Jay Stringer
Hogyan nyissunk
új fejezetet az életünkben?
Jay Stringer
a nem kívánt szexuális
Hogyan nyissunk új fejezetet az életünkben?
Harmat Budapest, 2025
Originally published in English in the U.S.A. under the title: Unwanted, by Jay Stringer Copyright © 2018 by Jay Stringer Hungarian edition © 2025 by Harmat Kiadó with permission of NavPress, represented by Tyndale House Publishers. All rights reserved.
Cover illustration of head profile/Borítóillusztráció copyright © by agsandrew/Shutterstock
A kiadvány eredetileg az USA-ban jelent meg Jay Stinger: Unwanted címmel. Magyar kiadás @ 2025 Harmat Kiadó, a NavPress engedélyével, amelyet a Tyndale House Kiadó képvisel. Minden jog fenntartva.
Kérjük, hogy a szerző jogait tiszteletben tartva a könyvet ne másolja, és a mű felhasználásához kérje a kiadó engedélyét.
Fordította: Sallai Gábor
A könyv kiadását támogatta az Axióma Kulturális Alapítvány
ISBN 978-963-288-917-7
Annak a háromezer-nyolcszáz embernek, aki részt vett a nem kívánt szexuális viselkedés kutatásában.
Történeteitek világítsák meg a szabadság felé vezető utat!
1. RÉSZ: HOGYAN JUTOTTAM IDE?
MÁSODIK
ÖTÖDIK FEJEZET:
Trianguláció – Amikor az egyik szülőd a házastársad
HATODIK FEJEZET:
Trauma – Amikor elveszítjük a lelkünk 87
HETEDIK FEJEZET:
Szexuális visszaélés – A vágy megromlása 95
2. RÉSZ: MIÉRT MARADOK?
NYOLCADIK FEJEZET: A nem kívánt szexuális viselkedés hat legfontosabb tapasztalata 117
KILENCEDIK FEJEZET: Lelkünk három elrablója
TIZEDIK FEJEZET: A szexipar – A pornográfia mint férfiak által nők ellen elkövetett erőszak
3. RÉSZ: HOGYAN JUTOK KI INNEN?
TIZENEGYEDIK FEJEZET: Énünk átformálása – Tanuljuk meg az önszeretetet és öngondoskodást!
TIZENKETTEDIK FEJEZET: Nyissunk új fejezetet a szexualitásunk történetében! – Szexualitásunk gyógyulása
TIZENHARMADIK FEJEZET: Ráhangolódás és határszabás a kapcsolatainkban
TIZENNEGYEDIK FEJEZET: A konfliktusok felvállalása és megoldása a kapcsolatainkban
TIZENÖTÖDIK FEJEZET: Erő és sebezhetőség a kapcsolatainkban
TIZENHATODIK FEJEZET: Tanuljunk meg befektetni a közösségbe!
TIZENHETEDIK FEJEZET:
A közösségben tapasztaljuk meg a rendszert és egymás támogatását
TIZENNYOLCADIK FEJEZET:
A közösségben empátiával fogadjuk egymás történetét
TIZENKILENCEDIK FEJEZET:
A közösségben felfedezzük életünk értelmét, egy önmagunkon túlmutató célt
Köszönetnyilvánítás
Voltak vágyaim és céljaim, de az élet jórészt hibákon és meglepetéseken keresztül talált rám, vagy én találtam rá.
Gyakran jobbat kaptam, mint amit megérdemeltem volna. […] És mégis, amikor visszatekintek, régóta képtelen vagyok szabadulni attól az érzéstől, hogy vezetve vagyok – gondolj bármit is erről.
Wendell Berry: Jayber Crow Köszönöm Annak, aki vezetett engem.
Barátaimnak az Awake Church közösségében, és korábbi lelkipásztoromnak, Ben Kattnek: ti hívtatok meg először, hogy foglalkozzam a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás iránti kereslettel, amikor gyülekezetünk kutatta a hiteles jelenlét lehetőségét Észak-Seattle-ben. Dan Allendernek és az Allender Központban dolgozó munkatársaimnak: leginkább nektek köszönhetem, ahogy ma a nem kívánt szexuális viselkedésről gondolkozom, és ti láttattátok meg velem, micsoda erő szabadul fel bennünk, ha már nem a szégyen határozza meg az életünket. Az ember szívét miattatok látom szebbnek és titokzatosabbnak. A klienseimnek: bíztatok bennem, tanítottatok, és ámulatba ejtettetek azzal, ahogy krízisetek és kínlódásotok közepette képesek voltatok a fájdalmat és az örömet választani. Nem tudtam volna megírni ezt a könyvet őszintén és becsületesen, ha nem láttam volna, hogy az evangé -
lium oly túláradóan és hitelesen megvalósul az életetekben. Don Pape-nek és Dave Zimmermannak: a kiadói és szerkesztői cím mit sem árul el abból a sokrétű tudásból, tehetségből és finom eleganciából, amelyet a tisztségetekben tanúsítotok. Hálás köszönetem a NavPress és a Tyndale valamennyi munkatársának, hogy hittetek a koncepcióban, és meg is valósítottátok. Jason Pamernek és a The Heart of Man csapatának: a tőletek kapott támogatásban és a veletek létrejött kapcsolatban az egyik legfőbb vágyam valósult meg, éspedig az, hogy jóbarátokkal együtt tegyek valami különlegeset.
A kutatás, melynek eredményét bemutatom ebben a könyvben, nem valósulhatott volna meg néhány kiváló szervezet és ember segítsége nélkül. Covenant Eyes® (internetes támogató- és szűrőszolgálat): Ron DeHaas, Davin Granroth, Nicole Morris és Chris McKenna. Fight the New Drug (vallásoktól független, törvényhozó hatalommal nem rendelkező szervezet, amely biztosítja a lehetőséget, hogy az emberek tájékozottan, tudományos eredmények, tények és személyes beszámolók alapján hozzanak döntést a pornográfiával kapcsolatban): Clay Olsen, Natale McAneney és Jacob Hess. A Faithful & True-nak (keresztény tanácsadó központ): dr. Mark Laaser. Dr. Paul Squiresnek és az Applied Skills & Knowledge, Inc.-nek: a kutatási adatok kezelése során tanúsított szakértelmetek és türelmetek rávilágított azokra az új távlatokat nyitó eredményekre, amelyek ebben a kezdeményezésben rejlenek. Bízom a hosszú távú együttműködésben. És Whit McCullough-nak, a SharpSlide munkatársának: gyönyörűen megjelenítettétek azokat az adatokat, amelyeket a kutatási partnerekkel megosztottam. PowerPoint-bemutatótok múzeumi rangot képvisel.
