Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM, 2019. NOVEMBER 17. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

9 771419 856007

Így teljesülhet a fogadalom ÖRÖMÖK ÉS PRÓBATÉTELEK A RIMASZOMBATI GÓLYAVÁR REFORMÁTUS ÓVODÁBAN

19046


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Parancsaim és keresztyén tisztem szerint könyörgök szent Felségednek minden méltóságba helyezettért, ítélő bíráért és tisztségviselőért, akiket gondviselésed bölcs rendelése e hazában elénk állított. Igazgasd őket tanácsoddal, és tedd alkalmassá azokra a munkákra, amelyeket szent kezed rájuk bízott.  SZIKSZAI GYÖRGY: KERESZTYÉNI TANÍTÁSOK ÉS IMÁDSÁGOK (1786)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

12

16

30

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Szarvas László

INTERJÚ

6. Küzdelem az ősi iskoláért | Bara Lajos Istvánt, a zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatóját kérdeztük államosított épületük jövőjéről

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. Az érthetetlenen túl | Kocsis Julianna vezércikke

AKTUÁLIS

8. Így teljesülhet a fogadalom | A rimaszombati Gólyavár Óvodában ismerkedtünk a felvidéki magyar óvodások mindennapjaival

INTERJÚ

12. Látni több, mint kinyitni a szemünket | Nógrádiné Kovács Alexandrával, a Református Missziói Központ Vakmissziójának lelkipásztorával beszélgettünk.

REFORMÁTUS ÉLET

16. Katonás emlékezés a reformációra | A huszonöt éve újraindított Tábori Lelkészi Szolgálat hálaadó istentiszteletén jártunk

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Vallások | Köntös László rovata

GONDOLATOK

22. Látszat és valóság | Simon István jegyzete

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Vajas Petra Eszter, a szentes-felsőpárti gyülekezet exmisszusa válaszolt kérdéseinkre 2019. november 17.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

XI. 17. VASÁRNAP

XI. 18. HÉTFŐ

XI. 19. KEDD

XI. 20. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(18) „Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva…” (Dán 9,1–19) A gyülekezeti filmklubunkban legutóbb vetített alkotás igen megrázó volt. A Megmaradt Alice-nek című film számos kérdéssel kényszerített őszintén szembenézni bennünket. Ezek közül az egyik így hangzott: meddig kell küzdeni valamiben, valamiért, és mikor kell elengedni a dolgokat? E világban mindenki úgy gondolja, hogy neki van igaza. Az ember küzd is az igazáért, vitatkozik, harcol, a végsőkig kitart. Az ember nem enged. Aztán egy pillanatban eltemetik az igazságával együtt. A fordulat ott kezdődik egy ember, egy nép életében, amikor megtanul elengedni, amikor már nem küzd, hanem csakis az Úrra hagyatkozik. Az ilyen ember tud úgy imádkozni, mint Dániel. Az ilyen ember tud imádkozó életet élni. Persze, hittel tesszük a dolgunkat, amíg tehetjük, de sem értelmetlen, pitiáner presztízsharcban nem veszünk részt, sem olyan küzdelmekbe nem keveredünk, ahol az imádság nélküli, puszta nyers erő akar győzedelmeskedni. De hát ez az egész élet! – mondanád. Igen? Akkor gondold végig, hogy mit kellene elengedni, még mielőtt az Isten elengedni kényszerít, mint a filmbéli Alice-t, a betegsége által. Mi nem akarunk elengedni, nem akarunk engedni. Isten kegyelmi tette, hogy ő elengedni tanít, őrá hagyatkozni kényszerít bennünket. Vessük irgalmába magunkat! Bizony, meg fogjuk tapasztalni: akár élünk, akár halunk, életünk előtt és után, és közte mindenben, mindenkor az övéi vagyunk (Róm 14,8). Ez az egyetlen igazság, az Úr igazsága, és kegyelméből a mi igazságunk is. Igazunk van őbenne. 1Thessz 3,9–13  100. zsoltár (24) „Akkor… eljön hozzánk az örökké tartó igazság.” (Dán 9,20–27) Dániel könyve olyan korban íródott, Antiokhosz uralma alatt (Kr. e. 175–164), amikor nem a zsidó nép ment fogságba, hanem a fogság jött a saját hazájukba (27). Dániel próféta jelene: a válság mélypontja (Kr. e. 167). Ma is válságban vagyunk, csak másként, mint Dániel próféta idejében. Akkor még az volt a szenvedés és próbatétel, ha a nép hitét, közösségi istentiszteletét bántás érte. Ma, jóléti, egyént kiemelő korunkban az jelent próbatételt, ha saját életélvezeteinket éri korlátozás, anyagi lecsúszás, betegség, váratlan esemény. Nem a jóléttel van baj. Az a baj, és egyben az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy a jólét gőgössé, hitetlenné, hűtlenné tesz. A látomás lényegi kérdése ez: meddig tart a próbatétel? Mikor ér véget a hitszegés, mikor szűnik meg a vétek, mikor nyer engesztelést a bűn, és mikor érkezik el végre hozzánk az örökké tartó igazság (24)? Ma már nem is kérdések ezek? Pedig mindenkor ezek az ember igazi kérdései, és addig ember az ember, amíg ezeket a kérdéseket fel meri tenni. Hitben jár az, aki ezt imádkozva, az Úr előtt teszi fel. Az ilyen ember megváltásért, az Úr segítségéért, Krisztusért kiált (26). Nem hiába kiáltunk! „Velünk az Isten.” (Mt 1,23) 1Thessz 4,1–8  155. dicséret (14) „…elmondom neked, hogy mi fog történni…” (Dán 10,1–11,1) Dániel böjtölt, amikor a kijelentést kapta (2–3). Megalázkodva, böjtölve rászánta magát az üzenet megértésére (11–12). Gondoljunk csak bele, mi minden elvonja ma a figyelmünket attól, hogy igazán az Isten Igéjére figyeljünk. Dánielt elhagyta az ereje, ájultan esett össze, amikor találkozott a mennyei követtel, és meghallotta annak szavát (9), de a követ felsegítette (10), majd folyamatosan erősítette (15–19). Ahol az Úr szól, ott az ember összeroskad, hogy aztán a Megváltó megújultan felemelhesse őt, és folyamatosan megtarthassa. Isten embere, Isten népe tudja, hogy minden nap kegyelem. Dániel előtt a mennyei követ felfedte, hogy mi fog történni Isten népével az utolsó időkben (14). Az úgynevezett apokaliptikus bibliai iratok részletes pontossággal kiszámolják a végidők eseményeit. Isten kijelentése ezzel arra figyelmeztet bennünket, hogy ő a történelem Ura akként is, hogy annak minden percét a kezében tartja, és népét a megérkezés felé vezeti. A részletek azonban ne fedjék el előlünk a lényeget: Jézus Krisztus eljövetelével már minden megtörtént, aminek meg kellett történnie; üdvösséget nyert nép vagyunk. Ne számolgassunk, ne a részleteket firtassuk, hanem bízzunk (Mk 10,49)! 1Thessz 4,9–12  121. zsoltár (2) „Most pedig elmondom neked a való igazságot…” (Dán 11,2–20) Mi itt a való igazság? A szentíró a történészek szerint pontosan beazonosítható eseményeket tár elénk. Az események azonban nevek, helyek, évszámok, tények nélkül szerepelnek az igeszakaszban. Ebben a tartózkodó leírásban teológiai szándékosság és áldott üzenet fedezhető fel. Isten hívő népe ugyanis nem ezektől a nevesincs, követhetetlenül kaotikus, oda-vissza vágó királyoktól és harcoktól várja a megoldást. Amíg az ember belesüllyed az érdekharcokba, bele is veszik azokba. Pedig csak átmenetileg birtokolhatunk és győzhetünk

Reformátusok Lapja 2019. november 17.


| AZ IGE MELLETT |

e világban. Az isteni üzenet rámutat az Úr akarata szerinti igazságra. Dániel nem királyoktól, nem egyik vagy másik oldaltól, nem is makacs zsidó lázadóktól (14) várta a megoldást, hanem csakis az Úr hatalmától és kegyelmétől. Az Úr nekünk adta „ékes földjét” (16), megtart ott, megtart a hitben, szeretetében, az Isten országában. Küzdünk, de csak egy határig, utána elengedünk, és az Úrra hagyatkozunk mindenben. 1Thessz 4,13–18  353. dicséret (30) „…a szent szövetségen tölti ki dühét.” (Dán 11,21–45) A tehetetlen düh, az ember nyomorúságának, az emberlét kielégítetlenségének és tehetetlenségének, pótcselekvő önzésének, valamint a gonosz hatalmának nyilvánvaló jele. Ez a düh perlekedik az Istennel, és isteníti bálványait, legfőképpen önmagát, valamint kudarcok esetén ez a düh tölti ki indulatát másokon. Antiokhosz szír királyt a háta mögött Epimanésznek, azaz őrjöngőnek nevezték. Ő csak győzni akart, és ha valami nem sikerült, őrjöngve bosszút állt. Az egyiptomiak elleni kudarcait (21–28) Isten népén töltötte ki: az áldozati oltárra Zeusz-szobrot állíttatott, megbénította a szövetség népének hitét, istentiszteletét (29–31), de más vallásokat sem kímélt (37). A szorongatott helyzetben Isten népe nem egységes. Sokszor átéltük már ezt. Vannak, akik behódolnának, kiszolgálnák a fennálló rendszert. Vannak, akik lázadnak, mint a makkabeusok (Kr. e. 167–164). De mindig vannak olyanok, akik hitben és reménységben kitartanak, mert nem az emberi behódolásban, de nem is az emberi lázadás „kevéske segítségében” (32–35) bíznak, hanem csakis az élő Isten megváltó szeretetében. Ezeken könyörült az Úr, és emberi dühüket alázatos, imádságos bizonyossággá szelídítette a kiválasztó, megtartó, krisztusi kegyelem. Az Úr könyörült népén: nem jogos dühét ontotta ránk, hanem kegyelmét ajándékozta nekünk az Úr Jézus Krisztusban. Minden agresszivitás, őrjöngés, pusztító düh ördögi. Lehiggadhatunk, kitarthatunk őbenne, őáltala. Az Úr pedig megállítja az istentelenek dühét. 1Thessz 5,1–11  488. dicséret (3) „…igazságra vezettek…” (Dán 12,1–4) Áldott bizonyságtétel ez az Ószövetségben az örök életről. Olyan ez a néhány igevers, mint napfelkelte a halál árnyékának völgyében (Lk 1,78), a túlpartra átívelő híd. Előttem van egy délnyugat-európai főváros: hatalmas híd ível át a széles tölcsértorkolattal óceánba ömlő folyó felett, ahol az áldó Krisztus tekint le ránk. Ha nincs híd, akkor beszorítottan élek az egyik oldalon (12,5). Akkor csak szélsőséges lehetek, mindig kibillen a mérleg, és mindig magam felé billen: az én gondolatom, érdekem, igazam, kegyességem. Nyomorúságos idők ezek (1). Ha van híd, akkor a számomra kijelölt oldal is megtelik reménységgel, szabadsággal, tágassággal. Isten népe mellé áll, hívei mellé, mellénk. Ő küld angyalt, követet, emberi eszközt, „Míkáélt”, aki által megerősít és megment. Ő elküldte Jézus Krisztust érettünk (Jn 3,16). Úgy élünk itt, hogy látjuk a hidat, reménységgel a túlpartot, az átmenetelt, miközben mint kivilágított híd, másokat is az életre, az örök életre, az igazságra vezethetünk – nem a mi igazságunkra, hanem Krisztuséra (3). 1Thessz 5,12–28  484. dicséret (13) „Elpihensz majd, de fölkelsz…” (Dán 12,5–13) Isten lezárta a kijelentés könyvét, és lepecsételte (12,4). Vegyük ezt komolyan! Ma is a lezárt, írott kijelentés a forrás, amely által az önmagát szüntelenül kijelentő Isten szavát meghallhatjuk. Tévelygünk, ha nem innen indulunk ki, mert akkor valójában magunkkal és nem az Úrral lesz találkozásunk (Mk 12,24). De gyarapszik a hitünk és az ismeretünk, ha a Bibliát kinyitva keressük az Urat. A lepecsételt könyv azt is jelenti, hogy sok minden titok, és az is marad (5Móz 29,28). Ami biztos, ami nem titok, és Jézus Krisztusban nyilvánvalóan felragyogott, az elég. Itt vagyunk, az Úr követei vagyunk, elvégezzük szolgálatunkat, és elpihenünk. Jó lesz megpihenni. Kijelentett bizonyosságunk van arról, hogy felébredünk, és kijelölt sorsunkat, az üdvösséges örök élet örömében éljük majd. Részleteket nem tudunk, de azt igen, hogy ez jobb lesz mindennél (Fil 1,23). Úgy élünk a folyó innenső partján, hogy hitben a folyó túlsó partján vagyunk (5). Sok nyomorúság érhet minket közben, olyanok is, amelyeket nem értünk. Hiába kérdezünk vissza, mint Dániel tette, itt nem kapunk rá választ, hiszen a végső válasz már a miénk (6–11). Ismét mondom: nem számolgatunk (11–12), megyünk Urunk után, állhatatosan. Boldogok vagyunk, mert az ő kegyelméből állhatatosak maradhatunk! (12) 2Thessz 1  447. dicséret

XI. 21. CSÜTÖRTÖK

XI. 22. PÉNTEK

XI. 23. SZOMBAT

2019. november 17.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

rület. A bukaresti restitúciós bizottság elutasította a kérését, de a kerület nem adja fel a küzdelmet jogos tulajdonáért. Az október 18-i döntéssel tulajdonképpen visszaküldtek bennünket az alapfokra, a Kolozsvári Táblabíróságra, ahol tizenöt éve kezdődött a perünk. Az ügy azonban nagyon sokáig elhúzódhat. Nem szabad elfelejteni, hogy az érvényben lévő román törvény értelmében ha visszakapjuk is az épületet, még tíz évig a jelenlegi tulajdonos használhatja. Emellett feladatunknak tartjuk, hogy a megmaradás és a jövő érdekében – addig is, amíg a régi épületet visszaszerezzük – cselekedjünk, építsünk, plántáljunk.

