ART AND ANTIQUE KATALÓGUS 2025 by INDA_Gallery

KATALÓGUS 2025

CZENE Márta

FEKETE Dénes

KAZINCZY János Antal

LOVAS Ilona

MARTIN Henrik

SCHWÉGER Zsófia

INDA GALÉRIA KATALÓGUS

| ART & ANTIQUE 2025

A kortárs művészetet a legszélesebb spektrumban, a festészettől a fotón és v technikákat magukba foglaló installációkig és szobrászatig a programjában s Antique vásáron a festészetre koncentrál, de emellett néhány kiemelkedő mű munkák és zománc is megjelennek a standon.

Az idei kínálatot fiatal művészek, Czene Márta, Fekete Dénes, Martin Henrik é illetve két klasszikus, Lovas Ilona (1946–2021) és Kazinczy János Antal (1914–2

Míg Lovast jól ismeri a hazai közönség, Kazinczy munkáinak szerepeltetése a bekövetkezett haláláig Franciaországban, előtte pedig Erdélyben, Magyarors és alkotó mester itthoni újrafelfedezését szolgáló megjelenések része.

2025. 02. 05. - 2025. 02. 09.

Helyszín: Bálna, Budapest

INDA Gallery’s mission is to present to the public and to collectors the widest possible spectrum of contemporary art, from painting to photography and video to installations and sculpture. While at this year's Art and Antique fair, INDA’s booth will focus on painting, it will also present beautious small sculptures, photo-based works and enamel works.

This year's selection will include works by young artists Márta Czene, Dénes Fekete, Henrik Martin and Zsófia Schwéger, as well as works by two classics, Ilona Lovas (1946–2021) and János Antal Kazinczy (1914–2008). While Lovas is well known to Hungarian art-lovers, the presentation of Kazinczy's works here is part of a series of events aimed at helping the Hungarian public rediscover this master, who, after his decades in Transylvania, Hungary, Austria and Germany, lived and worked in France for more than forty years, until his death in 2008.

Czene Márta

1982, Budapest

Czene Márta művészettörténetet, majd festészetet és intermédia-művészetet tanult. Meghatározó médiuma egyfajta sajátos festménymontázs, melyen keresztül a statikus képek és a narráció kapcsolatával, a képi elbeszélés különféle módozataival foglalkozik. Festményein saját életéből vett vagy éppen konkrét filmes forrásból származó jeleneteket, fiktív történetek fel-felvillanó, kimerevített képeit láthatjuk. Az egymás mellett, alatt, fölött megjelenő kép(töredék)ek asszociatív, intuitív módon kapcsolódnak egymáshoz, jellemző sajátosságuk a lépték- és helyszínváltás: nem homogén a tér, nincs lineárisan folyó idő, a közöttük lévő kapcsolat a töredékes jelleg miatt talányos, gyakran melankolikus, feszültséggel teli –képein egymásba folyik valóság és képzelet. Az akár több tucat képből felépülő montázsait képi gondolatfolyamokként is értelmezhetjük. Fontos számára a látvány elmélyült, pontos megfigyelésén alapuló, részletező, gyakran fotórealista kidolgozása. Alapvető inspirációs forrásai egyfelől a filmes montázstechnikák, másfelől a középkori és reneszánsz festészet „hűvös statikussága” és szimbolizmusa. Czenét egzisztenciális és indentitáskérdések foglalkoztatják. Fő témái az idő pszichológiai érzékelése, az illúzió és realitás viszonya, a személyes és kollektív traumák, vagy éppen a „többgenerációs művészcsaládból származó transzgenerációs mintázatok által meghatározott, torzított szerepek, énképek”.

Jellemző munkájára a női perspektíva, művein gyakran saját magát mint kelet-európai nőt vizsgálja. Újabban, kilépve a táblakép keretei közül, más médiumokat (fotót, kisajátított, talált képeket, rajzokat, efemer falfestményt) is beépít komplex, akár falakat betöltő, termeken átívelő installációiba. 2007-ben végzett a MKE festőművész szakán, azóta számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt. Első önálló kiállítása az INDA Galériában Párhuzamos vágás címmel 2008-ban nyílt, melyet az évek során több is követett. Legutóbbit, a 2023 tavaszán rendezett Ez nem az én testem című nagysikerű kiállítását beválogatták az újraindult AICA díj „Legjobb egyéni kiállítás” 2023-as jelöltjei közé is.

