföldi múzeumokban voltak egyéni kiállításai.
ÖNARCKÉPEK BÉKEHARCOSKÉNT
2014-2015, gouache, papír, 29,5x21 cm és 34,5x25 cm (keretezett: 46x36 cm / db)
MIKROKOZMOSZ 2.
2023, gouache, papír, 34,5x49,5 cm (keretezett: 48x62 cm)
FARKAS Zsófia
Budapest, 1972
1972-ben született Budapesten, 2000-ben végzett a MKE szobrász szakán, majd 2002-ig ezen a tanszéken dolgozott, mint asszisztens. 2004-2006 között a Szentendrei Művészeti
Szakközépiskola tanára. Jelenleg Szentendrén él és alkot, az Új Művésztelepen. 2000 óta számos képzőművészeti díjat nyert el, és folyamatosan állit ki hazai és külföldi kiállításokon.
„A középnemzedék szobrászai között jelentős alkotói utat vallhat magáénak Farkas Zsófia, akinek bronzból, de főként alumíniumból és műanyagból készült biomorf, térbe nyújtózkodó formákat idéző kis- és középméretű plasztikái, valamint nagyméretű köztéri alkotásai a szobrászművész nevét szinte tévedés nélkül azonosíthatóvá teszik műveivel. Jellegzetes plasztikai világának kialakítását követően azonban 2021ben éles irányváltással egy másik, szintén sajátos szobrászi pályaszakaszát indította el, üvegszobrok készítésébe kezdett.
A szobrászművészet magas szintű technikai tudásával, a szoborkészítés tapasztalataival és a rá jellemző munkaintenzitással kezdett üvegszobrainak elkészítéséhez, amely során az ú. n. casting technikát alkalmazza. Ez a technika lehetővé teszi számára annak megvalósítását, hogy a gondosan előkészített formákba öntött üveg belső struktúrájának véletlenszerűségeit összhangba hozhassa saját művészi, szobrászi elképzeléseivel.” –részlet Máthé Andrea esztéta írásából
ESÉLY A VÉLETLENNEK
2023, optikai üveg, 16x34x6 cm
Kim CORBISIER
Anderlecht, 1985 – 2012 Budapest
A tragikusan korán, 27 évesen elhunyt Kim Corbisier előtt komoly karrier állt. Már az egyetemi évei alatt is számos ösztöndíjat kapott (Amadeus Alkotói Ösztöndíj, Erasmus, később a Strabag alkotói díja, majd a Kogart-beli egyéni kiállítás), és művei szerepeltek Moszkvában, Kijevben és Marseilles-ben csoportos kiállításokon. Színésznőként Cannes-ba is eljutott Pálfi György Nem vagyok a barátod című filmjének főszereplőjeként. Festményeire (a legtöbb esetben) jellemző, hogy egyszerre jelenik meg rajtuk a rajzolt és a festett felület. A művész ösztöndíjai és utazásai során rengeteg felvételt készített, majd erre a kihagyásos, az ürességet és a jelenlétet egyszerre hangsúlyozó nyelvre dekódolva írta át a fényképeken megjelenő motívumokat, az arcokat, az utcákat és a tereket. A képeken minden esetben egy nagyváros hétköznapi jeleneteit ismerhetjük fel; lámpás útkereszteződés, bevásárlásból haza igyekvő emberek, koldusok, hajléktalanok által hurcolt bevásárlókocsik, bankautomata előtt álldogáló alakok, utcaseprők kézikocsival, mozgáskorlátozottak kerekesszékkel. Legtöbbször az arcok állnak a fókuszban; az unott, zárkózott, ellenséges vagy épp csodálkozó arckifejezések mellett viszont maga az arctalanság vagy arcnélküliség is visszatérő elem. Azáltal, hogy a képen szereplő figurák kinéznek a képből, a művész és a megfigyelt, a megfigyelő és a néző bonyolult, furcsán feszült viszonyrendszerbe kerül; a megfigyeltből megfigyelő válik, aki nem csupán a művészre néz, hanem e virtuális kitekintés tanújára, a befogadóra is. A rajzolt alapkép és a kifestett motívumok kapcsolata sosem logikus vagy kézenfekvő – a fotorealisztikusan részletes festés váltakozik a sietős, szinte elmaszatolt foltokkal –, ráadásul ez a szisztéma teljesen összezavarja a megszokott képnézési stratégiákat. Az egész és a rész közti furcsa dinamika eleve ránk kényszeríti a kétféle nézésmódot; a festményeket sosem láthatjuk a maguk teljességében; vagy a részleteket figyeljük vagy az egészet.
MADAME
2010, olaj, ceruza, vászon, 143x178 cm
DANS LE METRO
2009, olaj, ceruza, vászon, 160x130 cm
LE PROMENADE
2009, olaj, grafit, vászon, 150x197 cm
KOÓS Gábor
Losonc, 1986
Koós Gábor tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végezte.