Küzdelem az ősi iskoláért A Zilahi Wesselényi Református Kollégium 1948-ban államosított épületének visszaszerzéséért már tizenöt éve peresHEGEDŰS kedik a Királyhágómelléki Református MÁRK Egyházkerület (KRE). A Legfelsőbb Ítélőés Semmítőszék döntése visszaküldte alapfokra az ügyet. Az újrainduló jogi procedúra reményt ad a református egyháznak arra, hogy visszakaphatják ősi helyüket. Addig is, hogy mindenképpen legyen jövőjük, építenek. Bara Lajos Istvánt, a KRE főgondnokát, a Zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatóját kérdeztük. Lesz valaha újra magyar református oktatás a Wesselényi-kollégium patinás épületében Zilahon? A reményt adta vissza az október 18-i román bírósági döntés, hiszen – a félelmünkkel szemben – a bíróság nem adta a román állam kezébe az épületet. Tovább erősíti a reményünket, hogy minden erdélyi református történelmi líceumunkat vis�szakaptuk, például a szatmárit, a nagyenyedit, a kolozsvárit, a marosvásárhelyit. Ez igaz a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumra is, de azt később visszaállamosították. Reméljük, hogy a zilahi kollégium régi épülete is vissza fog kerülni a református egyház tulajdonába. Jogi értelemben hogy áll most a kollégium ősi épületének visszaigénylése? A Zilahi Wesselényi Református Kollégium tulajdonjogának visszaállítására 2003-ban nyújtotta be kérelmét az egyházke6

Reformátusok Lapja 2019. november 17.

November 8-án alapkövet tettek le. Mi épül? Huszonnyolc éve indítottuk újra a zilahi református oktatást egy egykori diákszállás épületében. Ezt éppen felújítja a város, ezért jelen pillanatban két különböző helyen folyik az oktatás, a felszereléseink, könyvtári könyveink, levéltárunk pedig egy harmadik helyen van elraktározva. Ezt az épületet már kinőttük. Nincs tornatermünk, a dísztermet is át kell alakítanunk osztálytermekké. Szükségünk van egy új, a kor követelményeinek megfelelő épületre, de szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel nem lemondunk a régi épület visszaszerzéséről. Stratégiailag fontos, hogy máris építsünk, bővüljünk. Most ötszáz diákunk van, az új épület akár hétszáz fő befogadására is alkalmas lesz. Tehát akkor is szükség lesz az új épületre, ha visszakapják a régit? Mindenképpen. A saját udvar, sportpálya, tornaterem, laboratóriumok hiánya megmarad. Ezek a feltételek csak a régi főépületben adottak. A hosszú távú terveinkben mindegyik épületnek megvan a helye: a felújítás alatt állóban például szakoktatást szeretnénk indítani. Többek között szakácsokat, pincéreket szeretnénk képezni, illetve olyan szakembereket, akik tanult szakmájukban itthon is el tudnak helyezkedni. A célunk, hogy olyan oktatási intézményt hozzunk létre, amely összefogja a zilahi és a környékbeli, szilágysági magyarokat is. Ez egyébként hagyománya a csaknem négyszáz éves múltra visszatekintő kollégiumnak.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS ADY IS ITT ÉRETTSÉGIZETT A Zilahi Református Wesselényi Kollégiumnak még inkább szimbolikus értéket ad, hogy 1892 és 1896 között ebben az intézményben tanult és érettségizett Ady Endre. A visszaigényelt, per alatt álló patinás iskolaépület már Ady tanulmányai után, 1903-ban épült, és ma a román Silvania Főgimnáziumnak ad helyet, amelyben magyar osztályok is működnek.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOCSIS JULIANNA

Az érthetetlenen túl A szerző újságíró, lapunk munkatársa

Annyi mindenről szólt ez az ősz. Például a szokatlanul sok napsütésről, nyárias melegről. Kampányról, választásról. Emlékezésről, tiszteletadásról. Összefogásról, csodákról. Hatalmas csodákról, amelyek ezúttal két kicsi fiú képében jelentek meg, és formálódnak ezekben a pillanatokban is. Zente és Levente – aligha akad ma olyan magyar ember a Kárpát-medencében, akinek ismeretlenül csengenének ezek a nevek. Általuk ismert betegség lett az SMA, vagyis a spinalis muscularis atrophia. Ennek a ritka genetikai rendellenességnek a lényege a gerincvelő vázizmokat mozgató idegsejtjeinek funkciókiesése. Ez az izommozgások gyengüléséhez, elvesztéséhez, a légzőizmok bénulása miatt pedig, kezelés nélkül, halálhoz vezet.

„…azt viszont igenis várja, hogy vegyük észre egész életünk folyamán a kicsinyeket, a gyengéket, az elesetteket, a segítségre szorulókat. Azokat, akik kérnek, és azokat is, akik nem tudnak, akarnak, mernek hangot adni szükségüknek.”

Hogy mit érezhet egy szülő, amikor gyermeke súlyos betegségének diagnózisát közlik vele, arról sejtelmem sincs. Azt viszont látom és csodálom, milyen erőt, eltökéltséget, reményt és hitet eredményezhet az ilyen súlyos teher. Hogy ez a hit terjed, (lelki) falak omlanak, pénztárcák, bankszámlák nyílnak meg, és a kisebb-nagyobb összegek a legértelmesebb helyre kerülnek. Zente szülei az oly sokszor szidott közösségi hálókat és a médiát segítségül hívva megmentették a kisfiukat. Meg a többieket is, hiszen reményt adtak a hasonló cipőben járóknak, és rövidesen Levente szerettei is kicsit könnyebben lélegezhettek. Példájukból pedig mások is erőt meríthetnek, így most már az erdélyi Noel babáért indított akció sikeréért izgulhatunk. Hit, remény és persze szeretet. Ezek segítettek, hogy a lehetetlen célkitűzésnek tűnő hétszázmillió forint – ennyi az ára annak a speciális gyógyszernek, amely a gyerekek gyógyulásához szükséges – mindössze néhány hét alatt összegyűljön. „…ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13) Szeretet, amely nem a boldog,

babakacajtól hangos pillanatokban mutatkozik meg igazán. Amely túllát a racionalitáson. Amely mindent odaadna, csak hogy a szeretett személy megmeneküljön. Amely felfoghatatlan, logikátlan, tettei emberi ésszel nézve eleve kudarcra vannak ítélve. Amely otthagyja a kilencvenkilencet, és elindul azért az egyért. Amely harminchárom évet tölt el a legkiszolgáltatottabb testben. Amely a legdrágábbat, a gyermeke életét adja kínhalálra, hogy másoknak esélyük legyen szeretett gyermekké válni és élni. Közeledik az advent, amikor keresztyén közösségeinkben fokozott hangsúlyt kap az elcsendesedés, a lélekkel való törődés fontossága. Minden egyházi csatorna arra kér vagy szólít majd fel, hogy legalább ilyenkor vegyük észre, mi is történt, milyen áldozatot hozott az Isten értünk, teremtményekért. Az év végi őrült tempójú rohanásban elveszve pedig rendre megállapítjuk majd, hogy idén sem sikerült „jól” szeretni az Urat. Mi megpróbáltuk, akartuk, de elbuktunk, és lelkiismeretfurdalással telve ülünk majd a szentesti istentiszteleten, alig várva, hogy az ünnepi terített asztal és szeretteink közelsége elűzze a rossz érzéseket. Hiszem, hogy Krisztus nem a lelkiismeretünk menetrendszerű „megkínzását” várja tőlünk. Sem advent idején, sem máskor. De úgy gondolom, azt viszont igenis várja, hogy vegyük észre egész életünk folyamán a kicsinyeket, a gyengéket, az elesetteket, a segítségre szorulókat. Azokat, akik kérnek, és azokat is, akik nem tudnak, akarnak, mernek hangot adni szükségüknek. Ha pedig már felismertük őket, ne fordítsuk el a fejünket, hanem tegyünk értük! „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,10) Indítson Jézus Krisztus érthetetlen szeretete érthetetlen irgalomra hétköznapjainkban. 

2019. november 17.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

Így teljesülhet a fogadalom – A szülők szerint a gyerekek hétvégén is bepakolnak a kis táskájukba, és jönnének az oviba – ennél nagyobb megerősítésre nincs is szükségünk – fogalmaz Varga Tünde, a FARKAS ZSUZSANNA rimaszombati Gólyavár Református Óvoda igazgatója. Gömörben járunk, ahol megismerkedünk a felvidéki magyar óvodások mindennapjaival, egy új intézmény próbatételeivel, és az is kiderül, hogyan igyekezik teljesíteni a keresztelésekkor tett fogadalmát a rimaszombati gyülekezet. Vidám zsivaj, a polcról lekerülő játékok és az ablakon keresztül búcsút intő gyerekek – így kezdődnek a hétköznapok szeptember 2. óta a rimaszombati Gólyavár Református Óvodában. A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program részeként felépült intézménnyel közel két évtizedes álom vált valóra. Az óvoda két csoportjába jelenleg huszonhat gyermek jár. A városban és környékén élő gyermekek először a sárga és a zöld csoportszobákat vehették birtokba. Óvópedagógusaik vezetésével minden délelőtt játszanak, játékosan tanulnak vagy felfedezik az udvart, majd az ebéd és az alvás után kreatív foglalkozásokon fejlődnek. Habár a dolgozók szerint néhány dologra még szükség van az oktató nevelő munkához – folyamatosan bővítik is eszköztárukat –, az intézményben töltött idő alatt nem vesszük észre, hogy bármi is hiányozna. 8

Reformátusok Lapja 2019. november 17.

ÖSSZEKOVÁCSOLÓ NEHÉZSÉGEK Ameddig a gyerekek a tízóraihoz készülődnek, Varga Tünde igazgató rámutat: nem volt zökkenőmentes az indulás. A működéshez szükséges engedélyt augusztus 19-én kapták meg, így a tanév kezdetéig csupán tíz nap állt rendelkezésükre, hogy értesítsék a szülőket, és felkérjék a pedagóguskar tagjait. – Óriási öröm volt, amikor megtudtuk, hogy megnyithatunk. Azonnal nyílt napot szerveztünk, amelyre nagyon sok család eljött, hogy mindent felfedezzenek az épületben. Amikor túlvoltunk a programon, és mindenki hazament, akkor éreztem meg: ez már valóság, hétfőn elkezdődik a tanév – idézi fel az intézményvezető. Varga Tünde elárulja, az indulásra készülve többször is elérzékenyült: voltak olyan pillanatok, amikor nem hitte, hogy megkapják a szlovák oktatási minisztériumtól az engedélyt, ezért az sem szegte kedvét, hogy az „utolsó simításokra” csak néhány nap jutott. – Isten ajándékának érzem, hogy végül minden kialakult, és elkezdhettük a munkát. Az első hetekben mindennap találtunk valami apróságot, amelyre még szükség volt. Ezt elkerülhettük volna, ha egy teljes nyarunk van a felkészülésre, de ez még inkább összekovácsolta a közösségünket – teszi hozzá az igazgató. Az óvodában dolgozó pedagógusok közül mindenkinek többéves tapasztalata van, és habár nehezítette a helyzetüket, hogy előző munkahelyükről csupán augusztus végén tudtak kilépni, örömmel mondtak igent a hívásra. Az igazgató is


| AKTUÁLIS |

KÉSETT AZ ENGEDÉLY

Varga Tünde, a Gólyavár Református Óvoda igazgatónője

A Gólyavár óvodával párhuzamosan készült el a rimaszombati református alapiskola is, azonban a működéséhez szükséges engedélyt a szlovák Oktatásügyi Minisztérium csupán október közepén adta meg, így a felújított épület 2020 szeptemberéig üresen áll majd.

huszonegy évig dolgozott óvópedagógusként korábbi helyén. – Már márciusban jeleztem, hogy ha megnyílik a Gólyavár, szeretném itt folytatni, mégis gondot okozott, hogy csak augusztus végén tudtam beadni a felmondásom. Az előző csoportomból azonban sok gyerek átjött, a szülőknek fontos, hogy együtt maradjunk, valamint az is, hogy magyar és egyházi intézménybe járhassanak a kicsik – osztja meg tapasztalatait Varga Tünde.

OVIT HÉTVÉGÉN IS! Beszélgetés közben bejárjuk az épületet. Az egyik csoportban éppen a különböző foglalkozásokról beszélgetnek, a másikból pedig egy szlovák népdal hallatszik. – A magyar intézményekben is kötelező oktatni a szlovák nyelvet, ezért mi is megtanítjuk nekik az alapfogalmakat, mondókákat, verseket az államnyelven. Célunk, hogy elsajátítsák ennek az országnak a nyelvét, hiszen itt élünk, a gyerekeknek is itt kell érvényesülniük. Fontos, hogy ne szorongjanak, és ne kelljen szégyenkezniük, ha szlovákul beszélnek – magyarázza az intézményvezető. Azonban hozzáteszi: fontosabbnak tartják, hogy a kicsik magabiztosan tudjanak fogalmazni anyanyelvükön, bővítsék szókincsüket és fokozottan figyelni kell arra, hogy egy idegen nyelv tanulása miatt ne szoruljon háttérbe az ismeretek anyanyelven való elsajátítása és más készségek fejlesztése. 2019. november 17.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

– A szülők szerint a gyerekek hétvégén is bepakolnak a kis táskájukba és jönnének az oviba – ennél nagyobb megerősítésre nincs is szükségünk – folytatja Varga Tünde. Mint mondja, elhivatottság és lelkesedés nélkül nem boldogulnának, de nagyon hálásak a sok segítségért, amelyet a fenntartó rimaszombati gyülekezet tagjaitól és vezetőitől kapnak.

