Gyerekek a Bibliában

Kicsi hősök Isten nagy tervéb e n

Gyerekek a Bibliában

C aroline S aunders

Carlos Vélez Aguilera illusztrációival

Luke-nak,

aki egy nagy gyerek, s egyben Isten embere. (Mindkettő a benned élő Krisztust bizonyítja.)

Gyerekkorunk óta szeretlek, és szeretni foglak

akkor is, amikor már öreg, ráncos felnőttek leszünk. Köszönöm a hűségedet, a jókedvedet, és azt, hogy az Atyára mutatsz.

Originally published in English under the title: Kids in the Bible: 33 Bible Stories About God’s Children

Hungarian edition: Harmat Publishing, Hungary. © Harmat Kiadó, 2025

Fordította: Szabadi István

Felelős szerkesztő: Gér-Bódiss Tímea

ISBN 978-963-288-878-1

Kérjük, hogy a szerző jogait tiszteletben tartva a könyvet ne másolja, és a mű felhasználásához kérje a kiadó engedélyét.

A bibliai idézeteket a Magyar Bibliatársulat revideált új fordítású Bibliájából vettük (RÚF, 2014).

Kicsi hősök

Isten nagy tervéb e n

Caroline Saunders

Gyerekek a Bibliában

Carlos Vélez Aguilera illusztrációival

Harmat Budapest, 2025

TÜzenet az olvasónak

udtad, hogy a Biblia egyetlen, hosszú történet egy szülőről és a gyermekeiről? Mivel Isten teremtett mindenkit, olyan ő, mint egy szülő, az általa teremtett „gyerekekről” pedig Biblia-szerte olvashatunk. Némelyikük már felnőtt, mégis gyerekesen viselkedik, és nem hajlandó szülőjeként tekinteni Istenre, mások viszont felnőttként is alázattal elfogadják, hogy legbelül ők is gyerekek, akiknek nagy szükségük van Istenre mint igaz Atyára. És néhány gyerek a Bibliában is valódi gyerek.

Isten a gyerekeknek is szerepet szán az ő tervében, hogy áldást hozzon az egész világra. Ebben a bibliai meséskönyvben ilyen gyerekekkel ismerkedünk meg (akár felnőttek már, akár még tényleg gyerekek), és kiderül, mennyire szereti Isten kis emberek által véghez vinni nagy művét. Kis történeteiken keresztül megérthetjük a mennyei Atya nagy tervének lényegét, azt, hogy ő mindent megtesz, hogy a családja együtt legyen. Mindezt pedig a valaha született legfontosabb gyermek, Jézus által teszi, hogy mindazok, akiket teremtett, örökre a gyermekeivé lehessenek.

A jóságos szülő

és csodálatos kertje

1Mózes 1–3

Kezdetben nem létezett semmi, amíg Isten meg nem teremtett mindent. Azt mondta:

– Legyen világosság! – és BUMM! Lett világosság. Bármire mondta Isten, hogy „legyen”, az rögtön lett.

Hát nem fantasztikus?

Végül aztán megalkotta legértékesebb teremtményét, az embert. Ádám és Éva felnőttek voltak ugyan, de egyúttal Isten gyermekei.

Minden újdonság volt számukra az általa alkotott kertben, az otthonukban, Isten pedig jó szülőhöz méltón megtanította őket élni, dolgozni és játszani. Azt mondta, az embereket a saját képmására teremtette, vagyis az egész világon semmi sem hasonlít rá annyira, mint mi. Eltervezte, hogy Ádámnak és Évának gyerekei születnek, aztán a gyerekeiknek is, majd az ő gyerekeiknek is, és a világ hamarosan megtelik Isten képmáshordozó gyermekeivel. Csodás gondolat! Ebből is látszik, hogy Isten szereti a gyerekeket.

Úgy akarta, hogy Ádám és Éva őrá hasonlítson, és hogy megtanuljanak tőle kérni és kapni mindent, amire valaha szükségük lehet. Isten oltalma alatt Ádám és Éva egyre jobban megismerték Teremtőjüket, követték tanítását, és az volt a terv, hogy továbbra is növekedjenek kívül-belül. A bölcs Istennel járva így ők is egyre

bölcsebbé váltak volna. (Hiszen az a bölcs ember, aki ismeri Isten gondolatait, és érti, hogyan cselekedjen azoknak megfelelően.)

Ezért hozta hát a Teremtő azt a szabályt, hogy Ádám és Éva nem ehet a jó és a rossz tudásának fájáról. (Hiszen nem kellett semmiféle fa ahhoz, hogy bölccsé váljanak, és megértsék, mi jó és mi rossz, azt maga Isten tanította volna meg nekik!)