„Érdeklődése a sokszorosító grafikai eljárások hagyományos reprodukciós lehetőségei helyett már nagyon korán azok képzőművészeti alkalmazása felé fordult, művészetét a mai napig a nyomtatás fizikai közvetlenségében rejlő potenciáloknak az egyszerre konceptuális és intuitív felhasználásának kutatása határozza meg. Ami Koóst érdekli úgy a technikában, mint az általa feldolgozott témákban, az az egyszeri, a megismételhetetlen: az elillanó pillanatok, érzések, élmények megőrzésének lehetősége, a jelen pillanat konkrétságának és az emlékezésnek a kapcsolata. Alapvetően két magasnyomású eljárással dolgozik: direktnyomatokat (frottázs) és fametszeteket készít. Sajátos „emlékezésprotézisekként” örökít meg számára fontos tárgyakat, vagy éppen olyan megfoghatatlan dolgokat ragad meg munkáiban, mint a fizikai környezete kiváltotta komplexebb érzelmi állapotok, térélmények. Műveiben nem csupán ábrázolni akarja az emlékezés tárgyát vagy reprezentálni a pillanat múlandóságát, hanem a magát az élményt sűríti műtárgyakba.” – részlet Márkus Eszter írásából.
Koós Gábor 2012-es diplomamunkája a sikeres Budapest Diary sorozat, amely nagyméretű fametszeteket és azok dúcait installálja és értelmezi egy műalkotásként. Ezekre épült az emlékezéssel foglalkozó, tematikusan is szerves egységet alkotó Souvenir sorozata, amelyben a művész életnagyságú, háromdimenziós objekteket hoz létre frottázs technikával. Ezen munkáival 2014-ben nem csak a hazai Az év grafikája díjat, de a Miskolci Grafikai Triennálé díját és az egyetemi éveinek lezárását követő években a Derkovits Gyula Ösztöndíjat is elnyerte. Koós 2019-ben az USA Diary sorozat You’re both brown, they won’t notice the difference című munkájával elnyerte a Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálé Európa díját. A művész a régióban és azon túl is aktív, jelentős rezidencia-programokon vett részt és neves intézmények tereiben állított ki (Banská St A Nica Contemporary, Selmecbánya (SK); Meetfactory, Prága (CZ); PROGR Art Center, Bern (CH); Kunststiftung, Baden-Württemberg, Stuttgart (D); Budapest Galéria; Bruseum, Graz (AT); Museum Moderner Kunst Karnten, Klagenfurt (AT); Olomouc Museum of Art, Olomouc (CZ). Munkái fontos magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatók, a Budapest Diary sorozat a Ludwig Múzeum gyűjteményének része.
UNTITLED (MUSOUBLKB)
| UNTITLED (MUSOUBLKA)
UNTITLED (MUSOUBLK21) |
UNTITLED (MUSOUBLK22)
2023-2024, festett papír, nyomódúc festett papírnyomat, 90x60 cm / db
UNTITLED (MUSOUBLK21)
2023, festett papírnyomat, 90x60 cm
UNTITLED (MUSOUBLK22)
2023, festett papírnyomat, 90x60 cm
LOVAS Ilona
Budapest, 1946 - 2021 Budapest
„Lovas Ilona művészete már a hetvenes évektől kitűnt a kortársai közül – elsősorban grandiózusságával, lendületességével. Műveiből mindig a teremtő akarat végtelen szabadsága áradt, ami a politikai elnyomás éveiben különösen felemelő volt.
Az alkotás metamorfózisában a megfoghatatlan és megérinthetetlen reagálás megjelenítése, az anyag transzcendens jeleinek felerősítése, a föld ég felé törekvő felmutatása egyaránt meghatározóak Lovas Ilona műveiben és alkotói nézőpontjában. Jellemző tárgyai, anyagai, képi megjelenítései alkotásaiban szimbólumokká vagy szimbolikussá válnak, hogy mindig képesek legyenek a jelenlét megidézésére, az itt-és-mostbani jelentésadásra. Maguk az összetevők akár archaikusnak is nevezhetőek, a legtermészetibbek és legtermészetesebbek, ahogy a föld, a fa, a búza, a papírmassza, az üveg (lap és –szál), meg a tisztított marhabél, a fonal, a damilszál, a drót, a vászon, a batiszt. Műtárgyaiban beárnyalódik az örök idő, rejtőzködve, szóvá nem alakítható jelekkel felvillan, hogy felemelje a nehéz, súlyos anyagokat: akár háttetsző hártyaként válnak műalkotásokká, és puszta anyagként mind lefelé gravitálnának, ha nem Lovas Ilona műtárgyainak alkotó anyagai lennének, ebben a mivoltunkban azonban megteremtik a felfelé mutatás terének erejét és idejének tágasságát. Az anyag alakíthatóságában, a metamorfózis mindennapi jelenségében és összetettségében az egységet, egyfelé tartást állítja elénk, a látható felületeken, anyagokban rétegződő láthatatlant. Lovas Ilona nagyon is érinthető, tapintható matériát formál meg sokszor döbbenetes megérintettséget kiváltó tárgyakká, álló és mozgó képekké, művei az emberi lét alapkérdéseinek kikerülhetetlenségéről gondolkodtatnak el, és jelenlétre szólító kapcsolódásáról az egységhez és az Egyhez.” - részlet Bálványos Anna írásából a Lovas Ilona munkásságát bemutató könyvből (Lovas Ilona. INDA Galéria, Budapest, 2022)
CÍM NÉLKÜL
2002 k., print, fotokópia, ostya, marhabél
59x50 cm
MARTIN Henrik
Siófok, 1979
Martin Henrik 1979-ben született. A festészet és szobrászat területén alkotó, Budapesten élő képzőművész. 2007-től a szentendrei régi művésztelep tagja, jelenleg is Szentendrén van a műterme. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2004-ben Szabados Árpád tanítványaként. Rendszeresen vesz részt hazai és nemzetközi kiállításokon. Jelenleg a MKE Doktori Iskola hallgatója. „A művészet spirituális praxis. Ki vagyok én? Mi a világ? Mi az, hogy valóság? Az ezekkel az örök, összefüggő kérdésekkel foglalkozó keleti, és nyugati metafizikai hagyományban egyaránt lényeges motívum: az individualitás, a személykénti önazonosítás meghaladása, mint a valóság megismerésének feltétele.
