Reformátusok Lapja 2021/22. szám

LXV. ÉVFOLYAM,

22. SZÁM,

2021. MÁJUS 30.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Küzdeni minden emberért 9 771419 856007

FELSZENTELTÉK BALOG ZOLTÁNT

21022

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Mindenek felett rútabbnak és tisztátalanabbnak tetszem teelőtted, mert nem viaskodtam meg ama jó vitézséget vallásom mellett oly buzgósággal és állhatatossággal, minémüvel kellett volna, hanem e világtól való féltemben és hízelkedésemben minden bűnre és tévelygésre alkalmatosságot adtam (...), hogy immár csak felnézésre való erőm sincsen.  MEDGYESY PÁL (1604–1663)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

12

16

23

30

Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ

•

6. Szabadon a Csillagponton | Az idei ifjúsági fesztiválról SomorjaiBencze Zsófia kommunikációs vezetőt kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. A Szentháromság vasárnapján | Czentnár Simon vezércikke AKTUÁLIS • 12. „Isten óvja a főpásztort!” | A püspöki tisztség és a püspökszentelés hagyományai egyházunkban REFORMÁTUS ÉLET • 16. Így nyit a református múzeum, hotel és uszoda | Körképünk az újranyitás utáni első néhány hét tapasztalatairól INTERJÚ • 23. A gyengeségből erőt | Mikos Borbálával, a Bethesda Gyermekkórház Dizseri-díjas orvosigazgatójával beszélgettünk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Fúró Félixet, a Marosvásárhelyi Főiskolások Ifjúsági Keresztyén Egyesületének lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2021. május 30.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

V. 30.

VASÁRNAP

a Szentháromság vasárnapja

V. 31.

HÉTFŐ

VI. 1.

KEDD

VI. 2.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(39) „…megtetette vele azt, amit megfogadott.” (Bír 11,29–40) Ha az Úr elhív egy feladatra, ahhoz Lelkét adja, vagyis engedelmességet, erőt, vezetést, győzelmet (32–33).

Amikor Jefte nem az Istentől kapott feladatában állt, gyarló, nehezen elhordozható, halálos tévedéseket is egymásra halmozó emberré lett. Megdöbbentő, hogy a hit nagy emberei is milyen gyarlók a hétköznapjaikban, a családjukban – sokszor igencsak kellemetlen természetűek. Könyörögjünk, hogy az Úr Lelke töltsön be bennünket a mindennapjainkban is, ne csak a látványos feladatainkban, mert miközben megoldjuk a nagy problémákat – nem mi, hanem az Úr –, a családtagjaink belehalnak a csatáinkba és győzelmeinkbe, és nem is panaszkodhatnak, mert mi magasabb célok elhívott, küldetésben járó szolgái vagyunk. Megfogalmazhatunk néhány felszínes erkölcsi tanítást is a mai igével összefüggésben: ne tégy felelőtlenül fogadalmat, csendesedj el, mielőtt szólsz! Ne áldozd fel a családodat, a rád bízottakat nagy eszmékért, ügyekért, vagy a saját, nagynak gondolt, de kicsinyes dolgaidért! Ne válogass kedvedre az igék közül! Félelmetes, amikor valaki minden tettét igékkel igazolja. Az erkölcsi tanításon túl azonban ennél a történetnél én mindig leborulok az Úr felfoghatatlan irgalma előtt, hiszen ő feláldozta egyszülött Fiát értünk, a mi gyarló gondolkodásunkat, gyarló életünket is magára véve elment a legvégsőkig, hogy megszabadítson bennünket.

ApCsel 16,6–10  241. dicséret (4) „Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal.” (Bír 12) Isten ereje és bölcsessége kell ahhoz, hogy az általa ránk bízott ügyben a sok belső széthúzás ellenére az egységet tudjuk képviselni. Jefte egész Izráel vezetője volt, mégis polgárháborús helyzetbe taszította Isten népét, amely veszélyeztette az egységet. Az önhitten másokat sértegető efraimiak megállítására láttuk már a bölcs példát (8,1–3). Ha vezető vagy, az Urat képviseled és szolgája vagy annak az ügynek, amelyet ő rád bízott, így építve Isten országát. Nem lehetsz tehát indulatos, sértődött, megbántott, mert hűtlen szolga vagy, rombolsz és nem építesz, károkat okozol, valamilyen formában ölsz. Nemcsak krisztusi nem vagy, hanem embertelen vagy. Érdemes lenne ezt minden vezetőnek megfontolni. A magunk helyén mindnyájan vezetők vagyunk. Isten nemcsak egy fontos ügyet, hanem az ügy által mindig embereket bízott rád, néped tagjait, azok egységét, gyarapodását, ezen keresztül magát Isten országát. Lesz számonkérés! Jöjj, Jézus Krisztus, te vezess bennünket! Megváltó szereteted járja át gyarló életünket, szolgálatainkat!

ApCsel 16,11–40  469. dicséret (15) „Szeretnénk, ha itt maradnál …” (Bír 13) Sámson szülei megtapasztalták az Úr szabadítását a meddőségből. Isten angyala jelentette nekik, hogy gyermekük fog születni. Az Úr itt népe számára is kijelenti szabadítását, amelyet éppen Sámsonon keresztül készített el. Amikor azonban Isten megszabadít, azonnal el is különít a maga számára. E világban soha nem azonos a megszabadulás és a felszabadulás. Ez nehéz lecke. Mánóah, a férj ezért akart újból találkozni az Úr követével, hogy ezt a leckét meghallja, megtanulja, erről megbizonyosodjon: „Ha majd beteljesedik az ígéret, milyen legyen a gyermek élete, mit tegyünk?” Az angyal válasza egyértelmű: „Tartsd meg mindazt, amit parancsoltam!” (3–14) Aki azonban megtapasztalta az Úr szabadítását, az nemcsak odaszánt életet kezd el élni, hanem azt is megtanulja, hogy sem Istent, sem az ő követét, sem annak kijelentését, sem az Isten jelenlétét ebben a világban nem lehet folyamatosan birtokolni. Mánóah szeretné ott tartani az angyalt, megvendégelni, rögzíteni az istenélményt, állandósítani a szabadítás örömét, teljesen megismerni és megragadni az Istent, de nem lehet. Azonban feleségével megtapasztalták ígéretének, Igéjének valóságát, hiszen gyermekük született, akit megáldott és betöltött Lelkével az Úr (15–25). Nincs állandó birtoklás a hitben, de Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8).

ApCsel 17,1–9  346. dicséret (4) „…az Úrtól van ez…” (Bír 14,1–9) Sámson ízig-vérig ember volt. Megtetszett neki egy filiszteus nő, és minden isteni törvény ellenére (5Móz 7,3) csak ő kellett neki (1–3). Amikor a szüleivel együtt elmentek a lány szüleihez (1Móz 21,21), útközben lemaradt, és hatalmas erejével egy ordító oroszlánkölyköt tépett szét puszta kézzel. Aztán megérkezett a filiszteus nőhöz, akivel hosszan beszélgetett, mert az szemrevaló volt (5–7). A hozzá vezető második útja során megnézte a korábban széttépett oroszlán tetemét, és az abban talált méhraj mézéből evett, majd adott a szüleinek is (8–9), megszegve ezzel názírfogadalmát (4Móz 6). A Biblia nem idealizálja az Isten em-

Reformátusok Lapja 2021. május 30.

| AZ IGE MELLETT |

bereit, elénk tárja azokat minden gyarlóságukkal együtt: húsból, vérből vannak, vágyak hajtják őket, indulatok által tombol az erejük, édes étkeket és italokat kíván az ajkuk, ha pedig ők maguk vagy a nekik kedvesek megszegik a szabályokat, akkor mindig meg tudják magyarázni a törvényszegést. Milyen hatalmas és felfoghatatlan az Isten kiválasztó kegyelme, amely használni tud egy ilyen embert, mint amilyen Sámson volt, vagy olyanokat tud eszközeivé tenni, mint amilyen te és én vagyunk! Az Úr megtartó irgalma hordozza Sámsont, elfedezi nyomorúságait, és a szent ügy javára fordítja azokat.

ApCsel 17,10–15  258. dicséret (17) „…megmondta neki a megfejtést, annyira zaklatta őt.” (Bír 14,10–20) Lehet addig zaklatni, gyötörni a másikat, míg az megadja magát? Ne feleljünk azonnal, hanem alázattal tartsunk önvizsgálatot! Sámson lakodalmában, a mulatozás hevében vagyunk, amelyből tragédia lett. A játékos találós kérdést a filiszteus vőfélyek nem tudták megfejteni (10–14), ezért megfenyegették Sámson feleségét, szedje rá a férjét, hogy árulja el a megfejtést. Győzelem kell, mindenáron, nemcsak a játékban, hanem az élet minden területén? Ezt az indulatot a mulatság egy ponttól kezdve csak felerősíti. Sámson felesége megijedt, engedett a zsarolásnak, és sírással, hízelkedéssel, folyamatos zaklatással megtörte Sámson ellenállását (14–17). Végül Sámson haragra gerjedve megölt harminc filiszteust, majd elment az apja házához (18–20), Sámson felesége pedig hozzáment az egyik vőfélyhez, aki Sámson barátja volt (20). Micsoda mélységekig jutott itt mindenki, pedig egy lakodalmi, mulatozási játékkal indult a lavina. Mindig készen kell lenni, mert a gonosz lesben áll!

ApCsel 17,16–21  31. zsoltár

VI. 3.

CSÜTÖRTÖK

(7) „…én sem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok rajtatok!” (Bír 15,1–8) Ilyen az óemberi düh. Ilyenek vagyunk mindnyájan. Újjászületett emberként is végig kísért bennünket ez az indulat, hiszen e testben távol lakunk az Úrtól (2Kor 5,6). Nem tévedett az embertudomány, amikor feltárta, mi minden lakik bennünk, ezzel csak a bibliai igazságot erősítette meg: „Nem tudjátok, milyen lélek lakik benneteket?” (Lk 9,55) Ám éppen az az evangélium, hogy Isten az egyetlen, aki nemcsak ismeri a mi indulatainkat, hanem le is tudja nyugtatni azokat, hogy Lelke által újjászületve soha ne léphessünk túl egy határt. Ő, az Úr megnyugtat, felhasznál, alkalmassá tesz, mint Sámsonnal tette.

Ha csak a mai ige tematikáját nézzük: mindenkinek megvannak a maga sérelmei, amelyekért bosszút állhatna, ha tehetné. Isten embere azonban a legnagyobb kiszolgáltatottságban is megelégszik azzal, hogy Istené a bosszúállás (Róm 12,19). Ő egyszülött Fiában már rendezte is a számlát azok számára, akik hisznek őbenne. Ez a bizonyosság nyugalmat ad. Noha sok minden feszül bennünk, Isten előtt leborulva kiengedhetjük a szelepet, kegyelmére hagyatkozva megnyugodva, megbékélve mehetünk tovább. Nagy kockázat ez, a Krisztus követésének szent kockázata. Nehéz út, amelyhez naponta kérni kell az erőt és a békességet, hogy az Úr Lelkének indulata vezessen minket.

ApCsel 17,22–34  251. dicséret

VI. 4.

PÉNTEK

(14) „De megszállta az Úr Lelke…” (Bír 15,9–20) Vegyük komolyan, hogy Sámson minden tetténél, annak gyarlóságai ellenére, azt olvassuk, hogy megszállta őt az Úr Lelke (14)! A mai igeszakaszban egyértelművé lesz ennek a ténynek a fontossága. Isten népe beletörődött a helyzetébe, abba, hogy a filiszteusok uralkodtak rajtuk, és kezdtek komfortosan belehelyezkedni ebbe a kiszolgáltatott állapotba, védve a mindennapok békességét, kerülve a konfliktusokat. Számukra bajkeverővé lett Sámson, aki miatt a filiszteusok újból felvonultak Júdába (9–10). Saját népe megy Sámsonért a rejtekhelyére, hogy megkötözzék, átadják őt a filiszteusoknak, és helyreálljon újra a „hamis békességük” (11–13). Nincs az a földi szabadító, aki ne fáradna meg és ne menne tönkre az itteni harcokban, ahol még mindig – Krisztus feltámadása után is – a komfortos hamis békesség kiszolgálása és azon belül mégis a bosszúállás lelke (10–11) vezet bennünket. Testben-lélekben, egyéni és közösségi léptékekben, az egyetlen szabadítóra van szükségünk, Jézus Krisztusra, megváltásra. Ő az, aki kimozdít a komfortos fogságból, de ő az is, aki megszabadít bennünket attól, hogy önmegvalósító módon, az Úr felhatalmazása nélkül, örökké konfliktusokat keressünk. Ez az utóbbi még inkább életveszélyes.

ApCsel 18,1–17  270. dicséret

VI. 5.

SZOMBAT

2021. május 30.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

Szabadon a Csillagponton Több ezer fő részvételével szeretnék megtartani július végén a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozót Debrecenben. A HEGEDŰS fesztivál témája idén a szabadság lesz, a MÁRK cél pedig az, hogy sok-sok hónap bezártság, elszigetelődés után szabadon, együtt, közösségben kereshessék a fiatalok Istent és egymást. A részletekről Somorjai-Bencze Zsófiát, a Csillagpont kommunikációs vezetőjét kérdeztük.

Lesz személyes jelenléttel Csillagpont ezen a nyáron?

Nagyon reméljük, hogy igen. Úgy készülünk, hogy minden hatályos járványügyi szabályt betartva, de személyesen, a lehető legnagyobb biztonságban lehetünk majd együtt a Debreceni Egyetem campusán. A programok túlnyomó többségét szabadtérre tervezzük, a korábban megszokottnál nagyobb távolságot hagyunk a standok között, több vizesblokk áll majd rendelkezésre, és fertőtlenítőpontokat is kialakítunk. Azt reméljük, hogy több ezer résztvevő jöhet a Csillagpontra, addig is várjuk és folyamatosan figyeljük az újabb lazításokat.

Miért a szabadság az idei téma?

Ez a kérdéskör minden generáció számára aktuális és érdekes.

Most pedig a járvány miatt a saját bőrünkön is megtapasztaltuk, milyen korlátozások között élni. A Csillagpont törzsközönségét adó tinédzserek, fiatal felnőttek életük meghatározó, 6

Reformátusok Lapja 2021. május 30.

fontos időszakát töltötték a szobájukba szorulva vagy maszkok alatt. A szervezők és a résztvevők is nagyon várják, hogy együtt, szabadon, fizikailag is egy közösségben élhessük át az Istenhez tartozás élményét. Minden reggelt áhítattal kezdünk, majd a résztvevők kiscsoportokba vonulnak, és ott személyesebb keretek között dolgozzák fel az előadáson hallottakat. Az idei főelőadónk Thoma László, a Gazdagréti Református Gyülekezet vezető lelkipásztora lesz. Délutánonként számtalan szabadidős programot kínálunk. Lesznek komolyabb témájú előadások, például Tapolyai Emőke beszél a félelem és a magány feldolgozásáról, Szikszai Szabolcs református lelkipásztor pedig a szabadságról. Foglalkozunk a párkeresés, a pályaválasztás vagy éppen a klímaszorongás kérdéseivel is. És természetesen lesznek könnyedebb programok is, mint az élőkönyvtár, a jelnyelvoktatás, a szabadulósátor, az érzékenyítő játékok és a sportprogramok. Minden napot könnyű­ zenei koncert zár, a késő esti elcsendesedést pedig a debreceni Első Lépés zenekar, azaz a Csillagpont Band dicsőítő alkalmai segítik.

