Az ember lénye a lényeg egy fájdalmasan gyönyörű világban

Petkovics Alexandra

Az ember lénye a lényeg egy fájdalmasan gyönyörű világban

Ilyen mély sorok még nem kerültek tollamból a magazin hasábjaira, viszont eljött az ideje egy őszinte vallomásnak. Ahogy mindenki más, úgy én is úton vagyok, és ez az út sok esetben tartogat olyan kihívásokat, amelyek olykor mázsás súlyként nehezedve vállamra, földre nyomnak, és pillanatnyi szünetre kényszerítenek. Már megtanultam, ekkor a csend birodalmában villannak fel az útjelzők, melyek először csak pislákolnak a ködben, majd miután kitisztult az ég, egyértelmű irányt mutatnak. Így vezetett az utam Zsámbékra, Makray Krisztina Mikolt Körterébe, ahova válaszokat és útjelzőket keresve érkeztem.

Már a megérkezés pillanata előtt is igazi vadregényes utakon jártam, ami egyszerre jelezte, hogy egy teljesen más világ fogad majd, ahol az idő más értelmet nyer és ahol a józan ész nyugovóra tér, hogy átvegye helyét a szív és az érzések. „Áldás a bejövőre, béke a kimenőre!” állt egy táblán Mikolt kezében, miközben óriási mosollyal és öleléssel köszöntöttük egymást, úgy, mintha legalább ezer éve ismernénk a másikat, pedig aznap találkoztunk először. Legalábbis ebben az inkarnációban. Utunk egyenesen a jurtába vezetett, amiről korábban Illés Ákos barátomtól már nagyon sokat hallottam. Egy misztikus helyként képzeltem, ahol két dolog történhet: beleszeretek és többé ki sem szeretnék lépni onnan vagy olyan felismeréseket kapok általa, amiben nem vagyok biztos, hogy elbírom. A jurta valóban misztikus hely, ott nincs titok, csak a csupasz, meztelen igazság, ahol ész nem jár, szív kitárul, elfogadással teli megértés vesz körül és ha a szíved valóban nyitva, a ködös éjszakában elkezdenek pislákolni a jelzőlámpák.

Zsámbékon az elcsendesedés hangjai meséltek nekem. Nem túlzás azt állítanom, hogy az angyalok énekeltek, Mikolt hangjátékán át szóltak, aki egy olyan hangutazásra invitált, ami által legmélyebb belső önmagam fogadott, üdvözölt, majd megragadta a kezem és megmutatta az elakadásaimra a választ. Nem volt kérdés számomra, hogy megnyílhatok, hogy megmutathatom valós terheim, melyektől szabadulni kívánok. Mikolt minden mozdulatával azon volt, hogy biztonságban érezzem magam, gondoskodott kényelmemről, és amikor nagyobb támaszra volt szükségem, megtartott. A hangutazás általi belső utazás után bejártuk a birtokot, ami óriási átalakuláson megy keresztül, hogy a jövő évben sok újdonsággal, szervezett programokkal várja az utazókat. A telek körbejárása után Mikolt ebéddel kínált, miközben szem nem maradt szárazon hol a nevetéstől, hol a mély érzelmektől. Ezt követően egy varázsitalt kaptam, melyről tudtam az első korty után, hogy egy gondolatnyi említést szeretnék tenni róla, annyira megigéző volt a selymessége – a titok a jászvajban rejlik. Tökéletes kiegészítőként szolgált, ugyanis a jászvajas ital társaságában elkezdtünk beszélgetni.

...figyelem az útjelzőket melyeket olykor erősebben, olykor csak pislákolva villant fel az élet...

Mi a történeted, ami által rátaláltál az életutadra?

Gyermekként nem realizáltam, hogy milyen családhoz érkeztem, hiszen akkor az volt a normális, amiben nevelkedtem. Aztán ahogy cseperedtem, érzékeltem, hogy valami nincs rendben. Hétéves lehettem, mikor egy egész életemre meghatározó, sorsfordító élményben volt részem. Ez által az élmény által egy nagyon tiszta üzenet érkezett meg hozzám, mely konkrétan így szólt: Nagyon nehéz lesz, de segítünk, végig fogod csinálni! Fogalmam sem volt mi történik velem, néztem a körülöttem rohangáló gyerekeket, akik ebből semmit sem érzékeltek. Nem értettem mire vonatkozik ez, egyet éreztem, valóban egész életemet meghatározó esemény történt ekkor.

Kilencvenkilencben állt össze az egész, amikor a korábban átélt élmény bekötődött az akkor átélt tragikus pillanatba. Ugyanis ezen a napon elveszítettem két gyermekemet. Ez az érzés a gyermekeim elvesztésének a napján tért vissza, színtisztán, megértést hozva. Ugyan az itt maradásom egy hajszálon múlt, mégis ez az élmény egy kegyelemmel teli megtartó erőként lökött tovább életem tengerén.

