__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 1

LXV. ÉVFOLYAM,

18. SZÁM,

2021. MÁJUS 2.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

A világ legbefolyásosabb emberei BROUWER PÁLHEGYI KRISZTINA AZ ANYA-GYERMEK KAPCSOLATRÓL ÉS A KÖVETKEZETES NEVELÉSRŐL

21018


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Könyörülj azért már egyszer mirajtunk, mint az édes Anya könyörül az ő méhének kisfiain, hogy megbocsátván minden hamisságainkat, add a bölcsességnek és értelemnek lelkét, ne tanácskozhassunk nélküled. Ülj széket, Uram, miköztünk, és te légy a mi fő tanácsosunk, mert nélküled megszégyenülünk. Úgy igazgasd azért minden tanácskozásainkat, hogy valamiként a megkenetett szent Jézus ellen ne essék, hanem a te megpusztult Sionod építésére, édes Hazánk szabadulására.  SZÖLLŐSI MIHÁLY (17. SZÁZAD VÉGE)

6

8

16

30

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Balogh-Zila Teodóra (balogh-zila.teodora@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

INTERJÚ • 6. Az oltópont parancsnoka | Bencze Jánossal, a Bethesda Gyermekkór-

ház diakóniai igazgatójával, főigazgató-helyettesével beszélgettünk REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Öt méteren | Bella Violetta vezércikke AKTUÁLIS • 8. Visszahívni a szétszéledt nyájat | Megtartották a XV. zsinati ciklus második ülését REFORMÁTUS ÉLET • 16. Akik a tisztaságnak szentelik az életüket | A munkaünnep apropóján a Bethesda Gyermekkórház kevesebbszer emlegetett munkatársainak feladatába pillantottunk bele GONDOLATOK • 20. „Csak” anyák napja – egy édesanya imája | Kapás Csilla publicisztikája PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ismerjék meg Bertók Dánielt, a Nagykanizsai Református Egyházközség segédlelkészét!

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2021. május 2.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

V. 2. VASÁRNAP Édesanyák vasárnapja

V. 3. HÉTFŐ

V. 4. KEDD

V. 5. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „…megkérdezték az Urat…” (Bír 1,1–15) Megkérdezni az Urat azt jelenti: segítségül hívni őt. Az életünknek, a cselekedeteinknek az ad célt, értelmet, igazolást, hogy az Úr előtt, az ő felhatalmazásából, az ő áldását bírva tesszük azt, amit teszünk. Isten népe, azon belül az egyes hívő ember az Úr színe előtt él, rendszeresen megáll előtte, folyamatosan megkérdezi őt, vezetést, útmutatást kér. Ez annak elismerése, hogy nem mi, hanem csakis az Úr tudja jól, mit kell tenni. Legyen meg mindenben az ő akarata, ezért engedelmes szívvel mindenben az ő vezetésére és kegyelmére hagyatkozunk. Isten népe – a mai ige szerint is – megkérdezte az Urat. Ez a kérdés most, Józsué halála után, az ígéret földjének birtokba vételére vonatkozott. Júda és Simeon törzsei kérdezték meg az Urat, hogy a nekik kirendelt területet miként foglalhatják el (1–2). A megkérdezés egyben Isten segítségül hívását jelentette: tegyenek meg mindent, amit meg kell tenni, és semmit ne tegyenek, ami nem kedves az Úrnak. Egy itt megemlített, legyőzött királlyal barbár módon bánnak Isten népének tagjai. Ez engedetlenség. Isten ezt nem parancsolta. Vigyázzunk, mert napi kegyességünk a mindennapok éles küzdelmeiben lesz hitelessé! ApCsel 8,9–25  33. zsoltár (19) „De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni…” (Bír 1,16–36) Mindegyik törzs igyekezett birtokba venni a neki elrendelt részt (16–26). Maradtak azonban el nem foglalt területek is. Ahol eredményesek voltak, csak azért járhattak sikerrel, mert az Úr velük volt (22). A siker akkor áldás, akkor maradandó, ha az Úrtól kértük el, és mindvégig őneki tulajdonítjuk azt. Az is egyértelmű a mai igéből, hogy az Úr folyamatos jelenlétére, vezetésére van szükség, hiszen ő nem azonnal ad eredményt. Józsué könyve mintha arról tudósított volna, hogy elfoglalták az egész országot (Józs 11,16–23), de A bírák könyvéből kiderül, hogy ez még küzdelmek sorozata lesz, amely mind a mai napig tart. Isten e világban hűséges szolgálatot, küzdelmet vár tőlünk, de az eredmény nem azonnal, nem teljességében adatik. Életünk utolsó percéig harcoljuk a hit harcát (1Tim 6,12), folyamatosan kérdezzük az Urat (1,1), odamenekülünk a kegyelem királyi székéhez (Zsid 4,16), és egyre inkább belátjuk, hogy ami ma eredmény volt, holnap már nem az. Hűségesen tesszük a dolgunkat, hiszen az örök ígéret földje, a nekünk kirendelt rész Jézus Krisztusban már a miénk. A rettenetes harcot nem nekünk kellett megharcolni, mert Isten hatalma és szeretete már megtette azt értünk (1,8). Nincs ennél nagyobb „eredmény”. Ez az örökség erőt ad a hűséghez mindhalálig (Jel 2,10), és örömöt ad az „itteni” részeredményekhez. ApCsel 8,26–40  339. dicséret (4) „…a nép hangos sírásra fakadt.” (Bír 2,1–10) Isten kiválasztó, velünk üdvösséges szövetséget kötő kegyelme örökké érvényes. Kihozta népét a halálos szolgaságból, és bevitte őket az ígéret földjére, ahogy ezt megígérte nekik. Isten kihoz a halálból, és bevisz az életbe. Ez Jézus Krisztusban világossá lett számunkra. Minden erre az örömhírre mutat, csakis ez a lényeg (1). Isten eme szeretetétől senki és semmi el nem választhat minket (Róm 8,38–39). Ez a megváltó, megtartó, örök szeretet szív szerint késszé és hajlandóvá tesz bennünket arra, hogy az Úrnak éljünk. Ez akkor azt jelentette, hogy Isten népe nem vehette át az ígéret földjén lakó népek idegen kultuszait, nem köthetett velük kiegyező szövetséget. Bizonyos területen nincsenek kompromisszumok. Amikor ezt kimondjuk, azonnal elkezdhetünk sírni, ahogy ezt Isten népe tette, amikor Isten biztató és mégis figyelmeztető szavát meghallotta (4). Bizony, mi sem tehetünk mást, mint töredelmes szívvel leborulunk, és hangosan, könyörögve sírunk: „Urunk, adj bizonyosságot kiválasztó kegyelmedben! Urunk, adj új életet, amely bátran mond nemet arra, ami neked nem kedves! Bocsáss meg nekünk, mert olyan sokszor nem látjuk ebben az átmeneti és halálosan bonyolult világban akaratod gyakorlati megvalósulásának útját! Mutasd meg, hogy mikor tűrjünk szeretetedre hivatkozva, és mikor kell határozottan dönteni! Urunk, vezess bennünket!” ApCsel 9,1–9  463. dicséret (16) „Akkor bírákat támasztott az Úr...” (Bír 2,11–23) Gondoljuk át életünk szorult helyzeteit kapcsolatokban, szituációkban, egyéni és közösségi, történelmi és társadalmi értelemben – látva a földi élet végét. Isten Igéje azt írja népéről, hogy „szorult helyzetbe jutottak”, már sokadszorra (15). Ha az okokat keressük, szerintünk mindig a másik a hibás. Isten nem a másikra mutat, hanem mindenkire: népére, személyesen rám és rád. Minden nyomorúság oka a bűn, amely az élő Isten iránti hűtlenség, engedetlenség. Isten népét, amint idegen isteneket imádott, elhagyta ereje, nem tudott

Reformátusok Lapja 2021. május 2.


| AZ IGE MELLETT |

ellenállni ellenségeinek (14), és nemzedékről nemzedékre egyre megátalkodottabb lett (19). Tudunk-e így is szemlélni minden „fejlődésnek” nevezett ívet? Hitben, életben, szeretetben, erkölcsben fejlődtünk-e? Isten nélkül csak a megátalkodottság, a szorult helyzet nyomorúsága, a halál ereje nő. Micsoda felfoghatatlan kegyelem: ő mégis engedetlen népe után nyúlt, megkönyörült rajtuk a legnagyobb nyomorúságban is, szabadítót küldött számukra (18). Minden ószövetségi bíró ilyen szabadító volt, mindannyian az egyetlen szabadítóra, Jézus Krisztusra mutattak. Isten őbenne a kárhozat, elveszett élet szorultságából emelt ki bennünket könyörülő, megváltó szeretetével. Más szabadítót ne várjunk! ApCsel 9,10–19a  422. dicséret (1) „…hogy próbára tegye velük Izráelt…” (Bír 3,1–6) Isten nem űzte ki mind a népeket az ígéret földjéről, vagyis nem adott azonnal és teljes győzelmet népének (3; 5). Alázatra tanította népét, és próbára tette őket, hogy az újabb nemzedék is megismerje az Urat (1), higgyen benne, engedelmeskedjen neki (4). Isten népe azonban újra és újra elbukott a kísértésekben (6). A környező népek lányai, szokásai, kultuszai érdekesebbek, izgalmasabbak voltak a megszokottnál. A paráznaság minden bűn melegágya, amelynek gyökere a hitetlenségből fakadó hűtlenség és elégedetlenség: új és jobb kell, valami más, a másé. Ma is próbák sora alatt élünk, lüktető, ingerdús világban, ahol megállni csak az Úr erejével és kegyelmével lehetséges. Isten célja volt a próbákkal az is, hogy az újabb nemzedék megtanuljon harcolni az Úrban (2). Jézus Krisztus követésében világossá lett ennek a harcnak igazi ereje, amely az irgalmas szeretet ereje. Isten népe eleve arra a győzelemre alapoz, amely Jézus Krisztusban már az övé. Másrészt, Isten népe tudja, hogy ez a győzelem akkor is az övé, ha látszólag legyőzték őt. Sőt, Jézus Krisztus követője nem vehet igénybe akármilyen eszközöket a győzelemért: eleve csak olyan harcban vesz részt, amely az Isten dicsőségéért folyik. Ahol azonban az Isten dicsőségéért küzdenek, ott ez a küzdelem mindig csakis emberszeretettel párosulhat. Nagy harc ez, áldott harc, a hit harca (1Tim 6,12). ApCsel 9,19b–30  83. zsoltár

V. 6. CSÜTÖRTÖK

(9) „Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz…” (Bír 3,7–11) Elfeledkeztek az Úrról Izráel fiai. Ez a felejtés a leggyakoribb, örömben és nyomorúságban egyaránt. Ha az ember istenfelejtő, akkor mindig valami rosszat tesz, még akkor is, ha ezt jónak tünteti fel. Joggal támad fel az Úr haragja, noha türelme hosszú, szeretete nagy (Zsolt 145,8). De mi minden szeretettel visszaélünk, az Istenével és emberekével egyaránt. Az Úr haragja azt jelenti, hogy ő elhagy bennünket, és ez a legnyomorúságosabb állapot, amit ember valaha átélhet. Döbbenetes, hogy nyolc évig tudott Isten népe ebben a nyomorúságban élni. Pedig Isten nélkül minden perc szenvedés, nemhogy nyolc év! Mióta élünk így, szinte berendezkedve a sokféle, gyakran szuperkomfortos nyomorúságban! Amikor az Úrhoz kiáltunk, az mindig a Szentlélek munkája. Csak a Szentlélek végzi el azt, hogy az ember lelke halálosan belefáradjon abba, amiben dagonyázik ez a világ, ezért szabadító és szabadítás, Krisztus után kiáltson (9–10). Kiáltsunk, forduljunk az Úrhoz! ApCsel 9,31–43  406. dicséret

V. 7. PÉNTEK

(15) „…az Úr szabadítót támasztott nekik…” (Bír 3,12–31) Isten szabadításának fontos része az, hogy ő meginti népét, amikor azok hitetlenné és engedetlenné válnak. Szabadításának része a büntetés, amelyet Isten népe nem lázadva, hanem töredelmes szívvel fogad. Isten szabadítása az is, hogy ő minden éles helyzetben ad egy őáltala küldött vezetőt, akinek van látása, bátorsága, ereje, hogy kiutat mutasson a nyomorúságos helyzetből, aki mer világos döntéseket hozni ennek érdekében. Ezt azért fontos kimondani, mert ebben a világban nem lehet tökéletes döntéseket hozni. A kérdés az: kit és mit szolgálva hozzuk meg ebben a világban a döntéseket. Az Urat, az ő ügyét, az ő népét szolgáljuk, vagy valaki, valami egészen mást (16–27)? Isten szabadításához tartozik, hogy ő nem engedi, hogy népe fölé kerekedjenek az ellenségei. Persze, aki engedetlen marad, annak az élete mindig tele van ellenségeskedéssel. Jézus Krisztusra tekintve üdvösséges ismeret tudni azt, hogy az Isten szabadítása sokkal több annál, mint az ellenséget legyőzni, fölé kerekedni és így megszabadulni tőle. ApCsel 10,1–16  478. dicséret

V. 8. SZOMBAT

2021. május 2.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

beadását végzik, másoknak pedig az adminisztráció a feladatuk. Már tizenhat oltópontparancsnokunk van, köztük főorvosok, akik hetente átlag két parancsnoki műszakot látnak el. Én magam is parancsnok vagyok, az elmúlt két hónapban lényegében az oltópontok szervezésén dolgoztam. A munkánkat egyetemista és középiskolás önkéntesek is segítik. Lelkileg mit jelent Önöknek, hogy részt vesznek a társadalom oltásában? Érezzük a felelősségünket abban, hogy az ország szabadulhasson a bezártságtól, hogy kinyithassanak a templomok, intézmények. Felszabadító érzés, hogy részesei lehetünk a lakosság immunizálásának. Felemelő belegondolni, hogy mi úgy vagyunk ennek a kihívásnak részesei, hogy tevékenyen segíthetünk.

Az oltópont parancsnoka HEGEDŰS MÁRK

Hamarosan megkezdődhet a lelkészek soron kívüli oltása a Bethesdában, ahol már több mint tízezer embert oltottak be valamelyik koronavírus elleni vakcinával. A részletekről Bencze Jánost, a református gyermekkórház diakóniai igazgatóját, főigazgató-helyettest, a kórház egyik oltópontparancsnokát kérdeztük.

Hogyan lett a Bethesdában oltópont? Nem volt kérdés, hogy igent mondunk, hiszen a hozzánk hasonló egészségügyi intézmények dolgozóinak van meg a szükséges tudása az oltások lebonyolításához. A fővárosi kormányhivatal megkeresett bennünket, hogy hány oltópont működtetését tudnánk vállalni. Kezdetben három pontunk volt, mostanra, a csak hétvégén üzemelő egységeket is számítva, tizenegy van. Ez az a határ, ameddig biztonsággal tudjuk vállalni az oltásokat. A főváros tizenötödik és tizenhatodik kerületéből utalnak hozzánk embereket a háziorvosok. Április végére már több mint tizenegyezer embert oltottunk be. Hány munkatársuk vesz részt ebben a munkában? A több mint hatszáz ember váltva segíti az oltás körüli feladatokat. Hétköznapokon napi húsz-harminc, hétvégente ötven munkatársunkra van szükség. Kellenek orvosok, akik döntenek, hogy oltható-e, aki megjelent, a szakápolók, asszisztensek a vakcina 6

Reformátusok Lapja 2021. május 2.