Apámnak: az élet bonyolultságát, tragédiáját és szépségét miattad látom élesebben. Anyámnak: a szívem, mellyel befogadom az élet ajándékát – az örömeit és bánatait egyaránt –, miattad lett tágasabb. Testvéreimnek, Rachelnek, Justinnak és Stephennek: életetek őszinteségével megtanítottatok arra, hogy az elkerülhetetlen
szenvedésen keresztül, amely ránk talál, milyen valószínűtlen út vezet az örömhöz. Smith és Michalowski családomnak, Garynek és Nannek, Dave-nek és Morgannek, Grahamnek és Aprilnek: nagylelkűségetek és irántam való szeretetetek felülmúlhatatlan. Sokat merítek életetekből és házasságotokból. Rendkívül megtisztelő számomra, hogy közvetlen közelről láthatom, mi minden bontakozik ki bennetek.
Ron Caruccinak: e kezdeményezés oly sok részét a te barátságod hívta életre – az egyetemista szerepvállalásom, a „műteremben” való írásom, a kutatás elkezdéséhez nyújtott támogatásod és a Navalent irodáiban való véget nem érő megbeszélések. Szóhoz sem jutok a megtiszteltetéstől, hogy Isten a föld egyik legtehetségesebb és legnagylelkűbb emberét választotta ki arra, hogy feltárja előttem azt a jövőt, amelyet soha nem gondoltam volna, hogy felfedezek. A te odaszántságod is hozzájárult e könyv tartalmához és remélhető hatásához.
Gyermekeimnek, Amosnak és Ionának: a kíváncsiság, a szívós kitartás, az ártatlanság és a jókedv, amely az életeteket jellemzi, pontosan összefoglalja azt, ahogyan én is szeretnék élni. El sem tudnék képzelni nagyobb kitüntetést annál, mint hogy az apátok lehetek.
Szerelmemnek, Heathernek: téged ismerni annyi, mint találkozni a szépséggel, minden vonzásával, titokzatosságával és átalakító erejével. Odavagyok érted. E könyv nem jöhetett volna létre, ha nem gondolnád azt, hogy a szerelem nemcsak az egymással megélt intimitásban lakozik, hanem abban is, ahogyan engedjük, hogy a másik szabadon felfedezze a legmélyebb vágyakat, amelyekre teremtettünk. Mit szólnál, ha folytatnánk?
Kultúránk nagy szexuális válságának a kellős közepén vagyunk. Bár többet tudunk a kapcsolatokról, mint valaha, ahogy arról is, miként kezeli és hozza létre agyunk a gyönyört, és hogyan teremtett minket Isten szexuális vágyakkal, a szexualitás terén minden eddiginél nagyobb nyomorúságot tapasztalunk meg. A szexualitás szépségét és szentségét elképzelhetetlen mértékben megrontotta a szexkereskedelem és a szexipar, a pornográfia robbanásszerű terjedése és mindenütt való jelenléte, továbbá az, hogy háttérbe szorultak azok az erkölcsi törvények, amelyek – ha bármely csekély mértékben is, de –biztosították a szexualitás szentségét. Ezt a válságot sokan szökőárhoz hasonlítják, melynek nyomában romok és törmelékek szennyezik az óceánjainkat.
Amikor a szexualitás terén tapasztalható válság egyre mélyül, igen nagy szükségünk van erre a könyvre. Bár látjuk a pusztítást, melyet a nem kívánt szexuális viselkedés visz végbe
a világban, nem szomorkodunk úgy, mint azok, akiknek nincs reményük. Az evangélium központi üzenete ugyanis az a meggyőződés, hogy nyomorúságunk nem elválaszt minket Isten szeretetétől, hanem éppenséggel összeköt vele.
A szexuális nyomorúságra adott egyik szokásos keresztény válasz az, hogy próbáljuk meg egyszerűen „kikapcsolni” a szexuális fantáziálást vagy a problémás szexuális viselkedést. Olykor jó okkal így is teszünk: nem szeretnénk, hogy szívünket e világ dolgai ejtsék rabul. Legtöbbünk valóban vágyik arra, hogy életével Istent dicsőítse. Ugyanakkor a szexuális eltévelyedésre mondott „nem” nem tekinthető a gyógyulás megfelelő paradigmájának. A Rómaiakhoz írt levélben Pál apostol nagyobb távlatba helyezi szívünk és lelkünk megváltozását: „Ne igazodjatok e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújulásával…” (12,2)* Gondolkodásunk megújulása nem azt jelenti, hogy „ki kell kapcsolnunk” a gondolatainkat, hanem hogy fel kell fedeznünk legmélyebb vágyainkat, amelyeket Isten oltott belénk. A modern idegtudomány terén végzett kutatások bebizonyították, hogy Pál véleménye tudományos szempontból is megállja a helyét, mivel az agy valójában rendkívül alakítható szerv, és képes arra, hogy új idegpályákat hozzon létre, és új kapcsolatokat teremtsen. Ez a jelenség tehát nemcsak a lelki élet terén figyelhető meg, hanem a biológiában is. Részt vettem a Vanderbilt Egyetem agykutatási programjában, amelynek során a kutatók új idegpályát fedeztek fel az agyamban. Ez az idegpálya még az agyam mélyén is képes volt felülírni azokat az erős hatásokat, amelyeket szexuális függőségem évei alatt a pornográfia és a szexuális tevékenység gyakorolt rá. Már har-
* Az újszövetségi idézeteket Simon Tamás László OSB fordításából, az ószövetségi igéket pedig (ha másként nem jelezzük) a Káldi-Neovulgáta bibliafordításból közöljük (szentiras.hu).
mincegy éve a felépülés útján járok, az agyam pedig átalakult és megújult.
Ezreket láttam elindulni a változás útján, akik mindenféle szexuális nyomorúsággal küszködtek. Erre a változásra többek között annak az elgondolásnak a segítségével került sor, amelyet már több mint három évtizede képviselek lelkipásztori és tanácsadói szolgálatomban. Ez az elv – melyet ma Jay Stringer munkássága is hűen továbbvisz – az, hogy nincs mit szégyenkeznünk a szexuális fantáziáink miatt, sőt ezek a legjobb tanítóink.