Mindig érdeklődéssel fordultam mind a saját, mind az emberek működése felé, egészen kicsi koromtól kezdve pszichológiával vagy régészettel szerettem volna foglalkozni, vonzott, hogy áskálódhassak a mély rétegekben. Jó eszű és eleven gyerek voltam, viszont a sors más lapot osztott nekem. Mindig kapunk az élettől jeleket, mindig felkészítenek a változásra, akkoriban még nem tulajdonítottam ennyire jelentőséget ezeknek az útjelzőknek. Erőm sem volt változtatni, elköltözni vagy lépni és észre sem vettem őket igazán. Valamilyen szinten fel lettem készítve a tragédiára, de ez az, amire nincs ember, aki fel tudna készülni. Gyermekeim elvesztése utáni éveimet Farkas Dumitruként éltem, Wass Albert, A funtineli boszorkányok című regényéből. Egy részem elment velük együtt, de testben itt kellett maradnom, életre ítélve.

Az életbe egy Indonéziába tett utazáson átélt transzélmény lökött vissza, ami után megértettem az itt maradásom célját. Ekkor vettem fel újra életem fonalát. Hazaérkezésünk után beiratkoztam szociális ápolónak, majd gyakorlóként haldoklók mellett megérintődtem más, nehéz sorsokkal. Ezután gyakornokként egy árvaházba kértem magamat, ahol újra belém hasított a vágy, hogy ismét életet adjak egy gyermeknek. Ekkorra már évek teltek el, mégis még mindig egy gyászoló anya voltam, aki az önvád terhével küzdött a mindennapokban. Húsvét előtt az akkori férjemmel tettünk egy felajánlást, hogy negyven napig böjtölünk, hogy megfoganjon egy új élet. A negyven nap leteltével Lilla megfogant, és újra anyai örömök elé néztem. Az egyik megmentőm, hogy mélységesen hiszem és érzem a kegyelmet, azt az univerzális szeretetet, ami mozgat mindent. A másik megmentőm a természet, a természetben lét. Minden pillanat, amit a fák között, az erdőben, a természetben tölthetek, maga a gyógyulás számomra. A legnagyobb csoda a lányom, aki ma huszonkét éves, varázslatosan tehetséges és a legnagyobb szeretettel gondol elvesztett testvéreire. Vele érkeztem meg igazán arra az útra, amelyen azóta is járok, mégis minden átélt és átvészelt esemény is abba az irányba állította a vitorlát, amerre elrendeltetett.

Milyen módon nyújthat segítséget az önismeret és hogyan érdemes elindulni az úton?

Az első lépés a felismerés, hogy valami nem jól működik. Változásra van szükség. Ezt a változást viszont akarni kell, belülről, szívből. Szándék nélkül nincs haladás, szükség van a jó földre, ahová a mag elvethető, majd ott ahogy telik az idő, szárba szökkenhet. Ez egy olyan út, amire, ha rátér az ember, visszafordulásnak helye nincsen.

Az önismeret, az ön-magunk feltérképezése kapcsán rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre. Áldott az utunk itt a földi létben, mert mindenki megtalálhatja azt, ami valóban a hozzá leginkább passzoló és komfortos. Példának okáért az egyik legkézenfekvőbb lehetőségünk a sport. A mozgás egy másik tudatállapotba lök, ami által kilépünk a robotpilóta üzemmódból. A figyelem a teljes jelenlétre összpontosul. A meditáció hasonlóképp nyújt segítséget. Minél több ember tudna a jelenben lenni, annál nagyobb eséllyel érkezne meg hozzánk a világbéke.

Nekem a vesszőparipám az önismeret, mert engem ez mentett meg. Mindenkin látom, aki engem választ vagy akivel elindul a közös munka, hogy akikben ott van a törekvés, csodával határos módon támogatott lesz az úton és rövid idő alatt formálódik át az életük.

Átlényegülök és maximális figyelemmel rá tudok hangolódni a vendégeimre. Számomra örömet jelent az eszközség, és kifejezetten szeretem ezt a szót használni...

Az úton való elindulásban a könyvek első számú segítők. Emellett olyan szellemi társaságokhoz való csatlakozás is javallott, ahová gondolkodók, magas önismerettel bíró emberek járnak. Utam során csatlakoztam több közösséghez jómagam is, melyeknek rövidebb vagy hosszabb ideig tagja voltam. Ezek az élmények segítettek a saját határaim felállításában, hogy megtapasztaljam mi az, ameddig még engedek és ami után már nem engedek. A nyitottságom továbbra is megmaradt, figyelem az útjelzőket melyeket olykor erősebben, olykor csak pislákolva villant fel az élet. Az ima egy nagyon bensőséges állapot. Minden reggelem és estém egy rituáléval indul és zárul, amikor Istenhez kapcsolódom, ez számomra egy nagyon intim és mély imádságos lelkiállapot. Összességében bárki bármit kezdjen el, a lényeg, hogy valóban kezdje el! Nincs jó vagy rossz döntés, döntés van, melynek a következménye lehet jó vagy rossz, ez már rajtunk múlik, ami szintén a tapasztalásunk és az önismereti utunk része.

Mesélj kérlek a környékről, a jurtáról, mitől különleges itt?

