Ökotudatosan kertészkedünk! - Kertstílusok és irányzatok közül válogathatunk!

Veres Mónika

Ökotudatosan kertészkedünk!

Kertstílusok és irányzatok közül válogathatunk!

Azt hiszem, ez az egyik legközkedveltebb téma, mert szinte megmozgatja az ember fantáziáját, az alkotás beindul és jönnek az ötletek is hamarosan. Olyan sok kerttípus létezik ma már, hogy több éven át lehetne róluk írni minden hónapban 1-1 cikket. Én azokat gondoltam kiemelni, amelyek valamiképpen kapcsolódni tudnak az ökotudatossághoz is, hiszen én alapvetően ebben gondolkodok, és szeretném, ha minél több embernek bekúszna az életébe a környezettudatosság.

Milyen kertstílusok, típusok vannak?

Míg régebben az angolkertek, mediterrán-és japán kertek voltak előtérben, miközben beköszöntött a minimalista modern szemlélet is, addig ma már olyan irányzatok is léteznek, amelyek mind egy-egy célt emelnek ki, ezzel segítve a természetességet, gazdaságosságot, fenntarthatóságot.

A zéró fenntartású kertek (szárazkertek, xeriscaping) neve azt sugallja, hogy teljesen öntözés mentesek, azonban ez elképzelhetetlen lenne. Mégis a lehető legkevesebb vízfogyasztást igényelnek a gondosan válogatott szárazságtűrő növényeknek köszönhetően.

Az erkélyeken, tetőkertekben kialakított urbanista kertek, zöldfalak a városi hősziget hatást is csökkentik, miközben a sokszor szürke környezetet teszik kellemesebbé, vonzóbbá.

A permakultúrás kertek a természetes erőforrások fenntartására összpontosítanak komposztálással, esővíz gyűjtéssel, őshonos növények ültetésével, talajtakarással, a talajmozgatás elkerülésével. Permakultúrás kertet egyaránt lehet díszkertként, vagy zöldségeskertként is kialakítani.

Lehet zöldségeskertünk, ez gyakran a zártkertek jellemzője, és igen hangulatos hétvégi elfoglaltság lehet a gondozása, benne megpihenni. Ha szeretnénk a biodiverzitásért (biológiai sokféleség) tenni, akkor vadvirágos kertet, erdőkertet, vízi kertet, alpesi kertet is kialakíthatunk, (ez utóbbit éghajlatunkon már egyre nehezebben) ezeknek mind karaktere és varázsa van.

A fűszer-és gyógynövénykertek igen ritkák, de találhatunk egy-egy nevesebb gyógynövény feldolgozót (például a Bükkben), akinek gyönyörű bemutatókertjében sétálhatunk végig a sok száz illatos gyógy-és fűszernövény között. Létezik tropikus kert, ami szintén fellelhető az országban (például Siófokon). Nyáron eszméletlen hangulata tud lenni, télen pedig folyamatos figyelmet és gondozást igényel a hideg miatt. Télikertre is bukkanhatunk, de vannak, akik nagy hangsúlyt fektetnek a fóliasátras termesztésre, mégpedig bio módszerekkel. Olyan zöldségeket, sőt, számunkra gyomnak titulált növénykéket termesztenek benne, amelyek bőségesen ellátják őket változatos tápanyaggal a tél folyamán is.

Tudtad, hogy létezik prérikert is? A díszfüvek imádói nagy felületeket ültethetnek be alacsonyabb, magasabb évelő díszfüvekkel, természetes hatást keltve.

Amikor a szakdolgozatomat készítettem „Kerti tavak építésének és fenntartásának összehasonlító elemzése” címmel, akkor saját fotókra volt szükségem, és elmentünk egy kertésznek az otthonába, amelynek az udvara teljesen sziklás, sziklakertes kialakítású volt, egy nagy tóval. Izgalmas terep alacsony négyzetméteren, ahol minden szögből más és más kép tárult elénk, sehonnan sem lehetett a teljes telket egyben átlátni. Így azt gondolom, valóban létezik a sziklás kert is, de ez nagyon ritka. Vannak még miniatűr „kertek”, ők inkább apró dekorációk bonsaiokkal, vannak wellness kertek, ők a modern stílus felé húznak wellness berendezésekkel. Játszókert, rózsakert, bambuszkert, madárbarát kert, Feng Shui kert, fantasy-kert...