Sokan mondták már, hogy majdnem leestek a székről, amikor erről beszéltem. Mondanivalóm lényege, hogy a szexuális fantáziálás mögött gyakran az a szükséglet húzódik meg, hogy legmélyebb érzelmi és lelki vágyainkat kielégítsük. Például nincs mit csodálkozni azon, hogy sok férfi kliensem gyakran akkor kezd fantáziálni, amikor magányos vagy dühös. A fantáziálás segítségével próbálnak a saját erejükből harmóniát teremteni megromlott világukban. Ha odafigyelünk szexuális fantáziáinkra, lelkünk legmélyebb vágyait hozzák felszínre, és ezek a vágyak jók.
Ez csak az egyik ok, amiért hálás vagyok Stringer könyvéért, mely a következő merész kijelentésre épül: a szexualitás terén megtapasztalt nyomorúságunk sajátos jellemzői rávilágíthatnak a gyógyulásunkhoz vezető személyes útra. Jay Stringer beszél a bűnünk és a függőségünk káros hatásáról, ugyanakkor bemutatja, hogy éppen ezeknek a jellegzetességei vezethetnek el a régóta várt szabaduláshoz és gyógyuláshoz. Őszintén remélem, hogy ezt a könyvet az egyházon belül és kívül is sokan fogják olvasni.
Az egyik legnagyobb öröm számomra az, hogy ismerhetek néhányat a terület legkiválóbb meghatározó gondolkodói közül. Jay Stringer is közéjük tartozik. Könyve tele van Jay klinikai
tudásával, mély teológiai érzékenységével és úttörő jellegű kutatásával, ami – biztos vagyok benne – az olvasókat is le fogja nyűgözni. Lelkesedése, bölcsessége és az evangélium iránti szeretete évekre meg fogja határozni ezt a területet. Az olvasó azért veszi kezébe ezt a könyvet, mert nem kívánt szexuális viselkedéssel küszködik, ám lapjai között a gyógyulás és a vágyakozás olyan teljességét fogja megpillantani, amely minden elképzelését felülmúlja.
Ez a könyv valóságos áldás, olyan mű, amelyet minden kétséget kizáróan nagy haszonnal forgatnak majd.
Mark Laaser MDiv, PhD Faithful & True 2018. április 12.
A fiatalember, aki a bordély ajtaján csönget, tudattalanul Istent keresi.
Bevezetés
Bruce Marshall: The World, The Flesh, and Father Smith
Ha sokáig nézel a szakadékba, a szakadék is visszanéz beléd.
Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon
Egyik kliensem – Jeffrey-nek fogom nevezni – a karácsony előtti héten keresett fel. Ez volt az első ülésünk, miután letartóztatták, mert prostituált szolgáltatását vette igénybe. Jeffrey egyike azon férfiak százezreinek, akik fizetnek a szexért az Egyesült Államokban. Elmondta, hogy Pennsylvaniában töltött egyetemi évei óta ez a szokása szombat reggelente. Az ülés felénél megjegyezte: „Nem egészen értem, miért csinálom. Azt azonban tudom, milyen csodálatos érzés, amikor az utcán öszszeakad a tekintetem egy nőével.”
Megkértem Jeffrey-t, beszéljen egy kicsit arról, hogyan élte meg gyerekként a szombat reggeleket. Ezt válaszolta: „Anyám a másodállása miatt általában egyedül hagyott minket a bátyámmal hétvégén. Mindig a szegénység határán éltünk, és ezért keveset volt otthon.” Amikor Jeffrey tizenegy éves lett, apja elhagyta a családot. „A bátyám inkább magányos volt. Órákig képes volt
odahaza zenét hallgatni vagy videójátékozni. Én nem. Én általában a környéken bringáztam.”
Megkérdeztem Jeffrey-től, nem keresett-e valamit vagy valakit, ha ilyen rendszeresen bicajozott. Rövid gondolkodás után ezt mondta: „De bizony. Emlékszem, olyan lányokat kerestem a közelben, akiket ismertem az általánosból. Órákig tekertem csak azért, hogy elkapjam valamelyik osztálytársnőmnek »azt a pillantását«.”
Húsz évvel később Jeffrey szombat reggeli rituáléja – anélkül, hogy tudatában lett volna – lényegében ugyanez volt. A bicikliből terepjáró lett. Az iskolai szerelem kereséséből kizsákmányolt nők keresése. A másodállást vállaló anyából pedig olyan feleség, akinek a kereskedelmi munkája miatt hétvégén is dolgoznia kellett. Felnőttkorában Jeffrey újrateremtette gyermekkora dinamikáját, de – amint többnyire velünk is lenni szokott – fogalma sem volt róla, hogy így tesz.
Az első ülés végére nyilvánvalóvá lett, hogy Jeffrey stratégiája, amellyel a fájdalmas gyermekkorából származó magány és harag elől menekült, épp azzá az eszközzé vált, amely most válságba sodorta. Nem kívánt szexuális viselkedésünk esetében gyakran ez a helyzet. Az a viselkedés, amely segít túlélnünk a gyermekkori számkivetettséget, egyre problematikusabbá válik, ha azt várjuk, hogy egész életünkben működjön.
Azok az arcok, amelyeket Jeffrey iskoláskorában keresett, és amelyek egyfajta megerősítést, sőt megnyugvást jelentettek számára, most évente több tízezer dollárjába kerültek, miután összeadtuk a szex vásárlásával kapcsolatos kiadásait. Ezek a költségek csak a töredékét jelentették a többi kárnak, amely az életében érte, például a titkolózásnak és elszigetelődésnek a házasságában, a félelemnek, hogy elveszíti az állását, ha kiderül a dolog, és annak a mély meggyőződésnek, hogy legszorosabb szövetségese a szégyen lesz. Minél többször vásárolt szexet, annál szerencsétlenebbnek érezte magát az élet valamennyi területén.
Mi is az a nem kívánt szexuális viselkedés?
