TESTHELYZETEK | INDA GALÉRIA 2025 by INDA_Gallery

T E S T H E L Y Z E T E K

Az INDA nyári csoportos kiállítása témájában

Pécsett június végén nyílt és szeptember 21-ig látható Lokart 3.0 biennáléhoz kapcsolódik, melynek címe „Az én testem, az én váram”, s amelyen a galéria művészei közül Czene Márta és Csáky Marianne vesz részt.

Szélesre nyitva a spektrumot, a galériában olyan munkákat mutatunk be, amelyeken valamilyen módon a test megmutatása, észlelése, szemlélése, a térben és környezetben tapasztalt jelenvalósága és kapcsolódásai, a rá irányuló tudat és a róla való tudás és gondolkodás a vizsgálat tárgya.

A kiállító művészek:

CZENE MÁRTA, CSÁKY MARIANNE, CSONTÓ LAJOS, KAZINCZY JÁNOS ANTAL, LOVAS ILONA, METZING ESZTER, NEOGRÁDY-KISS BARNABÁS, RAVASZ ANDRÁS, SIMON ZSUZSI, SZABÓ ÁDÁM, SZABÓ ESZTER, SZÁSZ LILLA, SZEMZŐ ZSÓFIA, SZENTELEKI GÁBOR, URAY-SZÉPFALVI ÁGNES, ZELLEI BOGLÁRKA ÉVA.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy időben értesülj legújabb eseményeinkről, kiállításainkról!

Az alábbi linkre kattintva teheted meg: https://mailchi.mp/8223ea7dd444/subscription

További információk és kapcsolat: INDA Galéria info@indagaleria.hu www indagaleria hu 1061 Budapest, Király u 34 II emelet 4

Nyitvatartás: kedd–péntek: 14-18 óra között

+36 70 316 4472 / +36 20 327 1967

Tulajdonos: TALLÉR ÁGNES

Tel: +36-70/316-4472

E-mail: agnes.taller@indagaleria.hu

Művészeti menedzser: FEKETE VIKTÓRIA

Tel: +36-20/327-1967

E-mail: viktoria.fekete@indagaleria.hu

Művészeti vezető: KOZMA ZSOLT

Tel: +36-30/730-4230

E-mail: zsolt.kozma@indagaleria.hu

Az enteriőr fotókat készítette: Simon Zsuzsi

A katalógust tervezte: Geréb Zsuzsanna

zene Márta

82, Budapest

Czene Márta művészettörténetet, majd festészetet és intermédiaművészetet tanult. Meghatározó médiuma egyfajta sajátos festménymontázs, melyen keresztül a statikus képek és a narráció kapcsolatával, a képi elbeszélés különféle módozataival foglalkozik. Festményein saját életéből vett vagy éppen konkrét filmes forrásból származó jeleneteket, fiktív történetek fel-felvillanó, kimerevített képeit láthatjuk. Az egymás mellett, alatt, fölött megjelenő kép(töredék)ek asszociatív, intuitív módon kapcsolódnak egymáshoz, jellemző sajátosságuk a lépték- és helyszínváltás: nem homogén a tér, nincs lineárisan folyó idő, a közöttük lévő kapcsolat a töredékes jelleg miatt talányos, gyakran melankolikus, feszültséggel teli – képein egymásba folyik valóság és képzelet. Az akár több tucat képből felépülő montázsait képi gondolatfolyamokként is értelmezhetjük Fontos számára a látvány elmélyült, pontos megfigyelésén alapuló, részletező, gyakran fotórealista kidolgozása. Alapvető inspirációs forrásai egyfelől a filmes montázstechnikák, másfelől a középkori és reneszánsz festészet „hűvös statikussága” és szimbolizmusa. Czenét egzisztenciális és indentitáskérdések foglalkoztatják. Fő témái az idő pszichológiai érzékelése, az illúzió és realitás viszonya, a személyes és kollektív traumák, vagy éppen a „többgenerációs művészcsaládból származó transzgenerációs mintázatok által meghatározott, torzított szerepek, énképek”. Jellemző munkájára a női perspektíva, művein gyakran saját magát mint kelet-európai nőt vizsgálja. Újabban, kilépve a táblakép keretei közül, más médiumokat (fotót, kisajátított, talált képeket, rajzokat, efemer falfestményt) is beépít komplex, akár falakat betöltő, termeken átívelő installációiba

2007-ben végzett a MKE festőművész szakán, azóta számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt Első önálló kiállítása az INDA Galériában Párhuzamos vágás címmel 2008-ban nyílt, melyet az évek során több is követett. Legutóbbit, a 2023 tavaszán rendezett Ez nem az én testem című nagysikerű kiállítását beválogatták az újraindult AICA díj „Legjobb egyéni kiállítás” 2023-as jelöltjei közé is.