Hieron ( ): a görög templom négyszöghasáb tömegű belső tere, amely az istenszobrot fogadja be. A négydimenziós téglatest, amely mint templum, naosz, hieron, cella a Tudatot, Ātmā-t (Önvalót) bizonyos értelemben térfeletti, de méginkább fokozottan téri szimbólumként idézi fel. A geometrum a Tudatnak, az anamorph színfoltok a világ, a Lény – mint létező – megnyilvánulásának a szimbóluma. A Lény formába öntöttségének foka játékosan változik a nemmegnyilvánulttól a valami-ig.” – Martin Henrik
„A pasztelles hatású, szürkés tónusú, különböző rétegű olajfestékek alkotta képek egyediek, azok erős térbelisége rögtön magukba szippant. A monotípia-szerűen készített festményeken az utólagosan felhordott, gomolygó, élénk színű, lilás, rózsaszínes, sárgás vagy kékes foltok mindig a lényegesre, a megfoghatatlanra irányítják figyelmünket. Az ilyen módon fókuszban helyezett, látszólag káoszosan lebegő részek válnak a belső terek szimbólumaivá, ahol a lélek lakozik és a csoda megtörténik. A rend és a káosz tehát együttesen jelenik meg, hogy azok teljes harmóniát alkotva egészítsék ki egymást. A különböző nézetű kockák izgalmas fizikai és metafizikai tereket nyitnak meg, azok eltérő léptékeivel és távlataival.” - Fazakas Réka kurátor, művészeti író
HEIRON 1/11/1 - B/1
2020-2021, olaj, papír, 30,5x45,5 cm (keretezett: 64x79 cm)
HIERON 1/9/2–A/1
2021, olaj, vászon, 30x40 cm
HIERON 3/15/1–A/2
2023, olaj, vászon, 30x40 cm
METZING Eszter
Pécs, 1992
„Művészeti tevékenységem során az emberi psziché működését körül járó pszichológiai megfigyeléseimmel fonódik össze egy materiális megközelítésű hozzáállás, amely az ember és anyag közötti interakciók tanulmányozásából indul ki. Az észlelés, elsősorban a látás és a haptikus érzék együttműködésének transzformatív rétegeit kutatom, hogy a minket körülvevő matériákkal, az észlelés szálain keresztül milyen kapcsolódások jöhetnek létre belső pszichikus rendszerünkkel, illetve a kollektív tudattalan rétegével. Az anyaggal egy organikus párbeszéd során folytatok együttműködést, amelyben a heterogén matériákkal egy mindenben létező szubsztancia transzcendens élményének lehetőségeit keresem. Jellemzőm az intuitív rácsodálkozás az efemer folyamatok és az állandó átalakulás életünket meghatározó, kikerülhetetlen jelenségeire, amely alapvető szemléletmódot ad alkotói gyakorlatomban. A textillel való együtt gondolkodás úgy hiszem, varrónő nagyanyáim örökségének kitapintható lenyomataként is velem van, a matériák szimbolikus szerkezeti sajátosságainak tudatos anyaghasználata mellett. Így jutottam el a textilművészet területéhez, amelyből az állandó kereső hozzáállásom magából indukálja az újabb unikális anyagok lehetőségeinek felkutatását.” – Metzing Eszter
Metzing Eszter (1992) a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2018-ban diplomázott képgrafika szakon, azóta is aktív résztvevője a hazai képzőművészeti szcénának, jelenleg az art quarter budapest műtermében dolgozik Koleszár Stella képzőművésszel, alkotótársával. 2021-től kezdve az INDA Galéria képviseli, ahol eddig két önálló kiállítása is volt (Fabric of Childhood, 2021; The skin sees when the eyes touch, 2024). 2022 óta egyaránt tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek és a Magyar Grafikusművészek Szövetségének. Munkái láthatók voltak többek között a LokART és Bánkitó Fesztiválokon, a Hybridart Space kiállítóterében, az ISBN könyv+galériában, a Nyolcésfél és a Deák17 Galériában, valamint az INDA Galéria csoportos tárlatain. Művei megtalálhatók a Hungarian Art & Business (HAB) gyűjteményében, valamint fontos magángyűjteményekben (pl. Kacsuk Gyűjtemény).
