Reformátusok Lapja 2020/39. szám

LAPJA

REFORMÁTUSOK

LXIV. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM, 2020. SZEPTEMBER 27. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Szolgálatra készen ÚJ TEMPLOM VÁRJA A HERENDI REFORMÁTUSOKAT

9 771419 856007 20039

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, örökké áldandó és imádandó felséges Úristen, akit a bűntelen angyalok is nagy félelemmel és mélységes alázattal imádnak, milyen csodálatos jóság, milyen megfoghatatlan kegyelem az, hogy nekünk, földi hitvány férgeknek, nyomorult bűnösöknek nemcsak megengeded, hanem parancsolod is, hogy imádságaink által járuljunk bizalommal hozzád, beszéljünk veled, terjesszük eléd szükségeinket, és azt ígérted, hogy minket meghallgatsz, megszabadítasz és megáldasz.  SZIKSZAI GYÖRGY (1738–1803)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Kalocsai Richárd

6

8

12

24

INTERJÚ • 6. Szívek helyett szidalmazás? | Tamásné Bese Nórával, a Bethesda Gyermekkórház kommunikációs vezetőjével beszélgettünk az egészségügyi dolgozókra irányuló figyelem átalakulásáról REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. A reménység meg nem szégyenít | Kocsis Áron vezércikke AKTUÁLIS • 8. Szélárnyékban | Egyházunk teremtésvédelmi csoportja először csatlakozott a Magyar Kerékpárosklub biciklizést népszerűsítő napjához INTERJÚ • 12. A teremtő bizonytalanság időszakát éljük | Szűcs Boglárkát, a Károli-egyetem Teremtésvédelmi Műhelyének referensét kérdeztük a koronavírus pozitívumairól és az egyetem fenntarthatósági törekvéseiről GONDOLATOK • 21. Paradicsomi állapotok | Farkas Zsuzsanna publicisztikája MOZAIK • 24. Csendesedő ajándékok | Négy fiatal álmaiból született új keresztyén webshop indult szeptemberben

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

IX. 27.

VASÁRNAP

IX. 28.

HÉTFŐ

IX. 29.

KEDD

IX. 30.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(9) „…ez a szabadságotok valamiképpen megütközéssé ne legyen az erőtlenek szemében.” (1Kor 8) A hívő ember Jézus Krisztusban szabad, mert Isten törvénye a szívébe van írva, így nem kívülről és nem belülről, hanem felülről vezérelten pontosan tudja, merre halad az Istennek kedves, üdvözítő meder, annak védőgátjaival együtt (4–6; 8). Az ilyen ember pontosan tudja azt is, hogy a krisztusi szabadságban mindent szabad, de nem minden használ (1Kor 6,12), sőt, azt is tudja, hogy mi az, amit soha nem szabad kipróbálni.

Vagyis ez a szabadság a nemet mondani tudás szabadsága is egyben. Ennek a szabadságnak az ismeretéről beszél itt az apostol, és nem valamiféle tanbéli ismeretről (2). Ez a szabadság azonban csak szeretetben élhető meg (3). Az ismeret felfuvalkodottá tesz (1–2). Nemcsak a szigorú, minden részletre kiterjedő, hitvalló tanokat magukénak tudók ismerete tesz azzá, hanem a krisztusi szabadság ismerete is ilyenné tehet minket.

A krisztusi szabadság csakis szeretetben élhető meg. Minden ismeret csakis szeretetben gyakorolva lehet áldássá. Ez többek között azt jelenti, hogy ha valaki közöttünk megbotránkozna valamin, amivel mi a krisztusi szabadságban minden gond nélkül élünk, akkor azt – a még erőtlenebb testvéremre nézve – nem teszem.

2Sám 4  78. zsoltár (3) „…akik engem bírálnak.” (1Kor 9,1–18) Lám, még az apostolt is bírálgatták (1–3). Ha egy ilyen elhívott, odaadó, fizetséggel sem élő, hanem kétkezi munkából magát eltartó evangéliumi szolgát is bíráltak, akkor hogyne bírálnának minket is, hiszen odaadásunk is más, mint az apostolé volt. Fizetségben is mindnyájan megkapjuk a magunkét, miközben szenvednünk sem kell az evangéliumért úgy, ahogy az apostolnak kellett. Ha már a bírálgatásról van szó, akkor kicsit pontosítsuk a problémát. Ki kit bírálgathat itt tulajdonképpen? Ez az igerész bizony szóba hozza a lelkészi egzisztencia kérdését ugyanúgy, mint a lelkészeink odaszánt szolgálatának témáját is. Továbbá e nehéz kérdést is nekünk szegezi az ige: egy elhívott lelkipásztor hogyan jut el odáig, hogy minden lelkesedését, motivációját elveszti, és mennyire tehet erről a gondnok, a presbitérium, bizonyos gyülekezeti tagok vagy éppen maga a lelkipásztor? Ne bíráld, hanem szeresd a lelkészedet, imádkozz érte, tartsd el adományaidból tisztességgel, és biztasd őt a szolgálatban! Gondolj arra, hogy te is pénzből élsz, és neked is szükséged van a saját munkádban a szeretetre és a biztatásra. Pál apostol mint rendkívüli szolga csak egy adatott. Ő maga is hangsúlyozza, hogy amit ő kibírt, és amivel ő nem élt, az mind-mind kivétel, amely csak erősíti a szabályt: méltó a munkás a kenyerére (18; Mt 10,10; Lk 10,7; 1Tim 5,18).

2Sám 5,1–16  150. zsoltár (22) „…mindenkinek mindenné lettem…” (1Kor 9,19–23) A apostol nem azért lesz mindenkinek mindenné, hogy kerülje a konfliktusokat és békessége legyen, nem is azért teszi ezt, hogy sikerélménye lehessen és szektásan számolgathassa, összesen hány lelket halászott eddig magának, hanem csakis azért, hogy a választottakat az üdvösségnek megnyerje, hogy embereket mentsen. Ez a cselekvő rugalmasság nem egyenlő az olcsó kompromisszumok sorozatával. Másokat megnyerni missziói cél (Mt 18,15; 1Pt 3,1). Ez kivet önmagából mindent, ami az igehirdetést nehezítené, és hangsúlyoz mindent, ami közte és a hallgatói közt közösséget teremthet. Amikor azonban hitvalló helyzetbe került az apostol, félretette a missziói alkalmazkodást, és kiállt az evangélium igazsága mellett (Gal 2,3). Az alkalmak helyes megkülönböztetése is kegyelmi állapot (Kol 4,5). Ez a missziói aktivitás mindig krisztusi szeretetből fakad, soha nem térítői agresszivitásból vagy emberi technikákból következik, valamilyen evangéliumi üggyel elfedett emberi érdekből. Pál itt úgy tesz, mint az irgalmas szamaritánus tette, hogy odament a földön fekvő, megvert és haldokló emberhez, lehajolt hozzá, azonosult a nyomorulttal, majd bekötözte a sebeit, és biztonságos helyre vitte (Lk 10,33–34). Mindnyájan megverten fekszünk a földön, haldoklunk, és csak a megváltás szeretettel átadott örömhíre segíthet rajtunk. Erről a misszióról van itt szó: embermentésről.

2Sám 5,17–25  44. zsoltár (25) „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató...” (1Kor 9,24–27) A versenypálya és az öklözés hasonlatait az apostol nem a versengés miatt említi. Az üzenet a képeknek csak egy szeletéhez kapcsolódik. A sport és minden más nemes, korrekt verseny tekintetében nélkülözhetetlen az önmegtartóztatás (25). Itt ezt húzza alá az apostol. Az evangélium hirdetésének vonatkozásában az önmegtartóztatás hitelesíti az evangéliumot. Valóban, arra van szükségünk, hogy megsanyargassuk a testünket, hogy mi magunk valamiképpen alkalmatlanná ne váljunk az evangélium hirdetésére (27). Micsoda kegyelem,

Reformátusok Lapja 2020. szeptember 27.

| AZ IGE MELLETT |

hogy hiteltelenségünk ellenére a mi Urunk szolgálatba állított bennünket, és a verseny eredményétől függetlenül eleve győztesnek kiáltott ki. Isten rendjében nem egy győztes lehetséges, hanem sok (24); még az utolsókból is lehet első (Mt 20,16). Isten kegyelme által nem mulandó, hanem örök koszorút kapunk (25). Érdemes lenne itt elidőzni: mi mindenre fordítunk energiát, ami fa, szén, pozdorja? Az Úr kegyelme azonban nem lustává tesz bennünket, ezért hálából úgy futunk, mint akik hűséggel és becsülettel akarják teljesíteni a távot (24), nem versengve és nem is öklözve, hanem az evangélium ügyében indított futásunkat hűséggel elvégezve (ApCsel 20,24; 2Tim 4,7).

2Sám 6  24. zsoltár (7) „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (1Kor 10,1–13) A jóléti keresztyénség számára nagy figyelmeztetés ez az igeszakasz. Rajtunk van a keresztség jele, élünk az úrvacsorával, és mégis folyton visszaélünk az Úr kegyelmével. Akkor a pogány környezetből gyülekezetté formálódó korinthusiakat intette az apostol, ma az elpogányosodó keresztyénség számára szólal meg a prófétai hang, mégpedig a pusztai vándorlás intő példáival (1–5). Hétköznap dolgozunk, robotolunk, a munkánk lett a bálványunk. Az aranyborjú egyik fajtája ez, amely akkor is bűn, ha az elvárt életmód belekényszerít minket ebbe a nyomorúságba. A hétvége aztán az evésé és a játéké, vagyis a kikapcsolódás sem az Isten közelében történik, hanem olyan helyeken, amely tele van kísértésekkel és istentelenségekkel (2Móz 32,6). Az apostol bálványimádásról, paráználkodásról, zúgolódásról szól, amely megkísértette Izráelt, és sokan elbuktak közülük, megkísértette a korinthusi gyülekezet tagjait, és bizony kísért bennünket is (6–10). Az elvilágiasodott keresztyénségre gondoljunk most, ne másra.

Azokra gondoljunk, akiken ott van a megváltó Krisztus pecsétje, és nagy ünnepen még a lelki ételt és italt is magukhoz veszik (2–3), mégsem leli kedvét bennük az Isten (5). Magunkra gondoljunk! A sákramentum nem közli az üdvösséget, hanem megpecsételi azt, ha valóban Jézus Krisztusban vagyunk.

2Sám 7,1–7  156. dicséret (31) „…mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,14–11,1) Minden találkozás során nyomot hagyunk egymásban. Ahol megjelenünk, ott jelenlétünkkel helyesnek és támogatandónak hirdetjük meg az adott helyet, illetve mások a jelenlétünket így értelmezhetik. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy hol, mikor, kikkel látnak bennünket együtt. Az apostol a keresztyén szabadságot védelmezve is kimondja, hogy mindent csakis az Isten dicsőségére cselekedhetünk, mint akik nem a maguk hasznát nézik, hanem mások üdvösségét munkálják (31). Isten dicsőségét és mások üdvösségét pedig csak erős, páli hittel lehet úgy munkálni, hogy olyan helyeken járunk, ahol pogányként élnek, esznek, isznak, beszélnek. Innen szabadított ki bennünket a mi Urunk. Nekünk a megváltó Jézus Krisztussal van közösségünk, és azokkal, akik az Úrban bíznak (16–17). Urunk, adj erős hitet, hogy krisztusi szabadságunk ajándékával hitvalló szeretettel és bizonyossággal élhessünk: ne a pogány világ hasson ránk, hanem mi járhassuk át ezt a világot, a te megváltó szereteted ismeretével!

2Sám 7,8–17  116. zsoltár (11) „De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.” (1Kor 11,2–16) Rend legyen! Amiként Szabó T. Anna verse könyörög ezért a Kaláka együttes lemezén: „Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam…” (Az ég zsoltára). Rend legyen, az adott kor kívánalmai szerint, és legyenek vezetők, akik ezt a rendet meghatározzák. Az apostol is a gyülekezet kérésére rendelkezett az asszonyok külső viseletéről (1–2). Rend legyen, az adott kor elvárásain túl! Változik a világ. Van, amiben alkalmazkodhatunk – egy határig. De beláthatjuk, hogy ha az Isten alapvető, minket, házastársunkat, családunkat, gyermekeinket, a legszentebb közösségeket oltalmazó teremtési rendje iránti tisztelet elhagy bennünket ebben a világban, akkor elveszünk. Nem alá-fölérendelésről van itt szó, a férfi és a nő viszonyát illetően, hanem az életünk kiteljesedését lehetővé tevő isteni rend szeretetéről. Rend legyen, de abban a megváltó szeretetben, amely az öröklét felől szemlél itt mindent. Az e világi rend egyszer elmúlik, ezzel a világgal együtt. Akkor kiteljesedik az Isten valóságos gondolata, amely szerint a férfi és a nő mindenben egymásra utaltak az Úrban. A korabeli és a mindenkori e világi rendet is csak az öröklét bizonyosságára, reménységes, krisztusi szeretettel lehet érvényesíteni (11–15).