ÚTKÖZBEN

2008, akril, olaj, farost 107x130 cm

2022, tus, tinta, papír 27x39 cm

TESZT

Fekete Dénes 1984, Topolya

Képzőművész, tanulmányait szobrász szakon PTE Művészeti Karon végezte (2016), DLA fokozatot a PTE

Művészeti Doktori Iskolában szerzet (2024), témavezetője Nagy Márta, keramikusművész. Alkotói programjára jellemző a pécsi absztrakt geometrikus képzőművészeti hagyományok követése és újraértelmezése, inspirációként hatott rá a Bauhaus iskola szellemisége és Pécsi Műhely zománcművészete.

A bonyhádi zománcgyárban ipari körülmények között előállított nagy méretű táblaképeken az ornamentális geometria játékos módon ötvözi az indusztriális precizitást a kézműves minőséggel. Az acél táblára 800 °Con égetett zománc telített színei egyszerre plasztikusak és síkszerűek, ez a rétegzettség egyfajta sajátos mélységet kölcsönöz a fényes felületnek.

TRIPLE

ECSTASY 2024, tűzzománc, acél 74x50x2 cm

Kazinczy János Antal

1914, Temesvár – 2008, Violés (Franciaország)

Kazinczy János Temesváron született 1914-ben. 18 éves korában a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán

Rudnay Gyula tanítványa lett. 1935-ben visszatért szülőföldjére, 1938-tól Nagyszebenben élt és alkotott. Korai munkáin erdélyi tájakat és embereket ábrázolt, festészetét ebben az időszakban határozott, szigorú vonalvezetés és visszafogott színek jellemezték. 1947-ben A „Magyar Népi Szövetségben” kifejtett politikai tevékenysége miatt

Magyarországra kényszerült menekülni, ahol 1949-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdett tanítani, ezen kívül tájképek, portrék és csendéletek festéséből élt. Kazinczy az elsők közé tartozott, akiket a forradalom művészileg megihletett, ekkor festett képei Magyarországon több kiállításon szerepeltek. A politika és személyes helyzetének kilátástalansága miatt1957-ben elhagyta Magyarországot; előbb rövid ideig Ausztriában, ezt követően Németországban, majd 1967-től haláláig Franciaországban élt és alkotott. Művészetét Franciaországban mindinkább a mediterrán természet formái határozták meg, művei absztrahálódtak, formái egyre elvontabbak lettek. Jellemzően gondosan komponált táblaképeket és spontánabb víziókat festett papírra, többnyire tussal és tojástemperával, emellett tűzzománc-képeket is készített. Az immár nonfiguratív kompozíciókon eleinte gyakran sötétebb árnyalatú, a 80-as években viszont már tendenciaszerűen világosabb alapon élénkszínű, eleven, játékos geometriájukban vagy foltszerűségükben is organikus alakzatok, és egyenes vagy éppenséggel zabolátlanul kacskaringózó vonalak töltik meg élettel a felületeket. Az absztrakt formákban tájak, töredezett földrétegek, kisállatok, egysejtűek, vízinövények, másutt a csillagos égbolt rejtélyes kékessége, megint másutt egy hangszer teste és húrjai, vagy egy városi pillanat, egy jármű kontúrjában lüktető jelenet sejlenek fel. Kazinczy a 70-es évek végétől kezdve festett faszobrokat is készített. A művész számára természetes átjárás nyílt a festményeken és a zománcokon egymás mellé, vagy rétegszerűen egymásra rakódó síkfelületektől és alakzatoktól a szobrok térbelisége felé: szobrait tekinthetjük egyes motívumai térbe való átültetésének. 2024-ben Magyarországon első alkalommal az INDA Galéria mutatott be nagyobb válogatást a művész 1970-es és 2000-es évek között készült műveiből Felfedezések címmel.