A lelkészek, papok soron kívül kaphatnak oltást. Ebben lesz feladata a Bethesdának? Korábban is részt vettünk a kampányoltásokban, így pedagógusokat, belügyi dolgozókat, idősotthonok lakóit és a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány munkatársait is oltottuk. Már megkaptuk a felkérést az illetékes kormányhivataltól, hogy a fővárosi és a Budapest környéki lelkészek, egyházi alkalmazottak oltásában is vegyünk részt. Ez számunka egyházi intézményként különleges, örömteli dolog. Hogy fogadják az emberek az oltást? Túlnyomó többségük nagyon hálás, hogy megkaphatja a vakcinát. Érezzük, hogy a lakosság belefáradt a védekezésbe, és tudja, az egyetlen kiút ebből a helyzetből, ha védetté válunk. Kiemelném azt is, hogy mindenki nagyon türelmes. Úgy gondolom, június elejéig tart majd az ilyen intenzitású oltás, és ha ilyen ütemben haladunk, akkorra akár a hatmillió beoltottat is elérhetjük. Hamarosan a tizenhat-tizennyolc évesek is kaphatnak vakcinát. Ez az a korosztály, amelyet gyógyítanak a Bethesdában. Őket is oltják majd? A mostani kapacitásainkkal, amint elindul, teljes gőzzel részt fogunk venni a kamaszok oltásában is. Viszont, ahogyan mi gyermekkórházként oltunk időseket is, úgy velünk együtt máshol is fognak oltani fiatalokat.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD EGYELŐRE NEM KAPNAK PÉNZT – Az egészségügyben utófinanszírozás van, azt feltételezzük, hogy a rendkívüli oltási munkát is honorálja később az ál­lam – mondja Bencze János. Egyelőre önkéntes alapon, sza­bad­ idejükben vállalják az oltásban való közreműködést a kórház orvosai, ápolói, munkatársai.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BELLA VIOLETTA

Öt méteren A szerző győrszemerei lelkipásztor

Egyszer, még a járvány első hullámának vége felé a velünk szemben lévő sarkon lakó nővel éppen egyszerre indultunk sétálni a szántóföld felé. Nekem könnyű volt: akkor még csak magamra kendőztem a pár hónapost, mentem, ameddig jólesett, a fiam pedig jót durmolt a lépéseim ritmusára. Ő viszont két- és ötéves forma gyermekeivel és mindkettejük járgányaival próbált nekiindulni. Ameddig bezárta maga mögött a kaput – terelgetve befelé a kutyát, egyidejűleg maga mellett terelgetve a gyerekeket, hogy ki ne szaladjanak az útra –, láttam benne a művészi logisztikust, a zsonglőr anyát, akiknek mindenre van keze, ötlete és megoldása. Irigyeltem. Aztán öt métert sem tettek meg az első pofonig. A nagylány versenyfutásra invitálta a kistesót, aki nagy lelkesen nekiindult, majd a harmadik lépés után csattanósan hasra esett. Poros

„Mint az élet minden területén, itt is megvannak a lerövidítő utak: be lehet állni egy-egy iskola, módszer, életmód és nevelési elv zászlaja alá, amely majd helyettünk ad válaszokat.” könnycsíkok és nyöszörgés lett a vesztes jutalma. A felzaklatott anyuka, ahogy összevadászta egyik kezével a salakba borult kicsit, oda sem nézve, a másikkal képen törölte a lányt. Látszott szegényen, hogy nem sikerült utolérnie a történéseket. Az arcán még mindig a gyermeki lelkesedés ült, az ijedtségnek még nem volt ideje átvenni az uralmat a vonásai felett, de már az is kései lett volna, mert az anyja máris bűntudatot várt az újabb pofonként csattanó mondattal: „Ez a te hibád, miért kell mindig versenyezni? Most nézd meg, mit csináltál!” Ez az egész jelenet olyan kontrasztban volt az aranyesős napsütéses tavaszvégével, hogy teljesen belém égett. Vissza is fordultak. Jelentőséggel telt meg nekem az a megtett öt méter a kapuból a porfelhőig, amelyből kivackolódtak a jelenet végén. Az elején még jó fotótéma voltak, idilliek, összhangban, a végére pedig kis híján a gyámügy járt a fejemben. Olyan kézreeső volna jóízűen ítélkezni, és az orrunk alá morogni, hogy minek az ilyennek gyerek. Olyan játszi könnyedséggel tudnám a mozdulatokat, a mondatokat szételemezni, és nagyító alá venni, hány helyen vétett és hi-

bázott anyuka ezzel a helyzetkezeléssel. Ha nem motoszkálna bennem folyamatosan az: vajon én a magam öt méterén hol járok? Anyának lenni megható, kétségbeejtő, megtisztelő és megterhelő. A legtudatosabb utánaolvasót sem tudja felkészíteni senki és semmi arra, mennyi mindent fog érezni és megélni, ha egyszer gyermeke születik. És mint az élet minden területén, itt is megvannak a lerövidítő utak: be lehet állni egy-egy iskola, módszer, életmód és nevelési elv zászlaja alá, ami majd helyettünk ad válaszokat. Feszengős magabiztossággal ugyan, mert mindenki érzi, hogy nem lesz olyan előre legyártott válaszkészlet, amely minden esetre és minden szülő-gyerek párosra stimmelni fog. Minden kérdésre saját választ találni viszont valljuk be: megerőltető. Talán épp azért harsogják sokan olyan hangosan a válaszaikat, hogy ne kelljen meghallani a kérdéseket. Mert neveljük, de kinek és mire? Ki lesz ő majd? Mi Isten terve vele? Mi lesz az ő küldetése? Mit tehetek én ezért éppen a mai napon? És milyen lesz a világ addigra? Honnan tudhatnánk ezt most? Még azt sem tudhatjuk biztosan, melyik étel egészséges, hiszen csak amióta az eszemet tudom, számtalan trend és irányelv dőlt meg és vallott csúfos kudarcot. Szóval az anyaság – de hadd tágítsam a szülőségre – szembesít a határainkkal. Fizikailag is, szellemileg is, és lelkileg különösképpen. Olyan szívesen beszélnék végre anyákkal, akik nemcsak tanácsolnak, hanem akikkel át lehet élni ezt a korlátoltságot, és feloldódni abban, hogy mi a legjobb tudásunk szerint igyekszünk, de akármire jutunk is: Isten ott van. És amit nem tudunk, azt ő tudja. Kipótolja, átírja, kijavítja az emberi próbálkozást. Ezért merhetek szembenézni azzal, hogy egy-egy rosszabb napon én hol tartok a magam öt méterén. Nem istenének kell lennem ennek a gyereknek, hanem „csak” az anyjának. Ez pedig így már felszabadító. Ez így már hálaadásra indít. És ez így már ünnep lehet. Anyák napján nem szeretnék egy vitatható és megítélhető szülői teljesítményt sziruposan és egyoldalúan ünnepelni. Szeretném ünnepelni az Istent, aki amellett, hogy bevon a maga teremtő munkájába szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként, örökbefogadóként vagy akár gyermektelenül is, a küldetés dandárját is magára vállalja.  2021. május 2.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Visszahívni a szétszéledt nyájat HEGEDŰS BENCE

KOCSIS T. NÉMETH JULIANNA LÁSZLÓ

A koronavírus-járvány következményeinek kettősségére és a zsinati ciklus feladataira hívta fel a figyelmet Balog Zoltán püspök április 21-én a Magyarországi Református Egyház (MRE) XV. zsinati ciklusának második ülésén a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának tavaly felújított épületében. A Zsinat lelkészi elnöke a Templomfelújítási Programról, új óvodákról és a Csillagpont ifjúsági találkozóról is szólt.

Életeket megváltoztató, bizonyságtévő igehirdetésre, a jó hír, a Krisztustól tanultak terjesztésére bátorított Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke április 21-én, a XV. zsinati ciklus második ülésének nyitó áhítatán. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke Az apostolok cselekedeteinek 4. része alapján a bizonyságtétel fontosságát és az evangélium elhallgatásának képtelenségét hangsúlyozta (ApCsel 4,13–20).

AZ ELHALLGATÁS KÉPTELENSÉGE Géresi Róbert felidézte, milyen események vezetnek oda, hogy Pétert és Jánost a nagytanács elé állítják: előző nap Jézus Krisztus nevében meggyógyítanak egy sánta embert (3,6). Az eset híre elterjed a városban, és ez lehetőséget ad az apostoloknak 8

Reformátusok Lapja 2021. május 2.

az evangélium hirdetésére. Sokan érzik megszólítva magukat, terjed a megváltás híre – és erre persze a hatalom emberei is felfigyelnek. Rendbontásnak ítélve a tanítványok munkáját börtönbe vetik és – ma így neveznénk – rögtönítélő bíróság elé citálják őket. Mivel nem találnak okot az elítélésükre, erőteljesen rájuk parancsolnak, hogy ne beszéljenek Jézusról. A püspök rámutatott: a tanács tagjai nem a beteg gyógyulására koncentrálnak, a meggyógyított sem hirdeti fennhangon, hogy megszabadult betegségétől. A vádlók fő kérdése ez: milyen hatalommal, kinek a nevében tették a tanítványok azt, amit tettek. Egyedül a Názáreti Jézusról szóló bizonyságtétel elnémítása a céljuk. Géresi Róbert szerint az igéből az elhallgattatás stratégiája rajzolódik ki: megfenyegetik, megrémítik Pétert és Jánost. Hoz-


| AKTUÁLIS |

zátette: a bizonyságtévő keresztyén ember, közösség valamilyen formában mindig hasonló helyzetekben találja magát – az egyház történetének első évszázadai ékes bizonyítékai ennek az üldöztetésnek. Igaz ez a reformáció időszakára is, és az elmúlt évtizedek kommunista diktatúrája is erre törekedett. Ez utóbbi kapcsán a püspök felidézte saját élményeit: a rendszerváltáskor, 1989-ben fiatal teológusként azt gondolta, ennek az üldöztetésnek már vége. Ugyanakkor – a püspök szerint – nála bölcsebb emberek óvatosabbak voltak, figyelmeztették: nem biztos, hogy ez így van. Géresi Róbert úgy fogalmazott, akkoriban néhány évig kegyelmi állapotnak tekinthető időszak volt, amikor megnyílt az örömhír lendületes terjesztésének lehetősége, de azóta is akadályok sokasága nehezíti az utat. A püspök hangsúlyozta, Péterék világosan fogalmaznak a nagytanács előtt: „...nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (20) – Ha fontos nekünk a Krisztus szeretete és oltalma, ha megtapasztaltuk a bűnbocsánat csodálatos valóságát, ha reménységünk van – a koronavírus-járvány alatt is –, hogy Isten többet ad nekünk a földi valóságnál, és hiszünk abban, hogy most is szólhatunk a Szentlélek erejével telve – akkor mi sem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk – tette világossá Géresi Róbert. Hozzáfűzte: arra biztatja lelkésztársait, hogy tegyenek bizonyságot a rájuk bízottaknak, hogy igehirdetésük által „életükben történjen meg a változás: keljenek föl és járjanak”!

MEGERŐSÍTENI A MISSZIÓI LELKÜLETET – Nehéz a kezdet, és nehéz a folytatás – kezdte az elnökségi beszámolóját Balog Zoltán a Zsinat második ülésén. A püspök szerint a mostani időszakban el kell gondolkodni azon, hogy Isten vajon mire adta ezt az időt nekünk. Mint mondta, számot kell vetnünk azzal, amit a koronavírus-járvány az egyháznak okozott: a bezárt templomok szomorú látványával, az elma-

radt úrvacsorai közösségekkel, az éneklések korlátozásával, a testvéri beszélgetések elmaradásával. Mindezekkel szemben pedig észre kell venni Isten szavának megtartó erejét, a rászorultakért indult összefogást és a közszolgálatban dolgozók áldozatos munkáját. – A mi mindennapjainkat Isten üzenetének kell meghatároznia, és ő azt üzeni: „Én veled vagyok!”, utána pedig azt, hogy „Állj meg, ember!” – mondta a Zsinat lelkészi elnöke, aki szerint nemcsak az üzenetek sorrendje fontos, hanem az is, hogy a vírushelyzet elmúltával ne a régi életünket akarjuk visszakapni, hanem legyünk nyitottak egy újra. Balog Zoltán rámutatott, hogy ha nem hallja is meg majd mindenki Isten szavát, mi meghallhatjuk és élhetjük is üzenetét. Szerinte most van itt az idő arra, hogy megkérdezzük magunktól, mi az, amit nekünk változtatnunk kell az egyházi életünkben. Erre az első válasz az, hogy magunknak kell változnunk, a második pedig az, hogy meg kell erősíteni a missziói lelkületet. – Meg kell hívni és meg kell kínálni az embereket azzal az üdvösséggel, amellyel minket is megkínált Isten. Ez a legfontosabb – hangsúlyozta a püspök.

TERVEK ÉS FELADATOK Balog Zoltán szerint a Zsinat feladatai között kiemelt helyen van annak számbavétele, mit veszítettünk és milyen áldásokat nyertünk az elmúlt időszakban. – Súlyos veszteségeink vannak, de hálát kell adni a megtartatásért – fogalmazott, és hangsúlyozta: fel kell mérni a gyülekezetek állapotát, hogy tudjunk arról, melyek a legfontosabb tennivalók. Annak is hangot adott, hogy részt kell venni az újrakezdés folyamatában: ott, ahol lehet, jelentkezzünk önkéntesen, ajánljuk fel szolgálatunkat. A püspök kiemelte, hogy előrelépésre van szükség a gyülekezeteken kívüli találkozási pontokon felmerülő missziói feladatokban. Balog Zoltán szerint a hittanoktatás az a missziós

2021. május 2.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

terület, ahol egyházunk nagyot léphetne előre, ugyanis a református hitoktatók hetente százhúszezer fiatallal találkoznak. A Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta, hogy a testületnek megoldást kell találnia a református hitoktatás szervezeti, anyagi és jogi problémáira, és emellett a hitoktatók szemléletváltását is szükségesnek látja. Szerinte a hitoktatóknak nemcsak a tárgyi tudást, hanem az evangéliumi lelkületet is át kell adniuk a diákoknak. Hozzátette, hogy az intézmények mellett a köznyilvánosságnak is kiemelt missziós területnek kell lennie. A jövőbeni feladatok között megemlítette a jelenlegi gyülekezeti struktúra átgondolását, azt, hogy a jelenlegi parókiális rendszer mennyire szolgálja az evangéliumi üzenet hatékony átadását. Példaként a Baranyai Református Egyházmegyét említette, ahol markánsan megfigyelhető a növekvő nagyvárosi és a leszakadó kis gyülekezetek közötti különbség. Elmondása szerint ez lesz az a régió, ahol először próbálnak majd megoldást találni erre a helyzetre. Bízik benne, hogy ez akár modellértékű lehet más református peremvidékeknek is. Balog Zoltán a lelkészi egzisztencia, a hivatástudat és a lelkipásztori hivatás megerősítését is a feladatok között jelölte meg. Mint rámutatott, ez anyagi és lelki kérdés, és meglátása szerint ehhez lelkészvédelmi törvényre is szükség lesz. Úgy vélte, mindezek mellett a lelkészképzésben is elkerülhetetlen a reform. A püspök úgy fogalmazott, hogy az egyházi törvényeknek számos része nehezen alkalmazható, és azokat ki kell javítani. A Zsinat lelkészi elnöke szerint nemcsak a gyülekezeti struktúrát, hanem az istentiszteleteket és azok rendjét is meg kell újítani, és az új énekeskönyv bevezetése is fontos. Balog Zoltán kitért arra is, hogy vissza kell adni a kommunikáció szó eredeti jelentését. Szerinte úgy kell kommunikálni a köznyilvánosság felé, hogy „nyilvánvaló legyen az evangéliumi küldetéstudatunk és elhívásunk”. A püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad hagyni a református egyház évszázados külügyi kapcsolatainak elsorvadását. – Ne engedjük el őket – javasolta a püspök, aki szerint az ellenkező vélemények, a szociáletikai vita miatti elutasítás helyett inkább beszélgetésre van szükség. A Zsinat lelkészi elnöke azt is javasolta, hogy tudatosan vonjanak be olyan református embereket az egyház vezetésébe, akik a tudomány, a kultúra, a gazdaság és a közélet világában korábban már jelentős sikereket értek el.