2Sám 7,18–2 132. zsoltár

X. 1.

CSÜTÖRTÖK

X. 2.

PÉNTEK

X. 3.

SZOMBAT

2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

a kivételnek –, hogy mindent a gyermekek biztonságáért teszünk, hogy a járvány ne terjedjen tovább.

Szívek helyett szidalmazás?

Tavasszal még egy ország tapsolt esténként az orvosoknak és az ápolóknak, ma pedig nem ritka, hogy kiabálnak velük – HEGEDŰS még a református Bethesda GyermekkórMÁRK házban is –, amikor a szigorú járványügyi szabályok betartására kérik a kórházba érkezőket.

Tamásné Bese Nóra, a Bethesda kommunikációs vezetője házi karanténból adott telefonos interjút.

Nemrég a közösségi médiában kérték az emberek türelmét.

Miért fordultak a nyilvánossághoz?

Tavasszal betartották az emberek a szabályokat, ma már egyre kevésbé. Növekszik a feszültség, a bizonytalanság, és sajnos nem ritkán agressziót is tapasztalunk. Először a Facebook-oldalunk hozzászólásaiból vettük észre, hogy az emberek az egészségügyön töltik ki a feszültségüket. Egyre több a méltatlan hangnemű vírustagadó komment is. Már a kórházban is egyre többször fordul elő, hogy verbálisan – nem tudom máshogy mondani – bántalmazzák a munkatársainkat. Ezt pedig nehéz megélni, hiszen megfeszített munkát végeznek most is, ahogyan tavasszal.

Kiabálnak az ápolókkal, orvosokkal?

Ez is előfordul, főleg az úgynevezett triázsban tapasztalják ezt munkatársaink. Ott találkoznak először a szülőkkel, a beteg gyermekekkel, útba igazítják őket, hol várjanak, megmérik a testhőmérsékletüket, és megkérik a szülőket a maszk használatára. Gyakran hallanak olyat, hogy nincs is járvány. Megértem, hogy a szülők feszültek, de ezt a fajta magatartást nem tudjuk tolerálni egy kórházban. Sokan még mindig nem értik – tisztelet 6

Reformátusok Lapja 2020. szeptember 27.

Mit nehezményeznek a szülők?

A legnehezebben azt fogadják el, hogy nem lehet a kórházban minden gyermek mellett mindkét szülője. Most újra látogatási tilalom van a Bethesdában: azt a szabályt hoztuk, hogy egyik szülő maradhat a gyermekkel végig, és nem válthatják egymást. Az ambulanciákon is egy szülő várakozhat a gyermekkel. A másik kritikus pont a kötelező maszkhasználat. Az orvosaink, nővéreink járvány nélkül is sokszor maszkban dolgoztak, bár nem kellemes nekik sem, de mások védelméért megtették, megteszik. Egyikük sem szenvedett egészségkárosodást, nem kerültek oxigénhiányos állapotba. Nem igazak az álhírek: nem okoz egészségkárosodást a maszk.

Hogyan viselik a helyzetet a kórház munkatársai?

Nehezen, hiszen nagy a kontraszt a tavaszi helyzethez képest, amikor rengeteg szeretet áradt a kórház felé, és ez plusz lelkierőt adott mindannyiunknak. Ezek után nehéz átélni, hogy egyre többen az egészségügyet hibáztatják, közben a munkatársaink is egyre fáradtabbak, pótolnunk kell azoknak a kollégáknak a munkáját is, akik megbetegedtek vagy beteggel találkoztak.

Az első hullámhoz képest mennyire érinti a munkatársakat a koronavírus-fertőzés?

Sokkal jobban. Tavasszal egy orvosunkról derült ki, hogy elkapta a vírust, ma az a ritka, ha valakinek a családjában, ismerősi körében még nincs kimutatott pozitív eset. Az is egyre gyakoribb, hogy a munkatársak karanténba kerülnek, mert szoros kapcsolatban voltak igazolt pozitív esettel, ezt az interjút én is házi karanténból adom.

Remélnek változást a szülők viselkedésében?

Szeretnénk, ha a szülők empatikusabbak és megértőbbek lennének, úgy, hogy tényleg betartják a szabályokat, mert a járványhelyzet nehezebb lesz. Nézzen mindenki túl a saját látókörén, most csak így tudjuk biztonságosan gyógyítani a ránk bízott gyermekeket.  AZ ÉV CSALÁDBARÁT KÓRHÁZA LETT A BETHESDA – Soha jobbkor nem kaphattuk volna ezt a rangos elismerést – mondja a kommunikációs vezető. – Sokéves munkánk megkoronázása ez, hiszen nálunk a gyógyításban elsődleges szerepe van a kapcsolatnak a családokkal. Családbarát munkáltatóként pedig mindent megteszünk, hogy a munkatársak ebben a nehéz időben is valódi segítséget kapjanak az otthoni problémák megoldásához.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOCSIS ÁRON

„A reménység pedig nem szégyenít meg” A szerző hajdúnánási lelkipásztor, az Ökogyülekezeti Mozgalom Tanácsának tagja

A reménység különös ajándék mindannyiunk számára. Küzdelmek, harcok, nyomasztó élethelyzetek idején lelki mentőövünk, amely a menekülés, a dolgok jóra fordulásának bizakodását adja számunkra. A reménység azonban több mint hurráoptimizmus. A gondviselés biztonságára fűz fel bennünket. Arra nyerünk bátorságot, hogy ne a fátum változhatatlansága, ne sztoikus közömbösség és ne is rózsaszín álmok hajszolása töltse ki a szívünket. Isten kegyelmének felismerése az imádkozó és munkálkodó ember üdvösséges ajándéka. Rádöbbenhetünk, hogy a Teremtő nem

„A tizenegyedik éve meghirdetett Teremtés hete a reménység cselekvésre bátorító üzenetét hirdeti a magyarországi egyházak közösségei számára.” csupán szeretetének tárgyaként kezel bennünket, hanem cselekvő alanyává tesz. A reménység arra ösztönöz minket, hogy a sáfárság feladatában ne hátradőlve szemlélődjünk, hanem az eke szarvát megragadva munkálkodjunk. Ez a meggyőződés és elkötelezettség valóságérzékelésünket nem téveszti meg, hiszen tudjuk, hogy lehetnek csalódások és kudarcok, de ezek mentén vezet utunk földi és mennyei cél felé. Martin Luther King polgárjogi szabadságharcos lelkipásztor ezt így fogalmazta meg: „El kell fogadnunk a véges csalódást, de soha nem szabad elveszítenünk a végtelen reményt!”

Ha környezetünk, a teremtett világ sebeire tekintünk, akkor számtalan „véges csalódásra” okot adó helyzettel szembesülünk. Az éghajlatváltozás kaotikus jelei, a környezetszennyezés látható és mikroszkopikus bizonyítékai, a biológiai sokféleség drasztikus változásai elénk vetítik az emberi tevékenység, környezetrombolás valóságát. Ezek a csalódások könnyen a tagadásba, lemondó letargiába vagy éppen a kétségbeesett B-bolygó-keresésébe kergethetnek bennünket. Nem jelent megoldást, ha elfordítjuk fejünket, és nem akarunk tudomást venni a közvetlen vagy közvetett környezeti problémákról. Összeesküvés-elméletek gyártásával, a tények meghazudtolásába meneküléssel, lekicsinyelve a természeti változásokat leginkább önmagunkat csapjuk be. Önáltatás arra berendezkedni, hogy leg-

szűkebb életterünket sterillé tudjuk tenni, rendezett viszonyokat tudunk teremteni úgy, hogy közben a lokális vagy éppen globális bajokkal nem foglalkozunk. A nyári szúnyoginvázió kérdése talán az egyik legjobb állatorvosi lóként áll előttünk. Radikális, teljeskörű és gyors kémiai megoldás került újra előtérbe, holott élőhelyfejlesztéssel, biológiai módszerek hasznosításával is jelentősen csökkenthető lett volna a vérszívók nyomása. Újabb, súlyosabb „véges csalódásban” lesz részünk, ha fogyasztói szemléletünk áthatja a Földhöz való viszonyunkat, és abban gondolkodunk, hogy majd lecserélhetjük újabb modellre, modernebb verzióra bolygónkat.

A „véges csalódások” közepette nem szabad meg­ feledkezni az Ige biztatásáról, hiszen „a reménység pedig nem szégyenít meg” (Róm 5,5).

Sokkal inkább megelevenít, cselekvésre ösztönöz, az egymással vállalt közösségre bátorít. A Heidelbergi Káté 27–28. kérdés-felelete a gondviselésbe vetett hitből származtatja azt a boldog reménységet, hogy egyetlen teremtmény (mi magunk) sem szakíthat el minket Isten gondviselő szeretetétől.

A tizenegyedik éve meghirdetett Teremtés hete a reménység cselekvésre bátorító üzenetét hirdeti a magyarországi egyházak közösségei. Az ökumenikus elkötelezettség és nyitottság egyik legelevenebb bizonyítéka a közös figyelemfelhívás a teremtett világ megőrzésének felelősségére. A Teremtés hete felekezeti határokon átívelő, nem pusztán elvi, teológiai síkon gondolkodó, hanem a gyakorlati megvalósításra ösztönző kezdeményezés. Az idei évre is kiadott összefoglaló anyagban napról napra bontakozik ki előttünk keresztyén lehetőségünk és felelősségünk a teremtett világért. Örvendetes, hogy évről évre egyre több közösség érzi fontosnak deklarált módon is az ökologikus szemlélet vállalását. A 2020-ban meghirdetett ökogyülekezeti címre tizennégy pályázat érkezett, ökogyülekezeti díjra két jelölés fogalmazódott meg. A gyülekezetek, a diakóniai és az oktatási intézmények gyakorlati és szemléletformáló vállalásaival fokozatosan bővülnek azok a lehetőségek, amelyekkel a teremtett világért érzett meg nem szégyenülő reménység hitvallása sokak számára válhat egyre hangosabbá.  2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Szélárnyékban FEKE GYÖRGY

Száz kerékpárost vendégelt meg az Ökogyülekezeti Mozgalom a szeptember 9-i bringás reggelin Lágymányoson. Egyházunk teremtésvédelmi csoportja először csatlakozott a Magyar Kerékpárosklub félévente megszervezett biciklizést népszerűsítő napjához, még versenyt is hirdetett a Károli-egyetem hallgatóinak és dolgozóinak. Mi is nyeregbe pattantunk, hogy beszámoljunk a különleges alkalomról.

Az egy ideje már a Károli Gáspár Református Egyetem kutatóműhelyeként működő Ökogyülekezeti Mozgalom törekszik arra, hogy ne feladatízű dolgokra mozgósítsa az embereket, hanem olyasmire, ami örömöt ad, jókedvű bevonódással jár, ugyanakkor komoly teremtésvédelmi tartalom van mögötte.

Ennek az egyik legjobb módja, ha szabadtéri mozgásos tevékenységet kínálnak – vélik a szervezők, ezért csatlakoztak a Magyar Kerékpárosklub országszerte negyven helyszínen megrendezett bringás reggelijéhez. Önkénteseik szeptember 9-én kora reggeltől késő délelőttig péksüteménnyel, gyümölccsel, édességgel, házi szörpökkel és kávéval kínálták a forgalmas lágymányosi dunaparti kerékpárúton tekerőket.

8

Reformátusok Lapja 2020. szeptember 27.

ALKALOM A LASSÍTÁSRA A bringás reggeli jó lehetőség arra, hogy az ember lelassítson a reggeli rohanásban, és váltson pár szót másokkal, körülbelül százan éltek is ezzel. Találkoztunk olyan nyugdíjas házaspárral, akik kifejezetten ennek az eseménynek a kedvéért ültek biciklire, de olyan munkatársi csapattal is, akik ilyenkor hagyományosan két keréken, együtt mennek dolgozni. Ez a közös élmény a munkatársi együttműködés szempontjából is gyümölcsöző – osztották meg tapasztalataikat. A mozgalom önkéntesei és Varga Gábor Vargosz, a Magyar Kerékpárosklub észak-pesti területi szervezetének vezetője arról beszélgettek velük, miért jó kerékpározni, mik a környezeti, egészségügyi

| AKTUÁLIS |

„Az Ökogyülekezeti Mozgalom igyekszik olyasmire mozgósítani az embereket, ami örömöt ad, ugyanakkor komoly teremtésvédelmi tartalom van mögötte.” előnyei, hogyan segíti a biciklis társadalmat a szervezetük, valamint hogy miért fontos a Magyarországi Református Egyháznak ez a fajta környezeti felelősségvállalás. Hisszük, hogy ez a néhány perc nem hiányzott a napjukból, viszont jobb hangulatban kezdték el a munkát.