PÉLDAKÉP

2014, papír, ceruza, akvarell

70x102 cm

BENTRŐL

2015, akril, farost

80x71 cm

Csáky Marianne

1959, Budapest

Csáky Marianne fotó alapú művek, videóanimációk, szobrok, rajzok, objektek, lightboxok, installációk formájában vizsgál olyan témákat, mint az örökölt, velünk élő narratívák, az egyéni és közösségi emlékezet, a kultúrák átjárhatósága, történelmi korok politikai rendszerei, illetve a képekben rejlő valóság, a jelen és a múlt újraírhatósága. Rendszeresen állít ki Magyarországon és külföldön. Számos magyar és külföldi magán- és közgyűjtemény őrzi munkáit. Élt Kínában, rezidencia programokon vett részt Franciaországban, Németországban, USA-ban és Dél Korában is. Idén januártól június végéig az igen rangos brüsszeli WIELS rezidense volt Brüsszelben és Budapesten él és alkot.

DREAM MY DREAM II/5

2010, giclée print, ceruzarajz 30x69 cm

DREAM MY DREAM II/6

2010, giclée print, ceruzarajz

30x69 cm

DREAM MY DREAM II/7 2010, giclée print, ceruzarajz 30x69 cm

DREAM MY DREAM II/8

2010, giclée print, ceruzarajz 30x69 cm

Csontó Lajos

1964, Budapest

A hagyományos grafikai és festészeti technikák mellett a fotó, videó és az installatív megoldások használata jellemző munkáira, a 90-es évek közepétől készít saját és talált képekből, szövegtöredékekből műveket. Sokat kísérletezett a portré műfajának értelmezésével, valamint foglalkozik az archívumok használatának lehetőségeivel, a digitális képözön és a személyes kép kölcsönhatásával. Vizuális és verbális jelenségek különös, ironikus, olykor banális elegyéből összeálló, az önellentmondásokat finoman kiemelő konceptuális műveket készít. Alkotásaiban a költőiség összeolvad az experimentális attitűddel, ezért munkái a legtöbb esetben többpólusúak, ösztönösek és racionálisak is egyúttal. A szöveg nélküli munkáira is jellemző ez az ambivalens hatás, az ellentmondásos tartalmak megjelenítése.

Csontó Lajos 1990-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd 2011-ben habilitált a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. 1988 óta folyamatos résztvevője hazai és nemzetközi kiállításoknak, konferenciáknak és szimpóziumoknak. Számos művésztelep és kiállítás résztvevője, valamint szervezője, több kiállítás kurátora és megnyitó személye volt. Jelenleg az Eszterházy Károly Egyetem Média és Design Intézetének egyetemi docense Munkái megtalálhatóak ‒ többek közt ‒ a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni MODEM gyűjteményében, a szentendrei Ferenczy Múzeumban és a Magyar Fotográfiai Múzeumban. 2004-ben a Római Magyar Akadémia, 2006-ban a Budapest Főváros ‒ Cite Internationale Des Arts, Párizs ösztöndíját, 2017-ben az MMA Művészeti Tagozatának ösztöndíját nyerte el. 2007-ben Munkácsy-díjat, 2022-ben Rosti Pál díjat kapott.

ÖNARCKÉP 3

1988, ff nagyítás 50x50 cm, 1/1+AP

ÖNARCKÉP 4. 1988-1991, ff nagyítás 50x50 cm, 1/1+AP

Kazinczy János Antal

1914,Temesvár–2008,Violés(Franciaország)

Kazinczy János Temesváron született 1914-ben. 18 éves korában a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa lett 1935-ben visszatért szülőföldjére, 1938-tól Nagyszebenben élt és alkotott. Korai munkáin erdélyi tájakat és embereket ábrázolt, festészetét ebben az időszakban határozott, szigorú vonalvezetés és visszafogott színek jellemezték. 1947-ben A „Magyar Népi Szövetségben” kifejtett politikai tevékenysége miatt Magyarországra kényszerült menekülni, ahol 1949-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdett tanítani, ezen kívül tájképek, portrék és csendéletek festéséből élt. Kazinczy az elsők közé tartozott, akiket a forradalom művészileg megihletett, ekkor festett képei Magyarországon több kiállításon szerepeltek

A politika és személyes helyzetének kilátástalansága miatt1957-ben elhagyta Magyarországot; előbb rövid ideig Ausztriában, ezt követően Németországban, majd 1967-től haláláig Franciaországban élt és alkotott.

Művészetét Franciaországban mindinkább a mediterrán természet formái határozták meg, művei absztrahálódtak, formái egyre elvontabbak lettek. Jellemzően gondosan komponált táblaképeket és spontánabb víziókat festett papírra, többnyire tussal és tojástemperával, emellett tűzzománc-képeket is készített. Az immár nonfiguratív kompozíciókon eleinte gyakran sötétebb árnyalatú, a 80-as években viszont már tendenciaszerűen világosabb alapon élénkszínű, eleven, játékos geometriájukban vagy foltszerűségükben is organikus alakzatok, és egyenes vagy éppenséggel zabolátlanul kacskaringózó vonalak töltik meg élettel a felületeket Az absztrakt formákban tájak, töredezett földrétegek, kisállatok, egysejtűek, vízinövények, másutt a csillagos égbolt rejtélyes kékessége, megint másutt egy hangszer teste és húrjai, vagy egy városi pillanat, egy jármű kontúrjában lüktető jelenet sejlenek fel. Kazinczy a 70-es évek végétől kezdve festett faszobrokat is készített. A művész számára természetes átjárás nyílt a festményeken és a zománcokon egymás mellé, vagy rétegszerűen egymásra rakódó síkfelületektől és alakzatoktól a szobrok térbelisége felé: szobrait tekinthetjük egyes motívumai térbe való átültetésének 2024-ben Magyarországon első alkalommal az INDA Galéria mutatott be nagyobb válogatást a művész 1970-es és 2000-es évek között készült műveiből Felfedezések címmel.