1977, tus, tojástempera, japánpapír, keretezve 63x95 cm

FAGYPONT ALATT

TÉRFELOSZTÁS

1992 ('74-'92)

fa, tojástempera, réz, acél, olajfesték

47x102x10 cm

1988, viasz, tus, tojástempera, japánpapír

41x30,5 cm

1988, viasz, tus, tojástempera, japánpapír

41x30,5 cm

ÉJJEL LÁTTAM

REGGEL LÁTTAM

AZ ÓCEÁN MÉLYÉBŐL

1991, tojástempera, furnér, keretezve 90x69,4 cm

A FÖLDHÖZ KÖTVE

1991, tojástempera, furnér, keretezve 90x70 cm

1967, tűzzománc, réz, keretezve 34x27 cm

TORZ ARC

GYERTYAFÉNYNÉL

1967, tűzzománc, réz, keretezve 34x27 cm

2004,

MIKROKOZMOSZ 2

tus, japánpapír, keretezve 60x48 cm

MIKROKOZMOSZ 7. 2004, tus, japánpapír, keretezve 60x48 cm

Lovas Ilona

1946, Budapest – 2021, Budapest

Lovas Ilona művészete már a hetvenes évektől kitűnt a kortársai közül – elsősorban grandiózusságával, lendületességével. Műveiből mindig a teremtő akarat végtelen szabadsága áradt, ami a politikai elnyomás éveiben különösen felemelő volt. Az alkotás metamorfózisában a megfoghatatlan és megérinthetetlen reagálás megjelenítése, az anyag transzcendens jeleinek felerősítése, a föld ég felé törekvő felmutatása egyaránt meghatározóak Lovas Ilona műveiben és alkotói nézőpontjában. Jellemző tárgyai, anyagai, képi megjelenítései alkotásaiban szimbólumokká vagy szimbolikussá válnak, hogy mindig képesek legyenek a jelenlét megidézésére, az itt-és-mostbani jelentésadásra. Maguk az összetevők akár archaikusnak is nevezhetőek, a legtermészetibbek és legtermészetesebbek, ahogy a föld, a fa, a búza, a papírmassza, az üveg (-lap és -szál), meg a tisztított marhabél, a fonal, a damilszál, a drót, a vászon, a batiszt. Műtárgyaiban beárnyalódik az örök idő, rejtőzködve, szóvá nem alakítható jelekkel felvillan, hogy felemelje a nehéz, súlyos anyagokat: akár áttetsző hártyaként válnak műalkotásokká, és puszta anyagként mind lefelé gravitálnának, ha nem Lovas Ilona műtárgyainak alkotó anyagai lennének, ebben a mivoltunkban azonban megteremtik a felfelé mutatás terének erejét és idejének tágasságát. Az anyag alakíthatóságában, a metamorfózis mindennapi jelenségében és összetettségében az egységet, egyfelé tartást állítja elénk, a látható felületeken, anyagokban rétegződő láthatatlant. Lovas Ilona nagyon is érinthető, tapintható matériát formál meg sokszor döbbenetes megérintettséget kiváltó tárgyakká, álló és mozgó képekké, művei az emberi lét alapkérdéseinek kikerülhetetlenségéről gondolkodtatnak el, és jelenlétre szólító kapcsolódásáról az egységhez és az Egyhez. – részlet Bálványos Anna írásából a Lovas Ilona munkásságát bemutató könyvből (Lovas Ilona. INDA Galéria, Budapest, 2022)

KÉT VILÁG I-II.

