Jézus énekei - a Zsoltárok by Harmat kiadó

BEVEZETÉS

A Zsoltárok könyve az ókori Izráelben Isten nyilvános dicsőítésének inspirált énekeskönyve volt (1Krónika 16,8–36). Minthogy a zsoltárokat nem pusztán olvasták, hanem énekelték is, így – ahogyan arra csak a zene képes – mélyen átjárták az emberek gondolkodásmódját és képzeletét. Olyannyira áthatották az átlagemberek szívét és gondolatait, hogy amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, egészen természetes volt, hogy a tömeg önkéntelenül is egy zsoltár egyik sorát idézve köszöntötte őt (Márk 11,9; Zsoltárok 118,26).

Az első keresztények is énekelték és imádkozták a zsoltárokat (Kolossé 3,16; 1Korinthus 14,26). Amikor Benedek létrehozta szerzetesi közösségét, akkor a tagok számára előírta a zsoltárok legalább heti egyszeri éneklését, olvasását és imádkozását. A középkor idején a hívők a zsoltárokat ismerték leginkább a Bibliából. A Zsoltárok könyve volt a Biblia egyetlen olyan részlete, amelyet akár laikus keresztények is birtokoltak. A reformáció idején a zsoltároknak kulcsszerepük volt az egyház megújításában. Luther úgy rendelkezett, hogy „a teljes Zsoltárok könyvét, minden egyes zsoltárt napi használatban kell tartani”. Kálvin előírta, hogy a versbe szedett zsoltárok adják az istentisztelet énekkincsének a gerincét.* Azt mondta, „a Szentlélek szándéka az… hogy az egyház közös imádságát hozza létre”.**

A teológusok és az egyház vezetői meg voltak győződve arról, hogy a Zsoltárok könyvét minden hívőnek használnia kell az Istennel való kapcsolattartásban mind a naponkénti egyéni, mind pedig a nyilvános istentisztelet során. Nemcsak olvasni kell a zsoltárokat, hanem mélyen belemerülni azokba úgy, hogy alapvetően meghatározzák az Istennel való

* Wenham, Gordon: The Psalter Reclaimed: Praying and Praising with the Psalms (Crossway, 2013), 16. o.

** Calvin, J.: Commentary on the Psalms (elektronikus kiadás) (Albany, OR: Ages Software, 1998), a Zsoltárok 20,1–2-höz fűzött magyarázat.

kapcsolatunkat. A zsoltárok az Isten adta vezérfonal, amely megtanít az imádság gyakorlatára.

Miért? Az egyik ok Luther megfogalmazása szerint az, hogy a Zsoltárok könyve egy „kis Biblia”. Elénk tárja az üdvtörténet ívét a teremtéstől kezdve a Sínai-hegynél átvett törvényen, a szent sátoron és a templomépítésen, továbbá a nép hűtlensége miatt bekövetkező fogságon át egészen a messiási megváltásig és a világ újjáteremtéséig. Bemutatja a kinyilatkoztatásról (19), az Istenről (139), az emberi természetről (8) és a bűnről (14) szóló tanítást.

A Zsoltárok könyve ugyanakkor több, mint pusztán a teológiai tanítás eszköze. Egy ókori egyházatya, Atanáz írta, hogy „bármilyen szükséget szenvedünk vagy bármilyen nehézséget élünk át, ebben a könyvben megtaláljuk a megfelelő szavakat, amelyek ahhoz illenek… és így meglelhetjük bajunkra a gyógymódot”.* Minden élethelyzetet felfedezhetünk a könyvben. A Zsoltárok bemutatnak minden lehetséges lelki, szociális és érzelmi állapotot, és fölkészítenek a veszélyekre, figyelmeztetnek, megtanítják a helyes hozzáállást, azt, hogy miként beszéljük meg azokat Istennel, és hogyan kaphatunk tőle segítséget. „A zsoltárok az Úr nagyságának szilárd ismerete mellé állítják a mi helyzetünket, és így érzékeltetik a valóságos arányokat.” Az élet minden vonását és körülményét „az Úr jelenlétébe helyezik, és annak fényében mutatják be azokat, hogy kicsoda ő”.** A Zsoltárok könyve tehát nemcsak a tanítás elsődleges és páratlan forrása, hanem a szív gyógyszeresládikója és a gyakorlati élet lehető legjobb vezérfonala.