A zenészek hogyan fogadták a felkérést? Az elmúlt másfél évben alig volt lehetőségük fellépni.

A fellépők közül többeknek hosszú idő után ez lesz az első koncertjük, így ők ugyanakkora örömmel várják a Csillagpontot, mint mi. A tervek szerint színpadra áll majd mások mellett a Kowalsky meg a Vega, az Irie Maffia, Pintér Béla és az Aurevoir is.

Miben kell most megerősíteni a fiatalokat?

A hosszú bezártság után sokaknak ez lesz az első alkalom, hogy találkoznak az ificsoportjukkal, kortársaikkal. Már önmagában ez óriási élmény lehet, de a Csillagpont nemcsak szórakozási lehetőség, hanem olyan közösségi élmény, amely meghatározó lehet a fiatalok életében. Olyan programokat kínálunk, amelyeken beszélhetnek személyes problémáikról is, és megerősödhetnek lelkileg. Szeretnénk, ha a jelenlévők megtapasztalnák, hogy nincsenek egyedül. Ezért is tartjuk jó missziós lehetőségnek a rendezvényt, amely alkalmat teremt az együtt gondolkodásra Istenről, a világról, a fiatalok pedig saját nyelvükön kaphatnak útmutatást, segítséget, hogy aztán hitre jutva vagy hitükben megerősödve térhessenek vissza saját közösségeikbe.  MÁR LEHET REGISZTRÁLNI A Csillagpontot július 27. és 31. között rendezik meg Debrecenben. Regisztrálni a csillagpont.reformatus.hu oldalon lehet. Étkezési igény június 27-ig adható le. Kárpátaljai és vajdasági résztvevők jelentős kedvezménnyel válthatnak bérletet. A rendezvényre a helyszínen is lehet majd jegyet venni.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

CZENTNÁR SIMON

A Szentháromság vasárnapján A szerző a Budapest-Pesthidegkúti Református Egyházközség beosztott lelkésze, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanársegédje

Nem három Isten van, hanem egy, és ez az egy Isten nem csupán úgy tesz, mintha három személy lenne, hanem valóságosan Atya, Fiú és Szentlélek. Nincs olyan illusztráció, amely kifejezhetné a Szentháromság titkát. Nem azért titok, mert nem kaptunk kijelentést Istentől, hanem azért, mert a végtelen Isten önmagában felfoghatatlan.

Miért ragaszkodunk mégis ehhez a bonyolult tanhoz? Nem a keresztyénségnek egyik távoli dogmája ez, amelyet letűnt korok hagyományaként őrizgetünk? Nem kellene újragondolnunk, ha a mai ember számára ennyire nehezen megra-

„Dicsőség Atya Istennek, Fiúnak és Szentléleknek: a dicső Szentháromságnak mindenek áldást mondjanak!”

(166. dicséret) gadható? Válaszoljon kérdéseinkre a Heidelbergi Káté 25. pontja: azért olyan drága kincs számunkra a Szentháromság tanítása, „mert Isten az ő Igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három különböző személy: az egy, valóságos és örök Isten”. Aki tehát vallást tesz a Szentháromság Istenről, az valójában Isten Igéjét veszi komolyan.

A gondolkodástörténet hullámai soha nem tudták megingatni vagy leépíteni a Szentháromság tanítását. Az egyház hitvallásai, az egyetemes zsinatok állásfoglalásai ugyanis éppen arra törekedtek, hogy gátat szabjanak az emberi okoskodásnak, és a „tekervényes ravaszságok” helyett a „tiszta és egyszerű igazságban” erősödjenek meg (Kálvin János).

Elődeink arról az alázatról tettek tanúságot, hogy az emberivé tett, illetve idegen vallások képére igazított gondolatok helyett a Szentírás által kijelölt keretek között kell maradni, még ha az értelem oly nehezen fogja is fel azokat. „A Szentháromság tana nem magyarázza meg Isten titokzatos lényét, inkább azokat a határokat tűzi ki, amelyeken nem szabad túllépnünk” – fogalmaz R. C. Sproul.

Amint feladjuk a szentháromságtan finoman hangolt tételeit, a Biblia kijelentéseiben is válogatni kezdünk, és a magunk képére formáljuk Istent: az Atyából távoli és ismeretlen elmélet, Jézusból az

események szerencsétlen együttállásának áldozata (vagy éppen kívülálló), a Szentlélekből pedig emberi erőlködés vagy személytelen erő lesz.

A Szentháromság tana azonban a „hit szabálya” (Augustinus), Isten ismeretének „tiszta képe” (Kálvin János). Megvallásával kifejezzük, hogy a bibliai kijelentés nem inspiráló üzenetek és tanmesék gyűjteménye, hanem betekintés Isten titkos tanácsába: ő megszólalt, értelmesen vizsgálható rendet alkotott a világban és életünkben (Róm 1,20). A történelem egy pontján Isten valóságos emberként jelent meg Jézusban, akinek a tisztelete és ismerete nélkül senki nem tisztelheti és ismerheti az Atyát (Jn 5,23; Mt 11,28). Önkéntes és helyettes áldozatával kifizette bűneink jogos büntetését (1Pt 2,24; 2Kor 5,21), hatalma volt arra, hogy letegye életét, és arra is, hogy feltámadásával visszavegye azt (Jn 10,18). Ugyanígy a Szentlélek is valóságos Isten, aki az Írásban megszólal (2Pt 1,21), aki bizonyságot tesz a hívőkben (Zsid 10,15), újjászülő munkájával összeköti az életüket Krisztus váltságművével (Jn 3,6–7.16), és templomává teszi testüket (1Kor 3,16).

A Szentháromság vasárnapján visszatekintünk az egyházi év ünnepeire, és összefoglaljuk mindazt, amit Istenről tudunk: ő Teremtőnk és Atyánk, Szabadítónk és Urunk, Megszentelőnk és Vigasztalónk. Ebben a hármasságban szívünk legbensőbb rezdüléséig igaznak ismerhetjük meg Isten szavát, mert nem annyit tudunk csupán, hogy ő létezik (Jak 2,19), hanem örömmel látjuk irántunk tanúsított jóságát. Ez az ismeret Kálvin szerint nem „üres és tünékeny spekuláció”, hanem bizalomra és engedelmességre indít Isten iránt.

Nagy tét forog tehát kockán. Nem engedhetjük meg, hogy könnyelműen elhagyjuk azt, amit elődeink imádságos lelkülettel, figyelmes bibliaolvasás nyomán megfogalmaztak, és amiért bizonyságtevők fellege adta az életét. Urunktól kapott küldetésünk, hogy a Szentháromság Isten üdvözítő tervét mindenkivel megismertessük (Mt 28,19), hitünk ugyanis nem magánügy, hanem egyetemes válasz az emberiség szükségére. Legyen ezután is életünket és egyházunkat meghatározó örömhír „az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége” (1Kor 13,13)!  2021. május 30.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Küzdeni minden embe „Lehetetlen csak a látható dolgokhoz ragaszkodni”

– Az első pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásakor a hívek erőt kaptak az élethez és bátorságot a halálhoz. Mi többet kérhetnénk ma itt, a világjárvány közepén? – tetKOCSIS te fel a kérdést Kató Béla május 24-én, JULIANNA pünkösdhétfőn Nagykőrösön. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Balog Zoltán dunamelléki püspök szentelésén hirdetett Igét.

– A nagy Rendező nem is rendelhetett volna méltóbb alkalmat a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének felszentelésére a mai, pünkösdi napnál – fogalmazott Kató Béla igehirdetése elején utalva arra, hogy a járványhelyzetben kétséges volt, mikor lehet megszervezni a püspökszentelést. Az erdélyi püspök hozzátette: erőt kérnek a szolgálatba lépő vezetőnek – ám ha feladatait egymagának kell végeznie, ez lesz élete legfárasztóbb feladata. – De ha a Szentlélek kiárad rá, akkor Isten szolgálata árad majd belőle. Isten Lelkével másképpen lehet szolgálni – biztatta Balog Zoltánt és a jelenlévőket, majd tisztázta, hogy ki a Lélek. – Minden ember hisz – legalább kicsit – a Lélekben. A barátság, a szeretet, a kötelességtudat, az öröm – mind-mind általa van bennünk. Tagadhatatlanul jelen van az életünkben, beszél hozzánk, munkálkodik bennünk. Rejtett erők kormányoznak minket. Lehetetlen csak a látható dolgokhoz ragaszkodni. Ám sokféle szellemiség létezik és uralkodik ebben a világban – hangsúlyozta az egyházvezető, majd hozzátette: – Pünkösd a Lélek kitöltetésének ünnepe. Mégsem érezzük mindig a közelségét, mert engedjük, hogy sokféle szellem – például a kor, a pénz és az egó szelleme – uralkodjon bennünk, és ezek kiszorítják a Szentlelket, amely így, bizonyos ideig távol marad.

Kató Béla hozzátette: csak a Szentlélek elégíti meg hathatósan az ember rend utáni vágyát. – Követnünk kell Pál apostol példáját, aki Jézus Lelkével találkozva érezte, hogy teljes, feltétel nélküli engedelmességgel tudja átadni magát neki. Az első pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásakor a hívek erőt kaptak az élethez és bátorságot a halálhoz. Mi többet kérhetnénk mi itt, a világjárvány közepén? – tette fel a kérdést az erdélyi püspök.

Kató Béla hangsúlyozta: az erőre kapott ember azonnal megkérdezi, hogy mit cselekedjen – hasonlóan az első pünkösdkor jelenlévő háromezer emberhez, akik ugyancsak azt tudakolták: mihez kezdjenek a kapott erővel? – A tanítványok gyors választ kaptak arra, hogy mi a feladatuk. Nekünk, mai tanítványoknak és szolgáknak szintén megvan a parancsunk, mit kell tennünk.

Ezen az ünnepi alkalmon különösen figyelünk arra, milyen fela8

Reformátusok Lapja 2021. május 30.

erért

| AKTUÁLIS |

datot, üzenetet ad Isten a most felszentelt püspöknek, és nekünk, a többi szolgának – fogalmazott Kató Béla, majd így folytatta: – Az első üzenet: viseljetek gondot magatokra! Pál nem azért irányítja a vezetők figyelmét elsősorban önmagukra, mert önzésre akarja őket nevelni, hanem mert jól tudja, mennyire fontos a rájuk bízott, általuk vállalt szolgálat.

Az erdélyi püspök szerint a vezetőkön áll vagy bukik a keresztyén közösség jövendője: „verd meg a pásztort, és szétszéled a nyáj”. – Erőnk fölött való út előtt állunk, ezért húzzátok meg jól a sarutok szíját – figyelmeztette elöljárótársait.

A püspök szerint a második üzenet így hangzik: – Viseljetek gondot az egész nyájra, amelyben a Szentlélek vigyázókká tett titeket. A Magyar Református Egyház sokszor megküzdött már azzal a kérdéssel: mit értsünk „nyájon”? Az ige szerint mindenki beletartozik. Nem háríthatjuk el azok iránti felelősségünket, akik talán ma még elvakultak, nem látnak tisztán, és gyűlölettel tekintenek mindenre, ami a keresztyén közösségben történik.

A fekete bárányok is a nyáj tagjai, ezért nincs a társadalomnak egyetlen olyan szeglete sem, akikről mi lemondhatnánk – erősítette meg Kató Béla. – A Szentlélek állítja a védőket a vártára, ő ad nekik törvényes hatalmat a szolgálat végzésére. Tehát ő legitimizálja a szolgálatunkat. Tisztünk tehát Istentől van: reánk bízta az egyházat, amelyet tulajdon vérén váltott meg. Hihetetlen nagy felelősség ez nekünk – mondta a püspök, majd Balog Zoltán korábbi politikai vállalására utalva, püspöktársához címezve szavait így folytatta: – Úgy is fogalmazhatunk, hogy Isten megalakította a kormányát, minket pedig kinevezett szolgákká – más szóval miniszterekké választott. Most, kedves püspök úr, az Emberi Erőforrások Minisztériuma mellé az isteni erőforrásokét is megkapta. Ez a kettő együtt akkora feladat, amilyet ritkán kap az ember. De biztos vagyok abban, hogy ma, ezen a pünkösdön Isten Szentlelke kiárad, és megsegít ebben a szolgálatban. Mi is itt vagyunk, leszünk. Ahol ennyi ember együtt van és imádkozik, ott a pokol kapui sem vehetnek erőt.

Megáldjon téged az Isten Kató Béla igehirdetése után Balog Zoltánra a Kárpát-medencei református püspökök, valamint a dunamelléki egyházkerület esperesei mondtak áldást. Érdekesség, hogy Balog Zoltán ugyanazon a térdeplőpárnán vette az áldást, mint amelyen 1860. július 5-én Török Pál püspök, a Budapesti Református Theológia alapítója.

– Egyetlen főpapunk van: Jézus Krisztus – kezdte székfoglaló beszédét Balog Zoltán, majd hozzátette, hogy őt püspökként Isten népe szolgálatára választotta meg az egyház. A keresztyének közös kiváltsága megmutatni, hogy Jézus Krisztus közelében lenni boldogság „akkor is, amikor lelki szegények vagyunk, akkor 2021. május 30.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

is, amikor sírás van, betegség, halál. De szelídség is, mert, ha szomjazzuk az igazságot, irgalmasságot nyerünk. Tiszta szívvel meglátjuk Istent és békét tudunk teremteni. Együtt lenni Jézus Krisztus közelében, ez pedig kiváltképp boldogság. Mert itt, így, minden a miénk.”

Ezután Balog Zoltán Pál apostol korinthusiakhoz írt levelét idézte: „Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.”

(1Kor 3,21–23) – A minden csak akkor veszélyes szó, ha az ember akar mindent. Isten ígérete azt üzeni nekünk, hogy mi egymáséi vagyunk, nem kell osztozkodnunk. Miért akarnánk ilyesmit tenni, hiszen éppen fordított a helyzet: nem Krisztus testét, az egyházat kell felosztani, hanem mi tartozunk Krisztus testéhez. Nem a püspöknek van egyházkerülete, hanem a Dunamelléki Református Egyházkerületnek van püspöke – hívta fel a figyelmet.