ELŐJÁTEK

1987, lavírozott tusrajz japán papíron

34,7x42 cm

Lovas Ilona

1946, Budapest – 2021, Budapest

Lovas Ilona művészete már a hetvenes évektől kitűnt a kortársai közül –elsősorban grandiózusságával, lendületességével. Műveiből mindig a teremtő akarat végtelen szabadsága áradt, ami a politikai elnyomás éveiben különösen felemelő volt. Az alkotás metamorfózisában a megfoghatatlan és megérinthetetlen reagálás megjelenítése, az anyag transzcendens jeleinek felerősítése, a föld ég felé törekvő felmutatása egyaránt meghatározóak Lovas Ilona műveiben és alkotói nézőpontjában. Jellemző tárgyai, anyagai, képi megjelenítései alkotásaiban szimbólumokká vagy szimbolikussá válnak, hogy mindig képesek legyenek a jelenlét megidézésére, az itt-és-mostbani jelentésadásra. Maguk az összetevők akár archaikusnak is nevezhetőek, a legtermészetibbek és legtermészetesebbek, ahogy a föld, a fa, a búza, a papírmassza, az üveg (-lap és -szál), meg a tisztított marhabél, a fonal, a damilszál, a drót, a vászon, a batiszt. Műtárgyaiban beárnyalódik az örök idő, rejtőzködve, szóvá nem alakítható jelekkel felvillan, hogy felemelje a nehéz, súlyos anyagokat: akár áttetsző hártyaként válnak műalkotásokká, és puszta anyagként mind lefelé gravitálnának, ha nem Lovas Ilona műtárgyainak alkotó anyagai lennének, ebben a mivoltunkban azonban megteremtik a felfelé mutatás terének erejét és idejének tágasságát. Az anyag alakíthatóságában, a metamorfózis mindennapi jelenségében és összetettségében az egységet, egyfelé tartást állítja elénk, a látható felületeken, anyagokban rétegződő láthatatlant. Lovas Ilona nagyon is érinthető, tapintható matériát formál meg sokszor döbbenetes megérintettséget kiváltó tárgyakká, álló és mozgó képekké, művei az emberi lét alapkérdéseinek kikerülhetetlenségéről gondolkodtatnak el, és jelenlétre szólító kapcsolódásáról az egységhez és az Egyhez – részlet Bálványos Anna írásából a Lovas Ilona munkásságát bemutató könyvből (Lovas Ilona. INDA Galéria, Budapest, 2022)

CÍM NÉLKÜL (LÁBMOSÁS)

2020, fotóprint, üveg, marhabél

65x75 cm

CÍM NÉLKÜL (LÁBMOSÁS)

2020, fotóprint, üveg, marhabél

65x75 cm

Metzing Eszter 1992, Pécs

Metzing Eszter munkáiban az emberi lélek és a materiális világ közötti interakciókat, az érzékszervi tapasztalatok, a szenzuális ingerek –különösen a látás és tapintás – és a psziché kapcsolatát kutatja Meditációs gyakorlatként is felfogott alkotói gyakorlatában „organikus párbeszédet” folytat az anyaggal, mely során pszichológiai, szimbolikus és transzcendens tartalmakat hoz felszínre, kapcsolatot teremtve a személyes és a kollektív tudattalan rétegeivel, egy „mindenben létező szubsztancia transzcendens élményének lehetőségét” keresve

Művészetét a kortárs textilművészet kategóriájába sorolhatjuk: a textil, a szövetszerűség tág, számos irányba nyitott értelmezése, néhol priméren érzéki, néhol konceptuális megközelítése jellemzi. Objekteket és térinstallációkat készít, melyeken a rajz és a hímzés központi szerepet tölt be. Kifejezetten jellemző rá a formai és technikai kísérletezés, a tudatos, nyitott anyaghasználat: a különféle matériák (textilek, latex, boroszilikát üveg stb) konkrét és szimbolikus sajátosságait vizsgálja és vonja be az alkotófolyamatba, teret engedve az anyagok szabadságának, az általuk „kikényszerített” improvizációnak: hagyja, hogy az anyag sajátos jellemzői, a szálak, a szövetek, a textúrák vezessék a kreatív folyamatot, melyben az állandó átalakulásban testet öltő jelenségek megragadására, az átmenetiségnek, a folyamatos alakulásnak a megfogalmazására törekszik.