Mai cikkemben a permakultúrás díszkertekről fogok röviden írni azért, mert úgy gondolom, hogy az összes többi kertstílushoz nagyon jó alapot tudnak adni a fenntarthatóság támogatásával. Nyilván egy modern kertnél nehezebb ezt megvalósítani, és nem is lehetséges teljes mértékben, de törekedni lehet rá. Tehát az összes kertnél figyelembe vehetjük a permakultúra alapjait – ha így teszünk, mi is jól járunk vele! Előző cikkeimben már részletesebben leírtam főbb irányelveket róla.

A permakultúra irányvonalát Bill Mollison és David Holmgren alkották meg az 1970-es években. Fontosnak tartották kifejteni és megoldást is felmutatni arra a problémára, ami a Föld tartalékainak felélését jelenti. Hogyan tudunk egy olyan fenntartható környezetet létrehozni magunk körül, amivel védhetjük a Földet, az embereket, az egészségünket és a jóllétünket?

Tudatos tervezéssel, pontos kivitelezéssel és folyamatos figyeléssel természetszerű környezetet alakíthatunk ki, melyben a szereplők egymást segítő kapcsolatokban állnak egymással. Ez egy olyan rendszer, amelyben a hatékonyság nő, miközben a ráfordítás (az emberi is) csökken. Kevesebb erőforrást igényel, és hosszú távon fenntartható.

A permakultúrát alkalmazni lehet többféle területen is: mezőgazdaságban, építészetben (passzív házak, esővízgyűjtők), közösségi projektekben (közösségi kertek), és a kertészetben. Az azonban kell hozzá, hogy ne csupán az esztétika legyen fontos, hanem tudjunk a természettel együttműködni. Értsük meg az élőlények kapcsolatát, fordítsunk figyelmet a talaj regenerálására.

Mik a célok?

Én ennek megválaszolását mondanám az első lépésnek. Azért, mert az udvart akkor tudjuk örömmel használni, ha megteremtjük benne azokat a funkciókat, amikre vágyunk. Mik lehetnek ezek például? Pihenőhely asztallal, székekkel, gyerekjátékok, lugas, autóbejáró, füves terület, tűzrakóhely, hintapad, tároló, kerti zuhany, kerti tó, sziklakert, domb, ágyások, veteményeskert, fűszerkert stb.

Figyeljük meg a telek adottságait!

Hogyan és mikor, mennyi ideig éri a nap? Ez nagyon fontos lehet, mert vannak olyan épületek, fák, akár a szomszédban, amelyek beárnyékolják a telkünk egy részét. Melyek azok az elemek, amelyek biztosan meg fognak maradni? Én a növénymegtartás mellett állok. Ha egy cserje, vagy fa kompromisszummal maradhat, akkor lehet, hogy pár év múlva akár az udvar kedvence lesz. Gyakran csak pillanatnyi benyomás alapján döntünk egy-egy növény kivágása mellett.

Ismerjük meg a talajt!

Ha vályogtalajunk van, akkor sok dolgunk nem akad vele, hiszen humuszban gazdag, a későbbiekben pedig mulcsozással tovább javíthatjuk.

Az agyagos talaj nedvesen gyúrható, szárazon röggé alakul. A vizet és a levegőt szinte alig engedi át. Ha adunk hozzá komposztot és homokot, akkor könnyebben tudunk vele bánni, és a mulcsozással az évek során egyre gazdagabb lesz.

A homoktalaj szemcséire esik szét, pergős, a víz átfolyik rajta, a szél elfújja. Tápanyagtartalma szegényes. Vályogos komposzttal, agyaggal és mulcsozással szépen feljavíthatjuk.

A tőzeges talaj is alig tartalmaz tápanyagot. Szivacsos, könnyű, homok hozzáadásával és folyamatos mulcsozással jó minőségű termőföldet alakíthatunk ki belőle.