Rengeteg terv fogalmazódott meg az egyházban, köztük gyülekezetekkel, óvodákkal, iskolákkal, idősotthonokkal ös�szefüggésben, és a terveket véghez is akarják vinni. De „mielőtt a tettekhez rohannánk”, elsőként útravalóul a bűnbocsánatban részesülünk, közben pedig emberekre találunk, akikkel együtt várhatjuk Isten szent Lelkének kiáradását, a pünkösdi csodát. Ezért vagyunk éppen most itt, mert Isten így rendezte.

Pál apostolt idézve Balog Zoltán az mondta: – Akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek. Nála van életünk gazdagsága és kiszolgálta10 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

tottsága. Az enyém is – tette hozzá az egyházvezető, említve szüleit, fiatalkori éveit, közéleti szerepvállalását, a maglódi és a Hold utcai gyülekezetet, valamint a családját.

Ott van Krisztusnál a magyar cigányok szívszorító és gazdagító világa, a kultúra és a tudomány világa, valamint ott van Krisztus népe, az egyházunk, amely a szeretetet, a hitet, az ellenállást és a megadást is megtanította nekem – sorolta a püspök. – A magyar keresztyénség több, mint mi reformátusok – mondta Balog Zoltán hozzátéve, hogy hálás Istennek mindazért, amit a Nyugat és Kelet keresztyénjeitől kapott. Nem a közös ellenség, hanem a közös Úr, Krisztus terel bennünket egy táborba, és „tudjuk, hogy nem velünk kezdődik az egyház, és nem velünk végződik, ezért figyeljünk hátra és előre is”.

Balog Zoltán felidézte a száz éve püspökké szentelt Ravasz László szavait, aki a következőket mondta: „Isten a feladatokban mutatja meg minden nemzedéknek, hogy milyen naggyá lehet, és a feladatok annál nagyobbak, minél törpébb egy kor körülöttünk.” Ravasz László gondolatait folytatva a püspök elmondta: Ne a kor törpesége ellen küzdjünk, hanem minden elveszett emberért, az elhagyatott idősekért, a cél nélküli fiatalokért, a gyermekáldást várókért. Mert minden itt kezdődik, az egyes ember szívében, életében – minden, ami fontos.

Lehetnek korszakalkotó vállalásaink, nagy ívű programjaink, sikeres szellemi küzdelmeink, de ha közben cserbenhagyjuk a hitével küzdő, kereső, szenvedő vagy a győzelmeitől megittasult embert, akkor hűtlenek leszünk küldetésünkhöz. Mert Jézus is azt mondta, nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnös, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs

| AKTUÁLIS |

szükségük megtérésre. A mi dolgunk az az egy, mert ha megkeressük, akkor meglesz a kilencvenkilenc is. Hiszen tudjuk, hogy minden és mindenki Krisztusé, mi pedig krisztuséi vagyunk – Jöjj el teremtő pünkösdi lélek, tedd ezt valóssággá életünkben, egyházunkban, országunkban, nemzetünkben, Európában – zárta székfoglaló beszédét Balog Zoltán püspök.  ULICZA TAMÁS

Isten Lelke az, aki segít A püspökszentelő istentiszteleten többen is köszöntötték Balog Zoltánt. Somogyi Péter, a Dunamelléki Református Egyházkerület BALOGH-ZILA HEGEDŰS BENCE TEODÓRA lelkészi főjegyzője visszaemlékezett a január 25-i püspökbeiktatáson elhangzó bibliai igére: – „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6) Így érdemes elindulni és megérkezni az úton, amelyre Urunk hív és küld – mondta Somogyi Péter. Meglátása szerint Balog Zoltánt nem emberi hatalom és erőszak, hanem mennyei erő, a Szentlélek felhatalmazása teszi alkalmassá Isten dicsőségének szolgálatára.

KEGYESSÉGTŐL A MEGSZENTELŐDÉSIG Négy fogalommal és jelképes ajándékkal állt az úrasztalához Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. – Csikesz Sándor teológus négy szóval jellemezte a krisztuskövetést megélő református tanítványt – idézte fel Fekete Károly, ezeket ajánlva útravalóul Balog Zoltánnak. Ezek közé tartozik a kegyesség (pietas), hiszen a püspök semmilyen ügyben nem tévesztheti szem elől a lelki szempontot, ahogyan a becsületességet (probitas) és az emberiességet (humanitas) sem, amely a szeretet parancsának követését jelenti. Végül a megszentelődésre törekvés (sanctimonia vitae) fontosságát emelte ki. – A négy fogalom példaadó megélését kívánjuk neked a szürke hétköznapokban – mondta a tiszántúli elöljáró, és ajándékul átnyújtotta Méliusz Juhász Péter egykori debreceni püspök első nyomtatásban megjelent művét a felszentelt dunamelléki püspöknek.

EGYÜTT A SZOLGÁLATBAN Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke felhívta a figyelmet arra, hogy Balog Zoltán másképp miniszter, mint néhány évvel ezelőtt, hiszen most „minister verbi Domini”, azaz „az Úr Igéjének szolgája”, majd a püspöknek ajándékozta egy 19. századi rajz reprodukcióját, amelyen Luther és Kálvin látható egymás mellett a kereszt tövében. A kép szerint Jézus a két teológust egymásra bízza, hogy jó testvérek legyenek. – Így legyünk együtt ebben a szolgálatban a kereszt alatt, Krisztus tanítványaiként – mondta Fabinyi Tamás.

ÖSSZETARTVA MŰKÖDHET Az eseményen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is köszöntötte az újonnan felszentelt püspököt. Beszédében kiemelte, a pünkösdi történetben az áll: a tanítványok „…mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen…” (ApCsel 2,1) – A változó világban az új kihívások között egyre inkább érezzük, hogy a keresztyéneknek összetartásra, egységre van szükségük. Ha mindnyájan elsősorban Krisztusra tekintünk és felé indulunk, akkor egymáshoz is közelebb jutunk – fogalmazott Erdő Péter.

FELHATALMAZVA A SZOLGÁLATRA Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka kiemelte, hogy a Dunamellék református népe Isten akaratát keresve választotta meg Balog Zoltánt püspökévé. – Rád bízta, hogy bizonysággal, reménységgel és örömmel hirdesd az evangéliumot, és teljes erődből segítsd ebben a gyülekezeteket, intézményeket az ott szolgálókkal együtt. Szeresd a rád bízottakat, és Krisztust hirdesd – tanácsolta Balog Zoltánnak a főgondnok, hangsúlyozva: feladataiban nem lesz egyedül.

A KRISZTUS-KÖVETÉS SZÉPSÉGE A barátok nevében Bogárdi Szabó István mondott köszöntőt: – Az előd az utódnak nem mondhat mást: Krisztusra mutat! És ennél a barát sem tehet többet – fogalmazott a korábbi dunamelléki püspök, aki azokkal a szavakkal indította útjára Balog Zoltánt, amelyeket ő mondott neki tizennyolc évvel ezelőtti beiktatásakor. – Mindenekelőtt azt kötötted a lelkemre: nem vagyok egyedül, ahogyan most te sem. Mert a Krisztusé vagy, az övéi mindig veled lesznek. Az ünnep elmúltával is sokan fognak érted imádkozni – hangzott a biztatás. A lelkipásztor ugyanakkor kiemelte: az idomulás, a fősodorral úszás helyett fontos megmaradni az Isten egyháznak adott küldetésénél. Végül így tanácsolta püspöktársát: – Ízlelgesd sokat a Krisztus-követés szépségét! Láss előre legalább annyira, mint tizennyolc évvel ezelőtt! Mindig jóval győzd meg a gonoszt!

LÉLEK, LÉLEKTELENSÉG, ÉRTÉKTUDAT Kövér László, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, az állam és egyház szétválasztandók és szétválasztottak, lényegüket tekintve mégis elválaszthatatlanok. – Ez a lényeg pedig nem más, mint a Lélek által megszentelt közösség – fogalmazott.

Az Országgyűlés elnöke szerint a 21. században tovább folyik a Lélek és a lélektelenség évezredes értékküzdelme – habár változó politikai díszletek között, változó eszmékkel és jelszavakkal, változó módszertannal és eszközrendszerrel.

Változatlan kérdés viszont: a Szentlélek vagy a lélektelenség szolgálatába szegődünk-e? Kövér László köszönetet mondott Balog Zoltánnak azért, hogy a Lélek és lélektelenség embert próbáló küzdelmében mindig személyes példával járt elöl.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA, SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. május 30.

Reformátusok Lapja 11

| AKTUÁLIS |

„Isten óvja a főpásztort!”

T. NÉMETH LÁSZLÓ

– A magyarországi reformáció alatt a Helvét Hitvallást elfogadó református egyház sajátos módon kiépítette a maga hierarchiáját. A kisebb egyházvidékek élén az esperes, az ezeket magába foglaló kerületén pedig a püspök állt – fogalmaz Dienes Dénes, a sárospataki teológia professzora. Egyháztörténészek és a korabeli sajtó segítségével annak jártunk utána, hogy milyen hagyományai vannak a püspöki tisztségnek és a püspökszentelésnek egyházunkban. Írásunknak aktualitást ad Balog Zoltán dunamelléki és Pásztor Dániel tiszáninneni püspök beiktatása és felszentelése.

A protestánsok püspökválasztási jogát a magyarországi állami jogban először II. Mátyás király koronázás előtti 1608-as törvénye kodifikálta. Szatmári Judit, a budapesti Ráday Levéltár vezetője hangsúlyozza, hogy az 1623-ban megalkotott komjáti kánonok szabályozták a püspökválasztást.

Mint egyik tanulmányában írja, a megválasztott püspöknek esküt kellett tennie, és a felszenteléskor „más püspökök és esperesek kezeik rátevésével megáldották a felavatottat”.

Márkus Mihály nyugdíjas dunántúli püspök, egyháztörténész arra is felhívja a figyelmünket, hogy az első, 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (III. Károly vallásügyi rendelete) szerint az „evangélikusok” (az ágostai, illetve helvét hitvallású „evangélikusok”, vagyis az evangélikusok és a reformátusok) előzetes királyi engedéllyel szuperintendenst választhattak. 1734-ben a második Carolina Resolutio tovább szabályozta az „engedményt”, hiszen ettől kezdve már a két felekezet négy-négy püspököt választhatott.

Teológia és jog

„

Méliusz Juhász Péter

A szentelés istentiszteleti alkalom, a megfelelő hittaniteológiai háttérrel.

A beiktatás jogi aktus, hiszen a püspöki eskü tartalmazza a mondatot: »egyházunk törvényeit betartom és betartatom«.

„

12 Reformátusok Lapja

– A püspökszentelés hagyománya a niceai zsinatig nyúlik vissza. A kézrátétel aktusa a Szentlélek közlése: a közösség a Szentlélek erejével áldja meg és ruházza fel a vezetőjét – fogalmaz Márkus Mihály, aki arra is rámutat, hogy Méliusz Juhász Péter egy 1561-ben kiadott művének előszavát így írta alá: Melius Juhász Péter pap, pispec. Ez a püspöki tisztség egyik legelső jelentkezése egyházunkban.

Fölmerülhet a kérdés, hogy a püspök szenteléssel vagy beiktatással kerül-e tisztségébe? Márkus Mihály hangsúlyozza, hogy az erre adott válaszban nem a „vagy-vagy”, hanem az „is-is” jelenik meg. – A szentelés istentiszteleti alkalom, a megfelelő hittani-teológiai háttérrel. A beiktatás pedig jogi aktus, hiszen a püspöki eskü tartalmazza a mondatot: „egyházunk törvényeit betartom és betartatom”.

Tehát a szentelés és a beiktatás egyaránt fontos. Márkus Mihály hangsúlyozza, hogy a magyar református hagyományban az egyházkerületi és az egyházmegyei vezető tisztségek között lényeges különbség, hogy az esperes mindig „határidős” volt, a püspöki (és a főgondnoki) tisztség pedig élethossziglan tartó.

A hazai gyakorlatban a más egyházkerületek püspökeinek a szentelésen és a beiktatáson való jelenléte a közlekedési nehézségek miatt csak az utóbbi században vált gyakorlattá. Az esperesi kollégium „kreálta”, erősítette meg tisztségében és küldetésében a megválasztott elöljárót. A hagyományokat mutatják az istentiszteleti rendtartásokból vett idézetek. Az egyházi szokásokat Kálvin Institutiója is segítette, amely így fogalmaz: „Az egyház vezetésével megbízott püspökök, presbiterek, pásztorok és szolgák neveit felváltva használtam, és ezt a Szentírás gyakorlata szerint tettem.”

– A püspökszentelésben az elmúlt évszázadokban nem történt lényeges változás. A püspöki „élethossziglan” megszüntetése, valamint a hat évig tartó ciklus bevezetése Magyarországon és a magyar egyházakban alapvetően új helyzetet teremtett, amelynek most gyűjtjük a tapasztalatait – fogalmaz Márkus Mihály, aki a püspöki tisztségekkel kapcsolatban európai példákat is említ. Nyugat-Európában nem találkozunk az egykori Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban jellemző református püspöki hagyománnyal. Van, ahol a praeses, a Kirchenpräsident, újabban már a moderátor képviseli az egyházi szervezetet. A lengyel és a balti államok reformátusainál azonban a magyarhoz hasonlóan püspök áll az egyház élén.

2021. május 30.

| AKTUÁLIS |

Habár minden püspökválasztásnak és -szentelésnek megvolt a külön története, érdemes néhány újkori példán keresztül áttekinteni, mit is jelentett a Magyarországi Református Egyháznak egy-egy új püspök beiktatása.

Forgatókönyv szerint

Szentgyörgyi Sámuel aláírása

Tormássy János

Hegymegi Kiss Áron

Noha a legtöbb egyházkerületnek már a 16. században volt püspöke, a Tiszáninnent még a 18. század első harmadában is az ottani esperesek kollégiuma képviselte. Egyébként a református püspök nem volt egyszemélyi főhatalom, a régi kánonok hangsúlyozták, hogy az esperesekkel vagy tekintélyes lelkipásztorokkal együtt kormányozzon – tehát közösségi vezetést szorgalmaztak.

Dienes Dénes Az első püspökválasztás a tiszáninneni református egyházkerületben című tanulmányában hangsúlyozza: az I. Carolina Resolutio idején a „reformátusok részéről több kérdés is felvetődött: hogyan szervezzék a kerületeket, s ezen belül tisztázásra várt a Tiszántúl és a Partium viszonya, valamint a samarjai és a dunántúli egyházvidékek egyesítésének elrendezése”.

Az különösen érdekes vonatkozása a rendeletnek, hogyan alakult a tiszáninneni egyházmegyék ügye, hiszen ott korábban nem jött létre egységes kerület. A királyi udvar azonban elvárta, hogy a protestánsok nyilatkozzanak egyházkerületeik, illetve püspökeik számáról és személyéről.

Két nemes, Vay Ábrahám és Szemere László egyaránt úgy vélekedett, hogy a Tiszáninnenen is szükséges lenne az esperesek fölött álló püspöki tisztség. Szemere – amint Dienes Dénes írja – „előnytelennek tartotta, s igen hátrányosnak, hogy az esperesek saját megyéjükben »azt tesznek, amit akarnak«.”