Egy nap azonban – Sssz! – megjelent egy kígyó, de nem ám holmi hétköznapi példány, amilyet az állatkertben vagy a barátod terráriumában láthatsz. Ez a kígyó ugyanis beszélt, Ádám és Éva pedig kíváncsian hallgatták. Nem visítottak fel, nem szaladtak el, ahogyan néhányan teszik a csúszómászók láttán, hanem elbeszélgettek vele. Nem tudták, hogy mesterien hazudik, és szavai szörnyű csapdát rejtenek.

A kígyó ugyanis utálta Istent, és el akarta pusztítani a szeretett teremtményeit. A Biblia többféle néven is nevezi ezt a kígyót, talán neked is ismerős némelyik: sátán, gonosz, a hazugság atyja.

A kígyó megkérdezte Évát:

– Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?

Dehogy mondta! Isten rengeteg finom gyümölcsöt adott nekik, valóságos nasigyárban laktak! Éva tehát kiigazította a kígyót: csak egyetlen fához nem nyúlhatnak. Ahogyan azt Ádám korábban elmesélte neki, Éva is úgy próbálta továbbadni Isten szavait a kígyónak:

– „Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok!”

Éva nem pontosan idézte a szabályt (Isten sosem beszélt a fa megérintéséről), de ne feledd: kicsit olyan volt ő még, mint egy gyerek, lelkileg még növésben volt.

Ezt a kígyó is tudta, és fegyverként használta ellene.

– Dehogy haltok meg! – mondta, majd azzal folytatta, hogy a fa gyümölcse bölccsé teszi Évát, aki pedig nagyon is bölcs akart lenni. De vajon a bölcsesség a fán terem vagy Istentől jön?

A mennyei Atya gyerekeinek semmi okuk nem volt bízni a kígyóban, Istenben viszont annál inkább, Éva mégis szakított és evett a gyümölcsből, aztán Ádám is megkóstolta. Bölcsességre vágytak, de nem a Teremtőjüktől kérték. A rövidebb utat választották, és túl későn jöttek rá, hogy csapdába estek.

Amikor Ádám és Éva így döntött, bűnt követtek el. A bűn az, amikor valaki nem hisz benne, hogy Isten dolgai jók, ezért nem azoknak megfelelően cselekszik. A bűn mindig halálhoz vezet.

Alattomos, mint a kígyó: először jónak tűnik, de aztán megmérgez.

Aznap a kertben a bűn belépett a világba, és minden félrecsúszott.

Amikor pedig Ádám és Éva meghallotta, hogy Isten közeledik, elrejtőztek.

A gyerekek néha elbújnak a szüleik elől, ha bolondozni támad kedvük, de ez nem játék volt: Ádám és Éva szégyellték magukat (biztos ismered, ez az a szörnyű érzés, amikor tudod, hogy elszúrtál valamit), de közben a kígyót vádolták (vagyis úgy tettek, mintha ő tehetett volna mindenről). Az igaz, hogy a csúszómászó becsapta őket, de a bűnt Ádám és Éva maga követte el azzal, hogy nem bíztak a mennyei Atyában.

Isten, a szerető szülő közölte hát a következményeket: bár eredetileg mindent úgy tervezett meg, hogy boldogságos és könnyű legyen, a dolgok megváltoztak, amikor a bűn belépett a világba. A munka, a családfenntartás, a kapcsolatok mind nehézzé és fájdalmassá váltak, de a jó hír, hogy egy nap megszületik majd egy gyermek, aki egyszer s mindenkorra legyőzi azt az alattomos kígyót. Ez a gyermek Isten különleges terve arra, hogy áldást hozzon az egész világra.

Drága Istenem!

Szerető Atya vagy. Kérlek téged, hadd növekedjek bölcsességben, hogy mindig követhessem, amit mondasz! Ámen.

A megmentő és a pótkerék

1Mózes 4

Ádám és Éva családot alapítottak, és Éva minden kisbabája születésénél azon tűnődött, vajon ő lesz-e az, akit Isten megígért. Vajon ki állítja helyre a világot? (Talán te, aki ezt a könyvet olvasod, szintén ezen gondolkodsz.)

Biztosan tudod, hogy a név, amit a szüleinktől kapunk, fontos és különleges. (A te neved mit jelent?)

Éva első fiát Kainnak hívták. Amikor az édesanya kitalálta ezt a nevet, azt mondta vele: „Az Úr segítségével fiam született.” Talán azért döntött így, hogy Istent magasztalja ezzel, vagy azt remélte, Kain lesz a megígért gyermek, aki megmenti a családját.

Hamarosan ismét fiút szült: Ábelt, akinek a neve pedig hasonlít a héber „értéktelen” szóhoz. Ha Ádám és Éva Kaintól várta, hogy megmenekülnek, Ábelre mondhatni, „pótkerékként” tekinthettek. Ha az autó kerekei épek, a pótkerék nem igazán fontos.

