Page 1

LXIII. ÉVFOLYAM,

42. SZÁM,

2019. OKTÓBER 20.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

1956, a rendelt idő A FORRADALOM ÚTJÁN A REFORMÁTUS LELKIPÁSZTORRAL


| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Légy vezérem, Uram, légy vigasztalóm, bátorítóm, hőség ellen árnyékom, eső és hideg ellen öltözetem, fáradtságomban segítőm, szerencsétlenségemben gyámolítóm, nehéz utaimban igazgató pálcám, hogy te vezérem lévén, ahova indultam, egészségben eljussak, és ez út dolgait segítségedből végbe vívén hazajöhessek, kit engedj a te fiadért, a Krisztus Jézusért én nékem és minden úton járónak. Ámen.  DEBRECZENI SZŰR GÁSPÁR (XVI. SZÁZAD VÉGE)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

6

8

16

23

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Kalocsai Richárd

INTERJÚ

6. Nem az a kérdés, ki a hibás | Traumáról és kegyességről beszélgettünk Nagy Károly Zsolttal, a Református kegyesség-konferenciák főszervezőjével

REFORMÁTUS SZEMMEL

7. A furcsa szabadság | Szabó Előd vezércikke

AKTUÁLIS

8. „Együtt épültök Isten hajlékává…” | Kalocsát segítjük az idei október végi perselypénzzel

INTERJÚ

12. 1956, a rendelt idő | Varga László nyugalmazott dunamelléki főjegyzővel, volt országgyűlési képviselővel az ötvenhatos események nyomában

REFORMÁTUS ÉLET

14. Kézzelfogható gondviselés | Kóstoló a Református Ízek Találkozójáról 23. Élő, pezsgő, színes közösség | A debreceni Nagytemplomból szól majd a rádiós istentisztelet

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Test | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Versemlékművek | Vitéz Ferenc publicisztikája

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Keresztiné Szemán Szilvia győrteleki lelkipásztor válaszolt kérdéseinkre 2019. október 20.

Reformátusok Lapja

3


| AZ IGE MELLETT |

X. 20. VASÁRNAP

X. 21. HÉTFŐ

X. 22. KEDD

X. 23. SZERDA 4

STEINBACH JÓZSEF

(1) „Történet Ahasvérós idejéből.” (Eszt 1,1–9) Eszter könyve egy történet elbeszélésével szól Isten szabadító hatalmáról. Az elbeszélés az a mód, amelyet Jézus Krisztus is alkalmazott igehirdetéseiben. Akinek adatott, az értette a történet üzenetét (Mt 13,11). Bizonyos esetekben történettel, máskor nyíltan kell bizonyságot tenni az Úrról, miközben életünk története is az Úr szabadító irgalmára mutat. A történet háttere az, hogy amikor Círus perzsa király Kr. e. 538-ban engedélyezte, hogy a fogságban élő zsidók hazatérhessenek, csak egy részük élt a lehetőséggel. Aztán a következő évtizedekben több csoport tért még haza Júdeába és Jeruzsálembe. Sokan azonban az idegen országban maradtak. Róluk szól Eszter könyve, a perzsa Ahasvérós, azaz Xerxész király idejében (Kr. e. 485–465), aki az apját, Dáriust követte a trónon. A történet egy lakomával kezdődik. Ahasvérósnak, uralkodása első két évében, sok lázadást kellett legyőznie. Most, a harmadik évben eljött az ideje annak, hogy demonstrálja hatalmas tartományának gazdagságát, erejét, egységét az összes hozzá tartozó nép és tartomány vezetője előtt (1–4). A fél évig tartó, célzott „bemutató” egyhetes lakomával zárult Susán várában. A mai Irán területén található, egykor virágzó város, Szúza ma rommező. Elkezdődött a történet. De mi lesz a vége? A lakoma a látszat, a csillogás. De mi van mögötte? Mindig ez a kérdés: mi van mögötte, mi lesz a vége? Elégedjünk meg azzal, hogy vannak mesés „happy end” történetek és időlegesen szép napok? De a történet vége mégiscsak pusztulás. Ezért ragadd meg a jelent, a pillanatot! „Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.” (Whitman). Ennyi volna a történetünk? A válasz csak a feltámadott Jézus Krisztusban adatik nekünk. Őrá mutat Eszter története is, aki által, mint Isten eszköze által, az Úr szabadítást ajándékozott népének. Jakab 1,1–8  84. zsoltár (11) „Meg akarta mutatni…” (Eszt 1,10–22) Ahasvérós király mutogatta (1,4) a gazdagságát, a hatalmát, az erejét, a felesége szépségét (11). Van egy ilyen csúnya kifejezés: „mutogatós”. Ma is hányféleképpen műveljük ezt, kinek mije van, azt mutogatja. Pontosabban fogalmazva, gyakran blöffölős mutogatósok vagyunk. Borral fűszerezve ez a lelkület még hatékonyabb (10). Az egész életünk arról szólna, hogy meg akarjuk mutatni, mi kik vagyunk? De jó lesz egyszer végleg kiszállni ezekből a mutogatós játszmákból, amelyekkel tele van egyház és világ! Ezzel vannak telítve a munkahelyek, a konferenciák, az emberi kapcsolatok, a presztízsharcok, a kegyességi villongások. Ettől hemzseg a világháló, minden közösségi oldal. Micsoda mutogatásokat művelünk! A szociológia tudománya azért telitalálat, mert tudományos szinten mutat rá – az ember viselkedésének, viszonyulásainak, közösségi tereinek vizsgálata által – arra, amit a teológia bűnnek nevez, amit igeversünk mutogatásnak, önhitt dicsekedésnek bélyegez. Aki igazán hisz, az csakis Jézus Krisztussal dicsekszik (2Kor 1,12). Örömhír, hogy mi Jézus Krisztusra mutathatunk (Jn 3,30). Megváltott életünk erre újul meg, ebben teljesedik ki, így nyeri el értelmét. Jakab 1,9–18  434. dicséret (17) „…királynévá tette…” (Eszt 2,1–18) Hogyan maradhatunk meg a kiszolgáltatottságban? Hol a határ, amelynél tovább a hívő ember nem mehet? Meddig köthetünk kompromisszumokat, hogy nehéz helyzetünkben is életben maradhassunk, illetve „jobban lehessünk”? A zsidó Eszter története – a perzsiai idegenben, teljesen árvaként indulva, szépségével királynévá növekedve – milyen válaszokat ad a fenti kérdésekre? Eszter igyekezett megállni abban a helyzetben, amelybe került. Nem veszítette el a fejét, hanem okos gyámjára hallgatva, származását eltitkolva, az adott körülmények között szépségével és kedvességével megnyerte környezetét. Másként viselkedett Eszter, mint a tudatosan hitvalló Dániel és társai (Dán 1). Esztert Isten azért emelte királynői méltóságra, hogy azzal egy nehéz helyzetben szolgálhasson népe számára. Isten sohasem „méltóságra” választja ki övéit, hanem mindig szolgálatra. Ez igaz és szép, de ki kell mondani, hogy a helyzet a valóságban sokszor prózaibb. Az ember az életéért mindent odaad, és adott helyzetben a jobb életért is igen sok mindent odaadunk. Ne felejtsük el, ez bármennyire valós, de gonosz szándék (Jób 2,4). Urunk megszabadít a gonosztól. Jakab 1,19–27  170. dicséret (19) „…másodszor is gyűjtöttek össze szüzeket…” (Eszt 2,19–23) Elgondolkodtató a feljegyzés: amikor a király számára ismét összegyűjtötték a szüzeket, Eszter ismét közéjük került. A szentíró fontosnak tartotta ezt a verset annak ellenére, hogy ez az igevers a történet

Reformátusok Lapja 2019. október 20.


| AZ IGE MELLETT |

menetében törést és ellentmondást okoz. A szentíró számára fontos ez a kiegészítés, mert kifejezi a szilárd ragaszkodást a tisztasághoz. Azt hangsúlyozza ez a vers, hogy Eszter tiszta maradt, noha végigjárta az egyéves „szépítő” kálváriát, amely ahhoz kellett, hogy a királyhoz bemehessen, majd vele töltött egy éjszakát, és ennek ellenére tiszta maradt. Olyan ez, mint a kegyelem, amely a puszta tények fölött kimondja rólunk az Isten eredeti gondolatát, és minden körülmények között megőriz abban. Az Úréi vagyunk (Róm 14,8), tiszták vagyunk, egyre inkább azok leszünk. Eszter Isten népéhez tartozott. Ez megmásíthatatlan kegyelmi tény, amely minden más körülményt felülír. Eszter az Úr népéhez tartozott, noha azt most parancsra el kellett titkolnia (20). A körülmények bemocskolnak, de az Úr nem engedi, hogy elnyeljen bennünket a mocsok – kegyelme megtart, majd kiemel. Jakab 2,1–13  117. zsoltár (1) „Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt…” (Eszt 3) Senkiből lett hirtelen valaki ez a Hámán (1–5). Félelmetes, ahogy nem ismer határt a gonoszsága. Megbosszulja azokat, akik nem imádják őt, akik ellentmondanak neki. Félelmetes az is, hogy mi vezetett idáig. Mondhatnánk, hogy a király hibázott, mert minden tekintetben alkalmatlan, gonosz embert állított maga mellé a birodalom második emberének (1). Nem ismerjük a részletes hátteret: miért éppen ezt a Hámánt. Az okok összetettek. Az okok karmaiból az sem tudja kicibálni magát, aki korábban nagy „elméleti kritikusként” elvi szinten zengedezte, hogyan kell jobban csinálni. Aztán amikor csinálhatta volna, akkor az okok karmai őt is elkapták. Olyan ez, mint a zuhanás, a gravitációs erő. Totális tehetetlenség. Krisztus, kegyelmezz! Add kegyelmed ejtőernyőjét! Valóban félelmetes ez a fejezet. Evangéliumot! Hisszük, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak kegyelme ejtőernyőjét adhatja nekünk a tehetetlen zuhanás során, hanem az ő kegyelme még jóval előbb munkálkodik. Az ő szeretete: minket megelőző szeretet – ő pedig gátat vet, megálljt parancsol övéinek, egyszerűen nem enged tovább (13). Jakab 2,14–26  487. dicséret

X. 24. CSÜTÖRTÖK

(8) „…menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet…” (Eszt 4) Nagy félelem támadt Hámán rendeletének kiadása után, amely szerint gyilkoljanak le a Perzsa Birodalomban mindenkit, aki Isten népéhez tartozik (3,13). A félelemből keserves, nyilvános segélykiáltás fakadt fel: a király palotája előtt imádkozva, böjtölve, annak minden látható külsőségeivel együtt (1–3). A félelemnél azonban nagyobb volt Isten népének bizonyossága. Ez a bizonyosság tette imádsággá a puszta, noha jogos jajveszékelést. Mordokaj és a vele lévők tudták, hogy az Isten szabadítást ad nekik (14). Valójában őhozzá fordultak segítségért, mégpedig úgy, hogy azonnal felismerték az Úr szabadításának emberi eszközét, Esztert, aki által Isten azt előkészítette (4–8). Esztert nemcsak megszólították, hanem egyenesen ráparancsoltak, hogy vigye véghez azt a szolgálatot, amiért az Isten nagy hivatalra emelte (13–17). Eszter ettől kezdve megértette, hogy nem önmagáért él, és nem véletlenül van ott, ahol van: vállalnia kell minden kockázatot (9–12), és be kell mennie a királyhoz kegyelmet kérni. A kegyelem Jézus Krisztusban készen van. Az egyetlen, nagy király nem fog elutasítani. Őhozzá bármikor odajárulhatunk, minden keservünkben (8). Jakab 3,1–12  53. zsoltár

X. 25. PÉNTEK

(2) „Akkor odament Eszter, és megérintette a pálca végét.” (Eszt 5) A gyarló ember visszaél a hatalommal. Hámán látszólag sokra jutott, hiszen a hatalmas Perzsa Birodalom második embere lehetett. Hámánnak azonban ez nem volt elég, több kellett (13). A gyarló ember visszaél a hatalommal. De a fordítottja is igaz. Az emberi gyarlóság abban is megmutatkozik, hogy azonnal káoszba fullad minden, amint hiányzik az erős, biztos hatalomgyakorlás. A káosz megöl mindent. A káoszban lubickol a gonosz, és rettenetes dolgok történnek. Persze nem mindegy a hatalomgyakorlás mértéke, módja, mikéntje (14). A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a világ gyarlósága lehetővé teszi-e a szolgáló hatalomgyakorlást. A mérhetetlen emberi életproblémák áradata mindig a tényleges lehetőségek alá gyűri a szolgáló vezetőt. Az ilyen vezető legalább abban bízhat, hogy az egyetlen igaz király, az Úr, valóban „kegyelmének aranypálcáját” nyújtja felé, amikor megjelenik színe előtt, ahogy itt a történetben Ahasvérós király fogadta a színe elé járuló Esztert (1–2). Jakab 3,13–18  101. zsoltár

X. 26. SZOMBAT

2019. október 20.

Reformátusok Lapja

5


| INTERJÚ |

Nem az a kérdés, ki a hibás

A református közösségek traumáiról beszélgettek a legutóbbi Református kegyesség-konferencia alkalmával a Sárospataki Református Teológiai Akadémián HEGEDŰS MÁRK (SRTA). Szó volt a trianoni döntés következményeinek feloldásáról és az elhurcolt lelkészek, a gályarabok évszázadokon átörökített kulturális traumájáról is. Nagy Károly Zsolt református lelkészt, kulturális antropológust, az SRTA adjunktusát kérdeztük. Miről szólnak a Református kegyesség-konferenciák? Négy éve indult az a kezdeményezés, amelyet mi konferenciának csúfolunk, de amely valójában inkább kötetlen együttgondolkodás. Célja, hogy a református vallásgyakorlat, a kegyesség gyakorlásának aktuális helyzetéről, problémáiról beszélgessünk tudományos nézőpontból. A résztvevők, bár különböző kegyességi irányzatokból és tudományterületekről érkeznek, elkötelezettek a református, keresztyén közösségek iránt. Mindig meghívjuk magunk közé Kovács Lajos jezsuita szerzetest is, hogy más perspektívát hozzon a belülről szemlélődő beszélgetéseinkbe. A téma a trauma és a kegyesség volt. Miről tanácskoztak? A konferencia célja az volt, hogy nagy vonalakban megnevezzük azokat a traumákat, amelyek befolyásolják a református kulturális emlékezetet – mint például Trianon. A traumák meghatározzák az emlékezetpolitikát, a felekezetek egymáshoz fűződő viszonyát, a történelmi események megítélését. A református egyház létrejötte, története sok szállal kötődik a traumatizáltsághoz. Vannak közösségek, amelyeknek ma is az ellenreformáció időszaka határozza meg a katolicizmushoz fűződő viszonyát. Hogyan jelenik meg a mai református egyházban a Trianontrauma? 6

Reformátusok Lapja 2019. október 20.