Az első tiszáninneni püspökválasztás ügyét Ráday Pál is sürgette, majd 1733. január 6-án Hernádnémetiben gyűltek össze a tiszáninneni egyházmegyék. – Nyilvánvalóvá vált tehát a tiszáninneniek előtt is, hogy a régi állapot, az egyházmegyék laza szövetsége nem tartható fenn tovább. A kormányzat határozott kívánsága az egységes superintendentiává alakulás. Ezért Hernádnémetiben a püspököt is megválasztották. A 18. században hivatalosan szuperintendensnek kellett nevezni a protestáns kerületi lelkészi vezetőket, mert a katolikusok tiltakoztak a püspök megnevezés miatt. Az egyháziak és világiak konszenzusos megállapodás által úgy határoztak, hogy a tiszáninneni egyházmegyék superintendentiában egyesülnek, és „a szavazatok többségével megválasztva megnevezték tiszteletes, igen nevezetes Szentgyörgyi Sámuel urat” – fogalmaz Dienes Dénes egyháztörténész.

A 19. század kezdete és vége eltérő korszakokat jelentett a magyar történelemben. Tormássy János dunamelléki püspök felszentelésétől a reformországgyűlésekig még hosszú éveknek kellett eltelni, míg Hegymegi Kiss Áron tiszántúli püspök felszentelésekor már a millennium éveiben élt az egyház.

Tormássy Jánost Kiskunhalason, saját gyülekezetének templomában szentelték fel 1808. május 22-én. Talán különösnek hangzik, de már akkor is forgatókönyv szerint folyt a szertartás.

Szatmári Judit forrásközléséből kiderül: Báthori Gábor főjegyző naplója, a Domesticum Protocolluma tájékoztat arról, hogy a főjegyző tizennyolc pontos menetrendet dolgozott ki a püspökszentelésre, amelyen Báthori prédikált, a kecskeméti és a halasi iskolások énekeltek, a felszentelést és a felesketést pedig a tiszántúli püspök végezte. Szatmári Judit a beiktatásról szóló tanulmányában hangsúlyozza, hogy a felszentelés a korábbi hagyománynak megfelelően történt, habár külső helyszínt is kijelöltek: „a felszentelést végző Benedek Mihály püspököt és Teleki László főgondnokot a halasi magisztrátus küldöttsége fogadta a város határában és vezette be lovaskísérettel a városba”, majd a szertartás résztvevői száz személyre készített asztal mellett voltak a főgondnok vendégei. A püspökszentelés az akkori sajtónak köszönhetően országosan ismertté vált, hiszen a Magyar Kurír újságban „ez a consecratio minden környülállásaival együtt majd az egész országban kihirdettetett”.

Tormássy beiktatásának századik évfordulóján, kilencvenhárom évesen hunyt el Hegymegi Kiss Áron tiszántúli püspök. Noha akkoriban még életfogytig választottak egyházkerületi vezetőt, és alsó korhatárt sem szabtak, ma már mégis különlegesnek tűnhet, hogy beiktatásának idején, 1892-ben Kiss Áron már hetvenhat éves volt. A tiszántúli püspök életéről Baráth Béla Levente 2021. május 30.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

egyháztörténész, a debreceni teológia rektora írt monografikus életrajzot. A szerző kiemeli, hogy „az eskü letétele után Kiss Áron térdre ereszkedett, és a három legidősebb esperes áldásában részesült”.

A május 17-én tartott debreceni beiktató közgyűlést követően Kiss Áron húsz küldöttséget is fogadott, amelyeknek köszöntésére a püspök külön-külön válaszolt, majd az Aranybika fogadóban díszebéddel zárult az alkalom. Baráth Béla Levente könyvéből – az egyik családtag feljegyzéséből – egy különös életképre is fény derül: „A beiktatáskor a két esperes egyike, a beregi, rajta feledte apám fején a kezét. Testvére, Pista bácsi, a közönség közül odakiáltott az esperesnek: vegye már le a kezét! Félt, hogy apám elszédül a meleg kéz nyomásától.”

Hirdetni a magyar jövőt Baltazár Dezső

Petri Elek

Ravasz László

14 Reformátusok Lapja

Az első világháborút szinte közvetlenül megelőzően, a világháború ideje alatt és a trianoni békediktátum aláírása után alig több mint egy évvel is volt püspökszentelés a református egyházban. Baltazár Dezső tiszántúli püspököt száztíz évvel ezelőtt, 1911. augusztus 11-én iktatták be tisztségébe.

– Baltazár Dezsőt a „debreceni rítus szerint” a hivatalában legidősebb esperes, Dávidházy János imával és kézrátétellel szentelte fel. Ezután a főgondnok átadta a püspöknek az egyházkerület pecsétjét. Ez annak a jele volt, hogy attól kezdve ő kormányozza az egyházkerületet. Ezt követte a püspöki székfoglaló beszéd – mutatja be az alkalom legfontosabb történéseit Baráth Béla Levente, aki azt is hozzáteszi, hogy Baltazár beiktatása új korszakot hozott a református egyház vezetésében.

Száz évvel ezelőtt Ravasz Lászlót iktatták be a dunamelléki püspöki tisztségbe. Elődje az 1915ben felszentelt Petri Elek volt. A beiktatás dátuma is mutatja, hogy Petri igazán nehéz időszakban vette át az egyházkerület lelkészi vezetői tisztségét. Az első világháború második évében lett püspök, majd amikor 1918. október 31-én megölték a korábbi miniszterelnök Tisza István grófot, a felravatalozott halott mellett Petri Elek mondott imát. „Azért jöttem ide, hogy a magyar feltámadást, a magyar jövőt hirdessem” – fogalmazott beszédében Ravasz László 1921. október 1-jén, püspöki beiktatásán. „A szokásos formalitásokkal kezdődött a dunamelléki egyházkerület közgyűlése, a theol. akadémia dísztermében, honnét a kálvintéri templomba vonult az ünneplő superintendencia meg a nagyközönség (már amennyi ebből befért a templomba)” – írta a Sárospataki Református Lapok közleménye a beiktatásról, majd hozzátette: „Takács József főjegyzőnek szép emlékezésekben gazdag alkalmi imádsága s Németh István dunántúli püspöknek komoly, szíves intelmekkel teljes fölavató beszéde után az új püspök gyönyörű egyházi beszéddel építette buzgó hallgatóságát.”

A Ravasz felszentelésén elhangzott püspökavató beszédet a Dunántúli Protestáns Lap közölte.

Németh István hangsúlyozta: „Légy tehát buzgó apostola anyaszentegyházunknak, hűséges és munkás fia hazánknak, akinek lelkét minden percben a haza nagyságának és dicsőségének helyreállítása foglalkoztatja. Ebben a nagy munkában össze kell fogni minden jó magyarnak. Ebben a munkában nekünk kell elöljárnunk, lelkészeknek, felekezeti különbség nélkül, hogy ne vádolhasson bennünket se a mai nemzedék, se a későbbi kor, hogy ezekben a szomorú időkben nem értettük meg hivatásunkat és nem volt bennünk elég lelkierő s határozottság annak betöltésére.”

Ravasz László felszenteléséről azonban nemcsak az egyházi lapok írtak, hanem mások mellett még a népszerű Az Est napilap is, amely felsorolta azokat a jelentős egyházi és állami vezetőket, akik részt vettek a beiktatáson. Köztük volt a református püspökök mellett a katolikus, az evangélikus, az unitárius és az izraelita felekezet képviselője, valamint a kultuszminiszter, a kormányzót képviselő Ráday Gedeon és Bethlen István miniszterelnök. „Ravasz László Németh István püspök kezébe az esküt letette, mire a püspök és a kerület esperesei megáldották Ravasz Lászlót, aki ezután mint felszentelt püspök a szószékre ment és megtartotta egyházi beszédét” – írta Az Est, a Sárospataki Református Lapok tudósítója pedig a következőképpen méltatta az új dunamelléki püspököt: „Ravasz László azokon az ünnepnapokon Budapest legfelkapottabb emberévé lett: divatba jött. Nem az ő személyéért, hanem az általa oly fényesen képviselt nagy és szent érdekekért. Szívből kívánjuk, hogy bárcsak mindég divatos maradna. Isten óvja a fiatal főpásztort, aki mindnyájunknak dicsekedésünk az Úrban.”  2021. május 30.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Ismét egy látomás hoz döntő jelentőségű lépést Pál missziójának és útvonalának alakulásába. Álom volt? Vagy éber állapotban, félálomban tűnődött az apostol? Vagy imádkozás közben kapta ezt a képet és üzenetet? Nevezzük intuíciónak? Pontosan nem tudjuk a működését és szerkezetét annak a jelenségnek, amelyet átélt. De magunk is tapasztaljuk, hogy ha nagyon foglalkoztat egy kérdés, amelyben nem tudunk dönteni, annyira bennünk él, hogy mindenhova elkísér, és mindenben arra keressük a választ. Istent kérdezzük, de nem mindig értjük meg azonnal és világosan, hogy mi az ő akarata. Szeretnénk jelt kapni róla.

Jézus Lelke megállította Pál apostolt az útján, ahova menni akart, oda nem engedte (ApCsel 16,7). Ez az előzmény is elgondolkodtató. A Lélek néha úgy vezet, hogy a legjobbnak tűnő emberi tervek végrehajtását is megakadályozza. Lehet bármilyen tetszetős, az mégis zsákutca.

Elfogadjuk-e, amikor Isten nem enged tovább, és azt jelzi, hogy nem ez a dolgunk? A Lélek nem engedte, azaz a körülmények úgy alakultak, hogy lehetetlen volt elindulni. Például nincs közlekedési eszköz, nagy vihar támad, betegség jön közbe és hasonlók. Isten néha látomást ad, hogy attól a földre esünk, megvakulunk a környezetünk látására, de ha már kapcsolatban vagyunk vele és figyelünk, akkor külső vagy belső jelzésekkel üzen. Lehet, hogy álomban. Aki kérdezi, annak válaszol. Csak az nem mindig tetszik nekünk. „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!” (9) Az eredeti szavak nyomatékosan jelzik, hogy az álombeli alak szinte könyörögve kérte őt, hogy segítsen rajtuk! Ez lehet Isten akarata. Pál megosztotta apostoltársaival azt, amit megértett, és együttesen úgy döntöttek, hogy Isten Makedóniába küldi őket. Máshova nem tudtak elmenni, ide pedig hívták őket. Nem Pál álmodozása, fantáziája indította őket erre az útra, nem kalandvágy vagy mesés nyaralás reménye, hanem az a missziói lendület, amelyet Isten Lelke táplált bennük. Nem is késlekedtek, hanem azonnal igyekeztek felkészülni, hogy indulhassanak, ahogy az Írás fogalmaz: „mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (10) Így indult el Európába a keresztyénség egy látomás nyomán, majd alakult a történelme és kiterjedt az egész világra. Ne legyen bennünk az az illúzió, hogy az első keresztyéneknek bezzeg könnyű volt. Sokféle elképzelésük lehetett a jövőről, viták is voltak közöttük – de végül engedtek a látomásnak, Jézus Lelkének. 

IMÁDKOZZUNK!

Új teremtés (2Kor 5,17) Én szerettem volna. / Az én szerette volna.

Az én önmagát szerette.

De te jobban szerettél. / Értem emberré lettél, s mentél a keresztre.

S lettem új ember / veled, általad.

S leszel te az, / aki végül / belőlem / megmarad. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

„Mert számonkéri a vérontást” Amikor Kain kiontotta az igaz Ábel vérét (Mt 23,35), Isten ezt mondta neki: „Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földből!”

(1Móz 4,10) A bűn elhatalmasodásának következményeként bekövetkező özönvíz után Nóét és családját így figyelmeztette Isten: „Bizony, számonkérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számonkérem azt, és az embertől is számonkérem az ember életét: egyik embertől a másikét.” (1Móz 9,5) Heti bibliai szakaszaink sorában a zsoltáros ekként kiált fel: „Mert számonkéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.” (Zsolt 9,13) Szomorú tapasztalás az emberiség történelmén végigtekintve és napjainkat látva, hogy ma is sokszor tör az egyik ember a másik életére, egyik nép a másik népre támad, és az erőszak erőszakot szül. Pedig Isten arra figyelmeztette egykor az embert, hogy a másik életéért felelőssége van. Ő számonkéri az egyik embertől a másik életét, de ami ennél még csodálatosabb és hálára indítóbb, hogy számon is tartja azt. Nem érdektelen számára egyetlen élet sem, mert ő alkotott bennünket, formált, és adta leheletét, hogy lehessünk élő lélekké (1Móz 2,7).

Isten mégsem vetette és veti el az embert, annak ellenére, hogy számon lehetne kérni tettei miatt, hanem egészen különös kimenekedést adott számára. A számonkéréseinket, tetteink következményét egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak kellett elhordoznia bűntelenül, ártatlan Bárányként. A halált dicsőséges feltámadással legyőzve a halál nyilvánvalóvá tette minden ember előtt, hogy „a bűn zsoldja halál” (Róm 6,23), a „vérontás vérontást ér” (Hós 4,2), és hogy beteljesedjék: „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” (Zsid 9,22)  SZETEY SZABOLCS 2021. május 30.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Így nyit a református mú HEGEDŰS MÁRK

A javuló járványügyi adatok következtében újra kinyithattak a múzeumok, vendéglátóhelyek és uszodák is. Körképünkben annak járunk utána, mi az első néhány hét tapasztalata a református helyeken, illetve hogyan készülnek a nyitásra azok, akik még vártak néhány hetet. A fókuszban Debrecen, Miskolc, Kecskemét és Balatonszárszó.

Balatonszárszó, SDG Hotel

Nyárra már szinte nincs üres szoba – Tavaly októberben volt utoljára nálunk vendég – mondja Vass Pál, a balatonszárszói SDG Hotel ügyvezetője, aki mögött nehéz időszak áll. Hiába lett volna lehetőség üzleti utazók fogadására, ilyen igény hozzájuk nem érkezett, így november óta zárva tartanak. Ráadásul a tavalyi év egésze nehézkesen alakult, tavasszal szintén zárva voltak, aztán nyáron, még az első hullám alatt a gyülekezetek egyharmada lemondta a foglalásait – ezt egyéni vendégek fogadásával próbálták valamennyire kompenzálni. – Így minden mutatónk sokkal rosszabb lett, mint egy évvel korábban – árulja el Vass Pál.

A munkatársak megtartása még a bértámogatásokkal együtt is nagy feladatnak bizonyult. A szárszói komplexum tulajdonosa a Magyarországi Református Egyház, amelytől az SDG Hotelt korábban a Vass Pál vezette kft. bérelte. Az épület fenntartása magas költséggel járt, vendégük pedig nem volt: – Csak a téli temperáló fűtés havi több százezer forint költséget jelentett – mondja az ügyvezető.