TEKERJ A FELEBARÁTODÉRT! Persze egyházunkban nem ez az első kerékpáros megmozdulás, az Ökogyülekezeti Mozgalom tavasszal és ősszel minden évben népszerűsíti a Magyar Kerékpárosklub Bringázz a munkába! kampányát, Keresztyén kerekezők néven saját csapatot is neveztek, amelyhez várják a csatlakozókat. Nagyon sze-

retnék a gyülekezetek tagjait is kerékpározásra buzdítani. A 2015-ös párizsi klímacsúcsot (COP21) megelőző nemzetközi egyházi megmozdulásokhoz is két keréken kapcsolódtak: Kárpátaljáról induló ökumenikus biciklis zarándoklatot szerveztek, az egyes állomásokról származó földet vittek a konferenciára.

Gyülekezeteknél pihentek meg, mindenütt a teremtett világ védelmének fontosságát és az éghajlati igazságosság szükségességét hangsúlyozták. A Tekerj a felebarátodért! csoport azóta is aktív, a Csillagpont református ifjúsági találkozókon is szoktak biciklis megmozdulást szervezni.

A bringás reggelin adták át a Károli Gáspár Református Egyetem nyári biciklis kampányának díjait. Tekerésre fel, Ká2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

„A biciklizés jó érzést keltő, egészséges, a környezetet is kímélő mozgásforma.” roli! cím­mel hirdettek versenyt az egyetem hallgatóinak és dolgozóinak: a résztvevőknek július 1. és augusztus 31. között kellett gyűjteniük a kilométereket bármilyen típusú kerékpárral. A dokumentált és beküldött útvonalak alapján a legtöbbet mozgó résztvevők értékes vásárlási utalvánnyal gazdagodtak. A győztes Szécsi Nikolett elsőéves hallgató lett (balról a második a fenti képen), a második Szabó Zsolt egyetemi docens (balról az első), a harmadik pedig Sass Flóra szintén elsős egyetemista (aki sajnos nem tudott részt venni a díjátadón).

KISZELLŐZTETI AZ EMBERT – Jézus a Nikodémussal folytatott beszélgetésében a Szentlelket a szélhez hasonlítja. Ez utóbbit minden kerékpáros jól ismeri – emlékeztette a nyerteseket Kodácsy Tamás református lelkipásztor. Az Ökogyülekezeti Mozgalom alapítója, műhelyvezetője a szélárnyékhoz hasonlította a kampány résztvevőit: – Ha többen biciklizünk együtt, nagyon jó, amikor a másik mögé tudunk bújni, annak szélárnyékában könnyebb tekerni.

10 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

Köszönjük, hogy vállaltátok a kerékpározást, ezzel mintaként szolgáltok, akiket lehet követni.

Szűcs Boglárka, az Ökogyülekezeti Mozgalom referense kiemelt szolgálatnak tartja a bringázást. Azt kívánta a dobogósoknak, hogy másokat is vegyenek rá erre a jó érzést keltő, egészséges, a környezetet is kímélő mozgásformára.

Szabó Zsolt egyetemi docensnek mindenféle megerőltetés nélkül összejött a második helyezést érő 191 kilométer, pedig a nyári szünetben nem is kellett ingáznia a Károli-egyetem Állam- és Jogtudományi Karának újpesti épülete, valamint másik munkahelye, a Józsefváros és Ferencváros határán található Nemzeti Közszolgálati Egyetem között.

Ráadásul a fasori gyülekezet presbitere nyaranta legalább ötszáz kilométert szokott tekerni: gyülekezetének tagjaival a reformáció évében elbicikliztek Prágából Wittenbergbe, zilahi testvérgyülekezetükkel pedig jövőre a Dráva forrásától annak torkolatáig terveznek tekerni. Azt mondja, négy-öt nap a nyeregben teljesen kiszellőzteti az embert.

| AKTUÁLIS |

„A bringás reggeli jó lehetőség arra, hogy az ember lelassítson a reggeli rohanásban és váltson pár szót másokkal..”

Tekerésre fel, Károli! címmel hirdettek versenyt az egyetem hallgatóinak és dolgozóinak, akik szorgalmasan gyűjtötték a kilométereket.

Szécsi Nikolettet még ezzel a teljesítménnyel sem tudta megszorongatni, a Tanítóképző Főiskolai Kar kecskeméti képzési helyszínére frissen felvett hallgató ötszázharminc kilométert tekert a nyáron. Pedig az óvodapedagógusnak készülő lány csak felnőtt fejjel tanult meg biciklizni, két éve kezdett aktívan sportolni, azután tetszett meg neki ez a mozgásforma. Édesapja biciklijén merészkedett ki először a forgalomba, nemrég vásárolta meg első saját járgányát, amelyet a nyereményből fog felszerelni. Munkába járás mellett barátjával biciklizik sokat az Alföldön, eddig száz kilométer volt a leghosszabb táv, amelyet egyhuzamban letekert. Nemcsak a díjátadóra érkezett Budapestre, de rögtön az Ökogyülekezeti Mozgalom önkéntespólójába is belebújt, és mosolyogva kínálta társait, akik aznap ahelyett, hogy a kényelemtől vagy a megszokástól vezérelve autóba ültek volna, önmaguk, mások, esetleg a teremtett világ iránt érzett felelősségtől vezérelve nyeregbe pattantak. Reméljük, a jövő tavaszi bringás reggelin még többen leszünk!  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

„A remény nem csal meg” A rómaiakhoz írt levél 5. fejezetének 5. versében található ígéret adja a teremtés hete idei témáját. Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagjai ezúttal arra hívnak mindenkit, hogy szeptember 27. és október 4. között nézzünk szembe a 2020-as év minden, megszokott világunkat felforgató bizonytalanságával.

Van értelme a szenvedésnek? A türelem formáló erő? Tudunk még egyáltalán reménykedni? Ha biztonságérzetünk megrendült is, figyelhetünk Jézusra, aki segít helyesen érteni életünk nagy kérdéseit – a szenvedést, a türelmet, Isten szeretetét, a Szentlélek munkáját, a kipróbált erényt és a reményt. Ebben segítenek az okogyulekezet.hu oldalról letölthető teremtés heti füzet napi gondolatébresztő elmélkedései.

– A megpróbáltatásból a reményen át az Istennel megélt egységbe vezető dinamika felfedezése arra is ráébreszt bennünket, hogy a teremtésért viselt felelősség is dinamikus és folyamatszerű.

Ahogy egy vírusellenes vakcina kimunkálása is állhatatosságot, türelmet, sok interakciót kíván, úgy a teremtéssel alkotott viszonyunk hibáinak belátása és az azoktól való elfordulás is egymással és Istennel való párbeszédben és kölcsönösségben mehet csak végbe – írják a szervezők.

SZERVEZZÜNK PROGRAMOKAT A TEREMTÉS HETÉRE! A teremtett világ megőrzésében fontos szerepük van a helyi közösségeknek. Kis lépésnek tűnő cselekedeteink is sokat számíthatnak környezetünk védelmében. Az egyházi közösségek mintaadóként és értékközvetítőként különösen hangsúlyosak ebben a folyamatban.

Ezért az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport arra bátorít mindenkit, hogy a teremtés hetén szervezzenek helyi megmozdulásokat. Előadás, családi nap, környezetjavító tevékenység, kirándulás egy közeli természetvédelmi területhez vagy más, a helyi közösség számára vonzó forma mind alkalmas lehet arra, hogy a környezet iránti nagyobb felelősségre ösztönözzön.

Háttéranyagok, ötletek és további információk elérhetők a www.teremtesunnepe.hu oldalon.

2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Az elmúlt fél év történései rámutattak globalizált életünk fenntarthatatlanságára és a túlfogyasztásból eredő összetett környezeti, gazdasági, társadalmi válságra.”

12 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

| INTERJÚ |

A teremtő bizonytalanság időszakát éljük FEKE GYÖRGY

Az emberiséget sújtó világjárvány ellenére is a remény áll a szeptember 27-én kezdődő teremtés hetének fókuszában. Az idei témáról és a koronavírus pozitívumairól, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem fenntarthatósági törekvéseiről is beszélgettünk Szűcs Boglárkával, a Károli-egyetem Teremtésvédelmi Műhelyének referensével.

Az egyházunkban 2010-ben indult teremtésvédelmi mozga­ lom mondhatni „végigtekerte” az elmúlt tíz évet. Ez évben azonban mintha a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektetnének a kerékpározásra. Jól látjuk?

Törekszünk arra, hogy az embereket életszerű, ne feladatízű, hanem örömöt adó cselekvésre mozgósítsuk, ami mögött valós teremtésvédelmi tartalom van. Ennek az egyik legjobb módja, ha szabadtéri mozgásos tevékenységet kínálunk. Ilyen például a kerékpározás, ami nemcsak egészséges és környezetkímélő, hanem a koronavírus-járvány szempontjából biztonságos is. A Bringázz a munkába! kezdeményezés pedig nagyon jó példa arra az önszerveződésre, amikor egy országos szervezet célkitűzése továbbgyűrűzik a helyi közösségekbe. Ezért lelkesen csatlakoztunk, miután kiderült, hogy a Magyarországi Református Egyház támogatóként is megjelenhet a kampányban. Egyébként is meg szoktuk osztani a biciklizést népszerűsítő felhívásaikat, amelyek jól illenek „egyetemzöldítő” törekvéseinkhez.

Legyen „zöldebb” a Károli! – ezzel a címmel jelent meg egy beszélgetés önnel az egyetem honlapján. Mit takar ez a felhívás?

Az Ökogyülekezeti Mozgalom 2018 végén kapott kutatóműhelyt a Károli Gáspár Református Egyetemen. A műhely programjainak megtervezésekor igyekeztünk végiggondolni, hogyan tudjuk beleszőni a teremtésvédelmi gondolatot az egyetem mindennapjaiba Ennek egyik eleme az egyetem zöldítése, amelynek során regisztráltunk a Green Metric Világrangsor nevű önbevallásos adatszolgáltatáson alapuló nemzetközi minősítési rendszerbe, amely hat területen – infrastruktúra, energia-, víz- és hulladékgazdálkodás, közlekedés, oktatás – méri az intézmények környezetvédelmi törekvéseit, mennyire működnek fenntartható módon. A Károli vezetősége örömmel fogadta és támogatta a javaslatot, így idén bele is vágtunk.

Hogyan halad az egyetem „zöldítése”?

A Green Metric szempontrendszere képet ad arról, hol tartunk, és a fejlődés lehetséges irányairól is. Ehhez hosszú távú stratégiát kell alkotni. A változáshoz az infrastrukturális fejlesztések mellett szemléletformálásra is szükség van. Ezt segítik a kerékpározást népszerűsítő felhívásaink – a nyári szünetben meghirdetett verseny és a szeptemberi bringás reggeli. A Jane Goodall Intézet

Passzold vissza, tesó! elnevezésű kezdeményezésében is részt veszünk, begyűjtjük a használt, feleslegessé vált okoseszközöket, mobiltelefonokat, hogy a bennük lévő „konfliktusos ásványokat” – ilyen a tantál, az arany, a nióbium, az ón vagy volfrám – újrahasznosítsák, és így csökkentsék a kitermelésüket.

Mitől konfliktusosak ezek az ásványok?

Lelőhelyeik zömmel szegény, elmaradott, polgárháború sújtotta övezetekben találhatók. Rengeteg visszásság övezi a bányák működését, a fegyveres csoportok által rabszolgaként dolgoztatott gyermekektől kezdve egészen a vadállatok élőhelyének elpusztításáig. Felhívást tettünk közzé, és gyűjtődobozokat helyeztünk ki az egyetem épületeiben, hogy a hallgatók és az oktatók felajánlhassák nem használt, működésképtelen eszközeiket. Sok egyéb dologgal is készültünk, de a koronavírus és a tavaszi távoktatás meghiúsította terveinket. Próbáltuk tiszteletben tartani, hogy ez most nem az akciók, megmozdulások, hanem az elcsendesedés, az elmélyülés ideje.

A kutatóműhely megalakulása és a Zöld Egyetem program nem okozott elmozdulást a mozgalom eredeti, gyülekezeti fókuszáról?

Nem, ezen akkor tudatosan gondolkodtunk, és azt láttuk, hogy újabb ajtó nyílt ki előttünk, de az előző nem zárult be. Ugyanúgy szükség van arra a jellegű munkára, amelyet az ökogyülekezetek között végzünk. Továbbra is megvan az a lábunk is, csak nőtt mellé egy másik, amely a gyakorlati munkánknak jobban megalapozza az elméleti hátterét. Ez jó dolog, olyan lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyekre azelőtt se időnk, se kapacitásunk nem volt.

Például?