Abszolút része a református identitásnak, de a Trianonról való beszéd gyakran a sebek égőn-fájón tartásáról szól. Személyes sérelmeink gyógyulásá­ hoz többnyire szükségünk van arra, hogy kimondjuk azokat. Azért is időszerű kibeszélni a Trianon-traumát, hiszen következmé­nyei sokak életét megha­tározzák. Tria­non ugyanakkor elsősorban kulturális trauma, vagyis a róla szóló elbeszéléseken keresztül öröklődik, így a közelgő századik évforduló miatt is fontos, mit, hogyan, milyen perspektívából fogalmazunk meg. A kibeszélés célja, hogy elindítsa a trauma feldolgozását – természetesen nem úgy, hogy elfelejtjük, ami történt. A Magyar Református Egyház 2009-es újraegyesülése segít-e a trauma feldolgozásában? Az újraegyesülésnek a sebek gyógyítása volt a célja, ám az eltelt tíz évben nem tudtunk a dolgok mélyére hatolni. A rendezvények, határ menti találkozók, az egységnap fontosak, a tartalom és az üzenet azonban mintha még nem lenne eléggé átütő. A konferencián Barnóczki Anita lelkész fogalmazta meg, hogy trauma esetén sokszor arra koncentrálunk, ki a hibás. A gyógyulást az segítené, ha arra tudnánk válaszolni, mi történik akkor, amikor Trianonról beszélünk. Más, ha valaki határon túli magyar, aki nap mint nap megéli Trianont, és más, ha anyaországi. Egyéb traumáról is volt szó? Igen, például a generációk közötti traumákról, a Krisztus-követés traumájáról, a traumatizáló egyházról vagy olyan traumákról, mint Mohács vagy a gályarabság, amelyekről nincs közvetlen tapasztalatunk. Csorba Dávid irodalomtörténész előadásában bemutatta, hogyan lesz egyéni traumából a közösséget meghatározó kulturális trauma, hogyan válik emblematikussá az, ami az egyes emberekkel történik.  FOTÓ: POGÁCSÁS PATRIK KOMMENTÁLHATÓ ELŐADÁSOK A konferencia előadásai problémafelvetések, amelyeket a nagyközösség elé tárnak, ezért a kegyessegtanulmanyok. srta.hu internetes oldalon jelentetik meg az elhangzottakat – mondja Nagy Károly Zsolt főszervező. – Célunk, hogy diskurzus induljon el ezekről a kérdésekről, szeretnénk a magunk szerény eszközeivel megpiszkálni a református értelmiség gondolkodását, vagy, ha úgy tetszik, követ dobni az állóvízbe – teszi hozzá. A blog szövegéből kötet készül, amelyben a beérkezett hozzászólásokat is megjelentetik.


| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SZABÓ ELŐD

A furcsa szabadság A szerző intézetvezető egyetemi docens, tatai lelkipásztor

Hatvanhárom esztendeje van már annak, hogy 1956. október 23-án fiatalok és idősebbek, egyetemisták és dolgozók, férfiak és nők kinyilvánították akaratukat arra nézve, hogy országunk és népünk politikai szabadságban élhessen. A forradalom mellett mindazok kiálltak, akik akár vallási, akár társadalmi téren szerették volna ugyanezt a szabadságot elérni. Csatlakoztak hozzá lelkészek és gyülekezeti tagok, mindazok, akik úgy vélték, hogy egyik ember a másik felett nem uralkodhat úgy, hogy elveszi, lerombolja, megnyomorítja méltóságát. Az azóta eltelt időszakban, az 1989-es rendszer­ változás alkalmával, köszönhetően az 1956-os eseményeknek is, a politikai szabadság birto­kába jutottunk. 1990 után egészen furcsa sza­badsággondolat kezdett meggyökerezni magyar társadalmunkban is. Ha szabad vagyok, akkor az azt jelenti, hogy sem-

„A szabadság méltóságához ugyanis elengedhetetlen, hogy aki ebben él, annak legyen lelki tartása, legyen saját véleménye, amely néha igazodik ugyan a többségéhez, de máskor különbözik attól, az tudja, hogy élete nem azon múlik, ami körülveszi, hanem azon, merre tart.” milyen korlátom nincsen. Szabadon hirdethetek olyan eszméket is, amelyek mások véleményével szembemennek, szabadon tehetek mindent, amit az én jogaim engednek, függetlenül attól, hogy azzal megsértek-e, megbántok-e, megalázok-e másokat. Nem csoda, hogy ez a szabad világ nem hozta el azt az érzést, hogy méltóságában senki nincsen megnyomorítva. A szabadság méltóságához ugyanis elengedhetetlen, hogy aki ebben él, annak legyen lelki tartása, legyen saját véleménye, amely néha igazodik ugyan a többségéhez, de máskor különbözik attól, az tudja, hogy élete nem azon múlik, ami körülveszi, hanem azon, merre tart. A szabadság méltóságának elengedhetetlen eleme a hit, a Jézus Krisztusba vetett hit. Tudom pontosan, hogy kihez tartsam magam, tudom pontosan, hogy kinek a véleményét kövessem, tudom pontosan, hogy ővele együtt merre tart az életem. Azt kell mondanom, hogy ezt a szabadságot nem hangoztatjuk eléggé. Amikor szobrokról, címerekről, épületekről eltávolítják a keresztet, mert

az sérti a más vallásúak érzületeit, akkor sokakban sérül a szabadság méltósága. Amikor a házasság és a család kérdésében természetesnek tartják azt, hogy emberek csak úgy együtt élnek, majd nem sokkal később szétválnak, függetlenül attól, hogy ez milyen sebeket okoz felnőttekben és gyerekekben egyaránt, akkor sokakban sérül a szabadság méltósága. Amikor a felelősség helyett jogokat hangoztatunk, amikor a feladat elvégzése helyett a feladat lehetetlenségét hangoztatjuk, amikor az alázat helyett az önmagunk érvényesítése a cél, akkor ismét csak sokakban sérül a szabadság méltósága. Helyettünk, Krisztus-követő emberek helyett senki nem fogja elmondani, hogy milyen az igazi szabadság. Az, amiről a mi Urunk beszélt: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) Ehhez a tudáshoz azonban még egy dologgal tisztában kell lennem. Szükségem van a megszabadításra, mert „A bűn, a betegség, a nyomorúság, / A mindennapi szörnyű szürkeség / Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!” (Reményik Sándor: Kegyelem) Éppen ezért nagyon furcsa a mostanában hangoztatott szabadság. Mindig csak arról esik szó, hogy mihez van jogunk, mi jár nekünk, mi a normális élet. Arról még egyetlen szónokot sem hallottam beszélni, hogy milyen alapvető emberi nyomorúságban vagyunk a bűn miatt. Nem írta le egyetlen szabadságjogi aktivista sem, hogy a szabadság felé vezető út nem újabb és újabb jogszabályokon és azok megtartásán keresztül vezet, hanem a bűnbánat, bűnvallás, bűnbocsánat lépcsősorán keresztül. Mindaddig szabadságról ugyanis nem beszélhetünk, amíg nem tudjuk, hogy milyen a tömlöc, amelyből szabadulni akarunk. Az 1956-os forradalomban megjelenő szabadság utáni vágynak kell bennünk is krisztusi formában munkálkodnia. Nem alakulhat ki egészséges társadalom, méltóságteljes élet máshogyan, csak a mi Urunkkal és Megváltónkkal együtt. Ebben a furcsa szabadságtól átitatott világban mi tudunk egyedül az igazi szabadságról beszélni. Tegyük meg ezt bátran, félelem nélkül, tudva azt is, hogy „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). 

2019. október 20.

Reformátusok Lapja

7


| AKTUÁLIS |

„Együtt épültök Isten hajlékává…”

8

Reformátusok Lapja 2019. október 20.


| AKTUÁLIS |

HEGEDŰS BENCE

Október utolsó vasárnapján a magyarországi reformátusok a kalocsai református gyülekezet templombővítésére adakoznak. Meglátogattuk őket, hogy megnézzük, hogyan haladnak évtizedes álmuk megvalósításával.

Nincs könnyű dolga a kalocsai reformátusoknak a katolikus érseki városban, ahol egészen a 19. századig tiltották a protestánsok betelepülését. A reformátusok és az evangélikusok Isten kegyelméből mégis gyökeret eresztettek az alföldi településen. A gyülekezetet egy 1880-as, Foktőn készült presbiteri jegyzőkönyv említi először, ugyanis a kalocsai protestánsok akkor még Foktőre jártak ki istentiszteletre. A presbiteri gyűlésen arról hoztak döntést, hogy a kalocsaiak önállósodni szeretnének mint fiókegyházközség. „Eme zsenge gyülekezet megáldatván és Isten oltalmába ajánltatván” – így zárul a jegyzőkönyv, ezután létrejöhetett az önálló kalocsai gyülekezet harminckét fővel. A református közösség az erőszakos áttérítések ellenére évről évre gyarapodott, majd 1927-ben anyaegyházközséggé vált, de temploma még ekkor sem volt. Állandó istentiszteleti helyük is csak azután lett, amikor egy gyermektelen ügyvéd, aki szívén viselte a gyülekezet sorsát, az egyházkerületre, illetve az egyházközségre hagyta vagyonát, ideértve egy belvárosi, emeletes polgári házat is.

IMATEREM, AMELY TEMPLOM A ház a Kalocsai Fegyház és Börtönnel átellenben, az egykori zsinagóga szomszédságában áll a Hunyadi János utcában. Kívülről csak néhány tábla és az alkalmakat hirdető vitrin árulkodik arról, hogy a falakon belül működik a Kalocsa-Fajszi Református Missziói Egyházközség, amelynek vezetője 2015 decembere óta Gera-Csontos Hajnalka. A barna fakapu hosszú folyosóra nyílik, amelynek jobb oldalán az imaterem, bal oldalán a korábbi parókia, végén pedig a belső udvar található. Falain parafatáblák sora fut végig, amelyeken a gyülekezeti életet bemutató fényképek, gyerekeknek szóló, igés-rajzos plakátok lógnak. Együtt lépünk be Gera-Csontos Hajnalka lelkésznővel, Bóna József gondnokkal, Mező Lászlóné Katika tiszteletbeli presbiterrel az imaterembe, ahol kellemes meleg fogad. Berendezésében reformátusan puritán, fehérre meszelt falai, barna padsorai között egyből otthon érezzük magunkat. A szószék felett a Zsidókhoz írt levél egyik fontos üzenete szól a betérőkhöz: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” – 1932-ben lett kész ez a kis imaterem, amelyet mi templomnak nevezünk. Mindössze hatvan négyzetméter, hatvannégy ülőhely van a padokban – mutat körbe a helyiségben a lelkész, és hozzáteszi: – Székekkel növeltük a férőhelyek számát, még a folyosót is kihasználtuk e célra. Az évek alatt persze többször volt felújítás, kisebb átalakítás, de a bútorzat eredeti. A régi harmóniumunk 1923-ból származik, de most már egy presbiter által adományozott elektromos orgonát használunk.

GYERMEKEK A GYÜLEKEZETBEN A tizenötezer lakosú Kalocsán a legutolsó népszámlálási adatok alapján közel ezren vallották magukat reformátusnak, a választói névjegyzékben száznyolcvan név szerepel, míg a vasárnapi istentiszteleteket hatvan-hatvanöt fő látogatja rendszeresen, de gyakran előfordul, hogy a folyosón lévő székekre is szükség van. Ünnepben dupla istentiszteletet tartanak. Bóna József gondnok örömtelinek tartja, hogy a gyülekezet magját a fiatal, kisgyermekes családok alkotják, a magas gyereklétszám a keresztelők és a konfirmandusok számában is visszaköszön. – Tavaly harmincegy keresztelőnk volt, az az előtti évben húsz, 2016-ban pedig tizenkettő – mondja Gera-Csontos Hajnalka. – Idén és tavaly is tíz-tíz konfirmandus tett bizonyságot Kalocsán, a szórványba tartozó Szakmáron pedig hat gyermek készül a pünkösdi konfirmációra – teszi hozzá a lelkipásztor. A magas gyereklétszám miatt a gyülekezet vezetői is inkább a gyerekprogramokra koncentrálnak, így minden évben szerveznek hittantábort, és néhány éve már templomtúrákat is tartanak a kicsiknek, idén Kiskőrös lesz az úti cél. – Megnézzük a református és az evangélikus templomot, majd ellátogatunk a baptista gyülekezetbe is. Tavaly felmerült az ötlet, hogy jó lenne, ha a gyülekezet is kirándulna, akkor megszerveztük a felnőtt templomtúrát Székesfehérvárra, amely jól sikerült, derűs hangulatban telt – árulja el a lelkész. A városban és a környező településeken összesen hatvanöt hittancsoport működik hat iskolában és százhatvanegy diákkal, a hitoktatói feladatokat a lelkésznő mellett két főállású hitoktató és egy megbízott látja el. Miközben a gyerekekről beszélgetünk, betoppan a templomba a lelkésznő két kislánya, Eszter és Zsófi, illetve a gondnok fia, Benedek. Hamar kiderül, hogy a tizenegy éves fiú lelkésznek készül, Zsófi kántor szeretne lenni, míg Eszter inkább a gondnoki feladatot látná el szívesen majd felnőttként egy gyülekezetben.

KÖZÖSEN CIPELT TERHEK Mezőné Katika már 1967 óta tagja a kalocsai református gyülekezetnek, már a hatodik lelkipásztor munkáját segíti. – Minden vasárnap itt vagyok a templomban. Az Úristen adott hozzá egészséget, hogy mindig itt lehettem – mondja az asszony, aki tagadhatatlanul a közösség egyik motorja. Beszélgetésünk közben kiderül, hogy ő felel a könyvárusításért, ő irányítja az asszonyokat, amikor készülni kell az adventi vásárra vagy szeretetvendégségre. Huszonöt évig volt a templom virágfelelőse, majd létrehozta a virágnaptárt, amelybe azóta bárki beírhatja, hogy mikor szeretne ilyen módon hozzájárulni a díszítéshez. – Azt hiszem, Isten erre teremtett, és ezért ad nekem egészséget – mondja kissé elérzékenyülve. – Annyi mindent a szívembe helyezett, amiben segítenem kell a gyülekezetnek. Van például olyan szolgálatom is, amelyet folyamatosan végzek a kórházi látogatásokon kívül: vasárnaponként elviszem a lelkésznő prédikációit kinyomtatva azoknak az idős testvéreinknek, akik nem tudnak eljönni a templomba. 2019. október 20.