Május elejére a cég kilátástalan helyzetbe került, elfogytak a tartalékaik. Tárgyalásokat kezdeményeztek az egyházzal, amelynek eredményeképpen arra a döntésre jutottak, hogy az egyébként 2023-ig tartó bérleti jogviszony szűnjön meg, az üzemeltető kft. tulajdonosa ezentúl a református egyház legyen. – Azzal, hogy az egyház bekebelezi a cégünket, a működési modell megváltozik, de a munkatársak maradnak, és az általunk képviselt református szemlélet is megmarad. Ez a kétségkívül jó megállapodás kellett ahhoz, hogy most ki tudjunk nyitni, és fogadhassuk az első vendégeket – mondja Vass Pál.

Balatonszárszó református üdülőjében tehát újult erővel készülnek a nyitásra. Május utolsó napjaitól fogadják a vendégeket, az első gyülekezeti csoport pedig a gyömrői reformátusoké lesz júniusban. Aztán pedig szinte egész nyárra vannak foglalásaik, elsősorban gyülekezeti csoportoktól. Egyéni vendégeket most csak két júniusi héten tudnak fogadni, minden más időszak betelt.

Az ügyvezető szerint már az őszi foglalások is jól állnak, szinte minden hétvégén teltház lesz.

Más a helyzet, mint a 2020-as nyári szezon kapujában. Mára több mint ötmillió ember legalább az első dózist megkapta a koronavírus elleni vakcinából, ez mindenképpen könnyebbség. A hotel szolgáltatásai egyébként csak védettségi igazolvánnyal vehetők igénybe, ez Vass Pál szerint legfeljebb tízszázalékos létszámcsökkenéssel jár majd a csoportoknál. A szabályok is enyhültek: nem kell maszk, és az étteremben sem kell már figyelni a távolságtartásra. – Most gőzerővel dolgozunk, hogy fogadni tudjuk a hozzánk érkezőket. Izgatottak vagyunk, már nagyon hiányoznak a vendégek. Várjuk a csoportokat, és várjuk a nyarat – mondja Vass Pál.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

16 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

| REFORMÁTUS ÉLET |

úzeum, hotel és uszoda Debrecen

Két torony között

Május elsején, szombaton, az első napon, amikor erre lehetőség nyílt, kinyitották a Debreceni Református Nagytemplomot a turisták előtt. Jegyárakat idén nem emeltek, nem akarják, hogy ez esetleg valakit eltántorítson a látogatástól – magyarázza Dobis-Lucski Zsófia, a nagytemplomi gyülekezet turisztikai referense.

A nyitást követő első hetekben döntő többségében magyar látogatók keresték fel az ország egyik legismertebb református templomát, főleg negyven év felettiek. Fiatalabbakkal ritkábban találkoztak, de ennek egyelőre az lehetett az oka, hogy ebben a korosztályban kisebb mértékű az átoltottság, és így nincs a látogatáshoz elengedhetetlen védettségi igazolványuk – mondja a turisztikai referens. Az első napokban tízes nagyságrendben érkeztek a látogatók, de a látogatási kedv apró léptekkel növekszik. Május közepéig százötven látogatójuk volt összesen. Emellett több száz diák hittanóra keretében járt a Nagytemplomban.

A május más években igen sűrű időszak a Nagytemplom életében, az osztálykiránduláson lévő csoportok ilyenkor egymást váltják. Ez évben azt gondolták, hogy teljesen elmaradnak a diákok, de végül kiderült, egynapos kirándulásokat szervezhetnek az iskolák. – Azóta sorra jönnek a bejelentkezések – mondja Dobis-Lucski Zsófia, és hozzáteszi: várnak csoportokat Budapestről, Egerből, Miskolcról, Hajdúböszörményből és Hajdúszoboszlóról is. Leginkább a nyár második felében bíznak, hiszen már a koncertek és kulturális események is visszatérnek a Nagytemplomba.

Júliusra új programokkal is készülnek, mert idén nyáron a szokásosnál is több esküvő lesz a Nagytemplomban, hiszen ezeket a szertartásokat sem lehetett az elmúlt hónapokban megtartani. Mivel így a hétvégi, amúgy forgalmas turisztikai látogatási időszak csökken, a hétköznapi programokat bővítik.

A Szerelmes Nagytemplom elnevezésű program részeként kedden délelőtt a felderítések szerelmeseit várják, akik rejtvényekkel, feladványokkal fedezhetik fel az egyébként nemzeti emlékhelyként is számontartott templomot. Szerdán a zenerajongókat várják, délben félórás orgonakoncert színesíti a templomlátogatást, és a harangjátékot is meghallgathatják az érdeklődők. Csütörtökönként pedig esti programot szerveznek, amikor az élmények szerelmeseit várják. A résztvevők az egyórás tárlatvezetés után a két torony közti panorámajárdáról nézhetik meg harminc méter magasból Debrecent, miközben egy pohár bort is elfogyaszthatnak a Nagytemplom saját fehér kadarkájából.

A turisztikai referens azt is elmondta: a templom háta mögött található, a gyülekezet tulajdonában lévő Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézó több lépcsőben indulhatott újra. Elsőként könyvesboltként, utána jött a terasznyitás a kávézó vendégei számára, mostanra pedig védettségi igazolvánnyal a belső térbe is beülhetnek a kikapcsolódni vágyók. A tavalyi újranyitáshoz hasonlóan fokozatosan nő az érdeklődés, várhatóan júniusra fog helyreállni az elmúlt években megszokott forgalom. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy zárt térben még nem szívesen kávéznak a vendégek, inkább a teraszt választják.

2021. május 30.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Kecskemét, Ráday Múzeum

Szabadtéri tárlattal is várják az érdeklődőket – Hosszú és nehéz időszakon vagyunk túl, ahogy mindenki más is – kezdi a beszélgetést Fogarasi Zsuzsa, a kecskeméti Ráday Múzeum igazgatója.

Amíg zárva kellett tartaniuk, igyekeztek tartani a kapcsolatot a látogatóikkal, így egy-két naponta egy-egy műtárgyukról osztottak meg érdekességeket a HáziMuzi elnevezésű sorozatukban a Facebookon. A zárvatartás időszakában dolgoztak múzeumpedagógusaik, míg mások rendezték a gyűjteményt, textileket tisztíttattak, új raktárrészt alakítottak ki és rendeztek be, megkezdték egy katalógus előkészítését, az ötvösük is dolgozott, hiszen a templomok zárva tartását több gyülekezet – például a pomázi – kihasználta arra, hogy a klenódiumaikat, kelyheket, keresztelőkancsókat, tálcákat restauráltattak a Ráday Múzeum ötvösműhelyében.

A múzeumot június 1-jén nyitják ki. Fogarasi Zsuzsa reméli, hasonló lelkesedés lesz a nyitás után, mint tavaly nyáron, amikor nagy számban érkeztek a látogatók. A kecskeméti intézményt egyébként egy átlagos évben tizenhárom-tizennégyezer látogató keresi fel. A múzeumra is vonatkozik az, hogy csak védettségi igazolvánnyal lehet látogatni. Ez alól két kivétel lehetséges, ha még nem érkezett meg valakinek a védettségi igazolvány, de bemutatja az orvosi papírt az oltásról, és az is válthat belépőt, aki felmutat egy negatív PCR vagy szerológiai koronavírustesztet. A múzeumban továbbra is kötelező a maszkhasználat, mert szűk a belső tér. A kiállítóterek kicsik, így egy-egy teremben legfeljebb tízen lehetnek, ha nagyobb csoport érkezik, őket több kisebb csoportra osztva vezetik körbe.

A nyitáskor a jegyárakat nem emelik fel. Úgy gondolják, ez nem lenne méltányos. – Egyébként sem vagyunk profitorientált intézmény, így meg tudjuk tenni, hogy nem változtatunk az árainkon. A mi célunk az, hogy találjon ismét egymásra a látogató és a múzeumunk – hangsúlyozza az igazgató. Az évnek ebben az időszakában gyakori vendégek a diákcsoportok a múzeumban, de most a járvány és az újraindulás miatt még csak néhány osztály jelentkezett be. Az igazgató bízik abban, hogy még ebben a tanévben is keresik majd őket.

Országosan már szervezik a következő Múzeumok Éjszakáját, de a kecskeméti református múzeum ezúttal nem csatlakozik. Szomorúan jegyzi meg az igazgató, hogy tizenéves sorozat szakad meg most, de a szokásosan várható nagy tömeget nem tudják ellenőrizni, a szűk terekben nem szabályozható a belépők száma, így a biztonság miatt idén inkább kimaradnak a programból.

A múzeumnak két szabadtéri kiállítása is van, amelyeket a intézmény belső udvarában lehet megtekinteni. Az egyiken a Biblia történetét mutatják be, a másikon a Biblia színei elnevezésű installációt nézhetik meg az érdeklődők.

Itt a 20. század hajnalán alkotó magyar festők bibliai tematikájú festményei láthatók. A tervek szerint valamelyik tárlatot a múzeum előtti térre helyeznék át, ehhez azonban még folyamatban van a területfoglalási engedély megszerzése.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA, FACEBOOK 18 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Miskolc

Kinyitott a református uszoda Újra várja a diákok mellett a miskolciakat is a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon uszodája. Ábrám Tibor igazgató hangsúlyozza: a létesítményük nem strand, hanem klasszikus uszoda. Szabványos, huszonöt méteres, százharminc-százhatvan centiméter közötti vízmélységű a medencéjük. A Lévay Sportközpontot, amelyhez az uszoda mellett kézilabdapálya és edzőterem is tartozik, 2019 őszén adták át. Az elsődleges céljuk az volt, hogy a kötelező mindennapos testnevelésórákhoz adjanak helyet, mert hatszázötven diákjuk számára ez korábban nehézséget okozott.

A református gimnázium diákjainak hetente egy testnevelésórájuk van az uszodában, de rajtuk kívül több miskolci iskola tanulói is használják a létesítményt. A fennmaradó idősávokban, jellemzően reggel fél hat és fél nyolc, valamint este hat és kilenc óra között van lehetőség a környékben élőknek is használni az uszodát.

Tavaly márciusban leengedték a medence vizét, ám az őszi leállásnál ezt nem tették meg, mert így egyszerűbbnek látták a gyors újraindítás lehetőségét. Amint a korlátozások enyhítése lehetővé tette, május 10-én újra kinyitottak, miután beszereztek minden engedélyt, illetve igazolást a vízminőségről. A járvány előtt átlagosan ezerkétszáz diák és százötven kívülről érkező felnőtt használta az uszodát. A létesítményt a felnőttek csak védettségi igazolvánnyal használhatják, a törzsvendégek egy része visszatért, de a Lévay kampányt indított azért, hogy minél többen látogassák a létesítményt. – Miskolc központjában egyébként ez az egyedüli lehetőség az úszásra – teszi hozzá Ábrám Tibor, utalva arra, hogy a város távolabbi részein van ilyen szolgáltatás, de a belvárosban csak náluk.

A tanítási időn túli nyitvatartás mindig változó, arról az igények alapján döntenek. Nyárra karbantartást, tisztítást terveznek, de ezen időszakon kívül szeretnék hosszabb nyitvatartással várni az érdeklődőket. – Azt tapasztaljuk, hogy a sportolni vágyók reggel és este jönnek, így nyáron biztosan nem lesz nyitva egész nap az uszoda – teszi hozzá Ábrám Tibor.

A Lévay Sportközpont nagy öröme a gimnáziumnak, ám az igazgató hozzáteszi, jelentős teher is a hatalmas létesítmény üzemeltetése. Erre nem kap külön támogatást az intézmény, és mivel az elmúlt években azt tapasztalták, hogy az iskolára és a fenntartóra jelentős terhet rónak a fenntartás költségei, most olyan forrásokat – például pályázatokat – keresnek, amelyeket az üzemeltetéshez is felhasználhatnak.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

2021. május 30.

Reformátusok Lapja 19

| GONDOLATOK |

Református és magyar Egy ismerősöm valahonnan megtudta a hírt, hogy Balog Zoltán református püspök pünkösdhétfői felszentelésén Kató Béla kolozsvári református püspök fog prédikálni. Nekem szegezte a kérdést, hogy miként lehetséges ez. Arra gondolt, hogy mégiscsak fontos és hivatalos magyarországi református egyházi eseményről van szó, miközben az igehirdető püspök egy másik államban teljesít szolgálatot. Nincs itt ellentmondás?

Mire azt válaszoltam, hogy nekem ez eszembe sem jutott. Mármint az, hogy Kató Béla Kolozsvárról, de hogy politikailag korrekt legyek, Clujból jön. Bizony, itt nincs ellentmondás, inkább az lenne abszurd, ha egy nyilvánvalóan magyar emberben, aki a határ másik oldaláról jön, csak egy másik ország polgárát látnánk. Mert lehet ugyan a határokat hatalmi szóval ide-oda tologatni, de azt a közösséget, amelyet nemzetnek hívunk, nem lehet csak úgy felszámolni. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a jövő némely valóságtól elrugaszkodott látnoka már egy nemzetek fölötti és nemzetek utáni korszakról ábrándozik.

Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az az emlékezetes debreceni nap 2009. május 22-én, amikor a Kárpát-medencei magyar reformátusság összegyülekezett, és megalakították a Magyar Református Egyházat.

Ezzel kinyilvánították összetartozásukat. Hiába volt Trianon, hiába volt a kommunista idők erőszakos internacionalizmusa, a múltat csak nem lehetett végképp eltörölni. Azt mondták ki, ami mindig is megvolt szívben és lélekben, hogy egy közösséghez tartozónak érzik és tudják magukat.

Ezért aztán az, hogy egy magyarországi református püspök felszentelésén egy Romániában élő magyar református püspök hirdeti az Igét, egyáltalán nem tűnik ellentmondásnak, legfeljebb csak azoknak, akik már nem értik vagy szándékosan félre akarják magyarázni azt az Istentől rendelt alapvető tényt, hogy egyén és közösség összetartozik. Attól vagyok az, aki vagyok, hogy meg tudom mondani, hova tartozom. Vagyok, mert vagyunk.

Ha úgy tetszik, a magyar református egység napja önmagunk kimondásának ünnepi pillanata. Reméljük, ilyen lesz a püspökszentelés ünnepi alkalma is pünkösd, a Lélek kiáradásának szent ünnepén.

Ha válaszolnom kellene arra a kérdésre, hogy számomra vajon a református avagy a magyar 20 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

jelző-e a fontosabb, nem tudnék válaszolni. A kettő az Úristen eleve elrendelt akaratából az én személyes történetemben szétválaszthatatlanná vált. Nem mintha nem tudnám, hogy az üdvösségemre nézve teljesen mindegy, hogy magyarnak vagy franciának születtem-e. Ám mégis, magyarul tanultam meg imádkozni, és noha elég tűrhetően beszélek angolul, még néha angolul is álmodom, nekem a Miatyánk csak magyarul Miatyánk.