2023, latex, pamutcérna, tollrajz, lakk, vatelin, vászon, változó méret: kb. 120x65xx5 cm
MÉLYEN ÜLŐ SZEM 2024, boroszilikát üveg, tollrajz, cérna, vatelin, pamutvászon, latex, 45x40x10 cm
NAGY Barbara
Szentendre, 1976
1976-ban született Szentendrén. Itt is él és alkot az Új Művésztelepen.
Tagja a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületnek a Fiatal Művészek Stúdiójának, a Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesületnek, illetve a MAOE-nak.
„ A festészet kérdése nem más, mint a láthatóság kérdése.” - írja JeanLuc Marion a Látható kereszteződése című művében.
Munkáim a látás természetéről folytatott elmélkedések. Metszett
fekete fatáblákat készítek, melyek a fénynek mind filozófiai, mind konkrét fizikai szerepével és változásaival foglalkoznak. A fekete szín-ami máshol elnyeli a fényt-itt a metszés struktúrájából adódóan megjelenítheti azt. A metszés mélysége, iránya és a felület monokróm feketére befestett színe által a fény „vándorlását” követhetjük nyomon.
A kép tehát a fény ütközéseként értelmeződik és a fény által keletkezik. Ha a kép keletkezési helye a fény ütközőtere, akkor a képnek is ilyen ütközőtérré kell válnia, nem ábrázolnia, hanem megvalósítania kell a folyamatot. A kép és annak tartalma ily módon egybeesik.
A művészet léte és története az, ami foglalkoztat, a határ, ahol egy puszta tárgy műalkotássá válik. Ezért dolgozom a fatáblákon kívül más műfajokban is: legyen az installáció, videó vagy épp egy ceruzarajz, mert az átlépés pillanata az, ami fontos ebben a megismerésben.
Az itt kiállított munkák egyrészt metszett fatáblák, másrészt egy tus-festmény sorozat mely a látás különböző aspektusait vizsgálja különböző fekete tus-rétegek révén. A Hommage an Ad Reinhard sorozat éppúgy a látás mibenlétéről szól, mint a metszett fatáblák. A különböző rétegű tus felületek és a metszett fatáblák az érzékelésünkre és a látásra kérdeznek rá, felismerve az egyéni kép-értelmezés és a láthatóság filozófiai kérdéseit. Mi az a kép, amit egyáltalán látunk?” – Nagy Barbara
METSZETT FORMÁK
VIII. 2022, metszett fa festve, 100x100 cm
METSZETT FORMÁK II.
2021, metszett fa festve, 50x50 cm
METSZETT FORMÁK IV.
2021, metszett fa festve, 50x50 cm
NEOGRÁDY-KISS Barnabás
Budapest, 1989
Neogrády-Kiss Barnabás 1989-ben született Budapesten, jelenleg is itt él és alkot. A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának fotográfia szakán végzett 2015-ben, majd 2015-től 2017-ig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán folytatta tanulmányait. 2013 óta a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja. 2020-ban elnyerte a CAPA nagydíjat.
Első önálló kiállítása az INDA Galériában 2022-ben nyílt Szemmunka címmel, amit 2023-ban az Önkeretezés című követett. Számos hazai és nemzetközi csoportos kiállítás állandó szereplője.
„Neogrády-Kiss Barnabás azon alkotók körébe tartozik, akik munkássága, bár egymástól jól elkülöníthető projektekre, sorozatokra tagolódik, mégis igen egységes mind megformálásban, mind motívumaiban.
Neogrády-Kiss vizuális nyelvének további sajátossága, hogy érzékenysége nemcsak egy-egy képben működik, nem egymástól elszigetelt látványokban, alkotásokban, hanem képek folyamatosan változó összefüggéseiben, ami a munkásságával kapcsolatban említett „vizuális nyelv” kifejezést különösen indokolttá és hangsúlyossá teszi.
Alkotásai nem valamely jól összefoglalható koncepcióból, elgondolásból keletkeznek, hanem a vizualitás szövetéből, a látásnak az alkotó számára oly problematikus folyamatából.
Amiképp számára a valóság és önmaga a folyamatos újratanulás, újraépítkezés terepe, akképp művei befogadói számára a műveivel való találkozás is egy folyamatos értelmezői és vizuális kihívás.
Az alkotó az őt körülvevő világra és önmagára is érzékenyen reagálva alkotja képeit, mégpedig oly módon, hogy sok esetben a látvány sem rögzített, szilárd, statikus valami, hanem éppen történik, mégpedig az alkotó tevőleges hozzájárulásával.
Neogrády-Kiss képeinek sok esetben performatív jellege van, az alkotó akció, cselekvés közben ragadja meg a valóság és önmaga viszonyát, egyszerre van a kamera előtt és mögött, bonyolult reflexiós hurokba csavarodva. ” – részlet Cséka György írásából.
