Öt kérdés – öt válasz

Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Fúró Félixet, a Marosvásárhelyi Főiskolások Ifjúsági Keresztyén Egyesületének lelkipásztorát kérdeztük.

Fúró Félix 2019 óta a Marosvásárhelyi Főiskolások Ifjúsági Keresztyén Egyesületének lelkipásztora, azelőtt kilenc évig a Bákói Missziós Egyházközségben szolgált négy megye területén a moldvai szórványban. Szabadidejében étel- és termékfotózással foglalkozik. Házas, egy fiú és egy lány édesapja.

1Hogyan lett lelkipásztor? Már egész fiatalon szerettem egyházi körökben mozogni, és kilencedikes koromban döntésre jutottam. A Marosvásárhelyi Református Kollégiumba jártam, utána magától értetődően következett a teológia. Belülről, az Úrtól jött a késztetés, hogy errefelé irányítsam az életemet. A szolgálataimat azzal a tudattal vállalom, hogy ő helyezett oda, így jöhet bármilyen nehéz feladat, hiszem, hogy áldását fogja adni hozzá.

2Milyen volt a Kárpátokon túli szolgálat? 2009-ben végeztem a teológiát Kolozsváron, és rögtön Bákóba kerültem a családommal. Neamț, Suceava, Bákó és Iași megye területén az egyetlen református lelkész voltam, a legközelebbi kolléga száz kilométerre szolgált, Gyergyóban. A technikának köszönhetően nem éreztem annyira az elszigeteltséget, télen viszont nem vállaltuk a kisgyerekekkel az utat a Kárpátokon át. A lelkes közösségekben mindig otthon éreztük magunkat, egy idő után családtagnak tekintettek. Rengeteget tanultam az ottani emberektől a kitartásról, pozitív gondolkodásról, a közösség összetartó erejéről. Talán kicsit bensőségesebben is éljük meg az alkalmakat ilyen környezetben. 3 Milyen a református élet Moldvában? A négy megyében akkor összesen százharminc lelket tartottunk nyilván, a gyülekezetek közti távolságok miatt havi több ezer kilométert kellett megtenni. Ennél több református és még több magyar van Moldvában, az ifjúság viszont hiányzik mindenhonnan, ugyanis a gyerekeket, unokákat már mind ortodoxnak keresztelik. Egyik ottani közösségnek sincs temploma. Egy imaház van Bákóban, Jászvásáron és Karácsonkőn pedig az egyházközség tömbházlakásának nappaliját alakították át istentiszteleti térré. A többi helyen családi házaknál, gyülekezeti tagoknál gyűltünk össze.

4A szórványból egy fiatalokból álló marosvásárhelyi közösségbe érkezett. Hogyan élte meg a változást? Bizonyos folytonosságot látok benne: templom itt sincs, és ugyanúgy missziós szolgálatról van szó. Jó fiatalokkal dolgozni, mert lelkesek és odaadók. Mindig naprakésznek kell lenni, és ez felpezsdíti a szolgálatomat. A közösség pedig feltölt, akár hirdetem az Igét, akár csak részt veszek egy alkalmon. Ez a szolgálati lehetőség családi szempontból is megfelel, hiszen így hazatérhettem, és a gyerekeink is magyar iskolába járhatnak.

5Honnan jött a fotózás iránti szenvedélye? 2014-ben elvégeztem egy szakképzést, majd étel- és termékfotózásra szakosodtam. Teljesen kikapcsol ez a foglalkozás, 2018-ban két barátommal megalapítottuk az Azopan fotóarchívumot, a Fortepan romániai testvérét. Filmre készült fényképeket gyűjtünk, digitalizálunk, és ingyen közzétesszük őket. A legelejétől úgy álltam hozzá, hogy a lelkipásztori szolgálat a hivatásom, a fényképezés pedig hobbim. Így a kettő megfér egymás mellett, nem szoktam összemosni. Persze ha fényképezni megyek valahova, és tudják, hogy lelkész vagyok, más a hangulat. Ugyanígy ha lelkészként veszek részt egy rendezvényen, engem kérnek meg, hogy fotózzak.  BEREKMÉRI GABRIELLA