Műveinek integráns részét képező, figuratív, néhol az absztrakció határán egyensúlyozó rajzain, gyakran zsúfolt, kavargó kompozícióin emlékképeket, embereket, testrészeket, örvényeket látunk. Témái hol személyesek, hol kollektívek, hol a közös női tapasztalatból indulnak ki, hol pedig elkanyarodnak egyfajta poszthumán átmenetiség felé az emberi és a képzeletbeli szimbiózisát hozva létre.

Metzing 2018-ban diplomázott Magyar Képzőművészeti Egyetemen képgrafika szakán, azóta is aktív résztvevője a hazai képzőművészeti szcénának.

Jelenleg az art quarter budapest egyik műtermében dolgozik alkotótársával, Koleszár Stella képzőművésszel. 2021-től kezdve az INDA Galéria képviseli, ahol eddig két önálló kiállítása volt (Fabric of Childhood, 2021; The skin sees when the eyes touch, 2024) 2022 óta tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek és a Magyar Grafikusművészek Szövetségének Munkái láthatók voltak többek között a LokART és Bánkitó Fesztiválokon, a Hybridart Space kiállítóterében, az ISBN könyv+galériában, a Nyolcésfél és a Deák17 Galériában, valamint az INDA Galéria csoportos tárlatain Művei megtalálhatók a Hungarian Art & Business (HAB) gyűjteményében, valamint fontos magángyűjteményekben (pl. Kacsuk Gyűjtemény).

TÜKÖR

2024, boroszilikát, üveg, tollrajz, laltex, pamutcérna, vatelin, kézi szövésű pamutvászon, drót

210x82x55 cm

Neogrády-Kiss Barnabás

1989, Budapest

Neogrády-Kiss Barnabás azon alkotók körébe tartozik, akik munkássága, bár egymástól jól elkülöníthető projektekre, sorozatokra tagolódik, mégis igen egységes mind megformálásban, mind motívumaiban Neogrády-Kiss vizuális nyelvének további sajátossága, hogy érzékenysége nemcsak egyegy képben működik, nem egymástól elszigetelt látványokban, alkotásokban, hanem képek folyamatosan változó összefüggéseiben, ami a munkásságával kapcsolatban említett „vizuális nyelv” kifejezést különösen indokolttá és hangsúlyossá teszi Alkotásai nem valamely jól összefoglalható koncepcióból, elgondolásból keletkeznek, hanem a vizualitás szövetéből, a látásnak az alkotó számára oly problematikus folyamatából. Amiképp számára a valóság és önmaga a folyamatos újratanulás, újraépítkezés terepe, akképp a műveivel való találkozás a befogadó számára is egy folyamatos értelmezői és vizuális kihívás. Az alkotó az őt körülvevő világra és önmagára is érzékenyen reagálva alkotja képeit, mégpedig oly módon, hogy sok esetben a látvány sem rögzített, szilárd, statikus valami, hanem éppen történik, mégpedig az alkotó tevőleges hozzájárulásával NeográdyKiss képeinek sok esetben performatív jellege van, az alkotó akció, cselekvés közben ragadja meg a valóság és önmaga viszonyát, egyszerre van a kamera előtt és mögött, bonyolult reflexiós hurokba csavarodva – részlet Cséka György írásából. Neogrády-Kiss Barnabás 1989-ben született Budapesten, jelenleg is itt él és alkot. A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának fotográfia szakán végzett 2015-ben, majd 2015-től 2017-ig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán folytatta tanulmányait 2013 óta a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja. 2020-ban elnyerte a CAPA nagydíjat. Első önálló kiállítása az INDA Galériában 2022-ben nyílt Szemmunka címmel, amit 2023-ban az Önkeretezés című követett Számos hazai és nemzetközi csoportos kiállítás állandó szereplője.

UNTITLED 57. (SELF-FRAMING SOROZATBÓL)

2022, giclée print, kasírozva, keretezve

100x66 cm, 1/5 + 1 AP

UNTITLED 58. (SELF-FRAMING SOROZATBÓL)

2022, giclée print, kasírozva, keretezve

100x66 cm, 1/5 + 1 AP

UNTITLED 59. (SELF-FRAMING

SOROZATBÓL)

2022, giclée print, kasírozva, keretezve 100x66 cm, 1/5 + 1 AP

UNTITLED 60. (SELF-FRAMING SOROZATBÓL)