UNTITLED 48. 2022, giclée print, kasírozva, keretezve, 120x80 cm, 1/5 + AP
VILLAPARK 01. 2024, giclée print, 100x60 cm, 1/5 + AP
UNTITLED 31. (SOLITUDE CÍMŰ SOROZATBÓL)
2020, giclée print, kasírozva, keretezve, 120x80 cm 1/5 + AP
RAVASZ András
Budapest, 1959
Az elmúlt években létrehozott munkáira – egyfajta konceptuális és populáris kifejezés mellett – a műfaji sokszínűség jellemző, a médiumok széles skáláját alkalmazza, - hanginstallációkat, kísérleti videókat, digitális képi és zenei kollázsokat egyaránt készít -, az utóbbi években a fotó hangsúlyosabban szerepel
felhasznált médiumai között.
Aktív képzőművészeti pályája a nyolcvanas évek végén indult az Újlak Csoporttal, melynek alapító tagja volt, ebben
az időszakban a csoporttal számos kiállításon vett részt, a művészeti gyakorlat mellett non-profit művészet-szervezéssel is foglalkozott - a Tűzoltó 72 kiállítótér programjait szervezte, 1997ben alapítója volt az U.F.F. Galériának.
Az elmúlt évtizedekben több mint száz hazai kiállításon vett
részt, emellett számos nemzetközileg rangos intézményben
állított ki, többek között a Museum of Contemporary Art
Chicago-ban, a Musée d’art moderne Lille Métropole-ban, a Schirn Kunsthalle Frankfurtban, a FotoRio Biennálén Rio de Janeiro-ban, a 6. International Biennial of Contemporary Art Baku-n, itthon a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Egyéni
kiállításai voltak a Neue Galerie Grazban, a Gasworks Gallery Londonban, a Galerie Magda Danysz Párizsban, a budapesti Ludwig Múzeumban, a Műcsarnokban és az őt képviselő Inda Galériában.
Művei megtalálhatóak a Ludwig Múzeum, az ICA_D, a Szombathelyi Képtár, az Írókéz, a Szűcs - Pados gyűjteményben.
NŐ AZ ESÉLY
1987, inkjet print, merített papír, 29,7x21 cm (keretezett: 45x37 cm) 4/4 + AP
2012, Kodak fotó nyomat, keretezve, 70x60 cm, 1/3
UTÓPIA
2014, Fuji fotó nyomat, alu keret, 65x75 cm, 1/6
SCHWÉGER Zsófia
Szeged, 1989
Schwéger Zsófia (sz.: Szeged, 1989) a Dél-Alföldön nevelkedett a Szeged melletti Sándorfalván, vidéki környezetben. Tizenhat évesen nyerte első külföldi ösztöndíját, amely keretében egy tanévet az Egyesült Államokban tölthetett. Magyarországra visszatérvén Budapesten, a Karinthy Frigyes Kéttannyelvű Gimnáziumban folytatta a középiskolát, itt érettségizett 2008-ban. Egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban, a Boston melletti Wellesley College-ban végezte, ösztöndíjjal. 2013 óta él az Egyesült Királyságban, ahol a londoni UCL Slade School of Fine Art mesterképzésén diplomázott 2015-ben. Zsófia festészetét különböző országokban élve szerzett tapasztalatai motiválják: általánosságban az ember térhez való viszonyulásait, különösen pedig az otthon, a hovatartozás fogalmait vizsgálja. Az Egyesült Államokban töltött egyetemi évek, majd az Egyesült Királyságban folytatott tanulmányok és művészi pályakezdés nyomán személyes narratívája a hiány és jelenlét, a mozdulatlanság és időmúlás, az érzés és apátia, a meghittség és félelem egyidejű megjelenítését célozza. Lakásbelsőket és közösen használt tereket ábrázoló műveiben reduktív, nem-hierarchikus festői technikát alkalmaz az eltávolodás és kötődés kifejezésére. Számos művészeti díjjal ismerték el munkásságát, többek között elnyerte a Jealous Prize, a Griffin Art Prize, az FBA Futures ‘One To Watch’ Award, az amerikai Alice C. Cole Award díjakat. 2017-ben és 2021-ben Esterházy Art Awardra jelölték, 2016-ban Nagy-Britanniában a Bloomberg New Contemporaries művészei sorába válogatták be, 2017-ben a Forbes 30 Under 30 Europe listáján szerepelt Art kategóriában. 2016-os londoni, Griffin Galleryben rendezett önálló kiállítása óta az Edel Assanti (London), a Sapar Contemporary (New York), a Lundgren Gallery (Palma de Mallorca), az INDA Galéria (Budapest), és a Rutger Brandt Gallery (Amszterdam) mutatta be munkáit egyéni kiállításokon. Első múzeumi önálló kiállítását a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum rendezte 2022 nyarán.
