Az uszodamesterség is egy szerep?

Pető Csilla

Az uszodamesterség is egy szerep?

- Száraz Dénessel beszélgettem

Száraz Dénest a Dagály Fürdőben az egyik szombaton Aquafitt óra előtt pillantottam meg az úszómesteri házikóban, a 25 méteres medence mellett. Az edzéseimre járó lányok azt találgatták, hogy valóban ő lehet az a színész, aki a Jóban rosszban sorozat Tamás atyáját alakította? Én, mint edző odamentem hozzá, hogy bemutatkozzak és így egészen biztosak lehettünk abban, hogy ő fog ma vigyázni ránk az edzés idő alatt.

Hogy lesz valakiből úszómester, akit eddig sokan színészként ismertek?

Igazándiból nem lettem úszómester, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy most már mindkettő vagyok. A nyár folyamán nem voltak színházi munkák, sem forgatások, így szükségessé vált egy plusz bevételi forrást keresnem. A Dagályfürdő vezetőségében van egy jóbarátom, akit megkérdeztem, hogy van-e náluk bármilyen lehetőség. Elvégeztem egy tanfolyamot hozzá, és már dolgozhattam is, így most van egy másik szakmám is.

Milyen itt dolgozni, hogy érzed magad ebben a környezetben?

Nagyon jó a csapat, szeretek itt lenni, bár néha vannak nehezebb napok, amikor például a termál medencénél vagyok, akkor néha azt érzem, nehezebben telnek az órák. Mindig eljön az a pillanat, amikor átesek a holtponton és azután már újra gyorsabban telik az idő.

Úszómesterként, azért elég nagy felelősség nyomja az ember vállát, persze csak akkor, ha kialakul egy olyan helyzet, amikor menteni kell valakit! Történt veled ezalatt a rövid idő alatt olyan esemény, amikor meg kellett mentened valakit?

Igen, volt egyszer egy 13 éves kisfiú, aki epilepsziás rohamot kapott, őt kellett ellátni. Szerencsére ez nem a vízben történt, hanem a napozó ágyon feküdt, így könnyebb volt segíteni neki, addig amíg kiértek a mentők. Néha a veszekedő vendégeket kell szétválasztani, de fizikai összetűzésre még sosem került sor. Előfordul egyszer-egyszer, hogy kisebb sebeket kell ellátni.

A magánéletedben is fontos a sport számodra, ezért úgy gondolom ez a fajta tevékenység is közel áll hozzád!

Triatlonoztam, így a víz is közel áll hozzám, így műszak után még van lehetőségem úszni is. Az itt létemnek azért van még pár jó oldala is, kicsit le tudok lassulni ebben a felgyorsult, őrült világban. Az idő fogalmát akkor értettem meg igazán, amikor egyszer hegyet másztam, olyan vihar kerekedett, hogy két napig ültem a sátorban, hogy tovább tudjak menni. Ott aztán volt időm gondolkodni. A forgatásokon, a színházi próbákon mindig csak rohanunk, jó néha lassítani, és ezt itt megtehetem.

A forgatásokon, a színházi próbákon mindig csak rohanunk, jó néha lassítani, és ezt itt megtehetem.

Mi a tapasztalatod, felismernek az emberek?

Igen, vannak, akik felismernek, volt, aki megköszönte, hogy önkéntes munkát végzek itt. Mondtam neki, nagyon szívesen, de ez nem az itt, aminek látszik. Épp a minap volt valaki, aki odajött hozzám, felemelte a napszemüvegem, hogy valóban én vagyok-e az, akit az előadáson látott.

Az utcán is fel szoktak ismerni, és oda szoktak hozzád menni?

Amikor a sorozatban játszottam gyakrabban előfordult ez, de mióta a streaming van, azóta nem nagyon néznek az emberek tv-t és egyre kevesebben járnak színházba is.

Kanyarodjunk egy kicsit a színészi pályád felé! Gyerekkorod óta színész szerettél volna lenni? Honnan jött a gondolat, hogy színész legyél?

Győrben voltunk színházban, ahol a Légy jó mindhalálig című előadást láttuk, ami nekem és az osztálytársaimnak is nagyon tetszett, de én sokkal tovább akartam menni. Azt akartam, hogy egyszer majd ott álljak a színpadon és a szüleim büszkék legyenek rám. Ez volt a legnagyobb motivációm. Ez meg sem állt eddig, hogy valóban színész is lettem. Ott volt emellett az országúti kerékpározás, ami a szenvedélyem volt középiskolában, de a színészet bizonyult erősebbnek.

Mindig Pesten játszottál? Milyen volt a felvételid a színművészetire?