Ugyanígy, ha kimondom azt, hogy református vagyok, akkor valami olyasmit mondok ki önmagamról, ami nélkül nem lehetnék az, aki vagyok. S ez nem az elkülönülés gesztusa, hanem sokkal inkább annak felismerése, hogy Isten kikutathatatlan akaratából, gondviselő szeretetéből adatott nekem egy közösség, a református magyarok közössége, amelyben az Ige fényének világosságában és a Lélek megérintő hatalmában önmagamra találhattam.

Létezik ma egy pusztító nézet, amely hatalmas erővel nyomul, és azt akarja az emberek fejébe verni, hogy az önmegkülönböztetés egyenlő a kirekesztéssel. Mintha bizony önmeghatározásomban a „református” és a „magyar” jelzők más közösségekről alkotott értékítéletet jelentenének és azt sugallnák, hogy aki nem ebbe a közösségbe tartozik, az ki van rekesztve. Így jutottunk el ahhoz a bénító téveszméhez, hogy ma kockázatos vállalkozásnak tűnik önmagunk néven nevezése, hiszen az mindig megkülönböztetés. Ez a nézet abban az illúzióban ringatja magát, hogy ha megszűnnek a régi közösségi azonosulási pontok, ha az egyén csak önmagában látja önmagát, akkor leomlanak a határok ember és ember között. De így nem a határok fognak leomlani, hanem megszületik a semmiből jött ember, aki már nem tudja megmondani, hogy ki ő.

Pont fordítva: a kölcsönös megbecsülésnek, tiszteletnek és méltóságnak éppen az az alapja, hogy nevet tudunk adni önmagunknak. Ezért az a mondat, hogy református magyar vagyok, nem értékítélet másokról, nem kirekesztés, hanem vallomás arról a közösségről, amelyben Isten eleve elrendelt akaratából felismertük önmagunkat.

Inkább szeretnék élni olyan világban, amelyben az emberi méltóság alapja az, hogy még mindenki néven tudja nevezni önmagát, semmint a tulajdonságok nélküli emberek világában, amelyben már senki sem tudja megmondani önmagáról, hogy ő kicsoda.  KÖNTÖS LÁSZLÓ

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Igazság a sáncok fölött

A szerző író

Illusztráció: pixabay.com

Keresztyénségünket divatos ma úgy meghatározni, hogy az egy vallási és kulturális harc célpontja és sok esetben áldozata. Ez tragikus módon valóban igaz a világ számos pontján. Amikor azonban ellenségképpel szemben határozzuk meg önmagunkat, máris kisiklik a történet. Hiszen amikor a másikkal szemben fogalmazzuk meg azt, kik is vagyunk, azonnal megjelenik a keresztyén felsőbbrendűség veszélye. Kicsit olyan ez, mint a farizeus és a vámszedő imádságának példázatában. Mintha azt mondanánk, „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember”. Ezt

a jelenséget hívhatjuk erős kifejezéssel keresztyén farizeizmusnak, de valójában a civil vallásban gyökerezik. A civil vallás felhígított vallásosság, amely elsősorban arra szolgál, hogy világnézeti, politikai, társadalmi célokat legitimáljon. A probléma ott van, hogy csak felszínesen érinti Isten üzenetének tartalmát és lényegét. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy önmagában véve rossz jelenség. Ez is már egy lépés a teljes Krisztus-követés felé. De tovább kell jutnia azokon a pontokon, ahol még nem Krisztus minden mindenekben.

Jézus Krisztus a tanítványokat – így minket is – arra hívott el, hogy tanítványokká tegyünk másokat is. Küldetést ad minden egyes követőjének. Ez a misszió nyilvánvalóan tiszta beszédet feltételez, de nem abban a felállásban, hogy „én jó vagyok, te pedig rossz”. Isten előtt mindannyian bűnösként állunk meg, így beszédünk más nem lehet, mint hogy

„én vagyok a bűnösök között az első”. Ilyen feltételek közül indul a misszió. Elképzelhető, hogy félünk ezt vállalni és kételkedünk sikerességében. Hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy sikertörténetek nem alázatból és engedelmességből, hanem harsány öndicsőítésből születnek. Csakhogy a pünkösd utáni elbeszélés nem ezt mutatja. És tudjuk, a világtörténelem aligha mutathat fel nagyobb sikertörténetet, mint Krisztus egyháza születésének és elterjedésének első nagy korszakát. A Krisztusról szóló örömhír soha nem látott gyorsasággal terjedt, pedig nem is volt kérdéses a kettős felállás: Krisztus a diadalmas Úr, aki legyőzte a halált, mi, emberek pedig mindannyian alázattal borulunk le előtte, hisz mind rászorulunk kegyelmére. Feladatunk nem más, mint ebben az alázatban tanítani, mindenüvé vinni az evangéliumot. Adni, továbbadni, hagyományozni.

Mi adja mégis a keresztyén misszió életképességét? A csoda éppen abban van, hogy úgysem a mi emberi erőfeszítésünk által lesz Isten ügye sikeres, mi csak eszközök vagyunk az ő ügyében.

Ezért nem kell félnünk attól, hogy mindenki másban a potenciális keresztyént lássuk, és ne az ellenséget. Lehet, hogy soha nem lesz keresztyénné az a másik, az az embertárs, akivel alkalmunk van beszélni, akivel nap mint nap találkozunk, aki a feladatunkká válik. Mi viszont reménységre hívattunk el. Ezért nem tehetjük meg, hogy állóharcba bocsátkozzunk. Pedig sokszor ott a kísértés. Egyik oldalon vagyunk mi, a nagyszerű keresztyének, akiknél ott az igazság, a másik oldalon pedig ott az ellenség. Ezért hát árkokat ásunk, úgy gondoljuk, biztos menedéket találunk abban, hogy betemetjük magunkat a sáncaink mögé, és néha kitüzelünk az ellenség állásaiba. Csakhogy az igazság nem az árok mélyén van, hanem fölöttünk. Isten kegyelmével lehajol közénk és kiemelhet minket a sárból, a mélyből, de az igazság - a teljes igazság mindig nála van. Amikor pedig kiemel minket, akkor arra vár, hogy próbáljuk megismerni azt a másik felet, aki most szintén befúrta magát a saját árkaiba, és néha felénk tüzel. Nem azt várja, hogy a másik embert megalázzunk, hanem magunkat megalázva róla szóljunk. Hogy ez nehéz és veszélyes dolog? Veszélyesebb, mint sánc mögül ki-kilesni?

Nem is kétséges, hogy így van. Lehet bezárkózni, betemetődni. De látjuk-e még a sánc árnyékából a felettünk lévőt, az igazságot, az életet?  2021. május 30.

Reformátusok Lapja 21

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

22. SZÁM,

2021. MÁJUS 30.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Az Úr szolgájának lenni jó!

A fiatal férfi az egészségügyben dolgozott Kárpátalján. Élte az életét, mint más hétköznapi ember, feleségével és két kislányukkal. Járt templomba is, ha nem is minden vasárnap, de ünnepek alkalmával mindenképpen. Meg volt keresztelve, az úrvacsorával is élt, pedig még nem konfirmált, hiszen ez akkoriban tiltott volt Kárpátalján.

A ’90-es években más fiatal családokkal együtt ők is áttelepültek. Ismerőseik révén jutott el egy férfiaknak rendezett csendeshétre. A hét első napján mindenkinek kiosztottak egy igét. Az övé ez volt: „Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.” (Mal 3,18) Ott, akkor, az első napon nem tudott mit kezdeni a kapott igével. Felolvasta úgy, mint mindenki más, de hozzáfűzni semmit nem tudott. Csak annyit tudott, hogy ő még nem Isten szolgája.

Figyelmesen hallgatta a héten elhangzó igemagyarázatokat. A hét közepétől történt valami. Észrevette, hogy az igehirdető róla beszél, névtelenül, de mintha mindent tudott volna róla. Minden szava egyenesen neki szólt. Furcsa félelem fogta el, valaki elárult róla mindent, és most minden napfényre kerül. A szobájába ment, mert egyedül akart lenni.

Azóta tudja, hogy nem egyedül, hanem kettesben akart lenni valakivel, aki évek óta várta már ezt a találkozót, csak eddig ő nem akarta. Kettesben akart lenni vele, mert mondanivalója volt számára, de nem tudott zavartalanul őrá figyelni. A másnapi igehirdetés végén a szobájába érve visszatarthatatlan zokogás tört ki belőle. Térdre rogyott és zokogott. Próbált valami imafélét elmondani, de nem jött ki hang a száján. Hamarosan megszűnt a zokogás, és csak ennyit tudott kimondani: „Köszönöm, Uram!” Azóta tudja, hogy ez volt az első, igazi és a további életét nagyban meghatározó találkozása Jézussal. A hét végére különös nyugalom, nagy belső békesség és megmagyarázhatatlan öröm töltötte el.

Egy év múlva felesége is átadta az életét megváltó Urunknak. Budapestre érkezésük után együtt kerestek gyülekezetet. Lelki otthonra találtak. Isten itt pótolta ki ifjúkori hiányosságukat, és felnőttkonfirmációjuk alkalmából a gyülekezet előtt bizonyságot tettek és fogadalmat Jézus követésére.

Azóta a gyülekezet aktív tagjaiként vesznek részt az alkalmakon, élnek az úrvacsorával. Mint Krisztus megváltott gyermekei igyekeznek az Istentől megszabott földi életüket neki tetsző módon élni. Ebben nagy segítségükre vannak a vasárnapi igehirdetések, a pároskör alkalmai és a házi bibliakörben, testvéri közösségben megbeszélt bibliai tanítások.

A gyülekezet hamarosan presbiterré választotta, a szolgálatban igyekszik – feleségével együtt – hűségesen helytállni.

Hálás szívvel vallja: Isten szolgájának lenni jó!  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 400 FT

Küzdeni minden emberért 9 771419 856007

FELSZENTELTÉK BALOG ZOLTÁNT

21022

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.





1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| INTERJÚ |

A gyengeségből erőt BALOGH-ZILA TEODÓRA

Zavarba jött, egyáltalán nem számított kitüntetésre – mondja Mikos Borbála, a Bethesda Gyermekkórház orvosigazgatója, akinek munkáját május 20-án Dizseri Tamás Szeretetszolgálati díjjal ismertek el. A főorvossal egy kórházi szobában arról beszélgettünk, hogyan talált kiutat a magányból, mi indította önkéntes segítségnyújtásra, és hogyan valósult meg fiatalkori álma: a test és lélek kínjain egyszerre segítő betegellátás.

„Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségét hordozzuk, és ne mi magunknak kedveskedjünk.” (Róm 15,1) Ez az ige olvasható a plaketten, amelyet a Dizseri-díjjal együtt átvett. Erős embernek tartja magát?

Inkább nyughatatlan vagyok, aki keresi a megoldásokat, és sokszor bizonytalanodik el abban, hogy a jó utat választotta-e végül. Ez a gyönyörű bibliai idézet mélyen megérintett. Személyes tapasztalatom, hogy amikor mások gyengeségeit hordozom, az úgynevezett gyengéktől sok erőt és hitet kapok. Azzal, hogy elfogadják, amit éppen nekik adni tudok, elfogadnak engem is, a szeretetemet és a személyiségemet, pedig ez nem is olyan egyszerű feladat. Sokszor nagyon nehéz engedni, hogy mások szeressenek. De az sem könnyű, hogy ne erőltessük az emberekre a szeretetünket, ha ők azt tolakodásnak érzik.

DIZSERI-DÍJ Május 20-án, tizenhetedik alkalommal adták át a Dizseri Tamás Szeretetszolgálati díjat. A kitüntetéssel minden évben olyan személyt vagy közösséget ismernek el, aki a Bethesda-kórházat újraalapító főigazgató lelkületével, példamutatóan szolgálja a beteg, elesett emberek ügyét, egyszerre gyógyítva szeretettel azok testét és lelkét. A Hold utcai református gyülekezet templomában tartott díjátadón, ahol mások mellett Balog Zoltán püspök, a gyülekezet lelkipásztora szólt az egybegyűltekhez, igei bevezetővel Pásztor Dániel püspök szolgált, laudációt Molnár János, egyházunk Zsinatának presbiteri elnöke mondott. Mint elhangzott, Mikos Borbála, a Bethesda Református Gyermekkórház orvosigazgatója szervezőmunkája mellett, a gyermek-intenzívellátásban, a krónikus betegek otthoni lélegeztetési rendszerének kialakításában, a Magyar Református Szeretetszolgálat orvoscsoportjának tagjaként, valamint más önkéntes munkáiban is szeretetet sugározva és felkészülten áll helyt.

Magyarlakon töltött gyermekkorára biztos, védett bölcsőként emlékezik. Mit hozott onnan?

Olyanfajta szeretetet, amely kötelezettséget ró rám. Szüleim és testvéreim nem erőből tettek jót, természetesen, az életükből fakadt mások iránti odaadásuk, szelíd alázatuk minta volt számomra. Nem tudatosan döntöttem el, hogy én is úgy szeretnék élni, mint ők, de mindig előttem van, amit gyermekkoromban láttam. A kis falunkban burokban nőttem fel, meghitt családi életünkről azt hittem, ilyen a nagyvilág is. Kilépve onnan sokszor éreztem magam árvának. Olyan nagy változás volt, amikor Debrecenbe kerültem, a számomra lélektelennek tűnő nagyvárosba, hogy haza akartam menni. Érdekes, hogy a Jóisten milyen adalékokat ad: aztán mégis Debrecen lett a második bölcsőm.

volna, és ez magabiztosságnál többet eredményezett: büszkeséget, önfejűséget. Amikor az ember úgy gondolja, hogy neki minden sikerül, az veszélyes út, mert nem veszi észre mások érzéseit, és ő maga sem mutatja ki a sajátjait. Ez a munkatársaim számára lehetett nehéz, de soha nem emlegették vissza. Amikor Miskolcon a megyei kórház gyermekaneszteziológiai és intenzívterápiás osztályának vezetője lettem, egyszer csak ráeszméltem arra, hogy elmagányosodtam, izolálódtam. Feltettem a kérdést, hogy jól végzem-e a rám bízott feladatot. Hosszabb tanulási folyamat volt, mire beláttam, hogy közösségben élünk, ahol minden tag ugyanolyan fontos, teljesen függetlenül az aktuális pozíciójától.

Egyszer azt mondta: „A megpróbáltatások megtanítanak az élet tiszteletére.”

Nem mondhatom, hogy a sorsom fájdalmas pontjain tudatosan tanultam meg az élet értékét és lényegét. Engem a megpróbáltatások mindig sokkhatásként értek. Azt gondolom, a gondviselés által kaptam csak esélyt, hogy egy-egy ilyen helyzetből kiutat találjak, és ne összetörjek, összeomoljak. Szerető testvéreim és családjuk oltalmában, fiam féltésében, öcsém édesapánk higgadt és bölcs nyugalmát továbbőrző közelségében visszatalálok ma is a megnyugváshoz. Mindig kaptam új utat és erőt, hitet is az elinduláshoz. Volt olyan időszak is, amikor elértem, amit szerettem

Az életében voltak olyan pontok, amelyek a kiégés irányába billenthették volna, mégis más irányt vett az élete. Mit gondol, ez miért történt így?

