| GYERMEKEKNEK |
Bibliai divatbemutató MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT DAMÓ ISTVÁN RAJZA
Tegnap anyával bevásárolni voltunk, és a plázában éppen divatbemutató volt. A Biblia korában volt egyáltalán divat? A divatozást minden korban csak a jómódú emberek tehetik meg. Aki szegény, örül, ha van ruhája, cipője, ha nem fázik télen. Így van ez ma is, és így volt Jézus korában is. Jó, ha a szegényeknek volt két öltözet ruhájuk. Otthon vagy a ház körül mezítláb jártak, de munka közben vagy az úton sarut hordtak ők is. A gazdagoknál természetesen más volt a helyzet. Ők megengedhették maguknak, hogy szebbnél szebb ruhákban pompázhassanak, hogy ékszerekkel díszítsék magukat. A gazdagok finom, színes bőrből készült papucsokat is viseltek, és ismerték a cipőt, a csizmát is. Szerveztek divatbemutatókat is? Olyan divatbemutatók nem léteztek, mint manapság, mégis volt divat és voltak „divattrendek” is. A lakomák, nagy ünnepségek ugyanis valamiféle divatbemutatóként voltak jelen a gazdagok körében. Más népek öltözete, fényűzése is hatással volt a divatra, így például babiloni hatásra éppen a férfiaknál lett divat a tarka vászonból készült, a test köré spirál alakban csavart ruha. A nők ugyanúgy jártak fodrászhoz meg sminkeltek, mint manapság?
A gazdagok mindenképpen, és ha máskor nem, nagy fogadások vagy ünnepségek előtt biztosan. Főleg a római hölgyek voltak nagyon kényesek a hajukra. Rengeteg szépítőszert használtak, és nagy áldozatokra voltak képesek a szépségükért. Volt egy időszak, amikor a szőke haj lett divatos. Ám a római nők jobbára barnák vagy feketék voltak, és még nem fedezték fel a hajfestéket. Akinek világosabb volt a haja, egyszerűen csak megmosta kamillával, majd kiült a napra. Az elszántabbak a tehenek trágyájából és vizeletéből készített pakolással szőkítették a hajukat. Nem volt ez butaság, hiszen a tehénvizelet ugyanúgy ammóniát tartalmaz, mint a mai szőkítő krémek. Csak egy kicsit büdösebb… Nem véletlen tehát az evangéliumi útmutatás a nők hajviseletére vonatkozóan, különösen görög–római környezetben: ne a hajfonogatás és drága ruha legyen számukra fontos, hanem a lélek belső szépsége. Istentiszteleten is fedett fővel jelenjenek meg, kendővel letakart hajjal. És a férfiak hogyan öltözködtek? Jóval egyszerűbben, mint a nők. Akkoriban szinte mindenki lepelruhát hordott. A rómaiak tógáját gazdagon redőzték. A zsidók azonban egyszerűbben oldották meg az öltözködést. Olyan egyszerűen, hogy akár te is elkészíthetsz egy kuttónetet, ahogyan a zsidók nevezték. Ugyanezt a rómaiak tunikának hívták – ez ismerős szó lehet. Tehát először is kérj anyukádtól egy régi lepedőt, hajtsd ketté, a hajtásnál középen vágj egy lyukat! Ez lesz a nyakkivágás. Az oldalán lévő anyagot varrd úgy össze, hogy ha belebújsz, oldalt ki tudd dugni a kezedet! Vedd fel a ruhát, és kösd körbe magad egy egyszerű, zsinórból vagy szalagból készült övvel! Ha akarod, kendőt is köthetsz a fejedre. Persze nem háromszögre hajtva vagy kalózosan a homlokodba húzva, hanem úgy, ahogy a mai beduinok is viselik, zsinórral körbekötve a fejükön. A kuttónet felett viselték a felsőruhát, egy nagy négyszögletes kendőt, átvetve az egyik vállukon. A szegényeknek ez volt az éjszakai takarójuk is, ezért Mózes törvénye vigyázott rá: „Ha zálogba vetted felebarátod felsőruháját, napnyugtáig add vissza neki! Mert ez az egyetlen takarója: testének egyetlen ruhája. Miben aludjon?” (2Móz 22,25–26) 2019. október 20.
Reformátusok Lapja 27