Harmadszorra vettek fel, 20 évesen, előtte a Nemzeti Akadémiára jártam két évig, ami a régi Nemzetiben volt, a Hevesi Sándor téren. 4 évig játszottam Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban, de játszottam Debrecenben is kétszer, de főleg Budapesten. Játszottam Bánfalvy Ágnes művésznő utazó színházában is, ahol kisbusszal jártuk az országot. Ez 2012-től tartott kb. 6 évig, és ez egy nagyon intenzív időszaka volt az életemnek. Nagyon jó volt egzisztenciálisan is és egyéb szempontokból is.

Van olyan történeted, amit szívesen megosztanál velünk, ami a színészi pályafutásodban nagyon kedves vagy emlékezetes számodra? Azt gondolom minden színész mumusa, hogy nem jut eszébe az aktuális szöveg.

Most is több előadásban vagyok benne, volt már olyan, hogy 7 órakor is játszottam, aztán 9 órakor utána. Ezek régebben voltak. Történt olyan, hogy elfelejtettem a szöveget, és a partnerem segített ki, aztán tovább tudtam menni a szerepemben. De olyan eset is volt, hogy nagyon elfelejtettem, és akkor addig mondtam valami mást, amíg nem jutott eszembe a szövegem újra. Elek Ferivel történt az az eset, hogy egy Agatha Christie darabban játszottunk és eldőlt a sétabot, erre ő azt mondta: Hú ez még a szegény nagyapámé volt!, ezen annyira meglepődtem, hogy fejben gyorsan vissza kellett mennem a szövegben, aztán utána tudtam folytatni.

Színésze válogatja, valaki nagyon jól tud improvizálni. Én is tudok, de úgy marha nehéz, hogyha van egy kötött szöveg, amit mondanod kell, és akkor bele kell improvizálni. Ahhoz már nagyon kell tudni azt a szöveget, és amikor már nagyon sokszor játszottunk valamit, akkor sokkal könynyebben megy.

A legjobban azok tudnak túlélni minden helyzetet, akik jól tudnak változni és alkalmazkodni az új élethelyzetekhez.

A premier az még semmi, akkor érzel rá igazán, amikor már sokat játszol valamit. Nagyon extra, különleges esetem nem volt, balesetem sem, hála.

Mi kell ahhoz, hogy valakivel ne szívesen állj egy színpadra?

Akikkel nem játszom szívesen, azok főleg olyan kollégák, akik nem veszik komolyan a próbákat vagy akár az előadásokat, akik alkoholosan jönnek, vagy késnek, mert úgy gondolják, hogy ők ezt megtehetik. Ez nem gondolom, hogy színészi habitus, inkább emberi tulajdonság, akik úgy érzik, hogy megtehetik azt másokkal, hogy őrá várjanak, vagy kivételes figyelmet kapjanak. Talán annyiban feltűnőbb ez a mi szakmánkban, hogy mindig ott vagyunk a médiában vagy többet hallani rólunk, mint más szakmákban a hasonló esetekről.

Tapasztalod-e azt, hogy a színészeket a szerepeik alapján ítélik meg? Engem legtöbbször az szokott érdekelni, hogy mi van az adott karakter mögött, milyen ember van a színfalak mögött, milyen maga az ember. Úgy érzem, hogy a média a színészeket fel is emeli. Gyakran hallom azt az emberektől, hogy ezt úgy képzelik el, ha egy színész pozitív attitűdű szerepet játszik, akkor jó ember, ha negatívat, akkor rossz ember.

Igen, maximálisan alá tudom ezt támasztani. Én 4 évig játszottam Tamás atyát a Jóban-rosszban sorozatban, és ezt olyan szinten kapcsolták hozzám, hogy volt olyan rendező, aki azért nem akart nekem másik szerepet adni, mert úgy gondolta, hogy én emiatt a szerep miatt nagyon vallásos ember vagyok. Ez a pap dolog nagyon rányomta a bélyegét a szakmai dolgaimra, de nem is csak arra, hanem sok minden másra is. Az anynyira jellegzetes karakteres szerepem volt, hogy a mai napig sokan azzal kapcsolnak össze, bár egyre kevesebben, mert az a sorozat 2011-ben ment és most a 20 év alatti fiatalok, már nem is emlékeznek rá.

Az én Aquafitt edzéseimen van egy gyakorlat, amit úgy hívunk: ima, és mindjárt az jutott mindenkinek eszébe, hogy akkor most gyónni fogunk neked.