Nem kívántnak nevezünk minden olyan szexuális viselkedést, amely a megváltoztatását célzó erőfeszítéseink ellenére megmarad az életünkben. Ez lehet pornónézés, szexuális kaland, szexkereső alkalmazások használata vagy pénzért igénybe vett szexuális szolgáltatás. Magatartásunk megfelelhet a túlhajtott vagy kényszeres szexuális viselkedés kritériumainak, de olyan alkalomszerű küzdelmekre is kiterjedhet, amelyek megakadályozzák, hogy szexuális életünk kiteljesedjen. Minél tovább nem foglalkozunk nem kívánt szexuális viselkedésünkkel, annál valószínűbb, hogy úgy fogjuk érezni, senkinek sem kellünk. Elképzelhető, hogy látsz némi kapcsolatot Jeffrey és közted. Talán te magad is olyan szexuális viselkedésbe bonyolódtál, amelytől meg szeretnél szabadulni. Vagy a szeretteid küszködnek nem kívánt szexuális viselkedéssel, és meg szeretnék érteni, miért engedik meg maguknak, hiszen egyértelműen árt azoknak a kapcsolatoknak, amelyeket a legfontosabbnak tartanak.
A nem kívánt szexuális viselkedés okozta válság
A nem kívánt szexuális viselkedésre vonatkozó amerikai statisztikák megdöbbentők. A The Society for the Advancement of Sexual Health (a szexuális egészség előmozdítására alakult társaság) óvatos becslése szerint az összes amerikai 3–5 százaléka tekinthető szexfüggőnek.1 Ez mintegy 9–16 millió embert jelent, ami rendkívül ijesztő szám. Továbbá a 13–24 évesek 64 százaléka legalább hetente egyszer szántszándékkal néz pornót. 2 Mire a gyermekek elérik a serdülőkort és a fiatal felnőttkort, 62 százalékuk kapott már szexuális tartalmú képet SMS-ben, és 41 százalékuk küldött is már ilyet. 3 És ha mindez még nem lenne elég, a prostitúcióba való bekerülés átlagos életkorát lányok esetében 14–18 évre becsülik.4
A pornográfia a nem kívánt szexuális viselkedés legáltalánosabb formája, amely mindenhová beszivárog, ahol élünk, dolgozunk és imádkozunk. Gondolkozzunk csak el ezeken a számokon:
• A pornófogyasztás csaknem kétszeresére növeli annak valószínűségét, hogy egy házaspár elválik. 5
• Az összes internetes letöltés mintegy 35 százaléka a pornóhoz kapcsolódik.6
• A pornóoldalak havi forgalma nagyobb, mint a Netflixé, az Amazoné és az X-é együttvéve.7
• A pornó 97 milliárd dolláros iparág, amelyből 12 milliárd dollár az Egyesült Államokból származik. 8
• Lelkipásztoraink 57 százaléka, továbbá ifjúsági lelkipásztoraink 64 százaléka küszködik vagy küzdött a pornográfiával.9
Mindebből világos, hogy Jeffrey tapasztalata semmiképp sem nevezhető egyedi vagy elszigetelt esetnek.
Az élvezetvágyra koncentráló megközelítések hatástalanok
A szexualitás terén megtapasztalt nyomorúságra adott evangéliumi keresztény válasz az szokott lenni, hogy meg kell birkózni az élvezetvággyal, sőt hadat kell üzenni neki. Ez leegyszerűsíti és bagatellizálja az emberi szexualitás egy jóval bonyolultabb kérdését. A vágy kiiktatására irányuló erőfeszítéseink arra késztetnek minket, hogy szexuális életünket elfojtsuk. Életünk legjobb éveiben úgy próbáljuk megállítani a vágy áramlását, hogy elkapjuk a tekintetünket, ha szép embereket látunk, a csuklónkon gumi karkötőt hordunk, hogy józanságra intsen, ha szexuális természetű gondolataink támadnak, és abbéli törekvésünkben, hogy a közösség előtt látható maradjon sebezhetőségünk, megkérünk valakit, tartsa szemmel, milyen erotikus weblapokat kerestünk fel. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ez biztosan nem felel
meg Isten szexről és a közösségről szóló álmának. Az a tény, hogy vallási vezetőinknek több mint a fele és a keresztények túlnyomó része szokott pornót nézni, arra utal, hogy stratégiáink hatástalannak bizonyultak.
Az, hogy képtelenek vagyunk tisztán élni, csak fokozza szenvedésünket. És aztán fájdalmunkban ugyanahhoz a hatástalan módszerhez folyamodunk. Imádkozunk, böjtölünk, segítséget kérünk a közösségtől, és reménykedünk, hogy Isten megváltoztat minket. A probléma az, hogy a szexuális vágyat és a haragot kiváltó okokat nem vizsgáljuk meg.
Vajon hányan kérték már közülünk Istentől, hogy segítsen megértenünk a vágyunkat? Ez a könyv gyógyulásra hív, ehhez azonban valószínűleg szakítanod kell azzal, ahogy jelenleg értelmezed és kezeled a problémáidat.
A fantáziák mutatják az utat
A szégyen és a bűntudat nyomasztó szorítása ellenére nem gondolom, hogy a szexuális fantázia olyasmi lenne, amit el kellene ítélnünk. A szexuális izgalom az egyik legcsodálatosabb ajándék, amelyet Istentől kaptunk, és nem kellene azzal töltenünk az életünket, hogy kiirtsuk. És bár a szexuális viselkedés bizonyos formái valóban visszataszítóak, és fel kellene hagynunk velük, ha a szexualitással folytatott küzdelemhez a visszataszító viselkedés felől közelítünk, akkor csak erősödik a szégyenérzet, az pedig még inkább a rabjává tesz annak a viselkedésnek, amelyet fel szeretnénk számolni.
Másként is megközelíthetjük a dolgot. Azzal kell kezdenünk, hogy figyelünk a vágyainkra.
Szexuális elbukásaink, internetes kereséseink és böngészési előzményeink felfedik a bűnünket, de sokkal inkább azt, hogyan jutunk el a gyógyuláshoz. A szexuális nyomorúság rámutat múltbéli sérülésünkre, és rávilágít, jelenleg mi az akadálya, hogy
elérjük a vágyott szabadságot. Ha hajlandók vagyunk figyelni, szexuális küzdelmeink rendkívül sok tanulsággal szolgálhatnak. Lehet, hogy nem tetszik a „térkép”, amelyet kaptál, de ha ki szeretnél keveredni a nem kívánt szexuális viselkedésből, akkor jobban oda kell figyelned arra, mit szeretne mutatni neked. Egyetlen este, amelyet arra szánsz, hogy utánajárj szexuális fantáziáidnak, többet segít a változásban, mint ezer éjszaka, amelyet kétségbeesett imával töltöttél.