INTÉZMÉNYHÁLÓZAT ÉPÜL Molnár Sándortól, a Rimaszombati Református Egyházközség lelkipásztorától megtudjuk, hogy Szlovákiában korábban nem voltak gyakoriak az egyházi fenntartású oktatási intézmények. A református egyháznak mindeddig két középiskolája, öt általános iskolája és egy óvodája volt, amelyekhez a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programnak köszönhetően idén szeptemberben három óvoda csatlakozott: a komáromi, a tornaljai és a rimaszombati. Martoson egy állami óvodát vett át a református egyházközség, Kassán már elkészült az épület. Szepsiben és Zselízen bölcsőde nyílik majd, valamint már épülnek az óvoda- és bölcsődeépületek Marcelházán, Léván, Vágfarkasdon, Bátorkeszin, Somorján, Perbetén és Pálfalán, további kilenc helyszínen pedig a tervezési és engedélyezési szakasz végéhez közelednek. – A programba kapcsolódva ezer óvodáskorú gyermeknek alakítunk ki helyet. Fel kell nőnünk a feladathoz, meg kell tanulnunk, hogyan kell fenntartani egy ekkora intézményhálózatot – fogalmaz Molnár Sándor. Ebben sok segítséget kapnak Magyarországról, élénk kapcsolatot ápolnak például a diósgyőri református gyülekezet óvodájának vezetőségével. A hálózatépítés jegyében az új űrlapokat és dokumentumokat úgy készítik el, hogy ahhoz mindenhol hozzáférjenek, ahol óvoda épül. A felvidéki óvodákhoz három egységes belsőépítészeti terv készült, amelyekből a gyülekezetek választhatnak. A rimaszombati egyházközség a „kerekerdő” látványterv mellett döntött, amelyet csupán an�nyival módosítottak, hogy a falat dekoráló templomábrázolást a saját templomuk mintájára alakították át, és felkerült mellé a Csillagház logója is. – Már márciusban kértük a használatba vételi engedélyt, és a szülőket tájékoztató alkalomra hívtuk, amelyen harmincöt gyermek előzetes jelentkezését kaptuk meg, de közöttük vannak még nem óvodás korúak is – idézi fel a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati tanácsosa. Az előzetes felkészülés ellenére a fenntartót is nehéz feladat elé állította az augusztus végén megérkező engedély: a szűkös határidő miatt nem volt lehetőség hatékonyabb kampányra. Az intézmény iránti igényt mutatja, hogy ennek ellenére is két csoportban kezdődhetett meg az oktatás.

REFORMÁTUS ÉS MAGYAR A városban nem fogadták könnyen, hogy magyar intézmény nyílik. Van ugyan magyar csoport más rimaszombati óvodában is, ott azonban a szlovák nyelvű kommunikáció és szülői 10 Reformátusok Lapja

2019. november 17.

Molnár Sándor rimaszombati lelkipásztor, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati tanácsosa

értekezletek nehezítették a mindennapokat, ezért sok gyermeket hoztak át a Gólyavárba. – Sem a gyerekek befogadásával, sem pedig a pedagógusok áthívásával nem akartunk és akarunk gyengíteni más intézményeket, évek óta tudjuk, hogy sokan várták a református óvoda megnyitását. Mi nem diszkriminálunk: egyrészt igazodnunk kell az országos szabályozáshoz, másrészt örömmel várunk óvodánkba mindenkit – hangsúlyozza Molnár Sándor. Ennek nyomán több szlovák szülő is jelezte már, hogy szeretnék, ha gyermekeik a Gólyavárba járhatnának. – Elmondtuk, hogy nálunk magyar nyelvűek a foglalkozások és a szülői értekezletek, de ha ezt vállalják, szeretettel fogadjuk a gyermekeket. Igyekszünk meg-


| AKTUÁLIS |

Ez a keresztyén lelkület valóban megjelenik az intézményben. A gyermekek között van például egy kerekesszékes kislány is, aki a legnagyobb természetességgel játszik együtt a többiekkel, akik felváltva segítenek neki – nem azért, mert kötelező lenne, hanem mert nem akarják, hogy kimaradjon a játékból. – Az előző óvodájában mindig mellette kellett legyen az édesanyja, hogy segítsen neki. Itt egy külön pedagógus van vele. Az anyukája szerint felszabadulttá vált attól, hogy ő is „gyermekként” lehet jelen a kortársai között – osztja meg a lelkipásztor. A rimaszombati Csillagház a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház konferenciaközpontja, egyszerre szálláshely, otthon és találkozási pont: olyan kulturális komplexum, amelyben a konferenciaterem mellett tanácsterem, irodák, étkező valamint huszonnégy vendégszoba várja a városba érkezőket.

könnyíteni a folyamatokat: pedagógusaink beszélnek szlovákul, és a nyomtatványainkat is két nyelven készítjük el, de ez elsősorban magyar egyházi intézmény – mutat rá a lelkész. Az egyházi jelleg a hétköznapokban is megjelenik: a reggelek rövid áhítatokkal kezdődnek, minden héten van hittanóra mindkét csoportban, és már két hónap után is tudja minden gyermek, hogy csak a közös ima után kezdődhet az étkezés. – A református gimnázium igazgatója és külsős óvodapedagógusok segítségével készült el a pedagógiai programunk. Ebben az is benne van, hogy ennek a korosztálynak még nem tartunk kötelező istentiszteleteket, inkább az a cél, hogy természetessé váljon számukra az egyházhoz tartozás – fogalmaz Molnár Sándor.

A FOGADALOM NEM ÜRES SZÓ

Ebből a néhány példából is látszik, hogy igény volt a református óvoda megnyitására, de azt is megtudjuk, hogy két évtizeden keresztül tervezték az intézményt. – Nekünk álmaink voltak, de azokat nem tudtuk volna megvalósítani a magyar kormány támogatása nélkül. Amikor 1999-ben megnyílt a református gimnázium Rimaszombatban, már szó volt egy iskolaközpontról, de a tervek mindig visszakerültek a fiókba. Hol a gyülekezet presbitériuma, hol pedig a helyi óvónők vetették fel újra és újra az ötletet, végül pedig érkezett a lehetőség, hogy csatlakozhatunk a Kárpát-medencei programhoz. Mindenki folyamatosan végezte a feladatait a saját területén, hogy aztán találkozhassanak a szándékok – foglalja össze Molnár Sándor. A tervezési folyamatok után a zöldmezős beruházás tűnt a legjobb választásnak, így épülhetett fel végül a Gólyavár a református gimnázium szomszédságában, ahol a terület egyik részét a helyi evangélikusokkal közös tulajdonú telek megosztásával alakították ki, a másikat pedig sikerült megvenni az önkormányzattól. – A gyülekezetnek szívügye ez az intézmény, a megnyitás előtti napokban sokan jöttek el segíteni, takarítani és pakolni – emlékezik vissza a lelkipásztor. A közösség azt vallja: nem maguknak építették az óvodát, hanem a jövő generációinak, hogy Gömörben is megmaradhasson a magyar reformátusság. Ennek ellenére várnak gyermekeket más felekezetekből és szerte a régióból. Minél korábban jelentkezik egy család, annál biztosabb, hogy helyet kaphat a gyermekük. A zsinati tanácsos hozzáteszi: az a cél, hogy a szülők már a keresztelőkor tervezzenek ezzel a lehetőséggel. – A gyülekezetünk azért is vállalta az óvoda megépítését és fenntartását, mert a keresztelőkön a szülők és a keresztszülők után a közösség tagjait is megkérdezzük, támogatják-e a családot a gyermek hitben való nevelésében. Ezt megfogadja a gyülekezet, de ezért mindent meg is kell tennünk. Az óvoda eszköz, amellyel könnyebben teljesíthetjük saját fogadalmunkat és olyan hátteret nyújthatunk, ahol a gyermekek belenőhetnek egyházunkba – összegzi Molnár Sándor.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ 2019. november 17.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

„Amikor megtanultam a Braille-írást és a mindennapi feladatok elvégzését a szememet bekötve, átéreztem, milyen érzés ez a nem látóknak. Jó volt megtapasztalni, hogy mindig van remény – kell hozzá az Úr segítsége, de ezt is meg lehet tanulni.”

12 Reformátusok Lapja

2019. november 17.


| INTERJÚ |

Látni több, mint kinyitni a szemünket FARKAS ZSUZSANNA

Mindig imádsággal indulok és azzal is jövök el, mert Isten az egyetlen, aki meg tudja vigasztalni azokat, akik elveszítették a látásukat – vallja Nógrádiné Kovács Alexandra. A Református Missziói Központ Vakmissziójának lelkipásztorával a református vakmisszióról és a látássérültek lehetőségeiről, mindennapjairól beszélgettünk. Milyen személyes élmények indították el a református lelkészi szolgálat felé? Katolikus családba születtem, mindig jelen voltak életemben a hittanórák és a templomi alkalmak. Egy meghatározó emlékem van körülbelül ötéves koromból: amikor kijöttünk miséről, egy idős asszony felém nyújtott egy rózsafüzért és azt mondta, azért adja nekem, mert Istent fogom szolgálni. Habár akkor még nem tudtam, mit is jelent ez, örömmel elfogadtam. Aztán a szüleim áttértek a református vallásra, én pedig a Kecskeméti Református Gimnáziumba kezdtem járni, ahol áhítattal indultak a napjaim. Akkor éreztem először, hogy ez más, mint korábban, már Isten hívogat. Végül a konfirmáción kapott igém szólított meg: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs 1,9) Még ezután is voltak bizonytalanságaim, orvos szerettem volna lenni, de folyamatosan ott motoszkált bennem a kérdés: a testet vagy a lelket gyógyítsam? Aztán egy újabb ige adta meg a választ: „Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz!” (Jer 38,20) Ekkor rájöttem, hogy nem jó az, ha én irányítok, és átadtam a trónt Istennek. A teológián pedig megerősödtem abban, hogy ott a helyem. Egy éve szolgál a vakmisszióban. Mik az eltelt idő tapasztalatai? Nem készültem a vakmisszióhoz, de tanulmányaim utolsó évében a férjemmel együtt sokszor kérdeztük Istent, mi a terve, merre menjek. Az egységes lelkészképesítő vizsga előtt ellátogattam Hajdúszoboszlóra, a debreceni látássérültek csoportjához, ahol olyan szeretettel fogadtak, amelyből azt éreztem, helyem van közöttük. Végül ide kaptam meg a kirendelést. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom érezni magam. Pontosan mivel foglalkozik ez a missziói terület? A munkatársaim és önkéntesek segítségével alkalmakat szervezünk Budapesten, illetve Debrecenben, és gyülekezeteket látogatunk. Hétfőnként konfirmációi előkészítőt tartok: négy látássérült testvérünk konfirmál majd 2020 pünkösdjén. 2019. november 17.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

Szerdánként tematikus beszélgetéseket szervezünk a fővárosban, a Hermina úti intézetben olyanoknak, akik frissen veszítették el a látásukat – együtt próbáljuk feldolgozni ezt a traumát. Emellett csütörtökönként a Hungária úti intézetben vezetek csoportot, havonta egy szombaton Debrecenben van csendesnapunk, vasárnaponként pedig gyülekezetekbe megyünk érzékenyítő programokkal.

Hogyan fogadják ezt a megtapasztalást a látók? Meglepődnek, de ezen keresztül is rájöhetnek, hogy léteznek csodák. Amikor elkezdtem a szolgálatot, én is részt vettem ezen a tréningen a Vakok Állami Intézetében. Amikor megtanultam a Braille-írást és a mindennapi feladatok elvégzését a szememet bekötve, átéreztem, milyen érzés ez a nem látóknak. Jó volt megtapasztalni, hogy mindig van remény – kell hozzá az Úr segítsége, de ezt is meg lehet tanulni.

Hogyan kezelik a traumát azok, akik nemrég veszítették el a Készültek valamilyen programmal a fehér bot napjára? látásukat? A látássérültekkel foglalkozó egyesületek szerte az országban Tavasszal egy érintett azt mondta nekem, már nem érzi bajnak, szerveztek alkalmakat, így mi előrehoztuk műsorunkat október hogy nem lát, mert így ismerhette meg az Urat. Ez számomra 7-ére. A Hungária úti intézményben is olyan döbbenetes volt, hogy megtalálkoztunk. Mészáros János Elek, a könnyeztem. Ebbe a szolgálatba is A LÁTÁSSÉRÜLTEK SZEMÉVÉ LENNI 2012-es Csillag születik tehetségkumindig imádsággal indulok és azzal is jövök el, mert Isten az egyetlen, aki meg tudja vigasztalni őket. Hiába mondanék én magamtól bármit, a Szentlélek Isten az, aki beköltözik a szívükbe, és megnyugvást, békességet ad nekik.

Október 15-én volt a fehér bot világnapja, vagyis a látássérültek nemzetközi napja. Ahogy a látássérülteket segítő eszköz felhívja a figyelmet a segítségre szoruló embertársainkra, úgy figyelmeztetett ez az alkalom arra, hogy a vakok és gyengénlátók életének megkönnyítése, megfelelőbb integrálása mindnyájunk kötelessége. Hazánkban a rendezvénysorozat programjai leginkább az együttérzést és a megértést hivatottak felerősíteni, az érzékenyítéseket, előadásokat annak reményében tartották, hogy látók és nem látók között leomoljanak a láthatatlan falak.

Hogyan találnak rá a Református Vakmisszió tevékenységére? Nagyon sokszor látogatok el magánszemélyekhez, mert így tudom a legkönnyebben hívogatni alkalmainkra a látássérülteket. Szoktam levelet küldeni a különböző egyesületeknek, de a legtöbb megkeresés telefonon érkezik: látogatást, lelkigondozói beszélgetést kérnek – én pedig azonnal megyek hozzájuk. A legtöbbször egymásnak adják át rólunk az információt.