2022, giclée print, kasírozva, keretezve 100x66 cm, 1/5 + 1 AP

Ravasz András

1959, Budapest

Az elmúlt években létrehozott munkáira – egyfajta konceptuális és populáris kifejezésmód mellett – a műfaji sokszínűség jellemző, a médiumok széles skáláját alkalmazza. Hanginstallációkat, kísérleti videókat, digitális képi és zenei kollázsokat egyaránt készít, az utóbbi években a fotó hangsúlyosabban szerepel alkalmazott médiumai között. Aktív képzőművészeti pályája a nyolcvanas évek végén indult az Újlak Csoporttal, melynek alapítótagja volt Ebben az időszakban a csoporttal számos kiállításon vett részt, a művészeti gyakorlat mellett non-profit művészetszervezéssel is foglalkozott – a Tűzoltó 72 kiállítótér programjait szervezte, 1997-ben alapítója volt az U.F.F. Galériának. Az elmúlt évtizedekben több mint száz hazai kiállításon vett részt, emellett számos nemzetközileg rangos intézményben állított ki, többek között a Museum of Contemporary Art Chicago-ban, a Musée d’art moderne Lille Métropole-ban, a Schirn Kunsthalle Frankfurtban, a FotoRio Biennálén Rio de Janeiroban, a 6th Baku Biennial of Contemporary Arton, itthon a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Capa Kortárs Fotográfiai Központban Egyéni kiállításai voltak a Neue Galerie Grazban, a Gasworks Gallery Londonban, a Galerie Magda Danyszban Párizsban, a budapesti Ludwig Múzeumban, a Műcsarnokban és az őt képviselő INDA GalériábanMűvei megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a Szombathelyi Képtár, az Irokéz és a Szűcs-Pados gyűjteményben.

2024-09-23

2024, fotó print, megrendelhető: fotó print, Fuji Christal papíron

40x30 cm, 1/5 + AP

Víz horizont

A végtelenített Super 8 film kartonból kivágott emberalakra volt vetítve. A víz horizontja úgy hullámzott az alak fejénél, hogy az hol a víz fölé került, hol pedig a víz alá ,,merült’’

Az installációt az Újlak Tűzoltó utcai kiállítóterében mutatta be 1991-ben

VÍZ HORIZONT 1

1991, 9x13 cm

VÍZ HORIZONT 2.

1991, 9x13 cm

2012, photo print, Kodak Endura fotó nyomat 70x60 cm, 1/3 + 1 AP

Simon Zsuzsi

1988, Budapest

Simon Zsuzsi (1988) képzőművész Budapesten él és dolgozik 2015-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán. Kutatási területei közé tartozik a feminizmus, a testkép és az aktivizmus. A nők világról alkotott képe különösen fontos szerepet játszik a művészetében Munkáiban női test és a vele szemben támasztott társadalmi elvárások vizsgálatával foglalkozik, valamint azzal, hogy hogyan érzik magukat a nők a testükben és milyen külső tényezők befolyásolják a testükről alkotott képüket. A humor, a provokáció, az irónia vagy éppen a kíméletlen őszinteség eszközeivel igyekszik a tabu témákat megdönteni

Projektjeiben több nővel dolgozik együtt az egymásért való kiállás jegyében, illetve azért, hogy minél több figyelem irányuljon a munkái által felvetett témákra. Az utóbbi időben elkezdett női témák mellett férfikutatással is foglalkozni. Női nézőpontból vizsgálja a férfi viselkedést, szereteorípiákat és a férfi múzsa szerepét Konceptuális munkáiban a leggyakrabban használt médium a fotográfia és videó. A Secondary Archive tagja, ami Közép-Kelet Európa nőművészeit gyűjti össze egy platformon, a nagyobb láthatóság érdekében. Az elmúlt években fotósként és videósként működött közre számos független és intézményi keretek között létrejött kortárs művészeti projektben.

APADÁS/Ebbing

2025, videó performance 5'17

ROCKY 2022, giclée print 15x20 cm, 1/5 + 1 AP

Szabó Ádám

1972, Budapest

nes évek generációjának kiemelkedő szobrásza, egújításáról szól. Plasztikái nemcsak tér problémákat, de komplexebb kérdéseket, mint az erodálás vagy a dekonstrukció, járnak körül. Szabó Ádám Körösényi Tamás növendékeként az akkori új, anyaghasználatában is formabontó nemzetközi szobrászati tendenciák szellemében kezdte el kísérletező alkotásait, amelyek a szobrot nem mint körbejárható plasztikát, hanem mint a térről és a formáról szóló képzőművészeti felfogásmódot értelmezett. Foglalkoztatták a természetes formák, mint fák, gyümölcsök kijavítható „hibái”, az időben változó alakzatok, mint amilyen az eső vagy folyóvíz által koptatott felszín. Műveit sokszor animációs technikával készített videók egészítették ki, bizonytalanná téve a szobor elkészítésének folyamatát. Az installációi, amelyek együtt mutatták a formát és annak elkészítésének szürreális lehetőségét, a hazai szobrászat nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő teljesítményei. Szabó az utóbbi időben egy nehezen megragadható kérdéssel foglalkozik, az árnyékkal. A fény kitakarása által megjelenő rajzolat sokat mond el a megvilágított tárgy karakteréről, de azt egy egyedi nézőpontból, a fényforrás szemszögéből teszi. Szabót az érdekli, ha a tárgyat kiveszi a rendszerből, mit mond róla a megmaradt árnyéka, hogyan válik az egy egyedi szobrászati formává, ami már keveset árul el eredetéről, a formáról, amely meghatározta alakzatát. Az így született munkák falra akasztható képként jelennek meg, plasztikus képek lesznek így, amelyek absztrakciójának eredete egy konkrét, de így nehezen felismerhető tárgy térbeli helyzete és annak megvilágítottsága. Megfejtésre váró ismerős alakzatok, amelyeket a szemlélő csak a művel való időtöltés révén tud megfejteni. – Petrányi Zsolt

SZOBOR BŐRBETEGSÉGEK I-III.