Szexuális nyomorúság: ahol Isten beléphet az életünkbe
A Szentírás egyértelműen arról tanúskodik, hogy Isten belebocsátkozik emberi küzdelmeinkbe, nem pedig kiragad minket belőlük. János evangéliumának elején azt olvassuk, Isten annyira belebocsátkozott emberi küszködéseinkbe, hogy szarx unkat is magára vette – az Újszövetség ezt a görög szót használja sebezhető és bűnre hajló testünkre –, és „közöttünk lakozott” (vö. 1,14). Szexuális nyomorúságunk az a pont, ahol Isten be tud lépni az életünkbe.
Meggyőződésem, hogy a világmindenség Istene nem lepődik meg a szexuális viselkedésünkön, és nem is szégyenkezik miatta, hanem úgy gondolja, a megváltás műve éppen ezen a színtéren játszódik le az életünkben. A jelen bűne vezet el az evangélium szélesebb körű működéséhez, amely begyógyítja a múlt sebeit, és vigaszt, sőt erőt ad a jelen nehézségeihez. Minél hamarabb elkezdjük tehát felkutatni szexuális nyomorúságunk okait, annál hamarabb felkészítjük szívünket a megváltás előttünk álló művére.
Isten azért közeledik hozzánk, hogy örüljünk, és nem azért, mert csalódott bennünk. „…fejdíszt [adjak] a hamu helyett, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedés lelke helyett.” (Izajás 61,3) Nincs a szégyennek olyan mélysége, amelyet Isten szeretete ne tudna elérni. Nincs olyan történet, melyet ne tudna
megváltani. Az evangélium paradoxona az, hogy bukásaink nem elítélnek, hanem kapcsolódni segítenek minket.
E könyv írásakor meg akartam érteni a nem kívánt szexuális viselkedés legfontosabb mozgatórugóit. Mi magyarázza konkrét választásainkat a szexuális viselkedések és fantáziák terén? Előkészülésként könyveket olvastam, podcastokat hallgattam, illetve olyan vezetőkkel és szervezetekkel találkoztam, akik/amelyek az elsők között vették fel a harcot a pornográfia ellen. Ha az érintett elszigetelődött az emberektől, ahhoz folyamodtak, hogy legyen olyan támogatója, aki figyelemmel kíséri internetes tevékenységét. Egyes szervezetek olyan szoftvert alkalmaztak, amely blokkolja a mindenütt jelen levő erotikus tartalmakat. Mások a szeretet üzenetét kínálták fel a kétségbeesetteknek. Bár az összes ilyen törekvést támogatom, a klienseimmel végzett munkámból tudom, hogy nem kívánt szexuális viselkedésük nem csak erről szól, és ezért többre van szükség, ha meg akarjuk nyitni a szabadság felé vezető utat.
Azok, akiknek mentálhigiénés szakemberként és lelkészként segítek, általában két különböző típusú történettel keresnek fel. Az egyik esetben tudatosan döntenek amellett, hogy szembeszállnak nem kívánt érzelmeikkel és tapasztalataikkal. Egyesek úgy érzik, hogy a szükségleteik nem elégülnek ki, és ezért olyan kalandokba bocsátkoznak, amelyek a kapcsolat valamiféle pótlékát nyújtják nekik, ám szégyenérzettel töltik el őket. Mások állandó boldogtalansággal küzdenek, és úgy látják, a pornófogyasztás átmeneti megkönnyebbülést nyújt nekik az élet nehézségei közepette.
A klienseim küzdelmeit hallgatva másfajta történet is gyakran felmerül, amely a gyermekkor meghatározó éveibe vezet vissza. Újra és újra az elhagyatottság és a zaklatás nem kívánt tapasztalatáról számolnak be; homályosan utalnak „kellemetlen” vagy „furcsa” szexuális élményekre olyan emberekkel kapcsolatban, akiket a csa-
ládon belül bizalom övezett; olyan helyzetekre, amikor barátokkal kísérletezgettek, esetleg „rejtett”, de teljesen nyilvánvaló helyeken felfedezték a családtagok pornóújságjait vagy -videóit, illetve olyan dinamikát tapasztaltak meg a szüleikkel kapcsolatban, amely a családi alrendszerek közötti érzelmi határok elmosódásával járt együtt. Ez a két összetartó vonal, mely klienseim történeteiben rajzolódik ki, könyvem alapvető tételére mutat rá: gyermekkorunk meghatározó élményei (a magány, a fájdalom, a szexuális izgalom, a titkolózás és a kapcsolati ambivalencia) a felnőttkori nem kívánt szexuális viselkedésünkben mind-mind megismétlődnek.
A kliensekkel végzett munkám és a területen dolgozó vezetőkkel folytatott beszélgetéseim arról győztek meg, átfogó kutatásra van szükség, hogy eljussunk annak gyökeréig, ami a nem kívánt szexuális viselkedés mögött húzódik. Ennek érdekében több mint száz tételből álló kérdőívet dolgoztam ki, hogy elsődleges adatokat gyűjtsek emberektől, akik olyan szexuális viselkedéssel küszködnek, amelynek véget szeretnének vetni. (A felmérés adatait tartalmazó táblázatok a könyv függelékében találhatók.)
Több mint háromezer-nyolcszázan vettek részt a felmérésemben, amely a maga nemében az egyik legnagyobb volt. A válaszadók olyan férfiak és nők voltak, akik országosan és nemzetközileg ismert szervezetekhez fordultak, hogy szexuális nyomorúságukban iránymutatást kapjanak. Bátorságuk, hogy történetük néhány legintimebb részéről is beszéljenek, olyan felismeréseket eredményezett, amelyek az elkövetkező évtizedekben megváltoztatják a nem kívánt szexuális viselkedés értelmezésének és kezelésének irányát. Könyvemben a nem kívánt szexuális viselkedés azon mozgatórugóit járom körül, amelyeket ebből a kutatásból ismertem meg. Azt már most elmondhatom, hogy szexuális küzdelmeink egyáltalán nem véletlenszerűek vagy kiszámíthatatlanok. Mindig megvan az okuk. Ha szabadulni akarsz, először is meg kell találnod, a te esetedben mi ez az ok.