Izgalmas együttműködésünk van az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, azokat az ökogyülekezeteket vizsgáljuk, amelyekkel évek óta tartjuk a kapcsolatot. A közös kutatásnak hála, lehetőségünk van a korábbinál sokkal jobban megérteni a működési mechanizmusukat és motivációjukat. Arra keressük a választ, hogy mi motivál egy közösséget a fenntarthatóságra való törekvésre. Abban bízunk, hogy így másokat is könnyebben tudunk majd bátorítani, hogy vállalják ezt a 2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

fajta szolgálatot. Meghirdettük idén is a teremtett világért elkötelezett közösségeknek járó ökogyülekezeti címet és díjat, valamint nagyon szeretnénk, ha sikerülne a gyülekezeteket is egy őszi kampány keretében kerékpározásra buzdítani.

Sajnos azonban a vírushelyzet folyamatosan meghiúsítja az elképzeléseinket.

SZEMPONTOK A FENNTARTHATÓ MŰKÖDÉSHEZ A Green Metric rangsorban résztvevő egyetemek száma évről évre növekszik, 2019-ben már hétszáznyolcvan intézmény vett részt a megméretésen. Célja a környezettudatos szemlélet rendszerszintű beépítése az egyetem elméleti és gyakorlati életébe az alábbi hat területen: • elhelyezkedés és infrastruktúra – zöldterületek, nyitott terek aránya az épületekben, campusokon, a költségvetés fenntarthatóságra fordított része; • energiafelhasználás és klímaváltozás – energiatakarékos eszközök és megújuló erőforrások használata, intelligens épületek, üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése; • hulladékgazdálkodás – kevesebb papír és műanyag felhasználása, online ügyintézés és számonkérés, újrahasznosítás; • vízgazdálkodás – takarékosság, szennyvíztisztítás; • közlekedés – a hagyományos parkolóhelyek arányának csökkentése, környezetkímélő közlekedési eszközök használata és támogatása; • oktatás – a fenntarthatóság szempontjai a tananyagban is.

Az idei teremtés hete témája a teremtő bizonytalanság. A segédanyagot már a koronavírus-járványra reflektálva rakták össze?

Kifejezetten. Az egész világot áthatja most ez a fajta bizonytalanság, amelyből sokat lehet tanulni. A vírusnak sem csak a negatív hatásait kell meglátni, hanem a lehetőségeket, hogyan tudjunk úgy változtatni a működésmódunkon, hogy mindez ne ismétlődjön meg még nagyobb volumenben. Az idei füzet ezért kevésbé gyakorlatias, inkább elmélyülős, a hogyan helyett a miértekre keresi a választ, a rendszerszintű problémák átgondolását segíti.

Teremtésvédelmi szempontból hogyan látja a világjárványt?

Az elmúlt fél év történései rámutattak globalizált életünk fenntarthatatlanságára, és a túlfogyasztásból eredő összetett környezeti, gazdasági, társadalmi válságra. A modern társadalmak általános rendezőelve az ipari forradalom óta a gazdasági növekedés, amely sokak számára soha nem látott biztonságot és jólétet eredményezett, eközben azonban felélte a természeti erőforrásokat, csökkentve a biológiai sokféleséget.

Ennek a folyamatnak egyik következménye a járványok gyakoriságának növekedése.

Számos hír szólt arról, mennyire jót tett a Földnek a tavaszi világméretű karantén. Tényleg fel tudott lélegezni a bolygónk?

Vitathatatlan, hogy a forgalom jelentős csökkenése a zajártalom és a fényszennyezés enyhülését hozta magával, ami azt is lehetővé tette, hogy a parkokból, városi környezettől korábban kiszorult állatvilág is elkezdjen visszatérni. A sűrűn lakott nagyvárosokban, egy-egy közlekedési csomóponton és ipari régiók környezetében mért szennyezőanyagok, a nitrogén-dioxid és a szállópor koncentrációja is jelentősen csökkent a levegőben, de a magaslégkörben felhalmozódott üvegházhatású gázok jelenlétében sajnos nem történt jelentős változás, mert azok tartózkodási ideje igen hosszú. Ugyanakkor a csökkent 14 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

szállítási kapacitások és az exportpiacok kiesése miatt növekedett az élelmiszerhulladék mennyisége, amelynek bomlása miatt a metángáz – a szén-dioxidnál nyolcvanszor erősebb üvegházhatású gáz – koncentrációja még soha nem volt ilyen magas a légkörben.

Mit tanulhatunk a 2020-as rendkívüli eseményekből?

A környezeti hatások teljesen egyértelműek: mindenképp mérsékelni kellene a szennyezőanyag-kibocsátásunkat. A társadalmi hatások már ambivalensek. Átmenetileg példátlan társadalmi összefogás és felelősségvállalás bontakozott ki, tudatosult az is, hogy mindenkinek megvan a maga feladata és felelőssége. Felismertük, hogy a távmunka hozzájárul a környezetterhelés és a stressz csökkentéséhez, a távoktatás váratlan bevezetése pedig ismét rámutatott, hogy építhetünk a pedagógusok innovációs erejére. Sokan, akik azért dolgoznak éjt nappallá téve, áldozzák fel az egészségüket – és közben nem tudnak kellő időt fordítani szeretteikre –, mert azt a pénzt akarják előteremteni, aminek segítségével reményeik szerint majd boldognak érzik magukat, most kénytelen-kelletlen kiszálltak egy időre a mókuskerékből. Olyan dolgokat találtak helyette, amelyek tényleg hozzásegítenek a boldogság átéléséhez. Ugyanakkor létbiztonságunk rövid és hosszú távú biztosítékai a karanténidőszakban teljesen kiestek az életünkből. A szociális kapcsolatainkban bekövetkezett deficit pedig pótolhatatlan a digitális térrel.

Hogyan lehet a gazdaságot hosszú távon is fenntartható pályára állítani, hogy a létbiztonság is megmaradjon?

Vannak ilyen irányú útkeresések, az egyik a Magyar Természetvédők Szövetségének életigenlő társadalmat és gazdasági berendezkedést támogató kezdeményezése. Elképzeléseik a természeti erőforrások fenntartható felhasználását célozzák, a lokalizációt mozdítanák elő a globalizációval szemben, szolidáris társadalmi rendszer kiépítését sürgetik, a politika és a gazdaság erkölcsi alapú megújítását szorgalmazzák. A cél az, hogy a fogyasztás, a kényelem és az önmegvalósítás helyett az igazságosságban, a szeretetben és a jó értelemben vett megelégedésben keressük a boldogságunkat. Ebben nekünk egyházként nagyon fontos szerepünk van.  FEKE GYÖRGY, FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Veszélyben az életünk, nem túlzás azt állítani, hogy életveszélyben vagyunk. Egy világjárvány árnyékában élünk hat hónapja.

Az elején megijedtünk, visszahúzódtunk otthonainkba, óvatosak voltunk. Engedelmeskedtünk az egészségügyi előírásoknak, intéseknek, kényszerű bezárkózásnak.

Vállaltuk a fölismert szükségszerűséget önkéntesen, mint szabad emberek. Megtanultuk, gyakoroltuk G. W. F. Hegel német filozófus híres tételét: a szabadság nem más, mint felismert szükségszerűség. Azután föllélegeztünk, mert hazánkban elmúlt a közvetlen veszély. Élveztük a nyári szünetet, a találkozások örömét, hogy közel mehetünk egymáshoz, megölelhettük azokat, akiket szeretünk.

Most nehéz visszaszokni, komolyan venni, hogy ismét nagy a baj. A fertőzöttek száma jóval nagyobb, mint amiről korábban hallottunk. Fokozott óvatosság kellene. Többféle módon viszonyulunk a helyzethez. Vannak, akiknek mintha elegük lenne már. Túl sok kibeszéletlen, csatornázatlan feszültség gyűlt föl bennük. A nemzetközi híreket hallva is ezt tapasztaljuk. A világ több pontján, nagyvárosokban tömegek tüntettek a bevezetett egészségügyi szabályok és hatósági intézkedések ellen. Agresszív indulatok szabadultak el fékezhetetlenül a szabadság korlátozása miatt. Ki és mi ellen lázadnak és harcolnak? És mi a cél? Szinte mindegy. Elmaradtak a szokásos tömegrendezvények, valahol ki kell tombolni magukat.

Mások pánikba estek. A rémület és bizonytalanság eluralkodott rajtuk. Nem lépnek ki az otthonukból, várják, hogy mások gondoskodjanak róluk. Szigorúbb büntetést követelnek mindenkire, aki nem tartja be a törvényt. Ne a gazdasági szempontok döntsenek, amikor az életünkről van szó! Sokan fásultak, belefáradtak az önvédő életstílusba, bénultan várják, hogy mi vagy ki mozdít ki minket. És vannak, akiknek feltámadt az életkedvük, és most nem a maguk szokott keserveivel foglalkoznak, hanem másokéval. A legtöbben próbálnak úgy élni, mintha nem volna járvány. Megszoktuk? Mindent meg lehet szokni?

Lehet együtt élni a veszéllyel, mint a háborúk lövészárkaiban a katonák, ahol senki nem tudhatja, kit mikor talál el egy lövedék.

Mi a helyes magatartás a második hullám idején? Különbözőképpen viselkedünk, és itt is megmutatkozik, hogy kiben mi lakik, félelem vagy reménység. „Ne quid nimis!” – ez a közmondás kísér engem a gimnáziumi latinórákról. „Semmit se túlságosan!” Azaz légy mértékletes, semmit ne vigyél túlzásba! Légy józan! Ez a figyelmeztetés pedig elvezet az igéhez: „Legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pét 4,7) 

IMÁDKOZZUNK!

Úton Mennyire messze / futnak az álmok, / mennyire sűrű / lesz a sötét, / hogyha utamon / nélküled járok, / s nem folyamodom / kegyelmedért.

De mikor szemem / a szemedbe néz, / és amikor szívem / a szívedhez ér, / álmaimat már / tebenned látom, / hisz te vagy az út / és te vagy a cél. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Az erőtlenebbekért „…inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.” (1Kor 8,13) Korinthusban a mészárszéken az állatok levágásakor áldozatot mutattak be az isteneknek. Sokan úgy gondolták, hogy ha a bálványoknak feláldozott húsból esznek, maguk is részt vesznek a bálványimádásban. Pál erre azt mondja, hogy aki hitben erős, mert ismeri Krisztust, az tudja, hogy pogány istenek nem is léteznek, tehát ártani sem tudnak. Azt is tudja, hogy vannak olyanok, akik a pogányságot még nem hagyták el, mert még nincs meg bennük a Krisztus ismerete. Ha az ilyen erőtlenebbek látják, hogy a hitben erősek is esznek az áldozati húsból, úgy gondolhatják, hogy akkor ők is visszatérnek a pogánysághoz. Ezért az apostol inkább lemondott a húsevésről.

A mágia, a vallásos köntösbe bújtatott hiedelmek, legtöbbször félrevezető módon lelki dolognak nevezve, ma is élnek.

Van, aki – talán magát keresztyénnek nevezve – az újságot a horoszkópnál nyitja ki, és a tévében is megnézi a kártyajósló műsort, közben magában úgy gondolja, hogy ő már túl van ezen a szinten, ahol kihasználják mások félelmeit vagy hiszékenységét. Ha közben erről hall olyan valaki, aki szeretne az okkult dolgokból megszabadulni, könnyen gondolhatja, hogy csak van benne valami, ha a keresztyének is foglalkoznak vele.

Emiatt könnyen megtorpan azon az úton, amelyen Krisztushoz eljutna. Pál apostol példája alapján lehet mondani, hogy inkább ki se nyitom, nem nézek bele, nehogy a hitben gyengébb miattam elessen. Tudunk hasonló dilemmákról.

Mindig előttünk lehet Jézus Krisztus példája, aki a karácsonyi ének szerint „elhagyá gazdagságát, véghetetlen országát, hogy érettünk adja ő magát” (RÉ 318). A keresztyéni, azaz krisztusi szeretet éppen azt jelenti, hogy másokért van szabadságunk lemondani a saját szabadságunkról.  GYŐRI ISTVÁN

2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Szolgálatra készen HEGEDŰS BENCE

A herendi református templomot szeptember 13-án, vasárnap délután szentelte fel Steinbach József püspök, a helyi gyülekezet szeptember 20-án tartott először istentiszteletet az épület falai között. Az alkalomra mi is ellátogattunk.

Szinte tele vannak a padok, amikor belépünk a templomba a vasárnap délután négy órakor kezdődő istentiszteletre. Az ajtóban Bíró Attila épületgondnok és Németh Ferenc herendi gondnok fogadja az érkezőket. A hivatalosan kilencven férőhelyes templombelsőt hatvan-hetven ember tölti meg, látni köztük kis- és nagygyermekes családokat, kamaszokat, fiatal felnőtteket, de szép számmal vannak középkorúak és nyugdíjasok is.

