Issuu

Az INDA Galéria 2006-os nyitása óta kortárs művészetet mutat be Budapest szívében, a Király utca 34-ben, egy tágas magánlakásban, ahol a nagyobb kiállítóterében és a kisebb Projekt Roomban párhuzamosan rendez kiállításokat. A velünk dolgozó művészek névsorában a fiatal tehetségektől, az elismert középgenerációs művészeken át az idősebb mesterekig szerepelnek alkotók.

Az egyéni és csoportos kiállításokon bemutatott munkák technikai és anyaghasználati skálája igen széles: a festészettől a grafikán és szobrászaton át a fotóig, videóig, üvegmunkákig, textilekig, installációkig terjed. A galéria emellett rendszeresen szervez a saját vagy meghívott szakemberek, illetve a művészek által tartott tárlatvezetéseket, műteremlátogatásokat, és katalógusokat, könyveket is kiad.

A Füred Art Week vásárra egy nyári hangulatot árasztó festészeti anyagot válogattunk a galéria művészeinek munkáiból.

LÉLEK GYÓGYUL

Szenteleki Gábor

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy időben értesülj legújabb eseményeinkről, kiállításainkról!

Az alábbi linkre kattintva teheted meg: https://mailchi.mp/8223ea7dd444/subscription

További információk és kapcsolat: INDA Galéria info@indagaleria.hu www.indagaleria.hu

1061 Budapest, Király u. 34. II. emelet 4. Nyitvatartás: kedd–péntek: 14-18 óra között

+36 70 316 4472 / +36 20 327 1967

Tulajdonos: TALLÉR ÁGNES Tel: +36-70/316-4472

E-mail: agnes.taller@indagaleria.hu

Művészeti menedzser: FEKETE VIKTÓRIA Tel: +36-20/327-1967

E-mail: viktoria.fekete@indagaleria.hu

Művészeti vezető: KOZMA ZSOLT Tel: +36-30/730-4230

E-mail: zsolt.kozma@indagaleria.hu

A katalógust készítette, Geréb Zsuzsanna.

C

zene Márta

1982, Budapest

Czene Márta művészettörténetet, majd festészetet és intermédia-művészetet tanult. Meghatározó médiuma egyfajta sajátos festménymontázs, melyen keresztül a statikus képek és a narráció kapcsolatával, a képi elbeszélés különféle módozataival foglalkozik.

Festményein saját életéből vett vagy éppen konkrét filmes forrásból származó jeleneteket, fiktív történetek fel-felvillanó, kimerevített képeit láthatjuk. Az egymás mellett, alatt, fölött megjelenő kép(töredék)ek asszociatív, intuitív módon kapcsolódnak egymáshoz, jellemző sajátosságuk a lépték- és helyszínváltás: nem homogén a tér, nincs lineárisan folyó idő, a közöttük lévő kapcsolat a töredékes jelleg miatt talányos, gyakran melankolikus, feszültséggel teli – képein egymásba folyik valóság és képzelet. Az akár több tucat képből felépülő montázsait képi gondolatfolyamokként is értelmezhetjük.

Fontos számára a látvány elmélyült, pontos megfigyelésén alapuló, részletező, gyakran fotórealista kidolgozása. Alapvető inspirációs forrásai egyfelől a filmes montázstechnikák, másfelől a középkori és reneszánsz festészet „hűvös statikussága” és szimbolizmusa. Czenét egzisztenciális és indentitáskérdések foglalkoztatják. Fő témái az idő pszichológiai érzékelése, az illúzió és realitás viszonya, a személyes és kollektív traumák, vagy éppen a „többgenerációs művészcsaládból származó transzgenerációs mintázatok által meghatározott, torzított szerepek, énképek”. Jellemző munkájára a női perspektíva, művein gyakran saját magát mint kelet-európai nőt vizsgálja. Újabban, kilépve a táblakép keretei közül, más médiumokat (fotót, kisajátított, talált képeket, rajzokat, efemer falfestményt) is beépít komplex, akár falakat betöltő, termeken átívelő installációiba.

2007-ben végzett a MKE festőművész szakán, azóta számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt. Első önálló kiállítása az INDA Galériában Párhuzamos vágás címmel 2008-ban nyílt, melyet az évek során több is követett. Legutóbbit, a 2023 tavaszán rendezett Ez nem az én testem című nagysikerű kiállítását beválogatták az újraindult AICA díj „Legjobb egyéni kiállítás” 2023-as jelöltjei közé is.

2025-ben bekerült az Esterházy Art Award díjra jelöltjei közé.