A zsoltárokat „gyógyszernek” nevezem, és ezzel próbálok meg rámutatni arra, ami megkülönbözteti őket a Biblia más részeitől. Ezeket a zsoltárokat azért írták, hogy imádkozzuk, ismételgessük és énekeljük – vagyis éljük és ne csak olvassuk őket. David Wenham teológus arra a következtetésre jut, hogy a zsoltárok állandó használata egy „aktív cselekvés”, amely „oly módon alakítja az ember kapcsolatát [Istennel], ahogyan arra nem lenne mód, hogyha pusztán csak hallgatnánk őt”.*** Mondhatnánk, hogy

* Idézi Wenham: Psalter Reclaimed, 15. o.

** Motyer, Alec: A Christian’s Pocket Guide to Loving the Old Testament (Ross-shire, Scotland: Christian Focus, 2015), 97. o.

*** Uo., 34. o.

bizonyos értelemben az imádságainkba bele kell helyeznünk a zsoltárokat, vagy inkább a mi imádságainkat azokba, és így közeledni Istenhez. Ha így teszünk, akkor a zsoltárok közvetlenül belevonják az imádkozót egy másféle szemléletmódba, elköteleződésbe, elhatározásokba, sőt érzelmekbe. Ha például a Zsoltárok 139,23–24-et – „vizsgálj meg… próbálj meg… nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e” – nemcsak olvassuk, hanem imádkozzuk is, akkor azzal meghívjuk Istent arra, hogy vizsgálja meg a belső motivációinkat, és aktívan teszünk azért, hogy olyan életet éljünk, amilyenre a Biblia hív bennünket.* A zsoltárok elvezetnek arra, amit szerzőik is tesznek, nevezetesen hogy különféle fogadalmak és ígéretek révén elkötelezzük magunkat Istennek, valamint a kéréseink és a várakozásaink megfogalmazása kapcsán eljussunk arra, hogy Istenre hagyatkozzunk, a panaszainkra és sirámainkra Istennél keressünk vigasztalást, a bűnbánat és bűnvallás útján Isten irgalmát elnyerjük, és hogy az elmélkedés, önmagunk emlékeztetése és a reflexiók nyomán Istentől bölcsességre és látásmódra tegyünk szert.

A zsoltárok abban is a segítségünkre vannak, hogy Istent láthassuk, mégpedig nem olyannak, amilyennek mi szeretnénk látni őt, hanem annak, aki valójában, amilyennek ő magát megmutatja. A Zsoltárok könyve Istent az emberi képzeletet messze fölülmúló sokszínűséggel mutatja be. Sokkal inkább szent, sokkal bölcsebb, sokkal félelmetesebb, sokkal gyöngédebb és sokkal jobban szeret, mint amilyennek mi őt elképzeljük. A zsoltárok lángra lobbantják a képzeletünket, és egy új világot nyitnak meg előttünk, ugyanakkor elvezetnek Istenhez, aki és ahogy ő létezik. Semmi más nem képes az imaéletünket ennyire valóságossá tenni. „Magunktól csak egy olyan istenhez imádkoznánk, aki azt mondja, amit hallani szeretnénk, vagy Istennek azt az oldalát keresnénk, amelyet képesek vagyunk megérteni. De alapvetően fontos, hogy ahhoz az Istenhez szóljunk, aki bennünket megszólít, és mindent meghalljunk, amit ő mondani akar nekünk… Az imádságban nem az a lényeg, hogy mi kifejezzük magunkat, hanem hogy megtanuljunk Istennek válaszolni.”**

* Uo., 26. o. Wenham a beszédaktus-elmélet alapján rámutat, hogy a zsoltárok ismételgetése, imádkozása életformáló élmény.