SITTING STILL #10
2022, papír, kollázs, 18x14 cm, (keretezett: 32,5x28,5x3,5 cm)
BALANCING ACT #5
2024, akril, vászon, 20x15 cm
BALANCING ACT #6
2024, akril, vászon, 25x25 cm
SZABÓ Ádám
Budapest, 1972
„Szabó Ádám a kilencvenes évek generációjának kiemelkedő szobrásza, munkássága a műfaj megújításáról szól. Plasztikái nemcsak tér problémákat, de komplexebb kérdéseket, mint az erodálás vagy a dekonstrukció, járnak körül. Szabó Ádám Körösényi Tamás növendékeként az akkori új, anyaghasználatában is formabontó nemzetközi szobrászati tendenciák szellemében kezdte el kísérletező alkotásait, amelyek a szobrot nem mint körbejárható plasztikát, hanem mint a térről és a formáról szóló képzőművészeti felfogásmódot értelmezett. Foglalkoztatták a természetes formák, mint fák, gyümölcsök kijavítható „hibái”, az időben változó alakzatok, mint amilyen az eső vagy folyóvíz által koptatott felszín. Műveit sokszor animációs technikával készített videók egészítették ki, bizonytalanná téve a szobor elkészítésének folyamatát. Az installációi, amelyek együtt mutatták a formát és annak elkészítésének szürreális lehetőségét, a hazai szobrászat nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő teljesítményei.
Szabó az utóbbi időben egy nehezen megragadható kérdéssel foglalkozik, az árnyékkal. A fény kitakarása által megjelenő rajzolat sokat mond el a megvilágított tárgy karakteréről, de azt egy egyedi nézőpontból, a fényforrás szemszögéből teszi. Szabót az érdekli, ha a tárgyat kiveszi a rendszerből, mit mond róla a megmaradt árnyéka, hogyan válik az egy egyedi szobrászati formává, ami már keveset árul el eredetéről, a formáról, amely meghatározta alakzatát. Az így született munkák falra akasztható képként jelennek meg, plasztikus képek lesznek így, amelyek absztrakciójának eredete egy konkrét, de így nehezen felismerhető tárgy térbeli helyzete és annak megvilágítottsága. …Megfejtésre váró ismerős alakzatok, amelyeket a szemlélő csak a művel való időtöltés révén tud megfejteni.” – Petrányi Zsolt
CITY CENTER
2016, bádog, vatelin, 16x42x42 cm
MENTA REGGEL-DÉLBEN-ESTE
2022, festett horganylemez (bádog), 38x36x12 cm, 40x38x9 cm, 58x38x9 cm
SZABÓ Eszter
Miskolc, 1979
Szabó Eszter 2006-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd 2016-ban a Le Fresnoy École Internationale des Arts Contemporains-ban szerzett diplomát. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori iskolájának hallgatója. Munkái rajzok, festmények, kollázsok, animációk, és az ezekből kevert technikával készült, több nézőpontú videószobrok. Képei sokszor transzparens, vékony anyagokra, lazúrosan, készülnek. Rövid, loop-videói az általánosítás és az ítélkezésmentes megfigyelés, az összemosás és a penge részletek elegyei.
Kiindulási pontja a hétköznapisággal; társadalmi folyamatok lenyomataival, a személyes és a politikus/politikai határmezsgyéjét kutatja. Munkáinak fókuszában többek között a „szépség” fogalma, a „harmónia” utáni vágyakozás, illetve az embereket – különösen a nőket – sújtó elvárások állnak. Az utóbbi években fiktív női karakterekről készít portrékat, melyeket úgy próbál megfogalmazni, hogy mentesek legyenek a „nőiesség” fogalmához mélyen rögzült ideáktól.
IGAZÍTOTT PORTRÉ III. 2024, olaj, papír, vászon, 37x49 cm
IGAZÍTOTT PORTRÉ I.
2024, olaj, papír, vászon, 49x40 cm
IGAZÍTOTT PORTRÉ II. 2024, olaj, papír, vászon, 57x42 cm
SZÁSZ Lilla
Budapest, 1977
Szász Lilla művészeti munkássága olyan kérdésekre irányul, hogy az emberek miként élnek külső körülmények hatására létrejött zárt közösségekben Magyarországon és külföldön egyaránt. Fényképezett hajléktalan anyákat, fiatalkorú intézetben élő lányokat, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával New Yorkban élő második világháborús orosz zsidó veteránokat. Dolgozott a Magyar Narancs nevű hetilapnál. Egyik legismertebb fotósorozata a ’Zsolti mama mennybe megy’, ami egy Józsefvárosban élő, három szexmunkásból álló „család” életét dokumentálja egy éven keresztül. Jelenleg a HIV magyarországi helyzetével foglalkozom: az Off Biennálen és a Liget Galériában bemutatásra került Pozitív című anyagom egy HIV-e fertőzött nyugdíjas pedagógus emlékeit mutatja be. Előadó tanárként dolgozott a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok Mesterkurzusán, továbbá a Mosoly Alapítvány fotóművészeti kurzusán is. Önkéntesként fotógráfiát tanított a Józan Babák szervezetnél. 2013-2014-ben az IBS Art Management kurzusán tanított fotót. Számos nemzetközi és magyarországi kiállításon vet részt, mint például: Aqui Estamos (Photo Espana, 2012), VIGYÁZAT, TÖRÉKENY. Ludwig Múzeum, (Budapest,2023). Munkái mind magán mind vállalati és múzeumgyűjteményekben is szerepelnek. Szász Lilla 2018-2021 között Portugáliában élt, ez alatt az idő alatt az úgynevezett ’retornadok’-al (Üdvözlet új otthonomból), a nők helyzetével a Salazar diktatúrában (Rabul Ejtett Szabadságok), illetve a Lisszaboni fiatalokkal és azok megjelenésével foglalkozott (#lisbonstreetfashion). Az itt készült képek számos kiállításon és publikációban jelentek meg.