ELÉRT EREDMÉNYEK Balog Zoltán az elmúlt hónapok fejleményeiről is említést tett. Kiemelte, hogy a zsinati munkaágak mintegy kétharmadát már meghallgatták, és a kormányzati tárgyalások jelentős eredményt hoztak a lelkészek Covid–19 elleni védőoltásával, valamint a lakásfelújítási támogatások kiterjesztésével kapcsolatban. Emlékeztetett, hogy a KRE-n bevezették a kancellári rendszert, és arról is szólt, hogy a Bethesda Gyermekkórházzal pszichiátriai részleg kialakításáról tárgyalnak. Ez utóbbira 10 Reformátusok Lapja

2021. május 2.


| AKTUÁLIS |

azért van szükség, mert a koronavírus-járvány miatt a gyermekek egyharmada szenved valamilyen mentális betegségtől. Kiemelte, hogy az Országos Óvoda Program keretében 2022 végére hatvanhat új intézmény épülhet fel. Elmondta azt is, hogy a Templomfelújítási Programban tizenkétszeres volt a túljelentkezés, de a kormány döntésének értelmében az igényelt támogatást minden pályázó gyülekezet megkapja majd, így négyszáznyolcvan magyarországi református templom újulhat meg a következő években.

A NYITÁSRÓL Balog Zoltán beszámolójában felhívta a figyelmet a református templomok május 2-ai újranyitására. – Kezdjük el visszahívni a szétszéledt nyájat – fogalmazott a püspök, aki szerint van még idő felkészülni a nyitásra, és mindent újra lehet indítani, ami leállt. Elmondta, hogy az egyház meghirdette a nyári ifjúsági találkozót, a Csillagpontot, bízva abban, hogy július végén már jobb lesz a helyzet.

TISZTSÉGVISELŐK ÉS KÖLTSÉGVETÉS A testület újraválasztotta Gér András zsinati tanácsost és Veres Lajos jogtanácsost, valamint megválasztotta Berecz Ágnest az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnökének. A zsinati tagok szavazás útján döntöttek a Zsinati Bíróság, valamint a szakbizottságok tagjairól. A szavazatok alapján a XV. zsinati ciklusban a Zsinati Bíróság tagja lett Fónagy Miklós, Loránt Géza Gábor, Rácz Lajos, Budai Gyula, Darák Péter, Gellén Márton, Bikádi László Károly, Farkas Gergely, Bíró Zsuzsanna, Szekeresné Borbély Gabriella, Csizmár János, Pocsai Tamás, Kustár Zoltán, Bukáné Zakar Zsuzsa, Gilicze Andrásné, Körmendiné Szabó Katalin, Varga Péter és Kiss Lajos Zoltán. A Zsinat az MRE 2020. évi zárószámadását és 2021. évi költségvetését, valamint a közegyházi intézmények 2021. évi költségvetését is elfogadta. Az ülésen tárgyalták az MRE Diakóniai Iroda Alapító Okiratának módosítását is.

VILÁGI HELYETT PRESBITERI A Zsinat a ciklus kiemelt feladatának tartja egyházunk hatályos törvényeinek felülvizsgálatát. Elsőként némely egyházi kifejezés pontosítását tűzte ki célul: a köznyelvben meghonosodott értelmezés és a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a „világi” szó „nem egyházi”-t jelent. Az elnökség szerint ez nemcsak félreérthetővé teszi egyházunk törvényeiben a kifejezést, hanem ellentétes az MRE alkotmányos kormányzati alapelvével, a zsinat-presbiteri elvvel. A javaslatnak megfelelően a „világi” jelzőt az egyházszervezeti alapelveknek jobban megfelelő és az egyházi jelleget jobban kifejező „presbiteri” kifejezésre módosítanák. Így a többi között a jövőben a „világi elnök” helyett a „presbiteri elnök” kifejezést használnák. Az előterjesztést a testület következő ülésén tárgyalják újra második olvasatban.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2021. május 2.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

A világ legbefolyásosabb emberei BALOGH-ZILA TEODÓRA

Brouwer Pálhegyi Krisztina gyógypedagógus, nevelési tanácsadó, a KÉK nevelés szemléletmódjának megalkotója. Anyák napja alkalmából arról beszélgettünk vele, hogy mi erősítheti meg az anya-gyermek kapcsolatot és egyben a szülői önbizalmat, hogyan válhatnak az édesanyák felszabadulttá, magabiztossá, és miért mondhatjuk, hogy ők a világon a legbefolyásosabb emberek.

Mit jelent a KÉK nevelés? Nem azt fedi, hogy ilyen színűre kellene gyermekeinket kupálni. A KÉK mozaikszó: azt jelenti, hogy Kapcsolatra Épülő, Következetes nevelés, amely a gyermeknevelés nem módszerekre épülő, fejlődés- és nem viselkedés- vagy teljesítmény-szempontú megközelítése. A blogjában is írja, hogy a KÉK nevelés nem módszer, hanem szemlélet. Mit ért ezen? Célunk a fejlődés támogatása, ez pedig jóval több, mint az, ahogyan a gyermek nemkívánatos viselkedésére reagálunk: így vagy inkább úgy fegyelmezünk. Nevelni azt jelenti, hogy a gyermek fejlődésének a feltételeiről gondoskodunk. Folyamatosan biztosítjuk számára a termékeny közeget. A gyermek tápláló, bizalmi kapcsolatban fejlődik, amelyet a róla gondoskodó felnőttek nyújtanak neki. Olyan ez, mint a növénynek a talaj, amelybe belegyökerezhet és növekedhet. A gyerekek fejlődésének legfontosabb feltétele a biztonságot nyújtó és hierarchikus kapcsolat, ahol a felnőtt a gondoskodó, akire a 12 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

gyermek bizalommal támaszkodhat – szaknyelven: függő viszonyban kötődhet. Ebben a közegben tud felnőni azzá az emberré, akinek a lehetőségét Isten beleteremtette. Mivel a fejlődés alapfeltételei a kapcsolat, a nyugalom és a valódi játék, másodlagos kérdésnek tartom a megfelelő viselkedés kialakítását célzó módszereket. Nem kell minden problémára tudnunk a megoldást, mert mi magunk vagyunk a megoldás gyermekeink számára. Biztonságot nyújtunk, és mutatjuk az utat. Ebben meg lehet erősíteni az olyan anyát is, aki semmit nem olvasott még a nevelésről. A KÉK nevelés nem csak egy szűk társadalmi rétegnek szól, hanem mindenkinek, akire Isten gyermekek vezetését bízta szülőként, nevelőszülőként, pedagógusként, nagyszülőként vagy segítő szomszédként. Hogyan lehet függéssel függetlenségre nevelni valakit? A nevelés célja az, hogy a függő kisgyermek idővel függetlenné váljon. Viszont ezt az érést, önállósulást az egyre mélyülő kötődés támogatja. Minden gyermek rászorul arra, hogy valaki folyamatosan gondoskodjon róla: felül töltögesse, alul tiszto-


| INTERJÚ |

gassa – testi és lelki értelemben egyaránt. A kisbaba eleinte az érzékszervein keresztül tapasztalja az anya közelségét: a bőrérintkezés, a szaglás, a hallás és a látás útján. A kötődésnek ez a kezdetleges formája még nagyon szűkös teret ad a fejlődésnek: a kicsi néhány méterre elmerészkedik a mamájától, és pánikba esik. Később, amikor a gyermek már a hasonlóság szintjén is kötődik, akkor azzal is közelebb érzi magához az anyukáját, hogy utánozza. Ekkor már nem kell minden pillanatban mellette lennie: a kötődés láthatatlan köldökzsinór­ja nagyobb teret ad neki a világ felfedezésére. A cseperedő gyermek, ha jól fejlődik, egyre mélyebben kötődik. Ezután következik az összetartozás, majd a fontosság útján való kötődés. A fizikai együttlét fontosságát átveszi a lelki kötelék: az érzelmi szeretet, végül az ismerni és ismerve lenni élménye, a lelki intimitás. A KÉK nevelés más, mint a széles körben ismert kötődő nevelés, mert a kötődésnek nem csak az első élet­években tulajdonítunk meghatározó szerepet. Minél mélyebb és sebezhetőbb módon tud kötődni egy kamasz, annál több helye van kapcsolaton belül is annak, hogy tőlünk különböző önmagává nőjön fel. Fordítva is így van: minél érettebb módon kötődik egy szülő, annál inkább képes az önmagát kereső kamasz viselt dolgait szeretettel elviselni. Ideális esetben a gyermek a kötődés legmélyebb formáját is megtapasztalja, mire iskolába kerül, és akkor nem okoz neki lelki sérülést, hogy a napjai nagy részét nélkülünk kell töltenie. Az érző szívű, egészséges lelkű gyereknek hiányzik ilyenkor az anyuka, és előfordul, hogy sírdogál is kicsit, de éppen azért, mert érzelmileg épségben maradt, és fáj a szíve. Hiányzik neki az anyukája, és ez természetes. Viszont, ha valaki megreked a felszínesebb, kezdetleges kötődési formáknál, felnőttkorában is ott tart, hogy ha nem látom a másikat, akkor elfelejtem. Az érzelmi éretlenség jele, amikor egy serdülő még mindig csak az érzékszervek, az utánzás vagy az összetartozás útján képes kötődni. A kapcsolódás érettebb, mélyebb formái fokozatosan alakulnak ki. Hogyan lehet KÉK elv szerint nevelni, ha ez mégsem módszer, hanem szemléletmód? Ma a szülők leginkább lexikonszerű útmutatásra vágynak: mit csináljak akkor, ha ez és ez történik. Rengeteg nevelési könyv van, amely segítség, de egyben óriási stressz forrása is: a szülők azt érzik, valahol biztosan van kész válasz a kérdéseikre, csak még nem találták meg. Sok bizonytalanságot és szorongást okoz ez a téves hozzáállás. A legfontosabb, hogy anyaként tudatosítsuk, a személyünkben vagyunk válasz gyermekünk legfontosabb szükségleteire, hiszen Isten ránk bízta őt. Ebből fakadhat aztán a magabiztosság: hogy lehető legjobb tudásunk szerint merjük megoldani az egyes helyzeteket. Nem baj, hogy az egyik anya megenged valamit, a másik nem. Az a fontos, hogy minden anya tudja: én vagyok az anyukája ennek a gyereknek, én döntöm el, mit engedek meg neki, mert én vigyázok rá. A gyermek számára így ad a kapcsolatunk bizton-

ságot nyújtó hátteret. Miközben Istenben bízunk, magabiztos, stabil szülői fellépésünk is folyamatosan erősödhet. Akkor is, ha zsákutcáról zsákutcára kell tanulnunk saját hibáinkból, és így kell kikísérleteznünk a jó megoldásokat. Mi történik, ha például egy veszekedéssel megbillen a szülő és gyerek közti rend? A kapcsolat helyreállítása is a szülő felelőssége. A fejlődés feltételei közé tartozik a nyugalom is. A gyermek számára létfontosságú a kapcsolatunk, és csak akkor nyugodt, ha nem kell a szeretetünkért megdolgoznia. Még ha a gyermek volt is a hibás a konfliktus kialakulásában, akkor sem neki kell megoldania, hogy újra jóban legyünk. Nekünk, felnőtteknek kell áthidalnunk a közöttünk keletkezett szakadékot. A kötődést tegyük a gyermek számára biztonságossá és könnyűvé: ne kelljen félnie sem attól, hogy kieshet a szeretetünkből, sem a megszégyenítéstől, az elutasítástól vagy a testi-lelki bántástól. Tudassuk vele minden módon, ahogyan megérti, hogy továbbra is jóban vagyunk, és számíthat ránk. Nyugodtan mondjuk neki ilyenkor, hogy most dühös vagyok, de meg fogok nyugodni. Szomorú vagyok, és Isten meg fog vigasztalni. Ne félj, nem lesz baj, el tudom viselni. Minden körülmények között én vagyok az anyukád. Ugyanúgy szeretlek, mint eddig. Mennyire követhető nyomon, hogy valaki hogyan érik anyává? Az anyaszerepben nem egyenlő esélyekkel indulunk. Vannak, akiknek megadatott, hogy harmonikus és támogató családban nőjenek fel, ahol jó példát láttak az anyaságra, kevés lelki sebet szereztek, kiegyensúlyozottabbak. Az ilyen nők általában könnyebben ráhangolódnak azokra az új feladatokra, amel�lyekkel az anyaság jár. Azoknak, akik lelkileg nehéz háttérből jönnek – rossz mintát láttak vagy semmilyet, és az a legnagyobb nevelési elvük, hogy mindent másképp akarnak csinálni, mint a saját szüleik – nagyobb próbatétel a gyermeknevelés. Isten mégis ad gyermeket a lehető legrosszabb helyzetben lévő és meggyötört embereknek is, és ez azt is jelenti, hogy bárkiből lehet elég jó szülő. Azoknak az anyáknak viszont, akik előtt nincsen jó minta, több segítségre és támogatásra van szükségük. Vegyük észre őket a környezetünkben! Szükségük van pótanyákra, barátnőkre, sokszor szakemberekre is, akik támogatják őket az anyaságukban. A legnagyobb segítség pedig nem az – főleg, ha valakinek önbizalomhiánya van, és retteg attól, hogy rossz anya lesz –, hogy a kezébe adunk néhány okos könyvet. Inkább az alkalmasságuk érzetét kellene bennük erősíteni, hiszen tudhatjuk, hogy Isten az ösztöneinkbe írta a gondoskodó szeretetet. Az ijedt, tapasztalatlan és bizonytalan édesanyában is ott szunnyad a tigris. A KÉK nevelés közösségimédia-oldalának több ezer követője van. Milyennek látja ezt a virtuális szülő- és pedagógusközösséget? 2021. május 2.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Úgy látom, hogy jelenleg a követők többsége a kedvezőbb helyzetben élő társadalmi réteghez tartozik, akiknek van igényük és idejük arra, hogy a nevelésről olvassanak. Elég műveltek ahhoz, hogy ha rátalálnak a blogomra, felismerik benne az értéket. Remélem, hogy az előadásokat hallgató és a honlapot figyelő szülők előbb-utóbb kiterjesztik a szárnyaikat azok irányába is, akiknek az ismeretekhez való hozzáférés nem elegendő segítség. Sokan fordulnak önhöz tanácsért. Hogyan látja, milyen nehézségekkel kell szembenézniük a mai anyáknak? A modern életforma azt követeli meg, hogy a magukra valamit adó nők az anyaságon túl valamilyen egyéb sikert is elérjenek az életben. A gyermeknevelést könnyű „kiszervezni”, mert nem nehéz hozzájutni a bölcsődékhez, óvodákhoz, saját meggyő-