Reformátusok Lapja

9


| AKTUÁLIS |

Közben megérkezik Okner Péter is, aki szerényen csak a gyülekezet kettes számú kántorának nevezi magát. A presbiter már huszonöt éve szolgál autodidakta kántorként a közösségben, a többiek szerint ez alatt az idő alatt a gyülekezet egyre bátrabban és szebben énekelt. Kiderül az is, hogy hárman váltják egymást vasárnaponként az orgonánál egy hetedikes diákkal, aki majd kántor szeretne lenni, és Gera József kántor–hitoktatóval, akinek a szívügye az egyházzene.

AKADÁLYOK A TEMPLOMÉPÍTÉS ELŐTT A kalocsai református gyülekezet sosem tett le arról a tervéről, hogy egyszer temploma lehessen. – Már a ’70-es években az volt az álmuk, hogy templomot építenek, de az erre alkalmas telket el kellett adni, mert akkoriban nagyon szegény volt a gyülekezet – mondja Gera-Csontos Hajnalka, aki felidézi, hogy a régiek tárgyaltak a szomszédos zsinagóga üresen álló épületének átvételéről is, de végül nem kapta meg a református egyház. – Tizenöt éve az a gondolat is felmerült, hogy kibontanánk az imaterem udvar felőli falát, és arrafelé bővítenénk. El is készült a terv, de anyagi forrás hiányában nem indult el az építkezés – árulja el Okner Péter, aki hozzáteszi azt is, hogy ha lett volna is fedezet a bővítésre, a telekbeépítettségi arányok miatt nem kaptak volna engedélyt az építkezésre. Ekkor jutott eszébe Mezőné Katikának, hogy árusítsanak téglajegyeket, amelyek azóta is megvásárolhatók. Később olyan terv is szóba került, hogy megvásárolnák a szomszédos házat, és arrafelé terjeszkednének, de az ingatlanárak gyorsabban emelkedtek, mint ahogy a gyülekezet anyagi lehetőségei bővültek. – Amikor csak lehetett, pályáztak, sokféleképpen próbáltak templomot bővíteni, de általában az anyagiak álltak az útjukba – mondja a gyülekezet lelkipásztora. Végül olyan megvalósíthatónak tűnő elképzelés született, hogy az imateremmel szemközti, száznyolcvan négyzetméteres parókiából és a felette levő szintből alakítanák ki a templomot.

PARÓKIÁBÓL TEMPLOM A kalocsai gyülekezet temploma egyedülálló lesz, miután elkészül. Nem sok olyan templom állhat az országban, amelyet úgy alakítottak ki egy százötven éves polgári házban, hogy összenyitják a földszintet az első emelettel. – Nekem nagyon tetszik, hogy a meglévő épületet használjuk fel. Valamit, amit örököltünk, amit 10 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

 Egy korábbi zsinati döntés értelmében a reformáció hónapjának utolsó vasárnapján befolyt perselyadományokat minden évben egy kiemelt ügy támogatására ajánlják fel a gyülekezetek. Idén a kalocsai gyülekezet templombővítéséhez járulhatnak hozzá a reformátusok az október 27-i vasárnapon perselybe helyezett adományukkal.


| AKTUÁLIS |

most újrahasznosítunk, más funkciót adnunk neki. Az új templom földszintjén száznegyvenen tudnak majd beülni a padokba, míg a karzaton további negyven ülőhely lesz. Ezzel kifejezzük reményünket, hogy gyarapodni, növekedni fogunk – fogalmaz Gera-Csontos Hajnalka. Az épületnek tornya nem, csak toronyfala lesz, amelyre felkerül majd a most haranglábon álló, a kisfoktői tsz-ből ajándékba kapott ötven kilogrammos harang. Közben csatlakozik a beszélgetéshez Lengyel Andrea presbiter, aki amellett, hogy ellátja a gyülekezet pénztárosi feladatait, a templombővítés projektmenedzsere is. Elmondja, hogy az építkezésre a Dunamelléki Református Egyházkerületen keresztül hetvenötmillió forint állami támogatást nyertek, amelynek nagyon örültek, de ez valószínűleg nem fogja teljes mértékben fedezni a kiadásokat. A téglajegyekből kilenc év alatt összejött egymillió-hétszázezer forintot és az eddig befolyt gyülekezeti adományokat szintén felhasználják majd a bővítésnél. Van azonban még egy forrás, amire számíthat a kalocsai gyülekezet: az október utolsó vasárnapi perselyadomány. Gera-Csontos Hajnalka elárulja, már két éve tudják, hogy a Zsinat elnöke, Bogárdi Szabó István püspök javaslata alapján ezen a vasárnapon értük adakoznak majd a gyülekezetek, és már előre hálásak minden adományért, amit kapni fognak.

SZIGORÚ HATÁRIDŐK Addig is folyik a munka a leendő templom helyén. A parókiából a lelkészcsalád már hónapokkal ezelőtt átköltözött a szintén az udvaron álló, tavaly felújított házba, így a statikai felméréshez szükséges bontási munkákat már el is kezdhették. Szerelvények nélkül, lecsupaszítva állnak a régi parókia falai, amelyeken a gyülekezetbe járó gyerekek búcsúüzenetei olvashatók. Az emeleti válaszfalakat már kiszedték, a teherhordó falak pedig tégláig vannak bontva. Az épületet a mennyezet elbontása előtt acélszerkezettel kell majd megerősíteni, a tartóelemek helyszínre szállítása szintén komoly fejtörést okoz majd a tervezőnek és a kivitelezőnek. Jövő év nyár végére a használatbavételi engedélyig szeretnének eljutni – avat be a tervekbe Gera-Csontos Hajnalka. Az építkezés végére az egész épületkomplexum megújul. Az aprócska imaterem megtartja jelenlegi funkcióját, csak ezentúl a gyermek-istentiszteleteknek, a bibliaés imaóráknak, illetve az istentisztelet utáni beszélgetésnek ad majd helyet.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. október 20.

Reformátusok Lapja 11


| INTERJÚ |

1956, a rendelt idő HEGEDŰS MÁRK

Élete legszebb élményének tartja 1956. október 23-át Varga László nyugalmazott dunamelléki főjegyző, egykori kecskeméti lelkész, aki teológushallgatóként élte át a forradalmat. Órákig állt az Országház előtt, de akkor eszébe sem jutott, hogy egyszer belőle is képviselő lesz. Az 1956-os forradalom hatvanharmadik évfordulója előtt néhány nappal arra kértük, hogy járja végig velünk azokat a budapesti helyeket, amelyeken egykor társaival járt.

12 Reformátusok Lapja

2019. október 20.


| INTERJÚ |

– Itt énekeltük a 90. zsoltárt – kezdjük meg emléksétánkat a teológia kapubejárójában Varga Lászlóval. – A zsoltár erőteljesen szólt, és nem csak azért, mert a kapu boltíve alatt jó az akusztika. Október 23-án elszánt, tenni akaró fiatalok álltak útra készen. Magócsi István mindenkinek vágott egy darab nemzeti színű szalagot, és adott egy gombostűt, hogy feltűzhesse a kabátjára – emlékezik vissza Varga László, aki ma is féltve őrzi a kapott szalagdarabot.

A SZENTLÉLEK TÁMOGATTA ŐKET Felidézi azt is, hogy Pap László dékán kijött hozzájuk, és emlékeztette őket: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.” (1Kor 10,23 – Károli-fordítás) A teológusokat bátorítva a szokásos napi áhítatot aznap Magócsi István tartotta a Préd 3,1 alapján: „Mindennek rendelt ideje van…” – A teológián töltött öt év alatt rengeteg áhítatot meghallgattam, de egyikre sem emlékszem úgy, mint erre. Feszült volt a hangulat, éreztük, hogy tényleg különleges időt élünk – állítja Varga László. – Vajon a Szentlélek sugallta a szavakat a teológustársának? – kérdezem. Varga László határozottan felel: – Már másnap meg voltunk győződve arról, hogy Magócsi Istvánnak nem csak úgy eszébe jutottak ezek a gondolatok, hanem a Szentlélek mondatta azokat vele. Amikor meghalt, rá emlékezve összegyűltünk, és tovább olvastuk a bibliai részt: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak…” (Préd 3,1–2) – emlékezik a forradalom ideje alatt elhunyt társára Varga László.

TEOLÓGUSOK A SOROK ELEJÉN A Ráday után a Kinizsi utcán át haladunk az Üllői út felé, a 4-es megállójáig: 1956-ban is villamossal mentek a Városligethez, mi is felszállunk hát egy Combinóra. Történelmi útikalauzunk a Rákóczi útnál rámutat egy házra: 1956-ban kérésükre innen dobta le egy nő azt a magyar zászlót, amely alatt végül a teológusok mentek. Robog tovább a villamos. A Király utcánál szállunk le, ahonnan elsétálunk a Városligetig, a fasori református templomhoz – ezzel szemben volt a Magyar Írók Szövetségének székháza. Bár a műegyetemisták menete ismertebb ’56 kronológiájából, az írószövetség elől is sokan indultak, és az első sorokban ott voltak a református teológusok is. Mire a Majakovszkij utcán (a mai Király utcán – a szerk.) elért a körútig, a menet hatalmasra duzzadt – emlékezik vissza Varga László. A felvonulók a Kossuth Lajos utca és a Múzeum körút sarkánál találkoztak a műegyetemistákkal, akik a Petőfi-szobornál gyülekeztek. Az egyesült tömeg a Margit hídon keresztül vonult a Bem térre. Innen az ideiglenes Petőfi hídon át gyalogoltak a Kossuth térre, az Országház elé. Féltek, hogy le fog szakadni, a könnyűszerkezetű híd ugyanis hullámozni kezdett az embertömegtől. „Csoszogni, csoszogni!”, kiabálták, végül mindenki pehelyléptekkel kelt át, így a híd egyben

maradt. – Néha eszembe jut, mi lett volna, ha leszakad a híd. Vajon lett volna forradalom? – osztja meg Varga László.

MILYEN NAP IS VAN MA? Mi is megérkezünk, igaz, ezúttal a 78-as trolival. Miközben az Országház elé sétálunk, Varga László felidézi: a teológusok a Rákóczi-szobor mellett álltak, akkor még nem volt füves ez a rész. 1956. október 23-án legalább négy-öt órát töltöttek itt, sokszor elénekelték a Himnuszt. A többiekhez fordulva megkérdezte, hányadika van. – Ez emlékezetes, történelmi nap lesz – mondta nekik. Miután besötétedett, és az Országház kupolájának tetején kigyulladt az ötágú vörös csillag, a tömeg követelni kezdte, hogy azt kapcsolják le – ezt sikerült is elérniük. Azt is követelték, hogy Nagy Imre beszéljen hozzájuk. Habár megtörtént, ez csalódás volt, hiszen Nagy Imre elvtársaknak szólította a jelenlévőket – nem azt hallották, amit szerettek volna. A Kossuth téri sokaság azután több részre szakadt – voltak, akik a közeli szovjet emlékmű címerét feszítették le, mások a Sztálin-szobor ledöntésére indultak, megint mások a Magyar Rádió épületéhez mentek. Utóbbiak között volt több teológus: Szűcs Zoltán – akit combon lőttek a rádiónál –, valamint a tragikus sorsú Herczeg Lajos és Magócsi István is. Varga László és a többi teológus úgy döntött, maradnak az Országháznál.

A FORRADALMI TÖMEGBŐL A PARLAMENTBE – Gondolta-e ’56-ban, hogy évtizedekkel később képviselőként dolgozik majd az Országházban? – kérdezzük az épület előtt Varga Lászlót. – Nem csak ’56-ban, sokkal később sem gondoltam erre – válaszolja. Hozzáteszi: amikor 1956-ban itt álltak az épület körül, remélték, hogy néhány napon vagy héten belül szabad lehet az ország, erre azonban évtizedeket kellett várni. – Amikor 2010-ben először jöttem ide mint képviselő, megálltam a téren: eszembe jutott 1956. Hálát adok Istennek azért, hogy ilyen különös kegyelmet kaptam – utal arra, hogy a forradalmi tömegben álló ifjúból 2010 és 2014 között képviselő lehetett. A múltidézést folytatva Varga László érdekes történetet oszt meg. 1956. október 23-án hazafelé furcsa helyzetbe kerültek teológustársaival: meglátták maguk mellett Horváth Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnökét. Az ÁEH akkor már évek óta megfigyelte és próbálta irányítani az egyházat. A teológusok – a „Vesszen az ÁVO!” mintájára – kiabálni kezdték, hogy „Vesszen az ÁEH!”, és körbevették a hivatal elnökét. Egy darabig kísérték, majd Horváth János gyors léptekkel távozott mellőlük. A teológusok akkor éjfél után értek vissza a Ráday utcába. Mi most a 2-es villamossal utazunk az utca közelébe, hogy visszasétáljunk a teológiához.

ZÁSZLÓ-TAKARÓ Zárásként az épület második emeletére, a díszterem elé megyünk, itt van kiállítva a korábban említett, magasból ledobott zászló. Varga László szerint először a teológia könyvtá2019. október 20.

Reformátusok Lapja 13


| INTERJÚ |

rában őrizték, amelynek vezetője szintén Pap László dékán volt. Amikor megtudták, hogy őt vidékre száműzték, a lobogót kimenekítették a könyvtárból. A rúdról levéve Horváth Emil teológus vitte haza, aki a fehérneműi közé rejtve őrizte meg. Nincs rajta lyuk, mint sok másik 1956-os zászlón, mert nem volt rajta Rákosi-címer, nem kellett azt kivágni belőle. Varga László fotót is mutat, amelyen a zászlót vivő teológusok láthatók, őt pont kitakarta a zászló, csak a válla látszik. Arra a kérdésre, vajon jól jött-e, hogy nem lehetett őt azonosítani a képen, azt válaszolja: azért egyetlen teológust sem ért retorzió, hogy szerepelt a fotón, de ki tudja, talán nagyobb biztonságban volt így. A táblák feliratai le vannak meszelve. Ő emlékszik: az egyik például a Műegyetemé volt. – Ha vittünk volna mi is egy táblát, amelyen az áll, hogy Budapesti Református Teológiai Akadémia, minket is könnyebben lehetett volna azonosítani – teszi hozzá Varga László. Készült egy másik fotó is, amikor a Margit hídon keltek át, azon már ő is látszik. Varga László szerint a képeket az ÁVH készítette, mert ilyen minőséget biztosító profi fényképezőgépei másnak akkoriban nem lehettek.