Kainnak és Ábelnek nem lehetett könnyű gyermekkora ilyen nevekkel. Kain azt hihette, az ő felelőssége megmenteni a világot, Ábel pedig azt sem tudta, van-e bármi célja az életének.

Bárhogyan élték is meg mindezt, tudjuk, hogy akkor már semmi sem volt olyan tökéletes, mint az Éden kertjében. Nekik is szükségük volt arra, hogy Isten a megígért gyerek által megmentse őket.

Mikor felnőttek, egy nap mindketten áldozatot mutattak be Istennek, vagyis imádatuk jeleként ajándékot vittek neki. Ám Isten nem örült Kain áldozatának, mert ő aljas, önző szívvel adta.

Ábelé viszont nagy örömöt okozott neki. A fiú szíve ekkor biztosan majd kiugrott a helyéről. Mások talán jelentéktelennek

tartották, de Isten szerette őt. Lehet, hogy cigánykereket hányt örömében, vagy addig forgott körbe-körbe, amíg bele nem szédült.

Nincs is jobb annál, mint hogy Isten szeret!

Kain viszont haragudott. Talán arra gondolt: Én vagyok a jobbik testvér! Hogyhogy ezt Isten nem tudja?

Nem csupán Istenre haragudott, hanem az öccsére is, mert Ábelre jó szemmel nézett a mennyei Atya, míg őrá nem. Az ilyen haragot irigységnek hívják, és az irigység bűn. A bűn az, amikor azt hisszük, a mi elképzeléseink jobbak Istenénél, és azt tesszük, amit mi akarunk, nem azt, amit Isten. A bűn mindig halálhoz vezet.

Gondolj csak bele: Isten azért adta a testvéreket, hogy szeressék és szolgálják egymást, de hogyan valósulhatna ez meg, ha az egyikük teljes szívből haragszik a másikra, és arra vágyik, ami a testvéréé? Az irigység „kis bűnnek” tűnhet, de valójában minden bűn nagy bűn. Minden bűn veszélyes.

Isten tudta ezt, ezért figyelmeztette Kaint:

– A bűnöd olyan, mint egy éhes tigris. Mindjárt felfal. El kell pusztítanod!

Ahelyett azonban, hogy hallgatott volna Isten bölcs szavára, és az irigység bűne ellen fordul, Kain inkább táplálta, nőni hagyta azt, majd egy szörnyű napon megtámadta a testvérét, Ábelt.

– Kain, mit tettél? – kérdezte ekkor Isten.

A testvéreknek nem így kéne viselkedniük, hanem vigyázniuk kellene egymásra! És most Ábel halott.

Úgy tűnt, ezzel minden remény szertefoszlott: Kain nem is megmentő, hanem pusztító! Hogyan menekülhetnének így meg?

Isten azonban mindig megtartja, amit ígért. Ha látszólag szörnyű véget ér is egy történet, valójában ez csak annyit jelent, hogy ő még mindig munkálkodik.

Évának hamarosan újabb fia született, Sét, és feltámadt a remény. Sét csak egy gyerek volt, de Isten szerepet szánt neki az ő különleges tervében, hogy áldást hozzon az egész világra. Egy nap megszületik majd a megígért gyermek, Sét utóda, a valódi megmentő, és akkor az ellenségek is újra egy családdá lehetnek.

Drága Istenem!

Most már értem, hogy a „kis” bűn is nagy baj. Kérlek, ments meg!

Segíts, hogy a te bölcsességedre támaszkodjam a magamé helyett! Ámen.

A gyerekek is részei Isten nagy tervének!

G

ondolj csak bele: ott van például Mirjám, Sámuel, a gyermek Jézus és még mennyien! A Biblia tele van olyan történetekkel, ahol gyerekek is fontos szerepet kaptak. Sőt tulajdonképpen az egész Biblia egyetlen nagy történet Istenről, a szerető Atyáról és az ő gyermekeiről.

Caroline Saunders kedves, könnyen érthető elbeszélései harminc három bibliai történeten vezetnek végig – ismerős kedvenceken és meglepetéseket tartogató epizódokon, bemutatnak megannyi kis hőst: egy bátor királynőt, egy fiatal harcost, egy kosárban ringatózó kisbabát, három fiút a tüzes kemencében, és minden idők legkülönlegesebb gyermekét, Jézust.

Ezek a történetek újra és újra bizonyítják, mennyire szereti Isten kis emberek által véghez vinni nagy művét, a könyv végén pedig a szerző még közelebb hívja a legkisebbeket Jézushoz, és segít nekik megfogalmazni Isten megváltó munkájába illeszkedő saját történetüket . Így lehet minden kis hős Isten nagy tervének része.

4–8 éveseknek

7990 Ft

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook