Legyen tiszta a szervezeted, ahogyan a lakásodat, meg a kocsidat takarítod rendszeresen

Búza Judit

Legyen tiszta a szervezeted, ahogyan a lakásodat, meg a kocsidat takarítod rendszeresen

- interjú Hatvani Lozickaja Galinával

Ha pár szóban kellene összefoglalnom a róla szerzett első benyomásomat, nos, egy sugárzóan életerős, nagyon empatikus, pozitív, segítőkész, elkötelezett és szenvedélyes embert ismertem meg benne. Az előző számunkban elmeséltem a megismerkedésünket és a hozzá kötődő gyógyulásom történetét, ezért ezt most nem ismétlem már, de a lényeg, hogy rendhagyó volt és nagyon eredményes. A kapcsolódásunk azonban, noha bár ritkán találkoztunk, máig megmaradt. Tehát vele beszélgetek most, megköszönve, hogy elfogadta a meghívásomat.

Kedves Galina, nagyon sokan ismerjük a rövidebb neved a médiából, úgy érzem ideje megjegyeznünk a teljeset és most az a szándékom, hogy az Olvasóink megismerhessék az embert, a szakmaiságán túl is. Úgyhogy most Rólad szeretnék kérdezni, ha megengeded. Honnan indultál, miről álmodtál és mi a valóságod ahová elérkeztél mostanra?

Születésemet tekintve orosz származású vagyok, a Távol-Keleten születtem. Hiszek abban, hogy minden embernek van egy sorsa, de abban is, hogy néha nem ott kell beteljesítenie a feladatát, ahol született. Az Univerzum vagy a Sors hoz olyan eseményeket, hogy elkerülsz oda, ahol dolgod van. Így kerültem Magyarországra. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül kerültem ide és ha azt nézzük, hogy sokan azt mondják, magyarabb vagyok, mint jó pár magyar, ebben lehet valami, mert nagyon erős a magyar identitástudatom is. Úgyhogy, ha a lélekvándorlásban lehet hinni, akkor elképzelhető, hogy valamikor éltem már itt.

És csak visszajöttél?

Visszajöttem, és hoztam magammal valamit, olyasmit, amivel nekem dolgom van. Végzettségemet tekintve vegyészmérnök vagyok, de itt Magyarországon elvégeztem az ELTE-n egy tolmács és fordítói képzést is. Az akkori Külügyminisztériumban dolgoztam, mint tolmács és fordító. Egy idő múlva viszont feltettem magamnak a kérdést: mit keresek én itt? A Külügyminisztérium iskolázott be a képzésre, de már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy biztos nem a külügyben kéne felszólalásokat fordítanom, mert azt éreztem, hogy valamilyen formában egyszer híd leszek a két kultúra között. Persze akkor még nem tudtam, hogy miről is van szó. Viszont annyira erősen bennem volt, hogy nem véletlenül vagyok itt, és nem véletlenül beszélek így magyarul, hogy végül rájöttem, nekem nem ez az utam.

...minden embernek van egy sorsa és néha nem ott kell beteljesítenie a feladatát ahol született...

És akkor közbeszólt a Sors. Jött az életembe egy nagyon mély törés, amikor elveszítettem a gyermekemet. Én is majdnem belehaltam és kénytelen voltam a saját egészségemet a saját kezembe venni.

Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik gyógyítókként vannak ezen a Földön, nagyon sokan akkor indulnak el ezen a pályán, amikor a saját egészségügyi problémájukat kell megoldaniuk. Hiszek abban, hogy nem véletlenül jönnek ilyen megpróbáltatások, mert máskülönben lehet, hogy soha az életben nem váltam volna azzá, aki ma vagyok.

Kerestem a megoldást, kerestem a kiutat, az akkori egészségi állapotomból, szerettem volna meggyógyulni. Csak hát sehol nem kaptam érdemi segítséget. Jártam orvostól orvosig, mindenki csak széttárta a kezét. Nagyon érdekes, de én már gyerekként is mindig azt éreztem, hogy orvos lesz belőlem. Végül nem az lettem, hanem természetgyógyász. Ezen az úton a saját problémáim indítottak el. A Sors összehozott egy ukrán orvosnővel, aki belgyógyász volt, 40 évig egy belgyógyászati osztályt vezetett hagyományos orvosként. Aztán ő is olyan problémával szembesült, amit a hagyományos orvoslás nem tudott megoldani, daganatos beteg lett. Ki volt tűzve a műtétje és a műtőorvos történetesen jó barátnője volt. A műtét előtti éjszakán ez a barátnő látott egy álmot, hogy egy doktornőt műt és az nem ébred fel, meghal a műtőasztalon. Másnap reggel ezt az álmát elmondta neki, és akkor mondta a doktornő, hogy jó, ez egy üzenet, ő ma nem fogja megműttetni magát. És elindult egy másik úton, egy alternatív népi gyógyászati módszert választott, amellyel végül is meggyógyult. Akkor már nyugdíjas volt, de nagyon beleásta magát az alternatív gyógyászatba. Megtanulta a Voll diagnosztikát. Analitikus elmeként mindig kereste a megoldást, és mindenbe belevágott, ami akkoriban (kb. 30 évvel ezelőtt) még nagyon újnak számított, mint pl. az auto-homeopátia, vagy ennek az elektronikus módszere. Amikor találkoztam vele, fejest ugrottam ebbe az egész tudományba magam is és élveztem minden percet, amit vele töltöttem.

Tanulni kezdtem tőle, azt akartam, hogy idejöjjön, és itt dolgozzunk együtt, de a Sors nem így rendelkezett, így hát én jártam ki hozzá rendszeresen tanulni. Utána Magyarországon is elvégeztem egy természetgyógyász képzést, ami igazából már nem adott sok mindent, csak a dokumentumot. Viszont én a mai napig abból élek, abból merítek, amit tőle megtanultam. Már nagyon idős lenne, több mint 90 éves és hatalmas elme volt, tőle tanultam meg összefüggéseket, hogy kellene a dolgok mélyére nézni, honnan indul az egész.

Ő tanított arra, hogy betegség, mint olyan, nem létezik, ez egy állapot, a toxinok és a patogének az alapjai minden betegségnek. Ezután elkezdtem én is a Voll diagnosztikával foglalkozni, de mind a mai napig megvan minden jegyzetem és ahogy mondtam, még mindig abból merítek, amit ő tanított.

Van ennek valami köze a hagyományos orosz népi gyógymódokhoz?

Van, hogyne. Sok minden van, ami tulajdonképpen, mint elméleti alap, a hagyományos orosz népi gyógyászatból ered, de ő azért modern eszközöket is használt. Nagyon széles látókörű volt és akkoriban nagyon progresszívnak számító elméleteket is képviselt. Nagyon szerettem őt.

Mindig azt mondta: minden, de a világon minden az emésztőrendszerből indul, tőle tanultam meg, hogy amikor erjedés, rothadás van a belekben, ott megnő a bélben, a nyombélben lévő nyomás és ilyenkor sem az epe nem tud rendesen áramolni, sem a hasnyálmirigy enzimek nem tudnak ürülni és pangás alakul ki, a pangás következtében pedig gyulladás. Ezek mind az ő szavai. Lássuk be, nem sok ember képvisel Magyarországon ilyen szemléletet még manapság sem. Magyarországon a domináns irányzat ezen a téren Nyugatról jön.

Ő nem ismert lehetetlent. Olyan eseteket volt képes kezelni és meggyógyítani, ahol a hagyományos orvoslás már teljesen lemondott a betegről. Mint egy ékszerkészítő, úgy dolgozott. Nagyon - nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy ilyen embert ismerhettem meg, akit mellém rendelt tanítónak.

Volt civil foglalkozásom is, 15 évig voltam egy biztosítási bróker cégnél, dolgoztam multinál, volt saját cégem is, mielőtt természetgyógyászként kezdtem praktizálni, de 53 éves koromban eldöntöttem, hogy jó, akkor innentől kezdve azzal foglalkozom, amiért itt vagyok a Földön. Addig csak tanultam és készültem, ezután kezdtem praktizálni. Hiszek abban, hogyha az ember a saját útján jár, akkor az Univerzum is segíti.

...a paraziták neurotoxinokat termelnek és a gyerek nyugtalan, nem tud aludni, hiperaktív, nem tud koncentrálni és nagyon nehéz meggyőzni a szülőt is, ugyanis ez nincs a köztudatban, az orvosok nem foglalkoznak ezzel a területtel...