MIT JELENT 1956? – Életem legnagyobb élménye 1956. október 23-a délutánja és az azt követő napok. Meghatározta az egész életemet – állítja Varga László. Hozzáteszi: sok minden történt vele élete eddigi nyolcvanhárom évében – hála Istennek több jó és felemelő, mint rossz.

SZEMEZÉS AZ ÁEH ELNÖKÉVEL Varga László azt is megosztja, hogy nem érte retorzió, hátratétel amiatt, hogy 1956-ban ott volt a felvonuláson. Emlékszik azonban arra, amikor a forradalom leverése után néhány hónappal egy, a teológián rendezett fogadáson felszolgáló volt. 14 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

NÉVJEGY Varga László 1936-ban született Kecskeméten. 1954-ben iratkozott be a Budapesti Református Teológiai Akadémiára. 1956-tól Fóton volt exmisszus segédlelkész, 1959-től Monoron, Seregélyesen, Izsákon, Kunszentmiklóson szolgált segédlelkészként. 1962-től 1965-ig Kecskeméten volt esperesi káplán. 1965-től 1976-ig Tiszakécskén, 1976-tól 2006-ig Kecskeméten gyülekezeti lelkész, majd 2006-tól 2008-ig a Kecskeméti Református Kollégium főigazgató-lelkésze volt. 2003-tól 2008-ig a Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzőjeként szolgált. 2010-től 2014-ig országgyűlési képviselő, 2014 és 2018 között a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány kuratóriumi elnöke volt. Két állami kitüntetést, Kecskemét városától pedig Pro Urbe díjat kapott.

Ott volt a rendezvényen az a Horváth János is, akit október 23án körbevettek a teológusok. Összenéztek ugyan, de Varga László, elkerülve az esetleges azonosítás lehetőségét, arrébb állt. Sosem derült ki, vajon kölcsönös volt-e a felismerés. Amikor 1956. október 30-án hazament Kecskemétre, a gyülekezet dísztermében megcserélte két püspök képét a falon. – Áttettem középre Ravasz László képét, aki akkor újra püspök lett, így Bereczky Albert püspök képe oldalra került – osztja meg Varga László. Mindezt egyetlen embernek mondta el. Ennek jelentősége csak évekkel később lett, amikor az ÁEH megyei tanácsosa behívatta magához. – Mi újság a képcserével? – kérdezte, de nekem nem jutott eszembe, mire gondol. Aztán csak annyit mondott: 1956. Így már eszembe jutott. Szemrebbenés nélkül azt válaszoltam, hogy amikor a képet kicseréltem, valóban Ravasz László volt újra a püspök, és hát neki kell középen lennie. Az egyházügyi titkár erre nagyot nevetett, és azt mondta: „No, ebből jól kivágta magát!” – emlékezik vissza Varga László.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Élj örömmel és felelősséggel! E három szóval lehetne összefoglalni az ószövetségi Prédikátor könyvének mondanivalóját az utolsó fejezet versei alapján. Aki olvasta a könyvet, többnyire csak arra emlékezik, ami állandóan visszatér, mint egy pesszimista refrén: „minden hiábavalóság”. Egy sokat tapasztalt bölcs tanító és tanácsadó összegzi tudományát az emberről és az életről, és valóban, megdöbbentően sok benne a kiábrándító gondolat. Jó is, rossz is történik velünk, de ez is, az is elmúlik, a gazdag és a szegény, a hatalmas és a kisember egyaránt meghal, és mindenki ugyanoda jut, a holtak hazájába. Mintha csak a sötéten látást és depressziót sugallná minden sora. Egyáltalán, miért olvassuk úgy, mint szentírást, ha ilyen lehangolt lelkiállapotra vezet? Hiszen arra magunktól is képesek vagyunk. Van-e jó híre és isteni üzenete? Van. A fiatalok lelkére köti az alábbi összegzést: „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!” (Préd 11,9) Eredetileg tehát a fiatalokat buzdítja örömteli életre, mert az ifjúság ideje elmúlik, és következik az öregedés folyamata, amelyet ugyan költői szépséggel rajzol meg, de amelyben már nincs semmi öröm, csak veszteség, a test leépülése. Igaza van? Ha igaza volna is a prédikátornak, hiszen a hiábavalóság érzése mindenkit elfog néha, a keresztyén ember többlete az, hogy hiszi: Jézus Krisztus azért jött el közénk, hogy a szabadulás útját megmutassa, vezessen, és megszabadítson az értelmetlenség érzetétől. A halálnak többé nincs hatalma rajtunk, mert Krisztus megváltott a haláltól. Egy teológusunk azt javasolja, hogy tekintsük provokációnak a sok negatív gondolatot és a hiábavalóságot ecsetelő részeket, mert a szerző így provokálja olvasóit, hogy gondolkodjanak: hogyan látják és értelmezik saját tapasztalataikat, negatív élményeiket. A végén már nemcsak a halálra emlékeztet, hanem arra biztat: „Gondolj Teremtődre!” (12,1) Van gazdája a világnak, a teremtő és megtartó Isten. Ezzel a hittel idős korban is lehet derűsen élni. Az igazi bölcsesség kezdete és vége az istenfélelem. Ez felelősségvállalásra tanít. Élj tudatosan Isten színe előtt! Mert bármit teszel, akár jót, akár rosszat, Isten megítéli azt. Örülj, élvezd az életet, de úgy, hogy arról számot kell adni Teremtőnknek! Ez nem fenyegetés, hanem tudatosítása a valóságnak. Légy jókedvű, keress és találj örömöt életedben, használd a lehetőségeket, és vállald a felelősséget! 

IMÁDKOZZUNK!

Megtartatás De sokszor / meg sem köszönöm, / csak élem / – mintha az én / hatalmamban állna – / a mindennapokat. Aztán, / leginkább ha / a próbák jönnek, / ha környékeznek / a fájdalmak, a könnyek, / a lelkem Hozzád / visszatalál. És kegyelmes kezedbe / belesimulva / tekintek vissza / most már úgy a múltra, / hogy egyedül Te / adtál abban / megtartatást. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Kételkedés és hit Sokan ismerik Descartes híres mondását: „Gondolkodom, tehát vagyok.” Kevesen ismerik azonban a teljes mondatot: „Kételkedem, tehát gondolkodom, gondolkodom, tehát vagyok, vagyok, tehát Isten létezik.” A kételkedés kezdettől fogva ott van az ember szívében, hiszen onnantól kezdve, hogy a teremtett ember szakított a jó és rossz tudásának fájáról, örökké feszül benne a kérdés és kételkedés: amit tesz, az vajon jó vagy rossz? A hitben élő embert is megkísérti a kételkedés gondolata, különösen akkor, ha olyan élethelyzetbe kerül, amely emberileg kilátástalannak tűnik. Jézus is beszél tanítványainak a hitről és a kételkedésről, amikor a gyümölcstelen fügefát megátkozza, és az azonnal elszárad. „Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz.” (Mt 21,21) Ugyanígy Péter apostol is, amikor Jézusra tekint, járni tud a tengeren, de amikor leveszi szemét Jézusról, azonnal süllyedni kezd. „Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31) Heti bibliai szakaszaink sorában Jakab apostol a következőket mondja a hitében kételkedő emberről: amikor kér valamit, „hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt” (Jak 1,6). Az ilyen ember nem az Úrra tekint, hanem a körülményeire, és nem hittel a láthatatlanra (vö. Zsid 11,1), hanem kételkedve a láthatóra. Vajon mi hogyan viselkedünk emberileg kilátástalan helyzetben? Tudunk-e és merünk-e ráhagyatkozni arra az Úrra, aki teremtette a mennyet és a földet? „Könyörüljetek azokon, akik kételkednek.” (Júd 22)  SZETEY SZABOLCS

2019. október 20.

Reformátusok Lapja 15


| REFORMÁTUS ÉLET |

Kézzelfogható gondviselés Nem maguktól kerülnek a termékek az asztalainkra, mindegyikben ott van az a gondviselő szeretet, amellyel az Atya megFARKAS erősít bennünket. Erre hívta fel a figyelmet ZSUZSANNA az október első hétvégéjén, Hajdúnánáson megrendezett Református Ízek Találkozója. A helyszínen jártunk utána, milyenek a református ízek. Ha az elmúlt hetekben nem vettük is észre, az időjárás október elején már könyörtelenül emlékeztetett arra, hogy eljött az ősz. Ugyanakkor arra is, hogy ez az évszak hozza el a betakarítást és mutatja meg, mennyi mindent adott nekünk a termőföld ebben az évben. Ennek felismeréséhez szeretne közelebb vinni a Református Ízek Találkozója. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány másodszorra megszervezett gasztrokulturális rendezvényére szerte a Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők, kiállítók és előadók. Ebben az évben Hajdúnánás látta vendégül a rendezvényt, hogy ismét találkozhassanak a református gazdálkodók és a fogyasztók, tapasztalatot cserélhessenek, és új módszereket ismerhessenek meg. Idén az ökológiai gazdálkodás volt a program központi témája, emlékeztetve arra, hogy a teremtett világ védelme nélkül nem tehetünk eleget az Úrtól kapott feladatainknak – ez pedig felelősségvállalásra buzdít.

SZÁMOT KELL ADNUNK MINDENRŐL Tavaly a Drávaszög adott otthont a találkozónak, amelyre már akkor ellátogatott egy kisebb hajdúnánási csoport, akik még ott eldöntötték, meghívják magukhoz a programot. – Jó látni, hogy összejöttek városunk lakói a főtéren, és megismerhetnek más 16 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

református termelőket, gazdálkodókat – fogalmaz Kocsis Áron, a hajdúnánási református gyülekezet beosztott lelkipásztora, és hozzáteszi: – Több hajdúváros is elfogadta meghívásunkat, azt tapasztalom, hogy az emberek fogékonyak annak megismerésére, hogyan tudjuk fenntartható módon előállítani ételeinket. Így erősödhet a közösségi összefogás is. Épp ebben a gondolatban jelenik meg az is, mitől is lehet reformátusnak nevezni egy terméket vagy egy ízt. Kocsis Áron felidézi: volt, aki a program szervezésekor a református ízek elnevezés miatt viccelődve azt kérdezte, lehet-e majd tiszteletest kóstolni, ám szerinte a hétvégén mindenki közelebb került a felelős gazdálkodás és fogyasztás gondolatához. – A legfon-


| REFORMÁTUS ÉLET |

tosabb azt látnunk, mennyi mindenért lehetünk hálásak, és kinek kell köszönetet mondanunk mindezért. Nem maguktól kerülnek a termékek az asztalainkra, mindegyikben ott van az a gondviselő szeretet, amellyel az Atya megerősít bennünket – mondja a lelkipásztor a kirakodóvásár forgatagában sétálva. A Református Ízek Találkozója idén egybeesett a teremtés hete záró hétvégéjével – az országos ökumenikus kezdeményezés ez alkalommal szintén a hála és a felelősség gondolatai köré szerveződött. – Sohasem feledhetjük el, hogy egyszer majd számot kell adnunk mindarról, amit kaptunk. Sokan azt gondolják, hogy elegendő majd az eljövendő örök élet küszöbén elszámolnunk azzal, mit kezdtünk a kapott ajándékokkal, de ez már akkor bekövetkezik, amikor gyermekeink, unokáink megöröklik tőlünk a földet – hangsúlyozza a lelkipásztor.

A VIGASZTALÓ IGE, A TRADÍCIÓ ÉS A PONTY Eközben a főtéren egyre több bogrács kerül a tűz fölé: akik a jelentkezéskor jelezték főzési szándékukat, mind valami különlegességgel készülnek ebédre. Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke, a rendezvény tavalyi házigazdája például csíptetős pontyot süt, és ahogy meglát minket, el is mondja, mennyire otthon érzi magát ezen a programon. Maga a csíptetős ponty pedig már azért is különleges református étel, mert ősi református halászközösség, a drávaszögi Kopács specialitása. – Településünkre Sztárai Mihály reformátor hozta el a vigasztaló igét a török megszállás idején, innen ered reformátusságunk. Ebben a faluban sokáig élő volt a halásztradíció, és bár ma már csupán ételeinkben jelenik meg az egykori életforma, ilyen alkalmakon igyekszünk ápolni a hagyományokat – idézi fel a püspök. Szenn Péter számára a főzés olyan fajtája a kikapcsolódásnak, amelyben nagyon fontos a minőség, az odafigyelés és a közösség. – Ebben is felfedezem, hogy az Úristen mindenkinek ad talentumokat, amellyekkel mások javára lehetünk. Nagy öröm, amikor látom az üres bográcsot és azt, hogy boldogan fogyasztják az elkészült ételt – teszi hozzá.

SZAKMAI ÉS LELKI KÖZÖSSÉGBEN – Ezen a rendezvényen mindig nyitottak a kapuk, azokat várjuk, akiket érdekel a téma, és mellettük olyan Kárpát-medencei termelőket, akik termékeiket 2019. október 20.

Reformátusok Lapja 17


| REFORMÁTUS ÉLET |

vagy terményeiket szeretnék megmutatni – foglalja össze Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány titkárságvezetője. Fontos eredménynek tartja, hogy az egy évvel ezelőtti, első találkozóhoz képest szinte megduplázódott a kiállítók és a látogatók száma is. – Nagy öröm, hogy jó közösség kezd kialakulni, ugyanakkor több ez a találkozó, mint szakmai fórum, mert lelki közösség is épül. Többen említették már a hétvégén, hogy a mezőgazdaság az a terület, ahol nap mint nap megtapasztalható, men�nyire közel áll hozzánk Isten, és hogyan tartja kezében világunkat – fogalmaz a titkárságvezető. Ahhoz pedig, hogy ezek a gondolatok minél szélesebb körhöz eljussanak, szükség van olyan közösségi alkalmakra, mint a BORUM, a Kárpát-medencei református borászok és szőlészek találkozója vagy a Református Ízek Találkozója.

