BLACK HOLE – vergődés az érzelmi kiégés csapdájában

Kovács Katalin

BLACK HOLE – vergődés az érzelmi kiégés csapdájában

„A black hole, azaz a fekete lyuk a téridő olyan tartománya, ahonnan az erős gravitáció miatt semmi, még a fény sem tud távozni.” Gödör a gödör alján. Mit gödör, egy egész bánya! Odakozmált élet, füstös leheletű lét-tér, a lélekfény sötét börtöne. Az érzelmek is itt rekedtek, idelenn, s bennem. Sokfélék, nehezek, mégis rögeszmésen kapaszkodunk egymásba. Reggel még a meg nem értettséggel hentergek, este ágyamba férkőzik a magány, a megalkuvás és a frusztráció. Engedem nekik, talán titkon vágyom is e hármas felállásra, áldozat vagyok és élvezem.

Valakik vagy inkább valamik árnyékként követnek , állandóan a nyomomban vannak.

Térdeplek. Vezeklek. Koldulok és alkudozom. Nyűglődöm, rinyálok, panaszkodom. Kesergek, kínlódok, anyázok. De kiutat nem találok.

Hát van értelme egy ilyen életnek? Elfáradtam, elég volt, ez így nem mehet tovább! Belül egyre csak az lüktet, feladom. Életkedvem és életcélom sejtenként oldódik a feketeségbe, kiradírozódok a saját létezésemből, semmivé válok. Egyre halványul az elérhető külvilág, az impulzus rövid idő alatt elemi hiánycikké válik. Távcsővel vizslatom a kozmosz távoli zugait, sehol egy kósza visszajelzés, értő figyelem pedig még messzi-messzi galaxisokban sem elérhető. Halványuló test és énkép, fakuló képzelet.

Valakik vagy inkább valamik árnyékként követnek, állandóan a nyomomban vannak. Legszívesebben elfutnék, de a lábaim nem engedelmeskednek. Óriási a rám nehezedő nyomás. Fuldoklom.

FÉLEK. Mint nő, hatványozott mértékben, annak összes létező válfajában és aspektusában, és a szó legmélyebb értelmében. Nem érti ezt addig senki sem igazán, még be nem szippantotta a sötétség sűreje. Pokolra kell érte menni, annak is a legmélyére… Érzelmi kiégés=evilági poklaink. A bugyrok száma végtelen, és minden esetben egyénre szabott. Megannyi önkéntelen reakció, szokáshalmaz, állandósult gondolatfüzér, ami láthatatlanul szövi át mindennapjainkat. Mit igaznak hiszünk – letaszít vagy felemel?

Hmm. Lent vagy? Értem. Érzed a súlyt? Aha. Hogy eszelősen kitartasz? Nem engeded? Te tudod… Én slaggal nyomattam a „jót” és hittem, hogy majd miattam. Vesztettem. Energiát, önbecsülést, szép reményeket. Mivel pedig a világ úgy működése aképpen vala, hogy egyensúlyra törekszik - megkaptam hát én is a jussomat, szégyent a fejemre, bánatot a szívembe.

Jelenlegi (nemcsaládi) állapotom: statikus csend spirális koncepcióképző agyalással körítve, másodpercenként irányt váltó fókuszálás, kattogó bizonyítási kényszer

Ez nem olyan, hogy szép lassan lejövök a saját életemről, de nem ám! Egy jól megolajozott csúszdán megküldenek fentről, aminek az aljára érve ott vár a felirat: Kijárat ugyanitt. Persze, meg lehet próbálni visszamászni, de valahogy a bőrsejtek és a szotyola sajtolásával kinyert növényi zsiradék közegellenállása a nulla felé konvergál, azaz ott landolsz a fekete lyukban újra meg újra meg újra.

Létezik-e a titkos ajtó, amin keresztül visszatalálhatunk a lélek középpontjába?

A kiégés – ahogy most nevezzük- véleményem szerint nemcsak a stresszel van összefüggésben, hanem már gyermekkorunkban elkezdődik.” – írja, és ezen állításával teljes mértékben egyetértek. Kiragadott mondatára a Miért van ez? fejezetben fogok visszatérni...

Már múlt havi cikkemben előtérbe került ennek a mélységi állapotnak az érzelmi világa, megélési fázisai. Mostani írásomban még több impresszió alapú képet alkalmaztam annak érdekében, hogy ezt az emocionális miliőt az érzékszervek és képzet által is érzékeltessem. A téma súlyos és sokakat (engem) is érintő.