A könyv három részét a kutatás eredményei foglalják keretbe. Az első rész, mely a „hogyan jutottam ide?” kérdésre keresi a választ, életed legmeghatározóbb éveibe kalauzol el. Megtudhatod, melyek azok a legfontosabb gyermekkori események és kapcsolati dinamikák, amelyek leginkább megalapozták, hogy egész eddigi életedben nem kívánt szexuális viselkedéssel küszködj. A második rész a „miért maradok?” kérdésnek jár utána: azokat a jelenlegi nehézségeket tárja fel az életedben, amelyek a leggyakoribbak a szexuális nyomorúság csapdájában rekedt tömegek esetében. Amíg e sajátos késztetések át nem alakulnak, addig általában nem tudunk meglenni a nem kívánt szexuális viselkedés nélkül. Végül a harmadik rész a „hogyan jutok ki innen?” kérdésre ad választ. Remélem, mire ehhez érsz, az addigiak már többé-kevésbé meggyőztek arról, hogy amíg meg nem érted nem kívánt szexuális viselkedésed okait, addig hiába próbálsz szabadulni tőle. Megtudod, hogyan szabadulhatsz meg, de minden lépés az előző két részben szerzett tudásból következik.
A saját történetem
Nagyobb eséllyel szégyenkezünk nem kívánt szexuális viselkedésünk miatt, ha nem értjük. A szexuális kiteljesedés felé vezető utam egyik legfontosabb állomása az volt, hogy felismertem, mit is jelentenek a fantáziáim.
Jó néhány éve egy terapeuta díványán találtam magam, akivel a szexuális fantáziáimat vettük szemügyre, melyek több mint egy évtizede zavartak és szégyenérzettel töltöttek el. Mielőtt a nem kívánt szexuális viselkedésem részleteiről beszámoltam volna, közöltem vele: soha nem gondoltam, hogy valaha is egy terapeutának fogok beszélni róluk. Sok kollégámhoz hasonlóan nagyon féltem attól, hogy a szexualitás terén megtapasztalt nyomorúságom miatt kizárnak a lelkészi szolgálatból. A terapeuta hölgy megkérdezte tőlem, hogyan jutottam erre a következte -
tésre. Milyen furcsa lenne – mondta –, ha úgy foglalkoznék egy csomó emberrel, hogy közben a saját szexuális életemre nem fordítok figyelmet. Szavai felszabadítóan hatottak rám, mivel az életem történetét helyezték a középpontba, és nem a vélt kudarcomat.
Aztán a fantáziáim néhány sajátos területéről kezdtem beszélni, továbbá arról, miként kísértek el serdülőkorom óta. Lehajtottam a fejem, és hallgattam. A terapeutám megvárta, míg ismét felnézek: „Jay, meséljen megint arról, honnan származik. Milyen szerepet töltött be a családjában?”
Terapeuta vagyok, és bosszantott a kérdés. Jobb lett volna, ha elítél. Nem akartam a családomról beszélni. Azt szerettem volna, ha felzaklatja a vallomásom, vagy akár azt sugallja, kétszer is meg kellene gondolnom, hogy továbbra is terapeuta és lelkész legyek. De nem ezt tette. Vagy húsz másodpercet várt, hogy válaszoljak. Arra hívott, hogy ismerjem meg és így szeressem meg az élettörténetemet.
Elmeséltem neki, hogy szüleim és testvéreim nekem mondták el, mi bajuk egymással, én lettem a lelki szemetesük, akivel a gondjukat-bajukat megosztották.
„Bárcsak ennyi lenne az egész! – felelte játékosan. – Még valami?”
Részletesebben is nekifogtam a történetemnek. Én voltam anyám érzelmi támasza, amikor apám boldogtalan volt, vagy elszólították a lelkipásztori kötelességei. Az is eszembe jutott, hogy az otthoni rögzítőn olyan üzeneteket hallottam, amelyek az egyházon belüli szexuális kalandokról és válságokról szóltak. Képes voltam olvasni anyám dühös és fájdalmas arckifejezéséből, és gondoskodó fiaként neki szenteltem az életem.
A terapeutám bólintott, és így szólt: „És most mondja el, mit tud azoknak a nőknek az életéről, akik a fantáziáiban megjelennek. Úgy gondolom, kitűnően le tudja olvasni a dühüket és a szükség-
leteiket. Lehet, hogy a fantáziáiban hasonló dráma jelenik meg, mint amit az édesanyjával élt át?”
Hallgattam, de úgy éreztem, mintha szexuális életem mátrixa végre összeállna és letisztulna bennem. A terapeutám kérdései segítettek, hogy sok mindent megtudjak a szexuális életemről, a fantáziáimról, a pornográfián belüli választásaimról és a nőkhöz fűződő viszonyom stílusáról. A szégyen és elítélés leplei lehullottak, mivel a terapeutám elsősorban nem arra hívott, hogy megálljt parancsoljak a vágyamnak, hanem hogy szenteljek figyelmet a szexualitással kapcsolatos történetemnek.
Az ülés után a következő mondatot jegyeztem le: „Ha nem foglalkozunk azzal, hogy a múltban hogyan szexualizáltak minket, akkor nagy valószínűséggel nyitva hagyjuk annak lehetőségét, hogy ezek a minták a jövőben még hangsúlyosabbá váljanak.”
A szexualitás terén folytatott küzdelmeink oly módon tárják fel történetünk igazságát, hogy az mindig meglep minket.
Isten különös törekvése
A Teremtés könyvének (Mózes első könyvének) 16. fejezetében egy Hágár nevű egyiptomi kamasz lány történetét olvashatjuk. Ábrám ágyasaként hozzák a házhoz, mivel Ábrám és
Sárai több mint tíz éve küszködik azzal, hogy nincs gyermekük. Hágár, akinek a neve „idegent”, illetve „jövevényt” jelent, gyermeket fogan Ábrámnak és Sárainak. Ám Sárai, a meddő feleség
Hágár ellen fordul, és keményen bánik vele. A történet egyes magyarázói megjegyzik, hogy ez a rossz bánásmód rendkívül kegyetlen, sőt, egyesek szerint olyan súlyos volt, mint a szexuális erőszak.10
A következő jelenetben Hágár a pusztába menekül, ahol minden valószínűség szerint a halál vár rá. Itt, a trauma és a pusztulás földjén azonban csodálatos dolog történik vele. Isten rátalál a várandós serdülőre, és a két legjobb kérdést teszi fel, melyet
bármelyikünknek fel lehet tenni, ha épp magunk alatt vagyunk: „Honnan jössz?” „Hová mégy?” (16,8).