STREETFASHION
SOROZATBÓL (2018–2022)
13 DARABOS VÁLOGATÁS 2022, digitális nyomat, 70x50 cm, 1/15 + AP (szignált) A fotók és/vagy a mappa ELŐRENDELHETŐ!
STREETFASHION SOROZATBÓL (2018–2022)
13 DARABOS VÁLOGATÁS 2022, digitális nyomat, 70x50 cm, 1/15 + AP (szignált)
STREETFASHION
SOROZATBÓL (2018–2022) 13 DARABOS VÁLOGATÁS
2022, digitális nyomat, 70x50 cm, 1/15 + AP (szignált)
SZEMZŐ Zsófia
Budapest, 1982
Munkáim a természetben és szociális környezetében keresik az emberi helyét. Azt gondolom fontos, hogy kérdéseket tegyek fel életünk természetre gyakorolt hatásával kapcsolatban, érdeklődésem az antropológiai gondolkozás felé visz. Értelmezek és kiemelek helyzeteket, szintézist keresve. Történeti rétegek határterületein keresem az emberi kapcsolódásokban rejtett narratívákat. Hétköznapi részleteken keresztül és ironikusan érzékeltetem az időt. A közelmúltban munkáimon keresztül egy ismeretlen kultúra mitológiáját építettem. Természetbe ágyazott és olvasztótégely szerű eredettörténet jött létre, ahol az ember által elképzelt megoldások és a megvalósulások és ezek következményei közötti ellentét kirajzolódik. A tárgyaknak nincs funkciójuk, egy ismeretlen rítushoz kapcsolódnak. Munkáim állandó médiuma a rajz és más papír alapú technikák. Más médiumok is jelen vannak a praxisomban: a rizikóval és hiábavalósággal foglalkozó video sorozat, ahol egy esetben egy ember fogkefével tisztít meg egy hegyet, a videó sorozatot Bas Jan Ader munkái inspirálták. De kerámia objektek is egyaránt részei munkáimnak, ahogyan más anyagokkal is elkezdek dolgozni, ha a téma arra vezet. Manuális és technikai médiumok egyaránt jellemzőek. Az ember környezeti és történeti helyének keresése több esetben részvételi munkák felé vezet, ahol a néző megélése is fókuszba kerül. Sok esetben munkám efemer: fali rajzok, párna formában ültetett fű, amelyen nők pihennek pár percet, javítóműhelyek vagy éppen ellenkezőleg a dialógusként működő tányértörés akciók. Rajzaimban a háttér hiánya és munkáim egészében a metaforák hálózata is új módot adhat, hogy átgondoljuk kapcsolódásainkat. – Szemző Zsófia
„Szemző rakománya a társadalomtudomány, tudománykritika és fikció különös egyvelege, ami a tudományt is mágiává változtatja.” Csatlós Judit – Nagy Szilvia, antropológusok, kurátorok
NÖVEKVŐ FŰ, LÉNYEGES ZÖLDSÉGEK
2024, grafit, papír, 70x50 cm
EGYÜTTES 1.
2020, kollázs, papír, 40x30 cm
(Együttes c. kollázs-sorozat, 8 db)
EGYÜTTES 2.
2020, kollázs, papír, 40x30 cm
(Együttes c. kollázs-sorozat, 8 db)
SZENTELEKI Gábor
Körmend, 1978
Szenteleki Gábor 1978-ban született Körmenden. Diplomáját 2005-ben szerezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. 2011-ben elnyerte Csongrád Megye Önkormányzata díját és különdíját, valamint a Fővárosi Önkormányzat Művészeti Kuratóriumának párizsi ösztöndíját (Cité Internationale Des Arts, Paris) is. 2017-ben Maticska Jenő díjat kapott. Pályája kezdete óta állít ki hazai és külföldi kiállításokon egyaránt. „Festészetem egyik alapvető törekvése, hogy csak annyit mutassak meg az emberi testből, ami épp elég ahhoz, hogy azt a bizonyos apró történetet elmeséljem, amit szeretnék. Ezek gyakran nem is történetek, hanem érzetek, töredékek, valóság morzsák, amik az intimitásukkal szólítanak meg. A képeken megjelenő testek nem testrészletek, hanem olyan önálló entitások, amik az emberi test érzetét keltik, de formailag a tartalomhoz igazodnak. Ilyen a lakóház archetípusát megidéző otthon sorozat is. A forma azonos, a kontúrok jótékony egyenleget vonnak az identitások köré, de azokon belül, személyes apróságokkal mégis meg tudják mutatni önmaguk. Emlékek lenyomatai, napégések nyomai, sebek, szeplők, elpirulások vérbő foltjai keltik életre a beléjük rejtett embert.” – Szenteleki Gábor
CSEND II.