Találjunk ki zónákat a kertben!

Ha elképzeljük az udvarunkat az egyes funkciói alapján, akkor fel tudjuk osztani részekre. Ezek a területek nem egyenlőek, határvonalaikat főként az igények és a napfény mennyisége alakítják. Mindegyik zónának van egy fő feladata, például a pihenőhelyet foglalja magában, vagy a tűzrakó és étkezőhelyet. Ezek a zónák lehetnek a későbbiekben élesebben elhatárolva egymástól, hogy a kertben látványos részleteket mutassanak, de lehetnek láthatatlan határvonalúak is.

Érdemes rajzolni!

Ha nem vetjük papírra (vagy kerttervező programba) az ötleteinket, akkor előfordulhat, hogy a növény vásárláskor eltérünk a tervtől, vagy nem jól állapítjuk meg a tőtávolságokat. Kisebbnek ítéljük meg a növényeket, a teret. Esetleg nem fogunk emlékezni fontos részletekre…

Figyeljünk az épületekre, járdákra! Bizonyos fák gyökerei hajlamosak felverni a betont, a házban is kárt tehetnek. A perzsa selyemakác (Albizia julibrissin) például az egyik legszebb díszfa, de jobb, ha nem kerül járda mellé, mert a gyökérzete megállíthatatlanul nő, eléggé sekélyen. Arról nem is beszélve, hogy a hulló virágai csúszóssá teszik a járdát, nehezen feltakaríthatóak. A bambuszt is megemlíthetjük ide, mint szélsőséget. Rizómája agresszíven terjed a talajban, és míg úgy látjuk, hogy a föld fölötti része alig fejlődik, addig a föld alatt már át is futott a szomszéd udvarára.

A növényválasztás talán a legnehezebb feladat.

Akkor, ha tervezetten szeretnénk csinálni. Általában az ember elmegy egy kereskedésbe, megveszi azt a néhány növényt, ami megtetszik, majd otthon keres neki helyet ott, ahová még elfér. Ezt a folyamatot tervezéskor meg kell fordítani. A kert stílusától függően választhatjuk meg a növénykéket, de számít a talaj minősége, a napfényellátottság és az öntözhetőség is. Mindezeket az igényeket a növényeknél egyenként ismerjük meg, és ezek alapján tervezzük el a helyüket.

Fontos, hogy a növények kifejlett méreteit vegyük figyelembe a rajzoláskor. Gyakran nagyon kicsi tőtávolsággal ültetjük a dísznövényeket azért, mert nem gondolunk bele a későbbi méreteikbe, és azért is, mert az üres udvart, vagy ágyást mihamarább zöldnek szeretnénk látni. Ez hiba, hiszen a növénykék hamarosan el fogják egymást nyomni, és a „marad, amelyik szebb” elv alapján kiválasztódnak. Igaz, hogy nagy tőtávolságokkal az első 1-2 évben a kert üresnek hat, de megéri ezt a kellemetlenséget elviselni, mert évről-évre egyre jobban össze fognak nőni, és kertünk el fogja érni a megálmodott szépséget.

Válasszunk őshonos és szárazságtűrő növényeket is, ők már alkalmazkodtak a klímánkhoz. Ültessünk változatos virágzási idővel, formával és színnel rendelkezőket.

Mulcsozzunk és komposztáljunk a talaj egészségéért!

Valószínűleg elég sok növényi hulladékot fogunk gyűjteni minden évben, ezt forgassuk vissza a talajba, komposztáljunk. Takarjuk a növények tövét, az ágyásokat mulccsal, hogy a talaj nedvességét megtarthassuk, és a felmelegedést gátoljuk.

A permakultúrás kert fenntartása egyszerű. Az évek során olyan egymást támogató kapcsolatrendszerek alakulnak ki a talajban, az élőlények között, ami önállóvá teszi a kertet, így a jelenlétünk nélkül is képes magát fenntartani jó minőségben. Vajon mely kerttípusnál alkalmazható leginkább? Szinte mindegyiknél lehetőségünk van kisebb-nagyobb mértékben megvalósítani.