Lehet ezt az 53. éves korodat egy második fordulópontnak tekinteni?

Igen, második születési időpontnak lehet tekinteni tulajdonképpen. Ekkor kezdtem el természetgyógyászként dolgozni. Azt éreztem, hogy ez a hivatásom, ez az, amiért itt kell lennem, és nagyon gyorsan, nagyon sok páciensem lett, sorban álltak az emberek. Érdekes dolog, hogy amikor elkezdtem praktizálni, az volt a szemléletem, hogy mindenkit meg akarok gyógyítani magam körül. De szépen lassan ez megváltozott, mert rájöttem, hogy nem lehet mindenkit meggyógyítani.

Nekem is úgy tűnik, hogy azok az emberek jutnak el az igazi gyógyuláshoz, akik felvállalják a felelősséget.

Így van! Rájöttem, hogy hiába akarok én valakit meggyógyítani, ha ő nem kész arra, hogy vállalja a felelősséget a saját egészségéért. Én csak mutatom az utat, mentorként, de ezen az úton neki kell végigmennie, mert nem tudom helyette megtenni. Ma egy instant világban élünk, mindenki inkább bekap egy pirulát, de ha így dönt az illető, nem szabad ebbe beleavatkozni, ez az ő karmája. Az ő felelőssége, és ha ő nem akarja, akkor nekem nincs ezzel dolgom. Mindenkinek joga van egy ilyen döntéshez is és ezt nekünk el kell tudni fogadni.

Igen, azt szoktuk mondani, hogy ha valaki valamit akar, akkor a megoldást keresi, ha valamit nem akar, arra pedig kifogást.

Így van. Akármennyire is szomorú, nem lehet mindenkit meggyógyítani, nem lehet mindenkin segíteni.

Amíg aktívan gyógyítottál, bekerültél egy közösségbe, aminek a mai napig az aktív, mi több, vezető tagja vagy.

Igen, ez is úgy jött az életembe, hogy amikor nagyon úgy voltam a gyógyítással, hogy biztos én vagyok a hibás, vagy lehet ez nem az én utam, mert nem sikerül, ami az akkori célom volt, akkor rájöttem, hogy segíteni sokféleképpen lehet. Nem biztos, hogy az a leghatékonyabb segítség, ha én ülök a rendelőben, várom a pácienseket és próbálok nekik segíteni, hétfőtől - péntekig, reggeltől - estig.

Úgy éreztem, hogy nem vagyok szabad és nem tudom azt az életet élni, amit szerettem volna. Jött azután egy 2 éves kanyar az életemben az MTA labordiagnosztikával foglalkozó egyik leányvállalatánál kezdtem dolgozni. Sorsszerű volt, mert hozzám tartozott az ételintolerancia teszt alternatív értékesítése, ki kellett építeni Magyarországon egy piacot a természetgyógyászok és alternatív gyógyászattal foglalkozó orvosok körében. Mivel nekem volt értékesítési tapasztalatom is, tudtam, hogyan működik a hagyományos üzletkötői tevékenység. Nagyon lassan ment a piac kiépítése, de akkor egy páciensem összehozott a VNTV vezetőjével Jakab Istvánnal, hogy csináljunk közösen riportot. Így kezdődött a médiatevékenységem, a riport sikeresnek bizonyult, mert miután István meginterjúvolt, 2 hétre rá kiürültek a raktárak! Olyan oldalról mondtam el a történetet, hogy nem az orvosokat és természetgyógyászokat próbáltam megszólítani, hogy kezdjenek foglalkozni ezzel a témával, hanem magukat a pácienseket. A betegek szempontjából közelítettem meg a kérdést, aminek óriási sikere lett. Hatalmas érdeklődést váltott ki.

Nagyon beleástam magam az ételintolerancia témába, megértettem, hogy miért van ennyi gluténérzékeny ember Magyarországon. Sőt, minél Nyugatabbra mész, annál rosszabb a helyzet. Mert teljesen másképp csinálják a kenyeret! Beindítottam egy fermentációs tanfolyamot, a kovászos kenyér készítésével kapcsolatban is tanítottam, elsők között voltam, aki kezdett foglalkozni ezzel a témával.