A nehézségeket tetézte az utóbbi évben pusztító járvány és a bevezetett korlátozások. Mit tanulhattunk ebből az időszakból? Azt, hogy milyen törékenyek vagyunk mi, felnőttek is. Mindenki átéli, hogy saját energiánkat tekintve hatvan-hetven százalékon mozgunk. Folyamatosan ott van a háttérben a stressz, amely a járványhelyzetből fakad. A lelki egészségünket is aláássa a koronavírus; általánosan elmondható, hogy megviseltek azok a felnőttek, akikre a gyerekek rá vannak bízva. Még inkább szükségünk volna arra, hogy ne csak a gyerekeinket, de magunkat is jól szeressük: tisztában legyünk az érzéseinkkel, észrevegyük a bennünk gyűlő indulatokat, és módot találjunk a feszültség kiengedésére úgy, hogy ne ártsunk a velünk élőknek. Milyen jó lenne, ha mi, felnőttek is minél többet tudnánk játszani: mert ez kellene ahhoz, hogy ne üvöltsük le a párunk

„A KÉK nevelés nemcsak egy szűk társadalmi rétegnek szól, hanem mindenkinek, akire Isten gyermekek vezetését bízta szülőként, nevelőszülőként, pedagógusként, nagyszülőként vagy segítő szomszédként.” ződésünk alapján választott iskolákhoz. A családok élete óriási változáson ment keresztül az utóbbi száz évben, a gyerekek fejlődésének viszont ma is ugyanazok a feltételei, mint bármikor korábban. Nehezebb megteremteni és fenntartani azt a mély, kötődő kapcsolatot, amelyről beszéltem. Nehezebb a nyugalom fenntartása is, hiszen a gyerekek már egészen pici kortól azt tapasztalják, hogy a teljesítményük alapján bánnak velük. És a fejlődés harmadik alapfeltételét még nem is említettem: ez a játék. Ez nem a képernyő előtti passzív szórakozást jelenti, hanem például azt, hogy a gyermek felmászik a fára és leesik, sarat dagaszt vagy a kő alól kikapirgálja a bogarakat, szárnyal a képzelete, fadarabokkal babázik, épít, rajzol, alkot, kalapál, zenél. Mozog és hangoskodik. A játék nem céltudatosan végzett munka, hanem önmagáért való spontán és szabad tevékenység, amelynek a lényege az önkifejezés és a felfedezés. Nem kell külön tanítani, mert nyugalmi állapotban a fejlődés belső mozgatórugói játékra ösztönzik a gyerekeket. Az agy problémamegoldó képessége is játék közben fejlődik olyanná, amilyet aztán iskolában és az életben használni tud. Régebben anyagi helyzettől függetlenül szinte minden gyermeknek jutott kötődő kapcsolat, lelki nyugalom és elég idő a szabad játékra. Ma tudatosan oda kell figyelnünk a fejlődés e három nélkülözhetetlen feltételére. Az édesanyák helyzetét az is nehezíti, hogy nincs körülöttük nagycsalád vagy helyi közösség, a „kötődő falu”. Helyette intézmények vannak és szakemberek, akik nincsenek egymással közösségben. A gyerek otthon panaszkodik a tanárról, a tanár sóhajtozik a szülők miatt. Nem egy csónakban eveznek azok a felnőttek, akihez a gyereknek kötődnie kellene, hogy tanulni tudjon tőlük. Nemcsak tananyagot, hanem életmintát. Ezért is van arra szükség, hogy tudatosan gondolkodjunk a nevelésről. 14 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

vagy a gyerekeink fejét. Mit jelent játszani? Valakinek azt, hogy boxzsákot ütöget, van, akinek azt, hogy elkezd festeni. Akkor is, ha úgy érzi, hogy nincs rá ideje. Vagy futni jár, naplót ír, énekel a zuhany alatt, legózik a gyerekével. Nekem azt, hogy néha zongorázom, és az erdőben sétálok. Tudatosan kellene törekednünk arra, hogy legyenek önkifejező, művészi és mozgással járó tevékenységek az életünkben, a magunk örömére. Ha játszunk, egyáltalán nem fontos, hogy elismerésre méltó teljesítményt nyújtsunk. A játék csodálatosan hozzájárul ahhoz, hogy az idegállapotunk egyensúlyba kerüljön, és a félelmeink, szorongásaink vagy a dühünk ne mérgezze a gyerekeinket. A blogjában mindenütt a szülőknek címezi cikkeit, bejegyzéseit: anyáknak és apáknak is. Mit gondol az anyák napjáról, mennyire fontos az anyaszerepről külön megemlékezni? A gyerekeknek is jót tesz, ha úgy nőnek fel, hogy minél inkább megbecsülik a szüleiket. Ezt a Bibliából is tudjuk: jó és egészséges, ha valaki tiszteli az apját és az anyját. Persze a tisztelet kifejezése is a gyermek érettségétől függ, tehát ismét nem meghatározott viselkedésről van szó. Az a fontos, hogy a szívében kibontakozhasson a szülei iránti őszinte tisztelet érzése, és ezt a környezete táplálja. Nagyszerű például, ha ilyenkor anyák napján édesapa a gyerekekkel együtt készít meglepetést édesanyának. Emlékszem, hogy annak idején ez nekem is mennyire jólesett. Ez az ünnep nagy lehetőség arra, hogy felhívjuk a figyelmet: ha anya vagy, a világ legbefolyásosabb emberei közé tartozol. Az életben sokféle babért szerezhetsz, de anyaként mindenki másnál nagyobb hatással vagy a következő generációra. Úgy gondolom, hogy az anyaság a világ egyik legnehezebb munkája, legsokoldalúbb és legfontosabb hivatása.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Anyagyógyászat címmel Bodrog Miklós evangélikus teológus, pszichológus könyvecskéje olyan témát vet fel, amelyről mindenkinek van élménye. Az előhangban így ír: „A nagy próbatétel: mennyire kész az anya ’az Úr szolgálóleányaként’ gyermekét nem önmagának szeretni, hanem ráigazítani őt saját küldetésének útjára.” Írásának célja az elromlott kapcsolatokat megérteni és gyógyítani anyákban és gyermekekben. Felvázolja a túlszerető, felnőtt gyermekére rátelepedő vagy éppen a kiszámíthatatlan és megbízhatatlan anya esetét. Van története a rideg vagy az örökké hiányzó anyáról is. Apró eseteken keresztül vázolja föl a problémákat, és figyelmeztet a legégetőbb bajokra. Helyes önismeret kell ahhoz, hogy megértsük, ezek közül melyik nehezedik ránk, mert aztán egy élet is kevés ahhoz, hogy kigyógyuljunk és felépüljünk belőle. Szükségünk van arra, és hitünkből fakadóan lehetőségünk is, hogy ha felismertük, elfogadjuk és megbocsássunk az esetleg már régen elporladt szülőknek, amiért egy életre meghatározták az utunkat. A kisgyermek első néhány évében az anya és az apa jelent mindent, a táplálékot, a biztonságot, kapcsolatot, szeretetet és bizalmat, az Istenbe vetett hitet. A minták meghatározók. Az anyai ösztönökkel Isten útravalót ad, de azt tudatosan építenünk és alakítanunk kell segítő és érlelő támogatássá, mert az ösztönös érzelmek sokszor megcsalnak. A szeretet melenget és ölelget, de ha túl szoros, abba beletorzul az áldozata, ha idejében ki nem szakítja magát belőle. Okosan szeretni azt jelenti, hogy nem magunkat szeretjük a gyermekben, nem magunknak keresünk gyönyört és kielégülést benne. A másik végletről egy idősödő nő vallja: engem gyerekkoromban senki nem simogatott meg, nem ölelt magához. Szülei elváltak, a kemény nagymama nevelte. Elhanyagolták, ezért csúszott a másik végletbe: gyermekeit szorosan magához láncoló anya vált belőle. Az anyaságról megható szavakkal szokás beszélni. Tiszteljük is az életüket odaáldozó nőket, akik gyermekeikért készek saját igényeikről, kényelmükről naponta lemondani! Ha bennünk maradtak hiányok, sérelmek, ne dédelgessük azokat! Keressük a gyógyulást, és bocsássunk meg egymásnak, és vigyázzunk arra, hogy ne ismételjük szüleink hibáit! Ki tanítja meg, hogyan kell anyának és apának lenni? A valódi szeretet, a lelki kötelékek és egymáshoz tartozás megélésére Isten tanít minket. Akinek pedig nem adatott meg a biológiai anyaság, átélheti lelki-szellemi módon: kaphat a gyülekezetben anyát, apát, testvéreket és gyermekeket. Bennük is tanuljuk az éltető szeretetet. 

IMÁDKOZZUNK!

Az édesanyákért Áldd meg, Urunk, az édesanyákat! Te enyhítsd szívük félelmeit, bizonytalanságait a várakozás hosszú hónapjaiban! Te védd az egészségüket, életet adó életüket! Te töröld le arcukról a fáradtság felhőit, és te add, hogy mosolyogva tudjanak felejteni, a nehézségekre csak próbaként tekinteni! Te sokszorozd meg naponta erejüket, lendületüket, kreativitásukat! Te segíts, hogy amikor fogyatkozik a türelmük, akkor is észrevegyék azokat a szerethető pillanatokat, amelyeket te csempészel oda egy-egy gyermeki rácsodálkozásba, mókás arcba, ölelésbe. Te add meg, hogy tudjanak jól jelen lenni: hálás és imádságos életet élni, következetesen nevelni, tékozlón szeretni, és a nehézségeket naponta a te kezedben hagyva, nevetve nézni a holnap elé! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Nem a nagy sereg, nem a nagy erő Az emberiség történelme számos példát szolgáltatott arra, hogy az ember önmaga akarja irányítani életét, megoldani problémáit. Eközben elfelejtette azt, hogy ez a fajta „önrendelkezés” eleve bukásra volt ítélve, mert bár szakított a jó és rossz tudásának fájáról (1Móz 3,6), mégsem képes arra, hogy jól döntsön. Ahelyett, hogy Istenre tekintene, tőle várná a segítséget és a megoldást, a saját képességeiben bízik és reménykedik. Heti bibliai szakaszaink között a zsoltáros olyan embertípusról beszél, amelyik inkább bízik a nagy seregben és a nagy erőben (Zsolt 33,16), mintsem az Úr szeretetében (Zsolt 33,18). Jól példázza ezt a kettőséget Ezékiás király története, aki, amikor meg akarta támadni Asszíria királya, így szólt a nagy seregtől rettegő népéhez: „Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban.” (2Krón 32,8) A hatalom, vagyon, erő legtöbbször kéz a kézben járnak, és sokan gondolják úgy, hogy e három mindenhez elegendő, ha valamit el akarunk érni. Csakhogy van egy ennél is hatalmasabb erő, ennél is nagyobb hatalom, amely éppen attól nagyobb és hatalmasabb, hogy nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az Úr Lelkével (Zak 4,6) száll szembe az emberi akarattal. Jézus is ezt képviselte, életével példát mutatott tanítványainak, követőinek, hogy ő szelíd és alázatos (Mt 11,29), ahogyan ezt a szamáron való bevonulásával is jelezte (vö. Mt 21,1–11); hogy kérhetett volna tizenkét sereg angyalnál is többet elfogatásakor (Mt 26,53); hogy minden hatalom Istentől van, ahogyan Pilátusnak is elmondta (Jn 19,11), de az ő királysága nem e világból való, mert övé minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). „Szeressétek egymást!” (Jn 13,34)  SZETEY SZABOLCS 2021. május 2.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Akik a tisztaságnak szentelik az életüket HEGEDŰS MÁRK

Ha arra gondolunk, hogy kik dolgoznak egy kórházban a betegek gyógyulásáért, elsősorban az orvosok és az ápolók jutnak eszünkbe. Pedig a gyógyítás alapja a tisztaság. A református Bethesda Gyermekkórházban huszonhárom takarító dolgozik azért, hogy mindig minden makulátlan legyen, hiszen sosem lehet tudni, mikor érkezik a következő kis páciens. A munka ünnepének apropóján azokra figyelünk, akik a tisztaságnak szentelik az életüket.

LABORBAN ELLENŐRZIK – A tisztaság gyógyítási alap, nem csak esztétika – ez az, amit Pap Márta, a Bethesda kórház higiénikusa mindig hangsúlyoz a kollégáinak. De mit jelent a tisztaság egy kórházban? Ha esetleg üres egy kórterem, akkor is mindennap „le van portalanítva”, mondja Pap Márta. A közegészségügyi felügyelő, a takarítók vezetője szerint ez nem azt jelenti, amit a saját könyvespolcunk esetén gondolnánk. A kórházi takarítás sokkal alaposabb, precízebb, professzionálisabb munkát igényel. Amikor távozik egy gyermek, mindent, amivel érintkezett, fertőtlenítenek – az ágyát, az éjjeliszekrényét, sőt, még a csempéket is – gyakorlatilag az egész kórtermet. Ám ez még nem minden: ilyenkor jön az úgynevezett „mikrobiológiai mintavételezés”. Azaz gyakran laboratóriumban ellenőrzik, hogy tényleg tiszták-e a felületek, megfelelően biztonságos-e a szoba a következő beteg fogadására. Így ő nem találkozhat az előző gyermek által kiköhögött vagy kitüsszentett kórokozókkal.

A KORONAVÍRUS CSAK APRÓBB VÁLTOZTATÁSOKAT HOZOTT Pap Márta azt mondja, az alaposság független a pandémiától, az ő feladatuk lényegében nem sokat változott. – A precíz munkavégzés független az aktuális járványoktól – magyarázza, és már sorolja is: máskor influenzajárvány van, az RSV terjed, vagy épp a gyerekekre nagyon veszélyes rotavírus késztet fo16 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

„A precíz munkavégzés független az aktuális járványoktól.” (Pap Márta)


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Mindig lelkiismeretesen végzem a munkámat, úgy, mintha a saját gyermekeimért tenném.” (Vidák Éva)

kozott figyelemre. – Ilyen szempontból a koronavírus miatt túl sok különbség nincsen a mindennapjainkban – mutat rá a szakember. Speciális tisztítószereket sem kellett beszerezniük, mert eddig is olyan készítményeket használtak, amelyeket bevizsgáltak vírusokra. Néhány technikai változás történt csupán, főleg a dolgozók védelme érdekében, például szigorúan védőfelszerelésben dolgoznak, és a feladatok része a szigorított zárófertőtlenítés egy speciális vegyszer légtérbe porlasztásával. – Nagyon szeretném, ha ennek a szakmának, sőt: hivatásnak nagyobb lenne a társadalmi megbecsültsége – fogalmaz a higiénikus, aki szerint a járvány alatt kicsit előtérbe kerültek a takarítók, a társadalom jobban észreveszi az elvégzett munkájukat és azt, hogy mekkora szükség van rájuk.