Hogyan érdemes érzékenyíteni a társadalmat a látássérült emberek elfogadására és segítésére? Ha gyülekezetekbe megyünk, mindig rövid igehirdetést tartok, aztán átadom a terepet a látássérülteknek. Velünk szokott jönni a vakokból álló Landini együttes, és van, aki verset szaval. Ha egész napra megyünk egy egyházközségbe, akkor külön érzékenyítő programot is viszünk magunkkal: megmutatjuk a fehér bot használatát, bemutatjuk, hogyan telnek a látássérültek hétköznapjai: hogyan közlekednek vagy hogyan főznek meg például egy bablevest. Ez valószínűleg mindenkit érdekel: hogyan? A Hermina úti intézetben van egy háromhónapos tanfolyam, amelyre az egész országból jöhetnek látássérültek. Gyógy- és fejlesztőpedagógusok foglalkoznak velük, megtanítják nekik a fehér bot használatát, az önálló közlekedést és a mindennapos tevékenységeket. Ennek köszönhetően egy látássérült ember képes elvégezni ugyanazokat a dolgokat, mint a látó társai. 14 Reformátusok Lapja

2019. november 17.

tató győztese énekelt nekünk, történeteket mesélt és ezeken keresztül tett bizonyságot hitéről, a látássérültek pedig verseket szavaltak. A fehér bot napja mindig jó alkalom arra, hogy találkozzunk és felhívjuk a figyelmet a közöttünk élő, nem látó emberekre.

Milyen tervei vannak a Vakmissziónak a következő időszakra? Szeretnénk, ha nemcsak Budapesten és Debrecenben lennének alkalmaink, hanem feltérképezhetnénk az ország többi részét is. Jó lenne elérni azokat a gyülekezeteket, amelyeknek vannak látássérült tagjai, és eljutni iskolákba is, hogy csendesnapokat, érzékenyítő programokat tartsunk. Ezek lehetőségek arra, hogy bizonyságot tegyünk arról, hogy Istennek mindenkivel terve van. „A hit hallásból van” – hitvallás lehet ez a látássérült emberek között? A szavakon túl hogyan közvetíthető számukra az Ige? Mindenképp ez az alapvető számukra, hiszen ők a hallott igéből tudnak leginkább meríteni. Sokan ismerik a Braille-írást, vannak pontírásos Bibliák, és én magam is megpróbálok minél több éneket így leírni számukra. Ebben sokat segít egy látássérült asszonytestvérünk. Azonban vannak – főleg a cukorbetegek között –, akik nem tudják elsajátítani a pontírást, ilyenkor csak a hang segít: az énekek szövegét például előre bemondom, de vannak már audiobibliák, beszélő telefonok, számítógépek vagy éppen internetes lehetőségek is. Nehezebb őket kimozdítani és megszólítani, mint a látókat, sokszor van bennük félelem és szorongás az utazás miatt, de a vakmisszió autóval is segítséget nyújt a közlekedésben. A tapasztalat pedig az, hogy ha Isten igéje eléri őket, jönni fognak.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Kapcsolódó írásunk a 23. oldalon


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Csaknem két évezreddel vagyunk már túl azon a történelmi koron, amikor Pál apostol a Kolosséi és az Efézusi levelek házi tábláit írta (Kol 3,18–4,1; Ef 5,21–6,9). Akkor természetes volt a nők és a gyerekek alárendelt szerepe és a rabszolgaság intézménye. Az apostol adottnak veszi a családi és társadalmi viszonyokat, mondhatjuk, hogy csupán finomítja, felhangolja azokat a keresztyén hit alapján. Mit kezdjünk ezekkel ma? A huszonegyedik században mi már jóval többre jutottunk el. Az emberi kapcsolatokat és viszonyulásokat megoldottuk az emberi jogok törvényével. Megoldottuk? A szabadságban sajnos leértékelődött a család, és sokakat önkéntes rabszolgává tesz a pénz bálványa. Ma is vannak urak és alárendeltek. Nők, akik félreértelmezve a szeretet parancsát önként alávetik magukat férjük elvárásainak, esetleg bántalmazásának, gyerekek, akiket rettegésben tartanak mogorva apák. Bár fordítva is igaz: szülők, akik nem merik fegyelmezni zsarnok gyerekeiket, és önmegvalósítás címén narcisztikus (önimádó) nők uralkodnak agresszív módon férfiakon. Akaratgyenge férjek bújnak álarcok mögé, bizonytalanságukkal összemosva a szeretet és az alázat határait. Összegubancolódtak a szerepek és a pozíciók, önkényesen alkalmazzák még keresztyén családok is. Elmosódnak a határok a szolgálat és a kiszolgálás között az identitásvesztés és az egészséges önbecsülés hiánya miatt. Teljes a zűrzavar a szerepek között. Fogadjuk el, hogy minden emberben működik az önérvényesítés és az önátadás vágya. Az, hogy valakivé váljak, és valakinek odaadjam magam. E két pólus között küszködik az ember, de éppen ez a feszültség ad dinamikát életünknek, nőknek és férfiaknak egyaránt. A kérdés az, hogy támogatjuk-e vagy kioltjuk egymást, uralkodunk-e, vagy kölcsönös szeretetben szolgálunk egymásnak. Mert azt is írja Pál: „Krisztusban… nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28) Könnyű engedelmeskedni az olyan férjnek, aki krisztusi szeretettel az életét is odaadná a feleségéért. Kön�nyű engedelmeskedni az olyan apának, aki szeretettel neveli és bölcsen igazgatja gyermeke életét. A keresztyén főnöknek szívesen engedelmeskedik a beosztottja, mert nem kihasználja, hanem szárnyakat ad neki. Csakhogy ezt a magatartást – tudniillik a másik fél kötelességét – senki nem garantálja. Akkor hogyan engedjünk? Mint aki az Úrnak teszi és nem embereknek. Függetlenül, egyoldalúan is, önmagadért. „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek…” (Kol 3,23) 

IMÁDKOZZUNK!

Ragyogó napfény süt át a leveleken, színüket lángra lobbantja. Gyönyörű az őszi erdő, a sok vidám fa és bokor megörvendezteti az ember szívét. Utolsó mosolya még ez az elalvó természetnek. A te szereteted is így sugárzik át az életünkön. Igéd meleg fényével világítod meg hétköznapjainkat, és biztatsz, bátorítasz, Uram. Azt mondod, drágák és értékesek vagyunk. Különlegesek és sokszínűek. Egytől egyig a te alkotásaid. Köszönjük ezt neked! Köszönjük, hogy hozzád tartozhatunk, és munkánkkal, jelenlétünkkel örömöt ajándékozhatunk egymásnak! Szeretnénk, ha átragyognál rajtunk! Ha szavak nélkül is hirdethetnénk, hogy te vagy az életünk Ura. És ha majd eljön az az óra, amikor mennünk kell, szeretnénk mosollyal az arcunkon elaludni. Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Mihály angyal Dániel történeteit jól ismerjük, ezek sűrűn előkerülnek a hittanoktatásban is, azonban a könyv második felében nehezen értelmezhető és magyarázható apokaliptikus próféciákat, látomásokat olvashatunk. Heti bibliai szakaszaink sorában, a dánieli látomások között többször találkozunk Mihállyal. Ő Isten egyik küldötte, angyala. A héber Míkáél szó mögött egy kérdést érthetünk: „Ki olyan, mint Isten?” A hagyomány szerint Mihály Izráel védőangyala és vezére az Istenhez hűséges angyaloknak, akik az Úr oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Ez a gonosz elleni harc jelenik meg Dániel könyvében is: „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban.” (Dán 10,13) „Senki sincs, aki velem tartana azok ellen, csak Mihály, a ti vezéretek.” (Dán 10,21) Dániel próféta látomásában leírja, hogy a végső próbatétel idején is ott lesz Mihály: „Abban az időben eljön Mihály, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe.” (Dán 12,1) Mihály neve kétszer fordul elő az Újszövetségben. Júdás levelében ezt olvassuk: „Pedig még Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért, hanem azt mondta: »Dorgáljon meg téged az Úr!«” (Júd 9) A Jelenések könyvében pedig Mihály a mennyei sereg élén harcra kelt a sárkány seregei ellen a mennyben, és győzedelmeskedett (vö. Jel 12,7–9). Mihály a későbbi hagyomány szerint az arkangyalok egyike. Engedjünk a próféta biztatásának: „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” (Jóel 3,5)  SZETEY SZABOLCS

2019. november 17.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Katonás emlékezés a reformációra HEGEDŰS BENCE

Hálaadó istentiszteletet tartott november első hétfőjén a huszonöt éve újraindított Tábori Lelkészi Szolgálat a reformáció ünnepének alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Kápolnájában, ahol Jákob János protestáns tábori püspök hirdetett Igét.

Már alkonyodik, mire odaérünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Kampuszához, amelynek kápolnájában hamarosan kezdődik a negyedszázada újraindult Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat reformációi istentisztelete. A macskaköves belső udvaron átsietve nincs is idő felfogni a gyönyörűen felújított épület impozáns méreteit – a hatalmas ajtó előtt már vár bennünket Máté Sándor alezredes, a Protestáns Tábori Püspökség püspöki titkára, aki palásttal a vállán fogad és invitál beljebb minket. A kápolna, amely méreteivel felülmúlja az ország templomainak jelentős részét, megtelt a résztvevőkkel, a székeken leginkább egyenruhába öltözött meghívottakat látni. Csak lélegzetvételnyi időnk marad, és rá is zendít a Légierő Katonazenekar, elkezdődik az istentisztelet. Az egybegyűlteket Máté Sándor alezredes köszönti, a történelmi zászlók bevonulása után a 42. zsoltár harsan fel. A közismert ének rézfúvós előadását még különlegesebbé teszi a Psalterium Hungaricum énekkar tagjainak közreműködése.

ÁBRAHÁM KÚTJAI Az imádság után Jákob János protestáns tábori püspök áll az úrasztala mögé, hogy felolvassa a hálaadó istentisztelet vezérigéjét: „Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek.” (1Móz 26,18a) Prédikációjában Izsák cselekedetét a reformátorok munkásságával állítja párhuzamba, kiemelve, hogy Izsák örökségként kezelte az apja, Ábrahám idejében kiásott kutakat, amelyeket megbecsült, és fontosnak tartotta, hogy új kutak ásása helyett azokat tisztítsa ki. A reformáció ötszázkettedik évfordulóján értelmezhetjük úgy is ezt a történetet, hogy az Isten örök érvényű Igéjéről, az evangéliumról szól, azokról a nagyon régi kutakról, amelyeket Istentől kaptunk – világít rá a püspök, és hozzáteszi: – Hiszen tudjuk, hogy nekünk, protestánsoknak a kútjaink nem 1517ből, a reformáció idejéből származnak, hanem sokkal korábbról, csak újraásták őket a reformátorok. Szerinte fontos látnunk, hogy nem a kutakkal, hanem az állapotukkal volt a baj. – Nem új kutakra van szükség, 16 Reformátusok Lapja

2019. november 17.


| REFORMÁTUS ÉLET |

Reformáció katonaszemmel – Gyakran bele sem gondolunk, hogy a magyar reformáció, az anyanyelven hirdetett ige, az élő hit történelmünk egyik legnyomorúságosabb időszakában népünk megmaradását segítette. A katonák pontosan tudják, mit jelent Luther énekében az „...erőnk magában mit sem ér…”, ezért örömmel és hálás szívvel énekeltük szép dicséretünk sorait – feleli Jákob János tábori püspök, amikor arról kérdezzük, mit jelent a reformáció a katonák számára. A püspök szerint az evangélium szolgálatában az biztató, hogy nem kell új dolgokat kitalálni, a régi hír örökre új. – Arról teszünk bizonyságot, akiben változás nincsen. Az ’50-es évek elején elsorvasztott szolgálatunk negyvennégy év után indulhatott újra, megpróbálták elnyomni, betömni azt a forrást, azt a kutat, amely élő vizet rejt. Szolgálatunk megújulása megtisztított kút. Az előttünk járók nyomdokaiba lépve, örökségként tekintünk rá. Ugyanazt a vizet kínáljuk, melyről Jézus azt mondta a samáriai asszonynak: „...aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik…” A mögöttünk lévő huszonöt esztendő arra világít rá, bizony nagy szükség van erre a forrásra. Nincs ennél szebb örökség – fogalmaz Jákob János. – Istentiszteleteinken katonazenekar kísér bennünket, másképp szól a gyülekezeti ének. A mostani ünnepi istentiszteletünkön a 471. dicséretünk gyönyörű dallama is pattogós, friss indulóhoz méltó ritmusban szólalt meg. Úgy érzem, nagyon is élt a szöveg a felcsendülő zenei alapokon – árulja el a tábori püspök, aki bevallja azt is, hogy a zene világa mindig is közel állt a szívéhez, és hogy fontos számára az egyházi énekkincs életben tartása. – Szomorúan látom, ahol a gyülekezeti életben nincs helyén az éneklés, ott elindul egyfajta leépülés. Először lelassul a dallam, majd rövidülnek az énekléssel töltött percek, végül elmarad az ének. Pedig ha a szív nem fejezheti ki örömét lelki énekekben, akkor áporodni fog, megkeseredik – osztja meg tapasztalatait Jákob János, aki szerint a katonák számára különösen is jelentősége van az ütemnek, a ritmusnak. Nem azért, mert megtanulták, hogy „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”, hanem mert Pál igazságát vallják: „…ha a trombita bizonytalan zengést ad, ki indul csatába?” (1Kor 14,8) – A naponta megvívott hitharcainkba sem lehet másképpen elindulni, ezért tulajdonítok fontos szerepet énekeinknek az Isten tiszteletének óráiban – összegzi a tábori püspök. 

2019. november 17.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

„Nem új kutakra van szükség, hanem azokra, amelyeket Istentől kaptunk, amelyek tökéletesek, amelyek a megtartatásunkhoz, a hitünkhöz és az üdvösségünkhöz nélkülözhetetlenek. Csakhogy azokat a kutakat mindig tisztán kell tartani.” Jákob János hanem azokra, amelyeket Istentől kaptunk, amelyek tökéletesek, amelyek a megtartatásunkhoz, a hitünkhöz és az üdvösségünkhöz nélkülözhetetlenek. Csakhogy azokat a kutakat mindig tisztán kell tartani – fogalmaz a tábori püspök, aki szerint Luther Mártonnak sem az egyházszakadás volt a célja tanai kihirdetésekor, hanem az egyház belső megújulására vágyott. Igehirdetése végén Jákob János felhívja a figyelmet arra is, hogy a reformáció folyamat, mint ahogy Izsák sem először ásatta ki Ábrahám ellenség által betemetett kútjait. – A kérdés az, hogy ebből a kútból táplálkozik-e az életünk. Isten Igéje pedig megmutatja a választ: ha elmondhatjuk, hogy hit által övé az életünk, akkor egészen biztosan – zárja prédikációját a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat vezetője.