Mint egy bulldog, úgy mentem előre és most is rengeteg olyan terület van, ahol azt érzem, hogy kiabálni, üvölteni kell, hogy mindenki hallja!

Ez már azután történt, hogy megismerkedtünk és engem is kihoztál a glutén és minden más érzékenységemből és jártam egy előadásodon, ahol egy nagyon speciális biogén víz hatásairól is szót ejtettél, mint megoldásról. Akkor már aktívan része voltál ennek a közösségnek a Coral klubnak, erről mondanál pár szót?

Igen, eljött az a pont, amikor rájöttem, hogy szeretnék tanítani. Szeretném a tapasztalataimat megosztani minél több emberrel és így kezdtem el előadásokat tartani. Ahogy mondtam, hiszek abban, hogyha az ember jó úton jár, azon az úton, ami neki ki van jelölve, akkor az Univerzum segíti is. Azonnal olyan sikeresek lettek a tanfolyamok, hogy nem 10-15, hanem 60-70 ember jött el és egy idő után, csak az adott hely befogadóképessége volt a korlát. Rájöttem, hogy ez az, ezt kell csinálnom, mert ebben jó vagyok. Elkezdtem egyre több tematikus előadást tartani, de teljesen más megközelítésből, mindig kerestem a patogéneket, bármilyen problémáról is volt szó, ami akkoriban nem volt jellemző a közfelfogásra. A következő előadássorozat a bélrendszer tisztításával, a böjtökkel foglalkozott.

Egyik alkalommal az egyik páciensem azt kérdezte, hogy ismerem-e az orosz béltisztító programot, a Colo Vada-t? Meg hogy ismerem-e a Coral klubot? Mondtam, hogy nem. Mire mondta, hát itt vannak, oroszok, szeretnél-e találkozni velük? Megbeszéltünk egy időpontot, de mondom magamnak, mielőtt elmegyek az időpontra, azért megnézem, hogy mi ez a cég. Rákerestem neten, ó, mondom, ez hálózatépítő rendszer, ezért rögtön lemondtam a találkozót, hogy köszönöm szépen, de nem tudok erre időt szánni. Egy hónap múlva egyszer csak jött egy telefon, bejelentkeztek, hogy szeretnének meglátogatni a rendelőmben. Erre már nem tudtam nemet mondani, eljöttek, késő este volt, 8-fél 9 körül.

Két és fél órát beszélgettünk és rájöttem, hogy úristen, hát bekopogott az ajtómon, amit kerestem!

Olyan program után kutattam ugyanis, ami otthon elvégezhető, nem kell befeküdni egy klinikára, munka mellett is végigcsinálható és minden eszköz együtt van hozzá, egy helyen. Én magam voltam az első alany, megpróbáltam, megcsináltam és olyan változást értem el, hogy körülbelül 7 kilót fogytam és legalább 15 évet tagadhattam volna le utána. Rájöttem, megtapasztaltam, hogy ez működik!

Elkezdtem erről előadásokat tartani, elkezdtem kutatni, rengeteget olvasni a témában, és rájöttem, hogy úristen, ez egy kincstár! Mindez még a Covid előtt volt, rengeteg ember kezdte el használni ezeket a programokat, hasonlóan jó eredményekkel, mint én és nagyon - nagyon gyorsan kiépítettünk egy nagy közösséget. Aminek óriási jelentősége volt, kiváltképp a Covid alatt, mert nagyon sok embernek tudtunk segíteni. Rájöttem, hogy nekem ez feladatom volt, mivel ez egy orosz cég, az anyagok oroszul vannak, rengeteg energiát beletettem a fordításokba. Ha nekiállok valaminek ugyanis, olyan vagyok, mint egy megszállott, csak szívvel, szenvedéllyel tudom csinálni.

Így indult el az egész, a közösség pedig jelenleg 2500 fős. Ez egy valódi közösség, egyre több a feladatunk, és most kezdtünk el igazán erősödni.

minden, de a világon minden az emésztőrendszerből indul, tőle tanultam meg, hogy amikor erjedés, rothadás van a belekben, ott megnő a bélben, a nyombélben lévő nyomás és ilyenkor sem az epe nem tud rendesen áramolni , sem a hasnyálmirigy enzimek nem tudnak ürülni és pangás alakul ki...