Az utóbbi időben egyre csak az zakatolt bennem, hogy elegem van az egészből, az nem lehet, hogy én tartósan ebben a stádiumban, ezen a senkiföldjén maradjak. Tudni akarom mi ez, ismerni akarom a működését, az okait, és természetesen a kezemben akartam tartani a megoldás kulcsát. A magam okán, a magam erejéből akartam rátalálni, és nem egy külső egyéntől készen kínálva azt. Ha valami mellett ilyen határozottan elköteleződöm, rögtön beindulnak a háttérben a fogaskerekek és pillanatok alatt kerülnek a szemem elé a tudnivalókat tartalmazó platformok, jelen esetben író kollégáim közelmúltban megjelent cikkei, egy, az érzelmi kiégést boncolgató könyv (amit azóta számos másik követett), podcast hanganyagok, asztrozófiai értekezések és mások általi személyes megélések.

Eredetileg egy cikkben szerettem volna körüljárni a témát a Mi ez?/Miért van ez?/és Hogyan oldjuk meg? vonalán mozogva, de olyan mennyiségben árad felém a témával kapcsolatos információ, hogy szinte könyörög a nagyobb figyelemért. (Ugye feltűnt a párhuzam mindenkinek?) Be kell valljam, irigykedve nézek fel azon szerkesztőségi munkatársaimra, akik nem tudnak „rövidet” írni, vagy rendre sorozatokkal jönnek ki az aktuális lapszámokba, most kicsit a bőrükbe bújok és belekóstolok a sokbetűs létbe.

Mi minden várható? A hármas tagolást megtartva haladok majd, beemelve egy-egy fentebb említett, kapcsolódó anyagot. Például így:

Nyúljunk vissza most egészen júniusi lapszámig, ahol Landgraf Arnold kitűnő írását olvashatjuk a Csak Pozitívan Magazin 142-144. oldalán „KI vagy MI ég ki bennünk amikor kiégünk?” címmel. (https://cspm.hu/v-evfolyam-06-szam-2024-junius/)

„A kiégés – ahogy most nevezzük- véleményem szerint nemcsak a stresszel van összefüggésben, hanem már gyermekkorunkban elkezdődik.” – írja, és ezen állításával teljes mértékben egyetértek. Kiragadott mondatára a Miért van ez? fejezetben fogok visszatérni, és az igazságtalanság, tehetetlenség és kiszolgáltatottság mellett megismerhetjük majd azon nehezítő körülményeinket, amik korai éveinkből, ill. még a fogantatásunk előtti időkből származnak.

S hogy az érzelmi kiégés milyen sokoldalú, ám ugyanakkor lehet egészen specifikus is, mi sem bizonyítja jobban, mint Arnold májusi cikke az anyai kiégésről, ami egyben beszámoló volt az ANYA JÓL VAN(?) konferencián elhangzottakról. A kiégést gyakran a munkahelyi stressz következtében beálló állapottal azonosítják, ám korántsem ennyire szűk az okozati köre, ahogy én látom ez csak egy kicsinyke szelete a kiindulási problémahalmaznak. https://cspm.hu/v-evfolyam-05szam-2024-majus/ Ha anyaként vagy érintett, lapozd fel a magazin 102-103-ik oldalát!

Ily módon számos írótársamat fogom megidézni a cikksorozat keretében. Van, hogy egy egészen más témájú szövegben bukkantam teljesen idevágó bekezdésre, kitekintésre vagy példázatra, ragyogó párhuzamok fedték fel magukat az olvasás során.

S hogy azok se maradjanak ízelítő nélkül, akik a könyvre (ill. könyvekre) kíváncsiak: a sorozat alappillére az Emily Nagoski/Amelia Nagoski szerzőpáros neve alatt megjelent Érzelmi kiégés című könyv lesz, melynek már ajánlója is azonnali olvasásra csábít.

„Az Érzelmi kiégés az önsegítő könyvek legnemesebb hagyományait követi: a legfrissebb tudományos eredményeket kínálja az olvasó számára, de ezt humorral, együttérzéssel és kirobbanó energiával teszi. A két szerző pontosan tudja, mi megy végbe a túlterhelt elménkben és testünkben, és azt is, hogyan érezhetjük jobban magunkat.”

FOLYTATJUK!