FEL, BARÁTIM! A prédikációt követő imádságok után az Erős vár a mi Istenünk kezdetű dicséretet énekli a gyülekezet katonazenekari kísérettel. A Psalterium Hungaricum énekkar rövid műsora után harcias indulóként kezd rá a Légierő Zenekar a Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt kezdetű énekre, amely ebben a pattogós, katonás stílusban szokatlanul pezsdítően hangzik – a gyülekezet is nagy lelkesedéssel énekli a dicséretet. A történelmi zászlók kivonulása után a meghívott vendégeket állófogadásra invitálják a díszterembe, ahol Katona János alezredest, a Légierő Zenekar vezetőjét kérdezzük arról, mit jelent számukra zsoltárokat és dicséreteket játszani a kato18 Reformátusok Lapja

2019. november 17.

naindulók mellett. Válaszából kiderül, hogy koncertjeik repertoárjában – nem véletlenül – előkelő helyen szerepelnek az énekeskönyvi énekek. – Szeretnénk, hogy akik hallják ezeket az énekeket, vigyék haza azokat a saját gyülekezetükbe – mondja az alezredes, aki azt is megmutatja, hogyan hangzik a 42. zsoltár dzsesszes stílusban előadva.

KIEGÉSZÍTETT SZOLGÁLAT A díszteremben Erdélyi Lajos humánpolitikáért felelős helyettes államtitkár tart pohárköszöntőt, amelyben a Magyar Honvédség reformációjáról és a Tábori Lelkészi Szolgálat fontosságáról beszél, majd megköszöni a szolgálat volt és jelenlegi tagjainak a negyed évszázados munkát. A köszöntő után ös�szecsendülő poharak csilingelése tölti meg a hatalmas termet, szinte alig halljuk egymást Korom Ferenc altábornaggyal, akit a Tábori Lelkészi Szolgálatról kérdezünk. A Magyar Honvédség parancsnoka szerint a tábori lelkészek szolgálata olyan hozzáadott értéket képvisel, amely kiegészíti a katonák szolgálatát, és az így válik végül teljessé. – Segít abban, hogy valóban egy és jó irányba menjünk – fogalmaz a parancsnok a Tábori Lelkészi Szolgálatról. Korom Ferenc úgy véli, a szolgálat alapvető feladata a vallásgyakorlás szabadságának biztosításán túl az, hogy „ha bánatuk vagy örömük van, ha segítség kell, vagy ha csak beszélgetni szeretnének valakivel olyan témában, amelyet nem mindenkivel osztanak meg”, a szolgálatot teljesítő tábori lelkészeket bármikor felkereshetik a katonák.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| REFORMÁTUS ÉLET |

Áldott közösségben Tiszacsegén Lelkészbeiktató istentiszteletet tartottak október 12-én a tiszacsegei gyülekezetben. Az ünnepi alkalmon Dénes Ágota lelkipásztor vette át a református egyházközség vezetésére feljogosító koncesszát. Megtelt a templom az ünnepi alkalmon, a későn érkezők már csak a templomkertben, kivetítőn követhették a beiktatási ünnepséget. Dénes Ágota lelkipásztor másfél éve szolgál a gyülekezetben, a közösség lelkesen készült a beiktatására. – A fiatalos hozzáállása a közösségünknek is új lendületet adott. Könnyen lehet vele együtt dolgozni, és a közös munkát még jobban segíti, hogy ő és a presbitérium is kompromisszumképes – mondta Kissné Silye Tímea presbiter. „Jöttek a gyülekezeti tagok, a presbiterek, „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szea település lakói, észre sem vettem, retetemben.” (Jn 15,9) – olvasta az igét Fekete és hirtelen egy egész csapat volt mellettem Károly. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke prédikációjában beszélt a szeretet ereés mögöttem.” jéről, amely a legkilátástalanabb helyzetekben vettem, és hirtelen egy egész csapat volt mellettem és mögötis kapaszkodót nyújt. A lelkészbeiktatás szoltem – idézte fel a lelkipásztor. Dénes Ágota nemcsak a gyülekegálatát Szabadi Árpád esperes végezte a Zsolt 37,4–5 alapján: zet, hanem a város mindennapjaiban is tevékenyen részt vesz, „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az képviseli az egyházközséget a település rendezvényein. – FonÚrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” A Hajdúvidéki tosnak tartom azt, hogy itt, Tiszacsegén a város lakosságával is Református Egyházmegye vezetője szerint az szolgálja a kö– keresztyénekkel, nem keresztyénekkel, reformátusokkal vagy zösség épülését, ha egy gyülekezet olyan lelkipásztort választ, más vallásúakkal egyaránt – kapcsolatot teremtsek – emelte ki akivel valóban jól tud együttműködni. a lelkipásztor. Dénes Ágota Kárpátalján, Nagypaládon született. A kereszA gyülekezet tervei között szerepel a templom felújítása, de tyén értékek és református neveltetés mindig jelen volt a csaa lelki építkezésre is nagy hangsúlyt fektetnek. – Tavaly indult ládjában, anyai nagymamája ismertette meg Isten Igéjével és a baba-mama körünk, amelyet folyamatosan szeretnénk újítaszeretetével. Az önkéntes szolgálat már egészen fiatal korától ni, bővíteni, minél több édesanyát megszólítani. Fontos, hogy a része volt az életének. Beosztott lelkészként először Kárpátalgyermekek már most átérezzék, milyen keresztyén közösséghez ján, majd Hajdúszoboszlón szolgált. Rövid ideig tartó házassátartozni. Az ificsoportunk is tavaly alakult, nekik folyamatosan gából 2017-ben született meg kislánya, Zselyke. kirándulásokat, filmvetítéseket, játékos alkalmakat szervezünk. A beiktatott lelkipásztor igehirdetésében beszélt arról, hogy Az idősebb korosztályt pedig a gyülekezet házi segítségnyújtó élete egyik legnehezebb időszaka után Istentől jövő ajándékszolgálatán keresztül is meg tudjuk szólítani és érinteni – mondként élte meg az új szolgálati helyét. Mint elmondta, Tiszacseta Dénes Ágota. A lelkipásztor szolgálatát meghatározó ige gén olyan szeretetteljes légkör és közösség fogadta, amely új – „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjeerőt adott neki a szolgálatban. Másfél évvel ezelőtt sok kérdéslenését” (Róm 8,19) – kapcsán azt mondta: szeretne az embesel érkezett Tiszacsegére: lelkészként, egyedülálló édesanyarek között szavak nélkül is Isten olyan eszköze lenni, amelyen ként, nőként hogyan fog tudni helytállni? – Az Úristen úgy munkeresztül eljuthat az Úr Igéje és szeretete az erre sóvárgókhoz.  kált mindent, hogy szinte maguktól kialakultak a dolgok. Jöttek a gyülekezeti tagok, a presbiterek, a település lakói, észre sem KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET, FOTÓ: BARCZA JÁNOS 2019. november 17.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Vallások Minden ember egyenlő. Nincsenek alsóbb- vagy felsőbbrendű embercsoportok. Ez ma már olyan igazság, amelyet senki sem kérdőjelez meg. Például a rabszolgaság intézménye ma már elfogadhatatlan lenne. Az emberek elvi egyenlőségének felismerése nem új keletű, következik ez abból az evangéliumi üzenetből, hogy Isten az egész világot szereti, az üdvösségre nézve nincs különbség népek között, és a társadalmi helyzet sem perdöntő. Krisztusban nincs szolga és szabad. Tehát abban a látszólag modern felismerésben, hogy az emberek egyenlőek, és amely felismerést ma a felvilágosodással hoznak általában összefüggésbe, bizony ott tükröződik a keresztyén univerzalizmus Isten mindenkire kiterjedő megváltó szeretetéről. Ám nem várt bonyodalmakba ütközünk akkor, ha a minden ember Krisztusban adott egyenlőségének

„Az egyetemes szeretetről szóló keresztyén üzenet úgy válhatott a vallások közti egyenlőség eszmei alapjává, hogy a szeretet gondolata levált a Krisztusban adott egyetlen forrásáról és a »minden hitet elfogadunk« eszméjévé vált.” igazságáról szóló kijelentést megfosztjuk eredeti forrásától, magától Istentől, és az úgynevezett „történelmi fejlődés” eredményének tartjuk. Ebben az esetben ugyanis az emberek elvi egyenlőségének az alapja maga az ember, és nem Isten, aki a Krisztusban nyilvánvalóvá tette akaratát minden ember üdvösségére nézve. A bonyodalom abban van, hogy ha az egyenlőség alapja nem az önmagát a Krisztusban kijelentő Isten, hanem maga az ember, tehát megszűnik az egyenlőségbe vetett meggyőződés egyetlen, abszolút és kizárólagos alapja, és az emberek egyenlőségének eszméje pusztán megegyezés eredménye, akkor minden hit, világkép, valóságmagyarázat viszonylagossá válik. Az Istentől megfosztott, szekularizált egyenlőség­ eszme szükségszerűen vezet a vallási relativizmus gondolatához, ahhoz az elképzeléshez, hogy az emberek egyenlősége magától értetődően a hitek, vallások, világképek egyenlőségét is jelenti. Az egyenlőségeszme nyugati történetében sajátosan ellentmondásos folyamat ment végbe. Míg egyrészt teljesen nyilvánvaló, hogy az üdvösségre nézve minden ember egyenlőségének igazsága Isten kijelentésén nyugszik, addig másrészt ez az 20 Reformátusok Lapja

2019. november 17.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

üzenet levált keresztyén gyökeréről, és úgy értelmezik, mint valamiféle „fejlődés” eredményét. Ellentmondásos módon így született meg keresztyén talajon az az eszme, hogy az emberek egyenlősége egyet jelent a vallások egyenlőségének eszméjével. Ez a gondolat hovatovább olyannyira elfogadottá vált, hogy szükségszerűen kikezdte magát a keresztyénséget is. A vallások egyenlőségének keresztyén talajon megszületett eszméje ugyanis kikerülhetetlenül vezet a keresztyénség önfelszámolásához. Nem megyünk most bele abba a vitába, hogy a keresztyénség vallás-e vagy sem. Kívülről nézve egy vallás a sok közül. De épp a vallás belső természetének mond ellent a vallások egyenlőségének téves eszméje. Ugyanis a vallás nem vélemény, hanem az abszolút és kizárólagos igazságba vetett hit. Ha véleményt formálok, mondhatom azt, hogy erről vagy arról ez a véleményem, de lehet, hogy tévedek. Ám azt nem mondhatom, hogy Jézus Krisztus a világ egyetlen megváltója, de lehet, hogy tévedek. Ezzel önmagam keresztyénségét számolnám fel. Nincs veszélyesebb a keresztyénségre nézve a vallási relativizmus eszméjénél, amely egyenlőségjelet tesz a vallások közé. Mitől van mégis az, hogy a vallások egyenlőségének gondolata sok keresztyént is megkísért, sőt állítható, hogy ennek a gondolatnak könnyen áldozatául eshet a valaha volt keresztyén Európa is? Nos, visszajutunk megint a keresztyén univerzalizmus üzenetéhez, az evangéliumhoz, azaz hogy Isten mindenkire kiterjeszti az ő megváltó szeretetét. Az egyetemes szeretetről szóló keresztyén üzenet úgy válhatott a vallások közti egyenlőség eszmei alapjává, hogy a szeretet gondolata levált a Krisztusban adott egyetlen forrásáról és a „minden hitet elfogadunk” eszméjévé vált. Egészen megejtő, hogy a vallási relativizmus eszméje is a szeretetre hivatkozik. Holott a keresztyén üzenetben megfogalmazott egyetemes szeretet nem a Krisztusban kijelentett egyetlen és kizárólagos igazság viszonylagossá tételét jelenti, mintha bizony a Krisztuson kívül lenne más üdvösség. Nincs más evangélium. A keresztyén üzenet abszolút, egyetlen és kizárólagos igazság. Istennek a Krisztusban kijelentett egyetemes szeretete az ember üdvösségére nézve nem az igazság feladása árán valósul meg, hanem úgy, hogy a Krisztusban adott jövő felől tekinthetünk minden embertársunkra. 


| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Veremből kegyelembe

A szerző újságíró, lapunk munkatársa

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Az utóbbi hetekben Dániel könyvét olvassuk a Bibliaolvasó kalauz vezérfonala szerint. Ebben az időszakban biztosan szólnak prédikációk a jól ismert történetről is, amelyben Dánielt az oroszlánok vermébe dobják azért, mert a rendelet ellenére Istenhez könyörög a méd Dárius király helyett. Ez a szép termetű, istenhívő júdai ifjú fontos világi pozícióban van: az egyik főkormányzóvá nevezték ki, a király tervei szerint hamarosan az ország élén fog állni. Ilyen nagy hatalommal bírni sok előnnyel jár, voltaképpen minden az övé lehet, amit csak megkíván. Megtehetné hát Dániel, hogy valahol, egy kis kamrában elbújva megadja