2002, print, fotokópia, ostya, marhabél 75x65 cm / db

Martin Henrik 1979, Siófok

Martin Henrik festőművész és szobrász a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2004ben. Az alkotást spirituális gyakorlatként éli meg, melynek során a lét legalapvetőbb kérdéseire keresi a választ: „Ki vagyok én? Mi a világ? Mi az, hogy valóság?” Művészetét a nyugati és keleti metafizikai gondolkodás inspirálja; saját megfogalmazása szerint alkotásai az érzékeken túli megismerés tárgyai, érzéki vetületei. Munkáinak központi témája a létezés transzcendenciája, valamint az individualitás meghaladása, amelyet a valóság mélyebb megértésének alapfeltételeként tételez. Gondolatait olyan témák vizsgálata során bontja ki, mint a világűr (Űrbuddha, Aszteroidák), a tekintet, a szemek, mint a benső énre nyíló ablakok és a külvilág érzékelésének talán legfontosabb szervei (Vidya), Buddha alakja, de érdeklődésének fókuszában olyan jelenségeket, módszereket is fellelhetünk, mint az asztrometria, a tükröződések, vagy a négydimenziós geometria (Hieron). Alkotói gyakorlatában ötvözik a racionális gondolkodást és az intuitív kreativitást – célja a közelítés a létezés rejtélyeinek megfejtéséhez, törekvés az individuum és a világmindenség mélyebb megismerésére: folyamatos művészi formakeresés az elgondolhatatlan, megfoghatatlan dolgok kifejezéséhez. Ahogyan ő maga megfogalmazta: „A művészeti tevékenységemet meghatározó fő áram azoknak a dolgoknak a kutatása, amelyek az örökkévalóság gondolatát sugallják”. Martin Henrik 2000 óta vesz részt egyéni és csoportos kiállításokon. 2010-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, 2014-től Derkovits-ösztöndíjas, jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. Művei megtalálhatók hazai magángyűjteményekben, 2007 óta a szentendrei régi művésztelep tagja, jelenleg is ott alkot. Rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi kiállításokon.

HIERON 2/11/4–Γ/1

2020, olaj, vászon

130x150 cm

2015, andezit

14,5x22,8x33,7 cm

CSAPÁSMÉRŐ ESZKÖZ

HIERON 1/9/2 - B/2

2021-2022, olaj, papír

30,5x45,5 cm

(keretezett méret: 64x78,5 cm)

2021, olaj, papír

30,5x45,5 cm

(keretezett méret: 64x78,5 cm)

HIERON 1/9/2-B/1

HIERON 1/9/2–A/1

2021, olaj, vászon

30x40 cm

HIERON 3/14/1–A/2

2022/23, olaj, vászon

30x40 cm

HIERON 4/11/1 - B/1

2021, olaj, papír

30,5x45,5 cm

(keretezett méret: 64x78,5 cm)

HEIRON 1/11/1 - B/1

2020-2021, olaj, papír

30,5x45,5 cm

(keretezett méret: 64x78,5 cm)

Schwéger Zsófia 1989, Szeged

hwéger Zsófia egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban, a Boston melletti Wellesley College-ban ezte ösztöndíjjal. 2013 óta él az Egyesült Királyságban, ahol a londoni UCL Slade School of Fine Art sterképzésén diplomázott 2015-ben. Festészetét különböző országokban élve szerzett tapasztalatai tiválják: általánosságban az ember térhez való viszonyulását, különösen pedig az otthon, a hovatartozás almait vizsgálja: a hiány és jelenlét, a mozdulatlanság és az időmúlás, az érzés és az apátia, a meghittség és élelem egyidejű megjelenítését célozza. Lakásbelsőket és közösen használt tereket ábrázoló műveiben uktív, nem-hierarchikus festői technikát alkalmaz az eltávolodás és kötődés kifejezésére. Számos művészeti díjjal ismerték el munkásságát, többek között elnyerte a Jealous Prize, a Griffin Art Prize, az FBA Futures „One

To Watch” Award, az amerikai Alice C. Cole Award díjakat. 2017-ben és 2021-ben Esterházy Art Awardra jelölték, 2016-ban Nagy-Britanniában a Bloomberg New Contemporaries művészei sorába válogatták be, 2017-ben a Forbes 30 Under 30 Europe listáján szerepelt Art kategóriában. 2016-os londoni, Griffin Galleryben rendezett önálló kiállítása óta az Edel Assanti (London), a Sapar Contemporary (New York), a Lundgren Gallery (Palma de Mallorca), az INDA Galéria (Budapest), és a Rutger Brandt Gallery (Amszterdam) mutatta be munkáit egyéni kiállításokon. Első önálló múzeumi kiállítását a győri Rómer Flóris Művészeti és

Történeti Múzeum rendezte 2022 nyarán.