__MAIN_TEXT__

Page 1

LXIV. ÉVFOLYAM,

40. SZÁM,

2020. OKTÓBER 4.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Szárnyára bocsátják az örökösföldi gyülekezetet

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007 20040


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Ó, mi üdvösségünknek Istene! Terólad tanúbizonyságot tesz a mi szívünk, és a te dicsőségedet hirdeti és magasztalja a mi lelkünk: mert te nemcsak létet és testi életet adtál minekünk, hogy csodaképpen formáltatván anyáink méhében, e világra születtünk, és itt ennek az életnek javaival külsőképpen élnénk, hanem ama te hatalmadnak nagysága szerint, mely által hívod azokat, amelyek nincsenek, mintha volnának, a mi semmiségünkből az üdvösségünkre előhívtál, előszólítottál minket.  CZEGLÉDI ISTVÁN (1620–1671)

6

8

12

23

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Bazánth Ivola

INTERJÚ • 6. Szeretethíd kerítéseken át | A Kárpát-medencei Református Önkéntes Napokról Juhász Mártont, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatóját kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Nyújtsd ki a kezedet! | Kovács Mihály vezércikke AKTUÁLIS • 8. Választ az egyház | Összeállításunk segít eligazodni a tisztújítás folyamatában INTERJÚ • 12. Sáfárai egy fogyatkozó régiónak | Enghy Sándorral, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektorával beszélgettünk GONDOLATOK • 21. Kesernyés anyanyelvünk | Jezsoviczki Noémi publicisztikája SZEMLE • 23. Bajból áldás | Balog Zoltán lelkipásztor Nem csak kenyérrel… című kötetének bemutatóján jártunk PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Ezen a héten Kóródi Józsefet, a budapest-rákoshegyi gyülekezet presbiterét ismerhetjük meg

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. október 4.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

X. 4. VASÁRNAP

X. 5. HÉTFŐ

X. 6. KEDD

X. 7. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(17) „…nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.” (1Kor 11,17–34) Az úrvacsora üdvösséges javunkra van. A kenyér kenyér marad, a bor is megmarad bornak, de a cselekmény egészében az élő és feltámadott Jézus Krisztussal kerülünk üdvözítő közösségbe a Szentlélek által (23–26). Tehát az úrvacsora több mint szeretetvendégség, sokkal több mint a szegények megsegítése. Az úrvacsora minden ember szegénységének üdvösséges gyógyítása: bűnös és halandó életünk részesül az Úr megváltó szeretetében. Tehát az úrvacsorára méltóképpen fel kell készülnünk. „Méltóságunkat” éppen az adja, hogy töredelmes szívvel megvalljuk, nem vagyunk méltók az Úr megtartó szeretetére, mégis kérhetjük az ő megtartó és életet megújító kegyelmét. A bűnbánat gyógyít, leveszi rólunk a halálos ítéletet, a bűn nyomásának terhét, és felvértez Isten erejével az új életre (27–34). Próbálunk, legalább a gyülekezetben, épülésünkre és nem kárunkra összejönni, de azzal az alázattal, hogy ezért mindennap könyörögnünk kell, mert itt különösen kísért a gonosz. Egyik testvérem említette: „Beidegződésből megyek templomba, de gyomoridegem van, amikor belépek a gyülekezet közösségébe…” Van mit megvallani, letenni, megbánni! A gyülekezeti összejövetel üdvösséges épülésünkért van. Tényleg így van? (17–22) 2Sám 8  96. zsoltár (3) „…senki sem mondhatja: Jézus Úr, csakis a Szentlélek által.” (1Kor 12,1–11) Sokféle „elragadtatás” létezik. Nem baj, ha gyanakvással fogadjuk a „lelkesedést”, ezek ugyanis igen gyakran a saját önző lelkünk tobzódásai, gyarló célok szolgálatában, így nem isteni, hanem emberi és akár gonosz indításból is fakadhatnak (1–2). Ott munkál Isten Lelke az emberben, ahol Jézus Krisztust Úrnak vallják, ahol erre a felismerésre elsegítenek, és ennek nyomán életem megnyugszik az Úrban, az ő üdvösséges örömében, erejében és békességében (3). Egy nyüzsgő világban az Isten Lelkének munkája bizony az is lehet bennem, hogy végre megnyugszom, és másokat is békén hagyok. Sok „lelkes” embert ismerek, akik egyfolytában és látványosan véleményeznek, ötletelnek, szerveznek, piszkálnak és dolgoztatnak másokat. „Szünetet tartson, hölgyem, ne fórumot!” – mondták egyszer valakinek, aki képtelen volt leállni… A felpörgés pedig egészen démoni, amely ciklikusan halálra fáraszt másokat, és maga is hol a csúcson tajtékzik, hol pedig kimerülten rogy össze, amikor már sokakat kikészített. Lám, a gyógyítás kegyelmi ajándékára máris szükség van ilyen helyzetben (9). 2Sám 9  167. dicséret (12) „…a test egy, bár sok tagja van…” (1Kor 12,12–31) A kegyelmi ajándékok között vannak látható különbségek, de mindegyik egyaránt fontos. Nem becsülhetjük le azokat a kegyelmi ajándékokat, amelyek nem elég látványosak vagy ékesek. Szolgálatra kapjuk őket, nem a saját dicsőségünk fitogtatására. A különböző kegyelmi ajándékok senkit sem tesznek nagyobbá a másiknál, legfeljebb a felelősséget növelik. A látványosabb kegyelmi ajándék nem biztos, hogy a legfontosabb. Nem becsülhetjük le a test gyengébbnek, elesettebbnek tűnő tagjait. Nem becsülhetjük le a test kevésbé tisztelt tagjait sem, mert azoknak is fontos szerepük van az Isten rendjében. Milyen fontos ez a megállapítás is! A tisztességtelenség sem akkor az, ha mi annak tartjuk, hanem ha Isten annak tartja. Egyébként minden alantasnak kikiáltott tevékenység is lehet nagyon fontos, örömteli, áldott az Isten rendjében. Az Isten rendjén kívül pedig minden tevékenység rombol. Ha irigység, versengés, féltékenység, elégedetlenség, egyéni dicsőségvágy üti fel a fejét a tagok között, megbetegszik a test. Akkor is szegénnyé, sőt beteggé lesz a test, ha egy tag nem végzi el a rá mért szolgálatot, hanem restté lesz abban. Ebbe akár az egész test belehalhat (22–27). 2Sám 10  257. dicséret (4) „A szeretet…” (1Kor 13) Jézus Krisztus szeretetéről szól ez a himnusz, hiszen egyedül ez a megváltó szeretet nem múlik el soha (8). A mi gyarló szeretetünk mulandó. Csak akkor van esélyünk, ha Isten újjászülő kegyelme által bennünk a krisztusi szeretet munkál. Ez a szeretet egy önző, hedonista világban nemcsak szépeket mond a szeretetről, hanem a maga helyén, a szándékon túl tesz is valamit e krisztusi szeretettel a másikért (2Kor 8,10–12), mégpedig úgy, hogy nem vár érte semmit. Isten mozdul ilyenkor bennünk. Aki nem vár a szeretetért semmit, az bővelkedik a krisztusi szeretetben, és sokszoros áldást kap érte (2Kor 8,7). Ez a krisztusi szeretet minden emberi produkciónál többet ér, és minden kegyességi verseny, minden hitismeret, minden zseniális bölcsesség és tehetség, minden látványosan kirakatos „adakozás”, minden fanatikusan mártíros ügybuzgóság felett

Reformátusok Lapja 2020. október 4.


| AZ IGE MELLETT |

áll (1–8). Az apostol pontosan fogalmaz a korinthusiaknak: ez a krisztusi szeretet minden versengésen túlmutat, még a „hívők kegyelmi ajándékai” és a kegyességi irányok versenyén is (12,31; 8–10). Most tükör által homályosan látunk, rész szerint van bennünk az ismeret: „…tükrök közé vagyunk zárva, nem látunk ki a világra.” (Szabó T. Anna) Ezért csak a krisztusi szeretet az egyetlen járható út. Ha ez a szeretet erősödik bennünk, akkor üdvösséges úton vagyunk, hogy majdan a színről színre látásban felnőtté érjünk az Isten oldalán (10–13). Addig vállalnunk lehet a gyermekséget, az Úrra, az Atyára való ráhagyatkozás bizalmát (Mt 18,3). 2Sám 11,1–13  217. dicséret (11) „…idegen maradok…” (1Kor 14,1–25) Megdöbbentett ez a kép. Gondolkozzunk el rajta: miközben el vagyunk telve magunkkal, a magunk hitével, ismeretével, örömével, bizonyosságával, embertelenül idegenek és érthetetlenek maradunk sokak számára (11). Ami számunkra gyönyörűen csengő zenemű, az mások számára érthetetlen és zavaró diszharmónia, amely nem épít (9), hanem összedönt, nem vigasztal, hanem elriaszt, nem bátorít, hanem szeretetlen (3). Fontos és áldott a mi nagy bizonyosságunk, de keveset ér, ha a másik nem részesül, nem épül abból. Könnyebb rajongani, könnyebb az értelmemet kikapcsolni, de ebben a világban az értelem és ismeret megragadása által működik leginkább a lélek. Inkább öt szót értelemmel, mint sokat rajongva, még akkor is, ha rajongásom a Szentlélektől való (12–19). A saját lelkem által hergelt rajongástól pedig engem és mindenkit óvjon meg az Isten, mert akkor az énemet és az én hatalmas élményemet akarom a másikra erőltetni, akinek pedig az semmit sem jelent. Az Úr szóljon és építsen általunk! 2Sám 11,14–27  206. dicséret (40) „…minden illendően és rendben történjék.” (1Kor 14,26–40) Nem tudok úgy lefeküdni, akármilyen fárasztó volt is egy nap, hogy az aznapi dolgaimat ne rakjam helyre, ne rendezzem el. Ezek közül egy seregnyi még nincs kész, de azzal, hogy az elintézendők közé tettem, már az Úr kegyelmes kezébe helyeztem azokat, a holnap Urára bíztam, egy időre rendeztem, és így is az örökkévaló rend Urához kapcsolódtam. A rendetlenség a gonosz műve: halál és kárhozat. A teremtés és az újjáteremtés az élet Urának ajándéka. Ennek a rendnek kell tükröződnie az egyházban, a gyülekezetben, az istentiszteleten is. Épülés csak rendben lehetséges (14,12). Ami szép és ékes, az egyben rendezett is. Minden legyen egyszerre szép és rendezett, ihletett és értelmes, Lélekben eleven és mégis értelemmel követhetően józan. Ez a nyelveken szólás és a prófétálás viszonyában is érvényes: az értelmes tanításé az elsőbbség, de a Lélek más ajándékait sem szabad korlátozni (39). Ebbe a rendbe illeszkedhet minden kegyelmi ajándék érvényesülése, hogy együtt buzogjunk, és a buzgóság építsen, és ne romboljon, egyben tartson, és ne szétszaggasson (37–38). Jézus Krisztus megváltott, szabaddá tett: az örök élet szabadsága egyben a legékesebb rend. 2Sám 12,1–14  51. zsoltár (10) „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok…” (1Kor 15,1–11) Az Isten kegyelme a húsvéti örömhír: feltámadott az Úr, legyőzte a halált, üdvösségünk van (2). Minden istentiszteleten erre emlékezünk, ezt a szent örökséget vesszük át az előttünk jártaktól, ezért adunk hálát, ebben a hitben erősödünk, az örök élet örömében részesülünk, miközben a feltámadott Úr ma is megjelenik közöttünk, velünk van minden napon (1–8). Az Isten kegyelméből vagyunk azok, akik vagyunk (10). Ez alázatra int bennünket. Mindent Istentől kaptunk. Naponta mondjunk köszönetet az Úr ajándékaiért! Azért kaptunk tehetséget, szépséget, okosságot, hivatást, pozíciót, hatalmat, hogy ezekkel az ő dicsőségét szolgáljuk. Mindennap, minden területen a feltámadott Jézus Krisztus megváltó szeretetét éljük és hirdessük! Naponta végezzük örömmel azt, amibe az Úr állított bennünket, minden nehézség ellenére is örömmel! Ne felejtsük el: jutalmunk, hogy tehetjük, és kegyelem az is, amíg tehetjük. Hűséggel tegyük! Amikor eljön az idő, hittel engedjük el azt, amit Isten már kivett a kezünkből! Isten kegyelme pedig nem lesz hiábavalóvá az életünkben (10). A feltámadott Jézus Krisztus nem engedi, hogy csak önmagunkért és a mindennapiért fáradozzunk. Ő földi utunk minden helyzetét és küzdelmét az evangélium örökkévaló ügyének boldog szolgálatába állítja. Így életünk már most az örök élet részévé lesz. 2Sám 12,15–23  461. dicséret

X. 8. CSÜTÖRTÖK

X. 9. PÉNTEK

X. 10. SZOMBAT

2020. október 4.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Lesz két központi rendezvényük is. Ezek miben lesznek mások, mint a megszokott programok? Őrbottyánban a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon mellett, a kerítésen kívülről adunk műsort az ott lakó, fogyatékkal élő testvéreknek. Hasonlóképp Debrecenben, a Pallagi úti idősek otthonánál a kerítésen kívül szervezünk utcakoncertet a lakóknak.

Szeretethíd kerítéseken át Szabadtéri akciókkal és további kreatív online megoldásokkal tartják meg október 9. és 11. között a tavasszal elhalasztott Szeretethidat. HEGEDŰS A Kárpát-medencei Református Önkéntes MÁRK Napokról Juhász Mártont, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatóját kérdeztük. A koronavírus-járvány milyen helyzetet teremt a tavaszról októberre halasztott Szeretethídon? A megszervezett akcióknál például biztosan elmarad az idősotthonok látogatása. Igen, az idősotthonokba, sőt a fogyatékosotthonokba, kórházakba sem tudunk ellátogatni. Ez évben elsősorban a kültéri feladatokra koncentrálunk: lehet például szemetet szedni, fákat ültetni, játszóteret felújítani, templomkerteket rendbe tenni, időseknek bevásárolni. Kevesebb résztvevőre számítanak? Általában tizenöt-húszezer ember vett részt a Szeretethídon az egész Kárpát-medencéből. Most csak ötezer pólót rendeltünk, számolva azzal, hogy kevesebben jelentkeznek, mint máskor. Gondoltak azokra, akik most félnek csatlakozni a szervezett akcióhoz? Ők hogyan segíthetnek? Kísérleti jelleggel online tevékenységeket is meghirdetünk, ezeket még szervezzük. Gondoltunk például digitalizálásra, felolvasásra hangoskönyvhöz és mentorálásra. Ezekre nemsokára a honlapon keresztül lehet jelentkezni, és a szeretethid@jobbadni.hu címen várjuk az ötleteket is, hogy milyen online feladatokat lehetne még meghirdetni. 6

Reformátusok Lapja 2020. október 4.