Mindezek ellenére időközben kivonultál egy időre mindenből, szinte nyomod veszett. Mi történt?

Az mindig úgy van, hogy ha a közösség „feje” egyénileg nincs rendben, akkor az nem működhet tökéletesen. Nekem volt egy 3 éves periódusom az életemben, amikor új alapokra kellett helyeznem mindent és körülbelül egy éve tértem csak vissza.

A közösséged pedig visszavárt és folytattátok. Erről úgy beszéltél, hogy ez egy magánéleti válság volt. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném kérdezni, hogy amikor visszavonultál egy időre, akkor miért érezted azt, hogy választanod kell?

Azért, mert az ember úgy működik, hogy amikor már többet leéltél, mint amennyi maradt, akkor felteszed magadnak a kérdést, hogy tényleg azt csinálod-e, és azt az életet éled-e, amit szeretnél? És rájöttem, hogy nem, nem a saját életemet élem. Rendkívül kimerítő volt az, hogy nap mint nap erőfeszítéseket kellett tegyek, hogy magamnak hazudjak ezzel kapcsolatban, és a házasságommal kapcsolatban. Ezért meghoztam a döntést, és - bár a részletekbe nem szeretnék belemenni - de döntenem kellett, hogy vagy egyedül folytatom, de a saját életemet élem, vagy társas magányban, amibe belepusztultam volna. Meghoztam a döntést, de kellett némi idő, kellett a visszavonulás, kellett a magamba fordulás, a feltöltődés, a tisztulás.

Lehet, ez volt a harmadik fordulópont?

Igen. Kétségtelenül.

Visszatérve a homo-toxikológiára, ami a szenvedélyed és amiben rendkívül hatékony vagy, tudom, hogy folyamatosan kapcsolatban vagy a legújabb kutatásokkal is. Milyen új összefüggések vannak a szervezetünkben lévő toxinok, a bennünk élő paraziták és a neurológiai elváltozások között?

Ha egy betegségnek nem tudják kideríteni a valódi okát, akkor mindig az emésztőrendszerrel kell kezdeni, és a mikrovilággal. Ha olyan mikrovilág él bennünk, amely neurotoxinokat termel, melyek lehetnek paraziták, férgek, patogén baktériumok, egysejtűek, ezek olyan tünetek egész sorát tudják produkálni, amivel a hagyományos orvoslás nem sokat tud kezdeni. Itt vannak például az autista, vagy az ADHD-s, vagy a hiperaktív gyerekek. Nézzük meg, a mai gyerekek nagy százaléka hiperaktív, nehezen kezelhető. És érdemben nem foglalkoznak velük, pedig van jó pár olyan tapasztalatunk, hogy amikor egy gyerekkel végigcsináltunk egy parazitamentesítő programot, megváltozott a személyisége… és nem hiszik el. Nem hiszik el! Pedig a paraziták neurotoxinokat termelnek és a gyerek nyugtalan, nem tud aludni, hiperaktív, nem tud koncentrálni és nagyon nehéz meggyőzni a szülőt is, ugyanis ez nincs a köztudatban, az orvosok nem foglalkoznak ezzel a területtel. Rendkívül nehezen diagnosztizálható.

Mert amivel foglalkoznak, és ameddig eljutottunk, az az, hogy vannak gombák, baktériumok és vírusok. Csakhogy ezen kívül van még rengeteg minden más is. Ha valakinek bármilyen problémája van, mondjuk hisztamin-intolerancia, és megnézed, hogy ezt itthon hogyan kezelik, vagy mi az oka, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy hát igen, DAO - enzim hiányos, valamint olyan élelmiszereket eszik, amelyekben a hisztamin vagy hisztidin tartalom magas és attól lesznek a tünetek. Pedig lényegében nem erről van szó! Arról van szó, hogy a vékonybélben nem működik a bélfalon termelődő DAO enzim termelés, méghozzá azért, mert tele van a vékonybél fala olyan parazitákkal, mint mondjuk a giardia. A gluténbontó enzim szintén a bél falán termelődik, az illető pedig nem fogja tudni lebontani a glutént, ahogy a hisztamint sem, és erre az a válasz, hogy jön a baromi szigorú diéta, pedig nem az a megoldás. A diéta csak átmeneti megoldás, tüneti kezelés, nem oki terápia. Ezek a szigorú diéták pedig odáig juttatják az embert, hogy a végén már semmit nem tud megemészteni, semmit nem tud enni, kimerül a szervezete, nincs tápanyag ellátás, nincs vitamin-ellátás, nincs semmi. A toxinok és paraziták kitisztása az első lépés.

