Nemzetközi Aquafitness kihívás teljesítve

Czeczon

Nemzetközi Aquafitness kihívás teljesítve

Pető Csilla kolléganőnk egy kihívásokat szerető és - maximalizmusából fakadóan – teljesítő aquafitt tréner és az egészséges életmód és mozgás iránt elköteleződött ember. Először vett részt magyar aquafitness csapat a Worldwide Aquathon Day-en, ezen a nemzetközi megmérettetésen általa, melyre elismeréseiket látva méltán büszkék lehetünk. Nem csak azért, mert 3 órát folyamatos edzéssel töltöttek, hanem azért, mert nem élsportolók, hanem túlnyomó részt sportszerető 40 feletti emberek alkotják a csapatot. A nemzetközi színtérre lépésről és a kihívás részleteiről beszélgettünk Csillával.

Ki szervezte ezt a nemzetközi kihívást és honnan jutott a tudomásodra?

Egy úszóedző Ádám Judit, aki kliensem is volt régebben, küldte át az információkat, mert amióta tudja, hogy edzéseket tartok, mindig informál a nemzetközi eseményekről. Azonnal le is csaptam rá, hisz nagyon izgalmas programnak tűnt elsőre is. Azt gondoltam, hogy a csapatnak is egy jó kihívás és egy olyan alkalom, ami még közelebb tudja hozni az embereket egymáshoz. Egy közös ügyért való munka.

2013. november 9-én egy Dél-afrikai hölgy, Rose Hartzenberg indította útjára a kihívást, és a nemzetközi aquás csoportokban nagyon sokan ismerték már. Felvettem vele a kapcsolatot és nagyon örült, mert korábban Magyarországról nem volt, aki teljesítette volna a kihívást. Így mi lettünk az elsők. Elsőnek lenni mindig jó! – vallom ezt! Az volt a feltétel, hogy három órát kellett egyfolytában edzeni, és ezt feléjük dokumentálni.

Van ennek egy nemzetközileg szabályozott rendszere? Hány fős csoport indulhat, mikortól-meddig kellett teljesíteni?

Annyit határoztak meg, hogy egyben kell teljesíteni a három órát és egy nap áll erre rendelkezésre, természetesen az időeltolódásokat figyelembe vették.

Úgy érezted, hogy a csapat képes lesz teljesíteni? Hogy zajlott, kihirdetted köztük a lehetőséget?

Tudják, hogy szeretem feszegetni a határokat. Nyáron az aqua táborban már végeztünk egy intenzív edzés napot, ami úgy zajlott, hogy összesen 5 órát edzettünk, és minden második órában volt edzés. Az augusztusban volt 40 fokban, ez most -2 fokban. Az átlag életkor 60 év volt, a legidősebb táborozó 70 éves volt, tehát egy eléggé elszánt és jó karban lévő társaság, akik már több, mint egy éve járnak hozzám. Meghirdettem a csapatban, harmincan jelentkeztek és végül 21 fővel teljesítettük a kihívást. Nagyon jó volt látni, habár fáradtak, ahogy telt az idő, látták a másikon, hogy az még kitart és ez erőt adott mindenkinek. Rám szóltak az első fél órában, hogy ne legyen ennyire kemény az edzés, mert három órán át bírniuk kellene. Mindannyian nagyon élveztük, hogy feszegethettük a személyes határainkat.

Kellett a nevezésnél létszámot leadni?

Létszámot nem kértek, de folyamatos kapcsolatban voltunk és nagyon megtisztelő volt, hogy Rose kifejezte elismerését felém az elhivatottságom, motiváltságom és a csapat motiválása okán. Ez nagyon átment neki.

Voltak olyan országok, ahol több edző is tartott edzést és vitte a saját csapatát. Szerettem volna én is, ha több edző is jön a csapatával együtt, de nem volt nyitottságuk a hívó szóra. Már most tudjuk, hogy jövő évben mikor lesz, így már most van egy edző, aki kedvet kapott, hogy együtt csináljuk majd 2025-ben.

Jellemző volt nemzetközileg, hogy olyan átlag életkorú csapattal neveznek, mint a tiéd?

Benne vagyok abban a csoportban, ahol a dokumentációk fel vannak töltve, fotók, videók. Sok helyen vannak, ahol az idősebbek aquáznak, hisz ez egy olyan sport, ami az ízületeket kíméli és idős korban is végezhetők a gyakorlatok. Ez a sport vagy mozgásforma jellemzően negyven felett népszerű. Sokan hiszik azt, hogy ez kicsit olyan „nyugdíjas torna”, de nálam kemények az edzések.