Habár városban születtem és városban éltem, mégis a gyermekkorom természetközeli élményei olyannyira meghatározóak voltak, hogy tudtam, felnőtt koromban erdős részen fogok élni. Évekig jártam a környékre túrázni, biciklizni, kerestem, hol lenne a legmegfelelőbb otthont teremteni. A telek felső bejáratánál – egyik ilyen biciklis túrám során – éreztem, hogy itt szeretnék otthon lenni, már szinte otthon is vagyok. Megvan A hely!

Hogy mitől különleges? Leginkább az egyszerűségétől. Szeretem ezt a fajta puritán szemléletet. A jurta egy rekreációs, misztikus hely, ahol zajlanak az egyéni és a csoportos kezelések. Nagyon sok ember járt már itt és mindenki szemében látom, hogy megérinti őket a természet és maga az építmény is. A jurta egy szakrális építmény, keleti tájolású, benne istenfa és tündök, meg az én végtelen szeretetem és hálám, illetve a sok jóravaló ember, aki megfordul itt, ezek összességében mind olyan minőségek, aminek lesz, azaz van egy különleges ereje. A jurtában hangutazásokat tartok, így a folyamatos rezgés, a rengeteg imádság, az a lelkület, ami benn van, beköltözik az ember szívébe is. Csupa szimbolika az egész körtér, a tündöknél a kék szín az eget, a sugarak a napsugarat jelképezik, középen van a tűz. Ha felnézünk, négy oszlopos tagolása, ami a körkeresztet hivatott megidézni. Mindenki körben lehet, senki nincs kirekesztve, mindannyian egyenrangúak vagyunk bent. Egyszerűen szeretem és eddig, aki betért szintén szerette.

Személyes megélés alapján volt már tapasztalatom hangtál terápiával, ami nagyon nem esett jól, sőt már-már menekülni szerettem volna. Volt olyan is, ami nagyon kellemes volt, feltöltő és ellazító. Mitől függ ez, és mi a te módszered?

Az ember lényétől függ, hogy ki az, aki életre kelti a hangokat. Ez lehet bárki, egy kőműves, egy pszichológus, egy eladó, bárki. A lénye a lényeg. A módszerem szerintem végtelenül egyszerű. Egyrészről tanultam és végtelen hálás vagyok a tanításért és mindazokért az információkért, amelyek alapjául szolgálnak a hangtálutazásoknak. Erre alakult ki egy sajátos módszerem, ami az odaadásomról szól. Átlényegülök és maximális figyelemmel rá tudok hangolódni a vendégeimre. Számomra örömet jelent az eszközség, és kifejezetten szeretem ezt a szót használni, mert egy eszköz vagyok a belső utazásuk folyamataiban. Az embereket önmagukhoz vezetem vissza és a kezükbe adom azt a lámpást, ami megvilágítja az utat a továbbiakban.

Mivel várod a jurtában jelenleg az ide érkezőket, milyen programokra lehet ellátogatni, illetve mi várható a jövőben?

Jelenleg is várom az érkezőket az egyéni beszélgetésre, mint intuitív hangművész, aki a hangok, érzések és a körtér varázslatos erejével kísérőként csatlakozik az útra. Egészséges embereket várok, akiknek a segítségére lehetek kérdéseikben, saját életükre vonatkozóan, legyen szó párkapcsolati témákról, életmódról, szülőkkel való kapcsolatukról, gyászterápiáról, és gyakorlatilag bármiről, amiben úgy érzik elakadtak. Csoportos hangutazások újhold és telihold idején kerülnek megrendezésre, amelyhez szintén várom a csatlakozókat. Újra indul a szellemi műhely, ahol kezdésként egy rövid meditációval indítunk a hangtálak segítségével, majd elmélyülünk közösen különböző témákban. Havonta egyszer rendezem meg a filmklubbot, ahol megtörtént eseményekből készült filmek vagy olyan mély lélektani filmek kerülnek vetítésre, melyek hagynak bőségesen útravalót maguk után. Jövő évben viszszatérnek a férfi és női körök. A férfikör az egyik csúcs élményem volt az utam során, a megrendezett két évad élményei nagyon mélyen élnek bennem, megtiszteltetés volt férfiakat az önismereti útjukon kísérni.

A közeljövőben a színpad elkészültével borkóstolók, irodalmi estek, filmvetítések, koncertek kerülnek megrendezésre. Olyan neves zenészek, alkotók, művészek játszottak már és fognak még fellépni, mint Csoóri Sándor, Kobza Vajk vagy Nagy János (handpan). Korábban volt példa csapatépítőre, családi eseményekre, babaváróra, születésnapokra. Az elvonulóház most fog elkészülni, így aki csendre, magányra vágyik megtalálhatja itt a Körtérben a számításait. Lehetőség van túrázni, a Szent Norbert tanösvényen, meg lehet látogatni a hullámerdőt, gombászásra is van lehetőség. A természetben vagyok, ahová várok mindenkit sok szeretettel. Sokszínű programok szervezésével készülök a következő esztendőre. A Körtér közösség Facebook csoportba várom a csatlakozókat, ahol minden jelenlegi és jövőbeli programról kerül ki poszt, ahová lehet kapcsolódni.

Az átélt élményeimről készült videó itt tekinthető meg.