VEGYÜK VISSZA A FÖLDET! – Isten minden ősszel megajándékoz bennünket azzal, hogy valóban láthatjuk a munka gyümölcsét – akkor megállhatunk, megnézhetjük, mennyi mindent kaptunk, és kö18 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

szönetet mondhatunk – mondja Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Az egyházi vezető szerint is nélkülözhetetlen környezetbarát odafigyeléssel művelni a földet, visszatérni a természetes módszerekhez. – Ami a régi gazdáknak még magától értetődő volt, ma azt nevezzük biónak – emlékeztet, majd hozzáteszi: – Sokszor a mennyiséget tartjuk szem előtt, pedig az odafigyelés abban is megmutatkozik, hogy a minőséget keressük. A keresztyénségünkkel is összekapcsol bennünket ez a minőség, minden alkalommal meg kell mérnünk az Igén, hogy jól tesszük-e, amit teszünk. Fekete Károly sok lehetőséget lát abban, hogy az egyházhoz visszakerült iskolákban már kisgyermekkortól tanítható a teremtett világ védelme. – Megmutathatjuk, hogy valóban van felelősségünk saját házunk táján, és mindnyájunkra igaz, hogy magunkon kell elkezdenünk a változást – foglalja ös�sze. Szerinte a tudatosabb, gazdaságosabb élet az, amely a túlfogyasztás korában visszavezethet a takarékosság és megelégedettség keresztyén érzéseihez. – Az idősebb nemzedék a gyermekeitől veszi el a lehetőségeket, amikor feléli a


| REFORMÁTUS ÉLET |  A Református Gasztrokulturális Programok harmadik állomása idén is az a hálaadó istentisztelet lesz, amelyen köszönetet mondanak az év terményeiért. Ennek az alkalomnak október 27-én Dunaszentgyörgy ad otthont. A Református Ízek Találkozóját jövő ősszel a partiumi Hegyközszentmiklós várja majd.

hogy a vásárlók visszatérnek – folytatja Magdolna, és hozzáteszi: – Ezért is örülök, hogy most itt van a találkozó, megmutathatjuk, milyen jó közösség tartozik a Nánási Portékához. Mi nem csak a termékeink miatt szoktunk találkozni, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

A KÖZÖSSÉGRŐL SZÓL

környezetét. A fiatalok azonban tudatosságukkal visszavehetik maguknak a földet, és taníthatják az idősebbeket – ez pedig másfajta, fenntartható életszemléletet hozhat magával – hangsúlyozza a tiszántúli püspök.

CSALÁDDÁ FORMÁLÓ PORTÉKÁK Hasonló szemléletet képvisel Vargáné Kalapos Magdolna, a hajdúnánási gyülekezet tagja, aki hat éve, a helyi termelői piac megnyitása óta foglalkozik lekvárok, szörpök és házi tészták készítésével. Termékeit nézve az ember el sem tudná képzelni, hogy egykor kényszerűségből kezdett ezzel foglalkozni: mint elmeséli, számára óriási lehetőség volt a Nánási Portéka első helyi védjegy és márka megszületése, mivel akkoriban már hosszú ideje nem volt munkahelye. Hogy négy gyermekének támasza lehessen, elkezdte feldolgozni a földjén termelt zöldségeket és gyümölcsöket, majd a márkához csatlakozva egyre szélesebb körben árusította azokat. – Bár akkor nem volt más lehetőségem, ma már nem is csinálnék egyebet. Korábban is készítettem lekvárokat, de teljesen új élmény volt ténylegesen eladni és megtapasztalni,

A találkozón részt vett Szinay Attila, az Agrárminisztérium közigazgatási államtitkára is, a miskolc-diósgyőri református gyülekezet tagja, aki a nap folyamán személyesen is megtapasztalhatta, mennyire erős a református termelői közösség. – A mai előadások arról győztek meg engem és a hallgatóságot is, hogy egészséges élelmiszert fogyasztani nélkülözhetetlen. Nagy feladatok várnak arra, aki ebbe gazdálkodói oldalról belevág, de mindenképp megéri a befektetett munka – válaszolja kérdésünkre. – Reformátusként azt mondom, az Istentől kapott földre úgy is lehet vigyázni, hogy közben figyelemmel állítunk elő javakat – fogalmaz az államtitkár, aki különösen örül annak, hogy határon innen és túlról egyaránt ellátogattak termelők Hajdúnánásra. – Ez a program nem is csak az ökológiai gazdálkodásról szólt, hanem magáról a közösségről – vallja Szinay Attila, aki szerint keresztyén felelősségünk abban a gondoskodásban jelenik meg, amely végigkíséri a termékek útját a földtől az asztalig. A találkozó végére mi is megbizonyosodunk arról, hogy a hagyományok, az odafigyelés és a minőség tesznek reformátussá egy terményt, egy terméket vagy egy ízt. A megismert közösség pedig – amelynek tagjai tíz, húsz vagy akár harminc év tapasztalattal a hátuk mögött is örömmel tanulnak egymástól a fenntarthatóságról és a teremtésvédelemről – hálás a lehetőségért, hogy ismét találkozhatott. Ahogyan hálásak mindenért, amit az Úrtól kaptak.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ 2019. október 20.

Reformátusok Lapja 19


| RE-KONSTRUKCIÓ |

Test Akkor lenne a legkönnyebb, ha nem lenne testünk. Mert mi is a test? A természet egy darabja. Az élővilág szerves része, nemcsak úgy odabiggyesztve a többi élőlény mellé, hanem alávetve a túlélésért folytatott harc törvényének. Enni kell. Inni kell. Lélegezni kell. Részt kell venni az élőlények önfenntartásért folytatott küzdelmében. Ez nem választás kérdése. Ez az élővilág törvénye. A testiség azt jelenti, hogy az ember része a természet nagy körforgásának. (Számomra mindig meglepő, amikor a testiség kapcsán gyakran csak a szexualitás kerül szóba.) Küzd az életéért. Vagy túlél, vagy elpusztítják. Nekem momentán semmi kedvem ahhoz, hogy vadállatok tápláléka legyek, de ahhoz sem, hogy valaki idejöjjön, aztán lefejezzen. Ha nem lenne test, vagyis az ember nem lenne a természet része, sokkal egyszerűbb lenne a do-

Jézus Krisztusban, a testté lett Igében valósul meg az emberi személyiség hasadtságának végső helyreállítása. Amikor az ember tényleg emberré válhat. Amilyennek Isten eredetileg teremtette. log. Nem kellene harcolni a fizikai létfenntartásért. Minden megoldódna. Béke lenne és nyugalom. Ahogy Ézsaiás mondja, a farkas a báránnyal lakik. De hát van a test, amely, úgy tűnik, minden baj okozója. A test: az önzés törvénye. De minthogy minden egyes ember alá van vetve a túlélésért folytatott küzdelem törvényének, az emberiség története nem más, mint embercsoportok folytonos háborúja a fizikai megmaradásért. Kenyérharc. Variációk egy témára. Az ember meghaladhatatlanul bűnös természete alapvető összefüggésben van testiségével. Ha nem lenne test, nem lenne halál sem. Mert mi is a halál? A test elpusztulása. A halálnak az ad jelentőséget, hogy a test pusztul el. De az ember világában nem a test elpusztulása önmagában a probléma, hanem az, hogy a test: személyiség. Öntudata van. Amikor meghal valaki, elpusztul a teste, nem azt mondjuk, hogy elpusztult X. Y. teste, hanem azt, hogy meghalt X. Y. És tényleg ő halt meg, nem csak a teste, mert az az ember a testében létezett. Nem úgy áll a dolog, hogy volt X. Y. teste, meg volt külön X. Y. Test nélkül nincs személyiség. 20 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Nem csoda, ha az ember fantáziáját mindig is foglalkoztatta a testtől való megszabadulás gondolata. A kilépés a testből. Az sem különösebben meglepő, hogy Platón mondása, miszerint a test a lélek börtöne, makacsul tartotta magát évszázadokon keresztül. Nem kell csodálkoznunk azon sem, hogy erre válaszként megszületett a test rehabilitációjának gondolata, amely – okkal – azt hangsúlyozza, hogy a test nem csak afféle járulékos eleme az identitásnak. Sok bonyodalom származik abból, ha a személyiség egysége, avagy a test és lélek harmóniája felborul. A testiséghez való viszony tehát alapvető: az ember tud a testéről, amely ő maga. De pont az a körülmény, hogy tud róla, jelzi, hogy a test mégsem csak pusztán öntudatlan természet a maga belső törvényszerűségei szerint. Az ember a maga testiségében alá van vetve a természet fizikai törvényszerűségeinek, a létfenntartás, a túlélés, vagy mondjuk így, az önzés törvényének, ugyanakkor mégsem csak ösztönlény, hiszen tud erről. Öntudata van, ami azt jelenti, hogy erkölcse van. Ez bizony komoly és meghaladhatatlan konfliktus. Az a körülmény, hogy az embernek erkölcse van, pontosan jelzi azt a mélységes és feloldhatatlan ellentmondást, hogy miközben az ember része a természetnek, mégsem tud ezzel a ténnyel maradéktalanul azonosulni. Az erkölcsi elégtelenség az emberlét alapvető tapasztalata. Ez nyilván abból fakad, hogy az ember forrása: Isten. Isten az, akihez az ember önmagát méri. Úgy tűnik, ez a feloldhatatlan feszültség az emberi léthelyzet alapadottsága. Ez abban az egyszerű tételben fogalmazható meg, hogy az ember soha nem tud teljességgel emberré válni, még önmaga szemében sem. Ez az emberi lét tragikuma. Ó, én nyomorult ember! A keresztyénségben az a zseniális, hogy nem kerget illúziókat: megváltásról beszél. Mégpedig a testéről is. Nincs itt bizony szó a test és a lélek durva és megengedhetetlen szétválasztásáról. „Hiszem a test feltámadását.” Jézus Krisztusban, a testté lett Igében valósul meg az emberi személyiség hasadtságának végső helyreállítása. Amikor az ember tényleg emberré válhat. Amilyennek Isten eredetileg teremtette. Embernek lenni annyi, mint ebben a reménységben és ígéretben élni. 


| GONDOLATOK |

VITÉZ FERENC

Versemlékművek A szerző főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetője, újságíró

A REFORMÁCIÓ DEBRECENI EMLÉKMŰVE – ILLUSZTRÁCIÓ FEKETE KÁROLY ALBUMÁBÓL

Két Illyés Gyula-verset lapozgatok az 1956-os forradalom évfordulójához és a reformáció emléknapjához közeledve. Illyés 1946-ban írta A reformáció genfi emlékműve előtt című elégikus gondolati költeménybe rejtett történelmi példázatát. Az Egy mondat a zsarnokságról című, kétszáz soron át ívelő versmondata 1950-ben keletkezett, és 1956-ban jelent meg az Irodalmi Újság november 2-i számában (legközelebb – áthallásai és forradalmi üzenetei miatt – majd csak 1988-ban, a gyűjteményes Illyés-kötetben). Az első versben a költő nem az emlékműről ír, hanem az emlék jelenbe hatolásáról, és nemcsak a hitviták peregnek filmkockaszerűen előttünk, hanem a kálvinizmus m a g ya r s á g fo r m á l ó ereje is megfogalmazódik. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen / magyarság, ha nincs – Kálvin? / Nem hiszem” – olvassuk a reformáció örökségét számba véve. A zsarnokság elleni litánia pedig Illyés vádbeszéddé formálódó vanitatum vanitasa, a hiábavalóság fölötti önemésztő fájdalom kimondása. Bertha Zoltán a reformáció ötszázadik évfordulója előtt – három kötetben, százötven portréval – tisztelgő, Protestáns hősök című művelődéstörténeti enciklopédia kapcsán a „nemzeti és vallási identitás közösségmegőrző hagyományáról” beszél, amely a magyar protestantizmus kultúrateremtő alapját és folyamatosságát, a templom és iskola, hit és tudás, szellem és egzisztencia szimbiózisát képezi. Több helyen rámutat költészetünk szakrális vonatkozásaira, ezt teszi Kányádi versvilágának rétegeit föltárva is. A költő a puritán, dalszerű, táj- és életképi vallomásos és élménylírától, a meditatív és példázatos allegóriákon keresztül jutott el a sorsbeszéd filozófiai és esztétikai tágassága felé, a lamentáció, rapszódia, rekviem,

siratóének, lírai krónika, tűnődő elégia, liturgikus könyörgés és zsoltár tónusváltozatai az erdélyiség tradíciójába illeszkednek. Az 1994-es Valaki jár a fák hegyén című vers létösszegző számadás, egyszerre bensőséges vallomás és mindenséglátomás, rámutatva: a maradandó versek nem nélkülözik a szakralitást, és hogy a költő, bármilyen módon fogalmazza is meg ezt, valamiképpen „homo religiosus” alkat. Békési Sándor a keresztyén esztétika teológiáját kidolgozó könyvében írja, hogy a szépségről nem lehet az isteni jelenlét nélkül beszélni, de a világot sem lehet értelmezni nélküle. A világot a kölcsönviszonyok révén láthatja az ember, és ezek a viszonyok Isten mindeneken végbemenő cselekvésében csúcsosodnak ki. A költő transzcendens távlatokba helyezi önmagát, a világot és a létezést. Ezt közvetíti Sík Sándor Esztétikája is, mondván: a művészben ott munkál az isteni alkotás folytatásának vágya, hogy az alkotásban ünnepelje az Alkotót. Pilinszky szintén az isteni teremtőaktushoz hasonlítja a művészi cselekvést esszéjében: ahogy Isten is a föld porából alkotta az embert, a gazdag szegénység és a győzelmes vereség evangéliumi értelmében, alázatával a művészet „földig hajol” az anyagáért. Dávidházi Péter vaskos kötetben ír a magyar költészet bibliai utalásainak összefüggéseiről, a bibliai minták költői használatát leszűkítve a „nemzetiesítés” fogalmára. A Himnusz szerephagyománya és szimbolikus honfoglalásai, a Szózat bibliai logikája és szerepmintája, a Nemzeti dal történelmi beszédaktusa, Arany és a feltámadás költészete, Babits Jónás könyve mellett így értelmezhető Kosztolányi Halotti beszéde, József Attila Levegőt! című költeménye és Illyés egyik, fent említett verse, az Egy mondat a zsarnokságról. E két utóbbi ősmintája ott van Jób könyvében – mindkettőt megírásuk korának történelmi élményéből szokás eredeztetni, pedig a transzcendens vonatkozások és bibliai képzettársítások legalább ilyen fontosak. Az előkép, Jób pedig „az alávetett ember őstípusa, akit a legfőbb hatalom állandóan szemmel tart és sorozatosan próbára tesz”. Ezért megmentő erő a hit, és ezért írható a versemlékművek talapzatára: „Sola fide”. 