Így tényleg híd épül majd azok közé, akik a járvány miatt elzártan élnek az intézményekben. A Szeretethíd a kezdetektől ezt teszi: egészségesek és fogyatékkal élők, szegények és gazdagok, keresztyének és nem keresztyének között épül. És most kerítéseken át is hidakat építünk. Arra biztatok mindenkit, hogy akinek lehetősége van rá, idén is vegyen részt ezen a rendhagyó programon, segítsünk együtt! Az akciók megvalósításánál szükséges védőfelszerelést használnia az önkénteseknek? Az aktuális járványügyi szabályok és ajánlások betartását várjuk el a résztvevőktől, például mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a szabadtéri munkáknál mindenki betartsa a kétméteres távolságot. Ha időközben szigorítanak a szabályokon, mi is aszerint járunk majd el. Ez évben pénzadományt is kaphatnak az induló közösségek. Hogyan? A Több mint 500 elnevezésű programunkkal kapcsoljuk ös�sze az idei Szeretethidat. Ezt az akciót a reformáció ötszázadik éve után indítottuk, hogy ne csak a kerek évfordulókon emlékezzünk az egyház megújítására. A részt vevő csoportok által vállalt legkülönlegesebb feladatot szeretnénk majd jutalmazni, de a döntést a Facebook-oldalunk közönségére bízzuk. Az önkénteseket arra kérjük, hogy készítsenek fotót néhány mondatos leírással a projektjükről, majd küldjék el a szeretethid@jobbadni.hu címre. A győztes csapat pénzbeli támogatást kap, amelyet akár a gyülekezet infrastrukturális fejlesztésére, akár programok szervezésére is költhetnek. A Több mint 500 program a 1358-as adományvonalunk hívásával vagy az adomany.jobbadni.hu portálon keresztül támogatható.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ ÍGY LEHET CSATLAKOZNI A Szeretethídra jelentkezni a szeretethid.hu honlapon keresztül lehet. Az interjú készítésekor ezerötszáz résztvevő, negyvenegy csoport harmincnyolc helyszínre regisztrált feladatokat, egyharmaduk határon túli településekről jelezte csatlakozási szándékát. Az önkéntes program ez évi egyházi fővédnöke Steinbach József dunántúli püspök, míg a világi fővédnöke Zámbori Soma színművész, szinkronszínész.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOVÁCS MIHÁLY

Nyújtsd ki a kezedet! A szerző nyugalmazott esperes

Isten teremtési rendjében az emberi kéz kiemelkedő jelentőségű. Fontosságát a sokféle feladat elvégzésének lehetősége bizonyítja. Kézzel lehet megfogni a tárgyakat, kézzel lehet munkát végezni, alkotni, sőt imádkozni, simogatni is. Nélkülözhetetlen a segítésnél, a gyógyításnál, a jelentéktelennek látszó cselekedetektől a legbonyolultabbakig. Ezért létfontosságú a kezek használhatósága, mert egy ezzel kapcsolatos betegség a kiszolgáltatottságot jelentette minden korban, így a bibliai időkben is. Az evangéliumokban olvashatunk egy száradt kezű emberről (Mt 12,9–13, Mk 3,1–6 és Lk 6,6–11), akivel Jézus szombatnapon a zsinagógában találkozott és meggyógyította. A helyzetet csak bonyolította, hogy a gyógyítás Izráel egyik

„Fedezzük fel egymásban a közel állót, a rászorulót! Fogjuk meg egymás kezét, béküljünk meg egymással!” legszentebb ünnepnapján, szombaton történt, amikor a munka teljes tilalma volt érvényben. E törvény kínos pontossággal való megtartása sok vitára adott okot, és Jézust is különleges figyelemmel kísérték ezen a napon: betartja-e a törvényt és hogyan? Jézust azonban nem kötözte meg a szombat tilalma, mert a célt mindig fontosabbnak tartotta az eszköznél, a nap megszentelését éppen abban látta, hogy segít a rászorulón. Egész tevékenységével vallotta, hogy nem eltörölni jött a szombatnapi törvényt, hanem betölteni (Mt 12,8). Ennek értelmében az őt figyelő farizeusok és írástudók előtt ő vetette fel a kérdést, mielőtt felelősségre vonták volna: „Szabad-e szombaton jót tenni?” (Lk 6,9) Ezek után hangzanak el a címben olvasható szavak. Jézus többféle módon gyógyította a betegeket. Ez a történet abban tér el a többitől, hogy ebben az esetben aktivizálja a beteget. A betegségről nem olvashatunk részletes leírást, de a Bibliai Lexikon szerint „a száradt kéz” bénaságot jelentett. Egy ilyen embernek pedig ez a felszólítás minden bizonnyal rendkívüli megterhelés lehetett. Elképzelhetjük, mekkora erőfeszítés kísérte, mekkora fájdalommal járó kínlódást élhetett át sok figyelő szeme láttára. Ám kegyetlennek tűnő gyógyítási módszernek is van minden időkre szóló üzenete: a gyógyuláshoz nem elég az orvos, a helyes diagnózis és az éppen szükséges gyógyszer, a

betegnek is akarnia kell meggyógyulni. Ezt minden erejével segítse elő, ne hagyja el magát! Sok gyógyulásnak ez – természetesen a helyes diagnózis megállapítása és a megfelelő terápia mellett – ma is lényeges feltétele. A történet azonban más fontos üzenetet is hordoz. Nyújtsd ki a kezedet Isten felé! Ennek sokak által ismert formája az imádság. Ez lehet spontán megnyilatkozás, egy-egy sóhajszerű fohász, de lehet a hívő ember nagy ajándéka is, amely által Isten elé állhat, és elmondhatja hálaadását és könyörgését a meghallgatás reményében. Erre tanította Jézus a követőit, amikor bemutatta, milyen legyen az imádságunk (Mt 6,9–13) és hogyan imádkozzunk (Mt 7,7–8). Ezek az imádságok lehetnek egy templomi közösség liturgikus alkalmain megszólaló könyörgések éppúgy, mint egy csendes szoba sarkában elmondott, lelkileg feltöltő vallomások. Minden imádságban Isten felé nyújtjuk ki a kezünket, de kinyújthatjuk úgy is, hogy elfogadjuk tőle a kellemes perceket éppúgy, mint megpróbáltatásainkat, betegségeinket, sorsunkat. Sokan azért nem tudják kinyújtott kézzel elfogadni Isten ajándékait, mert tele van a kezük a maguk napi gondjaival, pedig lehet, hogy ő éppen több hitet, reménységet, szeretetet és békességet szeretne adni, hogy képesek legyünk elfogadni a magunk és a mások terhét. Nyújtsuk ki kezünket egymás felé! A mai embert különösképpen is fenyegeti a bezártság, amely nemcsak a biztonságérzet hiánya miatt van, hanem azért is, mert „magunkat bezárjuk” a másik ember elől. Zárkózunk és zárkózottak vagyunk. A biztonságérzet hiánya bizalmatlansággal párosul. Jézus gyógyító szavai éppen ezért hozzánk is szólnak. Fedezzük fel egymásban a közel állót, a rászorulót! Fogjuk meg egymás kezét, béküljünk meg egymással! Ennek az évnek nyarán sokan úgy gondolták, hogy a tavaszi hónapok során átélt, járvánnyal kapcsolatos nehézségek az idő múlásával elapadnak, de ama bizonyos „második hullám” sokakat egyre jobban foglalkoztat. Ebben az újabb, netán terhet jelentő időszakban nyújtsuk ki a kezünket még fokozottabban Isten felé és egymás felé is, hogy az Istennel való kapcsolatunk mélyüljön, egymás számára pedig még erősebb támasz és segítség lehessünk.  2020. október 4.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Választ az egyház FEKE GYÖRGY

Elkezdődött a tisztújítás a református egyházban: egyházmegyéinkben, egyházkerületeinkben és zsinati szinten is. Miért választunk hatévente új tisztségviselőket? Milyen feladataik vannak elöljáróinknak? Hogyan zajlik a tisztújítás? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ hitvallásainkban, egyházi törvényeinkben, a Zsinati Hivatal Jogi Irodája által készített útmutatókban és a választási bizottságok tájékoztatásaiban. Reméljük, hogy összeállításunk segít eligazodni a választások menetében.

„Isten mindig szolgákat használt fel az egyház egybegyűjtésére vagy megszervezésére, annak kormányzására és megőrzésére, és ma is ezt teszi, és ezt fogja tenni, valameddig egyház lesz a földön” – olvashatjuk a Második Helvét Hitvallás XVIII. fejezetében. Azt pedig Isten a közösség feladatává tette, hogy „ismerje fel, hívja el és válassza meg” a különböző tisztségekre az általa felkészített szolgálattevőket – emlékeztet minket választójogi törvényünk bevezetője. Lássuk, hogyan valósul meg mindez egyházunkban.

EGYHÁZUNK FELÉPÍTÉSE A Magyarországi Református Egyház alapvetően az ország területén található mintegy ezerháromszáz református egyházközségből épül fel. Az egyházközségeink területi alapon huszonhét egyházmegyét alkotnak, utóbbiak felsőbb hatósággá egyesüléseit nevezzük (dunamelléki, dunántúli, tiszáninneni és tiszántúli) egyházkerületeknek. Egyházunk törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete a száztagú Zsinat. 8

Reformátusok Lapja 2020. október 4.

A felsőbb szervezeti szintek és kormányzó testületek feladata segíteni a gyülekezetekben folyó szolgálatot, az egyház egységét munkálni, valamint a jó rend érdekében a felügyeletet és egyházi fegyelmet gyakorolni.

KIK VÁLASZTJÁK MEG A TISZTSÉGVISELŐKET? Az 1881-es alkotmányozó zsinaton elfogadott elvek alapján egyházunkat – minden szervezeti szinten – testületek vezetik, mégpedig rendszeres időközönként, titkosan választott, lelkészekből és laikusokból (világiakból) álló vegyes testületek. A gyülekezeteket igazgató presbitériumok választják meg hat­ évente az egyházmegyéjük és egyházkerületük vezető tisztségviselőit, valamint az egyházmegyéjüket képviselő zsinati tagokat és póttagokat. Az alábbiakban ismertetjük, hogy kik ők és mi a feladatuk.

AZ ESPERES ÉS AZ EGYHÁZMEGYEI GONDNOK Az egyházmegye tisztségviselői közül a jelenleg hatályos törvények szerint az egyházmegye kéttagú elnökségét, az espe-


| AKTUÁLIS |

rest és az egyházmegyei gondnokot választják a gyülekezetek. A legutóbbi tisztújításhoz képest változás, hogy helyetteseikről, a lelkészi főjegyző és a világi főjegyző személyéről nem az egyházközségekben, hanem az egyházmegyei közgyűlésen szavaznak az elnökség javaslata alapján. Az esperes és az egyházmegyei gondnok együtt képviselik az egyházmegyét, látogatják a hozzájuk tartozó gyülekezeteket, vezetik az egyházmegyei testületek tanácskozásait, felügyelik a többi megválasztott egyházmegyei tisztségviselő munkáját, végrehajtják a magasabb szintű egyházi hatóságok határozatait, és sáfárkodnak az egyházmegye anyagi javaival. Az esperes további feladatai közé tartozik, hogy intézkedik a lelkészek választása és helyettesítése ügyében, az egyházközségek adminisztrációjával kapcsolatban, beszámol az egyházmegyei közgyűlésen, valamint pásztorolja a lelkészcsaládokat.

A PÜSPÖK ÉS AZ EGYHÁZKERÜLETI FŐGONDNOK Az egyházkerületi elnökség is két tagból áll: a püspökből és az egyházkerületi főgondnokból, akiket szintén a presbitériumok választanak meg, de helyetteseiket, a lelkészi és a világi főjegy­zőt az egyházkerületi közgyűlések választják meg. A püspök és az egyházkerületi főgondnok együtt képviselik az egyházkerületet, felügyelik a hozzájuk tartozó egyházközsége-

ket, egyházmegyéket és egyházi tisztségviselőket, végrehajtják a kerületi testületek, valamint a Zsinat határozatait. Egyebek mellett összehívják és vezetik az egyházkerületi közgyűlés tanácskozásait, irányítják az egyházépítő munkát saját egyházkerületükben, látogatják a gyülekezeteket, felügyelik a területükön működő tanintézeteket, gyűjteményeket és műemlékeket, valamint gazdálkodnak az egyházkerület anyagi javaival. Emellett a püspök hatalmazza fel a lelkészképesítő vizsgán megfelelt teológusokat a lelkészi szolgálat teljesítésére, kinevezi a missziói és intézeti lelkészeket, kirendeli a segéd- és a beosztott lelkészeket egyházkerületében, valamint jelentést tesz az egyházkerületi közgyűlésnek.

A ZSINAT TAGJAI ÉS FELADATAI A Magyarországi Református Egyház Zsinata törvényhozó funkciója mellett megállapítja az egyház tanait, rendelkezik az ünnepekről, az istentisztelet rendjéről, a hivatalos bibliafordítás, az istentiszteleti rendtartás és az énekeskönyv ügyében, a lelkészképzés, valamint a lelkészképesítő vizsgák rendjéről. Többek között fenntartja az Országos Református Egyházi Közalapot és a Református Lelkészi Nyugdíjintézetet, közoktatási és felsőoktatási, valamint egyéb intézményeket hoz létre. Intézkedik a Magyarországi Református Egyház egészét érintő kormányzási és igazgatási ügyekben, határoz mindazokban a

TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

GRAFIKA: REFLAP

DUNAMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

2020. október 4.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

kérdésekben, amelyek az egyház legfőbb állásfoglalását vagy döntését igénylik. A száztagú testületnek húszan tisztségüknél fogva tagjai, ők a négy egyházkerület püspökei és főgondnokai, lelkészi és nem lelkészi főjegyzői, a protestáns tábori püspök vagy annak református helyettese, a zsinati tanácsos, a zsinati jogtanácsos és az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke. Hetvenhat tagot a presbitériumok választanak: Dunamellékről huszonnégy, Dunántúlról tizenkettő, Tiszáninnenről tizenkettő, Tiszántúlról huszonhat személyt delegálhatnak. Emellett az oktatási intézményeknek egyházkerületenként van egy-egy képviselője, az egészségügyi intézményeknek egy dunamelléki, a szeretetintézményeknek pedig egy tiszántúli küldöttje. A választott zsinati képviselők mellé azonos számú pótképviselőt is kell választani, akik lemondás vagy akadályoztatás esetén helyükre tudnak lépni.