** Peterson, Eugene H.: Answering God: The Psalms as Tools for Prayer (Harper San Francisco, 1989), 5–6. o.

És végül a legfontosabb, hogy – a Biblia egészének fényében olvasva –a zsoltárok Jézushoz vezetnek bennünket. A Zsoltárok könyve volt Jézus énekeskönyve. Az a dicsőítő ének, amelyet Jézus a pászkavacsorán énekelt (Máté 26,30; Márk 14,26), a nagy hallél lehetett, a Zsoltárok 113–118. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy Jézus minden zsoltárt énekelt, folyamatosan, egész életében, olyannyira, hogy kívülről tudta azokat. A Szentírásnak ezt a könyvét idézte Jézus a legtöbbször. De nemcsak arról van szó, hogy Jézus énekelte a zsoltárokat, hanem hogy azok róla szólnak, ahogy majd látni fogjuk ebben a könyvben is. A zsoltárok tehát ténylegesen Jézus énekei.

HOGYAN HASZNÁLJUK EZT A KÖNYVET?

Ez a könyv egy napi áhítatoskönyv, amely az olvasót 365 nap alatt végigvezeti a Zsoltárok könyvének minden egyes versén. Bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy a zsoltárokat nem kell napi áhítatoskönyvvé tenni, hiszen a Zsoltárok könyve eleve egy isteni ihletésű imádságoskönyv.

Sokan úgy vélik, a mai áhítatoskönyvek túl optimisták vagy túl érzelmesek, dogmatikusak vagy misztikusak, mert kizárólag egyetlen ember – a szerző – nézőpontját érvényesítik, az ő élményeire alapoznak. A zsoltárok ezzel szemben egy egész sor különböző vérmérsékletű, eltérő élethelyzetű, ugyanakkor isteni ihletésű hangot szólaltatnak meg. Nincs a Bibliának még egy könyve, amely fölérne ezzel, és amely alkalmasabb volna arra, hogy napi imaéletünk alapja legyen. Az Újszövetség Jézus Krisztust nyilván sokkal egyértelműbben és közvetlenebb módon mutatja be, viszont az Újszövetségnek egyetlen része sem azzal a szándékkal íródott, hogy olyan imádkozott teológia vezérfonala legyen, amelynek segítségével személyes életünk legkülönfélébb helyzeteire alkalmazhatnánk az Istenről szóló igazságot.

Tehát a Zsoltárok könyve eleve Isten áhítatoskönyve. Ugyanakkor legtöbbünknek szükségünk van segítségre ahhoz, hogy gyakorlatot szerezzünk a Zsoltárok könyvének használatában. Vannak zsoltárok, amelyek történeti háttere olyan összetett, hogy akár többszöri olvasás után is nehéz megérteni őket. Nem tudunk olyan szöveget imádkozni, amely számunkra teljesen érthetetlen.

Minden áhítat tartalmaz egy napi olvasmányt a zsoltárokból. Azután egy rövid elmélkedést a zsoltár jelentéséről, majd egy imádságot, amely segít őszintén Isten elé állnunk. Ezeket az imádságokat tekintsük fölvezetőnek, ne pedig a teljes imádságnak. Az olvasó kövesse az imádság irányvonalát, de folytassa tovább, belehelyezve imádságába egyéni helyzetét, illetve mindig Jézus nevében könyörögve (János 14,13).

Úgy szerkesztettük meg ezt az áhítatoskönyvet, hogy három különböző módon lehessen használni. A legegyszerűbb, ha lassan elolvassuk a zsoltárt és az elmélkedést, aztán a leírt imádság segítségével elkezdünk imádkozni, saját magunkra alkalmazva a zsoltárt. Ezek az imádságok lehetőséget kínálnak arra, hogy folytassuk személyes imádságunkat Istenhez bármiről, ami a szívünkben van, bármilyen aktuális kérdésről, amely azon a napon foglalkoztat bennünket. Mindez nem hosszabb tizenöt percnél.

