Amikor egy szoba a világ

Pető Csilla

Amikor egy szoba a világ

Hujber Kata az Aquafitt edzéseimre kezdett járni kb. 4 hónapja. Nagyon kedves, mosolygós nőnek ismertem meg. 49 éves és munkáját tekintve világítástechnikával foglalkozik, kicsit titokzatosabban megfogalmazva, fényt visz az emberek életébe. Az első beszélgetésünk alkalmával mutatta, hogy a lába többször volt műtve, ezért lehet, hogy lesznek gyakorlatok, amiket nehezebben tud megcsinálni majd. Elfogadtam, megköszöntem, és kértem, hogy jelezze, ha ez így lesz. Később egy hosszabb beszélgetésünk során mélyebben megnyílt Kata, és elmesélte mi is történt vele. Úgy éreztem, hogy az ő története, gondolkodása sok-sok embernek adhat erőt.

Mi történt veled Katám?

Mielőtt belekezdenék a sztorimba, szeretném leszögezni, hogy az, hogy elkezdtem az Aquafitt edzésekre járni, életem legjobb döntése volt. A balesetem előtt már volt egy alapbetegségem, reumatoid arthritis. Nagyon fontos volt a szabadság az életemben, és ennek a megélését a motorozásban találtam meg. A balesetem a Szlovén Alpokban történt, a saját motorommal, amit én vezettem. Mondjuk úgy, hogy rossz helyen voltam rossz időben, és egy szakadékban landoltam. Egy 180 fokos visszafordító kanyarban haladtam kb. 60 km/h sebességgel és szerencsétlenségemre megcsúsztam. Nem is a sebességgel volt probléma, de nem volt sem szalagkorlát, sem más, ami meg tudott volna állítani és gyakorlatilag elindultam a motorral a semmibe, és a szakadékban, egy fának csapódtam a lábammal. A lábam darabokra szakadt. Az alpinisták szedtek össze és mentőhelikopterrel szállítottak el Ljubljanába a központi kórházba, ahol 3 hetet töltöttem. Ezt követően a többszöri egyeztetés és szervezés után a Honvédba szállítottak át, ahol első körben 30 hétig voltam bent teljesen ágyhoz kötve, majd a második körben 20 hetet.

A beszélgetésünkből kiderült, hogy nagyon tudatosan állsz az élethez, milyen üzenetei voltak a balesetednek számodra?

Amikor valami történik velünk, annak mindig valami üzenete van számunkra. Én figyelem ezeket a jeleket és igyekeztem jól értelmezni most is, ami történt velem. A jobb lábam sérült, ami alapvetően a jövőt jelképezi, a kérdés, hogy valóban a számomra megfelelő irányba haladok-e. Felmerül egy másik kérdés is ilyen esetben, hogy test-szellem-lélek harmóniája egyensúlyban van-e? Tudatosan kell figyelni a jelekre, mert azok mindig fontos üzeneteket hordoznak számunkra. Érdemes észrevenni és időben értelmezni ezeket a jeleket, mert amikor már belekerülsz egy nem kívánt helyzetbe, akkor már nincs választási lehetőséged. Az már gyakorlatilag egyirányú utca. Akkor már csak egy választási lehetőséged van, vagy mész előre meghatározott feladatokkal, vagy kiírnak a történetből.

A legfontosabb az önszeretet, fogadjuk el, és szeressük magunkat.

A hála talán a legfontosabb, én minden reggel és este elmondom, miért adhatok hálát.

Hogy álltak hozzád az orvosok?

Nagyon szerencsés helyzetben voltam, szuper orvosaim voltak végig. Elmondták, hogy ez egy nagyon nehéz feladat lesz. Arra kértek, hogy azon felül, hogy ők beleteszik a saját 120%-kat én is tegyem bele az én 120%-mat, és akkor minden rendben lesz. Nagyságrendileg 16 műtétem volt, mire azt tudtuk mondani, hogy megmenthető a lábam. Utána 1 évet töltöttem tolószékben, így a rehabidő nagyon hosszú volt. A műtétek előtt nem lehetett tudni pontosan, hogy megmarad-e a lábam vagy sem. A rehabilitációs idő pedig azért volt hosszú, mert csak nagyon lassan és nagyon fokozatosan lehetett terhelni a lábam. Ennek a helyzetnek is nagyon sok tanulsága volt. Rájöttem, hogy amikor azt hiszi bárki, hogy milyen szűk határai vannak, rájön, hogy ezeket ki lehet tolni. Ezeket átugrani nem lehet, csakis kitolni, mert ha átugrod nagy eséllyel elbuksz. Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni mentálisan, lelkileg nagyon a toppon kell lenni és tudatosan a maximumot hozni 7/24-ben. A balesetem előtt is nagyon empatikus embernek tartottam magam. Ez alatt az idő alatt annyi, de annyi fájdalmon mentem keresztül, hogy azóta azokat az embereket, akik bármilyen fájdalmakkal küzdenek, még sokkal jobban meg tudom érteni, és át tudom érezni a helyzetüket.

Külső szemlélőként is sokan láthatták azt, hogyan állsz hozzá a dolgokhoz? Mit mondtak erre az orvosok, hogyan értékelték ezt?

Nagyon jól tartottam magamban a lelket, másokat is nagyon tudok motiválni, egyszer majd lehet, hogy szakmát is váltok, de ez még a jövő zenéje. A dokik látták a kitartást és igyekezetet és nagyon megdicsértek emiatt. Mindig azt mondták, hogy le a kalappal előttem! Úgy voltam vele, ha már így alakult az életem, és nem tudtam elkerülni ezt a helyzetet, akkor nézzük meg, hogy mit lehet ebből kihozni, mit lehet ebből tanulni? Emberség, empátia, türelem, határok kitolása.