VÁLASZTÁSOK HATÉVENTE A jelenlegi, XIV. Zsinat mandátuma 2020. december 31-én lejár, ahogy a 2014-ben megválasztott egyházmegyei és egyházkerületi vezetők megbízása is. „Az egyházi szolga hivatalát senki se bitorolja, vagyis ne kaparintsa meg magának megvesztegetéssel vagy bármiféle mesterkedéssel, vagy ne ragadja magához önkényeskedéssel” – figyelmeztet a Második Helvét Hitvallás. Azért „az egyházi szolgákat törvényes egyházi választással kell meghívni és megválasztani; vagyis az 10 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

egyház, vagy azok, akiket az egyház erre felhatalmaz, a törvényes rend betartásával, zavargás, pártoskodás és vetélkedés nélkül, lelkiismeretesen eljárva válasszák meg őket”. Ennek szellemében indult el egyházunkban a tisztújítás, amely során a következő hatéves ciklus tisztségviselőit választjuk meg. Annak tisztasága fölött a három-hét tagú egyházmegyei és egyházkerületi választási bizottságok őrködnek. Hogyan zajlik ez a folyamat?

A JELÖLÉS A presbitériumok által választandó valamennyi tisztségre az egyházmegyei közgyűléseknek kellett jelölteket állítaniuk. A választási törvény rendelkezése szerint legkésőbb szeptember 30-ig kellett megtartani ezeket a jelölő közgyűléseket. „A jelölő testület tagjainak Isten előtti felelősségük tudatában, az Igére, Isten akaratára való figyelés és buzgó könyörgés szent légkörében kell munkájukat végezni” – int a jogszabály. Egy-egy tisztségre a közgyűlés bármely alkotótagja jelölhet valakit, és akiket legalább ketten javasolnak, azokról szavaz is a közgyűlés. (A jelölő közgyűlés minden tagjának egy szavazata van.) Jelöltnek egy adott tisztségre a választójogi törvényünk szerint legfeljebb az a három személy tekintendő, akik a titkos szavazás eredményeként a legtöbb szavazatot kapták – feltéve, hogy megszerezték a szavazatok legalább tíz százalékát. A jelölteknek szóban vagy írásban nyilatkozniuk kell arról, hogy a jelöltséget elfogadják-e, valamint hogy megfelel-


| AKTUÁLIS |

nek a választhatóság törvényi feltételeinek, és velük szemben kizáró ok nem áll fenn. A jelölő szavazás eredményét nyolc napon belül meg kell küldeni az illetékes választási bizottságnak, amelyik ellenőrzi, hogy a jelöltek megfelelnek-e az előírásoknak. A püspök- és főgondnokjelöltek esetében annyival bonyolultabb a folyamat, hogy az adott egyházkerület választási bizottságának összesítenie kell az egyházkerülethez tartozó összes egyházmegye jelölő közgyűlésének szavazatait, s az alapján alakul ki a jelöltek listája.

A VÁLASZTÁS A választás a presbitériumokban, titkos szavazással történik. A bizottságok a szavazólapokat annyi példányban küldik meg a presbitériumnak, amennyi az egyházközség szavazati számértéke. Minden anya-, missziói és társegyházközség legalább egy, legfeljebb öt szavazattal rendelkezik, ami függ egyrészt az adott egyházközség beiktatott lelkészeinek számától, másrészt az egyházközség választójoggal rendelkező tagjainak számától. „De ne akárkit válasszanak, hanem alkalmas embereket, akik helyes és szent tudománnyal, kegyes ékesszólással, tiszta bölcsességgel, mértékletességgel és erényes élettel tűnnek ki, az apostoli előírás szerint, amelyet az apostol a Timóteushoz írt 1. levél 3. részében és a Tituszhoz írt levél 1. részében foglalt össze” – emlékeztet minket a Második Helvét Hitvallás. Az említett tisztségekre ugyanazt a személyt további két alkalommal lehet újraválasztani. Egy ciklus hat évig tart. A meghatározott szolgálati idő számításánál a jelölés időpontjában már megkezdett szolgálati év teljes évnek számít. A presbitériumok delegálta zsinati képviselők felét az egyházmegyék lelkészei közül, a felét pedig a presbiteri tisztségre választható egyháztagok közül kell választani. A tisztségviselők megválasztásához a leadott érvényes szavazatok felénél több szükséges. A választás csak akkor érvényes, ha a szavazásra jogosultak kétharmada jelen volt a választói gyűlésen. Kettős, zárt borítékban kell eljuttatni a szavazatokat a választási bizottsághoz a megadott határidőig. Dunamelléken november 19-ig, Tiszántúlon november 28-ig várják azokat, a másik két egyházkerület választási bizottsága lapzártánkig még nem jelölt ki határidőt.

A STAFÉTABOT ÁTADÁSA Ha a jelölés vagy a választás során felvetődik a törvénytelenség gyanúja, panaszt tenni az illetékes választási bizottságnál lehet, amely nyolc napon belül kivizsgálja a jogorvoslati kérelmet. Határozatuk ellen annak kézhezvételét követő öt napon belül lehet az illetékes egyházi bírósághoz fordulni, amely soron kívül tárgyalja az ügyet. Az ott született ítélet megfellebbezhetetlen és jogerős.

Esperessé olyan személyt lehet választani, aki az adott egyházmegyében önálló lelkészi tisztséget visel, és legalább tíz évig szolgált önálló gyülekezeti lelkészként.

Egyházmegyei gondnokká olyan, élő hitű és az egyházi szolgálatra való készségben kiemelkedő, az egyházmegye vezetésére alkalmas és közmegbecsülésben álló presbiter választható, aki legalább öt éve presbiterként szolgál.

Püspökké olyan személyt lehet választani, aki legalább tíz évig szolgált önálló lelkészként. Abban az egyházkerületben, amelynek püspöke, gyülekezeti lelkészi tisztséget kell viselnie, vagy a választás jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül ott lelkészi állást kell elfoglalnia.

Egyházkerületi főgondnokká hitben és az egyházi szolgálatra való készségben kiemelkedő, az egyházkerület vezetésére alkalmas és közmegbecsülésben álló világi presbiter választható, aki legalább hat év presbiteri szolgálattal rendelkezik.

A jelenlegi tisztségviselők megbízása 2020. december 31én szűnik meg, az újaké pedig január 1-jén, illetve beiktatásukkal kezdődik. Ha ez csak az új évben történik meg, mindaddig a mostani vezetők ügyvezetőként hivatalban maradnak. A jövő év elején megalakulnak az új vezetésű egyházmegyei, majd egyházkerületi közgyűlések, amelyek megválasztják főjegyzőiket, jegyzőiket és egyéb tisztségviselőiket, végül összeül az új összetételű Zsinat is.

A ZSINAT LELKÉSZI ÉS VILÁGI ELNÖKE Amikor a zsinati tagok is megválasztják az alkotmányban meghatározott tisztségviselőiket, akkor fejeződik be a tisztújítás hónapokon át tartó folyamata. A Zsinat lelkészi elnökét a négy egyházkerület püspökei közül választja meg titkos szavazással a száztagú Zsinat, várhatóan 2021 februárjában. Ekkor választják meg a Zsinat világi elnökét is a négy főgondnok közül. Megbízatásuk szintén hat évre szól. További információk, valamint a részletes választási útmutatók elérhetők a reformatus.hu folyamatosan frissülő MRE Tisztújítás 2020 elnevezésű tematikus oldalán.  2020. október 4.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

Sáfárai egy fogyatkozó régiónak FEKE GYÖRGY

Közel fél évezrede vigasztalják, bátorítják, szervezik Északkelet-Magyarország népét a Sárospataki Református Teológiai Akadémián (SRTA) végzett lelkipásztorok, presbiterek, közösségszervezők. Enghy Sándor rektorral a Lélek vezetéséről, jövőbe mutató küldetésükről, a helyi társadalmi problémák vállalásáról és a tanár-diák kapcsolat fontosságáról beszélgettünk.

Létrejötte óta – belegondolni is sok – már a 490. tanév kezdődött el a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. 1531 az alapítás éve, iskolánk azóta folyamatosan működik, kivéve azt az időszakot, amikor 1951-ben állami nyomásra bezárták, és csak 1991-ben indulhatott újra. Miért lehetett ilyen fontos a reformátoroknak, hogy az egyház megújítását célzó viták kirobbanása után szinte azonnal iskolákat alapítsanak? Nem vagyok egyháztörténész, de véleményem szerint ennek okát a mohácsi vész következményeiben kell keresnünk. 1526 tragédia volt az ország számára. A református kollégiumok – különösen a pataki – azért alakultak, hogy legyenek olyan képzett emberek, akik a népet bibliai alapon vigasztalni tudják. Ez a 12 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

fajta gondolkodás tesz bennünket nélkülözhetetlenné Északkelet-Magyarországon mind a mai napig. Tekintélyes múlttal büszkélkedhet az intézményük. Hogyan látja annak jelenlegi helyét a református egyházban, a felsőoktatásban? A Sárospataki Református Teológiai Akadémia erőssége gyülekezettudatosságában rejlik. Nem mondunk le a tudományos igényességről, de nem látjuk értelmét annak a tudománynak, amelyik nem éri el a gyülekezetek szintjét, hiszen a teológia a gyülekezetekért van. Református közösségszervező szak például egyik magyarországi teológián sem működik, mi most is huszonnyolc új hallgatóval kezdjük az évet, folytatva azt a képzést, amelyet másfél évtizede indítottunk. De említhetném


| INTERJÚ |

a katechéta–lelkipásztori munkatárs szakunkat, vagy a Népfőiskola keretében működő presbiterképzést is. Miért tartja fontosnak épp az említett szakokat? Ezek által elérjük azokat a pékeket, mérnököket vagy épp jogászokat, akik ugyan nem állnak fel a szószékre, hisz nem óhajtanak lelkipásztorok lenni, de bibliai alapon szervezik, megtartják a helyi közösségeket. Északkelet-Magyarországon gyakori, hogy a településről elviszik az orvost, az iskolát, a postát, az önkormányzatot, és sok helyen a lelkipásztor is máshonnan szolgál be, de ezek az egyházi gondolkodású emberek a teológia kinyújtott karjai maradnak. Aki elköltözik a munka után erről a vidékről, annak idősödő szüleivel a mi lelkipásztoraink, szociális munkásaink, közösségszervezőink foglalkoznak. Azon munkálkodunk, hogy a vidék megtartó ereje megmaradjon, ha úgy tetszik, teológiai alapon veszünk részt a társadalmi problémák megoldásában. Mindezt – a problémákra adott bibliai válaszok fontosságát és a munkatársképzés jelentőségét – már első rektori időszaka elején, 2011-ben is hangsúlyozta. Az elmúlt kilenc évben tehát nem változtak ezek a prioritások? Küldetéstudatunk nem változhat meg. Az egyház küldetése az egész világra szól, ennek a szeletének pedig mi vagyunk a sáfárai. Nem tudunk és nem is akarunk Budapest lenni. Míg a Károli-egyetem Hittudományi Karának a főváros és az agglomeráció problémáira, a bevándorlásra és az elmagányosodásra kell reflektálnia, a pataki teológiának az északkelet-magyarországi régió nyomorúságaival kell szembenéznie. Budapesten csak néhány metrómegállót kell utazni, hogy az ízlésünknek megfelelő prédikátort hallhassunk, de felénk előfordul, hogy egy lelkész tíz faluban látja el a gyülekezeteket. Épp a beszélgetésünk előtt tartottam pasztorálpszichológia-órát lelkipásztoroknak. Jelentős részük azért vette fel, mert szeretne kicsit magával, a saját nehézségeivel is foglalkozni.

Idei megválasztása után azt nyilatkozta, tervei között szerepel, hogy az SRTA az alkalmazott tudomány egyeteme legyen. Mit jelent ez pontosan? Teológiai akadémia vagyunk, ugyanúgy, ahogyan korábban a debreceni és a budapesti intézmény is az volt. Míg utóbbiakat a rendszerváltozás után egyetemmé minősítették át, esetünkben ez elmaradt. Reméljük, hogy most, amikor átalakulóban van a magyarországi felsőoktatás szerkezete, lesz kormányzati szándék ennek kiigazítására. Az alkalmazott-tudományegyetem kritériumait a felsőoktatásról szóló törvény sorolja fel: hány alap- és mesterképzést, idegennyelvű képzést kell meghirdetni, mennyi publikációra van hozzá szükség. Mi megfelelünk ezeknek a feltételeknek. Csak jó szándék kérdése például, hogy szociális munkás hallgatóink szakmai gyakorlata ugyanolyan megítélés alá essen, mint egy duális képzésben tanuló mérnökhallgató munkája. A Magyar Rektori Konferencia elnökségében is ezért fog harcolni, ahová kinevezése után beválasztották? Az összes magyarországi egyházi felsőoktatási intézményt képviselem az elnökségben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemtől a Baptista Teológiai Akadémián át a krisna-tudatúakig. Óriási felelősség megnyilvánulnom a nevükben, amikor egyegy ügyben az állásfoglalásomat kéri az elnökség. Szeretnék találkozni velük, megismerni őket, a gondolkodásukat, a véleményüket. Külön-külön kicsik vagyunk, csak egy-egy szavazatunk van, de ha egyeztetjük álláspontjainkat, az egységünkben erő mutatkozhat meg.

Melyek a jellemző problémák? Az, hogy hospice-gyülekezetekké válnak a közösségeink. Itt maradni öt nénivel és tíz bácsival, sorban kikísérni az embereket a temetőbe, míg már nincs kire bízni a templomkulcsot – nem éppen az a karrier, amelyről a legtöbb ember álmodik, még akkor sem, ha küldetéstudata ide köti. Nekünk ezekkel a megterhelő szolgálatot végző lelkipásztorokkal, kollégákkal és testvérekkel is foglalkoznunk kell.

Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy a teológusok közössége Sárospatakon mindig is arról volt nevezetes, hogy szoros hitéleti, testvéri közösséget alkotnak. A felvételi beszélgetésen meg szoktuk kérdezni a jelentkezőket, miért választanak minket. A válasz általában az, hogy azért, mert itt a tanárok és a diákok ismerik egymást, nem csak az előadásokon, szemináriumokon és a fogadóórán találkozhatnak. A hallgatói önkormányzat is diákpresbiterekből áll, lelki közösség. Mindennapi áhítat, fórumbeszélgetések, disputák, kegyességi konferenciák, zsíroskenyeres esték bizonyítják, hogy a családias légkör Patak-specifikus. Én magam is vezetek disputát. Nagyon fontosnak tartom, hogy a diákok lássák a tanáraikat beszélgetni, vitázni bibliai és közéleti kérdésekről, és azt is, hogy a véleménykülönbségek ellenére szeretik egymást.

Mivel tudnak nekik segíteni? Például azzal, hogy beindítjuk ezeket a képzéseket nekik, hogy ők is társaságba kerüljenek, válaszokat találjanak a saját kérdéseikre, valamint bibliai szempontokat, lelkigondozói eszközöket kapjanak ahhoz, hogy másokat is bátorítsanak. Tudós lelkipásztorból még tudósabbá válnak, fegyvereket kapnak a kezükbe az elkeseredés és az elmagányosodás ellen.

Úgy tudom, 1992 óta része az életének az SRTA. Önnek miért fontos közel harminc év után is a pataki teológia? Dunántúli vagyok, Gyermelyen születtem, onnan kerültem Debrecenbe előbb középiskolába, majd a teológiára. Ott ismertem meg a feleségemet, aki északkelet-magyarországi. Mivel az van a Bibliában, hogy a férfi elhagyja anyját és atyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, én jöttem ide. Többször kaptam meghívást 2020. október 4.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

különböző feladatokra, hívtak vissza a Dunántúlra is, de úgy éreztem, én ezért a területért vagyok felelős. Azért ragaszkodom Sárospatakhoz, mert az a fajta kegyesség, gyülekezettudatos gondolkodás és tudományosság, amely mindent Isten ügyének diadaláért tesz, ide köt engem – harcostársaimmal együtt. Hogyan hat erre a tanár-diák közösségre a koronavírus-járvány? Hogyan sikerült befejezni az előző tanévet? Március 11-én járt nálunk az akkreditációs bizottság, épp akkor jött a hír: be kell zárni a felsőoktatási intézményeket, haza kell küldeni a hallgatókat. A szemeszter végéig online oktattunk, én magam körülbelül hatvan órát tartottam a Zoom nevű alkalmazáson keresztül. Ha valaki engem kérdez, semmi kárát nem szenvedték a diákok a digitális oktatásnak. A monitoron keresztül is ugyanúgy mosolyogtunk, jelen voltunk, vizsgáztunk, megtartottuk a tanári megbeszéléseket. Akkor még a Bibliai Tudományok Intézete vezetőjeként szerveztem az egzegézis�szigorlatokat. Összekovácsolt minket ez az időszak, nem szenvedett kárt sem a tudományosság, sem a lelkiség. Milyen óvintézkedésekkel kezdődött a mostani tanév? Tájékoztatókat helyeztünk ki az épületeinkben, a maszk és a fertőtlenítő használata kötelező, lázméréssel kezdjük a belépést. Az órákat hibrid rendszerben tartjuk: aki nem tud részt venni, az online kapcsolódik be a munkába. Egészségügyi okok alapján dől el, ki jár be, aki veszélyeztetett, vagy csak megfázott, az is otthon marad, de így senki sem marad le. Van olyan kárpátaljai diákunk is, aki otthonról vesz részt az oktatásban. A legtöbb kárpátaljai hallgatónk egyébként még két negatív koronavírusteszt mellett beköltözhetett a kollégiumba, ezek árát az intézmény állta, így támogattuk őket. A pataki teológiára 14 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

jellemző az is, hogy a kezdetektől felelősséget érez a határon túli – kárpátaljai, erdélyi, felvidéki, horvátországi és délvidéki – hallgatók iránt is. Tanévnyitó beszédében arra emlékeztette munkatársait, hogy református oktatókként „nagyító alatt” vannak. Mit szeretne mindenképp megmutatni a nagyítóba belenéző diákoknak? „Lényével nevel a pedagógus” – szólt a pataki népfőiskolai mozgalom élharcosainak egyik jelmondata. Szabó Zoltán, Újszászy Kálmán vagy Koncz Sándor hittel és humorral tanítottak válságról és váltságról. Az a bizonyos református formálódás – amely ma sem jelent mást, mint visszatérést a Bibliában kijelölt úthoz – elsőrendű házi feladat, és az én lényem lesz az, amelyben ez a nagyító alatt láthatóvá válik. Ebben a mostani válsághelyzetben az én hitemnek, humoromnak kell elültetnie a krisztusi váltság magvát a hallgatókban. A Lélek munkájának fontosságát is hangsúlyozta ugyanakkor. Hogyan adnak neki teret a szigorú keretek között folyó oktatásban? Berzsenyihez próbáltam kötni: „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Ma, a fejkvóták világában nagyobb tekintélye van annak az intézménynek, ahol sokan vannak, mi mégis a Lélek munkáját hangsúlyozzuk, mert ha más szempontjaink lennének, mint a reformáció idején, akkor megtagadnánk református voltunkat. Közös karbantartásunk lényege, hogy minden csütörtökön az egyik teológiai tanár prédikál nálunk. Olyan lelkipásztorokat, katechétákat képezhetünk, akik tudatában vannak, hogy „akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14). Csak akkor vagyunk teológia, ha ennek a feltételnek megfelelünk.  FOTÓ: NAGY KÁROLY ZSOLT, BÓDISZ ATTILA


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A szabadság olyan agyonhasznált, lejáratott fogalommá vált, mint a szeretet. Úton-útfélen mindenki hivatkozik rá, gyakran a saját kényelmére és céljaira felhasználva emlegeti. Pedig a szabadság élményét először belsőképpen, a lelki, szellemi életünkben történő felszabadulásban kell elérni, átélni, azután annak alapján dönteni és cselekedni. Előbb az élmény van – azután lehet elindítani a külső szabadságharcot, ha szükséges, ha itt az ideje, ha megértünk rá. Hatalmas ereje van ennek a két szónak: „Minden szabad…” (1Kor 10,23) A legtöbb ember itt meg is áll, és nem olvassa tovább a figyelmeztetést, mert az korlátozná, és akkor már nem is olyan végtelen a lehetőség. Pedig fontos a szöveg folytatása és környezete: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” A szabadság szent cél? Létélmény, élettér? Fenyegető lehetőség, amelytől félünk, mert felelősséggel jár? Farkas József igehirdetőnktől hallottuk többször a figyelmeztetést: az elkötelezettség nélküli liberalizmus a nihilbe vezet, márpedig aki semmiben sem hisz, az építeni nem tud, csak rombolni. Az ember mindentől megszabadulhat, de önmagától és bűneitől nem tud. A valódi szabadságról János evangéliumában beszél Jézus: „Ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek” (Jn 8,36.) Tehát a Jézus Krisztusnak elkötelezett hívő ember lehet igazán szabad, egyébként a szabadság tele van kísértéssel, csábító lehetőségekkel. Akkor nem tévedünk el, ha önként választunk magunknak vezetőt, aki a szabadság útjain vezet. Nagy divatja lett a szabadulószobáknak, a játéknak, amelyben néhányan önkéntesen bemennek egy zárt helyiségbe, majd ebből a választott fogságból és rabságból együttesen próbálnak meg kijönni. Különböző trükkök, kérdések, elméleti és gyakorlati feladatok vezetik rá őket arra a lehetőségre, hogy kreatív módon, csapatmunkával kiszabaduljanak onnan. Nagy tanulságai lehetnek az ilyen közös munkának arról, hogy ki hogyan viseli a bezártságot, ki mennyire találja föl magát, ki mennyire türelmes és figyelmes, mennyire tud a közösséghez igazodni. Van-e, ami határt szab a szabadságunknak? A másik ember, az élővilág, a környezetünk, Isten törvénye. Erkölcsi kérdés: szabad-e megtenni mindent, amire képesek vagyunk, amit anyagi lehetőségeink megengednek? A Nobel-díjas tudós, Max Born fogalmazta meg a tudományos kutatók számára a választ: nem szabad mindent megtenni, amit meg tudunk tenni. Ma is égető kérdés és nem csak a kutatók, a tudósok, az informatika és a technika fejlesztői előtt: hol van a határa a lehetőségeinknek? 

IMÁDKOZZUNK!

Mindent a te kezedbe tenni és otthagyni – milyen nehéz ez, Urunk! Türelmesen várni, hogy ígéreted szerint eljöjj és cselekedj, elhozd a csodát, bizonyítsd hatalmadat – sokszor idegőrlő próba ez nekünk. Tele vagyunk ötletekkel, hogy mit is kellene tenni, tervekkel, hogy hogyan is kellene a helyzetet megoldani, de te éppen a legnehezebbet kéred: lépjünk hátra és várjunk. Nehezen viseljük ezt a tétlenséget, nehezen kulcsoljuk imára kezünk, hogy adj több türelmet és békességet. Pedig mindig eljössz. Csendesen és váratlanul, szelíd suttogásban. Elcsendesíted szívünk rengéseit, eloltod bennünk haragunk tüzét, lecsillapítod indulataink szelét. És elhozod a csodát: békességet önmagunkkal. Így indulunk tovább. Erőnk feletti utat készítesz. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Te vagy az az ember A rejtőzködő és önmagát kaméleonként változtató világban különösen félelmetesen hangzik az a mondat, amelyet Nátán próféta mondott Dávid királynak: „Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7) Dávid úgy érezhette, hogy minden rendben van, hiszen annak ellenére, hogy egy férjes asszonyt felcsábított a palotájába, és teherbe ejtette, sikerült az asszony férjét úgy megöletnie, hogy rá még a gyanú árnyéka sem vetülhetett. Isten előtt azonban, aki Dávid királyt fölkente Izráel királyává, megmentette Saul kezéből, valamint feleségeket, egzisztenciát adott neki (2Sám 12,7–8), nem rejtheti el vétkét, az Urat nem lehet emberi fondorlatokkal átejteni. Dávid király még többet és többet akart, nem elégedett meg azzal, amije volt, elfelejtette, hogy mindezt nem önmaga érte el, hanem Isten kegyelme által nyerte el. Azért küldi el Isten Nátán prófétát Dávidhoz, hogy figyelmeztesse: vétke nyilvánvaló előtte, büntetését nem kerülheti el. A prófétai példázat szerinti gazdag ember elveszi a szegény ember egyetlen báránykáját anélkül, hogy a maga vagyonához kellene nyúlnia (2Sám 12,1–4). Dávid király a példázat hallatán „nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette!” (2Sám 12,5) Nem is sejti, hogy önmaga felett mondott ítélete majd megfogant gyermekén teljesedik be (2Sám 12,15–23). Dávid bűnei egész életére kihatással lesznek. Vajon mi mit akarunk rejtegetni Isten elől? Milyen emberi megoldásokat keresünk ahelyett, hogy az életünket Istenre bíznánk, aki pedig áldásait bőven adja az őt félőknek? Isten ugyan leleplezi bűneinket és vétkeinket, de kegyelmével takar be bennünket. Emeljük tekintetünket arra, akiről Pilátus így szólt: „Íme, az ember!” (Jn 19,5)  SZETEY SZABOLCS

2020. október 4.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Szárnyára bocsátják az örökösföldi gyülekezetet Talán az utolsó melengető, napfényes szep­temberi napon hagyatkozunk a GPS iránymutatására, hogy megnézzük Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyének KOCSIS JULIANNA legújabb református templomát. Nyíregyháza Örökösföld nevű részén, a Szentháromság téren már messziről látható az új hajlék impozáns tornya, tetején a masszív csillaggal. A római katolikus és a görögkatolikus templom szomszédságában álló épület csak úgy vonzza a tekintetet. A szokatlanul tágas, sok parkolóhellyel ellátott udvarba érve Nagy József lelkipásztor és Horváth Csaba, az örökösföldi gyülekezet alapító tagja fogad bennünket. Nagy József hivatalosan egyelőre a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség beiktatott lelkipásztora. – Az egyházközség azzal a szándékkal hívott meg két évvel ezelőtt, hogy az örökösföldi közösségben végezzem a szolgálatokat – avat be a lelkész.

ZOLI BÁCSI ÉS FERI BÁCSI Persze a szolgálat nem két éve kezdődött Örökösföldön: húsz éve létezik itt református közösség. – 2001. november 4-én, vasárnap reggel kilenc órakor, a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában volt az első istentiszteletünk, azóta tartjuk jogfolytonosnak a mi kis közösségünket. Közösségnek nevezzük, mivel a városi egyházközség prédikálóhelye, és nem önálló gyülekezet vagyunk. Zoli bácsi havonta kétszer, illetve az ünnepeken tartott istentiszteletet. 2018 tavaszától van minden vasárnap alkalom – csatlakozik a beszélgetéshez az időközben megérkező Sápi Tamás gondnok. A Zoli bácsiként, szeretettel emlegetett Szabó Zoltán kilencvenhat éves lelkipásztor ma is Nyíregyházán él, ő is részt vett a szeptember 13-án tartott templomszentelő hálaadó istentiszteleten. Nyugdíjazása után költözött a városba, és vállalta, hogy ellátja az örökösföldi szolgálatot. Ahogyan az idős lelkész állapota romlott, a munkába bekapcsolódtak a városi gyülekezetben szolgáló más lelkipásztorok is, többek között a gondnok felesége, Sápiné Bodnár Erzsébet is. Horváth Csaba azonban még korábbi emlékeket idéz fel. – Szeretném hangsúlyozni, hogy kezdettől fogva az Úristen kezében voltunk. Ha visszatekintünk az említett időszakokra, akkor összefoglalva azt mondanám, hogy az Úristen mindig egy emberrel kezdi el a munkát. Ezen az egy emberen keresztül kezd terjedni az evangélium. Az az egy ember itt legelőször 16 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

Kerekes Feri bácsi (Kerekes Ferenc lelkész – a szerk.) volt, aki tíz évig pásztorolta ezt a gyülekezetet. Halála után pedig megint egy ember, a már említett Szabó Zoltán tiszteletes vállalta ezt a feladatot. Megint csak egy ember, Dani Miklós presbiter volt az, aki a városi presbitériummal megértette, hogy misszióként kell tekinteni Örökösföldre. Ehhez a felszólaláshoz kapcsolódott Sápi Tamás megerősítő hozzászólása, és ez az ügy így, emberről emberre terebélyesedett. Amikor Szabó Zoli bácsi elvállalta az igei szolgálatot, az említett általános iskola igazgatója maga – megint csak egy ember – ajánlotta fel, hogy tartsuk az intézmény aulájában az alkalmakat. Most ott tartunk, hogy a múlt vasárnapi istentiszteletre már százhúsz ember jött el – sorolja a tapasztalatokat Horváth Csaba. Horváth Csaba 1987 óta tartozik-tartozott a városi gyülekezethez – amióta csak Nyíregyházán lakik. Harmincöt évig presbiter, tizenöt évig a Nyírségi Református Egyházmegye gondnoka is volt, jelenleg mindkét közösség tiszteletbeli tagja. Családjával együtt Örökösföldön él. Azt mondja, örül annak, hogy a templom elkészült, mert így a lelki otthonuk egészen közel van a lakásukhoz. Idáig azonban hosszú út vezetett.