A pap karaktert úgy kaptam meg, hogy előtte volt a Magyarország én így szeretlek reklámja, és onnan már ismerték az arcom. Hiába forgattam azóta sok másik filmet is, és játszottam más szerepeket, valahol sokaknak mégis a „pap” Tamás atya ugrik be először rólam. Visszaköveteltek a nézők, amikor kiírtak a sorozatból, összességében nagyon sikeres évek voltak azok az életemben. Akkor sokszor volt, hogy fotózkodtak velem a villamoson, strandokon. Szerettem, mert ez is szakmánkhoz tartozik.

Lehet, hogy sokan azt hiszik itthon, hogy nagy sztárok, de párszáz kilométerrel innen, már senki nem tudja ki vagy.

Van-e olyan szerepálmod, amit nagyon szeretnél eljátszani?

Forgatni bármit, mert nagyon szeretek forgatni. Sajnálom, hogy ezen a nyáron nem jött semmi. Shakespeare Machbetje az egy olyan szerep, amit nagyon szívesen eljátszanék. Merjünk nagyot álmodni, az a szerep nagyon jó lenne.

Hol láthat a közönség most?

Orfeumban vacsoraszínházi előadásban, egy Agatha Christi darabban. A vacsora színházat úgy kell elképzelni, hogy nagy körasztaloknál ülnek a nézők, előadás előtt vacsoráznak, előadás közben, sem inni, sem enni nem lehet, szünetben pedig beszélgetés van. A Belvárosi Színházban a Lavina című film színpadi adaptációjában, azt nagyon szeretem, és a Hatszín teátrumban a Kódfejtő című darabban. Bánfalvy Ágneséknél pedig a Páratlan párosban, de azt csak nagyon ritkán, kb. 3 havonta van.

Beszélgettünk a múltkor arról, hogy sok színésztársadnak van második szakmája is!

Akinek szerencséje van, nem kell mást is csinálni, mert meg tud élni a színészetből. Az elmúlt 20 évben nekem is mindig jött valami, forgatás vagy reklám. Vannak, akik jól menedzselik magukat a social mediában, és akkor a reklámból sok pénz bejöhet. Sokan csinálnak már magánszínházat, monodrámákat. Vannak olyanok, akik egyedül is fellépnek és járják az országot.

Sokan kitanultunk másik szakmát, ami nem éppen a legjobb dolog, mert a színészet az életünk, de alkalmazkodni kell a változásokhoz. A legjobban azok tudnak túlélni minden helyzetet, akik jól tudnak változni és alkalmazkodni az új élethelyzetekhez. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz.

Ami ebben az uszodamesteri munkában nagyon hiányzik az a kreativitás, amikor a szellemed is meg van dolgozva.

Magánemberként mi jellemző inkább rád, a pozitív vagy a negatív szemlélet?

Lehetünk rossz helyzetben és azt megélhetjük rosszul, az is érvényes ott. A lényeg, hogy minél rövidebb ideig legyünk ebben az állapotban. Alapvetően azért igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Ha nehéz vagy rossz helyzetbe kerülök, megengedem magamnak, hogy megéljem a rosszat, de aztán cselekszem, mert pontosan tudom, hogy csak én menthetem meg saját magam.

A magánéletedbe, a családi életedbe mennyire engedsz betekintést?

Van egy feleségem és egy 12 éves kisfiam, a felségem színésznő volt, Székesfehérváron ismerkedtünk meg a színházban. Ő drámatanár. Ha valaki ki akarja próbálni magát a színészet terén, akkor nála jelentkezhet, tréningeket tart és előadásokat hoznak létre. Emellett jógatanár, jógamester és jógaórákat tart.

A fiam 12 éves, most ment hatodik osztályba.

A fiad érdeklődik a színészet iránt?

Határozottan igen, most úgy néz ki, ha sikerül neki, akkor a Vörösmartyba megy középiskolába.

Apuka nyomdokaiba szeretne lépni?

Igen, úgy tűnik. Nekem sajnos nem jó a hallásom, de ő nagyon jól tud énekelni, ami egy plusz lehetőség, hiszen, ha jól énekel valaki, lehet belőle egy nagyon jó musical színész, vagy akár mehet a Megasztárba is. Szóval ő egészen biztosan elindul ezen a pályán. Mondtam neki, hogy tanuljon meg jól angolul, mert az egy plusz lehetőség, hogy akár a világban is mindenhol megismerjék. A színész gyerekeknek azért kicsit nehezebb, mert gyakran hasonlítgatják a szülőhöz.

Nagyon drukkolunk a fiadnak, hogy úgy alakuljon az élete, ahogy azt szeretné!

Nagyon köszönöm!

Mit üzensz a Csak Pozitívan Magazin olvasóinak?

Nézzenek magyar filmeket, járjanak színházba, mert a színház gyógyír vagy görbe tükör, ami rámutat a saját hibáinkra, vagy jókat nevethetünk egy-egy előadáson!