ÖRÜLJETEK Kovács Botond Árpád lelkipásztor Mózes második könyvének 15. részéből felolvasott, válogatott versek alapján hirdette az igét. – Drága Testvérek! Öröm ebben az újonnan felszentelt templomban az első istentiszteleten együtt lenni, az Úrnak Igéjét hallgatni és őt dicsőíteni – kezdte prédikációjában a lekész. Kiemelte, hogy „Jézus mindennek az alapja és mindennek a beteljesítője. Elképzelhetetlen, hogy a Fiúisten nélkül megépülhetett volna ez a csodálatos templom.” Szerinte másként örülnek a felépült templomnak azok, akik „hordták a köveket”, vagy a maguk módján segítették a munkát, mint azok, akik csak a kész templomot látják. – De ha az öröm különbözik is, a cél egy és ugyanaz mindenki számára. Azért építettük ezt a hajlékot, mert az az örömhír, hogy Isten Fia feláldoztatott a kereszten, és így megnyílt minden hívő számára a mennyek országa. A mennyországnak egy kis része az, hogy itt áll ez a hajlék. Hálaadás és öröm tölti be a szívünket, de a templom célja között nincs különbség, Isten Igéje mindenkinek egyformán szól – fogalmazott Kovács Botond Árpád.

GYÜLEKEZETI KÖSZÖNET Hogy mennyire közvetlen a herendi gyülekezet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hirdetések közben az egyik idősebb gyülekezeti tag felteszi a kezét, jelezve, hogy szólni szeretne, Kovács Botond Árpád pedig – mintha ez minden vasárnap megtörténne – csak ennyit szól: „Tessék, Zsuzsa néni”.

– Tiszteletes úr! Engedje meg, hogy én a herendi gyülekezet nevében köszönetet mondjak – kezdi mély hangján a mondandóját a hetvennégy éves Jagodics Imréné Suri Zsuzsanna, Zsuzsa néni, aki hálás azért, hogy felépülhetett a templom, és amiért Kovács Botond Árpád lelkész „szívvel-lélekkel tette a dolgát”, megtervezte a templomépítés minden részletét.

Az idős asszony a lelkész után köszönetet mond a szentgáli 16 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

| REFORMÁTUS ÉLET |

LÁTVÁNYHARANG A herendi templom jellegzetessége kétségkívül az egyedi harangtorony és benne a fényesen csillogó harang. A csendülés, amelyet negyedóránként lehet hallani, digitális hangkeltésű.

IGÉK A TEMPLOM FALAIN Az úrasztala feletti igét Steinbach József püspök választotta ki a Máté evangéliumából. A bejárati ajtó feletti ige Kovács Botond Árpád lelkipásztor választása. Úgy szerkesztették a feliratot, hogy az „Úr” szó pont középen legyen. A harangot díszítő kehely kenyeres tálcával egy klenódium ábrázata, eredetijét Kovács Levente, a lelkész testvére készíttette lelkipásztor szüleik, Kovács Emil és Kovács Hajnalka emlékére.

anyagyülekezetnek is, hogy támogatta és mindenben segítségére volt a herendi közösségnek. Külön kiemeli Csizmadia Ferenc presbitert, akinek adománya miatt lehetnek most énekeskönyvek a herendi templom padjain.

NAGY CSODA Zsuzsa néni szentgáli születésű, már ötvenöt éve Herenden él.

A porcelángyárban dolgozott, és családjában ő az egyedüli református. Minden vasárnap átjár Szentgálra az istentiszteletre, sokszor Németh Ferenc gondnok viszi át autóval, aki maga is herendi. Az asszony az istentisztelet után elmondja, hogy a múlt heti, szép templomszentelés óta érlelődött benne ez a köszönet. Szerinte az, hogy 2020-ban Herenden református templom épülhetett, nagy csoda és valódi szenzáció. Megható volt számára, hogy részt vehetett az első istentiszteleten, és nem akarta kihagyni az alkalmat a köszönetnyilvánításra.

Amíg beszélgetünk, addig a gyülekezet többi tagja már a templom alagsorában lévő közösségi tér, illetve a hátsó udvar felé tart, ahol szeretetvendégség várja azokat, akik nem rohannak haza. Különleges alkalom, amelyre a lelkipásztor saját készítésű túrós süteménnyel készült. Oda tart Bachstetter Imréné Kocsis Éva is, aki Bándról jár át Szentgálra minden vasárnap annak ellenére, hogy egy baleset következtében néhány év óta csak bottal tud közlekedni. Együtt sétálunk, miközben elmondja, hogy huszonhét éve él Bándon, és pont ennyi ideje 2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

tagja a szentgáli gyülekezetnek, mivel a Szentgálhoz tartozó Bándon nincs se templom, se gyülekezet.

– Sokat imádkoztam én is ezért a hajlékért. Hálát adok a Jóistennek, hogy felépülhetett – mondja. Éva néni szerény, csak véletlenül derül ki, hogy hamarosan elkészül az adományként felajánlott két fehér, horgolt úrasztali terítővel.

– Amikor meghallottam, hogy református templom épül Herenden, akkor minden hozzávalót megvettem – árulja el az asszony.

Mire Éva nénivel odaérünk, már az udvaron vannak az asztalok, körülötte családként ülnek a gyülekezet tagjai, az asztalon még látni néhány szeletet a lelkész süteményéből és pár szem frissen sült pogácsát. Az asztal mellett ül Németh Ferenc gondnok is, aki a nyolcvanas évek második felében került Herendre, utána találta meg a helyét a szentgáli gyülekezetben.

Elmondja, hogy már akkor több református élt a településen, mint amennyit mások, köztük a szentgáli lelkész gondolt volna. – Kevesen jártunk át vasárnaponként Szentgálra istentiszteletre. Az akkori lelkész azt mondta, hogy ha össze tudok gyűjteni három embert, akkor csütörtökönként átjön és tart bibliaórát. Végül harminc-negyven ember vett részt ezeken az alkalmakon – mondja kis mosollyal a gondnok. Viszont az évek alatt ez a szám nem nőtt, sőt egyre fogyatkozott. – Sokan meghaltak, elköltöztek, és egy idő után ellaposodott ez a bibliaórai alkalom, majd abbamaradt. Aztán maradtunk nyolcan-tízen, akik vasárnaponként átmentünk Szentgálra. Most nagyon bízom abban, hogy itt fel lehet pörgetni a gyülekezeti életet – mondja Németh Ferenc.

ÉVTIZEDES VÁGY A herendi református közösség már évtizedek óta dédelgeti a gondolatot, hogy saját imahelyük legyen. Eleinte gyülekezeti házban gondolkodtak. Kovács Botond Árpád visszaemlékezik, hogy a beiktatása utáni első presbiteri gyűlésen egy imádság formájában hangzott el először ennek a kérése. Az imádságot aztán tett követte, a Magyar Kormány kilencvenmillió forintos támogatásával kezdődött el a templomépítés és a gyülekezeti komplexum tervezése. Az ünnepélyes alapkőletétel után másfél évvel készült el az épület teljes bútorzattal, kiegészítve egy gránitkőből készült kolumbáriummal. A teljes beruházás – a társadalmi munkákat, a természetbeni adományokat és a szellemi terméket is anyagiakra vetítve – százharmincötmillió forint volt.

Kovács Botond Árpád elárulja, hogy Herenden száz-száztíz reformátusról tudnak, de a számuk a 2011-es népszámlás alapján több, a beköltözőknek köszönhetően pedig egyre 18 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

| REFORMÁTUS ÉLET |

gyarapodik. A lelkész reméli, hogy az istentiszteletek mellett rétegalkalmakat is tarthat.

HÁROM KERESZTELŐ Mialatt beszélgetünk, néhány gyermek zsibong, játszik egymással a frissen térkövezett udvaron. Néha oda-odajönnek az asztalhoz, és elvesznek egy-egy szelet süteményt. A játszó gyerekek között vannak Szabó Zoltán és felesége, Éva gyermekei is. A család néhány éve költözött Nyíradonyból Herendre, eddig az egyik veszprémi gyülekezetbe jártak. Szabó Zoltán, aki a nyíradonyi gyülekezet presbitere is volt korábban, úgy véli, a templom felépülte után a herendi gyülekezet lesz majd a lelki otthonuk. Felesége hasonlóan gondolja, de ő más szempontokat is figyelembe vesz. – Nagyon örülünk, hogy felépült a templom. Mi nem tudunk olyan könnyedén mozogni a három gyerekkel. Biztosan sokkal könnyebb lesz így télen és nyáron, a nagy melegben is, hogy csak lesétálunk ide – fogalmaz Éva.

A Szabó házaspárral egy időben költözött Herendre Kövesdi Szandra és családja is. – Szentgáli születésű vagyok, első osztályos voltam, amikor édesanyámmal Veszprémbe költöztünk, de családosként visszataláltam – mondja a háromgyermekes

SZÁMOKBAN Száz négyzetméter betontömbre épült a komplexum, az alagsorban ötvenfős közösségi tér, a vizesblokkok és vendégszoba kapott helyet. A templomtér hetvenöt négyzetméter, ahol tizennyolc padra kilencven ember ülhet le. A torony alatt található a 8,5 négyzetméteres lelkészbejáró, a templom előtti árkád területe 16,5 négyzetméter. Minden területegység alapja trapéz. A torony tizenhat méter magas, a rajta lévő csillag a szélkakassal együtt forog, ami egyedi a református templomok között. Az egész épület különös formájú, kiegyensúlyozott, református módon puritán. Nyugalmat ás áhítatot sejtet, igazi kultikus épület.

anyuka, akinek legkisebb lányát a következő vasárnap keresztelik majd meg a herendi templomban. Kovács Botond Árpád hozzáteszi, hogy a tizenegy hónapos kislány keresztelője lesz az első az újonnan felszentelt hajlékban, de lesz keresztelő a rákövetkező két vasárnap is.

EGYRE TÖBBEN Kovács Botond Árpád szerint a templomon keresztül Isten hívogatja a herendi reformátusokat. Úgy véli, hogy a hajlék közelsége miatt sokkal többen fognak majd csatlakozni a gyülekezethez, mintha nem épült volna meg. Szavait igazolja többek között a Szabó család példája, és az asztalnál ül Ida néni is, aki nyolcvanöt évesen vált gyülekezetet a herendiek kedvéért.

– Még most is sok olyan református él Herenden, akiket nem ismerek. Számomra a kapcsolatépítés lehetőségét is kínálja ez a templom – mondja Ida néni.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Munka Van-e olyan ember, aki még nem gondolt arra, milyen szép is lenne, ha nem kellene kötelességszerűen dolgozni? Nem hinném. Van-e olyan ember, aki még soha nem érezte, hogy a mindennapi, kötelességszerű munka: robot, kényszer, iszonyatos nyomás és teher, amelytől a legjobb lenne megszabadulni? Nem hinném.

Ez az álmodozás a munka hajszája nélküli életről nem feltétlenül lustaságból fakad, hanem abból a mélységes tudásból, hogy az ember mégis­csak több mint robot. Az ember alapvetően lelki-szellemi lény, és nem arra rendeltetett, hogy az életét az állandó létfenntartási kényszer, vagy-

„Ezt az átmenetet az Istennel való eredeti közösség meghasadtsága, vagyis az ember bűnös természete miatt kétértelműségek sűrű hálója szövi át.”

is a munka hálójában élje le, hogy aztán a végén rádöbbenjen: csak épp az életre nem jutott ideje.

Mert az élet több.

Van itt tehát valamiféle meghaladhatatlan ellentmondás, amely a mindenkori emberi lét feszültségét adja. Mondhatjuk úgy is, hogy ami az ember testisége és lelki-szellemi lényege között feszül. Mert a munka kényszere nyilvánvalóan az ember testiségéből következik: enni kell és inni kell. Nincs választási lehetőség. Másrészt az élet mégsem csak evés és ivás. Ezt az ellentmondásosságot nem lehet feloldani és meghaladni. De nem is kell. Pedig voltak és vannak rá kísérletek.

Az egyik ilyen kísérlet az, amikor az ember azt gondolja, hogy munkával megteremtheti a földi paradicsomot. Szorgalmasan dolgozni kell, át kell alakítani az ember környezetét, és ha ez meglesz, akkor majd megvalósul az ideális emberi lét.

Mondani sem kell, hogy az ilyen utópiák miféle tragédiákba torkollottak.

A másik nagy kísértés a kivonulás a világból. Álmodozás arról, hogy az emberi léthelyzetnek ebben a világban adott megmásíthatatlan kereteiből ki lehet lépni. Nem lehet. Az ember világba ágyazottsága állandó, és teljesen illuzórikus arról ábrándozni, hogy egy tisztán szellemi-lelki lét, te20 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

hát a totális függetlenség a világtól már ebben a világban megvalósítható.

A keresztyén üzenet látja ezt az ellentmondást. Nem véletlen, hogy amikor az emberi sors egészéről beszél, akkor ennek a sorsnak az íve egészen a paradicsomtól az új égig és az új földig terjed. Ebben a látásban az a bámulatos, hogy az ember földi életét nem önmagában szemléli, hanem azt állítja, hogy amit szokványosan e világ történetének nevezünk, az valójában átmeneti történet a végső kiteljesedés felé. Ezt az átmenetet az Istennel való eredeti közösség meghasadtsága, vagyis az ember bűnös természete miatt kétértelműségek sűrű hálója szövi át. Egyszerre, és egymástól nem szétválasztva (!) jelen van a jó és a rossz, és nincs az életnek olyan területe, amelyben ez ne lenne tetten érhető. Ilyen a munka is.