Istennek, ami az Istené, aztán a királyhoz hű politikusként igyekszik megfelelni az udvar elvárásainak, de ő bátran imádkozik naponta háromszor a nyitott ablaknál. Még az is lehet, hogy pont rálátott szobájából az oroszlánveremre. Megfigyelhette, ahogyan a tolvajokat, engedetleneket, lázadókat a kiéheztetett nagymacskák elé hajítják. Nem lehetett szép látvány, amikor azok rárontottak egy-egy áldozatra, és marcangolni kezdték. Rettenetes halál, minden jóérzésű embert elborzaszt. Milyen jó, hogy ma már nincsen ilyen szörnyű büntetés – mondhatjuk megkönnyebbülve. Valóban nincs? Ezen a nyáron egészen különös helyen jártam, a Kínzások Múzeumában. Habár felkészítettek arra, hogy ijesztő élmény lesz, úgy gondoltam: „ó, ez csak történelem, néhány poros viaszfigura, könyvekből ismert kalodák, egy-két nyaktiló, ez meg az”, nem vagyok én olyan gyenge ideg-

zetű, és a horrorkedvelők borzongás utáni vágya is hiányzik belőlem, biztosan nem leszek rosszul, és aludni is tudok majd éjszaka – menjünk hát bátran befelé! Valóban az várt odabent, amire számítottam: a kerékbetört, lefejezésre váró viaszbábok, a sejtelmes gyertya- és fáklyafények, a hanghatások visszarepítettek a „sötét középkorba”. Arra azonban nem számítottam, hogy néhány tucat négyzetméteren a találékony emberi gonoszság ennyiféle kínzó, megalázó, gyilkoló eszközével találkozom. A múzeum legmegdöbbentőbb része mégis a kijárat előtti néhány méter volt, ahol az Amnesty International állította ki jól megvilágított, modern tablóit, bemutatva azt, hogy itt, Európa közepén sem szabad elfelejtenünk: a kínzás jelen idejű valóság, nem csupán múzeumi érdekesség. Napjaink keresztyénüldözésére gondolni innen már csak egy lépés. Nem sűrűn szoktam imádkozni múzeumokban, de ott megköszöntem Istennek, hogy megélhetem a hitemet anélkül, hogy fejbe lőnének, megkínoznának, oroszlánok elé dobnának. Csodálattal nézek Dánielre, és gondolom, velem együtt még nagyon sokan így éreznek, hiszen egyértelműen az életét kockáztatta. Minket semmilyen veszedelem nem fenyeget, ha naponta háromszor vagy akárhányszor imádkozunk. Mégis előfordul, hogy egy fohászra sem futja, csak este eszmélünk, hogy egész nap szóba sem álltunk Istennel. Ha békeidőben ennyire nem tudunk kitartók lenni, vajon veszedelemben lennénk-e olyan bátrak, hogy akár az oroszlánveremig hűségesek maradjunk? Eléggé kellemetlen kérdés, engem, puhány keresztyént legalábbis feszengésre késztet. Emellett azonban hálaadásra is: a szabadságért, a lehetőségekért, a kegyelem naponta átélt csodájáért, és a Dánieléhez hasonló bibliai történetekért. 

2019. november 17.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM, 2019. NOVEMBER 17. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

9 771419 856007

Amikor Áron és a nép aranyborjút öntött, akkor nem a Lélekre figyelt, csak a saját vágyaira és félelmeire, és ezekből formálta istenszobrát. Mert az ember szemében az Isten gyakorta hatalmas és diadalmas uralkodó, aki minden ízében aranyból-gyémántból készült, mozdulatlan szoborként regnál alattvalói fölött, akik látszatra alázatosan szolgálják őt. Azonban a valóságban ezek a bálványok „halott istenek”, akik nem tehetnek mást, mint kiszolgálják az őket imádók kívánságait. Ezek a bálványok nem uralkodnak, hanem szolgálnak, szolgálják az őket formáló kezeket és szíveket, amelyek által testet öltöttek. A tartalom és a forma találkozik, csak itt a bálvány nem isteni, hanem emberi tartalommal van tele, vagyis az ember félelme, önzése és hatalomvágya jelenik meg általa. „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot” – inti Mózes által népét az Isten a Tízparancsolatban. Ne formálj magadnak istent a magad képére és hasonlatosságára, hanem engedd, hogy ő formáljon téged a Lelke és szeretete által, miként egyszülött Fiát formálta istenarcú emberré. Az Atya szeretett Fiaként csordultig volt a szíve szeretettel, ez a szeretet öltött testet benne, ez formálta lényét. Az evangélium tanúsága szerint Jézus életében és halálában ez az isteni szeretet testesült meg. Amikor az utolsó vacsorán megtöri a kenyeret, és eledelül adja a tanítványainak: „vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik”, ugyancsak ennek az odaadó szeretetnek a bizonyságát adja. A szeretet itt kenyér formájában jelenik meg, mint hajdan, amikor még házanként sütötték, és a gazdasszony szívét-lelkét is „belegyúrta” a nagy, kerek házi kenyérbe. Jézus esetében nemcsak metafora volt a kenyér, hanem véres valóság, hiszen az életét áldozta népéért, értünk. Mert ő „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig". (Fil 2,5–7) Nabukodonozor babiloni király istene egy hatalmas aranyszobor volt. Mivel Dániel barátai, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó nem voltak hajlandók imádni ezt a bálványt, a tüzes kemencébe vetették őket. A király megdöbbenve látta, hogy a tűzben nem hárman, hanem négyen vannak, szabadon járnak, és nem esik bántódásuk. „A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” (Dán 3,25) Ekkor megértette, hogy az ő hatalmas, de halott arany istenénél százszor nagyobb a zsidók Istene, aki él, és kész tűzbe menni az övéiért, hogy megmentse őket a haláltól. Az értünk is tűzbe menő Isten irgalmas szeretetében gyönyörködve, hálás szívvel mondhatjuk ki a Jézus által oly gyakran elhangzó, mindennél szebb szót és imát: Atyám.  SIMON ISTVÁN

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Látszat és valóság

ÁRA: 320 FT

Így teljesülhet a fogadalom ÖRÖMÖK ÉS PRÓBATÉTELEK A RIMASZOMBATI GÓLYAVÁR REFORMÁTUS ÓVODÁBAN

19046

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| EGYHÁZI ÉLET |

„…boldogok, akik nem látnak, és hisznek” Jakab Miklós lelkipásztorra (1912–2002) és feleségére, Jakab Miklósné Rácz Erzsébet Emmára (1941–2019) emlékezett a Református Missziói Központ Vakmissziója a fehér bot nemzetközi napján, október 15-én. A házaspár indította el egyházunkban ezt a szolgálatot. Jakab Miklósnét február 14-én búcsúztatták Karsay Eszter lelkipásztor szolgálatával. A temetésen elhangzottakból sok mindent megtudhatunk Jakab Miklósné és férje életéről, szolgálatáról. Teljesen megtelt a Kerepesi úti temető ravatalozója Jakab Miklósné Rácz Erzsike búcsúztatására. Teljes szívével szerette a vakokat és gyengénlátókat, a siketeket és nagyothallókat, és ez a gyülekezet hálásan viszonozta több évtizedes gondoskodását és hűségét, sokan ragaszkodtak hozzá. Élete, energiája és ideje teljes odaadásával törődött velük szinte az utolsó napokig. Éjjel-nappal a rendelkezésükre állt. Jeltolmácsként és közbenjáróként, ha kellett, a rendőrségre, bíróságra is elment, intézte ügyes-bajos dolgaikat. Őt mindenki ismerte. Szülei képzőművészeti főiskolát végzett emberek voltak, húgával ketten voltak testvérek. Édesapja a Budapest-Fasori Református Egyházközség presbitere volt, a család oda járt templomba. Jakab Miklós lelkipásztor volt a hitoktatója, így kilencéves korától ismerte őt. Amikor felnőtt, szerelem bontakozott ki közöttük. Szülei nem szívesen adták a nála huszonkilenc évvel idősebb, szűkösen élő lelkészhez feleségül, de Erzsike rajongással szerette a férfit. Nemcsak házas-, hanem munkatársa és hivatásának folytatója lett. Ő maga is többször próbálkozott felvételt nyerni a gyógypedagógiai főiskolára, de nem lehetett. Később leánya és fia már ott tanulhatott, ők folytatták szüleik munkáját.. Férje oldalán a főiskola elvégzése nélkül is kibontakozott tehetsége. Nagyszerű szervező volt, és lelke a népes gyülekezetnek: a siketek és vakok egyegy istentiszteletén nyolcvan-száz fő vett részt. Mindenkivel kapcsolatot tartottak, nagy ünnepeken gyermekeikkel együtt ajándékcsomagokat készítettek. Otthonuk, nyaralójuk nyitva állt az emberek előtt. Többször táboroztatták a gyülekezetet Tahiban, együtt a német testvérekkel. Gyülekezetük tagjaival járták az országot. Akkoriban ez volt az, amit ma érzékenyítő tréningnek nevezünk. Még Németországba is szervezett kirándulásokat, hogy a magyar és német siketgyülekezetek találkozhassanak. Szorgalmazta az odafigyelést a

szóhasználatra. Tőle tanultam, hogy a siketek nem süketek, és hogy ezt szükséges volna a bibliafordításba is átültetni, helyesen használni.   A rendszerváltás után szívvel-lélekkel végezték a hitoktatást az iskolákban. A gyerekek rajongtak értük, és ez a ragaszkodó szeretet kölcsönös volt. Erzsike éveken át dolgozott azon, hogy Braille-írással leírja az Ószövetség néhány részét és a teljes Újszövetséget. Az elkészült bibliai szakaszokat Amerikában nyomtatták ki, onnan küldték vissza, hogy a rászorulók ajándékba kaphassák. „Egy ügyű” ember volt: akármilyen összejövetel volt az egyházban vagy nálunk, a Gyulai Pál utcai gyülekezetben, ő a siketek, nagyothallók, a vakok és gyengénlátók érdekében szólalt fel. Csak az motiválta, hogy legyen lelkipásztoruk. Őket képviselte lerázhatatlanul, rámenősen, sőt dühödten. Nem tekintett az emberek rangjára, a püspökökhöz is elment, hogy legyen férjének méltó utódja, hogy a jövő lelkészeinek tanítsanak jelnyelvet. A vérében volt a misszió. Az utcán is megszólította az embereket, különösen a fiatalokat, hogy ne használjanak trágár szavakat. Az érintettek legtöbbször nem haragudtak a rögtönzött tanításért, csak csodálkoztak szavain: érezhető volt, hogy meggyőződésből beszélt. Hiteles emberként élt, cselekedetei mutatták és igazolták a hitét. Férjét négy éven át ápolta odaadóan. Halála után vigasztalhatatlanul gyászolta: a fekete ruhát soha többé nem vette le. Látványos, nagy fekete felkiáltójellé lett. Lányát is korán el kellett temetnie. Unokája esküvője, később a dédunokája megszületése adott örömöt az életébe. Ezzel egyidőben azonban súlyos baleset érte: elesett a lakásában, és elvesztette az egyik szemét. Sokat szenvedett, elvesztette önállóságát. Utolsó hónapjaiban fia vette magához, húga látogatta, ketten gondoskodtak róla, amennyire engedte. Egyre többet emlegette, hogy haza kíván menni az örök hazába.  FORRÁS: REFORMATUS.HU 2019. november 17.

LÁTNI TÖBB, MINT KINYITNI A SZEMÜNKET A Vakmisszió célja ma is ugyanaz, mint Jakab Miklós idejében volt: Isten igéjét és vigasztalását közvetíteni a látássérülteknek, találkozási lehetőségeket biztosítani Istennel és egymással is. Rendszeres alkalmakat tartanak Budapesten és Debrecenben, a Vakok Intézetének több telephelyén jelen vannak. Szívesen tartanak érzékenyítést iskolákban, gyülekezetekben, valamint missziós utakat is a látássérültek egyesületei által. Kapcsolódó interjúnkat a 11. oldalon olvashatják. A VAKMISSZIÓ ELÉRHETŐSÉGEI: Nógrádiné Kovács Alexandra lelkipásztor, Református Missziói Központ, 1151 Budapest, Alag utca 3., vakmisszio@rmk.hu

Reformátusok Lapja 23


| EGYHÁZI ÉLET |

Állítsuk vissza az élet alapfogalmainak tekintélyét! – A reformáció nagy tette az volt, hogy helyreállította Isten oltárát – de nemcsak a templomban, hanem az emberi szívben FARKAS is – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli ZSUZSANNA püspök a Szatmári Református Egyházmegye reformációs ünnepségén, amelynek ebben az évben is Mátészalka adott otthont. Az alkalmon átadták a Milotai Nyilas István-díjat.