2004, tercit

33x18x30 cm

SZOBOR BŐRBETEGSÉGEK I-III.

2004, tercit 34x22x27 cm

SZOBOR BŐRBETEGSÉGEK I-III.

2004, tercit

33x18x26 cm

Szabó Eszter

1979, Miskolc

Szabó Eszter 2006-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, majd 2016-ban a Le Fresnoy École Internationale des Arts Contemporains-ben szerzett diplomát. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori iskolájának hallgatója Munkái rajzok, festmények, kollázsok, animációk, és az ezekből kevert technikával készült, több nézőpontú videószobrok. Képei sokszor transzparens, vékony anyagokra, lazúrosan készülnek Rövid loop-videói az általánosítás és az ítélkezésmentes megfigyelés, az összemosás és a pengeéles részletek elegyei. Kiindulási pontja a hétköznapiság; társadalmi folyamatok lenyomataival foglalkozik, a személyes és a politikus/politikai határmezsgyéjét kutatja. Munkáinak fókuszában többek között a szépség fogalma, a harmónia utáni vágyakozás, illetve az embereket – különösen a nőket – sújtó elvárások állnak Az utóbbi években fiktív női karakterekről készít portrékat, melyeket a „nőiesség” fogalmához mélyen rögzült ideáktól mentesen igyekszik megrajzolni.

2025, szén, papír 14,5x20x/db cm

VIRCSAFT

Szász Lilla

1977, Budapest

Szász Lilla művészeti érdeklődése alapvetően arra a kérdésre irányul, hogy az emberek miként élnek külső körülmények hatására létrejött zárt közösségekben, Magyarországon és külföldön egyaránt. Fényképezett hajléktalan anyákat, fiatalkorúak intézetében élő lányokat, New Yorkban élő második világháborús orosz zsidó veteránokat. Egyik legismertebb fotósorozata a Zsolti mama mennybe megy, melyen egy Józsefvárosban élő, három szexmunkásból álló „család” életét dokumentálta egy éven keresztül. Jelenleg a HIV magyarországi helyzetével foglalkozik: az Off Biennálén és a Liget Galériában mutatták be Pozitív című anyagát, mely egy HIV-fertőzött nyugdíjas pedagógus emlékeit mutatja be. 2018–2021 között Portugáliában élt, ez alatt az idő alatt az úgynevezett „retornadok”-kal (Üdvözlet új otthonomból), a nők helyzetével a Salazar diktatúrában (Rabul Ejtett Szabadságok), illetve lisszaboni fiatalokkal és azok megjelenésével, önkifejezésével foglalkozott (#lisbonstreetfashion).

Szász Lilla előadóként dolgozott a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok

Mesterkurzusán, továbbá a Mosoly Alapítvány fotóművészeti kurzusán is. Önkéntesként fotográfiát tanított a Józan Babák szervezetnél 2013–14-ben az IBS Art Management kurzusán tanított. Számos nemzetközi és magyarországi kiállításon vett részt, mint, munkái mind magán, mind vállalati és múzeumi gyűjteményekben megtalálhatók.

MAKE UP #03 2009, fekete-fehér print, 1/5 + 1AP

MAKE UP #06 2009, fekete-fehér print, 1/5 + 1AP

MAKE UP #07 2009, fekete-fehér print, 1/5 + 1AP

MAKE UP #10 2009, fekete-fehér print, 1/5 + 1AP

MAKE UP #11 2009, fekete-fehér print, 1/5 + 1AP

MAKE UP #12 2009, fekete-fehér print, 1/5 + 1AP

Szemző Zsófia

1982, Budapest

Szemző Zsófia gondolkodását antropológiai szemlélet jellemzi, művészete a társadalomtudományos érdeklődés és a mágikus gondolkodás sajátos ötvözete. Kifejezetten jellemző rá a műfaji és médiumbeli sokszínűség: rajzokat, akvarelleket, kollázsokat, fotókat és videókat, agyag- és porcelánobjekteket, térinstallációkat készít, de efemer projektek és részvételi munkák is helyet kapnak az életműben. Ami közös a művekben, az egyfajta állandó szintéziskeresés

A köztesség foglalkoztatja a történelembe vetettség, a kollektív társadalmi tapasztalatok és a személyes megélés között, hasonlóságok és különbségek találkozási pontjait keresi A „világ dolgaival” egyszerre játékosan és komolyan foglalkozik, de szemléletére, a világhoz való viszonyulására minden esetben egy optimista, bizakodó, megoldáskereső attitűd jellemző.