Nem tudatosan indultam el új irányokba. Úgy gondolom, ennek a kulcsa az, hogy honnan és kitől kaptam az utamat. Soha nem határoztam el, hogy ebből vagy abból elég, elfáradtam, keresek mást. Amikor mélypontra kerültem, mindig jöttek a lehetőségek. Ilyen volt például amikor felkértek, társuljak a gyermekrohamkocsi mentőcsoportjába. Köztük megtapasztalhattam, mit jelent a bajtársiasság. Ugyanígy volt, amikor váratlan felkérést kaptam daganatos gyermekek táboroztatására. Vagy amikor 2021. május 30.

Reformátusok Lapja 23

| INTERJÚ |

már a Bethesdában dolgoztam, Velkey György főigazgató úr rám bízta a betegbiztonsági és minőségügyi ellátás feladatait.

Ez vadonatúj terület volt számomra, a kezdeti kudarcok ellenére nagy örömmel töltött el, hogy megismerhettem ezt a kivételes tudományt. Ezután jött a tanulás, és az oktató, kreatív munka az egészségügyi menedzserképző-központban. Végül pedig a génterápia, amely újdonság volt a gerincvelői izomsorvadás kezelésében. Hálás vagyok, hogy ezt a Bethesda alkalmazhatta először Magyarországon.

Egy utat nem említett. Haitiig kellett utaznia ahhoz, hogy vis�szanyerje a hitét?

2010-ben volt a haiti földrengés, több százezer áldozattal. Éppen lelki mélyponton voltam, amikor egyik vasárnap hajnalban a rádiót hallgatva értesültem a katasztrófáról. Egy pillanat alatt átfutott rajtam a gondolat: „Vannak nálad sokkal nagyobb terheket viselő, szenvedő emberek, menj ki, nézd meg őket, a saját terheid eltörpülnek ezekhez képest.” A szokásos hétfői megbeszélésen Velkey igazgató úr jelezte, a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntes egészségügyi csoportot indít Haitire, akinek lenne kedve menni, szóljon. Az értekezlet végén csak mellékesen mondtam neki, hogy esetleg elmegyek, ha szükség van rám. Mivel sosem vettem részt önkéntesakcióban, nem voltak speciális képzéseim, oltásaim még annyira sem, nem gondoltam, hogy benne leszek a csapatban. Szerdán jött a telefon: örülnének nekem a Szeretetszolgálat csapatában, még nincsen gyermekorvosuk, számítanak rám.

Mit tapasztalt, mit látott ott?

Csodát éltem át. A vörös zónába érkeztünk meg, ahol a legsúlyosabbak voltak a károk. Már a segítők nemzetközi tömegének látványa megdöbbentett. Nagy összetartást tapasztaltam: ugyanazért küzdöttünk, nem volt többé rangbeli különbség, csak a lényeg számított, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk.

A legmeghatóbb az volt, hogy mekkora hálával fogadták a helyiek a segítséget. Pedig tudtuk, közel sem adunk annyit, amennyi otthoni körülmények között módunkban állna. Ha valami szomorúság ér, befelé fordulok, nem tudok mosolyogni. Ők, miközben a házuk romjai közt jártak, képesek voltak rá. A legmegrázóbb pedig az volt, ahogyan vasárnap útnak indultak a templomba. Haitin átélhettem, mit jelent a hit. Annak emléke, hogy ilyen mélységekből is újra lehet indulni, örökre bennem marad.

Hazatérve aztán sokfelé vállalt önkéntesmunkát.

Ez az út volt az első mérföldkő, amely a lelkemben változást hozott. A kiküldetés után néhány ismerősöm azt mondta: nem kell ahhoz messzire utazni, hogy nyomorúságot találj, itthon is létezik Haiti. Ezek a mondatok akkor fájtak, de már rájöttem, nagy igazság volt bennük. Talán ezek hatására kerültem kapcsolatba később a cigánymisszióval, jutottam el a már említett daganatos gyerekekhez, a tahitótfalui árvízhez és Kárpátaljára is.

24 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

„Amikor túlvagyunk a sürgős beavatkozáson, tudatosul bennem, hogy ez a kisgyerek életveszélyben van, és óriási megpróbáltatást élhet át ő és a szülei. Hitet, erőt, türelmet kell önteni beléjük, de őszintének is kell lenni.”

| INTERJÚ |

2012-ben konyhai munkára jelentkezett a drogmisszió nyári táborába. Hogy egy főorvos negyven fő ebédjét készítse, szokatlan látvány.

Az, hogy valaki főorvos, csupán pozíció, nem maga az ember.

Ez minden más tisztséggel is így van. Amikor Budapestre jöttem, kerestem a lehetőségeket az önkéntességre. Ez is felülről jött sugallat volt. Így találtam rá a drogmissziós irodára. A vezető, Victorné Erdős Eszter felvett a levelezőlistájukra. Amikor az egyik csendeshetükre szakácsot kerestek, egyből éreztem, hogy mennem kell, így kértem egy hét szabadságot, és elutaztam Hejcére. A résztvevők távolságtartással fogadtak, meg kellett nyerni a szeretetüket, amely azért volt nagy érték, mert ki kellett érdemelni. Ennek első megható megnyilvánulása az volt, amikor az egyik fiú elővette a gitárját, és azt mondta: „Látom, könnyes a szemed. Mit szeretnél hallani? Elgitározom neked.” A hét végén volt, aki egy kőre festette, hogy köszönöm, másikuk keresztet faragott.

Amikor átvette a Dizseri-díjat, a munkaközösségének mondott köszönetet. Emlékszik arra, amikor először belépett a Bethesdába?

Velkey igazgató úrhoz régi szakmai és baráti kapcsolat fűz, sokszor találkoztunk szakmai fórumokon. Amikor meghívott a Bethesda intenzív osztályára, éppen úgy alakult a személyes sorsom, hogy éreztem: a felkérés egyben üzenet odafentről.

Mielőtt azonban válaszoltam volna, eljöttem a kollégákhoz néhány napra, hogy lássam, hogyan folyik itt a munka. Nem szerettem volna, hogy bárki úgy érezze, előrelépési lehetőséget veszek el tőle. Mindnyájukkal beszélgettem, végül ez alapján dőlt el, hogy itt a helyem. Sok segítséget kaptam már akkor is tőlük: az ideköltözésemben, a lakáskeresésben. Végül 2009. január elsején már mint osztályvezető léptem be a Bethesdába.

Velkey György elmondta, hogy fiatalabb korukban sokszor beszélgettek arról, jó lenne olyan ellátásban dolgozni, ahol a betegeknek a lelkére is odafigyelnek. Ez lenne a Bethesda?

Számomra igen, ez a Bethesda.

Nehéz elképzelni, hogy az intenzív osztályon krízishelyzetben a betegek lelkével is van idő törődni.

Azt tapasztaltam az elmúlt negyven év alatt, hogy közvetlen életveszély esetén mellőzni kell az érzelmeket, minden egyes másodpercen múlhat a gyermek élete. Koncentráltan és gyorsan kell cselekedni. Viszont utána eljön a pillanat, amikor a lélek magához tér – és ez különös érzés. Számomra mindig kicsit megsemmisülés is egyben: amikor túlvagyunk a sürgős beavatkozáson, tudatosul bennem, hogy ez a kisgyerek életveszélyben van, és óriási megpróbáltatást élhet át ő és a szülei. Hitet, erőt, türelmet kell önteni beléjük, de őszintének is kell lenni. Erről sokat tanultam itt.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2021. május 30.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha – Sose voltam igazán édesszájú, de ezt a finomságot mindig örömmel ettem, ezért édesanyám gyakran elkészítette. Most olvasóink kedvéért – sok halogatás után – én is megsütöttem a néger kockát, és bár még van hová fejlődni, kedves gyermekkori emlékeket ébresztett bennem a végeredmény – mondja munkatársunk, Kocsis Julianna, e heti receptünk ajánlója. Azt is elárulja, hogy a sütemény náluk gyakran készült máz nélkül, csak csokoládéforgáccsal a tetején, vagy anélkül – így is, úgy is az utolsó morzsáig elfogyott.

Hozzávalók a tésztához: 4 tojássárgája, 12 dkg sertészsír vagy 15 dkg margarin, 20 dkg cukor, 3 dkg kakaó, 20 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 2 dl tej.

A habhoz: 4 tojásfehérje, 20 dkg cukor, 1 csipet só, néhány csepp citromlé (elhagyható).

A mázhoz: 3 dkg kakaó, 5 dkg porcukor, 3 evőkanál víz, 10 dkg vaj.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tojássárgákat alaposan összedolgozzuk a zsírral és a cukorral. Hozzáadjuk a kakaót, a lisztet, a sütőport és a tejet, alaposan összekavarjuk és 20-25 perc alatt megsütjük. A tésztát hűlni hagyjuk, közben pedig elkészítjük a habot: a tojásfehérjét a cukorral, a sóval, valamint a citromlével gőz fölött kemény habbá verjük, és egyenletesen eloszlatjuk a tészta tetején. A mázhoz a kakaót, a cukrot és a vizet összekeverjük egy kis lábasban, hozzáadjuk a vajat, és lassú tűzön összeforraljuk. Langyosra hűtjük, és a hab tetejére csorgatjuk. Hűvös helyen tároljuk.  26 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

Gyermeknap alkalmából Márk evangéliumából idézzük Jézus szavait.

Vízszintes: 1. A mechanikának az erők és a hatásukra létrejövő mozgások törvényszerűségeit vizsgáló része. 8. Az idézet első része (G, É, O, Á, I). 13. Kívülálló. 14.

Kálium és bizmut vegyjele. 15. Olasz gépkocsimárka. 16. Nóé egyik fia. 17. Orvosi székfű. 20. Talajforgató eszköz. 21. Névelő. 22. Madridi Teréz! 23. Zacskó. 25. Nagy…, a Gerecse 457 méteres csúcsa. 26. Iringó páratlan betűi. 27. Retusálás eleme!

28. Némán bohó! 29. Fordított kettős betű. 30. Xenon vegyjele. 32. Hétvégi ház. 36.

Pénzintézet. 38. Férfinév. 39. Szemlél. 41. Végzet. 43. Fényképet készítéskor bemozdít. 45. Kártyás szakkifejezés. 46. Az első osztályú nemzeti bajnokság egykori rövidítése. 47. Vezetékben kering. 48. Óvó. 50. Mosott ruhát szárítóra helyez. 53.

Kettőzve: vizek városa. 54. Padisák Mihály. 55. Az ezüst vegyjele. 57. Leírás egynemű betűi. 58. …-hal, brokátponty (díszhal). 60. Fácánféle madár. 61. A Nap lánya a görög mitológiában, varázslónő. 63. Nagy nyomáson préselt szálas, rostos anyag.

65. Részben kiönt! 66. Szappanmárka. 67. Férfidísz. 69. Van betűi keverve. 70. Chiléből származó rágcsáló. 72. Hárem belseje! 73. Első királyunk.

Függőleges: 1. A központi idegrendszer része, cerebellum. 2. Citátum. 3. Tagadószó.

4. Egressy Gábor. 5. Gurítós sportág. 6. Nagy finn állóvíz. 7. Az idézet második része.

8. Ókori városállam a Közel-Keleten. 9. A Nílus német neve. 10. A zenei alaphangsor 3. és 4. hangja. 11. … irae, a harag napja. 12. Jézus egyik apostola. 18. Enyém, Berlinben! 19. Támadás. 22. USA-tagállam. 24. Településforma a Kaukázusban (AUL).

27. Levélmintával ellátó. 31. Oda-vissza: falatozna. 33. Annál lejjebb. 34. Kassziterit.

35. Az idézet harmadik része (É, E, Á, Z, O). 36. Szigetlakó nép. 37. Kutakodik. 40. Épít egynemű betűi. 42. Nagy orosz folyam. 44. Szalagdarab! 45. Húsétel mellé tálalt zsíros, fűszeres lé. 47. Kereskedelmi kifejezés. 49. Részvénytársaság, röviden.

51. Vapiti, angol nyelvterületen (ELK). 52. Taszítá. 54. Személyes. 56. A héber ábécé 3. betűje. 59. Összepasszol. 62. Elerőtlenedve összeomlik. 63. Brazil tagállam. 64.

Aranyérmes. 68. Száz háromnegyede! 69. Klasszikus köszöntés. 71. Ugyanott, röviden. 74. Thaly Kálmán.

Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: A véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.

| GYERMEKEKNEK |

Halválogatás Sóhám kis hajója lassan ért partot. De nem bánta Zéhár, dehogy­is bánta, hiszen ez azt jelentette, hogy az apjának jó fogása volt éjszaka. A gyerek meg sem várta, hogy partot érjen, már szaladt is bele a sekély vízbe, hogy lássa, mit fogtak.

Jól sejtette, a halászok bokáig gázoltak a halban, amikor a kosarakkal kimerték a csónakból azokat. A partra borították, és a két fiú, Zéhár és Réhi hozzáfogott a halválogatáshoz, Sóhám meg nekiállt hálót tisztogatni a többi halásszal.

A fiúk két nagy halomba rakták a halakat, az egyikbe a jók, a másikba a rosszak gyűltek. A jó halak közül a legtöbb bölcsőhal volt, az a furcsa, kerek hátú, amelyet mindenki ismer a Genezáreti-tó környékén. Egyrészt rengeteg van belőlük, másrészt meg érdekesek is, hiszen az ivadékaikat a szájukban hordozzák a halszülők. Most is, ahogy válogatták a fiúk a halakat, úgy hullottak ki a kicsik a nagyok szájából, mint az ezüstpénz.

Bölcsőhalból hetvenkilencet számolt meg Zéhár, különféle márnából huszonhármat, aztán ott voltak még a kis halak is, de nem túl sok, mert azok rajban járnak inkább, a halrajokat meg befogja Malkám a hatalmas vontatóhálóival.

Zéhár látta, hogy Malkám emberei most is ott sürgölődnek a parton. Nekik nem kellett éjszakázniuk, hanem elég volt hajnalban hajóba szállniuk, amikor még nem melegedett fel annyira a víz, hogy a halak lehúzódjanak a tó aljára. Malkám halászai kétkét hajó közé feszítették ki a nagy kerítőhálót, amely hosszabb volt, mint egy fél utca. A kis halak rajokban úsznak, csak úgy feketéllik tőlük a víz. Malkám emberei meg úgy terelték össze őket, mint a pásztor a bárányokat. Aztán vontatni kezdték a hatalmas, halakkal teli hálót a partra. Ott az asszonyok kosarakba rakták a még csapkodó halakat, a kosarak meg kordéra kerültek, hogy levigyék őket Magdalába, ahol sokan foglalkoztak a halak tartósításával. Persze a vámot ők sem úszták meg, mert a magdalai kapuban ott ült Mattijahu, a vámszedő, aki mindenkit megadóztatott, és persze jóval több adót vetett ki az árura, mint az jogos lett volna. De Malkámnak még így is megérte elvitetni a zsákmányt, hiszen a kapernaumi piacon nem tudott volna annyi kis halat eladni, amennyit naponta kifogott.