VÁGYAKOZÁSBÓL MISSZIÓ – Az egyház számára a világ állandósított missziói terület. Az itteni reformátusság felismerte, hogy van a városnak olyan népes lakótelepe, ahol vannak lelki szükségben lévők, akiknek a pásztorolását el kell végezni. Az elmúlt két évben pont ez történt: a


| REFORMÁTUS ÉLET |

százmilliós beruházáshoz – idézi fel a kezdeteket Gaál Sándor. Hozzáteszi: hála Istennek, az egyházkerületben is felismerték a gyülekezet megszületési vágyát és a terület fontosságát mis�sziói szempontból, ezért az esperesi kar két alkalommal is jelentős összeget különített el a cél megvalósítására.

ORSZÁGOS GYŰJTÉS INDUL Gaál Sándor elmondta, a városi és az örökösföldi közösség adakozóitól harminchárommillió forint származik. Azonban bármennyire szép összeg is ez, mindössze az építkezés töredékét fedezte. Hiszen csak a telek majdnem ennek a kétszeresébe került annak idején. Ezt a városi gyülekezet a saját tartalékából vásárolta meg. A sok elszánt, kis lépés híre végül országossá vált: 2017-ben az örökösföldiek templomépítésére az összes magyarországi gyülekezet adakozott, és ezt egyházunk Zsinata kiegészítette a Gustav Adolf Werk (GAW) alapítvány éves adományával. A mintegy hétszázmillió forintos beruházást a kormány egészítette ki négyszázötvenmil lió forinttal. A reformáció emlékévének végén, A Gustav Adolf Werk 2017. november 18-án tették le ünnepélyes (GAW) olyan szervezet, keretek között az alapkövet, az eseményen amely a német protestáns az egyházmegye minden gyülekezete képviegyházak támogatásával segíti – ahogy ők nevezik – a seltette magát. – Bő egy évvel később indult diaszpóraközösségeket egész meg a tényleges építkezés: 2018 decembeKözép- és Kelet-Európában, rében voltak az első földmunkák, és 2019 sőt néhány éve a Közel-Keleten elejétől indult a munka „látványos” része – városi gyülekezet a lehetőségeihez mérten is. Építkezésre, felújításra, mondja Nagy József. ellátta ezt a feladatot. Egyre nyilvánvalóbbá infrastruktúrafejlesztésre is adnak támogatást. A lelkész szerint a templom tervezésénél vált azonban, hogy az alapfeladat nem csupán a fő szempont a funkcionalitás volt. Sápi Taa vasárnapi istentisztelet megtartásából áll. más hozzáteszi: azt kérték a tervezőtől, hogy Elkezdődött egy rétegalkalom, a havonkénti olyan épületet álmodjon meg, amelyről egy nem hívő ember is imaóra, és egyre világosabbá lett, hogy az itt élő reformátusok, három másodperc alatt felismeri, hogy szakrális hellyel van dolakik már részt vesznek a közösségi alkalmakon, illetve a rajtuk ga. A beszélgetőtársak szerint Kulcsár Attila Ybl-díjas építész keresztül elérendők olyan sokan vannak, hogy az egyházmis�remekül teljesítette a kérést. A templomból, gyülekezeti házból szió szempontjából nem kerülhetik el a figyelmünket. Az itteniek és parókiából álló épületegyüttes emellett illeszkedik a környék igénybejelentése, vágyakozása alapján ekkor a városi gyülekearculatába is. A kétszázötven főt befogadni képes templom torzet vállalta, hogy a közösség önálló megalakulásáig segítünk az nya harminc méter magas. A gyülekezeti házban kapott helyet a infrastruktúra előteremtésben – osztja meg a templomépítés lelkészi hivatal, a gyülekezeti terem, emellett baba-mama szoba, elkezdésének hátterét Gaál Sándor esperes. gyülekezeti konyha, tágas kamra, ifjúsági szobák, raktár- és melA Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség lelkipászlékhelyiségek állnak a hívek rendelkezésére. tora megvallja: gyülekezete részéről ez bizony nagy vállalás volt. – Ha valamiért hálásnak kell lennünk, az nem a torony nagyNEM A KÖVEK TESZIK sága vagy a téglák száma, hanem az elköteleződés, a bátorság és a különböző gondolatok kiegyenlítése. Ezek eredményeként Az épület ugyanakkor mit sem ér a közösség nélkül. Nagy a városi gyülekezet presbitériuma szinte mindig teljes egyhanJózsef örömmel újságolja, hogy az örökösföldiek lassacskán gúsággal szavazott, akár a telekvásárlásról, akár a tervezőkerebelakják a hajlékot. – Sok helyen az istentisztelet után van a sésről, akár a folyamatot irányító bizottságról, akár a végleges szeretetvendégség. Ezt mi megfordítottuk: előtte, már kilenc tervrajzok elfogadásáról vagy a saját köreinken belüli gyűjtés órától várjuk a gyülekezeti tagokat és az érdeklődőket, arra meghirdetéséről volt szó. Így 2017 végén, karácsonykor adabátorítjuk őket, fogyasszák itt a reggeli kávéjukat, és a kötetkozást hirdettünk a gyülekezetben az örökösföldi templomépílen együttlétből menjünk az istentiszteletre. Már elindult a batésre. Egy hónapon belül huszonötmillió forint felajánlás érkeba-mama kör, és a gyermekistentiszteletre is szép számmal zett. Ez erős lökés volt ahhoz, hogy bátorságot vegyünk a több érkeznek fiatalok. 2020. október 4.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

A húsz évvel ezelőtt harminc-negyven főről induló közösség ma száz-százhúsz tagot számlál, és bíznak a növekedésben. A közösségépítést fáradhatatlan imaháttér támogatja. – 2001ben az istentiszteletek mellett havi rendszerességű imaóra is elindult. Ez volt a gyülekezet magja. Kitartóan végeztük a szolgálatot. Általában házaknál gyűltünk össze, és ez lehetőséget adott arra, hogy a közösség összekovácsolódjon. A tizenkilenc évnyi kitartásban közrejátszott, hogy egység volt közöttünk – vélekedik Sápi Tamás. A háttérmunka, azaz a gyülekezet mai létét megalapozó imaközösség most is folytatódik, immár az új gyülekezeti teremben gyűlnek össze imádkozni. A közösségépítésben a városi gyülekezet bevált módszereit is alkalmazzák: a missziói koncepció fontos eleme a gyermekek elérése. Általános iskolát tartanak fenn, ahol minden tanítási hetet kezdő munkanapon áhítat van. Havonta kétszer pedig családos istentisztelet van az iskolás gyerekek és szeretteik külön meghívásával a városi közösségben, a templomban. Közülük ma már többen látogatják az örökösföldi alkalmakat is. – A küldetésünk azonban ennél nagyobb. Nem csak azokat szeretnénk ugyanis elérni, akik az oktatási rendszer miatt már a közelünkben vannak. Mivel a református iskola mellett számos önkormányzati és alapítványi intézmény is működik a városban, a merítési lehetőségünk jóval nagyobb: nem szabad csak a „saját köreinket” néznünk. Örökösföldön tizennégy-tizenhat ezer ember lakik, akiknek nagy része családos. Szeretnénk megkeresni az utakat, amelyeket Isten elkészít ahhoz, hogy elérjük azokat, akinek egyelőre nincs kötődése hozzánk – mondja Nagy József.

MINDIG NYITVA A lelkész szerint ez utóbbiakat nem nehéz észrevenni: gyakran ők maguk keresik meg az egyházat. Sokan szeretnék a 18 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

gyermekeiket megkereszteltetni, mert régi emlékük vagy nagyszülői indíttatásuk van a keresztség sákramentuma iránt. – Az már a mi feladatunk, hogy elmondjuk nekik, mire gondolt az Úr Jézus a keresztség szereztetésekor, és tegyük ezt úgy, hogy megértsék, és megmaradjon a nyitottságuk – magyarázza Nagy József. Olyan programokat is terveznek, amelyeken keresztül azokat a fiatalokat is elérhetik, akik még messze vannak az egyháztól. Nyitottak a spontán lehetőségekre is – szó szerint. – Mindig nyitva van a templom kapuja. Többször előfordult, hogy csak néhány autó állt éppen az udvaron, így néhány, a környéken rollerező srác bekéredzkedett. Természetesen beengedtük őket, bemutatkoztunk, megbeszéltük a szabályokat. Az egyik ilyen találkozás után bejött egyikük anyukája megkérdezni, tényleg itt, a templomudvarban volt-e a fia – osztja meg Nagy József. Szerinte a hasonló helyzetekből beszélgetés indulhat. Olyan is történt, hogy egy a környéken sétáló as�szony a templom teraszán ülhetett le a napsütésben olvasni. – Rácsodálkozott, hogy ezt itt szabad. Elmondtuk neki, hogy a templom, a közösségi tér azért épült, hogy használjuk. Ezekben a találkozásokban mi úgy tudunk jelen lenni, mint a gyülekezet, az egyház és – hitünk szerint – az Isten képviselői – mosolyog a lelkipásztor. Akad, aki már felismerte, hogy az épületegyüttes akár családi összejövetelek kiváló helyszíne is lehet. – Nyár elején a családom meglepetésként megszervezte, hogy feleségemmel a negyvenéves házassági évfordulónkat istentisztelet keretében itt ünnepeljük meg. Összejött a népes családom – hat gyermekem és húsz unokám van, megtöltöttük a templom előterét. Hiszem azt, hogy mások is tarthatnak itt lelki töltettel családi eseményeket – fogalmaz Horváth Csaba.


| REFORMÁTUS ÉLET |

ÖNÁLLÓ GYÜLEKEZET SZÜLETIK Gaál Sándor csendesen hallgatja a lelkes beszámolókat. Az elöljáró nem csupán szemlélte az eseményeket – a városi gyülekezet presbitériumával közösen bábáskodtak az örökösföldi közösség formálódásánál, amely még nem ért véget: 2021. január 1-től megalakul az önálló Nyíregyháza-Örökösföldi Református Egyházközség. – Az útmutatás naponként érkezett Istentől, hiszen ez a folyamat mindennap új megoldandó feladatokat adott. Amikor a Reformátusok Lapja legutóbb itt járt – az alapkőletétel idején –, az akkori gyülekezeti gondnok, Nagy Miklós ragyogó arccal mondta el, hogy a városi gyülekezettel vállaljuk a „szülői szerepet”. Valóban ez történt. A Szentlélek által megtörtént a fogantatás: az emberek vágytak Istenhez, ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen saját gyülekezetük. A kihordási idő tizenkilenc esztendő volt. Most fizikailag megszületett az infrastruktúra, amelyben a már meglévő közösség élhet. Az élettől eltérően viszont itt a születés után gyorsan elérkezik az elbocsátás ideje. Kelet-Magyarországon, ha valakinek megházasodik a gyermeke, azt mondjuk: „szárnyára bocsájtja”. Január 1-én ez történik: a mi közösségünk szárnyára bocsátja ezt a közösséget. Ez fizikai támogatást és lelki hátteret, missziói segítséget is jelent – nem titkolom, hogy ezúttal is hoztam néhány borítékot a tiszteletes úrnak. Ezekben olyan felnőtt fiatalok elérhetőségei szerepelnek, akiknek még nincs kötődése az egyházhoz. Házasságkötés, keresztelés, temetés kapcsán akadtak rá valahogyan a városi gyülekezetre, de Örökösföldön laknak, így őket már a helyi közösség szólíthatja meg. Tehát érdekes ez a szárnyra bocsátás, ahogyan

gyakoroljuk: már saját lakcíme van a gyermekünknek, de még utánaküldünk némi nyírségi töltött káposztát, és ha kell, akkor meglátogatjuk, és ő is hazalátogathat – fogalmaz Gaál Sándor. Hozzáteszi, a városi gyülekezet presbitériuma tízmillió forintos adománnyal kívánja útjára engedni az itteni gyülekezetet, ebből ötmillió forint a lelkipásztori állás fenntartására irányul.

