| CSENDES PERCEK |
KARSAY ESZTER
Anyagyógyászat címmel Bodrog Miklós evangélikus teológus, pszichológus könyvecskéje olyan témát vet fel, amelyről mindenkinek van élménye. Az előhangban így ír: „A nagy próbatétel: mennyire kész az anya ’az Úr szolgálóleányaként’ gyermekét nem önmagának szeretni, hanem ráigazítani őt saját küldetésének útjára.” Írásának célja az elromlott kapcsolatokat megérteni és gyógyítani anyákban és gyermekekben. Felvázolja a túlszerető, felnőtt gyermekére rátelepedő vagy éppen a kiszámíthatatlan és megbízhatatlan anya esetét. Van története a rideg vagy az örökké hiányzó anyáról is. Apró eseteken keresztül vázolja föl a problémákat, és figyelmeztet a legégetőbb bajokra. Helyes önismeret kell ahhoz, hogy megértsük, ezek közül melyik nehezedik ránk, mert aztán egy élet is kevés ahhoz, hogy kigyógyuljunk és felépüljünk belőle. Szükségünk van arra, és hitünkből fakadóan lehetőségünk is, hogy ha felismertük, elfogadjuk és megbocsássunk az esetleg már régen elporladt szülőknek, amiért egy életre meghatározták az utunkat. A kisgyermek első néhány évében az anya és az apa jelent mindent, a táplálékot, a biztonságot, kapcsolatot, szeretetet és bizalmat, az Istenbe vetett hitet. A minták meghatározók. Az anyai ösztönökkel Isten útravalót ad, de azt tudatosan építenünk és alakítanunk kell segítő és érlelő támogatássá, mert az ösztönös érzelmek sokszor megcsalnak. A szeretet melenget és ölelget, de ha túl szoros, abba beletorzul az áldozata, ha idejében ki nem szakítja magát belőle. Okosan szeretni azt jelenti, hogy nem magunkat szeretjük a gyermekben, nem magunknak keresünk gyönyört és kielégülést benne. A másik végletről egy idősödő nő vallja: engem gyerekkoromban senki nem simogatott meg, nem ölelt magához. Szülei elváltak, a kemény nagymama nevelte. Elhanyagolták, ezért csúszott a másik végletbe: gyermekeit szorosan magához láncoló anya vált belőle. Az anyaságról megható szavakkal szokás beszélni. Tiszteljük is az életüket odaáldozó nőket, akik gyermekeikért készek saját igényeikről, kényelmükről naponta lemondani! Ha bennünk maradtak hiányok, sérelmek, ne dédelgessük azokat! Keressük a gyógyulást, és bocsássunk meg egymásnak, és vigyázzunk arra, hogy ne ismételjük szüleink hibáit! Ki tanítja meg, hogyan kell anyának és apának lenni? A valódi szeretet, a lelki kötelékek és egymáshoz tartozás megélésére Isten tanít minket. Akinek pedig nem adatott meg a biológiai anyaság, átélheti lelki-szellemi módon: kaphat a gyülekezetben anyát, apát, testvéreket és gyermekeket. Bennük is tanuljuk az éltető szeretetet.
IMÁDKOZZUNK!
Az édesanyákért Áldd meg, Urunk, az édesanyákat! Te enyhítsd szívük félelmeit, bizonytalanságait a várakozás hosszú hónapjaiban! Te védd az egészségüket, életet adó életüket! Te töröld le arcukról a fáradtság felhőit, és te add, hogy mosolyogva tudjanak felejteni, a nehézségekre csak próbaként tekinteni! Te sokszorozd meg naponta erejüket, lendületüket, kreativitásukat! Te segíts, hogy amikor fogyatkozik a türelmük, akkor is észrevegyék azokat a szerethető pillanatokat, amelyeket te csempészel oda egy-egy gyermeki rácsodálkozásba, mókás arcba, ölelésbe. Te add meg, hogy tudjanak jól jelen lenni: hálás és imádságos életet élni, következetesen nevelni, tékozlón szeretni, és a nehézségeket naponta a te kezedben hagyva, nevetve nézni a holnap elé! Ámen. HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA
A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ
Nem a nagy sereg, nem a nagy erő Az emberiség történelme számos példát szolgáltatott arra, hogy az ember önmaga akarja irányítani életét, megoldani problémáit. Eközben elfelejtette azt, hogy ez a fajta „önrendelkezés” eleve bukásra volt ítélve, mert bár szakított a jó és rossz tudásának fájáról (1Móz 3,6), mégsem képes arra, hogy jól döntsön. Ahelyett, hogy Istenre tekintene, tőle várná a segítséget és a megoldást, a saját képességeiben bízik és reménykedik. Heti bibliai szakaszaink között a zsoltáros olyan embertípusról beszél, amelyik inkább bízik a nagy seregben és a nagy erőben (Zsolt 33,16), mintsem az Úr szeretetében (Zsolt 33,18). Jól példázza ezt a kettőséget Ezékiás király története, aki, amikor meg akarta támadni Asszíria királya, így szólt a nagy seregtől rettegő népéhez: „Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban.” (2Krón 32,8) A hatalom, vagyon, erő legtöbbször kéz a kézben járnak, és sokan gondolják úgy, hogy e három mindenhez elegendő, ha valamit el akarunk érni. Csakhogy van egy ennél is hatalmasabb erő, ennél is nagyobb hatalom, amely éppen attól nagyobb és hatalmasabb, hogy nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az Úr Lelkével (Zak 4,6) száll szembe az emberi akarattal. Jézus is ezt képviselte, életével példát mutatott tanítványainak, követőinek, hogy ő szelíd és alázatos (Mt 11,29), ahogyan ezt a szamáron való bevonulásával is jelezte (vö. Mt 21,1–11); hogy kérhetett volna tizenkét sereg angyalnál is többet elfogatásakor (Mt 26,53); hogy minden hatalom Istentől van, ahogyan Pilátusnak is elmondta (Jn 19,11), de az ő királysága nem e világból való, mert övé minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). „Szeressétek egymást!” (Jn 13,34) SZETEY SZABOLCS 2021. május 2.
Reformátusok Lapja 15