gyártja az isteneket, amelyeket végül mindig modernebbekre cserélnek, de az Illés korában megjelent háromféle hozzáállás ma is jellemző: jelen vannak a bálványozók, a sántikálók és a próféta. – Amikor pedig a 21. században is hódítanak keleti és nyugati bálványok, az egyház legnagyobb feladata az igaz Isten ismeretére tanítani – tette hozzá. A bálványozóknak életveszélyes volt a tiszta szó, hiszen a bálványozás mindig lealacsonyítás, amelyben minden más tartalmat kap: a nemzetből állam lesz, az erkölcsből jog, a közösségből társadalom, az élményből adat. – A feladat ilyenkor, Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese így ma is, a helyreállítás, a visszaigazodás és a reformáció – az ünnepség kezdetén felidézte a történelmi Szatmár várvisszaállítani az élet alapfogalmainak tekintélyét – hangsúmegye szülötteinek emlékét, akik sokat tettek hozzá nemlyozta Fekete Károly. Az egyházi vezető arra biztatott, bátran zetünk gondolatvilágához, és aktívan részt vettek a reformávállaljuk az igaz ismeret tanítását akkor is, amikor „sántikálók” ció terjesztésében is. – Vannak, akik mélyebben merülnek vesznek minket körül, akik csak a bajban találnak rá Istenre, de el a Szentírás tanulságaiban, mások hétköznapi módon, de békeidőben elfelejtik. – Nincs kétféle élet, mert az színjáték. mindannyian az éltető vízben állunk – őseink is ehhez az Aki ezt a taktikát választja, hamar elbukik, mert végül már nem éltető vízhez tértek vissza – fogalmazott. Az esperes azt is tudja, ki is ő, és kinek feleljen meg – figyelmeztetett. elmondta, régiójukban a keresztszemes hímzés alapkötését Ebben a kisebbségi helyzetben képviselte a próféta Isten ügyét régen igének nevezték, mely ma is üzenet számunkra: – A – egyedül, ahogy a 16. századi reformátorok és hitünk későbbi legfontosabb alap az ige, amelyhez mindig visszatalálhatunk, hősei is tették. Illést hiába vádolta még a király is, tudta, hogy az és amely alapján el tudunk igazodni. igazság az ő oldalán áll: nem érdekelte, hogy egyedül maradt, mert tisztá– A feladat ilyenkor, így ma is, a helyreállítás, a visszaigazodás ban volt vele, hova juttathatja a népet és a reformáció – visszaállítani az élet alapfogalmainak a bálványimádás. – Illés előkészítő szolgálatot vállalt, biztos volt benne, tekintélyét – hangsúlyozta Fekete Károly. hogy Isten tüze jönni fog. Ez nem fölösleges erődemonstráció volt, hanem a lehetőség, amellyel Isten visszafordíthatja népe szívét, – Mit értünk a szabadságon? Nemrég emlékeztünk 1956. megfordíthatja gondolataikat – hangsúlyozta Fekete Károly és október 23-ára, amely arról tanít, hogy a szabadság választás rámutatott: – Ahol pedig megfordulnak a gondolatok, megtérés is. Isten szabad akarattal ajándékozott meg bennünket, de ne következik. Illés istentiszteletet végzett, ezért Isten helyreállífelejtsük el: ha nem Istent választjuk, elveszítjük a szabadsátotta menny és föld egységét ott, a Karmel-hegyen. A tiszántúli gunkat – köszöntötte az ünneplőket Fülöp István. A Reformápüspök emlékeztetett: amikor egy nemzet vagy egy család oltárt tusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke azt is hangsúépít, és segítségül hívja Istent, ott minden helyreáll. – A reforlyozta, az Úr lelkét segítségül kérve maradhatunk szabadok, máció nagy tette is az volt, hogy helyreállította Isten oltárát, de mert „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). nemcsak a templomban, hanem az emberi szívekben is. Az igazi A HELYREÁLLÍTÁS EREJE helyreállítás ugyanis az, amikor az istentiszteletnek kisugárzása van az életre. Onnan árad ki az, ami meg tudja eleveníteni az éleAz ünnepi istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Refortet – zárta gondolatait Fekete Károly. mátus Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a 1Kir 18 válogatott versei alapján. – Behódolt, megalázott, hitehagyott ALÁZATOS SZOLGÁLAT tömeggel indul a történet, és önérzetre talált nemzettel zárul – de ehhez nem volt elég a renoválás, reformáció kellett: Hagyományosan az egyházmegye reformációi ünnepségén visszatalálás – foglalta össze Illés próféta és a Baal-papok adják át a Milotai Nyilas István református püspök tisztetörténetét a püspök. Mint elmondta, a történelem sorozatban letére alapított díjat, amelyet ebben az évben Balog Zoltán 24 Reformátusok Lapja

2019. november 17.


| EGYHÁZI ÉLET |

lelkipásztor vehetett át. A kitüntetést évente két alkalommal ítélik oda azoknak a lelkészeknek és világi személyeknek, akik sokat tettek a szatmári református közösségért, annak megmaradásáért. – A világ elmúlik, és ezért akik élnek vele, vigyázzanak, hogy vissza ne éljenek: életfolytatásukból nem hiányozhat a ’mintha nem’. Nem feledhetjük el: nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Ezt a distanciát, az Isten gyermekeinek szabadságát kell megőriznünk minden döntésünkben és tettünkben – idézte laudációjában Fekete Károly a díjazott egykori tanítója, Vályi Nagy Ervin gondolatait. – Ez a szemlélet jelenik meg Balog Zoltán életében, ezt már a szülői házból is magával hozta – tette hozzá a tiszántúli püspök. – Balog Zoltán azt vállalta, hogy lelkészként részt vesz a politikában – és egy ideig politikusként az egyházban. Sokat tett azért, hogy egyházaink már a korábbinál kedvezőbb körülmények között végezhessék szolgálatukat – folytatta Fekete Károly. Az egyházi vezető hozzátette, latinul a miniszter kifejezés egyszerre utal a közszolgára és a lelkipásztorra is, a két jelentést a szolgálat gondolata köti össze. – Ő a gyülekezeti szolgálatban és a közszolgálatban is Isten szolgájaként kíván jelen lenni. Az egykor Bethlen Gábor tanácsadójaként tevékenykedő Milotai Nyilas Istvánhoz hasonlóan arra vállalkozik, hogy értelmezze a közélet súlyos kérdéseit úgy, hogy abból politikai döntések és programok következhessenek. De ennek a súlyos tehernek a hordozása közben is megmaradt igehirdető lelkipásztornak – tette hozzá a tiszántúli püspök.

AZ ÉLRE KELL ÁLLNI Balog Zoltán személyes történettel mondott köszönetet a kitüntetésért: élete legfontosabb pillanatának tartja, hogy a Ki tud többet a Szovjetunióról? elnevezésű versenyen elért helyezése ajándékául ellátogathatott a Szovjetunióba, mert abban az időszakban nem tudta, merre menjen majd tovább a gimnázium után. Mint elmondta, sikerült Bibliákat csempészniük egy ottani baptista közösségbe, ahol azonban – érthető okokból – gyanakvóan fogadták. Amikor a gyülekezet kántora megkérdezte tőle, szereti-e Krisztust, minden korábbi bizonytalanság ellenére határozottan tudott válaszolni: – Erre nem lehet mást mondani, csak igent vagy nemet. Azt feleltem, „Igen, szeretem”, és akkor eldöntöttem, hogy lelkész leszek – idézte fel. A díjazott méltatta a szatmári emberek kitartását és azt, hogy a honfoglalás kora óta vendégszeretőn, hagyományaikat ápolva élnek szülőföldjükön. – A következő ezer év akkor lesz áldott, ha őrizzük örökségünket, mert ennek olyan ereje van, amely át tudja alakítani életünket – emlékeztetett a lelkipásztor. Mint mondta, fontos, de önmagában kevés, ha egy kormány a keresztyének mellett áll, mert a keresztyéneknek is tenniük kell, rajtuk is múlik, milyen lesz a jövő. – Örökségünket nemcsak életben tartanunk, hanem gyarapítanunk is kell, hogy itt lehessen jövőnk. Ehhez két dologra van szükség, ezt fedezte fel a reformáció is: megőrzésre és újításra – hangsúlyozta Balog Zoltán. – Ebben az élre kell állni, és ameddig kitartunk egymás mellett, van remény, mert „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” A teljes tudósítás a reformatus.hu oldalon olvasható.  FOTÓ: FRISSMEDIA.HU

2019. november 17.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Viszlát?

„Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. / Viszontlátásra – holnap. / Vagy ha nem holnap – hát holnapután. / Vagy ha nem akkor – hát majd azután. / És ha aztán sem – talán egy év múlva. / S ha még akkor sem – hát ezer év múlva. / Viszontlátásra a földnek porában, / Viszontlátásra az égi sugárban. / Viszontlátásra a hold udvarán, / Vagy a Tejút valamely csillagán – / »Vidám viszontlátásra« mégis, mégis!” – írja Reményik Sándor egyik szép versében. Tersánszky Józsi Jenő egyik remek kisregényének címe: „Viszontlátásra, drága”. E citátumokban tökéletes a szóhasználat: (a) viszontlátásra! az újra találkozás lehetőségét, reményét kifejező búcsúzás, köszönés. A terjedő rövidítés – „viszlát!” – a jó ismerősök, barátok között használatos és alkalmazandó, tehát a társalgási nyelvbe illő, bizalmas kifejezés. Semmi gondunk nem lehet az egyik ismert dalban elhangzó „Viszlát, nyár!” vagy éppen a közbeszédben is gyakran szereplő „Viszlát, tavasz!” köszönéssel. Kerülendő azonban ez a kurta változat például hivatalos ügyintézés folyamán, illetve ismeretlenek között. Ez utóbbi esetekben tudniillik udvariatlannak hat. A közbeszéd, a média felkapta a „viszlát” formát a valamely kellemetlenségtől való megszabadulás, azaz a végleges elköszönés kifejezésére. Zavaros és mulatságos megnyilvánulások állnak elő ekképpen; a jelzett probléma végleges abbamaradásának vágya helyett a közlés ennek az ellenkezőjére utal: „Viszlát, mitesszerek!”; „Viszlát, viszketés és kipirosodás!”; „Viszlát, emésztési problémák!”, „Viszlát, narancsbőr!” – harsogja a sajtó, és felsorolnak módszereket, amelyekkel „örökre elűzhetjük” az efféle kellemetlenségeket. (Olykor a vessző kitételéről is megfeledkeznek: „Viszlát őszi depresszió!”; „Viszlát téli hajhullás!” .) Késő ősszel – amikor Adyval szólva „Ködgubában jár a November” – természetes, hogy sokan várják a természet újjáéledését, a kikeletet, ahogyan idéztük is: „Viszlát, tavasz!” Ám a médiában ez is olvasható: „Viszlát, tavaszi fáradtság!” Az ezzel való újra találkozás lehetőségét aligha áhítjuk…  ARANY LAJOS 26 Reformátusok Lapja

2019. november 17.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (Á, K, Ú, Ö, L). 13. Magyar származású bajor festő, grafikus, könyvkiadó (Albrecht). 14. Lankad. 15. Csarnokban található! 16. Montenegró levédett vörösbort adó szőlője (VRANAC). 18. Iráni uralkodó. 19. Szegedi Ifjúsági Napok, röviden. 20. Mostanáig. 22. Pál apostol már első missziós útján eljutott ide. 24. Nagy-Britannia gépkocsijele. 26. Hétköznapi. 28. Kastély, cseh térképeken. 29. … iacta est, a kocka el van vetve (Julius Caesar). 31. IJI. 32. Világkupagyőztes vízilabdázó (Tamás). 33. Csak álnevén ismert svéd író (Tim DAVYS). 35. Lázár Ervin mesehőse. 37. Török autójelzés. 38. Kaluga folyója. 39. Testékszer. 41. Belül aláönt! 42. Zene fele! 43. Templomi énekkar helye. 44. Torokban képződhet. 46. Komárom-Esztergom megyei város lakója. 47. Nitrogén és rénium vegyjele. 49. Ókori királyság a Közel-Keleten, későbbi neve Idumea. 50. Elemi paránnyal kapcsolatos. 52. Szervál. 54. A pincébe. 55. Színházi epizód. 57. Izraeli sivatag. 59. Elhagyatott. 60. Büntető Törvénykönyv, röviden. 62. Almafajta. 65. Chris …, brit rockgitáros, énekes, dalszerző. 66. Szlovák folyó és régió. 68. Erről a helyről. Függőleges: 1. Siserahad szélei! 2. Szürreális részlet! 3. Türingiai metálegyüttes (ORAE). 4. Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, karmester (Kamilló). 5. Olasz származású angol labdarúgóedző és menedzser (Dario GRADI). 6. Egymást előző betűk az ábécében. 7. Vátesz. 8. Balatoni üdülőhely. 9. Tótfaluval egyesült Duna menti település. 10. Orbán Dezső. 11. Krónikus tüdőbetegség. 12. A Kongói Demokratikus Köztársaság egykori neve. 16. Az idézet második része (I, V, U, A, Í). 17. Női becenév. 19. Táncterem, régies szóval. 21. Divattervező és rajzművész (GÁJÁSZ Enikő). 23. Tolna megyei község. 25. Angol romantikus költő, festő, grafikus és nyomdász (William). 27. Díszítőfüzér. 30. Adam párja. 32. A német ipari szabvány betűjele. 34. Örmény hegyi falu (SHATIN). 36. Flamingóiról híres, nagyon lúgos vízű afrikai tó. 37. Irányt meghatároz. 40. Becézett Aranka. 41. Fénykibocsájtó dióda, ismert angol rövidítéssel. 43. Vésett díszítésű ékkő. 45. Földre helyezne. 46. Fosztogató. 48. Várát Dobó István védte. 51. Állatot hajt. 52. Támadás. 53. Ismét, Londonban! 56. Spanyol folyó. 58. Orosz, Észtországban (VENE). 61. Kivesz páratlan betűi. 63. Évszak. 64. Tét betűi keverve. 66. Oda-vissza: motorfajta. 67. Névelő. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Tőled jön felmentő ítéletem, – hiszen látja szemed az igazságot.


| GYERMEKEKNEK |

gabonát sajnálták, hanem a törvénnyel volt bajuk. Szombaton ugyanis szigorúan tilos volt dolgoznia a zsidóknak, és a kalásztépés munkának számított. Jézus azonban azt mondta, a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért (Mk 2,27), amivel azt fejezte ki, hogy az ember fontosabb, mint a törvény betű szerinti értelmezése.