Témái köre is hasonlóan változatos Gyakran foglalkozik olyan konkrét társadalmi problémákkal, mint a migráció, a kelet-európai identitások, a gazdasági egyenlőtlenségek – ezekre műveiben valamilyen elméleti alternatívát, vagy kreatív inspirációt, víziót javasol, utakat keres a személyes tapasztalatok kiinduló építkezéshez. Elvont témáit sokszor esettanulmányként kiragadott valós jelenségeken keresztül bontja ki Konkrét és átvitt értelemben is jellemző munkáira a háttérnélküliség, az emberek, természeti képződmények, állatok, növények és tárgyak kiragadottsága, azok új kontextusokba helyezése. Régóta foglalkoztatják az elrontott, kibillent szituációk, a használhatatlanná vált tárgyak, a javíthatóság, a hiba, a veszély és a kockázat, ahogy a bizonyosság és a bizonytalanság, az otthon kérdése is. Érdekli őt ember és természet kapcsolata, a természetben végbemenő változások és entrópiák. Foglalkozik az együttélés, a közösségek jelenségével – azzal, hogy mi a közös az emberekben és mi az, ami elválasztja őket egymástól, legyenek azok konkrét népcsoportok, nemzetek, vagy éppen egy meghatározhatatlan, képzeletbeli kultúra.

RISK VIDEO SERIES | ONGOING SINCE 2015

2016, videó

GRASSPILLOW

2006-2008, fotók 24,4x30,6 cm / db

Szenteleki Gábor

1978, Körmend

Szenteleki Gábor 2005-ben fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Festményein az embert ábrázolja. Jellemző rá, hogy egy-egy megtalált, megragadott motívum évekig foglalkoztatja, a bennük rejlő kifejezési lehetőséget sorozatokon keresztül bontja ki különböző méretű festmények, vagy akár hímzőkeretbe feszített tondók során

Szenteleki korábbi, túlfűtött érzelmekkel és feszültséggel teli, szürreális, mozgalmas, gyakran barokk festészet jellegzetességeit mutató figurális festményein az alakok mozgásában és arckifejezésében tetten érhető kifejezőerőt, az érzelmek megjeleníthetőségének kérdéseit kutatta. Idővel képeinek főszereplői egyszerűsödni, absztrahálódni kezdtek: arcnélküli, megnyúlt, lekerekített formákká váltak, torz testrészgubancokká redukálódtak. Fókuszában továbbra is az emberi test áll, de immár meglehetősen eltérve a hagyományos ábrázolástól Legújabb ciklusain ez az egyszerűsödés szinte a végletekig fokozódik. A képeken megjelenő „testek” nem testrészletek, hanem olyan önálló entitások, melyek az emberi test érzetét keltik Azt vizsgálja, hogy a figurális ábrázolás és az absztrakció határán egyensúlyozva, minimális festői eszközt használva hogyan lehetséges mégis megjeleníteni az embert. Otthon című sorozatának darabjain mintha emberbőrbe bújt, archetipikus, nyeregtetős házakat látnánk, a Modulok címűn a protagonista kockává egyszerűsödik, s egyéniségét, egyediségét immár csupán egy-egy apró részlet tárja fel: „emlékek lenyomatai, napégések nyomai, sebek, szeplők, elpirulások vérbő foltjai keltik életre a beléjük rejtett embert.” Szenteleki Gábor 2011-ben elnyerte Csongrád Megye Önkormányzata díját és különdíját, valamint a Fővárosi Önkormányzat Művészeti Kuratóriumának párizsi ösztöndíját (Cité Internationale Des Arts, Paris) is. 2017-ben Maticska Jenő díjat kapott.

PSZICHOMORFIKUS TANULMÁNY

2019, olaj, vászon

50x40 cm

KIS TANULMÁNYOK I.

2019, akvarell, ceruza 24x18 cm

KIS TANULMÁNYOK II

2019, akvarell, ceruza 24x18 cm

KIS TANULMÁNYOK III.

2019, akvarell, ceruza 24x18 cm

Uray-Szépfalvi Ágnes

1965, Budapest

Uray-Szépfalvi Ágnes művészete a női lét, illetve a női-férfi kapcsolatok viszonyrendszerének, a szembenálló, mégis egymást kiegészítő erők dinamikájának megfigyelése köré szerveződik. Képeinek főszereplői általában nők, akik különféle, tradicionális vagy éppen szokatlan, egzotikus szerepkörökben jelennek meg: mint barátnő, menyasszony, oroszlánszelídítő, szerető, csábító, anya Archetipikus élethelyzeteket, jeleneteket ábrázol, amelyek megjelenítéséhez a kiindulópontot túlnyomórészt a populáris kultúra vizuális világában találja meg: leggyakrabban filmes állóképek alapján dolgozik, melyeket rá jellemző stílusban fest meg, gyakran átdolgozva az eredeti képek egyes részleteit. Kompozíciós megoldásaiban és festői eszközhasználatában szándékosan idézi meg a 17–18 századi akadémikus festészetet, vagy éppen visszanyúl a portréfestészet hagyományaihoz, a biblikus, szakrális témák toposzaihoz. Érzelmek, vágyak széles skáláját ábrázolja – a patetikus mesterkéltség és a finom érzelmi árnyalatok megjelenítése egyaránt jellemzik képeit. A nézőt elbizonytalanító, gyakran nem egyértelműen azonosítható arckifejezések, az eltúlzott gesztusok árnyalják, vagy akár megkérdőjelezik a tradicionális nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat. A 90-es évek magyar kortárs művészetének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak Nemes Csabával közösen készített Storyboardjai A filmkészítés során alkalmazott műfajból inspirálódó, szöveges elemekkel kiegészülő grafikáksorozatok az újhullámos filmek kísérletező attitűdjét és montázstechnikai eszköztárát használják, az adott kor és társadalom problémáit dolgozzák fel, hol drámai, hol ironikus hangvételben. Uray-Szépfalvi művészetének kiemelt témája az identitás kérdésköre: említésre méltó 1995-ös szerepjáték-projektje, mely során a rejtélyes, fiktív nőalak, Monique L. karaktere mögé bújva reflektált a művészi önazonosság, a szerzőiség, a társadalmi és művészszerepek különböző aspektusaira. Újabban a „rossz” rajzok filozófiája és a sprezzatura (tudatos, tervezett könnyedség) művészi eszméje iránti érdeklődése vált hangsúlyossá.

