HAJNALHASADÁS – Kiút az érzelmi kiégés csapdájából 4. rész

Kovács Katalin

HAJNALHASADÁS

– Kiút az érzelmi kiégés csapdájából. 4. rész

hajnalhasadás - Valamely várt, kívánt dolog, állapot eljövetelének, megvalósulásának kezdete, a végtelen lehetőségek és az új nap előhírnöke. Midőn a felkelendő nap sugarai a láthatárhoz közeledvén, mintegy széthasítják az éji sötétséget, úgy győzedelmeskedünk mi is. Kinn a hajnal ég, ébred a lángolás, nem tarthat örökké a napfogyatkozás…

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz – csak részben igaz.

III. rész – Fény fel, fény le

1. Teremts kapcsolatot!

„Amikor kicsi voltál, mit ettél, ha éhes voltál?” Akik olyan otthonban nőttek fel, ahol az étel bőséges és tápláló volt, örömmel válaszolnak erre a kérdésre. Akik viszont olyan családban cseperedtek, ahol kevés volt az ennivaló vagy rossz minőségű, esetleg bűntudatot és szégyenérzetet társítottak hozzá, nem szívesen felelnek, sőt, rosszul is érzik magukat már attól is, ha csak rágondolnak a múlt e frusztráló szeletére.

A társas kapcsolat éppúgy táplál, akárcsak az étel. Ahogyan az ételhez fűződő jelenlegi kapcsolatunkat a korai tapasztalataink formálják, ugyanez elmondható emberi kötelékeinkről is. A konkrét táplálkozási szokásaink változnak az életünk során, de a táplálkozásra vonatkozó alapvető szükségletünk nem. Hasonlóképpen igaz ez kapcsolódásainkra: lehetünk bármennyire talpraesettek, erősek és önellátók, esszenciális igényünk van a kapcsolódásra. A másik emberhez való kapcsolódás alapvető biológiai szükséglet, élettanilag is: szabályozza szívverésünket és légzésünket, befolyásolja agyunk érzelmi aktivitását, erősíti a sérülésekre és sebekre adott immunválaszunkat, emellett csökkenti kitettségünket a stresszoroknak, és módosítja a stresszre adott válaszunkat. A társadalmi elszigeteltség és a magány az éhezés embertelen formája: kontaktus nélkül ugyanúgy megbetegszünk és meghalunk, mintha betevőben szenvednénk hiányt. Az igazság az, hogy senki sem teljes más emberek nélkül, szükségünk van kapcsolatokra annak minden változatos formájában.

A „kapcsolat” szó szerint értendő! Amikor emberek például együtt néznek filmet, az agyuk érzelmi reakciói szinkronizálódnak, még akkor is, ha egymás számára idegenek. A fizikai tér megosztása valakivel elég lehet a szívverések egymásra hangolódásához. A hangulatod roppant „fertőző” és te is fogékony vagy arra, hogy „elkapd” az épp uralkodó közérzetet a munkahelyen, a boltban vagy a tömegközlekedési eszközön. Ha tehát bárkivel teret osztunk meg, energiát is megosztunk vele. Ez fizika. És pszichológia. És elkerülhetetlen. És csodálatos.

És mit tesz ez velünk? A kapcsolat egy érzés és egyben érzelmi támogatás. Másrészről – mivel az élet bonyolult, drága és időigényes – és mert segítségre szorulunk az élet megannyi területén, nekünk segítő embereket is jelent, azaz fizikai támogatást. A jó kapcsolat tehát jót tesz nekünk. Az ilyen pozitív jellegű, energiateremtő kapcsolatokat „Szeretetbuborékoknak” nevezzük. Ha az Emberi Adakozó Szindróma egy vírus, akkor a Szeretetbuborék az immunválaszt tápláló környezet.

A pihenés nem csak alvást jelent, magában foglalja az egyik tevékenységtípusról a másikra való átváltást is.