2019. október 20.

Reformátusok Lapja 21


| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra! LXIII. ÉVFOLYAM,

42. SZÁM,

2019. OKTÓBER 20.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Krisztus kincsei A föltámadás ténye az innenivel és a túlnanival való találkozás különös eseménye, mivel a föltámadt Krisztus egyszerre jelenti mindkettőt. Ő a síron innen és túl is találkozik tanítványaival: van másik part, és van híd, átjárás az immanens és a transzcendens között, benne e kettő eggyé olvad össze. Általa nekünk is szabad utunk van az atyai házba, miként a tékozló fiúnak, és már előre megízlelhetjük a feltámadás jó ízét, éltető erejét. Csupán arra van szükségünk, hogy még a síron innen találkozzunk a síron túli Jézussal, a Föltámadottal. Amikor húsvét után meglátogatja rejtőzködő tanítványait, így köszönti őket: „Békesség nektek!” (Lk 14,36) A sálom (béke) azt a lüktető teljességet jelenti, amelyben az élet él és élni akar. Élni, és nem félni, sőt szeretni, mert e nélkül nincs igazi élet és gyógyulás. Jézus megmutatja a sebeit, amelyek immár begyógyultak, mert az irgalmas szeretet a sebeinkre gyógyírt tehet, és az irgalommal átitatott szív tud csak gyógyulni. Isten békessége minden értelmet felülhalad, megmagyarázhatatlan, Krisztusban mégis tetten érhető. Bennünk is békességet teremt, kard helyett kelyhet ad a kezünkbe, az utolsó vacsora kelyhét, hogy a harcot békévé oldja bennünk a fájdalmas emlékezés. Jézus békéje nem beletörődés vagy megalkuvás, hanem az irgalmas szeretetről való tanúskodás. Krisztus, a túlnani világ tanúja a Lélek erejével ajándékozza meg a tanítványokat, és megbékélésre buzdítja őket. A Föltámadott közelében isteni erők áramlanak belénk, hogy a békesség követeivé tegyenek minket. A túlnani világ másik nagy kincse a reménység. Két tanítvány reménytelenül ballag hazafelé, amikor melléjük szegődik Jézus, hogy egészen Emmausig kísérje őket. (Lk 24,13–35) Ott betér hozzájuk, megtöri a kenyeret, mire megnyílik a szemük, felismerik őt, de eltűnik előlük. Ekkor reménység támad a szívükben, és visszatérnek Jeruzsálembe a többi tanítványhoz. A Föltámadott harmadik kincse a szeretet. A nagy halfogás után Péterrel beszélgetve háromszor is megkérdezi: „Szeretsz-e engem?” (Jn 21) Ez nem számonkérés, inkább bátorítás. Nem kérdez semmi másról, különösen nem a tagadásról. Nincs nagyobb kincs, mint ez: „megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13) Ezért minden igazán mély kapcsolat kötőanyaga csak a szeretet lehet. „Szeretsz-e engem?” – kérdezi Jézus Pétertől, és ezzel azt üzeni neki: „Nem neheztelek rád egyáltalán, én és az én Atyám is szeretünk téged.” Amikor megszülettünk, útra keltünk, hogy az innen és túl között vándorolva naponként – és egyszer majd végleg – átjussunk a túlsó partra. Jézus átjárhatóvá tette számunkra a két világot, hogy a szeretet erejét és jó ízét már itt és most megízleljük, és bátran kimondhassuk: „Szeretetre születtünk és nem gyűlöletre.”  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 320 FT

1956, a rendelt idő A FORRADALOM ÚTJÁN A REFORMÁTUS LELKIPÁSZTORRAL

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:......................................................................................... Cím:......................................................................................... ..................................................................................................

22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás:...................................................................................


| REFORMÁTUS ÉLET |

Élő, pezsgő, színes közösség Debrecen főtere, középpontjában a református Nagytemplommal a magyar reformátusság jelképe. A történelmi épület falai élő, HEGEDŰS pezsgő, színes és szolgálatkész közösséget MÁRK rejtenek: a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségnek saját kávézója és bálja is van. Az ország egyik legnagyobb gyülekezetének portréját próbáljuk megrajzolni annak apropóján, hogy október 20-án onnan közvetít istentiszteletet a Kossuth Rádió. NAGYTEMPLOM – KÉTSZÁZ ÉVE A több mint négyszázötven éves gyülekezet ikonikussá vált kéttornyú református templomát – ahol Kossuth Lajos kimondta a Habsburg-ház trónfosztását – 1805-ben kezdték építeni, miután elődje tűzvészben megsemmisült. Bár a ma ismert templomot 1824-ig építették, már korábban használatba vehették a reformátusok. Erre bizonyíték, hogy 1819. november 24-én már kereszteltek ott gyermeket, és hivatalos szentelő istentiszteletet később sem tartottak a Nagytemplomban. Ezért a gyülekezet idén november 24-én ünnepli temploma használatba vételének kétszázadik évfordulóját. A bicentenáriumi esztendőben minden vasárnap és ünnepnap más-más bibliai könyvből vett, az imateremben és a templom előtti díszjárólapokon olvasható igék alapján prédikálnak a gyülekezet lelkészei. Remélik, hogy a gyülekezeti tagok minden héten elolvassák a Szentírás azon könyvét, amelyből az Ige szól. – Ez a leveleknél könnyebb, a Zsoltárok könyvénél nehezebb feladat – jegyzi meg Vad Zsigmond esperes, a gyülekezet vezető lelkésze.

ÉVENTE ÚJ KISCSOPORTOK A debrecen-nagytemplomi gyülekezet az ország legnagyobb református egyházközségeinek egyike: ünnepnapokon ezernél is többen vannak a templomban. Oláh István lelkipásztor szerint egy-egy évközi vasárnap három-hatszázötvenen vesznek részt az istentiszteleteken, közülük kétszáz-kétszázötven embert névről, további kétszázat arcról ismer. Mint mondja, az a cél, hogy hetente még legalább egyszer találkozzanak. Kiscsoportból évről évre egyre több van, most éppen huszonegy működik a gyülekezetben – ezek között van ifjúsági és időseknek szóló egyaránt. A harminc pluszosok közössége egy a kiscsoportok közül, nevükkel ellentétben már minden tagjuk betöltötte a negyvenet – magyarázza Rácz Zoltán presbiter. Úgy látja, összetartó baráti csapat, lelki közösség az övék: vállalnak diakóniai szolgálatokat is, például hajléktalanok étkeztetésében segítenek. Rácz Zoltán a gyülekezet énekkara mellett abban a zenekarban is énekel, amely vasárnap esténként szolgál az istentiszteleten. Olyankor az orgona helyett zongora, gitár, dob szólal meg, és a gyülekezeti énekek mellett ifjúsági énekek is elhangzanak. 2019. október 20.

Reformátusok Lapja 23


| REFORMÁTUS ÉLET | Lucski Zsófia

Kollár Józsefné

Kiss Ilona

MARATONI PRESBITERI GYŰLÉSEK A nagytemplomi gyülekezetben negyven presbiter, tíz pótpres­ biter és tizenkét lelkipásztor szolgál. Nem könnyű egyszerre ennyi emberrel dolgozni, így évente csak négy-hat alkalommal gyűlik össze a teljes döntéshozó testület. A presbiterek és a gyülekezet soraiban lévő szakemberekből létrehozott kilenc bizottság azonban sűrűbben ülésezik, előkészítik a döntéseket, amelyeket aztán a presbitérium el tud fogadni. Kérdések, maratoni beszélgetések vannak, de mindig sikerül konszenzusra jutni – mondja Vad Zsigmond esperes, de nem tagadja, nem egyszerűek a gyűlések. Kollár Józsefné presbiter az Intézményi Bizottság tagja, a kilencvenes évek óta jár a gyülekezetbe, mint mondja, szeret ide tartozni. Szerinte hatalmas ereje van a közösségben elmondott imádságnak, az igehirdetésnek – több ez, mintha otthon, egyedül élné meg a hitét. Kollár Józsefné két idősnek segít szabadidejében: orvoshoz jutni, közlekedni.

KÉRDÉSEK SZÜLTE INTÉZMÉNYEK A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség három intézményt tart fenn. Az első ötlete onnan jött, hogy néhány szülő arról kérdezte Vad Zsigmond vezető lelkészt, mit tesz a református egyház a halmozottan sérült gyermekekért. Kiderült, hogy bizonyos problémákra, nehézségekre vannak ellátóhelyek Debrecenben, de a halmozottan sérülteket sehol sem fogadják. Ma már nyolcvan gyermekkel foglalkoznak az Immánuel Otthonban, és iskolát is alapítottak. A gyülekezet hajléktalanok felé fordulása is hasonló beszédhelyzetből indult el – idézi fel Vad Zsigmond. Egyszer sokkal több élelmiszert vásároltak az ifis szilveszterre, mint amennyit megettek. Az egyik résztvevő azt gondolta, hogy elviszi a kutyájának a maradékot, aztán elhangzott a kérdés: „Ne vigyük inkább hajléktalanoknak?” Ezen felbuzdulva szerveződött önkéntesekből bizottság, majd jóval később ezen alapokra támaszkodva indult el a Reménysugár mint intézményesült hajléktalanellátás. Ma 24 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

már a nappali melegedő mellett a téli krízisidőszakban éjszakai szállást is tudnak adni az utcán élő embereknek. A harmadik, idősekkel foglalkozó intézmény létrejöttét is egy kérdés előzte meg: „Nem tudom, a templomban ki ül mellettem, előttem, mögöttem, de együtt imádkozunk. Jó lenne, ha nem csak vasárnap gyűlnék össze, jobban megismerhetnénk egymást. Lehetne?” Lehetett. A gyülekezet először heti egy alkalomra adott termet az időseknek, akik beszélgetéseik, közös imádságaik mellett teáztak, kávéztak, később együtt is főztek, majd varrókört szerveztek. Aztán a gyülekezet főállású gyülekezeti munkást is alkalmazott, így indult el az idősgondozás az intézményesülés útján.

AZ IDŐSEK ISTEN ESZKÖZEI Az intézmény hatvan fővel foglalkozik nappali ellátásban, van házi segítségnyújtó szolgálat is több mint száz fő részére, illetve támogató szolgálat a súlyos fogyatékkal élők számára. Az idős­ kor nem könnyű – mondja Kiss Ilona, a Nyitott Ajtó Szociális Központ intézményvezetője, de azonnal emlékeztet: akkor élhetjük meg ezt az állapotot, ha nem halunk meg fiatalon. Szerinte a legfontosabb, hogy az idősek megértsék: hiába kevesebb az erejük és több a betegségük, attól még ők Isten eszközei. Nekik éppen úgy van szolgálatuk, mint a fiatalabbaknak. Hozzáteszi: addig van értelme az életnek, amíg tudunk szeretni. – Nemcsak azért mondom ezt, mert az épületünkre ki van írva, hogy református, hanem így is gondolom – szögezi le az intézményvezető. Mint mondja, az ellátottak örökös mércéi saját életének, hiszen sokszor megszégyenítő, hogy kritikus anyagi körülmények között, betegségben, nehéz családi helyzetben is boldogok tudnak lenni. Ezt szerinte meg kell tanulnunk tőlük. A jövőre nézve az intézmény vezetője bentlakásos ellátás indítását szeretné elérni.

A GYÜLEKEZET BÁLJA Tanulni kellett a táncot, az örömöt, a jókedvet – idézi fel az első gyülekezeti bál emlékét Kiss Ilona főszervező. Akkor még volt, aki megkérdőjelezte, szabad-e református közösségnek báloz-


| REFORMÁTUS ÉLET | Vad Zsigmond

Rácz Zoltán

ni, de mára ez elfogadott lett, ráadásul a rendezvény missziói és közösségépítő alkalom is. – A bál igazi haszna, hogy még akkor is, ha valaki nehéz élethelyzetben van, de eljön, elfelejtheti, honnan jött és hova megy haza – véli Kiss Ilona. Hozzáteszi: meghatározó emléke, amikor kerekesszékkel önfeledten táncoló vendégeket látott. A gyülekezeti bál megfizethető, mégis elegáns, minőségi kikapcsolódás. A bevételt idén – az említett kétszázadik évforduló miatt – harangjáték vásárlására fordítják.

SAJÁT KÁVÉZÓ A templom szomszédságában Karakter 1517 néven saját könyvesboltot és kávézót tart fenn a gyülekezet, amely ma már eltartja önmagát, és népszerű a diákok, egyetemisták, tanárok körében. – Célunk, hogy a kávézónk olyan közösségi hely legyen Debrecen központjában, amely missziós lelkületű – mondja Oláh István lelkész.

VAN BELÉPŐ, DE NEM MÚZEUM A Nagytemplom felújítása, majd nemzeti emlékhellyé válása jelentősen megemelte a templomba érkező turisták számát. Tavaly összesen negyvenezren látogatták meg az épületet, ezt a számot idén már szeptemberben elérték. Lucski Zsófia, a gyülekezet kommunikációs és turisztikai referense azt is megemlíti, hogy sok iskolás csoport fordul meg náluk annak köszönhetően, hogy a MÁV ingyenes utazást biztosít a nemzeti emlékhelyre osztálykirándulóknak. Ez a számokon is látszik: idén júniusban volt olyan nap, hogy negyvennégy diákcsoport járt a templomban. – A magasabb részek izgalmasak a látogatóknak, hiszen kevés olyan templom van, ahol a kupolákat felülnézetből láthatjuk, a két torony közötti panorámajárdán pedig harmincöt méter magasból gyönyörködhetünk Debrecenben – teszi hozzá Lucski Zsófia. – Ez nem múzeum – hangsúlyozza Vad Zsigmond esperes. Szerinte a templom mint turisztikai helyszín feladat és lehetőség is egyben. Isten Lelke megérintheti azt is, aki csak az épületet, a történelmi falakat tekinti meg, így – ahogy fogalmaz – „a

Oláh István

turisztika is lehet misszió”. A látogatóknak mindig igyekeznek hangsúlyozni: ez egy élő gyülekezet otthona, ahová több százan, néha ezernél is többen járnak imádkozni.