A BETHESDÁBAN MEGBECSÜLIK A TAKARÍTÓKAT Pap Márta azt mondja, az intézménybe gyakran visszatérő szülők, gyerekek látják, milyen alapos munkát végeznek, és hálásak ezért. Ezt az is bizonyítja, hogy évek óta nem kaptak panaszlevelet, amely a tisztasággal kapcsolatban fogalmazott volna meg kritikát. – Ez

szintén jelzi, hogy a munkatársaim szívvel-lélekkel végzik a feladatukat. A kórház több mint hatszáz dolgozója között is mindig számontartják, folyamatosan elismerik a huszonhárom takarító munkáját. Ezt igazolja az is, amit Vidák Éva takarítónő mond, aki már huszonkét éve van itt. – Minket a kórházban megbecsülnek, elismernek, és tudjuk, hogy nagy szükség van ránk. Vidák Éva végzettsége szerint épülettisztítási technológus, ő a Bethesda takarítóinak csoportvezetője. – Mindig lelkiismeretesen végzem a munkámat, úgy, mintha a saját gyermekeimért tenném – állítja a szakember, aki nemcsak a felettese utasításait továbbítja a beosztottjainak és figyel azok megvalósítására, hanem maga is takarít, például műtőket, ami nem kis felelősség. – Ezt csak lelkiismeretesen lehet végezni – hangsúlyozza, és hozzáteszi: a kórházi munka csapatjáték, amelynek minden dolgozó a része.

SZERETIK A MUNKÁJUKAT Pap Márta negyven éve dolgozik az egészségügyben, azt mondja, mást el sem tudna képzelni feladataként. – A munkámmal a dolgozók és az itt gyógyulók biztonságát növelem. Ez az életem. Vidák Éva azt mondja, szinte mindennap örömmel jön be dolgozni, de elismeri, hogy a munkája fizikailag igen fárasztó. De hozzáteszi: a tudat, hogy az általa is fenntartott tisztaság a gyerekek gyógyulásához is hozzájárul, mindenért kárpótolja.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

NEM BECSÜLJÜK MEG ŐKET A Központi Statisztikai Hivatal 2016-ban készített felméréséből kiderül, hogy a társadalom kevéssé becsüli a takarítók munkáját. Egy 173 foglalkozást felmérő kutatás alapján ugyanis 163. lett a takarítás mint szakma. A válaszadókat arra kérték, hogy például a hatalom, a társadalmi hasznosság, a fizetés és az adott szakma divatossága alapján állítsák sorrendbe a foglalkozásokat. Az adatok még elkeserítőbbek, ha megnézzük, kiket előznek meg néhány hellyel a takarítók. E szerint ugyanis presztízsük alig nagyobb a sztriptíztáncosokénál, a drogkereskedőkénél – a lista maradék tíz helyén, rögtön a takarítók után ugyanis ilyen foglalatosságok állnak a felmérés szerint. A lista elején egyébként a kórházigazgatók, majd az egyetemi rektorok, a sebészek és a gyermekorvosok állnak.

2021. május 2.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

Minden munka lehet Isten dicsőségére végzett munka?

18 Reformátusok Lapja

2021. május 2.


| REFORMÁTUS ÉLET |

HEGEDŰS MÁRK

Nem a szünet nélküli robotolásra mondott igent Isten, hanem az ember méltóságára, a hozzá méltó munkájának megáldására, és ehhez a pihenés és az ünnepek is hozzátartoznak – hangsúlyozza Békési Sándor. A református teológust többek között arról kérdeztük, mit gondol május elsejéről, a munka ünnepéről.

Mit gondol, hogyan kellene dolgoznia a Szentírás tükrében a keresztyén, református embernek? A munka méltósága azt jelenti, hogy a tennivaló, a feladat elvégzése közben az ember Isten munkatársa a világban. Ennél nagyobb méltóság nem létezik. Még ha fáradságos, gyötrelmes és sokszor sikertelen is az a munka – sőt annak ellenére –, általa a munkálkodó ember személyes tartást kap, és kifejezheti felelősségét a környezete iránt. Ehhez a méltósághoz persze Isten áldását kell kérnie minden napon. Gondoljunk csak a 90. zsoltár zárórefrénjére: „…kezünknek munkáját tedd állandóvá!” (Károli-fordítás) vagy a Miatyánk kérésére: „…mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” (Mt 6,11) Fogyasztói társadalmunkban inkább a pénz értékéről és a tőke érdekéről esik szó – a munka méltóságáról kevésbé vagy egyáltalán nem. Mintha a munkáltató csak a munkavállaló kötelességét látná a munkában a megfizetett munkabérért, a dolgozó pedig a munkát kényszernek, szükséges rossznak fogná fel a megélhetésért. Ez a torz szemlélet azt az egyéni igényt erősíti, hogy lehetőleg minél kevesebb munkával lehessen minél több pénzt keresni. Ezzel szemben a Szentírás az emberre bízott Édenkert őrzése kapcsán már a teremtési rend értelmében a munka méltóságát emeli ki. A humán kultúra a földműveléstől egészen a szellemi művelődésig a munka áldásában fogan. Igaz, hogy a Szentírás szerint az isteni ítélet az emberi bűn miatt a munkát fáradságossá tette, hiszen az sokszor csak tövist és bogáncskórót terem, de az Úristen a munka méltóságának áldását nem vette ki az emberi élet lehetőségei közül. Ne felejtsük el, hogy az Úristen nemcsak a munka gyümölcseiben, hanem az ünnepnapok kijelölésével is nyújtja áldását. Ugyanis nem szünet nélküli robotolásra mondott igent, hanem az ember méltóságára és munkájának megáldására, amelyhez az ünnepek is hozzátartoznak. Minden munka lehet Isten dicsőségére végzett? Az ember méltóságát munkája adja – függetlenül attól, hogy fizikai vagy szellemi, futószalagon betanított feladatot vagy alkalmi közmunkát végez. Azonban van emberhez méltatlan munka is: a rabszolga- és a kényszermunka. A megaláztatás nem az Isten dicsőségét szolgálja, inkább állandó veszélyként fenyeget, hiszen bármilyen nemes tevékenységet méltatlanná tehet. Nyugati civilizációnkban – különösen a pénzpiaccal szemben – a kétkezi munka és a földművelés általában lenézett, alulfizetett. A szakmunka tönkretétele, majd lebecsülése óriási kára egy társadalomnak. Az agrikultúra és a kézművesség életünk ősi alapja. Ha nem lenne mit enni, nem sok értelme lenne a high-tech-nek. Ott, ahol a kétkezi munkából nem lehet megélni, nagyon megromlott az emberi társadalom.

A protestáns etikának van hatása a munkaetikára? Emil Brunner etikájában a munka az Isten parancsán alapuló teremtési rend, amelynek lényege az öröm és a szabadságból eredő felelősség. A munkában nem a természettel, hanem a másik emberrel kerülünk kapcsolatba, és ilyen értelemben közösségi ügy, amelyet a civilizáció démona tesz tönkre. A munka szekularizációjával egyrészt némelyek több szabadidőhöz jutottak, másrészt viszont elkeserítő a tömeges munkanélküliség. Utóbbival az ember épp a méltóságát veszíti el. A kereseti különbség és a vagyoni helyzet sem minden esetben az elvégzett munka mennyiségét vagy minőségét tükrözi. A hamis mammon is félrevezetheti az embert, amikor nagyobb pénzért önmagát zsákmányolja ki. Ezért fontos Szűcs Ferenc etikai tanításában a „megajándékozottság ökonómiájának” gondolata, amely az Újszövetség értelmében (Mt 20,1–16) azt jelenti, hogy a teljesítményelv relatív igazságosságával szemben már a munkához jutás maga a méltóság. Jézus Krisztus szavaiból pedig – „…méltó a munkás az ő jutalmára” (Luk 10,7) – a protestáns etika állandó alapképletnek veszi azt, hogy a munkás jövedelmének annyinak kell lennie, hogy azzal emberhez méltó életet élhessen. Van egy új pszichológiai kifejezés, a „job crafting”, azaz a hivatás belülről fakadó újraértelmezése, amely szerint fontos, hogy legalább a munkavállaló becsülje meg a saját munkáját. A modell megalkotója példaként a kórházi takarítókat hozta: az ő munkájukat gyakran lenézik, miközben a beteg gyógyulása szempontjából óriási jelentősége van a tisztaságnak. Mit gondol erről? A munkának mint teremtési rendnek a motorját az öröm és a gyönyörűség adja. Nemcsak a megmunkálandó anyag tölt el gyönyörűséggel a fizikai és a szellemi munkában, hanem annak tudata is, hogy ha majd elkészülök, másoknak szolgálok, örömet, segítséget, tanítást adok vele. Ezért választ olyan munkát az ember lehetőség szerint, amely örömet szerez, tetszik neki. Ha pedig ilyenre nincs lehetősége, akkor – megvizsgálva önmagát, hogy mire teremtette és hívta el az Isten – belső, szabad késztetéséből maga vállalkozik olyan feladatra, amelyben örömét leli. Ezt az örömöt elvenni az embertől Szentlélek elleni bűn. Mit gondol a munka ünnepéről, május elsejéről? Május elsején születtem, tehát elsősorban a szüleimre gondolok, akik rengeteget dolgoztak életükben. A munkásmozgalom által kivívott ünnep mindannyiunk számára fontos. Ekkor végiggondolhatjuk azt, hogy mit köszönhetünk felmenőinknek, mit tehetünk azért, hogy több örömünk és másoknak jobb szolgálatunk legyen a munkánkban, valamint hogyan őrizhetjük meg a méltóságunkat munkaviszonyainkban.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2021. május 2.

Reformátusok Lapja 19


| GONDOLATOK |

KAPÁS CSILLA

„Csak” anyák napja – egy édesanya imája Istenünk, téged illet minden jónak, bölcsességnek, igazságnak, erénynek teljes dicsérete, mégis azt olvasom és hallgatom újra és újra: az újszülött mosolya csak reflex. Azt is írják, hogy „nem teljesen tisztázott a funkciója”, hogy miért szorítja a baba a kezünket, a ruhánkat. „Elmúlik majd” – csitítanak, mielőtt lelkendeznék, hiszen a kis bársonyos kézmozdulat „nem szándékos”, főleg „nem örömet mutat, csak veleszületett viselkedés, önkéntelen”. Az eszemmel értem. Ami nekem most a világot jelenti, az önkéntelen, mint egy lábrándulás. Ja, és a tudomány már felfedte, hogy a gyerekek arcberendezkedése „csak azért cuki, hogy felneveljük az amúgy védtelen kis lényeket”. Néha elviselhetetlennek is érezzük, amennyire aranyosak, ilyenkor azt mondjuk, „meg kell zabálni” – a tudósok szerint ez csak cukiságagresszió, tudják is, mely agyterületek felelősek érte. Emlékszel, tizenöt éve, amikor először anya lettem, ezeket még nem tudtam. Éreztem a hátamon a kislányom simogató-babráló babakezét, örültem a mosolyának – az élmény felért egy terápiával. Most, hála neked, megszületett a kisfiunk. A járvány miatti bezárások-nyitások nem bolygatják meg a csendünket, én a kisbabámban gyönyörködhetek, vagyis gyönyörködhetnék, de a tudomány jóvoltából ott motoszkál a fejemben az a csak szócska. „A mosolya és a simogatása is csak reflex.” Minden ilyen „csak” egy bütykös ujj, amely barackot nyom a fejemre. Aztán végre befejezem a morgást, és engedem, hogy az önkéntes karanténban, a csendben mellém ülj, Istenem. Engedd meg, hogy hálát adjak a teremtés csodájáért! Hála neked, hogy megtartottad az életünket és láthatom ezt a reflexet! Tudom, a gyermek a te ajándékod, a léte a te akaratod, a reflex a te kegyelmedből működik. Nekik, a kisbabáinknak minden mosolyuk neked is szól. Látod, ugye? Kérlek, add, hogy amikor már ezek a reflex­ ek, ezek a csodáid néhány hónap után elmúlnak, megfelelő mintát adhassunk gyerekeinknek őszinte mosolyból, simogatásból, hűségből! Veled, a te országodig így tervezünk. Engedd, hogy 20 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

amikor nem önkéntelenül működünk, akkor önkéntesen lehessünk vidám, jó gyermekeid. Te hogy tervezed? Mit készítesz még nekünk? Olyan nagyszerű, hogy az oltás jóvoltából az anyatejen keresztül antitesteket adhatunk át, így már egy csecsemő is védett lehet a koronavírus ellen! És mi még a feladatunk? Istenünk, a tudomány azt is mondja, hogy a nőknek, anyáknak kiváló a béketeremtő képességük. Tényleg nagyon szeretnénk a békét! Mit tegyünk, hogy a világ tapintatosan, óvatosabban fogalmazzon? Körülöttünk háborognak, veszekednek. Az internet csatatér. Sokaknak a szarkazmus az anyanyelvük. A vicc már nem vicc, egyre gyakrabban félreértik, ugranak rá. Ugye száz korholás közt sem üres térbe pottyannak a szeretettel fogalmazott mondataink? És a találkozásaink sem egyszerűek, Istenünk. Sokan annyira hiányoznak… Mert már elindultak a minden élők útján. Vajon mik lesznek a távolságtartás hatásai? Anyaként féltjük a gyermekeinket, de a szüleinket, nagyszüleinket is. A tudomány most ezt úgy mondja, hogy „el kell nyomni az ösztöneinket, amelyek a személyes kapcsolattartást diktálnák”. Anyák napján köszönjük, hogy az elmúlt időszakban ott álltál a szemükkel mosolygó, elszigetelve élő, de veled sosem unatkozó nagyszülők, dédik mellett. Kérlek, öleld át őket erősen, és engedd, hogy az oltások után a kezük, az arcuk is összeérhessen végre a gyermekekkel! Biztosan máris vizsgálják a tudósok, hogyan cseperednek azok a gyerekek, akik a járvány több mint egy éve alatt alig láttak teljes felnőttarcokat, legfeljebb csak mosolygó szemeket. A tudósok utánajárnak majd, hogy mit okoz a lelkünkben a csak maszkbelsőre kent puszi. Engedd, hogy az legyen majd a kutatások eredménye, hogy – hála a szem körüli nevetőráncainknak és a csilingelő hangunknak, de elsősorban neked – megmaradtak az értékes emberi kapcsolatok, és maradt a jó kapcsolat veled is. Mi mindent megteszünk ezért. Segíts, hogy a sok „csak”-ot elhagyjuk a szótárunkból! Kérlek, mutasd, mi a feladatunk nekünk, anyák­ nak! A te Fiad nevében kérlek, hallgass meg! És köszönet, köszönet, köszönet a gyermekeinkért! Ámen. 


| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Számítanak-e a számok? A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

Illusztráció: a bánffyhunyadi templom csillárjának és mennyezetének részlete

A boltokban kapható árucikkek csomagolása elemi jelentőségű reklámhordozó, a méret, forma, szín, tapintás mind szerepet játszhat abban, hogy a vásárló épp azt a bizonyos terméket vigye magával. A csomagolóanyagok ugyanakkor az érzékeken kívül az észre is próbálnak hatni: az úgynevezett „termékelőnyök” által. Például amikor a termék valamely tulajdonságával kapcsolatos számszerűsített információt tesznek közzé: „két árnyalattal fehérebb fogak”, „25% ajándékba” és így tovább. Közismert az is, hogy sok ilyen, a kereskedelemben megszokott mérőszám szakmai vagy tudományos

