| PORTRÉ |
Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Kóródi Józsefet, a budapest-rákoshegyi gyülekezet presbiterét kérdeztük.
Kóródi József 1971-ben született, feleségével, Veronikával a rákoshegyi gyülekezetben ismerkedtek meg. Isten két fiúval, Mátéval és Gergővel áldotta meg a házasságukat.
1
Születésétől fogva kötődik a református egyházhoz? Ha azt mondanám, hogy igen, nem lenne teljesen valós állítás. Szüleim és nagyszüleim is református „származásúak”. Engem is annak kereszteltek, de azután nagyjából húsz év telt el, mire valóban templomos református lettem. Felnőtt fejjel, huszonnégy évesen, édesanyámmal együtt konfirmáltam. Miután megházasodtam, többször is költöztünk, de mindig visszajártunk a mi kis családias rákoshegyi gyülekezetünkbe. Mivel rendszeresen jártam templomba, néha bevontak egy-egy dolog megoldásába, majd egyszer csak arra eszméltem, hogy presbiternek jelöltek, és meg is választottak – ráadásul nem is egyszer. Nagy megtiszteltetés a felém irányuló bizalom, de amit itt végezhetek, nem az én dicsőségem.
2
Egy kis gyülekezetben az átlagosnál több feladat hárul a presbiterekre? A presbiterekre annyi feladat hárul, amennyit vállalnak, illetve amennyit rájuk bíz a lelkész. A gyülekezetekben hasonlóak a feladatok, de méretüktől függően mások a léptékek. Mivel mi jó néhányan csak a szabadidőnkből szakítunk a presbiteri szolgálatra, a munkánk és a családunk mellett, vagy éppen velük együtt végezzük, a feladatokra fordítható idő- és energiakeret is korlátozva van. A presbiterség akár teljes állás is lehetne, és akkor a lelkésznek több ideje lenne a lelki dolgokkal, gyülekezeti tagokkal foglalkozni, nem pedig 30 Reformátusok Lapja
2020. október 4.
a kivitelezőt vadászná az éppen szükséges felújításhoz. Az együttgondolkodás és a közös munka mindig nagyobb eredményeket tud hozni, mint a magányos harc. Nem sokat kell dolgozni, hanem jól kell szervezni és végezni a teendőket.
3
Hogyan éli meg a hitét a hétköznapokban, a munkájában? Az igei kapaszkodók nélkül nehéz megmaradni a világban. Az istentiszteletek és a házi bibliaórák pedig felüdülést hoznak a hétköznapokba. Hivatásos tűzoltóként dolgozom, igaz, irodista vagyok, nem mentek emberéleteket, de azon vagyunk a munkatársaimmal, hogy azoknak, akik az éles helyzetekben oda mennek, ahonnan mások elmenekülnek, vagy valakit ki kell menteniük, minden a rendelkezésére álljon. Nincs két egyforma helyzet, de minden emberi élet egyformán fontos. A bibliai igék az elmúlt idők szabályait rögzítik, de bennük van a jövő reménysége is. Az ígéreteket meg kell ismerni, hogy amikor megtapasztaljuk azok beteljesedését, hálát tudjunk mondani a Teremtő jóságáért.
4
Melyik a legkedvesebb igéje a Bibliában? „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez…” (Ef 2,8, Károli-fordítás) Családi örökség ez az ige, apai nagyapám kérése volt, hogy ez kerüljön fel a sírjára. Tizenhét éves voltam, amikor elment közülünk, és akkor még eléggé elvont gondolatnak tartottam a kegyelmet, de ma már egyre gyakrabban tapasztalhatom meg Isten ajándékait és gondoskodását.
5
Van valamilyen kedvtelése, amellyel ki tud kapcsolódni? A családommal töltött idő mindig kikapcsolódás. Szeretek barkácsolni, kertészkedni. Ifjúkoromban motorozgattam – most újra beüzemeltem a harminckét éve kapott motoromat, és élvezem a régi idők emlékeit. Apósom és fiam révén a horgászat rejtelmeibe is beletanultam, de a főzésbe is szívesen bekapcsolódom, ha a feleségem megkér rá. Mosogatás közben pedig sok jó gondolat tud születni a megoldandó feladatokról. JEZSOVICZKI NOÉMI