Lehet, hogy a Buborékban egyszerre csak egy emberrel tapasztalhatod meg a kapcsolódást, de az is lehet, hogy nagy, együttműködő csoportokban érzed a legerősebben. Talán a barátaid körében éled legjobban, vagy a házastársaddal, esetleg a kutyáddal. A különböző Buborékok jellegükben eltérőek, de mindegyiknek van két azonos, konkrét összetevője: a bizalom és az összekapcsolt megismerés. A hitet, hogy a

körülöttünk lévő emberek viszonozni fogják azt, amit adunk nekik, bizalomnak nevezzük. Kifejezhetjük egyetlen mondattal: Számíthatok rád! és vice versa. Ez a kölcsönös bizalom mindkét ember számára maximalizálja a jóllétet. A bizalom állapotában hitelesek, azaz „teljesen önmagunk vagyunk”, és megosztjuk önvalónk legintimebb, legbensőségesebb érzelmeit is. Az összekapcsolt megismerés azt jelenti, hogy egy gondolatot úgy értünk meg, hogy azt kontextusában vizsgáljuk. A másik ember helyébe képzeled magad, hogy kipróbáld a nézőpontját. Felfüggeszted az ítélkezést, a kétségeidet, hogy megismerhesd a dolgokat az ő szemszögéből, mintha képletesen felpróbálnád a másik személy ruháját. Az összekapcsolt megismerés folyamatát néha úgy éljük meg, mint önmaguk átalakulását a hozzá illő formába, és mérlegeljük, mennyire lenne kényelmes számunkra ugyanezt a perspektívát birtokolni. Az összekapcsolt megismerés módszere nem csak arra alkalmas, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal és megértsük őket, azt is lehetővé teszi, hogy a másokkal kialakított kapcsolatok révén összeköttetésbe kerüljünk saját tapasztalatainkkal és fejlesszük saját identitásunkat.

Jelek, hogy fel kell töltődnöd a Szeretetbuborékodban:

- amikor úgy érzed, nem vagy elég

- amikor szomorú vagy

- amikor fortyogsz a dühtől.

„Látom magam a másik szemében és új utakat találok arra, hogy megismerjem és szeressem magamat, őt, és akik együtt vagyunk.” – igen! EZ A valódi kapcsolódás, ettől leszünk legyőzhetetlenek.

2. Ami erősebbé tesz

„Ami nem öl meg, az erősebbé tesz” – csak részben igaz. Helyesen mondva az tesz erősebbé, ami azután történik veled, hogy túlélted azt, ami nem ölt meg. Ami erősebbé tesz, az a pihenés. Pihenés nélkül ugyanúgy meghalunk, mint étel nélkül. Időt találni a pihenésre épp ezért nem holmi úri passzió, létszükséglet. Testünket nem arra tervezték, hogy szüntelenül kitartson, hanem arra, hogy váltogassuk az erőfeszítéssel és a pihenéssel töltött időt. Ha magunktól nem szánunk időt a pihenésre, a testünk fellázad, és kényszeríteni fog ennek megtételére. Az Emberi Adakozó Szindróma azt próbálja elhitetni velünk, hogy pihenni „élvhajhász” dolog, ami nagyjából ugyanannyira racionális, mint ha azt gondolnánk, hogy lélegezni gyengeség vagy léhaság. Ha megadod a testednek a szükséges pihenést, azzal visszaszerzed az uralmat a saját életed felett.

A pihenés nem csak alvást jelent, magában foglalja az egyik tevékenységtípusról a másikra való átváltást is. Ha lehetővé tesszük ezt a váltakozást, javulni fog a munkánk minősége és ezzel együtt egészségünk is. A pihenés kitartóbbá és hatékonyabbá tesz bennünket, megszünteti a fáradtság hatását.

Mennyi a megfelelő pihenés? A tudomány szerint 42%. Az időnek ekkora részét kell a testednek és az agyadnak pihenéssel töltenie. Ez körülbelül tíz óra minden huszonnégy órából. Nem kell, hogy minden nap így legyen, lehet ennyi egy hét, egy hónap vagy akár hosszabb idő átlagában. De igen. Ennyi kell.

A te 42%-od például nézhet ki így:

- nyolc óra alvás (plusz mínusz egy óra)

- harminc perc kapcsolódás, beszélgetés

- harminc perc testmozgás

- harminc perc figyelem az ételre, az étkezésre

- és egy harmincperces joker, az igényeidtől függően.

Ha most arra gondolsz, hogy ennél kevesebbel is elvagyok, akkor igazad van. Ellehetsz, ha célod az, hogy élethosszig csak vonszold az egyre kimerültebb agyadat és testedet. És persze vannak olyan időszakok az életedben, amikor nem lesz lehetőséged a megfelelő pihenésre. Újszülött baba? Három munkahely mellett diplomát szerezni? Nincs alvás. De senki, akinek számít a jólléted, nem fogja elvárni azt, hogy ezt az életmódot hosszabb időn át fenntartsd. A Szeretetbuborékodban senki sem akarja, hogy „ellégy”, azt akarják, hogy jól érezd magad.

De hogyan találj rá időt? A szerzőpáros egy munkalap kitöltését javasolja, amivel nyomon követheted az idődet.

A TÉNYLEGES 0-24-es naptárban a tényleges időfelhasználásodat jelölheted az alábbi lépésekkel:

1. Satírozd ki az alvással töltött időt! (elalváshoz szükséges időt is beleszámítva, a tényleges felkelésig)

2. Satírozd ki a rendszeresen előforduló dolgokat! (munka ingázással együtt, gyerekekkel való foglalkozás, társas tevékenységek, étkezés, beleértve az elkészítési időt is, tisztálkodás, vásárlás, közösségi média használat, tévé, internet)

3. Becslés alapján jelöld be a kevésbé rendszeres, de azért előre látható tevékenységeket.

4. Színkódold az egyes tevékenységeket az általuk kielégített szükségletek típusa szerint! (kapcsolat, pihenés, értelem és ciklus lezárása)

Az IDEÁLIS 0-24-es naptárban azt jelöld, hogy elméletileg hogyan tudnád az időfelhasználásodat az ideálishoz közelítővé tenni, ahol az ideális teljesen szubjektív. Te tudod, hogy több alvásra, több kapcsolódásban eltöltött időre vagy több mozgásra. Színkódolj, mint az előző naptárban!

Ha több időt töltesz pihenéssel, akkor energikusabb, koncentráltabb, kreatívabb és kedvesebb leszel – arról nem is beszélve, hogy biztonságosabban fogsz vezetni, kisebb valószínűséggel követsz el olyan hibákat, amelyek később sokba kerülnének, és nagyobb valószínűséggel fogsz élvezni mindent, amit csinálsz. Ezért kezeld prioritásként a pihenést.

3. Hatalmasodj!

Tanuld meg, hogyan tudsz sikeresen megküzdeni a nehézségekkel! Mi ellen küzdesz? Elsőként támad a könyörtelen önkritika, amely szerint a közted és az elvárt éned közötti szakadék egyszerre a te hibád és az életben vallott kudarcod alapvető jele. Még fel sem eszmélsz, máris lecsap a mérgező perfekcionizmus. A célod a tökéletesség, ezt pedig tudvalevő - lehetetlen teljesíteni.

Pajzsod a harcban az együttérzés önmagaddal. Több gyengédséget és kevesebb szigorúságot! Ha folyamatosan ostorozod magad, az mély sebekkel és fájdalommal jár. Hagyd ezt abba, és koncentrálj a gyógyulásra. Erősödj. Vedd számba, kik segítettek szeretni a benned lévő jót, kik bátorítottak, hogy válj azzá, aki mindig is lenni akartál. Nem kell megvárnod, amíg megváltozik a világ, már most is elkezdheted!

Zárszó: és örömökben gazdagon élj

A jóllét nem lelkiállapot, hanem cselekvési állapot.

Tanulj meg mesterien bánni a stresszel!

Bízz a testedben!

Légy kedves magadhoz!

Elég vagy úgy, ahogy most vagy.

CSAKIS AZ ÖRÖMÖD SZÁMÍT.