értelemben semmit sem jelent, de a gyártókat és hirdetőket ez nem zavarja abban, hogy használják és folyamatosan növeljék azokat. Az összehasonlíthatóság és a növekedés ígérete: ezt sugallják a kereskedelemben használt számszerűsített információk. Valaminek a megszámlálása a megértés lehetőségének ígéretét hordozza – a bonyolult valóságból kiemeltünk és mérhetővé, sőt, befolyásolhatóvá, irányíthatóvá tettünk egy tulajdonságot. Szinte mágikus hatalommal kecsegtet ez a művelet – könnyen csábul és téved el a matematikailag kevésbé tudatos ember e területen. A járvány okozta információdömping eredményeként tapasztalhatjuk, hogy az átlagos tájékozottságú ember nehezen tart lépést azzal, ahogyan a hírek, napi adatok számok formájában eljutnak hozzánk. Például a különböző oltások „hatásosságát” különféle százalékos arányokkal fejezi ki a sajtó, és próbálja ezeket összehasonlítani. Miközben egy potenciálisan halálos fertőzés esetén

az volna az érdekünk, hogy még a legkisebb segítséget is fogadjuk el: ha lenne csupán tízszázalékos hatékonyságú oltás, az is megmentené százból tíz ember életét. Világos, hogy itt a számszerűsítés könnyen tévútra vihet. Amikor az iskolai osztályozás kérdése van napirenden, ha nem mondják is ki, a mellette szóló érvek jó része az összehasonlíthatóságról, a versenyeztethetőség lehetőségéről szól. Ha a gyerek „osztályozva van”, a szülő, a pedagógus és ő is kap egy számot, amely, ha a tudás szintjét, használhatóságát talán nem jelzi is pontosan, de összehasonlíthatóvá teszi a gyermeket a többiekkel vagy saját magával. Az iskola elemi céljai – önállóan írni, olvasni, számolni tudni, idegen nyelven érteni és beszélni, megőrizni testi-lelki egészségünket mozgás, ének és közösségi élet révén – olyan értékek, melyeket nem lehet és nem is szabad csak részben megvalósítani, például „bronzéremmel” vagy netán sereghajtóként továbbengedni gyermekeinket. Aki elégségest vagy közepest kapott testnevelésből, annak segítettünk abban, hogy megtalálja a számára megfelelő mozgásformát? Nem tudom. De legalább összehasonlíthatóvá tettük. Valóban annyira fontos ez? Aki a többieknél lassabban, de ugyanolyan kiváló eredménnyel tanul meg egy anyagrészt, a korábban kapott rossz jegyei miatt soha nem zárkózik fel a „kitűnők” mellé, pedig a megszerzett tudása tökéletesen azonos azokéval – vagy akár nagyobb is, mert ő „több kört futott”. A versengés ellentmondásos jelensége minden bizonnyal az emberiség ébredése óta velünk van. Pál apostol futóversenyeket idéző metaforái is közismertek: „…mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat” (1Kor 9,24) – vagy a rómaiakhoz írott üzenet: „…nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Vonz és izgat bennünket a verseny – de elvont, sokszor személytelenné tevő, számszerűsítő vonásaival fenyegetővé is válik, globális versenyként a modern civilizációt „pörgeti”, egyszersmind veszélyezteti. Pál emlékeztet: Istené az utolsó szó minden versenyhelyzetben – az igazságosakban és igazságtalanokban egyaránt. Ám, hogy ne változtassuk személytelen, számszerűsíthető versengéssé azt, aminek emberinek és személyesnek kell maradnia, a mi felelősségünk.  2021. május 2.

Reformátusok Lapja 21


FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXV. ÉVFOLYAM,

18. SZÁM,

2021. MÁJUS 2.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Az egyszemélyes szórvány

9 771419 856007

Amikor jött az ünnep, elém perdült Magdi néni, és ellenvetést nem tűrő hangon bejelentette: mennünk kell Marika nénihez! Marika néni volt az utolsó almásfegyverneki református, az alig tíz kilométerre fekvő kis faluban. Ő volt a mi egyszemélyes szórványunk, akit minden nagyobb ünnepen felkerestünk, főleg karácsonykor és húsvétkor. Ilyenkor a tisztaszoba átalakult templommá. Amikor már nehezen mozgott, odarendelte a közeli városkából a családját, és katonás vezényszavakkal utasította őket. Ilyenkor egy kis időre visszatért letűnt ifjúkorába, amikor családja élén állt az erős akaratú, dolgos asszony. A tisztaszobát betöltötte az áhítat, ketten-hárman összegyűltünk és éreztük, hogy nem vagyunk egyedül. Ez a szolgálat legalább olyan fontos volt, mintha a hívekkel teli városi templomban lettünk volna éppen. Az istentisztelet és úrvacsoraosztás után Marika néni munkára fogta a családját, akik egymás után hordták be a finomabbnál finomabb fogásokat. Itt nem lehetett nemet mondani, hatalmas sértés lett volna bármire hivatkozva elsietni. Marika néninél enni kellett. Ez hozzátartozott a szórvány-istentisztelethez, amely számára az ünnepen túl is piros betűs alkalom volt. Magányában a mi évi két-három szolgálatunk, vendégeskedésünk volt az, ami kézzelfoghatóvá tette számára az ünnepet. Mi pedig ettük Marika néni aranyló csigalevesét és tudtuk, hogy csoda részesei vagyunk. Majd érkezett a paprikától pirosban úszó töltött káposzta. Ilyet sem eszünk már többé, Marika néni nélkül. A süteményekre már jobbára csak pislogtunk, de persze az előrelátó vendéglátó mindig feltarisznyált bennünket a „nagy útra”, hogy az otthoniaknak is jusson a madárlátta finomságokból. Amikor úgy éreztük, hogy mozdulni sem tudunk, Marika néni mellénk telepedett, és csak mondta és mondta a rendszerváltás előtti idők igaz történeteit. Még azokból az időkből, amikor ő fiatal és erős asszony volt, és úgy vezette a termelőszövetkezet zöldségtermelő részlegét, hogy annak csodájára jártak. Bátran odamondogatott a nadrágos elvtársaknak, híre is ment, hogy van itt egy asszony, akit nem lehet háttérbe szorítani, mert kiáll a maga és munkatársai igazáért. Tátott szájjal hallgattam, ilyen lebilincselő történetmesélést azóta sem hallottam. Folyton ott mocorgott bennem, hogy Marika néni elbeszéléseiből könyvet kellene írni, vagy legalább egy cikket, interjút. De ez valahogy soha nem következett be. Aztán elkerültem onnan, de őutána azért mindig érdeklődtem: megvan-e még Illés Mária, a nagy mesélő, Fegyvernekről? Tavaly már csak a halálhírét hozták. Az egyszemélyes szórványgyülekezet megszűnt létezni Almásfegyverneken. Marika néni hazaköltözött.  FÁBIÁN TIBOR

ÁRA: 400 FT

A világ legbefolyásosabb emberei BROUWER PÁLHEGYI KRISZTINA AZ ANYA-GYERMEK KAPCSOLATRÓL ÉS A KÖVETKEZETES NEVELÉSRŐL

21018

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező):........................................................... Aláírás:................................................................................... 22 Reformátusok Lapja

2019. január 6.

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.


| GONDOLATOK |

Kinek a kezében van a gyermekünk? Gyermekeinket áldásul kapjuk Istentől, egy időre, és nem magunknak, hanem az Úrnak neveljük őket – ez az édesanyák, a szülők feladata. Anyák napja alkalmából Hegedűs Béla néhai dunamelléki püspökhelyettes, Bács-Kiskunsági esperes, tiszakécskei református lelkész, négygyermekes édesapa igehirdetését közöljük. „…felajánlom őt az Úrnak. Legyen egész életére az Úrnak ajánl­va! És ott imádták az Urat.” (1Sám 1,28) Május első vasárnapja az anyák napja. Az édesanyákért, az édesanyánkért adunk hálát egy szál virággal vagy egy imádsággal. Azokért, akik gyermekkel ajándékozták meg a családot, a nemzetet, az országot, és talán közben felteszik a nagy kérdést: milyen édesanya vagyok én? Eleget tudok-e tenni a szolgálatnak, a hivatásnak, amelyet egy anyától elvárnak? Mi az én feladatom ma, a 21. században? Mit kell feláldoznom ezért? Milyen édesanya lehetek a felgyorsult, magának élő világban? Nézzük, hogyan viszonyulhatnak az édesanyák a rájuk bízott feladathoz. Vannak az aggódó édesanyák. Ők azok, akik nem vállalnak ma gyermeket. Nem érzik úgy, hogy biztonságban lenne az, akinek életet adhatnak. Azt látják, ahogyan a világ forrong, hogy nincs minden igazán a helyén, hogy nagyok a változások, az elvárások, nyomon követni sem lehet őket. Nem látják a biztonságot, a békességet és a biztosítékot gyermekük holnapjára nézve. Saját élettapasztalatuk alapján csak a veszélyt, a kétséget, a félelmet érzékelik. Nem tudják vállalni, hogy megóvják, megvédik gyermeküket ebben a világban, mert nem tartják magukat alkalmasnak rá. Úgy érzik, a világ gonosz, ők egyedül vannak, és nem tudnak mindenütt jelen lenni. Ki fog vigyázni rá? Mennyi kiszolgáltatottság! Az aggódás következménye, hogy azt mondják: erre a világra én nem szülök gyermeket. Milyen sokan nem fogadják el az örömet, az áldást és a biztonságot Istentől! Mily szomorú! Az aggódók és gyermeket nem vállalók mellett ott van az az édesanya is, aki vállalja a világrahozatalt, de már az áldott állapotban, majd később még inkább hangsúlyozza, és meg is éli – főleg a hozzá fűződő viszonyában –, hogy a gyermek „csak az övé”. Ő majd védelmet nyújt számára minden bajtól, gondolja, és jó előre meg is tervezi minden lépését, a jövőjét és egész életét. Közben elhalmozza minden jóval, és büszke minden cselekedetére. Annyira magáénak tartja gyermekét, hogy ha kell, kész helyette

mindent megtenni, még szenvedni is. Neki az sem tűnik fel, hogy a gyermek ezt kiskorától kezdve nem akarja, lázad ellene. Ha az anya helyette szenved, akkor az neki is szenvedés. Milyen nehéz teher ezt hordozni, és beismerni az édesanyának: rosszul értelmeztem feladatomat. Ha csak ezek a lehetőségek lennének előttünk, el kellene szomorodnunk. Ám Isten ad elénk példákat, amelyeket észrevehetünk, és amelyek által formálja életünket. Formálja az édesanyák, a nagymamák, dédnagymamák, de a jövendő szülők, édesapák és a gyermekek életét is. A Sámuel könyvéből olvasott ige egy édesanya felismerése, amely arról szól, hogy mi is az ő feladata e csodálatos szolgálatban. Örül, hogy Isten rábízta a gyermeket egy időre, tőle elfogadja olyannak, amilyen. Tudja az anya, hogy nem magának neveli, hanem az Úrnak, annak, akitől áldásul kapta. Ő eszköz Isten kezében, akin keresztül az Alkotó terve, akarata valósul meg a gyermek életében. Az anya nem tehet mást, mint megismeri Isten akaratát, és úgy neveli gyermekét. Megismerteti vele Megváltó Urát, akitől egész életében védelmet kaphat. Amíg csak él, nem szűnik meg imádkozni gyermekéért, hogy Isten legyen védelme és oltalma, ahogy meg is ígérte azt. És akkor nemcsak az édesanya gyönyörködik a gyermekben, hanem maga az Isten is kedvét leli benne, és áldássá lesz. Anyák napján a hálaadás mellett nézzünk magunkba, és tegyük fel tehát a kérdést: milyen édesanya, milyen szülő vagyok? Olyan, aki tudja: a gyermekem soha nem gazdátlan, de nem is az enyém, hanem Istené? Ez lesz a biztonság, ez adja a nyugalmat. Az Úré a gyermek, de ő is büszke lehet rá, ő is gyönyörködhet benne. Tudjuk, hogy milyen nagy ajándékot bízott ránk: egy életet, melyért minden percben felelősek vagyunk, akiért imádkozni kell, akiről soha nem lehet elfeledkezni, hiszen Isten tulajdona ő. Legyünk Istennek hálásak az imádkozó édesanyákért!  FOTÓ: KAPÁS CSILLA (Az áhítat a 2016. május 1-én, a Kossuth Rádióban elhangzott rádiós istentisztelet igehirdetésének szerkesztett változata.) HALLGASSA MEG AZ ISTENTISZTELETET! 2021. május 2.

Reformátusok Lapja 23


| AKTUÁLIS |

Az anyák dicsérete BALOGH-ZILA TEODÓRA

KOCSIS JULIANNA

Édesanya – nincs ember, akiből e szó ne váltana ki érzelmeket. Május 2-án ünnepeljük az anyákat – pedig egész évben megilletné őket a kitüntetett figyelem. E különleges nap apropóján három családot, illetve intézményt látogattunk meg. Mindegyikük más-más élethelyzetben áll helyt, de egyvalami közös bennük: mindannyian a feltétlen szeretet hiteles képviselői világunkban.

NEVETVE NÉZNI A HOLNAP ELÉ Dócziné Takács Zsuzsanna a Julianna Református Általános Iskola tanítónője és háromgyermekes édesanya. Férjével, Péterrel gyermekeiket a keresztyénség három legnagyobb ünnepére kapták Istentől. – Botond fiunk 2006 decemberében született meg, huszonharmadikán mint karácsonyi ajándékot hoztuk haza. Most pilótának készül, jó nyelvérzéke van, és vízilabdázik is. Azt hiszem, még bármi lehet belőle. A Lónyay Utcai Református Gimnázium diákja. Tizenegy éves tavaszvégi lányunk, Boglárka, vele pünkösdre értünk haza a kórházból. Szeret kosarazni, zongorázni, kórusban énekel, rajzol, igen kreatív. Van egy kilencéves kisfiunk is, Csaba, aki ötéves kora óta csellózik, jó matematikai érzékkel számol, gondolkodik, és szintén sok egyéb dologban ügyes. Ő a húsvéti gyermekünk, habár valójában nagypénteken született. Világra jötte igazi nagypénteki szülés volt. Isten a kezében tartott, ezért lehet, hogy megmaradtam ekkor – mondja el a budapesti édesanya. Zsuzsanna mindig is úgy képzelte, hogy sok gyermeke lesz. Mint mondja, a többgenerációs, nagycsaládos szemléletet otthonról és a gyülekezetből hozza. – Tizennégy évesen tértem meg, de már hároméves korom óta részt vettem a közösség életében, mondhatom, hogy ott nőttem fel. Tizenhét éves voltam, amikor édesanyámat elveszítettem. Fiatal lányként rám maradt a háztartás, a húgomat is szinte nekem kellett felnevelnem. Örök tapasztalatommá vált, hogy Isten segít, és bármit lehet tőle kérni, neki nincs lehetetlen – vallja Zsuzsanna. Bár az anyaság hozott számára addig ismeretlen feladatokat, a támasz a régi maradt: mindig tudta, hogy Isten a tenyerén hordozza. Zsuzsanna gyakorlottan szervezi-irányítja a család életét: iskolába küldi és viszi gyermekeit, útközben bevásárol, egész nap tanít, vacsorát készít, és rendezi az otthoni dolgokat. Sokszor ő kel fel először, és ő az, aki legutoljára tud lepihenni, de amikor az életéről beszél, mégis kitűnik: nem nyűgnek, hanem hivatásnak érzi szerepét. – Isten hordoz, és így természetessé válnak ezek a dolgok – mondja az édesanya.