Miután megtörtént a baleset, és szembesültél a helyzeteddel, mi az, ami motivált, hogy élted meg ezt az egészet?

Én alapvetően egy túlélő típusú ember vagyok, ezért egy tized másodperc alatt felmértem a helyzetem, adtam magamnak 1 perc önsajnálatot nem többet. Ha az időtengelyt nem veszem figyelembe, akkor még nagyon soknak is tűnik. Nem a sajnálkozásnak volt ott az ideje, hanem hatalmas belső energiákat kellett megmozgatnom a felépülésre. Mínuszból kellett indulnom, az első célom az volt, hogy feljöjjek nullára. Ha már nullán vagyok, halleluja, örülök, hogy élek, és a számmisztika szerint 1-es évem volt, ami azt jelentette, hogy kaptam egy második születésnapot. Lehetőséget kaptam egy újrakezdésre. Tudtam, hogy nekem itt még nagyon sok a dolgom, van egy csodálatos gyermekem, akit imádok, és az életszeretetemből is nagyon sok erőt tudtam meríteni. Nem hiszek a véletlenekben, tudom, hogy ami velem történt, okkal történt. Rengeteget fejlődtem érzelmileg és mentálisan is. Teljesen másképp látom a világot, az embereket.

Nagyon megfogott egy mondatod: „Amikor egy szoba a világ”

Gyakorlatilag, amikor heteken keresztül ágyban fekszel, felkelni nem tudsz, mert képtelen vagy rá, akkor a szoba a világ, és a külvilággal számítógépen és telefonon keresztül tudtam kapcsolatot tartani. Nagyon sokan jártak látogatni, család, barátok, orvosok, nővérek, más betegek. Egészen fantasztikus emberi kapcsolataim alakultak.

Miben látod másképp a világot és az embereket?

Sokkal elnézőbb vagyok másokkal. Nyilván mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, ítélkezés nélkül, nyitottan tudok mindenkit meghallgatni. Le tudtam zárni olyan emberi kapcsolataimat, amik mérgezőek voltak. Teret nyitottam új kapcsolatoknak, új energiáknak az életemben, amiért örökké hálás leszek magamnak, hogy meg tudtam tenni.

Voltak holtpontjaid?

Azt tudom mondani, hogy nem. Lehettek volna, de annyira tudatosan figyeltem azt, hogy mikor jönne el a holtpont, hogy meditálással, befelé figyeléssel meg tudtam azt előzni. Nem hagytam egyetlen pillanatra sem, hogy a negatív spirál magába szippantson, mert tudtam, hogy ha bekerülök ebbe, akkor nem fogom végig vinni ezt az egészet. Annál meg sokkal okosabb és erősebb voltam, hogy ebbe a csapdába bekerüljek.

Nagyon-nagyon nehéz időszak volt, borzasztó sok erőt, energiát vitt el. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyi energiát visz majd el, de azt sem, hogy ennyi energiám lesz ebben az élethelyzetben. Hihetetlen nagy kitartást igényelt. Soha egyetlen pillanatra sem volt bennem kétség, hogy újra talpra fogok állni. A hitem megingathatatlan volt mindvégig. Sokan megkérdezték tőlem amúgy ezt, hogy van-e bennem kétség, de egészen bizonyos voltam a végeredmény tekintetében.

- Igen, te tudtad, hogy így lesz, és újra működni fog a lábad. Szuper vagy! Hatalmas mentális és lelki erőd van.

Az orvosaid végig támogattak?

Nagyon jó volt velük a kommunikáció, és mindig megbeszélték őszintén velem, hogy hol tartunk, és mi várható. Nagyon sok támogatást kaptam tőlük. Nem mondom, hogy nem voltak nehezebb időszakok, de mindig tisztán láttam a saját helyzetemet. Mindig azt mondták, hogy ha magam részéről annyit hozzá teszek, amennyit ők, akkor jók leszünk. Jók lettünk!!! Az égiek vigyáztak rám, és ha már így alakult az életem, jó kezekbe kerültem. Csakis szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Soha nem lesz 100%-os a lábam, de a lényeg, hogy van, jövök-megyek, utazok, Aqua edzésekre járok, amik nagyon sokat fejlesztenek, szexin bicegek és elfogadtam, hogy nálam a 80% a 100%.

Mi az, amit nagyon fontosnak tartasz a mindennapokban?

A hála talán a legfontosabb, én minden reggel és este elmondom, miért adhatok hálát. A legtöbb ember szeret panaszkodni, és elfelejtünk hálát adni azokért a dolgokért, amiket természetesnek veszünk. Hányan adnak azért hálát, hogy van lábuk és tudnak járni? Én ezért naponta hálát adok. Azt javasolnám mindenkinek, hogy kezdje és zárja a napját hálaadással.

Hihetetlen az életszemléleted, a gondolkodásod, a hited! Mi az üzeneted az embereknek?

A legfontosabb az önszeretet, fogadjuk el, és szeressük magunkat. A legszeretethiányosabb világban élünk. Kapcsolódjunk szeretettel, elfogadásban másokkal, személyesen. Keressenek olyan közösségeket, ahol jól érzik magukat, mert a közösségeknek megtartó ereje van. Érkezzenek meg a jelenbe. A cselekvés mindig a jelenben tart!

Bízom benne, hogy Kata története sok emberhez eljut, és erőt ad, ha éppen nehéz helyzetben van!