A munka: verejték, kínlódás, gond és teher.

Ahogy a bűneset következményeként le van írva: „Arcod verejtékével egyed a kenyeret…” (1Móz 3,19) Másrészt a munka mégis rendeltetés, alkotás, az ember istenképűségének, méltóságának kifejeződése, és áldások eszköze (1Móz 1,28). És ez valóban így is van. Ki ne érezte volna még át a folyamatos és kényszerű munkához kötött élet iszonyatos terhét, azt a szimpla tényt, hogy az élet mindig feladat, próbatétel, gond, amely elől nincs hova menekülni. Ez látszólag a létfenntartás, a testhez kötöttség kegyetlen és közömbös törvénye, amelyet átsző az ember nyomorúságának minden formája.

Másrészt mégis, szinte felfoghatatlan az ember Istentől kapott rangja, amelyet akkor látunk igazán, ha elképzeljük a világot önmagában. Ember nélkül. Egészen megrendítő, amit az ember alkotott. Munkával. Nem olyan magától értetődő ez. Teljesen helyénvaló, amikor a zsoltáros így kiált fel: „…micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?

Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain…” (Zsolt 8,5–6) Az emberi lényegnek ez a munkában is tükröződő kétértelműsége Krisztusban oldódik fel. Abban a tényben, hogy Isten halandó emberi testbe költözött, majd dicsőséggel és méltósággal koronázta meg, és úrrá tette kezének alkotásain. 

| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

Paradicsomi állapotok

A szerző újságíró, a reformatus.hu főszerkesztője

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Csütörtök este egy viharral érkezett meg az idei ősz. És hogy itt járt, nem csak én tudom, mert bár a hideg hamar elillant, a fények és az illatok már a régi szeptembereket idézik. Érzik ezt a paradicsomaink is: a termések még pirosak, de a levelek egyre inkább sárga színt öltenek – és én csak nézem őket csodálattal, ahogy teszem ezt március vége óta. Korábban kevéssé foglalkoztatott a balkonkertészet, de aztán, ahogy a világ fokozatosan bezárult, szerettem volna közelebb kerülni a természethez. Így történt, hogy a karantén harmadik

hetében elültettünk néhány magot a fűtőtest feletti cserépbe, majd vártunk, arra gondolva, vajon mennyire lesz más az életünk, mire leszedhetjük az első érett termést. Aztán ez a négycserépnyi, hét tő paradicsom egyre inkább a remény szimbólumává vált számomra.

Tudtam, mi fog történni, mégis megdöbbentett, amikor a földből kibújtak az első zöld csírák, majd szárba szökkentek a növények. Ugyan gyámoltalannak és gyöngének tűntek, de amikor kikerültek a napra, gyorsan növekedésnek indultak, aztán átültetést átültetés követett, mert hamar kinőtték balkonládáikat. Közben a világ még mindig csak állt, nélkülünk teltek a napok, nélkülünk fakadtak a rügyek, és a szívem mélyén egyre többször szorongatott valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság. Aztán hiába találkozhattunk végre újra, mégsem köszöntött be az annyira várt békés korszak, ott maradtunk múlt és eljövendő határán.

Ma, az egyre több megbetegedéssel járó második hullám árnyékából figyelve már tudom, hogy azért nem múlt el a bizonytalanság, mert nem az út végéhez értünk, csak egy pihenőhöz.

Miközben lassan felbomlik a megszokás, különleges horgonyként tartanak meg a paradicsomok: hiába jöttek szeles esték és esős reggelek, nem adták fel, tették a dolgukat, növekedtek, és a majdani szüret ígéretével bontottak leveleket.

Megtanultuk, hogy hosszabb karóra és több vízre van szükségük, de azt is, hogy néha érdemes kicsit megmetszeni száraikat. Az igazat megvallva, szerettem volna siettetni őket, előbb azért aggódtam, miért nincsenek még virágaik, aztán azért, miért zöldek még mindig a termések. Néhány hete azonban magukra találtak és elkezdtek pirosodni, majd szeptember elején végre leszedhettük az első érett paradicsomot és felidéztük, mennyire hos�szú utat tettünk meg együtt: a növények a magtól a salátáig, mi pedig a tavaszi, teljes bezártságból a maszkkal takart hétköznapokig.

Az eltelt hónapok alatt nem hagytuk magunk mögött a vírust, ahogy reméltem, és nem garantálja semmi, hogy nem kell ismét bezárkóznunk, mégis sok dolog megváltozott. Minden logika ellenére abban bíztam, őszre túlleszünk a járványon, és az a furcsa, karanténba kényszerített élet csupán emlék lesz. Sok áprilisi estén imádkoztam azért, hogy hamar múljon el ez az egész, és folytatódjon az élet velünk együtt – de be kellett látnom, hogy amikor azt mondom, „legyen meg a te akaratod”, akkor elismerem, hogy Atyám jobban tudja. Ő tudja, miért van erre szükségünk, és hogy mit tanulhatunk ebből az egészből – talán csak a paradicsomok ritmusát, talán még ennél is többet. A magam részéről azt, hogy ezek a növények túlmutatnak önmagukon, leginkább felfelé – és nem csak azért, mert némelyikük már magasabb, mint én. Növekedésüket figyelve mindinkább el tudtam fogadni, hogy a változás nem rossz dolog, és azt is, hogy a természet rendjénél nincs tökéletesebb. Ebbe a rendbe tartozom én is, ezen pedig nem tud változtatni sem vírushelyzet, sem bezártság, ezért már nem is tűnik olyan bizonytalannak a következő időszak. A paradicsomok pedig még mindig a reményről mesélnek, mert hiába integet feléjük az ősz, ismét új virágokat bontanak, és újra ígérik, hogy kerül még friss zöldség az asztalra.

Ezt a csodás körforgást figyelve hiszem el, hogy a remény is képes velem maradni, és így hiszem azt is, hogy jön majd új tavasz, amikor új magokat vethetünk.  2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

PETRŐCZI ÉVA

hetilapunkra!

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A szőlőbe és a fügefa alá

Három és fél esztendeje annak, hogy apósom, Szabó Andor lelkipásztor, nem sokkal kilencvenharmadik születésnapja előtt, 2017 januárjában megtért teremtő Urához. Azt sokan tudták róla, hogy az Ószövetség kutatója, számtalan teológiai munka, köztük a mindmáig sok lelkésztársa által örömmel és hálával forgatott Lábam előtt mécses a te Igéd című, négykötetes kézikönyv, továbbá egy két kiadást megért önéletírás szerzője. Az már kevésbé közismert, hogy sok évtizedes, szívós munkával megteremtette a bihari Hencidán egy kis néprajzi, helytörténeti múzeum alapjait.

Végképp családi belügy maradt ellenben, hogy világéletében nemcsak jeles „könyvtermő”, de a teremtett világ dolgainak, különösen a növényeknek, gyümölcsöknek, a természet minden ajándékának ismerője volt. Már nagyapa korban járva letette a gombaszakértői vizsgát, így a népes család, vagy épp az evangelizációk alkalmával betérő lelkésztársak a záró vacsorákon gombás finomságokat is kaphattak. Igazi bravúrjának azonban az őszibarack-, füge-, málna-, eper- és szőlőtermesztés nevezhető.

Most, amikor öt gyermeke, menyei és vői elköszöntek életének utolsó otthonától, a már hosszú ideje árva martonvásári kertben nemcsak szépséges, dúsan termő, cserépben otthonainkba mentett kövirózsatelepeket találtak, hanem háromféle, a hőségben mézédesre érett szőlő garmadáját is.

A sok illatos fürt az egykori gondos ápolásnak köszönhetően valóságos agapéval várta a családtagokat. Egy igazi agricola pius, egy sok szegénységet megélt jámbor gazda ajándékával, íz-útravalójával, amely messze túlnő a csemege, az étkezéseket követő egészséges desszert fogalmán. Úgy vélem, mi, vagyis az éppen tíz főt számláló kis családi gyülekezet, kimondatlanul, szavak nélkül megéreztük ezt, amikor ki-ki elcsomagolta a maga szőlőadagját. Hiszen minden kicsiny szőlőszem maga a biztatás, a túlélés, az egészség napjainak ígérete. Pontosan úgy, ahogyan a magyar közmondás tartja: „Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.”

Szabó Andor – Papa – inkább a szigoráról, a lelki dolgokban való elmélyültségéről, mintsem természete létező, de gondosan elrejtett játékosságáról, kedvességéről volt közismert. Mégis, ahogyan egyre idősebb lett, kiütköztek ezek a szeretetre méltó vonásai is. Többek között a bíbor kasvirág, az echinacea „kisprófétájaként”, amelyet nem csak termesztett, de amelyből kiváló házi gyógyszert készített. Az utolsó, általa felcímkézett palackot máig nagy becsben őrzöm.

Szőlőszedegetés közben pedig, aligha véletlenül, Zakariás próféta szavai jártak a fejemben: „Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.” (Zak 3,10) 

LXIV. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM, 2020. SZEPTEMBER 27. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA ÁRA: 400 FT

Szolgálatra készen ÚJ TEMPLOM VÁRJA A HERENDI REFORMÁTUSOKAT

9 771419 856007 20039

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| EGYHÁZI ÉLET |

Húszéves a Börtönlelkészi Szolgálat – Harminc éve szabad a börtönmisszió A Börtönlelkészi Szolgálat felállításáról Dávid Ibolya igazságügyi miniszter 2000 szeptemberében hozott rendeletet.

A büntetés-végrehajtási intézetek az Igazságügyi Minisztérium, a római katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a zsidó hitközség megállapodása alapján felvehettek egy-egy börtönlelkészt. A megállapodás szerint jelenleg tizenegy intézetben református lelkipásztor a börtönlelkész: Baracskán Szénási Jonathan Sándor, Budapesten Sándor Balázs, Debrecenben Mészáros Barna, Gyulán Virágh György, Kecskeméten Ritter Nándor, Pálhalmán Oláh László, Pécsen Pál Tamás, Szegeden Szűcs M. Klára, Szekszárdon Kaszó Gyula, Tiszalökön Darvas Szilárd, Vácon Gottfried Richárd.

Szeptember 10-én a Szegedi Fegyház és Börtön épületében tartották soros börtönlelkészi értekezletüket.

Az értekezleten részt vett Fekete Károly tiszántúli püspök, hogy az évforduló kapcsán köszöntse őket, és meghallgassa beszámolójukat. A Kol 3,1–17 alapján hangsúlyozta, hogy a Krisztussal

élő ember életfolytatása nagy változáson mehet át, és minőségi élete lehet. Mint mondta, az alapige kulcsszava a hálaadás, amely a húszéves szolgálat miatt is aktuális. Koroknai Andrásnak, a Szegedi Fegyház és Börtön nyugalmazott börtönlelkészének ajándék könyvvel köszönte meg másfél évtizedes hűséges szolgálatát. Az értekezlet után Horváth Zoltán bv. őrnagy, parancsnokhelyettes kalauzolta a lelkészeket az intézetben.

Az évforduló kapcsán több megemlékezés is lesz szeptemberben. 15-én a baracskai intézetben, ahol a rendszerváltás előtt a vallási-lelkiismereti okokból bebörtönzötteket tartották fogva, és a legüldözöttebb „tiltott tárgy” a Biblia volt, a börtönmisszió harminc évvel ezelőtti szabadsága is komoly hangsúlyt kapott.

Az érintett minisztériumok és a Börtönlelkészi Szolgálatban részt vevő négy egyház központi megemlékezése szeptember 29-én lesz a Belügyminisztérium márványtermében.  BARCZA JÁNOS 2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 23

| MOZAIK | Császár Abigél

Édes-Somogyi Virág

Mikes Réka

Csendesedő ajándékok JEZSOVICZKI NOÉMI

Négy fiatal hölgy álma vált valóra azzal, hogy elindították új vállalkozásukat, a Csendesedő keresztyén webshopot, ahol dekorációs termékeket és ajándéktárgyakat kínálnak az érdeklődőknek. Édes-Somogyi Virág, Kovács Dorottya, Császár Abigél és Mikes Réka szeptember közepén nyitotta meg internetes boltját, ahol jelenleg saját tervezésű faliképeket, vászontáskákat, jegyzetfüzeteket és hímzett képeket találhat az odalátogató.

A Csendesedő ötlete Édes-Somogyi Virág fejéből pattant ki másfél évvel ezelőtt. Virág jelenleg gyeden van kétéves és egy hónapos kisfiaival. – Sokat imádkoztam azért, hogy derüljön ki, mi az, amivel gyerekek mellett tudnék foglakozni, és egyik este fürdetés közben hirtelen beugrott ez az ötlet. Megosztottam a testvéremmel, Dorottyával és a barátnőinkkel: Császár Abigéllel, a férjem unokatestvérével, és Mikes Rékával, akivel gyerekkorunk óta ismerjük egymást a budapest-fasori gyülekezetből.