SENKINEK NEM MARAD ADÓSA Nem az örökösföldi közösség az egyetlen, amelynek születését a városi gyülekezet segítette. Húsz éve a Nyíregyháza-Sóstói Református Egyházközség plántálásánál segédkeztek. Gaál Sándor szerint ez a már meglévő, erősebb közösségek feladata. – Azt gondolom, minden nagyvárosi gyülekezetben ezt kellene tenni: megosztódni az újabb emberek elérésének céltudatosságával. Az, hogy új személyeket érjünk el, újabb házakat – templomokat igényel. Az a gyülekezet, amely csak magát hizlalja – az erényeket, a pénzt, az embereket, a statisztikai adatokat csak magának gyűjti –, kivonul az Isten áldása alól. Nem veszi észre, mert jól érzi magát, de az áldás azt jelenti, hogy osztjuk magunkat, ahogyan Isten is megosztotta magát. Az úrvacsorában jelképesen mindig átéljük azt, hogy Isten osztozott az ő hatalmán, dicsőségén, és nem veszítette el azt, hanem dicsősége növekedett. Az egyház természete is ilyen. A megosztott erőt, erényt, érdemet az Úr mindig megduplázza. Úgy is mondják ezen a vidéken, hogy Isten senkinek nem marad adósa. Tehát ha tettünk valamit az Úrért, ő mindig nagyobb marokkal ad. De amikor ezt átvesszük, többfelé kell osztani. Ehhez bátorság kell. Vagy talán csak hit.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

2020. október 4.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Abszolút Vannak a valóságnak olyan tartományai, amelyekhez a tudomány (értsd: természettudomány) eszközeivel nem férhetünk hozzá. A valóságnak ezek a dimenziói jellemzően a szellem, a lélek világába hatolnak. Az a probléma, hogy míg a természet (értsd: anyag) jelenségeiről lehet igazolható állításokat tenni, és ezen állítások igazságában széleskörű egyetértés alakulhat ki, addig az ember által megfogalmazott szellemi és lelki tartalmak, összefoglalóan az elvont tartalmak végső igazságait nem lehet igazolni. Az ellentmondás abból adódik, hogy az igazságnak – természeténél fogva – a szubjektum-

„Nem kétséges, hogy az ember gyártotta abszolút utáni hajsza ki fog merülni, mert ki fog derülni, hogy az abszolút nem lehet más, csak Isten. Istent nem lehet megkerülni.”

tól függetlenül is igaznak kell lennie, miközben a szellemi-lelki tartalmakról szóló állításokat mégis csak a szubjektum fogalmazza meg. Más szavakkal: amikor elvont tartalomról állítok valamit, akkor ezen állításomat olyan érvvel kell alátámasztanom, amely tőlem függetlenül is igaz. Igazolnom kell, hogy amit mondok, az nem az én szubjektív véleményem. De mire hivatkozzak? Kellene valami abszolút, végső hivatkozási alap, amely az állításomat igazolja, vagy amelyből az állításom levezethető. Olyan hivatkozási alap, amely mindenféle szubjektív vélekedéstől függetlenül is érvényes. Az abszolút. Amikor a nyugati gondolkodás tragikus fordulata, a felvilágosodás Istent mint végső hivatkozási alapot elvetette, ezzel öntudatlanul ugyan, de felszámolta az abszolút fogalmát is. Ugyanakkor az abszolút iránti igényt nem tudta felszámolni. Ha ugyanis nincs abszolút, ha nincs olyan végső alap, amelyből egy elvont állítás igazolható, akkor minden állítás a valóság szellemi-lelki tartományairól csak a szubjektum produktuma. Véletlen és esetleges. E sajnálatos fejlemény legsúlyosabb áldozatát úgy hívjuk, hogy világnézet. Ha ugyanis nincs abszolút, akkor minden világnézetnek azt a következtetést kellene 20 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

levonnia önmagáról, hogy csak esetlegesség. Szubjektív fecsegés. Ezt persze a felvilágosodás szellemi gyermekei nem merik bevallani, hiszen állításaikat mégis valahogy igazolni kell, és ezért buzgó abszolútumgyártásba kezdtek. Azóta folyik a harc az abszolútért. Egészen megmosolyogtató, ahogyan a történelmi „abszolútumok” váltogatják egymást. A ma ügyeletes abszolútum a jog. De a joggal is az a probléma, hogy nem tudja igazolni végső alapjait, mégis el kell hitetnie, hogy az embertől független. Ennek, mármint az abszolút utáni hajszának beláthatatlan következményei vannak, hiszen ez azt jelenti, hogy nem maradt semmi sem, amire a tekintélyt alapozni lehetne. Így áll elő a permanens világnézeti háború, amely abból a szimpla tényből következik, hogy elveszett az abszolút. Semmi sem igazolható, minden megkérdőjelezhető. Nincs örök igazság, sőt, semmilyen igazság sincs. A következmények beláthatatlanok, mint ezt napjaink történései jól mutatják. Nem kétséges, hogy az ember gyártotta abszolút utáni hajsza ki fog merülni, mert ki fog derülni, hogy az abszolút nem lehet más, csak Isten. Istent nem lehet megkerülni. Ha olyan elvont tartalmakat kell megfogalmazni, mint az emberi élet értelme, az ember helye a világban, az ember rendeltetése, vagyis, ha a végső értelem kérdéseit tesszük fel, akkor minden olyan kísérlet, amely nem Istent tekinti végső tekintélynek, hivatkozási alapnak, abszolútnak, szükségszerűen kudarca van ítélve, és a következménye nem lesz más, mint állandó világnézeti káosz. Ezt éljük ma. De ez csak átmenet. A felvilágosodás kora egyszer véget ér, és ennek az a felismerés lesz tartalma, hogy az ember nincs, soha nem is volt és nem is lesz abban a helyzetben, hogy önmagát tegye abszolúttá. Az ember soha nem lehet függetlenné önmagától, miközben az önmagától függetlenre, az abszolútra vágyik. Talán be kellene látni, hogy az ember nem teheti meg önmagát végső viszonyítási ponttá. „Bölcsességed és tudományod félrevezetett, amikor ezt gondoltad magadban: Csak én vagyok, rajtam kívül nincs más!” (Ézs 47,10) 


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Kesernyés anyanyelvünk

A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: REFLAP

Nem vagyok sem nyelvész, sem író, de még irodalmár sem, az anyanyelvemet magánszorgalomból és nem mellesleg a munkám miatt próbálom őrizni – több-kevesebb sikerrel. Sosem voltam kitűnő tanuló, a reál tárgyakon úgy bukdácsoltam át, mint fővárosi gyerek a tanyára vezető bekötőúton, de a nyelvtan- és irodalomórák mindig kellemes izgalommal töltöttek el, mert otthon éreztem magam a betűk világában. Emlékszem, miután ötéves koromban megtanultam girbegurba betűkkel leírni a nevemet, elka-

pott a lelkesedés, és mindent el akartam olvasni. Nagymamám húga különböző folyóiratokat járatott: Nők Lapját, műsorújságot, sőt az akkor még fekete-fehér Reformátusok Lapja is megtalálható volt náluk. Be kell vallanom, nem ez utóbbival kezdtük a tanulást, hanem a legkönnyedebb olvasmányokkal, amelyekben sok érdekes kép is volt. Mellettünk laktak, ezért mindennap átszaladtam hozzájuk, leültünk a nagy barna asztalnál, és sorról sorra haladva tanulgattunk. Így mire elérkezett számomra az iskolaköteles kor, már el tudtam olvasni, hogyan kell subatechnikával faliszőnyeget készíteni, miért jobb habarni a főzeléket, mint rántani, és hogy a későbbi köztársasági elnök feleségével és lányaival miért vállalta, hogy a képernyőn esténként „egy kicsi mozgásra” serkenti a fiatalokat és az idősebbeket. Aztán elolvastam mindent, amit otthon találtam. Boldogan vittem édesanyámhoz a csecsemőgondozásról és gyermeknevelésről szóló vaskos kötetet, kérdezgetve olyan témákról, amelyekről pirulás nélkül nehezen tudott beszélni nekem, apró iskolásnak, de már semmi sem tudott megállítani, habzsoltam

az olvasnivalókat. Még Milton Elveszett paradicsomába is belefogtam – természetesen, mivel nem voltam csodagyerek, néhány sor után inkább vis�szatértem a Micimackóhoz. Azt mondják, aki sokat olvas, annak óhatatlanul jobb lesz a helyesírása is. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy gyermekkoromban még nem volt internet, így valóban sok igényes szöveg került a kezem ügyébe, nem úgy, mint ma, amikor sokszor válogatás, szerkesztés, ellenőrzés nélkül kerülnek ország-világ elé a szellemi termékek. A nagy szabadsággal, a korlátlan lehetőségekkel együtt sajnos elérkezett az is, hogy alább adtuk az igényeket – az anyanyelvünk feletti őrködést tekintve is. Ami szomorúságra vagy a címben említett kesernyés szájízre ad okot, az az egyre inkább teret hódító nézet, amely arról beszél, hogy a – bár évről évre változó, de alapjaiban mégis megbízható állandóságot nyújtó – helyesírási szabályok csak megkötik az ember kezét, korlátozzák a szabadságában, és csupán a látszólagos fensőbbségükre büszke (bocsánat a csúnya szóért) „nyelvtannácik” pöffeszkedő lenézését táplálják, valójában azonban kezdenek túlhaladottá válni. Nyelvészek, honlapok, közösségi oldalak csoportjai fejtik ki sorra, hogy miért nem gond, ha valaki szabadon értelmezi vagy éppen teljesen figyelmen kívül hagyja ezeket a szabályokat, arra bátorítva, hogy ne is törekedjünk mindenáron azok elsajátítására, hiszen nem az határozza meg egy ember értékét, hogy helyesen, szépen, igényesen beszél vagy ír. Alapjában véve ez igaz. Nem mindenki szeret olvasni, nem mindenkinek adatott meg, hogy sikeresen végezze el az iskoláit, és nem attól lesz jó óvónő valaki, hogy a tejet pontos j-vel írja, vagy kiváló orvos, ha egybeírja a megvan szót. Mégis, ez a tudás olyan pluszt ad, amelyre nem büszkének kell lenni, hanem megőrzendő hagyományként szabad rá tekinteni. Olyan értékként, amely magyarságunkat erősíti, amely összefűz és erőt ad. Ha nincsenek szabályok, ha nincsen lelki vagy szellemi etalon, amelyhez mérni tudjuk a dolgokat, szegényebbek leszünk. „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép”, mondja a Példabeszédek könyve, „de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást” (29,18). Tekintsünk úgy édes anyanyelvünkre, mint a javunkra szolgáló ajándékra, amellyel jól kell sáfárkodnunk!  2020. október 4.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

40. SZÁM,

2020. OKTÓBER 4.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Teremtésvédelem a papék udvarán Ha itt az ősz, akkor következhet a betakarítás. Mert a gazdálkodó ember legnagyobb öröme, ha a saját gyümölcseit, zöldségeit fogyaszthatja. Ha a templom és a parókia melletti udvaron és veteményesben is megtaláljuk munkánk gyümölcsét. A tiszteletes asszony által gondozott kertből már felszedtük a krumplit, a szemes paszulyt, a hagymát és a kukoricát. Még padlizsán, paprika és paradicsom virít a szárán. Bizony, jó volt úgy vacsorához készülni az elmúlt hónapokban, hogy néhány lépésnyiről, a kertből hoztuk a finom és friss hozzávalót az asztalra. Megszokhattuk, hogy minden év időjárása más és más gyümölcsnek kedvez. Idén például alma- és birsalmabőség van. Első alkalommal hoztak termést a néhány éve elültetett fák, és mindjárt rekordmennyiséget. Nyáron pedig a köszmétebokrok ágacskái hajladoztak az érett bogyók súlya alatt. Ellenben csak mutatóban volt szilva és barack. Utóbbinak a tavaszi fagyok nem kedveztek. Így tavalyhoz képest idén csak kis mennyiségben készül majd a nagyszántói papszedte pálinka. A nyár folyamán utolsó pillanatig szedegettük a málnát, és ez évben először pár szem áfonya is kínálta magát az aprócska bokron. Meg persze a jól bevált piros és fekete ribizli. Már fogynak is a belőlük készült szörpök. Az udvar fáit és bokrait idén először nem vezetékes vízből, hanem az ég adományából, esővízből locsoltuk. Több hatalmas hordóban bő ezer litert tudtunk ily módon tárolni a csapadékmentes napokra. Rövidülnek a nappalok, jól szolgálnak a napelemes kültéri lámpák. Igaz, néhányszor át kellett rendezgetni őket, amíg olyan helyre kerültek, ahol megfelelően éri őket a nap. Így, ezzel az elfogadható árú befektetéssel megvalósult a parókiaudvar ingyenes megvilágítása. Téli pihenőre helyezzük a fűnyíró eszközöket, miután egész nyáron számos alkalommal használtuk őket a templom és a parókia körül. Javítgatjuk a kerítéseket, polikarbonát-lemezzel óvjuk az egykor kukoricatárolásra szolgáló, ma inkább raktárként használt górét, és további megoldásokat tervezünk az esővíz még nagyobb mennyiségű tárolásához. Ősz folyamán még ültetünk néhány mogyorófa-hajtást és gyümölcsfát az üresen maradt helyekre, pótoljuk a kiszáradt csemetéket, sőt egzotikumként a bambuszültetéssel is megpróbálkozunk ott, ahol jól jön, ha a kétméteresre feltörő növény útját állja a szántóföld felől érkező szélnek. Nagy vonalakban így telnek a teremtésvédelmi, környezettudatos és minden termésért hálás mindennapok a gyakorlatban, a papék udvarán, a Teremtés hete tájékán. 

ÁRA: 400 FT

Szárnyára bocsátják az örökösföldi gyülekezetet

9 771419 856007 20040

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:.........................................................................................

FÁBIÁN TIBOR

..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| SZEMLE |

Bajból áldás KOCSIS JULIANNA

Ki-ki a maga módján próbálta meg feldolgozni a mögöttünk álló, koronavírus-járvánnyal terhelt hónapokat, és egyben készült, készül a próbatétel még előttünk álló időszakára. Balog Zoltán, a budapesti Németajkú Református Egyházközség lelkésze könyvírással tette ezt.

Szeptember 22-én mutatták be Balog Zoltán Nem csak kenyérrel… című kötetét. Az ünnepi könyvhétre megjelenő alkotás a lelkipásztor beszédeit, írásait, imádságait fűzi össze a koronavírus hazai megjelenésétől 2020 júliusáig, azt kutatva, honnan hová jutottunk négy hónap alatt, és hogyan állt mellettünk ezalatt a gondviselő Isten. A Gundel Takács Gábor újságíró vezette pódiumbeszélgetésen a szerző mellett részt vett Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója és Molnár Ambrus, a Balassagyarmati Református Egyházközség lelkésze. – Ez a könyv korrajz. Sok-sok gondolat, megállás, újraalapozás. Számomra még az is fontos, hogy könyv. Nem fájl, nem letöltés, nem tablet, nem okostelefon – könyv. Papírból van, nyomdában készült, illata van, előre lehet lapozni, hátra lehet lapozni, ha úgy tetszik, még jegyzetelni is lehet, aláhúzni, kiemelni – fogalmazott felvezetőjében Gundel Takács Gábor. A kötet címéről Balog Zoltán elmondta, édesapja szavajárására utal. Ő a gyakran idézett bibliai igét – „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4,4) – mindig úgy fejezte be: „de azzal is.” A lelkész szerette volna megmutatni, hogy ez a két dolog összetartozik: hamis elképzelés, hogy az egyháznak semmi más feladata nincs a lelkek „simogatásán” kívül, megfeledkezve közben azokról, akiknek nem jut a valóságos, a testet tápláló kenyérből. De hasonlóan „megszegényíti az életet”, aki csak a földi javakért aggódik. Balog Zoltán rámutatott: a kötetben lévő egyik prédikáció éppen a test és a lélek legmélyebb összetartozásáról szól, hiszen mindkettőt Isten teremtette.