A rajzain és festményein – legyen szó macskaskiccekről, gyermekportrékról vagy balatoni naplementékről – megjelenő szándékosan egyszerű vagy annak tűnő megoldások az alkotói szabadság, az öröm, a játékosság, a tökéletesség eléréséért folytatott küzdelem elengedésének kifejezési formáivá válnak – ahogyan ő maga megfogalmazta: „A létezés diadalát akarom megfesteni Szabadságra vágyom: a fényre és a ragyogásra.” Uray-Szépfalvi Ágnes 1990-ben a Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott Sváby Lajos, Kokas Ignác és Dienes Gábor tanítványaként 1999-ben az After the Wall című, stockholmi Moderna Museetben megrendezett, Kelet-Európát felvonultató kiállításon, 2006-ban a Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung München nagy lélegzetvételű figurális kiállításán, a Zurück zur Figur tárlaton szerepelt. A budapesti Ludwig Múzeum 2003-ban önálló kiállítást rendezett számára Festményei bekerültek többek között a Moderna Museet gyűjteményébe, a The National Museum of Art Osakába és a Michael Ringier gyűjteménybe, illetve számos magyar és német magángyűjteménybe Számos elismerésben részesült: 1998-ban Bonn város ösztöndíját, 1999 és 2002 között a Derkovits-ösztöndíjat, 2000-ben a Smohay díjat, 2022-ben a Galyasi Miklós-nívódíjat nyerte el, 2003-ban pedig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 2024- ben Munkácsy-díjat kapott.

DIVINA PROPORTIONE

2014, olaj fa 65x51 cm

2014, olaj, vászon

56x36 cm

ZÖLD SZÍV

2015, olaj-vászon

145x170 cm

MAJA

MORNING LIGHT

2010, olaj, vászon

30x40 cm

Zellei Boglárka Éva

1993, Budapest

Zellei Boglárka Éva Budapesten élő fotográfus és képzőművész Munkái a spiritualitás és a vallás mai jelenlétét kutatják egy olyan kultúrában, ahol a vallás sokszor félreértett és túlhasznált fogalommá vált. Célja, hogy egy-egy személy vagy közösség mélyebb vágyainak feltárásával több izgalmas kapcsolódási pontot fedezzen fel a kortárs kultúrán belül.

Zellei munkái – fotói, akciói, installációi – a kezdetektől ennek az értelemkeresésnek és önelhelyezésnek a folyamatát követik Fotói közül több performatív folyamatban készül, rajtuk a művész látható a fenti önmeghatározással kapcsolatos kérdésekhez köthető, meditatív, reflektív-önreflektív helyzetekben. Művészeti gyakorlatában a performansz és a képkészítés lehetőség: aktusaikban az elhasználódott, korábbi kontextualitásában elöregedett hagyomány értelmeződik újra és nyer mai jelentést. A feldolgozás és a kísérletezés által az alkotás folyamata a lelki fejlődés forrásává is vált számára, legfőképpen pedig a párbeszéd fontos terepe.

Egyetemi tanulmányait a Kaposvári Egyetemen kezdte, résztanulmányokat folytatott a Hochschule für Künste Bremenen, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát 2017-ben. Munkáit hazai kiállítások mellett Berlinben, Londonban, Bécsben és Rómában is bemutatták 2018-ban és 2024-ben elnyerte a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, 2020–2023 között az MMA alkotói ösztöndíjában részesült. 2024-ben a Robert Capa Központ jelöltjeként a FUTURES Fotográfiai Platform résztvevőjévé választották. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja Az INDA Galériával 2023 óta dolgozik együtt; csoportos kiállításokon és művészeti vásárokon vesz részt, valamint Örökléspróba című önálló kiállítását is itt láthatta a közönség 2023 őszén, a galéria projektterében Munkái megtalálhatók a Pannonhalmi Főapátságban és a Eredet gyűjteményben is.