5 minute read
A meddőség és a szégyen
Szeghy Krisztina
A meddőség és a szégyen
„A hátamon feküdtem, az orvos a két szétrakott lábam között, miközben a szememből ömlöttek a könnyek… Szégyelltem magam, amiért bőgök, mint egy gyerek, ő pedig közömbös arccal matatott tovább rajtam, mintha észre sem venné.”
Azt hiszed, ez egy abortusz képe? Nem. Ez egy lombikprogram egyik jelenete, amelyben a nő éppen mélységes szégyent élt át amiatt, amiért teljesen természetes módon a testi fájdalom, és a lelkileg megalázónak érzékelt szituáció hatására kicsordultak a könnyei. A szégyen nem ott, abban a pillanatban kezdődött, hanem már akkor, amikor először szembesült vele, hogy nekik kórházi környezetben, idegen emberek bevonásával kell létrehozniuk azt a csodát, ami másoknak otthon, a hitvesi ágyban sikerül. Már ezt önmagában rendkívül frusztrálónak és elkeserítőnek érezte. Emellé jött még a meddőségi centrumokban megtapasztalt futószalag működés, amelyben gyors egymásutánban következnek a páciensek, és az orvosnak a legtöbb esetben sem ideje, sem energiája nincs arra, hogy pár biztató mondattal emberibbé tegye a helyzetet.
„Az elmúlt három évben csak az nem kukucskált belém, aki nem akart. Boldog-boldogtalan látott már alulnézetből.”
Amellett, hogy ezeknek a megéléseknek a hatására a nőknek megváltozik a saját testükhöz való viszonyuk, elidegenedhetnek tőle, ami akár szexuális téren is zavart okozhat, egy nagyon mérgező dolgot is megtapasztalnak: a szégyent. Előfordul, hogy a szégyen olyan erős hatással bír a nő önbecsülésére, hogy katalizátorként hatva azt eredményezi, hogy a nő úgy érzi, képtelen továbbmenni a folyamatban, és ideiglenesen vagy ritkább esetben véglegesen feladja a saját gyermekért folytatott nehéz küzdelmet. Miért ilyen erős hatású érzelem a szégyen?
Szégyen vs. bűntudat
A nehezített fogantatás során mind a szégyen, mind pedig a bűntudat érzése megjelenhet a nőben. A kettő között az a különbség, hogy mit értékelünk negatívan az adott helyzetben: önmagunkat, vagy a viselkedésünket.
Amikor bűntudattal küzdünk, akkor azt érezzük, hogy valami rossz dolgot tettünk, de ez nem jelenti azt, hogy mi magunk rosszak lennénk. A fókusz a cselekedeten van, nem az egyénen.
Rövid távon a bűntudat egy építő jellegű érzelem is lehet, mert arra ösztönözhet minket, hogy kijavítsuk a hibáinkat, bocsánatot kérjünk, felelősséget vállaljunk az emberi kapcsolatainkban, tetteinkben.
Ha a bűntudatot sikerül feldolgozni, akkor az önbecsülésünk hosszú távon akár még erősödhet is, hiszen a hibáinkkal való szembenézés és azok jóvátétele erősítheti az önmagunk iránti tiszteletet. Ha azonban elhúzódó bűntudattal küzdünk, és nem tudunk idővel megbocsátani önmagunknak és továbblépni, az önbecsülés csökkenhet, mert folyamatosan hibásnak érezzük magunkat a történtekért.
A szégyen, mint negatív katalizátor
A szégyen azért más, mint a bűntudat, mert ebben az esetben nemcsak azt gondoljuk, hogy valami rosszat tettünk, hanem azt érezzük, hogy mi magunk vagyunk rosszak, értéktelenek, valami bennünk működik rosszul. Mint például a fenti esetben, amikor a hölgy azt érezte, hogy valószínűleg csak ő nem bírja ki az eljárással járó fájdalmakat, gyenge, gyerekes, és hogyan lehetne anya, és bírná ki majd a szülést (ami egyébként teljesen más jellegű, az oxitocin hormon által támogatott természetesen zajló folyamat), ha már ennél a résznél is elbukik.
A szégyen azonnali és mély érzelmi fájdalmat okoz, ami akár bénító jellegű is lehet. A tartós szégyenérzet pedig rombolja az önbecsülést, mivel az ember sajnos azonosul azzal az érzéssel, hogy „nem vagyok elég jó”. Ez szorongáshoz, önkritikához, és hosszú távon gyakran visszahúzódáshoz és társadalmi elszigetelődéshez vezethet. Épp ez utóbbi az, ami olyan erőteljes hatású lehet nehezített fogantatás esetén, hogy akár akadályozhatja is egy újabb lombikprogram időben történő, a biológiai életkorhoz alkalmazkodó elkezdését.
Miért? Mert a nehezített fogantatás és az asszisztált reprodukciós technikák igénybevétele esetén a pár tagjainak különösen nagy szüksége van az érzelmi támogatásra a családtagoktól, barátoktól. Eleve kiszorulva érzik magukat a „normális” emberek közül, hiszen ahhoz, hogy ők családdá válhassanak, más párokkal ellentétben egy hosszú, és érzelmileg és testileg egyaránt fájdalmakkal teli utat kell bejárniuk. Ez hatalmas érzelmi erőforrásokat igényel, elsősorban a nőtől, hiszen neki kell folyamatosan betekintést engednie önmagába, viselnie a folyamatos vérvételeket, a vizsgálatokat, a leszívás és beültetés eljárását, és magába szúrnia folyamatosan az otthon beadandó injekciókat.
Mivel a szégyen izoláló hatású („selejt vagyok”, „csak nekünk nem sikerül”, „a barátnőm elfordult tőlem, mert ő várandós, és nem tud velem mit kezdeni”), és bezárkózást hoz létre, a pár egyre kevesebbet találkozik az ismerősökkel, és egyre kevésbé szeretné megosztani a családtagokkal és a barátokkal, hogy hol tartanak a folyamatban - főleg, ha már túl vannak egy sikertelen lombikprogramon. Ebből adódóan viszont egyre jobban lecsökken az életükben az érzelmi támaszt nyújtó kapcsolatok száma, holott nehéz élethelyzetekben mindenkinek erre van a legnagyobb szüksége.
A pár hölgy tagjának ez fokozott nehézséget okoz, hiszen a nők számára a problémamegoldás elsődleges módja általában a negatív érzések és a feszültség kiventilálása, „kibeszélése”. Ennek hiányában egyre megterhelőbbé és nyomasztóbbá válhat számukra a fájdalmakkal és injekciókkal teli újabb lombikos eljárás megkezdése. Sokszor azt érzik, hogy megcsömörlöttek, szeretnék egy kicsit újra „normálisnak”, átlagosnak érezni magukat, újra „csak” nőként élni, és levetni magukról a folyamatos időnyomást. Általában ilyenkor keresnek meg engem a Babahívogató Programban, és kezdjük feldolgozni a folyamat során keletkezett nehéz érzéseket, hogy a gyermekért való küzdelem újra hittel és reménnyel teljen meg.
A két érzés közti fő különbségek, és hatásuk az önbecsülésre
Érzés: Szégyen Bűntudat
Megélés: „Rossz vagyok.” „Rossz dolgot tettem.”
Hozzáállás: A saját személyiségét ítéli meg negatívan. Az érzés a konkrét cselekedetre irányul.
Rövid távú hatás: Szorongás, társadalmi elszigetelődés, túlzott önkritika, tehetetlenség érzése. A kapcsolatok helyreállítására vagy változásra ösztönözhet.
Hosszú távú hatás: Önértékelés csökkenése, depresszió. Feldolgozás esetén az önbecsülés erősödhet.
Mit kezdhetünk a szégyennel?
Fontos, hogy megtanuljuk megkülönböztetni önmagunkat a tetteinktől, és elkerüljük a szégyen mérgező érzését, helyette megtapasztalva a bizonyos esetekben természetesen keletkező bűntudat érzését.
Ismerjük fel, és tudatosan igyekezzünk elengedni azokat a negatív gondolatokat, amelyekkel igazságtalanul bántjuk saját magunkat.
Erősítsük az önbecsülésünket! Készítsünk listát a pozitív tulajdonságainkról, vezessünk pozitív naplót, amelyekben leírjuk az aktuális napon megélt jó élményeinket, sikereinket és eredményeinket, és hétvégenként nézzük vissza az adott heti bejegyzéseket.
Töltsünk időt olyan emberek társaságában, akikkel jól érezzük magunkat, akikkel esetleg meg tudjuk osztani az érzéseinket, gondolatainkat, vagy akikkel a humor segítségével átlendülhetünk a napi nehézségeken.
Amennyiben pedig egyedül nem boldogulunk a saját nehéz érzéseinkkel, merjünk segítséget kérni szakemberektől.
A cikket a PszichoLive szégyenről megjelent posztja ihlette.