Velkey György arra mutatott rá, hogy habár a hasonló felépítésű könyveket általában esténként, meg-megszakítva szoktuk olvasni, ebben az esetben érdemes kivételt tenni. A kötet, miközben egy lelkész igehirdetéseit tartalmazza, híd lehet a gyülekezet és az azon kívül lévők között. Egy „értelmiségi útkereséseit, vívódásait” rögzítik a szövegek, és még a prédikációk sem csak a vallásos nyelvezetet ismerők számára érhető, „kánaáni nyelven” íródtak – fogalmazott a főigazgató. Molnár Ambrus a kötet megszületését kiváltó okokra utalva elmondta: válságos, nyomorúságos helyzetekben sokan felteszik a kérdést, hogy hol van a Teremtő, és miért engedi meg mindezt. A lelkész szerint a kérdés mögött olyan Isten képe sejlik fel, akinek az a feladata, hogy biztosítsa az ember komfortérzetét. Molnár Ambrus hangsúlyozta: ez nem a Biblia istenképe, hanem a mai emberé, aki a dolgok értelmét a jelenben akarja megragadni, a nyomorúságnak azonban csak hosszú távon van értelme, itt és most nincs. A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent kötet elsődleges céljáról a szerző úgy fogalmazott: azt szerette volna dokumentálni, „hogy egy közösség hogyan él a bajban, hogyan éli át, hogyan éli túl és hogyan erősödik meg” a járvány idején, „miközben a vírus természete az, hogy nem közösséget teremt, hanem távolságot”. Megvallotta: furcsa lehet talán, de a koronavírus-járvány első szakaszát, a húsvét előttől pünkösd utánig tartó hónapokat a Hold utcai református közösség és a gyülekezet lelkészeként ő maga is áldott időszakként élte meg. Mindennap megtapasztalták, hogyan lesz a bajból áldás, a rosszból jó.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ 2020. október 4.

Reformátusok Lapja 23


| SZEMLE |

Válasz az evangélium kérdésére 2020 februárjában jelent meg a Dunántúli Református Egyházkerület kiadásában Literáty Zoltán: Ki ez? 91 prédikáció Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról Márk evangéliuma alapján. Példatár a sermo műfajához. (További tíz sermo Ravasz László, Charles H. Spurgeon, Czeglédy Sándor, Boross Géza és Nagy István tollából) című prédikációs kötete. A könyv egyszerre fókuszál az igehallgató közösségre – lévén gyülekezetben elhangzott prédikációkról van szó – és a gyakorló, illetve a leendő igehirdetőkre is, hiszen a szerző példatár formájában szerkesztette meg tételes beszédeit. A következőkben a kiadó, egy gyülekezeti tag, egy homiletikatanár és egy teológushallgató ajánlásaiból olvashatnak rövid részleteket. A kötet megvásárolható a kiadótól, a szerzőtől és a nagyobb könyvesboltokban. STEINBACH JÓZSEF dunántúli püspök, a kötet felelős kiadója „Köszönjük Literáty Zoltánnak ezt a kötetet, amelyet örömmel adunk ki homiletikai tankönyvsorozatunk részeként mint a tételes beszéd gyakorlati példatárát. Ez a kötet azonban sokkal több ennél, hiszen elsősorban igehirdetés-kötetet tart kezében az olvasó, amely folyamatos igemagyarázatban tárja fel Márk evangéliumát. Imádságos, szentlelkesen odaszánt, komoly készületek, vajúdások áldott gyermekei ezek a prédikációk. A prédikációkat olvasva rádöbbenünk arra, hogy az igehirdetés csoda: a Biblia holt betűje és a gyarló emberi beszéd megelevenedik, a mai ember szétszórt figyelme csak az Úrra tekint, hogy a földi zarándokutunkon megállva, a men�nyei világ gazdagságában részesülve, szolgáló szeretetben, bizonyosságban folytathassuk futásunkat a megérkezésig. A feltámadott Úr jár előttünk. Az igehirdetés mindig érvényes műfaj. Ez a kötet áldott igazolása ennek.” (Részlet a kötet 15– 16. oldaláról)

FALUS ANDRÁS biológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja „Az Érdligeti Református Egyházközség tagja vagyok. Literáty Zoltán kicsi gyülekezetünk lelkésze 2011 óta. A Márk evangéliuma alapján tartott, következetesen végiggondolt prédikációkat úgy olvastam most újra, mint aki csaknem az összes szóbeli igehirdetésen jelen voltam, és a most is a bennem »élő« élményeimet hasonlítom össze a leírt, szerkesztett szöveggel. (…) A Ki ez? című kötet prédikációi számomra azért jelentenek értéket, mert a jól felépített, szép ívű üzenetek nagy részét – úgy érzem – én is tovább tudom adni. Literáty Zoltán elmondott és leírt prédikációit ugyanis – több mint negyven éve genetikát és immunológiát oktató előadóként – akaratlanul 24 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

előadástechnikailag is vizsgálom. Leírva, szerkesztett formában még inkább értékelem Literáty prédikációinak szerkezeti fegyelmét, a tételek hangsúlyos kiemeléseit és azok kikristályosodó üzeneteit. Ezért érthetőnek és jogosnak tartom azt, hogy a szerző mint példatárt adja elénk munkáját. (…) Literáty Zoltán prédikációs kötete, egyben sermo példatára számomra ajándék, és bizalommal írom, hogy ajándék lesz minden leendő olvasó számára. Személyes és egyben átadható ajándék, amelyet egy elhívott és elkötelezett emberen keresztül odafentről kapunk.” (Részlet a kötet 11. oldaláról)

HŐS CSABA lelkipásztor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia adjunktusa „Ritkaságszámba megy manapság, hogy valaki felülről nyert bátorsággal hosszabb bibliai könyv szószéki magyarázatába kezd, és be is fejezi azt – még ha két és fél évbe telik is. Literáty Zoltán ezt tette, és jól tette, hiszen a lectio continua alapján elmondott prédikációi nyomán gyülekezete nem csupán könnyű eledellel tápláltatott, hanem keményebb igékkel is felvérteztetett a mindennapok harcaira. Sőt ennek nyomán, az »ősevangélium« igéi alapján még mélyebben tárulhatott fel a hallgatók előtt az emberré lett Isten személyének és művének megannyi titka. Ám az is ritkaságszámba megy manapság, hogy egy igehirdető a két főbb igehirdetési műfaj közül nem a homília, hanem a sermo műfajában hirdeti az Igét. Homíliát elmondani az írásértelmezésben járatosabb hívő ember is tud. De ízig-vérig felkészült és kiváló igehirdetőnek kell lennie annak, aki vasárnapról vasárnapra a sermo műfajában adja át az Ige üzenetét. Ez a nehezebb út, ez a nagyobb kihívás. Hiszen ez az Augustinus óta élő és legitim igehirdetői módszer több készülést, több időt, több elmélyülést, több szenvedésbe ágyazott


| SZEMLE |

gyönyörűséget, több szisztematikus fegyelmezettséget és több szentlelkes fantáziát igényel. A maga tételes felosztásával talán mindezektől lesz a sermo műfaja kommunikációs szempontból hatékonyabb, ekkléziasztikai szempontból élettel telibb, kérügmatikai szempontból mélyebbre mutató, applikációs tekintetben pedig inspirálóbb is. Sőt, ritkaságszámba megy manapság egy kilencvenegy sermót tartalmazó igehirdetéskötet megjelenése is, amely nemcsak spirituális tekintetben építő olvasmány, hanem igehirdetés-szakmai példatár is egyben, amelyet haszonnal forgathatnak akadémiai szinten teologizálók, lelkipásztorok, teológushallgatók, valamint laikusok is. Végigolvasva a gyűjteményt élményként lesz valósággá az olvasó életében az a jézusi ige, amely az igehirdetés és igehallgatás eseményének, valamint az igehirdető és igehallgató viszonyának egyik lényeges vonását fogalmazza meg: »Aki titeket hallgat, engem hallgat…« (Lk 10,16)”

TIKÁSZ ÁBEL, a Károli-egyetem Hittudományi Karának teológushallgatója „A sermo tételes beszéd, Augustinus óta része a keresztyén igehirdetési hagyománynak. A textusból előlépő tétel, amely Ravasz László meghatározása szerint ítélet, abroncsként tartja össze az igehirdetést. Az anyag felosztása is e tételhez idomul, és az elágaztatás logikai művelete révén az igehirdetés elején meghirdetett causalis tétel végül finális tétellé lesz. Literáty Zoltán kilencvenegy sermót felölelő Márk-sorozatot ad olvasója kezébe, a kötet függelékében pedig a homiletikatörténet nagy alakjainak Márk-prédikációiból ad közre válogatást. (…) Minden prédikáció bevezetésében félkövéren szedve szerepel az igehirdetés tételmondata. Ennek feltüntetése homiletikailag nem volna szükségszerű, a gyülekezeti szolgálatra készülő teológiai hallgatók számára mégis különösen hasznos egy oldalon látni a textust, a tételt és a vázlatpontokat. Ravasz László is kiemeli, hogy az altételek megfogalmazása nem a textus vagy a tétel felosztását jelenti, hanem az anyag elrendezését. Az igehirdetésekkel ismerkedve az olvasó számára is egyre tudatosabbá válik, hogy miként juthat el az igehirdető a textus többszöri olvasásától az anyag kigyűjtésén és a tétel megfogalmazásán át az anyag elrendezéséig, valamint az altételek megfogalmazásáig. (…) A kötettel való ismerkedés egyszerre jelent spirituális és intellektuális utazást (…) a pedagógiai és homiletikai cél mellett, a prédikációk egzisztenciálisan is megragadják az olvasót, és végsősoron minden igehirdetés arra ösztönöz, hogy személyes választ adjunk a kötet és az evangélium kérdésére: Ki ez?” (Részlet a Theologiai Szemlében megjelenő recenzióból) 

Megújulás Sajószentpéteren

A felújított templombelsőért és a közösségépítő programokért tartottak hálaadó istentiszteletet a Sajószentpéter-Bányai Református Egyházközség templomában szeptember 12-én – tudatta a tirek.hu. Az istentiszteleten Szőnyi Tamás hirdette az Igét Pál apostol szavai alapján a keresztyén élet alapjairól: a hit munkájáról, a szeretet fáradozásáról és a reménység állhatatosságáról beszélt. A Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese prédikációjában rávilágított, hogy a keresztyén élet állandó készenlétet és serénységet igényel. A templombelső felújítására azért volt szükség, mert a falak évek óta repedeztek. Ezeket tavasszal lefestették, és álmennyezetet készítettek. Mindezt a gyülekezeti tagok hatszázezer forintos adományából és az egyházmegye négyszázezer forintos támogatásából finanszírozták. A kivitelezést az Új-Alapkő Kft. végezte. A gyülekezet az Európai Unió és a magyar kormány támogatásával a templom mögött szabadtéri közösségi teret is kialakított. Kibővítették a már meglévő filagóriát, térkövezték az udvart, és grillezővel ellátott kültéri kemencét építettek. A hétmillió forintból kialakított kétszáz négyzetméteres terület az egyházközség programjainak ad helyet a jövőben. Az eseményen a Bányai Gyülekezetért Alapítvány közösségépítő rendezvényeiért is hálát adtak. File Tamás kuratóriumi elnök ismertette: az elmúlt egy évben egyebek mellett kerékpártúrát, könyvbemutatót és emlékünnepséget tartottak. Kiemelte: azért fontosak ezek a rendezvények, mert „a mikroközösségek megerősödésével a minket körülvevő város is fölemelkedhet”.  FOTÓ: KOJSZA PÉTER 2020. október 4.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Kettős hálaadás Létavértesen Hálaadó istentiszteletet tartottak a létavértesi református templomban szeptember 20-án. Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét, és elmondta, hogy kettős hálaadást ünnepelnek: nemcsak a templom megújulását, hanem Rozsnyai István lelkipásztor ötvenéves szolgálatát is, amelyből huszonhárom esztendőt a vértesi református gyülekezetben töltött. – Vértesnek már a 15. században volt temploma, a mai 1823 és 1862 között épült. Azóta néhány felújításon átesett, de formája, boltozatos mennyezetű hajója nem változott. 2010-ben egy villámcsapás miatt lett ferde a tornya – mondta Rozsnyai István lelkipásztor. A vértesi gyülekezet saját erejéből nem lett volna képes a teljes rekonstrukcióra, a templom felújítása részben az „Orando et laborando” – Imádkozva és dolgozva projekt keretében valósult meg, közel kilencvenhárom és fél millió forint értékben. További ötvenmillió forint támogatást kaptak a magyar kormánytól is, így a templomtornyokat is helyreállították. Amint a lelkipásztor elmondta, az egyházközség hárommillió-kétszáztízezer forint önerőt gyűjtött össze, a presbitérium pedig úgy határozott, hogy új óraszerkezetet is készíttet, amelyhez a gyülekezet több mint kétmillió forintot adományozott. A megjelenteket Vad Zsigmond esperes, Tasó László országgyűlési képviselő és Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is köszöntötte.  TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS 26 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

Ábrányi Emil Október hatodikán című költeményéből idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első része (N, N, N, E, N). 13. Miféle tulajdonságú? (régies szóval) 14. A farkasfalka vezére Kiplingnél. 15. Bolgár pénz. 16. Szállítójármű. 18. Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program, röviden. 20. … Vegas, amerikai nagyváros. 21. Haza egynemű betűi. 22. Alant. 24. Egyszerű számolószerkezet. 26. Spanyol festő, Labranzano hercege (Luis Ricardo). 28. Római szerelemisten. 29. Angol női név az Elisabeth becézéséből. 31. Vadság része! 33. Derbijéről híres angol kisváros. 35. Becézett Lajos. 36. Állítást bizonyító. 38. Tiltószó. 39. Hangtalan jármű! 40. USA-tagállam. 41. Csónak páros betűi. 42. Jászol vége! 43. Hatóanyag nélküli gyógyszer. 44. Anyagot méretre vág. 45. Az egyik évszakhoz kapcsolódó. 47. Esendő egynemű betűi. 48. Fali kárpitot készítene. 49. Miskolci születésű, fiatal színésznő (Adrienn). 51. Kalendárium. 53. A közelebbi helyre igyekszik. 56. Norvég község Buskerud megyében, Oslo közelében (LIER). 57. Utóirat, latin rövidítéssel. 59. Számítógépes hálózat. 60. Skót népi tánc. 62. Szabad kvarcot tartalmazó magmás kőzet. 64. Női becenév. 66. Japán horgászmárka. 68. Azonban, holott. Függőleges: 1. Áramköri elem! 2. Kérdés tárgyra (két szó). 3. Filmbeli utca, ahol rémálom van. 4. Válogatott labdarúgó, edző (Tibor). 5. Francia színész, rendező, író (Jean YANNE). 6. Igevégződés. 7. Eke betűi keverve. 8. Tüzelőanyag-mérték. 9. Indiai férfinév (NAOBA). 10. Fordított kettős betű. 11. Odesszai székhelyű online női divat­ áruház. 12. Miskolc hegye. 17. Észt falu Raplamaa megyében (OELA). 19. Angol női név. 21. Az idézet második része (U, K, S, P, E). 23. Autóroncs. 25. Vadászkutya. 26. Mozgókép. 27. A szobában. 30. Korai az angoloknál! 32. Felaprít. 34. Arról a helyről. 36. Becézett női név. 37. Mosópormárka. 40. Máshogy, klasszikus szóval. 41. Gerincesek testét borítja. 43. Bunda. 44. Indiai viselet. 46. A földbirtok használatáért fizetett pénzösszeg, régies szóval. 48. Vaskohsziklás román neve. 50. Nigériában beszélt nyelv (IGEDE). 52. Hamburgi kalóz! 54. Francia elöljárószó: -ban, -ben. 55. Good …, gumiabroncsmárka. 57. Apró toll. 58. Pan társa a némafilmekben. 61. A határérték rövidítése a matematikában. 63. Gyulladás. 65. Indium vegyjele. 67. Magunk, angolul. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.