INTERNETES ÉS RÁDIÓS KÖZVETÍTÉS Október 20-án a Kossuth Rádió élőben sugározza a gyülekezet istentiszteletét, amelyen Fekete Károly tiszántúli püspök, a gyülekezet lelkésze hirdet Igét. A rádiós megjelenés nem újdonság a gyülekezetnek, hiszen korábban, amíg Bölcskei Gusztáv püspök a Zsinat lelkészi elnöke is volt, gyakran közvetítettek alkalmakat a templomból. Ráadásul már több éve annak, hogy a vasárnap délelőtti alkalmakat a gyülekezet honlapján élőben követhetik az érdeklődők. – Ez nagy felelősség annak, aki megszólal a Nagytemplom szószékén – véli Vad Zsigmond esperes. Online két-háromszor annyian csatlakoznak az istentisztelethez, mint amennyien a templomban vannak. Rendszeres nézőik vannak Ausztráliából, Ausztriából, de természetesen Debrecenből is. Utóbbiak általában azok, akik egészségi állapotuk miatt már nem tudnak elmenni a templomba, így mégis részesei tudnak lenni az istentiszteleti közösségnek. Az online közvetítések minden héten a www.nagytemplom.hu/online-istentisztelet honlapon láthatók. A rádiós közvetítés pedig a Kossuth Rádió valamennyi frekvenciáján hallható lesz október 20-án vasárnap 10 órától.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD SZÁMOK A GYÜLEKEZETBŐL A templom tornyainak száma: 2 Lelkészek száma: 12 Kiscsoportok száma: 21 Krízisidőben befogadott hajléktalanok száma: 28 fő Presbitérium létszáma: 40 fő + 10 pótpresbiter Egy presszókávé a Karakter 1517-ben: 240 forint A legolcsóbb diák- és nyugdíjasbelépő a Nagytemplomba: 400 forint Egy vasárnapi istentisztelet résztvevői: 350-650 fő Ünnepnapi istentiszteletek résztvevői: több mint 1000 fő A Nagytemplomot idén ennyi turista látta: több mint negyvenezer

2019. október 20.

Reformátusok Lapja 25


| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Ez durva! Lépten-nyomon találkozunk a mai nyelvhasználatban a „durva” melléknévvel: divatszóvá csépelte a beszéd, és írott szövegekben is sűrűn belebotlunk. Íme, néhány példa a médiából: „Ez durva: pokoli üvöltések és őrületes technoparti a színpadon”; „Ez durva lesz: újabb poloskainvázió tarolja le az országot”; „Ez durva volt! Nagy vihar volt ma éjszaka!”; „a rengeteg torma sonka nélkül durva lehet”; „eddig nem tudták, milyen durva lehetett a középkorban élni”. Pontatlan e közlésekben az említett szó. Mert e melléknév egyik jelentését sem fedi. Sem azt nem jelenti az említett példákban, hogy ’a mások önérzetét, érzékenységét sértő; erőszakos, kegyetlen, goromba; mo­ gorva, kíméletlen; nehézkes, bárdolatlan, faragatlan, nyers’ magatartás, sem azt, hogy ’egyenetlen felületű, nem sima, érdes, göcsörtös’, és azt sem, hogy ’csak nagyjából kidolgozott, megmunkált’. Inkább olyasmi az értelme a fenti citátumokban, hogy ’kellemetlen, idegtépő, nyugtalanító, bosszantó, irritáló, dühítő, kényelmetlen, visszás, kínos, zavarba ejtő’. Kérdés: miért nem a megfelelő szót használja a beszélő, miért nem él szinonimákkal, miért elégszik meg a „durva” szó unos-untalan ismételgetésével? Nem is beszélve azokról a példákról, amelyek félreérthetők, sőt amelyekben ellentétes értelmű a szóban forgó kifejezés az említett meghatározásokkal. Azt értjük, sőt valamiféle humoros szófordulatnak is felfoghatjuk, hogy „a beszámolók szerint ritkán láthatóan durva barátságos mérkőzést hozott a kilencven perc”… (Igaz, a „durva” és a „barátságos” szavak találkozása következtében itt jelentéstaszítás keletkezett.) Ám a következő közlések értelmetlenek és képzavarosak: „tudom, hogy durva jó akciófilm volt”; „rajzásra fel, durva jó bulik lesznek!”; „találtál magadnak egy pontot, amiben durva okos lehetsz”; „durva szép hangja van szerintem”. A „mindenki durva rendes lesz, amíg muszáj” pedig az e hasábokon már kipécézett „brutálisan szelíd” szószerkezethez hasonlatos képtelenség.  ARANY LAJOS

26 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

A Zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (O, M, R, N, G). 13. Perjeféle takarmánynövény. 14. Szabad angol paraszt a hűbériség korában. 15. Belül matat! 16. Európai főváros. 18. Vas megyei település. 19. Orosz költő, drámaíró (Alekszandr Alekszandrovics). 20. Balatoni üdülőhely. 22. Egyszerű fakötéssel dolgozni. 24. Grand Prix, röviden. 26. Nyelvcsap. 28. Átlátszó ragasztószalag-márka. 29. Határozottság. 31. LTW. 33. Olasz tésztaféle. 35. … avis, ritka madár. 36. Lőfegyver űrmérete. 38. Nagykáta központja! 39. Baszk szeparatista szervezet névbetűi. 40. Balszerencsés tengerjáró hajó. 41. Tengeri emlős. 42. Jegy fele! 43. A pogány ..., filmcím. 44. A francia uralkodó megszólítása. 45. Kölcsey Himnuszának megzenésítője (Ferenc). 47. Kén és tellúr vegyjele. 48. Egykori magyar légitársaság. 49. Műsor tévében, rádióban. 51. A Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida, amelyet James Craig Watson fedezett fel 1876-ban (ATHOR). 53. Súlyarány, röviden. 54. Kartotékok közül előkerít. 57. Iskolába jár. 59. Gazdasági ág. 60. Marton Zsolt. 62. Rossz minőségű, barátok között. 64. Vasdorong része! 65. Női név. 67. Előtagként ellentétességet fejez ki. Függőleges: 1. Maródi. 2. A kimonó öve. 3. Pengetős hangszer. 4. Lugosi Béla leghíresebb alakítása 5. Asztalosszerszám. 6. Latin diftongus. 7. A panasz szava. 8. A vízszintes 65. rövid változata. 9. Íz. 10. Oda-vissza: falatozna. 11. Nagy üvegedény. 12. Angol diákváros. 17. Haditengerészet az USA-ban! 19. Kutyafajta. 21. Kellemes az orrnak. 23. Nagyszerű, remek, fiatalos szóval. 25. Bécsi vidámpark. 27. Az 1996-os nyári olimpia városa. 29. Az idézet második része (A, T, T, O). 30. Korszak. 32. Település az USA Montana államában (WINNETT). 34. Győzelem. 36. Az elején kiderül! 37. Torbággyal egyesült község. 40. Bírói palást. 41. Csilla páratan betűi. 43. Folyóágy. 44. Kezdetben Fehér, majd Sokszínű mágus Tolkien történeteiben, eredeti helyesírással. 46. Papagájalakú madár. 48. … Lisa (Leonardo da Vinci). 50. Janne Teller, dán írónő ifjúsági regénye. 52. Rossz tanácsadó. 55. Ő maga, latinul. 56. Hordó nyílása. 58. Verne-hős (Ned). 61. Isler egynemű betűi. 63. Vissza: a távolabbi helyen. 65. Pára! 66. Első osztályú, röv. 68. Iljusin felségjele. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: De megsemmisülnek a bűnösök, – elenyésznek az Úr ellenségei.


| GYERMEKEKNEK |

Bibliai divatbemutató  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Tegnap anyával bevásárolni voltunk, és a plázában éppen divatbemutató volt. A Biblia korában volt egyáltalán divat? A divatozást minden korban csak a jómódú emberek tehetik meg. Aki szegény, örül, ha van ruhája, cipője, ha nem fázik télen. Így van ez ma is, és így volt Jézus korában is. Jó, ha a szegényeknek volt két öltözet ruhájuk. Otthon vagy a ház körül mezítláb jártak, de munka közben vagy az úton sarut hordtak ők is. A gazdagoknál természetesen más volt a helyzet. Ők megengedhették maguknak, hogy szebbnél szebb ruhákban pompázhassanak, hogy ékszerekkel díszítsék magukat. A gazdagok finom, színes bőrből készült papucsokat is viseltek, és ismerték a cipőt, a csizmát is. Szerveztek divatbemutatókat is? Olyan divatbemutatók nem léteztek, mint manapság, mégis volt divat és voltak „divattrendek” is. A lakomák, nagy ünnepségek ugyanis valamiféle divatbemutatóként voltak jelen a gazdagok körében. Más népek öltözete, fényűzése is hatással volt a divatra, így például babiloni hatásra éppen a férfiaknál lett divat a tarka vászonból készült, a test köré spirál alakban csavart ruha. A nők ugyanúgy jártak fodrászhoz meg sminkeltek, mint manapság?

A gazdagok mindenképpen, és ha máskor nem, nagy fogadások vagy ünnepségek előtt biztosan. Főleg a római hölgyek voltak nagyon kényesek a hajukra. Rengeteg szépítőszert használtak, és nagy áldozatokra voltak képesek a szépségükért. Volt egy időszak, amikor a szőke haj lett divatos. Ám a római nők jobbára barnák vagy feketék voltak, és még nem fedezték fel a hajfestéket. Akinek világosabb volt a haja, egyszerűen csak megmosta kamillával, majd kiült a napra. Az elszántabbak a tehenek trágyájából és vizeletéből készített pakolással szőkítették a hajukat. Nem volt ez butaság, hiszen a tehénvizelet ugyanúgy ammóniát tartalmaz, mint a mai szőkítő krémek. Csak egy kicsit büdösebb… Nem véletlen tehát az evangéliumi útmutatás a nők hajviseletére vonatkozóan, különösen görög–római környezetben: ne a hajfonogatás és drága ruha legyen számukra fontos, hanem a lélek belső szépsége. Istentiszteleten is fedett fővel jelenjenek meg, kendővel letakart hajjal. És a férfiak hogyan öltözködtek? Jóval egyszerűbben, mint a nők. Akkoriban szinte mindenki lepelruhát hordott. A rómaiak tógáját gazdagon redőzték. A zsidók azonban egyszerűbben oldották meg az öltözködést. Olyan egyszerűen, hogy akár te is elkészíthetsz egy kuttónetet, ahogyan a zsidók nevezték. Ugyanezt a rómaiak tunikának hívták – ez ismerős szó lehet. Tehát először is kérj anyukádtól egy régi lepedőt, hajtsd ketté, a hajtásnál középen vágj egy lyukat! Ez lesz a nyakkivágás. Az oldalán lévő anyagot varrd úgy össze, hogy ha belebújsz, oldalt ki tudd dugni a kezedet! Vedd fel a ruhát, és kösd körbe magad egy egyszerű, zsinórból vagy szalagból készült övvel! Ha akarod, kendőt is köthetsz a fejedre. Persze nem háromszögre hajtva vagy kalózosan a homlokodba húzva, hanem úgy, ahogy a mai beduinok is viselik, zsinórral körbekötve a fejükön. A kuttónet felett viselték a felsőruhát, egy nagy négyszögletes kendőt, átvetve az egyik vállukon. A szegényeknek ez volt az éjszakai takarójuk is, ezért Mózes törvénye vigyázott rá: „Ha zálogba vetted felebarátod felsőruháját, napnyugtáig add vissza neki! Mert ez az egyetlen takarója: testének egyetlen ruhája. Miben aludjon?” (2Móz 22,25–26)  2019. október 20.

Reformátusok Lapja 27


| EGYHÁZI ÉLET |

„Isten országa érkezik a világra” Díszpolgárrá fogadta a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) közössége Andreas Hess svájci református lelkipásztort, a HEKS segélyszervezet magyar kapcsolatokért felelős nyugalmazott munkatársát. Andreas Hess hosszú időn át és jelentős mértékben járult hozzá az egyetem oktatói, nevelői és tudományos célkitűzéseinek megvalósításához, ötven éve tartja a kapcsolatot a magyarországi és Kárpát-medencei reformátussággal, valamint a HEKS segélyszervezet munkatársaként igen sok segítséget közvetített. A díjátadás előtt a kitüntetett az egyetem rektori üléstermében beszámolót tartott az egyházunkkal immár fél évszázada fennálló kapcsolatának tapasztalatairól. Andreas Hess a beszélgetés résztvevőinek többek között elmondta, hogy több száz magyar gyülekezetbe utazott el az elmúlt évtizedekben, mert szerinte az információszerzés legfontosabb módja az, „ha elmegyek az emberekhez és szemükbe nézek, és úgy beszélek velük” – tette hozzá, miközben kitért a HEKS segélyszervezetben végzett munkájára és az elmúlt nyolc évre is. Fazakas Sándor tanszékvezető egyetemi tanár laudációjában hangsúlyozta, hogy idén ötven éve, hogy Andreas Hess először került kapcsolatba a Magyarországi Református Egyház (MRE) lelkészeivel és gyülekezeteivel. – A HEKS kelet-közép-európai referenseként a segélyszervezet ösztöndíjprogramjával, könyvadományokkal, posztgraduális képzések szakmai és anyagi támogatásával hathatós segítséget nyújtott a DRHE oktatói-kutatói munkájának rendszerváltás utáni megújításához. Ezért a DRHE 2010-ben díszdoktori címmel tüntette ki – mondta Fazakas Sándor. Az ünnepi akadémiai istentisztelet után, amelyen Andreas Hess hirdette az Igét, az egyetem hallgatóit arra buzdította, hogy soha ne adják fel céljaikat. – Merjék megálmodni az életüket, és közben tegyenek meg mindent, hogy ez az álom megvalósuljon – hangsúlyozta a svájci lelkész.  28 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

KÜLDJÖN KÉPET!

Új, modern, három csoportszobás óvodával bővült a kisújszállási Móricz Zsigmond Református Kollégium szeptember 29-én. Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett Igét, köszöntőt mondott Koncz Tibor esperes és F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő – tájékoztatta lapunkat Szilágyi Gábor lelkipásztor.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

A HÉT KÉPE

Íme, mi minden fér egy orvosi autóba! A Bethesda Gyermekkórház első magyar kórházként csatlakozott a #tetrischallenge kihíváshoz. „Nem esett nehezünkre bolondozni, mert gyermekek közt dolgozva hiszünk benne, hogy a közös játék is gyógyít! Reméljük, sikerül mosolyt csalni művünkkel a nálunk gyógyulók arcára” – írták Facebook-oldalukon. 