A második lehetőség az áhítatoskönyv használatára, ha időt szánunk a magyarázatban – és néha az imádságban – szereplő további igei utalások föllapozására. Az elmélkedésben szereplő állítások érthetők az utalások nélkül is, ám ha azokat is áttekintjük, az nagy mértékben fokozza a megértést, és gazdagíthatja az imádsággal töltött időt.

A harmadik módja a könyv alkalmazásának, ha közben naplót is vezetünk. Olvassuk el a zsoltárszakaszt kétszer, lassan. Aztán tegyünk föl három kérdést, és jegyezzük le a válaszokat:

• csodálat – Mit értettünk meg Istenről, amiért dicsőíthetjük, amit megköszönhetünk neki?

• beismerés – Mit értettünk meg saját magunkról, ami miatt bűnbánatot kell tartanunk?

• célkitűzés – Mit értettünk meg az életre nézve, amire törekednünk, amit kérnünk, amiért tennünk kell?

Ha megválaszoltuk ezt a három kérdést, már el is végeztük a magunk csendességét a zsoltár alapján. Akkor most olvassuk el a könyvben szereplő elmélkedést, és illesszük bele a saját naplónkba jegyzett meglátásainkat.

Végül formáljuk az áhítatunkat – amely már tartalmazza az imádat, a bűnvallás és a kérés elemeit – személyes imádsággá, amelyhez használjuk föl a „rávezető” imádságot is. Mindez elvezet a bölcsesség és a fölismerések zsoltárok által kínált mélységeibe. Nos, immár készen állunk arra, hogy nekilássunk az egész évi áhítatsorozatnak. Isten „adja meg nektek a bölcsesség és a kijelentés Lelkét, hogy őt megismerjétek” (Efezus 1,17).

Január 1.

ZSOLTÁROK 1 • 1 Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe, 2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. 3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz. 4 Nem úgy a gonoszok: ők úgy járnak, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. 5 Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében. 6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész.

A TÁPLÁLÓ IGE. Az első zsoltár a Zsoltárok könyvének bevezetője. A „törvény” a teljes Szentírást jelenti. „Gondolkodni” – azaz elmélkedni, elmélyülni – azt jelenti, hogy az élet minden területére nézve végiggondoljuk annak következményeit. „Gyönyörködni” azt jelenti, hogy nemcsak teljesítjük, amit Isten parancsol, hanem szeretjük is. A keresztény ember kapcsolata Istennel átfordul a kötelesség teljesítéséből az önkéntelen, szeretetteljes odaadásba azért, mert meghatja, amit Jézus tett értünk a kereszten. Tehát az Istennel és az élettel való kapcsolat titka az, ha tudjuk, hogyan elmélkedjünk és hogyan gyönyörködjünk a Bibliában. Az Isten igéjével ellentétes fölfogás nem jelent biztos kapaszkodót az élet nehézségei között. Isten igéje a folyóvíz mellé ültetett, soha ki nem száradó fához hasonló életerőt ad nekünk.

Imádság: Istenem, te vagy az Ige Ura. Ne engedd, hogy a világ eltérítsen – sem úgy, hogy naivan sodródom a tömeggel, sem úgy, hogy megkeményedem és cinikussá válok. Segíts úgy elmélkednem igéden, hogy gyönyörködni tudjak benne. Add meg nekem a körülményektől független biztonságot és elégedettséget. Ó, milyen nagy szükségem van erre! Ámen.

Január 2.

ZSOLTÁROK 2,1–4 • 1 Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek? 2 Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és fölkentje ellen: 3 Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4 Az egekben lakozó kineveti, az Úr megcsúfolja őket.

MEGFÉLEMLÍTHETETLENÜL. A média mindennap újabb és újabb dolgokat mutat be, amelyek miatt félnünk kellene. Az uralkodó nézet szerint az Istennek való engedelmesség megbéklyózza az embert, és korlátozza a szabadságát. Az igazság azonban az, hogy szabadság csak abból fakad, ha azt szolgáljuk, aki teremtett bennünket. Azok az emberek és hatalmak, amelyek látszólag uralják a világot, Isten uralma alatt állnak, és ez egyszer majd nyilvánvalóvá válik. Isten ma is uralkodik, és mi minden félelmünkben menedéket találhatunk nála. Vagyis az, ha a világ megfélemlít bennünket (Zsoltárok 2), legalább olyan végzetes, mint az, ha túlzottan vonzódunk hozzá (Zsoltárok 1).