| GYERMEKEKNEK |

Királyi lakoma A zsidók fogságba vitelének idején Ahasvérós volt az egyik legnagyobb perzsa uralkodó. Birodalma Indiától az Egyiptommal szomszédos Etiópiáig terjedt. A Biblia pontosan megmondja, hogy Ahasvérós birodalma hány tartományból állt. Ezek ma már jobbára különálló országok. Mit gondolsz, hány tartomány tartozott ennek a hatalmas uralkodónak a keze alá? Mielőtt fellapozod Eszter könyvét, tanulmányozd a térképet. Ahhoz, hogy fogalmat alkoss a birodalom nagyságáról, először keresd meg a Földközi-tengert, majd Görögországot, Egyiptomot, a Nílust és az Indiai-félszigetet, végül Ahasvérós király fővárosát, Súsánt (Szúza). És most tippelj, hány tartomány tartozhatott Ahasvérós király uralma alá? a.) 270 b.) 1270 c.) 127 El tudod képzelni, hogy egy ilyen nagy birodalom uralkodójának mekkora hatalma lehetett? Szerintem nem, mert szó szerint elképzelhetetlen hatalommal és persze gazdagsággal bírt. Nem volt olyan dolog, amit meg ne tehetett volna, meg ne parancsolhatott volna. Uralkodása harmadik évében Ahasvérós úgy gondolta, hogy ideje megmutatni birodalma összes vezető emberének a királysága dicső gazdagságát és fenségének csodálatos kincseit. Mit gondolsz, mennyi ideig tartott ez a bemutató turné, amíg végigjárták a birodalom minden látványosságát? a.) majdnem egy hét b.) körülbelül egy hónap c.) közelítőleg fél év Amikor véget ért az országjárás, a király záróünnepségre hívta meg a vezető embereket. Gondolhatod, hogy az sem akármilyen ünnepség volt. Hét napig tartott a vendégfogadás, amelyre meghívták a nép apraja-nagyját is. Fehér vásznak és bíborkék szőttesek voltak kifeszítve, fehér és bíborvörös kötelekkel meg ezüstkarikákkal a márványoszlopok között, arany- meg ezüstpamlagok álltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyházés sötétmárvány-kövezeten. A vendégek aranyedényekből ittak, mindegyik edénynek más-más volt a mintája. A „korabeli” rajzoló próbálta megörökíteni ezt a csodálatos fogadást, de vétett egy hibát. Vajon megtalálod-e, mi az? A hetedik napon a király maga elé rendelte Vasti királynét, hogy az ő szépségével is eldicsekedjen a főemberei előtt. De a felesége nem volt hajlandó engedelmeskedni. – Micsoda? – horkant fel Ahasvérós. – Hogy mer nekem ellentmondani ez az asszony? Nekem, aki a fél világot legyőztem? De akárhogy dühösködött, Vasti királyné nem volt hajlandó mutogatni magát az ünnepi vacsorán.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Megfejtések: 127; közelítőleg fél év; A gyümölcskosár és a csirkesült melletti poharak egyformák 2020. október 4.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Tizedszer is Szatmár Határok Nélkül Idén már tizedik alkalommal rendezték meg a sok érdeklődőt vonzó összejövetelt, igaz, a járványügyi szabályokat betartva szerényebb programmal, de annál gazdagabb tartalommal – tájékoztatták lapunkat a szervezők. A Nagyecseden szeptember 19-én tartott istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szolgált, Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese imádkozott és igét olvasott, majd Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Egyesület elnöke, a Mátészalkai Járási Hivatal vezetője és Kovács Lajos nagyecsedi polgármester mondott köszöntőt. Az istentiszteleten közreműködött Bogya-Kis Áron lelkipásztor, aki orgonán kísérte az énekeket. Az eseményt gazdagította a Nagyecsedi Református Egyházközség énekkarának műsora.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

Ezután szentelték fel a Tiszántúli Református Egyházkerület templomépítési programjában elkészült gyülekezeti komplexumot és imaházat, ahol Kovács Sándor országgyűlési képviselő mondta el ünnepi gondolatait, majd áldást kért Fekete Károly püspök. A nemzeti összetartozás napja elnevezésű nemzeti emléknap tiszteletére állított trianoni emléktábla avatása alkalmából a táblán szereplő idézet – Csak egyet nem szabad: Belenyugodni és feltartott kézzel fogadni a nekünk szánt jövőt! (Trianon árnyai) – szerzője, Ozsváth Sándor művelődéstörténész osztotta meg a hallgatókkal gondolatait. Az emléktáblát Fekete Károly püspök, Kovács Lajos polgármester, Fülöp István elnök, Szalay Kont esperes és Ozsváth Sándor művelődéstörténész avatta fel.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

A HÉT KÉPE

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

A csurgó-alsoki hittanosok tábora ezen a nyáron a Mágneses vonzerő címet kapta – írta szerkesztőségünknek Szászfalvi Lászlóné lelkipásztor. A vidám gyermekarcokat nézve biztosak lehetünk abban, hogy a lelkiek mellett sok vonzó szabadidős programmal is színesítették a hetet a szervezők.  28 Reformátusok Lapja

2020. október 4.


| EGYHÁZI ÉLET |

A Generális Konvent Elnökségének felhívása Imádságra hív, valamint egymás iránti felelősségvállalásra és türelemre int a Generális Konvent Elnöksége a koronavírus-járvány idején. A Kárpát-medencei református egyházak vezetőinek tanácskozó testülete szeptember 23-án, szerdán online ülésezett. A mostani tanácskozás elsődleges célja annak a felmérése volt, hogy miként küzdenek meg az egyes egyházak a járvány második hulláma során jelentkező nehézségekkel, hogyan alakul az egyházi élet, hol van szükség segítségre, támogatásra. Mint a beszámolókból kiderült, a koronavírus miatt számos egyházi rendezvényt le kellett mondani, ami nehéz helyzetbe hozta a közösségeket is, de az előírt járványügyi szabályok szigorú betartásával sok helyen biztonságosan meg tudják tartani az istentiszteleteket. A legnagyobb nehézségekkel a kárpátaljai egyháznak kell megküzdenie. Ukrajnában az egészségügy állapota, az elvándorlás és a hívek gyakran kilátástalannak tűnő anyagi helyzete eddig is megpróbálta a magyar református közösségeket, ezért az elnökség megsegítésükre gyorssegély folyósításáról döntött. A Generális Konvent Elnöksége imára hívja a magyar reformátusokat, erről rövid közleményt is kiadtak, amely így szól: „A Generális Konvent Elnöksége azzal a kéréssel fordul a magyar reformátusok közösségeihez, hogy a koronavírus-járvány idején tartsanak könyörgéseket, imaközösségeket, és egyéni imádságokban is vigyék a Gondviselő Isten elé a betegeket gyógyulásért, a gyógyítókat erőik megújításáért, a döntéshozókat bölcsességért. Tegyük ezt egymás iránti közös felelősségünket is gyakorolva, türelemmel hordozva élettevékenységeink korlátozását, és reménységgel várva a veszedelem elmúltát. »Tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért!« (1Tim 2,1)”

A tanácskozáson üdvözölték a segitseg.ma weboldalon elérhető online platform együttműködési kezdeményezését. Az októberben induló honlap legfontosabb célja, hogy a határon túl és a diaszpórában élő magyarok szülőföldjükön anyanyelvű ellátáshoz jussanak. Ehhez várják a mentálhigiénés végzettséggel rendelkező, lelkigondozással, párkapcsolati tanácsadással, házassági terápiával vagy szenvedélybetegekkel foglalkozó református lelkészek jelentkezését. Az elnökségi ülésen továbbá a készülő új gyülekezeti énekeskönyvről is beszámoló hangzott el. Többéves előkészítés után még idén lezárulhat a szerkesztői munka, és várhatóan jövő tavasszal vehetjük kézbe az addigra nyomtatásban is megjelenő kiadványt.  REFORMATUS.HU

Újabb idősotthon Tiszáninnenen

Szeptember 1-től egyházkerületi fenntartásban működik tovább a Szerencsi Idősek Otthona. A Bekecs úti szociális intézményben kétszázhúsz szépkorút gondoznak. A fokozódó járványhelyzet miatt, az idősek biztonságára ügyelve nem tartottak ünnepséget az idősotthon átadásakor. Helyette a Polgármesteri Hivatalban találkoztak a Tiszáninneni Református Egyházkerület és az önkormányzat képviselői, hogy „gazdát cseréljen” az intézmény. Az egyházkerületet a szerencsi önkormányzat kereste meg azzal a szándékkal, hogy átadná a működtetést. Mint azt Pásztor Dániel tiszáninneni püspökhelyettes elmondta: azért tartja fontosnak az átvételt, mert így – az épülő óvodával és a már működő általános iskolával együtt – komplex intézményhálózatot tudtak létrehozni Szerencsen és a térségben. – Hiszem, hogy ezzel még inkább be tudjuk tölteni azt a küldetést, amelyet Isten ránk bízott – hangsúlyozta a püspökhelyettes. Pásztor Dániel szerint az egyházkerület területén egyre nagyobb az igény református idősotthonok iránt, de mint fogalmazott, „felelős gondolkodásra van szükség, hiszen a legfontosabb, hogy megfelelő színvonalon tudjuk működtetni intézményeinket”.  FORRÁS: TIREK.HU 2020. október 4.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Kóródi Józsefet, a budapest-rákoshegyi gyülekezet presbiterét kérdeztük.

Kóródi József 1971-ben született, feleségével, Veronikával a rákoshegyi gyülekezetben ismerkedtek meg. Isten két fiúval, Mátéval és Gergővel áldotta meg a házasságukat.

1

Születésétől fogva kötődik a református egyházhoz? Ha azt mondanám, hogy igen, nem lenne teljesen valós állítás. Szüleim és nagyszüleim is református „származásúak”. Engem is annak kereszteltek, de azután nagyjából húsz év telt el, mire valóban templomos református lettem. Felnőtt fejjel, huszonnégy évesen, édesanyámmal együtt konfirmáltam. Miután megházasodtam, többször is költöztünk, de mindig visszajártunk a mi kis családias rákoshegyi gyülekezetünkbe. Mivel rendszeresen jártam templomba, néha bevontak egy-egy dolog megoldásába, majd egyszer csak arra eszméltem, hogy presbiternek jelöltek, és meg is választottak – ráadásul nem is egyszer. Nagy megtiszteltetés a felém irányuló bizalom, de amit itt végezhetek, nem az én dicsőségem.

2

Egy kis gyülekezetben az átlagosnál több feladat hárul a presbiterekre? A presbiterekre annyi feladat hárul, amennyit vállalnak, illetve amennyit rájuk bíz a lelkész. A gyülekezetekben hasonlóak a feladatok, de méretüktől függően mások a léptékek. Mivel mi jó néhányan csak a szabadidőnkből szakítunk a presbiteri szolgálatra, a munkánk és a családunk mellett, vagy éppen velük együtt végezzük, a feladatokra fordítható idő- és energiakeret is korlátozva van. A presbiterség akár teljes állás is lehetne, és akkor a lelkésznek több ideje lenne a lelki dolgokkal, gyülekezeti tagokkal foglalkozni, nem pedig 30 Reformátusok Lapja

2020. október 4.

a kivitelezőt vadászná az éppen szükséges felújításhoz. Az együttgondolkodás és a közös munka mindig nagyobb eredményeket tud hozni, mint a magányos harc. Nem sokat kell dolgozni, hanem jól kell szervezni és végezni a teendőket.

3

Hogyan éli meg a hitét a hétköznapokban, a munkájában? Az igei kapaszkodók nélkül nehéz megmaradni a világban. Az istentiszteletek és a házi bibliaórák pedig felüdülést hoznak a hétköznapokba. Hivatásos tűzoltóként dolgozom, igaz, irodista vagyok, nem mentek emberéleteket, de azon vagyunk a munkatársaimmal, hogy azoknak, akik az éles helyzetekben oda mennek, ahonnan mások elmenekülnek, vagy valakit ki kell menteniük, minden a rendelkezésére álljon. Nincs két egyforma helyzet, de minden emberi élet egyformán fontos. A bibliai igék az elmúlt idők szabályait rögzítik, de bennük van a jövő reménysége is. Az ígéreteket meg kell ismerni, hogy amikor megtapasztaljuk azok beteljesedését, hálát tudjunk mondani a Teremtő jóságáért.

4

Melyik a legkedvesebb igéje a Bibliában? „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez…” (Ef 2,8, Károli-fordítás) Családi örökség ez az ige, apai nagyapám kérése volt, hogy ez kerüljön fel a sírjára. Tizenhét éves voltam, amikor elment közülünk, és akkor még eléggé elvont gondolatnak tartottam a kegyelmet, de ma már egyre gyakrabban tapasztalhatom meg Isten ajándékait és gondoskodását.

5

Van valamilyen kedvtelése, amellyel ki tud kapcsolódni? A családommal töltött idő mindig kikapcsolódás. Szeretek barkácsolni, kertészkedni. Ifjúkoromban motorozgattam – most újra beüzemeltem a harminckét éve kapott motoromat, és élvezem a régi idők emlékeit. Apósom és fiam révén a horgászat rejtelmeibe is beletanultam, de a főzésbe is szívesen bekapcsolódom, ha a feleségem megkér rá. Mosogatás közben pedig sok jó gondolat tud születni a megoldandó feladatokról.  JEZSOVICZKI NOÉMI


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2020/40. szám