A gondolat, hogy legyen egy webáruház, amely kifejezetten ke24 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

resztyén jellegű lakberendezési kiegészítőket és dekorációt értékesít, megszületett már korábban Abigél fejében is. Réka, aki szabadúszó fotográfusként dolgozik, már régebb óta készített ajándékba keresztyén témájú tárgyakat, párnahuzatot, táskát az ismerőseinek, barátainak. Kettejük kreativitására alapult a webshop – tekint vissza a kezdetekre a kétgyermekes anyuka.

Az ötlettől a megnyitásig hosszú idő telt el, mert mindent ők maguk intéztek. Virág előzetes tapasztalatok nélkül, egyedül építette fel a honlapot, a négy barátnő együtt birkózott meg

| MOZAIK | Kovács Dorottya

a webshopindítás szövevényes feladatával, majd közösen dolgozták ki az arculatot, tervezték meg a termékeket és választották ki a rajtuk megjelenő üzeneteket is. – Közben nem kértünk semmilyen segítséget, nem is lett volna rá pénzünk.

Isten ajándéka volt az, hogy sokan, akiknek szívügyükké vált az ötletünk, ingyen segítettek nekünk – mondja Édes-Somogyi Virág, aki hálával említi azt is, hogy habár számukra teljesen ismeretlen területeken kellett mozogniuk, Isten mindig megmutatta a következő lépést.

Réka és Abigél dolgozik azon, hogy az ötletekből termékek szülessenek: a tervezés, rajzolás és a látványtervek elkészítése mellett folyamatosan keresik a módját annak, hogyan lehet az adott termékeket sorozatban gyártani. Kovács Dorottya a vállalkozását hozta a Csendesedőbe, így a gazdasági részt is saját maguk valósították meg. A kreatív ötletadás mellett Dorottya

látja el a kommunikációs feladatokat is, ő tartja a kapcsolatot a vásárlókkal. Szerinte a keresztyén világban sem kön�nyű kiszűrni, hogy kit érdemes megszólítani, hogyan lehet azokat megtalálni – akár a közösségi média felületein –, akiket ezek a termékek érdekelhetnek. – Ezért gondolkodunk azon is, hogy az igés változatok mellett szép verssel, idézettel díszített darabokat is készítünk a termékeinkből, hogy olyanoknak is vonzóvá tegyük a honlapunkat, akik nem kötődnek a keresztyénséghez, csupán szeretnének igényes kézműves tárgyakat vásárolni – mondja Dorottya, aki egy egyéves kislány édesanyja.

A lélek mellett a Csendesedő csapata a teremtett világra is odafigyel, törekednek arra, hogy termékeik lehetőleg környezetbarát anyagokból készüljenek, a házhozszállításhoz használt csomagolás is újrahasznosítható.

– Kisvállalkozásként mindent a saját kezünkkel próbálunk elkészíteni, a felhasznált anyagok hazai gyártásúak, nincsen bennük műanyag – hangsúlyozza Kovács Dorottya.

A dekoratív ajándéktárgyak leginkább a női vásárlók szívét szokták megdobogtatni, a Csendesedő jelenlegi, de folyamatosan bővülő választéka is inkább a hölgyeknek kedvez. A webshop gazdái saját tapasztalatból is tudják, hogy nem mindig egyszerű feladat az uraknak ajándékot vásárolni, ezért a későbbiekben szeretnének nekik is kedvezni új, rájuk szabott termékekkel.

Ezek mellett a távolabbi terveik között szerepelnek esküvői, keresztelői és szezonális dekorációk is. Édes-Somogyi Virág elárulja: szívesen mennének nagyobb rendezvényekre, táborokba árusítani, bár a mostani időszak nem kedvez ennek. Örömmel fogadják azonban azok jelentkezését, akik a webshop profiljába illő keresztyén kézműves termékeket készítenek, és szívesen részt vennének ilyen módon a munkában – ehhez az elérhetőségek megtalálhatók csendesedo. hu oldalon.  FOTÓ: MIKES RÉKA 2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Párbeszédjel kerestetik Riporter kerestetik. Hagyományos, emlékezetes televíziós vetélkedősorozat címe volt ez. Sajnos, ma már nem szerveznek hasonló nívójú efféle versenyt, ám a címében emlegetett, egyre ritkábban használatos úgynevezett szenvedő igealak (amely azt fejezi ki, hogy az alany nem maga cselekszik, hanem mástól kiinduló cselekvés tárgya), nevezetesen a „kerestetik” – sokaknak máig e műsorfolyamból ismerős.

Nem valami jó hír, hogy riporter már nem kerestetik… Ám például a riporter, valamint az interjúkészítő által is alkalmazandó írásjel, az úgynevezett párbeszédjel – változatlanul – kerestetik. Sok újságíró (és újságba író) ugyanis leszokott a használatáról. Pedig írásjeltévesztésként tekinthetünk a sajtónak arra a felkapott gyakorlatára, hogy a nyilatkozatok szövegei a párbeszédjeles (ez formailag egyezik a gondolatjellel) nyitás helyett idézőjel között szerepelnek. Ennek – nem meggyő­ ző – magyarázataként rendre az hangzik el, hogy így világosan elkülönül a megszólaltatottak szövege az újságíróétól. Igen, de el lehet választani új bekezdéssel vagy más tipográfiai megoldással is az újdondásznak és interjúalanyának a mondatait. A ma egyébként is divatos idézőjelet tartsuk meg arra, hogy klasszikusaink szövegeit citáljuk! (Effélét a kellőnél jóval ritkábban tesz a sajtó!)

Derék vállalás, sőt kötelező az újságban közreadni a legkülönfélébb közérdekű kérdéseket, ügyeket, de kissé furán – sőt mulatságosan – hat, ha az új szemétlerakó hely kialakításáról, a szennyvízcsatorna létesítéséről, a járdaépítésről vagy más köznapi eseményről, jelenségről tett nyilatkozatot ugyanaz az írásjel nyit és zár, mint példának okáért egy-egy évfordulós Csokonai- vagy Ady-citátumot. Fontos ez is, lényeges az is, de a jelenbeli, bármilyen témában adott interjút, a beszélgetést párbeszédjellel kezdve, a régebbi és kortársi irodalmi művekből, tudományos alkotásokból származó gondolatokat, szállóigéket idézőjelek között ízléses és tanácsos tálalni.  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Jób könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Déli étkezés. 4. Az idézet első része (N, R). 10. Növény. 12. Angol főúri cím. 13. A hét egyik napja. 14. Nyugalmi állapotából nehezen kimozdítható. 16. Iráni dinasztia a 18. században. 18. Indiai kenyér (NAAN). 20. Számítógépes program megszakítása, angol szóval. 21. Kis vízfolyás. 22. IIT. 24. Frissítő ital. 26. Hullat. 27.

Francia sajtfajta. 30. Az idézet második része (L, Z). 32. Erkel-díjas zeneszerző (Frigyes). 33. Európai főváros. 34. Pertu. 35. Atlasz eleje! 36. Perjeféle. 38. Madárszáj.

40. A lélek tükre. 42. Antonov felségjele. 43. Orosz gépkocsijelzés. 44. Vízzel tisztítá.

46. Amerikai színész, forgatókönyvíró (Paul RUGG). 48. Pest megyei község. 50. Vízóra egynemű betűi. 51. Római 505. 53. Tűzcsiholó. 55. A túlsó parton. 59. Háziállat kicsinye. 60. Gittdarab! 61. Arany és oxigén vegyjele. 62. Matematikai szögfüggvény, röv. 63. Panaszos szócska. 64. Heves és Nógrád megyében élő népcsoport tagja. 66. … Ali Amrohi, indiai iszlám tudós és nagymufti (IZAZ). 68. Berlini sárga! 70. Fortélyos.

72. Orosz férfinév. 74. Szolnoki részlet! 75. Mutatószó. 76. Kubai füstölnivaló.

Függőleges: 2. Francia üdülőváros a Vizcayai-öböl partján. 3. Mérnöki alkotóelem!

4. Indíték. 5. Zala megyei város. 6. Vissza: nyugatos költő (Endre). 7. Információs gyűjtemény. 8. … mester, névbetűiről ismert reneszánszkori festő. 9. Baranya megyei község. 10. Tudatlanságában kérdez. 11. Női énekhang. 12. Az idézet harmadik része (A, M). 15. Sapkadísz. 17. A Diósgyőri Papírgyár márkaneve. 19. Közelében, Londonban! 23. Ember, latin eredetű szóval. 25. Klasszikus jó barát. 28. Papp Laci mestere (Zsigmond). 29. Elemi forgás. 31. Orosz motormárka. 37. Fekete párduc A dzsungel könyvéből. 39. Ízeltlábú állat. 41. Az idézet negyedik része (A, M). 43. Út, angolul. 45. Feleselne. 47. Részben megzenésít! 48. Színtelen, olajszerű szénvegyület: metiloxifensavas metiléter. 49. Politikus, miniszterelnök, államfő (István). 52.

Szomorúságot eloszlató szó. 54. Az orosz ötök tagja (Cezar Antonovics). 56. Szárnyával mély, tompa, zúgó hangot ad a darázs. 57. A Nílus angol neve. 58. Időskori hajszín. 64. Foszfor és cérium vegyjele. 65. Vízi emlős. 67. A végén odalő! 69. Princípium. 71. Söprésbe fog! 73. Gárdonyi Zoltán.

Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én atyám az igazi szőlősgazda.

| GYERMEKEKNEK |

Egy kisgyermek születése Betsúa a karám előtt állt. A kisbárányok vidáman játszadoztak, és ő kiválasztotta a legszebbet. Egy hibátlan, fehér báránykát.

Szerinted melyik bárányra esett Betsúa választása? Karikázd be azt az állatot, amelyiken nincs semmilyen folt, és nincs testi hibája sem.

A karjára vette, és elment vele Bóáz házához. Az udvaron nagy volt a nyüzsgés, hiszen örömünnepet ültek. Nemrég született Bóáz és Ruth kisfia, és Isten parancsa szerint a születése utáni nyolcadik napon körül kellett őt metélni. Akkor kapta az Óbéd nevet is. Egy hónap múlva pedig már a hálaáldozatra készültek, amelyet az Úr szentélye előtt mutatnak be Silóban. Javában folyt a vendégfogadás előkészítése, kenyereket sütöttek, előkészítették a süteményeket, hiszen Bóáz és Ruth hamarosan elindulnak bemutatni az áldozatot a kisfiúért. És amikor onnan megérkeznek, folytatódhat az örömünnep. Bóáz háza udvarán most csak a rokonok sürgölődtek. Nem csoda, hogy amikor Betsúa megjelent, a zsivajgás elcsendesült. Mindenki a büszke lányt nézte, akiről jól tudták, hogy nem rokon, sőt. Meghívott vendég se nagyon lehet, hiszen nem szívelte Ruthot.

– Mit keres ez itt? – súgta az egyik szolgáló a másiknak. De akkor már Naomi oda is érkezett a lányhoz, aki mélyen meghajolt az öregasszony előtt.

– Légy üdvözölve, Naomi – szólt halkan Betsúa. – Engedd meg, hogy átadjam az ajándékomat Ruthnak. – A lány egy pillanatra zavarban volt. Megköszörülte a torkát. – Az engesztelő ajándékomat, amellyel bocsánatot kérhetek tőle és Istentől. Mert sok rosszat mondtam róla, és még többet gondoltam. De most már látom, hogy Isten áldása van a házasságukon – szólt a lány, és átnyújtotta Naominak a báránykát.

– Elsőéves, hibátlan bárány – nézte a ficánkoló kis jószágot Naomi. – Istennek tetsző áldozat – mosolyodott azután a lányra.

– Köszönöm Bóáz és Ruth nevében is. És kérlek, ha megérkeznek, térj vissza, és ünnepelj velünk.

– Jövök, jövök! Biztosan itt leszek – örvendezett a lány, és olyan boldogan ugrándozott ki a kapun, mintha maga is kisbárány volna.

Naomi mosolyogva nézett utána. Igen, egy kisgyermek születése képes megbékíteni az embereket egymással. A barátnői is boldogan vették körül, amikor megszületett az unokája: – Áldott az Úr, aki nem hagyott téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! – mondták, és nem is sejtették, hogy mennyire igazat beszélnek.

Vajon kinek volt az ősapja Óbéd, Naomi unokája? Fejtsd meg a keresztrejtvényt, és megtudod. A vízszintes sorokba egy-egy bibliai személy nevét kell beírnod. Ha jól válaszoltál a kérdésekre, a kezdőbetűkből össze tudod olvasni Óbéd leszármazottjának a nevét.

1.

2 3.

4.

5.

1. Tarka ruhája volt, de pórul járt miatta.

2. Ő volt az első nő a világon.