Sóhámnak nem érte meg azt a néhány maroknyi kis halat a piacra vinni, inkább felfüstölték vagy besózták az as�szonyok odahaza. A bölcsőhalból, márnából került a piacra is, a többit meg visszaengedték a tóba.

Pedig a rossz halakat el lehetett volna adni a rómaiaknak, mert azok megeszik a tisztátalan állatokat is. Meg se nézik, hogy van-e pikkelye a halnak, vagy sem, megeszik a macskahalat, de még azt az undorító nyálkás halat is, amelynek akkora bajusza van, hogy csak úgy lebeg a vízben. Sőt, a rómaiak a kagylókat meg a rákokat is megeszik, azt mondják, hogy a tengeri polipokat is, meg mindenféle más tengeri herkentyűt. Hithű izraelita ilyesmire rá se gondol, úgyhogy ha pikkely nélküli h a l vagy kagyló került a hálóba, a fiúk gondolkodás nélkül kidobták. Így is szép volt a fogás, mind az öt halásznak jutott bőven. Hawa, Zéhár anyja fogta is a kosarat, és indult vele a piacra, hogy eladja vagy elcserélje a halakat valami más portékára. A két fiú meg odaült az apjuk mellé, hogy segítsenek a tisztogatásban, előkészíteni a hálókat a következő éjjeli halászatra.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. május 30.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

A HÉT KÉPE

Kitüntetést kapott Buzogány Dezső

Május 20-án tizennegyedik alkalommal adták át a Mikszáth Kálmán-díjakat. A 2006-ban alapított elismerést idén hárman, Járai Judit, Nyakas Szilárd és a lapunk állandó szerzője, Faggyas Sándor vehette át – adta hírül a Magyar Nemzet. A Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítvány kitüntetését azok az újságírók kaphatják meg, akik a polgári értékek és a konzervatív, nemzeti hagyományok ápolásával, az alapítvány szellemiségével azonos munkát végeznek az írott, a nyomtatott, az online sajtóban, a televízióban és rádióban.  FOTÓ: HAVRAN ZOLTÁN/MAGYAR NEMZET

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának professzora az erdélyi magyar tudományos életben betöltött szerepe, valamint a református egyháztörténet területén végzett kutatói és oktatói munkája elismeréseként vette át a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést Mile Lajos főkonzultól május 21-én Kolozsváron.

Buzogány Dezső közel tíz évig volt az Erdélyi IKE elnöke, vezetője és szervezője a mezőségi református missziónak, szórványtáborokat szervezett, segítségnyújtási akciót kezdeményezett erdélyi árváknak. Szakmai tanulmányai mellett kiadott köteteinek száma meghaladja a negyvenet, és ugyanilyen gazdag szerkesztői munkássága is. Jelentős műveket fordított le magyar nyelvre, például Kálvin János Institutióját és több kommentárját.

Az erdélyi református egyház múltjának feltárásán az 1990es évek közepétől dolgozik. Kezdeményezte az Erdélyi Református Múzeum létrehozását, közreműködésével jött létre az Erdélyi Református Egyházi Gyűjtemények.  REFORMATUS.HU

ÁLLÁS „A XXI. század embere Istent is az interneten keresi. Rajtunk is múlik, hogy megtalálja-e.”

Az Evangéliumot Minden Otthonba Alapítvány (EMO) internetes felületeinek kezelésére teljes vagy részmunkaidős munkatársat keres. Alapítványunk 29 évvel ezelőtt mint alapvetően iratmissziós munka indult el. Máig mintegy másfél millió családhoz jutottak el írásaink – főként önkénteseken keresztül, akik az otthonokba egy-egy evangéliumi irattal bekopogtatva tettek bizonyságot Jézus Krisztusról. Ennek nyomán csaknem hatezren kértek tőlünk további olvasnivalót, Újszövetséget, bibliatanulmányt, lelki könyveket. Munkánkat helyi protestáns gyülekezetekkel együttműködve, őket segítve végezzük. Az iratok mellett szeretnénk az interneten keresztül is eljuttatni minél többekhez a Szentírás üzenetét. Ezért olyan jelentkezőt keresünk, aki kreatívan, Krisztus és a misszió iránt elkötelezetten, Isten Lelkétől indítva és vezetve jeleníti meg Krisztus hívását a világhálón.

Az új munkatárs főbb feladatai: Az EMO meglévő holnapjának működtetése, karbantartása, az EMO szolgálatának megjelenítése, cikkek, beszámolók írása és íratása, új, missziós célú honlapunk feltöltése, frissítése, új anyagok keresése, készítése, fordítása, illetve ezen munka szervezése hozzáértő önkéntesek bevonásával, az EMO Facebook-oldalának és YouTube-csatornájának kezelése, frissítése, karbantartása, a Facebook/YouTube-kapcsolatok ápolása, az internetes csatornákon érkező megkeresésekre, visszajelzésekre adandó válaszok és a Facebook/YouTube-kapcsolatok koordinálása, új internetes lehetőségek felmérése, szolgálatba állítása.

Olyan munkatársat keresünk, aki: ismeri és követi a Biblia tanítását, reformátori hitvallásainkat, hivatásszerűen is vállalja a keresztyén szolgálatot, tájékozott a lelki irányzatokkal kapcsolatban, tud más felekezetű biblikus keresztyénekkel együtt dolgozni, jól beszél és ír magyarul és angolul egyaránt, jártas az internet világában, a digitális kommunikáció sokféle formájában, legfeljebb 40 éves, így maga is aktív szereplője a jelen korszaknak, felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

Amit kínálunk: testvéri szolgáló közösség, rugalmas munkaidő, részben otthonról, részben az EMO-irodából végezhető munka, középiskolai tanári fizetés és béren kívüli juttatások.

Jelentkezési határidő: június 30. Ha az álláslehetőség felkeltette érdeklődését, és ezt a szolgálatot hivatásként tudja majd végezni, kérjük, hogy fényképes önéletrajzát a következő címre küldje el nekünk: iroda@emoalapitvany.hu. További információ: emoalapitvany.hu.

28 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

| EGYHÁZI ÉLET |

SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN

Segítség a horvátországi földrengés károsultjainak Hétezer eurót gyűjtött össze a Somogyi Egyházmegye, a közel két és fél millió forint értékű adományt Sziszeken adta át Vlado Košić katolikus püspöknek Hella Ferenc, az egyházmegye esperese és Szenn Péter, a Horvátországi Református Ke­resztyén Kálvini Egyház püspöke.

Horvátországba, a korábban földrengés sújtotta Sziszek városába vittek adományt katolikus testvéreiknek magyar reformátusok. A Somogyi Egyházmegye több mint harminc gyülekezete, a felvidéki Zselíz református közössége és magánszemélyek adták össze azt a hétezer eurót, amelyet május 19-én adott át Hella Ferenc nagykanizsai lelkész, az egyházmegye esperese és Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke Vlado Kosic sziszeki katolikus püspöknek. A legnagyobb összegű támogatás a csurgói gyülekezetből érkezett, ők hatszázezer forintot gyűjtöttek össze, de kisebb településekről is sok adományt küldtek.

Hella Ferenc elmondta, hogy a somogy-zalai térségben ők is érezték a földrengést a tavalyi év utolsó napjaiban, és fontosnak tartják, hogy a bajba jutott keresztyén testvéreik mellett kiálljanak. – Segítünk, amivel tudunk, először élelmiszert és tisztálkodási szereket küldtünk, most pedig pénzt viszünk – mondta az esperes, utalva arra, hogy ez a mostani adományozás nem előzmény nélküli: közvetlenül a földrengés után Nagykanizsa és a környékbeli Somogyi Egyházmegyéhez tartozó települések gyülekezetei hatszázötvenezer forint értékben adtak át a Vöröskeresztnek adományokat, amelyek két mikrobuszt töltöttek meg.

Hella Ferenc elmondta: most úgy döntöttek, hogy egyházi vonalon adják át a segítséget, és mivel már a határ átlépése is megoldható, személyesen viszik el a magyar reformátusok adományait és támogató üzeneteit a horvátországi földrengés károsultjainak. Szenn Péter püspök annyit tett hozzá: a református egyház helytáll Isten dicsőségére a segítségnyújtásban is.

– Hálásan köszönjük azoknak, akik hozzájárultak a gyűjtéshez, és mindenki jókívánságát és imádságát visszük horvátországi testvéreinknek. Biztosítjuk őket arról, hogy a próbatételben is mellettük vagyunk – üzente Hella Ferenc mindenkinek, aki akár csak egy imával is, de támogatta a horvátországi földrengés károsultjait.

Vlado Košić püspök megköszönte az adományt, és elmondta: a gyakorlati ökumenizmus a testvérek segítése a bajban. A püspök azt is hozzátette, a legtöbb támogatást az Európai Unióból Magyarországról kapták.  REFORMATUS.HU

Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, valamint az udvaron faházakban 10 férőhely áll rendelkezésre. Konyha használata teljes felszereléssel megoldott. Parkolás az udvarban lehetséges. Érdeklődni az apostolanna838@gmail. com címen vagy a +36-30-691-5615-ös telefonszámon lehet.

ÁLLÁS A Halacska Református Óvoda óvoda­ pedagógust keres. Munkaközösségünk­ be nevelési elvekben érett, lelkes óvo­dapedagógust keresünk, 22 fős gyermekcsoportunkba, teljes munkaidőben, 2021. augusztus 16-i kezdéssel. Az állás betöltéséhez szükséges a keresztyén világnézeten és szakmai ismereteken alapuló hivatástudat. A munkaviszony az első évben határozott idejű. A munkavégzés helye: 1221 Budapest, Törley tér 3–4. A munkakör: óvodapedagógus. Illetmény és juttatások: az illetmény megállapítására és a juttatásokra a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény, valamint a 326/2013. kormányrendelet rendelkezései az irányadók.

Munkatársaink számára ezenfelül 12% havi bérkiegészítést, évente kétszeri jutalmat, szolgálati helyet (megegyezés szerint) vagy albérlet-támogatást, étkezési támogatást, az óvoda szakmai igényeihez illeszkedő továbbképzések 80%-os finanszírozását biztosítjuk.

Pályázati feltételek: főiskolai/egyetemi óvodapedagógusi végzettség.

A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások: fényképes önéletrajz, motivációs levél, diploma másolata, erkölcsi bizonyítvány (felvétel esetén), lelkészi ajánlás.

A pályázat benyújtásának határideje: 2021. június 18. A pályázatok benyújtásának módja: e-postával a halacskaovi@ halacskaovi.hu címre.

2021. május 30.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Fúró Félixet, a Marosvásárhelyi Főiskolások Ifjúsági Keresztyén Egyesületének lelkipásztorát kérdeztük.

3

Milyen a református élet Moldvában?

A négy megyében akkor összesen százharminc lelket tartottunk nyilván, a gyülekezetek közti távolságok miatt havi több ezer kilométert kellett megtenni. Ennél több református és még több magyar van Moldvában, az ifjúság viszont hiányzik mindenhonnan, ugyanis a gyerekeket, unokákat már mind ortodoxnak keresztelik. Egyik ottani közösségnek sincs temploma.

Egy imaház van Bákóban, Jászvásáron és Karácsonkőn pedig az egyházközség tömbházlakásának nappaliját alakították át istentiszteleti térré. A többi helyen családi házaknál, gyülekezeti tagoknál gyűltünk össze.

Fúró Félix 2019 óta a Marosvásárhelyi Főiskolások Ifjúsági Keresztyén Egyesületének lelkipásztora, azelőtt kilenc évig a Bákói Missziós Egyházközségben szolgált négy megye területén a moldvai szórványban.

Szabadidejében ételés termékfotózással foglalkozik. Házas, egy fiú és egy lány édesapja.

4

1

Hogyan lett lelkipásztor?

Már egész fiatalon szerettem egyházi körökben mozogni, és kilencedikes koromban döntésre jutottam. A Marosvásárhelyi Református Kollégiumba jártam, utána magától értetődően következett a teológia. Belülről, az Úrtól jött a késztetés, hogy errefelé irányítsam az életemet. A szolgálataimat azzal a tudattal vállalom, hogy ő helyezett oda, így jöhet bármilyen nehéz feladat, hiszem, hogy áldását fogja adni hozzá.

2

Milyen volt a Kárpátokon túli szolgálat?

2009-ben végeztem a teológiát Kolozsváron, és rögtön Bákóba kerültem a családommal.

Neamț, Suceava, Bákó és Iași megye területén az egyetlen református lelkész voltam, a legközelebbi kolléga száz kilométerre szolgált, Gyergyóban. A technikának köszönhetően nem éreztem annyira az elszigeteltséget, télen viszont nem vállaltuk a kisgyerekekkel az utat a Kárpátokon át. A lelkes közösségekben mindig otthon éreztük magunkat, egy idő után családtagnak tekintettek. Rengeteget tanultam az ottani emberektől a kitartásról, pozitív gondolkodásról, a közösség összetartó erejéről.

Talán kicsit bensőségesebben is éljük meg az alkalmakat ilyen környezetben.

30 Reformátusok Lapja

2021. május 30.

A szórványból egy fiatalokból álló marosvásárhelyi közösségbe érkezett. Hogyan élte meg a változást?

Bizonyos folytonosságot látok benne: templom itt sincs, és ugyanúgy missziós szolgálatról van szó.

Jó fiatalokkal dolgozni, mert lelkesek és odaadók.

Mindig naprakésznek kell lenni, és ez felpezs­díti a szolgálatomat. A közösség pedig feltölt, akár hirdetem az Igét, akár csak részt veszek egy alkalmon. Ez a szolgálati lehetőség családi szempontból is megfelel, hiszen így hazatérhettem, és a gyerekeink is magyar iskolába járhatnak.

5

Honnan jött a fotózás iránti szenvedélye?

2014-ben elvégeztem egy szakképzést, majd étel- és termékfotózásra szakosodtam.

Teljesen kikapcsol ez a foglalkozás, 2018-ban két barátommal megalapítottuk az Azopan fotóarchívumot, a Fortepan romániai testvérét. Filmre készült fényképeket gyűjtünk, digitalizálunk, és ingyen közzétesszük őket. A legelejétől úgy álltam hozzá, hogy a lelkipásztori szolgálat a hivatásom, a fényképezés pedig hobbim. Így a kettő megfér egymás mellett, nem szoktam összemosni. Persze ha fényképezni megyek valahova, és tudják, hogy lelkész vagyok, más a hangulat. Ugyanígy ha lelkészként veszek részt egy rendezvényen, engem kérnek meg, hogy fotózzak.  BEREKMÉRI GABRIELLA