Három óra azt gondolom egyszerre minden mozgásból sok. Milyen körülményeitek voltak? Ahány ország, annyi időzóna, időjárás…

Mi korán kezdtük, reggel 7-kor. 37 ország közül egyedüliek voltunk, akik kinti edzést tartottak mínusz 2 fokban. Az összes többi ország vagy beltérben, vagy ha kint, akkor sem ilyen hidegben edzett. Nagy dicséret mindenkinek, hogy ilyen hidegben is helyt álltak. Annyi szerencsénk volt, hogy kisütött a nap és nem ködös, párás időben kellett a medencében lennünk. Az égiek velünk voltak.

Volt-e díjazás, elismerés, esetleg csak a részvétel és a kihívás teljesítése maga az eredmény?

Központilag bocsátott rendelkezésünkre Rose oklevelet az aláírásával, külön az instruktoroknak, külön a résztvevőknek. Ezeket kinyomtattam és kitöltöttem. Viccesen jegyzem meg, hogy én akár résztvevőit is kaphattam volna pluszban, mert az

edzők 98 %-a a partról instruál, én viszont a vízből és végig is csináltam minden gyakorlatot a csapattal. Így lehet jól érezni a közegellenállás miatt az ütemet, sebességet, a számolásokat. Alapvetően táborokban és az edzéseken is végig edzem velük az időt, így ezt a 180 percet is együtt gyakorlatoztuk végig.

A szervező például a magyar csapatnak külön küldött videót, ahol elismerte őket, a részvételüket és a teljesítményüket, gratulált, hogy elsőként részt vettünk.

Ami a csapatomnak különlegesség volt, hogy csináltattam részükre érmeket a szervező engedélyével és a rendezvény logójával. Azért tartottam fontosnak, mert sok olyan edzettem van, aki sosem sportolt. Sokuknak motiváló, hogy nem kell feltétlenül élsportolónak lenni, hogy érmet kapjanak elismerésül a teljesítményükért. Nagyon díjazom azokat, akik elszántak, kitartóak és ezzel meglepetést szereztem nekik. A Dagályfürdő is teljes mellszélességgel mellénk állt és készítettek egy dobogót is, amin mindenki felállhatott a dobogó legfelső fokára, és Galanisz Tímea a Dagály intézményvezetője adta át mindenkinek a díjakat. Méltón lett megünnepelve az esemény. Fontosnak tartom, tartottam megadni azt a színvonalat, fényt, elismerést, ami megbecsülést hoz a résztvevőknek.

Hogyan történt a dokumentálás?

Volt lehetőség élő stream-be bekapcsolódni és láthatták, hogy edzünk. Emellett volt velünk egy fotós, aki felvételeket készített, videózott. Rendszeresen dokumentáltuk végig az eseményt, majd ezeket az anyagokat beküldtük. Díjazásról is készült egyéni fotó, videó mindenkiről. Annyira jó volt látni, hogy amikor vége lett, mindenki összeölelkezett, közösségi élményt adott ez a kihívás.

Már megvan a 2025-ös dátum, amin nem kérdés, hogy indulni fogunk.

Az aquafitness-es világban kap ez a rendezvény nyilvánosságot? Ennek révén elkezdhetnek kontaktolni egymással a csoportok, az instruktorok? Van itt vérkeringés?

Azt látom, nemzetközi szinten az aquás világ összetartó, hazai szinten egyáltalán nem érzem. A kihívással kapcsolatban mindenki gratulált a másiknak, elismeréssel szólnak egymásról, nincs irigység, mint itthon. Itthon az edzők szigetekként működnek. Januárban lesz Dubaiban egy nemzetközi kongresszus, én vágyom az ott lévő öszszefogásra, együtt gondolkodásra. Nemzetközi szinten nagyon jól működik az aquás világ.

Több nemzetközi szervezet is tömöríti az aquásokat, még keresem azt, ahová tudok kapcsolódni. Rengeteg tudásanyag van felhalmozva ezekben a szervezetekben, több elméleti és gyakorlati tanfolyamot, kurzust is elvégeztem már külföldi képzéseken.

A dubai konferenciát is azért várom nagyon, mert sok országból lesznek előadók, instruktorok, akiktől lehet tanulni. 3 nap alatt 24 órát adnak le, azaz napi 8-at, tehát állóképességre szükség lesz. A relaxálótól a kardioig sokféle órát tartanak. Sok újdonságra számítok.

A fárasztó folyamatban voltak emelkedett percek?

Amikor kezdéskor a két megnyitott pályára bement ez a 21 ember, azt a pillanatot nem tudom leírni neked. Megható volt, hogy mindenki azért van itt, hogy ezt a kihívást teljesítse. Felemelő érzés volt. Hoztak magyar zászlót, mindenkinek nemzeti színű arcfestése volt, jó volt látni őket így együtt. Büszkén képviseltük Magyarországot. Ezzel a rendezvényen való részvétellel megnyitottam a nemzetközi rendezvényeink sorozatát. Remélem még sok ilyenről tudsz majd hírt adni!