Hangsúlyozni szeretném, hogy az Úr soha nem vádol minket, és sosem a csalódottság érződik a hangjából. Arra hív, hogy gondolkozzunk el mélyebben arról, terhesnek érzett életünk miként vált olyanná, amilyen ma.
Ahelyett, hogy megállapítanám, bűnös, illetve függő vagy, inkább kérdéseket teszek fel neked. Olyanok életéről és kutatási eredményeiről fogsz olvasni, akiknek a története igencsak hasonlít a tiédhez. Nem az a feladatod, hogy megkérdőjelezhetetlen következtetéseket vonj le belőlük, hanem hogy figyelj fel a hasonlóságokra. A szexualitás terén megtapasztalt nyomorúságunk, ha jól szemügyre vesszük, a gyógyulás útjára is rávilágít. Utad elején gondolkozz el: Honnan jövök? És merre tartok? Legyen benned a megismerés vágya, amikor történeted mély tragédiájával és szépségével szembesülsz.
ELSŐ FEJEZET
A NEM KÍVÁNT SZEXUÁLIS
VISELKEDÉS TEOLÓGIÁJA
Gondolkoztál már azon, hogy Isten miért adott nekünk ilyen erős szexuális vágyakat, különös tekintettel arra, hogy ez gyakran kínzó szégyenérzetet jelent? Én sokat tűnődtem rajta. Az az elképesztő, hogy a szex Isten ötlete volt. Ha pedig ő találta ki, akkor azt is tudnia kell, milyen erővel jelenik meg az életünkben.
Fontoljuk csak meg: a szexuális élvezetet Isten találta ki. Például a csikló az a szerv, amelynek nincs más szerepe, mint hogy gyönyörhöz juttassa a nőt. Isten gondolatait, csakúgy, mint a mieinket, átjárja a szexualitás. A saját képére teremtett minket, és ezért nem kell szégyellnünk, hogy szexuális lények vagyunk.
Szemben azzal, amit szexuális nyomorúságunk közepette gyakran gondolunk, szexualitásunk nem akadálya Isten megismerésének. A szex feltárja, Isten mennyire elkötelezett amellett, hogy szépséggel és gyönyörrel ajándékozzon meg minket. A szex, ha hagyjuk, az öröm és a kapcsolódás legmélyebb forrását kelti életre
A
A a lelkünkben. Van, amikor a nemi vágyunk őrültségét tapasztaljuk meg, de van olyan is, amikor hagyjuk, hogy a szex szenvedélye ébresszen rá, hogy Isten életünk minden területén jelen kíván lenni. A szex az egyik legfontosabb eszköz, amely által felfedezhetjük Isten szívét.
Nem attól kell félnünk, hogy túlságosan átjár minket a szexualitás, hanem attól, hogy túl kevéssé jellemző ránk. Amikor olyanokkal találkozom, akik egész életükben nem kívánt szexuális viselkedéssel küszködtek, különösen a pornográfiával, mindig megdöbbenek, mennyire nem élvezik a szexet. Isten a legcsodálatosabb elmét és testet adta nekünk, melyet kifejezetten úgy tervezett el, hogy a fantázia és az élvezet teljességét tapasztalja meg.
Ha kimozdulunk a szexuális szégyen és az értelmetlen kalandok odújából, Isten gyermekeiként sokkal több vár ránk.
A keresztény teológia központi üzenete az, hogy az ember szexuális lény, akit Isten a maga képére alkotott. A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (1,27) Önazonosságunk alapvető jellemzője, hogy Isten képét hordozzuk magunkban. Ezt semmilyen kaland, függőség vagy szexuális szégyenérzet nem képes lerontani.
Az, hogy egy tárgy valakinek a képét hordozza, a különböző birodalmakban egyaránt ismeretes volt. A vezetők vagy diktátorok jellemzően olyan szobrokat állítottak, illetve olyan pénzérméket verettek, amelyek az ő képüket jelenítették meg. Így emlékeztették a népet, hogy kit is szolgálnak. Izrael Istene azonban nem elégszik meg kőszobrokkal vagy érmékkel, hanem valami sokkal szebbet gondolt el. Megteremtette a férfit és a nőt, hogy kinyilatkoztassák dicsőségét, és megmutassák az egész világnak, milyen is ő valójában.
Isten képét pillantjuk meg egymásban, amikor a barátunk mellettünk áll a bajban, amikor egy végtelennek tűnő nyári estén jó
A nem kívánt szexuális viselkedés teológiáj A társaságban grillezünk, vagy szívből nevetünk egy viccen. De a legélénkebben, mégis titokzatos módon a szex lenyűgöző élményében fejeződik ki az istenképűségünkben rejlő lehetőség.
A
gonosz
Gondolkozz el azon a lehetőségen, hogy a gonosz egész életedben a szexualitásodat igyekezett aláásni. A sátán Isten dicsőségét szeretné lerombolni, de nem képes erre. Ezért az ellen fordul, aki leginkább hasonlít erre az Istenre: a nők, férfiak, fiúk és lányok ellen.1 Ahogy a terrorista is az elnök gyermekeit támadja meg, mert az állam első emberének közvetlen megtámadása túlságosan kockázatos lenne, a gonosz is azt a sajátos szépséget akarja elcsúfítani, amellyel Isten a gyermekeit ruházza fel. Ha Isten képmását szeretné megtámadni, nem elég, ha a kis lábujjunk haszontalanságán élcelődik, hanem a legsebezhetőbb, legszebb és legerőteljesebb dimenziónkat kell célba vennie, ez pedig a szexualitás. Így gondolkodik a gonosz.
A János-evangélium szerint a gonosz csak lopni, ölni és pusztítani (vö. 10,10) akar. Ha ez igaz, véleményem szerint nyugodtan feltételezhetjük, hogy a maga hármas módszerével tudatosan a szexualitásunkat akarja tönkretenni. C. S. Lewis így fogalmaz a Csűrcsavar levelei hez írt előszavában:
Az ördögök felől emberi fajtánk két ellentétes, de egyaránt súlyos tévedésbe eshet. Az egyik, ha nem hisszük létezésüket. A másik, ha nemcsak hisszük, de túlzott és egészségtelen érdeklődést tanúsítunk irántuk. Nekik mind a két tévedés egyformán tetszik, és egyforma örömmel üdvözlik a materialistát meg a varázslót is. 2
Könyvemben mindvégig fenn szeretném tartani a két pólus közötti feszültséget. A gonosz szerepének elismerése sohasem ment
A
A fel a személyes felelősség alól, hogy érjünk és fejlődjünk; miközben a teljességre törekszünk, sosem becsülhetjük alá a gonosz szándékát, hogy letérítsen bennünket az útról.