Amilyen szenvedélyes vagy, hagysz magadnak egyáltalán egy kis időt arra, hogy kikapcsolj?

Utazom. Néha itt hagyok mindent 10 napra, 2 hétre.

Hogy jutottál el Sri Lankára? Mit jelent Neked és milyen terveid vannak ott?

Második otthonomnak tekintem Sri Lankát. Figyelj, hiszek abban, hogy sejtszinten mi nagyon intelligensek vagyunk, és az embernek van egy nagyon erős intuíciója. És amikor egyszerűen érzed, hogy neked oda kell menni, mert én már voltam Sri Lankán, kétszer is, és nem tudom, de annyira erős volt a vágyam, hogy visszamenjek oda! Nem is tudtam, hogy miért, és hogyan jött ez. De visszamentem, és ott újjászülettem. Ez nekem olyan hely, ahová mindig visszatérek, amikor úgy érzem, hogy a lelkemet kell ápolnom, tisztulnom, feltöltődnöm. Újabban már nemcsak egyedül szoktam menni, hanem jönnek velem barátok, ismerősök is. Egyre többen vagyunk és most van egy nagy közös tervünk, hogy egy téli workshopot februárban oda szervezzünk. Pihenünk, körülnézünk, megmutatom, ahol én már jártam, a történelmi helyeket, az autentikus Sri Lankát, ahol olyan élményekben volt részem, ami elmondhatatlan, olyan is mint például éjszakai horgászat, ahol kis krokodilokat fogtunk, és még sorolhatnám. A szívem csücske!

Épp tegnap jött létre egy facebook csoport, ha valakinek kedve támadna velünk tartani, télből a nyárba, kaphat egy is ízelítőt. Persze a képek nélkülözik az illatokat, a fényeket, a hangokat, az ízeket, ezeket csak ott lehet átélni!

https://www.facebook.com/groups/9130150290369135

Akikkel legutóbb kinn jártunk, azt mondták, hogy életük legjobb nyaralása volt. Én nem szeretem az 5 csillagos szállodákat, mert világszerte mindenhol mind ugyanaz. Ugyanaz a kaja, ugyanaz a trend, viszont itt, amikor kint vagyunk a kis szállodában, ahol együtt vagyunk a házigazdával, a személyzettel, családias közegben és mindenki a kívánságainkat lesi, csodaszép környezetben… gyönyörű!

És… nem állod meg, hogy azért ott is dolgozz!

Igen, egy kicsit feltöltődök, de utána online is dolgozom. És lesznek a workshopok is.

Most rengeteg anyagom van fenn a felhőben, amit fel akarok dolgozni és van egy titkos vágyam, hogy könyvet írjak ezekből… de még meglátjuk, hogyan alakul, sok mindentől függ. Ha a koromat nézzük, jó lenne, ha azt, amit öszszegyűjtöttem több évtized alatt, nem vinném magammal a sírba, tovább szeretném adni, hogy élő maradjon. Néha belegondolok az életkoromba és ledöbbenek, hogy nem létezik, hogy annyi vagyok, amennyi. Viszont sikerült megértenem egy nagyon fontos dolgot, miszerint azok az emberek öregszenek lassan, vagy maradnak sokáig fiatalok, akiknek idős korukban is van valami szenvedélyük, vagy hobbijuk, amit szenvedéllyel csinálnak. Vagy olyan családjuk van, mint például nekem a gyerekeimmel, akikkel együtt dolgozunk, együtt gondolkodunk, együtt szárnyalunk, és ez nagyon - nagyon fontos.

Drága Galinám! Néhány záró gondolatot szeretnék kérni tőled: mit üzennél a magazinunk sok százezer olvasójának?

