| RE-KONSTRUKCIÓ |
Vallások Minden ember egyenlő. Nincsenek alsóbb- vagy felsőbbrendű embercsoportok. Ez ma már olyan igazság, amelyet senki sem kérdőjelez meg. Például a rabszolgaság intézménye ma már elfogadhatatlan lenne. Az emberek elvi egyenlőségének felismerése nem új keletű, következik ez abból az evangéliumi üzenetből, hogy Isten az egész világot szereti, az üdvösségre nézve nincs különbség népek között, és a társadalmi helyzet sem perdöntő. Krisztusban nincs szolga és szabad. Tehát abban a látszólag modern felismerésben, hogy az emberek egyenlőek, és amely felismerést ma a felvilágosodással hoznak általában összefüggésbe, bizony ott tükröződik a keresztyén univerzalizmus Isten mindenkire kiterjedő megváltó szeretetéről. Ám nem várt bonyodalmakba ütközünk akkor, ha a minden ember Krisztusban adott egyenlőségének
„Az egyetemes szeretetről szóló keresztyén üzenet úgy válhatott a vallások közti egyenlőség eszmei alapjává, hogy a szeretet gondolata levált a Krisztusban adott egyetlen forrásáról és a »minden hitet elfogadunk« eszméjévé vált.” igazságáról szóló kijelentést megfosztjuk eredeti forrásától, magától Istentől, és az úgynevezett „történelmi fejlődés” eredményének tartjuk. Ebben az esetben ugyanis az emberek elvi egyenlőségének az alapja maga az ember, és nem Isten, aki a Krisztusban nyilvánvalóvá tette akaratát minden ember üdvösségére nézve. A bonyodalom abban van, hogy ha az egyenlőség alapja nem az önmagát a Krisztusban kijelentő Isten, hanem maga az ember, tehát megszűnik az egyenlőségbe vetett meggyőződés egyetlen, abszolút és kizárólagos alapja, és az emberek egyenlőségének eszméje pusztán megegyezés eredménye, akkor minden hit, világkép, valóságmagyarázat viszonylagossá válik. Az Istentől megfosztott, szekularizált egyenlőség eszme szükségszerűen vezet a vallási relativizmus gondolatához, ahhoz az elképzeléshez, hogy az emberek egyenlősége magától értetődően a hitek, vallások, világképek egyenlőségét is jelenti. Az egyenlőségeszme nyugati történetében sajátosan ellentmondásos folyamat ment végbe. Míg egyrészt teljesen nyilvánvaló, hogy az üdvösségre nézve minden ember egyenlőségének igazsága Isten kijelentésén nyugszik, addig másrészt ez az 20 Reformátusok Lapja
2019. november 17.
KÖNTÖS LÁSZLÓ
üzenet levált keresztyén gyökeréről, és úgy értelmezik, mint valamiféle „fejlődés” eredményét. Ellentmondásos módon így született meg keresztyén talajon az az eszme, hogy az emberek egyenlősége egyet jelent a vallások egyenlőségének eszméjével. Ez a gondolat hovatovább olyannyira elfogadottá vált, hogy szükségszerűen kikezdte magát a keresztyénséget is. A vallások egyenlőségének keresztyén talajon megszületett eszméje ugyanis kikerülhetetlenül vezet a keresztyénség önfelszámolásához. Nem megyünk most bele abba a vitába, hogy a keresztyénség vallás-e vagy sem. Kívülről nézve egy vallás a sok közül. De épp a vallás belső természetének mond ellent a vallások egyenlőségének téves eszméje. Ugyanis a vallás nem vélemény, hanem az abszolút és kizárólagos igazságba vetett hit. Ha véleményt formálok, mondhatom azt, hogy erről vagy arról ez a véleményem, de lehet, hogy tévedek. Ám azt nem mondhatom, hogy Jézus Krisztus a világ egyetlen megváltója, de lehet, hogy tévedek. Ezzel önmagam keresztyénségét számolnám fel. Nincs veszélyesebb a keresztyénségre nézve a vallási relativizmus eszméjénél, amely egyenlőségjelet tesz a vallások közé. Mitől van mégis az, hogy a vallások egyenlőségének gondolata sok keresztyént is megkísért, sőt állítható, hogy ennek a gondolatnak könnyen áldozatául eshet a valaha volt keresztyén Európa is? Nos, visszajutunk megint a keresztyén univerzalizmus üzenetéhez, az evangéliumhoz, azaz hogy Isten mindenkire kiterjeszti az ő megváltó szeretetét. Az egyetemes szeretetről szóló keresztyén üzenet úgy válhatott a vallások közti egyenlőség eszmei alapjává, hogy a szeretet gondolata levált a Krisztusban adott egyetlen forrásáról és a „minden hitet elfogadunk” eszméjévé vált. Egészen megejtő, hogy a vallási relativizmus eszméje is a szeretetre hivatkozik. Holott a keresztyén üzenetben megfogalmazott egyetemes szeretet nem a Krisztusban kijelentett egyetlen és kizárólagos igazság viszonylagossá tételét jelenti, mintha bizony a Krisztuson kívül lenne más üdvösség. Nincs más evangélium. A keresztyén üzenet abszolút, egyetlen és kizárólagos igazság. Istennek a Krisztusban kijelentett egyetemes szeretete az ember üdvösségére nézve nem az igazság feladása árán valósul meg, hanem úgy, hogy a Krisztusban adott jövő felől tekinthetünk minden embertársunkra.