RÁNK BÍZOTT ÜZENET A Dóczi család élete a vírus okozta lezárásokkal teljesen felborult. A három iskolás gyermeknek lehetővé kellett tenni az 24 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

otthontanulást, Zsuzsanna is az internet segítségével tanította saját növendékeit, az édesapa, Péter pedig zenészként – próbaterem és koncertek híján – szintén a lakásba kényszerült. – A nagyfiamon kívül mindenki volt külön is és párosával is karanténban. Volt, hogy én záródtam be a négy fal közé, és nem tudtam a gyerekeket iskolába vinni. Így még az is előfordult, hogy az akkor még tízéves lányom vitte el és hozta haza a nyolcéves testvérét – árulja el Zsuzsanna. Az édesanya úgy véli, a gyerekek előtt nem lehet színlelni, pontosan látják, hogy az ember hiszi is, amit beszél, vagy nem. Szerinte csak úgy lehet a jövőjükre békével és biztonsággal gondolni, hogyha tudjuk, tőlünk telhetően átadtuk a ránk bízott üzenetet, a többit pedig Istenre hagyjuk. – Tudom, hogy az én anyukám hogyan bízott engem őrá: tudta, hogy én leszek az, aki a családot vezetni fogja. Ugyanakkor megkérte hívő barátait, segítsenek abban, hogy az isteni üzenet az egész családomat elérje. Később pedig láttam, ahogyan apukám, aki egész életében Isten ellen hadakozott, megnyugodott az utolsó évében: az Úr megszelídítette őt, hiszen ezt is meg tudta tenni – emlékezik vissza az édesanya.

AZ ANYÁK SZOLGÁLATÁBAN Számos édesanya áll helyt a mindennapokban, de legtöbbjük mellett ott van a férj, a nagyszülők, a szomszéd nénik vagy egy-egy jó barát. Vannak azonban olyanok is, akik szinte sehol nem lelnek támaszra, menedékre. A hozzájuk hasonlók utolsó mentsvára a miskolci Lorántffy Zsuzsanna Református Kismamaház, amely 1996 óta fogadja be a rászoruló anyákat és gyermekeket. Alapítója, Gálné Ács Mária saját gyermeke születésekor eszmélt rá, mekkora szükség van ilyen intézményre. Az ötletgazda mára nyugdíjasként és egyben a kismamaház javára működő alapítvány kuratóriumának elnökeként visel gondot az otthonról, amelyet jelenleg Elek Gabriella lelkipásztor vezet. Ő korábban a vissi Református Átmeneti Anyaotthont igazgatta, két évvel ezelőtti kinevezésekor a két intézmény összeolvadt. – Munkatársaimmal az „egymás terhét hordozzátok” elv alapján szolgálunk itt, Miskolcon és Vissen is. A célunk, hogy a családok egyben maradjanak. Szakembereket bevonva igyek-


| AKTUÁLIS |

szünk a legkisebb beavatkozással, a családok belső, természetes erőforrásainak felhasználásával jobb élethelyzetet teremteni a hozzánk érkezőknek. Fontos, hogy az átmeneti otthonunk lakóinak munkaerőpiaci helyzete és lakhatási kilátásai javuljanak, és egyenlőbb esélyekkel kerüljenek ki tőlünk. A jelenben igyekszünk építeni a jövőt – fejti ki Elek Gabriella, aki rámutat, az otthon dolgozóit és lakóit Krisztus szeretetparancsának kell vezetnie ahhoz, hogy mindez létrejöhessen. A miskolci intézménybe érkező, krízisben lévő várandós kismamák és édesanyák jelentős része olyan családban nő fel, ahol jó szó helyett csak lelki és fizikai bántalmazást tapasztal. – Ezeknek a nőknek sokszor arra van szükségük, hogy anyaságukban kapjanak megerősítést, támogatást. A kismamaházban nincs jó és rossz anya: édesanya van, akinek segítségre és szeretetre van szüksége – mondja a lelkésznő. Egy olyan otthonban, mint a Lorántffy, talán még nagyobb szerepe van az anyák napja ünneplésének, és ezt jól tudják az intézmény dolgozói is, hiszen a járvány idején is megtartották, és meg is fogják tartani az ünnepséget. Május első vasárnapján az otthon megtelik énekszóval. A gyerekek verseket, bibliai igéket mondanak, kézműves ajándékokat és virágot adnak anyukájuknak. – Egyszerre szomorú és felemelő ez az ünnep. Az anyák elérzékenyülnek – ki azért, mert már saját édesanyjára gondol, akit korábban elveszített, ki pedig azért, mert egyáltalán nem volt neki – mondja a lelkésznő. „Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet” (Zsolt 139,5, Károli-fordítás) – így szól a kismamaház jelmondata. Ebből az igéből tűnik ki leginkább, mivé vált sok édesanyának: utolsó mentsvárrá, biztos menedékké.

NEM PANDÉMIÁRA TERVEZVE Molnár-Kovács Dorottya és férje, Molnár Sándor Debrecenben él. A fiatal egyetemi tanársegéd két és fél hónapja adott életet első gyermekének, Ezrának. Azt mondja, Sándorral már jó ideje szerettek volna szülőkké válni. – Mindig is erre készültem: már a gimnáziumban, amikor még csak tervezgettük a jövőnket, szakmát választottunk, tudtam, hogy én elsősorban anyuka akarok lenni. Persze sok ifjú édesanyához hasonlóan ő sem egy világjárvány kellős közepén képzelte el várandósságát és a szülést. Ezzel kapcsolatban mégsem csak a megoldandó gondokat említi. – A járványhelyzet legelején bezárkóztunk – talán sok család igazi megalakulásához kellett az, hogy ne csak akkor lássuk egymást, amikor vége a munkának, hanem egész nap együtt legyünk. Szerintem Isten így könnyebben meg tudta áldani ezeket a házasságokat. Ugyanakkor az én várandósságom teljesen más volt, mint normális esetben lett volna. A kényszerű távol-

ságtartás miatt nem volt olyan élményem például, hogy valaki megsimogatja a növekedő hasamat. A családunk tagjai három országban élnek – a szüleim Kárpátalján, a nővéremék pedig az Egyesült Királyságban. Sajnos a testvéremmel, akivel egyébként nagyon közeli kapcsolatban vagyunk, a várandósságom alatt egyáltalán nem találkoztunk. De nem csak a gyermekvárásból maradtak ki elképzelt, vágyott dolgok. – A szülés után két napig teljesen egyedül voltunk bent a babával a kórházban – pedig az az általános, hogy ilyenkor meglátogatják az anyukát, az apuka segít. De most bárkinek, aki hozzám hasonlóan ebben az időszakban szül, egyedül kell ellátnia magát és a babát. Nagyon hálás vagyok az orvosoknak, hogy akkor is, amikor sok munkaerőt a Covid-osztályokra csoportosítottak át, megfelelő munkát végeznek. Dorottyáék helyzetét az is nehezítette, hogy ő és családja is átesett a koronavírus-fertőzésen – még a várandóssága idején. – Hála Istennek, Ezra és én is jól vagyunk. Először én kaptam el, majd a férjem és a szüleim is megbetegedtek. Anyukám volt a legsúlyosabb állapotban: több mint két hétre kórházba került, oxigénkezelést is kapott. Érte izgultunk a leginkább. Az már elég korán látszott, hogy a várandósság ellenére rajtunk egészen könnyen átmegy a fertőzés. A mostani új variánsok az állapotos nőket is megviselik, úgyhogy nagyon örülök, hogy esetünkben nem így történt – idézi fel Dorottya, majd azt is elárulja, hogy nem rózsaszín álmokkal indultak a babavárásnak, ugyanakkor a kéretlen jótanácsokkal a szülés előtt meggyűlt a baja. – Számítottunk a nehézségekre, például arra, hogy éjszakánként majd nem alszunk. Kicsit idegesített is, hogy úgy éreztem, sokan inkább csak a rossz részét említették a szülőségnek – mintha le akartak volna beszélni a gyermekvállalásról azzal, hogy nem könnyű feladat. Szerintem ehhez képest sokkal jobb az egész. Persze tudom, hogy minden kisbaba más, talán kön�nyű dolgunk van Ezrával, de szerintem nem érdemes elijeszteni a várandós anyukákat. Habár a gyermekvállalástól nem félt, akadt, ami megijesztette a kismamát. – Attól tartottam, hogy a világban tapasztalható furcsa helyzet miatt a kisfiam lemarad sok olyan dologról, amely egy gyermek megszületésének ünnepléséhez többnyire hozzátartozik. A nagyszülein kívül például még senki nem jött hozzánk babalátogatóba, távolságot tartunk, még a barátaink sem tartották a kezükben Ezrát. Remélem, hogy mire kicsit idősebb lesz, rendeződik a helyzet világban.

AZ ELSŐ Dorottya most ünnepli először úgy az anyák napját, hogy ő maga is édesanya. Azt mondja, ez meglepően megható érzés. – Talán azért van így, mert valóban régóta szerettünk volna már gyermeket. Azelőtt mindig picit fájdalmas volt ez az ünnep, hiszen én még nem voltam anyuka, pedig szerettem volna az lenni. A férjem már tervezgeti, mit fogunk csinálni a szűk lehetőségekhez mérten – én pedig már nagyon várom ezt a napot.  2021. május 2.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református konyha Rovatunk a következő lapszámokban különleges sorozattal jelentkezik. Hétről hétre munkatársainak konyhájába nyerhetnek bepillantást olvasóink. Ki az otthon szívesen készített ételét, ki pedig a gyermekkor ízeit mutatja be egy-egy recept erejéig. Ez utóbbi lehetőséget választotta Rezessy Szabolcs tervezőszerkesztő kollégánk is, aki édesanyja töltött tojásának receptjét teszi közkinccsé. Aktualitását mi sem mutatja jobban, mint hogy elengedhetetlen kellékei, a fűszernövények már javában zöldellenek a kiskertekben, a balkonokon. TÖLTÖTT TOJÁS Hozzávalók: 10 tojás, 1 evőkanál mustár, 1 csokor petrezselyemzöld, 10 szál snidling, 1 szál újhagyma, 1 kisebb fej lila hagyma, 2 evőkanál tejföl, ízlés szerint só, bors. A tojásokat keményre főzzük, majd megtisztítjuk, és hagyjuk kihűlni. Ha ez megtörtént, hosszában elfelezzük, a sárgájukat kiszedjük, és egy keverőtálban villával összetörjük. Hozzákeverjük a mustárt és a finomra aprított petrezselyemzöldet, snidlinget és újhagymát, valamint az egészen apróra vágott lilahagymát és a tejfölt. A tölteléket teljesen simára keverjük, majd megsózzuk, megborsozzuk, és még egyszer alaposan összekeverjük. A masszát ezután kiskanállal visszahalmozzuk a főtt tojásfehérjébe. Jó étvágyat!  26 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

Ady Endre Tavasz van, úrfi című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első sora (A, A, Z, S). 13. Gabonanövény. 14. Káros jelenség, veszedelem, régies szóval. 15. Irídium vegyjele. 16. Klasszikus hajnal. 18. Bakteriális betegség. 20. S.O.S. betűi keverve. 22. ÉSÓ. 23. Kerület, röviden. 24. A déliek tábornoka az amerikai polgárháborúban (Robert). 25. Ógörög városállam. 27. A dél-amerikai indiánok nyílmérge. 29. Hatszoros Európa-bajnok asztaliteniszező (Judit). 30. Kettőzve: afrikai dob. 31. A gyapotfa magjának hüvelyéből nyert pihés anyag. 33. Csalit vége! 34. Postai küldemény. 37. A bányászott kőzetanyag alatt lévő réteg. 38. Nitrogén, urán és fluor vegyjele. 40. Utód. 42. Így kezdődik a dodekafon hangsor! 43. Fosztóképző. 45. Az első szám Nanigo 2019-es albumáról (UNIBEAT). 47. Eset egynemű betűi. 48. Dombocska. 50. Tenger, angolul. 51. Egy picurit. 53. Vasáru. 55. Füvet, gabonát kézi szerszámmal vág. 56. A zenei alaphangsor 5., 7. és 6. hangja. 58. Félig rendes! 59. Gyakori családnév. 60. Régi török főtiszt. 62. Angol kisváros Bristoltól délre (YEOVIL). 64. Kellemetlen hangon énekel. 66. Egymást követő betűk az ábécében. 67. Fiatal fácska. 69. USA-tagállam. Függőleges: 1. Latyakos. 2. Zadar határai! 3. A szeretet szerepe férfira szabva. 4. 2005-ben alapított brit népi együttes, nevük az orkadi nyelvjárásban természetes fényt jelent (LAU). 5. Egykori német falu Szász-Anhalt tartományban, ma Osternienburger Land része (DROSA). 6. Lábon közlekedő. 7. Hajléktalanokért Közalapítvány, röviden. 8. Albert Flórián. 9. Forgat. 10. Viharkabát. 11. Eszközhatározó rag. 12. A francia uralkodó megszólítása. 17. Nógrád megyei kisváros. 19. Testi-lelki vágyba majdnem belepusztul. 21. Konyhai eszköz. 23. …-szigetek, Új-Guinea északi partjánál lévő szigetcsoport (KUMAMBA). 26. Berlini piros! 27. Pályafutás. 28. A brit Királyi Légierő, angol betűszóval. 29. Az idézet második sora (O, A, A, O). 30. Közép-ázsiai láncos röghegység. 32. A célravezető helyes cselekvés kiválasztásának képessége. 35. Vatikáni és egykori jugoszláv gépkocsijelzés. 36. Frissítő ital, németül. 39. Tigris becenévre hallgató kolumbiai válogatott labdarúgó (Radamel FALCAO). 41. Tolna megyei község. 44. Biztató szócska. 46. Titán és kén vegyjele. 49. Latin eredetű idegen női név, jelentése: tengeri. 52. A társasági élet szobája. 54. Személyeddel. 55. Európai főváros. 57. Alt hangú énekművész, egyetemi tanár (Mercedes). 59. Bece­ névből önállósult női név. 61. Lassan elfogyó ázsiai állóvíz. 63. Némán vacogó! 64. Ige betűi keverve. 65. Idegen olaj. 68. Móra Ferenc. 70. Wengrin Ágnes. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Nagyon szeretlek, s mert engem szeretsz, te vagy az Asszony, te vagy a legszebb.