Kívánok mindenkinek egészséget! Én azt mondom, hogy a mai világban nagyon - nagyon fontos felelősség mindent megtenni a saját magunk és a környezetünk egészségéért. És a mai világban rendkívül fontos rendelkezni alaptudással. Hogy ne vezessenek meg bennünket mindenféle reklámok, hogy el tudjunk igazodni ebben az instant világban, hogy mi az igaz és mi a hamis. De ezt csak akkor tudjuk, ha ismerjük a szervezetünk működését. Alap dolgokra gondolok, ehhez nem kell orvosnak lenni, nem kell természetgyógyásznak lenni, csak józan paraszti ésszel kell gondolkodni. Nem beszélve arról, hogy hogyan táplálkozzunk. Úgy lenne jó, ahogy az őseink táplálkoztak. Körülbelül ezt kellene követnünk. Minél kevesebb feldolgozott élelmiszert használni, a cukrot, az édes gyümölcsöket kizárni. Mert ha megnézzük, mi van ma, akár ezen a területen is: mindenki a saját lovát dicséri, mindenki a csodaszereit ajánlja. Én nem hiszek a csodaszerekben, tényleg nem. Én abban hiszek, hogy a szervezetünk működése, az egy csoda. És inkább ezt ismernénk meg, mert akkor biztos, hogy sokkal nagyobb biztonságban leszünk, mint az úgynevezett csodaszerektől, és mint amikor mindenbe belekapunk és hol ezt szedjük, hol meg azt...

Legyen tiszta a szervezeted, ahogyan a lakásodat, meg a kocsidat takarítod rendszeresen, takarítsd a szervezeted is, ugyanolyan rendszeresen, mint ahogy takarítod a kocsit vagy a lakást. Ez ilyen egyszerű és itt vagyunk, segítünk.

Az igazi nagy vágyam: nemcsak az egyszerű embereknek átadni az információt, hanem a szakemberek számára is, mert valljuk be, ezen a területen is van mit tanulnunk egymástól.

Most ez is megvalósulni látszik. A Coral Klub keretein belül az egészség helyreállítását és megőrzését célzó előadásaid, programjaid bárki számára elérhetőek, mint az Egészségterv program például, veled együtt és a támogatásoddal lehet végigcsinálni a szokásos éves „nagytakarítást”, aminek része a Colo Vada is. Idén elindult és most, szervezés alatt van a képzés sorozat folytatása is, ami januárban lesz, nekünk biorezonanciás mérésekkel foglalkozóknak, vannak köztünk orvosok, természetgyógyászok is. Eddig ugyanis hiába mértük, láttuk a toxinok és paraziták jelenlétét, nem volt rá hatékony megoldásunk, mostanáig. Ezért tényleg úgy érzem, hogy úttörő vagy és sokkal előrébb jársz… de követhető vagy.

Nem vagyok úttörő… nem tartom magam annak. De sokszor tényleg úgy érzem, hogy ebben a nagy zajban és zűrzavarban kedvem volna kiállni, és üvölteni, hogy hallják meg! Hogy meghallják az emberek, hogy másképp is lehet! Lehet segíteni! Egy autista gyerek… lehet, hogy soha nem lesz „teljesen egészséges”, vagy inkább hétköznapi, de önellátó és sikeres tagja lesz a társadalomnak. Ehhez persze nem ártana sokszor a szülőknek (és mindenki másnak is) nyitottabbnak lenniük…

Tudom a gyerekek egy érzékeny pont, de arra is gondolok, hány felnőtt ember élhet a maga különleges, ám a korlátaival mereven elzárt saját világában, autista, ADHD-s és más jegyekkel, felfedezetlenül? Hogy az ő számukra is lehetne szabadabb és élhetőbb a kinti világ? Hogy mekkora áttörés lehetne ez a szabadságba az ő számukra is.

Én ezzel a szabadjára engedett gondolattal szeretném zárni a mostani beszélgetésünket, hálával köszönöm, és köszönöm a Sorsnak, vagy Univerzumnak, - nevezzük úgy, ahogy hozzánk közeli - hogy újra találkoztunk és bízom benne, hogy folytatjuk… és azt is, hogy támogathatom a munkádat a tőlem telhető legjobb módokon. Köszönöm a lehetőséget és a beszélgetést kedves Galina.

Kedves Olvasóinknak pedig kívánunk valódi értékekben, érzésekben és örömökben bővelkedő szép karácsonyt és boldog Új Esztendőt, mindehhez pedig jó egészséget!