Imádság: Istenem, te vagy a világ Ura. Az emberek lázadnak az ellen, hogy az életük fölött te legyél az Úr. Magam is félek rólad beszélni, mert attól tartok, kinevetnek vagy velem is szembefordulnak. De téged nem félemlít meg a világ semmiféle hatalma, és nekem sem kellene félnem. Segíts megtapasztalnom az engedelmesség örömét és azt a félelemmentes életet, amely abból következik. Ámen.

Január 3.

ZSOLTÁROK 2,5–12 • 5 Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában: 6 Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7 Törvényként hirdetem, az Úr mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma szültelek téged. 8 Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait. 9 Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt. 10 Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái! 11 Szolgáljátok az Ur at félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!

MENEDÉK ISTENNÉL. Isten reakciója az emberi gőgre és hatalomra az, hogy „fiát” felkeni (tisztségbe helyezi – a ford.) a Sionon. Ez túlmutat az éppen aktuális izráeli királyon, egészen Jézusra, Isten igazi Fiára. Egy nap majd mindent helyre fog állítani; de előbb elmegy a Sionra – Jeruzsálembe –, hogy bűneinkért föláldozza életét. „Csókolni a fiút” azt jelenti, hogy benne bízunk és érte élünk. Ha ezt tesszük, akkor biztonságban leszünk függetlenül attól, hogy mi történik éppen velünk, mert tudjuk, végül minden rendbe fog jönni. Ha nem őérte élünk, akkor végül Istennel kerülünk szembe. Vagyis „előle nincs menekvés – csakis őbenne” . *

Imádság: Uram, a te válaszod a világban uralkodó káoszra és viszálykodásra Fiad, Jézus Krisztus. Ő végül megtöri a töredezettséget, végez a halállal, elpusztítja a pusztulást, és eltöröl minden fájdalmat. Taníts meg arra, hogy benned találjak menedéket – a Jézusban kapott bűnbocsánatban, a te bölcs akaratodban és az egészen bizonyos, dicsőséges jövőben. Ámen.

* Kidner, Derek: Psalms 1–72: An Introduction and Commentary (Leicester, England: InterVarsity Press, 1973), 53. o.

Január 4.

ZSOLTÁROK 3 • 1 Dávid zsoltára , amikor fia , Absolon elől menekült . 2 Uram, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak , akik rám támadnak! 3 Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél . 4 De te, ó, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem . 5 Fennszóval kiáltok az Úr hoz , és ő meghallgat engem szent hegyéről . 6 Lefekszem és elalszom , majd fölébredek , mert az Úr támogat engem . 7 Nem félek sokezernyi néptől sem , amely ellenségesen körülvett engem . 8 Kelj föl , Ur am , szabadíts meg , Istenem! Mert te vered arcul minden ellenségemet ; a gonoszok fogait összetöröd . 9 Az Úré a szabadítás . Legyen áldásod népeden!

VESZÉLYBEN IS BÉKESSÉG. Dávid fia, Absolon, apja életére tört. A család beteg működése Dávid korábbi hibáiból eredt, aki annyira igyekezett Absolon szeretetét elnyerni, hogy soha nem fenyítette meg, még akkor sem, amikor Absolon megölte egyik testvérét. Most Dávid kénytelen menekülni előle, hogy mentse az életét. Ebben az imádságban kimondja a fölismerést, hogy sem egy gyermek szeretete, sem a közösség részéről jövő elismerés nem szolgálhat az ember önértékelése vagy biztonsága alapjául. Dávid végre Istenben keresi a dicsőségét és reménységét, és így békességre lel az életveszélyben is. Isten az egyetlen, aki meg tud tartani, akár hadsereg üldöz, akár otthon vagyunk a saját ágyunkban. Isten tartja fenn minden lélegzetvételünket.