TAVALY NYÁRON

2009, akril, olaj farost 100x80 cm

Karácsonyi László

1976, Celldömölk

1998–2003 között az MKE festő szakán tanult, ahol Szabados Árpád volt a mestere. Diplomáját lovagi páncélzatában védte meg, amely maga volt a diplomamunka is. Művészete nem korlátozódik a festészetre, hanem objektjei és szobrai megvalósításához az anyagok szélesebb körét használja.

Készen vett, talált gobelinek átfestésével is foglalkozik, mely technika a nevéhez köthető invenció.

Művészetének alappillérei az abszurd humor és az ambivalencia alkalmazása. „A budapesti horror színtér oszlopos tagja”, a Horrorokokó stílus atyja. Több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt itthon, valamint Németországban és Franciaországban. 2011-ben Esterházy Művészeti Díjat nyert. Munkái megtalálhatók jelentős hazai gyűjteményekben (pl. Irokéz, Első Magyar Látványtár) és külföldi magángyűjteményekben.

AZ ANCHIORNIS BŰVÖLŐ 2025, akril, madártoll goblein 33x45 cm

YOU ARE MY DESTINY

2024 akril, goblein

46,5x34 5 cm

A FÉREG FÜRDŐJE

2025, akril, olaj, papír 36x48 cm

K

azinczy János Antal

1914, Temesvár –

2008, Violés (Franciaország)

Kazinczy János Temesváron született 1914-ben. 18 éves korában a Magyar Királyi Képzőművészeti

Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa lett. 1935-ben visszatért szülőföldjére, 1938-tól Nagyszebenben élt és alkotott. Korai munkáin erdélyi tájakat és embereket ábrázolt, festészetét ebben az időszakban határozott, szigorú vonalvezetés és visszafogott színek jellemezték. 1947-ben A „Magyar Népi Szövetségben” kifejtett politikai tevékenysége miatt Magyarországra kényszerült menekülni, ahol 1949-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdett tanítani, ezen kívül tájképek, portrék és csendéletek festéséből élt. Kazinczy az elsők közé tartozott, akiket a forradalom művészileg megihletett, ekkor festett képei Magyarországon több kiállításon szerepeltek.

A politika és személyes helyzetének kilátástalansága miatt1957-ben elhagyta Magyarországot; előbb rövid ideig Ausztriában, ezt követően Németországban, majd 1967-től haláláig Franciaországban élt és alkotott.

Művészetét Franciaországban mindinkább a mediterrán természet formái határozták meg, művei absztrahálódtak, formái egyre elvontabbak lettek. Jellemzően gondosan komponált táblaképeket és spontánabb víziókat festett papírra, többnyire tussal és tojástemperával, emellett tűzzománcképeket is készített. Az immár nonfiguratív kompozíciókon eleinte gyakran sötétebb árnyalatú, a 80-as években viszont már tendenciaszerűen világosabb alapon élénkszínű, eleven, játékos geometriájukban vagy foltszerűségükben is organikus alakzatok, és egyenes vagy éppenséggel zabolátlanul kacskaringózó vonalak töltik meg élettel a felületeket. Az absztrakt formákban tájak, töredezett földrétegek, kisállatok, egysejtűek, vízinövények, másutt a csillagos égbolt rejtélyes kékessége, megint másutt egy hangszer teste és húrjai, vagy egy városi pillanat, egy jármű kontúrjában lüktető jelenet sejlenek fel.

Kazinczy a 70-es évek végétől kezdve festett faszobrokat is készített. A művész számára természetes átjárás nyílt a festményeken és a zománcokon egymás mellé, vagy rétegszerűen egymásra rakódó síkfelületektől és alakzatoktól a szobrok térbelisége felé: szobrait tekinthetjük egyes motívumai térbe való átültetésének.

2024-ben Magyarországon első alkalommal az INDA Galéria mutatott be nagyobb válogatást a művész 1970-es és 2000-es évek között készült műveiből Felfedezések címmel.

VASTAGODÓ JÉG

1994, tojástempera furnér, keretezve 110x42,5 cm

41x30

REGGEL LÁTTAM

1988 viasz tus tojástempera, japánpapír

41x30 cm

ESTE LÁTTAM

1988, viasz, tus, tojástempera, japánpapír

Martin Henrik

1979, Siófok

Martin Henrik festőművész és szobrász a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2004-ben. Az alkotást spirituális gyakorlatként éli meg, melynek során a lét legalapvetőbb kérdéseire keresi a választ: „Ki vagyok én? Mi a világ? Mi az, hogy valóság?”

Művészetét a nyugati és keleti metafizikai gondolkodás inspirálja; saját megfogalmazása szerint alkotásai az érzékeken túli megismerés tárgyai, érzéki vetületei. Munkáinak központi témája a létezés transzcendenciája, valamint az individualitás meghaladása, amelyet a valóság mélyebb megértésének alapfeltételeként tételez.

Gondolatait olyan témák vizsgálata során bontja ki, mint a világűr (Űrbuddha, Aszteroidák), a tekintet, a szemek, mint a benső énre nyíló ablakok és a külvilág érzékelésének talán legfontosabb szervei (Vidya), Buddha alakja, de érdeklődésének fókuszában olyan jelenségeket, módszereket is fellelhetünk, mint az asztrometria, a tükröződések, vagy a négydimenziós geometria (Hieron).

Alkotói gyakorlatában ötvözik a racionális gondolkodást és az intuitív kreativitást – célja a közelítés a létezés rejtélyeinek megfejtéséhez, törekvés az individuum és a világmindenség mélyebb megismerésére: folyamatos művészi formakeresés az elgondolhatatlan, megfoghatatlan dolgok kifejezéséhez. Ahogyan ő maga megfogalmazta: „A művészeti tevékenységemet meghatározó fő áram azoknak a dolgoknak a kutatása, amelyek az örökkévalóság gondolatát sugallják”.

Martin Henrik 2000 óta vesz részt egyéni és csoportos kiállításokon. 2010-től a Fiatal

Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, 2014-től Derkovits-ösztöndíjas, jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója. Művei megtalálhatók hazai magángyűjteményekben, 2007 óta a szentendrei régi művésztelep tagja, jelenleg is ott alkot. Rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi kiállításokon.

Hieron 2/11/4–A/1

2020-2022, olaj, vászon 30x40 cm

HIERON 3/11/1 - A/1

40x30 cm

2020 olaj, vászon

HIERON 1/5/2–A/1

2023, olaj, vászon

30x40 cm

TÖMB–A/1

2022, olaj-vászon

40x30 cm

TÖMB–A/2

2022 olaj-vászon

40x30 cm

HIERON 7/8/1–A/2

2022 olaj-vászon

30x40 cm

HIERON 1/9/1–A/2

2021, olaj vászon

30x40 cm

Schwéger Zsófia

1989, Szeged

Schwéger Zsófia egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban, a Boston melletti Wellesley College-ban végezte ösztöndíjjal. 2013 óta él az Egyesült Királyságban, ahol a londoni UCL Slade School of Fine Art mesterképzésén diplomázott 2015-ben. Festészetét különböző országokban élve szerzett tapasztalatai motiválják: általánosságban az ember térhez való viszonyulását, különösen pedig az otthon, a hovatartozás fogalmait vizsgálja: a hiány és jelenlét, a mozdulatlanság és az időmúlás, az érzés és az apátia, a meghittség és a félelem egyidejű megjelenítését célozza. Lakásbelsőket és közösen használt tereket ábrázoló műveiben reduktív, nem-hierarchikus festői technikát alkalmaz az eltávolodás és kötődés kifejezésére.

Számos művészeti díjjal ismerték el munkásságát, többek között elnyerte a Jealous Prize, a Griffin Art Prize, az FBA Futures „One To Watch” Award, az amerikai Alice C. Cole Award díjakat. 2017-ben és 2021-ben Esterházy Art Awardra jelölték, 2016-ban Nagy-Britanniában a Bloomberg New Contemporaries művészei sorába válogatták be, 2017-ben a Forbes 30 Under 30 Europe listáján szerepelt Art kategóriában. 2016-os londoni, Griffin Galleryben rendezett önálló kiállítása óta az Edel Assanti (London), a Sapar Contemporary (New York), a Lundgren Gallery (Palma de Mallorca), az INDA Galéria (Budapest), és a Rutger Brandt Gallery (Amszterdam) mutatta be munkáit egyéni kiállításokon. Első önálló múzeumi kiállítását a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum rendezte 2022 nyarán.

BLANK PAGE #1

2025 akril, vászon 65 x 75 cm

BLANK PAGE #2 2025, akril vászon 30x25 cm

SITTING STILL #10

2022, papír, kollázs 18x14 cm

BALANCING ACT #5

2024, akril, vászon, 20x15 cm

Szenteleki Gábor

1978, Körmend

Szenteleki Gábor 2005-ben fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Festményein az embert ábrázolja. Jellemző rá, hogy egy-egy megtalált, megragadott motívum évekig foglalkoztatja, a bennük rejlő kifejezési lehetőséget sorozatokon keresztül bontja ki különböző méretű festmények, vagy akár hímzőkeretbe feszített tondók során.

Szenteleki korábbi, túlfűtött érzelmekkel és feszültséggel teli, szürreális, mozgalmas, gyakran barokk festészet jellegzetességeit mutató figurális festményein az alakok mozgásában és arckifejezésében tetten érhető kifejezőerőt, az érzelmek megjeleníthetőségének kérdéseit kutatta. Idővel képeinek főszereplői egyszerűsödni, absztrahálódni kezdtek: arcnélküli, megnyúlt, lekerekített formákká váltak, torz testrészgubancokká redukálódtak. Fókuszában továbbra is az emberi test áll, de immár meglehetősen eltérve a hagyományos ábrázolástól. Legújabb ciklusain ez az egyszerűsödés szinte a végletekig fokozódik. A képeken megjelenő „testek” nem testrészletek, hanem olyan önálló entitások, melyek az emberi test érzetét keltik. Azt vizsgálja, hogy a figurális ábrázolás és az absztrakció határán egyensúlyozva, minimális festői eszközt használva hogyan lehetséges mégis megjeleníteni az embert. Otthon című sorozatának darabjain mintha emberbőrbe bújt, archetipikus, nyeregtetős házakat látnánk, a Modulok címűn a protagonista kockává egyszerűsödik, s egyéniségét, egyediségét immár csupán egy-egy apró részlet tárja fel: „emlékek lenyomatai, napégések nyomai, sebek, szeplők, elpirulások vérbő foltjai keltik életre a beléjük rejtett embert.”

Szenteleki Gábor 2011-ben elnyerte Csongrád Megye Önkormányzata díját és különdíját, valamint a Fővárosi Önkormányzat Művészeti Kuratóriumának párizsi ösztöndíját (Cité Internationale Des Arts, Paris) is. 2017-ben Maticska Jenő díjat kapott.

Festészetem egyik alapvető törekvése, hogy csak annyit mutassak meg az emberi testből, ami épp elég ahhoz, hogy azt a bizonyos apró történetet elmeséljem, amit szeretnék. Ezek gyakran nem is történetek, hanem érzetek, töredékek, valóság morzsák, amik az intimitásukkal szólítanak meg. Alakjaim nemtörődöm könnyedséggel, pőrén hevernek a képmezőből kilógva, Intim közelségben, sőt túl közel. Háttat fordítanak, mégis érezzük az elfogadásukat. Végtelenül nyugodtak, őszinték és hatalmasok. Tárgyak, ruhadarabok lenyomatai, napégések nyomai, sebek, szeplők, elpirulások vérbő foltjai keltik életre a beléjük rejtett embert.

Pihenő, egymásba fonódó alakjaim a hétköznapi aranykor hősei egy sosemvolt strandon.

Szenteleki Gábor

LÉLEK GYÓGYUL

2024, akvarell, akvarellkréta, 300g savmentes akvarellpapír

30x24 cm

PIHENŐK REPÜLŐKKEL 2024, akril, akvarellkréta, színes ceruza, olajpasztell, vászon 50x60 cm

CSEND II. 2024, akvarell, akvarellkréta, 300g savmentes akvarellpapír 30x30 cm

PIHENŐ V.

2024, akril, akvarellkréta vászon 60x50 cm

2024

50x40 cm

FÁZÓS

akril, akvarellkréta, vászon

CÍM NÉLKÜL

2021, olaj, formázott vászon d 14,5 cm

JÚLIA

2022, olaj vászon 40x30 cm

Szőke Gáspár

1983, Budapest

2009-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán Tölg-Molnár Zoltán osztályában. Pályája kezdetétől az absztrakt festészet új lehetőségeit keresi, munkái a sík és a térbeli absztrakció határain mozognak. Szőke művészete a festészet alapvető elemeiből építkezik, elsősorban a forma és szín kapcsolata, azok optikai lehetőségének vizsgálata áll középpontjában. A geometrikus absztrakció és határterületei; az átjárhatóság, a kapcsolat az organikus és geometrikus nonfigurativitás területei között, az azok között feszülő látszólagos ellentmondások, illetve azok összeegyeztethetőségének kérdései foglalkoztatják. Az elmúlt években római ösztöndíjának élménye által inspirálva érdeklődése elsősorban a klasszikus mintarendszerek és az absztrakció kapcsolatának vizsgálata felé fordult. Kiindulási pontját az építészeti ornamentika és a díszítőfestészet jelentette. Doktori kutatása a különböző kultúrákban változó tartalommal, jelentéssel megjelenő minták, szimbólumok vizuális ábrázolásának kérdéseit állítja középpontba. Legújabb alkotásain keresztül az ősi, klasszikus mintarendszereket, szimbólumokat vizsgálja, illetve annak lehetőségét, hogy a jelentésétől megfosztott, az eredeti kontextusából kiemelt minta hogyan válhat a 20. századi, a modern illetve a kortárs képalkotás alkotóelemévé. – Nagy Barbara