Esztergomtól Gyulafehérvárig A címben jelzett két város szerepel a Schola Academica plakátján, amellyel október 25-én, péntek 18 órakor kezdődő koncertjükre hívnak Budapestre, a Kálvin téri református templomba. A Schola Academica 2013-ban alakult a Zeneakadémia egyházzene tanszakának hallgatóiból, valamint az egykori Schola Hungarica tagjaiból a régi együttes vezető énekesei: Héja Benedek, Mizsei Zoltán és Merczel György irányításával. A kórus tavaly Nyíregyházán bemutatott műsora a késő középkori latin gregorián reformáció utáni átformálódásáról ad áttekintést az egyházi év legfontosabb tételeinek egymást követő megszólaltatásával. Az esztergomi Bakócz-graduáléból vett latin tételek és az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem támogatásával Gyulafehérvárott megjelent Öreg Graduál tételeinek egymás mellé állításával világossá válik, mekkora lépés volt a latin tételek anyanyelvűvé alakítása, ami több száz tétel néhány évtized alatt elvégzett lefordításával valósult meg. Ennek a munkának összefoglaló gyűjteményeként jött létre 1636-ban a gyulafehérvári szertartáskönyv, amelyet a fejedelem kétszáz példányban, ajándékként küldött el a Kárpát-medence református eklézsiáinak. Hogy ennek a liturgiának és zenei világnak ma is van szerepe és helye, tanúsítja a koncertet megelőző napon, október 24-én 18 órakor kezdődő istentisztelet. Az énekelt zsoltárokra épülő, második részében dicséretet és Mária hálaénekét, a Magnificatot tartalmazó liturgia a keresztyén egyház alkonyati imaórája, a vesperás szerkezete szerint épül fel, minden lehetséges részletében református énekeskönyvünk énekeire építve. A Kálvin téren csaknem tizennégy éve kezdődött, havi rendszerességű énekes-zsoltáros istentiszteleteken a Kálvin Kórus közreműködésével mostanában már az új énekeskönyvbe felveendő dicséretek is előkerülnek. Így lesz ez október 24-én este is, amikor Luther 12. és 46. zsoltára mellett régi énekeskönyveink 133. zsoltárra írt isteni dicsérete is felhangzik. Különleges lesz az Ein feste Burg (Erős vár) megszólalása, amely a gyülekezeti versszakok mellett Lucas Osiander 16. századi harmóniáival, valamint egy kortárs cseh egyházzenész, Ladislav Moravetz néhány évvel ezelőtt írt feldolgozásával kombinálva hangzik fel. Az istentisztelet második felében Mendelssohn békéért könyörgő, Verleih uns Frieden-motettáját megelőzve szintén újnak számító éneket: a reformáció téziseit összefoglaló öt Solát (Csak egyedül a Szentírás) éneklik a jelenlévők és a kórus, Johann Crüger dallamával és harmóniáival.  BÓDISS TAMÁS APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző. Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-940-8223 (Sárdi György). ADÁS-VÉTEL Gyűjtő venne bélyeggyűjteményt, régi postai levelezőlapot. Tel.: 06-20522-5690, 06-1-3228-439.

| EGYHÁZI ÉLET |

ESEMÉNYEK

Október 18. Tata | A Válogatás Gerlingen város művészeti gyűjteményéből című kiállítást Albrecht Sellner, Gerlingen nyugalmazott polgármestere nyitja meg pénteken délelőtt 9.50-kor a Tatai Református Gimnáziumban (Kossuth tér 1–11.) A tárlat megtekinthető október 18-án 19 óráig, valamint október 19-én és 20-án 9 és 16 óra között. Október 19. Budapest | A Kelenföldi Barokk Esték kétszázadik hangversenyét tartják szombaton 17 órakor a kelenföldi református templomban (XI. Október 23. u. 5.). A műsorban Johann Sebastian Bach orgonaműveiből ad elő Finta Gergely orgonaművész. Igét hirdet Takaró János lelkész. Október 24. Budapest | Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjét, a Kettévált országot vetítik a Parókia Filmklub következő alkalmán, csütörtökön 18 órakor a díszteremben (IX. Ráday u. 28.). A rendező tíz-tíz jobb- és baloldali közéleti szereplőt – művészt – kérdezett arról, hogyan élték meg a rendszerváltást, és hogyan értékelik az azóta eltelt három évtizedet. Vendég: Papp Gábor Zsigmond. Október 30. Debrecen | A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom közös szervezésében Önismeret – párkapcsolat – család címmel nyilvános és ingyenes előadássorozatot tartanak szeptember 25. és december 11. között. A következő alkalommal, szerdán 16 órakor Orvos-Tóth Noémi Sorsunkban élő múlt címmel tart előadást az egyetem Kölcsey Ferenc termében (Kálvin tér 16., 239. terem). Október 27. | A Református Zenés Esték 2019 sorozat következő koncertjét vasárnap 17 órakor rendezik meg a kispest-központi református templomban (XIX. Templom tér 19.). Közreműködik: Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész. A hangversenyre a belépés ingyenes.

2019. október 20.

Reformátusok Lapja 29


| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Keresztiné Szemán Szilvia győrteleki lelkipásztorral beszélgettünk.

1

Mikor döntött úgy, hogy lelkipásztor lesz? Olyan családban nevelkedtem fel, amelyben az életünk része volt az istentiszteletek látogatása. A nagyszüleim és a szüleim is hitüket gyakorló emberek voltak. Sok minden rám ragadt ezeken az alkalmakon – refisként nem volt gondom a bibliaismerettel, az énekekkel. Debrecenben hatodikos koromban jártam először, amikor ott volt II. János Pál pápa. Amíg vártuk őt, bementünk a Kollégiumba.

Hivatástól hivatásig – Keresztiné Szemán Szilvia előbb orvos akart lenni, később mégis a lelkészi pálya mellett döntött. A négygyermekes édesanya élete vezérfonalául a Márk evangéliumában olvasható biztatást választotta: „Ne félj, csak higgy!”

Érdekes módon arra nem nagyon emlékszem, milyen volt, amikor a pápa végül megérkezett, de a refi annyira megfogott, hogy mindenáron ott szerettem volna tanulni. A szüleim támogattak ebben. Horsai Ede lett a hitoktatóm. Annyira gyermekközpontúan, érthetően adta át a tananyagot, hogy ugyan kiskoromtól kezdve orvos akartam lenni, de ez akkor megváltozott. Viszont a gyerekkori elhatározás miatt – habár éreztem az elhívást – bizonytalan voltam. Amikor a teológián az első félév végéhez közeledtünk, már éreztem, hogy a helyemen vagyok.

2

Fiatalon lett édesanya. A házastársa is lelkipásztor? A férjem, Szilárd pedagógus, informatikus. Ő is olyan családban nőtt fel, amelyben megélték és megélik a hitüket, örömmel és lelkesedéssel vesz részt a szolgálataimban, valóban kiegészít. Már a segédlelkészi évemet is a feleségeként töltöttem, és hamarosan érkezett is az első gyermekünk. Mi azt kértük az Istentől, hadd lehessünk fiatal szülők. Kisgyermek30 Reformátusok Lapja

2019. október 20.

koromban nekem nem volt testvérem, az öcsém és közöttem nagy korkülönbség van. Nagyon szerettem volna, ha az én gyermekeim úgy nőnek fel, hogy vannak egymásnak, és mi is aktívan tudunk velük foglalkozni. Nem könnyű, de szép feladat ez. A gyermekek jöttek sorban, két-három év telt el a születésük között, közben pedig gyülekezetet építettünk.

3

Mióta szolgál Győrteleken? 2006 végén költöztünk a településre. Abban az esztendőben húsvétkor nagyon kevesen úrvacsoráztak az ezerhétszáz fős településen. Ös�szetett a falu közössége, sok roma él közöttünk, akiket egészen máshogyan lehet elérni. Isten kegyelméből ma már ott tartunk, hogy nemigen van olyan család, ahol ne látnának szívesen. Ehhez az kellett, hogy ne elvárásokkal, hanem tenni akarással induljunk neki a szolgálatnak. Tudtam, hogy nekem kell tenni, lépni, utánuk menni – másként nem lehet. Ebben nagy segítség volt a párom. Mint minden gyülekezetben, itt is vannak hullámhegyek és -völgyek is. A gyülekezet mellett a helyi ápoló-gondozó otthonban is szolgálok, ezt is nagyon szeretem.

4

Vannak tervei a közeljövőre? A gyülekezetünknek kevés eszköze és kihasználható helye van. Igyekszünk ezen változtatni: szeretnénk megújítani a templomunkat és korszerű multimédiás eszközöket beszerezni, hiszen a jelenlegi generációt ezek hiányában nagyon nehéz lekötni. Azt tapasztaljuk, hogy most már kevés, ha valaki csak beszél, a fiatalok pedig hallgatják – interaktív programok is kellenek, ha el akarjuk őket érni. Hogyan kapcsolódik ki az anyai és a gyülekezeti feladatok közepette? Pont ennek céljával kezdtem el tavaly a hittanár-nevelőtanár szakot. Szabadidőm így végképp nem maradt, viszont pozitívan élem meg, hogy kicsit kilépek a megszokottból, új ismeretségeket kötök, sokat tanulok belőle. A családom támogat ebben – nélkülük nem is menne.  KOCSIS

5

JULIANNA, FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD


Amikor a diák észrevétlenül tanul… …avagy Informális és nem formális tanulási lehetőségek a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvodában. Jelentős, 72,6 M Ft európai uniós pályázati támogatásban részesültünk, hogy pedagógiai, szakmai módszertanunkat megújítsuk, és ezáltal hozzásegítsük tanítványainkat ahhoz, hogy az ismeretek elsajátításának új színtereit is kipróbálhassák játékosan, de mindeközben észrevétlenül tanulva, gyarapodva tudásban, élményekben. Az EFOP 3.3.7-17-2017-00046 azonosítószámú pályázat keretében nevelőtestületünk az előző év elején nagy lelkesedéssel kezdett neki a módszertanok kidolgozásához. A problémamegoldó gondolkodás és a kreatív készségek fejlesztése érdekében, kihasználva az iskola területén lévő régi épület adottságait, SZABADULÓSZOBÁT alakítottunk ki, amely változtatható feladatsorokkal, izgalommal teli élményt jelent minden szabadulni vágyó látogatójának. A MANUÁLIS ÉS DIGITÁLIS ESZKÖZÖKKEL TÁMOGATOTT TÁBLAJÁTÉK módszer­ tan sokrétű problémamegoldási lehetőséget kínál alsós és felsős tanítványainknak. Igazán nagy sikerként élik meg tanítványaink a VIRTUÁLIS TÁRSASJÁTÉK foglalkozásokat, ahol az üzleti élet, pénzügyi világ és egyéb, csak a virtuális térben elérhető tevékenységeken keresztül ismerkednek és oldanak meg felmerülő problémákat, helyzeteket. A gyakorlati tevékenységeket kedvelők pedig a MESTERSÉGEK CÍMERE nevet viselő kreatív alkotóműhelyben tevékenykedhettek. A lelki és fizikai egészség fejlesztése kiemelt helyet foglal el intézményünk pedagógiai programjában, de a pályázat keretében is kidolgoztunk öt módszertant. A SZÍNHÁZ AZ ÉLET! drámapedagógiai foglalkozások mind az alsó, mind a felső tagozatban népszerűek. Az alsó tagozatos gyermekek körében kedvelt tevékenység a tánc. A NÉPEK TÁNCA módszertan kifejezetten a magyar és az európai népek táncainak és kultúrájának megismerésére íródott, értékmentő és értékteremtő szándékkal. A lelki egészség fejlesztésének kiváló eszköze a művészetterápia. Az alsó és a felső tagozatos gyermekek számára biztosít terápiás lehetőséget a kidolgozott MŰVÉSZETTERÁPIÁS ESZKÖZÖK BEVEZETÉSE A SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS CÉLJÁBÓL módszertan és ez alapján megvalósuló foglalkozás. Az informális tanulást célzó tevékenységek is nagyon kedveltek tanítványaink körében. Ezek a módszertanok egyrészt folyamatosan, másrészt projektjelleggel vannak jelen iskolai életünkben. Folyamatosan, szakkörszerűen működik a LEGO, MEGA LEGO szakkör, az IDEGEN NYELVI OLVASÓKÖR, az ÉL A

FOTÓ! kreatív médiaműhely, valamint az ELŐTTÜNK AZ ÉLET! – gazda-, gazdasszony-kör. Projektjelleggel épült be oktató-nevelő munkánkba a TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TÁBOR, NYÁRI ANGOL TÁBOR, 7PRÓBA, OLIMPIAI JÁTÉKOK A REFIBEN, valamint a VÁROSISMERETI ÉS ÖKOVETÉLKEDŐ. A pályázat keretében közel 12 M Ft értékben szereztük be a tevékenységek megvalósításához szükséges hagyományos és digitális eszközöket, valamint 4,5 M Ft értékben szakmai anyagokat. Ez nagymértékben segítette és segíti jelenleg is az igényes, minőségi megvalósítást. A tudásmegosztás színterei a műhelymunkák és interaktív előadássorozatok voltak, amelyek lehetőséget teremtettek valamennyi pedagógus számára a kidolgozott módszertanok megismerésére, a tanulóknak pedig megkönnyítették az érdeklődésüknek leginkább megfelelő tanórán kívüli foglalkozás(ok) kiválasztását. A pedagógusok felkészítését két továbbképzés is segítette. A 2019 májusában megrendezett konferencia résztvevői tájékoztatást kaptak a pályázat aktuális eredményeiről, megismerték további terveinket, valamint tudományos magyarázatot is kaptak az informális és nem formális tanulás előnyeiről. A pályázat 2019. október 31-i zárása előtt még vannak feladataink: műhelymunka szervezése, eredményesség mérése, valamint egy záró konferencia megszervezése és lebonyolítása. Hisszük, hogy a pályázati forrásból megvalósult tevékenységek, módszertanok, fejlesztések tanítványaink javára válnak, és hozzásegítik őket ahhoz, hogy korszerű és használható tudással rendelkezzenek, fejlődjön problémamegoldó képességük, lelki és testi egészségük úgy, hogy élménnyé válik számukra az ismeretszerzés, tanulás. Hálásak vagyunk az Európai Szociális Alap és Magyarország Kormánya által nyújtott pályázati támogatásért, minden pedagógusunkért és közreműködőért, aki részt vesz a projekt megvalósításában, valamint tanítványainkért, akikkel együtt örülhetünk a megvalósult eredményeknek, sikereknek. „Mondd el és elfelejtem, mutasd meg és megjegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem!” (Konfuciusz)


Profile for Reformátusok Lapja

Reformátusok Lapja 2019/42. szám  

Reformátusok Lapja 2019/42. szám