A gonosz gyűlöli a szex szépségét, és mivel nem tudja megszüntetni, a lényegét igyekszik megrontani. Az ördög győz, valahányszor a szexre gondolva értéktelennek és tönkrementnek érezzük magunkat, és úgy gondoljuk, a bujaság rabjai vagyunk. Alaposan kiismert minket, és tudja, hogy rossz érzelmi állapotban sokkal nagyobb eséllyel kezdünk szégyenletes szexuális viselkedésbe. Azt is tudja, sokkal valószínűbb, hogy a vágyainkkal harcolunk, mintsem hogy szexuális történeteink nagyobb szépségét keressük. A házasságra vagy jobb házasságra vágyakozunk, de úgy tűnik, mindig csalódunk. Magányunkban és haragunkban talán nem a növekedés érettségét választjuk, hanem engedünk a gonosznak, és pornót nézünk. A gonosz eltérít minket a személyes fejlődéstől, és menekülésre késztet, ami paradox módon csak fokozza szégyenérzetünket.
A gonosz munkálkodása a szexualitásunk ellen nyíltan is megmutatkozhat, például a gyermekkorban elszenvedett szexuális visszaélés formájában, ugyanakkor nehezebben felismerhető taktikái is vannak. 2017-ben a Boston Globe egyik cikke a következő címmel látott napvilágot: „A középkorú férfiakra leselkedő legnagyobb veszély nem a dohányzás vagy az elhízás, hanem a magány.”3 Soha nem voltak még olyan magányosak az emberek, mint ma, ugyanakkor soha nem volt még ilyen könnyen elérhető a pornográfia. Azt hiszem, a gonosz tervelte ki ezt az egybeesést.
Munkálkodását a következőképpen látom. Aki megismerte a magányt, az a gonosz csábítására úgy hajhássza a szexet, mintha az lenne a legfontosabb szükséglete. Olcsó vigaszt talál benne, végül pedig azt látja, hogy a magány eredeti fájdalma csak fokozódik. Mást a gyermekkori szexuális bántalmazás révén foszt meg a gonosz attól a képességétől, hogy felnőttkorában teljesen jelen legyen, amikor a szex élvezetére kerül sor. Azon férfiak millióit pedig, akik
A
teológiáj A alapvetően értelmetlennek érzik az életüket, a gonosz azzal áltatja, hogy a pornográfia hatalommal ruházza fel őket. Amikor szakítani próbálnak vele, az értelmetlenség érzése még erősebb lesz. A gonosz taktikái változatosak, de a szégyen roncsai ugyanúgy festenek.
A gonosz Achilles-sarka
Látva, hogy a szex milyen erővel működik a világban, gyakran halljuk, hogyan rombolja le a társadalmat, ahelyett, hogy felvirágoztatná. A szex lényege azonban a teremtés kiteljesítése, és nem a feszültség kiengedése, a fájdalom gyógyítása vagy a másik ember feletti uralkodás. Az ókori görögök az erósz szóval utaltak a szexuális (vagy erotikus) jellegű szerelem erejére, és a teremtés szikrájának tartották. A történet szerint a világ formátlan volt, a semmi fekete lyuka. És ekkor megjelent az erósz. S amikor megjelent, az egész világnak át kellett alakulnia. Hegyek emelkedtek a magasba, folyók és folyamok élő vize kezdett áradni, s a virágok ragyogó színekben pompáztak.4
Az erotikus szerelem teremtésformáló ereje rámutat a gonosz Achilles-sarkára. A gonosz nem képes a semmiből teremteni. Nem tudja felöltöztetni a fát gyönyörű levelek garmadájával, nem tud komlót vagy gabonát csinálni, hogy sör legyen belőle, és az emberi élet szépségét sem képes megalkotni. Az erdőirtást azonban előmozdíthatja, rá tud venni, hogy annyit igyunk, hogy végül alkoholistává váljunk, és a pornográfia előállításával képes lealacsonyítani a nőket, és bemocskolni az ember tisztaságát.
A sötétség fejedelme rendkívül okos, és megszállottan a hatékonyságra koncentrál. Minden emberi hatalomnál régebb óta azon mesterkedik, hogy lerontsa mindazt, ami leginkább kinyilatkoztatja Istent. El akarja pusztítani az esőerdőket, telhetetlen rendszereket támogat, és gyilkos módon egymásnak ugrasztja a nemzeteket. Ami azonban a legrosszabb: tönkre akarja tenni a testünket, és éppen azokat a tulajdonságainkat akarja eltorzítani,
„Az
új fejezettel, melyet a szexualitásod történetében nyitunk, a testtel, a szívvel és a lélekkel való törődés, az érzékiség és az erotika teljességére hívunk.”
A vágyaink nem véletlenszerűek, és nem elnyomni kell őket, hanem megérteni értékes üzeneteiket, hogy miért éppen azt tesszük , amit valójában nem kívánunk – vallja Jay Stringer. Könyvében 3800 ember bevonásáva l végzett kutatására építve feltárja, miért választunk önpusztító és ártó szexuális viselkedésformákat, és sebzettségünk megértése hogyan terelhet minket a szabadság felé. A trauma, a bántalmazás, az elhagyatottság, a szexuális visszaélés és erőszak, valamint a hűtlenség és a pornófüggés közötti kapcsolat radikálisan új megközelítése túlmutat a nem kívánt szexuális magatartás puszta visszaszorítására irányuló korábbi terápiás g yakorlatokon. A lelkész és terapeuta szerző a megtört életek iránti keresztény érzékenységgel segít mind az érintetteknek , mind a tanácsadást végző szakembereknek újraértelmezni a nehéz múltat, és megtalálni a személyre szabott utat az érzelmi egészséghez.
„A legjobb könyv, amelyet a sérült szexualitásról valaha olvastam. Szívfacsaró és reménykeltő…” – Dr. Dan B. Allender
Jay Stringer teológiai végzettségét és tanácsadó pszichológusi mesterfokozatát a Seattle i Teológiai és Pszichológiai Egyetemen szerezte, majd az Allender Központban végzett posztgraduális tanulmányokat. Jelenleg New Yorkban él a feleségével és két gyermekével.
ISBN 978-963-288-917-7