| GYERMEKEKNEK |

Fiúk a tavon – Na, de tényleg… Vigyél magaddal! – könyörgött Zéhár a báty­jának. – Megígérted, hogy legközelebb is magaddal viszel! És azt is megígé… – folytatta volna a könyörgést a kisfiú, de elég volt bátyjának egy pillantása, hogy elhallgasson. Réhi szeme sarkából az anyjukra nézett, aztán olyan feddőn ráncolta össze a homlokát, hogy Zéhárban megrekedt a szó. Mert bizony majdnem kimondta. Majdnem elárulta magát. És ha az anyja megtudja, mit ígért neki a bátyja, biztos nem engedi ki vele halászni. Pedig ma fontos lett volna, hogy fogjanak valamit, mert bizony hiába volt kint az apja a tavon egész éjszaka, zsákmány nélkül tért haza. És ez már így ment napok óta. A szárított, füstölt hal, amely tartalékba volt eltéve, mára már mind elfogyott. Liszt még akadt a házban, úgyhogy a fiúk anyja, Hawa neki is látott, hogy megsüsse a lapos lepénykenyereket az udvaron álló kürtős kemencében. Finom a friss kenyér fügével, datolyával is, de azért jobban szerették, ha sült halat kaptak mellé. A kisebb halakat parázson sütötte meg Hawa, a nagyobbakhoz mártást is készített, mustárral, korianderrel, édesköménnyel, és ha nagyon kedvezni akart az urának meg a gyerekeinek, akkor egy kis mézet is csöpögtetett a mártásba. Ha meg sikerült egy szép, nagy márnát kifogni, azt agyagedénybe tette, megszórta egy kis sóval, őrölt korianderrel, és kenyérsütés után tolta be a kemencébe, lefedve. Ott fortyogott, párolódott a hal órákig, és amikor kivették, olyan puha volt a húsa, hogy csak úgy omlott szét az ember szájában. Zetár tudta, hogy nem lesz ma hal – se roston sütve, se párolva. De még szárított vagy sózott hal sem, csak akkor, ha a bátyjával fognak valamit a tavon. Persze az anyjuk nem szívesen engedte ki őket a Genezáreti-tóra. A halászat nem volt veszélytelen, hiszen a tó mély, és elég egy rossz mozdulat, máris elnyeli a halászt. Nappal meg szinte esélytelen halat fogni a sekélyebb vízben, mert amint felmelegszik a tó, a halak lehúzódnak a mélybe, hűvösebb részeket keresve. Be kell hát jól evezni, közel a tó közepéhez, hogy esély legyen a halfogásra. Ott pedig már nem egy halász lelte halálát. A Genezáret tava gyönyörű, azúrkéken ragyogó víztükör. Úgy is

nevezték a halászok, hogy „Isten szeme”. Ám amilyen gyorsan elsötétül Isten tekintete, olyan gyorsan képes lecsapni a vihar is a tóra. Egy vidám, napsütéses délutánon senki sem hinné el, milyen hatalmas, fekete hullámokat korbácsol a tavon a hegyekből lezúduló vihar, akár egy fél óra alatt is. – Nem érdemes kimenni… – kezdte Hawa bizonytalanul –, túl veszélyes. Nappal úgysem tudtok sok halat fogni. – Nem is kell sok – rázta meg a fejét Réhi. – De egyet-kettőt biztosan el tudok kapni. Annyi meg elég mára. – És én is segítek! – nézett Zéhár könyörgően a bátyjára. – Hiszen megígérted, hogy legközelebb kiviszel! Réhi megrázta a fejét, de az öccse nem hagyta annyiban a dolgot. Annyira könyörgött, hogy majdnem kicsúszott a száján, mit terveznek. És akkor fuccsba megy minden. Pedig a kisfiú semmire sem vágyott jobban, mint hogy végre ő is kivethesse a hálót, mint a bátyja és az édesapja.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2021. május 2.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Komolyan gond BALOGH-ZILA TEODÓRA

Ismét bizalmat kapott Gér András zsinati tanácsos, új elnök áll az Országos Református Gyűjteményi Tanács élén, és a kommunikációval is újabb kapukat tár az egyház a nagyvilág felé. Alábbi írásunkban a XV. zsinati ciklus második ülésének néhány részletébe nyújtunk bepillantást.

AZ IRODA ÉLÉN

SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, valamint az udvaron faházakban 10 férőhely áll rendelkezésre. Konyha használata teljes felszereléssel megoldott. Parkolás az udvarban lehetséges. Érdeklődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

ELADÓ új 715 kg, G hangú, díszített harang. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@ harang­ontode.hu.

Úrvacsorai Kiskehely

Tömör, rozsdamentes anyagból CNC megmunkálással a generációkon átívelő használatért.

KERESSENEK BIZALOMMAL! www.szekelymuvek.hu +36-30-299-5129 szekely94bt@gmail.com

28 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

Az április 21-én ülésező Zsinat ismét bizalmat szavazott Gér András zsinati tanácsosnak, aki 2015-ben, amikor először megválasztották, még harminc­éves sem volt. – Életkorom alázatra intett. Fiatalságomból adódóan gyakran éreztem úgy, hogy visz a lelkesedés, és sokszor kellett magam csitítani, hogy várjak, informálódjak, megfontoltan nyilvánítsak véleményt. Az elmúlt időszak jó iskola volt: Isten alázatra tanított, ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy hívő keresztyén körökben az életkor nem elsődleges kérdés. Sokkal inkább az számít, hogyan végezzük a munkánkat – vélekedik a régi-új tanácsos. A mostani ciklus két hónappal ezelőtt kezdődött el, a munka azóta gőz­ erővel folyik. Gér András úgy látja, hogy a szorító idő és a racionális logika alapján gyakran megoldhatatlannak tűnik egy-egy feladat. De legyen szó irodai teendőkről, egyeztetésekről, döntéshozatalról, Isten még a hétköznapi munkába is be tud avatkozni. A zsinati tanácsos szerint ezekben a helyzetekben választás elé kerülnek a felelősök, hogy a világi logika mentén haladnak vagy a Szentírásból merítenek erőt. – Már az elmúlt időszakban is többször megtapasztaltam, hogy Isten ott van az egyházvezetők munkájában: az Igére alapozva sikerülhet jó döntéseket hoznunk, nehéz emberi eseteket kezelnünk, megoldanunk a fontos ügyeket. Világosan látom és érzem is, hogy az emberi erőfeszítéseimet Isten mindig kipótolja – vallja Gér András, aki úgy látja, a mostani ciklus elején is csodákkal telve vághattak neki a munkának. Az is kiderül: korábban rövid ideig már dolgozott együtt a testület új lelkészi elnökével, akinek munkabírását emberfelettinek tartja. – Inspirál az a végtelen szorgalom és odaadás, ahogyan a jó ügyért dolgozik, amilyen meghatározó szolgálatot végez. Jó vezetőnek tartom, mert mindig az első sorban harcol, „katonáival” együtt. Ezt látva az ember teljesen máshogyan áll hozzá a napi nyolc órát jelentősen túlhaladó feladataihoz. Hálás vagyok, hogy Balog Zoltán jobbkeze, segítője lehetek – mondja el Gér András, aki fontos élménynek tartja, hogy a püspökkel imádkozva, igeolvasással vágtak neki a közös munkának. Mint mondja, a világ által diktált tempót és terhelést csak akkor lehet megfelelően bírni, ha a Bibliára alapozva végezzük feladatainkat, és napjainkat igeolvasással, imádsággal kezdjük.

KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Berecz Ágnest választotta az Országos Református Gyűjteményi Tanács (ORGYT) elnökévé a Zsinat múlt heti ülésén. Az ORGYT a négy egyházkerü-


| EGYHÁZI ÉLET |

dolni, amit mondunk let központi könyvtárait, levéltárait, múzeumait fogja össze. – Ezekben az intézményekben egyaránt szolgáljuk a tudományos életet – felbecsülhetetlen értékű források és muzeális értékek, dokumentumok, műkincsek vannak az egyház birtokában –, az oktatást – ami nem csupán a hittudományi egyetem hallgatóira vonatkozik, hanem minden érdeklődőre –, továbbá a nagyközönséget – mondja az ORGYT új elnöke. Berecz Ágnes hangsúlyozza, hogy a református gyűjteményeket egyre többen látogatják, ezért a szakemberek igyekeznek a múzeum-, illetve könyvtárpedagógiai foglalkozásokra is nagyobb hangsúlyt fektetni. – Balog püspök úr beszédében elhangzott, hogy keresi a lehetőségeket a misszió olyan területein, ahol a gyülekezeti közönség mellett az egyháztól távolabb élők is találkozhatnak azokkal az értékekkel, amelyeket a reformátusság képvisel. Azt hiszem, gyűjteményeink pont megfelelő helyszínek erre: itt el tudjuk mondani, hogyan kapcsolódunk a közös múlthoz, jelenhez, és miben áll értékük – fogalmaz a szakember, a többi közt a bibliafordítások jelentőségét hangsúlyozva. – Bibliakiadásaink – élükön a híres Vizsolyi Bibliával, amelyet sorra követtek azok a kiadványok, amelyek mind Károlyi Gáspár munkáját, örökségét vitték tovább – mindenkinek mondanak valamit. Általuk beszélhetünk arról, hogy a régi időkben a tudás, az információ továbbadásának egyetlen csatornája az írott könyv vagy dokumentum volt. Ezért is válhatott a nyomtatott Biblia olyan fontos tárggyá, túlmutatva önmagán, Isten Igéjét, az evangéliumot közvetítve. Vizsolytól kezdve az összes egyházkerület gyűjteményeiben féltve őrizzük a régi példányokat. De természetesen nem csak ezeket, hiszen rengeteg múltról beszélő tágyunk van: klenódiumaink, azaz az úrasztali felszereléseink, és más, már nem használt tárgyi értékek. Az általunk őrzött iratanyagok vallanak a közösségek életéről, tanúságot tesznek, hogyan intézték dolgaikat – ez mindmind muníciót adhat a jelenre – véli Berecz Ágnes, aki szerint nyilvánvaló, hogy a mai világ számára nem a kultúra a legfontosabb érték, ennek azonban nem szomorúságra, hanem új utak keresésére kell sarkallnia. Fontosnak tartja, hogy ehhez minden eszközt felhasználjunk: az interaktív programok és a digitalizáció is segíthet abban, hogy ne csupán a szűk egyházi környezet, hanem minden érdeklődő számára felmutassuk értékeinket.

AZ EGYHÁZ HANGJA – Reformátusként büszkék lehetünk egyházunk demokratikus felépítésére, hiszen a legkisebb sejtektől kezdve választott testületek irányítják az életet. Legfőbb döntéshozó szervünk,

a Zsinat is így épül fel. A közös döntéseket különböző bizottságok és szakbizottságok készítik elő, amelyek igyekeznek az élet egész területét lefedni, hiszen az egyház élete sem kizárólag a látott alkalmakból áll – mondja Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Egyházmegye esperese, a Zsinat Kommunikációs és Gazdasági Bizottságának tagja. A bizottságot és általában az egyház kommunikációjának fontosságát Balog Zoltán lelkészi elnök külön kiemelte az ülést megnyitó beszédében. Hangsúlyozta: az egyház úgy beszéljen, hogy ne csupán a belső magot, hanem az érdeklődőket is megszólítsa. Hajdú Szabolcs Koppány szintén úgy véli, hogy a Kommunikációs Bizottság által felölelt terület az egyházi lét lényegét jelenti: – Az egyház állandóan beszél az emberekhez, anyanyelvükön szólítja meg őket, abban a kultúrában, ahol felnőttünk, az iskolában megtanult kommunikációs módokon. A hallgatóság pedig e beszéd alapján ítéli meg az egyházat mint intézményt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak akkor jelenjünk meg a nagyközönség számára, amikor például az egyszázalékos kampány során láthatják a plakátokat az út mentén, hanem az élet minden területén legyen mondanivalónk. Azt hiszem, komoly felelősségünk, hogy az egyházi kommunikáció valóban Isten dicsőségére történjen – mondja az esperes. Hozzáteszi: úgy véli, a legnagyobb felelősség a lelkipásztorokon van, hiszen ők „kirakatban élve” tudják megmutatni, hogy amiről beszélnek, azt az életük szavak nélkül is üzeni. – Árulkodjon rólunk, hogy mi azt mondjuk, amit gondolunk! Ha ez megvalósul, akkor minőségi ugrás jön létre a kommunikációban. Az üzenet pedig eljuthat az emberek fülébe, szívébe – hangsúlyozza az elöljáró. Példaként említi azt az anekdotát, amelyet egy ateista angol humanista gondolkodóról jegyeztek fel, aki elkezdett templomba járni. Barátai csodálkoztak, hogy mi történhetett vele, és aggódva kérdezgették: „Csak nem hiszed el, amit a papok összehordanak?” A válasz ez volt: „Nem feltétlenül hiszek el mindent, amit a papok mondanak, de hetente egyszer jó olyan embert hallgatni, aki hiszi is, amit mond.” – Azt gondolom, ez lehet a lényege az egyházi kommunikációnak. Mindenki számára legyen egyértelmű: mi tényleg komolyan gondoljuk, amit mondunk, és aszerint is élünk. Ha ez az alap megvan, akkor nem kell se igazodnunk, se csendben maradnunk, se finomkodnunk, hanem a hitünkből fakadóan tehetünk vallást akármilyen kérdésben – zárja gondolatait Hajdú Szabolcs Koppány.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2021. május 2.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Ezúttal Bertók Dánielt, a Nagykanizsai Református Egyházközség segédlelkészét kérdeztük. foglalkozáson, a gyülekezeti és tévés alkalmakon át a pályázati adminisztrációig. Új feladatként és egyben lehetőségként élem meg Galambokon a településen élők megszólítását, a református közösség létének tudatosítását a településen. Ezt nem könnyíti meg a vírushelyzet, de igyekszem élni az internet adta lehetőségekkel, hiszen az online istentiszteleti közvetítésekbe nem csupán a gyülekezet tagjai kapcsolódnak be.

Bertók Dániel lelkipásztor harminckét éves, a Pápai Református Teológiai Akadémián végzett 2019ben. Nős, két gyermek édesapja.

3

1

Miért döntött úgy, hogy lelkipásztor lesz? Már korán, ötödikes koromban megfogalmazódott bennem a hivatás iránti érdeklődés. Ahogy teltek az évek, változtam, az érdeklődésem is egyre halványult, és más területekre irányult. Édesapám szavára hallgatva aztán nyolcadikban beiratkoztam a konfirmációi felkészítőre. Itt ismertem meg Miklós Ferencet, Balatonfüred akkori lelkészét. Őt máig lelkipásztoromnak tekintem. Iránymutatása nyomán kerültem a konfirmáció után a Pápai Református Gimnáziumba, 2004-ben. Ott szintén találkoztam számomra meghatározó emberekkel, Apostol Pál nevelőmmel, a tapolcafői gyülekezet lelkipásztorával és feleségével, Apostolné Bartha Máriával, aki egyben osztályfőnököm is volt. Ők tereltek a lelkipásztori hivatás felé, azonban elhatározássá és – szív szerinti – Isten mellett döntéssé a teológiai éveim alatt érett meg bennem, hogy igent mondjak Isten akaratára és elhatározására.

2

Csaknem hat éve segédlelkész Nagykanizsán, néhány éve Galambok önálló lelkésze is. Milyen új feladatokat hozott ez utóbbi szolgálati hely? Nagykanizsán Hella Ferenc esperes mellett sok szempontból beletekinthettem a lelkipásztori szolgálatba: a hittanoktatástól a fiatalokkal való 30 Reformátusok Lapja

2021. május 2.

Nagykanizsai szolgálatának része, hogy hetente többször látogatja a javító-, nevelőintézet lakóit. Milyen tapasztalatokat szerzett itt? 2015 karácsonya óta látjuk el ezt a szolgálatot a fiatalok között. Értékes, de tragikus életekkel találkozom. Mind a csoportfoglalkozások, mind a személyes, egyéni beszélgetések megerősítettek egy nagyon fontos kérdésben, hogy bármit gondolok emberileg, bármilyen jövőt képzelek el ezeknek a fiataloknak, az Isten Lelke az, aki csodát tehet az életükben. Ő képes elhatározásokat, életcélokat, elképzeléseket, életelgondolásokat elültetni és megerősíteni bennük.

4

Van olyan bibliai ige, amelyet mottójának tart, vagy leginkább jellemzi önt? Nehéz a választás, de ha egyet mégis említenem kellene, az a Róm 9,16, amely a pápai templom szószéke felett is megtalálható: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Számtalanszor megtapasztaltam Isten megtartó, gondviselő kegyelmét, a tanulmányaim alatt, a szolgálatokban, családi életemben, és ezekért egyedül Istené a dicsőség.

5

Hogyan kapcsol ki, van hobbija? Amikor időm engedi, a gyülekezeti, valamint a családi élet mellett szívesen olvasok science fiction regényeket, és a a számítógépes-konzolos játékokat is kedvelem. Aktív kikapcsolódásként a futballt említem: inkább játszom, mint nézem, és a játékban inkább a lelkesedés jellemez, mint a tudás.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2021/18. szám  

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded