Gyakorlatok a tisztább tudatért

Fényhalmi Beatrix

Gyakorlatok a tisztább tudatért

Tudati rétegek/Egyé válás gyakorlata

Ezek a típusú gyakorlatok tudják megmutatni, hogy minden Egy és minden Benned zajlik. Kezdetben csak a természetben alkalmazd, mivel földelsz és jobban érzékelhetsz, ugyanakkor nem "kell" más egojára reagálnod.

Ülj le valahol vagy állj kényelmesen. Szemelj ki magadnak egy fát, bokrot, virágot, valamit, amin tudod, hogy több élet zajlik. Én most a fa példát használom. Kezd el figyelni. Mély, lassú alhasi légzéssel vagy bármilyen neked megfelelő mély légzéssel lecsendesíted az elmét és csak oda koncentrálsz, ahol vagy, a testedre és a növényekre. Érezd a szellőt, az illatát, minden porcikáját. Majd ráhangolódsz a fára. Milyen érzés fának lenni? Most én vagyok ő, Egy vagyok vele. Teljes őszinte figyelemmel szándékold ezt és a tudat máris egyé válik a fával.

Érezd, milyenek lehetnek a gyökerei, meddig-merre terjednek a földben, mennyire fitt vagy gyenge tartásúak az ágai. Csak érezd, az ő "szempontjából" lásd, Te vagy a fa. Érezd a napot, esőt, szelet. Időjárástól függetlenül is tudod ezt érezni. Érezd milyen fának lenni.

Minél mélyebb az egyé válás, úgy érzékelheted a fa törzsén vagy kérge alatt haladó hangyákat, bogarakat. Milyen érzés, hogy több száz élőlénynek ad otthont? Milyen érzés mikor egy szélvihar által lehullajt a levelekből? Vagy bimbózik? Játssz el ezekkel, elég csupán azzal, ami éppen ott van, azzal az idővel például. De, ha nagyon mélyen vagy, akkor mindent képes vagy érezni, amit leírtam és annál jóval többet. Egy határtalanságot, mélységet, egyszerre kicsi vagy és nagy stb.

Következő réteg:

Egyé válni a hangyával ugyanúgy. Összemenve, milyen érzés fel-le mászkálni a fán, érzi-e a különbséget a vízszintes és függőleges között? Érzik-e a fa illatát, ízét?

És nagyon fontos: Mihez képest? Mihez képest mozog? Mihez képest kicsi vagy nagy?

Válj eggyé a környezettel. Egy vagy a fával, egy vagy a hangyával, egy vagy a térrel!

Ha belejöttél váltogasd a nézőpontokat! Egyszerre is tud menni. Az érzékelésed kiterjed és érzed a hangyát, a fát, akár a leveleket külön is és együtt, egy madarat a faágon, milyen a madárként ülni a fán? A nézőpont váltogatása nem gondolkodást és konkrét érzéseket jelent, mivel a növény és állatvilág nem gondolkodik, nincsenek tudatában érzéseiknek, ezért hívják a tudatlanság birodalmának. Érezz együtt velük, ez a legjobb szó rá.

Ezzel egyidejűleg sok tudati réteget is megtapasztalhatsz, akkor tapasztalhatod meg igazán a Vagyok-ot Mindenhol. Kint-bent, lent-fent, hogy minden benned van. Rétegenként haladhatsz fentebb és kintebb. Hozzád képest megy az autó, a busz, de te mihez képest mozogsz? Azok mihez képest és miben mozognak? Ha a metrón ülsz és haladsz vele, akkor mi van? Láthatod az egész

bolygót vagy az Univerzumot is úgy, ahogy van, mindennel. Érezhetsz rajta mindent, ha azt választod. Gyakorolj menet közben vagy bármikor. A természetben kezdd és utána nézd meg ezt az emberek között, a városban, egy cukrászdában stb.

Amikor már úgy érzed profin megy az Itt-Lét, Együttérzés és szükséged van valamiért, hogy egy emberbe szétnézz, mert szeretnéd megérteni és segíteni neki, akkor próbáld meg. De rendszert ne csinálj belőle, mert a másik megérzi, ha benne vannak és kotorásznak! Nagyon nem szeretik. Csak nagyon különleges esetekben alkalmazd, mindenkinek kell privát szféra.

Ráhangolódás

Gyakran kérdezik, hogyan kell ráhangolódni, mit jelent ez. Valójában erre mindenki képes, de a túlzott elme tevékenység védőfalként nem engedi átérezni, így teljes útmutatást vár. Azonban nem lehet részletes útmutatót adni, ez nem számítógép összeszerelés, sem szoftver telepítés, melynek minden pontját leírják. A ráhangolódás lényegét megpróbálom az elme számára érthetővé tenni.

Tulajdonképpen ez nem más, mint koncentráció, egyhegyű figyelem, de a ráhangolni kívánt ember, érzés, energia, nem egy megfogható dolog vagy tárgy, ezért sok elme számára kérdéses.

Benned lévő folyamatok megfigyelésénél a fókuszt befelé viszed. Az energiát, amivel kifelé tekintesz, teljesen befelé fordítod úgy, hogy az érzés, szorongás, harag energiájának központját megkeresed a testedben. Ez bárhol lehet. A keresésénél a figyelmedet azonnal berántja, a fényed rávetül a tudattalan részre, ez gravitációs húzásnak megfelelő érzettel jár vagy zuhanással. Ekkor az érzés felerősödik, míg az ego lecsendesül, de a háttérben láthatod, hallhatod az érzéshez tartozó történetét és képeket. A félelem akadályként jelenhet meg, mely nem enged emlékezni, belemenni, hogy átérezd teljesen, csak egy határt betartva szemlélheted. Ebben az esetben eleinte az érzéssel, félelemmel kell foglalkozni, megengedni, hogy ami beragadt, az felszínre törjön. Teljesen zöld lámpát kell neki adni és sírni, kikiabálni magadból azt a részt. Megkérdezheted Ki/Mi vagy te? Bármilyen keserű és mély, torz a válasz, ne rettenj meg tőle, ne mondd rá, hogy illúzió, hiszen tested szintjén nem az. Engedd meg, hogy hangosan, erőt adva annak a résznek, kimond, kikiabáld, bármilyen trágár kifejezések jönnek is ki a szádon. Amint ezt megteszed, az energia elindul fölfelé, átjárja a testet, tudatot, kiráz a hideg és eleven leszel. Feltöltődsz, kitisztulsz, és a mumus lenyugszik. Nem került újból a szőnyeg alá. Többször is fontos lehet ennek kiadása, amíg teljesen fel nem oldódik; hiszen ez változást indít meg benned. Ezután hozzáférhetsz a félelemhez, emlékekhez, melyeket szintén át kell érezni, úgy vagy jobban, mint amikor megtörténtek. A ráhangolódás önmagadra egyre gyakoribb lesz, egyre több felismerésed lesz.

Másik lehetőség, a gondolatfolyamban megfigyelni melyik a legerősebb gondolat, ami éppen foglalkoztat, netán kivágja a biztosítékot. Mindig van egy legerősebb, amihez a többi hozzáfonódik. Könnyen megtalálhatod. Ezt a gondolatot vidd be a belső teredbe, ami puszta sötétség vagy fehér világosság. Ahol nincs semmi, csak tér. Koncentrálj erre néhány pillanatig, majd a gondolatot vetítsd ki a térbe! A sötétben világos betűkkel, a világosban fordítva. Lebegjen a gondolat a semmiben és figyelj rá. A figyelemtől nagyobb lesz, közelebb kerül a kép és képes vagy bele menni a szavak közötti résbe és a betűk közötti résbe. Engedd közeledni és tágítsd ki a gondolatot, egyre nagyobb szünetek, space-ek lesznek benne, míg eltűnsz a résben. Ekkor a gondolatnak már nyoma sincs, csak egyhegyűség és csend. Már a folyamat elkezdésénél leállhat a gondolat, a mondat helyett csak néhány szó fog megjelenni, ha spontán képes leszel a csendre.

A másik emberre hangolódás is ez az energia, hasonlóan működik. Amint felismered, hogy nem fontos a véleményed, gondolatod, meg bírod állni, hogy mindenképpen hozzáfűzz valamit a másik mondanivalója, kinézete mellé, akkor el tudod engedni az én-t. Mikor nem számít, kinek van igaza, mert van létjogosultsága minden ego véleményének, hiszen, ha nem lenne, akkor ezek sem történhetnének meg, nem léteznének. Ráhangolódni csak én nélkül tudsz, tudva, hogy ő rajta keresztül is az a valami érzékel, mint benned. Viszont a ráhangolódást ne gyakorold úton-útfélen, mert egy tömegközlekedési eszközön nagyon zavarbaejtő tud lenni és pánikot is okozhat. Az esetemben annyira gyorsan megtörténik, hogy elég valakire csak 1 percig figyelnem, ezért óvatos vagyok, nehogy percekig tartsam a figyelmem az embereken egy metrón, mert a zaj hatalmas lesz odabent és fizikailag feszültté tesz.

Tudattisztítás, feltöltődés, csakratisztítás pránalégzéssel

Ez a gyakorlat segít földelni, lecsitítani az elmét, feszültségnél, ego játszma közepén is jól alkalmazható! Az elején célszerű minél többször megcsinálni, hogy később bárhol pikk-pakk alkalmazhasd! A gyakorlathoz jó, ha ismered a csakrák színeit. Mély jógalégzéssel csak a testedre figyelsz. Ahogy a figyelmedet sikerül teljesen befelé fordítani, elképzelsz egy fénysugarat, mely beáramlik a koronacsakrán. (Bármilyen színű és vastagságú lehet a sugár.) A jógalégzéssel egybekötve végigáramoltatod a prána vezetéken (gerinc) ezt a fényt, úgy, hogy közben a csakrákat is kitisztítsa és feltöltse. Addig lélegzel így, míg érzed vagy látod, hogy a csakrák ragyognak és fényük összefolyik. A lábujjadig engedd le, sejtszinten érezd! Ha jól csináltad, kiráz a hideg, a belső örömödtől pedig ragyogni fogsz. A ragyogásnak ne legyen határa, vagyis áramoljon fényed lezárás nélkül, nem kell burok formában elképzelni, mert azzal a teremtésedet lekorlátozod!