Imádság: Uram, Megváltóm, annyi nehézséggel kell szembenéznem. Sok ezek közül az én hibámból fakad. De fölemelhetem a fejemet, mert a te gyermeked és szolgád vagyok. Légy hát a pajzsom – védj meg! Légy a dicsőségem – add nekem azt a biztonságérzetet, hogy velem vagy és átsegítesz mindezeken. Segíts rajtam! Ámen.

Január 5.

ZSOLTÁROK 4 • 1 A karmesternek : húros hangszerre. Dávid zsoltára . 2 Hallgass meg , ha kiáltok , igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem . Könyörülj rajtam , és halld meg imádságomat ! 3 Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet ? Meddig szeretitek a hiábavalóságot , és meddig keresitek a hazugságot ? 4 Tudjátok meg , hogy az Úr kiválasztotta magának a kegyest , és meghallgat az Úr , ha hozzá kiáltok ! 5 Ha haragudtok is , ne vétkezzetek ; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban , és csillapodjatok ! 6 Igaz áldozattal áldozzatok , és bízzatok az Úrban! 7 Sokan mondják : Kicsoda láttat velünk jót ? Hozd fel ránk arcod világosságát , ó , Ur am! 8 Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál , mint amikor sok a búzájuk és boruk . 9 Békességben fekszem le , és el is alszom , mert egyedül te adod meg nekem , Ur am , hogy biztonságban lakjam .

A KÖRÜLMÉNYEKTŐL FÜGGETLEN ÖRÖM. Hogyan aludhatunk békésen éjjel (9. vers), és hogyan lehet öröm a szívünkben akkor is, ha mások jól boldogulnak, míg mi nem (8. vers)? Vizsgáljuk meg, hogy a szívünk nem megosztott-e – nem bálványozza-e a sikert és az emberi kapcsolatokat (3. vers) –, és valljuk be, bánjuk meg, ha így van. Vizsgáljuk meg, nem keseredett-e meg a szívünk – és ha igen, bocsássunk meg másoknak (5. vers).

Végül pedig imádságban keressük Isten arcát, jelenlétének és szeretetének szívbeli élményét (7. vers). Ha így teszünk, biztonságban érezhetjük magunkat Istennél, bármi történjék is velünk.

Imádság: Uram, a többi „isten” verseng veled a szívem elköteleződéséért. Én pedig keserűséget táplálok szívemben azokkal szemben, akik vétettek ellenem, sőt, néha veled szemben is. Ezek azok a dolgok, amelyek megakadályozzák, hogy átéljem jelenléted örömét és oltalmad békességét. Segíts megszabadulnom ezektől, és töltsd be szívemet a te örömöddel. Ámen.

Január

ZSOLTÁROK 5,1–7 • 1 A karmesternek : fúvós hangszerre . Dávid zsoltára .

2 Ur am , figyelj beszédemre, értsd meg sóhajtásomat ! 3 Ügyelj kiáltásomra , én Királyom és én Istenem , mert hozzád imádkozom! 4 Ur am , jó reggel halld meg hangomat . Jó reggel eléd készülök , és várlak . 5 Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél, nem lakhat nálad gonosz .

6 Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek , gyűlölsz mindenkit , aki bűnt cselekszik . 7 Elveszíted , akik hazugságot szólnak , a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az Úr .

ÖNTSÜK KI A SZÍVÜNKET. Sok zsoltár panaszkodással kezdődik – mélyről jövő segélykiáltásokkal. Az ilyenek lényegében cenzúrázatlan imádságok, a szív legmélyéről fakadnak. Még ha nem is tudjuk szavakkal kifejezni gyötrődésünket, a kéréseinket Isten elé vihetjük. Ő várja, hogy hozzá forduljunk, és bánatunkban, félelmek között, szenvedésben nála keressünk menedéket, és semmiképpen ne tompítsuk ezeket az érzelmeket különféle élvezetekkel, pótcselekvésekkel, amelyek ugyan sokat ígérnek, de soha nem képesek igazi megoldást, áldást jelenteni. Teljes bizonyossággal kell kapaszkodnunk Istenbe, aki azt ígérte Mózesnek, hogy minden bűnünk és hibánk ellenére hűséges marad hozzánk szeretettel és irgalommal (2Mózes 6,7).