2024, akvarell, akvarellkréta, akvarellpapír, 30x30 cm (keretezett: 43x43 cm)
LÉLEK GYÓGYUL
2024, akvarell, akvarellkréta, akvarellpapír, 30x24 cm (keretezett: 43x38 cm)
JÚLIA
2022, olaj vászon, 40x30 cm
SZŐKE Gáspár
Budapest, 1983
„2009-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán Tölg-Molnár Zoltán osztályában. A pályája kezdetétől az absztrakt festészet új lehetőségeit keresi. Munkái a sík és a térbeli absztrakció határain mozognak. Szőke művészete a festészet alapvető elemeiből építkezik, elsősorban a forma és szín kapcsolata, azok optikai lehetőségének vizsgálata áll középpontjában. A geometrikus absztrakció és határterületei; az átjárhatóság, a kapcsolat az organikus és geometrikus nonfigurativitás területei között, az azok között feszülő látszólagos ellentmondások, illetve azok összeegyeztethetőségének kérdései foglalkoztatják.
Az elmúlt években római ösztöndíjának élménye által inspirálva érdeklődése elsősorban a klasszikus mintarendszerek és az absztrakció kapcsolatának vizsgálata felé fordult. Kiindulási pontját az építészeti ornamentika és a díszítőfestészet jelentette. Doktori kutatásának témája a különböző kultúrákban változó tartalommal, jelentéssel megjelenő minták, szimbólumok vizuális ábrázolásának kérdéseit állítja középpontba. Legújabb alkotásain keresztül vizsgálja az ősi, klasszikus mintarendszereket, szimbólumokat, illetve annak lehetőségét, hogy a jelentésétől megfosztott, az eredeti kontextusából kiemelt minta hogyan válhat a 20. századi, a modern illetve a kortárs művészet alkotóelemévé.” – Nagy Barbara, művészettörténész
ROMA XXXII
2021, akril, papír, 42x30 cm
(keretezett: 50,5x40,5 cm)
FEKETE ÖSSZENŐTT NYOLCSZÖG, LÁBAS T-KERESZT ÉS KÉK TÜSKÉS VÉGŰ NYOLCSZÖGKERESZT
Valóság egy van – nézőpont számtalan és folyton változó.
Én az embert szeretem megfigyelni és a természetet.
Festészetem kapcsolódik az impresszionisták és a posztimpresszionisták szabadabb, merészebb ecset és színhasználatához. A gesztus lendülete fontos számomra.
A tekintetek érdekelnek, a szem csillanása. A tájban a fény ragyogása izgat.
Az élet megvillanásait keresem, engedem át magamon óvatosan, hogy őszintesége megnyilvánuljon a képeimen.
BALATON NAPLÓ - FESTŐI UTAZÁS SOROZAT (SÁRGA RAGYOGÁS)
2021, akvarell, papír, 21,5x29,5 cm (keretezett: 38x45 cm)
BALATON NAPLÓ - FESTŐI UTAZÁS SOROZAT (VÖRÖS GESZTUS)
2020, akvarell, papír, 23x30,5 cm (keretezett: 38x45 cm)
KÁRTYÁZÓK
2017, olaj, vászon, 70x100 cm
ZELLEI Boglárka
Budapest, 1993
Zellei Boglárka Éva Budapesten élő fotográfus, munkáiban a mai kor spiritualitásával foglalkozik. Projektjeinek célja, hogy személyek, közösségek segítségével és a kulturális örökség mélyebb feltárásával kapcsolódási pontokat fedezzen fel a kortárs kultúrán belül. A MOME-n szerzett mesterdiplomát 2017-ben. Munkáit hazai kiállítások mellett Berlinben, Londonban, Bécsben és Rómában is bemutatták. 2018-ban és 2024-ben elnyerte a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, 2020-2023 között az MMA alkotói ösztöndíjában részesült. 2024-ben a Robert Capa Központ jelöltjeként a FUTURES Fotográfiai Platform résztvevőjévé választották.
Az INDA Galériával 2023 óta dolgozik együtt; csoportos kiállításokon és művészeti vásárokon vesz részt, valamint Örökléspróba című, önálló kiállítása is megrendezésre került 2023 őszén a galéria projektterében.
CÍM NÉLKÜL NO. 40.
(AZ ÖRÖKLÉSPRÓBA SOROZATBÓL)
2021, giclée print dibondra kasírozva fa keretben, 20x14 cm, 1/5 + AP
CÍM NÉLKÜL NO. 26. (AZ
ÖRÖKLÉSPRÓBA SOROZATBÓL)
2012, giclée print dibondra kasírozva fa keretben, 56x40 cm, 1/5 + AP
NÉLKÜL NO. 8.
(AZ ÖRÖKLÉSPRÓBA SOROZATBÓL)
2021, giclée print dibondra kasírozva, 35x25 cm, 1/5 + AP
CÍM
CZENE Márta | CSÁKY Marianne | CSONTÓ Lajos | EL-HASSAN Róza | FARKAS Zsófia I Kim CORBISIER I KOÓS
Gábor | LOVAS Ilona I MARTIN Henrik | METZING Eszter | NAGY Barbara | NEOGRÁDY-KISS
Barnabás | RAVASZ András | SCHWÉGER Zsófia | SZABÓ Ádám | SZABÓ Eszter | SZÁSZ Lilla | SZEMZŐ Zsófia |