MALAGA 4. 2025, akril, vízes bázisú zománc, vászon

60x40 cm

ROMA XLIV

2022, akril, papír 36x26 cm

ROMA XLIII

2022, akril, papír 36x26 cm

ROMA LIII

2022, akril papír 36x26 cm

ROMA IL

2022, akril, papír 36x26 cm

Uray-Szépfalvi Ágnes

1965, Budapest

Uray-Szépfalvi Ágnes művészete a női lét, illetve a női-férfi kapcsolatok viszonyrendszerének, a szembenálló, mégis egymást kiegészítő erők dinamikájának megfigyelése köré szerveződik. Képeinek főszereplői általában nők, akik különféle, tradicionális vagy éppen szokatlan, egzotikus szerepkörökben jelennek meg: mint barátnő, menyasszony, oroszlánszelídítő, szerető, csábító, anya. Archetipikus élethelyzeteket, jeleneteket ábrázol, amelyek megjelenítéséhez a kiindulópontot túlnyomórészt a populáris kultúra vizuális világában találja meg: leggyakrabban filmes állóképek alapján dolgozik, melyeket rá jellemző stílusban fest meg, gyakran átdolgozva az eredeti képek egyes részleteit. Kompozíciós megoldásaiban és festői eszközhasználatában szándékosan idézi meg a 17–18. századi akadémikus festészetet, vagy éppen visszanyúl a portréfestészet hagyományaihoz, a biblikus, szakrális témák toposzaihoz. Érzelmek, vágyak széles skáláját ábrázolja – a patetikus mesterkéltség és a finom érzelmi árnyalatok megjelenítése egyaránt jellemzik képeit. A nézőt elbizonytalanító, gyakran nem egyértelműen azonosítható arckifejezések, az eltúlzott gesztusok árnyalják, vagy akár megkérdőjelezik a tradicionális nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat. A 90-es évek magyar kortárs művészetének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak Nemes Csabával közösen készített Storyboardjai. A filmkészítés során alkalmazott műfajból inspirálódó, szöveges elemekkel kiegészülő grafikáksorozatok az újhullámos filmek kísérletező attitűdjét és montázstechnikai eszköztárát használják, az adott kor és társadalom problémáit dolgozzák fel, hol drámai, hol ironikus hangvételben. Uray-Szépfalvi művészetének kiemelt témája az identitás kérdésköre: említésre méltó 1995-ös szerepjáték-projektje, mely során a rejtélyes, fiktív nőalak, Monique L. karaktere mögé bújva reflektált a művészi önazonosság, a szerzőiség, a társadalmi és művészszerepek különböző aspektusaira. Újabban a „rossz” rajzok filozófiája és a sprezzatura (tudatos, tervezett könnyedség) művészi eszméje iránti érdeklődése vált hangsúlyossá.

A rajzain és festményein – legyen szó macskaskiccekről, gyermekportrékról vagy balatoni naplementékről – megjelenő szándékosan egyszerű vagy annak tűnő megoldások az alkotói szabadság, az öröm, a játékosság, a tökéletesség eléréséért folytatott küzdelem elengedésének kifejezési formáivá válnak – ahogyan ő maga megfogalmazta: „A létezés diadalát akarom megfesteni. Szabadságra vágyom: a fényre és a ragyogásra.”

Uray-Szépfalvi Ágnes 1990-ben a Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott Sváby Lajos, Kokas Ignác és Dienes Gábor tanítványaként. 1999-ben az After the Wall című, stockholmi Moderna Museetben megrendezett, Kelet-Európát felvonultató kiállításon, 2006-ban a Kunsthalle der HypoKulturstiftung München nagy lélegzetvételű figurális kiállításán, a Zurück zur Figur tárlaton szerepelt. A budapesti Ludwig Múzeum 2003-ban önálló kiállítást rendezett számára. Festményei bekerültek többek között a Moderna Museet gyűjteményébe, a The National Museum of Art Osakába és a Michael Ringier gyűjteménybe, illetve számos magyar és német magángyűjteménybe. Számos elismerésben részesült: 1998-ban Bonn város ösztöndíját, 1999 és 2002 között a Derkovits-ösztöndíjat, 2000-ben a Smohay díjat, 2022-ben a Galyasi Miklós-nívódíjat nyerte el, 2003-ban pedig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 2024- ben Munkácsy-díjat kapott.