Imádság: Uram, aki mindent tudsz, látod, hogy mi van a szívemben. Uram, te mindenható vagy – nekem nincs erőm ahhoz, hogy elvégezzem mindazt, amit kell, ezért eléd tárom kéréseimet. Uram, tied minden bölcsesség, tudom, hogy meghallgatsz és cselekedni is fogsz – de azt is tudom, hogy ki kell várnom a te bölcs időzítésedet, és így is teszek. Ámen.

Január 7.

ZSOLTÁROK 5,8–13 • 8 Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged. 9 Uram, vezess engem igazságodban, ellenségeim miatt egyengesd előttem utadat! 10 Mert nincsen szájukban igazság, bensőjük csupa álnokság. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel hízelegnek. 11 Ítéld el őket, Istenem, essenek el saját fondorlataik miatt! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert fellázadtak ellened. 12 De örüljenek mindnyájan, akik menedéket leltek nálad; örökké vigadjanak, mert te megoltalmazod őket. Örvendeznek benned, akik szeretik nevedet. 13 Mert te, Ur am, megáldod az igazat, körülveszed jóvoltoddal, mint egy pajzzsal.

IMÁDSÁG OLTALOMÉRT. Dávid zsoltárai gyakran említenek ellenségeket. Az ókori királyok állandóan ki voltak téve a veszélynek, hogy valaki az életükre tör. Lehetséges, hogy manapság kevesebb az olyan ellenség, aki fizikai erőszakot tervez, de sok olyan erő van a világban, amely képes bennünket gazdasági, érzelmi, testi és lelki értelemben tönkretenni. Dávid példáját kell követnünk. Istent kéri, hogy vegye őt körül védelemmel. Biztos abban, hogy Isten ezt meg fogja tenni. Azért biztos, mert a templomra néz, a bűnért való elégtétel helyére. A keresztények ugyanezt teszik, amikor arra a Valakire emlékeznek, aki magát az igazi templomnak nevezte (János 2,20–21), az igazi áldozatnak, s ez bizonyítja számukra Isten nagy szeretetét irántunk.

Imádság: Uram, te igaz vagy. Kérlek, oltalmazz meg a körülöttem lévő ellenséges hatalmaktól. De amikor mások gonoszságán fölháborodom, emlékeztess saját bűneimre és hogy csakis kegyelemből léphetek eléd. Milyen nagy szükségem van arra, hogy gyűlöljem a bűnt, mégse legyek dühös másokra, és ne legyek gőgös velük szemben! Őrizz meg engem, de tarts meg az alázatban. Ámen.

A Zsoltárokat Jézus is olvasta és imádkozta – a Szentírásnak ezt a könyvét idézte a legtöbbször, és halála előtt egy zsoltárverssel fohászkodott az Atyához.

Timothy Keller , a világszerte népszerű szerző és ismert igehirdető évekig imanaplóiban rögzítette a Zsoltárokkal kapcsolatos teológiai gondolatait és hitbeli felismeréseit; felesége, Kathy pedig egy hosszabb betegsége alatt talált támaszra bennük – így lett ez a napi áhítatoskönyv kettőjük közös lelki munkájának gyümölcse. Mindennap egy igeszakasz, magyarázat és imádság segíti az olvasót abban, hogy a Zsoltárok könyvét Krisztus megváltó munkájának fényében végigolvasva elmélyüljön Isten igéjében, és válaszul megszólítsa Teremtőjét.

„A Zsoltárok bemutatják az ember minden lehetséges lelki, érzelmi és szociális állapotát. Figyelmeztetnek és fölkészítenek az életünkben előforduló veszélyekre, továbbá megtanítják, miként beszéljük meg mindezt Istennel, és hogyan kaphatunk tőle segítséget.”

Jézus énekei - a Zsoltárok

TIMOTHY KELLER

ÉS KATHY KELLER