Kenyér, bor, vihar  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehetett azoknak, akik Jézus közelében voltak. Biztos mindig volt mit enniük, ha öt kenyérből és két halból meg tudott vendégelni ötezer embert. Gyakran tett ilyen csodákat? Nem, mert Jézusnak nem az volt a feladata, hogy kenyérrel és hallal lakassa jól az embereket. Sokkal fontosabb dolga volt ennél. Az, hogy kibékítsen minket az Atya Istennel, és örök életünk lehessen. Ő maga is beszélt arról, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten Igéjével is (Mt 4,4). Jézus arra tanította az embereket, hogy ne a földön gyűjtsenek kincseket, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok ellophatják, hanem a mennyben. A lelki kincsek ugyanis sohasem vesznek el. Ettől függetlenül Jézus gondoskodott azokról, akik rá voltak bízva. Ha kellett, csodát tett, mint az ötezer ember megvendégelésénél. Vagy amikor Kánaánban meghívták egy esküvőre, és a vizet borrá változtatta. Nagy szégyen lett volna ugyanis az esküvőt tartó család számára, ha idő előtt elfogy a bor (Jn 2,1–12). Máskor Jézus a zsidó törvényeket is áthágta, hogy ételhez jussanak a tanítványai. Egyszer szombatnapon egy gabonamezőn mentek keresztül, és nagyon éhesek voltak. Leszakították a kalászokat, és megették a gabonaszemeket. Amikor ez a farizeusok tudomására jutott, kérdőre vonták Jézust, hogyan engedhette meg ezt a tanítványainak. De nem az elfogyasztott

Hát, tényleg gondoskodott róluk. El sem tudom képzelni, Péter mennyi pénzt kaphatott azért a sok halért, amit kifogott, amikor Jézus parancsára kivetette a hálót. Megnyugtatlak: Péter valószínűleg egy fillért sem látott azoknak a halaknak az eladásából, hiszen azonnal követte Jézust. És Jézusnak sem az volt a célja, hogy gazdaggá tegye Pétert vagy bármelyik tanítványát, hanem az, hogy felismerjék: ő a Messiás. Azért tette a csodáit, hogy bebizonyítsa: isteni erővel bír. Emlékszel, mit mond Péter Jézusnak, amikor kifogja a sok halat? Nem azt mondja, hogy: „De jó, akkor most alapítsunk vállalkozást! Nincs többé éjszakázás, elég délelőtt kijönni a tóra, aztán te, Jézus, teszel egy kis csodát, én meg kifogom a sok halat. Eladjuk, és boldogan élünk.” Nem. Péter nem ezt mondta, hanem azt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,8) Tisztában volt vele ugyanis, hogy nappal képtelenség halat fogni a Genezáret-tóban. Olyankor a halak odalent az iszapban szunyókálnak. Ember nem képes rá, hogy ilyet tegyen. Csak aki Isten erejével bír. De hogyan is maradhat Isten közelében a bűnös ember? A csoda tehát nem arra szolgált, hogy Péter meggazdagodjon vagy jól éljen, hanem hogy bebizonyosodjon, Jézus isteni hatalommal bír. Mondjuk ez igaz. A tengert se tudta volna más lecsendesíteni, csak Jézus. Így van. Éppen eléggé kétségbe voltak esve a tanítványok, amikor kitört a vihar. Pedig Jézus ott volt velük a csónakban, csak éppen aludt. És amikor Jézus lecsendesítette a tengert, igencsak megdöbbentek. „Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” – kérdezgették egymástól (Lk 8,25). De erre a kérdésre igazán csak Jézus halála és feltámadása után tudtak válaszolni.  2019. november 17.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

Ausztráliába látogatott a püspök

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a Melbourne-i Első Magyar Református Egyház presbitériumának meghívására október 31. és november 11. között hivatalos látogatást tett Ausztráliában a magyar reformátusok között a melbourne-i gyülekezet alapításának hetvenedik évfordulója alkalmából. A lapzártánk után véget érő hivatalos program keretében Melbourne-ben és Sidney-ben szolgált igehirdetéssel. Meglátogatta a magyar iskolákat és találkozott az ausztráliai református lelkipásztorokkal, a nagykövetség és a külképviseletek munkatársaival.  FORRÁS: TTRE.HU ESEMÉNYEK

November 20. Debrecen | A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom közös szervezésében Önismeret, párkapcsolat, család címmel nyilvános és ingyenes előadássorozatot szerveznek szeptember 25. és december 11. között. A következő alkalommal, szerdán 16.15-kor Balogh Klára Nem veszekszünk, hanem fejlődünk címmel tart előadást az egyetem Kölcsey Ferenc termében (Kálvin tér 16., 239. terem). November 24. Budapest | Jótékonysági koncertet ad az Offbeat Kórus vasárnap 18 órakor a Vakok Iskolájának Nádor Termében (XIV. Ajtósi Dürer sor 39.). Közreműködik a nagykovácsi gyülekezet kórusa, Németh Csaba (zongorista), Tariska Mária Magdolna karnagy és Pintér Szilvia színész, színházés drámapedagógus. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött az offbeat-koncert2019.eventbrite.com oldalon. A koncert bevételét a ráckeresztúri drogterápiás otthon részére ajánlják fel. November 27. Pápa | A Pápai Református Teo­lógiai Akadémia szerdán 10 órától tartja nyílt napját a Nátus-épület 2. emeleti nagy­előadójában (Március 15. tér 13–14.). A 2020/2021-es tanévben indított szakok: refor­mátus teológia osztatlan mesterképzés (MA), katechéta–lelkipásztori munkatárs alapszak (BA), református hit- és erkölcstanoktatói szakirányú továbbképzési szak, szaklelkigondozó szakirányú továbbképzési szak. 28 Reformátusok Lapja

2019. november 17.

Interfilm-szeminárium és tisztújító közgyűlés Ez évben az Interfilm nemzetközi ökumenikus filmszervezet október 19-én Erlangenben tartotta tisztújító közgyűlését, ezt megelőzően pedig háromnapos filmszemináriumát Vallási témák a kortárs mozifilmekben címmel. A szemináriumot a Friedrich-Alexander Universität Erlangen Keresztyén Publicisztika Tanszéke szervezte közösen az Interfilmmel. Az érdeklődők az előadások meghallgatása mellett öt filmet tekinthettek meg, majd egy-egy vitaindító értekezés után a résztvevők maguk alakították a témát a The Brand New Testament belga–francia–luxemburgi (2015), a Lazzaro felice olasz–francia–német– svájci (2018), a Los versos del olvido francia–német–holland –chilei (2018), a Testről és lélekről magyar (2017) és az Ovsjanki orosz (2011) filmek alapján. A tisztújító közgyűlésen nem csupán a vezetőség tagságában volt jelentős változás, hanem az Interfilm elnöksége is teljesen lecserélődött. Nekünk, magyar reformátusoknak ez azért fontos esemény, mivel egyházunk 2017 óta tagja e rangos nemzetközi szervezetnek, amelynek célkitűzése, hogy a filmfesztiválokon az evangélium üzenetét közvetítő filmeket díjazzon. Számos filmfesztiválon megjelennek önállóan, vagy a katolikus társszervezettel, a Siginissel együtt. Ilyen ökumenikus zsűriként vesznek részt 2011 óta Miskolcon is a Cinefest film­fesztiválon, ahol idén egy iráni rendező, Ali Jaberansari Teherán: a szerelem városa című filmjét ítélték a legjobbnak.  KÓKAI NAGY VIKTOR APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). A HÉT KÉPE

A létavértesi gyülekezet tagja és a Cifra Palota bábcsoport vezetője, Pappné Győri Tünde elkészítette a Szent Korona másolatát, amellyel alkotói díjat nyert. A koronát viselő István király óriásbábot családtagjaival együtt szeptemberben kiállították a debreceni Szabó Magda Múzeumban. 


| EGYHÁZI ÉLET |

SDG-ADVENT 2019

Hálaadás és palástajándékozás Debrecenben A Debrecen-Füredi úti Református Egyházközség október 13-án hálaadó istentiszteletet tartott a templom felújításának alkalmából – tájékoztatta szerkesztőségünket a gyülekezet. Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a 1Kir 18,17–39 alapján. Ezután a Füredi úti gyülekezet lelkipásztora, Pótor Áron mutatta be a templom megújulásának folyamatát. Héthónapos előkészítés után ez év áprilisában indultak el a munkálatok, amelyek során többek között megvalósult az alagsori szint hőszigetelése, ugyanott az összes homlokzati nyílászáró és a főbejárati ajtó üvegének kicserélése hőszigetelt üvegre, rázsindelyezéssel a tető héjazatának megújítása, valamint korszerű hűtő-fűtő klímaberendezések beszerelése. Új autóbejáró is készült, és a templom köré borostyánkerítést készítettek. A teljes felújítás költsége tizennyolcmillió-kilencszáznyolcezer forint volt, és a Miniszterelnökség támogatása révén valósulhatott meg. A megszólalók sorában Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese és a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárságának titkárságvezetője, Mező István Mózes is köszöntötte a gyülekezetet. Gaál Botondné Czeglédy Mária, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke elmondta, hogy a gyülekezet lelkésze 2017-ben szerezte meg a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a teológiai fokozatot, és a doktori témája az ő édesapjának, Czeglédy Sándornak a teológiai munkássága volt. Ezután Gaál Botond nyugalmazott egyetemi tanár Czeglédy Sándor professzor palástját átadta Pótor Áron lelkipásztornak, aki megköszönte a megtisztelő ajándékot, és hálát adott Istennek a felújítási munkákért, majd köszönetet mondott a támogatóknak és a kivitelezőknek is.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

„De eljön Sionhoz a Megváltó…” (Ézs 59,20) Advent – a nehéz várakozás, advent – az áldott várakozás. És eljön a Megváltó! Szeretettel hívjuk és várjuk testvéreinket Balatonszárszóra, az SDG Konferencia-központ adventi programjára, amelynek idei központi gondolata a várakozás. A három nap alatt áhítatok, előadások, beszélgetések, istentiszteletek, éneklés és imádság keretében együtt várakozunk és vágyakozunk Isten eljövetelére. Szolgálattevők: Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese, Pallagi Andrea lelkipásztor-lelkigondozó, Szabó Ferenc tábori lelkész, Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor és az IDM zenekar. Időtartam: 2019. december 6–8. Elhelyezés: kétágyas fürdőszobás szobákban, napi háromszori étkezéssel. Kedvezményes részvételi díj: 2350 Ft/ fő/éj+IFA (szállás); reggeli: 1250 Ft/fő/ nap, ebéd: 2250 Ft/fő/nap, vacsora: 1750 Ft/fő/nap (a teljes időszakra 16 000 Ft). Jelentkezni lehet és további információ kérhető Vass Pál ügyvezetőtől a vass.pal@sdghotel.hu címen vagy a +36-30-811-4557 telefonszámon. 

ÁLLÁS AZ RPI-NÉL

A Református Pedagógiai Intézet (RPI) debreceni telephelyére állást hirdet pedagógiai szakértő/előadó óvodai területen munkakörbe. A pedagógiai szakértő/előadó feladata a református óvodahálózat pedagógiai szakmai támogatása. Amit kínálnak: hosszú távú alkalmazás, rugalmas munkavégzési feltételek, keresztyén munkaközösség, teljesítményértékelésen alapuló bérpolitika, cégestelefon-előfizetés. Amit elvárnak: óvodapedagógusi felsőfokú végzettség, pedagógus szakvizsga (közoktatási vezetői végzettség előny), Microsoft Office felhasználói szintű ismerete, terhelhetőség, rugalmasság, megbízhatóság, óvodapedagógusként szerzett tapasztalat, keresztyén világnézet (lelkészi ajánlás előny). A református köznevelési hálózat ismerete és a pedagógus-továbbképzésben, felnőttképzésben szerzett tapasztalat előny. A munkavégzés helye: Debrecen, Füvészkert utca 4. A jelentkezéseket szakmai önéletrajzzal, a végzettség igazolásával, motivációs levéllel, valamint lelkészi ajánlással (opcionális) az rpi.karrier@reformatus.hu elektronikus levélcímre várják. A több körös kiválasztás része a személyes elbeszélgetés is, egyeztetett időpontban. A jelentkezések beérkezési határideje: 2019. november 30. Az állás legkorábban 2020. január 2-től foglalható el.

2019. november 17.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Vajas Petra Eszter szentes-felsőpárti exmisszussal beszélgettünk.

1

Mi volt az első istenes élménye? Egy időszakot emelnék ki az életemből: a konfirmáció utáni két-három év nagyon meghatározó életszakasz volt több okból is, de azokban az években erőteljesen éreztem az ő vezetését. Isten intenzíven jelen volt az életemben, és rengeteg választ kaptam a kérdéseimre mind az

az elsődleges tervem. Emellett szívesen szolgálnék intézményben is, főként idősek otthonában. Ez az exmisszusi év nekem azt mutatta meg, hogy nagyon kell vigyáznunk a gyülekezeteinkre, mert törékenyek. Majd, ha egyszer elkövetkezik, szeretnék vigyázni a sajátomra. Erről már most tudom, hogy nem könnyű feladat. A rengeteg romboló tényező miatt ezt erőpróbának élem meg, és ez motivál. Sehol senkinek nem mondta Isten, hogy könnyű lesz, de ha ő velem van, és együtt dolgozunk, már nem is olyan nehéz.

4

Vajas Petra Eszter 1993-ban született Szatmárnémetiben, és már gyermekkorától lelkipásztornak készült. Jelenleg exmisszusgyakornoki évét tölti a szentes-felsőpárti református gyülekezetben.

istentiszteleteken, mind más alkalmakon, vagy éppen Bibliát olvasva. Majd az érettségi után az Úr érezhetően belenyúlt az életembe, ma már értem, hogy miért.

2

Mikor döntötte el, hogy lelkipásztor lesz? Erre a kérdésre nagyon rövid a válaszom, gyermekkorom óta lelkész szeretnék lenni. Soha semmilyen más elképzelésem nem volt. Ebben megerősített nagyon sok jó példa, lelkészek, akik gyermekkorom óta körülvettek a gyülekezetben, majd a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban. Érettségi után egyből felvételiztem a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre.

3

A teológia elvégzése után milyen tervei vannak? Még nagyon sok minden áll előttem, de ha ezeken túl leszek, szeretnék gyülekezeti lelkész lenni, ez 30 Reformátusok Lapja

2019. november 17.

Van olyan bibliai ige, amely jellemzi önt, vagy közel áll önhöz? „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7b) A kórházi gyakorlatomat teljesítettem éppen, amikor olyan nehéz élethelyzetbe kerültem, amelyet később nem volt könnyű letennem Isten elé. Több külső körülmény is közrejátszott abban, hogy nem tudtam odalépni valakihez, hogy meghallgassam, pedig meg kellett volna tennem. Amikor a vezető lelkészünknek beszéltem erről, ő ezt az igét idézte, amely, bevallom, akkor nem esett jól. Aztán Isten megértette velem, és azóta a mai napig nagyon sokszor előjön különböző helyzetekben.

5

Mi a hobbija, hogyan kapcsolódik ki? Nagyon szeretek autót vezetni, ez mindig kikapcsol. Persze nem ülök be mindennap az autóba, és nem megyek nagy távolságokra, de néha ez is előfordul. Most jön az én évszakom, amely ugyan a vezetésnek nem kedvez, de annál jobban a korcsolyázásnak. Kicsi korom óta ez az egy dolog, amely megmaradt állandó, kedvenc időtöltésemnek. Évszaktól független a rajongásom a komolyzene iránt, ezért ha lehetőségem adódik, szívesen meghallgatok egy-egy hangversenyt is.  HEGEDŰS BENCE, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/46. szám  

Reformátusok Lapja 2019/46. szám