3. Kis termetű volt, mégis nagy dolog történt vele.

4. Dávid kiváló vitéze volt, a király mégis csúnyán rászedte 5. Amíg ezt a nevet viselte, gyűlölte a keresztényeket. Aztán megváltozott ő is, a neve is.

A megfejtést megtalálod a lap alján. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd el a Bibliádból a Ruth könyve negyedik részének 13–17. igeversét!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN Megfejtés: József, Éva, Zákeus, Uriás, Saul, JÉZUS 2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Elhunyt Tarr Kálmán

Életének hetvennegyedik évében elhunyt Tarr Kálmán lelkész, a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadójának alapító igazgatója, a Magyar Bibliatársulat egykori főtitkára – adta hírül a Kálvin Kiadó honlapja.

Tarr Kálmán 1947. január 16-án született, a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett és 1965–70 között tanult a Budapesti Református Teológiai Akadémián. 1970–75 között a református egyház Felekezettudományi Intézetének volt tudományos munkatársa, 1978-tól a református egyház Zsinati Irodája Sajtóosztályának osztályvezetője, illetve a Magyar Bibliatársulat titkára, később főtitkára (2003-ig). Egyik főszervezője volt 1988-ban a Bibliatársulatok Világszövetsége (United Bible Societies) budapesti nagygyűlésének, majd 2008-ban a Biblia évének.

1992-től a Sajtóosztály alapjain létrehozta a Kálvin Kiadót, amelynek 2009-ig igazgatója volt. Nevéhez és szöveggondozói tevékenységéhez fűződik az elmúlt negyven év református könyv- és folyóiratkiadásának számtalan könyvcíme, valamint a Magyar Bibliatársulat bibliakiadásának sok százezres példányszáma. 2020. szeptember 15-én, családja körében tért haza teremtő Urához.

Temetéséről később intézkednek.

Közgyűlés Tiszántúlon

A Tiszántúli Református Egyházkerület szeptember 12-én tartotta közgyűlését, amelyen köszöntötték az új igazgatókat, és a református köznevelésért járó elismerő okleveleket is átadták.

Ivánné Nagy Erzsébet Bernadett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthonában, Czapp Katalin a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában kezdte meg igazgatói munkáját szeptember elsejétől.

A Tiszántúli Református Egyházkerület Pedagógiai Díját vette át Hódiné Földesi Sára, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium igazgatója, valamint Győri József, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona nyugalmazott igazgatója, aki negyvenegy év tanári, tíz év internátusvezetői és huszonnégy év igazgatói szolgálat után vonul nyugdíjba. Jobbágy Ildikó Mária, a Karcagi Nagykun Református Általános Iskola tanára a Tiszántúli Református Köznevelésért elismerő oklevelet vette át.  TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

HALOTTUNK

Csorba Dezsőné Mészáros Erzsébet, a néhai emődi református lelkész özvegye életének 98. esztendejében visszaadta lelkét Teremtőjének. Hamvait szeptember 29-én 15 órakor az emődi református templomból kísérik utolsó földi útjára, az emődi temetőbe. „Dicsérem az Urat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.” (Zsolt 146,2) APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu.

Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20-522-5690, 06-1-3228-439.

28 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

Beiktatták Taracközi Gerzsont

A Nagyvarsányi Református Egyházközség szeptember 15-én vasárnap ünnepi istentiszteletet tartott templomában, ahol Taracközi Gerzson lelkipásztort Csegei István, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese iktatta be tisztségébe. Az Igét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette a Lk 8,5–15 alapján. – A magvető nem a rendbe tett, előkészített földdel szembesül, hanem mindent lát, ami akadály lehet, mégis beveti az egészet, a reménytelent és a haszontalant is.

A magvető szívvel vet, nem rációval. Gyógyítja a földet a magvakon keresztül. Az igével gyógyít. Nem ítél, hanem segít – mondta a püspök. Csegei István, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese a Róm 10,8 igével köszöntötte Taracközi Gerzsont: „Közel van hozzád az Ige, a te szádban és a te szívedben, mégpedig a hit Igéje, amelyet mi hirdetünk.”

Az esperes kiemelte, milyen csodálatos, hogy az Isten megszólít, elhív és elkötelez. – Amire pedig ő kiválasztott, arra alkalmassá is tesz – zárta szavait. Beiktatása után a lelkipásztor szólt a gyülekezethez a Lk 4,16–22 alapján.  TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS

| EGYHÁZI ÉLET |

Holland segítség a magyar rászorulóknak Kétszáz köbméternyi adomány érkezett egy holland alapítványnak köszönhetően a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) nemrég átadott országos logisztikai központjába szeptember 19-én.

A hollandiai Bussum városából indultak útnak a Stichting Kinderen in Nood (Gyermekek Szükségben Alapítvány) kamionjai Magyarországra. Az alapítvány legnagyobb kelet-európai partnere a MRSZ, amelyen keresztül magyar nélkülözők mellett kárpátaljai, valamint erdélyi rászorulókat is rendszeresen támogatnak. A szervezet ez évben ünnepeli fennállásának harmincéves jubileumát, ebből az alkalomból három, adományokkal megtöltött kamiont indítottak útnak. Az útiköltséget teljes egészében holland vállalkozók támogatásából finanszírozták.

– A Stichting Kinderen in Nooddal még 1998-ra nyúlik vissza az ismeretségünk. A kárpátaljai árvíz idején segítették a felső-Tisza-vidéki magyar rászorulókat egy kamionnyi adománnyal. Miután 2006-ban létrejött az MRSZ, a kezdetektől fogva rendszeresen, évente több kamionnyi adományt is elindítanak a szervezetünkhöz, hogy osszuk szét a magyarországi és a határon túli nélkülözőknek. Az elmúlt másfél évtizedben templomokat, iskolákat bútoroztunk be, és több ezer családot támogattunk a segítségükkel – idézte fel a kezdeteket Fodor Gusztáv, az MRSZkárpátaljai koordinációs vezetője.

A kamionokból többek között gyermek- és felnőtt ruházati termékek, cipők, takarók, bútorok, konyhai eszközök, biciklik, valamint egészségügyi eszközök, például kerekesszékek kerültek elő. Ezek segítségével közel ezer rászorulót tud szükség szerint támogatni a az MRSZ Debrecenben és vonzáskörzetében, legyen szó akár nagycsaládosokról, magányosan élőkről vagy idős nyugdíjasokról. Az adományokat rövid időn belül tervezi kiosztani a szervezet.  REFORMATUS.HU

Isten munkáját láttatni Szeptember 12-én iktatták be Lovász Krisztián lelkipásztort a Debrecen-Széchenyi kerti Református Egyházközségben.

Az ünnepi alkalmat Fekete Károly tiszántúli püspök igehirdetése nyitotta. Keresztelő János vallástételén keresztül hallottak a jelenlévők arról, mennyire fontos tudni, hogy kik vagyunk és milyen szerepet szánt nekünk Isten a terve megvalósításában. Keresztelő János nem akart többnek vagy másnak látszani, mint aki volt, hanem az Úrtól kapott küldetését akarta elvégezni. Hasonlóképpen nekünk is úgy kell élnünk, hogy az életünkön keresztül a környezetünk Istent és az ő munkáját láthassa meg tiszta, hiteles formában.

Ezután Vad Zsigmond esperes bemutatta Lovász Krisztián eddigi életútját, majd jelképesen átadta neki az egyházközség kulcsát és a pecsétjét, ezzel ünnepélyesen beiktatva őt a tisztségébe. A jelenlévő lelkészek egy-egy igével kértek áldást a lelkipásztor életére és szolgálatára. Lovász Krisztián beiktatott lelkipásztorként végzett első igehirdetésében a Zsolt 36,10. – „…nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot” – alapján mondta el hitvallását, rámutatva, mennyire fontos a megfelelő helyen keresni életünk kérdéseire a válaszokat.

Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjének köszöntőlevelét Török Csaba missziói gondnok olvasta fel, majd pedig Csabina Sándor, a Debreceni Református Egyházmegye főgondnoka kérte a gyülekezetet, hogy bölcsen használja a beiktatott lelkipásztor talentumait, hogy az ő, a presbitérium és a gyülekezet hármas egysége minél hatékonyabban tudjon előrehaladni a hit útján.

Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, valamint Csaholczi Attila önkormányzati képviselő köszöntése után a gyülekezet korábbi lelkésze, Jenei Zoltán nyugalmazott lelkipásztor adott hálát azért, hogy a lelkészváltás békésen és hitben ment végbe. A család nevében Kiss Ábel Lukács, a Dorkász Szolgálat Közhasznú Alapítvány igazgatója idézett a Jelenések könyvéből: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) A wolvegai holland testvérgyülekezet levélben köszöntötte a beiktatott lelkipásztort, végül pedig Németh László gondnok köszönte meg az eddig elvégzett munkát, és kérte Isten áldását az előttük álló feladatok elvégzéséhez.  TTRE.HU, FOTÓ: BARCZA JÁNOS 2020. szeptember 27.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Buzás Árpád álmosdi lelkipásztort kérdeztük.

Buzás Árpád tizenöt éve az Álmosdi Református Egyházközség lelkipásztora. Saját közösségében két területen látja a gyülekezetépítés hatékonyságát: a fiatalok megszólításában és az intézményfenntartás nyújtotta lehetőségekben.

1

Hogyan történt az elhívása a lelkészi pályára?

Beleszülettem a hitbe. Anyai nagymamám és édesanyám mélyen vallásosak voltak, amióta az eszemet tudom, mindig templomba jártunk.

A hitem természetesen formálódott az idők során, sok minden alakította. A hét évvel idősebb bátyám és a tizenegy évvel idősebb nővérem sokszor olvasott nekem a Bibliából, amikor még kicsi voltam. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában töltött időszak is meghatározó volt a hit szempontjából. A testvéreim a teológiára mentek tanulni, számomra is természetes volt, hogy oda jelentkeztem. Azt gondolom, a hitem mind a mai napig formálódik.

2

Sok falusi gyülekezet küzd a létszámcsökkenéssel. Ön szerint mit lehet tenni ellene?

Sajnos mi is tapasztaljuk. Amikor tizenöt évvel ezelőtt Álmosdra érkeztem, megfogyatkozott, anyagilag a nullán álló gyülekezetet kaptam – nem az elődök, hanem az előző korszak hibájából. Emlékszem, hogy az első új kenyér ünnepén huszonheten voltunk, kongott a négyszáz személyes templom. A bibliaóráinkat szó szerint az „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben” jellemezte. Innen kellett elkezdeni az építkezést. Két reménykeltő terület van: az egyik az, hogy a gyerekek által elérjük a szülőket. Ha van valamilyen program, ünnepség, elkísérik a gyerekeket, így az egész családot megszólíthat30 Reformátusok Lapja

2020. szeptember 27.

juk. A másik pedig az intézmény. Tizenegy éve működik nálunk a nappali ellátás. Sokan mondják, hogy nem így kell becsalogatni az embereket a gyülekezetbe, de vannak, akik csak itt találkoznak az Igével.

3

Hogyan éli meg a falusi szolgálat előnyeit és hátrányait?

Falun nőttem fel, nagyon szeretem a vidéki életet.

Itt is van nyüzsgés és pezsgés, persze nem úgy, mint egy nagyvárosban. Természetesen megvan az árnyoldala is. Amikor az emberek jönnek hozzám beszélgetni, sokszor a munkanélküliség az egyik legnyomasztóbb problémájuk, erre pedig nem lehet tanácsot adni. Akik pedig a földből szeretnének megélni, azoknak az minden idejüket elveszi. Ezért tavasztól őszig sokkal kevesebben vagyunk az istentiszteleteken.

4

A biztos háttér mellett milyen szerepe van a családnak a szolgálatban?

Erősen támogató. A legkisebb gyermekünk nyolc hónapos, és nagy öröm számomra, hogy a feleségem a lehetőségekhez mérten részt vesz a gyerekekkel az alkalmakon. A három- és a kétéves is vágyik a templomba. Nekem ez nagyon fontos.

Azt is tudomásul veszik, ha nem vagyok otthon.

Nagy tolerancia kell egy családon belül ahhoz, hogy el tudják fogadni a hivatásunk mikéntjét.

5

Honnan merít erőt a lelkileg sokszor megterhelő lelkészi szolgálathoz?

Számomra a család a legfontosabb háttér. Az egyik leglényegesebb, hogy ők, akikhez hazatérek, rendben legyenek. Egy lelkipásztor kollégám mondta, hogy nagyon sokan nem tudják, a lelkészi élet mennyi feladattal, stresszel, konfrontációval jár. Ő beszélt arról, hogy amikor hazaér, és a gyermeke odarohan hozzá, felkéredzkedik az ölébe, az mindent elfeledtet vele. Most, hogy már nekem is vannak gyermekeim, értem, mire gondolt. Felüdít a feleségemmel, gyermekeimmel töltött idő, és mindez valahogy kapcsolódik az Istenhez is.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET